[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=3389#post3389][b]Kiva Faraday - 2012.10.11. 17:36[/b][/url]
Lizzie~Fel, fel, még magasabbra! ~ Kiabálja bennem a gyerek, aki csak azzal törődik most már, hogy minél feljebb jusson, egészen fel az égig. Szegény én, lassan le kell törjem saját magam, mert nem kellene kiakasztani a hintát vagy átfordulni, mert most nagyon közel kerültem ehhez. Lecsitítom magamban szegény gyereket, aki még nagyon szeretne tovább tombolni, mert régóta nem jöhetett már a felszínre. Na igen, otthon én léptem elő fő gyereknevelővé, mert anyu nem nagyon volt hajlandó foglalkozni az öcsémmel úgy nevelési szinten. Néha nagyon sajnálom a kis krapekot, de akkor is, én nem az anyja vagyok, hanem a nővére, az istenért! Remélem nem fog torzulni szegénykének a lelke, bár valahogy én is felnőttem, igaz akkor még más volt a harci helyzet.
Egy régen hallott ismerős hang töri meg a bőszen vágtató gondolataimat. Először csak nézem, nézem, de nem látom, nem ismerem fel, hogy ki az, egyrészt azért mert kb 1 másodpercre látom és akkor is elmosódva, másrészt meg mert 2 éve nem láttam senkit innen. Majd mikor leesik a tantusz, annyira meglepődök, hogy elengedem a hinta láncát, ami azért nem volt bölcs döntés, mert kb 2 méter magasan vagyok, de mire eljut a tudatomig mindez, már a kavicson landolok, seggel.
-Ííííí, ez nem volt jó...
Dörzsölgetem a fájó pontot, de nem csak egy van belőle, én meg nem vagyok Shíva istennő, csak két kezem van. Egyelőre nem próbálok meg felállni, csak nézek kérlelőn Lizzie-re, hogy csináljon valamit, mert én perpillanat tanácstalan vagyok.