31. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Megjelent az Edictum legújabb száma!
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed

Oldalak: « 1 2 ... 8 9 [10] 11 12 ... 20 ... 42 43 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Séllei K. Olivér
INAKTÍV


Illuzionista
offline
RPG hsz: 220
Összes hsz: 2702
Írta: 2013. október 30. 21:33 | Link

Lexine


Nem bízok meg az emberekben, ez nem újdonság. Idegenekben pedig főleg nem, és, ami azt illeti, a csajt még nem láttam túl sokszor. Igaz, hogyha lejövök a faluba inni és szocializálódni, első utam nem a csárdába, sokkal inkább a pubba vezet, annak a hangulata sokkal exkluzívabb, mint a poros kis falusi étteremnek. Már ha lehet valamit exkluzívnak nevezni ebben a faluban, ahol sosem történik semmi érdekes a pletykalapok havi megjelenésén kívül; ez is legtöbbünknek inkább bosszúság, mintsem élvezet. A vágások lüktető fájdalma sem bír rá a nagyobb szintű bizalomra az idegennel szemben, nem tudok még elég dolgot róla, hogy önkényesen a kezébe helyezzem az életemet. Talán túl drámainak tűnik a dolog - tekintve, hogy még mindig képes vagyok két lábamon megállni, és vele egy időben értelmesen beszélni -, azonban ismerem önmagamat éppen eléggé hozzá, hogy ez az állapot nem tart sokáig. A sokk nagy úr, a testet ért sokk még nagyobb. Tudom, hogy nem sokáig fog fennállni az ilyen szintű jóllétem, azonban a másik oldalról nem bízok meg az idegenben. Még barátoknak sem engedném meg a sebem begyógyítását, nemhogy egy komplett idegennek.
Vállat vonok, végül is tényleg mindegy, hogy mennyire van gyakorlata ezzel. Nem nézem szent kislánynak, aki fel fog támogatni az iskolába, hogy megkapjam a megfelelő ellátást, tudom, hogy el kell döntenem, hogy felvergődök félholtan az iskolába, vagy esetleg megengedem neki, hogy megpróbálja begyógyítani a sérülést. Korombelinek nézem, és mivel nem találkoztam még vele az iskola falain belül, arra a következtetésre jutok, hogy nem lehet túl sok gyakorlata a mágiával - vagyis a kötelezőn felül nem.
- Még? - visszakérdezek egy kérdő pillantással, igyekszem elterelni a figyelmemet az egyre erősödő fájdalomról. A bourbon jót tett, azonban hatása csupán néhány percen keresztül volt számomra érzékelhető. Ahhoz, hogy teljesen immúnissá váljak a fájdalomra, legalább két - ha nem három - üvegre lett volna szükségem. Akkor meg már minden mindegy lenne számomra, nem törődnék vele, hogy a szőke lány kérés nélkül segít lehúzni a kabátomat. Nem érdekel, hogyha a kastély falai között fog járkálni a közeljövőben, éppen elég nagy az iskola hozzá, hogy még egyszer ne kerüljünk egymás társaságába. Persze, tudom, hogyha itt és most segít rajtam - és megkímél egy találkozástól az indiánnal -, tartozni fogok neki egy szívességgel. És, ha valamit tiszteletben tartok, az ez. Nem maradok az adósa senkinek.
Egy apró morgással veszem tudomásul a kellemetlen, húzó érzést, ahogy a vértől a sebbe száradt textilt felhúzza. Nem kértem rá, és nem emlékszek rá, hogy engedélyt kért volna, azonban az egyre csak erősödő lüktetés ezt nem engedi szóvá tennem. Kezd egyre nyilvánvalóbbá válni előttem, hogy minél előbb kell az a segítség, és, hogy lassan már ott tartok, hogy nincs választási lehetőségem a bizalom szempontjából. A fintorára egy türelmetlen grimasszal felelek, egészen, ameddig arcomat el nem torzítja a fájdalom. Nem adok ki semmilyen hangot, azért annyi tartás van bennem, hogy ne álljak neki elveszett kisfiúként nyavajogni. Nem nézek le a sebre, pillantásomat mereven a lányra szegezem, tudom, hogy ez a legjobb, amit jelenleg tehetek.
- Pedig pont kérni akartam még egyet - lököm kissé közelebb hozzá a poharamat. Vagyok eléggé jártas a gyógyító bájitalok hatásában, hogy tudjam, miért is nem ajánlja az alkohollal való bevételt, azonban a mellékhatásként járó zsibbadtság és tudatlanság most hidegen hagyott. Ennél csak jobb lehet.
- Egyébként Olivér vagyok. - Ha már éppen az életemet készül megmenteni, teljesen mindegy, hogy tudja-e a nevemet, vagy idegen vagyok számára. A távolságtartásnak azt hiszem, ezen a ponton annyi.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Amanda Meggie Philips
INAKTÍV


Pillangó ~ || Királylány ~
offline
RPG hsz: 232
Összes hsz: 7402
Írta: 2013. október 31. 10:03 | Link

Lotte <3

Ha ők azok a tipikus lányok lennének, akkor valószínűleg nem itt üldögélnének, nem futnának össze hasonló körülmények között, sőt, meglehet, hogy akkor ilyen problémáik se lennének, mint most vannak, de őket nem teremtették ilyennek. Amanda ahhoz, hogy csak egyszer hosszabb távra rendben legyen az élete, túlságosan sokszor keveredik bele valamibe, vagy szúr el valamit, nem igazán megy neki ez az élet nevű játék az utóbbi 1 évben ismét. Talán megint kezdenének visszaköszönni a régi dolgok? Kicsit abból, amiket művelt mostanában simán erre lehetne következtetni, senkit nem hibáztatna pár nem kellemes bélyegért, de ilyennek is kell lenni, nem? Itt van ennek Manda, ismét.
Megrendeli az italt, közben Lottét figyeli, meg hozzá is beszél, még megszabadul a kabátjától. Attól függetlenül, hogy járt már itt, azt még mindig nehezményezi, hogy a szemek automatikusan vetődnek rájuk, de ez sem tart sokáig, ahogy minden csoda 3 napig, itt a bámulás 3 percig tart körülbelül.
- Jogos, de utána ha jól érzem a lazítás kell, nem a tiszta fej. – Mosolyog rá, miközben látja, hogy már mindjárt indulnak feléjük az italokkal, ekkor kezd bele abba, hogy oka van mindennek. Nem litánia, vagy hasonló, egyszerűen csak tart attól, hogy annyira lemaradt, hogy menthetetlenbe próbál belefolyni. De miért is akarna belefolyni? Nem szokta különösebben meghatni a rossz sors, de az, aki közelebb kerül hozzá, arra valami belső késztetés azt mondja, segítse őt, ez hozhatta ide is. Meg az, hogy a saját bajai elől menekül, folyton, még Kornélnak se néz a szemébe és közli mi a helyzet, pedig nem nagydolog, persze megvannak szavak nélkül is legtöbbször persze…
- Yaristával szakítottunk, az abban a pár napban kicsit nehéz volt, sikerült magam majdnem megöletni is, csodálom is, hogy élek még. Aztán visszatért Kornál…
Említette már a nevet, de többet biztos benne, Lotte sem tud, egyelőre ezzel meg is áll itt, de az az egyáltalán nem szokványos mosolya sok dolgot rejteget. Ami meg Yaristát illeti, amennyire egyszerűen közölte, annyira nem olyan volt az arckifejezése. Nem tudja, hol bontsa ki, vagy mennyire és mit, de barátnője úgy is tudni fogja, mit kérdezzen, ha értelmezni akarja, egyébként meg, kicsit pozitív is, akkor is, ha ismét bebizonyította magának, hogy nem mennek neki ezek a kapcsolatok. Olyan elkötelezettségi problémái vannak, amiket önmagában kéne lerendeznie, de hogyan? Valami csak felnyitja már a szemét, mert nem látja a fától az erdőt.  
– Lina is itt van, szóval össze is kapart, meg sokkal jobb mióta itt van ő is. Sok olyat teszek mostanában, amit nem kéne, a legszomorúbb, hogy ismét előjött az, hogy nem bánom meg.
Most hirtelen ezer meg egy kérdés cikázik a fejében arról, hogy magát miért bántja ezzel, mit ront el és hasonlók, a megérkezett italokra tekint majd a tequliából egyet-egyet citrommal együtt maguk elé helyez, közben észre sem veszi, hogy a morfondírozásban hangosan is kérdez.
- Miért teszem ezeket? Miért tesszük ezeket?
Felemeli a fejét, kisimultabban és halvány mosollyal tekint a vele szemben lévőre ismét, jól esik beszélni, de a visszakérdések és válaszok után rajta lesz a sor, ezt már a részkérdése is megfogalmazta minimálisan.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Sharlotte Johanson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2013. november 1. 13:52 | Link

Manda <3


Valahogy Amanda nagyon átlátja a helyzetet, és ez még csak kicsit sem meglepő. Mindennek oka van, ez tény és való, éppen ezért már-már természetes, hogy most pont itt ülnek, egymással szemben, és pont ebben a helyzetben. De ezt nem is kell firtatni, mindketten tisztában vannak vele.
- Talán nem is kellenek azok a tiszta gondolatok - hangos gondolkodás ez csak részéről, a megszokottnál is kedvetlenebb hangsúllyal, szinte már sóhajként. Tényleg miért is akarna gondolkodni? Lazítani szeretni, kikapcsolni az agyát és jól érezni magát végre.
Persze amint Mandát kéri a kezdésre, teljes figyelmét neki szenteli, nem igazán figyelve arra, hogy az italokkal már feléjük tartanak, csakis a lányra koncentrálva, mert ez a minimum. Csendben, szinte kifejezéstelen arccal hallgatta a pár tömör mondatot, majd ahogy a rellonos arcán megjelent a sokat kifejező mosoly, az ő szája is enyhén felfelé húzódott.
- Ha jól sejtem.. ez nem egy "heló-szia de rég láttalak" viszontlátás volt.. - a lehető legtermészetesebb, valahol mélyen még talán kedvességet is sugárzó hangnemben szólalt meg, ami halvány mosolyával még egyszerűbbnek tűnhetett, noha ezzel a mondatával mindent elmondott. A véleménye, a gondolatai Kornél visszatéréséről ezt teljesen magába foglalták, látva barátnője arckifejezésében történt változásokat a két név említése közben.
A vele szemben ülőnek azonban még volt mondanivalója, mert ennyire ugye nem lehet egyszerű, mikor már ez sem az... Az egyetlen gondolata, ami beugrik még pár másodperces átgondolásra vár.. Kezdetben nem biztos abban, hogy erre ezt kellene mondani, mert a lányt bizonyára aggasztja a helyzet, de, ha már itt ülnek, szinte nyílt lapokkal játszanak, olyan mindegy...
- Lehet furcsa.. de ne is bánj meg semmit. Soha! - jogos, hogy mindenki azzal jön, hogy ha bűnt követ el, vagy vétkezik, akkor meg kell bánni tettünket, és tiszta lesz a lelkünk meg, minden.. De neki meggyőződése, hogy ennek semmi értelme. Szabadon kell élni, élvezni kell, és semmit sem szabad megbánni, sokszor nem szabad gondolkodni, csak cselekedni, és kész. Valójában egyszerű, csak az emberek túlbonyolítják.
Furcsa módon nem öntik el a gondolatok. Ez még nem az a szint, vagy már nem az, amikor nem tud rendet tenni, mert jön minden egyszerre. Igen, még túl tiszta minden, ezért az elé lerakott tequila felé nyúl, közben pedig a kérdések is eljutnak tudatáig.
- Nem tudom... - maga elé meredve, a végére elhalkulva, szinte a semmibe beszél, majd tekintetét felemeli és Amandáét keresi vele. Amint megtalálja folytatja. - Tudod.. lehet, hogy minden okkal történik, sőt, biztos. De rengeteg esetben csak egyszerűen nem számít, vagy csak nincs értelme keresni. Igen, én is tudom, hogy rettentően zavaró a tanácstalanság, mert ez lényegében az. Megrekedsz a dolgokkal, és se előre, se hátra, nem tudsz mit tenni. De csak egy darabig. Aztán már ösztönösen teszel magasról az okra - sok a duma, de mindezt így egyszerre el kell mondani, hogy teljes legyen a kép, hogy maradéktalanul megértse. Még ha bízik is benne, hogy félgondolatokból is megértené, kiegészítené, mert nagyon ugyanazon a vonalon vannak... Csak így érzi jónak mégis.
Na de akkor az este másik meghatározó pontja, a pia. Amit eddig teljesen hanyagolt, na nem mintha olyan rég itt lenne.. Csak jött a barátnő, és a vajsört is eltolta magától, amíg a tömény meg nem érkezik. Viszont már azt kezében fogja, és döntené is magába, csak hát nem. Van egyfajta norma, ő mondjuk bármit iszik és bárkivel, előtte a koccintás az kell. Csak ezután húzza meg, egyszerre le az egészet, majd rögtön a citrommal barátkozik, ám arckifejezése hűen tükrözi: ez sem egy lightos ital. Mondjuk nem is a kedvence, de az agyát kikapcsolni tökéletes.
- Na, akkor most én jövök? - tudja, hogy a válasz igen, csak azért még egyértelműsít, miközben a poharat visszahelyezi maga elé, közben tartva a szemkontaktust.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


David Benett
INAKTÍV


Kinyírta a zenekart.
offline
RPG hsz: 344
Összes hsz: 1551
Írta: 2013. november 2. 15:36 | Link

Mihael.
- késő éjjel -


Lassan csak megszoktuk egymás társaságát, mialatt támogatva őt az egyre jobban rázendítő esőben a csárdába igyekeztünk. Pontosabban én igyekeztem, ő meg próbálta tartani velem a lépést. Nem hagytam ki a bemutatkozónkat sem, de azért Mihaelt sem kellett félteni; mihelyst berúgtam az ajtót ő máris megparancsolta a pultosnak a két üveg vodkát. És ha ezen a napon nem volt még elég hab a tortán, akkor most a sors pakolt rá még egy lapát cseresznyét a vendégeink személyében. Testemben a vodka nekilátott a munkának, könnyebbnek éreztem a kezem, elmúlt a remegésem a hidegtől, sőt, szabályosan melegem lett, miközben az IQ-fighter barátaink felénk tartottak. Az üveg vodkámnak már több, mint a felét magamba döntöttem, de társam sem tétovázott, nyakalta ő is rendesen, és neki nagyobb szüksége is van rá, mint jómagamnak. A pultos lány meglepetten hozta ki a kicsit vörös pengéjű kést, és nyilván festett barna volt, mert nem vágta le a szitut, pedig igazán egyértelmű volt: három tagbaszakadt állat állt Misi mögött és mindkettőnk arcán megváltoztak az érzelmek. Letette a pultra elénk mikor a megkéselt már kezdte a szájába dönteni azt a jó kis alkoholt, miközben kitaperolt valamit a zsebében. Akcióba lendülésekor el kellett ismernem, hogy ez egy nem is olyan ostoba gondolat, és amíg ő barmokat grillezett, én egyik kezembe a kést, másikba a tálcát véve vártam a mutatványának a végét, majd én voltam a soron. Az egyik állatnak, akinek nem sikerült időben felocsúdnia a lángszóró után, nagyot sóztam a szeme közé, majd csillagokat látva úgy eldőlt, mintha csak anyuci altatta volna el. Ezt nyugtázva éreztem meg először valami hideget a bőrömön, majd bizsergető érzést, ami nagyon is ismerős volt. Képben voltam, hogy a Mihaelt megkostoló kés most engem ízlelgetett, így fatálcám társaságában a fazonra vetettem magam, aki vagy kétszer akkora volt, mint én. Két kézzel emeltem fel a harci eszközöm majd teljes erővel belevágtam a mocsadékba, aki erre válaszul megragadta a még mindig hasamban vájkáló kést, megforgatta kicsit majd kitépte onnan. Újabb csatakiáltást hallattam és az adrenalin úgy öntött el, mint a düh: elképesztő sebességgel, hatalmas adagban. A tálca újfent a csóka pofájába landolt, mire az megragadott és hanyatt levágott a padlóra. Na most én láttam a tüzijátékot a pacák fejével egyidejűleg, aztán mint valami kislány, lepattant rólam. Alig fogtam fel, hogy Mihael perdítette le rólam a hájtömeget, de határozottan kiköptem egy adag vért a padlóra mialatt valahogy nagy nehezen feltornáztam magam két lábra. Jól megtántorodtam és a pultnak ütközött a hátam. Megpillantva az egy épségben maradt vodkásüveget megragadtam és a maradék felét lehúztam a fájdalmam ezzel tovább enyhítve. Az egyik széket megragadtam majd a szinte megszokottá vált üvöltést követően megfűszereztem a tag nyakát vele, akinek épp most varrt fel Mihael egy gyönyörű hegtetoválást. A fickó megadva magát eldőlt én meg a lendületemmel nekiestem Mihaelnek.
- Hol az a kés?!
Leheltem neki és lecsúsztam a padlóra, hogy megleljem, ám időbe telt, mire a sóbálvánnyá változott ürge alatt rábukkantam. Egy pillanatra sem lepett meg, hogy hármójuk közül az egyik mivé változott, teljesen természetes, és furcsa örömhullám árasztott el érezve, hogy a kés még mindig vörösen izzik.
- Te kezded vagy én?
Pillantottam rá, tekintve, hogy a pultos leányzónak túl sok volt amit látott és ő is megadva magát elájult a pult mögött. Bíztam a Rellonosban, hogy lesz annyi esze, hogy még egy kis alkohollal előhozakodjon amellett, hogy nem késlekedik tovább. Ha a földön fekvők közül bármelyik valamivel próbálkozni, mérget vehet rá, hogy belevágom a kést, amit épo a kezemben szorongatok félig fekvő, félig ülő pozícióban.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lexine Westbrook
INAKTÍV


pandicorn
offline
RPG hsz: 152
Összes hsz: 2037
Írta: 2013. november 4. 01:09 | Link

Oli

Egyelőre. Aztán ki tudja, mi lesz holnap. Mostanában bőven akadt szabadidőm és azt nem akartam ezen a szent helyen tölteni. Ez Jamienek való hely volt ő élvezte, hiszen az övé volt, sok munkája van benne. Én is szívesen voltam itt, ha csak őt kellett néznem, maximum segítettem neki egy kicsit, ahogyan most is. Azt viszont régóta fontolgattam, hogy tanulnom kellene valamit. Soha nem voltunk elég időt egy helyen ahhoz, hogy normálisan tudjak tanulni. Ráadásul a varázsbéli képességeim igencsak hagynak kivetnivalót magam után, pedig elvileg aranyvérű vagyok, bár erről mélyen hallgatok.
- Soha nem lehet tudni.
Megvonom a vállamat, meghagyva annak a lehetőségét, hogy esetleg holnap összefusson velem a kastély folyosóján. Nem holnap talán mégsem, ugyanis biztos, hogy ezután délig ki sem fogom kelni az ágyból, jöhet fölém imádkozni bárki. Egy pillanatra eltűntem a pult mögött, hogy egy pohárral és egy üveg vízzel bukkanjak föl ismét. Ráérősen csavartam le róla a kupakot és lassan öntöttem bele a vizet a pohárba. Nem nagy titok, egy kicsit azért élveztem, hogy itt szenved előttem és én vagyok az egyetlen aki jelen pillanatban segíteni tud rajta...elég kellemetlen lehet ennyire kiszolgáltatottnak lenni.
- Lexi.
Mondom futólag, még egy gyors vicsorgós mosolyra is futja, majd kihúzom a bájitalos fiola dugóját és beleöntöm a tartalmát a vízbe. Mindezek után villámsebesen előveszek egy másik poharat, töltök bele egy kis whiskyt és koccintásra elemem a poharat.
- Egészségedre, és ezt most tényleg egészségügyi szempontból közelítem meg, mármint...érted...
Megvonom a vállamat, összekoccintom a poharainkat és egy az egyben lehúzom az italt, amúgy sem volt benne kibírhatatlanul sok, épp megfelelő mennyiség volt egy kis vadóc számára.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Amanda Meggie Philips
INAKTÍV


Pillangó ~ || Királylány ~
offline
RPG hsz: 232
Összes hsz: 7402
Írta: 2013. november 8. 13:25 | Link

Lotte <3

Körülményeinek ismeretén egészen hamar átlendült, így nem is meglepő, hogy megérkezését követően hamar fellélegzett. Nem kellett magét tartania, Lotte előtt nem. A nyűglődések korszakán már túl van, meglepő módon a bőgési fázis kimaradt, helyette jól kidühöngve magát rombolt, és a saját fejére hozott bajt is egészen jól kezelte, most meg… Most pedig itt van, morcosság, kedélyingadozás, rosszkedv és düh nélkül, immár. Legalábbis látszólag, sikerült eltemetni a dolgokat jó mélyre, azzal, amiket meg felhoz, nem szaggatja a sebeket sem magában. Legalább ebben sikeres tud lenni.
Tiszta gondolatok, vagy sem, az biztos, hogy ma nem is akart józan maradni, másként ide sem jön. Hetykén áll a dologhoz, nem akarja teljesen pusztítani magát, de erre az idei, végzős évére nem maradtak olyan dolgok a nyakában, amik miatt ne tehetné. Közben, ha már a dolgainál tart, beleveti magát a dolgok felvázolásába, fokozatosan, nem túl részletesen de a lényegi részre kitérve. Ahogy halad a történésekben előre, úgy vált a ridegből egy sokkal kellemesebb hangnemre és arckifejezésre. Az a bizonyos mosoly is ott ül már a szája sarkában. Hiányzott már neki ez, tisztán, minden felesleges érzelemtöltet nélkül szórakozik, ez sokkal jobban illik hozzá, kezdi úgy érezni, hogy ez az egész elmúlt időszak csak teher volt, amolyan láncok rajta. Kötöttség, hűség… olyan dolgok, amikhez korábban se sok köze volt, persze a többség őt csalta meg előbb, de sokszor volt ludas ezekben a dolgokban, amikről Lotténak is mesélt már, egyik-másikról legalább is.  
Meglepő, hogy az a Helloween este, amikor visszaérkezett milyen nyomokat hagyott benne, ha akkor nem kóborol, nem fut össze ezzel a lánnyal, pedig sokat köszönhet azóta neki, támaszkodnak is egymásra. Ehhez nem kell sülve-főve együtt lenniük, állandóan hangsúlyozni, hogy igen, ő a barátom és rá számíthatok. Ők érzik ezt, anélkül is.
- Nem, de egy nagyon kellemes meglepetés volt… érted mire gondolok úgy is. – Nevet fel egy kicsit, miközben a gondolataiból újra a beszédre tereli magát.
- Örültem neki, barátok vagyunk, régóta, jól ismer, nem kell semmit rejtegetnem, lepleznem, teljesen jól viseli a füllentéseket is, és nincs érzelmi kötelezettségünk. Hiányzott ez a fajta szabadság…  
Valahogy ez magyarázza azt is, ami előjött belőle, mióta a környezete rendezett, ha lehet ilyet mondani az ember kapcsolataira. Szerencsés jelenleg, hogy azok veszik körül, akik. Mikor befejezi azzal, amivel a mondandóját és már az ital felé fordul, akkor hallja a megjegyzést. Nagyon is érti ő ezt. Mindig is ilyen akart lenni, nem tartani a következményektől, mert a vélemények alapvetően nem kötik le, az van mindenkinek, de senki se kíváncsi a másikéra. Ellenben a tetteinek a következményei, az teljesen más tészta. Nem feltétlenül tart tőle, hogy magát sodorja veszélybe, inkább attól tart, hogy mást fog vele. Manda önmagát így is állandóan a halálba küldené, ha nem venné elő jobbik eszét a helyzetek többségében, példálózni se nagyon kell, hogy ezt alátámassza. A gondolat áradat vége a hangosan feltett kérdés, amire még a válaszok előtt megvonja a vállát. Ez van, ezekkel nem nagyon lehet mit kezdeni. Ezután barátnője szemébe nézve figyel rá, miket is mondd. Mókás, hogy sorsszerűség valahogy mindig téma lesz náluk. Pár bólintással tudatosítja magában a dolgot, Lotte felé pedig egy bizonyítékként szolgál ezzel, hogy jól érti.  
A beszélgetést több irányból is meghatározó eszköze, az ital kerül immár terítékre. Só, tequila, citrom, melegség, jóleső érzés… Ez vár rá pillanatokon belül. Megfogja a pohárkát, Lotte felé emeli, amint összekoccant, megízleli a sót, majd lehajtja az italt és a citrom fanyarságával kíséri. Pillanatokra összeráncolja a homlokát, de amint az ital leér, kisimult arccal, az eddig felrajzolódott mosollyal tekint előre.
- Úgy van, nagyon el vagyok maradva… Ne sajnáld!
Mondja neki, majd picit mozgolódik a széken, az asztal fölé hajol, amelyre rákönyököl, fejét kezével megtámasztja és így figyeli a lányt. Nagyon kíváncsi már, nem az a fajta, aki követi a pletykákat, bár Yar alatt, ha kellett, ha nem, kapott bőven, ellenben azóta talán újság sem volt a kezében, emberekkel meg csak ritkán találkozott, és megválogatta kikkel. Ösztönösen szegezi rá a tekintetét és figyelmét. Rá fog koncentrálni, övé a terep.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
offline
RPG hsz: 383
Összes hsz: 5183
Írta: 2013. november 19. 13:05 | Link

David
-késő éjjel-


Az öngyógyítás hívei lehetnek mindketten, vagy hát ő biztosan, mert fájdalomcsillapítás terén a vodkára esküszik ő is ilyen helyzetben, de aztán mondjuk jó volna elnézni a gyógyítóig is, hogy összefoltozza őket. Hála az újból megjelenő "barátoknak", nemsokára kész csatatérré változtatják a szerencsétlen csárdát. A kártérítést majd be lehet nyújtani az igazgatónál, mert róluk bajosan fogja bárki is legombolni a zsét erre. Vagy miért nem kapkodják majd össze a megvert barmokat és nyögetik ki velük a szétvert pia árát? De biztos kreatív a tulaj, megoldja majd ő.
Zajlik a grillezés, majd az utántöltés, közben Davidet is kidekorálják, az anyjuk kínját, hát muszáj ő is odasózzon mágiával többek között. Aztán meg már tetoválja a retardált agyament karját, kiikszeli, hogy ez is megvolt neki elpáholási szinten. Komolyan, mire kellett ezek visszamásszanak ide és keressék a bajt?
Dave pocsékul fest, bár igazság szerint egyikük sem indulhatna most a szépségversenyen felcsipkézett oldalakkal és hassal. Még jó, hogy a másik vodkás üveg túlélte a bunyót. Ő most kihagyja a vedelést, noha elkélne, de nyilvánvalóan Davidnek jobban betett most ez az egész, mint neki. Az emlegetett kés elgurult, de társa hamar összeszedi a sóbálványos jeti alól. A kérdésre nyakon ragadja a megmaradt vodkás üveget és Dave kezébe nyomja amolyan érzéstelenítőnek.
-Kezdd te. Gázabb a sebed az enyémnél.- Kissé krákogva beszél és a végén egy hörgős köhögés is elhagyja a száját, de még valahogy bírja az iramot feltehetően az adrenalin miatt.
David bizniszelése alatt rászól arra a szerencsétlen pultos lányra, hogy üzenjen fel a kastélyba a gyógyítóért, így mire társa elrendezi magát, a segítség is kifut hozzájuk. Holnapra már fent lapulnak mindketten a kastély betegszobáján és persze jön a szokásos blablabla a konzekvenciákról, de innen tovább tesz rá magasról, csak az érdekli, hogy össze lettek kaparva és azok a férgek megkapták a magukét.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

>Év terelője 2015-16 ősz-tél< | Gyakorló apuka
Séllei K. Olivér
INAKTÍV


Illuzionista
offline
RPG hsz: 220
Összes hsz: 2702
Írta: 2013. november 19. 20:07 | Link

Lexine

Szent igaz, a jövő nincs kőbe vésve. Ma még nem Bagolyköves diák, azonban ki tudja, hogy mit hoz a holnap? Ugyanígy van az én esetemben is, ma még menekülök, rohanva az üldözőim elől, egy nagy vágással az oldalamon, amiből lüktetve folyik a vér, és rábízom magamat egy vadidegen lányra, holnap pedig talán visszatérek a normális iskolai diákok életéhez, és majd szorgalmasan részt veszek minden órán, és még tanulok is. Talán, bár szörnyen kicsi az esélye, de még akár ez is előfordulhat. Akár meg is térhetek, vagy, ami jelen helyzetből még talán logikus is lenne, ágynak eshetek valamilyen fertőzéssel, és akár meg is halhatok. Nem döbbennék meg, mindig felelősségteljes voltam, és tisztában vagyok vele, hogy a tetteimnek milyen következményei vannak. A mai este kimenetelére is számítottam valamilyen szinten, mégis belevágtam, elvégre az adrenalinfüggőség mind közül az egyik legveszélyesebb. És a legerősebb. Belekerültem egy helyzetbe, amiből úgy, ahogy ki is másztam, és eljutottam egészen idáig, a beszélgetésig az eddig számomra még teljesen idegen lánnyal.
Vállat vonok a válaszára, nincs erőm komolyabban reagálni. Ő tudja, ő a felelős a saját döntéseiért. Minden esetre ezek után talán nem lepődnék meg, ha szembe jönne velem az iskola szerteágazó folyosóinak egyikén. Bármennyire is elkeserítő, az iskola nem elég nagy hozzá, hogy az emberek hosszútávon elkerülhessék egymást, ellenben ahhoz éppen eléggé kicsi, hogy mindenki tudjon mindenről, ami valakivel történik. Biztos voltam benne, hogy ennek a kis kalandomnak, látogatásomnak, vagy balesetemnek - nevezzük bárminek - is híre megy majd egészen rövid időn belül. Az emberek nem tudják mással lefoglalni magukat a rengeteg szabadidejükbe, így ez még egy viszonylag izgalmas téma is lenne a számukra. Már látom magam előtt a kérdő tekinteteket...
- Örvendek Lexi. - Energiatartalékomat felhasználva rávigyorgok, így, hogy az adrenalin lassacskán kiürül a szervezetemből a nyugalmi helyzetben, már tudom, hogy nemsokára eluralkodik rajtam a fáradtság és a fájdalom, ami az oldalamon lüktető seb felől érkezik. Figyelem a mozdulatait és ténykedését, ahogy a közel sem kecsegtető vízbe még valamilyen löttyöt tölt, nem vagyok biztos benne, hogy az egész jót fog nekem tenni, azonban ennél rosszabb nem igen lehet a helyzetem. Felemelem a poharamat és az övéhez koccantom, majd egy húzásra megiszom az egészet. Szinte eldobom a már üres poharat, vissza a pultra, és nem tudom megállni egy fintor nélkül. Még rosszabb íze volt, mint amire számítottam.
- Egészen biztos vagy benne, hogy ez segíteni fog? - felvonom a szemöldökömet, majd pillantásomat a sebre irányítom, ami meglepő, de máris mintha gyógyulásnak indulna. A fájdalom viszont nem csökken, neki kell támaszkodnom a pultnak ahhoz, hogy meg tudjak állni a lábaimon.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Sharlotte Johanson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2013. november 21. 15:49 | Link

Manda <3

Ez a jó a nem felszínes, nem csak látszatbarátságokban.. Be se kell fejezni a mondatot, nem kell mondani semmi egyértelműt, vagy akár meg se kell szólalni, csak próbálni játszani a "szerepünket", és a máik tudja, hogy mi a helyzet. Ha valami nincs rendben, ha boldog az ember, vagy össze van zavarodva; teljesen mindegy, az igazi barátai megérzik, és mellette vannak, segítenek, ahogy tudnak, meghallgatják, tanácsokat adnak, kiállnak mellette, mert ez úgymond hozzátartozik a barátsághoz. A kapcsolat alapja ez a fajta bizalom, és ők még ha nem is éreztetik olyan sűrűn egymással, tudják, hogy számíthatnak a másikra, és ott van, ha kell.
- Persze, hogy értem - lényegtelen, de azért megerősíti egy halvány félmosollyal. Teljesen egyetért vele, átérzi, mert neki is kellett ez a fajta szabadság, és valami teljesen hasonlóba kezd belefolyni. Semmi kötöttség, szórakozás, egy szempontból ugyanaz a helyzet, a körülmények mások talán, bár ez alig változtat valamin.
Aztán persze, ahogy átfutottak a rellonos részéről a helyzeten, felvázolta ott mi a helyzet, már tudta, hogy ő jön, de azért rákérdezett. Manda előrehajolt kissé, és még pár másodpercig csak meredt rá semmitmondó félmosolyával, aztán gondolatait összeszedve és még maga elé bámulva kezdett bele.
- Én el akartam húzni, mindent itt hagyni, aztán elkezdtem pakolni és mire végeztem elvetettem az ötletet. De mennem kellett, muszáj volt változtatni, így röpke 10 hétig Flöhában voltam. Szórakoztam, élveztem, hogy senki sem ismer, kilógtam a nyugodt kisváros normális életéből. Annyira jó volt ez a másság, hogy maradtam volna, ha nem rontom el ott, hogy összebarátkozok egy sráccal és elmesélek neki mindent. Onnantól már képtelen voltam szabad és független lenni, mert.. igazából nem bíztam meg benne eléggé, hibáztam - furcsa, hogy igazából még mindig romokban hever, de annyira nem érdekli. Talán az is motiválja, hogy ha már egyszer padlóra került, nézzük a jó oldalát; nem a sárban fekszik. De mindez lényegtelen, mert nyugodt és egységes hanglejtése akármit mondhat a lánynak. Reméli, hogy azért megérti, nem bánt meg semmit, és hirtelen ötletei így is lesznek még, csak egyszerűen képtelen szocializálódni, a pár ember, aki kiérdemelte a bizalmát, csak velük kedves, megértő, a többiek pedig jobb, ha elkerülik. Mindez a változáshoz tartozik, ami miatt elítélhetik, ez sem érdekli; a saját útját járja.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Lexine Westbrook
INAKTÍV


pandicorn
offline
RPG hsz: 152
Összes hsz: 2037
Írta: 2013. november 22. 16:26 | Link

Oli

Összekoccantom a poharainkat és szó nélkül leborítom a torkomon az italom tartalmát, aminek bizonyára kellemesebb izé van, mint az övének, holott, nem szeretem a whiskyt, bár tény és való, hogy elég embereset tud ütni, ha a delikvens elégséges mennyiséget tölt magába. Bár nem vagyok az nagy ivós, van egy kevés tapasztalatom és nem azért, mert sokat vagyok a csárdába. Figyelem az arcát, amint hamarosan meg is látszik az bájital eredménye. Nem tudom megállni, hogy ne vigyorogjak, ahogy figyelem, ahogy megissza a borzalmas ízű löttyöt. Leginkább dínó pisihez tudnám hasonlítani, legalábbis ha valaha valaki kóstolna ilyesmit, szerintem pontosan ilyen íze lenne. Bár erre nem sok esélyt látok, azt viszont tudom, hogy nem épp a legkellemesebb bevenni az ilyen bájitalokat, mert a legtöbbnek borzalmasan rossz íze van. Viszont én már gyakorlott vagyok benne, orrot befogni és még csak véletlenül se érjen a nyelvedhez, szimplán csak le kell önteni a torkodon. Talán elmondhattam volna neki, de ezért a fintorért bőven megérte a dolog. Figyelem ahogy ledobja a poharat, gyorsan magam elé húzom, whiskyt töltök bele majd a sajátomba is, visszalököm felé a poharat majd ismét a pultra ugrom majd onnan mellé.
- Úgy nézek ki, mint valami mocskos díler?
Azt gondoltam, legalább egy kicsit bizalomgerjesztő vagyok, de erre a megjegyzésre nem tudok másként reagálni. Ha megakartam volna ölni, egyszerűen csak hagytam volna elvérezni itt a csárda közepén, mégsem tettem. Megfogom a pólója alját, felhúzom és a seb elé teszem a kezemet.
- Csiribí meg csiribáá...abrakaradabra...
Próbálok komoly fejet vágni hozzá, mintha iszonyatosan koncentrálnék, majd színpadias mozdulattal elrántom a kezemet, hogy megnézhesse a sebet, ami olyan mintha több hetes lenne. Vágok egy lekezelő grimaszt, felhajtom az italomat és nekidőlök a pultnak, csak lazán.
- Nagyon szívesen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Séllei K. Olivér
INAKTÍV


Illuzionista
offline
RPG hsz: 220
Összes hsz: 2702
Írta: 2013. november 24. 18:37 | Link

Lexine


Az elfogyasztott fél pohárnyi whiskey nagyjából fél fogamra sem volt elég, esélytelennek tűnt tehát, hogy bármilyen kis mértékben is elfedi a bájital szörnyűséges ízét. Tudtam, hogy mire számítsak, eléggé sokszor kezeltek már ilyennel - talán túl sokszor is. Az egészségért meg kellett szenvedni, és a szervezetemből fokozatosan kiürülő adrenalin és a helyébe lépő lüktető fájdalom is ezt mutatta. Mindazonáltal volt már rosszabb is a helyzetem, jelenleg nem éreztem úgy magamat, hogy életveszélyben lennék. Pedig majdnem, hogy abban voltam. Az átok okozta vágás az oldalamon könnyedén elfertőződhetett volna, ha nem gyógyítják be időben, az pedig még sokkal nagyobb fájdalmakat vont volna maga után.
Részben ezért nem is ellenkeztem, amikor Lexi felajánlotta a segítségét. Bár nem bíztam benne - hiszen teljesen idegen volt számomra -, nem gondoltam, hogy a fennállónál nagyobb kárt okozna az ügyködésével. A bájital aztán szörnyű ízéből ítélve megfelelőnek tűnt, én pedig örülhettem, hogy kikerültem egy látogatást a javasbácsinál. Amikor csak megtehettem, igyekeztem elkerülni a társaságát, azonban alkalomadtán segítségre szorultam. Boldogított a tény, hogy most nem hosszabbodik az ilyen esetek listája, nem hiányzott, hogy másoknak is legyen róla sejtésük, hogy mibe keveredtem.
Lehúzom a bájitalt, és megállom öklendezés nélkül a dolgot, ami viszonylag nagy teljesítmény. Ezeknek a löttyöknek a szaguknál is borzalmasabb ízük van, ezt már volt szerencsém megtapasztalni néhányszor. De segítenek, az kétségtelen. A poharat ledobva, majd visszakapva még mindig fintorogva azonnal számhoz emelem az italt, és nagyokat kortyolok belőle. Érzem, ahogy a gyógyszer után az alkohol is hatni kezd, a fájdalom tompul, a seb összezáródik, valamint a bájitalra is már csak a keserű utóíz emlékeztet, amelyet a whiskey majdnem teljesen eltűntet.
- Most erre válaszoljak? - felvonom a szemöldökömet, míg szám köré egy féloldalas vigyor kúszik. Úgy őszintén nem néztem a csajt dílernek, de abból kiindulva, hogy éjnek idején egy poros kis falusi kocsmában az első betévedővel felettébb lelkesen jótékonykodik, gondolhattam akármire.
- Kösz. - Kiiszom a maradékot a pohárból, miután a pólóm ismét a helyére került, és felülök az egyik bárszékre. Körülöttünk még mindig senki, nem zavartatom hát magamat. Talán zárni akar mára, nem izgat őszintén, jelenleg én vagyok a vendég, őket márpedig nem szokás kidobni csak úgy.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Avery Lyall
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. december 1. 16:52 | Link

Keiko

Eltartott egy darabig, mire Avery megtalálta magának a legszimpatikusabb helyet a faluban, de végül csak sikerült - ez pedig nem volt más, mint a csárda, ahol senki sem kérdezett tőle semmit, nyugodtan meghúzódhatott egy sarokban addig, amíg alkalmas emberre nem talált az üzleteihez.
Most is ide tért be a hideg elől, mert meg kell hagyni, nem vitte túlzásba az öltözködést. Egy fekete farmer volt rajta, sötét garbó, és felette az állandó bőrkabátja, ami így azért nem volt túl meleg gúnya. A haját mostanában festette szőkére, miután megismerkedett egy erre alkalmas varázslattal, de nem bánta ezt a lépést - bizonyos szempontból hasznos volt számára, hogy így még inkább hasonlít egy lányhoz.
Az őt körüllengő sötét aura miatt talán meglepő lehetett, hogy csupán vajsört kortyol, de nem ejtették a fejére, hiszen épp elég volt, hogy kiszökött esténként a nemrég felfedezett titkos alagúton át, ha még az ital kesernyés aromáját is megéreznék rajta, akkor biztosan rászállnának. A cigi füstjét is mindig el kellett nyomnia valamivel.
Az utóbbi időben rengeteget haladt a varázslatok terén, mert rájött, hogy nagyban megkönnyítik az életét. Eszes volt és könnyen tanult, ami nagyon hasznosnak bizonyult egy teljesen más világ felfedezése közben. Ami viszont kétségtelenül hiányzott neki, az a lusta pengetés a basszeron, és bár az anyja utána küldte a gitárt, az itt teljes mértékben hasznavehetetlennek bizonyult. Ez után határozta el, hogy noha az akusztikus gitár nem a kedvence, de a legközelebbi pénzből, amihez hozzájut, azt fog vásárolni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2013. december 1. 17:32 | Link

Avery

Az egész délutánt kinn töltöttem a szabadban. Pontosabban az erdőben, ahol sok időt töltök az utóbbi nem is tudom hány hétben, de kifejezetten jól érzem magam ott. És eddig még nem is buktam le, hogy tilosban járkálok. Addig jó. Ja meg addig, míg. semmilyen vaddal nem találkozom. Eddig még megúsztam ezek nélkül, e végül is nem is merészkedem olyan nagyon be, Általában mindig azzal telik el az idő, hogy felmászok az egyik szimpatikusabb fára, és a legtöbb időt ott töltöm. Néha még a kastélyt is látom ha nagyon koncentrálok. Olyan jó érzés. És most is pont ez a helyzet, s már eléggé besötétedett,  mikor lemásztam a fáról, és hát kicsit eltévedtem, de szerencsére sikeresen kijutok, nem vagyok olyan reménytelen eset. És most ismét a Fő utca köveit taposom, igyekszem vissza a kastélyba, mikor néhány, nagy valószínűséggel rellonos srác közeledik felém. És fellöknek. Pontosabban csak.kicsit odébbtessékel az egyik a kezével, ahelyett, hogy kikerülne. Ilyen nincs, hogy lehet valaki ilyen... áá mindegy is, ők elmennek, én pedig felállok, minden baj nélkül. Csak a kezemet horzsoltam fel egy kicsit, az meg nem vészes. Megyek is tovább, de valamiért mégis úgy döntök, hogy még nem megyek vissza a kastélyba, és betérek a következő helyiségbe, ami előtt elmegyek. Ez történetesen a csárda, ahol eddig még soha nem voltam, de most mégis itt vagyok. És ha már itt vagyok, akkor illendő lenne vennem valamit. Még jó, hogy a pénztárcám nálam van mindig, így egyenesen a pulthoz megyek, nem figyelve, hogy ki van itt. A pulthoz érve kérek egy vajsört - kell egy kis változatosság - majd leülök, és végre körülnézek, s biccentek a mellettem lévő lánynak, vagy fiúnak, nem igazán tudom eldönteni. Piszok. Fú asszem ide se jövök olyan sűrűn majd.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Avery Lyall
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. december 1. 18:16 | Link

Keiko

Nem történt semmi érdekes egész álló nap, így aztán Avery már eléggé unatkozott, ráadásul hiába múlatta az időt azzal, hogy a betérőket figyelte, nem látott senkit, akivel érdemes lett volna szóba állni. Persze ez egy eléggé rossz hírű hely volt, ő pedig magasra tette a lécet, de azért igazán jöhetne már valaki, mert kéne egy új bakancs is.
Újra kortyolt a vajsörből, és a pultra könyökölt - mert most csak itt volt épp hely -, aztán beszélt pár szót a csapossal, rendelt egy újabb kört, és a semmibe meredt. Lassan teltek a percek, ő pedig még mindig nem látta értelmét, hogy visszatérjen a kastélyba, már csak azért sem, mert semmi kedve nem volt a még ennél a helynél is nyomasztóbb Rellonban ücsörögnie. Aztán újra nyílt az ajtó, és a fiú lustán arrafelé fordította a fejét, de csak egy lány lépett be, valamivel talán idősebb nála, és valami csoda folytán alacsonyabb. Aztán ahogy közelebb ért, rájött, hogy a másik is ázsiai felmenőkkel rendelkezhet, hiszen tisztán látszott a vonásain. Ez némiképp kíváncsivá tette, de még mindig nem annyira, hogy megszólaljon.
Aztán persze a lány mellette kötött ki, hiszen elég durván telt ház volt. Ő is vajsört rendelt, aztán Avery felé nézett és köszönt, a fiú pedig lassan viszonozta a biccentést. Hát, talán kisülhet még ebből valami jó, bár szinte biztos volt benne, hogy a lánynál nem lesz egy szál cigi sem, se semmi efféle... Na nem baj, majd csak lesz valahogy. Mielőtt a lány kifizethette volna, Avery a zsebébe nyúlt, és a pultra dobott pár érmét.
- Meghívlak - vetette oda, rá se nézve az ismeretlenre, hanem inkább csak ivott egy kortyot a saját korsójából.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2013. december 1. 18:46 | Link

Avery

Egész jól éreztem magam a délután folyamán, bár jobbára az összes hétvégém, és néha a hétköznapok délutánjait kint töltöm mostanság az erdőben, leginkább az egyik fa tetején. Olyan jó ott fent lenni, a magasság eszméletlenül jó számomra, és mikor fúj a szél, olyan mintha repülnék, és ez egy kis szabadságérzetet ad a legtöbbször komor, könyv felett görnyedő mindennapok után. De egyszer minden elmúlik, és így nekem is le kell szállnom a fáról, és vissza kell térnem a valóságba, ami jelen pillanatban néhány goromba rellonos képében jelenik meg. Amilyen hirtelen jöttek, olyan hirtelen mennek is el, éspedig utamat folytatva betérek a csárdába, ahol kérek egy vajsört. Most először iszom ilyet, és itt is most vagyok először, de nem hiszem, hogy olyan sűrűn fogom meglátogatni ezt a helyet. Az első néhány dolog, ami eszembe jut erről a helyről, az a mocsok, és a sok, már az alkoholtól bűzlő ember, akik itt vannak. Ahhoz képest, hogy milyen ez a hely, egész sokan vannak. A sok részeg ember csak úgy önti magába azt a rengeteg alkoholos folyadékot, egyszerűen undorító szerintem. Hamar meg is kapom a vajsöröm,és már nyúlnékis a pénzemért, mikor néhány érme hangját hallom meg, ahogy találkozik a pulttal, aztán pedig a mellettem ülő szőkeség hangjára leszek figyelmes, mire rászegezem a tekintetem.
- Kösz. - feleltem neki kurtán. A hangjából ítélve fiú, bár a kinézete alapján ezt nem biztos hogy eltaláltam volna, azon kívül még, hogy ázsia származású. Mondjuk az ottani fiúk nem feltétlenül néznek ki úgy, mint egy európai szemmel nézve normális fiú, de szerintem ők így aranyosak. Pont mint ez a srác, van benne valami keleti fiús cukiság, és ettől a gondolattól halványan mosolyra húzódik a szám. És végre eljutok oda is, hogy belekortyoljak életem első alkoholos italába. És az eredmény? Hát nem éppen valami kellemes, legalábbis számomra, de azért lenyelem az első kortyot, de sikeresen félrenyelek, és és elkezdek köhögni. Na, ezt szépen megcsináltam, csak gratulálni tudok magamnak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Avery Lyall
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. december 1. 20:06 | Link

Keiko

A lány elfogadta a meghívást és úgy tűnt, még hálás is érte, hiszen Avery-re mosolygott, aki egy halvány félmosollyal válaszolt. Újféle célok kezdtek körvonalazódni a fejében, és ehhez jó alanynak tűnt a lányka - azonban ehhez először meg kell szereznie a bizalmát, hogy ne gyanakodjon.
Szerencsére a fiú jó színészi képességekkel rendelkezett, így nem esett nehezére álcát ölteni magára, aminek segítségével igyekezett manipulálni a lányt.
- Én Avery vagyok - nyújtott kezet felé fordulva. - Nem rég jöttem a kastélyba, nem nagyon vagyok még itt tisztában a szokásokkal... Bemutatkozáskor a házatokat is illik közölni? Igen? Én az Eridonba kerültem, és te? - hazudott rezzenéstelen arccal, mert azt már megtanulta, hogy vannak, aki a Rellon nevének hallatán egyszerűen inkább menekülőre fogják. Úgyhogy ő most elhatározta, hogy eljátssza a vidám, ám kissé eltévedt lelket, aki nem is tudja egészen pontosan, hogy hol is van, és mit keres itt, csupán csak jó ötletnek tűnt beülnie ide.
- Miért vagy itt amúgy? - nézett újra a lányra egy korty után. - Ez nem igazán lánynak való hely - biccentett a fejével a helyiség hátsó traktusa felé, ahol azok a bizonyos részeg emberek tanyáztak. Az első pár alkalommal még őt is szekírozni kezdték, belekötöttek, mert azt hitték, lánnyal van dolguk, de aztán megismerték egymást, és ma már a többségét ismeri a hátul ülőknek, akik azt is tudják, miféle üzletekben utazik a fiú, és ha úgy adódik, hozzáirányítják a lehetséges kuncsaftokat. Igazából nem telt sok időbe, hogy a panelrengetegben még viszonylag jó éltet élő srác lecsússzon a lejtőn, épp elég volt hozzá az apja balesete és maga a varázsvilág, ahol úgy tűnt, sokkal könnyebben ki lehet játszani a törvényt, mint odahaza.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2013. december 1. 20:55 | Link

Avery

Nem tudom miért ilyen hibásak az agytekervényeim, de én hülye még hallgatok is rájuk. Olyan helyekre visznek, és olyan helyzetekbe sodornak, amik más esetben nem történnének meg. Erre sürgősen ki kell találni valamit. Mondjuk meg kéne javítanom azt a néhány hibás agytekervényt, már csak az a kérdés, hogy hogyan. És a válasz egyszerű: sehogy, mert azokat nem lehet, mivel gyárilag ilyen rosszak,és így már a javítás lehetetlen, magyarul ezzel együtt kell élnem életem végéig. Vagy legalábbis addig, míg ki nem növök az effajta dolgokból. És az kétes, hogy belátható időn belül bekövetkezik.
Ezeknek az agytekervényeknek köszönhetően vagyok most is a csárdában, ahova nem is fogom többet betenni a lábam úgy érzem, de ha már itt vagyok, kipróbálok valami újat, és ez alatt most épp a vajsört értem. Kis meglepettségemre nem nekem kell kifizetnem az árát, mert a mellettem lévő - mint kiderült - fiú meghív erre az egyre. Olyan kedves dolog tőle, főképp azért, mert tök idegen vagyok számára, és ő is számomra, de ez nagyon kedves gesztus tőle. Bele is kortylok, de nem igazán nyeri el a tetszésem, de talán ha nem figyelek rá, még bele sem szagolok,csak iszom talán elviselhetőbb lesz. És voala, igazam is lett, vagy csak egyszerűen hozzászoktam. Bár ez utóbbinak nagyon kicsi az esélye, de mindegy.
- Én Keiko vagyok, és levitás. - mosolygok a srácra, aki olyan aranyosnak tűnik így első ránézésre, hogy legszívesebben megzabálnám. Igen,  ezt hozza ki belőlem az alkohol, már ilyen nagyon kis mennyiségben is, és kezdem érezni, hogy a kedvem egyre jobb és jobb lesz. - Igazából fogalmam sincs. Csak úgy gondoltam, hogy még nem szeretnék visszamenni a kastélyba. Ráér az még, van időnk, nem? - vigyorgok most már mint a tejbetök, és még egyet kortyolok a vajsörből. - És te mit keresek itt eme nem épp barátságos helyen? - kérdezem, közben a mellettem ülő srác arcberendezését kezdem tanulmányozni.
Utoljára módosította:Keiko Sama, 2013. december 1. 20:56 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Avery Lyall
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. december 3. 16:15 | Link

Keiko

Biccentett egyet a lány felé a bemutatkozását hallva, és magában megállapította, hogy szerencsére nem nyúlt mellé, és nem pont egy eridonosnak hazudott a házáról, noha igaz, hogy akkor is elővehette volna még a frissen érkezett diák figurát, annál is inkább, hogy új hajszínével igen kevesen ismertek rá. Szinte biztos módja volt ez annak, hogy hogyan zavarja össze azokat, akik csak egyszer-kétszer látták őt a távolból.
- Áh, értem, én is ezért jöttem le, kellett egy kis levegőváltozás - bólogatott serényen, miközben megállapította, hogy a lány arca már ettől a minimális alkoholtól is kipirult. Ez jó, ha nem ura a helyzetnek, akkor még jobb célpont lesz, amit rá tudja venni, hogy kimenjenek az utcára.
- Elég nagy a nyüzsgés az Eridonban, nehéz sokáig megmaradni a klubhelyiségben nyugton, mert mindig történik valami - lökte a szöveget gondolkodás nélkül hazudva, mintha csak ez lenne a természetes állapota. Valahol ez is volt. - Aztán meg gondoltam hátha találkozok itt valakivel, mondjuk egy szép lánnyal... - vetett sokatmondó pillantást Keiko felé. - Akivel múlathatom egy kicsit az időt - magyarázta, aztán felhajtotta a vajsöre maradékát.
Avery félresöpört egy tincset az arcából, mielőtt újra a lányra nézett volna. Most nem csábítani akart, de valahol mégis csak szükséges volt ez is, különben nem nyerné meg a lány bizalmát.
- Nem kérsz még egyet? - kérdezte a vajsörre bökve, de már közben össze is nézett a csapossal, aki egy apró biccentés után már tudta, hogy a fiú azt szeretné, ha kicsivel több alkohol kerülne a nedűbe. Nem sokkal, csak épp annyival, hogy a lány felszabadultan nevessen, elvégre nem bántani akarta, csak elérni, hogy együtt induljanak el a kastélyba, és a lány ne tudjon olyan egyszerűen visszatámadni.
Aztán ha a lány kérte, akkor megvárta, míg megissza, mielőtt felvetette volna a következő tervet.
- Nem lenne kedved sétálni egy kicsit? Olyan kosz van itt, bántja a szemem... - hajolt közelebb egy kicsit, halkabbra véve a hangját, aztán ha a lány belement, akkor kitessékelte a koszfészekből.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2013. december 3. 17:47 | Link

Avery

Úgy látszik nem volt teljesen felesleges betérnem ide, mivel a sors összehozott egy aranyos, kis eridonossal. Legalábbis ő ezt állítja magáról, és miért hazudna? Nem látszik rajta egy csepp jele sem a hazugságnak, bár való igaz, hogy már ez a kis mennyiségű alkohol is beködösíti, a már alapjáraton nem túl ép, normális agyamat. Nem gondolná az ember, hogy valaki ennyire nem bírja az alkoholt, de hát ez van. Én viszont ebből semmit nem veszek észre, csak a kívülálló láthatja rajtam, hogy valami nem stimmel. Magyarul egyre jobban, szélesebben vigyorgok, amire még nincs is okom, és kicsit ki is pirulok.
- Hát igen, az eridon már csak ilyen. - nevetem el magam halkan, és eszembe jut az a délután, amikor kint az erdőben találkoztam a vörös szélvésszel, vagyis Leonieval. Igaz, még csak pár napja volt, de elég nehéz elfelejteni, de nem is akarom. A következő mondatától azonban fülig elvörösödöm, még jobban, mint eddig, és felkuncogok, de mondani nem tudok semmit. Megértettem mire céloz, de még mennyire, hacsak nem értettem félre. Annak is megvan a lehetősége, főleg a mostani állapotomban. Istenem, mi van velem? És hogy lehet ilyen cuki valaki, mondjátok már meg. És most nem magamra célzok, pedig lehetne az is, de nem, nem vagyok egoista. Nagyon. Most épp Averyről beszélek. Nem is nézek rá, mert akkor tuti csak még jobban vörös lennék, már ha az egyáltalán lehetséges, inkább kiiszom a vajsör maradékát, kérdése után pedig még egy kis ideig a korsó alját bámulom, hogy vajon igyak-e még vagy sem. A józan eszem tuti azt diktálná, hogy nem, egy kortyot sem ihatok többet, úgy nagyjából soha, de hol van már itt a józan ész? Hát valahol jó messze nyaral, mondjuk Hawaii-on, vagy tudomisén hol. Így csak bólintok egyet, jelezve, hogy igen, kérek még. És meg is kapom az italt, amit én minden további nélkül megiszok, vagyis iszogatom, s már csak egy, max két kortynyi vajsör marad az aljában, mikor érkezik a következő kérdés.
- De lenne. - hagyja el számát rögtön a válasz, még mielőtt bármennyire is átgondolhattam volna az egészet. Mondjuk bármi jobb, mint ebben a koszfészekben punnyadni, és legalább nem leszek egyedül, társaságban mindig jobb. - És merre menjünk? Vissza a kastélyba, vagy...? - kérdezem, mikor kiérünk, szembe fordulva vele.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Axel Sebastian Sjölander
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. december 17. 22:56 | Link

Elliot.
A bál estéje.

Valószínűleg mindenki a karácsonyi bálon van éppen, de nem volt hozzá kedve. Megjelent, mert hát illett, de végül úgy döntött, hogy ez ma nem az az alkalom, amikor neki bálhoz bármi kedve is van, így inkább fogta magát és lesétált ide nem törődve azzal, hogy viszonylag késő van már. Nem küldött baglyot, ahhoz túl hirtelen jött az ötlet, csak reméli, hogy itt találja valahol Elliotot, ha már a bálon nem látta, vagy ha nem is, hát legalább megkérdezi, merre keresheti. A csárda előtt azért megáll még egy nagy levegőt venni. Már megint kezdenek kuszák lenni a gondolatai, de talán az segít, ha megtölti a tüdejét ezzel a kissé csípősen friss téli levegővel, aztán szép lassan kifújja. Beletúr a hajába is közben, a mozdulat egy icipicit lenyugtatja, majd lenyomja a kilincset és belép. A hőmérséklet-különbség érzékelhető, annyira, hogy már automatikus mozdulatokkal gombolja ki a kabátját, még a sálat is leveszi a nyakából. Egyébként csak rá kell nézni, látszik, hogy a bálról tévedt ide, még nyakkendőt is kötött ennek alkalmából. Alaposan szétnéz, hátha ismerős arcra akad, noha most nem az érdekli, ki ücsörög még itt ahelyett, hogy a nagyteremben tartózkodna. Nem sikerül felfedezni azt az egyetlen embert, akit éppen keres, úgyhogy végül gondol egyet és egy lemondó sóhaj kíséretében megszabadul a kabátjától, és leül a pultnál az egyik üres székre, annak támlájára téve a kabátot, a sálat pedig az ujjába gyömöszöli, hátha nem hagyja el majd úgy, aztán kér egy vajsört. Elől jár a jó példával minden itt tébláboló diáknak, az tény, de most ez foglalkoztatja a legkevésbé. Talán mégis küldhetett volna egy baglyot, és pár napon belül hazamegy végre, úgyhogy a karácsonyra szánt ajándékot is elhozhatta volna igazán. Közben leszedi a nyakkendőt végre és eltünteti a kabát zsebében, majd nekiáll feltűrni a hófehér ing ujjait könyékig, addig is, amíg megkapja azt az innivalót és összeszedi minden bátorságát, hogy esetleg rákérdezzen, nem tudja-e valaki, merre találja meg Elliotot.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Elliot Asa Jacob Knight
INAKTÍV


Griffendéles exTerelő
offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 1065
Írta: 2013. december 18. 01:28 | Link

~ Axel – A bál estéje ~


Semmi kedvem nem volt ahhoz a csicsához, ami most van a suliban. Nem is mentem el, inkább itthon maradtam, és gyakoroltam az új dalomat. Sokkal jobb elfoglaltság, mint az, hogy nézzem a tömeget, ahogyan táncol. Leginkább azért sem mentem, mert nem volt kivel, de ez mellékes a számomra. Elvagyok én egyedül: van nassolni valóm, innim, meg zongora. Ha majd megunom, akkor beugrom az unokatesómhoz a csárdába, és beszélgetek vele. Nem hiszem, hogy dugig lenne a hely, elvégre minden diák az iskola falai között tengeti az idejét, az idősebb korosztály, meg valószínű, hogy a családdal. Eljátszottam még egy párszor a dalomat, utána felkeltem, és elmentem letusolni.
A melegvizes felfrissülés után, felöltöztem, pálcámat a zsebembe téve, elindultam kifelé. Bezártam az ajtót, meg a kaput, és a lakósoron át, felballagtam fel a faluba. Minden üzlet az ünnepi hangulatban pompázott, mely eszembe juttatta azt a tény, hogy ez lesz az első karácsony, amit anya nélkül töltök. Némileg elszomorít, de kárpótol az a tudat, hogy apa meghívott magukhoz. Eléggé meglepett, hogy ennyi idő után kezdeményezett, és még inkább meg akar ismerni. Nem zárkóztam el a meghívás elől, sőt! Még ajándékon is gondolkodtam, de nem tudom, hogy mit is vehetnék neki.
Amíg ezen agyaltam, már fel is értem a csárdához, amelynek bejáratán lévő kilincsét lenyomva léptem be. Körbenéztem, egyelőre nem láttam ismerőst, ám mikor szemeim a pulthoz tévedtek, egy Rellonost véltem felfedezni. Szőke tincseit bármely tömegből kiszúrnám, így széles vigyorral az arcomon, megindultam felé. Éppen egy vajsört kapott, közben én is odaértem hozzá. Azonban nem ültem le, hanem a pult mögé sétáltam, és mosolyogva néztem Axelra.
– Parancsol még valamit a kedves vendég? –érdeklődve néztem a fiúra, meg amennyire tudtam, végigmértem. Hófehér ing, elegáns ruha… valószínű, hogy a suliból keveredett ide.
– Felesleges volt kicsípned magad egy ilyen helyre. Tudod, a végén azt fogják hinni, hogy valami gazdag család sarja vagy, aztán elrabolnak, vagy megrontanak itt nekem. –kicsit kötekedtem, de hangomból lehetett hallani, hogy azért féltem is, meg persze viccelődök vele. Néhány vendég nagyon jól tudja itt, hogy mit műveltem a legelső napomon, mikor betévedtem, nem hiszem, hogy valamelyik is belénk merne kötni. Közben szemem sarkából láttam, hogy Jamie hátra megy, ezért elővettem némi erősebb és ütősebb italt. Töltöttem magunknak, és az egyik poharat Axel elé tettem. Jeleztem, hogy nem lesz baj, nyugodtan igya meg. A saját poharamat tartottam felé koccintásra, és ha megvolt, akkor le is húztam az italt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Axel Sebastian Sjölander
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. december 18. 12:02 | Link

Elliot.

A határozottan túl díszes nagyteremhez és az ott tolongó egyénekhez képest ez a hely sehol sincs, valahogy mégis több a levegő, nem áradozik senki körülötte a másik ruhájáról és arról, hogy ki mennyire csinos, meg nem nyafog azon, hogy nem kérték fel még táncolni, a csöpögő párocskákról nem is beszélve. Felüdülés. A nyakkendőt azonnal el is tünteti, nem kell ide, talán még jobb is lett volna, ha átöltözik és megszabadul ezektől a zavaróan elegáns göncöktől, amik csakis anyja tekintélyének köszönhetően jutottak el idáig, de már itt van. Nem a legbizalomgerjesztőbb hely ez a csárda, főleg nem ebben az időpontban, de ez érdekli a legkevésbé, még mindig jobb, mint a másik. Helyet foglal, majd kér egy vajsört és éppen azzal van elfoglalva, hogy feltűrje az inge ujját könyékig, amikor meg is kapja.
- Köszönöm. - mormogja, fizet is, mert ilyen helyeken úgy szokás, aztán elszórakozna a bal ingujja feltűrésével is, ha nem hallana egy ismerős hangot. Felpillant, elvigyorodik és megvonja a vállát lazán.
- Ha már adott a kérdés, de. Egy barátomat keresem igazából. Olyan százhetven magas, barna haja van meg barna szeme, barátságos és elég sűrűn megfordul errefelé, legalábbis azt hiszem. Ja igen, Elliotnak hívják. - közli vigyorogva, majd nyelvet is ölt a folytatásra.
- Relatíve... de azért nem megy ám az olyan könnyen. Nem volt kedvem a bálhoz, és mivel nem láttalak, feltételeztem, hogy itt leszel, vagy legalább akad valaki, akit megkérdezhetek merre talállak meg. Hogyhogy nem jöttél? Na... várj... kitalálom. Téged sem érdekel, hogy kinek csinosabb a ruhája, kinek ki tetszik és kit kértek fel vagy nem kértek fel táncolni. A végighallgatott édesdrágaüngyürbüngyürbogárkám-féle csöpögős beszélgetések csak a ráadás. - csak úgy úszik a szarkazmusban hirtelen minden egyes szava, de ma ő meg a bál valahogy nem jutottak közös nevezőre. Látszik. Unottan könyököl fel a pultra, majd hozzá is nyúlna a rendelt italhoz, ha nem töltene neki a fiú valami erősebbet. Kelleni fog. Rájött már, hogy nem feltétlen az a legjobb dolog, ha kifejezetten keresi Elliot társaságát, mert nehéz befogni a száját és nem elmondani, hogy mit is érez, sőt az egész minden egyes perccel mintha erősebb lenne, pedig épp, hogy nem kellene az agya még racionálisan gondolkodó fele szerint, de a másik, irracionális rész tesz az egészre, és határozottan azt mondogatja, hogy itt a helye, mert miért ne lenne. Talán még egyszer változhat a tényállás, még ha most csak hiú reménynek tűnik is.
- Skål.- jelenti ki, ha már koccintanak, aztán egy kortyra megissza az egészet. Egy köhögésnek induló krákogás csak lesz belőle, mert jó erős ez a valami, majd már ismét vigyorogva pillant szét.
- Pont most járok elől a jó példával. Mi is volt ez? Apropó... brännvint kóstoltál már? - kérdezi, majd addig is, amíg választ kap, azt a vajsört nem hagyja ott megavasodni a pulton, belekortyol, majd máris kérdőn pislog Elliotra. Csak ne lennének azok a fránya lepkék, de vannak, és kezd az az érzése lenni, hogy ha megkérdezi, amit márpedig mindjárt meg fog, hatalmas hülyeséget művel, de még egy korty vajsör és meglesz hozzá a bátorsága.
- Elliot, az jutott eszembe... van már programod szilveszterre? Ha... ha nincs még, esetleg lenne kedved nálunk tölteni? - kiböki hirtelen, mielőtt még meggondolná magát, aztán sürgősen jöhet még egy adag vajsör, amíg választ kap.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Turnman Katalin
INAKTÍV


exHobbikviddicses
offline
RPG hsz: 225
Összes hsz: 2790
Írta: 2013. december 27. 23:34 | Link

Ombi
szilveszter este

Elmélázva üldögélek az egyik sarokban lévő asztalnál. Fiatal még az este, alig múlt el fél tíz. Lassan azonban egyre jobban megtelik a csárda és én egyre kevésbé vagyok feltűnő itt magamban. Kortyolok egyet a vajsörömből. Eredetileg csak azért rendeltem, hogy kicsit átmelegedjek tőle, azóta már itt ülök vagy húsz perce, de még mindig nem ittam meg az egészet.
Valahogy nincs hangulatom a szilveszterhez. Itt jön persze a teljesen logikus kérdés, hogy akkor mégis mi a frászt keresek a csárdában, ahol buli van. Igazából én sem tudom. Még kora délután érkeztem vissza a kastélyba és megint az a hülye érzés fogott el, mint még év elején, hogy már semmi nem olyan, mint volt. Leginkább én változtam sokat és nem lelem a helyem. Felcuccoltam a Navinébe és egész délután csak olvasgattam az üres szobában. A jelek szerint minden szobatársamnak volt jobb dolga, mint ott gubbasztani. Pedig tudom, hogy én vagyok az, aki az utóbbi időben kivonta magát a közösségi tevékenységekből. Nem tudnám megmondni, hogy mikortól is alakult ez így, de az utóbbi fél évben eléggé elhanyagoltam a barátaimat, csak úgy éltem bele a vakvilágba céltalanul. vagyis nem teljesen, igaz, hogy volt pár felelőtlen húzásom és házirend szegésem, de legalább sikerült kitalálnom magamnak, hogy auror akarok lenni. Úgyhogy céltalan azért nem vagyok, csak komolyabban kellene vennem a dolgokat. És teszem azt, nem benevezni a Hullócsillag Kupára, aminek már eleve az elnevezése sem éppen biztató.
Ahogy kezdett esteledni, szembe kellett néznem a ténnyel, hogy senkivel nem beszéltem meg semmilyen programot az estére, de még csak fogalmam sincs, hogy ki mit fog csinálni, és igazából kedvem sincsen ahhoz, hogy bulizzak. Ennek örömére aztán fogtam magam, felöltöztem és lejöttem ide a csárdába, mert az mégse lehet, hogy egész éjjel egyedül gubbasszak. Majd úgyis megjön a kedvem! - felkiáltással hagytam el a kastélyt.
De most egy picivel sincs több kedvem a szilveszterhez. Nagyon jól elvagyok azzal, hogy másokat figyelek, üldögélek és mindenfélén járatom az agyam. Például, hogy akár jelentkezhettem volna kisegítőnek, és legalább keresnék egy kis pénzt. Sőt, egyáltalán nem ártana valami melót találnom a faluban. Közben kizökkent a gondolatritmusomból, hogy pár asztallal arrébb valakinek sikerül felborítania pár poharat, valaki felsikkant, kezdődik a jelenet. Pórbálom kevésbé feltűnően figyelni az eseményeket. Egy másik asztaltól mélyenszántó gondolatfoszlányokat hallok arról, hogy az asztal miért is nem készülhetett lucfenyőből. Egyszóval nagyon jól szórakozok a körülöttem lévőkön.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

melodimágus|exprefektus |Nivor| Yaricsbogyó<3
Ombozi Noel
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 697
Összes hsz: 6209
Írta: 2013. december 28. 10:58 | Link

Kati
~ szilveszter este

Hogy szilveszter estére nincs programja, azt csak saját magának köszönheti, hiszen akadt volna társaság, és helyszín is, ahová csapódhatott volna, mégsem bólintott rá egyik felvetésre sem. Az első szakítása után érthető módon csupán önmagára vágyik, és annyi vajsörre, amennyit csak letud önteni kiszáradt torkán. A szobájában készül el, ünnepi öltözetbe bújik, s bár nem így tervezte, a spontaneitás a mai este is győz, és öltönybe bújik. Szereti a szilvesztert, és ha most üresnek is érzi magát, legalább szabad, a szó legnemesebb, legszebb értelmében. Azt tesz amit csak szeretne, és immáron ismét önmaga lehet. Senkihez sem kell igazodnia ezentúl, és abban is biztos, hogy ha még egyszer ráveszi a lélek, és lánnyal kezd, azt nem engedi járásba fajulni. Találkozzanak, élvezzék egymást, de semmi több. Nem kellenek megértő szavak, kíváncsiskodó kérdések meg még olyannyira sem. Őt sem érdekli a másik azon felül, amit adni képes, és a másikat se érdekelje ő. Végtére is üzletet kötnek majd, amiben kielégítik egymás szükségleteit, és teljesítik egymás kívánságait. Ez a tökéletes egyesség. Egy kiváló megállapodás.
A falu szilveszteri díszekben ragyog, és több diák van lent, mint ahányat egész évben összesen nem lehet látni. A rellonos észrevesz pár ismerős arcot is, de egy intésen túl egyiket sem méltatja. Nem fog a falu utcáin fagyoskodva jó arcot vágni az óévet, és újévet ünneplő társaságokhoz. Zsebében pálcáját simogatja hosszú ujjaival, szereti a szőlőfa anyagát, a göcsörtös fa apró dudorait érinteni, és ujjbegyét újra és újra végighúzni rajtuk. Ez az ő pálcája, ez az ő igaz szerelme. A csárdában elhanyagolt, és valószínűleg már délután óta ittas varázslók és boszorkányok trécselnek, fiatal arcokat aligha lát, és kabátját leengedve hátán, jobb karjára igazítja, hogy öltönyben, magabiztosan sétálhasson a pulthoz.
- Egy vajsört kérek - mondja a csaposnak, majd míg az engedi a sört, ő a pultnak támaszkodva néz ismét körbe a jelenlevőkön. Akkor látja meg az ismeretlen, ám az itteni átlagkorosztálynál fiatalabb lányt. Elmosolyodik, és bár egyedül akarta tölteni a szilvesztert, az ismeretlen még saját magánál is jobban izgatja fantáziáját. Minden új izgalmat rejt magában, és ez a lány sem lehet ez alól kivétel. A csapos átadja a korsó vajsört, amit azonnal kifizet a fiatal, és még hallja a sarlók és knútok csörgését a pult falapján, de már közelít az egyedül ücsörgő lány asztalához.
- Remélem nem vársz senkit a mosdóból - int fejével a mellékhelyiség felé, majd egy félmosollyal húzza ki a partnerrel szemben levő széket, aminek támlájára ráteríti hosszú, fekete szövetkabátját, ő pedig egyik kedvenc öltönyében foglal helyet.
- Fél órán belül dugig lesz ez a hely - mondja csak úgy mellékesen, és belekortyol vajsörébe. A faluban látott ismerősök bizonyára nem maradnak egész éjszaka kint a hidegben, és valahova jönniük kell. Márpedig ha fáznak, mi melegítené jobban fel őket, mint az alkohol? Talán a szerelmes csókok, de az keveseknek jut részül.
- Hogyhogy egyedül? - kérdezi a támlának döntve hátát, egészen belebámulva a szép arcba. Fogalma sincs miért szilveszterezik egyedül egy lány, akit valószínűleg körülvesznek a lelkes lánycsapatok, hogy együtt sikítsanak bele az újév első percébe.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Jamie Marcus Wayne
INAKTÍV


ex-csárdatulaj
offline
RPG hsz: 77
Összes hsz: 711
Írta: 2013. december 28. 12:09 | Link

Szilveszteri buli
Egyelőre Jenny


A Karácsony olyan jól sikerült, hogy ha tehetném, visszapörgetném az időt és átélném még párszor. Otthon bemutattam a kis családomat, és ahogy Ellnek megjósoltam, anyukám körbeugrálta, mert "olyan kis sovány, enni kell ennek a gyereknek". Persze a szöszkém is tetszett nekik, és próbáltam ott lenni sokat Lex mellett, hogy ne legyen annyira kínos neki az első találkozás. Már másnap bemutatkozott a nagybátyáméknak is, és ezzel Ell is megkapta a lehetőséget, hogy az apjával karácsonyozzon.
Hamar elmentek a napok, és úgy döntöttem, hogy a csárdában idén rendezek egy kisebb buliszerűséget. Jó bevétel, és a falusiak, meg a diákok is élvezhetik a társaságot anélkül, hogy messzire kéne menniük. Nehezen, de megértettem a veszélyesebb törzsvendégekkel hogy most nem igazán örülnék, ha jönnének, de aztán ki tudja, ki fog megjelenni az este folyamán. Arra számítok, hogy sokan lesznek, nem véletlenül vettem fel kisegítőt még pluszban. A drága unokahúgom már hétkor átment, hogy tartsa a frontot, rá egy órára pedig érkezett az öregebb férfi, András.
Én még készülődtem egy kicsit, hogy kellemes illatom legyen, meg valami csinosabb kinézettel érkezzek. Kék ingbe, és fekete farmerba bújtam, a fejemet meg megráztam, hogy valamerre megálljon a hajam. Mondtam indulás előtt Lexinek, hogy majd örülnék, ha benézne, de ki tudja, eljön-e.
A csárdába érve elsőre hátra mentem, hogy a kabátomat felakasszam, aztán kifelé menet nyomtam egy puszit Bogárka arcára, és a pultnak támaszkodva kerestem a tekintetemmel Jennyt, akivel eddig csak bagolyban beszéltünk a részletekről.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Turnman Katalin
INAKTÍV


exHobbikviddicses
offline
RPG hsz: 225
Összes hsz: 2790
Írta: 2013. december 28. 12:48 | Link

Ombi

A csárda vendégeit elfigyelve eszembe jut az emlék, amikor először jöttem ide. Akkor valahogy sokkal mocskosabbnak, veszélyesebbnek, taszítóbbnak tűnt ez a hely, de azért jól éreztük magunkat Endrével meg Ákossal. Akkor kicsit feszélyezve éreztem magam, és nem nagyon tudtam mit kezdeni azzal a helyzettel, hogy Ákos kicsit kiütötte magát, de így utólag csak egy szép emlék az egész. Azóta már mindkét fiút elnyelte az univerzum. Fura, hogy már majdnem egy éve történt az is.
Olyannyira sikerül elmerülnöm a nosztalgiázásban, hogy nem is veszem észre időben a felém tartó srácot, zavartan pislogok fel rá, mikor felfogom, hogy hozzám beszél. De gyorsan összekapom magam és egy kíváncsi szemöldök rándítás mellett én is megeresztek felé egy félmosolyt, miközben ő leül velem szemben. Fürkésző pillantásokat vetek rá hosszú szempilláim mögül. Megállapítom, hogy nagyon elegánsan van felöltözve. Én - mivel kedvem sem volt igazán a bulizáshoz - az öltözködést most kivételesen gyorsan elintéztem és csak az egyik kedvenc téli összeállításomat kaptam magamra. Egy zöld-fekete kockás szoknyát fekete harisnyával és egy ízlésesen dekoltált egyszerű bordó  fölsővel.
A magabiztos fellépés ugyan jelentősen dob a srácon, de azért még mindig fiatalabbnak tűnik nálam pár évvel. Tovább fixírozom, miközben ő ráérősen kortyolja az italát. Az én kezem is a korsóra téved, de végül nem iszok bele, csak az ujjaimmal dobolok az oldalán. Tartogatom még az utolsó cseppeket. Bár nem tudom, minek.
Néhány pillanatig csak az köztünk lévő asztallapot figyelem, amíg keresem a megfelelő választ. Nem akarok belemenni abba, hogy miért jöttem ide egyedül, erre valószínűleg nem is kíváncsi. És végképp nem szeretném magam úgy feltüntetni, mint akinek nem lenne kivel tölteni az éjszakát, mert ha akartam volna igazából akárkit megkereshettem volna. Csak...nem tudom, miért nem tettem.
- Nem tudom, megbízhatok-e benned... - nézek fel rá a tervek szerint nagy kétségek között gyötrődve. De minthogy nem vagyok egy nagy színész, vidáman csillogó szemeim elárulnak.
- Én most egy szupertitkos bevetésen vagyok - fejezem be némi hatásszünet után, komoly arckifejezést erőltetve magamra. Fogalmam sincs hová fogok ezzel kilyukadni, nem szoktam ilyesmit csinálni, de ha már elkezdtem, nincs megállás.
- Tudod, csak figyelem a gyanús alakokat - még bólogatok is hozzá mély meggyőződéssel, körbehordozom a tekintetem a termen, mintha csak minden sarokban  veszély leselkedne, majd végül a velem szemben ülőn áll meg a pillantásom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

melodimágus|exprefektus |Nivor| Yaricsbogyó<3
Jenny Miles
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 52
Összes hsz: 536
Írta: 2013. december 28. 12:54 | Link

Szilveszteri buli
Jamie


*Az egész téli szünetet, így a karácsonyt is a kastélyban tölti, nem volt kedve hazamenni, itt legalább nyugodtan tud készülni az órákra is, már amikor nem ajándékot csomagolt, bálozott vagy munkalehetőség után kutatott. Ahogy meglátta a faliújságon a kiírást, miszerint szilveszteri bulira keres kisegítőt a csárda, azonnal írt is egy baglyot Jamie-nek, nehogy lemaradjon róla. Egyébként is unatkozott, ezért is kap rögtön az alkalmon, na meg nem utolsósrban egy kis zsebpénz mindig is jól jön mindenkinek, így neki is.
Kényelmes, mégis elegáns ezüst ruhát vesz fel, haját elegáns kontyba fogja, így nem zavarja a munkában sem, de mégis bulihoz illően öltözik fel, nem túl erős sminkkel kiegészítve, és alacsony sarkú cipővel. A megbeszélt időpontnál pár perccel hamarabb érkezik, nem akar rossz benyomást tenni, hogy elkésik. Belép az ajtón, látja, hogy jó páran már összegyűltek, és még jönni is fognak. A pult mellé lép, ahol meglátja az egyedül támaszkodó fiút, a leírás alapján, amit bagolyban kapott, valószínűsíti, hogy Jamie-ről van szó, és megszólítja.*
- Hello. Jamie, igaz?
*Mosolyog rá kedvesen.*
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Amira Loveguard
INAKTÍV


sokgyerekes
offline
RPG hsz: 339
Összes hsz: 10127
Írta: 2013. december 28. 13:34 | Link

Szilveszterezés Tiffel
Ruha

Eltelt megint egy év, és ezt Mira ismét Kristóf nélkül ünnepli. Már az nagy szó volt, hogy a bálra elment vele, és még haza is vitte, hogy hivatalosan is bemutassa a szüleinek. A Bikák meccsén látták már, de azt már nem várták meg, hogy az egy szem lányuk bemutassa vőlegényét.
Érdekes módon a karácsonyi vacsorán Alina, és Eric is kedvesek voltak vele, de persze a nagyszülők alakítottak, és patáliáztak rendesen, hogy mit keres a családjukban egy mugli származású...
És hogy a Karácsonyi hepaj tökéletes legyen, Amirának sikerült kórházba juttatnia öccsét, és egy pillanatig sincs emiatt lelkiismeret furdalása. Persze ezt minden jelenlevő úgy tudja, hogy ő volt Daniel megmentője.
Mivel már második lányukként kezelik Mira szülei Tifet, ő is testvéreként kezeli. Teljesen megbarátkozott vele, hogy lökött a barátnője, de teljesen rendben van minden úgy, ahogy van. Nem volt kétség, hogy a szilvesztert is együtt ünneplik meg, és mikor a prefi meglátta, hogy a csárdában buli lesz, már szerezte is be a ruháikat.
Elég hosszan készülődött, de a végeredmény tökéletesre sikeredett. Szemei szikráztak a fekete, kissé csillámos smink alatt, ami a ruhájához lett igazítva. Cipőjét a szobában vette fel, ahol még a tükör előtt felkent egy vékony réteg pirosas rúzst, és beletúrt a hajába. Szép hullámokat varázsolt magának, ahogy Tiffnek is, és már csak az volt hátra, hogy belebújjon a kabátjába, és várja kedves barátnőjét.
-Gyerünk már vöröske, bemelegszem -az ajtó előtt toporgott, kezében a kiskutyájával, aki olyan apró, hogy simán mamusznak lehet hinni.
Amikor sikerült végre elindulniuk, Mira kutakodni kezdett a táskájában, és a zsebébe rejtett egy szál cigit, meg az öngyújtóját, de csak az iskola kapuján kilépve vette újra elő, hogy egykori rossz szokásának hódoljon. Elég sok dolog gyűlt fel benne mostanság ahhoz, hogy visszaszokjon.
-Van valami új srác a házban...ott volt a kiránduláson is. Gombi, vagy Nombi. Hosszú haja van -próbálta úgy magyarázni neki, hogy megértse, és ezt addig folytatta, míg a lány rá nem jött, kire gondol. -Nem jön be?
Szereti a pasikról faggatni a vörit, mert odáig még nem jutottak, hogy bepasizzon. Pedig Mirának ez is szándékában van, hogy legalább egy este erejéig, de Tiff jól érezze magát valakivel.
Amíg erről dumáltak, oda is értek a csárdához. Belépve máris sok ember fogadta őket, és még csak negyed tizenegy körül járt az idő.
Hozzászólásai ebben a témában
Yvonne L. West
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. december 28. 17:03 | Link

Jamie & Jenny
Ruha


Itt van az ide év vége. Ahogyan így belegondoltam, annyira hamar elment az egész. Gyors volt, és unalmas. Félek, hogy valaki megkérdezi mivel is töltöttem el ezt az évet, én pedig egy izgalmas történetet se tudok mesélni. Talán a legizgalmasabb, az volt, hogy átjöttem a Roxfortból ide. Tény, hogy itt sokkal jobb, mint ott volt, még is, picit egyedül vagyok. A minap viszont láttam a faliújságon egy hirdetést, amit Jamie írt. Szervezi a Szilveszteri bulit. Remek! Legalább lesz hol kikapcsolódnom, és Jamievel is rég beszéltem már, jó lesz megint látni. Épp készülődtem, próbáltam magamat elfogadható külsőre hozni. Előkaptam az egyik kedvenc ruhámat, ami ugyan még csak egyszer volt rajtam, de igazából erre a szilveszterre tartogattam. Ez az egyik kedvenc ünnepem.
A ruhám rövid, kis fekete volt, derekán pedig egy hatalmas rózsaszín öv díszelgett. Nagyon tetszett! Igaz, odakint eléggé hideg volt, de a falu nincs messze, így csak magamra kaptam egy fekete magassarkút, majd egy melegebb kabátot. Gyorsan még megnéztem magamat a tükörben, és megigazítottam hosszan lelógó, kis szőke loboncomat. Kiléptem az ajtón, majd elindultam a faluba. Már csak abban reménykedtem, hogy hamar odatalálok Jamie csárdájához, mert ha nem, akkor biztosan megfagyok.
10 perc alatt értem el a célomhoz, ami hozzám képest egy egyéni rekord lett. Volt okom sietni. A csárdából kiszűrődtek a fények, és az emberek zaja, majd mikor benyitottam, kabátomnak egy akasztót kezdtem keresni. Felakasztottam, szememmel pedig ismerős arcokat kezdtem el keresni. Volt pár diák a suliból, aztán megpillantottam Jamiet. Számomra egyelőre még egy ismeretlen lánykával álldogált a pultnál. Kis ideig azon gondolkoztam, hogy odamenjek-e vagy sem, de inkább a nem mellett döntöttem. Olyan vagyok amilyen, de azt utálom, ha meg kell szakítanom valakik között a beszélgetést. Picit elmosolyodtam magamban, majd egy üres asztalhoz mentem, és leültem.
Furcsán nézhettem ki egyedül, aki rám nézett biztosan azt kérdezte magában, hogy még is ki az a szerencsétlen aki egyedül jön el, egy szilveszteri buliba? Hát én, Yvonne Lorelaine West, üdvözletem mindenkinek! Tekintetem néha Jamiere tévedt, majd megráztam a fejemet. Nem lehetek ennyire gyáva! Felálltam, majd a fiú mögé mentem, ahol ujjammal megkocogtattam a vállát, arcomra pedig egy hatalmas vigyort csaltam.
- Hello, idegen! Mondtam, majd a fiúval szemben álló lányra pillantottam, és mosolyogva biccentettem neki is, ezzel jelezve a köszönésemet. Kicsit sem volt ismerős, szóval nem lehet kastélybeli, vagy ha még is, akkor nagyon elkerülte a figyelmemet. Nem foglalkoztam vele sokat, inkább a fiúra koncentráltam, vigyorogva mint a tejbetök. Jamievel mindig jó volt ünnepelni, remélem az idei szilveszteremet is fel tudja dobni!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Jamie Marcus Wayne
INAKTÍV


ex-csárdatulaj
offline
RPG hsz: 77
Összes hsz: 711
Írta: 2014. január 1. 17:35 | Link

Szilveszteri buli
Jenny és Yvy


Elég jó kedvvel indultam neki az estének, kíváncsi voltam már nagyon, hogy milyen amikor valakinek a saját kocsmájában buliznak úgy igazán. Persze eléggé valószínű, hogy én magam is fogok inni pár pohárral, hogy jól érezzem magam saját társaság nélkül is, de ez még a jövő zenéje. Egy kis ideig.
Amíg a pultnál vártam, jól szemügyre vettem az embereket. Sok volt a fiatal, aminek egyrészt örülök, másrészt nem, ki tudja, kik fognak betévedni és leellenőrizni, mi folyik bent.
Miközben felmértem a terepet, megállt mellettem egy lány, és megszólított. Egyből tudtam, hogy ő lesz Jenny, az arcomra széles mosoly ült ki. Gyorsan végigmértem, igazán csinos példánynak bizonyult...
- Pontosan. Te pedig Jenny, ha jól gondolom - azért némi megerősítésre szükségem van, mielőtt még egy idegent vinnék el körbevezetésre, de amint ez bekövetkezett, a kezéért nyúltam, hogy ismerkedésünk normális formájának megtartása ügyében finoman megcsókoljam kézfejét.
- Örülök, hogy egy ilyen csinos lány lesz a segítségemre. Körbevezetlek, és rögtön a mély vízbe doblak, ha nem gond - mosollyal az arcomon indultam el hátra a személyzeti részbe, ahol a tiszta kötényekből elővettem kettőt. Az egyiket a hölgyemény kezébe adtam, a másikat pedig egy pillanat alatt magamra kötöttem.
- Add csak a kabátod - elég furcsa volt ez a jelenet számomra, mert mióta megvan Lexi, egy lánynak sem segítettem levenni a kabátját, az övét is maximum felakasztom. Valahogy ő túl fiús hozzá, hogy így kezeljem, de nem is nagyon várja el. Jenny kabátját felakasztottam a többi mellé, aztán körbenéztem.
- Nos itt mindent megtalálsz, de ha szükséged van valamire, bátran szólj. Itt van az unokahúgom is, kedves lány, jól kijöttök majd, ha esetleg unatkoznál. Természetesen szabad italozni is, de mértékkel, mert nem enne túl jó, ha a vendégek nyakába borítanánk a tálcákat. Van ropi, meg szendvicsek kint a pulton. Fő a folyamatosság. Ha látod, hogy fogyóban vannak, bejössz, viszel ki. Ugyan így az italok is. Ha nem muszáj, a vendégeket ne várasd meg. Dolgoztál már ilyen helyen? - amit lehetett és eszembe jutott, gyorsan elmondtam neki. Nincs szükség ehhez nagy tudásra, csak egy kis odafigyelésre.
Ha minden tiszta sor volt neki, kimentünk, és beállítottam a pultba, hogy ott is elmagyarázzam, mit hol talál. A vége felé jártam a magyarázatoknak, mikor egy ismerős hangot hallottam a hátam mögül.
- Yvy! - meglepődtem, de magamhoz öleltem a kis barátomat. - Hú de jól nézel ki, randi? Vagy egyedül jöttél? - összevontam a szemöldököm. Yvonne nem éppen az a fajta, akit mindig díszkísérettel látni, bár nem tudom... - Ó, ő itt Jenny. Jenny, ő Yvonne, egy nagyon jó barátom - a bunkóságot elkerülve gyorsan lerendeztem az egymásnak való bemutatást, aztán beletúrtam a hajamba, és szusszantam egyet. - Figyelj csak, ülj le, már csak néhány dolgot kell elmondanom Jennynek.
Ha neki ez így oké volt, egy puszit nyomtam az arcára, és a szépséges segítőm mellé mentem. Szívószálak, mosogatószer, csapolás...mindennel kész voltunk. Még kiadtam neki azt, hogy gyakorlás képpen egyelőre maradjon a pultban, ezt követően pedig kitöltöttem két pohár pezsgőt, és Yvhez léptem.
- Hiányoztál - igaz, hogy azért nem volt olyan régen amikor találkoztunk, de mindig hiányzik. A az a lány, akiről nem tudnék semmi többet elképzelni, mint nagyon, de nagyon jó barátot. A kezébe adtam az egyik poharat, és leültem mellé.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 ... 8 9 [10] 11 12 ... 20 ... 42 43 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed