A falu egy gyöngyszeme kisebb átalakuláson esett át fiatal tulaja jóvoltából. A piszok, és bűz, ami korábban körbevette, már csak egészen kis mértékben van jelen a csárdában és környékén, azonban ez még nem változtatott a belső légkörön. Kívülről csak a kis ablakokon kiszűrődő fény jelzi a benti életet, bűbájok biztosítják a környéken lakók nyugalmát, hisz az ide betérő sötét alakok hangosak tudnak lenni.
Ha a mágus fia úgy dönt, belép e kicsi, barátságtalan fogadóba, beljebb sem fogja garantáltan kellemesen érezni magát. A csárda vonzereje nem kinézetében és elhelyezkedésében, inkább az olcsó szobaárakban és a csak kis mértékben vizezett vajsörében keresendő. Szerte az asztaloknál az ország legkülönfélébb és leggyanúsabb varázslói és boszorkányai ülnek, kezük ügyében a nap folyamán jó pár pohár összegyűlik, így hát jobb velük vigyázni.
A bejárattal szemben levő lépcső vezet felfelé, amely a tiszta, de apró vendégszobákhoz vezet. A sejtelmes, éppen csak kielégítő félhomály, amely egyrészt az utca felől érkező fényekből és az apró csillárból árad elegendő ahhoz, hogy bárki azonnal felfogja: jobb itt nem túl sok időt eltölteni. Feltéve, ha mi épp nem ezt a barátságtalan légkört kedveljük.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=863050#post863050][b]Sebastian Jared Selwyn - 2023.04.16. 17:43[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=863190#post863190][b]Damien Sebastian Felagund - 2023.04.17. 22:29[/b][/url]

Mivel mindketten zavarbaejtő természetességgel merültek el a saját beszélgetésükben, a helyi törzsvendégek gyorsan érdeklődésüket veszítik, amennyire lopva és szeme sarkából figyelemmel tudja tartani a termet. Jó így, mert mire áteveznek a legilimencia vizeire, a környező asztalokat nem foglalkoztatja többé a csevej. Nyugodtan ihatja a borát és ejtőzhet, anélkül, hogy túlzottan ügyelnie kellene a szavaira.
A tanácsok jól jönnek, még ha erre a konkrét részletre magától is rájött mostanra - főleg Szerzsnek hála, aki a tompa orrával sose talál meg semmit, amit leejt. Bólogat, kortyolgatva közben.
- Próbálok, bár kissé dezorientáló a szaglás erősségével együtt. D-d-durva a különbség,-* esélyesen minden legilimentort letaglóz olykor az érzékelés ilyen eltérése, még akkor is, ha tisztában van elméleti síkon a különbségekkel. Minden élőlény úgy fejlődött ki, hogy a számára túlzó benyomásokat képes legyen ignorálni - ezért nem kapaszkodunk, hiába forog a Föld felfoghatatlan sebességgel - viszont a fajok közti határok átlépése kemény dió.
- Na ez az, hogy nem feltétlenül tudom, mit k-keresek a szénakazalban. K-kell némi idő, amíg mintázatot t-találok benne,-* a másik kezébe veszi át a poharát, melengetve a tenyerét az üvegen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=863192#post863192][b]Sebastian Jared Selwyn - 2023.04.17. 22:44[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=863359#post863359][b]Damien Sebastian Felagund - 2023.04.21. 22:02[/b][/url]

- Hál' Mmmerlinnek,-*morrant a kupájába, mert eleve egész jó szaglása volt - anélkül nehéz bájitalt főzni - de bőven beérte első élményként egy macskányi ugrással.*- Amikor az ember hirtelen jóformán látja a szagokat, átértékeli a d-dolgokat.- Szerencsére az itala egész hatásosan ellensúlyozza a kellemetlen emléket, főleg, hogy belülről is kezdi átmelegíteni. Mire nem jó az áprilisi szeszélyes időjárás...
- Sejtettem, hogy ez is bejátszik. Át k-k-kell állítani a szűrőket,-*gesztikulál a kezével, mert ehhez szintén arra lesz szüksége, hogy ismételten alámerüljön az emlékekbe és megkeresse bennük a közös nevezőket. Amihez nincsenek konkrét leírások, ahhoz mintázatok kellenek, szóval több problémájának ugyanaz a megoldása: idő és ismétlések, hogy elkezdje látni az átfedéseket. - K-később majd esetleg meg akarom próbálni Ethelt, de asszem, ő születésétől v-vak. Mindig mrrrrr-og, ha valaki k-közelít, hogy ne menjenek neki,-* biztosat persze senki sem tud, mire a menhelyre került, már ilyen volt. Az állatot szemlátomást cseppet sem zavarja a dolog, de abból indul ki, hogy mások se látják, ha nem ad ki hangokat. Mostanra Dami gondolkodás nélkül nyávog vissza, valahányszor a tortie a ház egyik pontján felteszi az elveszett rrrnyááá? kérdést, miszerint hol vannak a többiek.
- Raktam szét am ezt-azt. T-találtam egy...*és itt lapozgat a fotók közt, mire rábukkan az illusztrációra,*- ilyet.-*A kérdéses cucc egy különféle anyagokból összeállított, többféle felületből, zsebből, redőből, szaglászható-tapogatható-dörgölőzhető elemekből álló játszószőnyeg. Ami alól egy lompos, vörös farok lóg ki, egy gyanús púp szomszédságában.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=863360#post863360][b]Sebastian Jared Selwyn - 2023.04.21. 22:28[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=863825#post863825][b]Galambos Artúr - 2023.04.30. 14:27[/b][/url]

Elek

Egy sör nem sör, két sör fél sör, úgyhogy ő most éppen gyakorlatilag csak az első sörnek ér a végére eme logikus levezetés alapján. Ma éppen kifizették úgyis a legutóbbi szállítmányt. Nincs is jobb annál, mint ilyenkor megünnepelni a kis sikereket. Méghozzá alaposan. Ezért is ült a sörcsap közelébe, véletlenül se kelljen sokat várnia az utánpótlásra, ha elfogyna az éppen aktuális korsó tartalma. Elvileg hamarosan Elektra is betoppan majd, hiszen azt beszélték. Ütött-kopott táskája ennek örömére ott lóg a szék támlájára akasztva keze ügyében, abban pedig benne van a beígért adag bájitala is. Már rég ingyen adja, baráti alapon, újságíró volta ellenére ugyanis már van olyan jóban a nővel, hogy tudja, nem rohan a nevével a parancsnokságra. Hányszor megtehette volna már eddig is végtére is. Talán kicsit rá is függött az aszfodéloszra egyébként, ki tudja. Elvégre bármire rá lehet, ezt már megtanulta az évek során. Belekortyol újfent a sörébe, aztán addig is, amíg a nő befut, úgy dönt, eltraccsol a csapossal a kínálatról. Ugyan vizezik itt is a vajsört, mégis ár-érték arányban nem rossz hely ez, legfeljebb egy korsónyival kell több, hogy úgy rúgjon be ettől is, hogy keresztbe álljon a szeme is és cikkcakkban közlekedjen hazáig. Aztán forog még kicsit a világ úgyis, közben pedig mindenről is megvilágosodik, főleg, ha senki olyanba nem botlik a Pramberger téren, akibe nem kellene. Végül kér egy adag mogyorót is, és elszórakozik azzal, hogy lehámozza a héjat mindegyik szemről, mielőtt elrágcsálná őket. Kezd nagy lenni ma itt a forgalom, talán mégiscsak be kellene foglalnia valamelyik félreeső asztalt az egyik sarokban?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=863870#post863870][b]Rothstein Elektra - 2023.05.02. 09:47[/b][/url]

Függőségről szó sincs. Készleteinek feltöltéséről annál inkább. Néhány hete esedékes már, egy nem várt esemény gátat vetett a beszerzésnek. Gyalog érkezik a megbeszélt helyre, mivel ósdi motorjával is túl feltűnő lenne. A városban sokan tudják, hogy azzal jár szinte mindenhová. Lábát sem árt edzenie, bár sebhelye a csípőjén így két hét után is sűrűn sajog. Haját feje tetején laza kontyba fogta, torzóját zenekaros pólóba és bőrdzsekibe, lábait farmerbe és fűzős bokacsizmába bújtatta. Szeme kissé karikás, melyre jó indoka több is akad, mint elég. Egyfelől várja a vihart, mely alatt lezárhatja animágus képzését, másfelől ott van Imola lehetséges elemi erejének ügye és persze Hege jelenléte. Keveset alszik mostanában. Ezért is szeretne hozzá jutni a bájitalhoz. Szüksége van pár óra tényleg mély és pihentető alvásra. Nehogy emiatt legyen aztán végül sáska, ha egyszer átvaltozik. - Üdv néked Avalon királya! - érinti meg az italát fogyasztó fiatalember vállát, majd felül mellé a szomszédos székre, magában felszisszenve. Ezt még gyakorolnia kell, hogy úgy menjen, mint régen. - Mi a tényállás mostanság erre? - tudakolja barátságos könnyedséggel, hiszen már egészen jó viszonyt ápol a tehetséges férfival. Nem feltétlen a helyi hírek izgatják, bár ha hallana valamit arról, mit beszél az utca népe -ha egyáltalán feltűnt valakinek- a téren történtekről, azt nem venné zokon. Első sorban azonban Artúr hogyléte érdekli. Mindig is szívén viselte kapcsolatai sorsát. Feldobni eszében sincs, de valami módon biztosan segítene neki, ha bajba kerülne. Hősnőnk nem felejti el, ha valaki hozzá lojális.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=863907#post863907][b]Damien Sebastian Felagund - 2023.05.04. 20:05[/b][/url]

Persze élőben sokkal viccesebb, főleg, amikor még macskamenta is kerül a szőnyegre, de a kép elég jól visszaadja az új játék népszerűségét, bár a vélemények azért megoszlanak. A kérdésre bólint, aztán megvonja a vállát, mert sokkal okosabb nem lett a kísérlettől.*
- Mmmindenkit nagyon izgat, de ku-kuszábbnál kuszább képeket láttam róla.-*Figyelembe véve, hogy a vöröske meglehetősen bamba, ez nem feltétlenül meglepő eredmény. A vak macskánál inkább a mozgásból és viselkedésből következtet, ami legalább egyértelmű érdeklődést jelez.
- Ethel szereti, mmmert Szerzs elég b-béna, egy csomó helyről nem tudja k-kiszedni a falatkákat, ő viszont k-kitapogatja mmagának. Maurice bizalmatlan vele,-*a fehér kandúr leginkább kerülgeti és messziről figyeli, hogyan játszanak a többiek. Esetenként rajtakapja, hogy amikor épp tiszta a levegő, óvatosan szaglássza vagy lepiszkálja róla a nasit, hogy a padlóról megegye.*- Mmajd kísérletezek még,-*szusszan aztán, nagyot kortyolva a borból. Valamilyen üzenet ugrik fel, aminek hatására mégy egyet húz a pohárból, szemét forgatva, és átmenetileg a telefonját inkább félreteszi. A tekintete körbejár a termen, mintha most jutna eszébe, hol is ülnek, hogy aztán megállapodjék az ufószínű limonádén, végül Selwynen.
- Puszta k-kíváncsiságból,-*billenti egy félmosollyal oldalra a fejét,*- hány évesnek néztél eredetileg?-*most először beszélgetnek ilyen közvetlenül, s közelebbről nézve arca minden szabálytalansága feltűnőbb, a törött orr, az enyhe kancsalság. Mégis, aszimmetriája - talán fesztelensége miatt - valahogy illik ebbe a közegbe.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=863964#post863964][b]Sebastian Jared Selwyn - 2023.05.08. 15:02[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=863997#post863997][b]Galambos Artúr - 2023.05.09. 19:28[/b][/url]

Már fel is tápászkodik, hogy az eredeti, szépen kifundált elképzelését feladva mégiscsak keressen egy félreeső, még viszonylag csendes asztalt. Táskáját a vállára kanyarítva néz körbe, kezét úgy emelve homlokához, szeme fölé, mintha hét ágra sütne ebben a kissé félhomályos csárdában a nap és ezért lenne szüksége a hevenyészett árnyékre, hogy kiszúrjon egy még üres asztalt valamelyik sarokban. Meg is találja, amit keres, ám ekkor toppan elé Elektra. Elvigyorodik a köszöntésre, kivillan a foga is, és a sört egy pillanatra sem téve le színpadiasan hajol meg.
- Úrnőm - szólal meg, mielőtt még elnevetné magát, majd sörrel öblítené le a torkát, nehogy utolérje véletlen is egy köhögésroham. Talán abba kellene hagynia a cigi ipari mennyiségben történő elszipákolását, mert tényleg az viszi a sírba. Most is érezni véli már, hogy kapar a torka, nagyon is, ezért is igyekszik megelőzni a megelőzhetőt.
- Mmm - dünnyög jólesően, amint úgy véli, hogy éppen elegendő folyadékot döntött le a torkán, majd szabad kezét felemelve kézfejével törli meg a száját, mert hogy nézne már ki, ha habból bajsza maradna? Nevetségesen.
- Nem sok, de egy sört? Meg ott még van egy félreeső asztal, aztán elmesélheted, mit műveltetek a múltkor a Pramberger téren, mert azt csiripelték a madarak, hogy valami pasasnak nagyon szüksége volt a talpraesett őrangyalára, és az a bizonyos tollas erősen hasonlított rád Béla kissé alkoholgőzös beszámolója alapján - válaszolja barátságosan veregetve meg a nő vállát, majd a még mindig üres asztal felé int az egyik sarokban. Ugyan három szék van mellette, de inkább több legyen, mint kevesebb, mint kéne. Ha kér a nő is sört, akkor kettőt is kér azzal a lendülettel a pultnál, ha meg netán nem, elég csak egy. Előrelátóan felkészül mégiscsak arra, hogy a kezében tartott korsó tartalma előbb-utóbb el fog fogyni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=864008#post864008][b]Damien Sebastian Felagund - 2023.05.10. 11:11[/b][/url]

Bólogat az elhangzottakra, mert logikus és tapasztalta is valamennyire. Valószínűleg sokakat meglepne, milyen részletes feljegyzéseket vezet minderről, ám ezekről ritkán tesz említést.
- Mmondjuk ésszerű,- futó grimaszra görbül szája, mert ebből a szempontból nem gondolt bele - megszokta, hogy nagyjából mindenki tud a környezetében a balesetről. Egész üdítő, hogy végre megint lesznek emberek, akik nem vagy csak mellékesen szereznek tudomást erről.- Csúsztam a dadogás miatt minden pálcás dologgal. Mostanra mmmajdnem helyrejött,-* fűzi hozzá rövid magyarázatként, a teljesség igénye nélkül. A következő megjegyzésre nevetős pfffft buggyan ki belőle, mint aki remekül szórakozik a Sebastian által lefestett mentális képen.*
- Fogadd őszinte hálám,- emeli poharát egy féloldalas vigyorral. Amint a súly gyanúsan könnyűnek tűnik, belepislant a kupába, enyhe csalódottsággal méregetve a maradék italt, majd egy vállvonással bedonti azt a pár kortyot.*- Éés ez lesz a végszavam. További k-kellemes estét!-* derűsen biccent, majd kicsussszan a helyéről, magával húzva a hátizsákját. Visszanyúl még az üres pohárért, aztán int és elfordul, hogy a pultnál tett rövid megálló után távozzon.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=867361#post867361][b]Óvári Bernadett - 2023.09.22. 20:31[/b][/url]

x valahogy x

- Egy korsó mézsört - közli a pultnál, és még azelőtt inti le a csapost, hogy különösebb magyarázkodásba kezdene a vajsör minőségéről. Nem érdekli, mit mondhatna a nyalka srác. Pontosan tudja, hogy vizezik. Bizonyára a mézsört is, de alkoholtartalmát tekintve az mégiscsak erősebb, a lángnyelvért pedig nem hajlandó annyit fizetni, amennyit itt kérnek, csak mert a legfelső polcon tartják. Kiszámolja az ital árát is, majd a pultnak támaszkodva figyeli, hogyan telik meg a korsó. Családi összeröffenésről sikerült éppen viszonylag szerencsésen elmenekülnie, és úgy érzi, kifejezetten szüksége van rá, hogy alkoholban próbálja feloldani a kellemetlen pillanatokat, amelyeket nővérének köszönhet. Már nem is számolta az első öt említés után, hogy hányszor került sor a "bezzeg Hédi" kezdetű körökre, de ha fogadnia kellene, valahol húsz fölött lenne ez a szám szerény véleménye szerint potom egy óra alatt. Nem véletlen, hogy kissé morcos kedvében van éppenséggel.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=867362#post867362][b]Várffy Altea Katalin - 2023.09.22. 20:49[/b][/url]

Kiszökni a kastélyból nem feltétlen tartozott hőn áhított vágyai közé - valószínűleg az anyja elalélna, ha megtudná, ami érdekesebbé teszi, de ha nem dörgölik ismételten az orra alá az évnyitó után történeteket, valószínűleg ellenállt volna a kísértésnek. A - vélt vagy valós - sérelmek viszont apránként gyűltek benne, néha úgy érezte, hogy ha valaki összesúg a folyosón vagy együtt nevetgél, róla pusmog és rajta nevet. Nem igaz, ez az egész annyira... lealacsonyító! Minél inkább közeledett a születésnapja, annál inkább gyűlt benne a harag. Majd megmutatja ezeknek a tejfelesszájúknak!
Tudta, hogy Siget nem viheti bele a tervébe - nem akarta bajba keverni és amúgy is, szorongós... na meg mellette mindig valahogy háttérbe szorult. Ha vele hasonlították össze, majdnem mindig őt nézék idősebbnek, hiába próbált ellesni tőle ezt-azt. Szóval nem. Ma egyedül vágott neki, talárja alá az éjjeli járőrözéshez azt a fekete ruhát véve fel, amit titokban, bagoly útján rendelt magának. Jól állt neki, az esése nagyobbnak mutatta ott, ahol a leginkbáb hiányt szenvedett idomokban, a kivágások pedig jó helyeken villantottak. A tisztesség kedvéért megtett egy kört, köszönt a gondnoknak, aztán becsusszant az egyik titkos alagútba és szépen összehajtotta a cuccát. Egy vékonyka, rövid kabátot készített ide, csak mert az oktüberi esték már csípősek és nem akart a gyenguszon landolni.
A falu sötétedés után sokkal érdekesebbnek és izgalmasabbnak tetszik - vakmerően egyenest a kinézett csárda felé indul, ahol nincsenek diákmunkások. Bizsergeti a kellemes izgatottság, amint belöki az ajtót és meglegyinti a meleg. A dohányfüst szokatlan, sűrű érzetet ad a levegőnek, de legalább a szagát nem érzi a bájitalának hála. Megpróbál olyan magabiztsnak tűnni, amilyen sosem volt, miközben a pultig sétál és felküzdi magát az egyik székre, hogy kevésbé tűnjön alacsonynak.
- Egy mézsört kérek,- jelenti ki, amint a csapos odafordul. Még sosem ivott semmi vajsörnél erősebbet, de most már elmúlt tizenhét. Ha kiismerné magát a koktélok közt, talán azt kérne, de ez is jó lesz. Felnőttes.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=867365#post867365][b]Óvári Bernadett - 2023.09.22. 21:23[/b][/url]

x valahogy x

Ujjaival a pulton dobol egy rég hallott északi dal ritmusára. Ha most az anyja látná, biztosan sápítozva jegyezné meg, hogy Hédi sosem viselkedne így. Még a csárdába se tenné be a lábát, amilyen kis tökéletes a szülei szeme fénye. Tömény undor ül ki az arcára a gondolatra is. Úgy húzza el a száját, mint aki mindjárt elhányja magát, miközben fejben futtatja ezt a meg sem történt párbeszédet, ami azért mégis sok ténylegesen is megtörténtből ihletődött. Csakazértis azt fogja csinálni, amihez kedve tartja, hiszen már felnőtt, szabad ember. Ezért sem költözött haza. Ragyogjon csak a nővére az áldozatkészsége dicsfényében, egészségére. Egészen jóleső érzés kézhez kapni a hideg sörét, amitől a korsó oldalára apró kis vízcseppek gyűlnek kívül. Ez neki a meditáció, a jógát meg átengedi Hédinek. Jólesik az is, ahogyan az első korty hidegen, némi édes, nevéhez hűen mézes utóízzel száguld végig a torkán. Ezt a pillanatot választja ki arra, hogy le is üljön a pulthoz, mert eddig még vacillált, hogy maradjon-e itt, vagy húzódjon be valamelyik félreeső sarokba és véletlen se kérjen több innivalót. A mozgást csak szeme sarkából érzékeli, ahogyan valaki nem messze tőle mászik fel a székek egyikére, s ahogy odanéz, összevonja a szemöldökét.
- Nem inkább vajsört szerettél volna mondani? - kérdezi meg, ültében kissé oldalra fordulva, mintha az ő dolga lenne. Nem tudja eldönteni, mennyi idős lehet. Tizenöt? Tizenhatnál biztos nem több. - Vagy inkább egy pálcát is mellé, mert a sörömet rá, hogy nem vagy még nagykorú. Csak nem kilógtunk a Rellonból? Vagy Eridon? De nem tűnsz olyan vakmerő fajtának, maradjunk a Rellonnál.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=867366#post867366][b]Várffy Altea Katalin - 2023.09.22. 22:14[/b][/url]

A pubbal szemben a csárdában ritkán érdeklődnek bárki kora és úgy általában véve, bárki bármije után. Amilyen a szerencséje, ma persze még meg se melegedett a szék alatta, már csesztetni kezdi a csoroszlya, aki nem messze ül, pedig senki hozzá se szólt. Alti összevonja a szemöldökét és sértett pillantással fordul oda.*
- És milyen alapon kíván igazoltatni?-* szeretne ennél több méltósággal fortyanni fel, de az anyja által reméltnél sokkal kevesebb ragadt rá az illemtanból és egyéb, hölgyhöz méltó oktatásból. Ahhoz viszont pont eléggé átrágta a dolgokat, hogy tervvel készüljön erre az eshetőségre. - Illetve látni szeretném az aurori igazolványát, mielőtt a pálcám közelébe engedem.-* Jó, ez javarészt blöff, viszont nagykorú és ennek az iskolának számos cserediákja, mestertanonca és magántanulója van. A pultos már épp bekapcsolódna a beszélgetésbe - alighanem elfogta az aggodalom, hogy még őt is megbüntetik - mire Alti, a tőle tellő összes irritáltsággal húzza elő a pálcáját, hogy meglengetve prezentálja, nincs rajta többé a kiskorúak nyomkövetője. Ahhoz viszont túl gyors a mozdulat, hogy pontosan lehessen azonosítani.
Azonban a teremben több pillantás is követi ezt a kis közjátékot - ritkán jönnek ide be ilyen öltözékben, ilyentájt lányok, s az érdeklődés csendben fordul felé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=867369#post867369][b]Óvári Bernadett - 2023.09.22. 23:36[/b][/url]

x valahogy x

Tizenhat évesen megkezdte már ő is az apja italgyűjteményének kóstolgatását, ami azt illeti, majd ahhoz se kellett sok, hogy tizenhét éves korában már ilyen helyekre lógjon ki főleg fiúkkal, de azzal is tisztában van, hogy ő nem éppen egy követendő példa. Nem hisz benne, hogy a lányoknak mind szende kis virágszálaknak kellene lenniük, akik aztán amilyen hamar csak lehet, férjhez mennek és jöhet is a papás-mamás, de azt sem gondolja, hogy Bambinak éppen ebben a csárdában lenne a helye. Biztosra venné, hogy nem gondolta végig, hány fura alak jár erre a helyre, és még ha csak a furák járnának ide.  
- De felvágták a nyelved - szól vissza, mielőtt belekortyolna a mézsörbe. Bár tudja, hogy tulajdonképpen az a csapos dolga lenne, hogy eldöntse, ad-e bármit is inni a lánynak, vagy igazoltatja-e, de a hangnem csak még inkább arra készteti, hogy tovább kötekedjen. Valahol még szórakoztató is a dolog éppen, főként, hogy a leányzó egész szépen fel is fortyan rögtön. Aurori igazolványa ugyan nincs Dettinek, ha már egyszer ereklyevadászként keresi kenyerét, de mit ne lenne képes megoldani egy kis illúziómágia, ha ügyes az ember. Márpedig eddig sokkal komolyabb dolgokra használta, mint arra, hogy a minisztériumi belépőjén a Nemzeti ereklyegyűjtemény helyett az Aurorparancsnokság neve tűnjön fel. Egyentalárban pedig úgyse minden auror jár, főleg nem ilyen helyekre, hacsak nem razziáznak. Ha pedig már ilyen szépen végiggondolta a logikusnak tűnő megoldást, elő is húzza kabátja zsebéből a belépőjét, amin most a megfelelő részleg nevét látja a leányzó. Hogy hányan figyelnek rájuk, az nem igazán érdekli.
- Nos, elégedett vagy? - kérdezi meg határozottan húzva ki magát, noha az igazolvány nem teljesen olyan, mint egy igazi, amilyet itt egyébként sem tegnap látott. Mindjárt kiderül, mennyire volt meggyőző. A pálcát mondjuk szívesen megnézné közelebbről, mert mégis ki tudja, mennyire lehet ritka darab példának okáért, a ritka darabok pedig mai napig érdeklik, nem csak akkor, ha legendásak.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=867543#post867543][b]Óvári Bernadett - 2023.09.27. 21:08[/b][/url]

x valahogy x

Azt se tudta, hogy Balázs börtönben volt, ezért meglepetésként érte a hír, amikor az anyja pár napja közölte, hogy a Jávor gyerek is előkerült. Akadt még pár cinikus megjegyzése arról is, hogy mennyire örül ennek a fejleménynek, ezeket azonban Detti már főként elengedte a füle mellett. Régen sokat lógtak együtt, még bajba is gyakran együtt kerültek Rellonban töltött éveik alatt. Aztán a VAV után elsodródtak. Még egy darabig váltottak pár levelet, de aztán ezek is megritkultak, és azt gondolta, ez a természet rendje. Belemerült a tanulmányaiba, szerzett új barátokat, munkát talált, minden ment tovább. Most mégis az volt az első gondolata, hogy talán nem lenne rossz ötlet megkeresni és megtudni, mi van vele. Már csak a régi idők emlékére is. Éppen csak arra kellene rájönnie, hol is keresheti. Ami a csárdát illeti, ezt a vendéglátóipari egységet leginkább azért részesíti előnyben a pubbal és minden más lehetőséggel szemben, mert amennyi furcsa alak jár ide, meglehetősen sok érdekeset is hall mindenféle fekete piaci pletykákról, ezek a hírek pedig neki egészen érdekesek tudnak lenni alkalomadtán. Két hete már elég sokat ittak azzal a magát bősárkányinak mondó illetővel, akinek aztán meg is eredt a nyelve rendesen és elkotyogta, hamarosan állítólag árverésre kerül majd egy igazán ritka pálca alvilági körökben. Azóta persze nem látta a pasit, de azért még nem adta fel, hogy időben megtudja, mennyi igazságtartalma van a dolognak és ha van, mit tud erről kideríteni. Ezúttal azonban ismerősnek tűnő vonásokat fedez fel az egyik asztalnál. Első gondolata az, hogy bizonyára nem jól lát, de minél tovább nézi, annál biztosabb benne, hogy az bizony Balázs lesz az. Változott az elmúlt évek során, gondterheltebb, nyúzottabb lett az ábrázata, de azért nem felismerhetetlen. Bár a pult felé indult, mégis irányt változtat, és a félreeső asztalt megközelítve kihúzza az üres székek egyikét lehuppanva rá, hogy fülig érő szájjal tegye fel a gondolatban már megfogalmazott kérdést. - Kérhetek egy autogrammot?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=867740#post867740][b]Jávor Balázs Zoárd - 2023.09.30. 18:22[/b][/url]

Látta a sarkon beforduló alakot, ahogy pofátlan módon követte őt már második hete. Kifejezetten irritálta az, hogy a másik még csak arra sem vette a fáradtságot, hogy mondjuk takarásban maradjon, és megpróbálja eltakarni kémkedő szándékát. Emiatt még jobban rühellte az aurort, kedve lett volna arcon pöckölni egy égő csikkel, dolgozott is benne a harag, de úgy érezte, hogy ez talán a következő próbatétel. Meg kell állnia, hogy ne verje ki a szart is abból a tagból. A régi Balázs gond nélkül megtette volna, puszta ököllel rontott volna a másikra, most viszont vissza kellett fognia magát. Magában háromszor is elmantrázta, hogy nem ütöm meg, nem ütöm meg, nem ütöm meg, majd a csárda bejáratához érve még egy vigyort is villantott a fakabát irányába, csak hogy érezze a törődést.
Próbált keménynek és higgadtnak tűnni, de a csőrét mégis csak pöckölte a tag. Ezekkel a gondolatokkal tért be a csárdába, egyenesen a pultot célozta meg, ahol rendelt magának egy habzó sört, mellé egy pohár lángnyelvet, majd az egyik félreeső asztalnál telepedett meg, ahol rágyújtott egy cigire. Épp elnyomta a csikket és nyúlt a pohár után, amikor kihúzták a széket, s ahogy tekintete a kezekről a tulajdonos arcára siklott, úgy lepődött meg, s azzal a lendülettel egy életvidám mosoly szökött az arcára.
- Kettőt is, kinek címezhetem? Óvári Dettinek vagy Tátraiénak? - villantott egy mosolyt, halovány emlékei szerint amikor leveleztek, akkoriban hevesen udvarolt Dettinek Tátrai Márk, aztán ahogy lesittelték, őszintén fogalma sem volt arról, hogy lett-e valami köztük, férjhez ment -e Detti, vagy sem.
Míg azonban várta válaszát, fel is egyenesedett az asztaltól, hogy nagy karjai közé zárja a törékeny nőt, és két puszi kíséretében magához ölelje.
- Ezer meg egy éve nem láttalak Detti, tök jól nézel ki! Mi van veled, hogyhogy itt? Iszol valamit? - hirtelen árasztotta el a kérdésekkel, kicsit bőbeszédűbbnek is tűnhetett, mint anno, de ez csak azért volt, mert Balázs rohadtul örült annak, hogy a megszokott , rács mögötti arcokon kívül most végre találkozhatott azokkal az emberekkel, akik régen nagyon is közel álltak hozzá.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=867745#post867745][b]Óvári Bernadett - 2023.09.30. 19:06[/b][/url]

x valahogy x

- Óvári maradtam, Tátrai már rég a múlté. Nem bírta tartani a tempót - válaszolja széles mosollyal. Ugyan megviselte kissé annak idején a szakítás, de az már egyébként is sok évvel ezelőtt volt, túl is tette magát az egészen szerencsére. Közben megszabadul a lassan hűvösödő esték miatt nyakába dobott szürke sáltól, majd a kabátjától is. A sálat a kabát ujjába gyömöszöli egy jól irányzott mozdulattal, majd azt a szék támlájára dobja némileg hanyagul. Végül pedig kényelembe helyezi magát az asztalra úgy könyökölve fel, ahogy az az anyja szerint legfeljebb egy kocsmában elfogadható. Milyen nagyszerű, hogy most úgyis éppen egy kocsmában van gyakorlatilag.
- Ha ezer éve nem is, de mindjárt tíz, ha jól számolom - feleli kurtán felnevetve. A maga részéről ő is örül, hogy olyan emberbe botlott, aki kétségkívül nem fog ódát zengeni kedves nővére csodálatos voltáról. Hátát a szék támlájának dönti, mielőtt a kérdésekre válaszolna, ujjait összeakasztva pedig kinyújtja a kezét, míg hangosan nem roppannak az ujjpercei. Mintha csak valami komoly erőfeszítésre készülne.  
- Mindjárt szerzek majd mézsört. A lángnyelvet itt még nem próbáltam, mennyire iható? - tudja le előbb a rövidebb témát, önkényes sorrendben válaszolva a hozzá intézett kérdésekre.
- Ereklyevadász lettem végül, most meg a pécsi egyetemen írom a doktorimat és a Minisztériumnak dolgozok, mert a nagypapa beteg és Hédi is hazacuccolt a görögöktől. Szóval most... szörprájz, ereklyéket vadászok le - nevet. - Na és veled mi van? Elvetted végül Zsókát? Két gyerek, kertes ház? - teszi fel a kérdést, mert bár tudja, hogy megjárta a Zengőbarlangot, végtére is az pár hónap is lehetett. Erről semmit se tud, Balázs meg majd elmondja, amit el akar.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=867749#post867749][b]Jávor Balázs Zoárd - 2023.09.30. 19:46[/b][/url]

- El is hiszem, veled nem könnyű tartani - jegyezte meg egy cinkos mosollyal, hisz úgy ismerte Óvárit, mint a tenyerét. Kismillió alkalommal lógtak ők ketten együtt, csináltak sok hülyeséget is, és pontosan tudta azt, hogy Detti nem az az egy helyben ülő feleség típus. Neki kaland kell, és izgalmak. Lehet, hogy emiatt is jöttek ki jól, s így utólag belegondolva kész csoda, hogy Dettit nem rángatta bele valami bődületes nagy hülyeségbe.
- Helyes, szerintem nem is illett hozzád a csávó, de nem akartam beleszólni, mert a végén még a pálcáddal találtam volna szembe magam - fűzte hozzá egy újabb mosollyal, tényleg örült, hogy Tátrai nem gyűrűzte meg Dettit, mert elég fura alak volt.
Míg a nő öltözött, ő is visszatelepedett a helyére, lopva végig nézett rajta és meg is jegyezte magában, hogy még mindig jó bőr ez a Detti, nem sokat változott.  - Ó igen, már rémesen sok, épp itt volt az ideje, hogy újra találkozzunk - szívből örült a jövevénynek. - Hagyd csak, intézem, meghívlak. A lángnyelv kiváló, bitang erős - súgta oda mellékesen, aztán felkelt és a pulthoz sétált, hogy kikérje Dettinek az italokat, majd még borravalót is csúsztatott a csaposnak, hogy az később vigye ki az asztalukhoz a piát.
- Itt is vagyok - dobta le magát vissza, kényelmesen és Dettire pillantott.
- Wow, doktornéni leszel? Ki gondolta volna - vigyorgott szemtelenül, de aztán el is komolyodott, ahogy a nagyapa szóba került.
- Sajnálom, hogy beteg, de annak örülök, hogy ilyen szép karriert futottál be. Most már nekem is van ismerősöm a Minisztériumnál - vigyorgott újra, a másik Óvári lány említésére meg elhúzta a száját. - Áh, neee, gondolom, hogy oda vagy ettől az egésztől. Hogy bírsz vele együtt lakni? - ő annyira nem ismerte személyesen Hédit, csak azokból az elmondásokból, amiket Dettitől hallott, mert hogy aztán bőven sokat is hallott róla, legtöbbször őt szidták ifjú éveikben, ha egy kicsit túltöltötték az alkoholt.
- Zsókát? Áh, dehogy. Ő csak egy kaland volt. Utána jött Laura, eléggé elvitte a fejem, már el is jegyeztem, csak aztán hülyeségeket csináltam - itt el is húzta a száját, nem volt büszke a múltjára, és Detti ezt a tekintetéből is kiolvashatta.
- Röviden tömören elbasztam. Van egy kislányom is, de alig tudok róla valamit,  Laura nem akarja, hogy tartsam velük a kapcsolatot, egyelőre ez van - megvonta a vállát, de azért érződött rajta, hogy ez egy fájdalmas pont az életében.
- Na de koccintsunk arra, hogy újra összefutottunk - emelte a poharát, ha már megkapták a rendelést. - Egészségedre - jó maga nem szórakozott, egyszerre lehúzta a lángnyelvet, egy kis fintor még így is szökött az arcára, pedig aztán elég jól bírta az alkoholt.
- Mit szólsz ahhoz, hogy Karesz benősült a krémek krémjébe? Állítólag elvette az egyik Bánffy lányt, azt se tudom melyiket a sok közül. Azért Karesz szerintem mindig is erre hajtott, nem? Neki aztán tök mindegy volt, hogy néz ki, vagy mi van, ha érezte, hogy van ott suska és hatalom, már reppent is. Mint mondjuk ötödikben arra a csajra, hogy is hívták? Tudod, elég molett csaj volt, fogszabályzóval - nem jutott eszébe a név, viszont élvezte a kis nosztalgiázást, amíg Dettivel beszélgetett, elfelejtette a rossz éveket.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=867989#post867989][b]Óvári Bernadett - 2023.10.03. 21:28[/b][/url]

x valahogy x

- Az nagyon is valószínű - válaszolja széles mosollyal, a fejét csóválva. Nem igazán szokta szeretni, ha megmondják mi jó neki vagy éppen mit csináljon, ezt Balázs tökéletesen jól látja. A helyzet azóta azonban megoldotta úgyis magát, így ez nem lesz vita kérdése már szerencsére. Bólogat párat aztán a megállapításra, hogy ideje volt találkozniuk, és nem ellenkezik egyelőre, amikor a férfi felajánlja, hogy szerez egy kör innivalót. Majd a következőt intézi ő, ezen sem fognak elakadni. Addig is kényelmesen elhelyezkedik a széken, hátát a támlájának döntve, jobb lábszárát a bal térdén nyugtatva és számára éppen ideálisan könyökölve fel ahhoz, hogy állát a tenyerébe tudja támasztani. Mindkettőbe.
- Kösz, a következő kört majd én állom - válaszolja, és nem kétli, hogy Balázs is tisztában van még mindig azzal, hogy ez tény, nem ajánlat, amit esetleg el lehet még utasítani. Egyszer kellett csak csúnyán bokán rúgni sok évvel ezelőtt, hogy ezt megértse.
- Tudod, hogy van ez, ami megy Hédinek, az biztos nekem is. Csak ő maradt a pálcáknál. Szerintem azzal pótolja Jankovitsot - közli elhúzva a száját, majd a vállán is ránt egyet. Végtére is, Máténak is a nővére kellett, aztán meg jól ki is fogta. Annak idején bántotta a dolog, mert őt is érdekelte az azóta kviddicsedzővé avanzsált sógora, de most már Hédi hozzányúlt, így legfeljebb pár kissé keserű megjegyzése akad még rá. Majd elmossa az alkohol az egészet, főleg, ha tényleg olyan erős a lángnyelv, mint azt Balázs állítja.
- Én annyira nem. Már közelíti a százat és nagy suttyó az öreg, de tudod, a család az család, főleg nálunk - válaszolja, majd inkább meg is emeli a poharát, mert még a végén túl sokat fog grimaszolni. - Látod, ez már eredmény. Igyunk inkább erre - javasolja elmosolyodva, és koccint is, ha Balázs hajlandó rá, mielőtt magába is döntené a whisky felét azzal a lendülettel. Kissé megrázkódik, miközben torkát égeti a valóban erős ital, majd eléri a gyomrát is, aztán elégedett sóhajjal teszi le a poharat. Erre már szüksége volt.
- Na, legalább akkor te már hagysz valamit az utókorra. Ezt sajnálattal hallom, de nem úgy ismerlek, mint aki ne tudná ezt is megoldani - mondja biztatólag, az asztal fölött át nyúlva vállon veregetve a férfit. Érdeklődve hallgatja aztán a beszámolót, majd elismerően biccent, még ha a száját közben el is húzza.
- Az igen. Nem aprózta el akkor. Csodálom, hogy nem egyenesen Terikét vette el. Milyen Terézia is volt, te jó ég... de valami y-ra végződött neki is a neve, nem jut eszembe... biztos emlékszel rá te is, annyi bibircsókot még a bibircsókos banyán se láttam, de hogy sertepertélt utána ötödikben - kuncog nosztalgiázás közben. - Tudom, hogy nem az ő hibája, de hogy nem találtak az anyjáék erre valami bűbájt vagy bájitalt, azt nem hiszem el. Na és Matyiról meg Heniről tudsz valamit? Róluk se hallottam azóta. Vagyis... Heniről annyit, hogy elment Svájcba bájitalokat kutatni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=868137#post868137][b]Várffy Altea Katalin - 2023.10.07. 19:50[/b][/url]

Bambinak meggyőződése, hogy a magyar törvények csak azért térnek el szó szerint minden más nemzetétől, hogy újabb hungaricumot kiálthassanak és jóban legyenek a mugli hivatalokkal. Sült baromság, hogy majd pont az az egy év  jelent szignifikáns különbséget és vizválasztót...
- Tisztában vagyok a jogaimmal,- húzza össze a szemöldökét, mert a szélhámosok száma mágus körökben sem elhanyagolható (elég magára néznie, ugyebár, de a hozzá hasonló ártalmatlan füllentőket félretéve), sosem biztonságos egy ismeretlennek engedni, hogy túl közel kerüljön valaki pálcájához. Most is szán időt arra, hogy megnézze a prezentált igazolványt és memorizálja a számát, mert végszükség esetén még hasznos információnak bizonyulhat. Remélhetőleg sose lesz rá szüksége... de ne ez legyen a biztositása. Személyleirás, név, azonositószám. óvári Bernadett. Óvári? Nem volt valami új tanár, hasonló névvel?
- Az akkor leszek, ha hagy végre békében inni,- jegyzi meg, kelletlenül odanyújtva az egyik ötödévestől "kölcsönzött" pálcát. Direkt ügyelt rá, hogy lánytól csenje el, hogy ha rákérdeznek a nevére, egy létező embert és a pálca gazdáját tudják hozzá kötni. Hamis név és hazugságok helyett csupán egy estére valaki más, akit meg lehet találni a jegyzékekben és valóban nagykorú. Ettől mondjuk még a torkában dobog a szive, mert azért ő sem biztos száz százalékig benne, hogy nincs valami plusz árulkodó részlet, ami lebuktathatja.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=868422#post868422][b]Martin Romberg - 2023.10.12. 22:58[/b][/url]

Egy dolgot talán nem vett figyelembe. Mégpedig azt, hogy mit mondtam neki, amikor először munkán kívül találkoztunk ott a tavacskánál, a - sikeres - vizsgája után. Elfelejtette, elengedte a füle mellett, hogy én azt ígértem, felelni fogok az aláírtan tolakodónak tűnő puhatolózásom okára. De nem így lett. Nem az első alkalommal, és nem a többediken. Lehet, hogy emlékezett rá, és ő is csak a megfelelő pillanatra várt, mert egyébként pont olyan ember, akiből ezt nézném ki. Mégsem került szóba. A csárdába viszont - mert a bagolyban folytatódó levelezésünk során amellett tettük le a voksunkat - onnantól kezdve rendszeresen megfordultunk. Nem éppen a legbájosabb hely, ahol minisztériumi dolgozókat felfedezhet az ember, de a vajsör kétségtelenül finom. Hát még, hogy egy svájci aranyvérű ott görnyedjen a falubeliekkel. De én más vagyok, más lettem az évek során, és ennek ellenére nem érzem úgy, hogy megtagadtam volna a Romberg örökséget. Nem ebben a formában.
Amikor ismét elhívtam, korábban érkeztem. Leültem a sarokban. Foglalnom se kellett. Az asztal itt kicsit billeg, óvatosan kell ülni, a korsót mindig jobban tesszük, ha szorongatjuk közben. Péntek volt, a hétvége kapuja, másnap sokáig alhattam. Vártam, hogy felbukkanjon, de nem voltam türelmetlen. Éppenséggel a bejáratot sem tartottam különösebben szem előtt. Rendelni se voltam még, mert langyos lett volna már a végén, ha sokáig megvárat. Ilyen egyébként még nem fordult elő. És hogy miért jártam vele össze bizonyos időközönként? Magam sem tudom. Talán jó hallgatóság. Kellően rejtélyes. Vagy kellett valaki, akinek úgy beszélhettem a munkáról, hogy nem voltam bent, és mégis értette, miről volt szó, legalább egy kicsit. Hálátlan szerep. Főleg, amióta osztályvezető lettem. Vigyáznom kell, kinek mit mondok. De ő... Nem tartottam tőle. Fene tudja, miért.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=868465#post868465][b]Ohridszki-Füst Álmos - 2023.10.14. 17:29[/b][/url]

Amint megérkezik, első dolga a pult felé venni az irányt, hogy szert tegyen egy vajsörre. Ráérősen várja meg, amíg kiszolgálják, majd ugyancsak nem sietve semerre kémlel körbe, hol is találja Romberget. Átfurakszik néhány, már enyhén illumináltabb állapotban lévő egyén között, akik félúton a pult felé azon tanakodnak hangosan, hogy kinek is kellene a következő kört fizetni, majd szabad kezét intésre emeli már pár lépésnyire az asztaltól. Köszönés letudva. Mindjárt negyedik éve dolgozik a minisztériumnál, ennek pedig nyolcvan százalékában Romberg valamelyik projektjén ügyködött éppen, illetve ügyködik most is. Már megszokhatta mindenki, hogy nem kifejezetten társasági lény, és általában nem is túl beszédes. Minden évben szóvá is teszik neki a mindenféle halálunalmas kiértékeléseken, hogy lehetne közvetlenebb, ám szerencséjére minőségi munkát végez és mindig lehet rá számítani, amivel ellensúlyozza a kommunikáció milyenségét. Nem szokta ezeket szívre venni. Nem látja értelmét a szükségesnél több beszédnek, és annak sem, hogy azért magyarázkodjon, ahogyan az életét éli. Mindenki azt gondol, amit akar, az már nem az ő problémája. Kissé furának is tartotta eleinte, hogy a projekt vezetője éppen vele óhajt sörözgetni meg úgy munkán kívül beszélgetni, de elkönyvelte az egészet, mint valami fura törekvést arra, hogy mégiscsak megpróbálja jobban integrálni a csapatába. Nem lenne első eset, éppen csak nem lát esélyt arra, hogy ezzel változásra vegyék rá. Nem érzi úgy, hogy szüksége lenne bárki többre, mint a nővére és Adelina. Ha beszélni szeretne, velük tud is. Még Zsannával sem közvetlen, pedig az apai nagyanyjuk testvérének unokája, vagy mi, Zenkő megpróbálta elmagyarázni, amikor átmenetileg hozzájuk költözött. Romberget is kissé ferdén méregeti még mindig, nem látva át, mit szeretne tőle, csak azért nem rázza le, mert egyébként nem érzi, hogy túlságosan is erőltetne bármit. Valamit mégis akar, abban biztos. Talán tőle remél a képességeket nyilvántartó akárki további infókat? Kihúzza az egyik széket, nem véve a fáradtságot, hogy megemelje, ebben a háttérzajban úgysem csikorog fülsértően a bútor a padlón, majd leül.
- Egs - emeli felé a korsót, közben lazán döntve hátát a szék támlájának, kissé előre csúszva, bal lábát elnyújtva az asztal alatt, mintha csak otthon érezné magát. Csak az első korty után mozdul mégis, hogy elmaradhatatlan bőrkabátját levéve a szék támlájára dobja azt, majd ismét visszadőljön, kérdő pillantást vetve Martinra a vajsörös korsó fölött.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=868707#post868707][b]Martin Romberg - 2023.10.21. 20:49[/b][/url]

Nem kellett sokáig várnom, hogy betoppanjon. Megspórolt egy kört a rendeléssel. A távolból biccentettem neki, amikor már felém nézett, aztán megvártam, amíg helyet foglalt velem szemben. Elnézést kértem, egy ráérős mozdulattal felálltam a székemből, és komótosan a pulthoz sétáltam. Enyhe fintorral az arcomon mértem végig az előttem rendelő, ránézésre törzsendégnek számító iszákos boszorkányt, majd amikor én kerültem sorra, egy vajsört kértem. A minőség a régi, csak az árak kúsztak felfelé, a kiszolgálást meg nem minősítem. Mormogtam egy halk köszönömöt a fizetés után, amit szerintem elnyelt a helyiség háttérzaja, s végül így tértem vissza Álmoshoz.
- Egs - utánoztam a nem sokkal ezelőtti mozdulatát. Örültem, hogy eljött, így legalább nem tűntem teljesen elveszett alaknak a sörivók között. Azzal persze én is tisztában voltam, hogy nem a legszerencsésebb munkaidőn kívül programot szerveznem a nyilvánosság előtt egy olyan emberrel, aki papíron alattam dolgozott. A valóság azonban az, hogy sosem törődtem különösebben a csapatom lelkivilágával, kizárólag a szakmai célokra koncentráltam. Fiatal vezetőként meg kell tanulnom, hogy a munkatársak közötti viszony is fontos. Ugyanakkor messze vagyok attól, hogy közös csapatépítőre invitáljam a bagázst. Álmostól nem vártam mély érdeklődést, intenzív párbeszédet, extrovertált-látszatú fellépést, és ez a tudat megnyugtatott. Ha a továbbiakban csendben meredtünk volna egymásra, nem vette volna zokon. Ahogy a nyers stíluson se kapta fel a fejét úgy, ahogy az átlag. Nem kellett óvatoskodnom a szavakkal. Talán ez az, ami miatt egymásra kezdtünk találni.
- Hogy vagy? - nem, ezúttal sem bájcsevegni szerettem volna. Tényleg érdekelt, nem a szokásos megvagyok, jól vagyok-féle választ vártam, és ez a hangsúlyból is hallatszott. - Random kérdés, de téged amúgy érdekel a festészet? - annyira mégsem volt véletlenszerű, de majd rájön.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=868976#post868976][b]Ohridszki-Füst Álmos - 2023.11.01. 20:20[/b][/url]

Megvárja, amíg Martin megteszi a maga körét, szerezve innivalót, bár nem igazán érti, hogy eddig mi tartotta vissza ettől. Ehhez szerény véleménye szerint nem szükségeltetik társaság, de majd legfeljebb ezt is hozzácsapja azon dolgok listájához, amiket nem ért, aztán meg jól elfelejti. Aligha fog ezen töprengeni, hogy vajon csak egyszeri döntés volt-e, esetleg Martin szokása vagy van mögötte valami számára ismeretlen és átláthatatlan társadalmi szabály. Megvonja a vállát aztán a kérdésre válaszul. Olyan fölösleges körnek érezte mindig is, főleg, hogy általában a válasz amúgy sem érdekli a kérdezőt. Belekortyol a sörébe inkább.
- Megvagyok. Te? - dünnyögi végül mégis, nem kifejezetten lelkesen. Sosem szerette a bájcsevegést, ami elég hamar nyilvánvalóvá is szokott válni vele kapcsolatban bárhol és bármikor, mint ahogy azt már visszajelezték. Volt ugyan, aki nehezményezte, de ennél nagyobb változásra azért aligha számíthat bárki. Úgyis az a fontos, hogy a munkáját pontosan és jól végezze, nem? Hátradől a széken, kicsit előre is csúszik, bal lábát elnyújtva az asztal alatt, ráérősen iszogatva közben a sörét. Kíváncsi, miről szeretne beszélgetni Martin, amiről odabent nem lehetett. Ebből kiindulva gyanítja, hogy talán nem munkával kapcsolatos vagy nem teljes mértékben. Csak kiderül hamarosan.
- Festészet? - pislog máris meglepetten emelve meg a szemöldökét is a kérdés hallatán. Valóban eléggé random kérdés, és elképzelése sincs, miből gondolja róla bárki, hogy szabad idejében festegetne. El sem tudja képzelni saját magáról. - Nem. Miért?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=869225#post869225][b]Martin Romberg - 2023.11.06. 21:15[/b][/url]

Kortyoltam egyet a sörömből. Még mindig csak a tetejét karcoltam, a habja odatapadt a felső ajkamhoz, amit a nyelvem hegyével tüntettem onnan el diszkréten. Semmi extra, vagy a szokásos. A várt élmény, a hagyományos minőség, amit annyira megszoktam, hogy inkább itt ülök be, mint a budanekeresdi Vértesbe. Pedig sokszor az esne közelebb munka után. Innen meg van hová hazatántorogni, miközben a csillagok táncát leshetem az égbolton.
- Én is - mint láthatta. Volt valami megmosolyogtató számomra abban, hogy ilyenekről beszélek valakivel, mert sejthette, hogy én sem szívlelem a felszínes dumát. Vártam egy kicsit, mintha a csend majd közelebb hozna kettőnket, de aztán hamar a festészetre tereltem a témát. Nem teljesen véletlenül.
- Akkor a művészeti boltban se jártál még, gondolom... - szükségesnek éreztem némi hatásszünetet, mielőtt folytattam a mondandómat, és ehhez jól jött az előbbi hangosan gondolkodás. - A tavacskánál azért érdekelt a vámpíros történet, mert ismerek egy damfírt. Elég jól, már ha érted. Egy pillanatra még majdnem azt is hittem, hogy esetleg ugyanarra a személyre gondolunk, de nyilvánvalóan nem. Aztán felcsillant a szemem, hogy talán sorstársak vagyunk. Ami a lényeket illeti, biztosan - kerültem a szemkontaktust, sokkal inkább körözött a tekintetem az asztallapon, mialatt elmotyogtam neki, amit akartam. Nem így képzeltem, hogy folytatom, s talán nem is értheti, hogy ez miért most és így jött ki belőlem. Egy kissé magam sem fogom fel. Nem ittam hozzá annyit. De nem félek már úgy, mint régen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=869287#post869287][b]Ohridszki-Füst Álmos - 2023.11.09. 20:34[/b][/url]

Megvonja a vállát a kérdésre válaszul. Továbbra sem érti, hogy mire megy ki ez a beszélgetés, egy nem létező hobbitól indulva egészen a művészeti boltig jutnak egy hirtelen ugrással, amin még meg is lepődik. Mi a fenét akar kérdezni a másik? Bal szemöldökét kissé gyanakvón emelve meg újra belekortyol a sörbe, tekintetét nem véve le a másikról feszülten figyel, várva, mi következik a hatásszünet után.
- Történet? - kérdez vissza. Emlékei szerint nem volt történet, csupán annyit mondott, hogy majd egy vámpírral találkozik később. Kotorászik még azért kicsit az estéről megmaradt emlékképei között, hátha rájön, mi mást jegyezhetett meg vagy éppen mit értelmezhetett még Martin inkább történetként, mert ha nem téved, tényleg nem osztott meg semmi fölösleges információt. Szándékosan legalábbis biztosan nem.
- Egyet én is, de az a Bagolykő könyvtárosa - jegyzi meg aztán a damfír kapcsán, ha már az is említésre kerül időközben. Még mindig nem jött rá azonban, hogy mit is szeretne Martin mondani. Tudna valamit Adelináról? Nem mintha hétpecsétes titok lenne, hiszen nem az, de ugyanakkor nem is híreszteli, már csak azért sem, mert tudatában van, hogy akadnak emberek, akik ezt kifejezetten ellenzik. Egyébként is remekül érzi magát abban a kis buborékban, amit az éjszaka és az erdő vagy éppen a birtok jelenteni bír, ahová egyébként sem hajlandó senki mást elvinni, a vámpírt viszont mindig tárt karokkal fogadja. Ismét belekortyol a sörbe, majd állát megtámasztja szabad kézfején.
- Amíg kitalálod, hogy mit is szeretnél mondani, hozok valami erőset inkább - jelenti be. Van egy olyan sanda érzése, hogy nem fog megártani, sőt. Ha nem szeretne emlékezni erre a beszélgetésre, még hasznos is lehet a dolog. A korsójával a kezében kel fel a székéről, hagyva Martint magában fogalmazni a mondandóját, hogy a pulthoz besorolva két pohárnyi mandragórumot szerez. Az aranyló vörös folyadékkal tér vissza, baljában egyensúlyozva a két poharat, hogy végül az asztalra tegye és ismét leüljön. - Na?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=869464#post869464][b]Óvári Bernadett - 2023.11.19. 00:07[/b][/url]

x valahogy x

- Abban biztos vagyok - jegyzi meg száját grimaszra húzva, de valami csodával határos módon nem folytatja a mondatot. A csárdában nem is a jogok szokták jelenteni a problémát, hanem inkább az ide járók. Van rosszabb hely is a városban, nem állítja, hogy nem, de mégis vakmerő vagy éppenséggel ostoba a lány itt mellette, hogy pont a csárdát választotta. A pálcán ugyan valóban nincs már nyomkövető, de ettől még tényleg nem nézné tizenhatnál egy nappal se többnek. Az illúzióval kissé felülírt igazolványát elteszi, a pálca meg nem ritkaságszámba menő darab, így nem köti le különösebben az érdeklődését. Felkönyököl a pulton, megvonva a vállát. Most tegyen róla, hogy a kis szende ráébredjen, ő lenne itt a legkisebb problémája? Megvonja a vállát, és szépen felhúz egy illúziót maguk köré, hogy ne vonja újra magukra a figyelmet. Az imént már elég volt, hogy rájuk szegeződött néhány felettébb kíváncsi szempár, így ezt most inkább mellőzné, biztosra menve, hogy a körülöttük ülők úgy lássák, mintha mindkettőjüket lekötné a maga innivalója. Ma valamiért önkényesen játszik bölcset, néha amúgy is szokása, hogy mások dolgába üsse az orrát. Előfordul, hogy jó ötlet, de az is, hogy téved, viszont mégsem szeret azon töprengeni, mi lett volna ha. Csak egészen keveset mozdul oldalra közben, inkább a fejét fordítja a lány felé.
- Most azt látják, hogy mindenkit leköt a maga mézsöre, de a nyakamat tenném rá, hogy fogalmad sincs, kik fordulnak meg itt alkalmanként. Nem éppen ideális hely egy magányos lánynak, akkor már inkább a pubot ajánlanám, de én is voltam diák valaha és bizonyára okkal nem ott ücsörögsz. Hmm, talán meg kellene kérdeznem a nővérem, ismer-e, mégiscsak a Bagolykő tanára - mondja. Azt a lánynak nem kell tudnia, hogy esze ágában sem lenne, mert nem különösebben vannak még beszélőviszonyban sem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=870092#post870092][b]Martin Romberg - 2023.12.23. 17:45[/b][/url]

Álmos zavarba tud hozni. Kínossá vált a jelenet, a meghívás, maga a tény, hogy beültem vele találkozni néhány italra. Az az érzésem támadt, hogy egy olyan ember felé próbáltam nyitni, aki nem volt kíváncsi a társaságomra. Nem értette, mit akartam tőle, és egy olyan szekér után futottam, ami nem vett fel. Jobb lett volna elengedni. Legyinteni, hagyni, hiszen a munkakapcsolat ezek szerint elegendő. Néha még én is hibázhatok. Megértettem őt, mert vagyok ilyen zárkózott általában, és a stílusom is hagy kivetnivalót maga után, ezt aláírom. Mégis a hasonló természet miatt feltételeztem, hogy meg tudnánk találni valahogy a közös hangot. Alapesetben olyan egyedül vagyok, ha nem a magánéletemmel számolok. Ha kötöttem is ismertségeket, különbözőek voltak, némi kompromisszum kellett ahhoz, hogy kijöjjünk, és legalább a társas interakciók iránti halvány, alkalmi lángot kielégítették valamennyire.
- Ja igen... - gondolkodtam el egy pillanatra. Hogy ez eddig nem jutott eszembe, látszik, hogy egy ideje már a kastélyon kívül mozgok, ő meg visszatért oda. - Szóval rá gondolok. Sokoldalú személy - akaratlanul is elmosolyodtam, amint eszembe jutott az az energikusság, amit sugároz magából. Hagytam, hogy az emlékek elöntsenek, amíg Álmos rendelt valamit a pultnál, majd visszarázódtam a kocsmai valóságba.
- Szóval ő és én, együtt vagyunk - nem firtattam, hogy ő hova igyekezett, hiszen simán lehet, hogy csak bizniszelt vele valamit. De talán, ha megosztottam egy ilyen információt vele, akkor ő is jobban megnyílt. - Egészség - megragadtam a frissen hozott pohárkát, a magasba emeltem, és kissé zavartan, a kínos csendtől félve kortyoltam egy nagyot a másik pohárból.