A falu egy gyöngyszeme kisebb átalakuláson esett át fiatal tulaja jóvoltából. A piszok, és bűz, ami korábban körbevette, már csak egészen kis mértékben van jelen a csárdában és környékén, azonban ez még nem változtatott a belső légkörön. Kívülről csak a kis ablakokon kiszűrődő fény jelzi a benti életet, bűbájok biztosítják a környéken lakók nyugalmát, hisz az ide betérő sötét alakok hangosak tudnak lenni.
Ha a mágus fia úgy dönt, belép e kicsi, barátságtalan fogadóba, beljebb sem fogja garantáltan kellemesen érezni magát. A csárda vonzereje nem kinézetében és elhelyezkedésében, inkább az olcsó szobaárakban és a csak kis mértékben vizezett vajsörében keresendő. Szerte az asztaloknál az ország legkülönfélébb és leggyanúsabb varázslói és boszorkányai ülnek, kezük ügyében a nap folyamán jó pár pohár összegyűlik, így hát jobb velük vigyázni.
A bejárattal szemben levő lépcső vezet felfelé, amely a tiszta, de apró vendégszobákhoz vezet. A sejtelmes, éppen csak kielégítő félhomály, amely egyrészt az utca felől érkező fényekből és az apró csillárból árad elegendő ahhoz, hogy bárki azonnal felfogja: jobb itt nem túl sok időt eltölteni. Feltéve, ha mi épp nem ezt a barátságtalan légkört kedveljük.

x valahogy x

Azt se tudta, hogy Balázs börtönben volt, ezért meglepetésként érte a hír, amikor az anyja pár napja közölte, hogy a Jávor gyerek is előkerült. Akadt még pár cinikus megjegyzése arról is, hogy mennyire örül ennek a fejleménynek, ezeket azonban Detti már főként elengedte a füle mellett. Régen sokat lógtak együtt, még bajba is gyakran együtt kerültek Rellonban töltött éveik alatt. Aztán a VAV után elsodródtak. Még egy darabig váltottak pár levelet, de aztán ezek is megritkultak, és azt gondolta, ez a természet rendje. Belemerült a tanulmányaiba, szerzett új barátokat, munkát talált, minden ment tovább. Most mégis az volt az első gondolata, hogy talán nem lenne rossz ötlet megkeresni és megtudni, mi van vele. Már csak a régi idők emlékére is. Éppen csak arra kellene rájönnie, hol is keresheti. Ami a csárdát illeti, ezt a vendéglátóipari egységet leginkább azért részesíti előnyben a pubbal és minden más lehetőséggel szemben, mert amennyi furcsa alak jár ide, meglehetősen sok érdekeset is hall mindenféle fekete piaci pletykákról, ezek a hírek pedig neki egészen érdekesek tudnak lenni alkalomadtán. Két hete már elég sokat ittak azzal a magát bősárkányinak mondó illetővel, akinek aztán meg is eredt a nyelve rendesen és elkotyogta, hamarosan állítólag árverésre kerül majd egy igazán ritka pálca alvilági körökben. Azóta persze nem látta a pasit, de azért még nem adta fel, hogy időben megtudja, mennyi igazságtartalma van a dolognak és ha van, mit tud erről kideríteni. Ezúttal azonban ismerősnek tűnő vonásokat fedez fel az egyik asztalnál. Első gondolata az, hogy bizonyára nem jól lát, de minél tovább nézi, annál biztosabb benne, hogy az bizony Balázs lesz az. Változott az elmúlt évek során, gondterheltebb, nyúzottabb lett az ábrázata, de azért nem felismerhetetlen. Bár a pult felé indult, mégis irányt változtat, és a félreeső asztalt megközelítve kihúzza az üres székek egyikét lehuppanva rá, hogy fülig érő szájjal tegye fel a gondolatban már megfogalmazott kérdést. - Kérhetek egy autogrammot?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=867543#post867543][b]Óvári Bernadett - 2023.09.27. 21:08[/b][/url]

x valahogy x

Azt se tudta, hogy Balázs börtönben volt, ezért meglepetésként érte a hír, amikor az anyja pár napja közölte, hogy a Jávor gyerek is előkerült. Akadt még pár cinikus megjegyzése arról is, hogy mennyire örül ennek a fejleménynek, ezeket azonban Detti már főként elengedte a füle mellett. Régen sokat lógtak együtt, még bajba is gyakran együtt kerültek Rellonban töltött éveik alatt. Aztán a VAV után elsodródtak. Még egy darabig váltottak pár levelet, de aztán ezek is megritkultak, és azt gondolta, ez a természet rendje. Belemerült a tanulmányaiba, szerzett új barátokat, munkát talált, minden ment tovább. Most mégis az volt az első gondolata, hogy talán nem lenne rossz ötlet megkeresni és megtudni, mi van vele. Már csak a régi idők emlékére is. Éppen csak arra kellene rájönnie, hol is keresheti. Ami a csárdát illeti, ezt a vendéglátóipari egységet leginkább azért részesíti előnyben a pubbal és minden más lehetőséggel szemben, mert amennyi furcsa alak jár ide, meglehetősen sok érdekeset is hall mindenféle fekete piaci pletykákról, ezek a hírek pedig neki egészen érdekesek tudnak lenni alkalomadtán. Két hete már elég sokat ittak azzal a magát bősárkányinak mondó illetővel, akinek aztán meg is eredt a nyelve rendesen és elkotyogta, hamarosan állítólag árverésre kerül majd egy igazán ritka pálca alvilági körökben. Azóta persze nem látta a pasit, de azért még nem adta fel, hogy időben megtudja, mennyi igazságtartalma van a dolognak és ha van, mit tud erről kideríteni. Ezúttal azonban ismerősnek tűnő vonásokat fedez fel az egyik asztalnál. Első gondolata az, hogy bizonyára nem jól lát, de minél tovább nézi, annál biztosabb benne, hogy az bizony Balázs lesz az. Változott az elmúlt évek során, gondterheltebb, nyúzottabb lett az ábrázata, de azért nem felismerhetetlen. Bár a pult felé indult, mégis irányt változtat, és a félreeső asztalt megközelítve kihúzza az üres székek egyikét lehuppanva rá, hogy fülig érő szájjal tegye fel a gondolatban már megfogalmazott kérdést. - Kérhetek egy autogrammot?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=867740#post867740][b]Jávor Balázs Zoárd - 2023.09.30. 18:22[/b][/url]

Látta a sarkon beforduló alakot, ahogy pofátlan módon követte őt már második hete. Kifejezetten irritálta az, hogy a másik még csak arra sem vette a fáradtságot, hogy mondjuk takarásban maradjon, és megpróbálja eltakarni kémkedő szándékát. Emiatt még jobban rühellte az aurort, kedve lett volna arcon pöckölni egy égő csikkel, dolgozott is benne a harag, de úgy érezte, hogy ez talán a következő próbatétel. Meg kell állnia, hogy ne verje ki a szart is abból a tagból. A régi Balázs gond nélkül megtette volna, puszta ököllel rontott volna a másikra, most viszont vissza kellett fognia magát. Magában háromszor is elmantrázta, hogy nem ütöm meg, nem ütöm meg, nem ütöm meg, majd a csárda bejáratához érve még egy vigyort is villantott a fakabát irányába, csak hogy érezze a törődést.
Próbált keménynek és higgadtnak tűnni, de a csőrét mégis csak pöckölte a tag. Ezekkel a gondolatokkal tért be a csárdába, egyenesen a pultot célozta meg, ahol rendelt magának egy habzó sört, mellé egy pohár lángnyelvet, majd az egyik félreeső asztalnál telepedett meg, ahol rágyújtott egy cigire. Épp elnyomta a csikket és nyúlt a pohár után, amikor kihúzták a széket, s ahogy tekintete a kezekről a tulajdonos arcára siklott, úgy lepődött meg, s azzal a lendülettel egy életvidám mosoly szökött az arcára.
- Kettőt is, kinek címezhetem? Óvári Dettinek vagy Tátraiénak? - villantott egy mosolyt, halovány emlékei szerint amikor leveleztek, akkoriban hevesen udvarolt Dettinek Tátrai Márk, aztán ahogy lesittelték, őszintén fogalma sem volt arról, hogy lett-e valami köztük, férjhez ment -e Detti, vagy sem.
Míg azonban várta válaszát, fel is egyenesedett az asztaltól, hogy nagy karjai közé zárja a törékeny nőt, és két puszi kíséretében magához ölelje.
- Ezer meg egy éve nem láttalak Detti, tök jól nézel ki! Mi van veled, hogyhogy itt? Iszol valamit? - hirtelen árasztotta el a kérdésekkel, kicsit bőbeszédűbbnek is tűnhetett, mint anno, de ez csak azért volt, mert Balázs rohadtul örült annak, hogy a megszokott , rács mögötti arcokon kívül most végre találkozhatott azokkal az emberekkel, akik régen nagyon is közel álltak hozzá.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=867745#post867745][b]Óvári Bernadett - 2023.09.30. 19:06[/b][/url]

x valahogy x

- Óvári maradtam, Tátrai már rég a múlté. Nem bírta tartani a tempót - válaszolja széles mosollyal. Ugyan megviselte kissé annak idején a szakítás, de az már egyébként is sok évvel ezelőtt volt, túl is tette magát az egészen szerencsére. Közben megszabadul a lassan hűvösödő esték miatt nyakába dobott szürke sáltól, majd a kabátjától is. A sálat a kabát ujjába gyömöszöli egy jól irányzott mozdulattal, majd azt a szék támlájára dobja némileg hanyagul. Végül pedig kényelembe helyezi magát az asztalra úgy könyökölve fel, ahogy az az anyja szerint legfeljebb egy kocsmában elfogadható. Milyen nagyszerű, hogy most úgyis éppen egy kocsmában van gyakorlatilag.
- Ha ezer éve nem is, de mindjárt tíz, ha jól számolom - feleli kurtán felnevetve. A maga részéről ő is örül, hogy olyan emberbe botlott, aki kétségkívül nem fog ódát zengeni kedves nővére csodálatos voltáról. Hátát a szék támlájának dönti, mielőtt a kérdésekre válaszolna, ujjait összeakasztva pedig kinyújtja a kezét, míg hangosan nem roppannak az ujjpercei. Mintha csak valami komoly erőfeszítésre készülne.  
- Mindjárt szerzek majd mézsört. A lángnyelvet itt még nem próbáltam, mennyire iható? - tudja le előbb a rövidebb témát, önkényes sorrendben válaszolva a hozzá intézett kérdésekre.
- Ereklyevadász lettem végül, most meg a pécsi egyetemen írom a doktorimat és a Minisztériumnak dolgozok, mert a nagypapa beteg és Hédi is hazacuccolt a görögöktől. Szóval most... szörprájz, ereklyéket vadászok le - nevet. - Na és veled mi van? Elvetted végül Zsókát? Két gyerek, kertes ház? - teszi fel a kérdést, mert bár tudja, hogy megjárta a Zengőbarlangot, végtére is az pár hónap is lehetett. Erről semmit se tud, Balázs meg majd elmondja, amit el akar.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=867749#post867749][b]Jávor Balázs Zoárd - 2023.09.30. 19:46[/b][/url]

- El is hiszem, veled nem könnyű tartani - jegyezte meg egy cinkos mosollyal, hisz úgy ismerte Óvárit, mint a tenyerét. Kismillió alkalommal lógtak ők ketten együtt, csináltak sok hülyeséget is, és pontosan tudta azt, hogy Detti nem az az egy helyben ülő feleség típus. Neki kaland kell, és izgalmak. Lehet, hogy emiatt is jöttek ki jól, s így utólag belegondolva kész csoda, hogy Dettit nem rángatta bele valami bődületes nagy hülyeségbe.
- Helyes, szerintem nem is illett hozzád a csávó, de nem akartam beleszólni, mert a végén még a pálcáddal találtam volna szembe magam - fűzte hozzá egy újabb mosollyal, tényleg örült, hogy Tátrai nem gyűrűzte meg Dettit, mert elég fura alak volt.
Míg a nő öltözött, ő is visszatelepedett a helyére, lopva végig nézett rajta és meg is jegyezte magában, hogy még mindig jó bőr ez a Detti, nem sokat változott.  - Ó igen, már rémesen sok, épp itt volt az ideje, hogy újra találkozzunk - szívből örült a jövevénynek. - Hagyd csak, intézem, meghívlak. A lángnyelv kiváló, bitang erős - súgta oda mellékesen, aztán felkelt és a pulthoz sétált, hogy kikérje Dettinek az italokat, majd még borravalót is csúsztatott a csaposnak, hogy az később vigye ki az asztalukhoz a piát.
- Itt is vagyok - dobta le magát vissza, kényelmesen és Dettire pillantott.
- Wow, doktornéni leszel? Ki gondolta volna - vigyorgott szemtelenül, de aztán el is komolyodott, ahogy a nagyapa szóba került.
- Sajnálom, hogy beteg, de annak örülök, hogy ilyen szép karriert futottál be. Most már nekem is van ismerősöm a Minisztériumnál - vigyorgott újra, a másik Óvári lány említésére meg elhúzta a száját. - Áh, neee, gondolom, hogy oda vagy ettől az egésztől. Hogy bírsz vele együtt lakni? - ő annyira nem ismerte személyesen Hédit, csak azokból az elmondásokból, amiket Dettitől hallott, mert hogy aztán bőven sokat is hallott róla, legtöbbször őt szidták ifjú éveikben, ha egy kicsit túltöltötték az alkoholt.
- Zsókát? Áh, dehogy. Ő csak egy kaland volt. Utána jött Laura, eléggé elvitte a fejem, már el is jegyeztem, csak aztán hülyeségeket csináltam - itt el is húzta a száját, nem volt büszke a múltjára, és Detti ezt a tekintetéből is kiolvashatta.
- Röviden tömören elbasztam. Van egy kislányom is, de alig tudok róla valamit,  Laura nem akarja, hogy tartsam velük a kapcsolatot, egyelőre ez van - megvonta a vállát, de azért érződött rajta, hogy ez egy fájdalmas pont az életében.
- Na de koccintsunk arra, hogy újra összefutottunk - emelte a poharát, ha már megkapták a rendelést. - Egészségedre - jó maga nem szórakozott, egyszerre lehúzta a lángnyelvet, egy kis fintor még így is szökött az arcára, pedig aztán elég jól bírta az alkoholt.
- Mit szólsz ahhoz, hogy Karesz benősült a krémek krémjébe? Állítólag elvette az egyik Bánffy lányt, azt se tudom melyiket a sok közül. Azért Karesz szerintem mindig is erre hajtott, nem? Neki aztán tök mindegy volt, hogy néz ki, vagy mi van, ha érezte, hogy van ott suska és hatalom, már reppent is. Mint mondjuk ötödikben arra a csajra, hogy is hívták? Tudod, elég molett csaj volt, fogszabályzóval - nem jutott eszébe a név, viszont élvezte a kis nosztalgiázást, amíg Dettivel beszélgetett, elfelejtette a rossz éveket.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=867989#post867989][b]Óvári Bernadett - 2023.10.03. 21:28[/b][/url]

x valahogy x

- Az nagyon is valószínű - válaszolja széles mosollyal, a fejét csóválva. Nem igazán szokta szeretni, ha megmondják mi jó neki vagy éppen mit csináljon, ezt Balázs tökéletesen jól látja. A helyzet azóta azonban megoldotta úgyis magát, így ez nem lesz vita kérdése már szerencsére. Bólogat párat aztán a megállapításra, hogy ideje volt találkozniuk, és nem ellenkezik egyelőre, amikor a férfi felajánlja, hogy szerez egy kör innivalót. Majd a következőt intézi ő, ezen sem fognak elakadni. Addig is kényelmesen elhelyezkedik a széken, hátát a támlájának döntve, jobb lábszárát a bal térdén nyugtatva és számára éppen ideálisan könyökölve fel ahhoz, hogy állát a tenyerébe tudja támasztani. Mindkettőbe.
- Kösz, a következő kört majd én állom - válaszolja, és nem kétli, hogy Balázs is tisztában van még mindig azzal, hogy ez tény, nem ajánlat, amit esetleg el lehet még utasítani. Egyszer kellett csak csúnyán bokán rúgni sok évvel ezelőtt, hogy ezt megértse.
- Tudod, hogy van ez, ami megy Hédinek, az biztos nekem is. Csak ő maradt a pálcáknál. Szerintem azzal pótolja Jankovitsot - közli elhúzva a száját, majd a vállán is ránt egyet. Végtére is, Máténak is a nővére kellett, aztán meg jól ki is fogta. Annak idején bántotta a dolog, mert őt is érdekelte az azóta kviddicsedzővé avanzsált sógora, de most már Hédi hozzányúlt, így legfeljebb pár kissé keserű megjegyzése akad még rá. Majd elmossa az alkohol az egészet, főleg, ha tényleg olyan erős a lángnyelv, mint azt Balázs állítja.
- Én annyira nem. Már közelíti a százat és nagy suttyó az öreg, de tudod, a család az család, főleg nálunk - válaszolja, majd inkább meg is emeli a poharát, mert még a végén túl sokat fog grimaszolni. - Látod, ez már eredmény. Igyunk inkább erre - javasolja elmosolyodva, és koccint is, ha Balázs hajlandó rá, mielőtt magába is döntené a whisky felét azzal a lendülettel. Kissé megrázkódik, miközben torkát égeti a valóban erős ital, majd eléri a gyomrát is, aztán elégedett sóhajjal teszi le a poharat. Erre már szüksége volt.
- Na, legalább akkor te már hagysz valamit az utókorra. Ezt sajnálattal hallom, de nem úgy ismerlek, mint aki ne tudná ezt is megoldani - mondja biztatólag, az asztal fölött át nyúlva vállon veregetve a férfit. Érdeklődve hallgatja aztán a beszámolót, majd elismerően biccent, még ha a száját közben el is húzza.
- Az igen. Nem aprózta el akkor. Csodálom, hogy nem egyenesen Terikét vette el. Milyen Terézia is volt, te jó ég... de valami y-ra végződött neki is a neve, nem jut eszembe... biztos emlékszel rá te is, annyi bibircsókot még a bibircsókos banyán se láttam, de hogy sertepertélt utána ötödikben - kuncog nosztalgiázás közben. - Tudom, hogy nem az ő hibája, de hogy nem találtak az anyjáék erre valami bűbájt vagy bájitalt, azt nem hiszem el. Na és Matyiról meg Heniről tudsz valamit? Róluk se hallottam azóta. Vagyis... Heniről annyit, hogy elment Svájcba bájitalokat kutatni.