A falu egy gyöngyszeme kisebb átalakuláson esett át fiatal tulaja jóvoltából. A piszok, és bűz, ami korábban körbevette, már csak egészen kis mértékben van jelen a csárdában és környékén, azonban ez még nem változtatott a belső légkörön. Kívülről csak a kis ablakokon kiszűrődő fény jelzi a benti életet, bűbájok biztosítják a környéken lakók nyugalmát, hisz az ide betérő sötét alakok hangosak tudnak lenni.
Ha a mágus fia úgy dönt, belép e kicsi, barátságtalan fogadóba, beljebb sem fogja garantáltan kellemesen érezni magát. A csárda vonzereje nem kinézetében és elhelyezkedésében, inkább az olcsó szobaárakban és a csak kis mértékben vizezett vajsörében keresendő. Szerte az asztaloknál az ország legkülönfélébb és leggyanúsabb varázslói és boszorkányai ülnek, kezük ügyében a nap folyamán jó pár pohár összegyűlik, így hát jobb velük vigyázni.
A bejárattal szemben levő lépcső vezet felfelé, amely a tiszta, de apró vendégszobákhoz vezet. A sejtelmes, éppen csak kielégítő félhomály, amely egyrészt az utca felől érkező fényekből és az apró csillárból árad elegendő ahhoz, hogy bárki azonnal felfogja: jobb itt nem túl sok időt eltölteni. Feltéve, ha mi épp nem ezt a barátságtalan légkört kedveljük.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=867740#post867740][b]Jávor Balázs Zoárd - 2023.09.30. 18:22[/b][/url]

Látta a sarkon beforduló alakot, ahogy pofátlan módon követte őt már második hete. Kifejezetten irritálta az, hogy a másik még csak arra sem vette a fáradtságot, hogy mondjuk takarásban maradjon, és megpróbálja eltakarni kémkedő szándékát. Emiatt még jobban rühellte az aurort, kedve lett volna arcon pöckölni egy égő csikkel, dolgozott is benne a harag, de úgy érezte, hogy ez talán a következő próbatétel. Meg kell állnia, hogy ne verje ki a szart is abból a tagból. A régi Balázs gond nélkül megtette volna, puszta ököllel rontott volna a másikra, most viszont vissza kellett fognia magát. Magában háromszor is elmantrázta, hogy nem ütöm meg, nem ütöm meg, nem ütöm meg, majd a csárda bejáratához érve még egy vigyort is villantott a fakabát irányába, csak hogy érezze a törődést.
Próbált keménynek és higgadtnak tűnni, de a csőrét mégis csak pöckölte a tag. Ezekkel a gondolatokkal tért be a csárdába, egyenesen a pultot célozta meg, ahol rendelt magának egy habzó sört, mellé egy pohár lángnyelvet, majd az egyik félreeső asztalnál telepedett meg, ahol rágyújtott egy cigire. Épp elnyomta a csikket és nyúlt a pohár után, amikor kihúzták a széket, s ahogy tekintete a kezekről a tulajdonos arcára siklott, úgy lepődött meg, s azzal a lendülettel egy életvidám mosoly szökött az arcára.
- Kettőt is, kinek címezhetem? Óvári Dettinek vagy Tátraiénak? - villantott egy mosolyt, halovány emlékei szerint amikor leveleztek, akkoriban hevesen udvarolt Dettinek Tátrai Márk, aztán ahogy lesittelték, őszintén fogalma sem volt arról, hogy lett-e valami köztük, férjhez ment -e Detti, vagy sem.
Míg azonban várta válaszát, fel is egyenesedett az asztaltól, hogy nagy karjai közé zárja a törékeny nőt, és két puszi kíséretében magához ölelje.
- Ezer meg egy éve nem láttalak Detti, tök jól nézel ki! Mi van veled, hogyhogy itt? Iszol valamit? - hirtelen árasztotta el a kérdésekkel, kicsit bőbeszédűbbnek is tűnhetett, mint anno, de ez csak azért volt, mert Balázs rohadtul örült annak, hogy a megszokott , rács mögötti arcokon kívül most végre találkozhatott azokkal az emberekkel, akik régen nagyon is közel álltak hozzá.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=867749#post867749][b]Jávor Balázs Zoárd - 2023.09.30. 19:46[/b][/url]

- El is hiszem, veled nem könnyű tartani - jegyezte meg egy cinkos mosollyal, hisz úgy ismerte Óvárit, mint a tenyerét. Kismillió alkalommal lógtak ők ketten együtt, csináltak sok hülyeséget is, és pontosan tudta azt, hogy Detti nem az az egy helyben ülő feleség típus. Neki kaland kell, és izgalmak. Lehet, hogy emiatt is jöttek ki jól, s így utólag belegondolva kész csoda, hogy Dettit nem rángatta bele valami bődületes nagy hülyeségbe.
- Helyes, szerintem nem is illett hozzád a csávó, de nem akartam beleszólni, mert a végén még a pálcáddal találtam volna szembe magam - fűzte hozzá egy újabb mosollyal, tényleg örült, hogy Tátrai nem gyűrűzte meg Dettit, mert elég fura alak volt.
Míg a nő öltözött, ő is visszatelepedett a helyére, lopva végig nézett rajta és meg is jegyezte magában, hogy még mindig jó bőr ez a Detti, nem sokat változott.  - Ó igen, már rémesen sok, épp itt volt az ideje, hogy újra találkozzunk - szívből örült a jövevénynek. - Hagyd csak, intézem, meghívlak. A lángnyelv kiváló, bitang erős - súgta oda mellékesen, aztán felkelt és a pulthoz sétált, hogy kikérje Dettinek az italokat, majd még borravalót is csúsztatott a csaposnak, hogy az később vigye ki az asztalukhoz a piát.
- Itt is vagyok - dobta le magát vissza, kényelmesen és Dettire pillantott.
- Wow, doktornéni leszel? Ki gondolta volna - vigyorgott szemtelenül, de aztán el is komolyodott, ahogy a nagyapa szóba került.
- Sajnálom, hogy beteg, de annak örülök, hogy ilyen szép karriert futottál be. Most már nekem is van ismerősöm a Minisztériumnál - vigyorgott újra, a másik Óvári lány említésére meg elhúzta a száját. - Áh, neee, gondolom, hogy oda vagy ettől az egésztől. Hogy bírsz vele együtt lakni? - ő annyira nem ismerte személyesen Hédit, csak azokból az elmondásokból, amiket Dettitől hallott, mert hogy aztán bőven sokat is hallott róla, legtöbbször őt szidták ifjú éveikben, ha egy kicsit túltöltötték az alkoholt.
- Zsókát? Áh, dehogy. Ő csak egy kaland volt. Utána jött Laura, eléggé elvitte a fejem, már el is jegyeztem, csak aztán hülyeségeket csináltam - itt el is húzta a száját, nem volt büszke a múltjára, és Detti ezt a tekintetéből is kiolvashatta.
- Röviden tömören elbasztam. Van egy kislányom is, de alig tudok róla valamit,  Laura nem akarja, hogy tartsam velük a kapcsolatot, egyelőre ez van - megvonta a vállát, de azért érződött rajta, hogy ez egy fájdalmas pont az életében.
- Na de koccintsunk arra, hogy újra összefutottunk - emelte a poharát, ha már megkapták a rendelést. - Egészségedre - jó maga nem szórakozott, egyszerre lehúzta a lángnyelvet, egy kis fintor még így is szökött az arcára, pedig aztán elég jól bírta az alkoholt.
- Mit szólsz ahhoz, hogy Karesz benősült a krémek krémjébe? Állítólag elvette az egyik Bánffy lányt, azt se tudom melyiket a sok közül. Azért Karesz szerintem mindig is erre hajtott, nem? Neki aztán tök mindegy volt, hogy néz ki, vagy mi van, ha érezte, hogy van ott suska és hatalom, már reppent is. Mint mondjuk ötödikben arra a csajra, hogy is hívták? Tudod, elég molett csaj volt, fogszabályzóval - nem jutott eszébe a név, viszont élvezte a kis nosztalgiázást, amíg Dettivel beszélgetett, elfelejtette a rossz éveket.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=871079#post871079][b]Jávor Balázs Zoárd - 2024.01.01. 20:31[/b][/url]

Míg Elektrát leginkább az döbbentette le, hogy nincs két külön szoba, Balázst az húzta fel, hogy az előre lefoglalt szobáját tévedésből átírták valaki más nevére, s így aztán tényleg nem volt hová becuccolnia, mivel a főnökénél már nem maradhatott tovább. Fel is húzta magát, legszívesebben kikapta volna azt a nyikhajt a pult mögül, hogy elmagyarázza, mit jelent az előre foglalás, ám a nő megelőzte és elfogadta az ajánlatot.
- Hát ilyen még nekem sem - hangjából érezhető volt egy kis morcosság, ami nem is a nőnek szólt, sokkal inkább ennek a helyzetnek. Mindig is forrófejű volt, fiatalon emiatt nem egyszer került bajba, aztán a börtönévek alatt csiszolódott és megpróbált tűrni, meg alkalmazkodni. Öt és fél éven keresztül pedig szobatársai is akadtak, volt amikor több is. Abból az időszakból viszont mára már köszöni, nem kér. Nyugalomra lenne szüksége, és most kénytelen egy nővel megosztani a szobát. Igaz, az ő ötlete volt a csárda , de azt hitte, hogy az ő foglalása még mindig él, és nyilván nem gondolt arra, hogy teltház lesz.
Az emeletig érve azért csitultak benne az indulatok, ez köszönhető volt annak is, hogy viszonylag hamar beletörődött ebbe a helyzetbe. Végül is, még mindig jobb egy dekoratív nő társaságátt élveznie, mint a sitten az izzadt férfiakét.
- Tényleg nem rossz - hümmentve nézett körbe, volt már ennél rosszabb is. Igazából ilyen szempontból jelenleg nem is akadtak különösebb igényei, csak legyen hol tisztálkodni és aztán egy jó nagyot aludni. Amikor fiatal volt, imádta a pénzt, akkor még egy kicsit piperkőcnek is tűnhetett, sokat költött magára. A fogság viszont megtanította vele, hogy bár a pénz fontos és hasznos dolog, azért nem minden a csillogás. Talán a vállán heverő évtizedek is változtattak észjárásán, mindenesetre már nem feltétlen vágyott a sznobok élete után. - Helyes, jó alaposan - tette hozzá Balázs, mert a nő még két lépés távolságból is bűzlött, mintha a mesterséges címere maga a kukásasszony lenne. Mondjuk ő is bűzlött már, a közelségtől ráragadt a kosz.
Hallotta, ahogy csukódik az ajtó, még a kulcs is fordult a zárban, ez nem adott túl sok bizalomra okot, de valahol érthető volt. Vajon ha a nő tudná, hogy egy olyan férfivel tölti az estét, aki majd hat évig ült sitten női társaság nélkül, akkor még rácsokat is vonna az ajtó köré?
Balázsban persze fel sem merült semmilyen hátsó gondolat, arra ideje se lett volna az est során, nem beszélve a nem túl kellemes szagokról, melyek valamiért nem hozták meg a kedvét egy hancúrhoz. A gyanú viszont még mindig ott motoszkált benne, ezért lopva kukkantott a nő holmijába, hátha talál róla némi infót. A tárcájában lapult némi pénz, meg látta egy kislány és egy férfi fotóját is. Meglepődött, de mivel nem talált semmi olyat, ami okot adna a további bizalmatlanságra, visszacsúsztatta a tárcát a helyére, s az ablakhoz lépett, hogy kilessen azon.
Fáradt volt, nagyot ásított, nem tudta, hogy hány perce lehet a nő a zuhany alatt, de végül az ajtóhoz lépdelt és bekopogtatott. - Minden rendben odabent? - nem tudta, hogy csak ilyen hosszú rituálé ez a zuhanyzás, vagy netán a nő a fáradtságtól odabent aludt el.  Orrába eközben bekúszott valami kellemes illat, ami odabentről érkezett. Mélyen magába szippantotta, s lehunyta szemeit pár másodperc erejéig.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=871088#post871088][b]Jávor Balázs Zoárd - 2024.01.01. 21:43[/b][/url]

Hallva a bentről érkező életjelet, felnyitja szemeit és megnyugszik. Lelkére vette volna, ha a másik odabent szegi a nyakát, nem mellesleg, az aurorok is azonnal őt állították volna elő priusza okán.
Éppen csak ellépve az ajtótól, az nyílik is, Balázs pedig óhatatlanul is rajta tartja a szemét a kiérkezőn, mi több, lopva még végig is fut rajta a pillantása, s még akkor is követi tekintetével, miután elsétál az ablak irányába. Aztán ahogy ráeszmél, hogy az ablakból tükröződik, amint ott áll és bámul, el is kapja a tekintetét és már fordul is. Még csak az hiányzik, hogy őt is elkönyvelje a nő olyan baromnak, mint az a mixer. Ő nem olyan, eszébe nem jutna ahhoz hasonló sem, de azért nem vak és már-már felüdülés volt számára egy ilyen jelenet. Fel is villant az elméjében egy emlék, miközben a fürdőszobába lépett, amit csak behajtott, és az résnyire nyitva is maradt. Gondolataiban egy régi, szép emlék sejlett fel, amikor még a volt párjával volt együtt. Az idilli emlék sem tartott sokáig, hisz az életük sokkal több bosszúságból állt, mint szépségekből. Most lehetne neje, együtt élhetne gyermeke édesanyjával, és nap mint nap láthatná így a feleségét kisétálni a fürdőszobából. Ehelyett maradt számára a magány, a bizonytalan lakhatás és az ingoványos jövő.
Felsőruházatát épp csak letette, s épp kioldotta az övét, hogy megszabaduljon farmerétől, amikor kopogást hall. Kioldott övekkel és gombokkal lép oda, s pillant ki a nőre. - Várj csak - ide-oda lép a fürdőben, mire kezére akad a szára törölköző, amivel aztán már fordul is a nőhöz, majd odaadja. Ezt követően behajtja az ajtót, s ledobálva magáról a többi holmit, már lép is be a zuhany alá, ahol most a bűbáj kellemes, fás-pézsmás-dohány és fene tudja, még miféle összetevők által kreált férfias illattal lengi körbe a teret.
Ő is elidőzik a zuhany alatt, fáradt már, de kifejezetten jól esik neki a zuhany. Miután végez, nem fáradozik a törölközéssel, sosem szokott, úgy van vele, hogy majd megszárad magától. A törölközőt derekára kanyarintja, és mezítláb sétál ki, de eközben bevillan újra, hogy nincs egyedül. Ilyen helyzetben pedig még nem volt.
- Hát te? - ez a kérdés szalad ki a száján, maga sem tudja, hogy pontosan mit akart kérdezni, de elmosolyodik, látva azon a kreált pizsamán. - Egész jó cucc - jegyzi meg egy félmosollyal, miközben nedves tincseit hátra simítja.
- Már lehet, hogy kérdeztem, de Te neked van itt lakásod, nem? Szóval…most hazamész, vagy itt maradsz? - pillant Elektrára kérdőn, eddig a nő nem volt vele túlságosan közlékeny, de feltételezi, hogy férjnél van, hisz látott egy fotót abban a tárcában, gyűrű viszont nem villant meg a nő kezén.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=871093#post871093][b]Jávor Balázs Zoárd - 2024.01.01. 22:39[/b][/url]

- Hát nem is tudom - állát dörgöli, ahogyan végig méri a nőt abban a pizsamában. - Bocsáss meg, de emlékeztet a rabruhámra - csúszik ki belőle, de nem különösképp érzi magát kellemetlenül, amiért elárulta ezt magáról. Szégyen ide, vagy oda, leülte a büntetését tisztességesen és már egész más ember, mint amilyen annak idején volt. - Alszok majd alsóban - nyugtatja a másikat, még mielőtt az azt gondolná, hogy teljesen pőrén akarna a szobában tartózkodni.  Vissza is lép a fürdőszobához, és a pálcája segítségével egy öblítő-szárító bűbájt küld a ruhadarabra, hogy azt később majd magára ölthesse. Ezután tér csak vissza, hogy megérdeklődje, akkor mégis hogyan döntött a nő. Titkon remélte, hogy mivel az utca mocskát a nő már alaposan lemosta magáról, így már tisztán visszatér majd a saját kis otthonába, de meglepi a válasz. Furák ezek a mai nők. Gondolja magában, nem tudja, hogy az évek alatt ennyit változott a világ, vagy csak ekkora nagy bizalom van bennük mások felé. Vagy…nem, abba inkább nem gondol bele. Mondhatná, hogy de, zavarsz, ellenben túl késő van, ilyenkor ezen a környéken már csak a dílerek és a rablók mászkálnak. Nem tenné ki a nőt ennek a veszélynek, de ahhoz már nincs energiája, hogy haza is repítse.
- Szexelni akarsz? - őszintén teszi fel a kérdést, bár nem szánja bunkóságnak és ami azt illeti, fáradt ahhoz, hogy lenyűgözőt produkáljon. Maximum arra lenne képes, hogy elfekszik és átengedi az irányítást, de abban számára valamiért kevesebb az élvezet. Jobban szeret irányítani, ám ehhez már valóban fáradt. S még mielőtt felháborodást keltene, félmosolyra húzza a száját. - Vicceltem - dobja be, majd ismét felméri tekintetével a szobát, a nő eközben elfoglalja az ágyat, Balázs meg egyelőre a szemközt lévő fotelben foglal helyet. - Nekem jó lesz a földön is, az ágy lehet a tiéd - egyszer kibírja, meg hát lássuk be, elég sok helyet foglalna el abból az ágyból, nem mellesleg nem szeretne játszadozni a kísértéssel, ha nem muszáj.  
Kipillant az ablakon, valóban hullik a hó, és nem tagadja, egy ital is jól esne már ennyi feszültség után. - Legyen, ebből nagyobb gondunk már úgy sem lesz - fáradtan mozdul, és némi kutakodás után a bárszekrényként kinevezett kis szekrényből előhúz egy üveg lángnyelvet és két poharat. Tölt is, majd odalépdel, az egyik poharat átadja a nőnek, a másikból ő kortyol, az üveg párlat pedig a fotel lába mellett telepszik meg. - Van férjed?- teszi fel máris az első kérdést, miközben egy kicsit oldalra biccenti a fejét és érdeklődve fürkészi a másikat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=871229#post871229][b]Jávor Balázs Zoárd - 2024.01.03. 15:18[/b][/url]

- Oké - nyugtázta könnyedén, hogy ezt is megbeszélték, bár benne azért akadtak kételyek. Természetesen ismert olyan nőket, akiknél nem merült fel volna ilyen kérdés, ám Elektrát nem ismerte, gyanúja azonban a tárcában látott fotó miatt volt. Márpedig akadt dolga egykoron férjezett nőkkel és bizony, azok nehezen bökték ki , hogy mit is akarnak. Legalábbis Valika a Holdfény utcából. De az már rég volt, és ahogy emlékszik, még a cipője is ott maradt, úgy kellett kiugrania az ablakon, nehogy a férj egy crutióval sújtja a szeretőt. - Rég kaptam ilyen bókot - jegyezte meg egy mosollyal, és továbbra se tudta, hogy melyik polcra is helyezze a nőt. Bár inkább úgy sejtette, hogy a másik nem szeretné megsérteni, s erről árulkodott a nő következő mondata is. Még szerencse, hogy Balázs nem volt az a sértődős fajta és tulajdonképp benne sem merült fel hátsó szándék, inkább csak nem tudta megérteni, hogy egy ilyen nő miért is inkább vele száll meg egy motelben, mint hogy menne haza a párjához. Ha nem szexet akart, akkor talán valami lelki oka lehetett. Na tessék, Balázs túl sok pszichológiát olvasott a börtönben, de volt rá ideje. Egészen ki is kupálódott odabent, bár nem szokta fitogtatni a tudását.
- Tényleg? Csípem a bolond nőket - elmosolyodott, rég hallott már ilyen lekoptató dumát, el is raktározta az elméjében.
- Ezt most értsem úgy, hogy - ujját a levegőben tekerte körbe, mintha így akarná kitalálni a további gondolatmenetet, de inkább nem kezdte el fejtegetni, hogy melyik is volt a vicc, ezt meghagyja későbbre.
- Inkább nem akarom érteni - fűzte hozzá gyorsan nevetve, meg is lepődött azon, hogy bosszankodását követően a hulla fáradtság mezsgyéjén még képes volt erre. Talán lehet, hogy épp a fáradtság hozta volna elő belőle a jókedvet? Vagy a nő bolondériája, a fene sem tudja. Beszélgetésük jókedvű hangulata innentől sodródott más mederbe, komolyabb téma jött szóba, a férfi pedig őszinte érdeklődéssel figyelt. Régen nem volt ennyire érdeklődő, de az elmúlt évek alatt sok mindent átértékelt. Akiket barátoknak hitt, azok elhagyták, s most magányos farkasként tengette napjait. Alig akadt valaki, aki szóba állt vele, a főnöke Matyi, illetve a még baráti körébe sorolható Zsófi és Detti társaságán kívül sokan elfordultak tőle.
- Azért ez komoly, sok minden történik az emberrel, de egy kóma és ezt még túl is élted, komoly. És okozott valami komolyabb gondot? Vagy könnyen tudtál visszailleszkedni az életedbe? - sokat hallott már kómás állapotokról, olvasott arról is, hogy vannak, akik elfelejtenek dolgokat, netán képességeket, vagy az életük egy teljes részét.
- Vannak kivételes napok - vonta meg a vállát, inkább úgy volt vele, hogy a nő rosszat várjon tőle, sem mint megszokja, hogy mindig ilyen jó. Régen sokaknak okozott sok csalódást, ezért ha ma már másként is viselkedett, azt akarta, hogy tudják, van neki sötét oldala is.
Míg az italból jóízűen kortyolt, látta a nő vonásainak rezdülését. Meglepte. Valamiért egész más válaszra számított, de úgy tűnt, sokkal kacifántosabb a valóság. - Ó értem, részvétem - mondta azt, amit ilyenkor szokás, ennél jobban azonban nem akart belemerülni a témába, főleg ha a másiknak sikerült lezárnia a sebeket, miért is tépné fel azokat egy rosszul irányzott kérdéssel. A végén még vigasztalhatná, ahhoz pedig nem ért és még csak zsebkendője sincs.
- Sajnálom, nem akartam vájkálni az életedben, csak feltételeztem, hogy valaki vár otthon - tette hozzá, látva másik tekintetén a ború fátyolát.
- Lehetett volna, de elbasztam. Élettársam volt, de rossz társaságba keveredtem, akik vittek magukkal. Hűtlen is voltam, rám húztak hét évet, börtönbe kerültem. Született egy kislányom, de az anyja nem keresett, elvágott minden szálat. Szeretném a gyerek miatt tartani a kapcsolatot, de menekül előlem - megvonta a vállait, olyan semlegesnek tűnhetett, mint eddig, bár azért ha valaki jó megfigyelő, érzékelhette, hogy milyen mélyen érinti a férfit ez a téma, leginkább a gyerek végett. Meg is dörgölte az állát, ez amolyan pótcselekvés volt, ha szar témával találták be.
- Nem öltem embert - pillantott a nő sötét íriszeibe, s úgy érezte, ezt jobb, ha tisztázza, mert bizonyára számos kérdés merült fel a nőben a börtön hallatán. - Még egyet? - közben mivel saját poharát már kiürítette, tölteni kezdett egy újabbat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=871810#post871810][b]Jávor Balázs Zoárd - 2024.01.13. 22:43[/b][/url]

Életének tényleg ez volt az egyik legérdekesebb beszédtémája. Valóban felkeltette az érdeklődését a baleset, már csak azért is, mert annak idején rengeteget kviddicsezett és nem egy ember hullott ki mellőle fejsérüléssel. Egyszer még ő is csúnyán megsérült, agyrázkódást szenvedett, de szerencsére túlélte és megúszta ennyivel. Ez a sztori viszont ledöbbentette. - Ez nagyon megrázó lehetett, neked is és a szeretteidnek is, nem semmi - megcsóválta a fejét, bele sem akarta képzelni magát a nő helyzetébe, meg aztán valahogy azt se tudta volna elképzelni, hogy ha mondjuk egy hozzá közel álló személlyel történik valami hasonló. Ez mindenki számára egy trauma lehetett.
- Sajnálom, hogy át kellett élned ezeket a kemény helyzeteket  - ezt őszintén így gondolta, látta a nő arcán, hogy mennyire megviselték a történtek, emiatt egy kicsit már kellemetlenül is érezte magát, mert nem örült annak, ha a közelében sírnak. - De a lényeg, hogy mindent visszakaptál, egészségedre! - koccintásra emelte a poharát, még kacsintott is egyet, hogy ezzel terelje azokat a rossz gondolatokat. A lángnyelv marta a torkát, de hozzá volt már szokva, szerette is ezt az ízt. - Várj, azt mondtad, hogy elveszítetted a férjed és a gyermeked - itt egy picit kezdte elveszíteni a fonalat, ez ki is ült az arcára.
- Végül akkor újra férjhez mentél? Anya vagy? - kíváncsiskodott, mondjuk a korából ítélve már biztosan lehetett gyereke, de mivel nem hétköznapi munkát űzött a nő, így ebben azért még sem volt annyira biztos.
- Meg mert nem akartál büdösen hazamenni  - fűzte hozzá immár nevetve, hogy a sok rossz után mégis csak mosolyt csaljon a nő arcára. De ez a vidámság sem tarthatott sokáig, hisz a kérdést visszakapta, s ezúttal neki kellett megválaszolnia. - Szerintem is-is, nem tagadom, akkor eléggé heves voltam, bántottam szavakkal, tettekkel, szóval nem csodálom, hogy tart tőlem, nem beszélve ugye arról, amit elkövettem. Bebizonyítanám neki, hogy megváltoztam, de nem ad erre lehetőséget - sóhajtva húzta le most az italt, ez a téma nagyon feszélyezte.
- Persze, hogy mélyen érint, hát mégis csak a lányomról van szó. Lehet, hogy szar ember voltam, de esélyét se adja, hogy a lányommal legyek - tört fel belőle most először némi indulat, de ez is csak a szavaiban mutatkozott meg.
- Ne haragudj - sóhajtott, miközben ujjaival megdörgölte a halántékát.
- Inkább ne beszéljünk ezekről. Ütős ez az ital, nem de? - felállva töltött még a nő poharába, majd a sajátjába is, aztán immár mellé telepedett le az ágyra, s vele szemben ülve őt méregette. - Ha nem lennék fáradt, és téged nem várnának otthon, akkor…- nem mondott semmit, csak egy mosoly szökött az arcára. - Egészség - koccintotta poharát Elektráéhoz. - Amúgy mi ez az oknyomozósdi, mindig ez akartál lenni, vagy hogy jött ez a meló?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=871822#post871822][b]Jávor Balázs Zoárd - 2024.01.14. 10:11[/b][/url]

Ott a szórakozóhelyen, amikor még prostituáltnak nézte a nőt, nem gondolta volna, hogy néhány órával később már egy közösen bérelt szobában fogják egymást múltját boncolgatni. Ez a néhány óra elég volt ahhoz, hogy eggyel több dolgot tudjanak meg a másikról, mint ami első látásra nyilvánvalónak tűnhet. S persze mindketten óvatosak voltak, azért a lángnyelv mégis csak segített, így Balázs is fedett fel titkokat, ahogyan a nő is leleplezte családját. A férfi ismét csöndesen hallgatta végig a tragikus történetet, ahogyan abból az is kiderült, hogy kik is várják most odahaza. Egy gyermek, és egy szerető barát, társ, szerelem? Nem mintha ezekhez köze lett volna, amúgy sem számított volna sokat, legalábbis a múltban biztosan. Balázs ízig-vérig rosszfiú volt, nem számított az, ha férjezett asszonnyal kezdett ki, ahogyan az sem, ha romba döntött egy házasságot. Akkor. Azóta viszont sokat változott, átértékelte az életét, saját hibáit, és ha még fel is merült benne a gondolat, hogy most akár a lepedőt is gyűrhetné a másikkal, ott volt az a bizonyos de.
Éppen ezért is hallgatott el a szavak végén, hiába látta a másik pillantásában is felcsillanni azt a hasonló tüzet, azt az izgatottságot a kérdésben megbújva. Balázs a válasz helyett csak mosolygott, amúgy is tudta, hogy a nő pontosan tudja, mire is gondol most. S bár ott lebegett a kísértés, nem ő lesz az, aki most tönkre teszi a nő életét, nem ő fog éket verni az életébe, hogy aztán megint ő legyen a rossz.
- Igazán remek auror lett volna, de az is biztos, hogy akkor most nem beszélgetnénk - ismét mosoly szökött az arcára, most egész másfajta, mint az előbb. Balázs gyűlölte az aurorokat, rossz emlékeket őrzött velük kapcsolatban.
- Azt hiszem, elég is volt mára ez az ital, kellően fejbe csapott - jegyezte meg mosolyogva, ahogy felkelt az ágyról, s az üres pohárral az asztalka mellé sétált, hogy arra helyezze azt. Onnan még visszapillantott a nőre, megfordult a fejében, hogy ki is élvezhetné ezt az estét, miért is ne? Talán többé nem is látják egymást, legfeljebb, ha újra lerobban az a motor. Ám akkor bevillant neki a korábbi beszélgetés, miszerint otthon egy gyermek várja, meg a párja. Hát azért még sem cseszne szét egy ilyet egyetlen éjszakáért.
- Akkor szép álmokat Elektra - köszönt el a nőtől, miközben az ágyról elvett egy párnát, s két fotelt összetolva helyezte magát végül kényelembe. Az ital az elméjére telepedve kergette álomba, most először mindenféle rossz gondolat nélkül tudott elaludni, talán a beszélgetés miatt, vagy azért, mert tudta, hogy nincs egyedül.