Ha lekanyarodsz a Boglyas térről balra amerre a lakósor kezdődik, és a második ház után elkanyarodsz jobbra egy kis utcán át egy nagy területre jutsz, melyen számos színes, és tekergő játék kapott helyet. Vannak itt különböző mászókák, melyek alagutakkal vannak tarkítva, hinták, csúszdák több méretben, és formában. A legmagasabb csúszda majdnem két méter magas és rengeteg kanyar van benne. Mindegyik képes hangot kiadni, ha a gyermek még nem múlt el tíz éves. Vannak forgó és ugráló játékok, melyek direkt úgy lettek kifejlesztve, hogy lekössék és mégis fejlesszék a kicsik ügyességét. Természetesen a szülőkre is gondoltak, így a kő asztalok két oldalán szintén kőből készült padokat helyeztek el, hogy amíg a kicsit játszanak a felnőttek tudjanak kicsit beszélgetni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=563467#post563467][b]Hayley L. Martinez - 2016.01.16. 19:29[/b][/url]

Bevallom, először nagyon megijedtem, mikor megláttam, hogy "márnemistudommianave" mit művel a vörös kis hajacskámmal, de máj iszonyatosan megkedveltem ezt kis bolond narancs-pink párocskát. Már csak azt sajnálom, hogy feleslegesen vettem a fejecskémre papírzacsit. Na mindegy, farsangra tökéletes lesz, csak kicsit ki kell pofozgatni csillámmal, meg festékkel, meg minden ilyen szupcsiság. De vissza a csini kis hajamhoz. Ha már úgy is olyan csinatos lett a frizum, gondoltam mászkálok kicsit a faluban, had lássa mindenki, milyen szipi-szupi fürtöcskéim lettek. Mázli, hogy olyan super-women vagyok, hogy nem nagyon szoktam fázni, szóval magamra is kaptam a cuki, szivárványos ruhácskámat, egy ősrégi dzsekit, meg egy csudi menci bakancsot és meg is indultam a falu kalandomnak! Mentem, mentem, mendegéltem, illetve ugrándoztam, majd megláttam valami eszméletlen nagy kircsiséget! Egy játszótér! Juj, már évmilliárdok óta nem voltam játszótéren! Egy hatalmas örömugrás után hanyatt-homlok rohantam az első mászókához, amit megláttam, majd elkezdtem felmászni a legtetejére. A legmagasabb részén pedig jó hangosan elkiáltottam magam: "Én vagyok a világ királynője!!!"
Majd egy biti-buti ötlettől vezérelve (sajnos sok ilyenem van) beakasztottam a lábacskáimat egy helyre, majd fejjel lefelé lelógtam. Csak sajnos későn vettem észre, hogy a ruhácskám a nyakamat takarja a....a fehérneműm helyett. Ki is szabadítottam volna magam, csak a pöttöm kis sártaposóim beszorultak. Nem mozdultak se ki, se be, se jobbra, se balra. Nagyon megijedtem és pánikba esve kiabáltam!
- Segítség, segítség, törpe vég- és erkölcsveszélyben! -kiabáltam és visítoztam, mint a fába szorult féreg, de hiába, nem jött senki. Mivel így, felfordítva a fejem is kezdett fájni, már a kezemmel is kalimpáltam és úgy kiabáltam. Nagyon féltem, hogy felrobbanna, ezért egyre jobban kiabáltam. Ekkor egy fiút fedeztem fel a távolban. Lekonyuló....illetve per pillanat felkonyuló szájjal, cuki szemekkel, nézve ordítottam rá
- Te, ott. Nem érdekel az se, álruhás troll, vámpír, vagy pont tudjukki vagy, csak SZABADÍTS KI INNEN!!! -kiabáltam teli torokból a srácra, remélve hogy meghallja egy törpe segélykérését...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=594074#post594074][b]Hayley L. Martinez - 2016.05.15. 15:21[/b][/url]

Hála a magasságokban lévőnek, a leordított srác meghallotta a segélyrikoltásomat, igaz, kissé lassúak voltak a hanghullámaim, na nem majd, legközelebb rappelve kérek majd segítséget, hogy gyorsabban terjedjenek a hangjegyeim, már ha lesz legközelebb, mert a tutira fix, hogy nem merészkedek egy hamar mászóka közelébe, nehogy még egyszer foglyul ejtsen. Na, szóval a szőke herceg, aki megment, meg is érkezett, csak a ló futott ki alóla menet közben, de na, ajándék lónak, na, hagyjuk a lovakat, szóval megérkezett a srác, és hát, a feje olyan vörös árnyalatot vett föl, mint amilyet én is hordtam egyszer, csak én a hajkoronámon. A kezdő kérdésére viszont le....illetve ebben az esetben felbiggyesztett szájjal, durcis arccal és karba tett kézzel néztem rá.
 - Foglyul ejtett egy gonosz mászóka, szerinted hogy vagyok? -néztem szegényt, aki nyilván még nem látott hasonló törpét, aki képes és foglyul ejteti magát egy gonosz játékszerrel. A következő mondat még jobban felhúzott. Mert hát rossz, ki rosszra gondol, én meg egy rossz kislány vagyok.
- Mi, mi az, hogy mit fogj? Kéz és láb, csak nehogy csúnya helyekre tévedjenek a kezeid kis apám, mert nem illik kihasználni egy ilyen helyzetet, hogy kitapizzuk a hölgyet, de na, segíts légyszi! -váltottam kétségbeesettre, mert ahogy éreztem, a színpompás fejemnek már nem kellett sok, hogy kidurranjon. Jobb lesz, ha az úrfi siet, mert nem akarok meghalni!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=602314#post602314][b]Hayley L. Martinez - 2016.06.15. 12:21[/b][/url]

- Felőlem, ha szeretnéd, hálából meghívlak kajálni, ha szeretnéd, csak előbb légyszíííí, szegíííts! -csaptam át magam hisztisbe, mert hát igen, nagyon féltem és szentül hittem, hogy csak ez a herceg tud engem megmenteni a sárkány karmai közül! Jó, a mese készítői lehet túllépték a keretet, ezért van itt mászóka, nem sárkány, de őszintén szólva ezzel én is kiegyeztem. Vörös fejű megmentőm folytatta:
- Én még azt is elfogadtam volna. De ne kérdezgessünk, majd dumcsizunk a mentőakció után! - adtam ki az utasítást, közben a szoknyácskámat a gravitáció ellen uszítani, hogy megkönnyítsem a srác helyzetét, meg hát erkölcseim is vannak ám nékem! A hősöm magyarázkodása végül ráébresztett, hogy teljesen jogos volt.
- Jóóóó, na, talán egy kicsit rossz kislány módjára félreértettem a dolgot, bocseszka! Nincs hari, oki? -nyújtottam oda a jobb karomat (eredetileg ölelkezni akartam, de rájöttem, hogy a bal kezem elengedhetetlen, hogy a szoknyám a helyén maradjon, szóval marad a kézfogás. No, hősöm akcióba is lépett, én meg nem láttam semmit, csak képzelhettem, hogy mit csinálhat. Egyszer csak emelkedni kezdtem. Eleinte felsikoltottam, de aztán rájöttem, hogy adni kéne valami helyzetjelentést.
- Okika, megpróbálom kiszabadítani a csülkeimet! Okkéé, khm, ezt így, ezt meg így, vagy nem, inkább erre kéne, de, ahhm, nem, csak kihúzzuk szépen! -kommentáltam hangosan, illetve publikáltam ötleteimet, a lábaim kiszabadításával, majd végül csak simán kihúztam az egyiket a két kacsóm segítségével és amint az egyik kiszabadult, csak simán ki kellett rúgnom a maradék részemet, ahha, csak egy baj volt ezzel. A lendület is megérkezett és én pedig erőset rúgtam, ezért eléggé eltávolodtam a mászókától és mivel feltartott voltam, persze hogy megijedtem, hogy elesek, éppen ezért fel is sikítottam és halálra vártan becsuktam a szemeimet...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=621546#post621546][b]Hayley L. Martinez - 2016.09.24. 13:02[/b][/url]

- Szupcsi-tupcsi, de nya, addig nem mehetek, amíg nem szedöl le! -utaltam arra, hogy szedjen már ki végre, nem akarom itt leélni a kicsíny kis éléetemet! De várjunk csak! Most, most randira hívtam? Jézi, randira hívtam! Mondjuk cuki srác, adok neki egy esélyt. A magasség próbán könnyű szerrel átment, vagyis nem kell majd rugú-cipőt vennem, ha a szemébe akarok nézni, ami jó dolog. Végül a hősöm megnyugtat, hogy mindjárt megment. Nem sieti el. Ez egy újabb jó pont. Mert megfontolt, nem rohan, nem habzsolja úgy a dolgokat, mint én (kivéve az édességet, azt én eszem a leggyorsabban) és így majd talán rásarkall, hogy józanabb legyek és ne pörögjek annnyira.
Mindjárt megmentődök, mindjárt kiszabadulok a gonosz mászóka fogságából. Már az egyik csülköm kint van, maradt a másik. A jobbos. Ebben az esetben viszont nem annyira jobbos, mert elég szencsétlen dolog utolsónak kiszabadulni egy ilyn szorult helyzetből. De én szurkolok a jobbosomnak és ahogy hallom, az egyszemélyes felmentő seregem is. Mindárt. Megvaaaan! A nagy lendület mindkettőnket a földre küldött. Szegény srác, kicsit agyon nyomhattam, mert rá estem és hallottam valami nyikkanást, tudjátok, mint s rajzfilmekben. Bevallom, én is sikítottam, csak amíg füldre nem értem. Ki se bírtam nyitni a szemem, amíg biztos nem lettem abban, hogy élve, a füldön, illetve a megmentőmön trónolok. Kinyitom a csipám, felülök, körbenézek. Élek! ÉLEEEEK! Vigyorogva felpattantam, pörögtem, ugráltam, örömömben kántáltam.
- ÉLEEEK! ÉLEEEEEK! TÚLÉLTEEEEM! -újongtam, majd hasra feködtem és megcsókoltam a földet. - Édes anyaföld, hiányoztam? -majd észrevettem a földön heverő hercegemet, aki megszabadított a fogságból. Négykézláb odamásztam hozzá, megöleltem és egy jó nagy cuppanós puszit nyomtam az arcára.
- Megmentettél! Én hősöm! Hálám örökké üldöz majd! Magszabadítottad a királylányt! -ölelgettem, ahogy tudtam, majd hírtelen elengedtem.
- Az én nevem Hayley! Megtudhatom a megmentőm nevét? -mosolyogtam rá szégyellősen és talán kicsit vöröses arcal is. Mint a filmekben. Éreztem, hogy ebbőllehet valami.