Ha lekanyarodsz a Boglyas térről balra amerre a lakósor kezdődik, és a második ház után elkanyarodsz jobbra egy kis utcán át egy nagy területre jutsz, melyen számos színes, és tekergő játék kapott helyet. Vannak itt különböző mászókák, melyek alagutakkal vannak tarkítva, hinták, csúszdák több méretben, és formában. A legmagasabb csúszda majdnem két méter magas és rengeteg kanyar van benne. Mindegyik képes hangot kiadni, ha a gyermek még nem múlt el tíz éves. Vannak forgó és ugráló játékok, melyek direkt úgy lettek kifejlesztve, hogy lekössék és mégis fejlesszék a kicsik ügyességét. Természetesen a szülőkre is gondoltak, így a kő asztalok két oldalán szintén kőből készült padokat helyeztek el, hogy amíg a kicsit játszanak a felnőttek tudjanak kicsit beszélgetni.
|
|
|
Doléance Arslí na Fírinne INAKTÍV
bűbáj pápa offline RPG hsz: 186 Összes hsz: 6722
|
Írta: 2012. szeptember 27. 20:09
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=674#post674][b]Doléance Arslí na Fírinne - 2012.09.27. 20:09[/b][/url] Ha lekanyarodsz a Boglyas térről balra amerre a lakósor kezdődik, és a második ház után elkanyarodsz jobbra egy kis utcán át egy nagy területre jutsz, melyen számos színes, és tekergő játék kapott helyet. Vannak itt különböző mászókák, melyek alagutakkal vannak tarkítva, hinták, csúszdák több méretben, és formában. A legmagasabb csúszda majdnem két méter magas és rengeteg kanyar van benne. Mindegyik képes hangot kiadni, ha a gyermek még nem múlt el tíz éves. Vannak forgó és ugráló játékok, melyek direkt úgy lettek kifejlesztve, hogy lekössék és mégis fejlesszék a kicsik ügyességét. Természetesen a szülőkre is gondoltak, így a kő asztalok két oldalán szintén kőből készült padokat helyeztek el, hogy amíg a kicsit játszanak a felnőttek tudjanak kicsit beszélgetni.
|
|
|
|
Breyer Gellért Nyugodjék békében!
offline RPG hsz: ? Összes hsz: ?
|
Írta: 2012. október 8. 20:34
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=2847#post2847][b]Breyer Gellért - 2012.10.08. 20:34[/b][/url] Katie Hol vagyok? Hogy kerültem ide? Merre is van az az arra? A kérdések tömkelege a már amúgy is eléggé zavaros fejembem... Arra hamar sikerül rájönnöm, hogy egy játszótéren vagyok, még úgy is, hogy a kései időpontnak és a gyér világításnak köszönhető sötétség mellett a látásom se szuperál túl jól. Játékok, padok, fák homályos körvonalai. De mintha ismerős lenne a táj - vagy legalábbis nagyon reménykedek benne, hogy még mindig Bogolyfalván vagyok -. Bizonytalan léptekkel haladok előre, le-letekintgetve a hullámzó talajra. Biztos valami hülye varázslat... Hopp, egy oszlop Még az a szerencse, hogy ilyen hűvös estén már egy épelméjű boszorkány se hozza ki ide a gyerekét, így senki se lesz szem- vagy épp fültanúja az eseményeknek. A kezemben egy flaska, a másikkal meg persze azt a bizonyos oszlopot támasztom erősen, nehogy rádőljön ám valamire - Á, nem azért, mert nekem szükségem lenne egy biztos pontra, de nem ám... Kizárólag a játékok biztonságáért aggódom. - Miután sikeresen konstatálom, hogy az oszlop egyáltalán nem mozog, csak velem forog egy kicsit a világ, elindulok a mászóka irányába, remélvén, hogy az kényelmet és biztonságot ad majd. Megpróbálok ráhelyezkedni a kötélre, s bár a művelet igen hosszú ideig tartott, a végeredmény viszonylag kielégítő. Hátradőlök, ködös tekintetem a homályosan fénylő csillagokkal tarkított égboltra szegezem és megpróbálom összeszedni magam... már amennyire ez lehetséges.
|
|
|
|
Katherine Danielle Averay Nyugodjék békében!
offline RPG hsz: ? Összes hsz: ?
|
Írta: 2012. október 8. 21:17
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=2899#post2899][b]Katherine Danielle Averay - 2012.10.08. 21:17[/b][/url] GellértOkos dolog sötétben egyedül bóklászni a faluban? A válasz nagyon egyszerű; nem. Főleg nem nekem, azok után, amit Jessie-vel álmodtunk, és amit az utóbbi egy hónapban át kellett élnem. Olyan, mintha egy rossz álomba csöppentem volna, amiből egyszerűen képtelen vagyok szabadulni. Unom már! Szeretnék egy kicsit visszatérni a régi életemhez, amikor még azt csináltam, amit csak akartam és senki nem mondta meg nekem, hogy mit szabad és mit nem. Most pedig be akarnak zárni. Jess a legszívesebben odakötözne egy székhez és valami sötét helyre zárna, ahol soha senki nem talál rám. Legalábbis egy ideig így volt. Mostmár talán átgondolná a dolgot, mert épp annyira túl akar esni az apámmal való találkozáson, mint én magam A helyzet egyre bonyolultabbá válik. Erre a megállapításra sikerült jutnom, miután megtaláltam azt a kis cetlit az ajtó alatt átcsúsztatva. Talán mégsem szükséges kilépnünk a kastélyból; a baj itt is megtalál, minek törjük magunkat, hogy kijussunk innen? Felesleges. Egyébként sem tudom, hová kéne pontosan mennem. David semmiféle információt nem volt hajlandó megadni, most pedig eltűnt, mint akit elnyelt a föld. Azt hiszem, innen is épp úgy részt vehetünk a csatában, mintha odakint lennénk az ismeretlenben. Itt legalább miénk a hazai pálya előnye. Nekünk ez csak jó. Nem bírtam tovább a bezártságot, kezdtem megőrülni a négy fal között. Ez volt az oka, hogy gyorsan összekaptam magam és a már kihalt falu felé vettem az irányt; konkrétabban a játszótérhez, ahol legutóbb összeszólalkoztam egy barna lánnyal. A nevét azóta sem tudom, nem mintha érdekelne. Rellonos volnék, vagy mi a szösz. Lecsüccsentem egy távolabbi padra és innen élő adásban nézhettem végig, ahogy Gellért közelebbi ismeretséget köt egy határozottan csinos kis oszloppal, majd valamilyen furcsa technikával felcsüccsen a játékszerre. Néha nem sokon múlott, hogy ne nevessek fel. Megindultam felé és a mászókának dőlve pillantottam rá. -Megvárom, amíg leesel onnan. –fontam össze a karom a mellkasom előtt egy katherine-féle mosoly kíséretében. Ruha
|
|
|
|
Kiva Faraday INAKTÍV
.anyatündér. offline RPG hsz: 157 Összes hsz: 7910
|
Írta: 2012. október 11. 17:08
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=3386#post3386][b]Kiva Faraday - 2012.10.11. 17:08[/b][/url] Lizzie, valamikor augusztus vége feléÚjabb szép nap, újabb remények az életben. Vagyis gondolom én. Bár nem tudom mi lehet szép abban, hogy az ember cél nélkül mászkál lent a faluban, mikor még ráadásul nem is nagyon lehetne. De gondolom akkor pont ez benne a szép. De hagyjuk a filozofálgatást, az nem nekem való, ezt már bizonyítottam párszor. Most hogy megszabadultam a mélyen szántó, világmegváltó gondolataimtól, inkább előre nézek a lábam elé, mert majdnem orra estem egy nagyobb kőben. Ó igen, az élet szép. Meg a kő is, de inkább kikerülöm, nincs kedvem közelebbi ismeretségbe kerülni az anyafölddel, akármennyire is szeretem. Nem is tűnt fel, hogy közben leértem a játszótérre. Nem voltam még itt, szóval kicsit körülnézek hogy mégis mi van itt. Bár mondjuk ez egy hülye kérdés, mert mégis mi lehet egy játszótéren... Igen, hinta, mászóka, alagutak meg egyéb nyalánkságok amiket a gyerekek szeretnek. Én most egy hinta mellett döntök, olyan kis szimpatikusan néz rám. Lecsüccsenek és elkezdem magam lassan hajtani. Jó régóta nem volt már ilyen élményben részem, szóval most előbújik a gyerek belőlem picit és egyre magasabbra és magasabbra hajtom magam, persze azért vigyázok, nehogy komolyabb kárt tegyek a játékban.
|
|
|
|
Elisabeth Lovelace INAKTÍV
- - mother;; offline RPG hsz: 125 Összes hsz: 280
|
Írta: 2012. október 11. 17:10
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=3387#post3387][b]Elisabeth Lovelace - 2012.10.11. 17:10[/b][/url] ' Kiva;; augusztus végén Muszáj volt kicsit kitörnöm a házból. Nem tudom mi volt furcsább: hogy együtt élek valakivel vagy hogy most azzal költöztem össze, akibe akár bele is szerethetnék. Őszintén szólva elég vegyesek voltak az érzéseim. Egyszerre voltam boldog, mert Ifenssel élhettem egy fedél alatt, de közben iszonyatosan hiányzott a kastély légköre, a régi szobám a mestertanoncok részlegében. Viszont közben be kellett ismernem, hogy igenis felnőttem, és kezdenem kell valamit az életemmel, különben sehová sem fogok jutni. Ellenben ott lebeg az is, éppen a fejem felett, hogy mennyire nem akartam még felnőni. Kicsit visszakívántam a gyerekkoromat, azt az időszakot, amikor még minden sokkal egyszerűbb volt, amikor az volt és létezett, amit láttam a két szememmel, érintettem a kezemmel. Ez a puritánság hiányzott. S miközben tudtam, hogy sosem fogom már visszakapni ezt, elértem a játszótérhez. Igen, azt hiszem, éppen erre volt most szükségem. A hintákra, libikókára, csúszdára, egy nagy kupac nyalókára, meg csokira. El akartam engedni mindenféle kellemetlen gondolatomat, érzésemet és keserűségemet. Könnyeden, felszabadultan szerettem volna nevetni, ahogy évekkel ezelőtt. Azóta túl sok minden ragadt rám. Túl sok mocsok. Igen, éppen ideje lenne már szabadulni ettől. Ahogy a hinták felé indultam el, megpillantottam egy ismerős alakot, aki már bőszen hajtja a játékszert, amit én is megközelítettem. El sem hiszem, hogy a régóta nem látott leányzóval most itt találkoztam össze. Elmosolyodtam, amikor már biztos voltam benne, hogy Kivával fogok - hát ha nem is szembe kerülni, de oldalt mindenképpen. - Nem hiszek a szememnek! - szólaltam meg végül hangosan, nekitámaszkodtam a hinta melletti fémkorlátnak, és úgy néztem Kivát, aki éppen egyre magasabbra és magasabbra repült. Az ilyen régi ismerősök is hiányoztak. Már nem ismerem a többségét, aki az iskolába járt, kevesebbet mozogtam a diákság sűrűjében, és a kortársaim lassanként eltűntek. Hogy őszinte legyek, ez kissé furcsa is volt először számomra, de kénytelen voltam elfogadni: felnőttünk...
|
|
|
|
Kiva Faraday INAKTÍV
.anyatündér. offline RPG hsz: 157 Összes hsz: 7910
|
Írta: 2012. október 11. 17:36
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=3389#post3389][b]Kiva Faraday - 2012.10.11. 17:36[/b][/url] Lizzie~Fel, fel, még magasabbra! ~ Kiabálja bennem a gyerek, aki csak azzal törődik most már, hogy minél feljebb jusson, egészen fel az égig. Szegény én, lassan le kell törjem saját magam, mert nem kellene kiakasztani a hintát vagy átfordulni, mert most nagyon közel kerültem ehhez. Lecsitítom magamban szegény gyereket, aki még nagyon szeretne tovább tombolni, mert régóta nem jöhetett már a felszínre. Na igen, otthon én léptem elő fő gyereknevelővé, mert anyu nem nagyon volt hajlandó foglalkozni az öcsémmel úgy nevelési szinten. Néha nagyon sajnálom a kis krapekot, de akkor is, én nem az anyja vagyok, hanem a nővére, az istenért! Remélem nem fog torzulni szegénykének a lelke, bár valahogy én is felnőttem, igaz akkor még más volt a harci helyzet. Egy régen hallott ismerős hang töri meg a bőszen vágtató gondolataimat. Először csak nézem, nézem, de nem látom, nem ismerem fel, hogy ki az, egyrészt azért mert kb 1 másodpercre látom és akkor is elmosódva, másrészt meg mert 2 éve nem láttam senkit innen. Majd mikor leesik a tantusz, annyira meglepődök, hogy elengedem a hinta láncát, ami azért nem volt bölcs döntés, mert kb 2 méter magasan vagyok, de mire eljut a tudatomig mindez, már a kavicson landolok, seggel. -Ííííí, ez nem volt jó... Dörzsölgetem a fájó pontot, de nem csak egy van belőle, én meg nem vagyok Shíva istennő, csak két kezem van. Egyelőre nem próbálok meg felállni, csak nézek kérlelőn Lizzie-re, hogy csináljon valamit, mert én perpillanat tanácstalan vagyok.
|
|
|
|
Elisabeth Lovelace INAKTÍV
- - mother;; offline RPG hsz: 125 Összes hsz: 280
|
Írta: 2012. október 12. 17:50
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=3556#post3556][b]Elisabeth Lovelace - 2012.10.12. 17:50[/b][/url] ' Kiva;; Mosolyogva pislogtam a lányra, aki még mindig sebesen emelkedik, majd zuhan a hintán. Nem igazán voltam meglepve, ő valahogy mindig is gyerekes volt, de nem éppen negatív formájában ennek a szónak. Ez pozitív. Mindig tudott lazítani. Persze nagyjából két éve nem is láttam, megváltozhatott, bár ahogy most láttam, nem így volt. Láttam a folyton elmosódó arcán, hogy nem tudja belőni ki is lehetek. Nem különösebben lepett meg, hiszen én is csak véletlenül szúrtam ki. Annak idején, mikor megismerkedtünk kifejezetten arrogáns voltam és igencsak magas elvárásaim az ismerőseimmel kapcsolatban. Ezt leginkább a házakra kell érteni, nem nagyon szerettem vegyülni, tökéletesen megfelelt nekem a rellonos közeg. Ez azóta megváltozott, már csak a kviddicset nézve is. Most már az is vegyes gyümölcs módjára működik. Végül Kiva nagy lelkesedésében elengedte a hinta láncait és átrepülve a korlát felett, aminek én támaszkodtam, landolt a kavicsos részén a játszótérnek. Én csak kerek szemekkel tudtam bámulni rá hosszú percekig, aztán látva, hogy nagyon baja nincs, mint hogy fáj a hátsója, kicsit megnyugodtam. - Ugye jól vagy? - kérdeztem meg. Biztos, ami biztos. Sosem lehet tudni. Azután a kezemet nyújtottam felé, és miután felhúztam, szemöldök ráncolva mosolyogtam rá. - Tudod, lehetnél óvatosabb is! - jegyeztem meg, a hangomban némi aggodalom csengett. Elég nagyot sikerült zúgnia, ráadásul elég magasról. Mondjuk ritkán találkoztam olyannal, aki így repült volna ki egy hintából. Na most ez is meg volt. - Egyébként örülök, hogy látlak! - rámosolyodtam Kivára, majd nekitámaszkodtam egy kisebb mászókának, ami mellett nem sokkal landolt az előbb.
|
|
|
|
Lasch Gergely INAKTÍV
Elhagyott a Dzsházmin offline RPG hsz: 136 Összes hsz: 1955
|
Írta: 2012. október 27. 18:11
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=5956#post5956][b]Lasch Gergely - 2012.10.27. 18:11[/b][/url] Nicol néni Szabad hétvégénMióta találkoztam a Boglyas téren azzal a kis nyuszival, egyre többször járkálok az utcákon. Hátha megint összefutok vele, mert szeretnék vele beszélgetni. Bár nem hiszem, hogy ő ide jönne, mert szerintem megfázott. Halottam, hogy milyen nagyokat tüsszentett. Szegény nyúl. Mivel egyre többet járok ki az utcára, találkozok ismerősökkel, akikkel még beszélgetek is. Azt hiszem kezd visszatérni a régi Gergő. A mindig vidám, mosolygós, aranyos kisfiú, aki bárkivel szóba áll. Legyen fiú, lány, akár egy plüss. Vagy kedves, esetleg kedvetlen. Szőke hajú, barna hajú... teljesen mindegy, csak beszéljek valakivel. Most nem akarom újra átélni azt az időszakot, mikor a szobámba zárkózva sírtam a szüleim után. Évekbe telt, mire újra tudtam mosolyogni. Pedig a nagymama mindig próbált vigasztalni. De én nem hagytam magam. Tovább sírtam, s beszélgettem a kis játékaimmal, amit nyolc évesen már nem kellett volna. Aztán sok idő elteltével végre tudtam az osztálytársaimmal játszani. Aztán a Erzsi is meghalt, utána pedig Loveday. Remélem Janey nem fog itt hagyni. Nem akarom, hogy ő is... Veszek egy mély levegőt, s felhúzom a lábamra a zoknim. Ugyanis itt az idő, hogy megint kerüljek egyet. Most a játszótérre szeretnék eljutni, mert már rég ültem bele a hintába ami már kissé hiányzik. Leszaladok a lépcsőn, s pár perc alatt már a cipőmet húzom a lábamra. Megkötöm a cipőfűzőt s felállok, majd kinyitom az ajtót. Janey-nek nem szoktam szólni, hogy elmegyek, hiszen tudja, hogy a faluban biztonságban vagyok. Vagy legalábbis még nem szólt érte, hogy jelezzem, ha elakarok menni. Azért jobban tetszik ez a szabadság, nem úgy, mint Loveday-nál volt. Ő sokszor kiakadt rám azért, mert elmentem otthonról. Beletúrok a hajamba, miközben gyors léptekkel haladok a macskaköves utcán. A játszótérrel az az egy gond van, hogy a falu másik végén található, így sokat kell gyalogolni. Ám most ennek ellenére, elég gyorsan megérkezem a játszótérre. Rögtön beleülök a hintába, s hajtani kezdem magam.
|
Puha haj ~ Varázslatos tábor 2013 <3
|
|
|
Scarlett Nicol Emily Loughlin INAKTÍV
offline RPG hsz: 102 Összes hsz: 1406
|
Írta: 2012. október 27. 19:01
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=5981#post5981][b]Scarlett Nicol Emily Loughlin - 2012.10.27. 19:01[/b][/url] GergőMagam sem tudom miért, úgy éreztem sétálnom kell egy keveset, valahol a kastélyon kívül. Így hozott le a lábam ide. Minduntalan körbe nézek, miközben zsebre vágott kézzel haladok végig az utcákon. Nem titkolt szándékom, hogy egy kicsit körbenézzek, már ami a házak felhozatalát illeti. Bizony, ha minden igaz nemsokára vennünk kell itt egyet. Végignézek a házak katonás során és megborzongok. Most minden furcsán üresnek tűnik, pedig az emberek még csak most igyekeznek haza, vagy vásárolnak a vacsorához. Valahogy nem tudtam magamat közéjük képzelni még akkor sem, ha erőlködtem. Én nem tudnék ilyen békés, nyugodt és hétköznapi lenni. Ezek a szavak csak egy keserves fintort csalnak az arcomra. Remélem és ezek után is az maradok aki voltam. Igaz, mostanában egy fokkal nyugodtabb vagyok, de azt hiszem ez csak átmeneti állapot. Mire feleszmélek már eléggé besötétedett, csak a lámpák fénye világítja meg az ismerős helyet. Voltam már itt, de fogalmam sincs most vajon miért jöttem ide. Körbenézek és ekkor tűnik fel a szemem előtt egy kis törpe. Érdeklődtem billentem oldalra a fejemet, mintha meglepő lenne, hogy a játszóteret gyerekek használják. Továbbra is nekiszentelem minden figyelmemet, nézem ahogy beleül a hintában és meglöki magát. Annyira természetesnek kellene lennie, valamiért a sötét üres játszótéren mégsem olyan nyugtató látvány inkább morbid. Lassan tovább lépdelek, benyitom a játszótér kapuját. Igyekszem zajt csapni, hogy ne ijesszem meg. Majd egyenesen a mellette lévő hintához megyek, beleülök és óvatosan meglököm magamat. -Nincs egy kicsit késő a játékhoz?- Továbbra sem vesztettem el az érdeklődésemet a gyerek iránt, hiszen ki tudja milyen régóta nem láttam ilyen kisméretűt belőlük. Azt is meg merem kockáztatni, hogy több éve nem voltam kisgyerek közelébe, valamiért soha nem szerettem őket. Na itt a bökkenő, most kénytelen leszek valahogy megszokni sőt mi több, megszeretni, nincs más választásom. Szóval miért ne kezdhetném ezen az estén?
|
|
|
|
Lasch Gergely INAKTÍV
Elhagyott a Dzsházmin offline RPG hsz: 136 Összes hsz: 1955
|
Írta: 2012. október 28. 11:22
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=6396#post6396][b]Lasch Gergely - 2012.10.28. 11:22[/b][/url] Nicol néni *.*Miután leszaladok a lépcsőről, egyenesen a cipős szekrényhez megyek. Ott megkeresem a kék színű cipőmet, amit rögtön a lábamra húzok. Megkötöm a cipőfűzőt s mielőtt még elmennék, bemegyek a konyhába, ahol egy kis gumicukor után kutatok. Végül megtalálom a zacskót, amit zsebre vágok. Na, most már indulhatok. Kinyitom az ajtót, s kilépek az utcára. Már szürkület van, így csak a lámpák világítják Bogolyfalva utcáit. Gyors léptekkel haladok a macskaköves úton. Farmernadrágom zsebébe mélyesztem a kezeim, mert kissé fáznak. Hajam megint úgy néz ki, mint a szénaboglya. Mivel sosem fésülködök, feláll a hajam, ami engem nem zavar különösebben. Persze ha ünnepek vannak, vagy fontosabb események, akkor megfésülködöm, de amúgy nem. Az utcán senkit sem látok, pedig nyáron jó sokan bolyongtak itt. A legtöbb mondjuk diák volt, de lakosokat is lehetett látni. Na mindegy... Mivel egész gyorsan haladok, pár percen belül meg is érkezhetek a játszótérre. Sajnos csak egyedül tudok ide lejönni, hiszen velem egykorú nincs a közelben, az idősebbek pedig biztos nem arra vágynak, hogy egy 12 éves fiúval hintázzanak. Na, meg is érkezek a helyszínre. Nem lett se több, se kevesebb a játék a játszótéren. Szinte minden játékot kipróbáltam már, de a kedvencem mégis a hinta lett. Olyan jó bele ülni és csak hajtani magam. Mintha repülnék. Most is így teszek. Kényelmesen elhelyezkedem a hintában, s hajtani kezdem magam. Miközben hajtom magam, észreveszem, hogy valaki figyel engem. Érdeklődve nézem én is a lány, vagyis a nőt. Annyi idős lehet, mint Janey. Vagy egy kicsit fiatalabb. A leányzó idejön hozzám, s leül a mellettem lévő hintába. - Játszani sosincs késő - mondom mosolyogva. Kicsit lassítok a hintán, hogy rendesen tudjunk beszélni. Végigmérem a lányt. - Te még diák vagy? - kérdezem. Lehet, hogy ezt nem kellett volna megkérdeznem, hiszen nem is rám tartozik, hogy még diák-e vagy nem. - Mellesleg Gergő vagyok. Lasch Gergely. Téged hogy hívnak? -
|
Puha haj ~ Varázslatos tábor 2013 <3
|
|
|
Scarlett Nicol Emily Loughlin INAKTÍV
offline RPG hsz: 102 Összes hsz: 1406
|
Írta: 2012. október 28. 15:34
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=6452#post6452][b]Scarlett Nicol Emily Loughlin - 2012.10.28. 15:34[/b][/url] GergőPróbálok olyan kedves lenni, amennyire csak tőlem telik. Nem szoktam hozzá, hogy ilyen kicsi példányokkal társalogjak, jelen pillanatban fogalmam sincs mit mondhatnék neki, így megvárom amíg válaszol a kérdésre és közben érdeklődve mér végig. Nem veszek róla tudomást, inkább csak elvigyorodom és várom mikor kapom meg a választ a kérdésemre. Addig megkapaszkodom és egy kicsivel magasabbra lököm magamat egészen addig amíg a kis hang meg nem szólal a fejemben. Sóhajtva lerakom a lábamat, fékezek, de nem adom fel teljesen, ismét lökni kezdem a lábammal ezúttal sokkal lassabban. -Nem félsz egyedül a sötétben? Tudomásom szerint a kisgyerekek félnek a sötétben, úgy tűnik talán tévedtem. Én ennyi idős koromban még elég félős voltam, csak utána értettem meg, hogy nincs mitől félni, minden ugyan az, csak néhány részlet rejtve marad. Na jó, ez nem épp a megfelelő megfogalmazás, de nem is ez a lényeg. -Miért? Túl idős lennék diáknak? Jót derülök az őszinteségén. A gyerekek mindig annyira őszinték, néha egyenesen az az érzésem, hogy nem tudnak hazudni. Ha pedig már megkérdezte, akkor nem leszek annyira faragatlan, hogy nem válaszolok. -Igen, diák vagyok de nem már nem sokáig.- A lakósor felé nézek és próbálom kitalálni vajon melyikben laknak, melyik áll üresen, vagy épp melyik lesz az amit a közeljövőben az otthonomnak mondhatok. A gondolataimból ismét a hangja ránt ki, ezúttal bemutatkozik. Nem is kérdezett rólam semmit, hogy bízhat meg bennem ennyire egyszerűen? Hiszen nem tudja, ki vagyok. Már épp megemlíteném ezt neki, de végül meggondolom magamat. Nem akarom megijeszteni őt. -Nicol vagyok, Scarlett Nicol Emily Loughlin.- Óvatosan kinyújtom felé a kezemet, én sem vagyok egészen biztos benne, hogy talán így kellene bemutatkoznom. De fogalmam sincs mit kezdjek a helyzettel. Lenézek a kezére és ismét meglepődök. Hogy lehet, hogy valakinek ilyen rövid ujjai legyenek?
|
|
|
|
Lasch Gergely INAKTÍV
Elhagyott a Dzsházmin offline RPG hsz: 136 Összes hsz: 1955
|
Írta: 2012. október 29. 12:16
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=6780#post6780][b]Lasch Gergely - 2012.10.29. 12:16[/b][/url] Nicol néni *_*Mikor megérkezek a játszótérre, rögtön odamegyek a hintához s kényelmesen elhelyezkedek a játékon. Hajtani kezdem magam, előre-hátra. Egyre magasabbra és magasabbra repülök. A hajamat még jobban felborzolja a szél. A füleim kicsit fázni kezdenek, de nem zavar. Ekkor meglátom, hogy valaki néz, persze nem annyira feltűnően. Ekkor a nő mellém jön, s leül a mellettem lévő hintába. Lassítani kezdek, mert gondolom, hogy valamit szeretne tőlem, ha már idejött. A lábammal megállítom a hintát és ránézek a nőre. Miután válaszolok a kérdésére, újabb kérdést tesz fel. Rámosolygok, majd megszólalok: - Nem. Mostanában már nem. Olyan nyugodt ez a falu, semmi rossz nem történhet, azt hiszem...- Bizony ám. Valamiért itt, Bogolyfalván nem félek. Pedig talán itt jobban kéne, hiszen itt gonosz mágusok is lehetnek, akikkel szemben én semmit sem érek. Talán meg kéne kérnem Janey-t, hogy vegyen nekem egy pálcát. Bár nem biztos, hogy 12 évesen lehet varázspálcám. De hamarosan eljön az új tanév, amikor már én is mehetek a Bagolykőbe. Legalábbis remélem, hogy kapok levelet, hogy felvételt nyertem. Milyen jó is lesz... A lány felé fordulok s én is felteszek egy kérdést, amit talán nem kellett volna. - Ami azt illeti, igen... - mondom lesütött szemekkel. Talán nem kéne ennyire őszintének lennem, mert lehet, hogy megbántom. Ugyanis az is előfordulhat, hogy a lány megbukott. - A nevelőanyám Janey is kb. annyi idős mint te. - Bizony, bizony. Janey még nagyon fiatal és az emberek néha meg is néznek minket, hogy egy 22 éves lánynak, hogy lehet egy ekkor fia. Bár már az egész falu tudja a mi életünket, szóval ennyit erről. Kicsit meglököm a hintát, de ekkor a nő újra megszólal. - Aha. A faluba fogsz költözni egyedül? Vagy valakivel fogsz itt lakni? Esetleg nem is ide fogsz költözni? - teszem fel a kérdéseim. Nem kéne ennyit kérdeznem, hiszen alig ismerem a lányt. Csodálkoznék azon, hogyha válaszolna a kérdéseimre. Néha olyan hülye vagyok... - Ne haragudj a kérdések miatt... Tudod én nagyon kíváncsi vagyok. Néha túlságosan is az vagyok... - Ekkor megtörténik a bemutatkozás. Elárulom neki a nevemet, mire ő is az övét. - Melyiket használod? Scarlett-et, a Nicolt, vagy az Emily-t?
|
Puha haj ~ Varázslatos tábor 2013 <3
|
|
|
Scarlett Nicol Emily Loughlin INAKTÍV
offline RPG hsz: 102 Összes hsz: 1406
|
Írta: 2012. október 29. 15:14
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=6849#post6849][b]Scarlett Nicol Emily Loughlin - 2012.10.29. 15:14[/b][/url] Gergő -Ez jó hír, azt hiszem. Mindenképp jót tesz a falu hírének, ha nem járkál itt mindenféle gyilkos. Nem mintha én annyira félnék, hihetetlen, hogy ilyet mondok de azért jobb a biztonság, főleg, hogy nem egy gyereket láttam már itt szaladgálni. De ő itt mégis egyedül van, amit furcsállok. A következő kijelentésén jót derülök, főleg, hogy zavarban van. Igen, elég idősnek tűnök diáknak ez már igaz. Az is igaz, hogy buktam párszor. -Igen, igazad van. Illene már befejezni a sulit, ez hamarosan be is fog következni.- Ám ami ezután következik, azon meglepődök. Janey említette, hogy van egy fogadott fia, de elég kevés volt az esély arra, hogy ma este vele találkozok. Hátradőlök és meglököm magamat. -Janey egy évvel idősebb mint én. Az egyik barátnője vagyok. Rávigyorgok és ezúttal alaposabban is megnézem. Tényleg olyan cuki mint amilyennek Janey elmesélte. Bár az utóbbi időben nem sokat tudtunk beszélni, azért váltottunk pár baglyot. De nem gondolatok el egy kérdésen sem, mert soroznak, szinte egyfolytában. Nagyon kíváncsi, azt meg kell hagyni, de valamilyen szinten ez a korával jár, azt hiszem. -Nem, nem egyedül, hanem a férjemmel. Összevonom a szemöldökömet, ez a kijelentés kicsit furán jött ki. De hát mire ne? Neki van egy pár hónappal idősebb pótanyja, akkor nekem ennyi erővel lehet férjem. Valamiért úgy érzem ezzel együtt kétszer annyi kérdést fogok a nyakamba kapni, de valamiért nem zavar. -Ugyan, kérdezz csak nyugodtan. Amúgy, a Nicol a kedvencem, úgy szokott mindenki szólítani, legalábbis akik nem akarnak az őrületbe kergetni.
|
|
|
|
Amira Loveguard INAKTÍV
offline RPG hsz: 339 Összes hsz: 10127
|
Írta: 2012. október 31. 11:59
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=7509#post7509][b]Amira Loveguard - 2012.10.31. 11:59[/b][/url] Bentleynov. 1., reggelAmira a halloween-t úgy ahogy szépen megünnepelte a többiekkel. Viszont prefektusként úgy gondolta, hogy nem ártana kicsit ránézni a mulatság után a faluban kószálókra, hátha akad valaki, aki egy bokor alatt sírdogál a félelemtől. Na jó, persze ez abszurd, de hát mégis lehet esélye annak, hogy valakibe belebotlik mikor már régen a kastélyban kellene lennie. Meg hát neki is... Furcsa látvány lehetett a népnek, meg a falulakóknak, hogy egy véres menyasszonyi ruhás leányzó sétálgat az utcán, akinek ráadásul még az arca is kissé nyúzott volt. Több mint huszonnégy órája nem aludt, és nem is sokat ült. A játszótér előtt elhaladva jutott eszébe, hogy ő bizony most fogja magát, és gyerekeskedik picit. Lassan ment, a ruhája alja zörgette a kavicsokat. Az egyik hintába csüccsent, és lökni kezdte magát. Eleinte csak lassan, majd egyre gyorsabban. Behunyt szemmel mosolygott magán, meg a kellemes érzésen, ahogy a szél belekapott vörös hajába. Még ezt is vissza kell csináltatnia ha visszamegy az iskolába. Azt mondják, hogy ha az ember változáson megy keresztül, akkor valamit megváltoztat magán. De Amira mégis fekete, és soha nem mondana le hosszabb távra az eredeti hajszínéről, elég volt neki egyszer az a szőke. Na meg Kristóf még nem is látta a vörös haját. Kíváncsi lenne az arcára, amikor meglátja, hogy a barátnője egyik napról a másikra feketéből vörösre váltott.
|
|
|
|
Lasch Gergely INAKTÍV
Elhagyott a Dzsházmin offline RPG hsz: 136 Összes hsz: 1955
|
Írta: 2012. október 31. 14:25
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=7561#post7561][b]Lasch Gergely - 2012.10.31. 14:25[/b][/url] Scarlett *.*Először egy kicsit elgondolkodom azon, hogy beszélgessek-e egy vadidegen nővel. De aztán csak legyintek egyet. Mi bajom lehetne? - Bár néha lehet látni sötét alakokat. Tudod van itt egy kísértetház, Bogolyfalva szégyenfoltja. Amikor megérkeztem ide, akkor ott akartam tölteni az éjszakámat. De aztán Loveday megtalált.Talán nem kéne ezeket elmondanom ennek a nőnek, hiszen alig ismerem. Sőt, lehet, hogy nem is érdekli őt igazán. De majd csendre int, ha azt akarja, hogy elhallgassak. Ezután megkérdezem a nőtől, hogy még az iskolába jár-e. Mert nem tudom megállapítani, hogy most diák, vagy lakos. De biztos nem itt lakik, mert akkor már találkoztam volna vele. Szóval ezért kérdeztem meg. - Értem. És szeretted a bagolykőt? Melyik házban voltál? - teszem fel megint a bugyuta kérdéseim. Erről a nagy kíváncsiskodásomról le kéne szoknom, mert lehet, hogy a másikat ez idegesíti. Aztán felhozom, hogy Janey is kb. annyi idős mint ő. Erre a nő azt mondja, hogy csak egy év van köztük. - Tényleg?- Janey még sosem említtette ezt a lányt, de biztos azért meg nem kérdeztem, hogy kik a barátai. Vagy csak egyszerűen nem akart beszélni róla. Aztán újabb kérdésekkel halmoztam el a lányt. Mégpedig most azt kérdeztem tőle, hogy kivel fog ideköltözni. - Nagyon szívesen megismerkednék a férjeddel is. Sőt. Ha meg lesz a házatok, azt is megnézném - mosolygok rá. Nagyon kedves ez a nő, akkor gondolom, hogy a férje is az. Bár elég korán házasodtak, de biztos nagy köztük a szerelem. Ezután megtörténik a bemutatkozás is. Kiderül, hogy a lánynak három neve is van, így tudok választani. - Hm... Nem szeretnék az agyadra menni, de a Scarlett-et választanám. Ez olyan szép név, szerintem - mondom ezt is mosolyogva. - Szóval lehet?Ekkor ránézek a karomon lévő órára, s látom, hogy már fél hét van. Janye egy kicsit biztos ki fog akadni. - Ne haragudj Scarlett, de nekem mennem kell. Gondolom Janey halára aggódta már magát. Vagy nem - nevetek egyet, majd felállok. - Szia! Remélem még összefutunk - elköszönök tőle és gyors léptekkel elhagyom a játszóteret.
|
Puha haj ~ Varázslatos tábor 2013 <3
|
|
|
Bentley L. Collins INAKTÍV
I just want to feel alive. offline RPG hsz: 21 Összes hsz: 25
|
Írta: 2012. október 31. 14:38
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=7565#post7565][b]Bentley L. Collins - 2012.10.31. 14:38[/b][/url] AmiraMiután Audrey sokkal jobban lett, és már haza is mehetett a kórházból, én nyugodt lélekkel térhettem vissza a Bagolykőbe. Na jó, nem egészen nyugodt lélekkel, de azért már nem voltam olyan idegroncs, mint előtte. Vagyis... Nem tudom. Hiszen mondhatni, hogy míg Audrey felépült, én összeomlottam. Na nem lélekben... De úgy tűnik az életem apró darabkái darabokra hullottak. Egy komplett félévet kell bepótolnom, és terjed a pletyka, hogy Amirának valami új, Kristóf nevű barátja van. Csak lássam meg. Ha meghallom ezt a nevet, befeszülnek az izmaim. De komolyan. Nem mintha szerencsétlen srác tehetne valamiről, mert én voltam az a pöcs, aki több hónapig egy rohadt levelet nem bírtam írni Amirának, de akkor is. Kíváncsi voltam, hogy szereti e őt Amira, vagy ő is csak egy a millióból. De basszus, kit érdekel?! Annak kéne jobban érdekelnie, hogy írántam mit érez. Színtiszta gyűlöletet, csalódást, vagy konkrétan le se szar? Szerintem az utóbbi. Találkozni akartam vele, és a bocsánatáért esedezni. Mondjuk: "Lééécci Amira, nehari, hogy több hónapig nem írtam, sőt gyakorlatilag totál kimentél a fejemől, és csak a beteg kishúgommal foglalkoztam... lééécci, lééécci nehariii..." Nem, ez nem lesz jó... Talán inkább rögtönzöm. Felkutattam az egész kastélyt. A rellont, a nagytermet, a kastélyt körülvevő vidékeket, cukrászdákat, kocsmákat, éttermeket, még a kísértetházban is jártam, de sehol. Már épp kezdtem volna beszarni, hogy esetleg hazautazott, amikor megláttam a játszótéren. Nem egészen voltam benne biztos, hogy ő volt, de azért odamentem. - Szia... Csini a ruhád... Öhm... Hogy vagy? - álltam a hinta előtt, és alig bírtam a szemébe nézni... amikor odanéztem, hirtelen elkaptam a tekintetem, aztán újra vissza néztem - Öhm... Ne haragudj, hogy nem írtam olyan sokáig... Csak Audrey beteg volt... - és ekkor átváltottam egy sokkal másabb hangnembe - De hallom, tudtad vigasztalni magad... Felnéztem a lányra, most már nem kapkodtam a tekintetem. Ugyanolyan szép volt, mint mikor elmentem. Leszámítva ezt az éktelen hajszínt, meg a vért... De hát a Halloween az Halloween...
|
|
|
|
Amira Loveguard INAKTÍV
offline RPG hsz: 339 Összes hsz: 10127
|
Írta: 2012. október 31. 15:02
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=7574#post7574][b]Amira Loveguard - 2012.10.31. 15:02[/b][/url] BentleyA hintában ülve teljesen elszálltak a lány gondolatai. Gyereknek érezte magát. Semmi gond nem volt az életében, sőt, boldog volt. Igazán boldog volt. Bár ami Zacharyvel történt...az ájulás...hát talán nem kellett volna otthagynia. De már mindegy, ami megtörtént, az megtörtént. A mögötte levő padok és fák foltokká mosódtak össze, már kezdett szédülni. Nem lassított, egyre gyorsabban szállt a levegőben. Egy hang viszont...magához térítette. Visszalökte a jelenbe. Egy másodperc alatt megállította a hintát, és dermedten meredt a mellette álló ismerősre. -Jól vagyok -erőtlenül elmosolyodott, még mindig le volt taglózva Bentley hirtelen felbukkanásától. Régi emlékek peregtek le a szeme előtt, a kísértetház, a kviddicspálya, a kapcsolatuk...na meg, hogy a srác egy szó nélkül elment, és semmit nem tudott róla. Azt hallva, hogy a fiú kishúga beteg volt, már inkább aggodalom tükröződött a lány arcán. Amira utálja, ha valahol azt kell hallania, hogy egy kisgyerek beteg, vagy még rosszabb, meghalt. Már majdnem faggatni kezdte, hogy mi van vele, ám Bentley egy olyat vágott a fejéhez, amitől köpni-nyelni nem tudott. Felvonta a szemöldökét, majd fújtatva elfordult. -Ezért jöttél ide? Hogy számon kérj, amiért van valakim? -végül visszanézett rá, egyenesen a szemébe. Szemrebbenés nélkül figyelte a barna szempárt, és egyszerűen nem értette, mit akar Bentley ebből kihozni. Hogy miért csinálja ezt. -Nem én léptem le egy büdös szó nélkül. Tudtad, hogy milyen vagyok, hogy bármikor megkapok...szinte bárkit. Nem várok senkire -teljesen komoly, kifejezéstelen arccal közölte a száraz tényeket vele. Ő volt az első, akinek ezt mondta, bár mindenkinél érezte.
|
|
|
|
Bentley L. Collins INAKTÍV
I just want to feel alive. offline RPG hsz: 21 Összes hsz: 25
|
Írta: 2012. november 1. 10:54
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=8141#post8141][b]Bentley L. Collins - 2012.11.01. 10:54[/b][/url] AmiraMeg kéne tanulnom, hogy néha a "ne szólj szám, nem fáj fejem" elv beválik. Oké, talán Amira talált magának valaki mást, de én meg nem írtam neki. De azért, nekem mégiscsak van rá valamiféle okom... Hülye női logika. És mi lesz a szerelemmel basszuskulcs? - Mikor... Régen a férfiak elmentek katonaságba... A csajaik megvárták őket... - röhögtem. Totál röhejes volt, amit mondtam. Egyáltalán ide sem illett... Semmi kedvem nem volt nevetgélni, de mégiscsak jobb, ha veled röhögnek, mintha rajtad röhögnének. - Sajnálom... K... Kicsim... Én gondoltam rád... De tényleg eszméletlenül, rohadtul be voltam szarva Audrey miatt, és minden kiment a fejemből... A suli, szülők, barátok... És még te is... Szégyellem magam, rohadtul - leguggoltam a hintája elé és a kezem a combjára tettem, vártam, hogy ő beletegye az övét, és mélyen a szemébe néztem - De most, hogy megláttalak... Hát... Basszuskulcs... Mármint... Szeretlek. Még egy fogyatékos tengerimalac is érezte volna a hangomon a bizonytalanságot. Meg a félelmet attól, hogy Amira felemeli az egyik kis pipaszár lábát, jól tökön rúg, és elballag a kis fehér ruhácskájában. Őszintén szólva megérdemelném. Be kellett volna fognom, de nem bírtam megállni, hogy ne győzködjem. Beszartam, attól, hogy elveszítem. Kegyetlenül beszartam. - És, ha most adsz még egy esélyt, akkor tényleg nem cseszem el. Megígérem. De, ha nem adnál, azt is megérteném... - egy elég kétségbeesett tekintet (kb mint az ovisoknál, amikor rájönnek, hogy a Télapó nem is létezik) ült ki a szemeimre, a szemöldököm pedig összevontam olyan "kérlek Anyuci, lécci ne verj el fakanállal" féle szemöldökfelvonással - Illetve rohadtul nem érteném meg... Mert Amira ismersz, és tudod, hogy nem vagyok ilyen félénk kis szarzsák, mint most vagyok... De nem akarlak elveszíteni, és kajak, bármit megtennék, hogy ne veszítselek el...
|
|
|
|
Amira Loveguard INAKTÍV
offline RPG hsz: 339 Összes hsz: 10127
|
Írta: 2012. november 1. 12:23
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=8167#post8167][b]Amira Loveguard - 2012.11.01. 12:23[/b][/url] Bentley-Katonaságba? Hogy ho...ja... -Amira furcsán kérdezett vissza, mert fogalma sem volt róla, hogy mit jelent ez a szó. Aztán rájött, hogy mugliismereten tanulták már. Leesett neki, habár nem koppant nagyot. Az viszont igen, amit Bentley összehablatyolt ott neki. Szavai visszhangzottak a fejében, nem tudta végiggondolni, hogy mit is mondjon. Vágja rá, hogy "ja, igazad van, megvárhattalak volna", vagy pedig egyszerűen vágja a fejéhez, hogy még csak együtt sem voltak? -Megértem -barátságosan elmosolyodott, tekintetével követte a srácot, majd megfogta a kezét. Szemébe nézve elgondolkodott egy picit. -Ha az én tesómnak lenne baja, én sem reagálnék jobban -mondta kedvesen. Azt viszont már nem tette hozzá, hogy nem egyszer meg is történt a nagy aggodalmas dolog, hiszen a lány ikertestvére amilyen hülye, sosem figyel a betegségére. Amira szerencsés, amiért nem cukorbeteg, de Maxie ezt az "ajándékot" kapta. Nem véletlen, hogy át is került a Rellonba, mert nem tudna magára vigyázni. A húga vigyáz rá, és figyel arra, hogy megkapja mindig az inzulinadagját. Mira arcán együttérzés volt jelen, és már a nyelve hegyén volt, hogy megkérdezze, mi van a kislánnyal. -Bentley, nézd, én nem vagyok a kicsid. És nem szerethetsz. Úgy értem...ha ezt Kristóf megtudja...nem -zavartan megrázta a fejét, így próbálta elhárítani a szavak súlyát, még mielőtt az agyát nyomnák tovább. Szemben állt, helyesbítve ült egy olyan fiúval, aki egy idő után tényleg megdobogtatta a szívét. Viszont ott volt Kristóf, aki jelenleg egy határt jelentett, amit nem állt szándékában odébb rakni. És nem a korlátok miatt, hanem azért, mert élvezi, szereti, hogy ott van. -Ne nézz így, könyörgök, ez nekem nagyon nehéz -elakart fordulni, de Bentley szemei fogságban tartották. Úgy nézett, mint egy ártatlan kisállat, aki fogságba esett, és még a mamája is eltűnt. Fájt a szíve, és tudta, hogy valakivel mindenképpen rosszat fog tenni. Csak azt nem tudta, hogy kivel. Furcsa, hogy pont ő, Amira érezte, hogy nem akarja összetörni senki szívét. Megtette már, nem is egyszer, de most más. Megváltozott, ha csak egy kicsit is. Egy kiskaput akart találni, és biztosítékot... -Adj egy kis időt. Gondolkodnom kell -behunyta a szemét, és nagy levegőt vett. Nem tudta, mit csinál, csak magyarázott.
|
|
|
|
Bentley L. Collins INAKTÍV
I just want to feel alive. offline RPG hsz: 21 Összes hsz: 25
|
Írta: 2012. november 1. 14:19
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=8204#post8204][b]Bentley L. Collins - 2012.11.01. 14:19[/b][/url] Amira- Amira, én megértem, ha te nem szeretsz... Elcsesztem, és minden jogod meg van rá, hogy utálj... De azt ne mondd meg nekem, hogy ne szeresselek. Mert olyan nincsen... - elhúztam a számat, és simogatni kezdtem hüvelykujjammal a kezét - Lehetetlen, oké? Ritkán sírok, de az elmúlt pár hónapban nagyon gyakran megtettem. Úgy tűnik, mostantól mindig ilyen gyenge lelkű leszek. Valószínűleg meggyengített Audrey betegsége lelkileg. De ez ellen nagyon gyorsan tenni kell valamit, mert halál ciki lesz, ha fiú létemre minden egyes alkalommal elbőgöm magam, amikor valami egy iciri-picirit is szarul esik. De, ha jobban belegondolok... Eddig is sírtam, amikor valami nagy baj ütött be... De persze ezt senki sem tudja. Sírtam, amikor nagypapi meghalt... Sírtam, amikor megtudtam, hogy volt egy nővérem... És sírtam, amikor Audrey ágya mellett ültem, és azt mondta az orvos, hogy az életben maradásának esélye elég csekély. Szóval basszus, én mindig csak akkor rinyálok, amikor rohadt nagy a baj. Lehet, hogy ideje lenne beismernem, hogy Amira többet jelent nekem, mint én azt hittem. Sokkal többet. Már éreztem a gombócot a torkomban. Elmosolyodtam, próbáltam leplezni, hogy mindjárt elkezdek torkom szakadtából üvölteni és bőgni. - Ha most elkezdek sírni... Akkor az azért lesz, mert belement a homok a szemembe... És senkinek nem mondhatod el. Megígéred? A mondatom végén a kérdést már elég remegős hangon mondtam ki. De még tartottam magam. Azt ismételgettem magamban, hogy "férfi vagy, férfi vagy, nem bőgsz, nem bőgsz", de nem bírtam. Alig 1 percen belül kicsordult az első csepp könny a szememből. - Kicsi babám... Kérlek... Emlékezz a kísértetházra... Emlékezz, hogy mit csináltunk... Ha felidézel minden pillanatot, és így is azt mondod, hogy menjek a francba, kajak elmegyek. És nem látsz soha többet, és soha nem mondom el Kristófnak, hogy szeretlek... Megígérem. - totál homárnak éreztem magam. Szipákoltam, és törölgettem a könnycseppeket a szememből... Vagy homár vagyok, vagy szerelmes... Nem tudom, melyiknek örülnék jobban...
|
|
|
|
Amira Loveguard INAKTÍV
offline RPG hsz: 339 Összes hsz: 10127
|
Írta: 2012. november 1. 14:39
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=8216#post8216][b]Amira Loveguard - 2012.11.01. 14:39[/b][/url] Bentley-Nem akarom, hogy szeress, oké? Érted? Engem ne szeressen senki, én sem tudok...szeretni -na jó, talán eltúlozta ezt a kijelentést, mert igenis vannak, akiket szeret, csak hát a pasikkal nem éppen úgy megy a dolog, ahogy az jó lenne. Ha nincs Yarista, akkor most lehet, hogy egy tök normális kiscsaj lenne, aki nem olyan kőszívű kis liba, hogy minden pasit csak egy játéknak tekint. -Én...Bentley... -elhúzta a kezét, és a srác arcára helyezte. Fájt neki, hogy így látta, nem gondolta róla, hogy gyenge. Adott egy puszit az arcára, aztán megölelte. Lassan, visszafojtva vette a levegőt, és a szemben levő mászókára szegezte tekintetét. Teljesítette a kérést, behunyta a szemét, és visszaemlékezett a kísértetházra. Szép volt, jó volt, tényleg. Viszont nem csak ez kúszott be az agyába, hanem több más eset is. Valami nem volt már a régi. Ezt viszont nem mondhatta el neki. Nem akarta Bentleyt bántani. -Kristóf kinyírna...én azt nem akarom -mondta végül, így elterelve a témát. Gondolkozott rajta, hogy mit mondjon, vagy mi legyen, de elfutni nem lehet, Amira nem futamodik meg. Bántani egy ilyen trauma után? Azért a rellonos sem ennyire szemét. Elengedte az ölelésből, és visszakapaszkodott a hinta láncába. -Hogy van a húgod? Már jól van? És mi volt a baja? Hány éves is? -egymás után szegezte neki a kérdéseket, remélve, hogy ezzel majd elfoglalja magát a srác, és nyer egy kis időt.
|
|
|
|
Bentley L. Collins INAKTÍV
I just want to feel alive. offline RPG hsz: 21 Összes hsz: 25
|
Írta: 2012. november 1. 15:10
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=8234#post8234][b]Bentley L. Collins - 2012.11.01. 15:10[/b][/url] AmiraÉreztem Amirán, hogy teljesen felesleges minden, amit csinálok. Tovább lépett, és nekem is azt kell, hiába estem bele teljesen a feketeségbe. Ölelgetett, simogatott, a szemében ott volt a lenézés. Megesküdtem magamnak, hogy sohasem leszek ilyen... ilyen egy gyík, de a szabályok azért vannak, hogy megszegjük őket. Felálltam, és egy zsepivel megtöröltem a szemem, majd leültem Amira mellé egy másik hintába, és vettem egy nagyon mély lélegzetet. Azonnal meg kellett emberelnem magam, és visszaváltozni egy normális férfivá. Dan barátom szavait idéztem fel: "egyik nő sem ér meg annyit, hogy szar kedved legyen"... Nem hogy még bőgjek. Még Amira sem. Nem, nem, nem, nem, nem... Győzködni próbáltam magam, hittem benne, hogy hogyha sokszor mondok el magamban valamit, akkor az úgy is lesz. Nem szóltam a lányhoz, csak magam elé néztem. A gondolataim kalandozni kezdtek vissza a múltamba... A múltunkba. Minden egyes pillanat most újra élt a fejemben. Egy idő után - bár észre sem vettem - a szemem lecsukódott, és úgy gondoltam vissza a kísértetházra... Amirával. Csak képek jelentek meg a fejemben egymás után, és hangosan és fájóan villogtak. Talán mondhatni, hogy egy kicsit újra éreztem mindent. Hallottam a hangokat. Olyan édes hangja volt... Hátrahajtottam a fejem, és kifújtam a levegőt. Ezzel jelképeztem magamnak, hogy elengedem az emlékeket. Elengedem Amirát, és átadom annak a kis pöcsnek. Akiről igazából nem is tudom, hogy kis pöcs e, mert nem is ismerem, sőt sosem láttam még. De akkor is rohadtul utálom. A kislányok utálják egymást, ha féltékenyek... Tökre bekattantam. - Audrey 3 éves - mosolyogtam, mintha mi sem történt volna - Agyhártya-gyulladása volt. De már jól van. Hazaengedték a kórházból, már minden rendben... - kedvesen mosolyogtam a lányra, igyekezem leplezni, hogy ez most mennyire rohadtul fáj is nekem - Na jó, felejtsük el lécci az elmúlt pár percet... Kicsit elérzékenyültem. De elengedlek... - megköszörültem a torkom - Megígértem, hogy hogyha visszaemlékszel és nem érzel semmit, akkor békén hagylak... Betartom a szavam.
|
|
|
|
Elizabeth Charlotte Vane INAKTÍV
'I come back.' offline RPG hsz: 43 Összes hsz: 453
|
Írta: 2012. november 1. 17:25
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=8315#post8315][b]Elizabeth Charlotte Vane - 2012.11.01. 17:25[/b][/url] Lucy ^^ Már magam sem tudom, mióta nem voltam odakint, főleg nem a faluban. Jó ideje már annak, hogy lelátogattam oda, de most muszáj volt egy kicsit elszabadulnom. Úgy éreztem, a szoba falai egyre jobban összezáródnak körülöttem, ha nem tűnök el onnan. Jól voltam, de mégsem. Valami bujkált agyam egyik legeldugottabb zugában, de nem foglalkoztam vele. Nem is nagyon akartam, mivel az még inkább lelombozott volna, és azt nem akartam. Jól vagyok. De tényleg. Azt hiszem, most már minden rendben velem, most már kicsit sem tudok olyan lenni, mint azelőtt. Boldog vagyok, persze nem úgy, mint a többiek, mégsem érzem úgy, hogy búslakodnom kéne. Ugyan, minek? Ha azt mondom, minden rendben, akkor az úgy is van. Nem vagyok egyedül, ezt tudom nagyon jól. Mégis, a szoba nem akarta, hogy itt bent legyek egyedül, így hát nem volt más választásom, mint kikerülni onnan és eltűnni, ahol sok az ember. Vagy a gyerek. Ugyanis, a választásom a játszótérre esett. Mosollyal az arcomon, lassan lépegettem a köveken, amik az utat tarkították. Közben pillantásomat a fákon, a házakon és a kerítéseken járattam végig. Imádom az őszt, a kedvenc évszakom. Az sem érdekel, ha majd lefagy a kezem, akkor is jobban szeretem, mint a nyarat, mivel ilyenkor minden egyes fa gyönyörű színpompás levelekkel öltözteti fel magát. Plusz, Halloween is ilyenkor van, ami tegnap volt. Emlékszem, amikor kicsi voltam, nem volt olyan Halloween, amikor apuval el nem mentünk csokit gyűjteni, utána meg megszemléltük a kosaram tartalmát és a kandalló előtt letelepedtünk, rém meséket mondtuk egy bögre forró csoki társaságában. Igen, az volt a nap fénypontja. Érdekes módon, még mindig emlékszem azokra a sztorikra, amiket ő mondott. Hatalmas vigyor terült szét az arcomon, ahogy felidéztem őket, és úgy fordultam be egy ismerős utcán, míg végre oda nem értem a játszótérre. Mindkét kezem a szövetkabátom belsejében volt, de az egyiket szabaddá tettem addig, amíg ki nem nyitottam a kis kaput, ami elválasztotta tőlem a játszóteret. Csak egy-két gyerek volt ott, de így kisebb zsivaj támadt, amikor rám néztek. Integettem nekik, majd irányomat a hinta felé vettem, ahol el is foglaltam az egyiket. A másikban nem ült senki, mivel a többi gyerek inkább fogócskázott, ugrókötelezett vagy ugróiskolázott. Azért hihetetlen, hogy ilyen időben is képesek ilyen vidámak lenni és itt kint játszani. Mondjuk, az is hihetetlen, hogy én itt vagyok.
|
"Menj, éld világod, mondd, ha kérdenek: egy jámbor őrült futni engedett."
Nyaklánc| Jack tulaj | Gin nővére | David <3
|
|
|
Annabell Lucy Parker INAKTÍV
melodimágus tanonc offline RPG hsz: 59 Összes hsz: 403
|
Írta: 2012. november 1. 17:45
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=8325#post8325][b]Annabell Lucy Parker - 2012.11.01. 17:45[/b][/url] Charlotte (végre nem Annabellnek hívnak *-*) Ma már egyszer eltévedt, ráadásul nem is akárhogy. Szobájába visszaérve nekilátott, hogy keressen egy ragtapaszt, aminek az lett a vége, hogy beverte a térdét és a könyökét, úgyhogy már nem egy, hanem három kis apróságra volt szüksége. Mi tagadás, ez nem igazán volt Lucy napja, valahogy semmi sem alakult úgy, ahogy eltervezte. Csak egyszer ne szenvedne balesetet, az életben egyszer ne rontana el valamit. Eltelt másfél év, sok minden változott, egyetlen dolgot kivéve, a szeleburdiságát. Ezt egyszerűen nem bírja levetkőzni, ráadásul keresi a bajt, állandóan – vagy a baj keresi őt, erre még nem jött rá. A fürdőszobában végül megtalálta, amit keresett. Arról mondjuk ne beszéljünk, milyen nevetségesen nézett ki a teknősös ragtapasszal az orrán, de jobb híján ezzel kellett beérnie. Úgy döntött, ma még nem szenvedett eleget, kimegy sétálni és kiszellőzteti a fejét. És ezúttal, amennyiben ez lehetséges, vigyáz magára. Átöltöznie nem kellett, mindössze egy vastag, garbós pulcsit vett fel a bőrdzsekije alá, no meg fekete bokacsizmára váltott. Ősz ide vagy oda, valahogy hűvösebb az évszak, mint eddig. Már tegnap ki akart menni körülnézni, de sajna sem jelmeze, sem kedve nem volt a halloween-i partihoz. Ma már szívesen venne fel akármit, és ezer örömmel látogatna el a rétre, de késő bánat. Ezzel ellentétben, ma halottak napja van, november elseje. Volna olyan ember, akit gyászolhatna, talán temetőbe is kéne mennie, de mindig is úgy gondolta, mindenki úgy emlékezik meg szeretteiről és úgy gyászolja őket, ahogy az neki jól esik. Számára többet jelentett az, hogy minden héten többször gondol elhunyt rokonaira, minthogy állandóan kijárjon a sírjukhoz. Gyűlölte ezt a napot, valószínűleg ezért is esett áldozatul önmagának. Észre sem vette, hogy míg ezen agyalt, igen messze keveredett a kastélytól, méghozzá a faluba. Nem messze tőle megpillantotta a játszóteret és mintha felvillanyozódott volna, elhessegette előbbi gondolatait és gyermeki bájjal rontott be a játszótér területére, hogy a hintába vesse magát. Út közben persze majdnem orra esett, megbotlott egy kőben és majdnem nekiment a csúszdának, de túlélte. Mikor végre lehuppant a hintába, akkor vette észre, hogy a gyerekek mind őt nézik és integetnek. Hatalmas mosollyal az arcán köszönt vissza nekik, majd mikor hintázni kezdett volna, észrevette, hogy valaki ül mellette is. - Tyű, bocsi, ne haragudj! Ugye nem mentem neked? És ugye nem zavarlak? – pislogott rá tágra nyílt szemekkel. Na ja, ő meg a megkomolyodás. Úgy tűnik, ma már nem fogja megmutatni senkinek új vagány és laza énjét. Majd holnap. Vagy utána…
|
|
|
|
Elizabeth Charlotte Vane INAKTÍV
'I come back.' offline RPG hsz: 43 Összes hsz: 453
|
Írta: 2012. november 1. 18:21
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=8354#post8354][b]Elizabeth Charlotte Vane - 2012.11.01. 18:21[/b][/url] Lucy (hát, nálam se sűrűn használják a Charlotte-ot ) Igazából, nem is nagyon tudtam, hogy ma van Mindenszentek. Igaz, ez egy magyar hagyomány, de nem azért nem tudtam, csak egyszerűen ki ment a fejemből. Pedig, jó sok mindenkiért gyújtanék gyertyát, akiket elvesztettem 16 év alatt. Ott vannak rögtön a szüleim, a nagyszüleim és persze a nagynéném, aki akkor halhatott meg, amikor én olyan 1 éves lehetettem, illetve ott vannak Ginnie szülei is, akiket nem ismerek annyira, viszont a szüleim nagyon szoros barátságban voltak, így róluk is megemlékeznék. Igen, sok mindenkit vesztettem el az évek folyamán, de van olyan, akiről egyáltalán nem is tudok. Nem azért, mert esetleg nem találkoztam vele, hanem még azelőtt meghalt, hogy én felfoghattam volna, mi is az az élet. De, így hogy teljesen kiment a fejemből, kissé zavarban vagyok és legszívesebben el is ásnám magam a földbe, a legmélyére, hogy még csak véletlenül se jöhessek ki onnan. De ez legalább magyarázatot ad arra, miért voltam ma ilyen szorongó. Tényleg nem tudtam, hogy mi okozza és ezáltal a szobára fogtam, pedig nem az volt a bűnös. Érdekes, roppant érdekes. Hideg volt, én még is kezeimmel a hintába kapaszkodtam. Mások már régen zsebre dugták volna kezüket, vagy kesztyűt húztak volna, de én nem Ők vagyok, és ezt végre fel kellene már fognom. De mint már mindannyiszor mondtam, én ahhoz béna vagyok, hogy megértsem. Meg persze ön- és közveszélyes, de az már más tészta. Úgyis kiderül, amint megbotlok a saját lábamban. Elmosolyodtam, mikor láttam, hogy a gyerekek hogyan veszekednek egy olyan apróságon, hogy mi a litya és mi nem. Olyan aranyosak tudnak lenni, főleg amikor összevonják szemöldöküket bájos kis arcukon és felhúzzák a nózijukat, majd próbálnak úgy beszélni, mintha nagyobbak lennének a másiknál. Pedig nem így volt, mégis aranyosnak, szinte bájosnak hatott az egész. Miután végighordoztam tekintetemet mindenkin, szemem egy ismerős lány akadt meg. A nevét nem tudom, de biztos, hogy láttam már valahol, ráadásul az Eridon toronyba. Kissé esetlen volt, mondhatni, hasonlított rám. Érdekes, pedig azt hittem, én vagyok az egyedüli, aki képes út közben is mással foglalkozni, végül pedig megbotlani valamiben. De úgy látszik, minden piros diák ilyen, na jó, nem mindegyik, de egy kis része igen. Leült mellém, én szóra nyitottam a számat, amikor végre megpillantott a lány, végül elmosolyodtam és csak utána válaszoltam neki. - Semmi gond! Nem, nem mentél és nem zavarsz - hangom nyugodt volt, de még mindig mosolyogtam. Úgy látszik, ez a mai nap mindenkinél ilyen zűrös. - Elizabeth Charlotte Vane vagyok. Te is eridonos vagy, nem igaz? Mintha már láttalak volna a kh-ban. Miközben belekezdtem a monológba, lábaimmal aprókat löktem magamon, de tekintetem mindvégig a lányon maradt, miközben szám szélén barátságos mosoly ült. Úgy látszik, mégsem leszek egyedül, ami nem is olyan nagy baj.
|
"Menj, éld világod, mondd, ha kérdenek: egy jámbor őrült futni engedett."
Nyaklánc| Jack tulaj | Gin nővére | David <3
|
|
|
Annabell Lucy Parker INAKTÍV
melodimágus tanonc offline RPG hsz: 59 Összes hsz: 403
|
Írta: 2012. november 1. 19:01
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=8408#post8408][b]Annabell Lucy Parker - 2012.11.01. 19:01[/b][/url] Charlotte (nekem ez jobban tetszett. ^^ az Annabellt úgyis nehezen tűröm meg ) Ahogy a másik arcát vizslatja, átfut a gondolat a fején, hogy „huuu, én őt ismerem”. Oldalra billenti a fejét, aztán felemeli, aztán előrehajol - mintha ezzel bármit is segítene a helyzeten – majd konstatálja, hogy igen, ő házbeli. És azért álljunk meg egy szóra, a nap híre! Nem ment neki a lánynak, és nem zavarja! Mondhatni isteni sugallat volt, hogy idejöjjön hintázni. - Te vagy az egyik prefektus – most feltehetnénk a kérdést: you don’t say? – Oh, bocsi, elkalandoztam. Annabell Lucy Parker vagyok. És igen, minden bizonnyal az Eridonban találkoztunk. – mosolygott vissza a másikra, majd ő is elkezdett hintázni. Gyermekkori emlékek ragadták magukkal, mikor még együtt hintázott a többiekkel, vagy mikor az anyukájával ment ki a játszótérre. Régen volt, és azóta minden megváltozott, legfőképpen ő maga. Megkomolyodott, szemtelenebb, szókimondóbb, és talán még kekeckedőbb is lett. De ez mind jól állt neki, ugyanúgy, mint új énjének. Vérbeli rocker lett, ami jót tett a személyiségének. - Egyébként, hogy-hogy te itt vagy? – kérdezte kedvesen. Nem, nem akart belekötni a lányba, vagy kigúnyolni, pláne ha azt nézzük, hogy ő maga is egy hintában ül és nagy lendülettel löki magát, hogy minél magasabbra jusson. Biztos érdekes látvány lehet. Aztán megállította a hintát és megtapogatta az orrát, végül felszisszent. Az a tükör bizony nagyon kemény volt. De legalább ne lendületből ment volna neki… Lássuk be, Lucy javíthatatlan. - Amúgy, neked van háziállatod? Nekem volt egy kutyusom, még itt. Csak valaki megtalálta és elvitte. Gondolom éjjel kiszökött, azóta nem találom. De apa azt mondta, hamarosan kapok egy új kiskutyát. A kikötés csak annyi, vigyázzak rá jobban… - nevet fel, majd elszégyelli magát. Az a szerencsétlen pára az ő felelősségére volt bízva. És most volt és nincs. Pedig milyen hűséges társ volt… Mindig kihúzta őt a bajból, még abban az időben volt vele, mikor Dessel volt. Gyorsan megrázta a fejét. Az egy régi, ócska love story, nem érdemes felemlegetni még akkor sem, ha kellemesek az emlékek. Viszont, ha már erre jár, nem lenne rossz találni egy lelki társat, aki lehetőleg fiú. - Tudom, hogy kicsit hirtelen a téma, de nem ismersz olyan srácot, aki őrült, de szerethető és épp egy barátnőt keres? Nem feltétlenül párkapcsolati értelemben – szegezi neki a kérdést, és érdeklődve fülel, mert ez most tényleg komoly dolog.
|
|
|
|
Elizabeth Charlotte Vane INAKTÍV
'I come back.' offline RPG hsz: 43 Összes hsz: 453
|
Írta: 2012. november 1. 19:55
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=8526#post8526][b]Elizabeth Charlotte Vane - 2012.11.01. 19:55[/b][/url] Lucy (Akkor még jó, hogy Lucynak hívtalak ) Azért nem gondoltam volna, hogy lesz még rajtam kívül valaki, aki ide jön, főleg most, ráadásul ilyen időben. De úgy látszik, nem csak én vagyok ilyen "őrült". Persze, ezt bóknak szántam, legalábbis a lány esetében, a magam részéről viszont igazság, jó nagy igazság. Mondjuk abban nem vagyok biztos, hogy Ő nem normális, de én nem vagyok az. És ezt mindenki tudja. Bár lehet, hogy akad olyan, aki nem. Annak nem ajánlom, hogy olyankor találkozzon velem, amikor épp készülnék elesni, mert bizony megjárja. Főleg, ha még a kezemben is van valami. Na akkor futás a közelemből. De most nem volt példa erre, és Lucy is teljes mértékben biztonságban volt. - Igen, én vagyok - feleltem. Ha máshogy nem, erről majdnem minden diák felismer. Én vagyok az egyik prefektus. Persze, már megszoktam, de néha akkor is fura, amikor rádöbbenek, hogy milyen "hatalom" van a kezemben. Persze, ezzel nem arra célzok, hogy milyen magas a rangom, mert egyáltalán nem az, csak bárkit megbüntethetek, aki rosszan töri a fejét és segíthetek a bajbajutott diákokon. Akár hiszitek, akár nem, mindegyiket szeretem. Szeretek segíteni, de ugyanakkor büntetőfeladatot is kiszabni a rosszcsontoknak. Pedig a kettő, szöges ellentéte egymásnak, nagyon is. - Nem volt kedvem bent maradni a szobában, így inkább kijöttem. Ráadásul, itt mindig gyereknek érzem magam! - válaszoltam neki, kedvesen. - És, te? Ha már Ő is megkérdezte, akkor én miért ne érdeklődhetnék? Persze, ez nem azt jelenti, hogy mindent kikérdezek tőle, csak érdekelne, hogy miért pont ide jött, ráadásul, most. Mert bizony nem mindenki merészkedik le ilyenkor, ide. A gyerekek mégis megtették. Bár, nekik nem számít, milyen idő van, Ők még télen is jól érzik magukat, illetve nyáron 40 fokban is. Irigylem őket. - Van bizony, egy fehér egerem. Jack-nek hívják, és most lesz lassan négy éves - néha eszembe jut az a nap, amikor megláttam a kirakatban. Kisebb volt, mint a többiek, pedig már betöltötte az első évét. Mégis, bátrabb volt mindnél. Amikor találkozott a tekintetünk, rögtön tudtam, hogy Ő kell nekem, senki más. azóta is nagy a "szerelem" közöttünk és elválaszthatatlanok vagyunk, pedig ő csak egy egyszerű kis rágcsáló. De épp ezért szeretem annyira. Ő megért. Ő vigasztalt, amikor David megint elhagyott, és nekem Jack a legfontosabb. - Hmm? Bocsánat, nem figyeltem - éreztem, ahogy elpirultam. - Sajnálom, nem ismerek, de jó lenne, ha ismernék. Sóhajtottam egyet, majd tekintetemet nem a lesütöttem, ahogy mindig is szoktam, hanem emelt fővel néztem a játszóteret. Közben egyre jobban hajtottam magam. Ha ismernék, talán minden rendben lenne és nem emlékeznék Davidre. Talán. De Őt már sosem fogom elfelejteni.
|
"Menj, éld világod, mondd, ha kérdenek: egy jámbor őrült futni engedett."
Nyaklánc| Jack tulaj | Gin nővére | David <3
|
|
|
Annabell Lucy Parker INAKTÍV
melodimágus tanonc offline RPG hsz: 59 Összes hsz: 403
|
Írta: 2012. november 1. 20:27
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=8578#post8578][b]Annabell Lucy Parker - 2012.11.01. 20:27[/b][/url] Charlotte (úgyis mondhatnám: szerencséd, hogy Lucynak szólítottál : DD) Kicsit pofátlannak érezte magát, hogy csak így egyből azzal indította, te vagy a prefektus. Ő sem szerette sosem a megkülönböztetést. Nem azért, mert nem szerette régi posztját, egyszerűen csak furcsa volt, hogy amikor megtudták az emberek, hogy prefektus, megváltoztak. Lucy nem szerette ha félnek tőle, habár most már nem nagyon zavarja, sőt. Inkább féljenek tőle, minthogy kikezdjenek vele. Persze, minden felfogás kérdése, legjobb az arany középút, de erre igen csekély esély van. - Hát… Ma már kétszer hagytam el a szobámat, és mindkétszer megjártam. Egyszer – bökött a teknősös ragtapaszra – ez lett a vég, a második alkalommal pedig instant szívinfarktust kaptam. Egy jobb jövő és nap reményében jöttem ki a kuckómból még egyszer. És úgy veszem észre, jelenleg nem fenyeget veszély – mosolyodik el, majd felnéz az égre. Újabb hűvös szellő kezd fújni, ami meglebbenti Lucy fekete tincseit. Vajon ő most rémisztő? És ronda? Sosem tudja, milyennek lássa magát. Talán épp olyan, amilyenné sohasem akart válni. Ez úgyis később fog kiderülni. - Jack? Jaj, de aranyos nééév. Szoktad becézgetni? – kérdezte. Az ő kutyájának csomó beceneve volt, és amilyen okos állatka, mindre hallgatott is. Akkor, mikor még megvolt. Elhessegette az újabb gondolatokat a fejéből és a másikra nézett, aki láthatóan elkalandozott. Talán butaságot kérdezett ezzel a pasi dologgal kapcsolatban. - Semmi gond – feleli biccentve, majd meghallgatja a választ. – Én sem ismerek. Egyszer úgyis megtaláljuk Mr. Pont-Nekünk-Valót. Ezt egy könyvben olvastam, jól hangzik, nemde? – sóhajt fel, majd előre néz meredt tekintetekkel. Talán volna még valaki, aki megdobogtathatná a szívét, de ők csak barátok. Nagyon jó barátok, extrák nélkül. És ez így van jól. Ennyi kell, ennyi is lesz. Csak néha mégis jól esik eljátszani a gondolattal, mi lenne ha. - Szerinted félnek tőlem az emberek? – tette fel halkan a kérdést. Zagyvaság az egész, nem is érti, miért bukott ki belőle. Talán az elkeseredettség szülte az egészet, az önbizalomhiányát, a mindent, Boldog lehetne, de nem az. Hiszen szingli! „Az, hogy szingli vagy, nem azt jelenti, hogy nem kellesz senkinek, hanem azt, hogy bárki a tiéd lehet.” Na persze, dombon ülő fűcsomó legyen, ha ez így van. Sosem így gondolkozik az ember, pláne nem egy hosszú párkapcsolat után. Ilyenkor az embernek lesznek szokásai és igényei. Plusz, ott van az is, hogy ragaszkodnak egymáshoz. Ahogy ott ücsörögtek, pár gyerek köréjük gyűlt és figyelték őket. Egy olyan négyéves forma kislányt magához hívott Lucy és adott egy puszit az arcára, majd felkelt a hintából és beleültette a lányt. Ahogy ott óvatosan lökte a hintában rájött, vannak fontosabb dolgok is az életben, mint az exek és az elvesztésük fájdalma. Az a pár szép pillanat, ami végigkíséri az életét.
|
|
|
|
Elizabeth Charlotte Vane INAKTÍV
'I come back.' offline RPG hsz: 43 Összes hsz: 453
|
Írta: 2012. november 6. 21:13
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=10684#post10684][b]Elizabeth Charlotte Vane - 2012.11.06. 21:13[/b][/url] Lucy (Igen, ebben igazad van. : DDD) Lássuk be, egyszerűen nem tudok nyugton lenni. Soha nem tudtam. Valamiért mindig ragaszkondom kellett valakihez vagy valamihez. És az a valaki, Ő. Csak azért nem nevezem meg, mert nem akarom, de így is mindenki nagyon jól tudja, hogy kiről van szó. Elfelejtettem? Talán. Túlléptem rajta? Lehet. Fáj még? Nem. Igen, azért már begyógyult minden, ami valaha megtörtént velem, legalábbis azt hiszem. Most már csak az a lényeg, hogy végre megint élvezhessem anélkül az életet, hogy bárki elrontsa azt. Igaz, nem mindig sikerül, de próbálok ezen változtatni. Fő a pozitív gondolkodás és az optimizmus. Persze, emellett még mindig maradok ugyanúgy álmodozó, de hát ellen nem tudok mit tenni. Különben is, a valóságot így is igen jól ismerem és sosem fogom elfelejteni, hogy milyen is az igazából. De most, hogy itt ülök, békésen, egy lánnyal, akivel sok mindenben hasonlítunk, rájövök, hogy mégsem vagyok egyedül, és talán alulértékelek mindent. Meg kéne valahogy dönteni ezt és végre szembe nézni azzal, hogy igenis mellettem áll mindenki és ha kell, segítenek. - Nem olyan biztos az. Szeretnélek figyelmeztetni, hogy ön- és közveszélyes vagyok. Bár, eddig még nem történt semmi - vigyorogtam. Azért azt el kell ismerni, hogy igen ügyes voltam a mai nap, mivel egyetlen karcolás nélkül megúsztam. Lehet, hogy mégsem vagyok annyira béna, mint amilyennek képzeltem magam? Lehetséges, de semmi sem biztos. Lábaimmal újra meglöktem magam és most már egyre feljebb és feljebb hintáztattam magam. Olyan jó, olyan mintha szabad lennék és újra gyerek. Bárcsak így lenne. Akkor legalább anyáék is élnének. - Csak Jacknek szólítom, mivel nem szereti nagyon, ha elkezdem becézgetni. Ő, ahhoz túl büszke egy rágcsáló - kuncogtam. Elképzeltem, ahogy a kis fehér egér mérgesen rám néz, majd kihúzza magát és vékonyka hangon elkezd cincogni, vagyis kioktatni arról, hogy vagyok képes őt becézgetni. Elég vicces egy helyzet lenne, az biztos és azt is tudom, hogy sosem fog bekövetkezni, mivel nem fogom másképp hívni, csakis a rendes nevén. - Jól hangzik, csak én nem nagyon hiszek az ilyen könyvekben - mondtam egy kissé halkabban, mint kellene. Lelassítottam a hintát, majd ahelyett, hogy a földet pásztáztam volna inkább a körülöttem elterülő játszóteret vettem szemügyre. Annyira jó a gyerekeknek, nekik nem kell ilyenekkel foglalkoznia és nekik vannak szüleik, akik vigyáznak rájuk. De tudom, anyuék is velem vannak, a szívemben, ami néha erőt ad, de akkor is más ez az egész. Nélkülük nem érzem magam annyira biztonságban, mint amennyire kellene. Ahogy elmerengtem ezen, alig hallottam a lány kérdését, de aztán felderengett, mit is kérdezett és meg is lepett kicsit. - Ugyan, miért félnének tőled? Hiszen egyáltalán nem vagy félelmetes, se gonosz, se semmi olyan, ami kihozná az emberekből a félelmet! - feleltem neki bátorító mosollyal az arcomon. Ránéztem, hogy láthassam, mit is gondol a lány. Ám ekkor fölállt a hintából és átadta helyét egy kislánynak. Szegény Lucy, vajon miért találja úgy, hogy olyan félelmetes? Hiszen, nagyon aranyos, kedves és szép lány. Talán az emberek túl előítéletesek, ez itt a gond. Nem tudom felfogni, hogy miért gondolja ezt a lány, magáról. Csak néztem Őt, az arcát a szemét, és azt, hogyan löködi a kislányt. Egyszer talán, minden rendbe fog jönni, nem igaz?
|
"Menj, éld világod, mondd, ha kérdenek: egy jámbor őrült futni engedett."
Nyaklánc| Jack tulaj | Gin nővére | David <3
|
|
|
Ophelia LaFonde Nyugodjék békében!
offline RPG hsz: ? Összes hsz: ?
|
Írta: 2012. november 17. 18:17
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=15768#post15768][b]Ophelia LaFonde - 2012.11.17. 18:17[/b][/url] Csongor Az élet apró örömei. Igen, most, hogy lejöttem a faluba, és normális úton jutottam hozzá a kávémhoz, mondhatni helyreállt a lelki békém. Jó, ez azért enyhe túlzás, ugyanis míg itt vagyok, ez sosem fog bekövetkezni. Persze, tudom, hogy amíg nem adok egy esélyt a helynek, nem is fog változni a véleményem, de én soha nem adok esélyt, miért változtatnék ezen? A kávé azért finom, bár a nyakam teszem rá, hogy csak azért esik ilyen jól, mert nem kellett szenvednem érte. A konyhában történteket feledném, úgy ahogy vannak, mégse tudom kiűzni az agyamból, és sehol egy pláza, hogy kivásárolhassam magam. Oké, nőiesen bevallom, hogy a ruhák enyhítenek a fájdalmamon, de nem teljesen, és van olyan mély sebem, amit még maga az idő sem tud begyógyítani, hacsak, valami csoda folytán el nem vesznek az emlékeim, vagy fel nem támad anyám, vagy nem látnám minden átkozott éjszaka magam előtt a jelentet. Az egyetlen emlékem ötéves koromból, hogy a szemem előtt ölik meg, hát nem valami bizalomgerjesztő igaz? És még tovább sajnáltatnám magam, ha nem kényszerülnék megállásra. Körbe nézek, kétszer is, aztán gondolkodni kezdek, vajon mikor került ide ez a játszótér. Mert hogy most itt állok, és fogalmam sincs, hogyan. Kell nekem elkalandozni egy idegen helyen... - Most komolyan szívatsz?- motyogom sóhajtva, miközben az égnek emelem a tekintetem. Oké, túlteszem magam a hogy kerültem ide kérdésen, és rá térek a fontosabbra, hogy fogok én innen visszakeveredni? Azt már inkább nem teszem hozzá, hogy takarodó előtt, mert nem leszek rosszul, ha azt a szabályt megszegem, és még egy büntetést is bevállalok, ha kikerülök innen. Találomra elindulok egy irányba, de azzal sem járok sikerrel, mert ugyanitt kötök ki. Lehuppanok az egyik hintára, és összegzem magamban a tényeket. Nézem az utakat, de innen az összes egyformának tűnik, és így fogalmam sincs, melyiken jöttem. Ez annyira igazságtalan. Most a lehet legkomolyabban mondom, hogy gyűlölöm ezt a helyet, mióta itt vagyok, csak a rossz dolgok történnek velem, erre még el is tévedek. Bravissimo. A táskámból előkotrom a cigim, és rágyújtok. Most nem érdekel, hogy közterület, és nem szabad, próbáljanak meg visszatartani, amennyi stressz felgyülemlett bennem, nem lesz egyszerű malőr, az már biztos. RUHA
|
|
|
|