37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum→Bogolyfalva→Boglyas tér
Oldalak: « 1 2 ... 12 ... 20 21 [22] 23 24 ... 32 ... 41 42 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Márky Sebestyén
INAKTÍV


Bors.
offline
RPG hsz: 63
Összes hsz: 753
Írta: 2016. május 16. 01:04 | Link

free hétvége
ez a hozzászólás helyet ad az Eridon alkotta Tűzpróba feladatának

Sebestyén teljes mértékben lefagyott, mint egy mugli számítógép. Minden sejthártyája azon dolgozik, hogy még a legapróbb jelet is tökéletesen kiültesse ábrázatára, szinte ordítva a lánynak, hogy hé, figyeld már, ki sem lát a pír alól!. Hát mondani sem kell, hogy nem épp a legjobb helyzet ez, főként, hogy ő a megmentő, a hős, meg minden egyéb. Bár mondjuk kettős a dolog, mert ha valaki más jönne, lehet, hogy épp kihasználná azt, amiben a lány van, és még kommentálná is hangosan. Ha neki kellene szavaznia, akkor jól járt vele, csak kicsit bugos, és idő kell, mire összeszedi magát.
- Babgulyás.. – szökik ki belőle, miután egy hangos szusszanással préselte ki magából a felesleges levegőt. Miután tudatosul benne, mit tett, hatalmas szemekkel pislog a lány arcára, - csak oda! -, és gondolatban hét méter mélyre süllyed, vagy még mélyebbre. Túl hangosan gondolkodott, ugyanis igyekezte elvonni a figyelmét, és úgy mindenét, hogy teljesen random, és ártalmatlan dolgokat sorolgatott magában fel, hogy enyhítse a dolgokat. Végül annyira sikerült, hogy idáig fajult. Hát még ha más lett volna..
- Nem! Nincs gulyás! Azt akartam mondani, hogy bocsánat! Én.. én nem is értem. Vagyis de, azt igen, hogy nem jól. Csak.. mégsem kérdezhettelek arról, milyen szép időnk van. – hebeg-habog megint, nagy korty levegőt szív magába, mintha a szén-monoxid mennyisége hirtelen megnőtt volna körülötte. Nem fullad, és reméli, nem is itt fog elájulni életében először. Nyugi, nem olyan béna, hogy egy combtól, és kivillanó bugyitól ennyire kikészülne. Csak majdnem.
- Eszembe sem jutott kihasználni. Csak gondoltam.. felvetem hogy másszak fel, és a lábadon segítsek.. vagy tartsalak meg, hogy te tedd. Ilyen.. formaságok. – közben azért cselekszik is. Nem egy égimeszelő, viszont kitartása hatméteresre megnövesztené. Becsusszan a lány alá, persze, a lány lóg, ő áll két lábon, és gondolatai ártatlanok. Nyújtózkodik picit, miközben a vállára fogva nyomja feljebb, és tartja meg. Így úgy tűnik, mintha a másik a mászókán lógva akarna felülésezni, mert olyan kemény, de legalább a feje egyenesebb helyzetbe kerül, és nem kap agyvérzést. Így pedig könnyebb lesz gondolkodni, meg lábat kiszabadítani, vagyis… reméli. Ő mindig remél. Jaj.
- Menni fog? Vagy máshogy közelítsük meg a dolgot..? – elrohanhat a kajáldába némi zsírért, vagy megkérhetne valakit, hogy vágja szét a mászókát, de mint túl időigényes, és mást nem tud küldeni maga helyett. Mindegy, egyelőre itt tart, szeme a lelógó tincseket figyeli, és tartja továbbra is, hátha kiötöl valamit, vagy kiszabadítja magát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szentgáli Krisztina
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. május 16. 10:43 | Link
Zója néni

A kérdésre megvontam a vállam. Azt tudtam, hogy én minek örülnék. Bármi jobb attól, hogy üres lakásba érkezzen haza az ember lánya, és még unalmában is tanul, annyira, hogy évfolyamot is ugorhat ennek köszönhetően.
- Legalább nincsenek egyedül – én még egy nevelőnőnek is örültem volna, de sajnos ez egyelőre csak egy álom volt, hogy újra vidámságot csempésszek az otthonunkba.
Nem szívesen vegyültem volna a többiek közé, elvégre ki akarna barátkozni egy olyannal, mint én? Jó estben csak elhajtanának a francba, ha tudnák, hogy milyen háttérrel rendelkezem. Egy közösség kíméletlenül kitaszítja azt, aki nem illik be a képbe.
- Jaj, nem, ne tessék félreérteni! Csak annyira sok a szabadidőm, hogy azt is tanulással töltöm, mert különben megölne az unalom – az egy dolog, hogy nem nagyon volt közösségi életem, de attól még nem volt rossz az előkészítő, oktatási szempontból meg pláne nem. - Idén is csak egy-két gyengébb jegyem lett, de eddig végig kitűnő vagyok.
Nagyon is büszke voltam erre a teljesítményemre, és mindenképp megérte, hogy eljutottam addig, hogy akár mehetek is egy magasabb suliba, elsősnek. Bár ott picike leszek a többiekhez képest is, de nem baj.
- Pszicho… mi?! – egy kicsit elfintorodtam. – Ne… ugye maga nem fog nekiállni mindenféle buta tesztnek kitenni, mint egy kísérleti nyuszit?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dr. Mácsai Zója
INAKTÍV


Félvéla pszichomókus | Mrs. DW
offline
RPG hsz: 519
Összes hsz: 1076
Írta: 2016. május 16. 21:54 | Link
Kriszti

- Apukád nagyon sokat dolgozik?
Érezhető, hogy nem érzi jól magát a jelenlegi helyzettől. Az anyukája pedig említve se volt eddig. Az esetek nagy többségében az anya már nincs az élők sorában, ezt pedig nem jó bolygatni, ha a másik fél el akarja mondani, hogy mi történt, akkor majd elmondja. Sok esetben egy idő után a gyerekek maguktól megnyílnak. Nem egy gyerekkel töltött hosszú órákat, ahol gyöngyöt fűztek vagy szineztek, mire végre megszólalt. Az eleje mindig döcögős, aztán történik valami, a gyerek elkezd bízni a másikban, és elkezdenek beszélgetni.
- Minden érdekel, vagy vannak kifejezetten kedvelt témák?
Még tanulás alapján is le lehet szűrni, hogy a gyerek nagy valószínűséggel melyik házba megy. Azok például, akik a művészetekhez húznak, és elméletben jobban mozognak nagy eséllyel levitások lesznek. Azok, akik a gyakorlati részt jobban, és valamennyire az elméletet, rellonosak, a csapongók, de gyakorlatiasak eridonosak, míg a természettel, állatokkal és emberekkel kapcsolatos tanulmányokat leginkább kedvelők navinések. Ez is csak egy kis érdekesség, amit megfigyelt, ez sincs kőbe vésve.
- Nagyon szép eredményeid vannak. A lányom, Mina levitás, de például a gyakorlati tárgyakkal nagyon megszenved. Nem az ő terepe.
A tesztek miatt nevetnie kell, és megrázza a fejét.
- Nem, eszemben sincs. Önismereten számos tesztet mutatok meg, főleg a felsőbb évfolyamokban. A tesztek hasznosak, hogy az ember jobban megismerje magát, szeretem őket, de nem szeretem kényszeríteni az embereket arra, hogy megcsinálják őket. Nem lenne őszinte az eredmény. Inkább beszélgetnie szeretek. Nagyon sok minden leszűrhető abból, több is, mint egy tesztből.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szentgáli Krisztina
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. május 16. 22:16 | Link
Zója néni

Csak biccentettem megerősítésképpen. – Varázsbaj-elhárító.
Nem voltam kifejezetten a szavak embere, nehezen találtam meg a hangot, főleg az előkészítősökkel, illetve idegenekkel, akikhez nem sok közöm volt, mégis megpróbálták rám tukmálni a saját véleményüket.
A hátizsákomból, hogy valahogy oldjam a feszültséget, amit az előkerült téma okozott, előhúztam egy régi fényképet, amit még elmentettem, mielőtt apa végleg kidobta volna. Széttépett családi fotó, itt még együtt voltunk, apa, anya, Balázs és én. Az öcsém négy évvel volt fiatalabb nálam, és anyához került. Persze, hisz egy varázstalan a varázslókörnyezetben nem érezné olyan jól magát. Nagy munkába telt, de csak sikerült összerakni a képet, hogy legalább ez az egy legyen, bár Balázs nem hinném, hogy gondolt még rám két év után, haraggal váltunk el az öcskössel.
- Leginkább a gyakorlati tárgyak, de egyedül dolgozom szívesen – feleltem a nő kérdésére. Nem jó ez… túlságosan érdeklődő. Az eszem figyelmeztet: állj meg. Nem szabad! Ha megnyílsz, könyörtelenül eltapos. – A háztartástan az egyik kedvencem.
- Köszönöm – ismét csak kevés szóval honorálom a dicséretet, számomra természetes a jó eredmény, apát is boldoggá teszem vele valamelyest, és a magányt is segített elűzni, amíg az üres időket tanulásra fordítottam. Nem feltétlenül tankönyves biflázást kell ez alatt érteni. – Szép neve van a lányának.
Mina nevéről egyből a híres Dracula jut eszembe, mindig mindenkinek csak a horror jut eszébe erről az alkotásról, ahelyett, hogy a szerelmi szálat is figyelné. Érdekes, és fura egy kapcsolat, ami Mina és a gróf között kialakul benne. És majdnem hozzá ment ahhoz a lökött emberhez… az biztos, hogy én jól meg fogom választani, kihez is megyek majd hozzá, mielőtt rosszul döntenék apához hasonlóan. Tuti aranyvérű lesz, és meg is kérem majd valószínűleg az aranyvérű apai nagypapámat, hogy jelölje ki nekem őt. Hátha majd ettől az anyai nagyszüleim is elfogadnak majd, látva, hogy követem az értékeiket, és fontos nekem a család hagyománya.
- Köszönöm, hála Merlinnek! – sóhajtottam fel. – Már attól féltem, hogy maga is orrom alá fogja dugni azt a rémes tintapacás csomagot. Komolyan, hogy képesek emberek fél órán át mindenféle idétlenséget belelátni néhány tintafoltba?
Nem értettem, miért is adtam hangot ezen értetlenségemnek a teszttel kapcsolatban, és amint észbe kaptam, megint csak megszilárdítottam a kezdődő arcmimikát, mielőtt még érzelmeket látna rajtam. Ne nyílj meg! Ez lebegett a szemem előtt, mert ha megteszem, az ki tudja, hová vezet. Ki tudja, hogy mennyire jó a munkájában? Sajnos az, akihez én jártam, abszolút nem bizonyult jónak, legalábbis nem tudta elérni, hogy megbízzak benne.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dr. Mácsai Zója
INAKTÍV


Félvéla pszichomókus | Mrs. DW
offline
RPG hsz: 519
Összes hsz: 1076
Írta: 2016. május 20. 08:06 | Link
Kriszti

- Óóó szegény, akkor bizony jó sok munkája van.
Senkinek sem könnyű, aki a hivatali munka fizikai részét választotta. A varázsbaj valahol félúton van a szellemi és a fizikai között, sok emberrel kell együttműködni, és bizony nagyon bonyolult lények tudnak lenni ilyen eseteknél a muglik és a varázslók is. Így hát nem csoda, hogy ez a szegény kislány ilyen nagyon várja az apukáját. Emlékszik ő maga is azokra az időkre, amikor Dwayne nem tudott időben odaérni. Mina pedig nagyon csalódott volt. Megértette, hogy apunak dolgoznia kell, de mégis, érezhetően összetört a szíve. Sean egyelőre ettől még nem szenved, de tart tőle, hogy fog, ha csak a férfi nem megy nyugdíjba. Auror révén jelentős korkedvezménye van, de azt is tudja, hogy ő tényleg és megmásíthatatlanul auror, aki élvezi, amit csinál. Csak reménykedik, hogy más oka nem lesz a késésének. Arra nem igazán szeretne gondolni, hogy a férfi esetleg nem ér oda soha. Borzalmas gondolat, még ha bele is kell kalkulálni az életbe.
- Háztartástan? Akkor apukádnak sokat tudsz segíteni.
Rásandít a képre, de nem szól. Az összetépett képek sokkal inkább jelentenek válást, mint halált. A csúnya búcsúk eredménye. Az, hogy a kislánynál van, összeragasztva, arra engedi következtetni a nőt, hogy ő még húz hozzájuk, de talán fordítva nem így van.
- Köszönöm.
Feleli ő is arra, hogy szép nevet adott Minának. Körülbelül ez minden, amit a lány a származása miatt kapott. Semmi örökség, sem nagyszülők, sem dédszülők, holott élnek még, nagyon is. Zójánk a tulajdon édesanyját alig pár hete látta egy magazinban. Tökéletesen fiatalon, megigézően tekintett az őt bámuló lányára. Valószínűleg másokra is hatással van a kép, csak nem feltétlenül olyan szívet facsaróan, ahogy a nőre.
- És hogy képesek fizetni érte?
Replikázik még a kérdésre nevetve, kicsit megrázva a fejét.
- Persze, megvan a maga tudományos oldala a dolognak, de én nem szeretem ezeket a kötöttségeket, amiket a legtöbben csinálnak. Például azokat, akik hozzám jönnek, nem fektetem le a kanapéra, hogy akkor most meséljenek, sőt sokan nem is szeretnek irodában beszélgetni. Van például olyan, akivel hajnalban, futás közben beszélgetek.
- Mondjuk az egy igazán érdekes beszélgetés volt, amikor a hölgy megkereste, hogy ő akkor tud kibontakozni, ha futnak közben, és ki kell adnia magából. Főhősünk pedig nem volt az a sportos jellem, ám látta, hogy tényleg kell a segítség, így hát elment vele, sőt, egy ideje már kifejezetten élvezi is, és várja, hogy futhasson kicsit.
- Van egy olyan halvány sejtésem, hogy a férfi a távolban azt várja, hogy észrevedd.
Mutat egy feléjük közeledő alak felé, aki integet. Az biztos, hogy nem neki,  és mivel a közelükben nincs más, így csak erre tud tippelni, és reméli, hogy nem téved.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szentgáli Krisztina
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. május 21. 11:04 | Link
Zója néni

Valóban, jó sok munkája akadt a felelőtlen emberek gondatlansága miatt, és néha magamban átkztam is őket, hogy miért nem tudnának vigyázni magukra? Miért nem értékelik az életüket úgy, ahogy van, miért… sosem fogom megérteni őket. Ráadűsképp az amputoportáló idiótákról ne is beszéljünk… akinek nincs biztos tudása, és pláne jogosítványa, az ne fogjon neki, ha nem akarja darabokban végezni, esetleg a temetőben!
Ez olyan lenne, mintha én teljesen random nekiállnék egymagam animágiát tanulni, és még csodálkoznék, ha félresikerülne az átváltozás.
Igen, otthon sokat is tudtam segíteni, és nem csak a tudás vitt rá, hanem a kényszer, mert nem volt egy nő, aki támogatta volna, és szerette volna  apát rajtam kívül. – A kényszer sok mindenre ráveszi az embert.
A képet gondosan visszatettem kis kabátkám zsebébe, nehogy elveszítsem, azt nem viselném jól. Sőt, sehogy sem viselném el, mert attól még, hogy nem tetszik, igenis ez a nő tette lehetővé, hogy én legyek.
- Na, igen… egyszerűen… nem hinném, hogy jól döntöttek, mikor a bácsit rendelték ki hozzám – grimaszoltam egyet. Kvázi róka fogta csuka helyzet volt, azaz semmilyen irányba nem haladtak az úgynevezett kezelések.
- Én nem szeretek futni, de táncolni igen – a balett segített, mert a zene elfeledtetett velem minden gondot és bajt abban a pillanatban, és még a testmozgás is jól jött.
Amikor Zója néni felhívta a figyelmem, hogy valósínű nekem integet egy férfi, egyből kihagyott egy ütemet a szívem, hisz az… apu ilyen korán végzett volna?
De hát máskor késő estig bent szokták tartani!
- Köszönöm, Zója néni! Remélem, még találkozunk – komolyan megkedveltem a nénit, ő sokkal jobb és kedvesebb volt, mint az, akivel másfél órát csak szenvedtem az irodájában a hülye tesztekkel, és nem oldódott meg tőle a probléma, hogy anyahiányos voltam. – Apa!
A néninek igaza volt, ő állt ott, és én úgy rohantam hozzá, mintha minimum Tűzvillámon ültem volna.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Artemisia Rubya
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 305
Összes hsz: 1350
Írta: 2016. május 23. 13:36 | Link
Egy kis kószálás

 Megint idekeveredtem. A Játszótéren kötöttem ki ismét, most is mint akkor macska alakomban vagyok. Tappancsaim alatt érzem a langymeleg kora nyári föld melegét, a nyíló virágok émelyítő illatát és a szívem összeszorul apró, fekete bundával borított mellkasomban. Itt találkoztam először vele, azzal az emberrel, akit úgy szerettem és akinek annyi fájdalmat okoztam és, aki összetörte a lelkemet. Azt hittem belehalok a szenvedésbe, de nem így lett, az idő telt és mi egymás mellett tudtunk lenni anélkül, hogy egy szót is váltottunk volna. Már nem kín ránéznem, már nem bánt, hogy máshol talált boldogságot és remélem ezzel ő is így van. Elmúlt.
 Ahogy sétálok a játékok között úgy döntök megpihenek szeretett hintámon. Felugrom hát rá és összegömbölyödve fejemet mellső lábaimra hajtva nézelődöm. Figyelem a falevelek vetette árnyékok táncát és a múlt szép emlékeit idézem magam elé, amikor még minden más volt, én is és az életem is. Talán, ha a sors jó lesz hozzám kapok még egy esélyt, hogy valakinek az életében részem legyen és neki is az enyémben. Egy lehetőséget arra, hogy bebizonyítsam mennyit fejlődtem a sok tragédia és csapás által mely ért az utóbbi évek során.
 A gyermekeim fentről a nap meleg mosolyával biztatnak, érzem, ezért is próbálok emberekkel ismerkedni, újra nevetni és nem sírni nap nap után. De néha nagyon nehéz, ilyenkor változom át macskává és járok egyet, mert az mindig segít. Olyankor megnyugszom, elvonulok vagy kihasználom bájos küllememet, az emberinek megmaradó szemeimet és hagyom had szeretgessenek meg a gyerekek vagy épp a felnőttek, akik sosem tudják meg, hogy egy elveszett lelkű nőt tartanak a karjukban és vigasztalják meg a puszta kedvességükkel.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szentgáli Krisztina
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. május 23. 13:51 | Link
Arti néni

Újabb szabad hétvége. Az idő csak úgy suhant, és én egyre inkább úgy éreztem, elvesztem. A nagyok közé nehezen illettem csak be, még a vak is látta rajtam, hogy emberkerülő lettem. Nem bíztam bennük, pedig jót akartak. Még a prefektusomban is csak alig, pedig kedves volt hozzám, lehetett volna durva is, de nem volt. Értékelnem kéne, de mégis csak álarcként tekintek rá.
A játszótéren voltam ezen a napon is, de megint csak nem mertem játszani. Úgy vágytam rá, hogy önfeledt és őszinte lehessek, de mégis melyik lány hintázna az én helyemben? Az egyikben egy cica pihent, koromfekete bundával.
- Szegénykém. Nem lehet könnyű neked ebben a melegben. Tessék! – gondoltam rá, hogy adok neki inni, ezért fogtam magam, és a táskámat levettem a hátamról, majd kiszedtem belőle egy flakon vizet. – Kérsz te is? Te is egyedül vagy? Akárcsak én…
Nem is értettem, miért nyíltam meg így ennek a kisállatnak, hisz embereknek se nagyon szoktam. Nagyon kevesen voltak, akiknek valamennyit elárultam a múltamból, és az esetleges jövőmből.
- Tudod, cica, annyira irigylem őket. Nekem még nevelőm sincs, nemhogy anyukám – biccentettem óvatosan az önfeledten szórakozó gyerekek felé. – Ők olyan buták, nem tudják értékelni, amijük van, csak akkor döbbennek rá, amikor már nincs…
Végül mégis rávettem magam, hogy legalább a szomszédos hintára leüljek. Nem akartam ölbe venni a cicát, mi van, ha még nem akarja?
Apa szokás szerint dolgozott, így lehet, jobban jártam volna, ha visszamentem volna a kastélyba, és nem otthon tölteném a szabad hétvégét, legalább a kastélyban kószálnak néhányan, és lenne némi háttérzaj. Dühített a csönd. A némaság.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Artemisia Rubya
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 305
Összes hsz: 1350
Írta: 2016. május 23. 15:20 | Link
Egy kislány

 Nézelődöm, szemem a játszadozó gyermekeket figyeli, de gondolatban álmodozom, három kicsiről, őket látom magam előtt, ahogy futkároznak, nevetnek, sikongatnak és bár macska alakban vagyok könnyek kezdik égetni a szemeimet, melyektől pislognom kell. Ám mielőtt még teljesen elszomorodnék és elmenekülnék egy kislány lép elém, elvonva gondolataimat a vágyálmaimról, melyek sajnos soha sem válhatnak valósággá.
 Nagyon kedves és megitat, vizet ad nekem, amit én készséggel és örömmel lefetyelek ki tenyeréből, majd megszaglászom a kezeit. Nehogy lelepleződjek előtte inkább nem nagyon nézek rá, ki tudja, a gyerekek olyan dolgokat is felfedeznek, melyet a felnőttek észre sem vesznek, érzékük van hozzá, hogy az álarcok, álcák mögé lássanak. A lányka beszélni kezd hozzám ez alatt, én pedig csak fülelek milyen reményvesztett-bölcs és felnőttes az a néhány mondat, ami elhagyja a száját
 Nem vesz ölbe, ahogy kortársai tennék, nem kezd simogatni, dögönyözni, csak leül mellém a másik hintára. Nos, talán anyai ösztön, talán csak a magányos emberek közös megértése, de leugrom saját hintámról és felugrom az ölébe, majd fejemet a kezéhez dörgölöm, jelezve, hogy ha kedve tartja nyugodtan simogathat, mert ez meg fogja nyugtatni. Ezt tudományos kísérletek igazolják. Egy macska közelsége jót tesz az embernek, a bánatot elűzi és jobb társaság mint a sajnálkozók, vagy azok akik kéretlenül vigasztalni próbálnak, pedig neked csak csendre volna szükséged.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szentgáli Krisztina
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. május 23. 15:47 | Link
Arti néni

Halvány mosolyra húzódtak ajkaim, amikor a cica ivott a tenyeremből. Így legalább nem hal szomjan, nem is értem, hogy lehet a gazdája ilyen felelőtlen.
- Így, most már nem vagyunk idegenek – megszaglászta a kezem, ami kissé csiklandozott, de nem bántam. Legalább nem félt tőlem. Más gyerekek már rég agyonnyúzták volna szegényt, mit sem törődve azzal, hogy a fekete bundája miatt így is szenved eleget egy jószág. – Csak jobb így, hogy ihattál, igaz-e, cicuska?
A másik hintáról pillantottam rá, nem löktem meg, csak békésen ücsörögtem, egész addig, amíg el nem hangzott korábbi mondataim után fel nem kucorodott az ölembe, kérés nélkül. Ejha, ilyen szelíd cicával még nem volt dolgom.
- Ó… - csak ennyi csúszottk i számon, úgy látszott, ő is legalább annyira magányos lehetett, mint én voltam. – Hát ennyire nincs senkid?
Akkor ő még rosszabb sorsú volt, mint én, ha valóban ez a helyzet állt fent. A kis maccs bundája nagyon puha, valamelyest meg is nyugodtam, miközben simogattam. Az, hogy bizalmat szavazott nekem, nagyon sokat jelentett, általában a legtöbb szabadon kószáló állatnak idő kell, mire megbízik valakiben.
- Tudod, az én anyukám itt hagyott minket, úgyhogy mindig egyedül vagyok, ha itthon kell lennem a faluban. Apa sokat dolgozik. Lenne kedved esetleg velem jönni majd a kastélyba? Úgy egyikünk sem lenne egyedül – vetettem fel az ötletet. ez a cicus mintha többet felfogott volna szavaimból, de hát világéletemben több kötelék fűzött az állatokhoz, mint az emberekhez. Valahogy mindig attól tartottam, hogy mikor támadnak hátba. Ráadásképp egy közelgő eljegyzésre is számíthattam, amit nagyon nem akartam. Én még gyerek akartam maradni, játszani, szórakozni, egyszóval olyan, mint bárki más az én koromban.
Legfőképp egy anyára vágytam. Még ha nem is ő hozott világra, de hiányzott, hogy valakit anyunak szólíthassak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Artemisia Rubya
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 305
Összes hsz: 1350
Írta: 2016. május 23. 16:57 | Link
A magányos kislány

 Együtt hintázunk, aprót lökött magán, így inkább csak ringatózunk a lánykával. Nagyon barátságos, de olyan szomorúság árad belőle, mely még erősebbé teszi bennem a segítés vágyát, ezért dorombolni kezdek és közben figyelmesen hallgatom miket mesél. Egyedül van, igazi kulcsos gyermek, akinek az Apja munkamániás, az Anyja ki tudja merre jár. Egek, hát miért érdemelte ezt az a kislány. a szülei nem érdemlik meg hogy ő van nekik. Felbuzdul bennem az ádáz énem, de lecsitítom, hisz nem tudhatom mi állt mindennek a hátterében.
 Kérdésére, hogy ennyire nincs-e senkim legszívesebben azt mondanám ennyire nincs, hiszen a családom messze van, rég elváltam, a gyermekeim és a legkedvesebb testvérem éppoly rég meghaltak. Nincs senkim. Ahogy neki sem, az élők nem vigyáznak rá és tán nem is tudják mekkora kincset hagynak veszni. Ő pedig csak egy szerető Anyára vágyik, mondja és ujjai bundámat simogatják. A két magányos lélek, milyen fura helyzet is ez...  
 Közben a lányka azt kéri menjek vele a Kastélyba, ránézek és pislogok egyet, talán nem veszi észre emberi szemeim, kerek szembogaram és fahéj szín íriszem nem macskára jellemzőségét, ha mégis, nos az lesz a megfelelő pillanat a deanimálásra. Ám kivárok kicsit még mielőtt elhamarkodottan cselekednék és ezzel bizalmát elveszteném. Hisz biztosan nem egy felnőtt nőnek szerette volna elmondani titkait, hanem egy macskának aki csak szeretetet ad neki és nincs kérdése, sem szava, amivel még bánatosabbá tehetné.
 
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szentgáli Krisztina
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. május 23. 17:23 | Link
Arti néni

Szinte már-már álomszerűnek hatott az, hogy én ott a hintában ültem, egy fekete, szelíd cicával ölemben, és ringatóztunk a játékon. Aprókat löktem rajta, hogy ő ne ijedhessen meg, de látszólag nem félt semmitől.
- Igazából, még sose láttam olyan cicát, mint te. Te biztosan valami mágikus cica lehetsz. Ilyen szép fahéjszín szemeket… - most vettem csak észre, hogy valóban, túlságosan emberi jellemmel rendelkezett ez a kis négylábú ahhoz, hogy teljes mértékig egy valódi, rendes cicának tekintsem. Az a gondoskodás, ami felőle áradt, egyszerűen nem egy rendes, közönséges háziállat velejárója. Így még az anyamacskák sincsenek saját kölykeikkel, én pedig csak egy idegen kislány voltam a számára egész addig, amíg meg nem itattam. Ráadásul elfogadta a tenyeremből az éltető vizet.
- Ki vagy te? Honnan jöttél? – bár a kérdést költőinek szántam, azért nem bírtam megállni, hogy ne közvetlenül azokba a megtört, fahéjszemekbe nézzek.
Fogtam magam, és letettem, szép óvatosan, majd ismét fölvettem a táskámat a hátamra, miután elraktam a vizes üveget. - Bár tudnál valahogy beszélni... akkor én is könnyebben segíthetnék rajtad.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Artemisia Rubya
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 305
Összes hsz: 1350
Írta: 2016. május 23. 17:50 | Link
A távozni készülő lányka

 Ráérzett, már nem úgy beszél hozzám, mint egy kóbor macsekhoz, aki elfogadta a vizet a tenyeréből és kicsit kedveskedett neki. Nem, ott motoszkál benne a felismerés, hogy más vagyok mint hitte. Le is tesz az öléből és menni készül. Hátára veszi a táskáját amibe az előbb eltette az üveg vizet. Mi tévő legyek? Csak nézek rá és bánom, hogy nem játszottam jobban az állatot, hogy szavai előhozták belőlem a nőt, az anyát az embert. Nem szeretném, ha így válnánk el. Talán ő sem, mert még mielőtt hátat fordított azt kívánja bár tudnék beszélni és segíthetne rajtam. Itt az idő, a megfelelő pillanat, minden eddigit felteszek hát erre most.

- Tudok beszélni, csak nem abban az alakban, amiben az előbb voltam.
 
 Szólalok meg immár emberi testet öltve. Csak remélni tudom, hogy visszafordul és nem rohan el ijedten vagy csalódottan. Az nekem is nagy csalódás volna. Nem akartam neki rosszat azzal amit tettem, csak fel szerettem volna vidítani, ha már volt olyan bátor és gondoskodó, hogy inni adott és figyelt rám. Csípőmig érő, sötét hajam kiengedve lebben meg a kellemesen hűs fuvallatra, mely az imént támadt. Fekete, ujjatlan, a-vonalú, térdig érő, lenvászon ruhát viselek. Arcom fiatalos vonásai kedvességet sugároznak, világos bőröm és természetes vörös ajkam mesehősnőre emlékeztető lehet számára. Vicces, mert erről írt az Edictum is, én lettem Hófehérke küllemi mása, mert a lelkemet persze valójában senki sem látja, de ez persze főleg az én hibám volt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szentgáli Krisztina
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. május 23. 17:57 | Link
Arti néni

Na, ilyen csodát se láthat mindennap az ember lánya, és még jó, hogy rá is éreztem. Hát persze. Egy animágus. Ezért volt hát olyan emberinek tűnő, macskaalakban. Végül is mindkettőben gyönyörű. Úgy éreztem magam, mintha valami mesébe csöppentem volna, és most előttem állna az a bizonyos királylány, aki végre kiszabadulhatott, megmutathatta, milyen ő valójában.
Valóban olyan volt, mint valami elfeledett mesehős-hercegnő, bár inkább királynő, ha belegondoltam, hány éves is lehetett.
- Hűha! – csak tátogtam vagy jó öt percig, bár az inkább öt órának tűnt, egyszóval, mintha megnyúlt volna az idő. Nem. Egyáltalán nem akartam elfutni előle, hisz cicaként kedves volt hozzám, most miért lenne ez másként?
Ez az átváltozás viszont valami hihetetlen élmény, hogy láthattam, hogy megélhettem ilyet, mert hát… nem mindennap akad az ember lánya egy animágusba.
Csak tátogtam, némán, mint egy hal. Hiába nő fel egy részünk eleve a varázslat világában, azért minket, gyermekeket is lenyűgöznek az ilyen bámulatos dolgok, hát hogy a viharba ne, ha egyszer… menő.
Azt hiszem, ez volt az első pillanat, amikor a mosolyom igazán őszinte volt, és nem csak egy külvilág felé mutatott maszk.
- Ez… ez… hogy csinálta? – bukott ki belőlem azonnal a kíváncsiság első jele. Alig jutottam szóhoz, és pozitív értelemben, az animágia nem a legkönnyebben tanulható képességek közé tartozott, és még a legtehetségesebbeknek is rengeteg időbe telt, mire megtanulták. És elég veszélyes is, elég elhibázni egyetlen mozzanatot, és akár visszafordíthatatlan, szörnyű következményei is lehetnek.
- Ideje bemutatkoznom. Szentgáli Krisztina, Rellon.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Artemisia Rubya
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 305
Összes hsz: 1350
Írta: 2016. május 23. 20:28 | Link
Krisztina

 A lányka arcára leírhatatlan meglepettség futott, amint megfordult és meglátta átváltozásom után előtte álló emberi valómat. Nem is tudott megszólalni, percekig csak álltunk és néztük egymást, én meg sem moccantam, nehogy megrémisszem, vagy megtörjem ezt a különös varázst, melyet előidéztem. Végül ő törte meg a köztünk beállt csendet egy spontán megjegyzéssel. Elmosolyodom rajta, hiszen ez igazából összegezte azt az érzésfolyamot, amit a mimikája már jó ideje láttatott. Ezek után ő is elmosolyodott, tehát célt értem a bánat felhője eltűnni látszott homlokáról és a pici barázdák is a szeme sarkához költöztek át. A kíváncsi kérdés sem váratott soká magára, ahogy reméltem, feléledt benne a tudni vágyás és én szívesen mondtam el, hogyan is csináltam.

-  Animágiával, tudod, ez az amikor egy ember sok tanulás után egy állat alakját ölti magára. Általában olyan állatét, amilyenre a természete hasonlít és mindig van egy jellegzetessége, amit nem tud állativá tenni. Én macskává vagyok képes átváltozni és a szemeim azok, amik emberiek maradnak.

 Magyarázom a lánykának és közben visszaülök a hintára amin talált. Itt aprót lökök magamon és remélem csatlakozik hozzám és folytatjuk a beszélgetést. Nem is kell soká várnom és be is mutatkozik nekem. Olyan felnőttesen beszél. A magányos gyerekekre jellemző , hogy a nagyok tulajdonságait veszik fel és koravénné válnak, ami nem jó. Persze később hasznukra is válhat, de egy gyerek az legyen gyerek.

- Artemisia Rubya vagyok, tanárnő. Nagyon örülök, hogy találkoztunk és köszönöm, hogy megitattál, nagyon kedves vagy.  

 Mosolygok rá és minden előzménytől függetlenül korához méltón beszélek hozzá. Természetesen most nem veszem magamra a komoly, rideg professa álarcát, mert ha már eddig macskaként sem tettem és szaladtam el, amikor megérkezett, hát miért rontanék el mindent ebben az alakomban. Az, hogy megnyílt nekem és őszintén beszélt hozzám megpendített egy olyan húrt bennem, amit mostanában kezdtem kitörölni a lelkemből.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szentgáli Krisztina
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. május 23. 20:54 | Link
Arti néni

Megmaradt a kedvessége. Követtem a példáját, amikor leült ismét hintázni. Először játszottam a válás óta nyíltan, úgy, hogy nem szégyelltem, és társaságom akadt Cicanéni képében.
- Az animágia elképesztő, egészen más hallani róla, mint élőben látni egy átváltozást – bólintottam egyetértve. Fejem teljesen felé fordítottam, miközben aprókat löktem a hintán. A nagyokkal sokkal jobban kijöttem, ha lehetett ezt így nevezni, mint azokkal, akik velem egyidősek voltak. Tanárnő… mit is tanít… mintha rémlett volna valami. – Ön a gemmológia tanár?
Fel is tetetm a kérdést, mert hát azért az ember lányának csak illi kismerni tanárait, báár őrá speciel nem emlékeztem, hogy tanítana engem, de vannak páran nálunk, akik tanulják a tárgyat, szoktam hallani néha ezt-azt.
Aranyos tőle az is, hogy megköszönte a vizet, pedig hát szívesen adtam, sok szemétségre képes voltam én is, például… például arra, hogy eltökéltem ebben a pillanatban: márpedig ő lesz a tökéletes apának, aki kirángatja végre a munkamániájából, és kicsit megragasztja szegény összetört szívét.
Az más kérdés, hogy apa mit fog szólni ehhez… de hát a Blackburn-sikertelenség után muszáj lesz tovább próbálkozni, legalább az esküvőre ne egyedül kelljen mennem! Nem tehetem azt Nette-tel, hogy csalódást okozok. Iigen,egy bagoly hozta meg a meghívót, mielőtt még lejöttem volna a kastélyból.
- Igazán nincs mit. Gondolom, egy rellonostól nem egészen erre számítanak. Pedig mi is emberek vagyunk, nem többek – elmosolyodtam ismételten. - Ugye, amit hallott tőlem, az köztünk marad?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Artemisia Rubya
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 305
Összes hsz: 1350
Írta: 2016. május 23. 21:39 | Link
Kriszti

 Együtt hintázunk mi ketten, a két magányos lélek, pár gyerek ránk pillant, de nem tartanak minket olyan különösnek, így érdeklődésük irántunk hamar lelanyhul és mennek is vissza játszani. Magyunk vagyunk tehát megint, s így nyugodtan beszélgethetünk tovább. Nagyon örülök, hogy sikerült az animágiával elbűvölnöm, pedig azt hittem pont emiatt fog fejvesztve elmenekülni.
 Arra emlékeztet ez a helyzet, amikor még kamasz koromban, mikor megtanultam alakot váltani átmentem a szomszédba a gyerekekhez játszani. Az egyikük, mikor ráérzett, hogy nem igazi macska vagyok ijedtében eldobott. Repülés közben változtam vissza, mert megrémültem -akkoriban még nem tudtam minden körülmények közt megtartani az alakom- és a térdeimet csúnyán bezúztam, alig tudtam hazabicegni. Juan jött elém és jól leszidott, hogy minek rémisztgetem a gyerekeket. Közben Krisztina beszél hozzám, szavaira térek vissza gondolatban is a jelenbe.

- Igen az vagyok. Szereted a köveket?

 Kérdezem, mert rögtön eszembe jut mivel tudnék kicsit segíteni rajta azon kívül, hogy beszélgetek vele, vagy csak egyszerűen meghallgatom, mert néha az sokkal többet tud javítani a helyzeten. Míg én a megfelelő követ választom kifelé ő már beszél is tovább, így figyelmem inkább neki szentelem, hiszen ráérek odaadni neki, ha alkalmam adódik rá a legközelebbi találkozáskor.

- Egy Rellonostól éppúgy, mint egy Eridonostól, tudod most az ő házvezető helyettesük vagyok, de még régebben a Levitásoké voltam. A jóság nem házfüggő, örülök, hogy nem hiszed azt, hogy csak mert Rellonos vagy már el kell felejtened jónak lenni. Ha tudni akarod, bizony sok évvel ez előtt én is a Rellonnak megfelelő ház diákja voltam Spanyolországban, és az unokahúgom Ivy is Rellonos volt, belőle gyógyító lett.

 Mesélem neki és remélem, hogy ezzel is bizonyítom mindazt, amit az előbb tudattam vele. Igen, ennyi előítélettel szemben néha tehetetlen az ember, és inkább alkalmazkodik hozzájuk, mintsem érezze a kirekesztettséget azért, mert nem felel meg az - ez esetben negatív- elvárásoknak. Ez a gondolatmenet jár elmémben amikor rákérdez egy fontos dologra.

- A titkod nálam titok marad. Ha nem szeretnél beszélni róla többet ne tedd, de tudd én szívesen meghallgatlak, mert megértelek. Én is elvesztettem akiket szerettem. Szóval, hogy feleljek a régebben feltett kérdésedre: Igen, ennyire nincs senkim és én is egyedül vagyok, akárcsak te, de ez is maradjon köztünk, jó?

 Nézek a kislányra itt mellettem a hintán. Azt hiszem, ha csak egy kicsit is de tudtunk enyhíteni egymás magányán az már jó és, ha nem is akar látni többet, vagy beszélni velem akkor is jót tett neki, hogy összehozott bennünket a sors. Ki tudja mit tartogat még neki és nekem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szentgáli Krisztina
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. május 23. 22:24 | Link
Arti néni

A tanár néni győzött. Nem sokan mondhatták el magukról, hogy láthatták a valódi természetem, s örültem is, hogy lassacskán elkezdtek hazafelé szállingózni a gyerekek a hozzátartozóikkal, mert így tényleg magunkra maradtunk. Jó társaságban repül az idő.
A néni rákérdezett, szeretem-e a köveket. Elgondolkodtam hirtelen, kellett egy kis idő, mert… még sosem foglalkoztam a kövekkel. Sok mindennel mással sem, annyira lefoglalt, hogy talpra álljak magamtól, hogy átvegyem a háztartást otthon, ha már ketten maradtunk apuval.
- Ezen még nem gondolkodtam. Főzéshez és mosáshoz, takarításhoz, ilyesmihez nem kellenek. Sose volt még lehetőségem ezzel foglalkozni, de… ha mesélne róluk, azt örömmel venném – őszinte érdeklődéssel fordultam felé, s így, hogy lett is beszédtémánk a szomorú dolgokon kívül, már több esélyt láttam arra, hogy jóra fordulnak majd a dolgok. Ez óriási! Rubya tanárnő története igencsak meglepett. Egyáltalán nem gondoltam volna, hogy ilyen sok iskolai házban megfordult már, bár tény és való, rellonosnak sokkal inkább el tudtam volna képzelni. Az eridonosak hangosak, és mindenbe beleütik az orrukat eddigi meglátásaim szerint. A levitások meg okosak. A harmadik ház a csendeseké, bár… senkivel se találkoztam még onnan.
A néni is legalább annyira egyedül volt, mint én, vagy apu. Senkije sincs. Talán itt az ideje, hogy félretegyem a vérségi előítéletet, és csak arra koncentráljak, hogy éljem az álmom, és ne az álomban éljek.
A pajzsom megtört, s mikor az utolsó gyerekek is elmentek anyukájukkal, vagy tudja a fene, kijükkel, akkor hullott le teljesen az álarcom. Akkor engedtem el azokat a könnyeket, amiket visszatartottam.
- Kérem, tudom, hogy talán nagyot kérek… de… nem élne velünk? – remegő hangon kértem, hisz nem veszíthet semmit. Én anyára vágytam. Ezt már ő is tudta. Feltettem mindent erre a lapra. Csak sikerülnie kell! Ez a nem élne velünk azt jelentette, hogy nem akarja-e, hogy anyunak szólítsam. Hiszen úgy sincs senkije, mi is egyedül voltunk, és… szükségem volt egy anyára. Míg más lányok extra divatos rucikra, meg pipereszerekre és hasonlókra vágytak, addig én egy olyan személyre, akit anyának hívhattam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Artemisia Rubya
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 305
Összes hsz: 1350
Írta: 2016. május 23. 23:44 | Link
Krisztina

 Látom elgondolkodtatta a kérdésem a kövekről, bár eddig nem volt alkalma találkozni velük. Igen, sokak életéből kimaradnak, pedig néhol bizony jól jönne egy két kő vagy azokat ismerő személy, de ez most más téma. Nem is tudom hol kezdhetném, hiszen nem órán vagyunk, de ekkor eszembe jut az én kis ritmusszabályzómat vezérlő , ez lesz a remek példa, ami még jobban felkeltheti az érdeklődését.

- Nézd, ez a kő olyan erővel rendelkezik, hogy segít a szívemnek a dobogásban és nélküle nagyon beteg lennék. Ilyen klassz dolgokra képesek ezek a szép kövek, meg például segíthetsz velük másokon, begyógyíthatsz sebeket, vagy erőt adhatsz a legyengülteknek. Sőt segíthet, hogy jobban megértsd az állatokat.
 
 Magyarázom a lánykának, mert azt hiszem, hogy aki egy állatnak ennyire meg mer nyílni, az velük szeretne barátkozni és ebben nem árt, ha valami, ami a hasznára lehet. Ahogy beszélek csillog a szemem, nagyon szeretem a köveket, sok örömet okoztak már eddig is nekem. Ekkor hirtelen valami történik, talán az elnéptelenedő környezet csendje miatt úgy érzi már nem számít, de lehet, hogy másért, Kriszti elsírja magát és olyan mondatok hagyják el a száját, amik megdöbbentenek. Egy pillanatra kihagy a szívem a dobogásban és a lélegzetem is elakad. Leszállok a hintámról és elé térdelek, kezembe veszem az arcát.

- Oh, Szívem! Bár ilyen egyszerű lenne...Veletek élni...Kicsim, neked ott van az Apukád, aki nagyon szeret, csak neki is idő kell, hogy újra magára találjon. Légy vele türelmes...Ha beállítanánk azzal, hogy az új Anyukád vagyok, szerinted mit mondana? És ha ő hozna valakit a tudtod nélkül, egy idegent?  

 Simogatom most már a fejét és próbálom egyszerre megnyugtatni és meggyőzni arról, hogy ez a kérés, bár egybecseng a vágyammal, hogy Anyja legyek valakinek és a szívem szakad belé, hogy egyáltalán eszembe jutott, hogy akár igent is mondhatnék... Nem, nem tehetek ilyet egy számomra ismeretlen emberrel, az Apjával, akiről semmit sem tudok. Egek ez kész káosz...
 
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szentgáli Krisztina
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. május 25. 22:11 | Link
Arty néni

Ahogyan a tanárnő magyarázott, felkeltette az érdeklődésem. Hihetetlen, hogy az a kis semminek tűnő „kavics”, ahogy nevezni szokták érdektelen emberek, ennyi mindenre képes. Persze, ehhez nyilván hit és akarat is kellhet, hisz anélkül hiába próbálna bárki is segíteni nekünk, ha mi magunk nem hiszünk abban, hogy lehet jobb is, illetve ha nem akarjuk.
- Hogyan segít ez abban, hogy állatokat megérthessek? – fejem oldalra billentve, kérdőn pillantottam rá, közben löktem egy aprót a hintán, hogy játsszak is. Eh… ezt még gyakorolni kell neked, Krisztina…

A mécses eltörése után nyugtatni próbált, és valóban igaza volt, de nem akartam már tovább egyedül lenni. Nem akartam a szabad hétvégének egy üres, kietlen lakásba visszaérni, vagy arra, hogy apám rég elaludt. Persze, tudom, sokat jelentett neki, hogy otthon is tudtam tölteni néhány napot, de nem igazán esett jól, hogy alig volt ideje rám, és az üresség, amitől kongott az építmény, egyszerűen viszolyogtam tőle.
- Nek… Nekem az is elég, ha… ha csak néha eljön látogatóba a néni – szipogtam, mikor nagyjából sikerült megnyugodnom. Kedves hangja volt, nyugtató, biztos szerették a diákjai.
Apu is biztosan kedvelné, ráadásul az ízlésének is megfelelt. Talán meg lehetne győzni a nagyapát, hogy ne erőltesse ennyire ezt az aranyvér-dolgot, inkább a tulajdonságokra menjen rá. Így máris leszűkül a választéklista, nem kell tűt keresni a szénakazalban.
- Nem akarok sokat egyedül lenni a nyáron. – A kastélyban tudtam, hogy ott megkereshetném, na, de mi lesz a vizsgák után? Jön a nyári szünet, és megint el leszek hanyagolva. Ráadásul hivatalos voltam egy esküvőre is… furán néznének rám, ha beállítanék szülők nélkül, bár… kénytelen leszek, ha apunak nem adnak akkor sem szabadnapot.
Vagy direkt csinálja, hogy nem vesz ki szabadságot magának, de ha utóbbi a helyzet, akkor nem érdekel, mennyire maga alatt van, hát vissza rángatom a felszínre. Ez nem egészséges, amit művelt magával. Az a… az a nőszemély nem érdemelt ennyit tőle. Nem ő volt a rossz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vér Lanetta
INAKTÍV


Tancinéni
offline
RPG hsz: 278
Összes hsz: 2226
Írta: 2016. május 25. 22:54 | Link


A hinta lassan mozdult előre és hátra, halkan nyikorogva, mintha fájna az ingázó mozdulat. A csendben megdagadt a hang, minden lengésnél mintha egy szörnyeteg morgott volna. Lala cipőjével a sötét homokot túrta szórakozottan, nem is figyelt oda, milyen mintákat vésett a talajba. A környezetére sem hederített, ilyenkor már senki sem járt erre, minden aludt, csak neki kellett virrasztania ahelyett, hogy meleg ágyában várta volna meg a reggelt. A némaságot néha neszek szakították félbe. Egy vakkantás, zizegő fű, zörgő kövek vagy körmök alatt sikító játékszerek keltek néhány pillanatra életre, hogy azután elcsituljanak, pár percre, mielőtt újból kezdenének mindent elölről. Ha szemfülesebb lett volna a lány néhol megpillanthatott volna az est alatt egy vörös farkat, fület vagy gyorsan szaladó fekete zoknis mancsot, de ahelyett, hogy a rókájára ügyelt volna inkább az eget pásztázta. A csillagokat számolta, jobb elfoglaltság híján, kereste az iskolában megtanult csillagjegyeket és képeket, bár a Kisgöncölön kívül egyiket se találta meg ezen az éjjelen.
Talán még tíz percig hagyja, hogy kiélje magát a rókafi, aztán elkapja és visszarángatja a kastély falai közé, mielőtt elkapják mindkettőjüket és valamilyen csinos kis büntetést tukmálnak rá, amiért meg merte sétáltatni a hiperaktív állatot. Pedig neki ezen a napon nem is akaródzott nagyon ez a kései séta, de hiába a kedv hiánya, Caro addig vonyított és rombolt a szobában, hogy jobbnak látta inkább levinni egy kicsit a faluba, menni vele néhány kört és azután egy kifáradt kölyköt visszavinni a kastélyba. Nem érdemelték meg az aludni kívánó szobatársak, hogy egy szemhunyásnyit se aludjanak, mert kis Vuk virrasztani óhajt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
|Vér-Kasza|csillagőrző| ExKanadai|Feleség ❤
Ren Donovan
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 52
Összes hsz: 56
Írta: 2016. május 25. 23:59 | Link
Lanetta

Lassan tényleg szellemnek érzem magam a sok éjszakai mászkálástól teljesen egyedül, habár nem volt ez olyan rossz. Szívesebben töltöttem el kint az időt amikor tehettem mint négy fal közé zárva. A céltalan bolyongásomnak is megvolt a maga oka, hiszen az álommanó képtelen volt álmokat szőni nekem. Kiűztem az álmosságot magamból amint kiléptem az éjszakába, és most csak a csend volt az én társam magányos utamon. Kyle valószínűleg már mélyen húzta a lóbőrt odahaza és ez a gondolat kissé megnyugvással töltött el. Annak ellenére, hogy próbáltam szakítani minden családtagommal, talán vele ment a legnehezebben és ha őszinte szeretnék maradni magamhoz... nem is ment. Ikrek vagyunk, így valami elcs*szett módon kötődünk egymáshoz, még ha az egyik fél ezt nem is akarja. Ezen morfondírozva sétáltam el a tér mellett balra, ami mint kiderült a játszótér felé vezetett. A gondolataimban való elmélkedést egy nesz zavarta meg és ez nem a hinta nyikorgása volt, hanem egy apró árny, ami elsuhant előttem. Követtem a tekintetemmel az útját és sikerült kivennem mi is az. Egy róka volt, ami alapjában véve nem meglepő errefelé, habár ez a példány egyedül volt, már ha a hintában ülő személyt nem vettem figyelembe. Közelebb sétáltam az ismeretlenhez, de nem tűnt ellenfélnek a számomra, hiszen újfent egy kölyökkel akadtam össze. Néha el kellett gondolkozzak azon, hogy ebben a faluban főleg kölykök vannak. Mély sóhajjal indultam meg a lány felé.
- Mit keresel kint teljesen egyedül ilyenkor... - szegezem neki a kérdést, nem törődve azzal mennyire megrémiszthetem őt ezzel.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vér Lanetta
INAKTÍV


Tancinéni
offline
RPG hsz: 278
Összes hsz: 2226
Írta: 2016. május 27. 23:26 | Link


Lala hallotta a feléje közelítő lépteket, de annyira foglyul ejtette az elmélkedés és átkozódás, amiért idekinn ragadt, hogy amíg nem szólaltak meg közvetlenül előtte azt hitte, csak Caro akarja valami bugyuta fogócskára invitálni őt.
- Hintázom...ha nem szúrná ki a szemét - vágta rá reflexből, meg sem gondolva a választ vagy azt a hangnemet, amely kísérte a szót, úgy három másodpercig, azután minden leesett neki. A hang, mely megszólította nem volt kölyöktől származó s mikor felpillantott vörös fejjel, valóban egy férfi alakja magasodott felette. Számtalan cifra és nem épp hölgyhöz illő káromkodás jutott eszébe a felismerést követő pillanatokban, ám mégis volt annyi esze, hogy egyiket se ejtse ki száján hangosan. Pontosan ezért nem szeretett ilyenkor idekinn kószálni, mert, hogy ő valamit megússzon, olyan még nem is volt és nem is érette, hogy amikor átlépte a kastély területét hogyan is gondolta, hogy majd ma melléje fog pártolni a szerencse egyik fia.
De ami történt, megtörtént, visszacsinálni már úgy sem lenne képes, csupán szépíteni a dolgokon. Elővette egyik legkedvesebb mosolyát és próbálta úgy fordítani fejét, hogy ne igazán legyen látható a vigyoron kívül arca többi része, miközben óvatosan a mellette ülő tárgyra mutatott.
- Esetleg lenne kedve csatlakoznia hozzám? Nagyon szép ez a mai este, nem gondolja? Nézze a csillagokat, meg se lehet számolni, mennyi van belőlük odafenn. Gondoljon csak bele, ha mind egy naprendszer, vajon mennyi olyan föld alapú bolygót rejthet a világúr, mint a mién. Maga hisz az űrlényekben? - annyi mindent zagyvált össze, amennyit csak képes volt a hirtelen helyzetben felhalmozni. Próbálta terelni a témát, miközben a lehető legészrevétlenebbül felkászálódott a hintából és remélte, hogy valamennyi előnyt szerezve el tud tűnni a játszótér mögötti sűrűbb gazolda közepette vagy a sötét utcák egyikén. Egyenlőre mégse kezdett örült vágtába, talán ki tudja beszélni magát és az sem tisztázott, hogy az idegen olyasvalaki-e aki büntetni tudná őt, vagy csak egy helyi lakosról van szó, aki képtelen elaludni.
Utoljára módosította:Vér Lanetta, 2016. május 27. 23:31 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
|Vér-Kasza|csillagőrző| ExKanadai|Feleség ❤
Artemisia Rubya
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 305
Összes hsz: 1350
Írta: 2016. május 29. 19:30 | Link
Krisztina

 Pár szóban elmagyaráztam neki, hogy a megfelelő kövek, amolyan fordítóként vagy erősítőként használhatók az állatokkal való kommunikációhoz. Segítenek a szavainkat érzéseinket közvetíteni számukra. A kislány láthatóan kedvet kapott, hogy többet tudjon meg a dologról. Ennek örülök, fura, hogy a diákjaim nem lelkesednek ennyire, persze a természetem és az, hogy megkövetelem a pontosságot sokat nyomhat a latba. Minden esetre meginvitáltam egy órámra, arra amit a Jóslástan Kollégámmal tartok.
 Ezután sajnos kibújik a szög a zsákból, s az a fájdalmas vallomás, melyet nemrég macska alakomban hallhattam most még erősebb elánnal tör felszínre belőle, könnyekkel kísérve. Megértem őt, de amit kér -hogy éljek velük- azt nem tehetem meg, ezért máshogy igyekszem megvigasztalni, hiszen ő nem buta csak egy kislány, így az ő nyelvén érvekkel támogatom meg nemleges válaszomat.
 De a szívem mást mond, főleg mert átérzem mit érez, akit nem vár soha senki otthon, akihez csak a csend szól, annak magányos az élete, még ha emberek sokasága veszi is körül általában. Ekkor jut eszembe egy jónak tűnő ötlet, mert, hogy őszinte legyek kíváncsi lettem ki az az ember, aki ennyire elhanyagolja azt a csodát ami gyermeke képében neki megadatott.

- Figyelj Kicsi lány, most hazakísérlek, bemutatkozom az Apukádnak, és megkérem, hogy engedje meg, hogy néha elgyere hozzám. Tudod én a Kastélyban lakom, a Keleti szárny Második emeletén, így ha kedved van, és Apud is beleegyezett bármikor be tudsz jönni és találkozhatsz nem csak velem, hanem a cicámmal Selvával is. Mit szólsz hozzá?

 Míg várom mit felel elpillantok a lemenő nap által vont bíbor aljú felhőkre a város felett és azon gondolkozom, vajon, miért kapnak egyesek meg mindent míg mások semmit? Miért kell egyeseknek az életükért és boldogságukért annyit küzdeni, míg másoknak minden az ölükbe hull. Egek! Ítélkezem, még mielőtt megismerném azt a férfit...de amikor eszembe jut a három kicsi sírhalom itt a közeli temetőben elszorul a szívem. Ki tudom valaha heverni azt a fájdalmat? Ádám ki tudta, kapott rá egy második esélyt és most boldog apja a kisfiának. Örülök neki, mert megérdemli, de én...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szentgáli Krisztina
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. május 29. 21:39 | Link
Arty néni

Nem tudom, hogy érte el, de felkeltette az érdeklődésem a téma iránt, fene se gondolta volna, hogy pár egyszerűnek, jelentéktelennek tűnő kavics ennyi mindenre képes, például arra is, hogy segítsenek az állatok megértésében.
- Úgy szeretnék egy saját állatot, de sosem tudom elcsípni apát, hogy együtt válasszuk ki. Haladás, hogy már rábólintott az orvos javaslatára – meséltem a tanárnőnek.
A néni aztán egy ötlettel rukkolt elő, hogy mi lenne a megoldás, ha már velünk nem élhet, mert azért abba mégiscsak apámnak volt a legtöbb beleszólása, ebben sajnos egyet kellett értenem vele. De nem arról akartam híres lenni, hogy egyből feladjam, így közösen kiötöltük a megoldást, hogy ne az üres lakás fogadjon hazaérve.
- Rendben, bár még dolgozik. Hazaérve meg olyan lesz, mint egy rossz zombi, vagy egy szenteltvízzel kínzott vámpír – beleegyeztem az ötletébe, hogy hazakísérjen. Így az odaút sem lesz unalmas, ennyit enyhített a magányomon a nő. Sőt, még az órájára is meghívott. – Hiszen én tanulom Huszty tanár úr tárgyát!
Az már más kérdés, hogy mekkora sikerrel, ugyanis a jóslástan nem egy egyszerű tárgy, és sokan beleesnek félreértésekbe. Köztük sajnos én is ott voltam, amíg a kétes dolgok helyre nem kerültek a buksimban.
Kiszálltam a hintából, és felvettem a hátamra a zöld táskámat, majd megvártam a tanárnőt. – Jöjjön, mutatom az utat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Artemisia Rubya
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 305
Összes hsz: 1350
Írta: 2016. május 30. 20:29 | Link
Krisztina

 Hallgatom őt és figyelem, elindulunk és követem, hiszen mutatja az utat az otthonuk felé. Előtte ecsetelte mire is számíthatok. Nem vagyok elragadtatva a gondolattól, hogy egy ilyen felelőtlen, munkamániás férfiemberrel kell hamarosan találkoznom és megértetnem vele, hogy a lányának néha nálam -egy idegen nőnél- jobb helye van mint odakinn az utcán vagy épp a Kastély esetleg az üres lakásuk falai között.
 Csendben sétálok mellette, nem tudok mit mondani, készülök lélekben és próbálom visszafogni déli temperamentumomat, hogy le ne szidjam a talpáról, amiért ekkora...na mindegy, szóval csak haladunk előre a cél felé. Végül megérkezünk és várunk míg az Apja be nem fut. Nem tudom mennyi idő telik el mire ez megtörténik, de addig beszélgetünk, főleg az állatokról és a kövekről és az iskoláról. Direkt kerülöm az érzékeny témákat, nem akarom általuk még sebezhetőbbé tenni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szentgáli Krisztina
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. május 30. 21:10 | Link
Arty néni és mesélő


Az egész utat végigbeszélgettük, bár ez inkább csak félig volt annak mondható. Az esetek többségében tőmondatokkal válaszoltam, valamiért rossz előérzetem volt, minél közelebb értünk a Mátra utcához, az új negyedbe. A másodikon laktam, a bal oldali lakás volt a miénk, és gyakorlatilag nekem köszönhető, hogy még élni lehetett benne, pedig egyébként egész klassz kis modern lakás.
Csakhogy a nyitott ajtó előtt bizony nem apám várt, hanem egy idegen alak. Egyből a tanárnő háta mögé kezdtem közeledni, nagyon nem tetszett az alak, aki szigorúan nézett, legalábbis számomra annak tűnt a tekintete. Mintha valami rosszat tettem volna.
És apa? Te jó ég, ugye nem történt baj?
Pedig nagyon úgy festett, hogy igen. Miután összeszedtem a bátorságom, átvágtam a világoszöld falú, aprócska előszobán, még a cipőm is elfelejtettem levetni a rémülettől, pedig máskor akkurátusan ügyeltem rá, hogy még csak kicsit se vétsek a rend ellen.  A nappaliban ott ült apám, szokott, beesett arccal, és még inkább elkapott a pánik.
- Apa, mi történt? Jól vagy? Megsérültél? Mondd el, mi folyik itt! – Kétségbeesetten faggattam, s leültem mellé a kényelmes bőrfotelbe. Remélni mertem, hogy nem a minisztérium kapta rajta apát, hogy gyakorlatilag én gondoskodtam róla és nem fordítva, mert h még engem is elvesznek tőle, akkor szegény végleg össze fog roppanni.
- Ettél rendesen? – folytattam a faggatózást, csakhogy megtörjem a beállt, fenyegető csendet. Közben beinvitáltam a tanárnőt, mert nem illő vendéget kinn hagyni egyedül.
- Tanárnő, jöjjön csak beljebb – amikor vissza kiballagtam hozzá, már egyáltalán nem voltam olyan békés és összeszedett, mint amit a külvilág felé szoktam mutatni.
Ki az az ismeretlen alak?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2016. május 30. 22:27 | Link
Artemisia és Krisztina


Bár a lakás ajtaja előtt álló minisztériumi alkalmazott tekintete szigorúnak tűnhet alapvetően nem azért van itt, hogy kellemetlenséget okozzon. Elvégre ő is csak egy láncszem a gépezetben, amely most azt rendelte el, hogy értesítse a családot a kormány döntéséről. Az édesapával nemrég beszélt, és várhatóan a férfi nem is viselte jól a hírt, mostanra azonban elcsendesedett - ha meg nem is nyugodott. Úgy rohannak el mellette, hogy bemutatkozni sincs ideje, csak a heves mozdulatok keltette légmozgásban libben meg a talárja.
Kováts Andor, örvendek - pótolja be mindössze gondolatban az udvariassági gesztust, majd tekintete megakad a kislány kíséretén. Érdekes, nem értesítették róla, hogy a családfőn és lányán kívül élne itt más is. Ha a nő is követi a lányt a lakásba, ő maga is visszatér oda, gondosan zárva maga mögött az ajtót. Talán könnyebb lesz, ha az édesapja közli a gyermekkel a hírt.

Szentgáli Róbert a lelke mélyén talán mindig is tudta, hogy így fog végződni, ha nem szedi össze magát. Csak épp erősebb volt a kényszer a menekülésre az ilyesfajta gondolatok elől, mint szembenézni velük. Könnyebb volt kora hajnalban felkelni, és még akkor elindulni munkába, amikor Krisztina aludt. Könnyebb volt éjjel tizenegykor azt mondani egy munkára, hogy "ez nem várhat", és bennmaradni, megkerülve a hazajövetel kínlódó-keserves rituáléját. Belépni abba a lakásba, amelyet még akkor vett, amikor fényesnek látta a saját és családja jövőjét is, és amely mára annak bizonyítéka lett inkább, hogy egyetlen lányáról sem képes megfelelően gondoskodni.
És tessék. Most is itt van ez a szegény kislány, akit annyira szeret, mégsem tud vele igazán mit kezdeni. Lélekben felkészült ő annak idején a gyereknevelésre, de nem arra, hogy ezt teljesen egyedül, a felesége nélkül tegye meg. A minisztérium pedig máris itt kopogtat az ajtaján, mint egy hatalmas vörös riasztó jelzés, hogy nincs már mit rendbe hozni. A türelmi időszak lejárt.
Ő pedig csúfosan elbukott, mint szülő.
- Nem kicsim, nem sérültem meg. Le kell ülnünk beszélgetni. - A szájpadlását száraznak érzi, hangja rekedt a negyed órával korábbi kitörése miatt. A minisztériumi küldött előnyére legyen mondva, türelmesen végigvárta, amíg abba nem hagyta az ordítozást arról, mit képzel magáról, hogy megítéli a szülői munkáját, mégis milyen alapon jön ide, hogy számon kérje?! Azóta csend ül a lakáson, csak az önmarcangolás képzelt csámcsogása töri meg a némaságot, aminek valamiért olyan hangja van, mint a volt nejének.
Ahogy a társaság minden tagja a látóterén belülre kerül, a pillantása megállapodik néhány másodpercre Artemisián, majd végül Krisztinán.
- Ő ki? - Pillanatnyilag igazán eszébe sem jut az udvariassággal pepecselni, máskor kérdés nélkül megtenné, de nem ebben a rémálomba illő helyzetben.
Utoljára módosította:Mesélő, 2016. május 30. 22:30 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Szentgáli Krisztina
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. május 31. 22:24 | Link
Arti néni és Mesélő

Féltem. Rettenetesen féltem, és itt most nem volt menekvés. Nagyot nyeltem, azért valahol megkönnyebbültem, hogy nem sérült meg munka közben, és jól van.
- Máris nyugodtabb vagyok… egy fokkal. Mi a baj, apu? – faggattam még mindig, miután egy jóféle szeretetteljes ölelésben részesítettem, amit természetes, hogy megérdemelt. Szétdolgozta magát, és elég szépen is keresett, de néha kedvem lett volna az arcába ordítani, hogy szedd már össze magad, félek, hogy elveszítelek, ha így folytatod.
- Ő Artemisia Rubya tanárnő, gemmológiát tanít az iskolában, és az Eridon házvezető-helyettese. Összefutottunk a faluban, és… jól elbeszélgettünk, és hazakísért. Ne haragudj, de… képzeld, először… először hintáztam. Én. Ma. A játszótéren – próbáltam jobb kedvre deríteni, mert láttam rajta, hogy valami nem stimmelt. Aztán jött a kérdés, vagyis kérés. Beszélnünk kell. És az a férfi. Az az idegen férfi a lakásunkban… nem hagyott nyugodni a gondolat.
- Magyarázatot várok – sandítottam gyanakodva a férfire, pillantásommal értésére akartam tudni, hogy nem ajánlok mellébeszélést. – Mit keres itt? Mit művelt Vele? Ki maga?
Sajnáltam, hogy tudatlanul ilyen rémálomba illő helyzetnek tettem ki a tanárnőt, akinek szintén megvolt a maga keresztje, de azt senki se tudta volna előre megjósolni közülünk, hogy ilyen látvány fog fogadni, ha beérünk a lakásba.
Egyszerűen letaglózott, de nagy erőfeszítések árán meg tudtam emberelni magam, és igyekeztem úri hölgyhöz méltóan viselkedni. Ne hozzak szégyent a nevünkre ugyebár…
- Elnézést kérek korábbi modoromért, de értesíthettek volna az érkezéséről engem is, nem szeretem, ha ajtóstól rontanak a házba. Szentgáli Krisztina – felálltam a bőrfotelből, és elegánsan, kecsesen sétáltam oda, ahogy táncon tanultam. Megnyugtatott valamennyire a könnyed mozdulatsor. Mikor odaértem, kezemet nyújtottam, pótolván az elmaradt udvariassági köröket. Ő csak a dolgát teszi. Ő csak azt teszi, amit parancsoltak. Ő erről nem tehet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dolnay Camil
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 15
Összes hsz: 270
Írta: 2016. május 31. 23:05 | Link
Málna

Vége a tanításnak mára, az előkészítő iskola nagyobb diákjait most kiengedték kicsit a faluba. Camil egyelőre nem tesz nagy felfedezőutakat, a kísérőkkel és a diákcsoportokkal nem is lehetne. Egyedül pedig egyrészt nem szabad, másrészt fél, hogy elkeveredne. Hiába beszélünk faluról, mégis néha olyan zsúfolt tud lenni - ezt az iskola ablakából is látja. És egy varázslófalu gondolata még egy csöppet ijesztő is. Itt aztán bármi megtörténhet! - véli a romániai mugli kisvárosból szalajtott tizenhároméves.
Társaság híján így hát csak a tér túloldalán lévő játszótérig jön el, ehhez nem kell pesztonka. Néhány másik, kisebb Shanes-es diák is így tesz. Ők a homokozó és az egyik mászóka körül csoportosulnak. Ahogy Camil hallja, egy ember méretű várat terveznek, és háborúsat fognak játszani. A hinták szabadok, a hihetetlenül bongyor hajú fiú ezek egyikét foglalja be.
Alig van itt egy hete, de már egy irodalmi szakkör indítását fontolgatja. Most ehhez keres megfelelő formát, miközben a földön tartott tornacipőjével ringatja magát a hintában. Néha eszébe jut egy jó mondat vagy egy megfelelőnek tűnő idézet, olyankor elővesz a farzsebéből egy kis noteszt és egy rövid ceruzát, és lefirkantja a gondolatot. Aztán újra a zsebébe süllyeszti a jegyzetet, hogy két kézzel két oldalt a láncba kapaszkodva, a földön vagy az égen tűnődve, röviden hintázva gondolkodjon tovább.
Utoljára módosította:Dolnay Camil, 2016. június 9. 19:41 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Oldalak: « 1 2 ... 12 ... 20 21 [22] 23 24 ... 32 ... 41 42 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda Fórum→Bogolyfalva→Boglyas tér