Hatalmas táska puffan a csarnok kövén. A falakról csak úgy visszhangzik, tompán, de hallhatóan. Egy kéz lendül, majd.. vakarózni kezd. Sebestyén füle tövét vakarássza kitartóan, amely miatt megállt, mivel már a vonatról leszállva kísérti a dolog. Nem túl illő fület vakarászni, de nincs senki a közelében, nem asztalnál ül, így megteheti. Meg azért nem is a hátsó feléről van szó. Amint elmúlik a viszketés, körbetekintve szemléli meg azokat a falakat, melyeken nemrég az általa keltett zaj simogatott végig.
- Hű.. – bukik ki ajkain a szavacska, miközben a zsákot a padlón hagyva indul meg, és néz meg magának mindent jobban. Ekkora méretekkel minden hatalmas, egy kastély pedig még hatalmasabb. Szívesen mászna falat is akár, hogy a tetőre ülve nézzen szét a világban, de eddig csak a garázstetőre jutott fel, seprűre pedig nemigen engedték. Itt azonban lehetősége lesz, ha nem ragad le a magas falak, és a mennyezet méretein. A válla csak most kezdi közölni, hogy a táska súlya mennyire nem tetszett neki, így átmozgatva áll meg egy festmény alatt, és figyeli azt. Találkozott már mozgó műalkotásokkal, otthon is van egy mogorva képű, komornyik-szerű alak festett képmása, aki előszeretettel dirigál, ha kicsit saras a lába, és ha tehetne, kilépve mutatná meg, hol a sár helye. Ez a valaki nem szól hozzá, így ott is hagyja, visszatérve holmijához nyitja fel azt, és túr bele. Keze könyékig tűnik el, mire előhúzza a kulacsát, és felnyitva kortyol nagyokat. A nagy szusszanás, és a szomjoltás végeztével a kulacs megy a helyére, kezébe immáron egy energiaszelet kerül, amit majszolni kezd. Evés közben ragadja meg a szíjat, vonszolja el a lépcsőig, és a fokra leülve rendezi el maga mellett, folytatva kései vacsoráját, hallgatva az életet, amely valahol tombol. És közeledik. Nem meglepő, egy iskolában diákok élnek, tanárok, személyzet, akik közlekednek, és teszik a dolgokat. Talán nem is árt valaki, aki megmutatja az utat, mert ha tudja is, merre kell mennie, eltereli saját magát. Vagy egy másik mogorva festménylakó.

sziasztok csevegők  

Milyen szelek fújnak erre?

és most jön az, hogy Közeleg a tél?

Aaaaajaj, akkor olyan helyre bújok, ahol meleg van

a nagyon hideg nem nekem való   meghagyom másnak, én meg a többit élvezem

ó az igazi tél még odébb van

ha így halad még 5 évad és két könyv XD

na de most alszom, jó éjt!

Evés közben jön meg az étvágy, szokták mondani. Ő is akkor döbben rá, miközben falatozik, hogy valójában eléggé elférne hasában egy kiadós vacsora. Ha nem több. Mikor is volt, hogy evett? Talán indulás előtt? Vagy még korábban? Hiába ráncolja homlokát, nemigen ugrik be neki semmi. Az út alatt falatozott, ez tény, de csak némi rágcsát, a többi időt az ablakon való kibámulással töltötte, vagy azt megelőzve, hogy elaludjon. Nem ment volna tovább, de azért a hosszabb utak mindig álomba tudják ringatni. A táska ismét kinyílik, és keres, de nemigen van már elraktározott tartalom benne. Szomorúan figyeli a kiürült zacskót, és úgy dönt, iszik még pár kortyot, azzal is előrébb van. Valamennyivel. Talán okosabb lenne a lepakolás előtt keresni valamit enni. De elmúlt már vacsora vajon? Mert ha igen, akkor bukta, hacsak a konyha nem járható út-e. Azonban nem biztos, hogy okos dolog lenne így elsőre azzal kezdeni, hogy odatolja a pofiját, és szépen néz. No meg, ekkora pakkal. Ha viszont lepakol, nem lesz kedve már elindul, és kialakul a patthelyzet. Az üveget forgatva ujjai között, próbál dűlőre jutni, hogy mi is legyen, amikor is a társaság váratlan lepi meg. Annyira elmerült a dolgokban, nem szúrta ki a közeledést, így meglepve pislog fel a lányra. Nem ijed meg, már szerencsére elmúlt az az időszak, amikor képes volt rá, de mégis meglepi, azonban örül is, hiszen legalább nem járatja sokat az agyát azon, mit tegyen. Talán majd mégsem az oda út lesz az első, amiben segítséget kér.
- Jaj, szia! – emeli meg magát, az üvegét a táskára dobva ácsorog a lépcső alsó fokán, ott „fogadva” a vendégét. - Eridon.. – mormogja maga elé, hirtelen sikerült azt is elfelejtenie, hogy ő maga is a ház tagja. Hajaj. - Én is! Akarom mondani.. a nevem Márty Sebestyén, és én is oda fogok járni. – ha odatalál, és nem vesz éhen. De ezt már nem teszi hangosan hozzá inkább. Csak a kezét nyújtja felé, hogy megpecsételje a bemutatkozót.
- Nem tudod, mikor van a vacsora. Ééééés.. hogy most mennyi lehet az idő? – nem bírja megállni a dolgot, és kezd a fontosabb dologgal. A szoba megvárja.

*megtöri a csendet*

boldog pénteket *--*

*cicás gif helye*

sajnos telefonról nem sikerült

úúú ez kell


 :D

szeretem az aktualitásokat

engem jellemez:

kicsit szőrös lesz

az ijesztően hangzik  

na vajon miééért

Magamon, ahogy melegít  a hidegben

de lesz még hideg :3

na de alszom, jó éjt!  

szép napot :3

Én megnézem

a monti mint a bicikli?

Hirtelen fordul el, és bár nem akar olyannak tűnni, mint akit nem érdekel a másik, de muszáj megtenni. Kezét arca elé emeli, nagylevegő, és tüsszent. A csarnok nagy, így igencsak visszaveri az amúgy halk, diszkrét hangot. Szipog párat, vár még kicsit, majd leereszti a kezét, megtörli a nadrágjában, és hálát ad, hogy nem hatot tüsszent egymás után.
- Ne haragudj! – szólal meg, majd váratlanul sikerül még egyet tüsszentenie, aprót, apróbbat, mint a másik, de lecsapott. Nem volt ideje megemelni a kezét, de a vállához hajolt, kicsit megemelte, így az fogta fel az egészet. Végül megrázza csak a fejét, ujjával megdörzsöli orrát, és ismét csak a lányra figyel. Tavasz van, szeret ilyenkor már csak pulóverben járni, de reméli, nem fázott meg. Lehet, csak a kissé nyirkos kőfalak van az egész.
- Ó, no nem baj. Majd keresek egy órát. – reméli, valamelyik központi helyre csak kitettek egyet, vagy ha mégsem, ír a szüleinek, hogy küldjenek utána egy órát, ami működik itt, hogy tudja az időt. Sose gond az, ha tisztában van vele, nélküle kicsit el fog késni mindenhonnan. - Jaaa! Hogy tart. Akkor megköszönném az idegenvezetést. Mondanám, hogy meghívlak valamire, de… nem én teremtem elő az ételt. – neveti el magát, miközben becsatolja a táskát, és visszaveszi a vállára. A mesélésre nem mond nemet, így már felpakolva pillant rá, és egyezik bele a dologba. Csak akkor indul, ha ő is.
- Nem olyan messziről amúgy. A Balaton közelében élek, egy kisvárosban, vagyis annak a külváros részében. – kezd bele, és még mutogat is hozzá, mintha a levegőben le tudná rajzolni a térképet.  – Három lánytestvérem van amúgy, az ikrek és a kisebbik, Bori. Én pedig a kakukktojás. Az olvasás pedig az én sportom.  – fejezi be, majd gondolkodik, van-e még érdekessége, de nemigen talál. Egyelőre. - Na és te, melyik évfolyamon vagy? Mesélhetsz te is bármiről. – érdeklődik, ha már nem tud ő maga újat előállítani.

én azt nem nézem

mondták már, de még nem jutottam el odáig

ahogy lesz időm, mindenképp, de most trónok harcát várok *-*

Egy éve várom az új évadot, és áhh

igaz, most olvasom a könyvet, nemrég kezdtem a Sárkányok Táncát és így egész jól elvagyok. De nem akarom elsietni, mert mire megíródik a hatodik könyv.... .______.

a trailerek meg minden után folyton csak morgok

na ezaz!
megnézed, elvágják ott, ami pont az izgalmas, és azon járhat az agyad, hogy akkor most mi van...?
aztán minden honlap mást mond, őrület

én örülök, hogy eltér, rossz lenne, ha a könyvet lelőné

100. hsz