A falu egy gyöngyszeme kisebb átalakuláson esett át fiatal tulaja jóvoltából. A piszok, és bűz, ami korábban körbevette, már csak egészen kis mértékben van jelen a csárdában és környékén, azonban ez még nem változtatott a belső légkörön. Kívülről csak a kis ablakokon kiszűrődő fény jelzi a benti életet, bűbájok biztosítják a környéken lakók nyugalmát, hisz az ide betérő sötét alakok hangosak tudnak lenni.
Ha a mágus fia úgy dönt, belép e kicsi, barátságtalan fogadóba, beljebb sem fogja garantáltan kellemesen érezni magát. A csárda vonzereje nem kinézetében és elhelyezkedésében, inkább az olcsó szobaárakban és a csak kis mértékben vizezett vajsörében keresendő. Szerte az asztaloknál az ország legkülönfélébb és leggyanúsabb varázslói és boszorkányai ülnek, kezük ügyében a nap folyamán jó pár pohár összegyűlik, így hát jobb velük vigyázni.
A bejárattal szemben levő lépcső vezet felfelé, amely a tiszta, de apró vendégszobákhoz vezet. A sejtelmes, éppen csak kielégítő félhomály, amely egyrészt az utca felől érkező fényekből és az apró csillárból árad elegendő ahhoz, hogy bárki azonnal felfogja: jobb itt nem túl sok időt eltölteni. Feltéve, ha mi épp nem ezt a barátságtalan légkört kedveljük.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=870584#post870584][b]Ohridszki-Füst Álmos - 2023.12.27. 20:53[/b][/url]

Bólint, tudomásul véve, hogy végülis ugyanarra a félvámpírra gondolnak, csak azt nem érti, még mindig, hogy miért kellett ehhez annyira messziről indulni, mint azt Martin tette. Ha ez a jelenet egy képregényben kapott volna helyet, biztos benne, hogy a feje fölé rengeteg kérdőjelet rajzolt volna a szerző, miközben kérdő tekintettel, szemöldökét kissé megemelve néz a kvázi főnökére a söröskorsó mögül, várva, hogy ebből mi sül ki.
- Okééé - szólal meg egy korty sörrel később, és még mindig nem lett sokkal okosabb. Az az egy szó is enyhén kérdő hanglejtéssel hagyja el a száját, mert ez még mindig nem akar összeállni. Olyan mindez, mint valami szürreális álom, amelyben valami kifejezetten szenzitív információt kötnek az orrára, amit eszébe sem jutott volna soha megkérdezni.
- Gratulálok - közli pár pillanattal később, megemelve a söröskorsót, majd úgy dönt, inkább szerez valami töményet erre, attól talán több értelmet nyer az egész vagy éppen csak őt nem fogja már érdekelni a miértje a dolognak. Mindjárt kiderül. Visszatérve leteszi az egyik pohárkát Martin elé, majd az ő poharát is megemeli, mielőtt egyetlen kortyban meginná annak tartalmát. Égeti a nyelőcsövét az ital, majd a gyomrát is, meglepően erős, mint a rumok úgy általában. Ő is leöblíti sörrel aztán, majd hátradől a széken és ismételten kérdő tekintettel méri végig Martint.
- Nem teljesen értem, hogy ez... miért is fontos információ. Vagy ezt mindenkivel külön megbeszélted? - teszi fel a kérdését végül pár végtelenül hosszúnak tűnő perccel később. - Én nem ítélkezem, meg semmi közöm sincs hozzá igazság szerint. Nem leszel ettől se jobb, se rosszabb projektvezető. Szóval... ez volt a cél vagy még el kellene jutnunk valahová, mert akkor a lényegre is térhetnénk, nem?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=870794#post870794][b]Martin Romberg - 2023.12.29. 14:40[/b][/url]

Szorongattam a poharat, mintha kapaszkodó lett volna. Ujjaim közt örültem, hogy nem tört szét az erőfeszítéstől, de azt a határt azért mégsem szerettem volna átlépni. Kínos, egyre növekvő csendnek éreztem a kettőnk közötti űrt, miközben tapogatózni kezdtem felé a magam óvatosságával. És mégis, sebezhetővé tettem magam, ráadásul pont a munkatársam előtt. Kötve hiszem, hogy ezt ne tudták volna az aurorok, akik amúgy is mindenről tudnak, ha már ott dolgozom, pláne hogy kommunikálok velük. De attól még félni kezdtem, hogy ezzel kellemetlen helyzetbe hoztam Álmost. Az emberek nem egyformák, és bármiféle ellentét árnyékot vethetett a szakmai együttműködésünkre is. De kockáztattam. És még nem is ittam sokat.
- Kösz? - remegett bizonytalanul a hangom, amint felszaladt a szemöldököm a meglepettségtől. Azt hiszem, ezt kellett mondanom, de persze az egész mögött udvariasságot éreztem csak. Jobb, mintha rám borította volna az asztalt, vagy pofán öntött volna az itallal - mondjuk ahhoz túl drága is. A székről se fordult le. Leutánoztam a mozdulatait, eltüntettem a pohár tartalmát, aztán elégedetten köhintettem, ahogy a maró folyadék lassan kikezdte a nyelőcsövemet.
- Nem kötöm sokak orrára... Olyannak gondolsz, vagy ismersz? - el is mosolyodtam kissé, hogy ezt nézné ki belőlem. Mondhatta rá persze, hogy nem, nem ismer, ami igaz is, de az eddigiek alapján valamiféle képe kialakulhatott rólam a minisztériumon belül. - Értem. Igaz. Én is így gondolom - erősítettem meg őt, miközben a fejemmel bólogattam nagyokat. Aztán a sörömhöz nyúltam, tovább ittam, talán lassan a korsó feléig is kerültem már a tempóval, aminek az oka a szomjúságban volt keresendő, meg az izgalomban.
- Nem akarok semmire se kilyukadni. Vagyis nincs semmilyen lényeg. Elhívtalak iszogatni. Ráértél. Vagy számítottál valamire, vagy neked sincs jobb dolgod, mert mondjuk nem a társasági életedről vagy híres... Remélem, nem csalódás, de nem kényszer itt ülnöd, szabadon távozhatsz - ez volt a lepel, ami lehullhatott, más egyéb meglepővel nem készültem az estére. Kissé elemző próbáltam lenni, amivel reméltem, hogy nem haragítom magamra, de kettőnkben sok közöst reméltem. Vagy pont, hogy ez a rejtélyessége, elérhetetlensége fogott meg. Nem először esnék ebbe a hibába.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=870896#post870896][b]Rothstein Elektra - 2023.12.30. 11:52[/b][/url]

Döntése gyors volt. Talán elhamarkodott kissé, ám mindenképp kézenfekvő. Arra azonban nem számított, hogy ilyenkor nincs két külön szoba, mert sokan pihennek az ünnepek között otthonuktól távol. Bűzlöttek mindketten, így akkor is kell az a zuhany, ha azután csak ülnek a szoba közepén és farkaszemet nézve hajnalodik meg felettük. - Kérjük - mondja ki a végső szót, majd miután fizettek felnéz a szerelőre - Ez csak egy újabb pont az "ilyen még nem volt" listámon - azzal elindul a kulcsot kezében szorongatva a kivett szobájuk felé. Érdekes lesz elmeséli ezt élete párjának, aki most biztosan az igazak álmát alussza közös ágyukban. Szerencsére lányát is biztonságban tudhatja, így képes koncentrálni arra, amit tennie kell. Arcára ugyan kiül a vágyódás utánuk, de a küldetése legalább ugyanolyan fontos, mint a családja. - Nem is olyan rossz -nyit be az ajtón, ahol még fenn van a karácsonyi dekoráció, ami melegséget kölcsönöz a helyiségnek. - Na jó, én eddig bírtam. Most megyek és lemosom magamról a kukabűzt - trappol be menet közben kezdve vetkőzni. Magára zárja az ajtót, csak a biztonság kedvéért. Úgysejti egy sima bútorlap nem állítaná meg a férfit, ha be akarna jutni, de a placebo hatás fontos a lelkének. Beáll a zuhany alá és már folyatja is magára a vizet. Ruhája lábánál hever, hogy azt is átmossa az illatos habfürdő, ami a megbűvölt rózsából folyik. Illata kellemes, púderes. Egyáltalán nem tolakodó, de mégis azonnal a frissesség érzetét kelti.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=870915#post870915][b]Ohridszki-Füst Álmos - 2023.12.30. 18:51[/b][/url]

Továbbra sem érti, mit szeretne Martin pontosan. Úgy véli, iszonyatosan túlkomplikálja időnként a dolgokat amúgy is, saját maga számára is, mintha ez is valami hivatali ügyintézés lenne. Attól is agybajt szokott kapni, itt már lassan zavarja is, hogy valamiért onnan indult az egész beszélgetés, ahonnan. Mintha Ádám és Évától igyekeznének eljutni egy itt és most aktuális kérdésig. Kifejezésre is juttatja, hogy mindez nem csak frusztrálja, de tényleg nem is érti, mit szeretne Martin egy ekkora felvezetéssel, és ezen egyelőre nem változtat semmilyen irányban az alkohol sem. Szótlanul hallgatja végig a férfi mondandóját, de utána sem válaszol azonnal. Ráérősen kortyol bele a sörébe, kétszer is, mielőtt végre megszólalna.
- Mit tudom én, megint panaszkodott valaki, hogy nem vagyok kedves, nem beszéltem elég szépen vagy... a hivatalos panaszokat továbbra is a bizottságnál kell leadni mondjuk - válaszolja nemtörődöm módon vonva meg a vállát. Tulajdonképpen még szereti is a munkáját, de az igazat megvallva egyáltalán nem érzi úgy, hogy összedőlne az élete, ha holnap nem kellene bemennie. Ám úgy tűnik, hogy nem ez a téma, sőt Martin azt állítja, nincs is semmilyen napirendi pontja az egész beszélgetésnek, csak iszogatna.
- De ha nem ez van, akkor ez a beszélgetés meglehetősen fura. Nézd, én bírlak, nem vagy gáz projektvezető, tök értelmes ötleteid vannak, és ha csak erről szól, hogy barátkoznál vagy... most akkor ez van? Mert ha igen, akkor felőlem egy kibaszott jetivel is lehetsz vagy akkor ezek szerint félvámpírral, ami jólesik, sok boldogságot - közli megemelve a másik felé a söröskorsót. Sose volt erőssége az empátia, ezzel főleg nem könnyíti meg a másik dolgát, de legalább a maga részéről megpróbálta közölni, hogy ennél lehetne direktebb a kommunikáció.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=871064#post871064][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.01.01. 18:31[/b][/url]

Hát eltelt még egy év, ami határozottan kellemesebb csalódás volt, mint az eddigiek, noha... van ami még most sem változott. Épp csak felhívtam a szüleim Boldog Új Évet kívánni, és meséltem volna nagy lelkesen, hogy úgy néz ki, találok valami lakást, de szinte rám vágták a telefont mondván, hogy most egy fontos tárgyalásra készülnek. Nagy sóhajjal veszem tudomásul, hogy egyelőre ennek csak én örülök olyan felhőtlenül még akkor is, ha a környék nem a legbarátságosabb. Tényleg madarat lehet velem fogatni, de az éhségem legyőz, így amint elköszönök a férfitől, aki a lakást mutatta, megyek is a csárdába enni. Elvileg valami telezöldséges ebéd lesz, én meg kényszeresen figyelek arra, mit eszek. Szerintem anyum egészségmániája ütközik ki rajtam, és egyszerűen nem tudom levetkőzni. Ahogy a rutint sem, amivel az arcomat ápolom, emlékszem Aurél hogy kiakadt, mikor meglátta, mennyi mindenem van, pedig az tényleg csak egy sos csomag volt.
Viszont szerintem teljesen rendben van, hogy odafigyelek magamra, és kell is, hogy megmaradjon az csekélyke önbizalmam, amire szert tettem.
Annak köszönhetően nem jövök zavarba, mikor belépek a csárda ajtaján, és pár már nem szomjas férfi, szinte levetkőztet. Csak magamban vállat vonok és kikérem az ebédem, helyet keresve arra, hogy nyugodtan el is fogyaszthassam.
Én nem számítottam mára semmire, bőven elég boldogságadag ért, a szemem mégis felcsillan, mikor meglátom Őt az egyik asztalnál ülve.
Nem igazán gondolkodok, megfogom a baracklevem, és oda is tipegek a szokásos, kedves mosollyal az arcomon.
- Jó napot, szabad? - mivel nem látom jelét annak, hogy bárki más is ülne itt, meg sem várva a választ, le is helyezem a fenekem a nem túl kényelmes székre.
- A nagyszüleimnek nagyon tetszett Karcsi és a cserép is, köszönöm - ha már alkalom adatik rá, csak megemlítem neki, mekkora telitalálat volt az a virág.
- Hmmm... gyömbér? - mert az előtte gőzölgő tea illata megcsapja az orrom, én is szoktam inni, csak leginkább akkor, ha a torkom vacakol, vagy megfázok.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=871066#post871066][b]Ránki Magor - 2024.01.01. 19:22[/b][/url]

Nem szokott gondot jelenteni, hogy magamra főzzek, de olykor már unom az ízét, mire elkészülök vele, és az is megesik, hogy egész egyszerűen csak lusta vagyok hozzáfogni, vagy inkább nincs kedvem, mert előre tudom, hogy mire megvagyok vele, már nem is kívánom majd.
Szóval az új év második napján, mely történetesen nagyon kellemes, épp csak kicsit hűvös, és napos idővel örvendeztet meg bennünket, egyszerű farmerből és pólóból álló szettemet egy ugyancsak nem kirívó zakóval fejelem meg, és elindulok a közeli csárdába. Egyre több helyen egyre nagyobb a választék vegán és vegetáriánus menükből, sőt, direkt csak ilyennel foglalkozó vendéglátóhelyek is szép számban pettyezik varázslók és muglik utcáit egyaránt. Innen sem kell szomorú sóhajjal távoznom, egy gombapaprikás mellett teszem le a voksom nokedlivel.
Mire kihozzák, már az előttem gőzölgő tea is fogyasztható hőmérsékletűre hűl le, az asztalon fekvő könyvből pedig, amit egy apró, mellé lerakott cserepes növényke lapozgat nekem, csak annyira pillantok fel, hogy egy meleg mosoly kíséretében megköszönjem az ételt.
Zavartalanul falatozom, élvezve az ízeket, és ha nem észlelném a felém közeledő lépéseket, fel se néznék ebédkölteményemből.
Már azelőtt ráismerek, hogy meghallanám a hangját, és aprót kuncogok orrom alatt.
- Szép napot neked, hát... persze - nevetek aprót, mert még így is sikerül előbb helyet foglalnia, minthogy végigmondjam mondandóm.
Barnáimat ráemelem a fiatal hölgyre, és egy korty teával leöblítem az előbbi falatot, könyvem pedig becsukódik. Ezúttal el is tudja olvasni a fedlapot, mely egy híres mugli szerző világhírű krimisorozatának egy kötetét takarja.
- Roppantul örülök, hogy sikert aratott az ajándékod, és hogy Karcsi otthonra lelt.
Tűnődöm egy-két pillanatig, hogyan is érdeklődhetném meg kedvesen, hogy mit óhajt, de mivel van némi sejtésem róla a múltkori kérdése okán, amire azt feleltem, nem spoilerezhetek, olvassa el az önéletrajzi könyvemben (ami egy nem létező kötet, legalábbis tudtommal), inkább nem teszem.
A teámra pillantok és bólintok.
- És ginzeng gyökér. Nagyon kellemes, ajánlom figyelmedbe. Ó, és mivel még nem találkoztunk azóta, boldog új évet neked!
Igen, a bolygónk nagyon szép munkát végzett, továbbra is ügyesen forog, ahogy kell.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=871070#post871070][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.01.01. 19:39[/b][/url]

A nevetése nekem azt sugallja, hogy azért annyira nem zavarja a társaságom, szóval sokkal nyugodtabban helyezem a kabátom a szék támlájára.
- Ne értsen félre, nagyon szívesen átülök, ha arról van szó, csak megkímélném magam a társaságuktól - alig észrevehetően biccentek a három férfi felé, akik két asztallal arrébb ülnek, és akik tekintetét még most is magamon érzem, fel sem kell néznem.
Van erre az a mondás, hogy nyitott szájjal megyek abba az erdőbe, ez jut eszembe, de hát... nem sajnáltatom magam, tényleg kedvesen mondom, és hallatszik a hangomon, hogy nem okozna gondot az ő elküldésük sem. Azért olykor-olykor megesik. Persze mentségnek annál jobb. Annyira sikerült megismernem, hogy szinte biztos legyek abban, nem tenne ki azoknak a köröknek.
- Nem is akármilyenre. Nagyim fél napig rendezgette a növényeit, hogy olyan helyen legyen, ahol mindenki jól látja - tényleg boldogan mesélem, annyira jó volt náluk lenni, meg a tudat, hogy ők kíváncsiak is rám, ellenben a nővel, aki megszült. Nem, váratlan módon, nem értek oda.
- Önnek is, remélem tényleg az lesz - mosolygok rá, kortyolok is a baracklevemből, míg várom, hogy kihozzák az én ételem.
- Nagyon jól főz Samu, mondtam neki, hogy akár nyithatna saját éttermet is, de hozzászokott ehhez a helyhez. Mondjuk.... hangulatos az tény - gond nélkül csevegek, ahogy kicsit körbejáratom a tekintetem, noha sok minden aztán nem változott.
- Sikerült minden növényt eladnia? És... semmi különleges könyvjelző - kicsit csóválom a fejem, ahogy a könyvre téved a tekintetem, ami csukódva kerül az asztalra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=871079#post871079][b]Jávor Balázs Zoárd - 2024.01.01. 20:31[/b][/url]

Míg Elektrát leginkább az döbbentette le, hogy nincs két külön szoba, Balázst az húzta fel, hogy az előre lefoglalt szobáját tévedésből átírták valaki más nevére, s így aztán tényleg nem volt hová becuccolnia, mivel a főnökénél már nem maradhatott tovább. Fel is húzta magát, legszívesebben kikapta volna azt a nyikhajt a pult mögül, hogy elmagyarázza, mit jelent az előre foglalás, ám a nő megelőzte és elfogadta az ajánlatot.
- Hát ilyen még nekem sem - hangjából érezhető volt egy kis morcosság, ami nem is a nőnek szólt, sokkal inkább ennek a helyzetnek. Mindig is forrófejű volt, fiatalon emiatt nem egyszer került bajba, aztán a börtönévek alatt csiszolódott és megpróbált tűrni, meg alkalmazkodni. Öt és fél éven keresztül pedig szobatársai is akadtak, volt amikor több is. Abból az időszakból viszont mára már köszöni, nem kér. Nyugalomra lenne szüksége, és most kénytelen egy nővel megosztani a szobát. Igaz, az ő ötlete volt a csárda , de azt hitte, hogy az ő foglalása még mindig él, és nyilván nem gondolt arra, hogy teltház lesz.
Az emeletig érve azért csitultak benne az indulatok, ez köszönhető volt annak is, hogy viszonylag hamar beletörődött ebbe a helyzetbe. Végül is, még mindig jobb egy dekoratív nő társaságátt élveznie, mint a sitten az izzadt férfiakét.
- Tényleg nem rossz - hümmentve nézett körbe, volt már ennél rosszabb is. Igazából ilyen szempontból jelenleg nem is akadtak különösebb igényei, csak legyen hol tisztálkodni és aztán egy jó nagyot aludni. Amikor fiatal volt, imádta a pénzt, akkor még egy kicsit piperkőcnek is tűnhetett, sokat költött magára. A fogság viszont megtanította vele, hogy bár a pénz fontos és hasznos dolog, azért nem minden a csillogás. Talán a vállán heverő évtizedek is változtattak észjárásán, mindenesetre már nem feltétlen vágyott a sznobok élete után. - Helyes, jó alaposan - tette hozzá Balázs, mert a nő még két lépés távolságból is bűzlött, mintha a mesterséges címere maga a kukásasszony lenne. Mondjuk ő is bűzlött már, a közelségtől ráragadt a kosz.
Hallotta, ahogy csukódik az ajtó, még a kulcs is fordult a zárban, ez nem adott túl sok bizalomra okot, de valahol érthető volt. Vajon ha a nő tudná, hogy egy olyan férfivel tölti az estét, aki majd hat évig ült sitten női társaság nélkül, akkor még rácsokat is vonna az ajtó köré?
Balázsban persze fel sem merült semmilyen hátsó gondolat, arra ideje se lett volna az est során, nem beszélve a nem túl kellemes szagokról, melyek valamiért nem hozták meg a kedvét egy hancúrhoz. A gyanú viszont még mindig ott motoszkált benne, ezért lopva kukkantott a nő holmijába, hátha talál róla némi infót. A tárcájában lapult némi pénz, meg látta egy kislány és egy férfi fotóját is. Meglepődött, de mivel nem talált semmi olyat, ami okot adna a további bizalmatlanságra, visszacsúsztatta a tárcát a helyére, s az ablakhoz lépett, hogy kilessen azon.
Fáradt volt, nagyot ásított, nem tudta, hogy hány perce lehet a nő a zuhany alatt, de végül az ajtóhoz lépdelt és bekopogtatott. - Minden rendben odabent? - nem tudta, hogy csak ilyen hosszú rituálé ez a zuhanyzás, vagy netán a nő a fáradtságtól odabent aludt el.  Orrába eközben bekúszott valami kellemes illat, ami odabentről érkezett. Mélyen magába szippantotta, s lehunyta szemeit pár másodperc erejéig.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=871083#post871083][b]Rothstein Elektra - 2024.01.01. 21:22[/b][/url]

Megtisztulása kívül és belül is megtörténik. Gondolatai testével együtt frissé válnak a víztől. A cseppek végiggördülnek bőrén, ahol néhány sebhely emlékezteti a megélt nehéz időkre. Mennyi minden történt vele. Egek! Végig sem meri gondolni, csupán hálát suttogni azért, hogy emlékezete éppúgy visszatért, mint életereje és hite az igazságban. - Igeeen, csak még egy perc! - kiált ki a kopogásra, mely megakasztja gondolatmenete közben. Elzárva a csapot kilép a zuhany alól, majd maga köré keríti az odakészített törölközők egyikét. Haját kicsavarja, ruháival együtt. Magához fogva őket lép ki az ajtón. - Na gyere gyorsan, addig én megszárítkozok - tipeg el a férfi előtt lábujjhegyen, hogy ne vizezze nagyon össze a padlót. Megáll az ablaknál és azt tükörnek használva elkezdi előbb fürtjeit megszabadítani a víztől. Hosszan omlanak le, s itt-ott már elővillanank belőle ősz hajszálai. Az üvegben figyeli a fürdőnél történő dolgokat olykor odapillantva. Amikor már haja teljesen száraz a bűbájt ruhájára irányítja. Aztán elgondolkozik, hogy képes volna-e abban a falatnyi öltözékben aludni. Biztosan nem, mert szoros minden fontos ponton. Lepillant magára, ahol meg is találja a megoldást. - Bocsánat! - kopog be ő is a fürdőbe - Kiadnál egy száraz törölközőt? - kiabál be a férfinak, akinél úgy rémlik számára, hogy még kettő akad az említett szövetdarabokból. Szándéka szerint pizsamát fog igézni belőle magának, de kell egy a felső és egy az alsó részhez. A rajta lévőt viszont még meg is kell majd szárítania előtte. Azt is fel fogja majd ajánlani, hogy hálótársának is csinál alvó öltözetet, mert kétségei vannak afelől, hogy a farzsebében hordaná a sajátját.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=871088#post871088][b]Jávor Balázs Zoárd - 2024.01.01. 21:43[/b][/url]

Hallva a bentről érkező életjelet, felnyitja szemeit és megnyugszik. Lelkére vette volna, ha a másik odabent szegi a nyakát, nem mellesleg, az aurorok is azonnal őt állították volna elő priusza okán.
Éppen csak ellépve az ajtótól, az nyílik is, Balázs pedig óhatatlanul is rajta tartja a szemét a kiérkezőn, mi több, lopva még végig is fut rajta a pillantása, s még akkor is követi tekintetével, miután elsétál az ablak irányába. Aztán ahogy ráeszmél, hogy az ablakból tükröződik, amint ott áll és bámul, el is kapja a tekintetét és már fordul is. Még csak az hiányzik, hogy őt is elkönyvelje a nő olyan baromnak, mint az a mixer. Ő nem olyan, eszébe nem jutna ahhoz hasonló sem, de azért nem vak és már-már felüdülés volt számára egy ilyen jelenet. Fel is villant az elméjében egy emlék, miközben a fürdőszobába lépett, amit csak behajtott, és az résnyire nyitva is maradt. Gondolataiban egy régi, szép emlék sejlett fel, amikor még a volt párjával volt együtt. Az idilli emlék sem tartott sokáig, hisz az életük sokkal több bosszúságból állt, mint szépségekből. Most lehetne neje, együtt élhetne gyermeke édesanyjával, és nap mint nap láthatná így a feleségét kisétálni a fürdőszobából. Ehelyett maradt számára a magány, a bizonytalan lakhatás és az ingoványos jövő.
Felsőruházatát épp csak letette, s épp kioldotta az övét, hogy megszabaduljon farmerétől, amikor kopogást hall. Kioldott övekkel és gombokkal lép oda, s pillant ki a nőre. - Várj csak - ide-oda lép a fürdőben, mire kezére akad a szára törölköző, amivel aztán már fordul is a nőhöz, majd odaadja. Ezt követően behajtja az ajtót, s ledobálva magáról a többi holmit, már lép is be a zuhany alá, ahol most a bűbáj kellemes, fás-pézsmás-dohány és fene tudja, még miféle összetevők által kreált férfias illattal lengi körbe a teret.
Ő is elidőzik a zuhany alatt, fáradt már, de kifejezetten jól esik neki a zuhany. Miután végez, nem fáradozik a törölközéssel, sosem szokott, úgy van vele, hogy majd megszárad magától. A törölközőt derekára kanyarintja, és mezítláb sétál ki, de eközben bevillan újra, hogy nincs egyedül. Ilyen helyzetben pedig még nem volt.
- Hát te? - ez a kérdés szalad ki a száján, maga sem tudja, hogy pontosan mit akart kérdezni, de elmosolyodik, látva azon a kreált pizsamán. - Egész jó cucc - jegyzi meg egy félmosollyal, miközben nedves tincseit hátra simítja.
- Már lehet, hogy kérdeztem, de Te neked van itt lakásod, nem? Szóval…most hazamész, vagy itt maradsz? - pillant Elektrára kérdőn, eddig a nő nem volt vele túlságosan közlékeny, de feltételezi, hogy férjnél van, hisz látott egy fotót abban a tárcában, gyűrű viszont nem villant meg a nő kezén.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=871090#post871090][b]Rothstein Elektra - 2024.01.01. 22:10[/b][/url]

Pálcáját mozgattva a törölközők felet, az átváltoztatástannak hála, amiből egészen jó volt, egy formás kis pizsama alakul ki rövid időn belül. Addig fél szemét az ablakon, fülét a fürdő felől jövő hangokon tartva, pőrén áll a szobában. Éppen időben magára kapja az eredményt. Amikor már ott áll benne és ellenőrzi magát az üvegben, akkor lép ki a férfi a mosdóból. Mögüle illatos pára árad. - Ha szeretnél, bűvölök neked is egyet - fordul meg, hogy ne a tükörképnek beszéljen. Figyelmét nem kerüli el a látvány, de inkább csak úgy tekint rá, mint egy riportalanyára. - Maradok, de csak ha nem zavarok - mosolyog rá a szerelőre és lehuppan az ágyra úgy húzva egyik lábát maga alá, hogy szembe kerüjenek egymással. - Amúgy igen, itt van az otthonom, de már késő van és valamiért az az érzésem még vannak kérdéseink, amiket fel kell tennünk egymásnak - nevet rá a másikra, majd maga elé ölel egy párnát, amit a franciaágy hozzá közelebb eső oldaláról vesz közelebb. - Majd ezekből építünk falat és megígérem nem foglak rugdosni, ha horkolsz. Rendben? - könyököl a párnára aztán csak figyel. Sötét szemei tele vannak válaszokkal a még fel sem tett kérdésekre. Várja őket, hiszen ez most egy valóban érdekes helyzet. Szeretné jobban megismerni a szerelőt, minden hátsószándék nélkül. - Amúgy most tényleg megihatnánk azt a kupica lélekmelegítőt...Nézd csak! - mutat kifelé az ablak felé, amin át látszik, hogy elkezdett havazni. Egyelőre csak nagyobb pelyhekben hull az áldás, és az sem biztos, hogy reggelig megmarad egyáltalán, de a pillanat egészen hangulatossá vált általa. Mondhatni családias. Arcára kiül ez az érzés. Ahhoz képest, hogyan indult az este, most békére lelt ebben a kicsi hotelszobában egy szinte idegennel. Ezért szereti a hivatását annyira. Az ilyen váratlan találkozásokért, amikből annyi minden felé alakulhat az élet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=871093#post871093][b]Jávor Balázs Zoárd - 2024.01.01. 22:39[/b][/url]

- Hát nem is tudom - állát dörgöli, ahogyan végig méri a nőt abban a pizsamában. - Bocsáss meg, de emlékeztet a rabruhámra - csúszik ki belőle, de nem különösképp érzi magát kellemetlenül, amiért elárulta ezt magáról. Szégyen ide, vagy oda, leülte a büntetését tisztességesen és már egész más ember, mint amilyen annak idején volt. - Alszok majd alsóban - nyugtatja a másikat, még mielőtt az azt gondolná, hogy teljesen pőrén akarna a szobában tartózkodni.  Vissza is lép a fürdőszobához, és a pálcája segítségével egy öblítő-szárító bűbájt küld a ruhadarabra, hogy azt később majd magára ölthesse. Ezután tér csak vissza, hogy megérdeklődje, akkor mégis hogyan döntött a nő. Titkon remélte, hogy mivel az utca mocskát a nő már alaposan lemosta magáról, így már tisztán visszatér majd a saját kis otthonába, de meglepi a válasz. Furák ezek a mai nők. Gondolja magában, nem tudja, hogy az évek alatt ennyit változott a világ, vagy csak ekkora nagy bizalom van bennük mások felé. Vagy…nem, abba inkább nem gondol bele. Mondhatná, hogy de, zavarsz, ellenben túl késő van, ilyenkor ezen a környéken már csak a dílerek és a rablók mászkálnak. Nem tenné ki a nőt ennek a veszélynek, de ahhoz már nincs energiája, hogy haza is repítse.
- Szexelni akarsz? - őszintén teszi fel a kérdést, bár nem szánja bunkóságnak és ami azt illeti, fáradt ahhoz, hogy lenyűgözőt produkáljon. Maximum arra lenne képes, hogy elfekszik és átengedi az irányítást, de abban számára valamiért kevesebb az élvezet. Jobban szeret irányítani, ám ehhez már valóban fáradt. S még mielőtt felháborodást keltene, félmosolyra húzza a száját. - Vicceltem - dobja be, majd ismét felméri tekintetével a szobát, a nő eközben elfoglalja az ágyat, Balázs meg egyelőre a szemközt lévő fotelben foglal helyet. - Nekem jó lesz a földön is, az ágy lehet a tiéd - egyszer kibírja, meg hát lássuk be, elég sok helyet foglalna el abból az ágyból, nem mellesleg nem szeretne játszadozni a kísértéssel, ha nem muszáj.  
Kipillant az ablakon, valóban hullik a hó, és nem tagadja, egy ital is jól esne már ennyi feszültség után. - Legyen, ebből nagyobb gondunk már úgy sem lesz - fáradtan mozdul, és némi kutakodás után a bárszekrényként kinevezett kis szekrényből előhúz egy üveg lángnyelvet és két poharat. Tölt is, majd odalépdel, az egyik poharat átadja a nőnek, a másikból ő kortyol, az üveg párlat pedig a fotel lába mellett telepszik meg. - Van férjed?- teszi fel máris az első kérdést, miközben egy kicsit oldalra biccenti a fejét és érdeklődve fürkészi a másikat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=871117#post871117][b]Rothstein Elektra - 2024.01.02. 06:52[/b][/url]

Felfigyelt az elejtett megjegyzésre, s ezért sem forszírozza tovább a pizsama dolgát. Neki nincs kifogása az alsó ellen, ha abban a férfi kényelmesebben érzi magát. Ha már maga ez az egész helyzet jócskán kívül van mondhatni mindkettőjük komfortzónáján. Olvasni igyekezett a férfi arcából amikor közölte vele, úgy döntött marad. Látta átsuhanni a kétség és döbbenet mikrojeleit, ám rossz vagy hátsó szándékét nem. Ezért most az ő szemei kerekednek el a nyersen feltett kérdés hallatán. Elméje színes szélesvásznán egy másodpercre bevillan a kép az ominózs tettről, hogy helyét nyomban teljesen más töltse ki sokkal élesebben. Nyelvén már ott van a frappáns válasz, ám a vele szemben álló csak viccel. Ez persze nem tartja vissza hősnőnket attól, hogy ő is kimondja amit gondol. - Elhiheted, ha szexelni akarnék, ezt a kérdést fel sem kellett volna tenned - beszél ő is egyenesen. Úgy érzi ez lehet a férfi bizalmának kulcsa. Olyan embernek látszott már a szerelő műhelyben is, aki nem kertel. Ez pedig nagy erény. - Hm...amúgy bolond az a nő, aki nem repül rád, mint madár a pék tenyerére - mondja mosolyogva néhány pillanat múltán, mialatt végignéz a férfin, most először egy nő és nem egy riporter szemével. Tetszetős a látvány, szentigaz, ám ami fontos az mindig sokkal mélyebben lakozik és mondhatni védjegyeként, Elektra arra kíváncsi igazán. - Csakhogy én pechedre az vagyok. Sőt még papírom is van róla - vonja meg vállát szélesen mosolyogva. Ha már őt is ugratta a másik, hát nem marad adósa. - Nyugi Motorok Mágusa, én is csak viccelek! Elméletileg - tódítja nevetve, hogy azután gyorsan meg is magyarázza szavait, kicsivel komolyabb hangnemben. - Volt egy súlyos balesetem néhány éve. Szó szerint rám szakadt a mennyezet. Pedig esküszöm, nem is dicsekedtem! Lett aztán belőle kóma, emlékezet kiesés, meg még ami a csövön kifér. Na akkor kaptam papírt arról, hogy az agyamban valami nem stimmel. Azóta persze már teljesen rendben van minden odabenn - szorítja magához párnaját. Még ma sem hiszi el néha, hogy tényleg ilyen szerencséje van és visszakapta össze emlékével együtt az életét is egyszerre. Hálás is a sorsnak érte. Ezután megbeszélik az ágy dolgát, már ami az alvást illeti. Méghogy nem vagy jófej... - támasztja meg fejét kezével ahogy olvas a másik arcából és beszédéből. Közben az innivaló kérdése is eldől. Poharába kortyolva átjárja az ital melege, kellemes bizsergést hagyva maga után. - Volt. Meghalt - válaszolja a kérdésre az igazat. Hegével ugyan együtt élnek, de házasságról, vagy akár csak lánykérésről szó sem esett azóta, hogy összeköltöztek. Talán valahol mindketten félnek a komolyabb köteléktől. Meglehet ott motoszkál az újabb, egymás életéből való eltűnéstől tratás érzése. Félelem attól, hogy ha gyűrű kerül az ujjaikra az bilincs lesz, ami végü majd inkább megfutamítja a feleket, mint összekapcsolná őket. Hősnőnk szeme elfelhősödik gondolatainak borújától. Ez persze inkább tűnhet a halál említésének hatásaként. - Neked van nejed? - kérdez vissza kisvártatva, nehogy kínossá váljon a kettejük közt ez idő alatt beállt csend. Azt Elektra mindennél jobban utálja. Míg a választ hallgatja megint belekortyol az italba. Nagyobbat húz belőle most, hogy a tűz átjárja minden porcikáját. Azt a jóleső zsibongást hagyva maga mögött tagjaiban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=871143#post871143][b]Ránki Magor - 2024.01.02. 18:51[/b][/url]

Szeretek olvasgatni, vagy akár csak a gondolataimba mélyedve kiülni egy padra, galambokat zsemlével etetve, elmúlt már az az idő, amikor a világ összes ingere sem tudta kielégíteni elmémet. Ennek ellenére sem bánom cseppet sem a társaságot, főleg, ha az ilyen élettel teli, és kedves, mint Lilláé. Kedves lány, és rettentően szimpatikus, hogy hogy a legtöbb korabeli társával ellentétben foglalkozik a nagyszüleivel is.
Úgyhogy félreteszem a könyvet, az megvár, és nem is sértődik meg, ha nem fordítom rá egy rövid ideig a figyelmem. Az emberek azért hajlamosabbak erre, mint a halott, préselt fákból ragasztott papírkötegek.
Tekintetemet a lány által bökött irányba fordítom, ahol épp látom ahogy a három fiatalemberből kettő összesúg, a harmadik pedig félreérthetetlen módon méri végig Lillát. Vélhetően nem első ízben.
- Ugyan, maradj csak - fordul vissza pillantásom újdonsült asztaltársaságom felé. Ártatlanok ugyan, abban az értelemben, hogy nem volna merszük csinálni semmit, de ettől függetlenül kényelmetlenül érezheti magát tőlük bárki, és azt nem kívánom neki. - És nyugodtan rendelj még ide, amit szeretnél.
Én magam nem eszek ugyan semmiféle húst, és a legtöbb állati eredetű dologtól is távol tartom magam, másokat nem próbálok megtéríteni, és nem is csinálok belőle problémát, ha mellettem valaki egy egész tehenet kíván épp felfalni.
Az már nem kérdés, hogy miért ült le hozzám, legalábbis elfogadható érvet hoz fel mellette, és így már örömmel hallgathatom beszámolóját Karcsi sikeréről. A szüleit nem említi, ami elgondolkodtat kissé, de nem teszem szóvá észrevételeim. Nem ütöm az orrom mások családi életébe, meg úgy egyébként, semmilyen más aspektusába sem életüknek.
- Határozottan jól főz, igen - emelem meg villám, rajta egy falattal, feltételezve, hogy Samu az itteni szakács, és az én ebédem is az ő képességeit dícséri. - Lehet sűrűbben kéne ide járnom, csak tudod, szeretek főzni magamra.
Ez is valószínűleg egyike a kihalófélben lévő ember tulajdonságainak, manapság már midenki rendeli az ételt inkább, míg elsétáltam idáig, láttam vagy tíz seprűs futárt, bár nem kizárt, hogy volt köztük néhány roppant sebes is.
Kérdését ismét csak megmosolygom, és megcsóválom a fejem. Nincs bennem bosszúság vagy szomorúság.
- Nem, megmaradt néhány. De nem is a virágot árultam igazából, hanem amiben a virág van, a növényt csak becsalogatásnak szántam. De lehet müzlis tálakat kéne legközelebb árulnom - mondom szórakozottan, majd intek kezemmel, hogy hajoljon kicsit közelebb. - És nézd csak!
Ha eléggé előrehajol, láthatja, hogy az apró kis növény, akit lapozni hoztam a könyvet, ott tartja az egyik kis levelét a lapok közt. - Megjegyezte nekem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=871229#post871229][b]Jávor Balázs Zoárd - 2024.01.03. 15:18[/b][/url]

- Oké - nyugtázta könnyedén, hogy ezt is megbeszélték, bár benne azért akadtak kételyek. Természetesen ismert olyan nőket, akiknél nem merült fel volna ilyen kérdés, ám Elektrát nem ismerte, gyanúja azonban a tárcában látott fotó miatt volt. Márpedig akadt dolga egykoron férjezett nőkkel és bizony, azok nehezen bökték ki , hogy mit is akarnak. Legalábbis Valika a Holdfény utcából. De az már rég volt, és ahogy emlékszik, még a cipője is ott maradt, úgy kellett kiugrania az ablakon, nehogy a férj egy crutióval sújtja a szeretőt. - Rég kaptam ilyen bókot - jegyezte meg egy mosollyal, és továbbra se tudta, hogy melyik polcra is helyezze a nőt. Bár inkább úgy sejtette, hogy a másik nem szeretné megsérteni, s erről árulkodott a nő következő mondata is. Még szerencse, hogy Balázs nem volt az a sértődős fajta és tulajdonképp benne sem merült fel hátsó szándék, inkább csak nem tudta megérteni, hogy egy ilyen nő miért is inkább vele száll meg egy motelben, mint hogy menne haza a párjához. Ha nem szexet akart, akkor talán valami lelki oka lehetett. Na tessék, Balázs túl sok pszichológiát olvasott a börtönben, de volt rá ideje. Egészen ki is kupálódott odabent, bár nem szokta fitogtatni a tudását.
- Tényleg? Csípem a bolond nőket - elmosolyodott, rég hallott már ilyen lekoptató dumát, el is raktározta az elméjében.
- Ezt most értsem úgy, hogy - ujját a levegőben tekerte körbe, mintha így akarná kitalálni a további gondolatmenetet, de inkább nem kezdte el fejtegetni, hogy melyik is volt a vicc, ezt meghagyja későbbre.
- Inkább nem akarom érteni - fűzte hozzá gyorsan nevetve, meg is lepődött azon, hogy bosszankodását követően a hulla fáradtság mezsgyéjén még képes volt erre. Talán lehet, hogy épp a fáradtság hozta volna elő belőle a jókedvet? Vagy a nő bolondériája, a fene sem tudja. Beszélgetésük jókedvű hangulata innentől sodródott más mederbe, komolyabb téma jött szóba, a férfi pedig őszinte érdeklődéssel figyelt. Régen nem volt ennyire érdeklődő, de az elmúlt évek alatt sok mindent átértékelt. Akiket barátoknak hitt, azok elhagyták, s most magányos farkasként tengette napjait. Alig akadt valaki, aki szóba állt vele, a főnöke Matyi, illetve a még baráti körébe sorolható Zsófi és Detti társaságán kívül sokan elfordultak tőle.
- Azért ez komoly, sok minden történik az emberrel, de egy kóma és ezt még túl is élted, komoly. És okozott valami komolyabb gondot? Vagy könnyen tudtál visszailleszkedni az életedbe? - sokat hallott már kómás állapotokról, olvasott arról is, hogy vannak, akik elfelejtenek dolgokat, netán képességeket, vagy az életük egy teljes részét.
- Vannak kivételes napok - vonta meg a vállát, inkább úgy volt vele, hogy a nő rosszat várjon tőle, sem mint megszokja, hogy mindig ilyen jó. Régen sokaknak okozott sok csalódást, ezért ha ma már másként is viselkedett, azt akarta, hogy tudják, van neki sötét oldala is.
Míg az italból jóízűen kortyolt, látta a nő vonásainak rezdülését. Meglepte. Valamiért egész más válaszra számított, de úgy tűnt, sokkal kacifántosabb a valóság. - Ó értem, részvétem - mondta azt, amit ilyenkor szokás, ennél jobban azonban nem akart belemerülni a témába, főleg ha a másiknak sikerült lezárnia a sebeket, miért is tépné fel azokat egy rosszul irányzott kérdéssel. A végén még vigasztalhatná, ahhoz pedig nem ért és még csak zsebkendője sincs.
- Sajnálom, nem akartam vájkálni az életedben, csak feltételeztem, hogy valaki vár otthon - tette hozzá, látva másik tekintetén a ború fátyolát.
- Lehetett volna, de elbasztam. Élettársam volt, de rossz társaságba keveredtem, akik vittek magukkal. Hűtlen is voltam, rám húztak hét évet, börtönbe kerültem. Született egy kislányom, de az anyja nem keresett, elvágott minden szálat. Szeretném a gyerek miatt tartani a kapcsolatot, de menekül előlem - megvonta a vállait, olyan semlegesnek tűnhetett, mint eddig, bár azért ha valaki jó megfigyelő, érzékelhette, hogy milyen mélyen érinti a férfit ez a téma, leginkább a gyerek végett. Meg is dörgölte az állát, ez amolyan pótcselekvés volt, ha szar témával találták be.
- Nem öltem embert - pillantott a nő sötét íriszeibe, s úgy érezte, ezt jobb, ha tisztázza, mert bizonyára számos kérdés merült fel a nőben a börtön hallatán. - Még egyet? - közben mivel saját poharát már kiürítette, tölteni kezdett egy újabbat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=871236#post871236][b]Rothstein Elektra - 2024.01.03. 16:32[/b][/url]

Odakinn a hó hull, idebenn a leplek. Mindketten fedik felfelé önmagukat a másik előtt. Fáradtságuk ellenére odafigyelnek egymásra és ez nyitja meg az utat valami különleges felé, amire talán egyikük sem számított ma este. Miután megbeszélték, hogy testi motiváció nem játszik szerepet ittlétében, még akkor sem ha a férfi kivételes adottságok birtokosa, hősnőnk mesél balesetéről. Látja Balázson, hogy érdekli ez a téma, s ha őszinte akar lenni nem volt igazán kivel erről beszélnie akkoriban, ezért jól is esik most rátérnie - Hülyén fog hangzani, de csak az a néhány év esett ki, amit előtte a városban leéltem. Tudtam ki vagyok, mi a foglalkozásom, mindent. Az egész múltam ott volt a fejemben, csak az az idő nem, amit ismét Bogolyfalván töltöttem - kortyolja be a maradék italt noztalgiázás közben, majd folytatja a történetet. Nem esik nehezére feleleveníteni annak kronológiáját sem, pedig már egyre kevesebbet gondolkozik róla sorrendiségben. - Voltak látomásaim, vagyis szerintem igazából csak az emlékeim akartak felszínre törni. Halálra rémítettek. Egyszer még majdnem a saját kádamba is belefulladtam miattuk. Nem ismertem fel azokat, akikkel kapcsolatba kerültem, akik fontosak lettek nekem a kiesett szakaszban. A családom is titkolózott előttem, hogy kíméljenek. A lányomat is ők nevelték közben. Szörnyű időszak volt... - rázza meg fejét szomorúan, ahogy átéli lélekben az elmondottak esszenciáját. Könnyek szöknek a szemébe, de kézfejével letörli őket. - Megsínylettem a történteket...De a Sors megkegyelmezett nekem, aztán egy este mindent visszakaptam - mosolyodik el ragyogón. Hálát érez most már és nem dühöt vagy kétségbeesést, mint akkoriban. Ezután a férfi megint elodázza saját értékeit, amiket immár sokadjára tett Elektra szóvá. Ismeri ezt a hozzáállást olyanoktól, akik azt hiszik magukról, hogy azért, mert hibáztak már senki sem fogja bennük meglátni a jót, így inkább keltik maguk körül a sötétség látszatát. Tartsák bolondnak, talán az is, de ő ebben az emberben fényt érez és nem fél vele eszerint kommunikálni. - Köszönöm. Már rég volt. A férjem és a kisfiam is meghalt azon a májusi éjszakán, de én kijutottam az otthonunkból. A látszat furcsa jószág. Ha rám nézel, csak egy nőt látsz, aki kicsit szép, de nagyon zakkant...A sorsunk nincs az arcunkra írva. Neked sincs...Hiába várnak haza ketten is engem én ma mégis veled maradtam, mert hiszek a végzetben, az emberek jóságában és mindenek felett az igazásgban - filozofál elgondolkozva, kezében az üres pohárral. Törökülésbe helyezkedik ezután, majd a párnán támasztja meg karjait, amikre aztán állát is leengedi. Úgy hallgatja innentől a férfit. Figyelmesen, nyílt szívvel. Sötét szemeiből a megértés lágysága sugárzik. Tanult tudását ösztönösen használva olvas a szerelő arcának rezdüléseiből. - Azoktól fél, akik a bajba belevittek, vagy tőled? Vagyis attól, aki akkor voltál? - kérdezi bársonyos hangon, de megérti azt is, ha nem kap választ. - Látom rajtad, hogy bár a vállad vontad meg, mégis mélyen érint ez az egész. Igaz? - billenti el kissé fejét, amitől haja lehull és beteríti vállait és karját. Éles vonású arcán nincs festék, bőrét csak az ablakban égő fények festik aranylóvá. Hosszú éjszaka ez, a leghosszabb az évben. Idejük van bőven. Bele fog férni még pár ital. Ezér csak bólint és nyújtja poharát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=871240#post871240][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.01.03. 18:09[/b][/url]

Amellett, hogy iszonyat szerencsésnek érzem magam, ma még azt is elhiszem, meghódítom a világot. Irtó felszabadító érzés tud lenni, hogy lesz egy saját lakásom, amit csak magamnak köszönhetek. Semmi szükségem vállveregetésre, büszke vagyok én magamra, és annyira felspannolva ráadásul, hogy gondolkodás nélkül masírozok oda Margorhoz, és teszem le a fenekem.
Noha annyira nem rémülök meg a három alaktól, kifogásnak szépen felhasználom őket, hogy ne kelljen magyarázkodnom, miért ezt a helyet szemeltem ki. Abból érzem, hogy nem jönnék ki jól.
A mosolyom kiszélesedik, ahogy nevetni hallom, nagyon szeretem azt a hangot hallani, mert tudom, hogy én váltottam ki, és egy vidám ember mindig sokkal jobb látvány.
- Igazából... úton van. Azért jöttem, mert Samu szólt, hogy van sütőtökös rizottó - hajolok kicsit előrébb, hogy megsúgjam neki ezt a hét pecsétes titkot, ami a Samuval kapcsolatom övezi, és mosolyogva növelem is a távolságot.
- Ne kérdezze. Hülye lányos szokás, nagyon figyelek arra mit eszek. És bár én nem szeretek főzni, rákényszerülök.... kivéve persze ilyenkor - vonok aprót a vállaimon. Kellemetlenül nem érzem magam, hisz bár nem a kedvenc elfoglaltságom, szinte bármit ehetővé tudok varázsolni a konyhában. A szemem viszont felcsillan, ahogy hallom, hogy ő szeret.
- Ohh sajnálom, pedig tényleg nagyon szépek. Búlcsú is nagyon passzol a szobámhoz. Mondjuk most majd szeretni fog....  - bazsalyogok, igen, mert megint eszembe jut, hogy megtettem életem első lépését, teljesen önállóan.
- Oké, igazából madarat lehet ma velem fogatni, és nagyon rossz, hogy nem tudok kivel ünnepelni, nincs kedve egyet koccintani? - rebegtetem meg a pilláim, persze ne, várva el tőle azt, hogy egyből meg is értse, maximum a hangulatom tűnhet fel neki, hogy túl energikus a múltkorihoz képest is.
- Ez azért elég menő. Meghalnék egy ilyen könyvjelzőért - teljesen lenyűgöz, így ki is libbenek az állapotomból, és épp csak eltátva a szám, de rendesen bámulom. Még az sem zavar, hogy félig az asztalon fekszem, csak mikor észbe kapok, hogy talán ezt itt mégse kellene.
- Lett egy saját lakásom... vagyis... még a kulcsom nincs, de papíroztunk és két nap múlva már lesz - térek vissza gyorsan arra, miért vagyok én indokolatlanul ennyire boldog.
- Jó, a Prambergeren, de akkor is... ezért dolgoztam annyit. Most meg majd azért fogok, hogy fent tudjam tartani - de ezt is annyira lelkesen mesélem, hogy egyszerűen gonoszság lenne bármilyen negatívummal is lelombozni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=871267#post871267][b]Martin Romberg - 2024.01.03. 21:40[/b][/url]

- Ilyen baromságokkal nem akarnám, hogy munkaidőn kívül, egy kocsmában kelljen foglalkoznia bármelyikünknek is. Ha valami ilyen jellegű sérelemről lenne szó, akkor azt házon belül, munkaidőben rendezném valószínűleg... - inkább hangosan elgondolkodtam ezen, amit mondott, mintsem hogy kioktatólag helyretettem volna a gondolkodását, de még akár annak is tűnhetett a tanakodásom. Tény, hogy Álmos nem a legszociálisabb figura. Egyébként én sem vagyok az. Csak konyítok valamennyit az emberekhez, mert muszáj, megtanultam ennyi év alatt, persze a családi hátteremből adódóan is ragadt rám valami. A projektben a teljesítmény érdekel. A kutatás sokszor magunknak való dolog, sok elvont szerzet terelődik össze, akiknek muszáj együtt dolgozniuk, de mindent a jó cél érdekében.
- Rendben. Örülök, hogy leszarod... Meg annak is, hogy bírsz - hümmögtem halkan. Nagy kő esett le a szívemről. Nekem is szimpatikus volt Álmos, és nem akartam, hogy egy ilyen információ miatt elforduljon tőlem. Hiába vagyok jó projektvezető, ha vannak olyan, bizalmas témáim, amiknek a prezentálásában még mindig egy balfasz vagyok. Van hova fejlődnöm az érzelmeim kimutatásában, na meg abban is, hogy egyáltalán beszéljek róla.
- Ha nem valami hivatalos, vagy komoly dologról van szó, akkor elég béna tudok lenni a kommunikációban. Mármint az őszinte társalgásban... Amikor nem egy álarc mögül beszélek, és próbálom előadni magam - kezdtem szánalmasnak mondható magyarázkodásomba, hogy jobban megértsen. Nem vártam el, hogy érdekelje is, de jobbnak tartottam tisztázni. Aztán megint beleittam a korsómba. Fogalmam sem volt, hogy akkor mégis mire tereljem a beszélgetést, mert annak nem sok értelmét lássam, hogy a hogylétéről érdeklődjek. Körülbelül úgy nézett vissza rám, mintha egy utolsó dobásom lett volna, és egy újabb béna kérdés hatására bármikor faképnél hagyna az asztalnál.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=871430#post871430][b]Ohridszki-Füst Álmos - 2024.01.06. 19:49[/b][/url]

- Nagyszerű - állapítja meg egészen közömbösen, mert mégsem különösebben hatná meg az sem, ha tényleg arról lenne szó, így megnyugtatóan se hat a válasz. Olyan mindegy leginkább. Akármi is van, nem viselné meg úgy igazán, mert mégiscsak alakul minden valamerre, ha arról van szó. Inkább azt teszi szóvá meglepően sokat beszélve magához képest, hogy igazán nem érti, mire szeretne Martin kilyukadni itt ezzel a beszélgetéssel. Megvonja aztán a válasz hallatán a vállát, s miután belekortyol a sörébe a korsót a másik felé emeli. Nagyszerű ám ez is, hála Merlinnek vagy akárki másnak, akinek még hálát szokás adni, vagy valami olyasmi. Már majdnem meg is kérdezi, hogy akkor ennek örömére mondjuk mit gondol Martin a kviddicsről, az mégiscsak olyan érdekes téma lehetne, és kicsit sem kötődik a mindennapi munkájukhoz, még véletlenül sem, de a másik beelőzi egy rövidebb fejtegetéssel arról, hogy mennyire nehezen kommunikál, álarcot és őszinteséget emleget. Ez máris egy grimaszt vált ki Álmosból, aki ismét értetlenül pislog erre a számára egészen szürreális beszélgetésre. Ki akart itt érzésekről beszélgetni? Valaki adhatna egy szótárt, ami segít ezt az egészet értelmezni, mert halvány lila dunsztja sincs ismét, hogy Martin mit forgat a fejében. Végigfut az agyán, hogy ilyesmikről még a nővérével vagy éppen Adelinával is alig beszél, mert annyi megfoghatóbb és érdekesebb téma akad a lelkizésnél, úgyhogy végül - bár megfordul a fejében, hogy haza is mehetne ennyi erővel, de csak nem teszi - az asztalra könyököl, egy fél percig a sört bámulva, mielőtt végre megszólalna, úgy döntve, hogy mindezt ignorálja. - Gyakran jársz ide? Valahogy... nem is tudom, inkább el tudlak képzelni a teaházban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=871509#post871509][b]Ránki Magor - 2024.01.07. 13:29[/b][/url]

Szóval már felkészülten érkezett. Nem válogat még, nem kell átnyálaznia a menüt, pontosan tudja, mit akar, és meg is szerzi. Tetszik a határozottsága, igazán üdítő látni, hogy vannak ilyen fiatalok is, nem csak az elkényelmesedett, a szájukba repülő, sült galambot váró fajták, akik alól ha kihúznák a megrendelések, szolgáltatások nyújtotta kényelmi szőnyeget, nem tudnák, hogyan lássák el önmagukat. De Lilla nem ilyennek tűnik.
Aprót rázok fejemen, mosolyom töretlen.
- Egyáltalán nem hülye lányos szokás, én is ügyelek rá. A mértékre, arra nem mindig sikerül - nevetek aprót, és a hasam megpaskolva mutatom, hogy értem. Persze nincs nagyon mit látni rajta, ahhoz fel kéne álljak és oldalt fordulva, a felsőm felhúzva mutogatnom magam, de az rendkívül nagy illetlenség lenne, főleg itt, de egyébként máshol is.
Apró kis kitérő után Lilla lelkesen mesélni kezdi, hogy milyen boldog, de még nem árulja el, minek köszönhető ez, én mégis örülök neki. A koccintás ötletét viszont apró fejrázással elutasítom, mert a múltkorit leszámítva egyáltalán nem jellemző rám, hogy alkoholt fogyasztanék.
Tetszik neki a könyvjelzőm, de most már inkább az foglalkoztatna, milyen öröm érte, amitől ilyen lelkes. Alig párszor futottunk eddig össze, de olyan egy szimpatikus lány, szívemen viselem a sorsát máris.
Pár pillanatig szótlanul figyelem elnyúlva az asztalon, aztán aprót köhintek.
- Elárulod, mi történt? - El is meséli végül, és újabb bizonyítékot szolgáltat rá, milyen talpraesett is. Mosolygok, tényleg örülve a hírnek, és csak akkor rándul meg kissé a szemöldököm, mikor kiderül, hogy hol is jutott lakáshoz.
Jártam már néhányszor a környéken, illetve inkább csak érintettem, de nem is időztem ott sokáig, mert még nappal sem túl szívderítő látvány a Pramberger.
- Gratulálok, Lilla! - mondom neki őszintén, mert bár egyáltalán nem örülök, hogy egy hozzá hasonló jólelkű teremtés oda kényszerül költözni, azt pontosan megértem, hogy ez számára mekkora siker. Ráér még lelombozódni később, és biztosan nem szeretnék közreműködő lenni ebben. - Ilyen fiatalon saját otthont szerezni nem kis teljesítmény. Biztosan büszkék rád a... öhm, nagyszüleid.
Buta nyelvbotlás, pedig tudom jól, hogy nincs minden rendben nála otthon, ha azt nem is, hogy pontosan mi. Szülői háttér nélkül boldogulni manapság nem lehet könnyű. Régebben sem volt az persze, nekem is meg kellett oldanom valahogy, de akkoriban valamivel egyszerűbb volt a világ még.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=871535#post871535][b]Martin Romberg - 2024.01.07. 20:05[/b][/url]

- Ha a teaházba hívlak, eljöttél volna? - kérdeztem vissza zsigerből. Sápadt lettem, mintha hetek óta kerültem volna a napfényt, izmaim feszülten álltak készenlétben, amint kémlelően bámultam Álmos legapróbb rezzenéseit is. Furcsa rosszullét fogott el, még a sörömből is csak apránként tudtam ezentúl kortyolni, de az egyre erősödő émelygés-érzet azt súgta, hogy jobb, ha szünetet tartok benne. Lehet, hogy az italban volt valami. Lehet, hogy a kétféle alkohol elegye váltotta ki ezt a reakciót a gyomromból. Vagy csak zavarban voltam. Utálom, ha pofákat vágnak - hiába élek gyakran ezzel. Akasztják a hóhért. A korábban mogorva énemnek kísértetiesnek hatott felismerni, hogy sokszor ugyanazokkal az eszközökkel operálok, bár szemközti társamban inkább láttam közönyt, mintsem megvetést. Akkor mégiscsak különbözünk. Amit eddig mondtam, már nem lehetett elfelejteni. Talán, ha kellően leitatom, de az sokba kerülne. Meglehet persze, hogy számára jelentéktelen információk, én mégis úgy fogok emlékezni erre az estére, mint az alkalom, amikor - egy pillanatra - levettem a páncélomat. A kívánt hatást nem értem el. Csalódott arccal, de miután megköszörültem a torkomat, úgy döntöttem, hogy továbbmegyek.
- Mi érdekel még a tárgyakon kívül? - tettem egy utolsó próbálkozást arra, hogy érdemi párbeszéd bontakozhasson ki köztünk. Ha meséltem, vállvonogatásra, pofavágásra számíthattam. Dühöt éreztem belül, de ennek próbáltam nem jelét adni még. Ő nem volt a szavak embere amúgy sem, de a munkáról tényleg nem akartam beszélni, ha nem volt muszáj, és meglepő információkkal sem tudtam már szolgálni azon kívül, amit eddig mondtam, nem aratva sikert.
- Akarsz valaha vezető lenni, vagy úgy érzed, nem számít megrekedésnek az, ha stagnálsz egy pozícióban? - még ez a másik, ami átfutott az agyamon, és őszinte kíváncsisággal a hangomban kérdeztem meg.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=871788#post871788][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.01.13. 16:20[/b][/url]

Azért valahol el kellene szégyellnem magam, hogy előbb ülök le a férfi mellé, mint a másik oldalon lévő iskolás társamékhoz, de nem foglalkozok vele. Egyedül az foglalkoztat, hogy ne legyen annyira feltűnő az érdeklődésem, mert kellemetlen helyzetbe se szeretném ezzel hozni.
- Nekem se mindig. Ha meg akarom enni a pitét, hát megeszem - és még csak nem is hazudok. Figyelek arra, mit viszek be a szervezetembe, de arra már kevésbé, hogy mennyit, és simán el tudok csábulni, de szerintem ezzel semmi gond nincs. A felesleges sanyargatásnak sem vagyok híve, sőt... modell alakot sem szeretnék, kimondottan jó mostanában a tükörbe néznem, nem számít, hogy nem xs-es ruhákat hordok.
Persze egyből mesélném, miért vagyok én ennyire indokolatlanul boldog, de a könyvjelző elvonja a figyelmem. Irtó édes, és persze nagyon menőnek tartom ezt a megoldást, így jó alaposan megnézem, mielőtt még visszakanyarodnék az örömforrásomhoz. Kicsit ugyan csalódott vagyok, amiért nem akar velem koccintani, de tudomásul veszem, és nem kezdek egyből hisztizni, sőt a kedvemet sem szegi cseppet sem.
Szinte kérnie se kell, hisz azonnal mesélésbe kezdek, megköszönve közben az ételt, amit akkor hoznak ki. Az illata most is olyan jó, mint a múltkor, csak épp leköt, hogy apróbb részleteket is eláruljak, a szemem meg úgy csillog, hogy az ember azt hinné, mindjárt el is sírom magam. Tény, hogy nem állok messze tőle, annyira boldog vagyok.
- Segítettek is egy kicsit, ami azt illeti, de igen... nagyon azok. Nagyapa szerint egész életképesre sikerültem... - még kicsit ki is húzom magam, ahogy a nagyapit idézve el is vigyorodok.
- Furcsállja, hogy a szüleimet nem említem - kapok be egy falatot, de a tekintetem még mosolyog, miközben nézem, aztán ahogy legyűröm, aprót vonok a vállamon.
- Ők nem igazán.... őket nem igazán érdeklem... szerintük furcsa és rendellenes vagyok, amiért varázserőm van, és nem kívánnak részt venni az életemben... én meg nem illek az ő tökéletességükbe - halkan beszélek, de nem azért mert annyira bántana. Bánt. Viszont már beláttam, hogy én hiába akarok megtenni bármit, ha ők a kisujjukat sem mozdítják.
- A nagyszüleim viszont imádják, hogy cserebogár vagyok - róluk meg nem is tudok úgy beszélni, hogy ne hallatszana, mennyire szeretem őket.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=871810#post871810][b]Jávor Balázs Zoárd - 2024.01.13. 22:43[/b][/url]

Életének tényleg ez volt az egyik legérdekesebb beszédtémája. Valóban felkeltette az érdeklődését a baleset, már csak azért is, mert annak idején rengeteget kviddicsezett és nem egy ember hullott ki mellőle fejsérüléssel. Egyszer még ő is csúnyán megsérült, agyrázkódást szenvedett, de szerencsére túlélte és megúszta ennyivel. Ez a sztori viszont ledöbbentette. - Ez nagyon megrázó lehetett, neked is és a szeretteidnek is, nem semmi - megcsóválta a fejét, bele sem akarta képzelni magát a nő helyzetébe, meg aztán valahogy azt se tudta volna elképzelni, hogy ha mondjuk egy hozzá közel álló személlyel történik valami hasonló. Ez mindenki számára egy trauma lehetett.
- Sajnálom, hogy át kellett élned ezeket a kemény helyzeteket  - ezt őszintén így gondolta, látta a nő arcán, hogy mennyire megviselték a történtek, emiatt egy kicsit már kellemetlenül is érezte magát, mert nem örült annak, ha a közelében sírnak. - De a lényeg, hogy mindent visszakaptál, egészségedre! - koccintásra emelte a poharát, még kacsintott is egyet, hogy ezzel terelje azokat a rossz gondolatokat. A lángnyelv marta a torkát, de hozzá volt már szokva, szerette is ezt az ízt. - Várj, azt mondtad, hogy elveszítetted a férjed és a gyermeked - itt egy picit kezdte elveszíteni a fonalat, ez ki is ült az arcára.
- Végül akkor újra férjhez mentél? Anya vagy? - kíváncsiskodott, mondjuk a korából ítélve már biztosan lehetett gyereke, de mivel nem hétköznapi munkát űzött a nő, így ebben azért még sem volt annyira biztos.
- Meg mert nem akartál büdösen hazamenni  - fűzte hozzá immár nevetve, hogy a sok rossz után mégis csak mosolyt csaljon a nő arcára. De ez a vidámság sem tarthatott sokáig, hisz a kérdést visszakapta, s ezúttal neki kellett megválaszolnia. - Szerintem is-is, nem tagadom, akkor eléggé heves voltam, bántottam szavakkal, tettekkel, szóval nem csodálom, hogy tart tőlem, nem beszélve ugye arról, amit elkövettem. Bebizonyítanám neki, hogy megváltoztam, de nem ad erre lehetőséget - sóhajtva húzta le most az italt, ez a téma nagyon feszélyezte.
- Persze, hogy mélyen érint, hát mégis csak a lányomról van szó. Lehet, hogy szar ember voltam, de esélyét se adja, hogy a lányommal legyek - tört fel belőle most először némi indulat, de ez is csak a szavaiban mutatkozott meg.
- Ne haragudj - sóhajtott, miközben ujjaival megdörgölte a halántékát.
- Inkább ne beszéljünk ezekről. Ütős ez az ital, nem de? - felállva töltött még a nő poharába, majd a sajátjába is, aztán immár mellé telepedett le az ágyra, s vele szemben ülve őt méregette. - Ha nem lennék fáradt, és téged nem várnának otthon, akkor…- nem mondott semmit, csak egy mosoly szökött az arcára. - Egészség - koccintotta poharát Elektráéhoz. - Amúgy mi ez az oknyomozósdi, mindig ez akartál lenni, vagy hogy jött ez a meló?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=871820#post871820][b]Rothstein Elektra - 2024.01.14. 09:37[/b][/url]

Figyelmét nem kerülik el sem a döbbenet jelei, sem az a megértő és érzőszívű hozzáállás, ahogyan a vele szemben ülő kezeli az általa elmondottakat. Mentesen minden ítélkezéstől és túlzott sajnálkozástól, viszont annál több őszinteséggel és empátiával. - Így igaz! Egészségünkre! - summázzák története tanulságát, majd megemeli ő is poharát, ám az már szinte üresnek volt tekinthető. Szépséges mosolyra húzódik ajka a kacsintásra és arra a tényre, hogy fel szeretné vidítani beszélgetőpartnere. Nem várt találkozásuk igazolni látszik hősnőnk hitének alapját. Ezután érthető módon a férfi zavarának ad hangot Elektra családi állapotával kapcsolatban. - Évekkel ezelőtt férjnél voltam és volt egy kisfiam. Bennégtek mindketten az otthonunkban, ahol mágustűz csapott fel, egy a férjem által végzett kísérlet következményeként - kezdi tisztázni - A temetésük után jöttem rá, hogy állapotos voltam már akkor. Így van most egy gyönyörű lányom az egyetlen férjemtől - vezeti tovább élete fonalát Balázs előtt, s igyekeszik kronológiai sorrendet tartva tenni mindezt - A férjemmel volt egy közös barátunk, aki mindvégig szerelmes volt belém. Számtalan viszontagság után, amiknek elmeséléséhez sem az éjszaka nem elég hosszú, sem az üveg nem elég nagy, most vele élünk együtt... - halkul el hangja, mert nem igazán tudja miként is folytathatná. Közös az otthunk, a Kedvese szereti, ő mégis inkább itt tölti az éjszakát. Mindennek oka van, s ez alól ez az anomália sem kivétel. Azonban erre a szerelő nem kérdez rá szerncsére. - Pontosan - nevet fel a tréfán. Mindketten tudják, hogy nem ez az oka ittlétének, ám ezt fedje jótékony homály. Balázshoz hasonló együttérzéssel hallgatja végig a választ, amit kap a férfitól. Annyira nem naiv, hogy ne erre számított volna. Viszont van olyan erős hite a másikban, hogy annak legyen képes látni, aki most és ne annak, aki akkor lehetett. Megérti az érzéseit, amik kiülnek minden vonására. - Nagy szolgálatot tették nekem és a motoromnak. Segíthetek neked. Értékelem a tettedet és korrektül viszonzom - beszél maffiavezéresre emlékeztető hanglejtéssel, de szeme vidám fénnyel ragyog, majd el is mosolyodik. Nem szeretné ő sem, ha az eddig oly kellemes hangulat a sírbolt kongásához konvergálna. - Beszéltünk. Pontosan annyit, amennyit elbírtunk anélkül, hogy az már kellemetlen legyen bármelyikünken - bólint szavai nyomatékosítása végett. Ekkor a férfi újratülti üres poharaikat, majd mellé ül le az ágyra. Elektrában ez jó érzést kelt. Az épülő bizalom jelének veszi, annak ellenére, ahogyan nézi. Olvasni igyekszik pillantásából, amit talán sajátja ösztönösen vissza is tükröz. - Akkor?... - kérdezi különös, tán bujának is hallható színnel hangjában. Veszélyes ez a mérvű kíváncsiság. Ezt tudja jól, ám tenni ellene képtelen. A vérében van, s most lüktetni kezd. Izgalom ébredt benne tudattalanja mélyén. Firkászkopó énje, s női mivoltja egyként felneszelt, s futnak immár versenyt a válaszért. Koccintanak ekkor, majd Elektra sötét kifejező szemeit a férfin tartva kortyol egyet poharából. Tűz tölti meg bennsőjét, melyet biztonságosabb, ha az italra fog most. - Auror akartam lenni, de a szemem nem jó és tudtam emiatt kirostálhatnak, vagy ha mégis elvégezhettem volna az akadémiát, akkor sem engednének ki terepre. Viszont már az iskolában írogattam, meg rádióztam, ezért kitaláltam, hogy riporter leszek. A többi pedig már történelem - meséli el a történetet, mely hivatásához vezette. Meglehet, ha újrakezdhetné is ugyaezt az utat választaná. Szbadabb ez, mint a jog és bürokrácia hálójával átszőtt aurori pálya. Ebben az egy döntésében sohasem kételkedett.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=871822#post871822][b]Jávor Balázs Zoárd - 2024.01.14. 10:11[/b][/url]

Ott a szórakozóhelyen, amikor még prostituáltnak nézte a nőt, nem gondolta volna, hogy néhány órával később már egy közösen bérelt szobában fogják egymást múltját boncolgatni. Ez a néhány óra elég volt ahhoz, hogy eggyel több dolgot tudjanak meg a másikról, mint ami első látásra nyilvánvalónak tűnhet. S persze mindketten óvatosak voltak, azért a lángnyelv mégis csak segített, így Balázs is fedett fel titkokat, ahogyan a nő is leleplezte családját. A férfi ismét csöndesen hallgatta végig a tragikus történetet, ahogyan abból az is kiderült, hogy kik is várják most odahaza. Egy gyermek, és egy szerető barát, társ, szerelem? Nem mintha ezekhez köze lett volna, amúgy sem számított volna sokat, legalábbis a múltban biztosan. Balázs ízig-vérig rosszfiú volt, nem számított az, ha férjezett asszonnyal kezdett ki, ahogyan az sem, ha romba döntött egy házasságot. Akkor. Azóta viszont sokat változott, átértékelte az életét, saját hibáit, és ha még fel is merült benne a gondolat, hogy most akár a lepedőt is gyűrhetné a másikkal, ott volt az a bizonyos de.
Éppen ezért is hallgatott el a szavak végén, hiába látta a másik pillantásában is felcsillanni azt a hasonló tüzet, azt az izgatottságot a kérdésben megbújva. Balázs a válasz helyett csak mosolygott, amúgy is tudta, hogy a nő pontosan tudja, mire is gondol most. S bár ott lebegett a kísértés, nem ő lesz az, aki most tönkre teszi a nő életét, nem ő fog éket verni az életébe, hogy aztán megint ő legyen a rossz.
- Igazán remek auror lett volna, de az is biztos, hogy akkor most nem beszélgetnénk - ismét mosoly szökött az arcára, most egész másfajta, mint az előbb. Balázs gyűlölte az aurorokat, rossz emlékeket őrzött velük kapcsolatban.
- Azt hiszem, elég is volt mára ez az ital, kellően fejbe csapott - jegyezte meg mosolyogva, ahogy felkelt az ágyról, s az üres pohárral az asztalka mellé sétált, hogy arra helyezze azt. Onnan még visszapillantott a nőre, megfordult a fejében, hogy ki is élvezhetné ezt az estét, miért is ne? Talán többé nem is látják egymást, legfeljebb, ha újra lerobban az a motor. Ám akkor bevillant neki a korábbi beszélgetés, miszerint otthon egy gyermek várja, meg a párja. Hát azért még sem cseszne szét egy ilyet egyetlen éjszakáért.
- Akkor szép álmokat Elektra - köszönt el a nőtől, miközben az ágyról elvett egy párnát, s két fotelt összetolva helyezte magát végül kényelembe. Az ital az elméjére telepedve kergette álomba, most először mindenféle rossz gondolat nélkül tudott elaludni, talán a beszélgetés miatt, vagy azért, mert tudta, hogy nincs egyedül.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=871824#post871824][b]Rothstein Elektra - 2024.01.14. 11:00[/b][/url]

Mondhatni tartalmas éjszaka áll mögötte, melyben nagyszájú szajhából vált előbb bűzlő kukatöltelékké, majd tiszta és kívánatos nővé. Ilyen életpályamodellt álmában sem remélt megvalósulni, de boldog a lelke mélyén, amiért így esett. Beszélgetésük során érezte, hogy nem kívánt kolonc státusza a férfi szemében is egészen megváltozott. Az nem kifejezés. Mindketten tudták, hogy ha hősnőnk szabadabb elvű, akkor ennek az éjszakának egészen más lett volna az irányvonala. Azonban Rothstein Elektra tisztességes volt, s maradt. Hűséges ahhoz, aki őt annyira szereti. Lelkében mégis sötét szirmot bontott a romlás virága. Éjfekete árnyék, bordóvörös kétség színei vetültek elméjének szélesvásznára, hogy ott olyan jeleneteket lásson, melyek felkavaróbbak, mint a halál érintése. Része volt benne, így a különbség számára egyértelmű. - Nem minden auror egyforma. Ismerek néhányat, akik hozzám hasonlók. Ritkák ugyan. De léteznek! - reflektál immár újra csupán emberként beszélve, s levetve azt az iménti buja attitűdöt, melynek most már nincs helye kettejük között. Tudják, amit tudniuk kell arról, ami szavakkal el nem mondható. - Ismerek például egy fiatal nőt, aki a kódnyelvek szakértője. Aurorokat oktat, s emellett egy melegszívű teremtés, aki legalább annyira hisz az emberekben, mint én magam. Segített nekem egy cikkem kapcsán eligazodni a rejtjelekben. Aztán ott egy férfi, akivel közösen buktattuk le a hírhedt Méhest, akiről talán még ön is hallhatott. Ez az auror igazi hős a szememben. Tisztességes, becsületes és őt is csak az igazság érdekelte... - bicsaklik meg egy pillanatra hangja, s arcán átsuhan a jól látható szomorúság. Elvesztette Markot és nem hallott azóta sem felőle. Utánanézni pedig egyelőre nem mert önnön gyávasága okán. - Tényleg nem mind korrupt söpredék - folytatja, s érvel végig őszinte szavakkal, amikből kihallható az a sziklaszilárd bizalom, amivel ezekhez a rendfenntartókhoz kötődik. Nem akarja meggyőzni a másikat erővel, csupán azt mondja, amit ő gondol róluk. Ismerve a tényeket teljesen megérti a vele szemben ülő viszolygását. - Való igaz. Engem is kezd eljárni - bólogat, majd hátra fordulva leteszi poharát az éjjeliszekrényre. Ezután mindketten nyugovóra térnek kedvesen köszönve el egymástól. A hajnal fénye sajnos nem hagyja soká pihenni hősnőnket. Felriad egy álomból, melyre csak homályosan emlékszik még néhány percig azután, hogy kiragadta a őt belőle az ébredés. Körbepillant. Az összetolt fotelokban békésen, de kissé kitekeredve alszik Balázs. Nem akarja megzavarni. Viszont azt sem akarja, hogy megtudják, hogy egyáltalán itt járt. Ezért jó az, hogy a bejelentkezéskor a férfi nevét írták fel, s ő csupán úgy szerepel, mint vendég. Kikászálódva az ágyból nesztelen ölti magára macska alakját. Odasomfordál a férfihoz, majd orrát odadörgöli annak arcához a búcsú jeleként. Ezt követően beoldalog a fürdőszobába, hogy néhány ügyes ugrással kijusson a résnyire nyitva felejtett ablakon.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=872161#post872161][b]Ránki Magor - 2024.01.17. 19:06[/b][/url]

Nem csak talpraesett ez a lány, de még okos is, nem követi birka módon a sok más korabeli által favorizált trendet, hogy bizony csak annyit egyen, hogy éhen ne haljon. Jómagam is mestere voltam az önsanyargatásnak, de én nem azért nem ettem, nehogy kockahasam lássa kárát, hanem mert egész egyszerűen nem hagytam időt rá magamnak.
De ez ostobaság, hiszen ha a testünk szól, hogy szüksége van valamire, azt jó okkal teszi, és hallgatni kell rá. És ha épp pitét kér, akkor adjunk neki pitét!
Nem esik nehezemre fenntartanom mosolyom, hiába tölt el némi rossz érzéssel, hogy hol is sikerült lakáshoz jutnia. Ő örül neki, és ezt olyannyira teszi, hogy rám is átragasztja jó hangulatát.
Talán nincs is mit aggódnom, hiszem, ha olyan életrevaló, amilyennek látom, akkor megbirkózik a nehézségekkel is, amikkel minden bizonnyal szembesülni fog. És nincs egyedül, számíthat a nagyszüleire, de bizonyára a barátaira is. Semmi szüksége a kéretlen bölcseleteimre, amikkel a szüleinek kellene bombázniuk, de sajnos nem teszik.
- Ez igazán nagy veszteség - sóhajtok aprót, mikor végre az is kiderül, miért alakult így. - De én őket sajnálom jobban. Hisz nekik sokkal nagyobb, és még csak nem is tudnak róla.
Egy pillanatra finoman megérintem a kézfejét, illetve csak majdnem - néhány milliméterre megközelítem kezemmel, aztán visszahúzom. De szememben meleg mosolyom tükröződik, ahogy folytatom:
- Tudod, a cserebogarak igazán tökéletes teremtések, ha jobban megnézed őket. Minden a hozzáértő tekinteten múlik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=872738#post872738][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.01.25. 16:28[/b][/url]

Könnyű vele beszélgetni. Pedig az ember azt hinné, hogy ez lehetetlen. A probléma ott kezdődik, hogy minden egyes szava után egyre furcsább érzések kerítenek hatalmába. Egyszerűen mindent tudni akarok róla. És tőle. Azon is jót kacagok, hogy ő se bír ellenállni a sütinek, pedig igazán nem ördögtől való az.
Jó látni mosolyogni, főleg mert mikor észrevettem, mármint úgy először, nem mosolygott. Talán még szomorú is volt, és talán pont ez ragadott meg. Pedig nem ma volt az. Csak erről még én is bölcsebbnek látom hallgatni.
Nem félek neki elmondani azt, amit alapjáraton hét lakat alatt tartok, ha rólam van szó. Persze nem tudom annyira közönyösen mondani, amennyire szeretném, mert mégis csak fáj ez nekem valahol. Hiába nincs ráhatásom.
- Vaskalaposak. Ügyvédek. És nem úgy alakult, ahogy ők eltervezték - próbálom őket védeni, még aprót vonok is a vállamon, miközben szépen lassan, de elfogyasztom az ebédem, és kortyolok is a narancsléből.
Amit aztán épp csak nem nyelek félre, mikor mozdulni látom a kezét. Szemeimmel rendesen végigkísérem a mozdulatot, felkészülve arra, hogy most visz el az infarktus. Talán még a szám is nyitva marad picit megint, úgy ahogy az előbb. És még csak hozzám sem ér, mégis áramütés szerű valami fut végig rajtam. Kicsit meg is ijedek, de próbálom nagyon nem mutatni, nehogy elriasszam vele. Épp csak. Ilyen még nem. És velem sem. És fel kell dolgoznom.
- A cserebogár idegesítő. Belemászik a hajadba, nem tudod levakarni magadról, és már messziről hallod, ahogy közeledik - nevetek fel, a fejem is megrázom, mert én kimondottan szeretem őket, csak épp azt ne kérdezze meg senki, hogy miért.
- De köszönöm - hálásan mosolygok, ugyanolyan csillogó tekintettel, ahogy eddig. Sokat jelentenek a szavai, épp csak próbálom vigasztalásnak betudni, és nem olyasmit mögéjük látni, amit nem kellene. Épp csak nehéz. Viszont. Én megfogom a kezét, amennyiben még az asztalon van. Épp csak, de muszáj.
- Köszönöm, hogy Önnel ebédelhettem, most viszont sietnem kell. Ha arra jár, ugorjon be - mosolygok, épp csak az illem miatt ejtve ki a szavakat, majd lassan állok fel, és kezdek öltözni, hogy aztán még ennél is lelkesebben folytassam a napom.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=872812#post872812][b]Ohridszki-Füst Álmos - 2024.01.26. 22:31[/b][/url]

- Jártam már ott. Jó fej a tulaj - közli nem igazán a kérdésre válaszolva, bár a maga részéről egyértelmű, hogy újra betenné oda a lábát, ha éppen oda invitálják. Az már más kérdés, hogy ebből Martin mit értelmez majd éppenséggel, de hamarosan kiderül úgyis bizonyára, ha még kérdése lenne. Ismét belekortyol addig is a sörébe, elgondolkodva az újabb kérdésen.
- Hmm... bűbájok, kviddics, ereklyék, drágakövek, átkok... ilyesmire gondoltál? - kérdez vissza, hogy biztosra menjen, mégiscsak efféle listára gondolt a másik vagy esetleg fölöslegesen kezdett felsorolásba. Várakozón dől hátra a széken, amíg meg nem érkezik a következő kérdés. Kissé megemeli a szemöldökét, inkább előre dőlve ismét, az asztalra könyökölve, hogy állát az öklére tudja támasztani.
- Na, csak a munkánál kötöttünk ki? - kérdezi a maga érdes stílusában élcelődve, s még egyszer belekortyol a sörbe, felmérve aztán, hogy mennyi is maradt még a korsó alján.
- Nem szeretnék másokért felelni. Mások elvárásainak megfelelni se szeretek, csak azért csinálom azt, amit éppen csinálok, mert szeretem - válaszolja végül. Úgy véli még mindig, hogy megvan amúgy mindene, amire egyébként szüksége van, hiszen övé a birtok gyakorlatilag, és Adelinát is sikerült megismernie, itt pedig van egy nővére, aki nem bánja, ha néha boldogítja a jelenlétével. Nem látja különösebb szükségét a munkának, hiszen a birtokon még meg is terem minden, és ha arról van szó, nem nehéz néhány haszonállatot is venni, mint ahogy azt tette néhány évvel korábban is hazaköltözése alkalmából. - Neked olyan fontos felfele törekedni? Mi a jó benne?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=873587#post873587][b]Martin Romberg - 2024.02.11. 19:55[/b][/url]

Ettől nem lettem okosabb, de ezt tudtára is adtam azzal, hogy megemeltem a szemöldökömet. Perpillanat nem tudom már követni, hogy melyik helynek éppen ki a tulajdonosa, kivéve a régi üzleteket, amiknek most már lassan én is a törzsvásárlójának számítok. Régen szerettem ezt a falut. Amikor még nem volt város, mert én Merlin szakállára se nevezném városnak a helyet. Hol van ez Pestseholsétől, vagy Nekeresdtől... Még mindig. És azok se valami népesek. Külföldi példát számtalant tudnék mondani. De régen legalább jobb hangulata volt a falu utcáinak, az itt élő emberektől. Néha olyan érzésem támad, mintha néhány elvont, gazdag aranyvérű család kénye-kedve szerint alakította volna a hely arculatát. Lefizették gondolom a polgármestert, az meg bábként végrehajtotta az utasításokat. Lett itt kaszinó, meg minden kutyafüle, a lakóutcákon tájidegen villák épültek, sorra versenyeznek a szomszédok, hogy melyikük tudja jobban rázni a rongyot, nekem pedig pont azok a klasszikus házak tetszettek itt anno, mint amilyenhez hasonlót én is megvettem annak idején. És most, ha elsétálnak előtte a jónépek, megvető szemmel néznek a lakomra, mintha elment volna az eszem, hogy még a tradíciókat követem. Ők, sokszor, az aranyvérűek maguk, akik ennyire elfordultak az ízléses eleganciától, és valami amerikai sorozatok mázvilágának ponyváját öltötték magukra. Fúj.
- Ja, ilyenekre. Kviddics? Játszottál is, igaz? Vagy még mindig? - nem követtem ezeket, ezért csak tippelgetni tudtam, igen bizonytalanul. Aztán az arcomba temettem a kezem, amiért véletlenül sikerült a munkára terelnem a beszélgetést.
- Az nem rajtam múlik, hogy téged előléptessenek. A véleményemet persze lehet, hogy meghallgatnák róla. Neked volt idő, hogy úgy érezted, a munkád összefolyik az életeddel? - itt nyilván a magánéletre gondoltam, meg minden olyanra, ami a munkaidőn kívülre esik, és az nem is feltétlenül a szenvedélytől fűtött elhivatottság. - Értelek, igazad van. Szar dolog másokért felelni. Nem szerettem, amikor összevontak másokkal. De sokat tanultam abból is - árultam el, aztán elgondolkodtam a kérdésein,. Nem válaszoltam egyből, csak kisebb gondolkodás után.
- Szólj, ha úgy tűnik, felfelé törtetek... Valójában mindig is a nyugalomra vágytam. Hogy a magam ura legyek. Függetlenként. De azzal, hogy a minisztériumban dolgozom, több lehetőségem van szakmai projektekben részt venni. Kipróbáltam a másik oldalt is. Voltam szabadúszó. Kiszámíthatatlanabb. A kapcsolatomban félnék folytatni a kalandor életmódot. Pedig valahol csodálatos világot látni. Szerencsére nem kell teljesen felhagynom. Gondolom te is szeretsz utazni? - kérdeztem vissza. Kíváncsi voltam a véleményére, figyeltem is a reakcióit. Azzal, hogy neki meséltem ezeket, egy kicsit mintha egy tükörnek beszéltem volna.