Ha lekanyarodsz a Boglyas térről balra amerre a lakósor kezdődik, és a második ház után elkanyarodsz jobbra egy kis utcán át egy nagy területre jutsz, melyen számos színes, és tekergő játék kapott helyet. Vannak itt különböző mászókák, melyek alagutakkal vannak tarkítva, hinták, csúszdák több méretben, és formában. A legmagasabb csúszda majdnem két méter magas és rengeteg kanyar van benne. Mindegyik képes hangot kiadni, ha a gyermek még nem múlt el tíz éves. Vannak forgó és ugráló játékok, melyek direkt úgy lettek kifejlesztve, hogy lekössék és mégis fejlesszék a kicsik ügyességét. Természetesen a szülőkre is gondoltak, így a kő asztalok két oldalán szintén kőből készült padokat helyeztek el, hogy amíg a kicsit játszanak a felnőttek tudjanak kicsit beszélgetni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=574494#post574494][b]Mihael Gérard Saint-Venant - 2016.03.16. 22:11[/b][/url]

Mini
- még a vizsgák alatt, március utolsó előtti szombatján-

- Fogd meg, na. Nem fogja letépni a karod. Még nem elég erős hozzá. - Utolsó mondatát vigyorogva teszi hozzá közben megcirógatva a gügyögő négyhónaposa orcáját. A fia napról napra erősebb és szebb, a büszke apai mosolyt le se tudja vakarni a képéről, vésővel sem. Gyerekre nyugodtan lehet használni a "szép" jelzőt. A szülők általános ismérve, hogy elfogultak a gyerekeikkel szemben ilyen vagy olyan módon, ez alól pedig ő sem kivétel. Látni véli az apró hasonlóságokat közte és a pici között a sötét hajtincsekben, a gödröcskés állban, és reménykedik benne, hogy Lafayette örökölte a zöld szemeit, úgy volna teljes a kép.
A szombat délelőttök újabban arra jók, hogy előkapja a babakocsit (!) és főállású édesapaként levigye a gyereket sétálni, azaz ő tolja a babakocsit, Lafayette pedig viháncol az ülésben, vagy babanyelven próbálja közölni, hogy éhes, elege van, de az is lehet, hogy az előbb azt a varjút nézte az ágon. Apa sajnos nem beszélni babanyelven.
Mára társaság is szegődött a férfias duó mellé; Mini egy igazi hős, hogy megközelítette őket már eleve a helyzet szokatlansága miatt is: Mihael, a notórius problémaforrás szabadlábon mászkál egy gyerekkel, ráadásul egy értelmes, humanoid, kedves, édes kisfiúval. Jó, technikailag éppen egy padon ülnek a játszótéren és Mini kezébe sózza át a kisfiát, mert mindjárt etetni kell, és inkább megspórolná a bőgőrohamot, ha lehet.
Lafayette jelen állapotában hatalmas szemekkel bandzsít Minire, de azon túl, hogy a lány ugyanolyan nő, mint az anyja, aligha fog fel többet belőle, ráadásul négy hónapos pelenkásként az anyja és az apja a kis világa közepe. Bőségesen nem érdekli behatóbban Mini személye, de első ránézésre úgy fest, nem fog sírógörcsben kitörni, ha a lány kezei közé jut. Persze Minin áll, átveszi-e a törpét vagy sem. Apu nem kockáztatja a gyerek leejtését, de elég határozottan nyomja Mini felé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=579271#post579271][b]Mihael Gérard Saint-Venant - 2016.03.28. 18:41[/b][/url]

Mini
- még a vizsgák alatt, március utolsó előtti szombatján-

Furcsa érzés volt elmondani Mininek és Beccának, hogy Lafayette megérkezett. Egyszerűen véglegesnek érezte, és érzi most is az életében beállt változásokat. A szétszórt életmód már nem működik egy gyerekkel a nyakán, sem az éjszakai kimaradozások, sem a féktelenség. Felfogta, hogy a baba figyelmet és törődést igényel, de el nem tudná mondani, milyen nehéz megemésztenie és alkalmazkodni hozzá. Sok minden hozzátartozik az új felálláshoz: meg kellett tanulnia helyesen fogni a kisfiát, a pelenkázást, etetést, büfiztetést, altatást (nem, nem dúdol altatókat a gyerek hallása érdekében), öltöztetést (most komolyan, eddig csak vetkőztetett, ráadásul Lafayette anyukáját), és mindehhez vegyük hozzá, hogy a felelősségérzetén is el kellett kezdjen dolgozni.
Mini közelsége megnyugtatja, egy pillanatra elfelejti, hogy ha hazamegy, valószínűleg megint az üres lakást fogja találni, mert a neje elhúzott valami rohadt megbízatásra, amitől már mindene kivan. Komolyan, az utóbbi idő egyre nyomorúságosabb közöttük. További gondolkodás helyett a lány felé nyújtja a picit, hogy elő tudja keresni a cumisüveget az etetéshez. Mini válaszára akarva-akaratlanul elneveti magát a fejét ingatva cumisüveg-vadászat közben.
- Lesz ő még nagy, és ha rám fog hasonlítani, sok szerencsét kívánok minden élőnek és mozgónak. De azért remélem, hogy valami jó is ragad majd rá. Neveljetek bele egy kis együttérzést például, oké? Az belőlem kimaradt, de neki még kellhet. - A Mini ölében mocorgó baba váratlanul kacagni, és hozzádörgöli nyálas kis pofiját teljesen véletlenül Mini tenyeréhez, ahelyett, hogy a lány ujjait fogdosná tovább. Nagyon tetszik neki a Rellon csapatkapitánya. Ki tudja, lehet, majd a jövőben Mínea tanítja kviddicsezni a jövendőbeli exRellonos csapattal együtt. Hehe.
- Az... - Végre megtalálja, amit keresett, és a hátizsákja bezárása után leül a páros melletti helyre a padon. Eltűnődő pillantását Minire és az ölében tartott kis mókuskára függeszti, de inkább Lafayette-et nézi, mint Minit. - Sokszor attól félek, hogy elejtem, és összetörik. Nem lesz többé. Pedig jelenleg ő az egyik legjobb dolog a mindennapjaimban az összes idegtépő hisztijével együtt. Akkorákat tud visítani, hogy már én is ordítanék tőle, ha nem fognám vissza magam. Nagyon... akaratos. - Büszkeség terül szét az arcán, láthatóan roppantul élvezi még a fia szeszélyes perceit is, nem csak az aranyos ögyörömbögyörömöket.
- Na gyere apához, nálam van, ami neked kell. Vagy megeteted te? - Kérdőn vigyorogva felvonja a fél szemöldökét, mintha provokálni akarná Minit. Megbirkózol a feladattal vagy sem? Mered vagy sem? Mert, ha Mini belemegy, ő aztán szívesen odaadja a tejjel teli cumisüveget, de ha mégsem vállalja, átveszi a babát, és a megfelelő pozicionálás után ő lát neki az etetéséhez.
- Azt pletykálják, kavarsz Iannel. - Újabb felvont szemöldök, de ezúttal enyhe fintor is társul mellé. Nem igazán... kedveli a kuzin legjobb barátját, pedig jobban belegondolva közte és Ian között lehet, hogy nem is feszülne különösebb ellentét, ha Ethan nem állna közöttük félúton.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=598045#post598045][b]Mihael Gérard Saint-Venant - 2016.05.31. 23:28[/b][/url]

NeMiza
-kedd délután, öt óra körül-

Egy hét hónapos poronttyal nem is olyan könnyű az élet, mint az gondolnád. Á-á, nehogy azt hidd. Az a valóság, hogy még mindig vannak kétségei a gyerek felől, illetve most már inkább csak a saját rátermettségét kérdőjelezi meg, mert a nemrég kézhez kapott apasági vizsgálat szerint a fia tényleg a fia és nem a nővére trollkodott vele, mikor előadta, hogy a baba valójában Mihaelé, nem az övé. Az első agyvérzés után egyenes út vezetett az apasági tesztet végző egyik pesti laborhoz a bizonyosság megszerzése érdekében (amnéziásan nem hiszel el olyan könnyen egy ekkora kaliberű dolgot... de még nem amnéziásan sem), s miután vizsgálat bizonyította, hogy a kiskrapek, akit eddig az unokaöccsének hitt, a saját gyereke, megejtette a második, gondolatbeli agyvérzést. Nem volt más hátra, hozzá kellett szoknia a gondolathoz, hogy a baba az övé. Ezután jött az előrelépés, a kellemes változás- sikerült visszaemlékeznie egy-két névre, arcra és személyre. Többek között most már tudja, hogy Michelle tényleg a nővére, Mini nem a volt neje, Nina nem a leendője, és Becca egy fia tojást se szült neki, nem hogy gyereket. A volt neje kiléte még mindig egy merő köd és nyálka, de különösebben nem vágyik megismerni a titokzatos nőt, ha már az volt kedves, és otthagyta őket a gyerekkel együtt.
Summa summarum, ismét visszazökkent a gyereknevelés csodáiba, emlékek elillanása ide vagy oda, és ha gyereknevelés, akkor ebbe beletartozik a játszótér látogatása is, azon belül pedig a hinta. Az utóbbi napok, sőt hetek tapasztalata alapján a fia rajong a hintáért, legalábbis mióta képes ülni és megtartani a saját kicsi buksiját, és húszmillió biztosító varázslat mellett a papa el meri indítani a hintát. Na igen, az aggódás és Mihael egy új keletű páros. Az, hogy a fia hangosan kacag, abszolút pozitív visszajelzés a munkáját illetően. Csak nem csinálhatja olyan rosszul, ha agyerek élvezi, nem?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=607102#post607102][b]Mihael Gérard Saint-Venant - 2016.07.06. 05:00[/b][/url]

Akár akarja, akár nem, elönti a mellkasropogtató határtalan szeretet a hintában ficánkoló tökmag iránt. Az agya egy hátsó, bosszús szeglete becsmérlően üvöltözik, hova lett a "mindenbe tojok bele, élem az életem" ember, de ő is tudja, hogy ha már összehozta a plusz melót magának... hááát, igazából megtehetné, hogy árvaházba adja és onnantól kezdve nem szükséges azon aggódnia, mit turmixoljon össze holnap reggel, mielőtt felébred ez a kis emberkezdemény. Azt viszont fontos hozzátenni, hogy nem ilyen alkat- nem akar megválni a gyerektől. Hogy szeretetből, vagy egyszerűen kihívásból egyelőre, azt nem tudni, de ragaszkodik a baba felneveléséhez. Az persze helyzet- és életkörülmény-függő, sikerrel jár majd vagy sem? A tervek megvannak, a kivitelezés majd sorban érkezik.
A percnyi idillt női hang szakítja félbe, hirtelen riasztja fel merengéséből és irányítja rá a figyelmét. Hosszú, szőke haj, tőle alacsonyabb alkat, tiszta tekintet. Tagadhatatlanul az esete, de jelenleg sokkal jobban lefoglalja a baba épsége, hogy ne repüljön ki a hintából, semhogy rámozduljon az ismeretlen nőre. Pedig...
- Bonjour... Ismerjük egymást? - Félig felé fordul, de a kezét módszeresen Lafayette háta mögé csúsztatja, hogy megmaradjon a biztonságérzet, nem a gyerek számára, inkább neki, hogy kézben tartja a helyzetet. Arcán érdeklődő, kedvesnek is mondható mosoly ül, de maradjunk inkább az érdeklődőben, hisz fogalma sincs, kivel áll szemben. Jó volna tudni a sok homály részlet mellett néhány biztos információt is, mint ennek a nőnek a kilétét.