Ha lekanyarodsz a Boglyas térről balra amerre a lakósor kezdődik, és a második ház után elkanyarodsz jobbra egy kis utcán át egy nagy területre jutsz, melyen számos színes, és tekergő játék kapott helyet. Vannak itt különböző mászókák, melyek alagutakkal vannak tarkítva, hinták, csúszdák több méretben, és formában. A legmagasabb csúszda majdnem két méter magas és rengeteg kanyar van benne. Mindegyik képes hangot kiadni, ha a gyermek még nem múlt el tíz éves. Vannak forgó és ugráló játékok, melyek direkt úgy lettek kifejlesztve, hogy lekössék és mégis fejlesszék a kicsik ügyességét. Természetesen a szülőkre is gondoltak, így a kő asztalok két oldalán szintén kőből készült padokat helyeztek el, hogy amíg a kicsit játszanak a felnőttek tudjanak kicsit beszélgetni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=608313#post608313][b]Jeges Karina - 2016.07.12. 22:48[/b][/url]

A szőke az elmúlt napokban hatalmas változáson ment keresztül, hála Noéminek, aki felkarolta a jégboszit. Karyn előtte nagyon elhagyta magát, nem törődött a megjelenésével, úgy nézett ki, mint akit egy kukából rángattak volna ki. Szörnyű volt! De most, mint akit kicseréltek. Teljesen új, szebb kiszerelésben tarkította a rellonosok hadát, valamint az iskolát.
Mivel nappal ő nem igazán merészkedett ki a kuckójából, ezért csak sötétedéskor mutatkozott meg a többi diák előtt. Egyik este elhatározta, hogy ő bizony valami mókásat fog csinálni. Este fél kilencet ütött az óra, tehát még volt bőven ideje takarodóig kimennie a friss levegőre. Rögtön össze is szedte magát, majd elindult ki, a kastélyból. Először fogalma sem volt arról, hogy mégis merre menjen. Megfordult a fejében, hogy Travis ajtaját befagyaszthatná, aztán elvetette az ötletet. Már egyébként sem haragudott a háztársára, felesleges erőfeszítésnek tartotta, ha csakúgy betrollkodna hozzá. Akkor már oka is legyen a dolognak.
A nagy morfondírozások közepette rábukkant a játszótérre. Azonnal kiszúrta a csúszdát, s valahonnét bevillant egy kósza ötlet a számára. Örömében toporzékolni kezdett, de még mielőtt berohant, körülnézett. Nem szerette volna, ha valami auror mászkált volna arra. Kicsit öreg volt már a játszótérhez. Miután látta, hogy tiszta volt a terep, gyors léptekkel, célirányosan a csúszdához sietett. Kezeivel megérintve a csúszófelületet, s az lassan beborítódott öt centiméter vastag jéggel.
- Így ni!- leporolta a kezeit, mint aki jól végezte a dolgát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=609233#post609233][b]Jeges Karina - 2016.07.18. 01:51[/b][/url]

Karina soha nem fog felnőni, a kisgyerek mindig is ott lesz benne. Büszkén szemlélte a művét, nagyon feltöltődött a fagyott csúszda láttán. Mivel egyelőre nem látott senkit sem a közelben, ő lehetett az első csúszó. Rögtön fel is mászott a létrán, majd lecsúszott. A karjait az égbe emelve csúszott le szélsebesen.
- Wuiiii~! - Ezekhez hasonló hangokat adott ki, miközben kifejezte magát, meg azt, hogy tök jól érezte magát. Már vagy a negyedik csúszással végzett, amikor leporolta átfagyott hátsóját, körül nézett. Volt egy olyan érzése, mintha figyelné őt valaki. Ezt az is tetézte, hogy nemrégiben hallott valami hangot, mintha valaki beszélt volna, de nem értette tisztán.
A csúszda mögé sétált, körülnézett, a fényviszonyok már nem voltak olyan jók, de így is kiszúrta a távolban gubbasztó alakot. Szemöldökét felvonva közelítette meg a srácot, majd megállt előtte. Azonnal tudta, hogy ki volt az, aki őt szemlélte.
- Zalán? Hát te? - Oldalra döntötte a fejét, úgy kérdezett rá. Furcsának találta a dolgot, sőt. Amíg várta a másik válaszát, a fagyott csúszdára pillantott, majd ismét vissza a levitás prefektusra. Arra gondolt, hogy most megfogja-e büntetni, mert azért ez mégis rongálásnak számított. Pedig ő csak extra szórakozást intézett magának.
- Te is szeretnél csúszni? - Ez egyszerű mondat volt, ez még ment neki nyelvbotlás nélkül, bár az akcentusa érződött a mondat kiejtése közben. Viszont már sokkal ügyesebben beszélt, mint amikor visszajött, illetve előtte. Soka fejlődött.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=610109#post610109][b]Jeges Karina - 2016.07.28. 01:08[/b][/url]

Alig csúszott le, már látott is egy ismerőst. Nem tudta elképzelni, hogy milyen energia járta őt át, de úgy érezte, hogy neki társaságra lesz szüksége, mármint Karynnak. A valakit nem tudta beazonosítani, nem valószínű, hogy megtámadta volna, azaz a szőkeség az alakot, de sosem tudhatta. Dioméd is mindig lesből ugrott rá, amikor még gyerekek voltak és fogócskabújócskáztak. Vicces volt nagy hóban, júliusban. Sajnos Magyarországon egy deka hó sem volt júliusban.
Lassan odaért a másikhoz, majd kicsit megnyugodott, hogy nem valami vadidegen kukkoló volt az. Hamar rá is kérdezett a fiú jöttére, de csak egy poénos – a szőke így értelmezte - választ kapott. Karina is kicsit bátrabbá vált. Aztán eszébe jutott a csúszda. Óvatosan a fagyott gyerekjátékra sandított, majd vissza a prefektusra. Nem tudta hirtelen eldönteni, hogy azért volt-e ott, hogy jól megbüntesse a jégcsapot, vagy csak odatévedt. Nem volt hülye, ezért nem is hozta fel a témát, szándékosan. Próbált terelni, ezért felvetette azt az ötletet, hogy csatlakozzon hozzá Zalán. Az eredeti terve végül sikerrel járt, amint vele tartott a levitás. Nőké az elsőbbség, előreengedte őt Zalán. Hálája jeléül mosolyogva biccentett egyet, s megindult előre. Igyekezett távol maradni a magyar beszédtől. Tudta, hogy csak úgy fejlődhetett nyelvi téren, ha beszél, de elég cikinek érezte, hogy ilyen brutálisan törte a magyart.
Felért, majd megismételte a lecsúszást épp, mint az előbb. A karjait a levegőbe emelte, arcán egy széles, gyermekded mosoly terült el, és megint kiadta azt a fura hangot, amit az imént. Mihelyst leért, leporolta a jégtől hűvössé vált hátsóját, majd vigyorog Zalánra pillantott. Biztos volt abban, hogy mit akar mondani a fiúnak, ezért egy mély levegő után ki is jelentette.
- Te jössz! – Vigyorogva, kissé furán, de kijelentette.  Kicsit hátrébb állt, közben szemeivel Zalán mozgását követte. – Csúszhatsz te még egy! Én már csúsz kettő! Így…fair! – Nem bírta befogni, dumált. Hol marad az önuralom, Karyn?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=610250#post610250][b]Jeges Karina - 2016.07.28. 18:10[/b][/url]

Mosoly, és biccentés. Egy igazi úri hölgyet láthattunk az imént kérem szépen! Nem, Karinának még csak meg sem fordult a fejében a csábítgatás. Egyrészt azért, mert tudta Gwentől, hogy együtt voltak, másrészt az ő népénél ezt a nők nem tehették meg, ha már volt párjuk, és Karinának bizony volt. Különben sem volt az a könnyűvérű típus, a srácokkal leginkább haverkodni szeretett. Sokkal jobb társaságnak találta őket, mint a lányokat. Lehet azért, mert két lánytestvérrel áldotta meg a sors és már jégfalnak ment a hisztériáiktól. Vagy szíve szerint egy jegesmedve szájába dugta volna a fejét. Ki tudja.
Végül csak felmászott a csúszdára, s megismételte a csúszását. Ugyan azzal a beleéléssel és élvezettel csúszott le a jeges csúszdán, mint azelőtt párperce. Ismét gyereknek érezte magát, akinek az volt a legnagyobb problémája, hogy melyik babájával játszhasson.  Bár Dioméd és Benji távozásával felszabadult Karyn egy kicsit, de még mindig ott volt a maradék olyan elfoglaltság, amelyekbe továbbra is energiát kellett befektetnie. Vagyis a tanulás, mindentéren. Nyelv, bűbájok, érzelmek kifejezése, órákra készülés, pálcahasználat… egyszóval minden!
Amikor Zalán ismét mellette állt, jeges tekintetével a levitás szemeibe nézett, ahogy lefordította magában a másik kérdését. Gondolkodott egy kis ideig, ez a koncentráció az arcára is kiült, látszott rajta, hogy a fejében összepakolta a mondatokat. Ide-oda vándorolt a tekintete, jobb kezével pedig az állát dörzsölgette, mint egy szakállát simogató bácsi.
- Én már unni kastély! Dohos és szürke. Már nem tudom, hogy én mikor lenni szabadlevegő sokáig ezelőtt. Talán Március. – ez így nem volt teljesen igaz, viszont az igen, hogy a baba születése óta, és a hőmérsékletváltozás óta valóban nem dugta ki nagyon sűrűn az orrát a Rellon pincéjéből.  Maximum háromszor, négyszer. Ismét megindult a csúszda felé, felmázott rá. Mászás közben ő is visszakérdezett.
- És te? Gondolom, te jobban bír meleg, mint én. – Le is ült. Várt a még a csúszással. Kíváncsi volt Zalán válaszára.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=611499#post611499][b]Jeges Karina - 2016.08.07. 21:30[/b][/url]

Ő következett a csúszásban. Nem bírt magával, szóval beszélt. Beszélt, mert egy mazochista volt önmagával szemben. Tudta, ha sokáig nyúzza magát, rá fog állni a nyelve is, s nem fog majd szerencsétlenkedni a magyarral. Mázlijára, vagy mégsem (?) már elsajátított néhány magyar káromkodást a többi pincelakótól. Példát még nem tudott rá mondani, mikor használta ezeket először. Azonban anyanyelén cifrábbakat ismert, de a káromkodás annyira messze volt tőle, mint az Északi-sarktól Afrika.
Felnevetett Zalán válaszán, mókásnak tartotta a srácot. Közben ellökte magát fentről és leszáguldott a csúszdáról. Immáron elmaradt a jól ismert "Wuiiii" hang. Talán elfelejtette, vagy már ő is unta a csúszkálást. Ismét leért, leporolta a hátsóját, majd az évfolyamtársára pillantott.
- Mi legyen következő? Menjünk hinta vagy libi..lipi.. öhm…az! - Mutatott rá a mérleghintára, nem tudta eldönteni, hogy a magyarok miként szokták nevezni. Eddig is csak fél füllel hallotta egy-két gyerektől, ahogy emlegették e játékot. De az is megfordult a fejében, hogy lassan indulni kellene vissza a kastélyba. Amíg Zalánra várt, addig a válla felett hátrapillantott a kastélyra, aminek az ablakai sárgán világítottak már. Kezdett kicsit későre járni, pedig mostanra volt olyan a levegő hőmérséklete, hogy már neki sem volt nagyon kellemetlen. Viszonylag hűvös volt, az égbolt pedig néha fénylett, mintha villámlott volna. A szőke feje azonnal visszatekeredett előre, szemeit pedig ismét Zalánon legeltette. Közben a villámláson gondolkodott. Tudta, hogy még sok idejük volt, mert viszonylag messze járhatott onnét a zuhé, így nem is sietett semmivel sem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=612648#post612648][b]Jeges Karina - 2016.08.15. 11:33[/b][/url]

Őszintén megvallva, Karina ezt a játszóteret már akkor kinézte magának, amikor Travissel neveltek egy közös műporontyot. Vagyis, ő nevelte és Zonka, Travis házi manója. Még jó, hogy a háztársa volt a kicsi ideiglenes apukája. Igazából a játszóteret akkor szúrta ki először, amikor délutánonként babakocsival sétáltatta a pici Lydiát. Látta, ahogy az előkészítősök önfeledten játszottak a játszótér játékain, vagy egymással. Gyermeklelkű volt mindig is, szíve szerint ő is beszállt volna a gyerekekhez játszani, de az nem lett volna túl felelősség teljes Lydia szempontjából.
Végzetek a csúszással, életében először csúszdázott, és felettébb élvezte. Nem is volt olyan nehéz, mint amilyennek kinézett. Szerinte teljesen olyan volt, mint a szánkózás. Csak rövidebb és nem kellett hozzá szánkó, se hó. Ezután ismét két játékot szemelt ki maguknak; a sima, átlagos játszótéri hintát és a mérleghintát. Ezeket sem igazán próbálta még, csak látta, hogy használták azokat a gyerekek. Zalán a hintára szavazott, egy mosollyal párhuzamban Karina bólintott s célirányosan arra sétált a sráccal az oldalán. Beleült, látta, hogy a levitás milyen könnyedén hajtotta magát, ő is megpróbálta, de neki valahogy nem ment olyan magasra a hinta, mint Zalánnak. Nem értette, hogy miért, pedig mindent úgy csinált, ahogy a fiú. Legalábbis így gondolta a jégcsaplány. Egyszer csak lelassított Zalán, Karyn pedig a szemeivel némán követte, amíg az mögé lépett. Először nem tudta mire vélni, hogy mi is volt a szándéka, de amint elindult a hinta, leesett neki. Szőke volt, de nem buta. Ezt a sztereotípiát gyűlölte, már nem egyszer kapta meg az iskolában egy-egy embertől, vagy a teleléskor az ottaniaktól. A hinta megindult, arcára fülig érő mosoly fagyott, persze ez jó értelemben, ha már jégboszorka volt.
- Hűűhaa! - Hosszú, szinte fehérnek tűnő haja szállt a levegőben, ahogy egyre magasabbra és magasabbra szállt. Leírhatatlanul jól érezte magát, nem foglalkozott azzal, hogy a másik valami civilizálatlan bennszülöttnek nézhette, amiért nem igazán volt testi kapcsolata egy-egy hinta ülőrészével. Ne értsd félre, csak még nem igazán hintázott.
Teljesen megfeledkezett a villódzó égboltról vagy a visszamenetelről. Túl jól érezte magát ahhoz. Elhatározta, hogy meg tanul hintázni magától, bár azzal a negyvenhat kilójával nem gondolja, hogy nehéz lesz.
- Most... most.. én! - Arra célzott, hogy megpróbálja hajtani magát, előre hátra kapálózott, fogalma sem volt, hogy Zalán abbahagyta-e a lökést, ha igen, akkor a szöszi érezhette, hogy a hinta kezdett lelassulni. Feltehetőleg csak kapálózott, de nem hajtotta magát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=614953#post614953][b]Jeges Karina - 2016.08.31. 12:29[/b][/url]

A levitás kérdése hallatán elgondolkodott. Nem értette hirtelen, hogy mire is célzott a srác.
- Átlagos. - Már amennyire átlagos lehet egy jégmágusnak. - Mindig sok hó van, ahonnét én jött. Én, és én testvéreim meg Dió mindig sokat korcsolyázni, szánkózni és hógolyózni. Nagyon mókás volt! - Mosolyogva folytatta, nem emlékezett semmi olyan rosszra, amiért azt mondta volna, hogy nyomorúságos volt a gyerekkora. Náluk igazából nem voltak annyira elterjedtek ezek a játszóterek, hisz ahol laktak, azt is hóból illetve jégből építették fel. Oké, mérleghinta és mászóka készült jégből, viszont az átlagos hintát nem tudták máshogy megoldani, mint bűbájjal. Ritka volt köztük az olyan, aki jártas volt a pálcás mágiához. Aki pedig értett hozzá, nem hintákat tákolt össze a bűbájokkal.
Amint érezte Karina, hogy már képes lesz ő maga is hajtani a hintát, kissé esetlenül kérte Zalánt, hogy álljon odébb. Ezt a fiú szó nélkül megtette, koncentráló arckifejezéssel nyomban megpróbálta hajtani magát. Sajnos ez tényleg csak kapálózás volt a részéről, a hinta pedig lassulni kezdett, egyre alacsonyabbra szállt fel.
- Jaj, neee. - Motyogta, majd a hinta szinte teljesen megállt. Letette a lábait, s felnézett, látta, hogy a hűvös, viharos szél épp belekapott Zalán fürtjeibe, ami alól az ő tincsei sem voltak kivételek. Kellemesen hűs volt számára. Szívesen maradt volna, bár a viharban nem akart kint ülni és szétázni.
- Hmm, lehet tényleg kellene menni. Lassan. - Válaszolta, közben az égbolt felé sandítva grimaszolni kezdett. Mintha azon ügyködött volna, hogy elzavarja a feléjük igyekvő viharfelhőket.
Ismét villámlott, ám a villám mellé mennydörgést is kaptak. Karina vicsorgása sem volt túlzottan hasznos, esetleg a másik arcára varázsolhatott egy halvány mosolyt. De még az sem volt száz százalékig biztos.
- Jó, mi menni! - Felállt rémülten a dörgő égbolt hallatán, kirázta hideg, libabőrössé vált emiatt. Gyűlölte ezt a hangot, mintha csak az apját hallotta volna, amikor dühbe jött, mert eltörték Dióval a jégkristály vázát.
Toporzékolva várta Zalán válaszát, közben hol a levitásra, hol az égboltra pillantott, a viharos szelek pedig egyre gyakoribbakká váltak. Szőke lobonca ide-oda szállt, lassan ő magát is elvitte a széllöket.