A falu egy gyöngyszeme kisebb átalakuláson esett át fiatal tulaja jóvoltából. A piszok, és bűz, ami korábban körbevette, már csak egészen kis mértékben van jelen a csárdában és környékén, azonban ez még nem változtatott a belső légkörön. Kívülről csak a kis ablakokon kiszűrődő fény jelzi a benti életet, bűbájok biztosítják a környéken lakók nyugalmát, hisz az ide betérő sötét alakok hangosak tudnak lenni.
Ha a mágus fia úgy dönt, belép e kicsi, barátságtalan fogadóba, beljebb sem fogja garantáltan kellemesen érezni magát. A csárda vonzereje nem kinézetében és elhelyezkedésében, inkább az olcsó szobaárakban és a csak kis mértékben vizezett vajsörében keresendő. Szerte az asztaloknál az ország legkülönfélébb és leggyanúsabb varázslói és boszorkányai ülnek, kezük ügyében a nap folyamán jó pár pohár összegyűlik, így hát jobb velük vigyázni.
A bejárattal szemben levő lépcső vezet felfelé, amely a tiszta, de apró vendégszobákhoz vezet. A sejtelmes, éppen csak kielégítő félhomály, amely egyrészt az utca felől érkező fényekből és az apró csillárból árad elegendő ahhoz, hogy bárki azonnal felfogja: jobb itt nem túl sok időt eltölteni. Feltéve, ha mi épp nem ezt a barátságtalan légkört kedveljük.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=868465#post868465][b]Ohridszki-Füst Álmos - 2023.10.14. 17:29[/b][/url]

Amint megérkezik, első dolga a pult felé venni az irányt, hogy szert tegyen egy vajsörre. Ráérősen várja meg, amíg kiszolgálják, majd ugyancsak nem sietve semerre kémlel körbe, hol is találja Romberget. Átfurakszik néhány, már enyhén illumináltabb állapotban lévő egyén között, akik félúton a pult felé azon tanakodnak hangosan, hogy kinek is kellene a következő kört fizetni, majd szabad kezét intésre emeli már pár lépésnyire az asztaltól. Köszönés letudva. Mindjárt negyedik éve dolgozik a minisztériumnál, ennek pedig nyolcvan százalékában Romberg valamelyik projektjén ügyködött éppen, illetve ügyködik most is. Már megszokhatta mindenki, hogy nem kifejezetten társasági lény, és általában nem is túl beszédes. Minden évben szóvá is teszik neki a mindenféle halálunalmas kiértékeléseken, hogy lehetne közvetlenebb, ám szerencséjére minőségi munkát végez és mindig lehet rá számítani, amivel ellensúlyozza a kommunikáció milyenségét. Nem szokta ezeket szívre venni. Nem látja értelmét a szükségesnél több beszédnek, és annak sem, hogy azért magyarázkodjon, ahogyan az életét éli. Mindenki azt gondol, amit akar, az már nem az ő problémája. Kissé furának is tartotta eleinte, hogy a projekt vezetője éppen vele óhajt sörözgetni meg úgy munkán kívül beszélgetni, de elkönyvelte az egészet, mint valami fura törekvést arra, hogy mégiscsak megpróbálja jobban integrálni a csapatába. Nem lenne első eset, éppen csak nem lát esélyt arra, hogy ezzel változásra vegyék rá. Nem érzi úgy, hogy szüksége lenne bárki többre, mint a nővére és Adelina. Ha beszélni szeretne, velük tud is. Még Zsannával sem közvetlen, pedig az apai nagyanyjuk testvérének unokája, vagy mi, Zenkő megpróbálta elmagyarázni, amikor átmenetileg hozzájuk költözött. Romberget is kissé ferdén méregeti még mindig, nem látva át, mit szeretne tőle, csak azért nem rázza le, mert egyébként nem érzi, hogy túlságosan is erőltetne bármit. Valamit mégis akar, abban biztos. Talán tőle remél a képességeket nyilvántartó akárki további infókat? Kihúzza az egyik széket, nem véve a fáradtságot, hogy megemelje, ebben a háttérzajban úgysem csikorog fülsértően a bútor a padlón, majd leül.
- Egs - emeli felé a korsót, közben lazán döntve hátát a szék támlájának, kissé előre csúszva, bal lábát elnyújtva az asztal alatt, mintha csak otthon érezné magát. Csak az első korty után mozdul mégis, hogy elmaradhatatlan bőrkabátját levéve a szék támlájára dobja azt, majd ismét visszadőljön, kérdő pillantást vetve Martinra a vajsörös korsó fölött.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=868976#post868976][b]Ohridszki-Füst Álmos - 2023.11.01. 20:20[/b][/url]

Megvárja, amíg Martin megteszi a maga körét, szerezve innivalót, bár nem igazán érti, hogy eddig mi tartotta vissza ettől. Ehhez szerény véleménye szerint nem szükségeltetik társaság, de majd legfeljebb ezt is hozzácsapja azon dolgok listájához, amiket nem ért, aztán meg jól elfelejti. Aligha fog ezen töprengeni, hogy vajon csak egyszeri döntés volt-e, esetleg Martin szokása vagy van mögötte valami számára ismeretlen és átláthatatlan társadalmi szabály. Megvonja a vállát aztán a kérdésre válaszul. Olyan fölösleges körnek érezte mindig is, főleg, hogy általában a válasz amúgy sem érdekli a kérdezőt. Belekortyol a sörébe inkább.
- Megvagyok. Te? - dünnyögi végül mégis, nem kifejezetten lelkesen. Sosem szerette a bájcsevegést, ami elég hamar nyilvánvalóvá is szokott válni vele kapcsolatban bárhol és bármikor, mint ahogy azt már visszajelezték. Volt ugyan, aki nehezményezte, de ennél nagyobb változásra azért aligha számíthat bárki. Úgyis az a fontos, hogy a munkáját pontosan és jól végezze, nem? Hátradől a széken, kicsit előre is csúszik, bal lábát elnyújtva az asztal alatt, ráérősen iszogatva közben a sörét. Kíváncsi, miről szeretne beszélgetni Martin, amiről odabent nem lehetett. Ebből kiindulva gyanítja, hogy talán nem munkával kapcsolatos vagy nem teljes mértékben. Csak kiderül hamarosan.
- Festészet? - pislog máris meglepetten emelve meg a szemöldökét is a kérdés hallatán. Valóban eléggé random kérdés, és elképzelése sincs, miből gondolja róla bárki, hogy szabad idejében festegetne. El sem tudja képzelni saját magáról. - Nem. Miért?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=869287#post869287][b]Ohridszki-Füst Álmos - 2023.11.09. 20:34[/b][/url]

Megvonja a vállát a kérdésre válaszul. Továbbra sem érti, hogy mire megy ki ez a beszélgetés, egy nem létező hobbitól indulva egészen a művészeti boltig jutnak egy hirtelen ugrással, amin még meg is lepődik. Mi a fenét akar kérdezni a másik? Bal szemöldökét kissé gyanakvón emelve meg újra belekortyol a sörbe, tekintetét nem véve le a másikról feszülten figyel, várva, mi következik a hatásszünet után.
- Történet? - kérdez vissza. Emlékei szerint nem volt történet, csupán annyit mondott, hogy majd egy vámpírral találkozik később. Kotorászik még azért kicsit az estéről megmaradt emlékképei között, hátha rájön, mi mást jegyezhetett meg vagy éppen mit értelmezhetett még Martin inkább történetként, mert ha nem téved, tényleg nem osztott meg semmi fölösleges információt. Szándékosan legalábbis biztosan nem.
- Egyet én is, de az a Bagolykő könyvtárosa - jegyzi meg aztán a damfír kapcsán, ha már az is említésre kerül időközben. Még mindig nem jött rá azonban, hogy mit is szeretne Martin mondani. Tudna valamit Adelináról? Nem mintha hétpecsétes titok lenne, hiszen nem az, de ugyanakkor nem is híreszteli, már csak azért sem, mert tudatában van, hogy akadnak emberek, akik ezt kifejezetten ellenzik. Egyébként is remekül érzi magát abban a kis buborékban, amit az éjszaka és az erdő vagy éppen a birtok jelenteni bír, ahová egyébként sem hajlandó senki mást elvinni, a vámpírt viszont mindig tárt karokkal fogadja. Ismét belekortyol a sörbe, majd állát megtámasztja szabad kézfején.
- Amíg kitalálod, hogy mit is szeretnél mondani, hozok valami erőset inkább - jelenti be. Van egy olyan sanda érzése, hogy nem fog megártani, sőt. Ha nem szeretne emlékezni erre a beszélgetésre, még hasznos is lehet a dolog. A korsójával a kezében kel fel a székéről, hagyva Martint magában fogalmazni a mondandóját, hogy a pulthoz besorolva két pohárnyi mandragórumot szerez. Az aranyló vörös folyadékkal tér vissza, baljában egyensúlyozva a két poharat, hogy végül az asztalra tegye és ismét leüljön. - Na?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=870584#post870584][b]Ohridszki-Füst Álmos - 2023.12.27. 20:53[/b][/url]

Bólint, tudomásul véve, hogy végülis ugyanarra a félvámpírra gondolnak, csak azt nem érti, még mindig, hogy miért kellett ehhez annyira messziről indulni, mint azt Martin tette. Ha ez a jelenet egy képregényben kapott volna helyet, biztos benne, hogy a feje fölé rengeteg kérdőjelet rajzolt volna a szerző, miközben kérdő tekintettel, szemöldökét kissé megemelve néz a kvázi főnökére a söröskorsó mögül, várva, hogy ebből mi sül ki.
- Okééé - szólal meg egy korty sörrel később, és még mindig nem lett sokkal okosabb. Az az egy szó is enyhén kérdő hanglejtéssel hagyja el a száját, mert ez még mindig nem akar összeállni. Olyan mindez, mint valami szürreális álom, amelyben valami kifejezetten szenzitív információt kötnek az orrára, amit eszébe sem jutott volna soha megkérdezni.
- Gratulálok - közli pár pillanattal később, megemelve a söröskorsót, majd úgy dönt, inkább szerez valami töményet erre, attól talán több értelmet nyer az egész vagy éppen csak őt nem fogja már érdekelni a miértje a dolognak. Mindjárt kiderül. Visszatérve leteszi az egyik pohárkát Martin elé, majd az ő poharát is megemeli, mielőtt egyetlen kortyban meginná annak tartalmát. Égeti a nyelőcsövét az ital, majd a gyomrát is, meglepően erős, mint a rumok úgy általában. Ő is leöblíti sörrel aztán, majd hátradől a széken és ismételten kérdő tekintettel méri végig Martint.
- Nem teljesen értem, hogy ez... miért is fontos információ. Vagy ezt mindenkivel külön megbeszélted? - teszi fel a kérdését végül pár végtelenül hosszúnak tűnő perccel később. - Én nem ítélkezem, meg semmi közöm sincs hozzá igazság szerint. Nem leszel ettől se jobb, se rosszabb projektvezető. Szóval... ez volt a cél vagy még el kellene jutnunk valahová, mert akkor a lényegre is térhetnénk, nem?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=870915#post870915][b]Ohridszki-Füst Álmos - 2023.12.30. 18:51[/b][/url]

Továbbra sem érti, mit szeretne Martin pontosan. Úgy véli, iszonyatosan túlkomplikálja időnként a dolgokat amúgy is, saját maga számára is, mintha ez is valami hivatali ügyintézés lenne. Attól is agybajt szokott kapni, itt már lassan zavarja is, hogy valamiért onnan indult az egész beszélgetés, ahonnan. Mintha Ádám és Évától igyekeznének eljutni egy itt és most aktuális kérdésig. Kifejezésre is juttatja, hogy mindez nem csak frusztrálja, de tényleg nem is érti, mit szeretne Martin egy ekkora felvezetéssel, és ezen egyelőre nem változtat semmilyen irányban az alkohol sem. Szótlanul hallgatja végig a férfi mondandóját, de utána sem válaszol azonnal. Ráérősen kortyol bele a sörébe, kétszer is, mielőtt végre megszólalna.
- Mit tudom én, megint panaszkodott valaki, hogy nem vagyok kedves, nem beszéltem elég szépen vagy... a hivatalos panaszokat továbbra is a bizottságnál kell leadni mondjuk - válaszolja nemtörődöm módon vonva meg a vállát. Tulajdonképpen még szereti is a munkáját, de az igazat megvallva egyáltalán nem érzi úgy, hogy összedőlne az élete, ha holnap nem kellene bemennie. Ám úgy tűnik, hogy nem ez a téma, sőt Martin azt állítja, nincs is semmilyen napirendi pontja az egész beszélgetésnek, csak iszogatna.
- De ha nem ez van, akkor ez a beszélgetés meglehetősen fura. Nézd, én bírlak, nem vagy gáz projektvezető, tök értelmes ötleteid vannak, és ha csak erről szól, hogy barátkoznál vagy... most akkor ez van? Mert ha igen, akkor felőlem egy kibaszott jetivel is lehetsz vagy akkor ezek szerint félvámpírral, ami jólesik, sok boldogságot - közli megemelve a másik felé a söröskorsót. Sose volt erőssége az empátia, ezzel főleg nem könnyíti meg a másik dolgát, de legalább a maga részéről megpróbálta közölni, hogy ennél lehetne direktebb a kommunikáció.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=871430#post871430][b]Ohridszki-Füst Álmos - 2024.01.06. 19:49[/b][/url]

- Nagyszerű - állapítja meg egészen közömbösen, mert mégsem különösebben hatná meg az sem, ha tényleg arról lenne szó, így megnyugtatóan se hat a válasz. Olyan mindegy leginkább. Akármi is van, nem viselné meg úgy igazán, mert mégiscsak alakul minden valamerre, ha arról van szó. Inkább azt teszi szóvá meglepően sokat beszélve magához képest, hogy igazán nem érti, mire szeretne Martin kilyukadni itt ezzel a beszélgetéssel. Megvonja aztán a válasz hallatán a vállát, s miután belekortyol a sörébe a korsót a másik felé emeli. Nagyszerű ám ez is, hála Merlinnek vagy akárki másnak, akinek még hálát szokás adni, vagy valami olyasmi. Már majdnem meg is kérdezi, hogy akkor ennek örömére mondjuk mit gondol Martin a kviddicsről, az mégiscsak olyan érdekes téma lehetne, és kicsit sem kötődik a mindennapi munkájukhoz, még véletlenül sem, de a másik beelőzi egy rövidebb fejtegetéssel arról, hogy mennyire nehezen kommunikál, álarcot és őszinteséget emleget. Ez máris egy grimaszt vált ki Álmosból, aki ismét értetlenül pislog erre a számára egészen szürreális beszélgetésre. Ki akart itt érzésekről beszélgetni? Valaki adhatna egy szótárt, ami segít ezt az egészet értelmezni, mert halvány lila dunsztja sincs ismét, hogy Martin mit forgat a fejében. Végigfut az agyán, hogy ilyesmikről még a nővérével vagy éppen Adelinával is alig beszél, mert annyi megfoghatóbb és érdekesebb téma akad a lelkizésnél, úgyhogy végül - bár megfordul a fejében, hogy haza is mehetne ennyi erővel, de csak nem teszi - az asztalra könyököl, egy fél percig a sört bámulva, mielőtt végre megszólalna, úgy döntve, hogy mindezt ignorálja. - Gyakran jársz ide? Valahogy... nem is tudom, inkább el tudlak képzelni a teaházban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=872812#post872812][b]Ohridszki-Füst Álmos - 2024.01.26. 22:31[/b][/url]

- Jártam már ott. Jó fej a tulaj - közli nem igazán a kérdésre válaszolva, bár a maga részéről egyértelmű, hogy újra betenné oda a lábát, ha éppen oda invitálják. Az már más kérdés, hogy ebből Martin mit értelmez majd éppenséggel, de hamarosan kiderül úgyis bizonyára, ha még kérdése lenne. Ismét belekortyol addig is a sörébe, elgondolkodva az újabb kérdésen.
- Hmm... bűbájok, kviddics, ereklyék, drágakövek, átkok... ilyesmire gondoltál? - kérdez vissza, hogy biztosra menjen, mégiscsak efféle listára gondolt a másik vagy esetleg fölöslegesen kezdett felsorolásba. Várakozón dől hátra a széken, amíg meg nem érkezik a következő kérdés. Kissé megemeli a szemöldökét, inkább előre dőlve ismét, az asztalra könyökölve, hogy állát az öklére tudja támasztani.
- Na, csak a munkánál kötöttünk ki? - kérdezi a maga érdes stílusában élcelődve, s még egyszer belekortyol a sörbe, felmérve aztán, hogy mennyi is maradt még a korsó alján.
- Nem szeretnék másokért felelni. Mások elvárásainak megfelelni se szeretek, csak azért csinálom azt, amit éppen csinálok, mert szeretem - válaszolja végül. Úgy véli még mindig, hogy megvan amúgy mindene, amire egyébként szüksége van, hiszen övé a birtok gyakorlatilag, és Adelinát is sikerült megismernie, itt pedig van egy nővére, aki nem bánja, ha néha boldogítja a jelenlétével. Nem látja különösebb szükségét a munkának, hiszen a birtokon még meg is terem minden, és ha arról van szó, nem nehéz néhány haszonállatot is venni, mint ahogy azt tette néhány évvel korábban is hazaköltözése alkalmából. - Neked olyan fontos felfele törekedni? Mi a jó benne?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=874114#post874114][b]Ohridszki-Füst Álmos - 2024.02.27. 20:47[/b][/url]

- Még a Durmstrangban - válaszolja a kérdésre, egy bólintással is megerősítve, hogy bizony kviddicsezett valaha. Kérdő pillantást vet aztán Martinra, fejét kissé oldalra döntve, mint aki arra vár, hogy a másik is megszólaljon, valami hasonló lista elemeit sorolva például, de mégis csak a munkánál kötnek ki ismét, ranglétráról és felelősségről beszélgetve.
- Összefolyik, de azért nem a munka az életem. Talán inkább fordítva... olyasmit dolgozom, amiből szívesen élek... - próbálja megfogalmazni, mit is gondol erről. A mondat végére nem téve pontot belekortyol ismét a sörbe, elgondolkodva bámulva maga elé aztán egy kis ideig.
- Neked viszont mintha nem is az életed lenne sokszor, hanem az identitásod. Élvezed? - kérdezi meg végül nem sokkal később. Nem tudja eldönteni. Látta már Martint dolgozni eleget, és egészen jól lehet vele beszélgetni a projektről, a felmerülő lehetőségekről és a létező opciókról, engedélyekről, folyamatokról, utóbbiakat még jobban is ismeri nála, gyakorlatilag emlékezetből javasolva sokszor a figyelembe veendő szabályzatot vagy éppen a szükséges kérvényt, hivatalt, ügyintézőt, amire éppen szükség van ahhoz, hogy ténylegesen haladni tudjanak.
- És tényleg egyenlőségjel van a kettő között? A szabadúszó és a kalandor között - mondja közben a korsót bámulva, mögötte meg az asztal lapját. Ezen eddig még ő sem gondolkodott, de kalandornak meg nem is tartotta magát sosem, bármit is csinált éppen az évek során, és azért csinált egyet s mást. Féloldalasan elhúzza a száját a kérdésre aztán, mint aki nem tudja, mit is mondjon.
- Nem tudom - jelenti ki végül. - Leginkább csak oda utazom, ahová szükséges, innen haza, onnan meg ide, és úgy ennyi tulajdonképpen. A Minisztériumba, néha Budanekeresdre, nem vagyok az a nagy világvándor. Te hol jártál már?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=874813#post874813][b]Ohridszki-Füst Álmos - 2024.03.11. 22:20[/b][/url]

- Aha - helyesel szűkszavúan, mielőtt a következő kérdésre pedig vállat vonna válasz gyanánt. Most erre mit mondjon az ember? Sose szerette az intézményes oktatást, mint olyat, mert kellőképpen sok olyan tárgy van benne, amit a háta közepére se kívánt soha. Mikor fogja használni az életben azt a varázslatot, amellyel egy patkányból kupát tud varázsolni az ember? Vagy éppen milyen indíttatásból akarna valaha is jósgömböt venni a kezébe? Választási lehetősége azonban nem kifejezetten volt az alaptantervnek hála, hiszen egy varázslástani alapvizsgán úgyis kérik az átváltoztatástant is éppen úgy, mint a bűbájtant, ha szereti, ha nem. Ilyen szempontból a mestertanonci képzés már sokkal inkább volt kedvére való, hiszen a szakiránya megválasztásával már megszabadult olyan tárgyaktól, amelyek sosem érdekelték, s így nem volt kénytelen ilyesmikkel foglalkozni még véletlen sem.
- Jobb volt, mint a Herzberg - válaszolja végül, nem térve ki további részletekre a téma kapcsán. Inkább arra világít rá, ha már a munkát is érintik, hogy olybá tűnik időnként, mintha Martin élete egybefolyna a munkájával, túlságosan is.
- A családom, a könyveim... sok minden létezik még a munkán kívül - közli, mielőtt újfent belekortyolna a sörébe. Nem fog azon töprengeni, hogy vajon Martin tényleg nem lát ezen tovább, vagy egyszerűen csak a Rellonosokra jellemző ambíció lehet amögött, hogy ennyire a munka körül forog az élete. - Neked még senki nem mondta, hogy bárki pótolható? - kérdezi meg szája szegletében egy kissé kaján mosollyal, amint a másik azt mondja, hogy itt nagyobb szükség van rá.
- A szerződésem véget ér, amint kifut a projekt, és azzal a lendülettel fognak találni a helyemre valaki mást, ahogy azt mondom, hogy szép volt, jó volt, elég is volt. Pont elég tehetséges boszorkány és varázsló akad még itt, aki képes ugyanarra, mint én, ha kell, még jobban is. Erre nem biztosíték a nevem - mondja sztoikus nyugalommal, mindez a legkevésbé sem zavarja. Ismét megvonja aztán a vállát - Kíváncsi vagy, csak azt nem tudom, mire. Egyébként igen, Vajákosról származom, és apám még mindig a környéken él. Időnként meglátogatom, és nem kizárt, hogy hallottál már róla, hamisított ereklyék azonosításával foglalkozik. Füst Nimródnak hívják.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=875291#post875291][b]Ohridszki-Füst Álmos - 2024.03.19. 20:34[/b][/url]

- Nem tetszett nekik a mentalitásom - közli röviden és tömören, hogy onnan nemes egyszerűséggel eltanácsolták. A Durmstrang után egyébként is furán érezte magát Svájcban, úgyhogy annyira nem bánta, és gyanús, hogy ha nincs a nővére, az alapvizsgáit se tette volna le, mert a mai napig nem tudja, hogy neki könyörgött-e többet, hogy adjon egy esélyt a Bagolykőnek, vagy az akkori igazgatóságnak, hogy adjanak egy esélyt neki. Visszagondolva hálás is neki, hogy nem mondott le róla, mint ahogy az apjuk elengedte a kezüket, ez azonban aligha tartozik Martinra. Meg is tartja magának, s egy újabb korty sört követően bólintással nyugtázza a másik válaszát. Nem tud már mit hozzátenni ahhoz, hogy egyetért, a munkán kívül is van élet.
- Nekem jó így is - válaszolja szenvtelenül, megrántva a vállát. Ha Martin munkáról akar mindenáron beszélni, nem fog ő ezen vitatkozni, ám legyen. Már így is szóvá tette, hogy olyasvalakinek tűnik, akinek a munka az élet közepe, és minden akörül forog. Legalábbis eddig ez róla a benyomása minden eddigi interakciójuk alapján, még ha most nem is úgy beszélgetnek, mint eddig, ugyanis ez az első alkalom emlékei szerint, hogy nem az aktuális projekt valamelyik részletét tárgyalják meg, hanem csak úgy általánosságban, mondhatni, elméleti szinten társalognak munkáról a sör mellett.
- Fogalmam sincs. Hazaköltözöm, vagy éppen lógok tovább a nővérem nyakán itt, belekezdek valami újabb képzésbe, gondnok leszek megint az iskolában vagy a temetőben, ha van üresedés, ékszereket készítek, tényleg nem tudom. A lehetőségek tárháza végtelen - közli a vállát vonogatva, mert ezen különösebben még nem gondolkodott. Ilyen tekintetben talán már impulzívnak is mondható, az eddigi döntései mindenképp ezt támasztják alá, leginkább csak megy a szíve után.
- Gyakoribb, mint az Ohridszki, de jogos meglátás. Vajákos meg a Bánságban található, leginkább már üdülőfalu. Ha hallottál Herkulesfürdőről, nincs messze, és a közelben található Farkasfűpuszta is a Duna-kanyarban. Érdemes oda ellátogatni, ha még nem jártál - reklámozza kicsit a vidéket, ahonnan származik, szerinte mégiscsak a világ legszebb csücske. - Még egy korsó sört?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=875917#post875917][b]Ohridszki-Füst Álmos - 2024.04.01. 14:22[/b][/url]

- Persze, felnőttem - közli ezt is úgy, mintha végtelenül egyértelműnek kellene lennie mindenki számára. Éppen csak a szemét nem forgatja, hogy ez mégis mennyire magától értetődő válasz, hiszen most mégiscsak majdnem kétszer annyi idős, mint akkor volt. Azóta meg ráadásnak viszonylag sok tapasztalatot szerzett ahhoz, hogy az egykori dühös kamaszból azzá váljon, amilyen most. Beleegyezően hümmög párat arra, hogy a lényeg az, hogy jó legyen, majd ismét vállat von. Nem tud mit hozzáfűzni ahhoz, hogy mennyi vizet zavar a nővére otthonában, bár kétli, hogy ezt Marfa valaha is szóvá tenné. Különben sem olyan a kapcsolatuk, hogy egymás agyára mennének, még ha egy kívülállónak furának is tűnhet néha bizonyos aspektusaiban az egész. A kívülállók azonban aligha tudják, hogy nekik sokszor többet mond egy-egy apró gesztus, mint ezer szó. Martinnak meg aztán végképp nincs ezt honnan tudnia, hiszen Marfával talán még soha nem is találkozott, legfeljebb csak elmentek egymás mellett az utcán vagy a boltban, de bizonyára nem ismeri. Úgy meg semmiképp, mint Álmos.
- Tudom, hogy szeretnének szem előtt tartani, de már elmondtam a pszichológusnak is, hogy kár erőltetnie magát. Ha az álmaim valaha is elszabadulnának, előbb szabadulok meg a saját varázserőmtől, minthogy gondot okozzanak másoknak - válaszolja kissé előre hajolva ültében hirtelen. Már kellőképpen sokat vallatták és nyaggatták ezzel kapcsolatban az elmúlt pár évben, és még ha nem is volt kooperatív úgy igazán, felfogta, hogy mivel nehezen megfogható, hogyan is működnek ezek az álmok, könnyű potenciális veszélyforrásnak tekinteni. Ő maga is annak gondolja magát a saját rémálmai ismeretében. Mégis elege van abból, hogy folyton rá szegeződjön legalább egy szempár, hogy na vajon, alakul-e ez még valamerre. Afelől pedig egyáltalán nincsenek illúziói, hogy Martin esetleg ne tudna a képességéről és nem az egyik figyelő szem lenne történetesen projektvezetőként. Bizonyára látta már az aktáját.
- Az - közli aztán egy bólintással, ismét hátradőlve, s mintha az iménti feszült pillanatnak már nyoma sem lenne. - Vajákosra csak fogod magad és elutazol, mindig van hely valamelyik panzióban, erről gondoskodnak - feleli aztán a következő kérdésre, majd rákérdez, hogy iszik-e még esetleg Martin is egy sört, s az igenlő válasz hallatán felkel, hogy kimászva a helyéről elsétáljon a pultig s jó pár perccel később két újabb korsóval térjen vissza. Az üreset egészen rendes módon meg vissza is vitte útban oda.
- Addig örülnék, amíg nem üres - jegyzi meg aztán, koccintásra emelve a korsót, amint visszaült az addigi helyére. - Van testvéred?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=877178#post877178][b]Ohridszki-Füst Álmos - 2024.04.18. 21:05[/b][/url]

- Ja - helyesel tömören, bólintva is ráadásnak. Martin kérdéseitől némileg furán érzi magát. Nem tudja megfogni az érzést, de még mindig mintha nagyon megtudni igyekezne valamit a másik, ami nem kifejezetten van ínyére. Meg is vonja inkább a vállát válasz helyett, és belekortyol a sörébe.
- Mindegy már, nem? - zárja le végül a témát valamivel később, elvégre mostanra ez amúgy sem mérvadó. Most sem éppen egyszerű természet, ahogy azt bizonyára Martin is nagyon jól tudja, lévén a projekt vezetőjeként vele dolgozik, az igazán mellékes, milyen volt húsz, tizenöt vagy éppen tíz éve.
- Martin... - mondja ki a másik nevét rosszallóan, szemét forgatva. Nem hiszi el, hogy a másik ne tudná pontosan, miért kénytelen rendszeresen járni a pszichológushoz, ahogy azt se, hogy ne tudná, hogy szerepel a minisztériumi nyilvántartásban. Az biztos, hogy akik felvették egy tényleges diploma nélkül arra a munkára, nem megsajnálták. Hátát nekiveti a szék támlájának, és legurítja az utolsó kortyot is, továbbra is mellőzve, hogy válaszoljon. Semmi elől nem menekül, de nincs kedve magyarázkodni, és nincs kedve ehhez az egészhez. Évek óta úgy véli, elég felnőtt, hogy tudja kezelni az ezzel járó felelősséget, kísérleti nyúl pedig nem óhajt lenni. Ha a nővére nem lenne, rég visszaköltözött volna már teljesen a birtokra, és talán nem is élne már, van egy olyan gyanúja. Éppen csak akad mégis valami csoda folytán akad egy olyan ember az életében, mint Marfa, aki elől semmit nem tud eltitkolni sem.  
- Tényleg nem, de néha nem árt a változás sem - jegyzi meg, ismét bólintással jelezve, hogy tényleg egyetért, mielőtt szerezne egy újabb kör sört az éppen elfogyó helyére.
- Akkor már elég nehéz értékelni, ha nincs - válaszolja már ismét a székén ülve, kezét a söröskorsó fülén pihentetve, de valahogy mégsem iszik még egyelőre. - Csak érdekelt. És nem hiányzott? Nem akartál?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=877530#post877530][b]Ohridszki-Füst Álmos - 2024.04.25. 19:07[/b][/url]

Kissé irritálja Martin némelyik kérdése, amikor olyan témákról igyekszik többé-kevésbé kitartóan érdeklődni, amikhez nem igazán van köze vagy éppen Álmosnak nincs kedve beszélni róluk. Nem az a nagyon kitárulkozó típus egyébként sem, kényelmetlenül érinti, amikor a magánéletében vájkálnak, amennyiben nem magától osztja meg valami oknál fogva. Martin pedig mintha nem érzékelné ezt, kíváncsiskodik tovább, amikor éppen olyasmire bukkan. Álmosnál azonban ez csak félszavas válaszokat és vállrántásokat eredményez, miközben a sörét iszogatja tovább, vállát kissé előre ejtve, mintha öntudatlanul is kissé összegubózni, bezárkózni igyekezne. Fáradtan sóhajt aztán a másik kirohanására és megrázza a fejét.
- Ehhez semmi közöd - jelenti ki végül, jéghideg tekintetét Martinra emelve, mint aki nem tűr ebben ellentmondást. Nem érdekli, hogy a főnöke még vagy barátkozni szeretne esetleg, akkor sincs semmi alapja számon kérni rajta mindezt, mert az ő döntése, hogy mit kezd az életével. Közben ismét kihúzza a vállát is, végszóra pedig megissza az utolsó korty sörét is, mielőtt másikat hozna. Azt Martinnak amúgy is tudnia kellene, hogy a szerződése csak meghatározott időtartamra szólt, és csupán a nővére könyörgésének engedve jelentkezett egyáltalán az állásra, magától amúgy sem tette volna. Neki tökéletesen megfelelt az is, hogy a maga tempójában ékszereket készítsen megrendelésre, és ezután is jó lesz, ha nem akad egyéb. Visszatérve már inkább a család témáját kezdik boncolgatni, ami semmivel sem kellemesebb valójában, csupán a sör színezi enyhén elviselhetőbbre az egészet lassan, a korábbi röviddel együtt. Egy vállvonással veszi tudomásul a választ, ez ugyanis a másik problémája, hogy megoldja.
- Pedig lehet, jól jártál volna vele. Fura egy ember vagy te - jegyzi meg. Ismét lazábban dől hátra a széken, arra gondolva közben, hogy milyen szerencsés mégis, hogy van neki Marfa. Fogalma sincs, mi lenne vele, ha nincs a nővére. Bizonyára nem itt tartana, ahol éppen.
- Biztos jókat tudnál beszélgetni Mariannal egyébként. Kedves nő, csak nekünk nem volt közös témánk - céloz a pszichológusra, akihez rendszeres időközönként be kellett járnia az elmúlt évek során. Éppen csak beszélgetni nem akart vele, főleg nem olyasmikről, amikről a nő szeretett volna mindenképp érdeklődni. Becsületére váljon, mindvégig türelmesen próbált araszolgatni, sajnos eredménytelenül.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=877804#post877804][b]Ohridszki-Füst Álmos - 2024.04.29. 22:52[/b][/url]

- Elmondtam. Lejár a szerződésem, véget ér a projekt is, és ennyi - válaszolja, tömören összefoglalva mindazt, amit már elmondott, és igazán nem érti, hogy Martin miért szeretne valami mást hallani. Csak azt mondja, ami tény és való, és az is meglepi, hogy a másik ezzel mintha nem lenne tisztában, holott az egész projektet ő vezette, biztos tudatták vele is, mi a helyzet.
- Talán átveszem a gemmológiát, amíg Hella távol van, ha az iskola nem követeli meg, hogy elvégezzek hozzá egy pedagógia képzést is, de még nem tudom - teszi még hozzá aztán, meglehetősen nagylelkűen, csak azért, hogy némileg mégis kielégítse Martin érzékelhető kíváncsiságát, bár konkrétumot igazán nem mond. Nem is tudna, az is igaz, hiszen még mindig lehet az is, hogy csak hazaköltözik Vajákosra például. Vagy elutazik valahová, ha talál rá okot. Fogalma sincs még, mihez is kezd pontosan. Több lehetőség is körvonalazódott, választania kellene kezdetnek, de csak majd amikor már ott tart.
- Nem tudom, csak érezni - válaszol. Tényleg nem tudja pontosan megfogni, hogy miért is olyan fura neki néha Martin. Azt már elmondta, hogy mintha a karrierjétől nem tudná elválasztani az életét, a munkára épít mindent, de ezen túl talán mintha nem is látna túl önmagán. Álmosnak viszont mindig is nehezére esett azt megfogalmazni, hogy ő hogyan érzi magát, ezért erre a kérdésre nem hangzik el a válasz. Talán majd egy másik alkalommal sikerül valahogy megfogalmaznia, hogy mennyire zavarja némelyik téma, amiről szerinte láthatóan nem szeretne beszélni, de ezt Martin vagy nem érzékeli vagy nem érdekli, hogy mit vált ki belőle.
- Ezt soha nem is vitattam - mondja, elvégre pontosan tudja, hogy fura. Mindig is az volt, és ezzel  egészen meg is barátkozott, cseppet sem zavarja. Azt viszont nem bizonyul aztán túl nehéznek észrevenni, hogy Martin már-már a passzív-agresszivitás határait kezdi súrolni. - Ugyan min? Rég elfogadtam, hogy az élet megy tovább, mindegy mi történik. Kettőnk közül pedig te vagy ideges éppen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=878046#post878046][b]Ohridszki-Füst Álmos - 2024.05.03. 14:56[/b][/url]

- Hella vetette fel - válaszolja közömbösen. Nem veszi magára Martin érezhető frusztrációját, azzal neki semmi dolga. Hella ötletétől mondjuk nem volt elragadtatva, de túl nagy érdeklődést a gemmológia iránt nem sokan mutatnak amúgy sem, és az egész pusztán átmeneti megoldás lenne, amíg a nő elintézi a dolgait, amiket az iskolából nem tud. Nem mondhatná, hogy nem tudna nemet mondani erre, bár még igent sem mondott, pusztán gondolkodik a lehetőségen, hogy mennyire érné meg neki vagy egyáltalán megérné-e.
- Még nem döntöttem. Az is lehet, hogy csak maradok az ékszerkészítésnél - közli aztán, majd a következő kérdésre a vállát vonja meg legelőször is. Nem szokott ezeken agyalni, de úgy tűnik, Martinnak ma csupa ilyen izgalmas kérdése van. Most mondja, hogy a nővére miatt? Az túl személyesnek tűnik, és olyasminek, amiről amúgy sem nagyon akar beszélni, ahogy az apja is ebbe a kategóriába esik továbbá.
- Mire akarsz kilyukadni? Nem szoktam azon rágódni, hogy mi lesz holnap vagy tíz év múlva. Fogalmam sincs. Van tető a fejem felett, van, mit ennem, van még családom, nincs semmi bajom, ezen túl mi kellene? - kérdezi. Az álmait ugyan nem akarta sokáig, de mióta megtanulta többé-kevésbé irányítani őket, már az sem feszélyezi annyira. Igaz, még mindig vannak aggasztó elemei a dolognak, de az már megint csak az ő problémája, és egyszer talál rá megoldást. Nem látja értelmét annak, hogy ezen rágódjon, amikor meglehetősen sok időt és energiát vesz igénybe a kutatás lehetséges megoldások után. Nincs ideje ilyesmire is még. Biccent aztán Martin válaszára, tudomásul véve, de nem mond semmit, inkább a sört issza kitartóan éppen.
- Jogos - hagyja helyben a megállapítást, hogy más is lehet fura. Valahol tulajdonképpen mindenki az, de ennek a taglalásához meg az emberek nem érdeklik eléggé. Szusszan aztán egyet az újabb kismonológ végére és megrázza a fejét. - Mégis mintha jobban akarnál tudni dolgokat - jegyzi meg kissé felvonva ezúttal a szemöldökét. - Tulajdonképpen most pont úgy hangzol, mint Mariann, és azt se bírtam.