31. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Hírek: Május 15-én (szombat) véget ér az Évnyitó, kérünk, addig zárjátok ott játékaitokat!
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed
Mátra Máguscsárda - Elliot A. J. Wayne hozzászólásai (6 darab)

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Elliot J. Knight
INAKTÍV


Griffendéles exTerelő
offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 1065
Írta: 2013. július 25. 16:12 | Link

~Jamie~


Új hely... új emberek... semmi ismeretség. Ennek tudatában szálltam le a vonatról Bogolyfalván, vagy mi ennek a varázslófalunak a neve. Eddig nem valami nagy durranás, de meg kell szoknom a helyet. Addig biztosan, ameddig nagykorú nem leszek, és ki nem járom az iskolát. Ez is mekkora kicseszés már. Most kezdhetném az RBF évemet, erre visszapaterolnak harmadikba, mert itt másképp működik a tanítási rendszer. Nem valami felüdítő hír, de nem tudok mit tenni ellene. Inkább az ismeretlen Magyarország, mint a nagyi csipkedése.
Az egyik ládámat lebegtettem magam előtt, a másikat pedig húztam magam után, így keresve meg azt a helyet, ahova el lettem irányítva. Valami csárdába kell mennem a kulcsokért, mert Jamie dolgozik, és ezért nem tudott kijönni elém. Morgolódhatnék, hogy senki nem fogad az érkezésemkor, de legalább így csendben fel tudom dolgozni, hogy itt fogok élni. Majd megszokom ezt a helyet, vagy nem, de ha esélyt sem adok, akkor alapból el van veszve a dolog. Ami még itt tart, az nem más, mint az a furcsa képesség. Apa azt mondta, hogy az iskolában van egy tanár, aki tudhatja, hogy mi is ez, és képes nekem segíteni. A lepakolás után mennem is kellene oda, de nem fogok. Nem szeretnék még bemenni az iskolába, egyedül meg aztán végképpen nem. Időközben megérkezek ahhoz az épülethez, ahova mennem kellett. Külsőleg nem egy főnyeremény, de kitudja, hogy bent milyen. Lenyomom a kilincset, belebegtetem a ládámat, és behúzom magam után a másikat is. Hát, belül sem valami eget-rengető, de Apu mondta, hogy Jamie nem olyan gazdag, mint én. Vállat vonva mentem oda a pulthoz, letettem a cuccomat a földre, és felültem a székre. Alig, hogy helyet foglaltam, valaki megragadta a vállamat. Reménykedtem benne, hogy Jamie az, de a hangból ítélve, meg a bűzölgő szájszagból is, arra jutottam, hogy ez bizony nem az unokatesóm. Megfordultam, de a látvány eléggé förtelmes volt. A férfi hullarészegen kezdett kioktatni. Nem igazán értettem, hogy mit is magyaráz, de annyit sikerült megértenem, hogy itt nem fognak kiszolgálni kölyköket. Vitatkoztam vele egy sort, mire pálcát ragadott, csak hogy én gyorsabb voltam, és lefegyvereztem, és a saját pálcámat a torkának szegeztem. Érdekes egy első nap, de nem én kerestem a bajt, és inkább egy ember szívja meg, sem, mint az egész csárda.
Szál megtekintése

Elliot J. Knight
INAKTÍV


Griffendéles exTerelő
offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 1065
Írta: 2013. július 25. 19:44 | Link

~Unokabátyó~


Nem sok kellett ahhoz, hogy közvetlen a torkának küldjek egy átkot. Egyetlen egy szerencséje volt a részegnek: az meg nem más, mint hogy a pálcám eltűnt a kezemből. Mondanom sem kell, hogy eléggé felbosszantott, és már készültem volna kiabálni, mikor Jamie lépett oda mellé. Elsőnek nem akartam felismerni, de mikor megszólalt, hogy nyugodjak meg, már tudatosult bennem, hogy tényleg ő az. Búcsúzóul be akartam mosni egyet az idegennek, de elhúztak onnan, méghozzá a pult mögé, és le is ültettek. Az arcomat a tenyerembe temettem, és mélyeket lélegeztem, hogy meg tudjam magam nyugtatni.
– Belém kötött, meg ki akart hajítani, mondván, hogy taknyosokat nem szolgálnak ki. Mégis mit csinálhattam volna? Ha hagyom magam, tovább fog kötözködni, és akkor meg... –nem tudtam befejezni. Tudtam, hogyha nagyon felbosszant, akkor az a valami a védelmemre fog kelni, és akkor lerombolom az egész helyiséget. Akkor Jamie még mérgesebb lenne, mint most és tuti nem fogadna be magához. Végül is, ki akarna egy olyan sráccal egy fedél alatt lakni, aki érzelmileg instabil, és bármikor a fejére robbanthatja a tetőt!? Ép eszű ember biztosan nem, és már így is sokat köszönhetek Jamienek.
– Sajnálom... –húztam el bocsánatkérően a számat, és elvettem a korsót egy köszönőmmel megtoldva. – Menj, a vendégek várnak. Én megleszek arra a pár percre, ígérem. –mindezeket persze angolul mondtam, nem kell senkinek sem tudnia, hogy miről is beszélünk, meg vele gondtalanul tudok ezen a nyelven kommunikálni. Nyugodtan kortyolgattam az italomat, legalább addig sem azzal vagyok elfoglalva, hogy bemossak annak az ittas embernek. Most biztosan jót röhög, hogy a tulajdonos lecseszett engem, de szívesen megnézném a képét, mikor kiderül, hogy rokon vagyok. Igaz, ahhoz sincs semmi köze.
Utoljára módosította:Elliot J. Knight, 2013. július 25. 19:45 Szál megtekintése

Elliot J. Knight
INAKTÍV


Griffendéles exTerelő
offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 1065
Írta: 2013. július 25. 22:03 | Link

~Unokabátyó~


Könnyű azt mondani, hogy hűtsem le magam, de megtenni már nehezebb. Nem akarok több balhét, ezért csak bólogatok Jamie szavaira, és csendben iszom tovább a vajsört, még ő kiszolgálja a többi vendéget. A részeg férfi közben távozik, de a tekintete nem tetszik, de fékezem az indulataimat. A vajsör többet ér annál, hogy a fejéhez vágjam a korsót.
– Az út unalmasabb volt, mint a roxforti. Az égadta világon senki nem volt a vonaton, akivel beszélgetni tudtam volna. A faluból meg nem néztem meg semmit, egyenesen idejöttem. Jobb? Úgy, hogyha bejövök ide, hogy meglátogassalak, hallgassam minden részeg barom szavait, hogy nem fognak kiszolgálni? Röhej... –csóváltam meg a fejemet. Tudom, hogy nem rajta kellene levezetnem a feszültségem, de mégis ő lett az áldozat.
– Van valami harapnivaló? Esetleg segítsek leszedni az üres asztalokat? –elvettem a kulcsokat, és a zsebembe süllyesztettem őket, de még vártam valamit, hogy visszaadjon: a pálcámat. Anélkül úgy sem fogok kimozdulni innen, ezt szerintem ő is nagyon jól tudja. Varázsló a pálcája nélkül nem ér semmit sem, és ha Jamie nem akarja, hogy a képességemmel felfordulást okozzak, akkor vissza fogja adni. Amint megkapom, felkelek a székről és a mosogatóhoz sétálok. Kiiszom a maradék italomat, és elmosom a korsót, majd kiteszem száradni.
– Te hogy vagy? Jól érzed itt magad? –visszaülök a helyemre, és próbálok mosolyogva nézni az unokabátyámra. Régen láttam, sokat változhatott ő is, de most majd mindent meg tudunk beszélni. Lehet, hogy nem ebben a pillanatban, hanem majd otthon, de akkor is tudunk majd beszélgetni. – Vagy inkább majd este beszélünk otthon? Most úgy is láb alatt lennék. –fel is kelek, és kisétálok a pult mögül, a ládáimhoz. Még nem indulok meg, csak akkor, ha Jamie is úgy akarja.
Szál megtekintése

Elliot J. Knight
INAKTÍV


Griffendéles exTerelő
offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 1065
Írta: 2013. július 28. 09:51 | Link

~Unokabátyó~


– Ezt úgy mondod, mintha tehetnék arról, hogy át kellett iratkoznom. Igaz, én nem akartam a nagyiékkal maradni, de akkor sem tehetek róla… –halkan sóhajtottam a kijelentés után. Választhattam: vagy a nagyiék és Roxfort, vagy apáék és Bagolykő. Az utóbbit választottam, mert nem ismerem túl jól az apámat, és így lehetőségem lesz rá, hogy ezt bepótoljam. 15 év sok idő, rengeteg beszélgetés és kaland, ami pótlásra vár.
– Tudom, ebben a reményben jöttem ide. Nagyiék úgy is csak arról traktáltak volna, hogy lépjek túl a dolgokon, mert ez az élet rendje… de én erre… képtelen vagyok. –soha nem értettem az öregek észjárást. A saját leányuk halt meg, és azt kérik az egyetlen unokájuktól, hogy lépjen túl a halálán. Ez nem megy egyik napról a másikra, ráadásul nem egy fejlődő kamasznál, aki pont abban a korban van, hogy az érzelmei ingadoznak. Úgy sem fogom tudni egykönnyen megemészteni a történteket, ezt senki nem várhatja el tőlem. Nehéz lesz így Jamieéknek, de inkább bezárkózok, sem mint felfordulást csináljak.
Harapnivalóként egy csomag ropit kaptam, amire csak elmosolyodom. Szeretem a ropit, és addig elég lesz, ameddig haza nem érek. Közben Jamie furán néz rám, mert még mindig várok valamire, ami nem más volt, mint a pálcám. Szemeket forgatva vettem el tőle, és tettel el a zsebembe, megígérve, hogy egyhamar nem átkozok le senkit sem.
– Csajok? Gondolom minden este másik fordul meg az ágyadban. –nem tudtam megállni, hogy ne vigyorogjak el rajta. Kinézem belőle, de erről majd este beszélünk, mert nem hagyom ennyiben a témát. – Oké, nem fogok. Max eszek valamit, és szerintem le is fekszek aludni. Jó munkát, és kitartást. –mosolyogva búcsúztam el tőle, majd kihúztam a két ládámat a csárdából, és kint az egyiket ismét magam előtt kezdtem lebegtetni, így haladtam hazafelé.
Szál megtekintése

Elliot Asa Jacob Knight
INAKTÍV


Griffendéles exTerelő
offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 1065
Írta: 2013. december 18. 01:28 | Link

~ Axel – A bál estéje ~


Semmi kedvem nem volt ahhoz a csicsához, ami most van a suliban. Nem is mentem el, inkább itthon maradtam, és gyakoroltam az új dalomat. Sokkal jobb elfoglaltság, mint az, hogy nézzem a tömeget, ahogyan táncol. Leginkább azért sem mentem, mert nem volt kivel, de ez mellékes a számomra. Elvagyok én egyedül: van nassolni valóm, innim, meg zongora. Ha majd megunom, akkor beugrom az unokatesómhoz a csárdába, és beszélgetek vele. Nem hiszem, hogy dugig lenne a hely, elvégre minden diák az iskola falai között tengeti az idejét, az idősebb korosztály, meg valószínű, hogy a családdal. Eljátszottam még egy párszor a dalomat, utána felkeltem, és elmentem letusolni.
A melegvizes felfrissülés után, felöltöztem, pálcámat a zsebembe téve, elindultam kifelé. Bezártam az ajtót, meg a kaput, és a lakósoron át, felballagtam fel a faluba. Minden üzlet az ünnepi hangulatban pompázott, mely eszembe juttatta azt a tény, hogy ez lesz az első karácsony, amit anya nélkül töltök. Némileg elszomorít, de kárpótol az a tudat, hogy apa meghívott magukhoz. Eléggé meglepett, hogy ennyi idő után kezdeményezett, és még inkább meg akar ismerni. Nem zárkóztam el a meghívás elől, sőt! Még ajándékon is gondolkodtam, de nem tudom, hogy mit is vehetnék neki.
Amíg ezen agyaltam, már fel is értem a csárdához, amelynek bejáratán lévő kilincsét lenyomva léptem be. Körbenéztem, egyelőre nem láttam ismerőst, ám mikor szemeim a pulthoz tévedtek, egy Rellonost véltem felfedezni. Szőke tincseit bármely tömegből kiszúrnám, így széles vigyorral az arcomon, megindultam felé. Éppen egy vajsört kapott, közben én is odaértem hozzá. Azonban nem ültem le, hanem a pult mögé sétáltam, és mosolyogva néztem Axelra.
– Parancsol még valamit a kedves vendég? –érdeklődve néztem a fiúra, meg amennyire tudtam, végigmértem. Hófehér ing, elegáns ruha… valószínű, hogy a suliból keveredett ide.
– Felesleges volt kicsípned magad egy ilyen helyre. Tudod, a végén azt fogják hinni, hogy valami gazdag család sarja vagy, aztán elrabolnak, vagy megrontanak itt nekem. –kicsit kötekedtem, de hangomból lehetett hallani, hogy azért féltem is, meg persze viccelődök vele. Néhány vendég nagyon jól tudja itt, hogy mit műveltem a legelső napomon, mikor betévedtem, nem hiszem, hogy valamelyik is belénk merne kötni. Közben szemem sarkából láttam, hogy Jamie hátra megy, ezért elővettem némi erősebb és ütősebb italt. Töltöttem magunknak, és az egyik poharat Axel elé tettem. Jeleztem, hogy nem lesz baj, nyugodtan igya meg. A saját poharamat tartottam felé koccintásra, és ha megvolt, akkor le is húztam az italt.
Szál megtekintése

Elliot A. J. Wayne
INAKTÍV


Griffendéles exTerelő
offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 1065
Írta: 2014. december 11. 20:08 | Link

~ Csoportosulás ~


Egyáltalán nem voltam felkészülve arra, hogy ilyen nehéz lesz a csárda vezetése, és fogalmam sincs, hogy Jamie hogyan bírta. A beszállító még oké, de egyre több balhé van az ittasabb személyek között, és ki másnak kell elrendezni… hát persze, hogy nekem. Most is ezért kellett kimásznom az ágyból, és a szabadnapomat arra áldozni, hogy bemenjek… Nem is értem, hogy minek vannak felvéve az alkalmazottak, ha nem tudnak semmit megoldani. Egy jó oldala van, ha már itt bemegyek, beviszek a béreket is. Lassan lépkedtem végig az utcán, fordultam be egy sarkon, és a következő pillanatban kitártam a csárda ajtaját. Körbenéztem, pár ismerős arc az iskolából, köztük Warren Prof is, aki kapóra jön, mert beszélnem kell vele. Előtte viszont a pulthoz sétáltam, hogy odaadjam Samunak a bérét, de a kérdés hallatán ottmaradtam. A kérdező felé fordultam, és az illető alig nézhetett ki tizenhatnál, de tuti nem annyi. Idősebb, de nem tudnám megmondani, hogy mennyivel, és a belső hangja se éppen egy gyerekéhez hasonlít. Mondjuk ebben a zajban nehezen is tudtam kivenni.
– Az jelenleg nincs, a reggeli órákban elfogyott. Javaslom, hogy jöjjön holnap, vagy ha ad elérhetőséget Samunak, küldeni fogunk bagollyal. Jut eszembe: itt a béred. –kedvesen mosolyogtam a vendégre, utóbbi szavaimat pedig Samunak intéztem, és átadtam a borítékot. A többieket nem láttam, így minden jót kívántam mind a kettőjüknek, és Warren profékhoz sétáltam. Az asztalhoz érve kikerekedett szemekkel néztem, hogy azok ketten mit isznak. Szitkozódtam magamban, és ki is zavarnám a tagokat, de gyorsabb volt lenyugodni, mint lépni. Mély levegőt vettem, és a Prof felé fordultam.
– Üdv Professzor, csak nem valami gond van velük? –mutattam a két tagra, majd vártam a választ. Jelenleg ezt kell tisztázni, majd utána jöhet az óra.
Szál megtekintése

Mátra Máguscsárda - Elliot A. J. Wayne hozzászólásai (6 darab)

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed