Ha lekanyarodsz a Boglyas térről balra amerre a lakósor kezdődik, és a második ház után elkanyarodsz jobbra egy kis utcán át egy nagy területre jutsz, melyen számos színes, és tekergő játék kapott helyet. Vannak itt különböző mászókák, melyek alagutakkal vannak tarkítva, hinták, csúszdák több méretben, és formában. A legmagasabb csúszda majdnem két méter magas és rengeteg kanyar van benne. Mindegyik képes hangot kiadni, ha a gyermek még nem múlt el tíz éves. Vannak forgó és ugráló játékok, melyek direkt úgy lettek kifejlesztve, hogy lekössék és mégis fejlesszék a kicsik ügyességét. Természetesen a szülőkre is gondoltak, így a kő asztalok két oldalán szintén kőből készült padokat helyeztek el, hogy amíg a kicsit játszanak a felnőttek tudjanak kicsit beszélgetni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=598028#post598028][b]Dolnay Camil - 2016.05.31. 23:05[/b][/url]

Málna

Vége a tanításnak mára, az előkészítő iskola nagyobb diákjait most kiengedték kicsit a faluba. Camil egyelőre nem tesz nagy felfedezőutakat, a kísérőkkel és a diákcsoportokkal nem is lehetne. Egyedül pedig egyrészt nem szabad, másrészt fél, hogy elkeveredne. Hiába beszélünk faluról, mégis néha olyan zsúfolt tud lenni - ezt az iskola ablakából is látja. És egy varázslófalu gondolata még egy csöppet ijesztő is. Itt aztán bármi megtörténhet! - véli a romániai mugli kisvárosból szalajtott tizenhároméves.
Társaság híján így hát csak a tér túloldalán lévő játszótérig jön el, ehhez nem kell pesztonka. Néhány másik, kisebb Shanes-es diák is így tesz. Ők a homokozó és az egyik mászóka körül csoportosulnak. Ahogy Camil hallja, egy ember méretű várat terveznek, és háborúsat fognak játszani. A hinták szabadok, a hihetetlenül bongyor hajú fiú ezek egyikét foglalja be.
Alig van itt egy hete, de már egy irodalmi szakkör indítását fontolgatja. Most ehhez keres megfelelő formát, miközben a földön tartott tornacipőjével ringatja magát a hintában. Néha eszébe jut egy jó mondat vagy egy megfelelőnek tűnő idézet, olyankor elővesz a farzsebéből egy kis noteszt és egy rövid ceruzát, és lefirkantja a gondolatot. Aztán újra a zsebébe süllyeszti a jegyzetet, hogy két kézzel két oldalt a láncba kapaszkodva, a földön vagy az égen tűnődve, röviden hintázva gondolkodjon tovább.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=601135#post601135][b]Dolnay Camil - 2016.06.09. 19:40[/b][/url]

Málna

Az álmodozásból az zökkentette ki, hogy valaki berongyolt a képbe, a hinta láncai csak úgy csörögtek-zörögtek hevességétől. Camil hátranézett, de nem verseny folyt az utolsó szem hintáért, a lány egyedül érkezett. (Pedig ő szívesen átadta volna a helyét, ha látja, hogy más ácsingózik utána.) Egyszerűen csak futott az új hintaszomszédja. Talán megunta a várépítősdit, vagy... ki tudja?
Camil hosszan nézte a gyönyörű hosszú hajjal megáldott lányt, és azon tűnődött, hogy egy iskolába járnak-e. Fiatalabbnak, de legfeljebb egyidősnek tűnt vele. És hát... imád hintázni.
Amikor a lány odafordult és ráköszönt, akkor jött rá, mennyire udvariatlan dolog a másikat úgy bámulni, hogy kiesik a szemed.
- Ő, ó! - kezdte is rögtön megilletődve. De a lány mosolygott és barátságosnak látszott, ezért nem kezdett szabadkozni, csak viszonozta a mosolyt és az üdvözlést. Még az őt foglalkoztató kérdéssel is megtoldotta kezdődő beszélgetésüket.
- Szia! Remekül! Jó végre azt csinálni amit akarok. Te is ide jársz? Vagy itt laksz a környéken?
Önkéntelenül is felvette a lány ritmusát a hintában.
- És te hogy vagy? - tette hozzá, amint eszébe jutott.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=601937#post601937][b]Dolnay Camil - 2016.06.13. 08:35[/b][/url]

Málna

Kiderül, hogy hintatársa már a Bagolykőbe jár.
- Ja! - lepődik meg. - Én is oda fogok!
Akkor mégis idősebb nálam - gondolja Camil, és bár tudja, hogy nem a kor számít, és hogy mindenki szerint érettebb tizenhárom évesnél, most mégis olyan tragikusnak érzi, hogy ez a gyereknek kinéző lány már boszorkányképzőben tanul igazi varázslást.
- Most ide járok az Elisabeth Shanes Előkészítő Iskolába - rá is mutat a vörös téglás épületre, ami jól látszik a játszótérről. - Két hete még Romániában laktam, de átköltöztünk ide, és azt mondják, a Bagolykő a legjobb még a környező országokban is.
Hamarosan fény derül rá, hogy a lány is elég új, úgyhogy valószínűleg nem ő fogja felkészíteni a bagolykőbeli életre. Nem baj, ahogy telnek-múlnak a napok, ő is tapasztaltabb lesz, és akkor majd mesélhet Camilnak, mi zajlik abban a hatalmas kastélyban. Állítólag a lépcsők mozognak, és rengeteg festmény van, amik mindig figyelnek és hallgatóznak. Erről eszébe jut az egyik pletyka, amit hallott.
- Igaz, hogy van a Bagolykőben egy terem, ami tele van lovagi páncélokkal, és ha úgy tartja kedvük, verset költenek?
Erről eszébe jutott egy újabb dolog, amit felhasználhatna a készülő irodalmi köréhez. Előveszi farzsebéből a noteszét, és hogy ne zavarja meg beszélgetésük folyamát, bekattintja a tollát, és csak gyorsan odakarcol egy emlékeztető szót a lovagokról.
- Velem barátkozhatsz! - mosolyog fel, mikor újra elrakta az íróeszközöket. A csúszdán kicsit elgondolkodik. Ilyen idősen a hinta még lehet sikkes, de a csúszda? A fene egye meg, egyszer élünk!
- Oké, csúszdázhatunk - kacsint göndör fürtjei alól a lányra.