A falu egy gyöngyszeme kisebb átalakuláson esett át fiatal tulaja jóvoltából. A piszok, és bűz, ami korábban körbevette, már csak egészen kis mértékben van jelen a csárdában és környékén, azonban ez még nem változtatott a belső légkörön. Kívülről csak a kis ablakokon kiszűrődő fény jelzi a benti életet, bűbájok biztosítják a környéken lakók nyugalmát, hisz az ide betérő sötét alakok hangosak tudnak lenni.
Ha a mágus fia úgy dönt, belép e kicsi, barátságtalan fogadóba, beljebb sem fogja garantáltan kellemesen érezni magát. A csárda vonzereje nem kinézetében és elhelyezkedésében, inkább az olcsó szobaárakban és a csak kis mértékben vizezett vajsörében keresendő. Szerte az asztaloknál az ország legkülönfélébb és leggyanúsabb varázslói és boszorkányai ülnek, kezük ügyében a nap folyamán jó pár pohár összegyűlik, így hát jobb velük vigyázni.
A bejárattal szemben levő lépcső vezet felfelé, amely a tiszta, de apró vendégszobákhoz vezet. A sejtelmes, éppen csak kielégítő félhomály, amely egyrészt az utca felől érkező fényekből és az apró csillárból árad elegendő ahhoz, hogy bárki azonnal felfogja: jobb itt nem túl sok időt eltölteni. Feltéve, ha mi épp nem ezt a barátságtalan légkört kedveljük.

Elliot.
A bál estéje.

Valószínűleg mindenki a karácsonyi bálon van éppen, de nem volt hozzá kedve. Megjelent, mert hát illett, de végül úgy döntött, hogy ez ma nem az az alkalom, amikor neki bálhoz bármi kedve is van, így inkább fogta magát és lesétált ide nem törődve azzal, hogy viszonylag késő van már. Nem küldött baglyot, ahhoz túl hirtelen jött az ötlet, csak reméli, hogy itt találja valahol Elliotot, ha már a bálon nem látta, vagy ha nem is, hát legalább megkérdezi, merre keresheti. A csárda előtt azért megáll még egy nagy levegőt venni. Már megint kezdenek kuszák lenni a gondolatai, de talán az segít, ha megtölti a tüdejét ezzel a kissé csípősen friss téli levegővel, aztán szép lassan kifújja. Beletúr a hajába is közben, a mozdulat egy icipicit lenyugtatja, majd lenyomja a kilincset és belép. A hőmérséklet-különbség érzékelhető, annyira, hogy már automatikus mozdulatokkal gombolja ki a kabátját, még a sálat is leveszi a nyakából. Egyébként csak rá kell nézni, látszik, hogy a bálról tévedt ide, még nyakkendőt is kötött ennek alkalmából. Alaposan szétnéz, hátha ismerős arcra akad, noha most nem az érdekli, ki ücsörög még itt ahelyett, hogy a nagyteremben tartózkodna. Nem sikerül felfedezni azt az egyetlen embert, akit éppen keres, úgyhogy végül gondol egyet és egy lemondó sóhaj kíséretében megszabadul a kabátjától, és leül a pultnál az egyik üres székre, annak támlájára téve a kabátot, a sálat pedig az ujjába gyömöszöli, hátha nem hagyja el majd úgy, aztán kér egy vajsört. Elől jár a jó példával minden itt tébláboló diáknak, az tény, de most ez foglalkoztatja a legkevésbé. Talán mégis küldhetett volna egy baglyot, és pár napon belül hazamegy végre, úgyhogy a karácsonyra szánt ajándékot is elhozhatta volna igazán. Közben leszedi a nyakkendőt végre és eltünteti a kabát zsebében, majd nekiáll feltűrni a hófehér ing ujjait könyékig, addig is, amíg megkapja azt az innivalót és összeszedi minden bátorságát, hogy esetleg rákérdezzen, nem tudja-e valaki, merre találja meg Elliotot.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=215703#post215703][b]Axel Sebastian Sjölander - 2013.12.17. 22:56[/b][/url]

Elliot.
A bál estéje.

Valószínűleg mindenki a karácsonyi bálon van éppen, de nem volt hozzá kedve. Megjelent, mert hát illett, de végül úgy döntött, hogy ez ma nem az az alkalom, amikor neki bálhoz bármi kedve is van, így inkább fogta magát és lesétált ide nem törődve azzal, hogy viszonylag késő van már. Nem küldött baglyot, ahhoz túl hirtelen jött az ötlet, csak reméli, hogy itt találja valahol Elliotot, ha már a bálon nem látta, vagy ha nem is, hát legalább megkérdezi, merre keresheti. A csárda előtt azért megáll még egy nagy levegőt venni. Már megint kezdenek kuszák lenni a gondolatai, de talán az segít, ha megtölti a tüdejét ezzel a kissé csípősen friss téli levegővel, aztán szép lassan kifújja. Beletúr a hajába is közben, a mozdulat egy icipicit lenyugtatja, majd lenyomja a kilincset és belép. A hőmérséklet-különbség érzékelhető, annyira, hogy már automatikus mozdulatokkal gombolja ki a kabátját, még a sálat is leveszi a nyakából. Egyébként csak rá kell nézni, látszik, hogy a bálról tévedt ide, még nyakkendőt is kötött ennek alkalmából. Alaposan szétnéz, hátha ismerős arcra akad, noha most nem az érdekli, ki ücsörög még itt ahelyett, hogy a nagyteremben tartózkodna. Nem sikerül felfedezni azt az egyetlen embert, akit éppen keres, úgyhogy végül gondol egyet és egy lemondó sóhaj kíséretében megszabadul a kabátjától, és leül a pultnál az egyik üres székre, annak támlájára téve a kabátot, a sálat pedig az ujjába gyömöszöli, hátha nem hagyja el majd úgy, aztán kér egy vajsört. Elől jár a jó példával minden itt tébláboló diáknak, az tény, de most ez foglalkoztatja a legkevésbé. Talán mégis küldhetett volna egy baglyot, és pár napon belül hazamegy végre, úgyhogy a karácsonyra szánt ajándékot is elhozhatta volna igazán. Közben leszedi a nyakkendőt végre és eltünteti a kabát zsebében, majd nekiáll feltűrni a hófehér ing ujjait könyékig, addig is, amíg megkapja azt az innivalót és összeszedi minden bátorságát, hogy esetleg rákérdezzen, nem tudja-e valaki, merre találja meg Elliotot.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=215793#post215793][b]Elliot Asa Jacob Knight - 2013.12.18. 01:28[/b][/url]

Semmi kedvem nem volt ahhoz a csicsához, ami most van a suliban. Nem is mentem el, inkább itthon maradtam, és gyakoroltam az új dalomat. Sokkal jobb elfoglaltság, mint az, hogy nézzem a tömeget, ahogyan táncol. Leginkább azért sem mentem, mert nem volt kivel, de ez mellékes a számomra. Elvagyok én egyedül: van nassolni valóm, innim, meg zongora. Ha majd megunom, akkor beugrom az unokatesómhoz a csárdába, és beszélgetek vele. Nem hiszem, hogy dugig lenne a hely, elvégre minden diák az iskola falai között tengeti az idejét, az idősebb korosztály, meg valószínű, hogy a családdal. Eljátszottam még egy párszor a dalomat, utána felkeltem, és elmentem letusolni.
A melegvizes felfrissülés után, felöltöztem, pálcámat a zsebembe téve, elindultam kifelé. Bezártam az ajtót, meg a kaput, és a lakósoron át, felballagtam fel a faluba. Minden üzlet az ünnepi hangulatban pompázott, mely eszembe juttatta azt a tény, hogy ez lesz az első karácsony, amit anya nélkül töltök. Némileg elszomorít, de kárpótol az a tudat, hogy apa meghívott magukhoz. Eléggé meglepett, hogy ennyi idő után kezdeményezett, és még inkább meg akar ismerni. Nem zárkóztam el a meghívás elől, sőt! Még ajándékon is gondolkodtam, de nem tudom, hogy mit is vehetnék neki.
Amíg ezen agyaltam, már fel is értem a csárdához, amelynek bejáratán lévő kilincsét lenyomva léptem be. Körbenéztem, egyelőre nem láttam ismerőst, ám mikor szemeim a pulthoz tévedtek, egy Rellonost véltem felfedezni. Szőke tincseit bármely tömegből kiszúrnám, így széles vigyorral az arcomon, megindultam felé. Éppen egy vajsört kapott, közben én is odaértem hozzá. Azonban nem ültem le, hanem a pult mögé sétáltam, és mosolyogva néztem Axelra.
– Parancsol még valamit a kedves vendég? –érdeklődve néztem a fiúra, meg amennyire tudtam, végigmértem. Hófehér ing, elegáns ruha… valószínű, hogy a suliból keveredett ide.
– Felesleges volt kicsípned magad egy ilyen helyre. Tudod, a végén azt fogják hinni, hogy valami gazdag család sarja vagy, aztán elrabolnak, vagy megrontanak itt nekem. –kicsit kötekedtem, de hangomból lehetett hallani, hogy azért féltem is, meg persze viccelődök vele. Néhány vendég nagyon jól tudja itt, hogy mit műveltem a legelső napomon, mikor betévedtem, nem hiszem, hogy valamelyik is belénk merne kötni. Közben szemem sarkából láttam, hogy Jamie hátra megy, ezért elővettem némi erősebb és ütősebb italt. Töltöttem magunknak, és az egyik poharat Axel elé tettem. Jeleztem, hogy nem lesz baj, nyugodtan igya meg. A saját poharamat tartottam felé koccintásra, és ha megvolt, akkor le is húztam az italt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=215840#post215840][b]Axel Sebastian Sjölander - 2013.12.18. 12:02[/b][/url]

Elliot.

A határozottan túl díszes nagyteremhez és az ott tolongó egyénekhez képest ez a hely sehol sincs, valahogy mégis több a levegő, nem áradozik senki körülötte a másik ruhájáról és arról, hogy ki mennyire csinos, meg nem nyafog azon, hogy nem kérték fel még táncolni, a csöpögő párocskákról nem is beszélve. Felüdülés. A nyakkendőt azonnal el is tünteti, nem kell ide, talán még jobb is lett volna, ha átöltözik és megszabadul ezektől a zavaróan elegáns göncöktől, amik csakis anyja tekintélyének köszönhetően jutottak el idáig, de már itt van. Nem a legbizalomgerjesztőbb hely ez a csárda, főleg nem ebben az időpontban, de ez érdekli a legkevésbé, még mindig jobb, mint a másik. Helyet foglal, majd kér egy vajsört és éppen azzal van elfoglalva, hogy feltűrje az inge ujját könyékig, amikor meg is kapja.
- Köszönöm. - mormogja, fizet is, mert ilyen helyeken úgy szokás, aztán elszórakozna a bal ingujja feltűrésével is, ha nem hallana egy ismerős hangot. Felpillant, elvigyorodik és megvonja a vállát lazán.
- Ha már adott a kérdés, de. Egy barátomat keresem igazából. Olyan százhetven magas, barna haja van meg barna szeme, barátságos és elég sűrűn megfordul errefelé, legalábbis azt hiszem. Ja igen, Elliotnak hívják. - közli vigyorogva, majd nyelvet is ölt a folytatásra.
- Relatíve... de azért nem megy ám az olyan könnyen. Nem volt kedvem a bálhoz, és mivel nem láttalak, feltételeztem, hogy itt leszel, vagy legalább akad valaki, akit megkérdezhetek merre talállak meg. Hogyhogy nem jöttél? Na... várj... kitalálom. Téged sem érdekel, hogy kinek csinosabb a ruhája, kinek ki tetszik és kit kértek fel vagy nem kértek fel táncolni. A végighallgatott édesdrágaüngyürbüngyürbogárkám-féle csöpögős beszélgetések csak a ráadás. - csak úgy úszik a szarkazmusban hirtelen minden egyes szava, de ma ő meg a bál valahogy nem jutottak közös nevezőre. Látszik. Unottan könyököl fel a pultra, majd hozzá is nyúlna a rendelt italhoz, ha nem töltene neki a fiú valami erősebbet. Kelleni fog. Rájött már, hogy nem feltétlen az a legjobb dolog, ha kifejezetten keresi Elliot társaságát, mert nehéz befogni a száját és nem elmondani, hogy mit is érez, sőt az egész minden egyes perccel mintha erősebb lenne, pedig épp, hogy nem kellene az agya még racionálisan gondolkodó fele szerint, de a másik, irracionális rész tesz az egészre, és határozottan azt mondogatja, hogy itt a helye, mert miért ne lenne. Talán még egyszer változhat a tényállás, még ha most csak hiú reménynek tűnik is.
- Skål.- jelenti ki, ha már koccintanak, aztán egy kortyra megissza az egészet. Egy köhögésnek induló krákogás csak lesz belőle, mert jó erős ez a valami, majd már ismét vigyorogva pillant szét.
- Pont most járok elől a jó példával. Mi is volt ez? Apropó... brännvint kóstoltál már? - kérdezi, majd addig is, amíg választ kap, azt a vajsört nem hagyja ott megavasodni a pulton, belekortyol, majd máris kérdőn pislog Elliotra. Csak ne lennének azok a fránya lepkék, de vannak, és kezd az az érzése lenni, hogy ha megkérdezi, amit márpedig mindjárt meg fog, hatalmas hülyeséget művel, de még egy korty vajsör és meglesz hozzá a bátorsága.
- Elliot, az jutott eszembe... van már programod szilveszterre? Ha... ha nincs még, esetleg lenne kedved nálunk tölteni? - kiböki hirtelen, mielőtt még meggondolná magát, aztán sürgősen jöhet még egy adag vajsör, amíg választ kap.