36. tanév, vizsgaidőszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér
Játszótér - Artemisia Rubya hozzászólásai (23 darab)

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Artemisia Rubya
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 305
Összes hsz: 1350
Írta: 2013. október 19. 00:59 | Link

Merkovszky Ádám

 Eltelt az első roppant hosszú és eseménydús hetem az Iskolában. Egyik nap még szimpla tanár voltam, másnap már a Levita Házvezető helyetteseként ébredtem fel. Ez kicsit összekuszáló élmény, hogy őszinte legyek. Főleg mert maga Doléance Arslí na Fírinne, a ház feje kért fel. Alig kaptam levegőt, amikor elolvastam a baglyot és természetesen szinte azonnal visszaküldtem neki az igenlő választ, azzal a tollas jószággal, aki az ő levelét hozta el nekem.
 Most, hogy már nincs órám és más egyéb dolgom sem, úgy határoztam lejövök sétálni egy kicsit a Faluba de, hogy ne kelljen egyetlen diáknak sem visszaköszöngetnem, vagy leállnom velük csevegni először, amióta megérkeztem a Bagolykőbe magamra öltöm állatalakomat. Nem azért mert bajom lenne velük, de most szükségem van némi magányra, hogy észhez térhessek és rendet tegyek a bennem uralkodó káoszban.
 Animágus vagyok, nem vertem ugyan nagy dobra, és kürtöltem még szét, de így van. Természetesen az Igazgató úr tud róla, beleírtam életrajzomba is, amivel megpályáztam a Gemmológusi posztot. Nem titkolom, ám most jól jön, hogy egykor kitanultam minden fortélyát, s ezen a szép őszi délutánon, amikor fekete bundámon megcsillan a fény és bajszomon érzem a szellő mozgását örülök csak neki igazán.
 Egy dolog azonban árulkodik valódi kilétemről, s ez nem más mint a szemem, melynek színe és formája emberi marad azután is, hogy megtörténik átalakulásom. Minden egyéb külső tulajdonságomban teljesen megegyezem egy egyszerű, hétköznapi, fekete házi macskával és ezt nagyon élvezem. Általa titokká leszek, függetlenné és szabaddá.
 Csak őgyelgek az utcákat róva. Nincs konkrét célom, megyek ahová a jó sorsom vezet. Végül megállok egy hangulatos Játszótér előtt, ami a Boglyas tér közelében van. Kisvártatva beslattyogok a kapuján és körbenézek egy kicsit. Négy aprócska tappancsom alatt érzem az avart, és a földből sugárzó hideget, s ahogy így járkálok meglátom a helyet ahová tudat alatt végig igyekeztem.
 Nyomban fel is szökkenek a hintára és csak ücsörgök rajta egy darabig. Elmémben zsong a sok új érzés és élmény. Ki kell szellőztetnem a fejem, lehunyom hát szemem és összegömbölyödöm. Hagyom, hogy a hinta libbenjen velem együtt. Már gyermekként is szerettem hintázni, kamaszként egészen száznyolcvan fokig hajtottam fel, boldoggá tett az érzés, hogy szelem a léget, megnyugtatott már akkor is, és remélem most is meg fog. Tériszonyos lévén seprűn repülni nem tudok, így csak ez marad.
Szál megtekintése
Artemisia Rubya
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 305
Összes hsz: 1350
Írta: 2013. október 19. 18:54 | Link

Merkovszky Ádám

 Léptek zajára ébredek fel, tény, ami tény elszunyókáltam egy kicsit. Ez van, fáradt vagyok. Kimerített a sok izgalom, a számtalan történés, a megannyi új arc és a velük kapcsolatos érzések hada. Itt van mindjárt egy régi tanítványom, aki az eltelt évek alatt maga is tanárrá, sőt mi több a Rellon ház vezetőjévé is lett. Aztán a sorban őt követi András kollégám és a vele való közös munka reménye. Nem hagyhatom ki e díszes kompániából Felagund papust és a Levita házvezetőjét Doleánce-ot sem, hogy a diákokról meg már ne is beszéljek. Őszintén szólva kibuktam kissé, de élvezem munkám minden percét. Tudom, ha belejövök a rutinba sokkal kevesebb energiámat fogja majd elemészteni feladataim, kötelezettségeim összehangolása és teljesítése.
 A lépések, amikre pihenésemből az imént kelni voltam kénytelen füleim számára csörtetéssé erősödnek. Odapillantok hát vállam felett, igen így nevezem őket, habár most macska vagyok azért még emberként gondolok magamra, aki tudja melyik testrésze melyik, még állatalakjában is. Egy férfi jelenik meg látóteremben. Az idegen megkérdezi meglökjön-e, de választ arckifejezéséből ítélve nem vár tőlem. Kisvártatva ujjaival fejemhez ér és vakargatni kezdi. Jól esik, ez a szörnyű igazság, ilyenkor átélhetem mit érez egy valódi macska, és meg kell mondjam a fejsimogatás igazán jó dolog. Nyervogással és dorombolással, hálálom meg gesztusát és akkor is csak egy aprócska szuszogást hall tőlem, amikor óvatosan az ölébe vesz.
 Kellemes illata van, s ahogy jobban megnézem az arca markáns, szemei jó szándékot tükröznek. Korombelinek saccolom és elég magasnak is, bár ilyenkor az arányérzékem torzul egy kicsit. Keze bejárja bundámat, keresztül kasul simogatja hátamat, ami cseppet sem furcsa számomra. Az emberek általában így reagálnak rám. Kis termetű, bájos pofájú macska vagyok, és sokan még a szemeimet látva sem élnek azonnal a gyanúperrel, hogy esetleg nem állat vagyok, hanem emberi lény.
 Kíváncsian várom ennek a kedves ismeretlennek mikor esik le a tantusz és dob el jó messzire, hogy csak úgy nyekkenek, mert sajnos ez már egyszer megesett velem. Mit ne mondjak nem egy felemelő érzés, az már biztos. Persze aztán bocsánatot kért az illető, de állítása szerint még nem volt dolga olyan "cicával" aki aztán "néni" lett. Természetesen legidősebb öcsém gyermekének iskolatársa kapott fel, hogy elmondása szerint "jól megdögönyözzön" és persze ezt valahogy nagyon nem kultiváltam, így amikor ránéztem szúrósan és túlságosan emberien eljutott a tudatáig, hogy mi lehetek és elhajított én meg csak úgy szálltam elfelé mint a győzelmi zászló. Remélem ő egy humánusabb megoldást választ majd mindehhez feltéve, hogy rájön, bár azok után, hogy míg cirógatott végig őt néztem furcsállnám, ha nem merülne fel benne legalább egy cseppnyi kétely.
Szál megtekintése
Artemisia Rubya
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 305
Összes hsz: 1350
Írta: 2013. október 19. 19:59 | Link

Merkovszky Ádám

 Rájött! Tudtam én rögtön, hogy nem várat magára soká részéről a nagy felismerés. Mondjuk, amikor alám nyúlt és az arcához emelt picit megijedtem, mert az a kölök is így kezdte, s csak aztán adott nekem szárnyakat. Szerencsére ez a férfi sokkal kedvesebb.
 Kissé sután bár de, köszön nekem. Elnézést kér tőlem és óvatosan letesz a földre, sőt még a bundámat, amit az imént összekuszált is kiigazgatja, majd bemutatkozik és kezét nyújtja. Úgy döntök nem állatként fogok kezet vele. A deanimálásom gyors, ám annál látványosabb. Fekete bundám hajammá, mancsaim karjaimmá és lábaimmá válnak, míg végül szememen kívül minden arcvonásom is visszaalakul. Öltözetem egy egyszerű fekete hosszú ujjú pulóverből, farmernadrágból és a fölé vett fekete, vádliközépig érő csizmából áll. Kabátot nem vettem, nem hittem ugyanis, hogy szükségem lesz rá, így most hirtelen átjár az őszi levegő hűvöse. Megfogom a férfi felém nyújtott kezét saját hűvös, apró kezeimmel és felfedem előtte kilétemet.

- Örvendek, Artemisia Rubya.

 Egyelőre nem mondom el neki, hogy a közeli Mágustanoda professzornője vagyok, hiszen jelen pillanatban ez a tény mellékes. Most, hogy immár nagyjából százhatvanöt centi magasból megnézem magamnak, egészen jól sikerült belőnöm mind magasságát mind lehetséges korát. Zöld szemei sajátjaimra emlékeztetnek, persze még abból a régi időből, amikor nem változtatott rajta a gyógykezelés mellékhatása. A közben beállt csöndet én töröm meg elsőként.

- Egyáltalán nem zavart, csak felébresztett. Remélem nem ez a passziója.

 Mondom halvány ám annál biztatóbb mosollyal enyhítve szavaim feddő mivoltát. Nem akarok bűntudatot kelteni a férfiban akinek olyan jól esett a simogatása macska alakomban. Csak azt szeretném, hogy tudja azért karikásak a szemeim és fénytelenek a szemeim mert most riadtam fel álmomból. Egy hirtelen jött széllökés miatt jócskán megborzongok és karjaimat mellkasom előtt összefonva állok előtte. Már bánom, hogy nem öltöztem fel rendesen, sebaj meg talán nem fogok fázni. Még csak az hiányozna, így is eléggé el vagyok havazva, már ami a munkát illeti.
Szál megtekintése
Artemisia Rubya
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 305
Összes hsz: 1350
Írta: 2013. október 19. 22:02 | Link

Merkovszky Ádám

 Akaratlanul feldobott labdámat annak rendje, s módja szerint le is csapja. Nem egy sótlan fickó és ez tetszik nekem. Nem vagyok ugyan egy hamar megnyíló típus, de ha valaki vevő szarkasztikus humoromra azt nem hagyom figyelmen kívül és Merkovszy úr pont ilyennek tűnik. Nem tudom megállni, hogy ne reagáljak szavaira. Így ajkam egy picit komiszkodón elhúzom, majd szóra nyitom.

- Még szerencse, hogy nekem meg a kisállat lét a legkedveltebb foglalatosságom.

 Gondolom majd erre is kapok egy frappáns választ tőle és ennek már a puszta gondolatától felélénkülök. Déli vehemenciám mindig is jó táptalajt talált a hozzá hasonló emberekben. Az öcséimre, mind a háromra, emlékeztet egy kicsit.
 Nekik van ilyen stílusuk, főleg kamaszként voltak nagyon vagánykodók, pláne, amikor engem kellett piszkálniuk. Akkor minden adandó alkalmat megragadtak, hogy szemtelenkedjenek nővérükkel. De nagyon szeretem őket így a morgolódásom sosem tartott soká. Egy pillanatra látom magunkat, ahogy épp megkergetem őket mert elvették a kedvenc könyvem és hangosan olvastak fel belőle futás közben.
 A férfi mozdulata zökkent ki gondolataim színes szélesvásznú mozijából. Kabátját nyújtja felém udvariasan. Elveszem tőle, közben ujjaim hegye érinti a kezét. Magamra kanyarítom a fekete szövetet és azonnal megnő a komfortérzetem. Meglepődve hallgatom hozzá fűzött szavait.

- Hová is jönne pontosan érte? Hiszen még azt sem tudja idevalósi vagyok-e egyáltalán, ahogy én sem tudnám visszavinni, ugyanezen okból kifolyólag.

 Mosolygok rá és tekintetemmel igyekszem belelátni a fejébe, miközben pillantásomat mindvégig zöld íriszén tartom. Megnyerő a külleme, ez tény, a hangja bársonyos és kellemes, a stílusa magával ragadó. Persze ezek csupán az első benyomásaim róla. Az érintése pedig nagyon lágy és megnyugtató. Ezt sem fogom tudni kiverni a fejemből egy jó darabig, annyi bizonyos. Hacsak nem ismétli meg valamikor, elvégre azt mondta, hogy "A kisállatok simogatása az egyik gyengéje." Nos azt majd meglátjuk.
Szál megtekintése
Artemisia Rubya
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 305
Összes hsz: 1350
Írta: 2013. október 19. 23:48 | Link

Merkovszky Ádám

 Na tessék, ugye megmondtam. Ahogy sejtettem folytatódik köztünk a tusa és jelen pillanatban ő áll nyerésre. Szavaira éles és pontos riposzttal kell visszavágnom különben lőttek a tartásomnak. Nem szabad elgyengülnöm szemeitől és hangjától. Nem, most nem. Még nem.

- Csak képzelni tudna? Pero, Señor! Hiszen az imént közelebb voltam önhöz mint azt mások csak remélhetik. Saját kezével tapasztalhatta, hogy macska vagyok és nem holmi cica.

 Hangomban játékosság csendül ahogy kiejtem a szavakat, s azok mint apró csillogó gyöngyök hullanak a férfi elé. Szóba hozza a kapcsolatait, amit nem tudok mire vélni, de ha ő mondja ám legyen én hiszek neki, de ezt csupán egy fejmozdulattal jelzem felé. A nevem különlegességét választja önigazoló alapként, van benne némi igaza ezt be kell látnom. Nem sok Artemisia Rubya szaladgál Bagolyfalván, és ha jól sejtem az országban sem. Tehát ott a pont, de rossz nyomon jár ha a Görögök hold és vadászat istennőjével Artemisszel azonosítja nevem forrását, bár némi köze valóban van hozzá mégsem ez az igazság. Így gyorsan tisztázom ezt a félreértést, mielőtt még túlzottan beleéli magát elképzelésébe.

- Nos a Szüleim nagyon sokáig gondolkodtak, hogy is hívjanak majd, míg végül két külön okfejtés alapján, de megegyező keresztnevet sikerült választaniuk nekem. Döntésük a Fehér Ürömre, vagyis az Artemisia Absinthiumra esett. Édesanyámat a növény gyógyereje, míg Édesapámat a vele készült ital, az Abszint inspirálta, ő ugyanis borász így ért valamicskét az alkoholtartalmú folyadékokhoz. Ami pedig a vadászatot illeti, nos három öcs mellett megtanultam vívni, kardal és bottal egyaránt, valamint az íjjal is jó bánok, illetve bántam kamasz koromban legalábbis. Szóval, valahol van ebben a "Nomen est Omen" dologban valami.

 Azzal folytatja Merkovszy úr, hogy a közelben lakik és kinézete jellegzetessége miatt hamar rátalálnék. Meglehet, bár nem hinném, hogy neki állnék végigkutatni a falut, inkább egy bagollyal postáznám vissza a kabátját. Többet ésszel mint ész nélkül alapon. Hiszen azok az áldott tollas jószágok név alapján bárkit megtalálnak. Persze az is egy megoldás volna ha elkísérne egy darabon és elváláskor visszaadnám neki a nevezett ruhadarabot. Remélem azonban erre még egy darabig nem kerül sor. Nem messze mögöttem egy pad áll, hirtelen ötlettől vezérelve felszökkenek rá és kényelembe helyezve lábaimat leülök a férfival szembe és várom, hogy miként folytatódik ez a különös találkozás.
Szál megtekintése
Artemisia Rubya
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 305
Összes hsz: 1350
Írta: 2013. október 20. 13:28 | Link

Merkovszky Ádám

 Beszélgetőpartnerem szavai úgy pattognak elmémben akár a karikás ostor a csikós kezében. Tetszik, hogy nem retten meg rögtön szavaimtól csípősségétől. Persze mondatában felfedezem a belé rejtett bókot is, nem vagyok azért ennyire konzervdoboz, már ami a csábítás művészetét illeti. Az eddigi mindössze három kapcsolatom alapján is észreveszem, ha udvarolnak nekem, és azt hiszem egészen jól tudom kezelni az efféle helyzeteket, s talán most őt is.

- Hogy emlékei felfrissülhetnek-e az sok apróságon fog múlni, kezdve rögtön velem. Ne féljen ez az erős macska sem veti meg ha kedvesen bánnak vele. Szóval mondjuk úgy, hogy esélyesként indul a csatába.

 Tudom, hogy általában a férfiak szépnek látnak, de azt is, hogy néhányan tartanak is tőlem, és ha rájönnek, hogy ehhez a csinos küllemhez még ész és éles nyelv is társul...Nos az kérem már egészen más eset. A hozzám hasonló hölgyektől, ha nem is azonnal, de mint tapasztalatim és jelenlegi párkapcsolati státuszom mutatja egy idő után fejvesztve menekülnek el az urak egy kevésbé összetett nő irányába. Remélem ezzel jóemberrel másként lesz.
 Igaz, pár nappal ezelőtt úgy gondoltam túl zűrös az életem ahhoz, hogy belebonyolódjak egy viszonyba, ám az igaz szerelemért az sem lenne túl nagy ár, ha kicsit megzakkannék közben. Mivel azonban még ilyesmiről szó sincs, gyorsan el is temetem magamban a lelki szemeim elé beúszó gondolatfoszlányt, mert Merovszky úr az imént kiejtett egy számomra kedves szót is, amire reagálni szeretnék.

- Kviddics, oh azt nagyon szeretem. Az öcséim még játszottak is amikor iskolába jártunk. Rólam viszont sajnos az első repüléstan órán kiderült, hogy tériszonyos vagyok, szóval maradtam a földön. Néztem őket és természetesen szurkoltam nekik, amikor meccseket játszottak. Milyen poszton van? Alkatából ítélve vagy hajtó vagy fogó lehet. Eltaláltam?

 Nézek a férfira és fürkészem testét, vállai szélesek, de nem annyira mint azt egy terelőtől vagy őrzőtől elvárhatnánk. Nyúlánk, csontjai erősnek tűnnek, s ízületei sem mutatnak nagy mértékű elhasználódást, ami a terelőkre jellemző. Hiába, ez van. Szakmai ártalom nálam, hogy gyógyítói szemmel is végig tudok nézni valakin úgy, hogy közben nem jut el a tudatomig milyen kisportolt és megnyerő vagy épp hájtól dús és ízléstelen egy ember külleme.
 Nekem mindenki egyforma ebből a szempontból, gyógyító-gemmológusként, s tanárként sem engedhetem meg magamnak az előítéletességnek még a legcsekélyebb szikráját sem. Magánélet terén azonban már ennél sokkal válogatósabb lennék, ha az élet eddig nem pont mindig zsánerem szöges ellentéteit vezette volna mellém.
 Miközben így elemzem előbb őt majd saját magamat szóba hozza vezetéknevem jelentését. Nevetek egyet, szívből jövő kacagás ez nem udvariaskodó.
 
- Erre ráhibázott, az apámat Juan Alberto Rubyának hívják és amint említettem az előbb borász, semmi köze a kövekhez, maximum azokhoz amikkel a szőlők karóit kitámasztja. De kedves, hogy a Rubinhoz hasonlítja a vezetéknevünket. Az öné sem éppen szokványos, honnan származik?
 
 Az asztal kicsit kezd hűvös lenni így egy kecses mozdulattal leszállok róla. Nem, sajnos nem vagyok annyira légies, mint szeretném, de még így is elég nőiesen tudok mozogni, persze csak ha kedvem van hozzá. Járásom jellegzetes. Az öcséim szerint úgy megyek mint egy öntudatos kiskacsa, na ezért kaptak is tőlem egy-egy párnát az arcukba, amikor beszélgettünk otthon a kandallónknál, de az már elég régen volt.
Szál megtekintése
Artemisia Rubya
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 305
Összes hsz: 1350
Írta: 2013. október 20. 16:01 | Link

Merkovszky Ádám

 Tusánkban újabb tiszta találatot szerez, de látom rajta lovagi kihívásnak veszi kettőnk csevejét és nem vérre menő párbajnak. Ennek nagyon örülök ám élek a gyanúperrel, hogy ez az édes évődés bármily kellemes nem tarthat soká. Minden esetre igyekszem kiélvezni minden percét, s tenni érte, hogy elhúzódjék édes kínja.

- Ne pajzsot szerezzen, az ellenem kevés. Páncélt vegyen fel inkább, az megfelelő lesz.

 Mosolyomban pajkosság bujkál, hangomban szintén ilyen érzés csendül. Nem, nem az a fajta ami a könnyű vérű, ledér nők jellemvonása. Sokkal inkább amolyan "legyünk jóban csipkelődve" típusú.
 Jó hírnek tartja, hogy kedvelem a kviddicset, ami számomra nem is kérdéses. Egy nagyon izgalmas sport amit bár játszani ugyebár nem, de nézni nagyon szeretek. Olyan kétértelmű megjegyzést tesz amire szemöldökömet összevonva pislogok rá, mert hirtelen nem tudok megszólalni, ám némaságom nem tart soká. Pillanatnyi pirulásom után zsigerből vágok vissza.

- Igen például egy jól irányzott ütéstől egészen a földig, vagy mondjuk néhány pohár abszinttól a Zöld Tündér karjaiig.

 Értem én, hát hogyne érteném mire is gondol. Azt azonban magamban tartom, hogy ezen a téren elég rég nem volt részem tapasztalatokban. A szerelem nálam először szellemi és főképp gondolati síkon szökken szárba, s csak azután engedem kedvesem közel magamhoz.
 Nem vagyok híve az ajtóstól a házba elven működő pusztán fizikai vonzalmon alapuló románcoknak, mert azok bármennyire is euforikus élményt nyújtanak nem hosszú életűek. Inkább éledjen fel lassan a kapcsolat tüze, s izzon soká a parázs, akár egy életen át.
 Nem hiába szeme jó, és következtetéseim is helyesek voltak, már ami posztját illeti. Fogó volt, most is az és talán lesz is. Biztosan szabadságát tölti így ezt a kérdést nem is feszegetem. Inkább más nézetből közelítem meg foglalkozását.

- Az arany cikeszt megszerezni biztosan fantasztikus érzés lehet, de ha csak belegondolok, hogy miket művelhet és milyen magasan, máris szédülni kezdek.

 Tényleg elfog az émelygés, és meg is billenek egy kicsit, hogy az esést elkerüljem kinyújtom kezemet, s nem mást mint a férfi karját sikerül elkapnom támaszomul. Elpirulok és miután visszaszerzem egyensúlyomat gyorsan el is engedem őt, nehogy még azt higgye kétballábas vagyok.
 Ezután nevének eredetét tárja elém és bevet egy az enyémhez hasonlóan gonoszkodó trükköt is. Csak mosolygok rajta, mert hallom hangjának színéből, hogy nem kioktatásnak, s főleg nem bántásnak szánja szavait. Vagyonos család, nemesi rang. A mai modern korban ezek a szavak már nem jelentenek olyan sokat, mint annak idején, ám számomra mindenképpen érdekesen csengenek, ahogy túljátszott sóhaja is.

- Oh, Uhram, semmi gond nincs a neveltetésével. Sőt nagyon lovagiasan járt el az imént. Nem húzta el a kezét és hagyta hogy, bájos orcámra huppanjak. Ezt meg kell majd hálálom önnek. Emlékeztessék, ha adódik reá megfelelő alkalom.

 Kezemet dámásan libbentem fel és hangommal is játszom egy kicsit, hogy utánozzam a filmekből ismert butácska úri lánykát. Remélem annak veszi ezeket a gesztusokat, s a hanglejtésemben lévő dallamosságot, aminek szánom. Tréfának. Nem akarom megsérteni, hiszen a vér nem választás kérdése az ember beleszületik családjába, ám sorsát maga irányítja, én legalábbis így gondolom.
Szál megtekintése
Artemisia Rubya
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 305
Összes hsz: 1350
Írta: 2013. október 20. 20:56 | Link

Merkovszky Ádám

 Szőke herceg, fehér lovon? Most komolyan? Na ne már! Ugye csak viccel! Remélem. Ezt a szófordulatot egy kicsit sajnálkozó arckifejezéssel tudom csak díjazni, majd mivel kiköszörülni igyekszik a csorbát nem fűzök hozzá kommentárt.
 Merészsége jottányit sem csökken, folytatja a mámort keltő tevékenységekkel kapcsolatos okfejtését. Mit is mondhatnék, tudok néhány dolgot én is amitől seprű nélkül is az egekben járhat az ember. Soroljam el neki? Na jó pár dologba beavatom, de titkaim nem teszem elé ezüst tálcán, azért küzdenie kell még egy kicsit, persze csak ha szeretne, hisz nem erőszak a velem lét.

- Számomra a zene hallgatás okoz ahhoz hasonló élményt, mint amiket ön felsorolt. Amikor egy hosszú hét után gramofonomból emelt hangerőn szól egy jó szám, egy hegedűvel teli metál vagy lágy, érzéki dallamú muzsika. Olyankor ledőlök az ágyamra, lehunyom a szemem és gondolatban messze repülök bajárok távoli időket és tájakat...

 Elmerengek, néhány pillanatra csupán mégis ez éppen elég ahhoz, hogy kicsit továbbgondoljam mindazt amiről beszéltem. Még szerencse, hogy ezután szóba kerül a neveltetés, majd némi színjátékkal vezetem le a bennem felhalmozódott érzéseket. Vevő az efféle játékra, de én nem folytatom már a díváskodást. A művészeteknek ez a válfaja nem illik igazán hozzám bár néha, ha megfelelő ihlet és közönség adódik hozzá akkor menni szokott, de nem ebben vagyok a legjobb.
 Inkább a rajzolás az, amit szeretek és kiteljesít, abban szoktam ábrázolni mindazt, amit elírni vagy elmondani nem tudnék, mert nincsenek rá megfelelő szavak. A vágyaimat, az álmaimat vetem papírra, s teszem képekké őket. Kedvenc témám is van, s ahogy a velem szemben lévőre nézek be is villan egyik rajzom. Az ötlet hirtelen válik szavakká és kúszik ajkamra, rám jellemzően vad és ilyen rövid ismeretség után talán furcsa, én mégis megkérdezem a férfitól amire kíváncsi lettem vele kapcsolatban.

- Szeret táncolni? Bocsánat inkább úgy kérdezem, tud egyáltalán? Mert én nagyon szeretek, de nem igazán tudok, kivéve persze a Pasodoblét, de az nálunk családi hagyomány.  

 Nézek rá olyan szemekkel, melyek elárulhatják számára, ha jól figyel, hogy kérdésem mögött önző cél lebeg. Szeretnék elmenni valahová egy kicsit szórakozni, táncolni. Nem, nem diszkóba, szó sincs róla! Abból már régen kinőttem, sőt kamaszként is inkább koncertre jártam. De úgy tudom, hogy errefelé van néhány hely, ahol lehet igazi régimódi táncestre járni. Ehhez keresek partnert és szegény Merovszy úr most jól besétált kelepcémbe, már ha a puhatolózás ezen fajtája annak számít.
Szál megtekintése
Artemisia Rubya
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 305
Összes hsz: 1350
Írta: 2013. október 20. 23:35 | Link

Merkovszky Ádám

 Témánál vagyunk, nagyon szíven üthette, hogy nem nyerte el tetszésemet szőke herceges megszólalása és, hogy ennek arcvonásaimmal jelét is adtam. Kapiskálja már úgy érzem, hogy eddig csak jellemem felszínét karcolgatta pengeváltásaink éle, mert átnyergel a jelen kor divatjára és a motorra.

- Látja ez mindjárt jobban hangzik. Ha egy jó kiállású gépparipán jön, maga mögé pattanok nyomban, s róhatjuk is a kihalt utakat.

 Arcára megdöbbenés ül amikor a metál szót kiejtem a számon, pedig nincsen abban semmi rossz, ha valaki ezt a fajta zenét is hallgatja. Nyitottnak mutatkozik azonban a dolog iránt, ettől függetlenül jobbnak látom felvilágosítani a szó számomra létező jelentéstartalmáról, mert az egy picit eltér a köztudatban élő képtől ezzel a műfajjal kapcsolatban.

- Metál alatt én a szimfonikus zenekarral kísért, érthető énekes részekkel rendelkező és mélyebb, sajátos mondanivalót tartalmazó dallamokat értem, mely olykor bár melankolikus mégis képes lelkem vadságát megzabolázni, ziláltságát pedig lecsillapítani. Nem tudom ismeri-e, de ilyen többek közt a muglik által közkedvelt holland együttes a "Within Temptation", vagy a finn "Nightwish" nevű zenekar.

 A tánccal kapcsolatos kérdésemre olyan választ kapok, ami felettébb biztató számomra. Előveszem mindeddig raktárban porosodó legigézőbb pillantásomat és már éppen rátérnék kérésemre, amikor meghallok egy nagyon ismerősen csengő gyermekhangot a közelben. Odakapom pillantásomat és meg is látom egyik diákomat Ivyt a bejárathoz tartani. A felismerés villámként fut át agyamon, s azt is pontosan tudom mit keres errefelé. Visszanézek a férfire és gyorsan elmondom neki mit szeretnék, szavaim inkább hangzanak hebehurgya meghívásnak, mint kérésnek, ám ez most nem érdekes számomra mert szorít az idő.

- Rendben. Ha van kedve tánctudását velem feleleveníteni, akkor holnapután, szombaton este legyen a Vasútállomáson pontban este hatkor. Ne kérdezzen semmit, mindent elmondok ott. Most viszont sajnos rohannom kell. Köszönöm a kabátot, jó szolgálatot tett!

 Nyújtom a férfi felé a nevezett ruhadarabot miközben ajkam arcához érintem, s nem törődve elkerekedő szemével és a pillantásából áradó értetlenséggel pár másodperc leforgása alatt ismét macskává változom, majd négy mancsom gyorsaságával elillanok, akár a füst. Remélem eljön a találkára és akkor újra láthatom. Nem vagyok normális ez már teljesen biztos, de néha nekem is jár egy két őrült perc, nem? Még az sem kizárt, hogy el sem jön, persze akkor sem sértődöm meg, ám hiszem, hogy ezzel a furcsa meghívással keltettem csak fel igazán az érdeklődését.
Szál megtekintése
Artemisia Rubya
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 305
Összes hsz: 1350
Írta: 2015. augusztus 9. 21:04 | Link

Ádámom

 Minden lépést érzek négy puha tappancsomon, mint sziklák súlyát a szívemen. Egy éve, tán több is már, hogy utoljára itt jártam. Itt a Játszótéren, itt, ahol megismertem őt. Csendben lépkedek, jégen járó sem óvatosabb nálam. Félek, mert tudom vétettem, vétkem az önzés, saját lelkemre a gyógyír keresés. Kellett a magány, hogy összerakjam magam, hisz gyermekeink elvesztésekor darabokra hulltam. Most jobban vagyok, újra egész vagyok és visszatértem. Hozzá. Érte.

Vajon megérezte jöttömet?...Nem, az nem lehet...vagy talán mégis, hisz...

 Ott fekszik, kutya alakjában, mozdulatlan, mint egy kőszobor. Odalépek elé és csak nézem őt. Ha emberi formámban volnék most könnyeim apró gyöngyökként peregnének le arcomon. Az örömmel vegyes bánat keserédes cseppjei volnának ezek. De most macska vagyok, így csupán figyelni tudom őt és várni mit tesz. Szeme nyitva de lelketlent üveg tükre. A kósza szél pedig szüntelen borzolja mindkettőnk bundáját.  
Szál megtekintése
Artemisia Rubya
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 305
Összes hsz: 1350
Írta: 2015. augusztus 15. 11:55 | Link

Ádámom
 
 Felnéz végre rám, szomorúságot látok elképesztő zöld szím szemében. Elkeseredett csalódást, amit talán megjelenésem még jobban felerősített most benne. Magára hagytam, hogy ne maradjon egyedül mellettem, mert velem ez az egy év maga lett volna a totális magány.
 Aztán megtörik a jég és ő megcsókolja homlokom, vagyis megnyalja a bundám a fejem tetején, de ez egy és ugyanaz nálunk. Több van ebben az egy mozdulatban bármely szép-csúf szónál. De el kell jönnie azoknak is, ezért deanimálok.

- Bocsáss meg!

 Nem jön ki más a torkomon, túl nagy a nyomás most odabenn. A szívem is csak kalapál, hasztalan próbálja felülvezérelni a ritmusszabályozóm. Csak azt éri el hogy még kuszábbá tesz minden dobbanást. Butának, kegyetlennek és szánalmasnak érzem magam. Nem tévedek nagyot azt hiszem, mivel én hagytam el őt és erre csupán az a mentségem, hogy egyedül akartam lenni. Nem akartam, hogy lássa a fájdalmam, ahogy üres marionett bábu módjára járok nap nap után. Akàrhovà mentem is szavamat csak akkor vették ha kérdeztek tőlem, máskülönben egy hang nem sok annyit sem adtam ki magamból. Amikor hazaértem aktuális szállásomra, bolyongásom x-edik színhelyére, csak ültem és sírtam. Elsírtam mindem könnyemet és ezzel lassacskán könnyítettem lelkemet.
Szál megtekintése
Artemisia Rubya
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 305
Összes hsz: 1350
Írta: 2015. augusztus 15. 13:47 | Link

Ádàmom

 Férjem szavai éles szikeként metszik fel lelkem frissen zàrult, érzékeny sebeit, melyek ismét vérezni kezdenek. Minden, amit mond egyértelmű és kétségbevonhatatlan. Megérteném, ha nem kellenék màr neki. Elkéstem. Visszavonhatatlanul sokà tértem vissza hozzà. Hirtelen megràzkódom a hűvös széltől, hisz egy vékony kabàtot viselek csak magamon, hajam mind őszebb fürtjei pedig bőszen tàncolnak a légben.

- Még mindig szeretlek, s bàr vissza tudnàm forgatni az idő kerekét addig a percig ott a temetőben. Most is, mint akkor, visszahúztad a kezed...kérlek ne tedd! Ragadj meg és szoríts erősen, mert nélküled üres minden...

 Az utolsó szavakat szinte suttogom, de tudom, hogy ajkamról leolvassa, ha nem is hallja. Nyúlok felé, ujjamon a gyűrűt, összetartozàsunk jelképét rendületlenül ott  viselem jelenleg is. Pillantásommal az övét keresem, làtnom kell mit érez valójàban és neki is làtnia kell, hogy én mit. Mert a szavak néha tévútra vezethetnek, de lélektükreink sohasem. A fahéj a zöldet kutatja, csillanàsa mutatja mi rejlik legbelül. Emésztő bànaton felülemelkedő erő, a szerelem hatalma, ami a legvégső hatàrról a szìvet helyére, tàrsàhoz visszahúzza. Ezt làtja ha ràm veti tekintetét.
Szál megtekintése
Artemisia Rubya
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 305
Összes hsz: 1350
Írta: 2015. augusztus 18. 17:09 | Link

Ádámom

 Szögesdrótként feszül szívemre a fájdalom ami feltör belőlem mialatt szavait hallgatom némán. Szemem sarkában könny ég de visszafojtom a sírást. Az nem segít a helyzeten. Helyette elmosolyodom, ahogy régen és bólintok egyet mielőtt megszólalnék.

- Igazad van Ádám, legyünk most még barátok, ismerjük meg kikké vàltunk az eltelt év alatt.

 Hangom lágy fátylát egy köhintéssel tüntetem el és teszem ismét élettelivé orgánumom. Színén is emelek kissé, hiszen a búbánat sötétjére mélységére nem építhetsz ragyogó gyöngyház kacajpalotát.

- Kezdhetnénk egy jó kis kávéval és vagy forrócsokoládéval a Kastélyban ma este, persze csak, ha neked is megfelel.

 Mosolyogtam rá beszélgetőtársamra, s fahéj árnyalatú íriszem hamvában zsarátnok gyúlt. Egykor szemeim fedték fel előtte emberi mivoltomat, s csak remélni tudom most is segítenek visszakapnom a társamat.

Szál megtekintése
Artemisia Rubya
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 305
Összes hsz: 1350
Írta: 2016. május 23. 13:36 | Link

Egy kis kószálás

 Megint idekeveredtem. A Játszótéren kötöttem ki ismét, most is mint akkor macska alakomban vagyok. Tappancsaim alatt érzem a langymeleg kora nyári föld melegét, a nyíló virágok émelyítő illatát és a szívem összeszorul apró, fekete bundával borított mellkasomban. Itt találkoztam először vele, azzal az emberrel, akit úgy szerettem és akinek annyi fájdalmat okoztam és, aki összetörte a lelkemet. Azt hittem belehalok a szenvedésbe, de nem így lett, az idő telt és mi egymás mellett tudtunk lenni anélkül, hogy egy szót is váltottunk volna. Már nem kín ránéznem, már nem bánt, hogy máshol talált boldogságot és remélem ezzel ő is így van. Elmúlt.
 Ahogy sétálok a játékok között úgy döntök megpihenek szeretett hintámon. Felugrom hát rá és összegömbölyödve fejemet mellső lábaimra hajtva nézelődöm. Figyelem a falevelek vetette árnyékok táncát és a múlt szép emlékeit idézem magam elé, amikor még minden más volt, én is és az életem is. Talán, ha a sors jó lesz hozzám kapok még egy esélyt, hogy valakinek az életében részem legyen és neki is az enyémben. Egy lehetőséget arra, hogy bebizonyítsam mennyit fejlődtem a sok tragédia és csapás által mely ért az utóbbi évek során.
 A gyermekeim fentről a nap meleg mosolyával biztatnak, érzem, ezért is próbálok emberekkel ismerkedni, újra nevetni és nem sírni nap nap után. De néha nagyon nehéz, ilyenkor változom át macskává és járok egyet, mert az mindig segít. Olyankor megnyugszom, elvonulok vagy kihasználom bájos küllememet, az emberinek megmaradó szemeimet és hagyom had szeretgessenek meg a gyerekek vagy épp a felnőttek, akik sosem tudják meg, hogy egy elveszett lelkű nőt tartanak a karjukban és vigasztalják meg a puszta kedvességükkel.
Szál megtekintése
Artemisia Rubya
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 305
Összes hsz: 1350
Írta: 2016. május 23. 15:20 | Link

Egy kislány

 Nézelődöm, szemem a játszadozó gyermekeket figyeli, de gondolatban álmodozom, három kicsiről, őket látom magam előtt, ahogy futkároznak, nevetnek, sikongatnak és bár macska alakban vagyok könnyek kezdik égetni a szemeimet, melyektől pislognom kell. Ám mielőtt még teljesen elszomorodnék és elmenekülnék egy kislány lép elém, elvonva gondolataimat a vágyálmaimról, melyek sajnos soha sem válhatnak valósággá.
 Nagyon kedves és megitat, vizet ad nekem, amit én készséggel és örömmel lefetyelek ki tenyeréből, majd megszaglászom a kezeit. Nehogy lelepleződjek előtte inkább nem nagyon nézek rá, ki tudja, a gyerekek olyan dolgokat is felfedeznek, melyet a felnőttek észre sem vesznek, érzékük van hozzá, hogy az álarcok, álcák mögé lássanak. A lányka beszélni kezd hozzám ez alatt, én pedig csak fülelek milyen reményvesztett-bölcs és felnőttes az a néhány mondat, ami elhagyja a száját
 Nem vesz ölbe, ahogy kortársai tennék, nem kezd simogatni, dögönyözni, csak leül mellém a másik hintára. Nos, talán anyai ösztön, talán csak a magányos emberek közös megértése, de leugrom saját hintámról és felugrom az ölébe, majd fejemet a kezéhez dörgölöm, jelezve, hogy ha kedve tartja nyugodtan simogathat, mert ez meg fogja nyugtatni. Ezt tudományos kísérletek igazolják. Egy macska közelsége jót tesz az embernek, a bánatot elűzi és jobb társaság mint a sajnálkozók, vagy azok akik kéretlenül vigasztalni próbálnak, pedig neked csak csendre volna szükséged.
Szál megtekintése
Artemisia Rubya
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 305
Összes hsz: 1350
Írta: 2016. május 23. 16:57 | Link

A magányos kislány

 Együtt hintázunk, aprót lökött magán, így inkább csak ringatózunk a lánykával. Nagyon barátságos, de olyan szomorúság árad belőle, mely még erősebbé teszi bennem a segítés vágyát, ezért dorombolni kezdek és közben figyelmesen hallgatom miket mesél. Egyedül van, igazi kulcsos gyermek, akinek az Apja munkamániás, az Anyja ki tudja merre jár. Egek, hát miért érdemelte ezt az a kislány. a szülei nem érdemlik meg hogy ő van nekik. Felbuzdul bennem az ádáz énem, de lecsitítom, hisz nem tudhatom mi állt mindennek a hátterében.
 Kérdésére, hogy ennyire nincs-e senkim legszívesebben azt mondanám ennyire nincs, hiszen a családom messze van, rég elváltam, a gyermekeim és a legkedvesebb testvérem éppoly rég meghaltak. Nincs senkim. Ahogy neki sem, az élők nem vigyáznak rá és tán nem is tudják mekkora kincset hagynak veszni. Ő pedig csak egy szerető Anyára vágyik, mondja és ujjai bundámat simogatják. A két magányos lélek, milyen fura helyzet is ez...  
 Közben a lányka azt kéri menjek vele a Kastélyba, ránézek és pislogok egyet, talán nem veszi észre emberi szemeim, kerek szembogaram és fahéj szín íriszem nem macskára jellemzőségét, ha mégis, nos az lesz a megfelelő pillanat a deanimálásra. Ám kivárok kicsit még mielőtt elhamarkodottan cselekednék és ezzel bizalmát elveszteném. Hisz biztosan nem egy felnőtt nőnek szerette volna elmondani titkait, hanem egy macskának aki csak szeretetet ad neki és nincs kérdése, sem szava, amivel még bánatosabbá tehetné.
 
Szál megtekintése
Artemisia Rubya
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 305
Összes hsz: 1350
Írta: 2016. május 23. 17:50 | Link

A távozni készülő lányka

 Ráérzett, már nem úgy beszél hozzám, mint egy kóbor macsekhoz, aki elfogadta a vizet a tenyeréből és kicsit kedveskedett neki. Nem, ott motoszkál benne a felismerés, hogy más vagyok mint hitte. Le is tesz az öléből és menni készül. Hátára veszi a táskáját amibe az előbb eltette az üveg vizet. Mi tévő legyek? Csak nézek rá és bánom, hogy nem játszottam jobban az állatot, hogy szavai előhozták belőlem a nőt, az anyát az embert. Nem szeretném, ha így válnánk el. Talán ő sem, mert még mielőtt hátat fordított azt kívánja bár tudnék beszélni és segíthetne rajtam. Itt az idő, a megfelelő pillanat, minden eddigit felteszek hát erre most.

- Tudok beszélni, csak nem abban az alakban, amiben az előbb voltam.
 
 Szólalok meg immár emberi testet öltve. Csak remélni tudom, hogy visszafordul és nem rohan el ijedten vagy csalódottan. Az nekem is nagy csalódás volna. Nem akartam neki rosszat azzal amit tettem, csak fel szerettem volna vidítani, ha már volt olyan bátor és gondoskodó, hogy inni adott és figyelt rám. Csípőmig érő, sötét hajam kiengedve lebben meg a kellemesen hűs fuvallatra, mely az imént támadt. Fekete, ujjatlan, a-vonalú, térdig érő, lenvászon ruhát viselek. Arcom fiatalos vonásai kedvességet sugároznak, világos bőröm és természetes vörös ajkam mesehősnőre emlékeztető lehet számára. Vicces, mert erről írt az Edictum is, én lettem Hófehérke küllemi mása, mert a lelkemet persze valójában senki sem látja, de ez persze főleg az én hibám volt.
Szál megtekintése
Artemisia Rubya
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 305
Összes hsz: 1350
Írta: 2016. május 23. 20:28 | Link

Krisztina

 A lányka arcára leírhatatlan meglepettség futott, amint megfordult és meglátta átváltozásom után előtte álló emberi valómat. Nem is tudott megszólalni, percekig csak álltunk és néztük egymást, én meg sem moccantam, nehogy megrémisszem, vagy megtörjem ezt a különös varázst, melyet előidéztem. Végül ő törte meg a köztünk beállt csendet egy spontán megjegyzéssel. Elmosolyodom rajta, hiszen ez igazából összegezte azt az érzésfolyamot, amit a mimikája már jó ideje láttatott. Ezek után ő is elmosolyodott, tehát célt értem a bánat felhője eltűnni látszott homlokáról és a pici barázdák is a szeme sarkához költöztek át. A kíváncsi kérdés sem váratott soká magára, ahogy reméltem, feléledt benne a tudni vágyás és én szívesen mondtam el, hogyan is csináltam.

-  Animágiával, tudod, ez az amikor egy ember sok tanulás után egy állat alakját ölti magára. Általában olyan állatét, amilyenre a természete hasonlít és mindig van egy jellegzetessége, amit nem tud állativá tenni. Én macskává vagyok képes átváltozni és a szemeim azok, amik emberiek maradnak.

 Magyarázom a lánykának és közben visszaülök a hintára amin talált. Itt aprót lökök magamon és remélem csatlakozik hozzám és folytatjuk a beszélgetést. Nem is kell soká várnom és be is mutatkozik nekem. Olyan felnőttesen beszél. A magányos gyerekekre jellemző , hogy a nagyok tulajdonságait veszik fel és koravénné válnak, ami nem jó. Persze később hasznukra is válhat, de egy gyerek az legyen gyerek.

- Artemisia Rubya vagyok, tanárnő. Nagyon örülök, hogy találkoztunk és köszönöm, hogy megitattál, nagyon kedves vagy.  

 Mosolygok rá és minden előzménytől függetlenül korához méltón beszélek hozzá. Természetesen most nem veszem magamra a komoly, rideg professa álarcát, mert ha már eddig macskaként sem tettem és szaladtam el, amikor megérkezett, hát miért rontanék el mindent ebben az alakomban. Az, hogy megnyílt nekem és őszintén beszélt hozzám megpendített egy olyan húrt bennem, amit mostanában kezdtem kitörölni a lelkemből.
Szál megtekintése
Artemisia Rubya
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 305
Összes hsz: 1350
Írta: 2016. május 23. 21:39 | Link

Kriszti

 Együtt hintázunk mi ketten, a két magányos lélek, pár gyerek ránk pillant, de nem tartanak minket olyan különösnek, így érdeklődésük irántunk hamar lelanyhul és mennek is vissza játszani. Magyunk vagyunk tehát megint, s így nyugodtan beszélgethetünk tovább. Nagyon örülök, hogy sikerült az animágiával elbűvölnöm, pedig azt hittem pont emiatt fog fejvesztve elmenekülni.
 Arra emlékeztet ez a helyzet, amikor még kamasz koromban, mikor megtanultam alakot váltani átmentem a szomszédba a gyerekekhez játszani. Az egyikük, mikor ráérzett, hogy nem igazi macska vagyok ijedtében eldobott. Repülés közben változtam vissza, mert megrémültem -akkoriban még nem tudtam minden körülmények közt megtartani az alakom- és a térdeimet csúnyán bezúztam, alig tudtam hazabicegni. Juan jött elém és jól leszidott, hogy minek rémisztgetem a gyerekeket. Közben Krisztina beszél hozzám, szavaira térek vissza gondolatban is a jelenbe.

- Igen az vagyok. Szereted a köveket?

 Kérdezem, mert rögtön eszembe jut mivel tudnék kicsit segíteni rajta azon kívül, hogy beszélgetek vele, vagy csak egyszerűen meghallgatom, mert néha az sokkal többet tud javítani a helyzeten. Míg én a megfelelő követ választom kifelé ő már beszél is tovább, így figyelmem inkább neki szentelem, hiszen ráérek odaadni neki, ha alkalmam adódik rá a legközelebbi találkozáskor.

- Egy Rellonostól éppúgy, mint egy Eridonostól, tudod most az ő házvezető helyettesük vagyok, de még régebben a Levitásoké voltam. A jóság nem házfüggő, örülök, hogy nem hiszed azt, hogy csak mert Rellonos vagy már el kell felejtened jónak lenni. Ha tudni akarod, bizony sok évvel ez előtt én is a Rellonnak megfelelő ház diákja voltam Spanyolországban, és az unokahúgom Ivy is Rellonos volt, belőle gyógyító lett.

 Mesélem neki és remélem, hogy ezzel is bizonyítom mindazt, amit az előbb tudattam vele. Igen, ennyi előítélettel szemben néha tehetetlen az ember, és inkább alkalmazkodik hozzájuk, mintsem érezze a kirekesztettséget azért, mert nem felel meg az - ez esetben negatív- elvárásoknak. Ez a gondolatmenet jár elmémben amikor rákérdez egy fontos dologra.

- A titkod nálam titok marad. Ha nem szeretnél beszélni róla többet ne tedd, de tudd én szívesen meghallgatlak, mert megértelek. Én is elvesztettem akiket szerettem. Szóval, hogy feleljek a régebben feltett kérdésedre: Igen, ennyire nincs senkim és én is egyedül vagyok, akárcsak te, de ez is maradjon köztünk, jó?

 Nézek a kislányra itt mellettem a hintán. Azt hiszem, ha csak egy kicsit is de tudtunk enyhíteni egymás magányán az már jó és, ha nem is akar látni többet, vagy beszélni velem akkor is jót tett neki, hogy összehozott bennünket a sors. Ki tudja mit tartogat még neki és nekem.
Szál megtekintése
Artemisia Rubya
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 305
Összes hsz: 1350
Írta: 2016. május 23. 23:44 | Link

Krisztina

 Látom elgondolkodtatta a kérdésem a kövekről, bár eddig nem volt alkalma találkozni velük. Igen, sokak életéből kimaradnak, pedig néhol bizony jól jönne egy két kő vagy azokat ismerő személy, de ez most más téma. Nem is tudom hol kezdhetném, hiszen nem órán vagyunk, de ekkor eszembe jut az én kis ritmusszabályzómat vezérlő , ez lesz a remek példa, ami még jobban felkeltheti az érdeklődését.

- Nézd, ez a kő olyan erővel rendelkezik, hogy segít a szívemnek a dobogásban és nélküle nagyon beteg lennék. Ilyen klassz dolgokra képesek ezek a szép kövek, meg például segíthetsz velük másokon, begyógyíthatsz sebeket, vagy erőt adhatsz a legyengülteknek. Sőt segíthet, hogy jobban megértsd az állatokat.
 
 Magyarázom a lánykának, mert azt hiszem, hogy aki egy állatnak ennyire meg mer nyílni, az velük szeretne barátkozni és ebben nem árt, ha valami, ami a hasznára lehet. Ahogy beszélek csillog a szemem, nagyon szeretem a köveket, sok örömet okoztak már eddig is nekem. Ekkor hirtelen valami történik, talán az elnéptelenedő környezet csendje miatt úgy érzi már nem számít, de lehet, hogy másért, Kriszti elsírja magát és olyan mondatok hagyják el a száját, amik megdöbbentenek. Egy pillanatra kihagy a szívem a dobogásban és a lélegzetem is elakad. Leszállok a hintámról és elé térdelek, kezembe veszem az arcát.

- Oh, Szívem! Bár ilyen egyszerű lenne...Veletek élni...Kicsim, neked ott van az Apukád, aki nagyon szeret, csak neki is idő kell, hogy újra magára találjon. Légy vele türelmes...Ha beállítanánk azzal, hogy az új Anyukád vagyok, szerinted mit mondana? És ha ő hozna valakit a tudtod nélkül, egy idegent?  

 Simogatom most már a fejét és próbálom egyszerre megnyugtatni és meggyőzni arról, hogy ez a kérés, bár egybecseng a vágyammal, hogy Anyja legyek valakinek és a szívem szakad belé, hogy egyáltalán eszembe jutott, hogy akár igent is mondhatnék... Nem, nem tehetek ilyet egy számomra ismeretlen emberrel, az Apjával, akiről semmit sem tudok. Egek ez kész káosz...
 
Szál megtekintése
Artemisia Rubya
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 305
Összes hsz: 1350
Írta: 2016. május 29. 19:30 | Link

Krisztina

 Pár szóban elmagyaráztam neki, hogy a megfelelő kövek, amolyan fordítóként vagy erősítőként használhatók az állatokkal való kommunikációhoz. Segítenek a szavainkat érzéseinket közvetíteni számukra. A kislány láthatóan kedvet kapott, hogy többet tudjon meg a dologról. Ennek örülök, fura, hogy a diákjaim nem lelkesednek ennyire, persze a természetem és az, hogy megkövetelem a pontosságot sokat nyomhat a latba. Minden esetre meginvitáltam egy órámra, arra amit a Jóslástan Kollégámmal tartok.
 Ezután sajnos kibújik a szög a zsákból, s az a fájdalmas vallomás, melyet nemrég macska alakomban hallhattam most még erősebb elánnal tör felszínre belőle, könnyekkel kísérve. Megértem őt, de amit kér -hogy éljek velük- azt nem tehetem meg, ezért máshogy igyekszem megvigasztalni, hiszen ő nem buta csak egy kislány, így az ő nyelvén érvekkel támogatom meg nemleges válaszomat.
 De a szívem mást mond, főleg mert átérzem mit érez, akit nem vár soha senki otthon, akihez csak a csend szól, annak magányos az élete, még ha emberek sokasága veszi is körül általában. Ekkor jut eszembe egy jónak tűnő ötlet, mert, hogy őszinte legyek kíváncsi lettem ki az az ember, aki ennyire elhanyagolja azt a csodát ami gyermeke képében neki megadatott.

- Figyelj Kicsi lány, most hazakísérlek, bemutatkozom az Apukádnak, és megkérem, hogy engedje meg, hogy néha elgyere hozzám. Tudod én a Kastélyban lakom, a Keleti szárny Második emeletén, így ha kedved van, és Apud is beleegyezett bármikor be tudsz jönni és találkozhatsz nem csak velem, hanem a cicámmal Selvával is. Mit szólsz hozzá?

 Míg várom mit felel elpillantok a lemenő nap által vont bíbor aljú felhőkre a város felett és azon gondolkozom, vajon, miért kapnak egyesek meg mindent míg mások semmit? Miért kell egyeseknek az életükért és boldogságukért annyit küzdeni, míg másoknak minden az ölükbe hull. Egek! Ítélkezem, még mielőtt megismerném azt a férfit...de amikor eszembe jut a három kicsi sírhalom itt a közeli temetőben elszorul a szívem. Ki tudom valaha heverni azt a fájdalmat? Ádám ki tudta, kapott rá egy második esélyt és most boldog apja a kisfiának. Örülök neki, mert megérdemli, de én...
Szál megtekintése
Artemisia Rubya
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 305
Összes hsz: 1350
Írta: 2016. május 30. 20:29 | Link

Krisztina

 Hallgatom őt és figyelem, elindulunk és követem, hiszen mutatja az utat az otthonuk felé. Előtte ecsetelte mire is számíthatok. Nem vagyok elragadtatva a gondolattól, hogy egy ilyen felelőtlen, munkamániás férfiemberrel kell hamarosan találkoznom és megértetnem vele, hogy a lányának néha nálam -egy idegen nőnél- jobb helye van mint odakinn az utcán vagy épp a Kastély esetleg az üres lakásuk falai között.
 Csendben sétálok mellette, nem tudok mit mondani, készülök lélekben és próbálom visszafogni déli temperamentumomat, hogy le ne szidjam a talpáról, amiért ekkora...na mindegy, szóval csak haladunk előre a cél felé. Végül megérkezünk és várunk míg az Apja be nem fut. Nem tudom mennyi idő telik el mire ez megtörténik, de addig beszélgetünk, főleg az állatokról és a kövekről és az iskoláról. Direkt kerülöm az érzékeny témákat, nem akarom általuk még sebezhetőbbé tenni.
Szál megtekintése
Artemisia Rubya
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 305
Összes hsz: 1350
Írta: 2016. június 2. 19:37 | Link

Krisztina, az Apja és, aki ezt megbolygatja
 
 Csendben figyelem a történéseket, hiszen nincs kompetenciám megszólalni. A házban egy idegen is van a lány Apján kívül, aki láthatóan valamilyen felügyeleti szerv embere. Baljós sejtelmeim támadnak ezzel kapcsolatban, ám ezeket nem hozom senki tudtára. Főleg miután Krisztina erős érzelmi hullámvetésen megy keresztül. Szememmel közben keresem Apja tekintetét, aki láthatóan össze van törve. Mintha magamat látnám a temetés utáni időkből, ahogy csüggedt madárként ül a kanapén elszomorít. Ekkor mesél rólam neki Krisztina. Némi érdeklődést látok felcsillanni világoskék szemében, ami csak hamar elillan, teret adva a kötelező udvariasság és a zavarodottság kettősségének. Végül hellyel kínál és szabadkozik.

- Jó estét! Köszönöm. Ez legyen a legkisebb gondja Uram.   

 Eddig nem vett igazán tudomást egyikünk sem a kinn az ajtóban ácsorgó férfiról, de most én inkább rá fókuszálok. Az hiszem valami olyasmi lesz itt ami tragikus kimenetellel fenyegeti ezt a csonka családot. A kicsi lány előérzete helyes volt, sajnos. Azért jöhetett az alak, hogy gondozásba vegye. Ezt, ha módomban áll meg fogom akadályozni. Idő kell nekik és nem az, hogy elválasszák őket egymástól. Ha szükséges magam próbálok hatni rájuk, de egyelőre kivárom mi történik.
Szál megtekintése
Játszótér - Artemisia Rubya hozzászólásai (23 darab)

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér