34. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed

Oldalak: « 1 2 ... 35 ... 43 44 [45] Le | Téma száljai | Témaleírás
Návay Regina
Tanár, Mestertanonc Tanár, Animágus, Auror, Bogolyfalvi lakos


Návay 2.0
offline
RPG hsz: 83
Összes hsz: 91
Írta: 2022. augusztus 30. 19:57 | Link

Patrik


- Lehet - válaszolom megvonva a vállam picit. Nem nagyon hiszek abban, hogy a csillagok bármit is befolyásolnak, de ki tudja végülis. Lehet, hogy Marossy eleve rossz csillagállás idején született, attól olyan morcos vén medve, akinek a két kedvenc hobbija a parancsolgatás és mindenki leszidása. A többiek pedig csak élvezik, hogy én vagyok a tápláléklánc legalján, de lesz ez is másképp szerintem, ha majd érkezik új. Csak hát az leghamarabb jövő ilyenkorra esedékes, mire véget ért egy újabb képzési ciklus az akadémián.
- Á, rég történt már, de köszi - legyintek egy röpke mosoly kíséretében. A sajnálat kedves gesztus, de Viktort úgyse hozza vissza, főleg nem hét év után. A nemrég elkészült festménnyel viszont már egészen jól megvagyok, nem is olyan rossz pótolni az űrt, még ha nem is az igazi.
- Ne mondd, hogy nem verekszik néha össze a törzsvendégek egy része, ha már elég alkohol van bennük - vetem fel körbepillantva. Ugyan nem gondolom teljesen komolyan, ahogy azt a hangomon is hallani szerintem, de mégis látok néhány olyan alakot, akik ha elég töményet ittak, boldogan mennek egymásnak ököllel. Csak remélem, hogy ilyenkorra már mind elfelejtette, hogy varázsló, mert ha kettőt látva kezd valaki pálcával hadonászni, az abszolút nem szép, és nem az esztétikai élményre gondolok, hanem a következményekre.
- Haha, az már biztos. Némelyikük azt hiszi, hogy a titkárnő vagyok vagy a személyi asszisztense - helyeselek nevetve. Igazából semmi vicces nincs ebben az egészben, de amíg még tudok nevetni a saját nyomoromon, addig úgy érzem, ez is elmúlik egyszer, mert én túlélem. - Azért olyan ábrándjaim is vannak, hogy ez csak a beavatás, amin minden újnak át kell esni. De majd kiderül, ha lesz nálam is újabb tagja a csapatnak - árulom el, miben reménykedem, és közben megpróbálom még nem teljesen elpárolgott zavarom maradékát vajsörben oldani. Mégiscsak kamaszkorom ciki emlékeinek egyike a szinte már megszállottságig fokozott, látványos rajongás a pult túloldalán dolgozó Patrik iránt. Ugyan ezzel nem voltam egyedül a korombeli lányok között, így alakult meg a fanclub, de mondhatni alapítótag voltam azért.
- Ó, az igen. Nem ütik meg a régi mércét? Ez miben nyilvánul meg, már ha érdeklődhetek? Nincsenek ott minden sarkon? És milyen manageretek van nektek, aki retteg tőlük? Vagy ezeket a lányokat már nehéz lerázni pár fotóval és autogrammal? Csontra éhes kutyuskák vagy már inkább vérebek? - kérdezek hirtelen jó néhányat, majdhogynem elnevetve magam, ahogy elképzelem közben, milyen lehet egy lányoktól rettegő manager. Köpcös, kopaszodó alak jelenik meg lelki szemeim előtt, aki egy csapat leányzó elől igyekszik elmenekülni. Nem szép dolog tőlem, de ismerve milyen voltam én, tényleg viccesnek gondolom, főleg, ha ezek a lányok is pont olyan ártalmatlanok. Aztán ki tudja, mi derül ki, ha válaszol a kérdéseimre. Addig is újfent belekortyolok a vajsörbe. Kellemes érzés, főleg a fahéjjal együtt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Endrédy Patrik
Bogolyfalvi lakos, Művészetis tanonc


Hound dog || EP
offline
RPG hsz: 37
Összes hsz: 58
Írta: 2022. szeptember 19. 21:10 | Link

Regina

Egy mosolyt erőltetek az arcomra. Na, nem azért, mert úgy érzem, az bármit megold, csak azért, mert nem tudom, mi mást mondhatnék erre. Sosem tudtam helyén kezelni a gyászt, meg a családi drámákat, mert... hát, nekem nem nagyon voltak olyanok? Azt hiszem.
- Nem is kell nekik alkohol, a Pityu meg a Béla akkor is egymásnak ugranak, ha csak annyit mondasz "kviddics" - az utolsó szót olyan halkan mondom, hogy az már jóformán inkább csak tátogás, még a kezem is az arcomhoz tartom, hogy véletlenül se vehessék észre, hogy elhangzott a tiltott szó. Megingatom a fejem, hogy ne beszéljünk róla, tragikus amit művelnek.
- Ew. Akkor a feminizmus még mindig nem az erős oldaluk? Kicsit reméltem, hogy nem lesz igazam. - Az orrom ráncba szalad, ahogy kiül a vonásaimra, mennyire elítélem őket. Szerintem így ne lehet egy nőt sem kezelni, vagy legalábbis, nagyon nem illik. - Én neked drukkolok!
Az még a jobbik eshetőség lenne, ha csak azért szívatnák, mert új, nem azért, mert gecik. Opp, pardon.
- Nem lopják ki a szennyesből az ingemet. De ezt akár annak is betudhatjuk, hogy nehezebb hozzáférni. És nem, nincsenek ott minden sarkon, de ahol igen, ott hangosan - nevetem el magam, a tekintetem a pultra szegezem, ahogy letörlök egy foltot, ami talán ott sem volt. Lehet, hogy csak alibi és most rajtam van a sor, hogy zavarba jöjjek. Nem mindig tudom a helyén kezelni a nyomulósabb lányokat, de legalább már vagyok olyan jampi, hogy ezt beismerjem. - Vannak nagyon kedvesek köztük, akikkel jó beszélgetni koncert után, megkérdezni, hogy a papa jobban van-e már, hogy ment a fogszabályzó levetetése... meg vannak azok, akik elől szeretnék felmászni az első fára, hogy ne tépjék le rólam a ruhát.
Még bólintok is egyet, hogy nyomatékosítsam a szavaimat. Csak aztán veszem fel egy pasas rendelését, közben-közben Regina felé pillantva.
- Ha esetleg úgy döntesz, hogy egyszer azért meghallgatnál minket, szólj és felteszünk vendéglistára - mosolygok rá végül. Nem kényszer, ez érződik a hangsúlyomból is, leginkább csak egy ajánlat, amivel vagy él vagy nem.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Návay Regina
Tanár, Mestertanonc Tanár, Animágus, Auror, Bogolyfalvi lakos


Návay 2.0
offline
RPG hsz: 83
Összes hsz: 91
Írta: 2022. szeptember 22. 22:20 | Link

Patrik


- Ajjajaj - szalad ki a számon. Meglepődtem. Körbe is pillantok, ki ül erre, de abból kiindulva, milyen halkan mondta a kulcsszót, gyanítom, hogy nem lehetnek túl messze az említett úriemberek. Jobb lesz vigyázni azzal, hol szeretném kibeszélni a Visegrádi Viperák legutóbbi meccsét.
- Áh, a jó ég tudja, de köszi a drukkolást. Van még egy nő a csapatban, igaz, anyám lehetne, vele teljesen normálisak. Szóval tényleg remélem, hogy ez csak ilyen beavatósdi nem túlságosan felnőttes módon - válaszolom icipicit megvonva a vállam. Nagyon reménykedem benne, hogy jól gondolom, és ha megmutatom, hogy bírom a strapát, elengedik ezt az egészet.
- Pedig biztos virágillatúak az ingeid, miután ilyen füstös kocsmákban hordod őket - nevetem el magam. Eszem ágában sem lenne kilopni, ahogy azokra a rajongókra is kicsit értetlenül pislogok, akik koncerten a melltartójukat dobják a színpadra, mert az olyan... fúj.
- Hát a hagyományt azért nem én teremtettem, én is csak tanultam - válaszolom még mindig vigyorogva. - Igazából fogalmam sincs, hogy a varázsvilágban ennek mekkora a hagyománya, de tekintve, hogy a Walpurgis lányainak is mekkora marketingje van, gondolom, nem csak mugliknál dívik, hogy az ember bolondulásig rajongjon a kedvenceiért, legyen az könyv, zenész vagy színész - teszem még hozzá. Belegondolva nem is tudom, mi történt, de az elmúlt években nálam ez valahogy elpárolgott. Nem volt se film, se könyv, se író, zenész, babámfüle, amitől megint fangirl üzemmódba kapcsoltam volna, de végülis nem is baj. Minden energiámat a karrierembe öltem, és tessék, itt vagyok én, a kommandó támogató századának legújabb lóti-futija. Na de majd megmutatom, milyen fából faragtak, rajtam nem fog múlni. A nagy elhatározást akkora lendülettel öblítem le az italommal, hogy a korsó tartalmának egyharmadát sikerül ledöntenem. Köhintek egyet, majd még egyet, nem volt ez terv, de aztán már figyelek is újra.
- Hűh... és nem félsz, hogy majd megint ott fogok vihogni a sarok mögött? - kérdezem meg ismét elnevetve magam, amikor felajánlja, hogy ha érdekel a zenéjük, felírhat a vendéglistára. - Nyugi, nem gondolom komolyan, de ha elhiszed, hogy felnőttem, egyszer szívesen benézek. Majd bemutathatom, milyen kultúrált rajongó vált belőlem. - Azzal felé emelem a félig tele korsót, majd iszok is belőle.
- Arra, hogy legyen még sok koncertetek - teszem aztán hozzá, bár rémlik, hogy tósztot mintha előre mondanának amúgy. Sebaj. Mindjárt megiszom, és majd nem égetem magam tovább.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kasza Fanni Stefánia
Tanár, Elemi mágus, Egyetemi hallgató, Gyakorlótanár, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


†Lunatic† Fannibál
offline
RPG hsz: 435
Összes hsz: 3370
Írta: 2022. október 24. 11:51 | Link


#harámnézel #zenésesdi


Nem szoktak az ilyen váratlan események felzaklatni, mint az évnyitón történtek. A diliházban igazából mindennapos volt a káosz, ami naponta körülvett Zsombit és engem a szabadfoglalkozások alatt. Volt, hogy az őrültekkel pókereztem totálisan leszedálva vagy keringőztünk magyar mulatósra és… volt, hogy összeverekedtem, amiért elvették a zsírkrétákat.
Pedig nem tudok pókerezni!
Jogos a kérdés, hogy ezek után mégis miért lettem tanár és miért teszem ki magam a stressznek? Egyszerű, hiányzik. Hiányzott a zsibongás, a hangzavar, a zabolázatlan energiák. Persze, az iskolában nem ápolók rohangáltak nyugtató injekcióval és kivont pálcákkal, habzó szájjal, hogy kényszerzubbonyba öltöztessenek.
Én összességében jól szórakoztam. Csúnya-nem csúnya, élveztem a műsort. Még fél szemmel láttam is kollégáim megrovó tekintetét, ahogy végigvigyorogtam az orrom alatt és bunyóért szurkoltam halkan a tanári asztal szélén. Bár részt vehettem volna a benne, de lehet akkor a nagyterem lángokban végezte volna én meg újra az ELME visszatérő régi-új lakójaként.
Az első tanítási hetet úgy döntöttem meg kell ünnepelni. Próbáltam elhívni magammal Kolost, Denist vagy Lanettát, de sajni dolguk volt. Így kötöttem ki egyedül a csárdában, majd hazasétálok, nincs messze a Holdfény.
- Egy föccsöt szeretnék - kértem a bárpultost, ahogy letelepedtem az egyik bárszékre. Levéve a kabátomat, az ölembe fektettem s csak akkor jutott eszembe, hogy elfelejtettem valamit - Jaj, rozéból, ha lehet. Bocsi - tettem hozzá gyorsan, mire neki is láttak az italom elkészítéséhez. Eddig nem nagyon jártam itt egyedül, fura volt, hogy maximum a pultossal tudnék cseverészni vagy a telefonom nyomogatni, amíg elnyalogatom a fröccsöm.
-  Hmm, édes - jegyeztem meg az orrom alatt dünnyögve, ahogy ízlelgettem az imént kézhez kapott nedűt. Gyógyszereimet szándékosan nem vettem be, majd reggel. Szinte nulla az esély rá, hogy az egyszeri, esti adag kihagyásával én visszaessek a mélypontra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


#Ha dumál #VérKasza #Kolosudvaribolondja #ENFP #Gelembezredes
Galambos Artúr
Bogolyfalvi lakos


Jómadár
offline
RPG hsz: 12
Összes hsz: 14
Írta: 2022. október 24. 16:08 | Link

Fanni


Kifizették ma a múlt heti szállítmányt. Ezt igazán érdemesnek tartja megünnepelni, tekintve, hogy egy hónapig készült az innivaló, és ez volt az első nagyobb szállítmány az aszfodéloszsörből. Úgy tűnik, sok lehet az álmatlan ember, ő pedig ettől csak boldogabban alszik. Egy ideje már álmában is az átmenetileg egyéb ötlet híján unikornis-szirupnak keresztelt főzetet kavargatja úgyis, hátha az még nagyobb siker lesz, amennyi lehangolt és búskomor embert lát. Kevesebbet kellene a tegnapon és a holnapon töprengeni szerény véleménye szerint, és többet a mában élni, de hát ki bánja, hogy mások elszalasztják a pillanatot, ha neki ez egyébként remekül kihasználható piaci rést jelent? Az ital még nem tökéletes, de ma már nem is lesz, hiszen fontosabbnak érzi a csárdába tervezett látogatást. Az alkalomra nem különösebben készül rá, mint ahogy máskor sem tenné. Valamikor fehér-fekete kockás inge mostanra inkább fakó szürke és fekete. Az ing bal ujjáról hiányzik a gomb, így inkább mindkettőt könyékig tűrte megoldásképpen, így látni a karját borító tetoválások egy részét is. További két gombnak nincs nyoma se egyébként, de ez nem zavarja, úgyis pólóra vette rá. Mindehhez a térdnél szakadt farmer pont jó választásnak tűnt. A csárdában most már egyre gyakrabban fordul meg, hol ilyen, hol olyan okból adódóan. Többnyire az egyik sarokba beülve ünnepel valamilyen mérföldkőnek tekintett eseményt egy sör társaságában, de az is előfordul, hogy ismerkedik. Ma éppen kedve van utóbbihoz is, így amikor a helyiségbe beérkezve átfurakszik az egyébként itt fellelhető emberek között a pultig, szét is néz, hátha akad valaki szimpatikus. Az ott ülő lányon azonnal megakad a szeme. Azazhogy inkább már nő, állapítja meg végigmérve őt, majd nyelvével csettint és letelepszik a szomszédos székre.
- Szevasz, öcsém. Egy sör rendel, kösz - szól oda a pultosnak, még mutatóujját is kinyújtva, nehogy az alapzajban esetleg félreértse. Ezt letudva fel is könyököl a pultra, és a nő felé fordítja fejét, miközben öklén támasztja meg.
- Hellóka... csak így egyedül? - érdeklődik a maga bájosnak nem annyira mondható közvetlen módján. - Na és mire iszunk?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kasza Fanni Stefánia
Tanár, Elemi mágus, Egyetemi hallgató, Gyakorlótanár, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


†Lunatic† Fannibál
offline
RPG hsz: 435
Összes hsz: 3370
Írta: 2022. október 25. 11:16 | Link


#harámnézel #zenésesdi


Úgy voltam vele, egész könnyed hetet tudhattam magam mögött. Az új elsősök, nos… élenkek. Régi önmagamra emlékeztettek, hisz hozzájuk hasonlóan én is izgága voltam és ugráltam, csacsogtam, tanárokat szomorítottam. Persze, én nem egy tál húsban végeztem az első évnyitómon, helyette gurkók zúztak össze az első meccsemen. Például egyszer… Merlin tudja milyen magasan a levegőben vetettem rá magamat teljes testtel a cikeszre. Senki nem tiltotta meg, hogy nem ugorhatsz le a seprűről a cikeszért. Megfogtam, nyertünk, túléltem. Teljesen megérte.
Jobbom a talpas poharam lábát szorongatva pihent a pulton, fél szemmel még figyelgettem is azt, domináns balommal pedig a telefonom nyomkodva küldözgettem fentebb említett barátaimnak egy-egy üzenetet, ha mégis felszabadulnának és lenne kedvük a hülye fejemhez, itt megtalálhatnak. Nem terveztem egyelőre elmozdulni, csak meginni a fröccsöm.
Periférikus látásomnak köszönhetően -ez jól megedződött anno a kviddics miatt- mozgást véltem felfedezni oldalról. Ismeretlen hang ütötte meg füleim. Egy pillanatra elengedtem a poharam s orrnyergemen feljebb toltam a szemüvegem, majd oldalra néztem.
Először az italt láttam meg. Sör. Tekintetem tovább bandukolt, mire tudatosult bennem, hogy amúgy azt se tudtam ki az, de menőn ki volt varra, akárcsak én. Elmosolyodtam a nekem címzett Hellóka hallatán, kinyomtam a telefonom inkább, aztán a hapsi felé fordultam.
Haverkodóan szólt hozzám, csak hozzám szólhatott, más nem volt körülöttünk. Vettem a lapot, folytattam.
- Most már kettecskén - jegyeztem meg irányába bohókásan, aztán csak megemeltem a fröccsöm.
- Azt én nem tudom, hogy te mire, én az első sikeres hetem letudására - felé tartottam az üvegpoharam, ha koccintana velem. Elvileg sörrel nem illik, de talán egy ilyen csárdában pont leszarják az emberek, mit illik és mit nem. Ez nem az a hely.
- Nem láttalak még erre, átutazóban vagy? - na nem mintha én mindennap a csárdában ültem volna, majd belekortyoltam újra az italomban. Nagyon jó rozét használtak az alapjának, meg kell tudjam a nevét. Kell otthonra is a magányos péntek-szombat estékre.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


#Ha dumál #VérKasza #Kolosudvaribolondja #ENFP #Gelembezredes
Galambos Artúr
Bogolyfalvi lakos


Jómadár
offline
RPG hsz: 12
Összes hsz: 14
Írta: 2022. október 27. 10:21 | Link

Fanni


Gyorsan kiszúrja magának a nőt, és félelmet nem ismerve telepszik le a mellette üresen álló székre. Végtére is mi történhetne? Ő ezekbe soha bele se gondol, ha már egyszer eldöntötte, hogy a pillanatnak él. Megigazítja azért kicsit az ingét, csak úgy ösztönösen, és lehuppan a székre. A pulton elé csúsztatja a frissen csapolt korsónyi sört, mire köszönete jeléül jobbját a homlokáig emeli, és kinyújtott mutató meg középső ujjával a pultos felé int egy laza mozdulattal. A következő mozdulattal pedig ujjait már rá is fonja a korsó fülére. A válasz hallatán vigyorodik el, és még a szemöldökét is megemeli egy gyors mozdulattal. Tetszik neki ez a válasz. Érdeklődve hallgatja a folytatást is, fejét kissé oldalra biccentve, állát öklére támasztva.
- Akkor arra bizony inni kell, a siker mindig ünnepelendő - állapítja meg lelkesen, megemelve a sört olyan lendülettel, hogy félő, hogy ki is löttyen a végén, de azért erre nagyon vigyáz, hogy ne történjen meg. Szinte már bűvészmutatványnak is beillene, ahogy az előbbi mozdulatot korrigálandó karja kisebb ívet ír le, mondhatni kanyart vesz, amitől az addig oda-vissza lötyögő ital is összezavarodva kezd kavarogni a korsóban, és mire belekortyol, a hab megtelepszik ajka fölött. Leteszi a korsót a pultra, majd előbb tenyerével töröl egyet a száján, aztán a biztonság kedvéért kézfejével is.  
- Ezt én is kérdezhetném - válaszolja újfent elvigyorodva. - Eredetileg mondjuk az volt a terv, hogy pár hónap, és továbbállok, felfedezem a nagyvilágot, de egyelőre kicsit itt ragadtam. Tetszik ez a mozgalmas nagy falu. Hát te? Sűrűn jársz ide? - érdeklődik, majd újabb korty sörrel öblíti le a torkát, hogy ki ne száradjon, ezúttal kicsit kevésbé látványosan.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kasza Fanni Stefánia
Tanár, Elemi mágus, Egyetemi hallgató, Gyakorlótanár, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


†Lunatic† Fannibál
offline
RPG hsz: 435
Összes hsz: 3370
Írta: 2022. november 3. 21:06 | Link


#harámnézel #zenésesdi


Kíváncsian fordultam a hapsi irányába, első ránézésre olyasmi huszonéves suhancnak  mondanám, mint én. Szemeimet egy rövidke pillanatra visszatereltem a telefonom sötét képernyőjére, már tűkön ülve vártam a választ a többiektől, bár lehet csak én voltam ennyire kiéhezve a figyelmükre. Vannak ám fontosabb dolgok is az életben, mint a bipoláris havercsajjal lógás. Kolosnak például valami király munkát kell segítenem találni, Dönci meg hol a rezervátumban, hol a suliban hesszel, amikor épp nem nálam szunyál részegen vagy ott van még Lala. Ah, Lala…, amióta elváltak Várkonyival az útjaik, igencsak felszabadult, bár ő mindig is az volt. Nagyon szeretem azt a csajt.
Újra az ismeretlen felé néztem töretlen mosollyal, miután megbeszéltem magammal, hogy nem fogok egyhamar üzit kapni.
- Nagyon jól mondod bará… Jaj, vigyázz! - segítő szándékkal nyúltam felé, ahogy láttam a sörrel való ügyetlenkedését. Ha magára borította volna, hamar megszárítanám a bennem zúgolódó tüzemmel, de szerencsére erre nem került sor. Kacagva ültem vissza és megtapsoltam mutatványát. Tisztára, mint a cirkuszban a zsonglőrök. De rég voltam cirkuszban…
- Ó, hát értem én. A falu szó szerint magába szippant, ha engem kérdezel. Egyszer ideköltözöl és puff - egy hirtelen mozfilaztal szemei előtt hangosan összecsaptam a tenyereim, hogy egy saját jumpscare  effektet generáljak a valóságba átkonvertálva.
- Hamar azon kapod magad, itt ragadtál - Feltört belőlem a röhögés, mert épp a saját visszatérésem utáni hangulatot írtam körbe a lehető legegyedibb módon. Mit foglalkozzak a hosszas magyarázattal? Pár mondat, hangeffekt és voálá, kész.
- Én? Ah, nekem szűkös volt a gumiszoba, kijöttem kicsit nyújtózni és… ahogy láthatod, a falu rabja lettem én is - viccelődtem a nyomorult múltammal, amelyet akkoriban még inkább sanyarúnak, mintsem mókásnak lehet volna nevezni. Persze, erre rájátszott az a temérdek nyugtató tabletta és főzet  melyeket napi rendszerességgel szedek  és az önfejlesztések a pazichológusommal persze.
- Kasza Fanni, de nem vagyok rokona a Kasszás Erzsinek. Ő másik alom - nyújtottam felé jobbom egy gyors bemutatkozásra. Érdekes embernek tűnt, biztos elszórakoztat az este, míg meg nem unom a csárdázást és haza nem trappolok. Rajta múlik, mennyi időnk maradt a csevegésre.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


#Ha dumál #VérKasza #Kolosudvaribolondja #ENFP #Gelembezredes
Galambos Artúr
Bogolyfalvi lakos


Jómadár
offline
RPG hsz: 12
Összes hsz: 14
Írta: 2022. november 5. 17:07 | Link

Fanni


A nőre kacsint, amikor a kis mutatványát megtapsolja. A kezdeti ijedelem afölött, hogy kilöttyintené netán a drága nedűt, hamar elmúlik, hiszen azért - bár társaságának nincs honnan tudni -, tapasztalt kocsmalátogató ő. Ez is alapvető része volt az egyetemi képzésének, ami azt illeti, azóta pedig volt alkalma gondosan és kitartóan csiszolni a tudásán.
- Szóval azt mondod, arra számítsak, hogy most már húsz év múlva is itt leszek? - kérdez vissza vigyorogva. - Ilyen társasággal mondjuk nem is bánnám - teszi még hozzá máris, közben oldalra fordulva a széken, könyökét megtámasztva annak támláján, és a korsó mögül pislog a nőre, miközben belekortyol a sörbe. Nehogy még megmelegedjen. Nem tervezett egyébként sokáig itt maradni, de az történt, hogy az üzleti terv túl jól hangzott, hát most élvezi a kísérletezést meg a kotyvasztást.
- És jó itt? Mesélj nekem, mit érdemes mindenképp felfedezni? Akár el is kalauzolhatnál egyszer, ha van kedved - dobja be hirtelen jött ötletét. Úgyis úgy tűnik, hogy a nőt nem riasztja, hogy nem a tipikus kiművelt városlakó, akiket erre látott, kezdve az orrukat fennhordó aranyvérűekkel - nem mintha nem ugyanúgy a Balkánon születtek volna, mint ő -, egészen a szorgos kis jó polgárokig, akik vagy azért tepernek, mert tudatosan vagy sem, jóvátenni szeretnék, hogy nem varázslók gyerekei, vagy egyszerűen csak megmásznák a szamárlétrát. Őt mindez nem érdekli. Ő csak a pillanatban él, azt szeretné élvezni, aztán tart, ameddig tart. Úgyis mindig van egy pillanat, most például ez, amelyben alaposan végigméri a nőt. Tetszik neki a kisugárzása meg a hozzáállása.
- Fanni. Megjegyzem - közli széles vigyorral, és kezet ráz vele. - Galambos Artúr. A galambok meg szerintem abban a fészekben vannak, ahol az az Erzsi is. Nem szeretem egyébként se őket, úgyhogy minél messzebb vannak, annál jobb - válaszolja, majd ismét belekortyol a sörbe. - Szép tetoválások amúgy. Bírom az olyan nőket, akik nem félnek a tűtől. Szóval mit csinálsz, amikor nem azt ünnepled, hogy túlélted? Csak nem tetoválsz esetleg?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Hegedüsh Marcell
Bogolyfalvi lakos


the Son of Anarchy
offline
RPG hsz: 288
Összes hsz: 326
Írta: 2022. november 7. 10:42 | Link


× GIF × péntek esti zsibongásban ×

Néhány óra telhetett el csupán azzal, hogy az egyik sarki asztalnál ücsörögve bámulom a kissé ködössé vált bogolyfalvi utcát. Az ablak mellett kortyolgatok nagyokat a kesernyés barnasörből, miközben minden hangot kizárva figyelem mindazt, ami odakint történik. Mosolyogva moziztam, amikor egy fiatal fiú lopva megfogta a kedvese kezét, vagy azon, amikor egy nagyobb csapat diák hangoskodva ünnepelte a Valkűrök mai győzelmét. Nosztalgikus görbével emlékszem vissza azokra az időkre, amikor még én magam is a diákok közé tartoztam. Sőt, mi több; a kviddicscsapat tagjaként élveztem ki azt a gigantikus méretű rajongást, amivel a kint elvonultak viszonyultak a nyertes csapathoz. Kellemes kis péntek este ez. Szerelmespárok, barátok, családok kisgyermekekkel, diákok csintalankodása. Szeretem ezt. Ha már az én életem maga az unalom lett néhány hónapon belül – kisebb-nagyobb drámákkal emelve persze olykor vérnyomásomon –, akkor a másokénak tudjak örülni legalább.
Ujjaim közé veszem ismét a sörösüveg nyakát, de amint bőrszín ajkaimhoz emelem azt, hamarosan rá kell jönnöm, hogy mehetek is a pulthoz a következőért. Még egy, aztán ildomos lenne hazamenni, és tovább elmélkedni azon, hogy mikor is látogassam meg az iskolaigazgatót. Néhány dolgot meg szeretnék tudni bizonyos pozíciókról, hátha újra lenne állásom. Elvégre jelenleg egy munkanélküli negyvenes vagyok. Ultra kellemetlen az egész, de hát… magamnak kerestem a bajt. S ebből is hamarosan kimászok, mint mindenből eddigi életem során, noha már egyáltalán nem mindegy, hogy milyen áron. Sokat fizettem már életemben a rossz döntések miatt. Nem követem el újra.
Bal lábamat kissé húzva sétálok a pulthoz, hogy egy újabb kört kérjek magamnak.
Norinácska – ejtem ki kedvesen a becézést, amire sejtem, hogy hamarosan nem kezemben landol az a palack, hanem a homlokomon. – Kérhetek még egyet? – lóbálom meg a szépséges fiatal lány felé az üres üveget.
Utoljára módosította:Hegedüsh Marcell, 2022. november 7. 10:42 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Nádassy Norina Iza
Bogolyfalvi lakos, Végzett Hallgató


b e a s t
offline
RPG hsz: 52
Összes hsz: 94
Írta: 2022. november 7. 12:25 | Link




Hazaérkezésem után az első után volt iskolámba vezetett, ahol felkerestem Orbán Gábriel tanár urat. Hosszas megbeszélés után az igazgatónál kötöttem ki, aki szintén beleegyezett abba, hogy önkéntesként dolgozzak Gábriel mellett. A fő elképzelésem, miszerint a Hipogriff Szelidítőbe megyek, sajnos nem sikerült, mivel jelenleg nincs felvétel. Ennek ellenére megígérték, hogy amint üresedés lesz, keresni fognak. Azonban nekem dolgoznom kell, így kénytelen voltam több irányba is kacsintgatni. A legendás lényektől nem szeretnék elszakadni, így ez tűnt a legjobb megoldásnak, illetve más jellegű tapasztalatot is tudok szerezni egy tanár mellett. Aztán sose lehet tudni, még az is lehet, hogy pedagógusi pályára fogok lépni. Azonban hiába kapok némi juttatást a munkámért, az kevés ahhoz, hogy eltartsam magam. Egyelőre még apával élek, de nagyon szeretnék elköltözni, s a saját lábamra állni. Így Nikonál is megfordultam, akivel megegyeztünk, hogy alkalmi bejelentéssel fogok a csárdában dolgozni. Nem új keletű számomra ez a munka, mivel diákként is jártam ide, szóval könnyen meg tudtam ugrani a feladatot már az első napomon is. Tehát a heteim úgy fognak kinézni, hogy amikor nem az iskolában vagyok, akkor itt vagyok a csárdában, s fordítva. Kicsit eltér egymástól a két pálya, de ott tapasztalatot szerzek, itt pedig pénzt. Hétvége lévén a csárdában vagyok, s már a sokadik órámat töltöm a pult mögött. Éppen egy korsót törölgetek a vállamra dobott lepedővel. Az előbb osztottam ki az újabb köröket, így most nincs jobb dolgom. Ezt a cselekedetet pálcával is meg tudnám oldani, de így legalább teszek valamit és nem unatkozom, közben pedig gondolataim ezer felé járnak. Az térít vissza a valóságba, hogy valaki a pulthoz lép és megszólít. A Norinácska megnevezésen csak megcsóválom a fejem, de arcomra mosoly ül ki. Igazából nem zavar, de azért nem lennék boldog, hogyha többen és rendszeresen neveznének így. A hűtőhöz lépek, kiveszek egy újabb üveget, kinyitom, majd a férfi elé helyezem. - Tudom, nem az én dolgom, de mi a gond? Rád nézek, s legszívesebben hosszában vágnék eret. – közlöm vele a tőlem megszokott őszinteséggel, köntörfalazás és szépítés nélkül. Ezt valaki vagy szereti benne, vagy nagyon utálnak érte, de úgy vélem, hogy ez az egyenes út. Kérdés közben két feles poharat helyezek a pultra, majd egy kis whiskeyt öntök bele. - Vendégem vagy!- lököm a teli poharat Marcell elé, majd a másikat megfogva emelek rajta egy picit. - Egészségedre!- közlöm, majd lehúzom a pohár tartalmát.
Utoljára módosította:Nádassy Norina Iza, 2022. november 11. 12:39 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Hegedüsh Marcell
Bogolyfalvi lakos


the Son of Anarchy
offline
RPG hsz: 288
Összes hsz: 326
Írta: 2022. november 7. 13:33 | Link

Norina
× GIF × péntek esti zsibongásban ×

Mosolyogva figyelem Norina mozdulatait. A mosoly pedig a fejcsóválásra egy teljes, tejbetök vigyorrá válik. Szeretek csipkelődni. És ha a másik vevő az ilyenre, akkor az a legjobb. A pultos lány nagyon talpra esett, és nagyon jól kommunikál mindenkivel, ahogyan megfigyeltem eddig. Kifejezetten fekszik neki a vendéglátás. Hiszen erre is – mint mindenre – születni kell valamilyen szinten. Én biztosan nem tudnék a pult mögött állni és boldog, boldogtalan baját vagy örömét hallgatni. Az üveg lágyan csúszik végig a bárpulton, hogy aztán tökéletes célzással hosszú ujjaim szorításában végezze. Görbém még mindig felfelé ível, és máris ajkaimhoz emelem a palack száját. A kérdésre először értetlenül döntöm oldalra a fejemet. Mi a gond? Mikor? Most? Most semmi. Vagyis… „Hosszában eredet vágnék”, mosolyom ekkor már keserédes. Tudom, hogy szörnyen festek mostanság. Bár ma kifejezetten jól éreztem magam… a reggeli dührohamomat leszámítva. Meg délután majdnem belerúgtam egy macskába, mert valami rendetlenkedett a ház előtt ékeskedő szeméttárolónál. De… mint mondtam, összességében nem vagyok feszült. Á! Magamat akarom átverni? Tényleg?
Miközben ezek zakatolnak elmém hullámvasútján, már egy pohár whisky is társammá lett. – Ó, köszönöm – engedem el a sörösüveget, a rövidital vegye fel a helyét. Norina felé mutatom, s egyszerre szabadulunk meg. Ki-ki a maga pohara tartalmától. Mélyet fújok, hogy a torkomat maró alkohol levegőhöz jusson, majd a pultra csapom.
Arra – nyögöm félhangosan egy halvány mosollyal. Még egy ideig hallgatok, aztán csak megered a nyelvem. Persze eleinte azért csak óvatjával. – Sok mindent elkövettem az elmúlt egy évben, amire nem vagyok büszke. És most éppen azon gondolkodom, hogy hogyan tovább – fogalmazok egyelőre homályosan. – Te például tudod, hogy merre tart az életed?
Utoljára módosította:Hegedüsh Marcell, 2022. november 8. 09:21 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Nádassy Norina Iza
Bogolyfalvi lakos, Végzett Hallgató


b e a s t
offline
RPG hsz: 52
Összes hsz: 94
Írta: 2022. november 7. 17:13 | Link



Marcell elfogadja a neki kínált italt, és jóízűen fogyasztja el az apró pohár tartalmát. A férfi nagy levegővételével ellentétben az én arcomon csak egy halovány grimasz fut végig az alkohol erőssége miatt, de sajnos vagy nem sajnos elég jól bírom. Több esetben konstatáltam, hogy jó pár embert gond nélkül le tudnék inni úgy, hogy ők már négykézláb másznak az asztalok alatt, én pedig az asztal tetején táncolnék. Hogy honnan tudom? Voltam én is még sokkal fiatalabb és bohóbb. Azonban leszögezném, hogy kifejezetten jó kislány vagyok. A hozzá intézett kérdésre nem kapok azonnal választ, sőt látszik rajta, hogy nagyon gondolkodik és jár az agya valamin, ami nyilván ahhoz kapcsolódik, ami miatt ilyen levert és komor. Igaz, ahogy most viselkedik velem, nem arra enged következtetni, hogy holnap Dunának vagy Tiszának megy, de ahogy eddig ott ült magányosan és bámult ki az ablakon, hát minden volt csak lélekmelengető nem. Én pedig túlzottan szociális típus vagyok, s a lelkemen viselem az emberek gondjait, így szívesen meghallgatom őt is. Olykor elgondolkodok, hogy pályát tévesztettem és pszichológusnak kellett volna mennem. Végül egy elég homályos és nem sokat mondó válasz hagyja el ajkait, amire én kissé oldalra biccentem fejem. Hmmm… Ennyi az első reakcióm, majd a pult mögötti szekrénynek támaszkodva fogok egy újabb törölgetni való poharat. -Ez nem hangzik túl fényesen, sőt! Azért remélem nem öltél meg senkit!- próbálom azért kissé lazábbra venni a beszélgetést, mivel nem szeretném, hogyha kardjába dőlne itt az este végén. A lelkiismeretem nem tudná elviselni, hogy én küldtem a halálba a kérdéseimmel. - Az életünkkel kapcsolatos döntéseink sosem könnyűek, és nem tudhatod, hogy jól vagy éppen rosszul választottál. Minden akkor fog kiderülni, amikor már nyakig benne vagy, s akkor kell megpróbálnod jól kijönni egy-egy helyzetből.- nem akarok én okoskodni, és remélem nem is érti félre. - Hát jelenleg stagnál, azonban próbálom megtalálni a helyem. Most kezdtem Bagolykőn az LLG tanár mellett, mint segítő. Mellette itt melózok, de szeretnék majd bejutni a Hipogriff Szelidítőbe, azonban a végcél a Minisztérium.- vonom meg nemes egyszerűséggel vállaim, mintha a világ legtermészetesebb és legegyszerűbb dolga lenne bekerülni a Minisztériumba. Bár azt még hozzá se tettem, hogy vezető pozícióra törekszem, azonban ahhoz sok-sok tapasztalat szükséges. - Na de mi az a borzalom, amit elkövettél az elmúlt évben? – kérdem, majd a poharat felhelyezem a pultra. Vállamról ledobom a lepedőt, majd két kezemmel felnyomom maga, és a felülök a férfivel szembeni pultra.
Utoljára módosította:Nádassy Norina Iza, 2022. november 11. 12:39 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Hegedüsh Marcell
Bogolyfalvi lakos


the Son of Anarchy
offline
RPG hsz: 288
Összes hsz: 326
Írta: 2022. november 14. 10:46 | Link

Norina
× GIF × péntek esti zsibongásban ×

Kedves mosoly telepszik meg arcomon az aprócska grimaszt felváltva, ami az alkohol erőssége égetett néhány másodpercre vonásaim közé. Egy amolyan „le a kalappal” féle ajakbiggyesztés és bólintás után poharam koppan a pultlapon, majd egy mély levegővétellel kihúzom felsőtestem. Úgy emelem fekete tekintetemet újfent az ifjú hölgyre. Látszik, hogy megtalálta a helyét ebben a munkakörben; tekintete kíváncsi, egyben tapintatos és megbízhatóságot tükröz. Mindez kell ahhoz, hogy jó „kocsmáros” legyen az emberből. A szociális érzék szinte kötelező. Persze, idősebb korban már fentáll a kiégés esélye – mint bármilyen másik munkakörben –, elvégre mindenkinek bújás és baját hallgatni a hallgató lelkét is megterheli. Főképpen akkor, hogyha olyan fogékony rá, mint a Nádassy lány. Nem fogalmazok tisztán, ez tény. Eléggé nehezen beszélek az elmúlt időszak történéseiről. Életem legintenzívebb érája volt, s bizony vannak benne olyan részletek, amiket szívesen felednék vagy akár semmissé tennék.
Hmmm, hallom Norinát és közben figyelem, ahogyan törlővel megszabadítja a poharat izzadtságcseppjeitől. Hangosan nevetek fel kínomban azon, hogy reméli, nem öltem meg senkit. Nem én voltam. Egyiket sem én öltem meg… csak magamat. Elfogadtam az ajánlatot, és végül én kerültem halottként a nyilvántartásba. Világokat, szerelmeket és barátokat lerombolva, miközben végig azt hittem, hogy helyesen cselekszem. Milyen érdekes a különböző szemszögekből tekinteni helyzetekre.
Egy időre én magam voltam halott – jegyzem meg végül félhangosan. – Aztán… újra itt vagyok, csak már soha nem lesz semmi sem olyan, mint amilyen eddig volt, tudod – engedek meg egy keserédes félmosolyt, ahogyan az üveges sörre tekintek. Lassan változnak át vonásaim, ahogyan az üveg címkéjével kezdek játszani. Kissé megázott szélét piszkálom, és aprócska cafatokban vetkőztetem a palackot elhomályosult tekintetemmel. – Elveszítettem a munkámat is, a páromat is. A barátaimat keresni sem merem, mert… mit mondhatnék? – kacagok fel fájdalmasan. – Na, de elég ebből – erőltetek egy megjátszott vigyort borostás képemre. – Nem szeretnék a szánalmas, kocsmában panaszkodó, lecsúszott HVH lenni – veszek egy mély levegőt. – Habár… meglehet, hogy már késő – hahotázok saját nyomoromon, majd figyelmesen hallgatom tovább a lány szavait.
A Minisztérium? – kérdezek vissza egy elismerő biccentéssel, és veszek egy kortyot a sörből. – Ott melyik osztály érdekel? – folytatom a társalgást.
A lány felpattan a pultra a poharak rendezgetése után, majd felteszi a nagy kérdést, amire megcsóválom a fejem. – Halottnak tettettem magam, egy másik férfi bőrébe bújtam, mert eléggé csúnya ügybe keveredtem Írországban… és így nagyon sok embernek hazudtam. Pedig csak védeni szerettem volna őket. Valahogy… fordítva sült el a dolog – legyintek. Nem is lényeges.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Nádassy Norina Iza
Bogolyfalvi lakos, Végzett Hallgató


b e a s t
offline
RPG hsz: 52
Összes hsz: 94
Írta: 2022. november 23. 15:59 | Link



Arcomon meglepettség látszik, amikor közli, hogy egy ideig ő volt halott. Ezt nem teljesen sikerült megértenem, mivel több megközelítésből is értelmezhető ez a kijelentés. Egyrészt -amire kisebb esélyt látok – lehet, hogy valami oknál fogva egy ideig azt hitték róla, hogy elhunyt. Másrészt az is lehet, hogy az életének olyan időszakát élte, amikor úgy érezte, szinte nem is él, vagy éppen teljesen hasztalan a létezése. Utóbbin úgy vélem, hogy a legtöbben végig mennek életük során legalább egyszer. Hiszen mindenkinek vannak rosszabb időszakai, amikor úgy érzi, hogy nincs kiút a gödör mélyéről. Fiatal korom ellenére én is éreztem már azt a lehetetlenséget Amikor kifejti, hogy semmi nem lesz olyan, mint korábban volt, biccentek egyet. - Ugyan olyan valóban nem lesz. De rajtad áll vagy bukik, hogy az új lehetőséget miképp használod ki, és merre forgatod a kereket. – nem tudom, hogy ezek a nagy coelhoi bölcsességek honnan jönnek, de ennél okosabbat nem tudok hozzá fűzni. Nyilván más lenne a gyerek fekvése, ha tudnám a pontos történetet, de nem tudom, így valódi tanácsot sem tudok adni. Bár nem hinném, hogy pont Nádassy Norina tanácsára lenne szüksége egy felnőtt férfinek. Márpedig ránézésre Marcell egy olyan nagybetűs férfi, aki szerintem igencsak megpiszkálja a nők fantáziáját. Nem megy bele részletekbe, de fény derül arra, hogy eléggé eltávolodott tőle mindenki, még a párját is elveszítette, pedig egy társ nagyon sokat tud segíteni akkor, amikor valaki egy lehetetlen helyzetbe kerül. - Nagyon sajnálom!- mondom halkan, majd oda lépek közel a pulthoz, s szabad kezemmel egy röpke pillanatra megfogom az övét. Egy „kitartás” mosolyt küldök felé, miközben tekintetemből süt az empátia és a kedvesség. Nem mondom, hogy nem sajnálom, mert akkor hazudnék, de a sajnálattól neki nem lesz jobb vagy könnyebb.
Elmosolyodok, amikor közli, hogy nem szeretne a kocsmában panaszkodó, lecsúszott HVH lenni. - Hát, most erre mit mondjak?!- kérdem felkuncogva, hátha ezzel tompítom a helyzet komolyságát. Kérdésére válaszolok, s a Minisztériumi tervek a szokásos reakciót váltották ki belőle is. - Varázslény-Felügyeleti Főosztály.- válaszolok a hozzám intézett kérdésre, s ezt követően ülök fel a pultra, s csak nem hagy nyugodni az általa elmondott homályos történet, így újra rákérdezek. Továbbra is burkoltan, de mesélni kezd, s egy filmekbe illő történet rajzolódik ki. - Hát… - igazából nem tudom mit fogok reagálni erre a dologra, de valamit illene, ha már rákérdeztem. Azonban ekkor egy srác lép a pulthoz, s int, hogy rendelne. Leugrok ültömből, majd oda lépek hozzá. Felveszem a rendelést, majd jelzem hogy kiviszem, ha elkészültem. - Nos, ez eléggé rosszul hangzik. Hogy a fenébe kerültél ilyen ügyletekbe? Vagyis a nagyobb kérdés, hogy miért?! Akkor jó ötletnek tűnt?- kérdem tőle kissé távolabb állva tőle, s közben egy korsó sört csapolva.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Hegedüsh Marcell
Bogolyfalvi lakos


the Son of Anarchy
offline
RPG hsz: 288
Összes hsz: 326
Írta: 2022. november 29. 16:06 | Link

Norina
× GIF × péntek esti zsibongásban ×

Valóban nem könnyen emészthető a történet, ami velem és – természetesen – szeretteimmel is történt az elmúlt évben. Gyilkosságok, emberrablás, ex-feleségem magánakciói. Utóbbi hölgyeményről kiderült, hogy szeretett Zsófiámmal rokoni szálak fűzik össze őket. Elektra megmentésemre és megkeresésemre szánt bátorsága és szeretete. Azonban minden eltűnt. Olyan eltorzult világot adott nekem az írországi „kaland”, amiből nem is tudom jelenleg, hogyan kerülhetnék vissza a valóságomba. Nehéz. Szinte lehetetlen. Elvégre semmi nem lesz már olyan, mint régen. Soha semmi nem lesz már olyan. A feleség-alak, akit eddig magam előtt láttam már arc nélküli, a gyermekek, akiket elképzeltem magamnak már nem léteznek. Eddig valamivel kellemesebben kezdtem napjaimat, hiszen ott voltak nekem a főnixek, azonban már ők sincsenek többé. Legalábbis nem abban a formában, amiben sajátjaimként tekinthettem rájuk. Apa típus vagyok. Vagyis szerettem volna sokáig elhinni, de olybá tűnik, hogy nem ez a sors van nekem megírva életem nyáltól és olykor vértől csöpögőssé vált könyvében. No, de sebaj. Minden a helyére kerül egyszer, hogyha megfejtem mi az, ami életem célja. Mert egyelőre fogalmam sincsen.
Igazad van – ejtek meg egy esetlen, ám annál egyetértőbb bólintást Norina irányába. Feketéimet az ő tengerkék tekintetébe fúrom, majd halovány mosoly görbéjét veszik fel színtelen ajkaim. Jól esik beszélgetni. Még ha nem is azzal a megszokott nyíltsággal teszem mindezt, mint amihez az emberek többsége hozzászokhatott már. Veszek egy újabb kortyot az italból, és éppen elfordítom arcom egy asztaltársaság irányába, amikor megérzem a kedvesen lágy érintést kézfejemen. Óvatosan kapom oda fejem, és nézem az egy pillanat töredékéig tartó mozdulatot. Merlinre! De hiányzik az érintés…
Ugyan – felelem halkan, lemondón legyintve kavargó gondolataimban. Figyelmesség. Együttérzés. Flört. Bármi lehet. De egy ilyen fiatal lány bizonyára nem az utóbbi szándékkal érintett meg engem. – Minden rendben lesz – erősítem meg magamban, amit Norina táplálni próbál belém. Bár el tudnám hinni.
Hát – kacagok fel végül, és szabad jobb kezemmel kínosan vakarom meg tarkómat. – Szerintem jobb lesz, ha nem feszegetjük tovább – marad melegszívű görbém borostás arcomon a lecsúszott HVH gondolatkörre, majd csak akkor eresztem a lány tekintetét, amikor újra italomért nyúlok. – Hmmm – bólintok újfent elismerő hanglejtéssel Norina vágyára, majd hagyom, hogy az alkoholos ital bizsergetőn száguldjon végig már egyre kevésbé kiszáradt torkomon. – Sok sikert hozzá! Drukkolok neked – kacsintok játékosan, és mutatóujjammal felé mutatok. – Nem egyszerű bekerülni, de nem olyan lánynak látszol, akiből kispórolták volna a kitartást – engedek meg egy lelkesítő bókot, majd ismét visszakanyarodunk Írországhoz. Figyelem, ahogyan készíti a fiatalember rendelését, én pedig először csak láthatatlanul vállamat vonom. – Jó ötletnek semmi nem tűnt ebben – kezdem végül olyan halkan, hogy mások ne nagyon hallhassák, de Norinához még eljussanak szavaim. – Az ex-feleségem egykori szeretője balhés alak volt. Egy igazi seggfej, hogy pontosabbak legyünk – köszörülöm meg torkomat. – És az én birtokomban van egy olyan „tárgy”, amit ő minden áron meg akart tőlem szerezni. Sajnos, a Minisztériumig ment az ügy, és ők arra kértek, hogy soha ne térjek vissza Bogolyfalvára. Új személyazonosságot kaptam, nem léphettem kapcsolatba a szeretteimmel. Természetesen; a biztonságuk érdekében. De így hazugságokba keveredtem – rövidítem a sztorit. – És most itt vagyok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 ... 35 ... 43 44 [45] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed