36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Hírek: Ne feledjétek! 2024. március 16.  23:59-ig várjuk a tanári, képességoktatói és házvezetői pályázatokat!
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Jamie Marcus Wayne összes RPG hozzászólása (33 darab)

Oldalak: [1] 2 » Le
Jamie Marcus Wayne
INAKTÍV


ex-csárdatulaj
RPG hsz: 77
Összes hsz: 711
Írta: 2013. március 28. 17:23 Ugrás a poszthoz

Sharlotte

Ez a második napom a csárdában. Az én csárdámban. Hihetetlen kimondani, el sem hiszem, hogy itt vagyok egyáltalán Bogolyfalván. Igaz, már pár napja elkezdtem berendezkedni az új házamban a Macskabagoly utczában, de a költözés még tegnapig váratott magára. Őszintén, borzalmas volt az első éjszaka. Minden olyan szokatlan volt, éjjel le is borultam az ágyról, rossz felé fordultam.
Már a tegnapi napon beálltam dolgozni, és jól le is fárasztottak. Azért teljesen más egy mugli pubban kiszolgálni az embereket, mint itt, ahol attól kell rettegnem, hogy ha nem vagyok elég gyors, megtalálnak átkozni.
Délutánra mentem be, a délelőttöt azzal töltöttem, hogy felébredjek a friss, hideg levegőn. A reggeli kávé helyett futni indultam, aztán hazaérve első dolgom volt letusolni. Felébredtem, az egyszer biztos.
Mivel az ebéd sem készül el magától, a konyhában pár konzervből csináltam valami ehetőt. Mesterszakácsnak nem mehetnék el, szerintem ha anyám meglátná amit készítettem, fejbe vágna egy fakanállal. Lényegben ehető volt az a cucc, a mosogatni való pedig pár perc alatt elmosta magát. Eközben a szobámban öltözködni kezdtem, és a hajammal próbáltam valamit kezdeni. Végül a szokásos szanaszét álló hajam maradt, a ruha pedig piros kockás ingből, farmerből, és tornacipőből állt össze. Vidáman ugráltam le kettesével a lépcsőfokokon, még ebben a hülye időben is jó kedvűen szaladgáltam. Kabátot húztam, na meg sálat, és egy-két perc múlva a csárdába értem.
Estefelé többen vannak, mint délután, szóval nem volt nagy hajtás. A kabátot átcseréltem kötényre, és belevetettem magam a munkába. Csak öreg, és rusnya varázslók és boszorkányok voltak, úgyhogy szerintem eléggé furcsa jelenség lehettem ahogy széles vigyorral ugráltam közöttük.
Aztán betért egy lány is, amikor épp a pult mögött tartózkodtam. A poharakat törölgettem el, amikor kért egy vajsört.
-Egy vajsör rendel, tessék, egészségedre -mosolyogva tettem le elé egy alátéttel együtt a poharat, és még kb. két másodpercig néztem őt. Szép csaj, de hé, ez egy munkahely...
Jamie Marcus Wayne
INAKTÍV


ex-csárdatulaj
RPG hsz: 77
Összes hsz: 711
Írta: 2013. március 29. 14:02 Ugrás a poszthoz

Sharlotte

Furcsa érzés amikor az ember eléri a céljait. Csak egyszer jártam a faluban korábban, most mégis itt vagyok, talán a szívem húzott ide. Még nagyon érdekes minden, ugyanis én eddig az iskolán kívül csak kirándulni voltam varázslófalvakban. Az emberek újak, és mindenki ismeretlen. Szerencsém, hogy talpraesett vagyok és nem félek tőle, hogy magányos leszek. Főleg itt a csárdában, ahol soha nincs nyugalom.
A napi munkaidő kezdetét vette, aztán csodák csodájára a lány, aki kérte a vajsört, megszólított. Mivel annál a két másodpercnél tovább nem figyeltem őt, felvont szemöldökkel pillantottam ismét rá. Kezem megállt a pohár törölgetése közepette, amit éppen folytatni akartam. Körbenéztem magam körül, és mögött, hogy ő most vajon tényleg nekem beszélt-e.
-Én? Aha...most költöztem. Londonból -ez volt az első olyan beszélgetés, amire élesben kellett reagálnom. Azért érezhető volt az egyszerű mondatomból és a kiejtésemből, hogy ez még nem megy annyira mint a már begyakorolt kiszolgálós duma. Alexa azt tanította meg első sorban, hogy a munkahelyen hogyan kell majd beszélnem, és azt mondta, a további beszélgetés menni fog majd, mint a karikacsapás, csak idő kell hozzá. Én meg büszke vagyok magamra amiért rögtön tudtam válaszolni.
Széles vigyorral néztem a lányt. Szerettem volna valamit mondani neki, aztán eszembe jutott... Ez a "rájöttem!" az arcomon is látszott, egy pillanat alatt leraktam a poharat, megtöröltem a kezem, és az övé felé nyújtottam.
-Jamie Wayne -próbáltam minél normálisabban kimondani a nevem, nem hadarva. Nem tudtam, hogy a lány megérti-e vagy sem. -Te?
Miközben megtudtam a lány nevét, morogva intettek, hogy rendelni akarnak. Egy röpke "elnézést" után odafutottam az öreghez, majd vissza a pultba.
-Itt laksz? -kérdeztem a szöszitől, mert nem szerettem volna ha társaság nélkül marad, vagy bunkónak hisz. Közben kitöltögettem a röviditalokat, és tálcára raktam.

Jamie Marcus Wayne
INAKTÍV


ex-csárdatulaj
RPG hsz: 77
Összes hsz: 711
Írta: 2013. március 31. 15:11 Ugrás a poszthoz

Sharlotte

Hihetetlen, hogy már a második napon olyan lánnyal futok össze, aki onnan származik ahonnan én. Bár nem értem mit kereshet itt, kissé furcsa arckifejezés vonult át az arcomon.
-Szép a mosolyod -engedtem meg egy bókot vigyorogva. Szememben a huncutság apró szikrája villant fel, csak a szokásos. Vele szemben nem reménykedtem semmiben, több okból is. Munkában voltam, randira pedig nem akartam hívni. Ráadásul kicsit fiatalnak tűnt, elég gáz lenne ha a későbbiekben csúnyán néznének rám.
A rendelés felvétele után kérdeztem egy pont passzentosat, és hopp! Még egy ok amiért letettem a lányról. A faluban lakik, méghozzá a testvérével. Köszi, de verés nélkül is jól vagyok. Továbbra is vigyorral a képemen bólogattam a feltételezésre. Új vagyok, gondolom rám is van írva.
Gyorsan kiugrottam az italokkal az öreghez, és csak ezután válaszoltam a kérdésre. Kellett fél perc, hogy teljesen megértsem a mondatot, kívülről viszont ez úgy látszhatott, hogy erősen gondolkodok a válaszon.
Felpillantottam, és szembesültem vele, hogy páran eltűntek a kocsmából. Na de nem baj, a megcsappant létszám úgyis kétszeresére fog nőni estére.
-Én nem tudom -bután megráztam a fejem, a helyzet megkívánta, hogy még vállat is vonjak. -Második napom ez, nem nézelődtem. Vannak jó helyek? -felvont szemöldökkel néztem, nekitámaszkodtam a pult belső felének, így helyezve magam ideiglenesen kényelembe.
Jamie Marcus Wayne
INAKTÍV


ex-csárdatulaj
RPG hsz: 77
Összes hsz: 711
Írta: 2013. július 25. 18:19 Ugrás a poszthoz

Unokaöcsém

Eljött a várva várt nap, az unokaöcsém érkezése. Kaptam nem olyan régen egy baglyot, miszerint Leonard, apám testvére szeretné, ha gondját viselném a házasságon kívül született fiának. Húztam a számat egy ideig, mert az, hogy egyedül lakok, számomra borzasztóan jó érzés. Nincs gondom Elliottal, sőt, kedvelem az unokatesómat, de mégis... Belementem persze, hát hogy mondhatnék nemet erre, de előre megmondtam, hogy nem fogom átvenni az apja szerepét.
Még Ell érkezése előtt az unokahúgom segítségét kértem. Ő jobban ismeri, hiszen az ő öccse, szóval segített kitalálni, hogy mi legyen a házzal. Arra jutottunk, hogy az első pár napban még a nappaliban, a kanapén fog aludni, aztán gyorsan együtt összeállítjuk a saját ki otthonát a kert végében. Bogár szerint ez közelebb hoz majd minket egymáshoz és jó muri lesz. Hát úgy legyen!
Készen voltam az érkezésre, de mivel a csárdában munka volt, és nem volt más, aki besegített volna, kénytelen voltam azt mondani, hogy jöjjön be. Még egy vajsörrel is készültem neki, hiszen abban olyannyira kevés alkohol van, hogy szinte lehetetlen egy korsótól berúgni.
A farmerom zsebében lapultak a kulcsok, amiket direkt a számára csináltam. Kell a kapuhoz is, meg a bejárathoz, így a másolatokkal együtt négy kulcs várta, hogy az új lakó megkaparintsa őket.
Telt az idő, és ahogy a falon lustán ketyegő órára pillantottam, egy szusszanással vettem tudomásul, hogy a gyerek vonata már pár perce befutott, és nemsokára ő is betoppan.
Kíváncsi voltam, mekkora, és milyen lett. Már vagy három év eltelt azóta, hogy utoljára láttam.
Éppen a hátsó asztaloknál vettem fel a rendeléseket amikor a már megszokott balhék zaját hallottam. Odakaptam a fejem, hogy kiket kell szétszedni, és először nem is akartam hinni a szememnek. Elkáromkodtam magam, szépen magyarul, és pár lépéssel ott termettem az unokaöcsém mellett. Pálcaintéssel kaparintottam meg a pálcáját, majd azt a fehér kötényem zsebébe rejtettem.
- Csak nyugodj meg, oké? - tudtam valami képességről, amit még nem tud kontrollban tartani, így inkább szavakkal - persze az anyanyelvünkön - próbáltam lenyugtatni. A pálcám hegye az idősebb, és jócskán ittas férfira fordult, míg a szabad kezemmel Elliot vállát fogtam meg, és húztam el onnan egészen a pult mögé, ahol is leültettem egy kisebb székre.
- Mégis mi volt ez? Meg sem érkezel és már balhézol? - egy kicsit felidegesített, még a mosolyom is lefagyott az arcomról. Az előkészített vajsört a kezébe nyomtam, és odaszóltam a már türelmetlenkedő vendégeknek, hogy várjanak egy percet.
- Igyál - utasítottam, és még egy figyelmeztető pillantást küldve felé elindultam, hogy kivigyem a rendeléseket.
Jamie Marcus Wayne
INAKTÍV


ex-csárdatulaj
RPG hsz: 77
Összes hsz: 711
Írta: 2013. július 25. 20:55 Ugrás a poszthoz

Unokaöcsém

Már maga a gondolat sem dobott fel túlságosan, hogy Elliot szabadon fog garázdálkodni a házban amíg haza nem érek. Hacsak Bogi nem megy éppen haza. És akkor erre rátett még egy lapáttal, hogy alig két perc alatt - mert körülbelül ennyi ideig nem figyeltem az ajtóra - balhézni kezdett. Változott sokat, de a saját unokatesómra mindig emlékeznék, tehát nem volt kétség, hogy ő az. Le is állítottam őket, a részeggel meg nem is foglalkoztam többet, felesleges megmagyarázni neki bármit is, még a végén tényleg nagyobb baj lesz.
- Jó, nyugi, hűtsd le magad - megcsóváltam a fejem, és vettem egy nagyobb lélegzetet. Tudom milyen amikor belekötnek az emberbe, de nem az a módja, hogy egyből leátkozza. Azt hiszem kicsit más a vérmérsékletünk. Én inkább pörgök, és nem az erőmet fitogtatom. Aztán lehet, hogy Ell sem, de most nagyon úgy tűnt.
A bocsánatkérésére megráztam a fejem. Egyszerűn még nem tudtam lenyelni a békát, szerettem volna kicsit megráncigálni, hogy miért nem maradt nyugton a fenekén. Pár pillanat alatt kitöltöttem a rendeléseket, és nem szívesen, de otthagytam annyi időre a gyereket, amíg kivittem a poharakat. Nem szeretem varázslattal intézni ezeket az ügyeket, meg jól is esik sürögni-forogni az emberek között.
Páran távoztak a fizetés után, többek között az a nem éppen józan férfi is, aki indulás előtt még egy nagyon sötét pillantást vetett az unokaöcsémre. Valószínűleg nem tetszett neki, hogy ott ült a pult mögött, ahova senki másnak nincs engedélye belépni, mint nekem, meg az alkalmazottaknak.
- Itt is vagyok. Mesélj, milyen utad volt? Tetszik a falu? Tudom, hogy nem ehhez vagy szokva...de egy idő után tetszeni fog. Nem olyan rossz ám - bátorítóan mosolyogtam rá, hátha egy kicsit jobb kedve lesz.
- Kérsz még valamit? Vagy szeretnél már hazamenni? - utóbbi kérdésnél előkotortam a zsebemből a kulcsokat, és a kezébe nyomtam egy röpke magyarázattal.
Jamie Marcus Wayne
INAKTÍV


ex-csárdatulaj
RPG hsz: 77
Összes hsz: 711
Írta: 2013. július 27. 11:58 Ugrás a poszthoz

Unokaöcsém

Jól látszott rajta, hogy ideges, és felhúzta magát az őt ért támadáson, de azért szerintem egy kicsit eltúlozta. Megmondhatta volna, hogy a tulaj rokona, és nem kell egyből leátkozni senkit.
- Igen, ilyenkor nem sok korodbeli jön ide. A nővéred azt mondja, kevés év közben az átiratkozás -vontam meg a vállam. Számíthatott volna rá, hogy a vonatút nem lesz a legkellemesebb, kánikulában meg főleg. Igazat megvallva örültem neki, hogy unatkozott, mert inkább teljen így az út, mint hogy már ott is átkokkal dobálózzon. - Ez az első napod. Nekem sem volt zökkenőmentes, elhiheted. Segítünk benne, hogy jobb legyen, azért vagy itt - széles mosollyal az arcomon borzoltam össze a haját. Hátha átragad rá is valami a jókedvemből.
- Harapnivaló...öh... - forogni kezdtem és kapkodtam a fejem jobbra-balra, hátha meglátok valamit, de csak egy csomag ropit sikerült kiszúrnom. Ideje lenne valami mást is beszereznem. Azt a csomag ropit a kezébe nyomtam, majd megráztam a fejem. - Nem, dehogy, megoldom - vágtam rá, közben meg megkapta a kulcsokat is. Úgy tűnt vár még valamire, így hát tapsoltam egyet, furcsán bámulva őt. Aztán a fejemhez kaptam. - Óh! A pálcád - kicsit belezavarodtam, a dolgokba. Kivettem a kötényem zsebéből a pálcáját, és figyelmeztető nézéssel visszaadtam.
Ell máris önállósította magát. Vigyorogva figyeltem ahogy rendet rakott maga után, miközben a pultnál ülőknek töltöttem az italokat.
-Én remekül, minden a legnagyobb rendben. Vannak jó csajok, hamburger, meg csendes a környék - válaszoltam röviden és tömören, majd a hajamba túrva ránéztem, ahogy kisétált a ládáihoz. - Jobb lenne. Estig legalább körbe tudsz nézni, érezd otthon magad, csak ne csinálj rumlit, meg semmi rosszat. Aztán ha hazaérek, dumálunk - bólintottam, és mivel kimentem az asztalokhoz, még indulása előtt megveregettem a vállát. - Az 52-es a miénk.
Jamie Marcus Wayne
INAKTÍV


ex-csárdatulaj
RPG hsz: 77
Összes hsz: 711
Írta: 2013. augusztus 19. 21:01 Ugrás a poszthoz

Vöröske

Már egy napja betöltöttem a tizenkilencet. Egyáltalán nem változott meg semmi, a fontosabb már egy évvel ezelőtt megvolt, és azt hiszem, nem is fogom számolni a koromat. Anyukám mondta mindig, hogy mindenki annyi idős, amennyinek érzi magát. Na hát én azt hiszem, örökké tizenhat leszek, egyáltalán nem vágyok rá, hogy felnőjek.
Gyerek már van a nyakamon, asszony szerencsére nincs. Kéne a fenének valami boszi a konyhába, aki egész nap zsörtölődik! Ehh... A gyerek is már szobatiszta, ellátja magát, csak az zavar, hogy vedel mint valami kocsis. Egyszer úgy nyakon fogom érte vágni - vagy majd a nővére, rá jobban hallgat -, hogy nem kívánja többé az alkoholt.
Nem ünnepeltem meg a napomat, még a fülem is a helyén maradt. Otthonról kaptam egy kisebb ajándékot, de munka után olyan fáradt voltam, hogy még mindig ott hever az ágyam végében, csak a levél van felbontva. Minden a legnagyobb rendben van otthon, persze anyu rengeteget kérdezősködött a levélben. Nem értem őket...hiszen semmibe nem kerülne, hogy használják a kandallót, és meglátogassanak...de ők tudják. Ha akarják látni a kisfiukat, majd lépnek. Engem ellep a munka, és nem bánom, nagyon élvezem a csárda vezetését, és az emberek közötti ugrálást.
Nem mellesleg rengeteg szép lány tér be hozzánk, így történt ez a mai napon is.
Délutános műszakra mentem be, már csak fél óra volt hátra. Éppen a pult mögött szusszantam egyet, amíg az unokahúgom, Bogárka futkosott körbe a vendégek körül. Pislogás nélkül néztem végig, ahogy egy csinos, vörös leányzó megállt előttem, majd köszönt. Elvigyorodtam, majd összevontam a szemöldököm, és oldalra biccentettem a fejem egy kissé.
- Heló kisasszony - üdvözöltem kedvesen. Nem lepleztem egy pillanatig sem, hogy kósza tincsei, és a csinos kis pofija egyből levettek a lábamról. - Igazolni tudod, hogy átlépted a korhatárt? - huncutul mosolyogtam rá, és próbálkoztam úgy összerakni a mondatot, hogy megértse, mit szeretnék. Nem gyakori, hogy ilyet kérdezek a vendégektől, pláne nem magyarul. Valami iratot, amiből kiderül...a neve. Persze nem az érdekelt, hogy hány éves, látszott rajta, hogy nem tizennégy. Meg egy vajsört még az unokaöcsémnek is adok, abban nincsen semmi rossz.
Utoljára módosította:Jamie Marcus Wayne, 2013. augusztus 19. 21:02
Jamie Marcus Wayne
INAKTÍV


ex-csárdatulaj
RPG hsz: 77
Összes hsz: 711
Írta: 2013. augusztus 19. 22:12 Ugrás a poszthoz

Vöröske

Végig a kis vöröskét néztem, mialatt a táskájából előszedte az igazolványát. Tetszett a mosolya, és ezalatt a pár pillanat alatt jobban szemügyre tudtam venni. Tetszetős.
Még rá sem tudtam nézni az igazolványra amikor közölte, hogy hogy is áll korban. Felvontam a szemöldökömet, majd a kártyára pillantottam, és elolvastam a nevét, meg az adatait. Felsóhajtottam, örülök amikor a saját anyanyelvemen beszélhetek, és ahogy megláttam, hogy ő is angol, elmosolyodtam - még jobban, mint eddig -.
- Mi késztet egy ilyen csinos lányt arra, hogy egy koszos kocsmában ünnepelje a legfontosabb születésnapját, Ginnie? - kérdeztem tehát angolul. Ha nem szereti, nem erőltetem a teljes nevét. Ha már szülinapos, és még helyes is, hát én nem azon leszek, hogy megbántsam, vagy elijesszem.
- Ó, milyen udvariatlan vagyok, Jamie vagyok, Jamie Wayne, és enyém a csárda - mosolyogtam büszkén, majd széttártam a karjaimat. Tudom, hogy nem nagy szám, de büszkeséggel tölt el, hogy sikerült eddig egyben tartanom a helyet, és egészen jól alakulnak az anyagi dolgaim is.
Mikor észbe kaptam, hogy nem csak bámészkodni kéne - bár volt miben -, felkaptam egy korsót, és teletöltöttem a híres vajsörünkkel, amit egy alátétre helyezve leraktam a lány elé.
Leült a pulthoz, ezt meg én egy elégedett mosollyal nyugtáztam. Nem akadt ki a pofátlanságom miatt, ami valljuk be, jó dolog.
- Van kedved velem ünnepelni a születésnapunkat? Tudod, az enyém tegnap volt, a tizenkilencedik. Van még otthon egy kis torta, amit az unokahúgom csinált, és körülbelül húsz perc múlva végzek... - vetettem fel teljesen ártatlanul a kérdést. Nem volt különösebb hátsószándékom ezzel a meghívással, csupán szerettem volna jobban megismerni, a csárdán kívül is.
Jamie Marcus Wayne
INAKTÍV


ex-csárdatulaj
RPG hsz: 77
Összes hsz: 711
Írta: 2013. augusztus 20. 17:15 Ugrás a poszthoz

Vöröske

Szomorú dolog, ha valakinek elfelejtik a születésnapját...bizony. Már akinek. Nekem ez most elég jól jött, talán éppen ennek köszönhetően az este folyamán többet is megtudhatok a vöröskéről.
Nem nagyon tudtam hogy reagálni, csak egy 'sajnálom' mosolyra futotta. Ez a vigasztalós dolog nem az én asztalom, jobban szeretem elterelni a figyelmüket az embereknek a gondjaikról.
- Véletlenül említsd meg - vontam meg a vállam vigyorogva. Én a volt sulimban szerencsére csak barátokkal voltam összezárva, így mindenki tudott mindenkiről...mindent. Szülinapokon a jó kis hideg vizes ébresztés volt a szokás, de aztán mindig adtunk egymásnak valami apróságot.
- Ohm, köszi - furcsán néztem egy másodpercig, hiszen nem az ő dolga a bókolás. Gyorsan túlléptem a dolgon, és inkább tettem a dolgom, amint eszembe jutott... Csúnya dolog megváratni a vendégeket, pláne az ilyen csinosakat, mint Ginnie.
- Egészségedre, szülinapos lány - kacsintottam rá olyan kis aranyosan. Igaza van, tényleg finom az itteni vajsör. Én sem változtattam rajta semmit, nem szeretném azt hallgatni, hogy mióta új tulaj van, nem is jó a vajsör.
- Köszi, most már az - utalok egy kissé arra, hogy mekkora szerencse, hogy betért. Örömmel hallottam, hogy elfogadta a meghívásomat, majd az órára pillantottam. Kereken tizenöt perc volt hátra. - Ő az unokatesóm - böktem a fejemmel a tálcával futkorászó Bogárkára, gondoltam biztos ismeri. - A kavicsba jársz, nem? - felvontam a szemöldököm, hátha tévesen ítéltem meg a helyzetet. Közben a mellette ülő idősebb hölgynek kitöltöttem a következő pohár whiskyét.
- És Ginnie, milyen közeledni a bűvös tizennyolchoz? - mosolyogtam rá kíváncsian, lopva az órára pillantva, mintha attól gyorsabban telnének a percek.
Jamie Marcus Wayne
INAKTÍV


ex-csárdatulaj
RPG hsz: 77
Összes hsz: 711
Írta: 2013. augusztus 20. 22:28 Ugrás a poszthoz

Vöröske

Ő is belekavarodott a zagyva mondatba, mint ahogy én is. De nevetett magán, hát én sem tartottam vissza, jót kacagtam rajta. Komolyan, mintha zavarba jött volna, bár nem lett olyan vörös, mint a haja, tehát nem tudom...talán spontán vannak ilyen belekavarodásai.
Azon is jót nevettem, amikor hozzátette a köszöntéshez, hogy nem ihatok amíg dolgozok. Igaza volt, munkaidőben nem szoktam inni, bár máskor se nagyon, legalábbis nem mértéktelenül. Gondolom sokan azt várnák, hogy kocsmatulajként éjjel-nappal vedelek, de annak semmi értelme... A vajsör semmi, és az a pár pohár pezsgő vagy bor, amit az ismerkedős estéken a lányokkal elfogyasztok, szintén semminek mondható, épp hogy hangulatot ad.
- Majd talán később - vontam meg a vállam, és felhoztam a témát, hogy esetleg megünnepelhetnénk közösen a születésnapját, meg az enyémet. Örültem, hogy nem kellett hosszan győzködni, és még az unokahúgomat is ismeri. Csodálatos, akkor majd ki tudom őt faggatni, hogy Ginnie milyen. Persze csak az este után.
- Majd ha lesz valami iskolai darabotok, hívjatok el, szívesen megnéznélek előadás közben - villantottam rá egy huncut mosolyt.
Az idő elütése érdekében kérdezősködni kezdtem. Tapasztalatom szerint semmi nem változik a bűvös tizennyolccal, azon kívül, hogy ár senki nem szólhat ha alkoholt fogyasztunk.
Teljesen kiment a fejemből, hogy a suliban vizsgaidőszak van, így érdeklődve figyeltem őt, ahogy beszélt, és mesélt. Aztán visszakérdezett, de nem tudtam semmi érdekeset mondani, csak megráztam a fejem.
- Semmit. Örültem, hogy önálló lehetek, és ennyi - végül adtam egy rövidke választ is.
Nagyon gyorsan letelt az a maradék kis idő is. Ginnie bőven tudott végezni a vajsörével, én meg beszéltem pár szót az unokatesómmal, és a kötényemet a helyére téve léptem ki Ginnie mellé a pult külső felére.
- Indulhatunk, Hölgyem? - nyújtottam a karomat, hogy nyugodtan karoljon belém, és ha nem volt semmi más mondanivalója, egyenest kifelé indultam, hogy hamar hazaérjünk.
Jamie Marcus Wayne
INAKTÍV


ex-csárdatulaj
RPG hsz: 77
Összes hsz: 711
Írta: 2013. október 15. 16:05 Ugrás a poszthoz

Lexine


Eleget gondolkodtam a dolgon, és hiába van a szerelem még messze köztem és a szőke között, szeretném, ha többet lenne a közelemben. Most meg, hogy hazatért - halvány libakaki gőzöm sincs róla, merre járt -, még meg is lehetne oldani.
Elliottal nem beszéltem a terveimről, majd közlöm vele, ha Lex elfogadja a felkérésemet. Ha eggyel többen leszünk, neki nem nagyon fog feltűnni, hisz van saját kis házikója. Én nem szólok bele abba, hogy ő kit hoz haza, ő meg ne szóljon bele, hogy én kit költöztetek be. Igaz, hogy a szőke nem valami barátnőtípus, de éppen ezért jó a mi "kapcsolatunk", már ha annak lehet nevezni. Olyan se veled, se nélküled dolog ez. Nem zavar, hogy másokkal is van, ha azt nem a szemem előtt csinálja. És fordítva is valami hasonló áll fenn.
Baglyot küldtem hozzá, egy rövid levéllel. A stégen várom sötétedéskor. Mivel választ nem kaptam, így nem tudtam, el fog-e jönni, de bíztam benne. A múltkor elkértem anyu pizzareceptjét, így indulás előtt jócskán nekiálltam szakácskodni. Az unokaöcsém volt az áldozati alany, de mivel nem esett össze, és meg is vacsorázott rendesen, nem féltem, hogy Lex inkább a tóba dobja a kaját, ha belekóstol. Tehát egy doboz pizzával, egy üveg borral, és két nagyobb pokróccal indultam lassan a stéghez.
Még időben voltam, sehol senki, csak én, meg a csend. Leterítettem az egyik pokrócot, a vacsit meg leraktam mellé, és amíg várakoztam, összeszedtem pár kavicsot, és a fehér tornacipőmre rettentően vigyázva lementem a tó széléhez, hogy kacsázással mulassam el az időt.
Jamie Marcus Wayne
INAKTÍV


ex-csárdatulaj
RPG hsz: 77
Összes hsz: 711
Írta: 2013. október 17. 17:06 Ugrás a poszthoz

Lex

Egy kérdés visszhangzott bennem mindvégig, amíg a kövekkel szórakoztam. Hülye vagy? A válaszom pedig magamnak is egy határozott IGEN volt. Végül is, mi baj lehet belőle...? Egyik pillanatban határozottan arra vágytam, hogy az a lökött szőke reggelente ott legyen mellettem, amikor felkelek, és azzal a semmi jót nem ígérő pillantással nézzen rám.
Azt hallottam, az iskola falai között valahol rejtőzik egy kínzókamra. Hát felőlem oda is vihetnek, akkor sem tudom megmondani, mi fogott meg annyira Lexben, hogy odaköltöztessem a házamba. Ezzel tutira megfosztom magamat a szabadságtól, mert mégsem vihetek haza úgy lányokat, hogy az meg vár, és mesélne a napjáról. Bizony, már az is szokása. És nem untat. Ha sok, könnyen befogom a száját, de teljesen jól kiegészítjük egymást, mint két több mint barát.
A kövek csattogására figyeltem, fel sem tűnt, hogy szórakozásom közepette megérkezett Ő. Stílusosan, rá utalóan dobott meg egy kővel, de szerencséje, hogy a pulcsim megvédett, és nem kellett az est további részében a derekamat ápolnia...
- Heló cica. Vártalak már - vigyorogtam rá, közben meg leporoltam a kezeimet. Lassan fordultam egész testemmel felé, és még lassabban, de nagy léptekkel odasétáltam hozzá. A végigmérés meg már megszokás volt. - Jól nézel ki, jó sapka - pöcköltem meg felfelé a sapkája simléderét. Elhelyezkedtem mellette a pokrócon, és mintha egy órája találkoztunk volna utoljára, úgy nyomtam egyszerű köszönős csókot az ajkára. Ez még belefér.
- Én sütöttem a pizzát, Elliotnak ízlett. A bort meg szereted, nem? - vontam fel kissé a szemöldökömet. Egyáltalán nem voltam feszült, pedig a gondolat, hogy mikor kérdezzem meg, folyton a fejemben cikázott. A puszta jelenléte megnyugtatott.
Utoljára módosította:Jamie Marcus Wayne, 2013. október 17. 19:11
Jamie Marcus Wayne
INAKTÍV


ex-csárdatulaj
RPG hsz: 77
Összes hsz: 711
Írta: 2013. október 20. 13:28 Ugrás a poszthoz

Lex

- Engem meg hidegen hagy, hogy szereted vagy nem - vigyorogtam ezerrel. Nálam is, mint a többi pasinál, a cica egy olyan becézés, amit legtöbbször akkor mondunk, amikor fogalmunk nincs róla, hogy hogyan hívják a lányt, akit próbálunk meghódítani egy estére. Lexnél viszont nem ez a helyzet, gondolom ő is tudja, hogy ha akarnám sem tudnám elfelejteni a nevét. Mekkora hülye lennék, ha el akarnám...
- Mint mindig - öltöttem ki a nyelvem én is. Sosem voltam az az egoista majom, aki tudja magáról, hogy milyen jó pasi, és nem szeretnék a jövőben sem az lenni. Én csak Jamie vagyok, a srác, aki a barát-barátnőjével viselkedik ilyen idiótán.
A röpke csókunk elárult mindent. Semmit nem jelentett az az idő, amit külön voltunk, amíg nem volt itt, és még csak nem is üzent. Nem mondom, hogy nem tudnék nélküle élni, mert csak levegő nélkül nem lehet élni, de azért örülök, hogy visszajött, titkon pedig remélem, hogy közöm van a dologhoz. Jó volt újra látni.
- Te meg tudod, hogy nem vagyok egy konyhatündér, csak próbálkozok, azt is ritkán - mosolyogva sóhajtottam, és figyeltem minden mozdulatát. Amíg ő belekóstolt a pizzába, én a bort nyitottam ki, nagy pukkanással, és vicces elhajolással. Egy hajszál választott el attól, hogy megvakítson. Nem gondoltam, hogy ha egy vicces meglepetésboltból veszem a bort, nekiáll pezsgőt játszani, és kilövi a parafadugót.
- Ez meleg volt - szusszantam fel kissé felgyorsult szívveréssel. Eközben a dugó a tó felszínén landolt. Beleszagoltam a borba, majd óvatosan belekóstoltam. - Oké, ez bor - állapítottam meg gyorsan, bólintva párat.
- Mert hiányoztál - vágtam rá gondolkodás nélkül. A vacsi meg a bor nem csak azért volt, hogy a kérdéshez alap is társuljon. Szeretem ezt, és ennyi. - És mert szeretnék kérdezi valamit. Nyugodj meg, eszem ágában sincs megkérni a kezed. Csak asszem jó lenne többet együtt lenni, és van mg hely a cuccaidnak a házban. Szóval, van kedved hozzám költözni? - gyorsan belecsaptam a dolgok közepébe, a borosüveg nyakán dobolva figyeltem a reakcióját.
Jamie Marcus Wayne
INAKTÍV


ex-csárdatulaj
RPG hsz: 77
Összes hsz: 711
Írta: 2013. október 20. 16:13 Ugrás a poszthoz

Lex

Nem mondtam már semmit, ő tudja, hogy megszokja, vagy sem. Én már megszoktam, hogy azt mondom, ami éppen jön, és nem gondolkozok fél órát rajta, hogy hogy is kéne hívni, hogy ne sértődjön meg.
- Ha szerencsém van, a csajok csinálnak valamit, amiből marad ebédre - jegyeztem meg. Ezt élvezem abban, amikor nem mennek el egyből, hanem még maradnak, hátha egy csókon kívül ajánlatot is kapnak a következő estére, netán a házasságra. Még csak az kéne... Megfőzik a reggelire szánt háromfogásos vacsorát, amiből én két napig jóllakok.
- Az íze jó - nyújtottam oda neki az üveget, miután megbizonyosodtam róla, hogy nem fogja lemarni a nyelvünket, és méreg sincs benne. Csak a dugója volt ilyen cseles, de ha kiüti a szememet, nem biztos, hogy azt mondom, "csak".
Nagy nehezen, de letudtam, amiért találkozni akartam vele (főként). Egy kő esett le a szívemről, főleg mivel a kérdések között láttam a szemében, hogy már előre rosszul van attól, amit kérdezni fogok a végén. Pedig tudhatná rólam, hogy eszem ágában sincs 19 évesen feleséget keresni.
Míg gondolkodott, én is kivettem egy szelet pizzát a dobozból, és mindössze három harapással el is tüntettem. Elvigyorodtam amikor kérdéssel válaszolt. Ez biztos jele volt annak, hogy nem fog elküldeni a tó fenekére az ötletem végett.
- Teljes mértékig azt szeretném, hogy a nyakamon lógj - válaszoltam levakarhatatlan vigyorral, és közelebb hajoltam az arcához. - Ne nézz így - megpusziltam az arcát, majd az ajkára is adtam egyet.
Jamie Marcus Wayne
INAKTÍV


ex-csárdatulaj
RPG hsz: 77
Összes hsz: 711
Írta: 2013. december 2. 21:42 Ugrás a poszthoz

Asszonykám, Lexine

Most minden jó. A csárda is jól meg, otthon is minden rendben, és a távol levő családtagjaimmal is minden oké. Már alig várom az ünnepeket. Elterveztük már most, hogy egyik nap csak itthon leszünk, aztán bemutatom a szüleimnek Lexit és Elliotot, másnap pedig a nagybátyámékhoz, Ell apjáékhoz megyünk el.
Mivel Bogárka egyre többet van újra itthon, így lazábbak a napjaim, már második napja voltam csak két órát bent. Elég sok a gyökér, főleg így az ünnepek táján. Látják más boldogságát, meg a díszeket mindenhol, és a könnyebb utat választják, részegen minden semmiségnek tűnik.
Így, hogy kevesebb gond szakadt a nyakamba, könnyen beszéltem meg a kis "lakótársammal", hogy napközben meglátogatom az iskolában. Besurranok, talán még ki sem néznek, elvégre nálam idősebbek is járnak oda.
A reggeli két és fél óra meló után hazamentem 11-kor, hogy gyorsan lezuhanyozzak. Ha hozzá megyek, muszáj normális szaggal megjelennem, mert aztán elterjesztik, hogy egy görénnyel találkozgat...
Jó melegen öltöztem, hisz a december megjött, és máris simán tudtam magam mögött nyomokat hagyni a hóban, ahogy feltrappoltam a kastélyig. Dideregve vágtam át a bejáratig, alig vártam, hogy levehessem a kesztyűm meg a sapkám. Amint beléptem, feltűnt, hogy rohadt nagy ez a hely, és minden bizonnyal megállok az első helyen, ahol esélyesnek tartom, hogy rám talál.
Így is tettem, kicsit beljebb sétáltam, és bámészkodva megálltam a lépcsősor aljában. Azért jó páran futkostak körülöttem, de legalább négy embert meg kellett kérdeznem, hogy nem látta-e a barátnőmet, mire megtudták mondani, hogy igen, látták, és valószínű, hogy ez a csarnok útjába fog esni. Nem volt más hátra, mint előre, a kabátom cipzárját lehúzva fújtam ki magam, míg várakoztam.
Jamie Marcus Wayne
INAKTÍV


ex-csárdatulaj
RPG hsz: 77
Összes hsz: 711
Írta: 2013. december 2. 22:23 Ugrás a poszthoz

Asszonykám, Lexine


Kezdtem azt érezni, hogy elfelejtette, várok rá. Talán nem kellett volna azt az üzenetet írnom neki... Összeszorult a gyomrom a gondolattól, hogy most aztán vége, elrontottam. Nem kaptam még választ tőle, de ő már biztosan megkapta a képet. Rágcsáltam ajkamat amíg várakoztam. Csak néztem a többi diákot, és eszembe jutott, hogy már eszembe sem jut a lányokról, hogy meg kéne fűzni őket. Csak arra a lökött szőkére gondoltam, meg a kis bakira, amit...amit azt hittem elkövettem, egészen amíg meg nem láttam. Rohant felém, és csak azt vettem észre, hogy máris a nyakamban landolt. A derekát átölelve szorítottam magamhoz, szélesen vigyorogva. Belepusziltam a hajába, el nem engedtem volna semmi pénzért.
- Már azt hittem, kiakadtál rajta, és el sem jössz... - vallottam be neki a kétségeimet, de vigyorogtam, hisze ezután a reakció után mást nem is tudtam produkálni. Leraktam a földre, és lehajoltam hozzá, hogy a szavaim biztosítékául megcsókolhassam. Egyáltalán nem érdekelt, kik láttak meg minket, azért valószínű, hogy már sejthették, van valami. Már nem is akármi. Ő az enyém, a szerelmem.
- Szeretlek, lökött tyúk - összetúrtam a haját, másik kezemmel még a derekát öleltem, nehogy elmozdulhasson mellőlem. Nem is ment olyan nehezen a kimondása, mint gondoltam.
- Anyuék válaszoltak a levelemre. Már nagyon várják, hogy megismerjenek Téged, meg Elliotot. Kérdezte, hogy mi a kedvenc sütid...majd azt írjuk meg neki, rendben? - kisimítottam arcából a haját, majd a homlokára nyomtam egy puszit. Egy lépésnyit hátraléptem, úgy mértem végig, mert hát eddig nem sikerült. - Hú de csinos barátnőm van - elégedetten vigyorogtam rá.
Jamie Marcus Wayne
INAKTÍV


ex-csárdatulaj
RPG hsz: 77
Összes hsz: 711
Írta: 2013. december 28. 12:09 Ugrás a poszthoz

Szilveszteri buli
Egyelőre Jenny


A Karácsony olyan jól sikerült, hogy ha tehetném, visszapörgetném az időt és átélném még párszor. Otthon bemutattam a kis családomat, és ahogy Ellnek megjósoltam, anyukám körbeugrálta, mert "olyan kis sovány, enni kell ennek a gyereknek". Persze a szöszkém is tetszett nekik, és próbáltam ott lenni sokat Lex mellett, hogy ne legyen annyira kínos neki az első találkozás. Már másnap bemutatkozott a nagybátyáméknak is, és ezzel Ell is megkapta a lehetőséget, hogy az apjával karácsonyozzon.
Hamar elmentek a napok, és úgy döntöttem, hogy a csárdában idén rendezek egy kisebb buliszerűséget. Jó bevétel, és a falusiak, meg a diákok is élvezhetik a társaságot anélkül, hogy messzire kéne menniük. Nehezen, de megértettem a veszélyesebb törzsvendégekkel hogy most nem igazán örülnék, ha jönnének, de aztán ki tudja, ki fog megjelenni az este folyamán. Arra számítok, hogy sokan lesznek, nem véletlenül vettem fel kisegítőt még pluszban. A drága unokahúgom már hétkor átment, hogy tartsa a frontot, rá egy órára pedig érkezett az öregebb férfi, András.
Én még készülődtem egy kicsit, hogy kellemes illatom legyen, meg valami csinosabb kinézettel érkezzek. Kék ingbe, és fekete farmerba bújtam, a fejemet meg megráztam, hogy valamerre megálljon a hajam. Mondtam indulás előtt Lexinek, hogy majd örülnék, ha benézne, de ki tudja, eljön-e.
A csárdába érve elsőre hátra mentem, hogy a kabátomat felakasszam, aztán kifelé menet nyomtam egy puszit Bogárka arcára, és a pultnak támaszkodva kerestem a tekintetemmel Jennyt, akivel eddig csak bagolyban beszéltünk a részletekről.
Jamie Marcus Wayne
INAKTÍV


ex-csárdatulaj
RPG hsz: 77
Összes hsz: 711
Írta: 2014. január 1. 17:35 Ugrás a poszthoz

Szilveszteri buli
Jenny és Yvy


Elég jó kedvvel indultam neki az estének, kíváncsi voltam már nagyon, hogy milyen amikor valakinek a saját kocsmájában buliznak úgy igazán. Persze eléggé valószínű, hogy én magam is fogok inni pár pohárral, hogy jól érezzem magam saját társaság nélkül is, de ez még a jövő zenéje. Egy kis ideig.
Amíg a pultnál vártam, jól szemügyre vettem az embereket. Sok volt a fiatal, aminek egyrészt örülök, másrészt nem, ki tudja, kik fognak betévedni és leellenőrizni, mi folyik bent.
Miközben felmértem a terepet, megállt mellettem egy lány, és megszólított. Egyből tudtam, hogy ő lesz Jenny, az arcomra széles mosoly ült ki. Gyorsan végigmértem, igazán csinos példánynak bizonyult...
- Pontosan. Te pedig Jenny, ha jól gondolom - azért némi megerősítésre szükségem van, mielőtt még egy idegent vinnék el körbevezetésre, de amint ez bekövetkezett, a kezéért nyúltam, hogy ismerkedésünk normális formájának megtartása ügyében finoman megcsókoljam kézfejét.
- Örülök, hogy egy ilyen csinos lány lesz a segítségemre. Körbevezetlek, és rögtön a mély vízbe doblak, ha nem gond - mosollyal az arcomon indultam el hátra a személyzeti részbe, ahol a tiszta kötényekből elővettem kettőt. Az egyiket a hölgyemény kezébe adtam, a másikat pedig egy pillanat alatt magamra kötöttem.
- Add csak a kabátod - elég furcsa volt ez a jelenet számomra, mert mióta megvan Lexi, egy lánynak sem segítettem levenni a kabátját, az övét is maximum felakasztom. Valahogy ő túl fiús hozzá, hogy így kezeljem, de nem is nagyon várja el. Jenny kabátját felakasztottam a többi mellé, aztán körbenéztem.
- Nos itt mindent megtalálsz, de ha szükséged van valamire, bátran szólj. Itt van az unokahúgom is, kedves lány, jól kijöttök majd, ha esetleg unatkoznál. Természetesen szabad italozni is, de mértékkel, mert nem enne túl jó, ha a vendégek nyakába borítanánk a tálcákat. Van ropi, meg szendvicsek kint a pulton. Fő a folyamatosság. Ha látod, hogy fogyóban vannak, bejössz, viszel ki. Ugyan így az italok is. Ha nem muszáj, a vendégeket ne várasd meg. Dolgoztál már ilyen helyen? - amit lehetett és eszembe jutott, gyorsan elmondtam neki. Nincs szükség ehhez nagy tudásra, csak egy kis odafigyelésre.
Ha minden tiszta sor volt neki, kimentünk, és beállítottam a pultba, hogy ott is elmagyarázzam, mit hol talál. A vége felé jártam a magyarázatoknak, mikor egy ismerős hangot hallottam a hátam mögül.
- Yvy! - meglepődtem, de magamhoz öleltem a kis barátomat. - Hú de jól nézel ki, randi? Vagy egyedül jöttél? - összevontam a szemöldököm. Yvonne nem éppen az a fajta, akit mindig díszkísérettel látni, bár nem tudom... - Ó, ő itt Jenny. Jenny, ő Yvonne, egy nagyon jó barátom - a bunkóságot elkerülve gyorsan lerendeztem az egymásnak való bemutatást, aztán beletúrtam a hajamba, és szusszantam egyet. - Figyelj csak, ülj le, már csak néhány dolgot kell elmondanom Jennynek.
Ha neki ez így oké volt, egy puszit nyomtam az arcára, és a szépséges segítőm mellé mentem. Szívószálak, mosogatószer, csapolás...mindennel kész voltunk. Még kiadtam neki azt, hogy gyakorlás képpen egyelőre maradjon a pultban, ezt követően pedig kitöltöttem két pohár pezsgőt, és Yvhez léptem.
- Hiányoztál - igaz, hogy azért nem volt olyan régen amikor találkoztunk, de mindig hiányzik. A az a lány, akiről nem tudnék semmi többet elképzelni, mint nagyon, de nagyon jó barátot. A kezébe adtam az egyik poharat, és leültem mellé.
Jamie Marcus Wayne
INAKTÍV


ex-csárdatulaj
RPG hsz: 77
Összes hsz: 711
Írta: 2014. március 30. 19:32 Ugrás a poszthoz

Tildus


Samu nem kevés bosszúságot okozott nekem a hétvégém fénypontjaképp. Otthon élveztem, hogy hétvégén szabad vagyok, ettem, ittam, és pihentem mint egy jóllakott ovis kissrác. Lexi nem tudom, hol járt, Elliotról se tudtam, de az volt a lényeg, hogy az enyém volt a ház. Az utóbbi időben alig volt lehetőségem rá, hogy egyedül lehessek, úgyhogy ez már kellett. Aztán mikor már félálomban voltam, valaki dúlva-fúlva becsörtetett a házba, becsapva maga után minden ajtót. Eléggé harapós hangulatban vonszoltam ki magam a folyosóra, és bekopogtam az unokahúgom szobájába. Bogárka csurom vizesen, gyilkos pillantással nyitotta ki az ajtót. Sau sikeresen ráöntött egy tálca vegyes italt, de nem csak rá, hanem egy asztalnyi vendégre is, akik elkezdtek balhézni, és másik két asztaltársaságnak kellett őket leszedni a csaposról.
Na itt lőttek a napomnak, úgyhogy visszaballagtam a szobámba, és felöltöztem rendesen. Cipőt, meg kabátot is húztam, és duzzogva bár, de átcaplattam a csárdába. Egy fokkal jobb kedvem lett ahogy ránéztem nemrégiben felújított tulajdonomra. Végre megszűnt a szag, meg a kupleráj az épület körül. Mióta tisztább a környezet, meg a belső rész is, sokkal több vendégünk van, már gondolkozok rajta, hogy be kéne újítani még egy felszolgálót.
Már másfél óra is eltelt azután, hogy beértem, és rendbe hoztam amit kellett, mikor megjelent egy kedves ismerős. Nem nagyon figyeltem, hogy miért jött, mert közben ki kellett szolgálni pár vendéget a pultnál, de a hangjára felfigyeltem rá. Felvontam a szemöldököm, és elmosolyodtam annak ellenére, hogy ő valami fájdalmas fintorral nézett rám. Nem tudom, hogy honnan vette ezt az okosságot, mert hát nálunk inni lehet, nem enni, de szerencséje, hogy a dolgozóknak mindig van hátul valami, amiből ehetőt lehet varázsolni. Bólintottam neki, és befordultam a raktárszerűségbe, és nekiláttam egy jól összerakott szendvicsnek. Samut közben háromszor kiküldtem, hogy ne ott igyon sutyiban. A szendvicset tányérra tettem, majd egy szalvétát melléhelyezve indultam el Tilda, és valami szunyókáló férfi asztalához.
- Tessék hölgyem - mosolyogva raktam le elé, aztán elhúztam a szomszéd asztaltól egy széket, és leültem mellé. - Jó étvágyat! Na és mi járatban? Hiányoztam?
- Amúgy van valami az arcomon, hogy így fintorogsz rám? - vigyorogva végigsimítottam az arcomon, majd kényelembe helyeztem magam a széken, előre dőlve figyelve a lányt.
Jamie Marcus Wayne
INAKTÍV


ex-csárdatulaj
RPG hsz: 77
Összes hsz: 711
Írta: 2014. március 30. 20:32 Ugrás a poszthoz

Tildus

Amikor letettem Tilda elé a szendvicset, és leültem, belső késztetésem lett arra, hogy felpattanjak, és visszamenjek magamnak is készíteni egyet. De a lustaság jobban bennem volt most, hogy felkeltettek még mielőtt eltudtam volna aludni, meg biztos voltam benne, hogy amint enni kezdenék, valaki elrángatna, hogy fussam neki körbe a helyet, és szolgáljam fel neki a fél italkészletet.
Ahogy magyarázkodásba kezdett, muszáj volt nevetnem. A hangzavarban ez nem volt zavaró, sem feltűnő, mások is nevetgéltek körülöttünk. Annyira furcsán beszélt, hogy igazából semmit nem értettem meg belőle, de biztos úgy volt, ahogy mondta.
- Nem baj, egyél, rád fér - vigyorogva jobban odatoltam elé a tányért, és a fejemmel a szendvicsre böktem. Még egy perc, de biztos, hogy megeszem előle...
Feltűnt, hogy már megint grimaszolt pár mozzanatnál, elsőre viszont eszembe sem jutott más azon kívül, hogy velem lehet gondja, vagy valami olyan szagot érez, amihez nincs hozzászokva. Mint például az ital, és a részeg emberek szaga. Na ahhoz nekem is kellett egy kis idő, hogy megszokjam.
- Bottal? - furcsán pislogtam rá. Ez a lány tiszta lökött, de pont ezt bírom benne. Úgy tűnt, hogy zavarba jött, én meg élveztem minden szavát, mosolyognom kellett rajta. - Szóval félsz a bogaraktól... - állapítottam meg, mintha ennek bármi fontossága lett volna, pedig nem, semmi. Maximum ha azt akarom, hogy a nyakamba ugorjon, az orra alá dugok egy nagy, szőrös pókot.
- Fáj valamid? - közben leesett, hogy furcsán forgatja a nyakát. Lett volna tippem rá, mit csinált amitől fájhatott.
Tekintetem a bejárat felé terelődött mikor egy lány jött be. Bogi jött vissza, már száraz ruhában, és száraz hajjal. Ez eléggé megnyugtatott, és le is vettem magamról a kötényt, közben pedig visszaterelődött figyelmem Tildára.
Jamie Marcus Wayne
INAKTÍV


ex-csárdatulaj
RPG hsz: 77
Összes hsz: 711
Írta: 2014. április 2. 14:32 Ugrás a poszthoz

Tildus

Tilda az a lány, akit a furcsasága tesz vonzóvá. Nem olyan értelemben persze, hogy fognám, és hazavinném, ugyan már...annál jobb Lexine mellett lenni, hogy minden lányt felszedjek, akivel váltok pár mondatot az életem során. Majdnem minden emberben van valami, amitől érdekes lesz, szóval igen, ilyen értelemben vonzó. Mondjuk szép is mellette...
- Még szerencse, hogy kiirtottuk a bogarakat innen - nevettem fel újra. Az átalakítással járt a rovarirtás is. Bele lehet unni abba, hogy az ember minden nap legalább öt csúnya állatkát tipor össze, és a vendégek ilyen véleményen vannak. Főleg a hölgyikék, akik sikongatva vonják ilyenkor magukra a figyelmet. Mekkora szerencse, hogy az én asszonyom inkább fiús.
- Tanítsd meg őket - ha már ilyen magasröptű beszélgetésbe bonyolódtunk, menjünk még mélyebbre benne. Nem nehéz ekkor már totálisan elveszíteni a beszélgetés eredeti szálát, de nem is érdekelt. Az jobban foglalkoztatott, hogy mi a francért fintorog annyit. Még evés közben is vágta a fejeket, így rákérdeztem arra, ami a bogarak után másodjára eszembe jutott.
- Ó Tilda, Tilda. Meg sem lepődök rajta. Én is szeretem a könyveket...a polcon látni, de hogy valaki ekkora könyvkukac legyen... - megforgattam a fejem. Sosem értettem, mit esznek annyira az emberek a könyvekben. Nem hogy inkább megélnék amiről olvasnak. Oké, nem vagyok az olvasás ellensége, de arra még egy szépszemű leányzó sem tudott rávenni, hogy fél óránál több időt töltsek a betűrengetegen.
- Ha szeretnéd, kipróbálom a nyakadon a masszázstudásomat. Beindíthatnám a Jamie féle masszázsszalont, hm? - vigyorogva pillantottam rá, várva a reakcióját.
Jamie Marcus Wayne
INAKTÍV


ex-csárdatulaj
RPG hsz: 77
Összes hsz: 711
Írta: 2014. április 2. 21:40 Ugrás a poszthoz

Tildus

Kissé furcsán néztem már a végén Matildára amikor nekiállt magyarázni róla, hogy a bogaraknak milyen lenne olvasni. Én sem lennék bogár, Tilda meg nem lehetne, mert ő már túl bogaras hozzá. Azért az ilyen pillanatai eltántorítanak kissé attól, hogy jobb barátságot ápoljak vele, félő, hogy túl hamar lefárasztana az ilyen dumákkal. Vajon tisztában van vele néha, hogy amit beszél, az tök értelmetlen?
- A szádat inkább evésre használd - ingattam a fejem miközben ezt mondtam neki. Persze a mosoly az arcomról nem fagyott le, az nehezen sikerül. Szeretem, mikor jó a kedvem.
- Szerintem a valódi csodák a nők, de kinek mi - vontam meg a vállam egy pillanatra. Inkább egy kissé kancsal szőke lány, mint egy könyv, lehet az felőlem bestseller is, vagy akármilyen "csudibudijóóó". Betűk, bogarak...van még ennél érdekesebb beszélgetés? Az tuti, hogy ha valaki hallotta, miről beszélgetünk éppen, az vagy nagyon jólivottnak, vagy szimplán hülyének nézett minket.
- Persze! A kezeimre még nem panaszkodtak - vigyorodtam el. Felálltam az asztaltól, és kérdés nélkül elvettem a lány elől a tányért. Pár lépéssel a pultnál termettem, ahol leraktam a tányért, és az unokahúgom kezébe nyomtam a kötényemet. Küldtem neki egy puszit, majd visszafordultam Tildához, és a kezemet nyújtottam neki, miközben felé tartottam.
- Hölgyem, jöjjön velem fel. Nyugi, nem akarlak bántani - megnyugtatóan néztem rá, tényleg hátsószándék nélkül vártam, hogy elfogadja a kezem, és ezzel megindulhassunk az emeleti szobácskák felé.
Jamie Marcus Wayne
INAKTÍV


ex-csárdatulaj
RPG hsz: 77
Összes hsz: 711
Írta: 2014. április 7. 08:16 Ugrás a poszthoz

Tildus

Azért annak örültem, hogy Tilda tudja magáról, melyik kategóriába tartozik. Nos, vitathatatlanul csodabogár, de aranyos módon, csak hosszú távon lehet, hogy nehéz kibírni. Milyen rossz lehet már annak, aki mellette akarja leélni az életét, de neki meg mindig az elsők lesznek a könyvek. Brr.
Vannak nála bonyolultabban összerakott nőfélék is, például az apuci kicsi lányai, akik kivágják a magas c-t minden mondatukban. Na, ők azok, akiktől falra mászok. Meg azoktól, akiktől sűrűn elhangzik a "nehogy sáros legyen a cipőm" mondat.
- Te jó értelemben vagy az - vigyorogtam rá a fejemet is megingatva hozzá. Legalábbis ez a véleményem az eddig látottakból. Azért annyira jól nem ismerjük egymást, hogy bármit elmondhassak róla, de lesz ez még így se.
Beszélgetésünk közben kiderült, hogy az elfeküdt tagjai okozzák a fájdalmát, ami a fintorgást váltja ki belőle, Jamie bácsi pedig készen áll, hogy kezelésbe vegye a fájó tagokat.
- Tudsz róla, hogy ez nem gyorsétterem, hanem csárda, ahol vannak szobák kiadók? - fordítottam a fejem hátra a kérdés erejéig, aztán vissza, hogy nehogy menet közben elessünk valamiben.
Felvezettem a szűk lépcsőn, és az első szabad szobába tessékeltem be. Körbenéztem, és egy pillanatig a fejemet vakargatva gondolkodtam.
- Oké, ülj le ide - a sarokból kihúztam egy széket, és rámutattam. - Nem akarom, hogy rosszakat gondolj rólam ha az ágyra küldelek, a biznisz meg még nem megy annyira, hogy saját masszázságyam legyen - nevettem fel.
Jamie Marcus Wayne
INAKTÍV


ex-csárdatulaj
RPG hsz: 77
Összes hsz: 711
Írta: 2014. május 21. 21:41 Ugrás a poszthoz

Thaihasy Hölgyemény

Imádom kihasználni a jó időt, úgyhogy amikor nincs semmi teendőm, gyakran kisétálok a tavacskához. Mióta egyedül vagyok a női társaságom nem sok, Sárát nem akarok zaklatni, Bogi meg olyan fura mostanában, és hiába kértem, nem jött velem sétálni, és nem beszélt róla, mi bántja. Egy idő után meguntam, hogy nem tudom kihúzni belőle a dolgokat, és a csárdán kívül nem sokat beszéltünk. Női gondok, én meg jó tesó módjára ezt tiszteletben tartom.
A hétfői napom nagyon lazának ígérkezett, a csárda zárva, én meg tizenegyig aludtam. Elliot azt hiszem suliban volt, én meg egyedül otthon. Nem is vágytam társaságra, csak egy kiadós reggelire, amit végül inkább a gyorsétteremre bíztam. Az ébredés utáni teendőimet elvégezve belebújtam a kedvenc farmeromba, meg egy fehér pólóba, és mivel fújt egy kicsit a szél, még egy kockás inget is rávettem, aminek feltűrtem az ujját. Minden egyéb agylekötő nélkül léptem ki a házból, és mentem át megreggelizni.
Nem is kérdés, egy jó nagy adag sültkrumplit kértem salátával, ezt pedig egy jó pohár ásványvízzel öblítettem le. Már majdnem szétpukkanó hassal hagytam ott az üres tálakat, majd fizettem. Jó szokásomat megtartva innen egyenesen a tóhoz lépkedtem nagyon ráérősen. Igazából lehet, hogy el kéne végezni pár fontosabb dolgot, de a lustaság ez ellen erősen tiltakozik.
Lép, lép, lép...napszemüveg felrak. Bántotta a szememet a fény amikor odaértem a vízhez. Ezen a nyitott területen a legjobb élvezni a meleget. A víz széléhez mentem, és levettem magamról az inget, hogy azt lerakjam a földre. Nem vagyok kényes, de így legalább a ruhám sem fog eltűnni, a nadrágom meg nem lesz tiszta por. Pár pillanattal később már le is huppantam rá, és nagy levegővétel közepette kiterültem a földön, kezeimet a fejem alá rakva. A szemüvegen át is hunyorogva néztem az égen úszó bárányfelhőket, és hallgattam a körülettem levő zajokat.
Jamie Marcus Wayne
INAKTÍV


ex-csárdatulaj
RPG hsz: 77
Összes hsz: 711
Írta: 2014. május 23. 15:21 Ugrás a poszthoz

Aniella Zornania

Korábbi zárást iktattunk be a csárdában szerdán. Három helyett már éjfélkor elzavartam a nagyon maradni akaró vendégeket. Páran kissé felháborodtak, hogy milyen dolog három órával korábban zárni, de különösebben nem érdekelt. Erre szükség volt, mert Bogi és Samu is úgy döntöttek, hogy korábban el kell menniük, Elliot meg egyáltalán nem volt hajlandó bejönni. Egyedül meg...necces úgy, hogy már déltől robotolok.
Amint kiment az utolsó vendég is, a kötényemet magamon hagyva szusszantam egyet, és nagyon csekély lelkesedéssel, és a pálcám segítségével elkezdtem a rendrakást. Szeretem rendben tudni a helyet, de ehhez szükség van arra, hogy az utolsó emberek után ki legyen takarítva. Szerencse, hogy nem kell mindent kézzel csinálni, mert akkor soha az életben nem végeznék, és az asztalokról folyna le a vajsör, meg a ki tudja milyen szépségek.
Lassacskán felkerültek az asztalokra a székek is, és az eszközök ellátták a söprés és felmosásos feladatokat míg én a pultban pakolásztam. Egy bő negyed óra alatt egészen szépre sikerült sikálni mindent, és nyugodt szívvel mentem be a hátsó személyzeti részbe, hogy ledobjam a kötényt. Lassan előkerestem az elhagyott pulcsimat is, már készültem a lelépésre mikor az ajtó halk nyikkanását hallottam, és ezt követte egy vékony, lányos hang.
- Zárva vagyunk - dünnyögtem a szekrénynek támaszkodva. Semmi kedvem nem volt még egy diáklányt kiszolgálni. Miközben kiléptem az ajtón, belebújtam a pulcsimba. Innen már biztos, hogy nem fordulok vissza.
- Rosszul vagy? - amint viszont megpillantottam a szőkeséget, nem a szépsége volt az első szembetűnő, hanem az, hogy látszott rajta, valami nincs rendben, mintha még remegett is volna. Bár utóbbit lehet, hogy csak a fáradtság miatt beképzeltem. Míg a válaszát vártam, közelebb mentem hozzá, és levettem egy széket a közelében, hogy ha szeretne, akkor oda leülhessen.
Jamie Marcus Wayne
INAKTÍV


ex-csárdatulaj
RPG hsz: 77
Összes hsz: 711
Írta: 2014. május 23. 15:35 Ugrás a poszthoz

Thaihasy Hölgyemény

Van jobb annál az érzésnél, ahogy a nap süt ránk, és nyugodtan fekhetünk a fűben? Na jó, talán tudunk mondani példát, de most másra sem vágytam, mint erre az élményre. A tavasz nagyon jó évszak, kár hogy egyre jobban átveszi a helyét a tél, és lassan tavasz helyett is nyarunk lesz. Azt a túl meleget ki nem állhatom. Maximum egy szép vízparton, árnyékban, három bomba csajjal akik hozzák az italokat sorra. Hmm.
Nagyon jól elgondolkodtam az élet nagy dolgain, főleg az álmodozás vette el az eszem, amiből egy durva fájdalom zökkentett ki. Amint megéreztem a fájdalmat, társult hozzá egy puffanás, én meg akaratomon kívül kissé felemelkedve a földről az oldalamhoz kaptam. A szememet csak nagy nehezen tudtam kinyitni.
- Uhh, kemény lábaid vannak - nem tudom, hogy sikerült eltalálnia egy fájdalmas pontot, de a hangomban érezhető volt, hogy nem simogatásként érzékeltem az egészet. Persze gyorsan eltekintettem a dologtól, és felpattantam, hogy a kezemet nyújtva felsegítsem a szabadkozó hölgyeményt.
- Semmi gond, nyugi. Te jól vagy? - bíztam benne, hogy nem törte ki bennem a lábát, de amíg nem az arcát figyeltem, a háta mögött feltűnt, hogy a fűben szétterül valami rózsaszínes. Összevontam a szemöldököm, és lehajoltam a pohárért, amit aztán kissé sajnálkozó fejjel néztem. Biztos, hogy ez eddig nem volt itt. - Ez a tiéd volt? Így már nehéz lesz meginni. Az meg...hát talán még menthető, ha a hangyák nem kezdték el - próbáltam kedvesen közölni vele a tényt, hogy a nasijának annyi, bár ezt talán már ő maga is megállapította.
Egy mozdulattal a közeli kukába dobtam a poharat, majd a ragacsos trutyival a kezemen a vízhez léptem, hogy lemossam.
- Légy szíves, ne lökj bele - fordítottam a fejem felé, persze vigyorogva.
Jamie Marcus Wayne
INAKTÍV


ex-csárdatulaj
RPG hsz: 77
Összes hsz: 711
Írta: 2014. július 3. 12:15 Ugrás a poszthoz

Állia

Fejfájósan indult a mai nap. A változó időjárás rosszabb mint a nők, komolyan. Tőlük sosem fájt a fejem még, de most, hogy egyik pillanatban lesül rólam a nadrág, a másikban meg a vihar elől menekülök be az udvarról, már afelé a pont felé terel, hogy orvoshoz forduljak. De amíg ez nem szükséges, addig elég a jó hideg víz, és a pihenés. Na de pár napja kaptam egy kölyökkutyát otthonól, mert hogy így megtanulom a felelősséget... Köszi anyu és apu, de a nyakamba varrtatok már két gyereket, meg az unokatesóimat. Ennek ellenére első pillantásra beleszerettem a kislányba, olyan édesen nézett rám a boci szemeivel, hogy huh.
Szóval fejfájással küzdve álltam be a zuhany alá, míg Fleur az ágyam mellett pihent. Azt mantráztam magamban, hogy "nem fáj a fejed, nem fáj a fejed", és tessék, ahogy a hűvös zuhany alól kiléptem, tényleg kicsit csillapodott. Világoskék pólóba, és rövid farmernadrágba bújtam. Átcsoszogtam a szobámba, és amint elvettem a szekrényről a pórázt, a kis dög felpattant, majd egy pillanattal később már a lábamat kaparta.
- Aucs Fleur, ennyire nem kell örülni - bosszankodva mormoltam az orrom alatt miközben rátettem a nyakörvet. Nos, elvileg én sétáltatnám őt, de hát hogy is van abban az esetben, mikor a kutya kezd el lerángatni a lépcsőn? Ő sétáltat engem? Na nem...
Igyekeztem visszafogni, ugrálva, nyüszítve kaparta az ajtót a földszinten, de cipő nélkül nem indulhatok el. Egy perc volt, hogy felvegyem a fehér tornacipőmet, és egy pálcaintés, hogy némi jutalomfalat kerüljön a zsebembe, amivel tudom valamennyire szabályozni az újdonsült háziállatomat.
Lassacskán belejöttünk ebbe is, és már egész szépen jött mellettem anélkül, hogy megfojtotta volna magát a nyakörvvel. Hamar kiértünk a tóhoz, de ebben a nagy melegben még az árnyék is kegyetlenül rossz volt. Gondolkodás nélkül eresztettem kicsit szabadon Fleurt, ő meg a tavacskához ment szaglálódni. Persze követtem, és a pólómat levetve leültem mellé. Elég közel voltunk már a vízhez, így lassacskán a cipőmtől is megszabadultam, és a tó vizébe dugtam a lábaimat. Mennyei felfrissülés.
Jamie Marcus Wayne
INAKTÍV


ex-csárdatulaj
RPG hsz: 77
Összes hsz: 711
Írta: 2014. július 10. 12:22 Ugrás a poszthoz

Állia

Az idő szép, a tó szép...mi az kérem szépen, hogy egy lány sincs itt, aki még szebbé tenné a dolgokat? Kicsit elméláztam a dolgokon, lábam a vízben volt, Fleur meg ott szaglászott mellettem. Nem tudom mi volt a vízben a talpam alatt, de csiklandozott. Nem láttam semmit amikor lenéztem, úgyhogy nem tulajdonítottam neki sok figyelmet, inkább hátradőltem, kitámasztva magam a kezeimmel.
Folyamatosan hallottam, ahogy a fű meg a többi zörög mellettem a kutyám tappancsaitól meg az orrától, és persze a szimatolását is. Aztán egyszer csak már nem. Elbambultam. A fejemet odakaptam, és körülbelül kieső szemekkel néztem, hogy hol a kis dög. Alig van nálam pár napja, máris elveszítem...
Felpattantam, és vizes lábakkal tettem meg pár lépést. Nagy vonalakban körbepásztáztam a tavacska környékét.
- Fleur! Gyere vissza! - kissé kétségbeestem, bár ez nem látszott az arcomon. A tenyerem is izzadni kezdett, és ezt már nem lehetett a melegre fogni. Tőlem jobbra fekete rohanó foltot pillantottam meg, és a szikla lezúgott a szívemről ahogy az agyam rögzítette, ez a kutya, és jön vissza, nem veszett el. Csak hoz valamit a szájában. Összevont szemöldökkel guggoltam le hozzá, és vártam, hogy odaérjen. Boldogan, mintha valami nagyon jó dolgot tett volna, ült le elém, és várta, hogy elvegyem a szájából a papírokat. Kihúztam, de még mielőtt megnéztem volna, egy barna hajú lányt is megláttam, aki szintén futott.
- Szia! Ezek a tieid? - felegyenesedtem, és megvártam, hogy odaérjen, és felé nyújthassam a papírokat. - Sajnálom, egy pillanatra nem figyeltem, és elrohant mellőlem. Nagy bajt okozott? - bocsánatkérő pillantással néztem a lányt, és lenéztem a minket bámuló Fleurre olyan ejnyebejnyésen.
- Esetleg kárpótolhatlak valahogy, vagy örök harag lesz?
Jamie Marcus Wayne
INAKTÍV


ex-csárdatulaj
RPG hsz: 77
Összes hsz: 711
Írta: 2014. szeptember 26. 21:36 Ugrás a poszthoz

Gyönyörűm <3

A napjaim egyre jobban teltek. Igaz, hogy mindig volt valami program, mert a bandával kellett menni, aztán ugye a csárda, és persze a család... A család. Hm... Eddig a családot nekem Elliot és Bogárka jelentették, főként az unokaöcsém. Nap mint nap találkozunk, ha mást nem akkor a banda miatt, de Bogit egyre ritkábban látom. Haza kéne látogatni, mert az előző óta is eltelt már vagy egy hónap. Akkor mutattam be a szüleimnek Sharlotte szőkeséget, és Jace királyfit. (Hú, Merlin szakállára, ez nagyon gáz megfogalmazás volt.)
A család pedig az utóbbi két személlyel bővült. Nehéz számomra még mindig, hogy sokszor ébredek két kis mancsra, ami éppen a szememet próbálja kivájni a helyéről. Jace imádni való, Lotte pedig egy igazi pár, akit minden férfi akarna maga mellé. Minden irónia, és vicc nélkül tudom azt mondani, hogy eljött az időm, és szerelmes vagyok. Persze nem így gondoltam...Huszonegy vagyok, még bőven élhetnék, erre a nyakamba varrt ez a kis boszorkány egy kölyköt. Annak ellenére, hogy alig pár hónapja ismerem, megszerettem, szóval bizony, ő is a családom része. Gondolhatjátok, milyen nehéz volt ez beadagolni Elliotnak...
Ezen a szép - igazából undorító - borongós napon bőven jutott időm arra, hogy a házban téliesítsek (értsd: rendet rakjak), és forró fürdő után lassan elkészüljek az asszonnyal való randira. Nem tudtam, mi olyan fontos, de mertem volna az okén kívül mást mondani a pillangó étteremre.
Farmerban, sötétkék ingben, és vékonyabb szövetkabátban slattyogtam el az étteremig, gondoltam majd jól beelőzöm a lányt...aha, persze! Ahogy beléptem az ajtón és körbenéztem, megpillantottam őt egy asztalnál. Meredten bámulta az evőeszközöket, és mosolygott. Hűha! Összevont szemöldökkel lépkedtem hozzá.
- Megérkeztem - érintettem meg a vállát vigyorogva. Egy köszönőcsókot nyomtam ajkaira, aztán a kabátomat a székre tettem, és helyet is foglaltam.
- Mi volt ez a nagy vigyorgás? Beszélgettél a villával? Heló villa, Jamie vagyok - a köszönést már elég komolyan céloztam az eszköznek, de Sharlotte-ra nézve széles mosoly ült ki az arcomra.
Jamie Marcus Wayne
INAKTÍV


ex-csárdatulaj
RPG hsz: 77
Összes hsz: 711
Írta: 2014. szeptember 30. 20:49 Ugrás a poszthoz

Gyönyörűm <3


Ahogy mindig, most is ugrattam kedvesemet már a köszönés percében. Unalmas az élet, ha az ember nem viccelődik eleget, és nehéz olyan lányt találni, aki el is viseli ezt.
- Fejlődsz, fejlődsz, igen - minden erőmmel azon voltam, hogy a lehető legjobb "most elgondolkodtam" arckifejezést mutassam felé, de ez pár másodpercig tartott csupán, majd helyét visszakaparintotta a széles vigyor.
- Jó volt, pihentem. Ma úgy döntöttünk a srácokkal, hogy elkerüljük egymást - egy röpke sóhaj szaladt ki a számon. - Készülünk egy új dallal a karácsonyi turnéra.
Ilyen ez a popszakma. Aha... Őszintén szólva én nem akartam volna ezt az egészet. Van egy csárdám, abból megéltem volna, de így meg alig jut rá időm. Sok koncertünk van mostanság, és már a mi kis falunkban is egyre több lány súg össze a hátunk mögött, ha az utcán találkozunk. Holott nem lettünk semmivel többek, mint voltunk, csak van egy porfogó díjunk, meg visszahallom a saját hangomat sok helyen.
- Nekem is hiányoztál - gondolatmenetemből az ő kis kedves, sokat kifejező szavacskája zökkentett vissza a valóságba. Ekkor megjelent a pincér is, aki még egy jó egy percet ácsorgott mellettünk, mire sikerült választanunk. Én személy szerint egy habos csokitortát választottam fekete teával.
- Ne haragudj, veled minden rendben? A fiunk jól van? - ahogy kimondtam, a gyomrom felére szűkült. Ha most nálam lett volna a naptáram, tuti felírtam volna, hogy "az első alkalom amikor a fiunknak hívtam Jace-t". - Szóval miért vigyorogtál annyira a semmibe? Van valami?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Jamie Marcus Wayne összes RPG hozzászólása (33 darab)

Oldalak: [1] 2 » Fel