36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: « 1 2 ... 6 ... 14 15 [16] 17 18 ... 26 ... 32 33 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Somoskői Lilla
INAKTÍV


harci-Barbie
offline
RPG hsz: 214
Összes hsz: 290
Írta: 2015. szeptember 1. 01:25 | Link

Bazsi

Sok válaszra számítottam, de erre nem. Persze jobban belegondolva, nem mondta meg a vezetéknevét, szóval tulajdonképpen teljesen hihető a történet, csak mégis, valahogy olyan fura volt. Megeresztettem egy savanyú mosolyt, kicsit lehajtottam a fejem, úgy válaszoltam.
- Nem, én nem gondolom, hogy király. - mondtam csendesen, továbbra is lesütve a szememet, egy kicsit elgondolkodva. Tulajdonképpen nem voltam benne biztos, hogy azt akarom, hogy a srác megtudja, több közös van bennünk mint gondolná, de addigra már valamiért elkezdtem a mondatot.
- Nekem az anyukám tanár, előkészítősöket tanít Budapesten. Hozzá jártam. Tudom, hogy miről beszélsz. - néztem fel rá, és kicsit megvontam a vállam. Ez van, én is ismerem a szituációt. Elég ramaty, mikor nem tudod eldönteni, hogy miattad barátkozik-e veled valaki, vagy csak azért, hogy megtudhassa a következő dolgozat kérdéseit. Na igen.
Kicsit elkalandozva lépkedtem tovább, amikor hirtelen a fiú átváltott önvédelembe. Kiderült, hogy Navinés, amin valamiért egy kicsit meglepődtem. Vagányabb, mint amilyennek általában a Navinéseket gondoltam, bár személyesen nem ismeretem egyet sem közülük tulajdonképpen. Azonban amikor áttért arra, hogy miért nézett engem Eridonosnak, akaratlanul is kinyílt a bicska a zsebemben egy kicsit.
- Tudd meg, hogy... - kezdtem volna bele, azonban bennem ragadt a szó. Megint felugrott az adrenalin-szintem, amikor rádöbbentem, hogy zuhanok. Erre követlenül azután jöttem rá, hogy a padló egy hatalmasat reccsent alattam, a deszka ami tartott, pedig kettétört.
Jajj ne...
Futott végig az agyamon, de addigra már lent is voltam a földön. Fájt. A fejem borzasztóan fájt, sőt, nem csak a fejem, hanem az egyik lábam is. Mégis, valahogy annyira lehetetlen volt az egész helyzet, hogy nevetésben törtem ki.
- Nem úgy volt, hogy te fogsz innen kiesni és nem én? - néztem fel a fiúra vigyorogva, ugyanis egész jót mulattam valamilyen beteg oknál fogva az esésemen. Egyelőre még csak eszembe sem jutott, hogy valószínűleg ez azért van, mert túlságosan is bevertem a fejemet. Az agyrázkódás a minimum. Mindenesetre erről tudomást sem véve próbáltam volna felpattanni, amikor rájöttem, hogy a bal lábam nem igazán... Mozdul meg. A nevetést elég gyorsan felváltotta az ijedtség.
- Te figyelj... Nem tudok felállni. - néztem rá fel, közben pedig a fejem is egyre jobban sajgott. Rátettem a kezemet, és lehajtottam a fejem is a földre, de ettől sem lett igazán jobb a helyzet. Az egyik arcomon legördült egy könnycsepp, ugyanis most kezdett bennem tudatosulni, hogy ami történt, az bizony több helyen is mocskosul fáj. Hogy én mekkora egy szerencsétlen vagyok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lasch Ervin Balázs
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 427
Írta: 2015. szeptember 2. 22:44 | Link

Lilla

- Akkor megérted.
Mosolyodom el, és ebben a mosolyban valami keserűség is. Bizony, nem olyan egyszerű tanárgyereknek lenni, mint ahogy azt olyan sokan gondolják. Meg aztán ott vannak azok a bizonyos kihasználók. Azt hiszed, a barátaid, aztán puff, ha kiderül, hogy mégsem tudod miket fog kérdezni a következő dogán, le is kopnak. Mondjuk anyámmal se könnyebb. Általa az előző sulimban én voltam a befolyásos kölyök és az idegen, hiszen van nekünk is mágustanodánk, miért ide jöttem.
Erre nem lehet jó választ adni, amikor pontosan tudod, hogy ez számodra is értetlen. Mert bizony én egy pillanatig sem gondolkoztam másba, csak abba, hogy apám tanít majd, és végre több időt lehetnék vele. Azt hiszem, gyerekként nagyon apás voltam. Most meg már olyan semmilyen vagyok. Nem kötődök olyan véresen egyik szülőmhöz sem. Kellemetlen.
Nézem, ahogy felcsattan, pedig semmi rosszat nem mondtam, olyat meg pláne nem, ami miatt esetleg meg kéne lepődnie. Visszagondolva erre, határozottan általános érvényű dolgokat meséltem neki, szóval nem kellene itt csattognia. Épp a szavába vágnék, amikor ő hirtelen eltűnik. Nem úgy, hogy volt-nincs, hanem kajak a padlón át. Még a szó is belefagy a torkomba, ahogy nézem a helyet, ahol egy pillanattal előbb még állt.
- Öhm… Lilla?
Nem tudok mind tenni, a döbbenet olyan, mint ha megdermesztettek volna. Lesápadok, érzem, ahogy a vér kikúszik az arcomból, majd hirtelen tempóban a végtagjaimból is. Nem is tudom, hogy mit kell ilyenkor tenni. Pillanatok telnek el, mégis hosszú, súlyos perceknek érzem őket, ahogy bámulom a lyukas padlót. Aztán egyszer csak mozdul a testem, és érzem, ahogy a lépcsőn haladok lefelé. Az agyam kikapcsolt, még most sem tudom életre hívni. Fogalmam sincs, mi a francot kell tenni ilyenkor.
- Bocs, megváltoztak a tervek.
Nagyon rossz poént tudtam volna ide beilleszteni, de így is, egy pillanattal később már csomót kötnék a nyelvemre, amiért egyáltalán megszólaltam, itt hallgatni kellene.
- Ne idegesíts, mi az, hogy nem tudsz felkelni?
Nem tudom, mit kell ilyenkor tenni. Felvegyem? Lebegtessem? És ha kinyírom, vagy lebénul? De itt mégsem hagyhatom. A fene esne bele ebbe az egész helyzetbe. Egy pillanatra behunyom a szemem, majd a lányra. Ijesztő a látvány.
- Elküldök valakit a gyógyítóért, rendben?

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Gyarmathi Zsombor Xavér
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. szeptember 29. 17:35 | Link

Heléna

Ma reggel azzal a gondolattal ébredt, hogy a lógás művészetét még nem gyakorolta elég sokat, így a táskájába a tankönyvei helyett egy termosznyi forrócsokit, két almát meg egy egész bontatlan tábla diós csokit csomagolt, illetve A Galaxis útikalauz stopposoknak egy igazán szépnek tűnő, puha-kötéses kötetét tőle bizonyára meglepően nagy gonddal. A hadművelethez először lenyúlta a házban lakó nőneműek egyik sálját, fogalma sincs róla azóta sem, hogy Véda vagy Ririke tulajdona, esetleg valamelyik sűrűn arra járó rokon hagyta ott, lényegtelen a cél szempontjából úgyis. Belecsomagolta a könyvet, aztán még egy melegítőfelsőt is mellé rakott, na meg a termoszt és iskola helyett a faházat vette célba. A kihagyott bűbájtan, művészetek és fene tudja, micsoda még egyáltalán nem nyomja a lelkét, a könyvet annál sokkal jobban értékeli, így reggel óta még így, a délután magaslatában is ott ücsörög az egyik babzsákon teljesen belemerülve az olvasásba. Gyakorlatilag azt se venné észre, ha a házat vinnék el a feje fölül. Még azt is elfelejti, hogy a tanítás már véget ért mostanra, talán nem ártana hazamennie sem. Árnyékot meg kellene sétáltatni lassan például, meg ebédelni se volna rossz, na és persze elkerülni, hogy Véda megkérdezze, merre is járt, mert az iskolában biztos nem. Mindez egyáltalán nem tűnik jelentősnek, de még csak fel sem merül, hiszen mi lenne annál izgalmasabb meg érdekesebb, mint rájönni, mi történik Denttel, és Beeblebrox-szal és akkor ott van még Ford is, és Marvin a paranoid android... a második alma második felét rágcsálja már, és a termosz is kifogyóban, ez ha rákényszeríti majd arra, hogy hazatérjen, de addig is csak még egy oldalt elolvas, csak befejezi a fejezetet, mert nincs sok hátra belőle, aztán még egy oldal, és ahelyett, hogy felkelne, lapoz egy újabbat, fészkelődik kicsit, és ismét. Ezt aztán nem lehet letenni, ő legalábbis láthatóan nem bírja.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Sólyomfi Helena
INAKTÍV


Ward Nője <3
offline
RPG hsz: 167
Összes hsz: 938
Írta: 2015. szeptember 29. 18:48 | Link

Zsombiiiiiiiiiiiiiiiii *-*
ijesztgetős hadművelet


Kell jó pár perc, míg a fának dőlve, pihegve, kifújva magam, megemésztem, kit láttam az előbb a házba szelelni.
Szokásosan indult a napom, kinyitva a szemem, ádáz harcot vívtam a jól megérdemelt tejes kávémért, aztán futócipő fel, és irány a természet. Azért szeretem ezt a sulit főleg, mert elég teret ad ahhoz, hogy az ember lánya - esetünkben jómagam - kifuthassa magát, ha ahhoz van kedve.
Szerintem nem sokan űzik ezt a hasznosnak vélt sportot, mait egyébként öreg hibának látok. Talán ezért is feszkós bent a légkör sokszor, ha kimennének, és futnának két kört, egyből elmenne a kedv az átkozódástól, de hát, ki vagyok én itt, hogy reformokat vezessek be, és mindenkit futásra kényszerítsek?
Én személy szerint élvezem, annál is jobban most, hogy találtam valakit, aki nem kis áron, de megrúnázta az IPodom, hogy legalább zenét halljak.
Egy olyan embernek, mint én, akinek életét valóssággal belengi az ütem, egyszerűen kín, ha megvonják tőle, így az első dolgaim közé tartozott, hogy ezt orvosoljam. Mondtam én, sose voltam elveszett, egyedül azt a furcsa feszültséget kell leküzdeni, mikor szóba állsz egy idegennel, aztán megy minden, mint a karika csapás.
Én megtettem, nem is egyszer, és azt kell mondjam, nem bántam meg. Ha nem így lett volna, most nem mondhatnám el, hogy ismerem Milánt, vagy Norbit, segített egy Saint-Venant, egy másik meg nem nyírt ki - ami ahogy hallottam, kész elismerésnek számít itt -, így igen... úgy gondolom, tökre érdemes igenis erőt venni magadon, és nem csak várni a csodát, vagy a sült galambot, hanem tenni is valamit.
Most is teszek, Zsombi mögé lopózok, ami nem nehéz, lévén a delikvens megint belemélyedt a sorok rengetegébe.
Lejjebb hajolok, és tök random takarom el a szemeit kezeimmel, de ha még emlékszik rám.. ránk, már a kacagásomból rájöhet, ki készül ráhozni a frászt.
- Na, ki vagyok? - azért csak megkérdem, mert ez olyasmi, amit nem szeretnék kihagyni, és már-már biztos vagyok abban, hogy a jelenlétem nem kicsit megdöbbenti, elvégre, nekem semmi keresnivalóm nincs itt.
- Szóval ezért szívódtál fel, mi? Magánsuli? Mondjuk, ha azt vesszük... - vigyorogva ülök le mellé, már ha szorít nekem helyet, lévén a lépcsőt nem két főre terveztek, ahogy látom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

- Na jó, azt hiszem tőled fogok tanulni
- Egy kolonc a nyakamba...

Tüszőfűi Lilith
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 244
Összes hsz: 4696
Írta: 2015. október 3. 09:11 | Link

Az első próba, Sheelának, Helenának és Mattnak

Hát eljött ez a nap is. Az első próba napja. Nem mondom, hogy nem izgulok. Marhára izgulok. Ki tudja, hogy milyen lesz, hogy hogy sikerül meg ilyenek. Egy kicsit fura is. Végül is, hé, ez az első olyan, hogy három emberrel kell találkoznom. Akik közül kettőt nem is ismerek annyira.  Helena és Sheela, na bennük nem vagyok biztos.  Bár, ha az egész csapatot nézzük, akkor jó lesz szerintem. Két gitáros, Matt és én, egy dobos, Hell és egy zongorista-énekes, Sheela. Egész jó, az egyszer biztos. Hátamon a gitárral jövök fel, miközben a pólómat nézem. Fekete póló, rajta a banda logójával. Nagyon jól sikerült, az egyszer szent biztos. Hozzá egy fekete, térd alá érő nadrágot vettem fel. Az összeállítás szerény véleményem szerint ruha téren egészen elfogadható. Mikor felérek, először belesek.
Senki sincs még itt, ezért először is eltolom a babzsákokat, hálózsákokat és egyéb dolgokat a helyről, ahol kinéztem magamnak. A zongora és a dobfelszerelés már a helyén van, szerencsémre. Leülök a földre és elkezdem behangolni a gitárocskámat. Eléggé elhangolódott, mióta csak a másikon játszok. Oda se  figyelve kezdtem el játszani rajta egy kis dallamot. Lehunyt szemekkel pengettem a húrokat, kis triolákat csalva elő a hangszeremből. Mert a zene az kell. Majd letettem és körbesétáltam még egyszer, hogy minden jó-e. Kimentem várni a többieket, reménykedve abban, hogy mindenki itt lesz. Mert ha valaki hiányzik, akkor az egésznek annyi. Bár, mind a hárman azt mondták, hogy jönnek, de akkor is. Az ember lehet ideges, vagy nem?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Gyarmathi Zsombor Xavér
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. október 14. 20:32 | Link

Heléna

Egy helyben ülni is fárasztó tud lenni, így az ott töltött idő során több különféle, akár jógapóznak is beillő ülésmóddal próbálkozik kezdve a babzsákon való normális ücsörgéstől a hasonfekvésen át egészen addig a változatig, amikor a lábait a falnak támasztva nyúlik el a padlón, mi több, még a helyszíneket is változtatja a lehetőségekhez mérten. Amikor a lány betéved, már éppen a lépcsőn ücsörög úgy öt-tíz perce, térdén pihentetve a könyvét. A történet továbbra is nagyon leköti, azonban a galaktikus gégepukkasztó megállásra készteti, maga elé bambulva gondolkodik el azon, akarja-e tudni, mi benne a gégepukkasztó, vagy pusztán Zaphod extravanganciájának a terméke és nem kifejezetten a valóságra utal. Töprengéséből két, a kilátást eltakaró kéz téríti magához, no meg egy igazán ismerősen csengő kacagás. Első gondolata még így is az, hogy talán illene felháborodni, amiért éppen galád módon eltakarják előle a kilátást a lány ujjai, hiszen a hangjából rögtön kiderül, hogy lány, ha már a kecses, vékony ujjak nem is árulnák el, de aztán mégsem háborog. Helyette inkább elgondolkodik, hogy ki is lehet az a vakmerő, aki éppen őt szúrta ki egy ilyen találóskérdéshez. Valaki, akit ismer. Valaki, akit nem innen ismer. Kutakodik az emlékei között, leghamarabb Győrből lesz valaki, hacsak nem valamelyik nem várt rokon, ám itt abba is hagyja a gondolatmenetét, ugyanis szabad lesz a kilátás és a vonások mégiscsak ismerősek. A mellé ülő lányt határozottan ismeri, méghozzá otthonról. Pár pillanatnyi tarkóvakargatás, töprengés után már fel is csillan a szeme és a rá jellemző hevességgel megöleli őt.
- Hell - szalad ki a száján a lány beceneve és a kelleténél kicsit jobban szorongatja egy pillanatig nagy örömében, mielőtt elengedné.
- Ha tudnád, milyen nehéz volt nem elmondani, hogy amúgy varázsló vagyok és kukutyinban egy világ elől rejtett iskolában vagyok... a magánsuli jobban hangzott, még a rokonok is úgy tudják egyébként - túr bele a hajába egy megkönnyebbült sóhaj után, már vigyorogva pislogva a lányra.
- Na és te? Mondd, hogy csak most jöttél, nem egy éve nem tűnt fel, hogy egy suliba járunk, ugye? Melyik házban vagy? - zúdít hirtelen rá megannyi kérdést máris, mintha attól tartana, hogy ha nem teszi meg, megint legalább egy évig nem lesz rá lehetősége, vagy tovább, tekintve, hogy mióta Ádám és az apja olyan csúnyán összeveszett, szolidaritás címén ő is Véda nyakán lóg inkább.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Sólyomfi Helena
INAKTÍV


Ward Nője <3
offline
RPG hsz: 167
Összes hsz: 938
Írta: 2015. október 18. 17:48 | Link

Zsombi <3


Valahogy meglepődtem volna, ha nem egy könyvvel a kezében látom. Ez annyira rá vall, meg is mosolygom a dolgot, mielőtt úgy döntök, stílusosan ráhozom a frászt.
Persze halkan megyek, nem akarok nagy zajt csapni, mert abban mi lenne a poén, ha idő előtt észre venne? Szerettem Zsombit, még szeretem is, tiszta poén volt vele együtt buszozni, már amíg fel nem szívódott ugye. Mögé érve, eltakarom a szemeit, nem félve attól, hogy a könyvben lévő betűk felkelnek, és eltáncolnak a helyükről, bár ebből a helyből, még azt is kinézem, hogy képesek rá, épp ezért gyorsan odapillantok, hogy megbizonyosodjak arról, hogy ez tényleg csak egy mezei könyv, és nem fog torkomnak ugrani.
- Szerintem Zhapod be volt szívva, mikor ezt írta... az Alíz csodaországban után, meg se lepődnék rajta - hümmögök kicsit, aztán ezer wattos vigyorral az arcomon, szorongatom meg Zsombit.
- Jujj, gyúrtál? A szuszt is kiszorítod belőlem - nevetek fel a levegővel küszködve, de el nem engedem, ahhoz ez most túl jó érzés, túl régen nem volt már benne részem. Emlékszem, egy hétig ugráltam a nyakába a buszmegállóban minden nap, de úgy, mint aki ki tudja, mennyi idő óta nem is látta. Persze kaptunk érdekes tekinteteket, de ez akkor egyikünket se érdekelte.
- Tudom, de nyugi... én se mondhatom el senkinek, és tökre érthető. Már így is csodabogár vagyok, tudod... - nevetek halkan, elvégre otthon nem igazán tudtam titkolni azt, hogy nem átlagos memóriával lettem megáldva, Zsombi viszont nagyon rendes volt, és soha nem használta ezt ki... ő tényleg a barátom, nem úgy, mint azok, akik csak dolgozatkor élősködtek rajtam, vagy mikor sürgősen leckét kellett írni.
- Héj héj lassabban... - most már hangosan nevetek, mert egyszerűen jól esik ez a lelkesedés, amivel fogad, bár hogy őszinte legyek, titkon valami ilyesmire is számítottam.
- Nemrég jöttem, és rellonos lettem, amit ugyan nem értek, de biztos igazuk van - vigyorgok legyintve, mert túltettem magam a sokkon, és már a választ sem keresem arra, mi a francot keresek én ott.
- De te meg nem... láttalak volna, és banyek... tiszta pszichopaták vesznek körül, a Saint-Venantoktól meg még a víz is lever... nem költözhetnék hozzád? - meresztek nagy szemeket, noha tudom, erre aztán a legkevesebb esély van, de majd csak megbékélek a pincével... egyszer biztos.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

- Na jó, azt hiszem tőled fogok tanulni
- Egy kolonc a nyakamba...

Gyarmathi Zsombor Xavér
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. október 20. 22:12 | Link

Hell

Amennyire képes belemerülni az olvasásba, csak egy teljes hangerővel trappoló méretesebb elefánt tűnne fel, ha feltűnne az is egyáltalán. A házat konkrétan el lehetne vinni a feje fölül, és mivel Helena nagyon is óvatosan és csendben közlekedik, őt végképp nem veszi észre, amíg el nem takarja előle a könyvet. Beletelik néhány hosszabb pillanatba, mire beazonosítja az orv támadót, aki nem hagyja olvasni, viszont ez az a pont, amikor a könyv háttérbe szorul társasága javára. Rég látta a lányt, az útikalauz még ráér, úgyis az övé a könyv.
- Nem Carroll-ra gondolsz? Bár most, hogy mondod, az Alíz is pont olyan eszement világ, mint ez - bólogat elgondolkodva, amint ő is megteremti a maga összefüggéseit némi értetlenkedést követően és már szorongatja is a lányt a viszontlátás örömére, az sokkal, de sokkal fontosabb minden egyébnél úgyis.
- Uh, bocsi, nem akarlak szétszorongatni. Amúgy igen - húzza ki magát büszkén, egy ideje rendszeres látogatója lett ugyanis az edzőteremnek és meglátszik. Valljuk be, amennyi csokit képes megenni még mindig, rá is fér ennyi mozgás, de szerencsére van eredménye is. A szorításán minden esetre enged, majd lassan el is engedi Hell-t, és félig-meddig védekező magyarázkodásba kezd, miért is nem mondta el az igazat.
- Bodacsogár... vagy olyasmi. Rémlik. De belegondoltál már, hogy mi van, ha tulajdonképpen a csodabogarak a normálisak? Uuhh, szerintem fogalmad sincs, milyen jó, hogy már tudod, mi is a helyzet - megkönnyebbülten sóhajt fel és vigyorogva öleli meg ismét egy hirtelen mozdulattal a lányt, hogy kevésen múlik közben, hogy a könyve nem végzi a földön. Félre is teszi, amikor ismét elengedi barátosnéját és elgondolkodva, kérdőn pillant rá.
- Milán is tudja, hogy ide jársz? - bukik ki belőle a kérdés, végtére is logikusnak tűnik, hogy ha igen, akkor már neki sem kellene azzal a mesével előállni, hogy magánsuli, blablabla. A többi kérdése már jön, mint az ár, megállíthatatlanul zúdítja szegény lányra, mint aki attól fél, hogy talán nem lesz alkalma mindent megkérdezni, amit szeretne, elfogy az idő, vagy ki tudja, mi motiválja pontosan ilyesmire impulzivitásán túl.
- Bocsi, nem akartalak így lerohanni - emeli fel védekezőleg a kezét ártatlan képet vágva, és további kérdéseit egyelőre nem mondja ki, majd csak sorban, egyszer valamire kapjon választ is. Igaza van a lánynak, nem kell úgy sietni.
- Ó, a rellon egy jó ház. De szerettem a pincét, komolyan hiányzik. Ja, te nem tudod... szóval rellonos voltam, de tavaly apu kérésére átkerültem az eridonba Ádám mellé, de azért a rellon a nyerő. Hallod, még egy kicsit irigy is vagyok rád miatta most hirtelen - kacsint a lányra vigyorogva mondandója végén, bár komolyabban gondolja, mint amennyire a látszat mutatja. A rellont a mai napig hiányolja. A költözés gondolatára viszont felcsillan a szeme és máris lelkesen bólogat, bele se gondolva semmiféle részletbe.
- Nanáá, gyere. De... ó, hidd el, a legtöbb rellonosnak csak a szája nagy. A Saint-Venantoknak mondjuk nem csak, hallottam, hogy Michelle például egészen jó késdobáló. Na nem veszek be minden pletykát, de elég megbízhatónak tűnt a forrás... viszont a többség attól még... nem kell félni tőlük. Amúgy nem az iskolában lakom, hanem a faluban, Véda néninél, de tuti simán szorítunk neked is helyet - lelkesedik máris az ötletért, elvégre Védánál már így is egy fél falunyi ember lakik, és sok jó ember kis helyen is elfér alapon még egy már igazán nem oszt, nem szoroz, nem igaz? Főleg, ha ismeri is és kezeskedik érte, akkor aztán végképp nem.
- Ha még a kutyákat is szereted, akkor minden szuper - kellett megkérdezni, már lassan azt fontolgatja, hol is jutna hely Hell-nek, mert ő aztán megoldja, de mennyire, hogy meg, csak még Árnyék is férjen be a képbe, és pörfikt lesz az egész, ugye?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
A Matt-rac szelleme
INAKTÍV


Melankolikus emo-punk, éjféllovag pálcikaember
offline
RPG hsz: 192
Összes hsz: 2385
Írta: 2015. október 29. 09:44 | Link

Bandázás ft. Lilith and Helena

Outfit / Amit odafelé dúdoltam


Ezt mennyire király már! Éppen a faházhoz tartottam, ahol pár lánnyal megtartottuk az első banda-próbát. Ja, igen, merthogy én és Lilith alapítottunk egy zenekart és mivel hogy ketten elég nehéz lett volna ezt kivitelezni, ezért betársult hozzánk két rellonos csajszi is. Ez így szerény véleményem szerint remek csapat. Odafelé menet végignéztem magamon. Igyekeztem rockosra venni a figurát, ami azért elég jól sikerült. És persze velem volt a gitárom is, hisz annyira még magam sem lehetek hülye, hogy egy zenekari próbára nem viszek hangszert. Amit odaértem, be is kukkantottam és Lilithet találtam bent.
- Csővi! -köszöntem lazán és beletúrtam az amúgy is eszméletlen kócos hajamba és körbenéztem. -A többiek? -néztem kérdőn a piros lányra és nem tudtam nem észrevenni a banda logóját a pólóján. Elmosolyodtam és levettem a bőrkabátomat, ami alatt egy igen lenge, keveset takaró trikó volt. Leültem és elkezdtem gitárt hangolni, hogy készen álljon a zenélésre. Eközben próbáltam beszélgetni Lil-lel.
- És, mi a terv, ha mindenki itt lesz?
Utoljára módosította:Isaac Matthew Philips, 2016. május 29. 16:52 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Aki nem ismer, azt hiszi, őrült vagyok. Aki ismer, az tudja is...

Hayley L. Martinez
INAKTÍV


A hajszínemnek semmi köze a pszihés problémáimhoz!
offline
RPG hsz: 21
Összes hsz: 327
Írta: 2015. november 28. 03:49 | Link

Hopp, egy Lilith és egy Matt!

Ruha / Haj / Kis előadás


Hayley-re egyre többször jön rá az inger, hogy "Úr isten, nekem most sétálnom kell, mert különben megfulladok ott bent". Végül is egészséges a séta meg minden, szépen, vigyorogva, énekelve, ugrándozva nézte a szép őszi tájat, levelet szedett, forgolódott, egyszer csak felfedezett a távolban egy faház-szerűséget, aminek teljesen megörült, mivel az általános iskola óta nem járt ilyenben, ráadásul utoljára pont azzal a baráttal...de mielőtt még elkalandozhattak volna a gondolatai, megrázta a fejét, hogy most nem rontja el a saját kedvét, inkább a vidám gyerekkor idézése végett megy fel oda. Vidáman felmászott, erre két egyént talált ott. Először úgy megijed, hogy halkan felsikít, de amint realizálta, hogy nem, nem két szörnnyel, hanem két diákkal találkozott, boldogan ujjongani kezdett és megindult a szólavina, mint általában hogyha találkozik valakivel.
- Jajj, sziasztok, de megijedtem, de nem azért, mert ijesztőek vagytok, csak hirtelen láttalak meg titeket, mit csináltok, ja, már bocs, hogy megkérdezem, csak kíváncsi vagyok, ó netán csak nem, bocs, hogy rögtön rosszra gondolok, azaz nem rosszra, csak na, de na...szóval ti most romantikáztok, vagy nem, mert ha zavarok, akkor elmegyek! -csillogtak a szemei, miközben kábé egy levegővel elhadarta a kis monológot.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Egyszer élünk, de akkor nagyon...

Itt tudol követni!!!
Partay Alfréd Benedek
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 401
Írta: 2016. január 4. 17:16 | Link

Artemisia Rubya

 Még nem jártam a kastélyt körülvevő vidéken. Ezért kaptam az alkalmon, és elmegyek egy kicsit csavarogni. Lehet, nem egyedül kellene mennem, de most nincs kedvem senkinek könyörögni, menni emberről emberre, amíg valakinek kedve lenn hozzá. Így legalább nem kell kompromisszumokat kötni, ha én odaakarok menni, ahova a társam nem, és fordítva. Szabad vagyok, nem vagyok kötve senkihez, meg most egyedül akarok lenni. kilépek a nagy kapun a kastélyból, és hasra ütés szerűen kezdek el menni egy irányba. Erdőt látok , nem nagyon akarok bemenni, kedvem lenne, csak így sötétedés környékén nem a legjobb ötlet. Azért elmegyek a széléig, megnézem milyen sűrűn vannak a fák. Az erdőszéléhez érve sem lettem okosabb, hogy bemenjek e. Az egyik fán megakad a tekintetem, mintha lenne valami rajta ami nem odavaló. Mikor odaérek, akkor veszem észre, egy létraszerűség van a fára rögzítve. Feltekintek a fa többi részére, és látom, egy faházikó van építve a fára. Gondolkozás nélkül mászok fölfele, majdnem ugrok fokról fokra. Kíváncsi vagyok milyen lehet belülről. Ahogy jobban szemügyre veszem a házat, így mászás közben, nem egy nagy tervezés, de itt ez nem mérvadó ezen a helyen. Végre felérek, benyitva igazolódott az a sejtésem, hogy itt ezen a varázslatos helyen, nem lehet mindent leírni első látásra. Nagyon otthonos, és fiatalos. Ezen az utóbbin nem tudom miért csodálkozom, hiszen itt fiatalok fordulnak meg, így nem kérdés ez. Leveszem a kabátok, elhelyezem egy fogason. Leülök egy babzsákon, nagyon kényelmes, szinte eltudnék aludni. Azon morfondírozok, lehet sok volt még felvennem két - három tantárgyat, de annyira érdekelnek, és valami oknál fogva érthetetlen miért nem vetten ezeket fel akkor, mikor a suliba jöttem. Ami késik az nem múlik. Jobban megnézem magamnak ezt a házikót. Csodálkozom, hogy itt nincs hideg. Nagyon barátságos kis hely, itt ellehet lenni kettesben is akár. Magányos gondolkodásra, vagy éppen azért, mert mindenkit a háta közepére kíván. Most engem egy harmadik dolog vonzott, mégpedig, az ismeretlen felfedezése. A ház egyik ablakán kitekintve kilátás nyílik a vidékre. Innen láthat egy - két dolgot az ember. Kastélyt is látom, néhány ablakban ég a villany. Visszaheveredek a helyemre. Lazulok egy kicsit.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

" A lelkiismeret 135 sebből vérzik
Megnyerő a címlap mosoly, de a te fajtád messziről bűzlik
Ó az a tekintet egyből elárultad magad
A szemedből látom, nem kell, hogy szólj hazugság minden szavad"
Artemisia Rubya
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 305
Összes hsz: 1350
Írta: 2016. január 9. 19:53 | Link

Partay Alfréd Benedek

 A délutánjaim szabadok mostanság, szinte minden nap, mivel az óráimat inkább korábbra tettem az idén. Ezért úgy döntöttem járok egyet a Kastély környékén, mostanság ahogy sok másban, a sétához való hozzáállásomban is változtattam, persze ha majd megérkezik végre a motorom, akkor azzal fogom róni a környék útjait, de addig marad a lábbusz. Így hát bele is bújok egy meleg vörös pulóverbe, farmert, hótaposót és kesztyűt húzok, majd télikabátomba burkolózva elindulok kifelé.
 Elhagyva a hatalmas Iskolaépületet lendületes léptekkel, magamat mozgásban és melegen tartva sétálok a friss havon, mely ropogva a talpam alatt. Lélegzetem párája ritmikus ütemű felhőkben száll fel és hagyom magam mögött, ahogy haladok előrefelé. Meg sem állok a Faházig. Lassan ereszkedik rám az este és azt gondolom magam vagyok, ám a csendet apró, minden bizonnyal embertől származó neszek zavarják meg. Kíváncsi-óvatosan mászom fel a kis létrán és nyitok be a kellemes meleggel bélelt, barátságos és valóban nem üres építménybe.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Partay Alfréd Benedek
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 401
Írta: 2016. január 9. 20:40 | Link

Artemisia Rubya

 Ahogy magamban gondolkodom, rám is esteledik lassan. Kezd odakint sötétedni, de nem érdekel most valahogyan, nem tudom feladni a kényelmemet most. Nagyon jól esik itt ülni a halvány fényben. Kezdem megszeretni ezt a helyet. hangulatos ez a faház, ahogy a világítás is. Az a pont jó, nincs sötét, hanem csak annyi világítás, hogy lásson az ember, de nincs az a nagy fény. hangot hallok, mozgolódást. Biztos valami állat lehet, amelyik kimerészkedett az erdőszélére, vagy éppen a menedéket jelentő fák közé jön a nyílt terepről. ha meg ember, akkor biztos nem lehet tanár, bár nem csak tőlük lehet büntetést kapni, de kizárom hogy tanár egyáltalán erre járhatna.
 Nyílik az ajtó, és be kell látnom, hogy én sem vagyok tévedhetetlen, hiszen egy tanár toppant be, vele együtt jött egy kis csípős hideg is be. Nem is volt más mint Artemisia tanárnő, vele már volt szerencsém összefutni. Amúgy sem kaphatok semmit, hiába képzelegtem ezzel a gondolattal az előbb, hiszen nem vagyok tiltott helyen, sem olyan időben, amikor már nem lehetnék itt. Szívesen látom újra, mondhatni tanáromat, mivel csak felvettem a tárgyát, pedig eleinte nem akartam, de megtetszett a téma, amikkel foglalkozik.
- Szép napot kívánok tanárnő! Örülök, hogy újra láthatom. Ezek szerint nem csak nekem tetszett meg ez a faházacska. nagyon is kellemes hely, amit külsőleg nem is gondol erről a helyről. Helyezze magát kényelembe. Felvettem a tantárgyát, a találkozásunk másnapján. -
 Hellyel kínálom, és azzal az unalmas információval zaklatom, hogy felvettem a tantárgyát. Szerintem ezt már tudja, hisz már órán is láthatott, meg tudja, ki jár az órájára.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

" A lelkiismeret 135 sebből vérzik
Megnyerő a címlap mosoly, de a te fajtád messziről bűzlik
Ó az a tekintet egyből elárultad magad
A szemedből látom, nem kell, hogy szólj hazugság minden szavad"
Kiss Roland
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. január 11. 20:28 | Link

Ronald Little- Leah

Ahogy közeledek az erdő felé, hogy közelebbről is láthassam miért is lehet tiltott terület hirtelen egy nagy és őreg fát veszek észre. Mivel még jóval az erdő elött van, így közelebb megyek hozzá, hogy megnézzem. A fa hatalmas tőrzse körűl lépcső vezet fel a lombok közé. Követem hát, de amint kibukkan a fejem az alsó lombkorona mögül fenséges látvány tárul a szemem elé. Egy nagyon öreg fából eszkábált faház, magán az öreg fán. Félve lépek a kicsiny tornácra, ami mögött épp csak akkora ajtó nyillik, hogy meghajolva lehessen bebújni.
Félve bár, de biztos léptekkel lépek be a lakba. Nem tűnik elhanyagoltnak, de épp lakottnak sem. Sok nagyszerű holmi közűl egy lila babzsák vonja magára a figyelmemet. Elég kényelmesnek és tisztának tűnik, hát kipróbálom.
Nem tudom mennyi ideje lehettem már itt, de furcsa neszre ebredtem. Mintha valaki óvatosan közeledne a lombkorona rejtekében lapuló rejtehhely felé.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ronald Little-Leah
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. január 12. 19:33 | Link

Roland


Mint már annyiszor, amikor magányra vágyom, vagy csak máshol van kedvem tanulni, lemegyek a faházhoz, amit pár éve fedeztem fel.
Így tettem ma is. Gondoltam lenézek, kicsit eltöltöm lent az időmet.
Ahogy a fához értem, észrevettem, hogy valaki van fent a faházban. Hogy miből? A lépcsőfokok friss sárnyommal voltak bevonva.....
Halkan közeledtem, ki tudja, lehet egy szökött varázsló van fent. Kezemben pálcámmal, szabad kezemmel eltolom a lombokat felettem. Már a faház ajtaja elé érek, amikor nesz üti meg a fülem. Hát észrevették a közeledtem.
Hát akkor hajrá...
- Capitulatus!
Ahogy kimondtam a varázslatot, már láttam, hogy felesleges óvatosság volt.
Csak egy elsős Levitás, akit minap láttam a Mugliismeret órán volt a faházban.
Arcán meglepetés és megrökönyödés ült ki.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kiss Roland
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. január 13. 19:26 | Link

Ronald Little-Leah


Hallottam, hogy jön valaki, de nem gondoltam arra, hogy veszélyben lennék, itt az iskola területén belül. Ennek ellenére felálltam a puffból, hogy ne szétterülve várjam a jövevényt.
Meglepetésemre az ajtón bevágódott egy test, majd elhangzott egy varázsszó is. A pálcám kirepült a talárom zsebéből, majd koppanva ért padlót.
Biztos bamba képet vághattam, mert a támadóm arcán tükröződött a meglepetés is.
Ezt a fiút felismertem. Mellettem ült a tegnapi összevont órán.
Ha jól emlékszem ötödikes.
- Jól rám ijesztettél! megvesztél?- kérdeztem támadómat.
Biztos mindig ezt csinálja szegény!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ronald Little-Leah
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. január 14. 18:41 | Link

Roland



Na nézd csak, hogy kinyílt a csipája....
- Mit keresel itt?- kérdezem támadólag.
- Ez az én rejtekhelyem már évek óta! Hogy mertél feljönni?
Persze inkább csak a szégyenem palástoltam tetetett dühömmel. Miért nem voltam óvatosabb? Persze nem lett a srácnak semmi baja, de akkor is!
- Amúgy jól vagy? Mi már találkoztunk, ha jól emlékszem, mi is a neved?
Közben leülök egy fotelba. Majd jelzem felé, Ő is tegyen így. Hoztam magammal töklevet, dobok felé egy üveggel. Kinyitom a magamét és nagyot kortyolok belőle.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Sebestyén Bianka
INAKTÍV


Zoé ideiglenes lánya | levizsgázott...
offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 255
Írta: 2016. január 24. 00:02 | Link

Tristan

Építs hóembert éjjel a faház előtt

Áll a cetlin, amit egyénileg húztam ki, így még csak segíteni se fog senki. Nos, ezzel csupán kettő darab problémám van. Az egyik, utálok sötétben kint kószálni, a másik pedig, hogy az erdő közelébe se szívesen keveredek, így a lelkesedés szín tisztán tükröződik az arcomon.
Az meg már csak hab a tortán, hogy vélhetően ennek is büntetés lesz a vége, de ezt a részét már megszoktam, és őszintén, döbbenettel vegyes elismeréssel hallgatom, ahogy a prefektusok újra és újra megcsalogattatják kreativitásukat, az megint más tészta, hogy az én káromra.
Nem is tudom, mi lenne a jó, lassan szelni az utat, és figyelni, vagy épp sprintelni, hogy minél előbb ott legyek, és adni egy lehetőséget a karmának, hogy szivózzon velem, ha már úgyis az a hobbija.
Valahol a kettő között stagnál a tempóm, így mondhatni gyorsan, de főleg egyben odaérek a faház elé.
Pálcám úgy rakom le, hogy a fénye elég legyen ahhoz, hogy nem fogjak talajt egy vaskosabb ágtól, ami mit ad Isten, pont a lábaim előtt dönt úgy, hogy kiszambázik a talajból, majd lévén, nem szeretném az egész estém itt tölteni, neki is látok az első, nagy hógömbnek, ami majd az ember hasa lesz.
Mázli, hogy leesett már annyi, hogy ezt könnyedén összehozzam, sőt... még most is szállingózik, de mivel a hó az egyetlen, ami miatt megveszek a télért, ennek kifejezetten örülök. Dúdolgatni kezdek, csak hogy eltereljem figyelmem az éjszaka zajaitól, és cseppet sem zavartatom magam, mert nem hiszem, hogy létezik még egy ilyen hülye ember, mint én, aki itt kint mászkál.
Utoljára módosította:Sebestyén Bianka, 2016. január 24. 00:10 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Tristan Devereux
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 27
Összes hsz: 127
Írta: 2016. január 24. 00:39 | Link

Bianka

Ráérős léptekkel gázol a pár centi hóban, a szállingózó pihék megtelepszenek szövetkabátjának vállrészén és sapkáján, lassan eláztatva a ruhadarabokat. Nem zavarja a hideg, ahogy a tintaszínű égen megannyi ragyogó csillagra felnézve a szempilláján megülő cseppek sem. Az viszont túlzás, hogy odalenne ezért az időjárásért, mindenesetre a friss, érintetlen hó fedte táj szépségét elismeri.
Talán lenne jobb elfoglaltsága így estére, mégis inkább vágyik ki, császkálni egy kicsit a csendes, kellemes környezetben, mint az ilyenkor kissé nyomasztóvá váló, ódon falak közt tengődni. Ráadásul azok az átkozott festmények mindig akkora zajt csapnak, ha véletlen nagyobbat szusszan és fel meri ébreszteni őket, micsoda álnok tett! Idekinn viszont nem zavar senkit, és bizonyára Tristan nyugalmát sem fogja senki útját állni. Kesztyűs kezeit mélyre süllyeszti zsebeiben, a hűvös szellő ellen védekezve enyhén felhúzott vállakkal sétál céltalanul, egyre csak az erdő felé közeledve. Épp egy hete, hogy megérkezett az iskolába, és még mindig annyi felfedeznivaló vár rá, nem mondhatnám, hogy alaposan körülnézett a fiú, hamar érdeklődését veszti, igazság szerint. Most sem ez az elsődleges mozgatórugója a kitérőnek.
Csupán a véletlennek köszönhető, amiben egyébként nem igazán hisz, hogy arrafelé viszik lábai, amerre egy diáktársa már korábban kitaposta útját. Hajtja a kíváncsiság, hogy is lehetne másképp, így követi a lábnyomokat, és egy kis szakaszt letudva a távolban derengő fényt is észreveszi. Már majdhogynem kárörvendve elmosolyodik, hogy rajtakapott valakit valami rosszaságon, amikor közelebb érve egy egyértelműen hóemberépítő akcióba ütközik.
- Hm, nem lett volna ésszerűbb még világosban nekiállni? – pálcája fénykörében láthatóvá válik a mindig unottnak tűnő arckifejezés, és a szája sarkában bujkáló halvány mosoly. Persze, hogy beleköt, bár az is kétségtelen, hogy így izgalmasabb.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Sebestyén Bianka
INAKTÍV


Zoé ideiglenes lánya | levizsgázott...
offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 255
Írta: 2016. január 24. 11:55 | Link

Tristan

Nem igazán zavartatom magam, nem is nagyon törődök semmivel, hisz az a lényeg, elkészüljön, és lehetőleg ne egyen meg közben semmi, sőt, a legjobb lenne, ha nyugodtan, zökkenőmentesen tudnám ezt befejezni.
Az első nagy gömb már kész van, noha nem garantálom, hogy meg is marad rajta normálisan a másik kettő, így megállok és megtörlöm az arcom, mert a hó az esik. A sapka alól kilógó hajam már csurom víz, így már agyalok is a hajszárító bűbájon, csak, hogy ne a neszt kelljen hallgatnom, mert félő, tényleg fogom magam, és visszarohanok a kastélyba.
Nem vagyok bátor, félek én sok mindentől, csak vannak olyan elvetemült pillanataim, mikor nemes egyszerűséggel nem törődök ezzel.
Ahogy azzal sem, a semmiből hallok meg egy hangot, bár megrezzenek, mert ez elég hirtelen jött.
- Ha fényes nappal csinálnám, idejöttél volna ezt megkérdezni? - nézek a srácra felvont szemöldökkel, bár válaszolnia felesleges, hisz úgyis tudom, az nemleges lenne.
- Meg egyébként is... elméletileg ilyenkor nyugi van, és nem az én művem lenne az ügyeletes főlátványosság - igen, burkoltan kérdezek rá arra, ő vajon mit keres itt kint ilyenkor. Nem prefi, azt határozottan állíthatom, mert már mindegyikkel összesodort a sors valami miatt, nem is kell matekzseninek lennem ahhoz, hogy kiszámoljam, hányan vannak összesen.
- Akarsz segíteni? Úgy talán én is hamarabb végzek, és kevesebb eséllyel támad meg valami - vonok vállat, hisz mit szépítsünk. Még a birtokon is van veszély, nem is kevés. Egy occamy is nekirontott valakinek, egy csigaszerű akármi meg meg is ölt valakit, és... lehet, hogy tényleg gyáva nyúl leszek ezek után, de én valamiért egyikkel se szeretnék összefutni, akkor inkább már egy fél tucat prefi, azokkal még el is bírnék.  
Utoljára módosította:Sebestyén Bianka, 2016. január 24. 12:51 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Tüszőfűi Lilith
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 244
Összes hsz: 4696
Írta: 2016. február 29. 11:13 | Link

Próba

És megjött Matt! Ez az, éljen! Csak az a baj, hogy időközben lemondta a másik két lány. Á, ez annyira nem jó. Hogy esz ebből bármilyen zenekar? Sehogy és épp ez a baj.
- Szia! - jelentem ki halkan, majd felsóhajtok. Hogy mondjam el neki, hogy ugyan ott vagyunk, mint ahol kiindultunk? Odamegyek a gitáromhoz és elkezdem pengetni. Hogyan is kezdjek neki? A többiek lemondták.  Nem jó, a fenébe is. A kérdésére felfigyelek.
- A másik két lány lemondta. Kiléptek - teszem hozzá, majd odasétálok hozzá. Ez annyira nem jó! Oké, nem kellene ismételgetnem a gondolataimat, de akkor is. Emiatt pocsékul érzem magamat, egyszerűen kész. Talán jobb lenne, ha feladnánk.
Hirtelen megrázom a fejemet. Nem, nem fogok semmit se feladni! Mert én vagyok Tüszőfűi Lilith. Azt ígértem meg, hogy nem fogom sohasem feladni. Hogy elérem a céljaimat. És bocsánat sors és balszerencse meg felsőbb hatalom, de szomorú se leszek. Az ígéretek fontosak. Majd bejön egy lány.
- Szia! Nincs baj, mond csak nem akarsz csatlakozni a bandánkba? Tök jó, zenélünk meg játszunk, nincs benne semmi különös dolog, de ha jól csináljuk akkor akár híresek is lehetünk! Ja, és sütit is tudok sütni, meg gitározni és zongorázni én mondjuk, szóval jössz? - Letámadom a lányt, amint befejezi nekikezdek. Csak mondjon igent, Istenem kérlek csak mondjál igent!
- Ja, amúgy Lith vagyok, Tüszőfűi Lilith! Örültem a találkozásnak! - Mutatkozok be gyorsan, még mielőtt elkönyvel bunkónak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Márky Sebestyén
INAKTÍV


Bors.
offline
RPG hsz: 63
Összes hsz: 753
Írta: 2016. április 16. 14:28 | Link


(mai nap, ebéd után,
nap és szél dala)


A tegnap esti véletlenszerű „edzése” a mai napon igencsak visszaköszön. Persze, nem kell semmi rosszra gondolni, és sokkal jobb, mint amire számított. Lábában, és karjában jelentkezett az izomláz, de semmi több. Remélte, hogy ennyi sem éri el, de az egy óra, az egy óra, és nincs hozzászokva ilyesmihez. Amúgy tetszett neki a dolog, szereti a zenét, a mozgást, szóval ennek a kombinációja igencsak ínyére volt. Hogy ha úgy adódik, és szembekerül egy ilyen felhívással, most már biztosan nem fog a véletlen műve miatt odamenni. Ma sokáig aludt, este nem tudott elaludni, annyira fel volt pörögve, így olvasott egy ideig, majd mikor szemei elfáradtak, megpróbálkozott a dologgal. Ennek eredményeképp átaludta a reggelit, és csak ebédre volt szalonképes, miután átmozgatta a szobájában a tagjait, kimozdult, némi keresgetés után pedig már ebédhez is jutott. De a történet itt kezdődik. Az ablakon kibámulva észlelte a ragyogó, meleg napsütést, amely arra vitte, hogy fájó tagokkal ugyan, de kimenjen, és feltöltődjön ismét. Egy gyors visszarohanás a szobába, könyvet vett magához, papírt, tollat, hogy egy kis plusz szorgalmival üsse el az idejét, amibe amúgy már belekezdett, de nem jutott sokra vele. Megunta, igen.
Kiérve keresgél, mivel az első pillanatokban rájött, hogy akkora a szél, hogy nemhogy a toll kérdéses a kézbenmaradásnál, hanem maga a könyv lapjai is kiszakadhatnak, amit nem szeretne, mivel könyvtári példányok. Ez az a hely, amit amúgy elsőre, egyedül megtalált. Kiszagolta!
Így, e keresés alapján indult a fák felé, amik között azt reméli, hogy kicsit szélcsendesebb környéknek bizonyul. Egy vaskos törzs mögé bújva izgalmasabb alkotni. Azonban, valahogy a fák között sincs nyugalom. Sőt. Egy-egy erősebb lökés mintha sokkalta rosszabban venné ki magát, de tény, hogy nem annyira szörnyű a helyzet, mint a nyílt terepen. Keresi is azt a vastag törzset, amelyre gondolt nemrég, de végül valami olyat lát, amitől elámul. Egy faház bontakozik ki előtte, vagyis fölötte, jóval. Egy igazi faház! Neki sosem volt ilyesmije, de egy nagy pajtásának volt, és sokat töltöttek el odafent, amíg az öreg fát ki nem csavarta egy vihar. Megsiratta a faházat. És most visszaköszön egy az életébe. Sietni kezd, a lépcsők felé, hogy minél előbb eljusson az áhítatott helyszínre. Már épp indul fel, amikor egy, váratlan, és annál mocskosabb széllökés kirepített néhány lapot a hóna alá beszorított halomból. Morog, és indul lefele, de csak azt éri el, hogy a többi is megy utána.
- Nem igaz! –zsörtölődik, miközben üldözni kezdi a jegyzete kezdeményét, és a többi, poros lapot.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Csermey Natália Babett
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. április 16. 15:04 | Link

Sebestyén
(mai nap, ebéd után, azaz 2016.04.16)


Ez a nap is jól indult, szerencsére problémamentesen. Egy kis pihenésre vágyott, ezért hát mikor felkelt, egyből szalonképessé varázsolta magát zuhany, öltözet és frizura segítségével. Mivel jó az idő, bár szeles, azért felkötötte a haját, mert esze ágában sem volt azzal az arcában közlekedni.
Másokból hivatott ő bolondot csinálni, nem magából. Az önjelölt bajkeverő az erdő felé vette az irányt, a Faházba, ám úgy tűnt, nem csak ő gondolt arra, hogy itt pihenné ki a hét fáradalmait, különösen, ha belegondoltunk, hogy a leányzó milyen hetet tudhatott maga mögött.
Az erdei rókának is beillő, vörös hajú hölgyemény igencsak meglepődött, mikor a szél papírosokat küldött ajándékba, egyenesen a képébe.
- Csak nem ezeket keresed? – kérdezte a minden jel szerint utánuk fotó fiút. – Tessék, szerintem bújtasd egy mappába őket, mielőtt megint csavarogni lenne kedvük. Csermey Natália Babett.
Kezet is nyújtott, udvariasan az ismeretlen egyén felé.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Márky Sebestyén
INAKTÍV


Bors.
offline
RPG hsz: 63
Összes hsz: 753
Írta: 2016. április 16. 15:44 | Link


(mai nap, ebéd után,
nap és szél dala)


Nem szokása káromkodni, vagyis.. valami hasonlót művel, csak az obszcén szavakat nem helyezi bele. Nem vallásos, és ugyanúgy belerúg éjjel az ágy lábába, vagy városban járva kutyapiszokba is tud lépni, amely helyzetek igencsak megkívánják a „b” betűs szavacskát, és társait. Mégsem húzza elő sosem – gondolatban olyankor pedig üvölt -, ahogy most sem, pedig a papírlapok vadászata szélben igencsak mulatságos. Nem akar rátaposni egyikre sem, hiszen akkor írhatná újra az egészet, de amúgy úgy néz ki, így is írhatja, mert az ágdarabok egy tiszta lapot már összeszaggattak. Nem fognak kivételt tenni azzal sem, amin tinta van, felebaráti szeretetből.
Hogy egy troll használjon zsebkendőnek. – kívánja azoknak a lapoknak, amiket nem gyűjtött még össze, és szabadok akarnak maradni. Na majd leveri ezt a szárnyaló felkelést, csak érje utol mindet. Azokat, amiket elkapkodott, a könyv lapjai közé dugja rejtekbe, onnan már nem imádkozza ki senki, hiszen biztosan tartja, ha kell, keres egy farönköt, és rápakolja. De a könyvtáros nem fog örülni neki, ha felkarcolja a borítót. Vagy összemoházza a műremeket. Akkor inkább elássa, amnéziát tettet, és bujdosni fog a hátralevő iskolaéveiben.
Szerencsére azonban már nincs sok vissza, pár makacs lázad még, és rönk sem kell neki. Meg is feledkezik kicsit a mögötte magasodó házikóról, no meg arról is, hogy morgását, a lapok utáni ugrálását más is észlelheti. És észleli is. Megtorpan, amikor egy hang üti meg a füleit, és a lányra pislog, aki elkapta a papírlapot. Ő maga is épp egyet vesz fel, amikor kiegyenesedik, és örömmel tudatosul benne, hogy ez volt az utolsó. Vagyis a lánynál van az.
- Nem keresem, kergetem őket! Nem volt társam a fogócskához, így helyettesítettem őket. – húzza ki magát, de hát az igazság úgy is tudott. Kezébe veszi az utolsó lázadókat, és a könyvbe teszi, biztonságba. Szegény kötet, úgy néz ki, mintha megannyi lapja szakadt volna ki, és mutatna fityiszt velük.
- Sajnos nincs mappám, de így a könyvben is elvannak. – emeli meg a kötetet, majd dugja vissza a hóna alá, és a kézfogást is megejti. - Én Márky Sebestyén! Örvendek neked. És köszönöm, hogy elkaptad a papírjaimat. – engedi el a kezét, majd eszmél rá, hogy faházazni készült. Egyedül igaz, szorgalmasan szaporítani a lapokra a szavakat, de hát ez mindig így van, hogy valami közbejön. Most a lány. - Te is abba a házikóba készülsz? – mutat végül a célra, amely miatt a kis kergetőzés megesett.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Csermey Natália Babett
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. április 16. 16:06 | Link

Sebestyén
(mai nap, ebéd után, azaz 2016.04.16)


Hát igen, a szeles időjárás úgy döntött, tréfálkozni óhajt a szabadban járókelőkkel, mert miért ne színesítené az életüket?
- Ó, ennyire magányos vagy a kastélyban? Elsős vagy, ugye? – nevetett egy jót Sebestyén történetén, ami a játszópajtás hiányát illeti, s még szerencse, hogy neki nem volt kedve tanulni, inkább bent megcsinálta a szorgalmi feladatokat, amiket mára kigondolt magának, hogy idekint tölthesse a délutánját, egy kis testmozgás keretén belül, amolyan feszültséget levezető pihenésképpen.
- A könyv is megteszi, de ne hagyd, hogy még egyszer lázadjon ellened a papírsereg – ugratta a másikat, és még jó, hogy együttes erővel sikerült visszaverni a szabadságharcos lapokat.
- Igazán nincs mit – mosolygott a másikra, mikor az megköszönte a segedelmet, s bólintott az újabb kérdésre. Ha már itt van ez a kis házikó, miért ne kukuccsolná meg belülről is? A lehetőség adott, túlzsúfoltság jeleit egyelőre nem mutatja, hát akkor kalandra fel!
- Nem fedezzük fel közösen? Több szem többet lát – ajánlotta fel, és így ha a lapsereg ismételt szökést kísérelne meg, legalább adva van egy szövetséges az eszközök felderítésére.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Márky Sebestyén
INAKTÍV


Bors.
offline
RPG hsz: 63
Összes hsz: 753
Írta: 2016. április 16. 16:29 | Link


(mai nap, ebéd után,
nap és szél dala)



Nagyon szerencsésnek érzi magát, hogy a lányba botlott, vagyis a lány a papírjaiba, aztán hozzá. Futott már bele másokba is, egy magas felsőbb évesbe szó szerint, feje a hasán puffant, mivel mindketten igen sebesen vettek be egy kanyart, csak ellenkező irányból, így Sebestyén a földre huppant, a fiú pedig valami mordulást hallatott, majd lenézett rá. Nem ette meg, de nem is köszönte meg az élményt a másik, akibe ütközött, de hálás volt neki, hogy nem lett belőle nagyobb baj. Ismer már arcokat, de neveket keveset, amiért nem okol senkit, mert van bőven ideje, és amúgy sincs itt régóta, hogy egyből mindenkit ismerjen. Na de majd most.
- Hát, még kicsit igen, de változik. Igazából nem vagyok magányos, mindig vannak körülöttem majdnem, csak nem ismerem őket, de hallom, hogy ott vannak. Szóval… és igen, elsős vagyok. – bólogat bőszen a dologra, hiszen nem titok, de ha így halad a növésben, még ötödéves korában is ez lesz majd a kérdés. Nem tudja, mi kerekedik belőle addigra, de azt tudja, hogy nem fogja szeretni a kérdést. Most még igen, és ez a fontos. Megigazgatja a könyvet a hóna alatt, elnapolja a befejezését, és átállítja magát a társasági momentumok örömére.
- Nem hagyom! Bentről nem látszott, hogy ekkora a szél, idefele jövet kétszer fújt vissza, az ilyenre egyszer azt mondták, jobb, ha téglát hordok a zsebeimben. Ma jól jött volna. – húzza el egy kicsit a száját, mivel nehezen közlekedik. Itt, a fák között nem, de ha visszaindul egyszer, megesik, hogy lesz még problémája. Lehet mégis keres egy rönköt.
- Benne vagyok! – zökkenti vissza magát a jelenhez, a lányhoz, a faházhoz. Megfordulva lépdel vissza a lépcsőkhöz, majd előre engedi a lányt, hogy felmehessen, majd utána mászva ér be ő is az odúba. Egy röpke pillantás, elégedett mosoly.
- Hát ez elég menő hely! – jobban néz ki bent, mint kint. Igazából korhadt, recsegő deszkákat képzelt el a külső alapján, de még pokrócot, vagy ahhoz hasonló tárgyat is lát, hogyha valaki leülne, ne menjen szálka a fenekébe. És ami a legfontosabb. A szél kint maradt!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Csermey Natália Babett
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. április 16. 19:49 | Link

Sebestyén
(mai nap, ebéd után)


Már nem is csodálkozott azon, hogy a fiú nem volt félénk, sőt, egészen beszédes kedvébe került, bőszen válaszolt is a kérdésekre, noha úgy tűnt, mintha nem igen örülne az évfolyamára vonatkozónak. Hát igen, átérezte ezt, mikor az embert a termetével piszkálják, még ha csak viccből, heccből is, de nem esett jól neki, amikor megvádolták, hogy lenéz másokat. Ez korántsem volt így, néha még meg is próbálta összegörnyeszteni magát, de akkor meg olyan fura érzése támadt tőle.
- Ne aggódj, van még jó öt-hét éved, hogy ismerkedj, jövőre már egész szép kis baráti kört gyűjthetsz magad köré, csak add önmagad – biztatta a főnixet.
Valóban nem látszott ennyire erősnek a kastélyból a szél, de ő gondolt rá, hogy a vörös loboncát jó, ha felköti, minél szorosabban, még így is kikapott egy-két rövidebb szálat az a szemtelen szél, de nem volt vészes a helyzet.
- Igazad van. Na, akkor kalandra fel! – bokszolt örömében a levegőbe, hogy akadt társa a felfedezéshez, így sokkal nagyobb lett hirtelen a mókafaktor.
- Wow… - csak ennyi fért ki a száján, mikor a sok mászást követően meglátta, hogy milyen is belülről ez a a faház. Ő sem egészen ilyennek képzelte, s rögtön le is dobta magát az egyik babzsákra. – Ez állati kényelmes!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Márky Sebestyén
INAKTÍV


Bors.
offline
RPG hsz: 63
Összes hsz: 753
Írta: 2016. április 16. 20:47 | Link


(mai nap, ebéd után,
nap és szél dala)



Nem tudni, ez a közvetlenség lesz a veszte, vagy a sikere. Ő sem tudja, de nem akar más lenni. Szeretne megismerni embereket, mindegy, hogy kiket, persze, a kétes, veszélyes alakokat kicsit elkerülné. Megpróbálja. Azonban a lány egyiknek sem tűnik, nem érzi a vesztet, és bátran nyit felé. Meg ha mindig arra várna, hogy a másik lépjen, megöregedne, és egyedül maradna. Nem olyan vészes ez a dolog, de sok mindenből kimaradna nagyon is. És nem akar. Az előkészítő évei alatt is ismerkedett sokat, nem volt a társaság középpontja igaz, de meg volt a maga kis helye, programja, arcai, amikkel teljesen elégedett volt. Itt is szeretne ilyesmit, igaz, itt már sokkal másabb a légkör, a korosztály, de úgy érzi, nem lesz gond. Főleg, ha olyanokkal fog találkozni, mint a lány.
- Nem aggódok! Igyekszem elérni, nem szeretek nagyon egyedül lenni. De hát nagyjából senki sem. Remélem, nem lesz gond.. – vakarja meg az orra hegyét, és nem is rágódik azon, amiket a lány mondott. Valóban lesz egy köre, ismeretség, barátok, hiszen már maga az órára járás, és a programok akaratlanul sodorják egymás mellé az embereket, amikből kialakulhat a dolog. - Nagyon rossz színész vagyok amúgy. Azt sem tudom jól adni, ha füllentek, így mást sem, csak magam. – osztja meg az apró „titkot” a lánnyal, ami igaz is, hiszen ha füllent, akkor a fülét piszkálja, otthon rögtön ráismernek. Ha mégsem teszi, akkor kipirul, vagy nagyon nagy butaságokat tud mondani. Egyszer, amikor még abban a korban volt, hogy azzal kellett dicsekedni, kinek „menőbb” az apukája, azt füllentette, hogy hatalmas kviddics-sztár, és igencsak nehezen lehet ezt a férfiről elképzelni.
A régi emlékeken rágódni nem nagyon akar, és füllenteni sem, inkább a hely felfedezésével tölti az időt. Mindent meglát, majd végül a babzsákot is, amibe a lány beleült. Hamar ő is a másikban találja magát, nem a pokrócon, amit elsőnek kiszúrt.
- De még mennyire! Vajon kik hozhatták ide? – teszi le a könyvét, és dől hátra. Az apró fiúcska igencsak mókásan mutat ebben a helyzetben. - Lehet, hogy ez valaki főhadiszállása..?



((elfelejtettem a szálba tenni, bocsánat! ))
Utoljára módosította:Márky Sebestyén, 2016. április 16. 20:47 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Csermey Natália Babett
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. május 16. 11:04 | Link

Sebestyén
(ebéd után, 2016.04.16)


Nati örült annak, hogy a másik belement a mókába, és természetesen veszi az ugratásokat, és nem akarja leharapni a fejét a poénjaiért. Az izgi eseményeket amúgy is szerette, meghalt volna az unalomtól, ha semmi sem történne körülötte. Gyakorlatilag kikapcs-gomb szinte nincs is rajta.
- Dehogy gond! És igen, az egyedüllét unalmas. Mit ér egy jó kis balhé cinkostársak nélkül? – kacsintott a ravaszdi. Valóban, Natália olyan volt, mint egy róka. Kissé nagyra nőtt róka. A másodéves boszorkánytanonc eléggé megosztotta a társaságot, valaki vagy szerette, vagy utálta, semleges egyén alig akadt. Mindenesetre sosem unatkozhatott, aki a közelében volt, hiába próbálta bizonyítani, hogy nem ő keresi a bajt, hanem az találja meg őt.
Nati még sosem füllentett a családjával kapcsolatban, tökéletesen büszke volt az auror faterjára és a divatszakértő édesanyjára, hát még a kiballagott testvérére, Dávidra, akiből gyógyító lesz, ha minden igaz, csak nem Magyarországon végzi el a képzést.
- Ki tudja, az a lényeg, hogy van mit felfedezni. Nézd már, ezeket a véseteket! – valóban, ha a falak beszélni tudnának, akkor bizony elég érdekes történetekre derülne fény, amik az előtt történtek, hogy ők betették volna a lábukat a Bagolykő falai közé. Elég sok párocska választhatta az édes-kettes helyéül ezt a kis faházikót, ami nem csoda, hisz csendes, nyugodt, nem nagyon zavarhatta meg senki a szerelmeseket.
- Hát, szerintem ennek kicsi az esélye. Inkább valami pihenőféleség lehet, hogy aki erre jár, az szusszanhasson egyet – igyekezett Nati reálisabban gondolkodni, pedig általában pont, hogy ő az, aki két méterre a talaj fölött járt, mint Júlia, aki nem akart a földön járni. Talán őt nem akarja majd senki megdobálni, hogy szállingózzon már vissza ezen a szép, szombat délután.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Márky Sebestyén
INAKTÍV


Bors.
offline
RPG hsz: 63
Összes hsz: 753
Írta: 2016. május 18. 22:22 | Link


(mai nap, ebéd után,
nap és szél dala)



Hát, úgy néz ki, jó iskolába érkezett. Ki tudja, ha valamelyik elit helyre teszik be, lenne része ennyi mindenben. Nem akar megszólni senkit, biztos nagyon szuper iskola lenne, de sokszor szerepelt a könyvekben úgy, hogy egy patent hely, mindennek megvan a maga rendje, és módja. Nem hiszi, hogy ugyanekkora szabadság lenne, mint itt, és ugyanennyire felszabadult emberek, akik szeretnek kalandozni, és mókázni. No meg, ha egy sima, varázstalan iskola lenne az otthona, akkor meg fele annyi sem. De örül, hogy itt lehet, még ha kiderül út közben, hogy ügyetlen sok mindenben.
- Ez teljesen igaz! Mert már eleve ott van az, ha látsz valami izgalmas dolgot, jó kitárgyalni. Sajnos, ha magamban beszélnék végig, még dilisnek néznének, és kikerülnének, mint a kutyapiszkot. Szóóóval.. sokkal jobb, ha valaki van mellettem, és még nem is akar elküldeni melegebb éghajlatra. – mert hát az is fontos, ugyebár, hogy a másik fél ne kapjon agyzsábát, ha megszólal. Szerencsére, nem fogott ki eddig senkit olyat, noha nem is akadt dolga annyi emberrel. Biztos lesz majd olyan alkalmi társa, akit a véletlen hoz majd mellé, hogy nem osztja a lelkesedését, akármennyire is próbálkozik. De akkor sem fog elkeseredni, még ha nem is akar majd az agyára menni, csupán megpróbálja fenntartani az alap szintet. Sosem volt az a típus, aki nagyon rámenős.
A kuckóban már teljes a nyugalom, és a béke. Nem akad itt annyi, és még nagyobb látnivaló, de számára érdekes. Egy zug, amit megjegyezhet, és beülhet akkor is, amikor amúgy tényleg egyedül marad, és nem beszélhet senkihez. Majd hoz könyveket, nasit, amit csak tud, mikor épp arra lesz kedve. Nem tudja még előre a menetet, nem is akar előre tudni semmit, a jóslástan neki sosem volt egy kedvenc dolog, és nem is lenne jó benne. Tervezni tervez, de a legtöbbször hagyja, hogy a dolgot csak úgy menjenek maguktól, ő pedig követi.
- Vésetek? – kapja fel a fejét, és már kutatja is őket. Amint megpillant egyet, majd megint, közelebb kucorodik a műremekekhez, végigtapogatva apró ujjaival, mintha kíváncsi lenne, mennyire mélyen vágták a fába. Eléggé. Van itt mindenféle, de totál olyanok, amiket a kinti göcsörtös fákba is bele lehetne vésni, és amik amúgy minden ilyen helyen előfordulhatnak.
- Emléket akartak állítani. Ha egyszer visszajönnek, tuti meglesik. Mint sok városban a lakatok a hidakon. És inkább pingálnék valamit ide a falra, de nem vagyok valami szépen rajzoló alkat. – nem is gondol nagy mintára, csak aprókra, amiket lapra is tudna alkotni. Odabent nem érez késztetést a fal rongálására, de ez egy bunki, és azokat mindig ki kell csinosítani, no meg, ez nincs annyira szem előtt. Senki se tudná, ki csinálta, talán csak maga a lány sejthetné ezek után. De inkább vissza is fordul hozzá, és a babzsákba süpped.
- Én tuti annak használnám. Jó, nem olyan vészesen komoly dologra, de pár emberrel össze lehet itt ülni. Nektek volt otthon faházatok? – érdeklődik, miközben fészkelődik kicsit, hogy ne tűnjön el teljesen a kényelemben. Hát, bánja, hogy nem hozott valami rágnivalót, amit kitehet, hogy beszélgetés közben elfogyasszák. Na mindegy.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 ... 6 ... 14 15 [16] 17 18 ... 26 ... 32 33 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék