Nyitva tartás: H-V - 0-24 (ünnepnapokon zárva)

A bolt jelenlegi tulajdonosa: Nikolai Weißling

Alkalmazottak:

• Endrédy Patrik
• Gombos Eszter - NJK
• Hortobágyi János „Samu” - NJK
• South West
• Anna Weißling
• Szendrey Adél

EMANDORIE : )


Nos, mivel a legutóbbi csárdázásom vége életmentő akcióba fulladt, így ezt az estémet szenteltem a pótlásra. Egy kötegnyi pénzt vettem magamhoz, az öngyújtómat, mintha azon akarnék spórolni meg persze a cigarettás dobozomat, amiben már csak két szál árválkodott. Hogy ezek se legyenek meg sokáig, az úton lefelé mindkettőt eltüntettem, a csárda előtti szemétbe pedig kidobtam az elrongyolódott papírt. Betoltam az ajtót, és egészen meglepődtem, mennyien leledzenek itt karácsony utolsó estéjén. Elismerően hümmentettem egyet, majd a bárpult felé igyekeztem. Egy széket kihúztam majd fel is polcoltam magam rá. A csaplárral sajnos régi ismerősök vagyunk, úgyhogy minden udvariassági formulát elhagyva közöltem vele, hogy egy pohárka vodkát legyen szíves kihozni. Levágta a pultra a törölgetőrongyot, fogta a hatalmas sörhasát, és elment tölteni egy kupicával. Nem tettem megjegyzést a műanyag pohárra, amiben felszolgálta az italt, elvégre egy alkalommal szétvertük az egész berendezést. Italoktól elkezdve poharakon keresztül a székekig sok dolgot. Ellenfelem az egész tárcáját itt is hagyta, én csak azt a pénzt, ami nálam volt. De mondhatni törzsvendég vagyok, úgyhogy azóta szerintem a balhé árának a felét is lefizettem.
Egy doboz - megszokott - Black helyett most ugyancsak Djarumot kértem, de szegfűszeges helyett vaníliásat kértem, ami árban nem különbözött a Blacktől, de minden más cigaretta árának majdnem a háromszorosába került ez is. Nem volt pofám rágyújtani bent a csárdában, tehát felvettem a kabátot, zsebre vágtam a pénztárcát és kibattyogtam az ajtó elé pöfékelni. Itt sem két ember ácsingózott, hanem vagy 20-an is, de nem nagyon törődtem vele. Elővettem a fehér-vanília színű dobozt, kivettem belőle egy szálat, és már csak attól, hogy elhúztam az orrom előtt a dohányt, mosolyra húzódott a szám. A szegfűszegesnek is van illata, de ennek egészen más. Előkapartam valahonnan a zöld tüzemet is, és 5 másodpercen belül már égett is a vanília színű csomagolásban lévő dohány. Valami ismerős azért nem lenne rossz, mert egyedül iszogatni - persze - nem rossz, de társasággal még jobb.

Emi

Amíg bent legyűrtem a vodkát és valami idegen ürgével társalogtam, egy - pusztán látásból ismert - lányt figyeltem. Nem nagyon tűnt jártasnak errefelé, és úgy nyakalta a vajsört, hogy öröm volt nézni. A Vaníliás cigarettám megszerzése után kiléptem elszívni belőle egy szálat, és talán a második slukk után kivágta valaki a hátam mögött az ajtót. Hirtelen minden tekintet vonzott, hogy mi történhetett, a beszéd megszűnt, még csak morajlások sem voltak. Az imént említett hölgyemény vágta ki az ajtót, egy darab pólóban. Ránézni is rossz volt szegényre, és talán mint egyetlen ismerőse a tumultusban, hozzám jött. Elmosolyodtam, a vodka nálam is már kezdett hatni, de ez még kispályás volt a tervemhez képest. A koordinációját elég hamar tönkre vágta, és az elvétett ütés miatt kis híján elesett. Egyik kezemmel átkaroltam a derekát, majd ugyanezzel a mozdulattal közelebb húztam magamhoz. Pár pillanat alatt be is ugrott a lány neve és a háza is. Közben a dohányzó emberek ismét magyarázni kezdtek egymásnak, és kellemes hangzavar vett minket körül.
- Szevasz. Nincs egy kicsit hűvös ehhez a stílushoz?
Vettem lazára a dolgot, és ahelyett, hogy megvártam volna a választ, kicipzároztam a fekete dzsekimet, kibújtam belőle óvatosan, hogy a cigi és a lány se essen ki a kezemből, majd Emi hátára terítettem. Igyekeztem elég hamar elszívni azt a vackot a kezemben, majd ezek után kicsit támogatva a lányt, beügyeskedtem magunkat a bárpulthoz.
- A whiskyvel hogy vagy, cicabogár?
Villantottam rá egy mosolyt, és a csapos, aki az előbb vodkával szolgált ki, kérés nélkül már hozta is a két italt. Visszapillantottam az Eridonosra, akinek a szeméből eltűrtem egy tincset a hajzuhatagába.
- Mivel mérgezted magad eddig, hmm?
Finoman akartam kérdezni, hogy mégis mitől állt már be annyira, hogy elég jól érzi magát. Nekem még kell két whisky meg egy pálinka, akkor majd számomra is kezd homályosodni a világ és nem fog érdekelni egy gond sem, ami eddig zaklatott.

Emi

Bólintottam a magyarázatára, hogy miért van ennyire alul öltözve. Így is megközelíthetjük a dolgokat. A félig elharapott szavára meg tapintatosságból nem kérdeztem vissza, vagy inkább mert még nem volt bennem elég ital a tapintatlansághoz.
Kicsit.. Nagyon támogattam a legutóbbi ellenfelemet a pulthoz. Volt egy olyan belső gondolatom, hogy ha elengedem, akkor nem sok fogja elválasztani attól, hogy a földbe szerelmes legyen és azzal töltse az éjszakát.
- Hát persze, hogy nem vagy, tündérke.
Felvontam kicsit a szemöldök, mert úgy szólt vissza, mintha egy dedóshoz beszélne, aki nem érti a beszédet. Ismerem ezt az állapotot, de már csak azért is incselkedtem vele. Elvégre ellenfél, és eddig nem is néztem rá más szemmel. Eddig. Most úgy nézek rá, mint aki pillanatokon belül kiadja a délutáni mindent.
Nem utasította el a lehetőséget, koccintottunk, és elég hamar lehajtotta a whiskyt. Elismerően bólintottam, majd az asztalhoz csaptam az üveget, mert ezt a menetet abban kaptam.
Egészen kiguvadtak a szemei attól, hogy hozzáértem, ami tetszett. Szemmel láthatóan nem bírta feldolgozni ezt a mérhetetlen mennyiségű információt, hogy egy tincset kisöpörtem a szeméből, de hát egy bizonyos mennyiség után..
- Hogy .. mit? Két pálinkát!
Most rajtam volt a sor, hogy elképedjek, mitől néz ki így. Vajsör. Az úgy azért nem rossz. A krapek kihozta mindkét pálinkát, majd egyiket a másik után legyűrtem. Arcom megráztam, vonásaimat rendeztem, mert azért ez ahogy lecsúszott, ez mart.
- És te hogy kerülsz ide? Vagyis mit keresel itt? Ráadásul egyedül.
Idő közben kértem ismét két adagot, de most meghagytam, hogy a vodkát keverjék össze hideg kakaóval. Életemben nem ittam még olyan finom anyagot, mint a kakaós vodka.
Pluszban, hogy ne hagyjam érzelmek nélkül, végigsimítottam ujjaimmal az arcát. Józanon nem incselkednék, ennyire biztos nem, de így már egészen vicces.

Emi

Nem volt túl nagy esély erre az egész hülye szituációra. 3 vajsör már úgy látszik meg rajta, mintha benyakalt volna fél liter házipálinkát. Akármikor, amikor ez eszembe jutott az éjszaka folyamán, mindig nevetnem kellett rajta, mert ez.. ez röhejes. Mármint nem hittem volna, hogy az Eridonosok közül némelyik ennyire nem bírja, vagy nem szokott alkoholt inni.
- Miért nem mucikám? Mert a tündérke jobban illik rád.
Fordultam felé egy kaján vigyorral megfűszerezve. Tetszett, hogy mindenen kiakadt, amit mondtam, és hogy olyan gyámoltalannak tűnik. Hihetetlen mikre képes az emberi agy, ha most valaki egy kést nyomna a torkához, nagyon hamar kijózanodna.
Mikor meghallottam, hogy korábban mit fogyasztott, szükségem volt arra a két páleszre. Nem azt mondom, hogy egy szinten akartam vele lenni, de túl józan voltam még.
- Ahhh, tündérke, a tiednél biztosan.
A válasz első fele inkább csak egy morgás volt, mihelyst leküldtem a torkomon az alkoholt. Egy utóhatás volt, csak utána reagáltam a gyomromat illető megjegyzésre. Hát nem tehet róla az ember, hogy a mája is meg a gyomra is hozzászokott a masszív alkohol lebontásához.
Követtem a tekintetét a "lányokhoz", és a döbbent arckifejezésén megint csak el kellett mosolyodnom. Nem csodálkoznék rajta, ha a barátnői itt hagyták volna. De ezen meg látszik, hogy ennyit érnek a barátnők. És ilyenkor jön a támogató ellenfél.
- Pasikat hajkurászni? 10 perce odakinn még szerelmes voltál.
Vágtam a szavába mielőtt rákérdezhetett volna az én itteni célomra.
- Mint láthatod, épp téged próbállak elcsábítani, mint következő alvómacimat, de eddig nem jártam túl sok sikerrel.
Villantottam rá fogaimat, míg végigsimítottam a karján. Kíváncsi vagyok, hogy meddig bírja szegénykém. Az első eshetőség lenne az, hogy elájul egyik pillanatról a másikba, a második.. azt nem tudom.
Idő közben rendeltem két 2:1-es vadászt magunknak. Ennek csúnya vége lesz, akár így, akár úgy.

Pajtikám  

Szerda. Már megint egy szerda esti nap. Hihetetlen, hogy már több, mint 7 napja megint tanulni kezdtem, szinte iszonyúnak mondható. Leot elnyelte valamelyik elkárhozott tag az iskolában, Daniellet inkább nem zargatom, bár amúgy sincs kedvem, Kristóf és Amira úgy festenek, mint egy nagy rakás sz..szappan, Beth nincs itt, tehát a pénztárcám és az öngyújtómmal kézen fogva ügettem le a csárdába. Hosszú szárú farmernadrág, egy koszos szürke ing, könyékig feltűrve alkotta az öltözékemet, kalapomat a nem túl barátságos emberek miatt fent hagytam Baileys társaságában.
Gondolataim elcsatangoltak, miközben beszabadultam a csárdába, kikerültem egy verekedést és a köré sereglett kis csoportot, majd leültem a pulttal szembe. Nem indítottam valami jól az előző hetet, és a helyzet azóta is változatlan, tehát nincs más hátra, mint előre. A pultos megkérdezte, hogy mivel szolgálhat, mire az egyik Jim Bean-os üveg előtte szállt le egy pohár társaságában. Ezekre böktem a fejemmel, és mire rájött, hogy ezt én csináltam, már töltöttem is magamnak, bár nem két gyűszűnyivel. Megmondtam, hogy a végén fizetek majd mindent egybe,  így mihelyst tele töltöttem a poharat, már el is vette előlem az üveget. Vállat vontam egy féloldalas, kaján mosollyal együtt, hiszen úgyis kiszolgálom magam ha akarom. Kezembe vettem a poharat, kettőt kortyoltam belé, ezzel pedig a felét ki is ittam. A whsikey végigmarta a torkom, majd egy kellemes utóízt adva csábított, hogy a többit se hagyjam magára. Mindeközben megfordultam, és az egyre jobban összecsődülő tömeget fürkésztem a verekedők között. Még két ilyen pohár, és azt hiszem én leszek a gyűrű közepében, ahogy magam ismerem. Belekortyoltam ismét a hűsítő italba, de most már egy cseppet sem hagyva az alján. Az egyik nem épp bizalomgerjesztő alkatú pofa a tömegből rám meredt, valamit sugdosott a mellette állónak, mire mindketten engem fürkésztek Álltam a tekintetüket, hisz talán valami izgalmas is lesz az este folyamán. Előre nem gondoltam, hogy milyen igazam lesz..

Pajtikám : DDD

Az ember annyira el tud lazulni egy olyan ismerős helyen, ahol mindig szívesen várják. Hát igen, ez a kellemes áporodott, dohos, alkoholos büdös fojtogató szag, egyszerűen csodákat tud tenni a tüdőmmel, a bárpult mögött lévő szekrényen lévő italok pedig a májamban teszik a jótékony hatásukat..
A két gyanakvó ürge egészen addig engem mustrált, ameddig egy lány alakja ki nem bontakozott a sötétből és közeledett felém. Nem is kicsit mosolyodtam el, ahogy Dorie kecses alakja pont felém ringatózott. Talán kissé már szélesebb volt a mosolyom, mint akartam volna, mert azért egy pohár whiskey azért az mégiscsak egy pohárka, na. Sőt, az a béna poén is annyira jól hangzott, hogy vele együtt én is a kelleténél hangosabb felnevettem, de még az sem érdekelt, ha leint a lány.
Már épp válaszolni készültem volna, mikor közelebb hajol, felcsillan a szemem, és egy puszit nyom az arcomra. Ösztönösen a dereka felé nyúlna a kezem, ám valahol a combját érintem, egészen fent, hátul.  Adok a leányzónak én is egy puszit, ám kezem - az a pár ujjpercem - ottmarad fenntartva ezzel a személyes kontaktust.
- Doriekácska .. hú, ennél jobbat is ki fogok majd találni..de szerintem igazad van. Ez a sorsunk, hogy mi mindig ilyenkor fussunk össze. Tehát hogy kerül magácska ide?
Miközben nagyban löktem már neki a beszédet, a pultos megjött. Igen, valahogy én is biztonságosabbnak látom - a pénztárcámnak - , ha nem most akarom kamatoztatni a telekinetikus tudásomat. Még elpazarlok véletlenül egy üveg valamit. Így aztán rendeltem két teljes pohár vodkát kis kakaóval vegyítve.
- Mielőtt elkezdenéd szidni a kakaós vodkát, előbb kóstold meg. Életembe nem ittam még olyan finom alkoholos dolgot, pedig én nem tegnap kezdtem ezt a szakmát. De tudod mit? Fogadjunk valamiben, hogy ízleni fog, mert valami kegyetlenül jó. Mondjuk a következő kört állom én, ha semennyire sem ízlik, rendben? De ha ízlik, akkor az egészet megiszod 2 perc alatt. Megegyeztünk?
Már nyújtottam is felé a kezét, hogy fogadja az ajánlatomat. Azt persze azért nem közöltem vele, hogy mekkora pohárral rendeltem a fickónál, mert nem valami felessel..

Pajtikám  

Nem is emlékszem már, hogy hány emberrel ittam én itt, ezen a szent helyen.. Bár azért vannak emlékezetesek, mint mikor Emmával holtrészegek lettünk, vagy mikor Lucassal szanaszét vertük egymást, és a Dories eset sem az utolsó helyen végzi a ranglistán. De minket valahogy mindig itt boronál össze a sors, akármennyire akarjuk vagy épp sem. Ivópajtik lettünk, ez már csak így megy.
- Akkor legyen Dorus-morus. Vagy inkább Dorcus?..Választhatsz.
Míg pár szóban elmesélte, hogy hogy került ide, addig agyam gyártotta a szebbnél szebb neveket, és azok közül is csak a legjobbakat böktem ki mindenre válaszul, amiket eddig mondott.
No persze, az a vodka.. Az az egyetlen alkohol, ami íztelen és szagtalan, ezért könnyen csúszik le az ember torkán, és nem egy sör alkoholtartalmával bír. Emike elég frankón ki tudja ütni magát az ilyennel, ám azért nem árt megjegyezni, hogy két pohártól már nekem is görbék lesznek a szemeim. De ez remélhetőleg egy ilyen este lesz, és ami a legjobb benne: várhatóan nem egyedül leszek.
- Neeem, ilyen eshetőségre nem kerülhet sör. Vagyis sor. Tudom én, hogy ízleni fog az, mert az illata és az íze is egészen olyan, mint a kakaóé, az alkoholos utóízt pedig ismét elnyomja a kakaó. Csak a végső hatás lesz garantált..De ha nagyon nem akar lecsúszni, akkor megiszom.. Vagy beléddöntöm.
Közlöm vele bátorítóan a tényeket, hogy ez bizony nem az a langyi kis iszunk-egy-két-sörikét este lesz. Ránevettem a lányra, mert a zsigereim eléggé azt súgták, hogy tetszeni fog ez a móka. A combján lévő kezem végigsimította a formás hátsóját, míg az ő keze a nyakam köré tekeredett, az enyém pedig a derekát vette körbe.
- Ohóó, ha te azt tudnám, életke! De .. igazság szerint teljesen igazad van. Totál részegséget. De nem egyedül.
Vártam, hogy közbe az ölembe üljön, mert eléggé megkívánta a helyzet, ha csak nem akarta kitörni a derekát. Idő közben megjött a két vizesméretű pohárba töltött vodka kakaóval megspékelve, az egyiket pedig a szabad kezemmel Emi felé toltam, aki - szerencséjére - eddigre már túladott a vajsörén. Ugyanezzel a mancsommal a sajátom felé nyúltam, megvártam, hogy a mestertanonckám is a kacsójába vegye az alkoholt, majd egy koccintást követően megint lehúztam ebből is egy szuszra vagy 2-3 nagy kortyot is.
- Legalább ennyit neked is meg kellene innod ahhoz, hogy esetleg a maradékodat megigyam, cica.
Adtam a helyzetjelentést, míg visszahelyeztem a pultra a poharat és adtam a lány orrára egy puszit. Még eléggé önuralomban vagyok, még ha nem is annak tűnik, de a folytatásban ez nem sokáig marad meg így.

Pajtikám  

Leszólta a nagy név-adó tehetségemet, pedig már épp kezdtem belejönni. Egy pár pillanat erejéig még igencsak erőltettem az agyam, hogy valami frappánsat válaszoljak, aminek a vége az lett, hogy ránéztem és dőlt belőlem a nevetés. Az én megszólításomra nem tudtam mit mondani, ez neki jobban megy. Nőknél ez a kényszeres név adogatás reflexből jön, én meg erőlködhetek, nem fog eltűnni semmi se a lábam közül. Bár nem mintha olyan rendkívül akarnám, sőt..
- Az a nagy harci helyzet, hogy..évek óta utánad koslatok, szaglászok utánad, minden vizsgapapírodat megnéztem, az eddigi összes szobatársnőddel beszéltem, sőt, még a konyhás manókkal is, hogy mit szoktál inni. Így aztán minden egyes rejtett titkoddal tisztában vagyok, Mucus, szóval innen voltam benne biztos, hogy nem kérsz borsot a kakaós vodkádba, mert a borsot utálod.
Jól esett valamit összehalandzsázni neki, gondolkodás nélkül folytak ki a számon ezek a szavak. A végére, hogy bebiztosítsam a sikert, az egyik szemöldököm kérdőn felvontam, és kicsin múlott, hogy ki nem szakadt belőlem ismét a röhögés azon, hogy hazaviszem-e. Neeem, más terveim vannak vele.. Például egy tóba fojtom.
- Haza, persze! Angliáig elviszlek holnap reggelig. Csak aztán meg ne lepődj, ha holnap Ukrajnában ébredünk fel valahol Csernobil közelében..Hátha elvétem az irányt.
Nem is értem, nem szokásom ennyit beszélni, és nem hiszem, hogy az alkohol ennyire megoldotta a nyelvem. Pusztán csak nagyon jól érzem magam a lány társaságában, ennyi az egész. Meg hát az, aki belemegy velem egy ivós játékba, ...
- Ahhoz, hogy én leigyam magam, vagy hogy te? Amúgy meg voltál már kiváló ivópartnerem, ha nem csal az emlékezetem..
Befejezetlenül hagytam az utolsó mondatot. Mindketten emlékszünk arra az estére, nem fogom neki elmagyarázni. De nem is kell.
Egy rugóra járt az agyunk, mert ahogy közelebb húztam magamhoz, már ült is az ölembe. És ha már lúd, legyen kövér, véletlenül sem engedtem el a derekát a lánynak, még így sem, hogy jobbára a hasán pihent a kezem. És ez még mindig semmi például ahhoz képest, amikor Emma felállt a pultra, sztriptízelt, és végül magába nyakalt még vagy egy jó adag magyaros Fütyülőst. De jó irányba haladunk.. talán még sztriptíz is lesz belőle.
Lényegtelen, nagyon előreszállt a fantáziám, de ahogy letettem a vodkás poharat magam elé, önelégülten vettem észre, hogy azért a másiké sem teli már.
- Tökéletesen szívem. Most a maradékot húzóra!
Jelentettem ki, nyomatékosítva a szavaimat pedig kicsit próbáltam megcsiklandozni a hasát. Remélem bevált ez a terv, mert már azon jár az agyam, hogy mi lesz a következő itóka. Megvártam, amíg teljesen kiüríti a poharát, és amennyiben ez sikerült, mindkét kezem köré fontam és megszorongattam jelezve, hogy nagyon ügyes kislány volt.
- A következő kör: metaxa és gyömbér. Kíváncsi lennék, hogy meddig bírod, bár úgysem mész bele a játékba..
Fordultam hozzá, mihelyst leadtam a rendelést. Valóban érdekelt, hogy az én gyomrommal ő meddig képes versenybe szállni, de az már pozitív jel önmagában, hogy hétköznap itt van, és - talán - legyűrt egy pohár kakaósvodkát.
- El kéne szívni egy cigit.
Jegyeztem meg, vagyis mondtam csak úgy a vakvilágba, míg a szemeiben fürkésztem valamit.

Pajtikám ((:

Egészen jól esik megnevettetni a lányt. Komolyan, nekem okoz fizikai boldogságot és agyi mámort az a nevetés. Csilingel, gyönyörű, nem durva, úgy illik a kinézetéhez. Igazán kár, hogy ilyen ritkán hallani, pedig ez aztán be tudja aranyozni az ember napjait.
- A pult alatt? Hogy mindenféle furcsa alak bemásszon hozzád, mi?
Nevettem rá megint, mert valahogy nem esett már nehezemre elképzelni a helyzetet, amint Emandoriera, elsős mestertanoncra másnap reggel furcsa firkálások keretében talál majd rá mondjuk a házvezetőjük. Hát már a gondolattól is kirázott a hideg, de talán Alexa megkegyelmezne rajtam, hiszen ismer..
- Ne is mondd! A gyomrom az egy dolog, de volt olyan buli, ahol meg voltam győződve arról, hogy két májam van, és az egyiket el akartam adni a szervkereskedőknek, de sajnos egynek sem találtam meg a telefonszámát.
Löktem tovább a beszédet. Igen, az az este sem volt rossz, és nagyon haragudtam mindenkire, hogy köcsögök, nem segítenek ilyen névjegyet keresni, hogy szervkereskedelem. Az egyiknek emiatt még neki is ugrottam, így másnap nem voltam valami festői látvány.. De ezt most miért is mondtam el pontosan? Na mindegy, olyanokat mondok el neki, amiket amúgy nem szokásom.
- Ügyes kislány. Le a kalappal!
Adtam hangot elismerésemnek, hogy végül húzóra magába döntötte a vodkát. A fintor, akárcsak kicsivel korábban az enyémre, az ő arcára is kiült, lenyelte az utolsó kortyot is, majd aprót rázott a fején, ami talán fel se tűnt neki.
- Challange accepted.
Kezdtem simogatni a derekát, míg úgy vettem, hogy belemegy a játékba. Nyilvánvalóan nem azért mondta, hogy ez csúnya lesz, de nem ellenkezett, tehát..
- Hülye, fel nem kelek innen egy rohadt cigiért! Akkor már inkább leszokok róla, ha fel kéne kelnem, hogy cigarettázhassak valaha is.
Ismét elmosolyodtam, majd kikaptuk a metaxát. Nem tudom Emi hogy van ezzel, de nálam már kezdenek egy kicsit borulni a fények. Nem baj, metaxát neki, és minden jobb lesz. Lehúztam ezt is, és belülről szinte már izzott a testem. Felnéztem a lányra, aki remélhetőleg már itta azt a vackot. A nyakába pusziltam, majd óvatosan lábra állítottam és elnavigáltam magam kis kitérőkkel a zenegéphez. Maxra erősítettem, megkerestem, majd elindítottam a következőt: Krewella - Live For The Night. Visszabattyogni indultam Emandoriehoz, hogy a következőt ő rendeli, mikor az elején gyanúsan méregető két fazon az utamba álltak. Súlyukat tekintve voltak vagy kétszer akkorák, mint én, de karba font kézzel, mint holmi testőrök, nem hagyták, hogy elérjem a célom. Rájuk emeltem a tekintetem. Nem kellett volna.
- Az a te kur*ád?
Tette fel a kérdést, amint az arcára pillantottam. Hirtelen nem is tudtam mit mondani, de tisztán éreztem, ahogy kezd az agyam egyre több adrenalint pumpálni a szervezetembe. Kezeim ökölbe szorultak, szemeim erősen lehunytam, körmeim belevájtak a bőrömbe, és nem sokkal később, mikor elengedtem őket, kis véres nyomokat a tenyeremen.
- Azt kérdeztem, hogy a tiéd-e!
- Mondd még egyszer!
Üvöltöttem rá a tagra, aki erre akkorát lekevert, hogy a gyűrűje végigszántotta az arcomat, és hátra is tántorodtam. Pillanatok alatt minket vett körbe az ez előtti tömeggyűrű, résnyi helyet sem hagyva menekülési útvonalnak.

Pajtikám

- Haha.
Közöltem vele annak hallatára, hogy milyen alakokkal találkozott ő már ezen a szent helyen.  Sok jelzővel illettek már az elmúlt évek során, de a furcsa elég ritka volt, így az én értékrendemben dicséretnek számított.
A szervkereskedős poénomra nagy szemeket meresztett, de nem hiszem el, hogy ő nem csinált valami baromságot, mikor a kelleténél kicsivel jobban felöntött a garatra. Vannak még jobbak is, pl amikor egy szekrény üveges ajtaját leszereltem, táncoltam vele és feleségül akartam venni, vagy egy alkalommal egyszarvúnak képzeltem magam, bár ott nem az alkohol volt a fő bűnös..
- Ooh, az még hagyján, ha metaxa, de majd amikor minderre megiszunk egy-két pohár mókusvért, na onnantól már pazar lesz a buli.
Nevettem rá. Nem olyan nagyon piás, mint amilyennek hittem, ha a metaxának még a szagát se érezte soha. Fél perccel később pedig rájöttem, hogy semmi kedvem felkelni innen és roncsolni a tüdőm, elég ha egy éjszaka alatt csak a májam szenved maradandó károsodást. Meg egyébként is, olyan kényelmesen ülök, plusz jó érzéssel tölt el Emi közelsége, szóval cigi fiam, ezt most bebuktad.
Ezt a piát már szinte egyszerre döntöttük le, a lány arca egyre pirospozsgásabb lett, mintha túlzott volna a pirosítójával. Na én se mondhatok ám semmit, mert nekem ilyenkor nem az egész arcom lesz vörös, csak foltokban. Ha jól emlékszem négy helyen jelennek meg nálam, de hogy hol.. Mintha a járomcsontom mögött és egy centivel lejjebb is, de fogalmam sincs.
Emandoriera néztem, míg lekászálódtam, és kellemes érzéssel töltött el, hogy nem csak én érzem magam olyan enyhén lazának. Ő is össze-vissza mosolyog mindenre és mindenkire, sőt, úgy keresztbe állnak a szemei, hogy csak na. Megpusziltam valahol az arcán, fogalmam sincs, hogy hol, majd elindultam a kis utamra. Jobban tettem volna, ha inkább cigizni megyek ki..
Tehát eltelt egy perc is aközött, hogy felálltam és hogy megint bajba kevertem magam. Józanul is hasonló módon cselekedtem volna, bár akkor a reflexeim kissé stabilabbak lettek volna..meg a koordinációm is. A pajtim utat törve magának, esett be hozzánk a kör közepére. Valami olyat akartam mondani neki, hogy maradjon ki ebből az egészből, meg hogy le tudom rendezni, ám mihelyst feltette az illetőknek a második kérdését, gyomorszájon találtak. A védekezéshez túlontúl le voltam lassulva, és olyan pontosan eltalálta a sebemet, hogy összegörnyedtem. Vettem pár mély levegőt, mialatt nagyon erősen próbáltam nem tökéletesen szétesni. Felpillantottam, míg mélyeket sóhajtoztam és felmértem a terepet. Nem tudom, hogy a lány mondott-e valamit, teljesen kizártam a külvilágból. Ketten vannak ellenem=esélyem sincs. Nyilván varázslók, szóval a plusz pont megint nekik jár. Az egyik óvatlan pillanatban az egyik hátrafordult, hogy mondjon valamit a tömegben állók valamelyikének, ekkor ugrottam annak, aki engem tartott szemmel. Először az orrát találtam el, és valahogy sikerült úgy ráugranom, hogy hátraesett a földre. Amennyi időm még volt homlokkal megint az orrának estem, amiből elkezdett elég rendesen folyni a vér, a füleit pedig a két ellentétes irányba kezdtem húzni. A jól bevált módszerek, eddig a legtöbb esetben bejöttek.. De persze,csak ha egy ellenfelem volt. A másik, mihelyst észrevette ezeket a történéseket, rögvest orron gyűrt, mire hátraestem, és még csúsztam is egy kicsit. Több, mint biztos, hogy eltört az orrom, és ahogy ott feküdtem hanyatt a földön félig-meddig oldalra felkönyökölve, jött az ihlet. Egészen Doriehoz csúsztam, majd nagy nehézségek árán sikerült két lábra küzdenem magam. Ingott alattam a talaj, így a lány kezébe kapaszkodtam. Lejjebb csúsztattam a kezem, ujjaim az övébe fontam, és..
- Emberek, ő a menyasszonyom. Szóval ha megbocsátanátok...
Utat fúrtam a tömeg közt remélve, hogy nem követnek. Ha mégis, akkor jön a pszichokinetika, bár ilyen helyzetben még sosem használtam. Remélhetőleg elértük a pultot, és bár a szándékom az volt, hogy most ő rendel, két nagy adag gin tonicot rendeltem meg egy jeges törölközőt az orromra. Az ingem nyaki része véres lett, sőt, fázni sem fáztam, de véletlenül sem vettem le az inget.
- Ne haragudj. Sajnálom, nagyon felhúztak.
Kértem elnézést, mialatt kihozták a rendelt cuccokat. Ám a lány kezét nem engedtem el egy pillanatig sem.

Pajtikám (;

- Reméltem is.
Tette alám a lovat, ez tetszett. Megajándékoztam még egy puszival és egy azt követő ölelgetéssel.
- Nem vagyunk ma formában, be kell vallanom.
Poénok terén nekem is volt már jobb napom, de az övéi még elmennek. Most így belegondolva elég érdekesen ragoztam, de most ez kit érdekel? Fel sem tűnik neki.
Ahogy a balsorsom felé ballagtam, eszembe jutott Beth egy pillanatra. Csak mint gondolatfoszlány jelent meg előttem, de megdobbantotta a szívem és önkéntelenül is elmosolyodtam. Vele is játszottunk már részegesdit, de őt sosem illették olyan jelzővel emberek, mint az imént Doriet. Felszabadította bennem a vadállatot, akit eddig láncon tartottam. Egy egész láncreakciót indított be, mint mikor a hegy tetejéről elindul egy kis kavics, és az aljára érve a fél hegyet magával vitte az a kődarab. Értelme sem volt ennek a két - mugli szavakkal élve - motoros állatnak nekimenni, de nem hívhatnak így senkit. Vagyis Emit nem. Így végeredményként egy törött orral, felsértett arccal, véres kézzel és inggel hagytuk el a terepet. Elég szépen leolvadt a mosoly a pofájukról, mikor közöltem velük a hölggyel való nem létező kapcsolatomat. Dorie csak bólogatott, és gondolom mosolygott is, bár nem igazán mertem rásandítani. Ellenben ő végig hátrafelé nézett, ám jelzés híján megnyugodtam: nem akarnak többet. A tömegbe összeverődött emberek lassan szétszéledve ismét elfoglalták előbbi törzshelyeiket, ahogy mi is visszamentünk a pulthoz. Leadtam az igénylést néhány cuccra, és mire elnézést kértem az iménti viselkedésemért, a zene is elhallgatott, amit betettem.  Kezem elindult a jeges törölköző felé, ám készséggel felajánlotta segítségét, amit elfogadtam. Bár talán inkább leintett, hogy hozzá ne érjek ahhoz a rongyhoz.Amint az anyag először hozzáért a bőrömhöz, kicsit megrándultam, bár inkább a meglepődöttségtől, hogy valami nagyon hideg mint a fájdalomtól. Ekkor jutott eszembe a hasam. Mikor Kristóffal csépeltük egymást, mindkettőnknek előnye volt, mert ismertük a másik gyengéjét. Én tudtam ,hogy neki a keze ő meg azt, hogy nekem a hasi sebem. Az ingen keresztül végighúztam rajta az ujjaimat, de semmi baja nem lett. Csak úgy sajgott, mint az istennyila. Fogtam a gint, és azt is a feléig lehúztam. Kezdett enyhülni a fájdalmam.
- Em, ezerszer többet érsz, minthogy bárki is ilyennek nevezzen. Honnan tudja, hogy ki is vagy valójában? Csak mert jól nézel ki, és velem ittál, ez már rögvest ezt jelenti? És a többiek? Mert a szavaidból az csengett, hogy nem először neveztek ilyennek. Ők tudnak rólad bármit is? Hogy mit éreztél, mikor cselekedtél, vagy milyen cél vezérelt? Már nem azért, de rohadtul fogalmuk sincsen arról, hogy ki vagy, akkor meg ne merjen így nevezni. Főleg előttem ne.. Igyál!
Vágtam le neki egy monológot, és közöltem végül, hogy ne egyedül igyak még többet. Nem józanodtam ki ettől a kis csetepatétól, de a látásom tisztább lett. Szám félmosolyra húzódott, mert ha nem issza azt meg, akkor bizony fogom a törölközőt a kezéből, és szépen megtörlöm vele őt is, végig. Meg egyébként is, már kezdett leszállni a haragom, az adrenalin szintem is csökkent.

Pajtikáám

Elég jóra sikeredett az este...pardon, éjszaka eddigi része. Ivászat egy távolról sem ismeretlen lánnyal, amire a legkevésbé a mértékletesség a jellemző. Nem éreztem magma kényelmetlenül, bár szerintem ő sem, toltuk a poénokat, bár azt is inkább ő. Tulajdonképpen mindenen röhögtem, egy idő után meg főleg.
De mivel ilyen a természetem, muszáj volt zűrbe keverednem. Mágnesként vonzom magamhoz, bár már megszokhattam, hogy ahova én beteszem a lábam, és nem okvetlen csak egy kenyérért tértem be az üzletbe, ott előbb-utóbb valamiért a figyelem középpontjává válok, akár akarok, akár nem. A kisebb nézeteltérést lerendezve leülve a pulthoz, már pazarul éreztem magam. Annyi alkohol csörgedezett az ereimben és szívódott fel a gyomromban, hogy képtelen lettem volna komolyabb érzelmek kinyilvánítására. Jött a tonic, már ment is, ahogy Dorienál is. Már nem fájt a sebem, sőt, kezdtem megint felhőtlen hangulatba lenni. Azért a válaszára összpontosítottam, és legnagyobb meglepetésemre megértettem, hogy miről beszél. Nem csak a szavak jelentését ismertem fel, hanem az érzést, amit leírt, habár meg kell hagyni, elég furcsán írta körbe.. Kissé tán értelmetlenül. Bólogattam egyetértőn, mikor pedig a végére ért a válaszának, hálásan pillantottam fel rá az átvéresedett törölköző alól, amivel törölgette az arcomon csordogáló vért.
Egy másodperc alatt megéreztem, hogy az a tonic pont jókor jött, átestem a kábulaton és átadtam magam az ösztöneimnek. Az a David Benett uralta a testem, akit igyekszem leszorítani, de két pszichoanalitikus ponton mindig előtör belőlem: álmomban és mikor a részegség mámorában élek.
- Pincér! Két párolt bakancsot és négy adag lóherét. Hozzá egy hatalmas nagy üveg őő.. mit is, angyalkám? Jaa, igen, becherovkát!
Adtam le a rendelést..ja, nem, üvöltöttem ezt a pult mögött álló személynek, és egyáltalán nem értettem, hogy mit nem ért ezen, minek kell annyira csodálkozni. Megsürgettem egy kicsit, mire eltűnt, én meg valahogy elővarázsoltam a pénztárcámat a zsebemből. Kitettem a pultra valamennyivel többet a kelleténél, és mikor visszatért a tag egy becherovkával és két banánnal, akkor meg én néztem rá mint borjú az új kapura. Bakancsot kértem, de ezek a banánok is megteszik.
- Menjünk életem!
Nem engedtem el a kezét, így  pakoltam be a zsebeimbe a banánt, a másikban pedig a piácskát fogva mentem ki az ajtón. Út közben valakit megtaszajtottam, és ráripakodtam, hogy húzza el a belét, mert most megyek az esküvőmre. Amint kiléptem az éjszakába, a nyakamba hullott néhány csepp eső. Nem tűnt fel, hogy pusztán szemerkél az a vacak, nem. Odarántottam magamhoz a lányt, hogy most aztán táncolunk, mert ének az esőben. Tiszta sor. Amelyik mancsomban a pia volt, azzal fogtam meg a derekát, a másikkal meg valahogy próbáltam úgy megfogni a kezét, ahogy mondjuk egy bécsi keringőben szokták. Ez nem igazán ment, így felhagytam ezzel a marhasággal. Elindultam valamerre, amerre gondoltam, hogy az a szállás felé vezető út. Letekertem nagy nehézségek árán az üvegről a kupakját, amit egy szemetesbe ki is akartam dobni. A farmerom zsebében landolt, de a kukának nagyon megörültem.
- Leo, haver, hogy a francba kerülsz te ide? Aztán miért nem ittál a nejemmel? Te rohadék, utállak!
Öleltem meg a kukát, majd  hagytam is ott a retekbe. Ittam abból a vacakból, majd visszamentem a lányhoz, a kezébe nyomtam és addig egy tapodtat sem mozdultam, amíg legalább 4 nagy kortyot nem ivott belőle.

//folyt. : fő utcza //

Annyi mindennel megtanultam együtt élni. Fájdalommal, csontig hatoló félelemmel ébredve inden egyes nap, imádkozni azon életekért, melyek valahogy kapcsolatban állnak velem. Tudni, hogy mindenki mondhat magáról bármit, csak egy ügyes mosoly kell hozzá és meggyőző szöveg.  Azzal a tudattal, hogy senkiben sem bízhatsz, hisz mindenki a hátad mögöztt elárulhat. És most a legrosszabb: valami nélkül élni. Mindig olyan nyálasnak tartottam azt a dumát, hogy majd nem lesz értelme az életednek meg ilyenek, de ezt egy nagyon kemény lecke alatt muszáj volt megtudnom: igaz. Az üresség érzete, hogy nem vagy önmagad majd a kérdés: ki is vagyok én valójában?.. Elizabeth elment. Megint elvesztettem ,magamból egy darabot. Mire végzek az iskolával már egy óriási roncs leszek, semmi több.
Stop! Elég az önsajnálatból, túl kell tennem magam ezen is, ahogy eddig mindenen, és sikerrel fogok járni. Tudom. Csak idő kell..
- Egy egoista vadállatot.
Nevetem el magam kényszeredetten arra, hogy Beth mit veszített. De a hangsúlyokból eléggé az jön le, hogy neki sem felettébb rózsás a helyzete ezen a téren. Majd megkérdem tőle, most úgyis azt mondaná, hogy nem fontos.
Elfogadja a kezem, ami egy kis eufórikus érzéssel tölt el. Szorosan mellettem lépked nyakig belemászva a ruhájába, én meg fedetlen testtel az éjszakába. Átkarolom a nyakánál, még jobban magamhoz húzva ezzel. Úgyis pokolra kerülök.

20 percnyi könnyed csevegést követően elérünk a célhoz. Leginkább a nyárról beszélünk, a testvére felől kérdezek, és lassan megtaláljuk a közös hangot. Kinyitom (kib*szom) az ajtót, megvárom, hogy bemenjen majd ismét a keretébe helyezve azt követem a lányt. Ha egy asztalt szemel kimagának, akkor megkérdem, hogy mit kér inni és aztán megyek a pulthoz, de valahogy könnyebb megoldást nyújtana, ha a pultra ülnénk fel. Egy-egy arc végigmér minket, elvégre elég szokatlant látványt nyújthatunk: valaki, aki afrikai időjárás szerint és egy másik, aki szibériai szerint öltözött fel.
- Akkor lenne egy .. két kalinka kakaóval 1:2 arányban.
Adom le a rendelést, és ha a lány az asztalos verziót választotta, mondom az ő kérését is, bár az egyik vodkát ő kapja.

Még javában a földön feküdtünk, mikor eljött a döntő pillanat, egy barátság fordulópontja. Legalábbis azzal, hogy elmondom a véleményem magamról, számomra mélyebbül a kapcsolat, és remélem ezt valamennyire érzi a hezitálásomon. Nem hagyok neki annyi időt, hogy kezdje a ha nem akarod, nem kell elmondani visszahúzódást. Felállok, felé nyújtom a kezem, és mikor elindulunk, akkor válaszolok neki.
- Nem vagyok jó ember, de szerintem erre már rájöttél. Én.. nekem.. Zora, én .. Hogy is mondjam.. Kívánt meg a helyzetem olyan tetteket, amiket nem mindenki tudna ép ésszel feldolgozni. Én.. öltem embert... Ha nem teszem, nem élnék. Olyan reflexeket tanultam meg, amikkel bánthattalak volna. De.. Erről inkább később, rendben?
Meg-megállva mégis elmondtam az egyik szörnyű igazságot magamról. Ezért tartom magam vadállatnak, hogy ha beülünk valahova vacsorázni felmérem a kijáratokat, hogy hány ablak van, milyen gyorsan lehet menekülni. És félelemmel az ereimben rá tudok támadni bárkire, főleg sötétben.
A sétánk a kiszemelt célig nem folyt ilyen nyögvenyelősen, szerencsére. Örültem is neki rendesen, mert vele mindig olyan jól el lehetett beszélgetni anélkül, hogy megterhelő lett volna. Tudtuk, hogy mit mikor kell abbahagyni, és nem erőltetni tovább, akàrmiről, hacsak egy poénról is volt szó.
Lassan elértük a csárdát és egy percet sem tétovázva léptem be utána.  Szerencsére a pultos verziót választotta, de ebben a tömegben asztalt keresni..Előbb találtunk volna tűt a szénakazalban. Letette a kabátot a prefektus, majd amint visszajött már rendeltem is az első menetet.
Mindenki úgy néz rám, mikor először meghallják a kakaós vodkát, mintha  hirtelen 9 fejem nőtt volna 12 kar mellé. Zora sem ivott még ilyet, nem is csoda, első ilyen nemű rendelésemkor a csapos is már mattrészegnek nézett.
- A legjobb. A lengyelek tejjel isszák, nekem az nem jött be, de ez., Itatja magát. Nem érzed a vodka utóízét, csak a kakót.
Felülünk a műbőr kör alakú bárpultra azt követően, hogy kikapjuk a két teletöltött poharat. Nem hiába, mit tegyek, itt ismerik a szokásomat és az ízlésemet. Biccentek a pultos felé, aki egy mosoly után megy tovább a dolgára, ami akad bőven.
- Oké, figyelj.
Itt, hogy nyomatékosítsam az amúgy nem életbevágó mondandómat, egyik kezem a combjára tettem, de mindössze addig, amíg be nem fejezem.
- Ez egy teli whiskyspohár. Első húzásra legalább a feléig ki kell innod, rendben? Akkor háromra. Harom!
Adom neki az instrukciókat, majd a vezényszó elhamngzása után megvárom, hogy elkezdje inni, majd én kiiszom a felét a pohárnak. Egy pillanatra megrázom a fejem, majd tekintetem rögvest a lányra emelem. Míg mustrálom az eredményét, addig oda se nézve üvöltök a pultosnak, hogy két fél pohár Baileyst hozzon.
- Nos?
Érdeklődöm a vodka iránt.
- Mikor először ittam ilyet, nekem annyira ízlett, hogy egy litert megittam belőle. Az eredménye sem maradt el, kis képszakadás, de azóta nem nagyon iszom mással a vodkát.

Igencsak sok dolog kavargott a fejemben, mikor csetelni kezdtem egy parányi darabkáját annak a történetnek, hogy miért tartok ott, ahol tartok. Az emberek nagy többsége egy ilyen kis részletet meghallva hanyatt-homlok menekülnének azzal a felkiáltással, hogy itt egy gyilkos. Volt már rá példa, egyszer, de azóta nagyon megválogatom, hogy kinek mit mondok el.
Gyilkosság. Annyi ember ízlelgeti ezt a szót a szájában és teremti meg magának a tökéletes gyilkolás körülményeit, de a valódi életben, mikor megteszed, nem ez jár a fejedben. Nem állsz ott sátáni kacajjal az esőben, hogy végre megöltem az ellenségemet, véletlenül sem A penge olyan könnyedén csúszik bele az ember húsába, mintha az vajból lenne. Eleinte nem történik semmi és váod, hogy majd fejbelőnek. Farkasszemet nézel a másikkal majd valami melegséget kezdesz érezni a kezeden. Lenézel, és még mindig görcsösen markolod a nyelét aszúrószerszámnak, mikor meglátod, hogy az egész kezed csuklóig véres. Meleg érzés, ami azonnal visszazökkent a való világba. Elereszted, hátrálsz két lépést, mialatt az előtted álló térdre esik. Olyan vigyor ül ki a szájára, mintha épp most nyert volna meg egy meccset. Fogai közt kibuggyan a vér, majd oldalra dől, miután kihúzta magából a tőrt. Eldől, eleinte kicsi, majd egyre nagyobb vértócsa gyűlik köré. Megfordulsz és rohanni kezdesz, menekülni akarsz a tudat elől, hogy gyilkoltál. Az ember meleg vére kezd kihűlni a kezeden és észreveszed, hogy a pólódra is tapadt a véréből.. Sosem tudtam lemosni a kezemről az első gyilkosság vérét.
- Kösz.
Felelem neki, mert mialatt lassan elmondtam neki azt a kis részt, ezek az emlékek újrajátszódtak bennem. Vártam, hogy kitépi magát a kezem közül, hozzám vágja, hogy micsoda állat vagyok, de nem tette. El sem tudja képzelni, hogy mennyire hálás vagyok neki ezért. Gyorsan témát váltottam, szerencsére ő sem tért ehhez vissza, sőt! Na ezzel meg ő lepett meg: átkarolta a derekam. Nem fog elmenni. Rég éreztem ilyen meleget,mint abban a pillanatban. A csodálkozó arckifejezését és a percnyi szünetet alig vettem észre a mondatom befejezte és a verbális reakciója között, de.. nem erre számított. Nem csoda, senki sem erre gondol, mikor megkérdezi, hogy miért vagyok ilyen negatív véleménnyel magamról.
50 perccel kéőbb már a bárban ülünk felszabadultabb beszélgetés közepette, és igen, átment a vizsgán a barátságunk.
A kakaós tanácsadás közbeni érintkezéstől már nem ijedt meg. Míg leittam a felét az italnak az járt a fejemben, hogy ő alkalmanként nem ért engem, én meg őt, jeleneg legalábbis.
- Na, ennek örülök!
Adok egy gyors puszit az arcára pisztán annak az elismeréséért, hogy megitta a felét. Legutóbb nem volt nagy iszákos, de most egy levegőre többet megivott mint én. Nem rossz.
- Reggel egy bevásárlóközpont mosdójában keltem fel egy hatalmas plüss maci tásaságában.
Fejeztem be végül, hogy mi volt a következő pillanatkép, ami a képszakadás után elért.
- Leitatni? Ugyanmár, én soseeeeee csináltam ilyet.
Nyilván nem hiszi el, nyiván hazudok neki, tudja is. Mármint itattam már le lányt, de hogy mennyire akaratból, azt nem tudom.. Én csak vettem a piát, ártatlan voltam! Meg részeg..
- Tudok a nyelvemmel a cseresznyeszárra csomót kötni.
Hívtam ki ezzel egy párbajra, miután kiittam a vodka végét és kezembe vettem a likőrt.

Különösen indult a kis beszélgetésünk. Egy nem várt támadással még sose sikerült ilyen jó embert leterítenem. Mindketten meghökkentünk, ő egy hangyányival talán jobban, mint én, de hogy ezt követően egyikünk se volt álmos, arra mérget tudnék venni. Lassan egymásra hangolódtunk, kóstolgattuk a másik határait a legutóbbi találkozásunk óta. Fél éve már a legutóbbi rendes, hosszabb ideig tartó beszélgetésünknek, de már akkor megragadott valami ebben a lányban, elvégre mégis elmondtam a legrémisztőbb dolgot magamról. Félnie kellett volna, nem pedig még jobban hozzám bújnia, mert lehet hogy csak nekem, de ez a két dolog teljesen ellentétes. Az sem mindennapi, hogy lefestem neki a véleményem a belsőmről, és az sem, hogy ő azt követően, hogy ezzel tisztába lett, nem oldalaz el mellőlem. Mindegy, hogy tegnap találkoztunk utoljára, vagy hónapokkal ezelőtt, a viszonyunkon nem rontott semmi. Elfogadtuk egymást, és ez ma derült ki lényegében. Félelmetes érzés volt pusztán maga a gondolat csírája, hogy valaki mellém áll azzal a tudással és emlékfoszlánnyal, amit megosztok vele. Ezidáig csak Elizabeth volt képes erre, ami azért valljuk be, nem a túlnyomó többség. De ahogy Betsy, Zora sem egy tömeggyártmány, akkor sem, ha van egy ikerhúga.
Még láttam a szemeiben a kérdéseket, amiket szívesen feltett volna - gondolom - ezzel kapcsolatban, ám lenyelte őket és mással kezdtünk foglalkozni. Vajon ő együtt tudna élni a tudattal, hogy emberi lény halt meg a kezei által? Rengetegen nem képesek, ezért van viszonylag sok tudathasadásos ember. A test, ha valamit nem akar elfogadni, úgy reagál, hogy elájul, összeesik. Az elme menekülni próbál, csak végső esetben omlik össze. Ez az egyetlen kiút annyiak számára, a skizofrénia. Az agy külön tudatot teremt a gyilkosnak és a régi önmagának, mert képtelen megbírkózni azzal, hogy ölt. Az egyik én nem tud a másikról, ellenben hiheti , hogy az egy valóságos személy, így tudnak végülis kommunikálni.
Én nem engedhettem meg magamnak, hogy két személyiségem legyen. Muszáj volt elfogadnom, bár mindig jóval azon a határon túl helyezkedett el ez a cselekvés, amit megtehettem, és azért sok mindent megengedtem magamnak. A gyilkolás, ahogy az erőszak a nők ellen, mindig taszított és undorodtam tőle. Ez a kettő nem akartam lenni, az elsővé mégis azzá kellett válnom. Ha meghasadt volna az elmém, nem élem túl a múltamat. Halott lennék. Mára már belém marta magát ez a tudat, és jóval inkább együtt élek vele mint elfogadtam volna.
Gyilkos vagyok. De nem akarok annak tűnni. Hamar képes vagyok témát és arcot váltani, mert ez is hozzám tartozik. Mindez én vagyok.
Az első körünk előtti szabályok felvázolásánál nem kapja el az arcát, nem söpri le a kezem a combjáról. Ezerszer más, mint a többi ember. Mielőtt nem tudta az önarcképem egyik darabját, biztos lelökte volna a kezem, de most tudja, és mégse teszi. Együtt tudna élni ezzel. Ő sem adná fel a harcot.
- Nem az volt életem legjobb ébredése, gondolhatod.
Nevetek rá a lányra, bár tudom, hogy mindkettőnk gondoltai ugyanott járnak. Valahogy még mondani akarok neki dolgokat magamról. Igen, én David Agresszív Köcsög Benett a múltamat akarom valakivel megosztani.
- Esküszöm, általában isznak maguktól, ha eléjük rakom a poharat.
Ez igaz, ebben nem volt csipetnyi füllentés sem, és ekkor jött a briliáns ötletem..
- Gondolom nem akarod most elénekelni, ahhoz még nem ittál eleget. De tudod mit? Igyuk meg ezt a nőies vackot, amit nem tudom hogy pontosan miért kértem, és maradj itt. Az esténkre!
Odakoccintottam a poharam és egy suttyra megittam a Baileyst. A fene tudja, hogy miért épp erről az italról neveztem el a bestiámat..
Lecsusszantam a székről, rámosolyogtam a lányra és mentem intézkedni. A pultosnak vázoltam fel a tervem itt-ott kiszínezve, néha Zorára terelve a pillantást. Szélesre húzta a száját, majd ment is megkérni minden asztalnál ülőt - egy vajsör ellenében - , hogy vigyék arrébb a bútorokat, hogy középen egy kisebb kör kialakulhasson. Ekkor már Zora mellett voltam és figyelemmel kísértem a történéseket. Végül nagyjából még a kör is létrejött, a zenegépből pedig megszólalt Kylie Minouge és Nick Cave egy korábbi felvétele, melynek címe: Where the wild roses grow. A lányra emeltem a pillantásomat, felé nyújtottam a kezem és már húztam is a körbe.
Nem tudok táncolni, ez hamar kiderül, de nagyon igyekszem nem a lábára lépni. Mindkét kezem a derekára teszem, és tényleg oda, semmi tapi. Közel hajolok a füléhez, míg szívverésem egyre gyorsul.
- Tudni akarod? Elmeséljem?
Suttogom a fülébe. Tudja, hogy mire gondolok, biztos vagyok benne és annyit mégnem ivott, hogy ne tudná. De azért egyre jobbak vagyunk: rajtam még mindig nincs póló, mondjuk honnan is lenne, rajta meg remélhetőleg már nincsen a pulóver, hisz van mi bentről melegítse. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy mit fogok ebből kihozni, márcsak mert Zoráról nem tudom előre megmondani, hogy mit fog csinálni.
Lassan elindítom az első lépést.

A csárdába menet mindketten tudtuk, hogy nem egy átlagos estére kell számítanunk. Átkaroltuk egymást, holott nagyon jól tudta, mi vagyok. Hogy a francba nem vettem észre eddig ezt a lányt, nem értem magam..
Belépve az ajtón már tudtam, hogy ezen az estén el fogom mondani neki. Nemcsak , hogy alkohol nélkül is késztetést éreztem erre, de tudtam, hogy ő képes lesz befogadni a gondolataimat. Levette a kabátját, még én eldöntöttem, hogy a számomra eddigi legjobb ízű alkohollal kínálom meg. Ha már lúd, legyen kövér.
Nem tudom, hogy józanul is megfogta-e volna a kezem, hogy bevezessem a figyelem középpontjába, de így két nagyobb pohár után jött velem, és nekem is kellett a folyadék, hogy táncolni kezdjek gyakorlatilag egy kocsma közepén. Láttam Zorán, hogy feszélyezte a dolog, hogy minden egyes szempár ránk tapad, végigmérik őt is, engem is, külön-külön és együtt is. Ez is része volt valahol a dolognak, hogy maga mögött hagyja-e a jelent, hogy megmutassam neki a múltam. Az apró bólintása után még nem kezdtem bele rögtön, hagytam, hogy felkészüljön. Lassan lépegettem ide-oda, a legjobb tánctudásomat bevetve. Arcom a lány jobb fülénél maradt, ajkaim pedig efölött. Magasabb voltam nála egy fejjel, így nem volt kellemetlen ez a pozitúra. A dalból elment már egy perc, mikor ismét szólásra nyitottam a számat.
- '91 augsztusában születtem Oroszországban Borisz Rodwalski néven. Az anyám magas, szőke hajú nő volt barna szemekkel, apám fekete hajú szigorú arccal és szemüveggel. 3 éves voltam, mikor Amerikába menekültünk, akkor lettem David Benett. 16 voltam, mikor a szüleimet a szemem előtt ölték meg, a nagyszüleim halálát nem láttam, de ugyanazon a napon volt. A 3 húgommal Oroszországba küldtek minket vissza valami rokonhoz, aki nem is vér szerinti. A két idősebbik lány jártak ebbe a suliba, de .. nem tudtam őket megmenteni. Borzalmas érzés tudni valamit, aminek akkora súlya van, hogy megkeseríti az életedet. 18 évesen menekültem ide, Magyarországra. Egy este elkaptak engem meg egy haverom. Nem tudták, hogy melyikünk kicsoda, olyan részegek voltunk. Végül egy székhez kötözve józanítottak ki minket, ő pedig azt mondta, hogy ő én vagyok. Megölték. Akkor gyilkoltam először, hogy én ne haljak meg, mert akkor meghal Ginny is. A legkisebb húgom.
Ilyestájt hangzott el az utolsó szó a zenedoboz ősrégi hangfalaiból. Megtapsoltak minket, én kicsit elemeltem a fejem a lánytól és bólintottam a pultosnak. Az fülig érő vigyorral rakta be a másik számot, amit arra az esetre kértem, hogyha nem tudnám befejezni ennyi idő alatt,vagyis részletesen mesélek neki. Anna He - Running after my fate. Kevésbé táncolós zene, mégis megint a derekára teszem kezeimet, ám most arcom a másik oldalára teszem.
- Azóta még kétszer kellett.. Embert ölnöm, hogy ne égessenek halálra. Gondolom feltűntek a sebek.. Lassan kezd összeállni a kép, igaz? Hogy kik ezek és miért szomjaznak az életünkre? Fogalmam sincs, az elsőre a választ homály fedi. A volt KGB, a mostani kivégzőgárda, egy szervezet, nem tudom. Csak azt, hogy amiért el akarnak kapni, az mindössze egy információ. Ezért az egész, aminek a keresztjét hordanom kell.. Apám is rájött és rám hárította a felelősséget, hogy kezdjek vele valamit. Szép történet. 9 élet múlt rajtam, és egyiken se tudtam segíteni és még vagy 5 ember életét rövidítettem meg, csak hogy én egyedül ne haljak meg. El tudod képzelni az érzést? Ha nem hordanál egy maszkot, csupán egy gyilkos vagy aki képtelen volt megmenteni a családját. Hát ez vagyok én..
Még fél perc volt hátra, és igyekeztem nem elhúzódni a lánytól. Egyik kezemmel végigsimítottam a hátán, míg mélyeket sóhajtottam, hogy valaki mégis tudja az egészet. Ha el akar menni, megteheti, nem rohanok utána, de soha többé nem fogok tudni bízni senkiben sem. Vajon mit fog mondani? Vagy lesz még kérdése?
Nem tudok mit tenni ezzel. Nem futhatok el a sorsom elől, bármennyire is akartam vagy akarnék bármi áron.

Zora

Sosem gondoltam volna, hogy Beth végleges elveszítése ilyen keserű lesz. Nemet mondott és egyedül hagyott a tengernyi kérdésemmel, melyeket nem fogok feltenni neki. Az egyetlen, ami vígasztalt, hogy jól döntött. Velem az élete tele lett volna veszéllyel, bizonytalansággal, félelemmel és mint tudjuk, a személyiségemen van kifogásolni való. A saját érdekében helyesen válaszolt, és nem értettem, miért lepett ez meg engem annyira. Hisz ezer akadályt küzdöttünk le, vagyis én visszafogtam magam ő meg mindig visszafogadott, de egy jó ideje nem néztem másra, csak mint potenciális ember, akit sértegethetek vagy bunkózhatok vele. Más emberré tett az a lány,inkább hálásnak kéne lennem nem totál letörtnek. Mellettem senki sincs biztonságban, és persze egyrészt önvédelemből nem engedek magamhoz közel embereket, de másrészt mert nem akarom, hogy bárki is részese legyen ennek a rémálomnak, amit az életemnek kell neveznem.
Csodálatos emlékekkel ajándékozott meg Elizabeth. Olyanokkal, ami számomra felért a borzalmas múltam ellentétes pontjával. Mindig kész volt kiállni mellettem még akkor is, ha tudta, hogy nem nekem van igazam. Sosem támadt rám, és lassan én is felhagytam ezekkel a dolgokkal, hogy ugrok neki mindenkinek. Megmutatta, hogy az életben vannak szebb dolgok az egyéjszakás szerelemnél és az alkoholizálásnál. Tudta, ki vagyok, és nem fordított hátat akkor sem, mikor újra vissza akartam magam könyörögni.
Valahogy ezek jártak a fejemben, mikor a stéghez kimentem, bár nem mind volt ennyire szelíd. Tudtam, hogy ez lesz velünk de nagyon reméltem az ellenkezőjét. Ch, persze, én bolond, hogy hihettem egy percig is, hogy engem választ a tiazta jövő helyett?!
Zora a lehető legjobbkor jött, és bár érdekes vizekre evezte a beszélgetésünket, nagyon jól oldotta bennem egyre jobban a feszültséget. Nehéz beszélnem róla, hogy honnan jöttem és ki vagyok, ám olyannyira felértékeltem a lányt - nem hiába- hogy elmondtam neki egy szeletkét a személyes poklomból. És nem úgy viselkedett, mint várom mindenkitől. Vagy az az egy első volt kivétel,hogy elpucolt, vagy Beth és Zora különlegesek.. Inkább ez utóbbi.
Bő másfél órával a találkozópont után a csárdában túl két pohár alkoholos italon táncra invitáltam a lányt. Én közben, míg a pultossal tárgyaltam, szerváltam egy pólót a talált holmik polcról, mégse táncolhatok félig csupaszon! Kissé szánalmasan festhettem, mert vagy egy mérettel nagyobb volt, mint én, de nem ez lesz a legszembetűnőbb Zorának. Éreztem rajta a vonakodást, ahogy a rivaldafénybe vezetem, de jött velem, bátran. Eleinte a szívem egyre hevesebben vert, hogy mikor fogja magát hanyatt-homlok menekíteni a kezeim közül. Elindult a zene, feltettem a kérdést melyre néma választ kaptam. Annyira nyugtatóan hatott rám a közelsége; a kellemes, hozzá illő illat, melyet a haja is árasztott, de főleg a bizalma irántam. Mielőtt belekezdtem volna a mesébe egy darabig komolyan megfordult a fejemben, hogy alakulhatnának köztünk a dolgok másképp is. Ám erre az esély nagyjából a nullával egyenlő, mert .. még ha nem is akad ki a mutatója, akkor is: ki akarna magának egy ilyen barátot, akinek a kezéhez emberi vér tapad? .. Furcsa, nem is Beth jutott először eszembe. Hisz úgyis el kell engednem, és minél előbb, annál jobb. De Zora.. Neki az igazat akarom elmondani magamról. Sosem volt semleges, akármennyire is barátként tekintettünk egymásra, szerintem az a kis szikra mindig megvolt köztünk.. Vagy csak én vagyok beképzelt.
Nagyot sóhajtottam a Navinés fülébe, mielőtt belekezdtem a mesébe. 7-8 perc alatt vázoltam neki mivoltomat egy szünettel tarkítva, amikor nem úgy tűnt a lány, mint aki nagyon hallani akarná a folytatást. De félúton mégse hagyhatom abba, nem igaz? Hát felvettem ismét a fonalat és végigmondtam az egészet.
És tessék: ismét marad. Fejét vállamnak dönti, a maradék irányítást teljesen az én kezembe adja. Nyilván megijesztettem. Lehunyt szemmel várom meg a dal végét,mikor ismét felzendül a józanító taps. Mindketten más érzelmekkel hagyjuk el a parekettet, mint amikkel ráálltunk, ám ezeket le nem tudnám írni. Az első, amit meghallok tőle, jóra enged következtetni. Elengedem teljesen Zorát, majd lassított felvételben visszakerülnek az asztalok a helyükre, társam meg egy nem túl feltűnő boxnál foglal helyet.
Nagyon ráijesztettem. Betsy sem tudja ilyen részletesen, akármennyit faggatózott, sosem árultam el ezeket. Miért? És neki miért igen? Persze, világos a válasz, de..
- Haver, mit mondtál neki?
Hallom a kérdést, miután rendelek két jägermeistert meg két nagy vadászt. Mögülem kérdezték, és csak egy idő elteltével méltatom a tagot a pillantásommal. Tagbaszakadt izomagy acélbetétes bakanccsal. Egyedül van. Vállat vonok, és visszafordulok az italokra várva. Izomállat azonban megropogtatja mindkét vállam azzal a felszólítással, hogy kérdeztem valamit!
- A kettőnk ügye, semmi közöd hozzá.
Erre olyat lekevert, hogy lefordultam a székről a földre. Ezer örömmel felkeltem volna, hogy lapos palacsintát csináljak a tagból, de eszembe jutott a lány, aki vár rám. Így sincs a legjobb állapotban, és ha még egy balhét is túl kéne élnie ma..
- Csak meséltem neki valamit.
Palikám felszed a földről, ad egy zsebkendőt, mert fel se tűnt, hogy felszakította az arcom az egyik gyűrűje. Elnézést kért és utasított, hogy ne forduljon elő ilyen még egyszer. Megígértem neki, felnyaláboltam a négy poharat, a zsebkendőt a kezemben szorítottam, míg lepakoltam mindent annál a boxnál, ahol Zora helyet foglalt. Mellé ülök le és az egyik erősebbik alkoholos italból iszok két kortyot, míg a másikat a barnaság elé rakom.
- Jäger, asszem ez jó lesz.. Te..... Nem félsz tőlem?
A kérdés teljesen őszinte volt. Nem szoktam sokat kérdezősködni, de ha valamiért megteszem, arra valóban kíváncsi vagyok.
Nem merek a szemébe nézni. Még nem.

Az este folyamán mindketten végiggondoltuk az életünk fejezeteit, akarva-akaratlanul. Kirántottuk egymást az önmarcangoló gondolatokból, bár semelyikünk se tudta a másik gondját.  
Ahogy a táncot elkezdtük, gondolatok, érzelmek és lehetőségek milliói tódultak a fejembe, ahogy nyilván Zorának is; ezért vártam az indítással. Általában azok a lányok, akik nem szeretnek feltűnően ugrálni az iskolában, ehhez illő extravagáns ruhában és vihognak mindenen, ők imádnak táncolni is, ahogy megvetik a cigarettát és az alkoholt is, vagy legalábbis ezt mondjáj. Az ilyen lányok általában mind kiéltek. Egy önismereti órán találtam rá egy gyönyörű megfogalmazást, mely szerint ha egy lányt egy almának tekintünk, azzal, hogy mindenki ezt falja, akácsak a szemével, mikor majd eljön - úgymond - az igazi, nem tudnak neki semmi újat nyújtani. A kezeim között ez a lány hosszú nadrágban és pólóban, aki elvörösödött, mikor magammal húztam ide - vagy a gondolattól, hogy mindenki őt fogja mustrálni, vagy az alkohol hatása miatt - és nincs senkije. Nem rohant el az igazat meghallva, ahogy a táncparkett gondolatától is megriadt ugyan, ee nem húzta el a karját, hogy köszi, majd máskor. Sötétbarna hosszú haja ragyogóan illik a nagy, igéző szemeihez, mégsem hívja fel rá mindenki figyelmét, és egyedül van. Manapság minden fiatalabb egyén megőrül, ha egy ... Elég, elég.
Összeszedtem gyorsan a gondolataimat és kezdtem az igazi nevemnél. Körülöttem majdnem minden csupán hazugság, amizt mindenki elhisz. Még a David is. Anyakönyvezve nem így vagyok, és bár Amerikában a szüleim mindent elrendezve változtatták meg a Rodwalskit Benettre..
Izgultam. Tisztában voltam vele, hogy a fent említett lányok nagy részének milyen reakciója lenne, de Zorában többek közt azt is kedveltem, hogy megvan a saját véleménye, és nem azt csinálja, amit elvárnának, hanem azt, amit ő akar. Saját gondolata van, ez vezérli, nem okvetlen az elváások. Persze mindemellett prefektus, egy pillanatig se lehetne megkérdőjelezni, és ha büntetni kell, megteszi.
Ezek már inkább azok a gondolataim voltak, amik az italok várásánál kerítettek hatalmukba. Sosem, soha az életben nem sikerült úgy végiggondolnom az életem történéseit, hogy ne gyűrtek volna maguk alá szinte azonnal ilyenek, mint az önvád, kín, a tehetetlenség érzete vagy pont azé, hogy tehettem volna valamit.
Ekkor támadott meg a motoros-szemüveges kategóriába sorolható pofa, nem a legjobbkor. Ám nem tudtam, hogy Zorából kicsaltam egy könnyet, amit ez a faszi nyilván tudott, így hamar a földön horgonyoztam le. Gyűlt bennem az idegi erő, hogy felkenem a falra a csókát... de nem. Ez nem az a nap nem azzal az emberrel, aki mellett ezt megtehetem. Elég neki egy estére ennyi sokk, bőven, és legyek hálás, ha mire odaérek a boxhoz, még ott lesz. És ott volt. Kezei közé vette az én piszkos arcomat, és lehunyt szemmel élveztem a pillanatot. Mancsomból kivette a fehér anyagot és nagyon finoman letörölte a vérem.
- Semmi.
Lehelem az érintése mellett, mely kezdi feledtetni velem a rémes emlékekt, amik csukott szemhéjam mögött megrohamoznak. Lassan megnyugszik a lelkem, a szívverésem is lassul, egyenletesebben veszem a levegőt. És pusztán csak az arcomon hagyta a kezét.
- .. Miért? Gyilkos vagyok. Embert öltem, számszerint hetet!.. És te mégis attól tartasz jobban, aki azért mosott be nekem, mert nem mosolyogva mentél a box felé? .. Ki vagyok én, hogy hozzám érj?! Senki! Sőt, még annál is kevesebb. Nekem nincs jogom veled beszélgetni!
Mégis, miután mindketten ittunk egy kicsit a jägerből, egyik kezem az övére simítom, mialatt kibököm neki a számot.

Zora

Bevallom, sosem voltam jó véleménnyel magamról. Nem vártam az emberektől együttérzést, szánalmat meg leginkább nem. Együtt élek azzal a tudattal, hogy a szülőhazámban 7 halott ember családja átkoz egy örökkévalóságon keresztül nem értve, hogy miért gyilkolta meg valaki a fiukat, férjüket, apjukat, öccsüket. Ezekről elég mély gondolataim és érzéseim vannak nekem is, így ismerem azt is, hogy mennyire megölne mindannyiuk. Egy villával, bárddal vagy egy telefonnal, bármivel, csak legyek halott. Emellett a húgom és Kristóf az egyetlen élő rokonaim, nélkülük senki vagyok, és értük hamarabb ragadnék berettát mint a saját, rongyos életemért.
Embert ölni.. Egy híres orosz író írta egy könyvében, melynek a főszereplője egy sorozatgyilkos férfi, hogy minden évszaknak megvan a maga szépsége a halálhoz, részletezte, hogy ősszel a barna falevelekkel belepett holttest gyönyörű látványt nyújt, hogy télen azért csodálatos, merrt a fehér hó és a vér színe a legszebb kombináció ês így tovább. Végül kijelentette, hogy mindenki ezt gondolja. De ölni.. Sosincs rá legjobb alkalom.
Nem tartom magam sorozatgyilkosnak még úgy sem, hogy hét ember.. heten haltak meg csak mert én nem voltam képes erre. Egy élet kevés rá, hogy ezt elfogadjam, de pár év elegendőnek bizonyult, hogy együtt éljek ezzel. Igyekszem a lehető legkevesebbet gondolni erre, ám naponta még így is több alkalommal megkísért.. Ahogy ezt a napot is, mielőtt a stégre mentem volna Beth gondolatával.
Az önismeretes tanársegédi posztom alatt tanultam meg, hogy az embereknek, ha gondjuk van, szükségük van másra, hogy azt elmesélhesse neki. Még ha az a személy sem tud mit kezdeni a gonddal, maga a tudat, hogy más is tudjam, már jól esik. Hogy nem kell egyedül cipelned azt a terhet, amit a gond jelent. Én nem akartam, hogy a saját gondommal terheljek mást, úgysem tud mit tenni és még magamat is elárulom. A tánc után valami eufórikus érzés mégis elöntött, hogy nem vagyok okvetlen egyedül. Választhatnék másik utat is, ha akarnám. De nem az a pakli van nálam, amivel valami jobbat tudnék csinálni. Így maradok magamnak a múltammal, plusz még le is traktáltam egy Navinés lányt. Jól van Benett, ennél jobvan nem is csinálhattad volna!
Mégis.. Olyan megnyugtató az érintése..
Nevem hallatára kicsordultak belőlem az indulatok. Mit tegyek, a Rellonos azért bennem van és él, a komoly gondolataimat nem tudom halkan és szűkszavúan megfogalmazni. Általában nem is akarom, ám most nagyon nem lenne hátrány.. És sikerült csillapítanom a hangerőt, hogy ne jöjjön ide valaki trollkodni.
- Heten haltak meg egy ember miatt, akik nem is voltak egy oldalon. Lehet, hogy önvédelem, de a tényen nem változtat, ami azért .. elég súlyos.
Egy nagyobb korty a jägerből és folytatjuk. Most ő jön a kitöréssel, melyre a feleletem előtt egy mélyebb levegőt veszek.
- Nem én vagyok a hős! Nem repülök el a naplementében!! .. És nem kapom meg a lányt.
Ez utolsó utalhatna Elizabethre, nem is kicsit, ám Zorát értettem ez alatt. Az ő élete nem hever romokban, neki nem kéne eladnia, ha lehetősége nyílna rá. Én.. Annyi mindenért odaadnám az életem.
- Rossz ember vagyok. Nem emlékszem, hol hibáztam, lehet még túl kicsi voltam, hogy eszembe jusson, de...Elég belőlem. Te ismered az alapjaimat, amit ezernyim lakat alatt őrzök. Te? Te ki vagy pontosan?
Hangom megnyugszik, egészen kellemessé válik, mikor fejét rám hajtja. Magam sem tudom, milyen ötlettől vezérelve, ujjaim egy kicsit az övéibe kulcsolom míg várok a válaszra követve a gondolatát a vadásszal kapcsolatban.

Zora

Sosem hittem, most sem teszem, hogy kaphatok egyszer egy rendes, igazi esélyt az élettől, amivel kezdhetek is valamit. Ami nem csak egy újabb álcája a sorsnak, hogy jól van kispofám, hidd, hogy te irányítasz, de egy percig sem van így. Nem hiszek a boldogság illúziójának, annyiszor csapott már be, és Betsy is csak egy újabb érzékcsalódásom. Valószínűleg úgy, ahogy a tánc közben Zoráról gondoltam. Nem leszek sose olyan ember, aki megkaphat egy olyan csodálatos dolgot, mint Zora ártatlansága és bizalma. Mégis az volt az érzésem, hogy megajándékozott vele a lány, hisz különben még a stégnél otthagyott volna a francba!
Ahogy vártam az italokat, valami furcsa érzés kerített hatalmába. Nem éreztem még egyszer sem, vagyis de, persze, de ez valahogy intenzívebb volt. Olyannyira, hogy magam is meglepődtem tőle. Bizalom? Barátság? Vagy valami többnek a csírája kezd bennem feléledni? Amira olyan régóta sóvárgok, és Beth adott belőle egy kis ízelítőt? Miért érzem ezt?! Ekkortájt akarta felkelteni az érdeklődésemet a behemót, ám csak a vállropogtatásommal zökkentett ki a filozofálásomból. Hamarosan egy jobb horog bpldog tulajdonosa lehettem a padlón, ahol annyiszor hevertem, míg valaki fölöttem megpróbált péppé csinálni. Fordítottan még gyakrabban volt, miszerint én voltam a fojtogató. Csak ültem ott, hátamat a pultnak támasztva, mikor a tag meglátta, hogy én sem vagyok a lehető legjobb állapotban. Összeszedett a földről, kicsit leporolgatta a pólómat, ami fogalmam sem volt, hogy kié, majd biztosítgattuk egymást a lány épségéért. A pultos kihozta a poharakat, a csóka eltávozása után felnyaláboltam az alkoholokat és a barna hajú lányhoz ügettem vigyázva, hogy a majdnem teli poharak ki ne boruljanak. Odaérve óvatosan leraktam őket, majd a lány mellé becsusszantam, aki hamarost az ököl által ejtett sebet tisztogatta. Kellemes érzés járta át ismét a testem, amint bőre az enyémhez ért. Szemem lehunytam a kérdése hallatán, ám mihelyst kimondta a nevemet azon a halk, gyönyörű hangján, nem tudtam tűrtőztetni magam. Kezét nagy hévvel elkapom az arcromról, míg kimondok ismét egy olyan részletet, ami örökké kísérteni fogja az életemet. Ám mindössze az asztalra teszem kezeinket, enyémet pedig az övén nyugtatom. Kisebb szócsatánk lezárását egy mondatban teszem meg, miután az összes kérdésemre megadta a választ.
- Az emberben és minden állatban két olyan ösztön van, ami felülírja a többit : az egyik a létfenntartás. Igen.. Öltem hogy ne engem öljenek.
Kis szünetet tartottam, míg megfogalmaztam a következő reagálásomat.
- Nem vagyok jófiú. És.. Minél inkább vágyom valamire, annál kisebb az esélye, hogy megkapom.. És most mégis itt ülsz velem.
Nem folytattam, szerintem ennyiből megértette, hogy mire gondolok. Két lehetősége is volt, hogy elfusson, ám ő nem ezt választotta. Hinni se akartam a szememnek. Arra, hogy nem vagyok gonosz, nem feleltem. Miért nem tart annak? Más vizekre akartam terelni a témát, és egyébként is : ő már ismeri a hátteremet, én nem tudom még azt se, hogy az ikrén kívül van-e testvére. Fejét rám hajtotta, kortyoltunk a vadászból miután már kiittam a jägeres poharamat, és ujjaink összekulcsolása ellen sem volt kifogása. Jól esett a nevetésének csengése, hogy iránta érdeklődtem.
-Hát.. Te hogy kerültél ide? Családod? Barátok? Fiúk..?
Tudta, hogy nekem Bethtel nemrég lett vége és én is tudtam, hogy nincs senkije. Egyre jobban mart egy gondolat, és amint elmesélte a családját meg várhatóan dióhéjban a múltját, egyik kezemmel az álla alá nyúlok, hogy szembe nézhessek vele.
- Ha most megcsókolnálak, elrohannál?
Egy levegővételnyi szünetet tartottam a kérdésem feltétele és aközött, hogx ajkaim finoman az övéire nyomtam.

Zárás

Mást terveztem erre a napra. Kis nyugit, kis szellőt, si kifújja a fáadt gondolatokat az agyamból. Egyedüllétet, magányt a Hold fényénél. Ezzel szemben ennek a teljes ellentétét kaptam és a világért sem változtattam volna a törtéteken, holott eleinte valószínűleg megtettem volna. Ijesztően hamar megosztottam a lánnyal a múltam, aminek több oka is volt. Megbíztam Zorában, már elég régóta így voltam vele, de ezt a fordulópontot nem értük el a barátságunkban. Emellett az ivóhelyen ki is akartam próbálni, hogy mennyire gondolja komolyan a menekülés helyett választott útját. Ám ennek az eredménye is keresztbe húzta a számításaimat, és magamnak alig bevallva öröm cikázott végig a testemen felborzolva minden egyes szőrszálat.
Amint mellé telepdtem és kinyögtem egy hirtelen indulattól vezérelve a gondolataimat elámultam ismét, hogy milyen hatással van rám a Navinés. Egy ideig még rólam beszéltünk és részemről alaposan kiveséztük a dolgot. A saját gondolataim zárásaként megint eljárt a szám, a barnaság pirulását és visszakérdezését követően kicsit köhécseltem.
- Mert más vagy, mint a többiek.
Szinte összepréselt ajkakkal hánytam oda ezt a lánynak, de egész elfogadható hangvitelben. Nem az én kenyerem az a nőcsábászkodás, vagyis újabban nem. Beth előtt és eleinte nagyon tudtam űzni az ipart, máig sem felejtettem el a fortélyait, de az ő tásaságában valahogy szégyenleném megpróbálni elcsábítani. Hamar le is koptatna és sosem voltunk abban a viszonyban, hogy ez olyan gyakran megforduljon a fejünkben.
Elhessegettem a gondolatot, mialatt közelebb kerültünk egymáshoz és a boros kólából ittam pár kortyot. Nem éreztem fairnek, hogy ő jobbára ismer, tudja, honnan jöttem, mi és ki vagyok, ám én mit tudok róla azon túlmenően, hogy van egy ikertestvére ugyanabban a házban. Hamarost elmesélte a saját eddigi életét elgé tömören. Jóval egyszerűbb volt a dolga, ez tény és való, mégsem éreztem soha, hogy egy átlagos huszonéves átlagos gondolatokkal. Lélegzetvételnyi szünet után megadta az okot arra, hogy miért nem hittem soha olyannak, mint a többiek. 2 lány testvér, egy fiú és egy férj. Azért azt meg kell hagyni, hogy ez sem kispályá. Ha nem ilyen helyzetben lettem volna, még el is mosolyodom, ám pusztán kicsit megszorítottam a lány kezét.
- Mennyi ideig?
Ezt sikerült kérdeznem, bár valami mást akartam. Mit is pontosan? Fogalmam sincs. Ám hamar léptem ezen is, miután megmondta az időtartamot. Utolsó kérdésem nyilván villámcsapásként érte, nekem viszont egy ideje már motoszkát a fejemben. Csupán annyi ideje van, hogy értelmezze a kérdést és egy levegővétel, mert eztán ajkam övéire tapadt. Finom volt, semmi durvulás vagy erőszak nem volt benne, mégis olya érzéssel töltött el, melytől saját magam is megrettentem. De azt hiszem ő is. Mihelyst abbamaradt csók, szemeit fürkésztem. Több kellett. Ezek után nincs megállás, és valam hasonlót olvastam ki az ő íriszeiből is. Követeltem magunknak egy kulcsot az egyik helyi szobához azzal a kifogással, hogy már túl késő van visszabaktatni. Pultoskám kacsintott egyet és állítólag az egyik legkényelmesebb szobát kaptuk. Amint bezártam az ajtót lépteink után, a legkisebb gondunk az volt, hoy kissé nyikorog-e az alvóakalmatosság vagy nem. Valahogy mindkettőnket jobban foglalkozatott a másik...

Mihael.
-késő éjjel-

A sétány fái kezdenek meghajolni az erősödő szél akarata alatt. Az a pillanatnyi megkönnyebbült érzés, hogy egy vándor lelket majdcsak ideesz a fene azon nyomban el is tűnt, ahogy átázott hajamat éreztem a fejemhez tapadni. Senki sem szeret esőben sétálni, hacsak az illető nem őrült vagy elmebajos, de ezzel sem mennénk sokra. Mihael támadói eltérő időpontban ugyan, de mind felvette a nyúlcipőt, a legjava az igencsak merülőben lévő pisztolyomnak köszönhetően. A Rellonos igencsak meglepett azzal, hogy nem rázta le magáról a segítő kezem, de ha az ő helyzetében lennék, én sem ellenkeznék. Óvatosan két lábra álltunk ő szinte végig a köhögésével küzdve meg persze a fájdalommal, mely akkor keletkezik, mikor rekeszizma összehúzódik, hogy köhögjön , emlékeztetve erre a fiút, hogy az oldalában lévő seb még mindig jelen van. Szétmossa az eső a vért, mely lassan feloldódott a betonról és az alacsonyabb rész felé indult meg görbe utakat törve magának.
15-20 perc alatt a gatyánkból is csavarni lehetett a vizet, mikor szinten csurom vizes cipőmmel berúgtam a kocsma ajtaját csendet és figyelmet teremtve ezzel. A két üveg vodkás kérdésére boldogan feleltem pozitív visszajelzést, így a pulthoz érve komolyan két teljes üveg vodkát kért a fiú ellentmondást nem tűrő hangon. Ki is hozta a pultos igencsak nagy szemeket meresztve ránk és két poharat mellékelve. Mihael kitöltötte magának, én az üveg nyakát szorongatva csókoltam meg azt.
- Egy kést. Tűzbe tartott éllel. Mozogj picim ,mintha élnél!
Utasítottam a leányzót, aki nem tudta hova tenni ezt a parancsomat, ám hátralibbenve elindult elkészíteni azt, kíg Mihaelhez fordultam.
- Dave, üdv. Haver, ez nem az a pillanat, hogy engedném összevarrni magadnak a sebed.
Kúszott a tekintetem a mellettem állo falfehér suhancra, majd a válla felett elnézve elhült bennem a vér. Az öt támadójából a három gyávábbik itt keresett menedéket és most kaján vigyorral közelítenek a felénk. A tagbaszakadt izompacsirta barátom egy tőrt szorongatva, a másik kettő IQ-fighter fülig érő vigyorral haladnak egyenletesen a főnök mögött egy lépéssel. Nem szólok semmit, a csend így is kézzelfogható a helységben, a légy szárnyának rezzenése is visszhangzik. Majd prefirériás látással érzékelem, hogy megjött a pultos a hevített késsel.
Ekkor pillantok ismét Mihaelre, akiben remélhetőleg van még annyi lélekjelenlét, hogy fogja a helyzetet.

Mihael.
- késő éjjel -

Mikor nagy nehezen lebotorkáltam összeakadó lábakkal a vonatról, nem hittem volna, hogy ennél a napnál jöhet még több is. Baileys és Debra mégmindig Leonál dekkolnak, elég volt résnyire kinyitnom a szobája ajtaját, hogym az apró szempárok megcsillanjanak. A cuccaimat nemes egyszerűséggel bevágtam a szobámba és leginkább ennyit töltöttem a kastélyban a túrám előtt. Cigik dögivel mialatt egyre csak azon járt az agyam, hogy mit tegyeka húgommal. Ez már a vég, talán a legjobb az lenne mégis, ha idehoznám. De az meg a lehető legveszélyesebb...
Nem sokáig kellett ezen agyalnom, hamar megszállta agyamat a vörös köd, military üzemmódba kapcsolva szereltem le három behemótot, a másikak pedig javítani akartak a helyzetükön - sikertelenül. Megbarátkoztunk a gondolattal a földön fetrengővel, hogy ki a másik, és viszonylag kellemes meglepetés volt a fiú. És most ezzel mondtam valamit, nem szokásom véleményt változtatni, ha már egyszer van egy. Alig egy órá találkozás után túl voltunk egy fegyveres fenyítésen, egy újabb késelésen, kis fülcsavaráson és teljes átázáson. Az időjárás kergetett be minket a csárdába, no meg nyilván az a szúrt seb, de ez előbbi változtatta meg az irányomat a pubtól a kocsmához.
Minden tekintet ránk szegeződött, tetőtől talpig végigmértek minket, akik úgy néztünk ki, mintha egy boxmeccs túlélői lennénk véresen, sebesen, merő vizesen vodkára szomjazva. Mihael még azelőtt leadta a rendelést, hogy a pulthoz értünk volna, de a leányzó nem zavartatta magát sokáig a furcsa kérésen. Mire odabicegünk a fapulthoz már facsarn kezdi az orrom ez a szag. Utálok eső után gusztustalan szagokban lenni, de most mindössze megjegyzem magamban és nem is zavar tovább a tömény izzadtság és alkohol szaga. Kikaptuk az italokat, meglepetésemre minőséget kaptunk : Absolut vodkát. Minden bizonnyal fogta a csaj a szitut, hogy most nem ünnepelni jöttünk valami kis vacakkal. Amíg csak bírtam egy szusszal, ittam azt az eredeti orosz italt, mely lenyűgözően végigmarta a nyakam, nyelőcsövem és állapodott meg a gyomromban. Levágtam az asztalra az üveget, szemeim kissé összeszorítottam és megráztam a fejem hajamból csöpögtetve a vizet. Ekkor rendeltem a kést és kicsivel később méltóztattam a nevemet elárulni az egész kocsmának.
- Felőlem varrhatsz woodoo babákat meg eltört orrokat, de ez nem az az este, hogy magadon gyakorolj.
Meglepően jól beszéltem annak ellenére, hogy az üveg egynegyedét már magamba döntöttem. Felemeltem az üveget, majd mihelyst Mihael ismét ivott, én is megnyakaltam megint. Letéve pillantottam meg a barátainkat, akik nem valószínű, hogy csak a kedvenc könyvükről akarnának trécselni. Magabiztosan tartottak felénk és egy darabig csak bámultam őket felmérve a helyzetünket, az erőviszonyokat és a lehetőségeinket. A pultos lány nem vette észre a kialakult helyzetet, hogy a rosszabb bőrben lévő mögötti palik nem kedves szándékkal állnak ott. Letette a pultra a tálcát, melyen a kés volt és pillantásom eztán a tsamra esett, aki feltűnés nélkül matatott a zsebében. Majd abbahagyta, szabad kezével jól meghúzta a vodkát aztán saját tengelye körül megfordulva támadott. Nem számítottam erre, de nagyon tetszett a felhozatal. Azon minutában a tálcáért meg a késért nyúltam, és mihelyst kifogyott Misi kreatív lángszórója, én jöttem. A háromból az, aki legközelebb állt, igencsak rosszul festett, őt vágtam orrba a fatálcával teljes erőből : ki is feküdt. De persze én sem volta figyelmes, azért az a 3-4 deci vodka megadja a hatást, mert szabad utat engedtem a késelős fazonnak, aki nem habozott a hasamba szúrni azt az átkozott recés kést, nem sokkal a régi sebem fölé. Felüvöltve vetettem rá magam és nem tudtam, mi lesz, mihelyst földet érünk.

Mihael.
- késő éjjel -

Lassan csak megszoktuk egymás társaságát, mialatt támogatva őt az egyre jobban rázendítő esőben a csárdába igyekeztünk. Pontosabban én igyekeztem, ő meg próbálta tartani velem a lépést. Nem hagytam ki a bemutatkozónkat sem, de azért Mihaelt sem kellett félteni; mihelyst berúgtam az ajtót ő máris megparancsolta a pultosnak a két üveg vodkát. És ha ezen a napon nem volt még elég hab a tortán, akkor most a sors pakolt rá még egy lapát cseresznyét a vendégeink személyében. Testemben a vodka nekilátott a munkának, könnyebbnek éreztem a kezem, elmúlt a remegésem a hidegtől, sőt, szabályosan melegem lett, miközben az IQ-fighter barátaink felénk tartottak. Az üveg vodkámnak már több, mint a felét magamba döntöttem, de társam sem tétovázott, nyakalta ő is rendesen, és neki nagyobb szüksége is van rá, mint jómagamnak. A pultos lány meglepetten hozta ki a kicsit vörös pengéjű kést, és nyilván festett barna volt, mert nem vágta le a szitut, pedig igazán egyértelmű volt: három tagbaszakadt állat állt Misi mögött és mindkettőnk arcán megváltoztak az érzelmek. Letette a pultra elénk mikor a megkéselt már kezdte a szájába dönteni azt a jó kis alkoholt, miközben kitaperolt valamit a zsebében. Akcióba lendülésekor el kellett ismernem, hogy ez egy nem is olyan ostoba gondolat, és amíg ő barmokat grillezett, én egyik kezembe a kést, másikba a tálcát véve vártam a mutatványának a végét, majd én voltam a soron. Az egyik állatnak, akinek nem sikerült időben felocsúdnia a lángszóró után, nagyot sóztam a szeme közé, majd csillagokat látva úgy eldőlt, mintha csak anyuci altatta volna el. Ezt nyugtázva éreztem meg először valami hideget a bőrömön, majd bizsergető érzést, ami nagyon is ismerős volt. Képben voltam, hogy a Mihaelt megkostoló kés most engem ízlelgetett, így fatálcám társaságában a fazonra vetettem magam, aki vagy kétszer akkora volt, mint én. Két kézzel emeltem fel a harci eszközöm majd teljes erővel belevágtam a mocsadékba, aki erre válaszul megragadta a még mindig hasamban vájkáló kést, megforgatta kicsit majd kitépte onnan. Újabb csatakiáltást hallattam és az adrenalin úgy öntött el, mint a düh: elképesztő sebességgel, hatalmas adagban. A tálca újfent a csóka pofájába landolt, mire az megragadott és hanyatt levágott a padlóra. Na most én láttam a tüzijátékot a pacák fejével egyidejűleg, aztán mint valami kislány, lepattant rólam. Alig fogtam fel, hogy Mihael perdítette le rólam a hájtömeget, de határozottan kiköptem egy adag vért a padlóra mialatt valahogy nagy nehezen feltornáztam magam két lábra. Jól megtántorodtam és a pultnak ütközött a hátam. Megpillantva az egy épségben maradt vodkásüveget megragadtam és a maradék felét lehúztam a fájdalmam ezzel tovább enyhítve. Az egyik széket megragadtam majd a szinte megszokottá vált üvöltést követően megfűszereztem a tag nyakát vele, akinek épp most varrt fel Mihael egy gyönyörű hegtetoválást. A fickó megadva magát eldőlt én meg a lendületemmel nekiestem Mihaelnek.
- Hol az a kés?!
Leheltem neki és lecsúsztam a padlóra, hogy megleljem, ám időbe telt, mire a sóbálvánnyá változott ürge alatt rábukkantam. Egy pillanatra sem lepett meg, hogy hármójuk közül az egyik mivé változott, teljesen természetes, és furcsa örömhullám árasztott el érezve, hogy a kés még mindig vörösen izzik.
- Te kezded vagy én?
Pillantottam rá, tekintve, hogy a pultos leányzónak túl sok volt amit látott és ő is megadva magát elájult a pult mögött. Bíztam a Rellonosban, hogy lesz annyi esze, hogy még egy kis alkohollal előhozakodjon amellett, hogy nem késlekedik tovább. Ha a földön fekvők közül bármelyik valamivel próbálkozni, mérget vehet rá, hogy belevágom a kést, amit épo a kezemben szorongatok félig fekvő, félig ülő pozícióban.

Nini.


 Nagyon hamar sikerült lenyugtatnia, nem is emlékszem, hogy mikor tudott valaki ennyire pozitívan hatni rám, mint ez a lány. Amilyen feldúltan és idegesen hagytam el az unokaöcsém és a leendő másod unokatestvéreim otthonát, olyan higgadtan ballagtam Ninát átölelve a csárda felé. Nem is tudtam, hogy mire gondoljak, miközben egy félvéla sétált mellettem, kezét körém fonva. Ezt mégis mind mire vélik mások, de ami ennél fontosabb - mi mire véljük? Mit akarunk ezzel az egésszel elérni?.. Már tudom: az alkohol aranybánya ajtaját.  Szokás szerint úgy festett, mint valami lebarmolt, már egyszer leégett üres vityilló, ám ahogy betettük a lábainkat, egész más kép terült elénk. Persze, nem mondott ellent a belseje a külsejének, de a várthoz képest kellemes látványt nyújthatott - persze olyas valakinek, aki nem törzsvendég ebben a helységben. Még mindig a nyakán volt a vaskos kezem egész addig, amíg ő (!) egy asztalt ki nem választva magunknak letette ülőgumóit. Intettem a sarokban ülő, bort vedelő Bálintnak, aki valaha egy híres bájital készítő volt, ám egy félresikerült bemutató során az egész épület leégett, hiába volt kirendelve a varázsbaj elhárító osztag. Onnantól se híre, se pénze, gyakorta látom errefelé, itt lopja a napját, alkalmanként beszélgetünk is. Még meg se szólaltam a kissé idősödő, pocakos, kopott hajú pincérnek, Nina máris egy tequilával indított. Bólintottam egyet a számára arcomon egy igencsak elismerő kifejezéssel egyetemben. Kikapta az italt és a kellékeket, majd nőies mozdulatokkla lehajtotta először a sót, rá gyorsan az alkoholt, majd utoljára a citromot. Körbepillantva konstatáltam, hogy volt pár alak, akinek a szemei az ÉN Ninámat mérték fel, mintha akarnának is tőle valamit, ám a lány újfent rendelt magának egy ugyanilyet. Amikor ezt is kihozta ugyanaz a pincér, akkor én gyorsan rendeltem magamnak még két tequilát és közöltem, hogy a lány számlája az enyémre menjen. Nem is tudtam egy ideig mit felelni a lánynak, olyan kérdésekkel támadott le.
- Engedtessék meg féltékenynek lenni, ha egy vadállat letámad..Téged.
 Most miért is beszélünk erről? Nem tudom, de nekem is hamar kijött az alkoholom. Követve a lány példáját : só, gyorsan maga az ital, citrom = kissé fancsali pofa. Nem tudom mit rendelt következőnek, de én is abból kértem még egyet.
- Tessék?!
 A másikat is lehúztam, de most sajna kimaradt belőle a só, mivel teljesen elfelejtettem, olyan hirtelen jött a "neked komplett családod van" téma. Persze, vártam, hogy majdcsak előrukkol ezzel is, de ez így nagyon direkt volt. Felálltam a székemről, azt pedig magammal húzva a lány mellé tettem le megint magam a talajra. Egészen a füléhez hajoltam, és egy - teljesen véletlen - sóhaj után válaszoltam.
- Szerintem mindig is Veled  voltak az érzéseid. Tévednék esetleg?
 Csókoltam bele a fülébe végezetül, elhúzódtam és intve a pultosnak az ide vánszorgott hozzánk. "Szoba?" kérdezte olyan vigyorral a fején, amit nem érthetett volna félre senki sem. "Nem, a VIP részlegbe szeretnénk bemenni. Biliárdozni és kettesben lenni." emeltem rá a tekintetem, az pedig nem sokkal később nekem adta a kulcsot, amit előhalászott az egyik zsebéből biztosítva, hogy be lehet zárni belülről is, és a kanapék is rendkívül kényelmesek, majd felszívódott.
- Megyünk? Kérünk bentre egy-két üveget is, hm?
 Emeltem most pillantásom Ninára, aki nem tudom eldönteni, hányadik poharát döntötte le, de már a mosoly kint ült a bájos pofiján.

Nini.


 Az csak egy dolog, hogy a nap elején elképzelni sem tudtam volna, hogy ma még a csárdában is kikötök, Ninával (!), miután az az önelégült állat Mihael szájon kapta(!!), na de azt, hogy mi majd még tequilákat döntünk magunkba.. Szó szerint csak meredtem egy ideig döbbenten a kedvenc félvélámra, aki nem ám Amiráékat hozta fel először, ami logikusan csengett volna, áh, nem, természetesen az én reakciómmal állt elő. Hirtelen jött és felkészületlenül, de ha ez most itt az igazság órája, ám legyen. Értelme sincs tovább titkolózni, 2 nap, és irány Oroszország. Meg aztán valóban megérdemli, joga van tudni, hogy mit miért, na de ennyire indirekt módon?!
- MIVAN?! És akkor még én vagyok a hibás, hogy a partneremet egy suttyó tahó megcsókolta. Teljesen igazad van, az ÉN k. anyámat!
 Most rajtam volt a sor a kiakadáson. Ha már egyszer megkérdezte, akkor most mi a baja a válaszommal? Meg a fenébe is, ha most egy random Rellonos, teszem azt Michelle idejönne, és csak úgy minden egyéb köntörfalazás nélkül fogná, és ajkait az enyémre tapasztaná, minden bizonnyal Nina is mosolyogva nézné végig az egész jelenetet. Miután legurította magába a második kört, egy még érzékenyebb témát rángatott elő, aminek nem volt még itt az ideje. Válaszom előtt tényleg kifelejtettem a sót az alkohol lehúzása előtt, csak a citrommal áldottam meg a gyomrom utána.
- .. Te hallod, amit beszélsz? El tudnál te engem képzelni, mint családi idillben élő embert? El tudsz képzelni egy olyan nyári napot a tengerparton, vagy akár a Balaton parton is, ahol a Nap már lemenőben, vörös az ég alja, csak a fiatalok vannak kint és te meg én épp szedelőzködünk, hogy menjünk be a nyaralónkba a 4 éves, barna hajú, tündéri kislányunkkal? Most komolyan?
 A válaszát meg sem várva borzongattam meg kissé az érzékeit, mikor a füléhez hajoltam, de egye penész, mostanra már ő sem teljesen józan és én is érzem, hogy szabadabban beszélek és cselekszem. A - szintén pocakos - csapos odaadta a kulcsot ahhoz az ajtóhoz, ami amúgy mindig zárva van, kértem egy üveg vodkát.. meg még egyet, majd téve magasról az emberek csodálkozó pillantására bevezényeltem magunkat ebbe a helységbe. Betettem magam mögött a keretébe az ajtót, amely hangszigetelt volt teljes mértékben, kulcsra zártam és már hallottam is a másik csiripelését. Levágtam a kulcsot a földre, öles léptekkel közeledtem a lány felé, tenyereimet a két füle mellett csaptam oda a falnak, testem a övének ütközött és úgy istenesen csókoltam meg a már pár tequilát bedobott Rellonost. Kezeim kissé elszemtelenedve indultak ismét felfedező útra, derekát teljesen körbejárva majd a hátára is felkúszva, ajkaim pedig egyre intenzívebben akarták birtokolni a másikét. Végül minden ugyanabban a pillanatban abbamaradt, elléptem tőle, felső fogsorommal az alsó ajkamba haraptam egy kicsit, majd a biliárd asztalra helyezett vodkás üveget kinyitva beleittam egy "kicsit".
- Nem tudnánk ezt kicsit később megbeszélni? Előbb mondd el te, hogy mit értesz az alatt. Mármint hogy ínyedre való vagyok. Inkább a külsőm fogott meg, nincs igazam? De, persze, nem sokan mászkálnak hegekkel a testükön és a hátukat ellepő triballal, telepatikus képességekkel mindezt 24 évesen. Valóban, jó partinak ígérkezem. De ennyi, kifogytam. Hogy mit akar ez az ürge tőled? .. Alkoholt.
 Nagyon a számon volt, valóban kevesen múlt, hogy ki nem mondtam, de időben kapcsoltam és az idő közben kezébe nyomott Absolut Vodkára esett a pillantásom. Ahhoz többet kell innom, hogy eljárjon a szám, de előbb vagy utóbb ki fogja belőlem húzni. Talán nem ma, talán nem is holnap, de hamarosan. Ha ideadta akkor szépen nyakaltam belőle, ha nem, akkor én mentem oda elvenni tőle, majd mihelyst megdöntöttem egy kicsit, adtam is neki vissza.
- Biliárd?
 Pillantottam a szoba felét elfoglaló hatalmas asztalra majd ismét a lányra. Jó feszültségoldó lenne, az biztos.

Nini.


 Én meg csak ültem egy ideig vele szembe, majd mellette és figyeltem, ahogy kezdi és le is zárja az első fejezetet. A bűnbak természetesen végig én voltam, hisz hogy merek szabad ember lévén elmenni egy helyről, és mellesleg mit képzelek magamról, hogy Nina a KÉRÉSEM ELLENÉRE tolja befelé magába a tequilákat. Király. Fogva tartottam a tekintetét egy olyan jó 10 másodpercig, majd hagytam, hogy magába döntse a negyedik poharát is. Az szép, és még csak nem is én itatom! Szégyellhetném magam. Próbáltam valamivel jobb belátásra bírni, hogy helló, én nem az a srác vagyok, akinek hisz, nekem nem lesz nyaralóm, kertes házam valamint családi idillem, ahogy ő emlegette. Erre a pofámba kaptam, hogy majd HA visszatértünk Oroszországból, akkor lesz rá bőven időm, hogy behozzam az eddig elvesztegetett alkalmat. Erre most én hajtottam fel a harmadik.. vagy talán már a negyedik rövidemet, majd egy perccel később felállva a kulccsal a kezemben megindultunk lefelé, a pincébe, ahol az elkülönített részleg van. Ez alatt nem beszéltünk, de éreztem, hogy mit forgathat a fejében. Már láttam a következő csapót, melyben az fog történni, hogy mégis miért kellene nekem pont ővélasága Ráhel és a kicsi helyett. Logikus kérdés, ám a lányok nem kérnek belőlem, sosem kértek többet, mint pár látogatás. Kőrösi nem egy elveszett lélek, ő tudja, hogy mit csinál, és már egyszer elutasított. Szólhatott volna, hogy terhes tőlem, hogy állapotos, de nem, ő inkább hazaszáguldott egy árva fapapucs nélkül. Szóval pont.
 Beérve a helységbe felkapcsoltam a villanyt - kamatoztatva a pszichokinetikámat, így minden egyéb mozdulatot nélkülözve, elég volt csak a világító egységekre gondolnom, és lőn világosság! Nina már neki is kezdett, én meg válasz helyett odaballagtam hozzá, majd nem túl tapintatosan mentem rá. Finom kezeit előszöt a mellkasomnál éreztem - nyilván megakadályozni próbálta a továbbiakat, ám megadva magát nekem a nyakamba kúsztak fel a végtagjai. Zöld utat adva ezzel személyemnek, aki nem volt rest kissé megvizslatni modellkém derekát. És amilyen gyorsan jött a dagály, olyan hamar állt be az apály is ellépve tőle, válaszolva, kezébe nyomva a vodkát.
- Szívatsz. Jó, rendben, Ráhel vonzó meg szép, mindig is az volt, Réka meg az én vérem, mint tudod. Volt idő, mikor együtt voltunk, és pont. És te.. szórakoztató esti program? Te nagyon be lehetsz már csípve, hallod?! Ha tényleg ennyit jelentenél, akkor mi a búbánatos fityfenéért dugtam volna fel az orrom és ballagtam volna ki azon a bejárati ajtón úgy egy órával ezelőtt?? Hmm? Fogalmad sincs, mi?..
 Jó, ha játszani akarunk, benne vagyok. Elég alkohol volt már bennem, hogy pár elsődleges önkontrollt kiüssön, akkor innentől jöhet a Határok nélkül c. sorozat újabb, 2375. része. Utána én is szépen meghúztam az eredeti orosz alkoholt felajánlva az szobában díszelgő asztal funkcióját és vártam. Belement a dologba, igencsak magabiztosan elindult a dákók felé, út közben pedig még tovább hergelve az indulataimat. Ha még egyszer meglátom körülötte azt a.. khm.. Mihaelt.. szóval inkább ne. Nem akartam csöndben játszani, így gyorsan odaügettem a zenedobozhoz, amíg Nina beállította a golyobisokat. Visszaérve elvettem én is egy fadarabot és megadtam a vélának a kezdést.
- Mi volt közted és Mihael között pontosan?
 Indítottam most én a lavinát.

zene.

Nini.



 Már majdnem a bűntudat kezdett gyötörni Nina alkoholizálása miatt .. hopsz, mégse.  Hamarosan lebaktattunk a pincében rejlő helységbe és a kezdeti döbbenetes tempónk után kissé lassabbra fogtuk a lovakat.
- Az egómat nem sérti semmi. Engem sért, és nem a nyamvadt egómat.
 Dobtam neki vissza határozottan és kissé talán lenézően a labdáját, mert ezt most igencsak rosszul fejezte be. Mikor helyeztem én valaha is előnybe az önmagam imádatát, mint a nőkét? Jó, ez most erős volt, de őszinte, a mindenit neki! Ide azzal a vodkával! Kicsit meghúzva - nagyon meghúzva - tálaltam fel a biliárdosdit, amibe persze belement, így a következő lépésünk az asztal körbevétele volt. Nina indított és hát.. nem talált célba. Semennyire se. Az a fránya fehér golyó pedig csak pörgött egy darabig incselkedve velünk - pontosabban vele. A zene pedig kellemesen hatott rám legalábbis, miközben azon gyötrődtünk, hogy szép lassan kicsináljuk egymás idegeit ezen a napon a legálszentebb és undorítóbb módon. A dallam motívuma beleitta magát a fülembe és az agyamba is, határozottan jó hatást keltve ezzel - higgadtság érzetet. Amíg Nina ecsetelte a dühödt kérdésemre a válaszát azalatt most én vettem kezembe az irányítást, dákómmal pedig határozottan mellé lőve a fehér golyobisnak. Pedig tudtommal piával is kiváló vagyok ebben a játékban.. szóval azt kell hinnem, hogy itt most nem az alkoholról van szó, hanem valami másról. Rólam és a lányról. Rólunk. De épp az imént közölte velem, hogy a "mi" az ő meg Mihael.. Tehát jól megcéloztam a labdát és olyan pontosan löktem meg a teli zöldet - a színtelen, ütőlabda hozzáérése nélkül, hogy azt le kellett volna filmezni. Csodálatosan játszott és incselkedett velem az asztallapon hozzáérve néhány másikhoz is.
- Ez nagyon részletes volt, kösz.
 Emeltem fel a dákóm és jóváhagyás nélkül ütöttem meg most a botom végével a helyes labdát. A dal még csak a második refrénnél járt, mi meg a vodkás üveg felénél. Szépen haladunk, részemről már érzem a hatást. Hálásnak kell lennem, amiért a helység dohányzó részleg, így nem volt semennyire sem gáz, hogy fogtam magam, és mihelyst a lányra került a lövési sor, addig én sitty-sutty, meggyújtóttam egy cigarettát. Agyam már kezdett ködösödni, a nyelvemnek már nem igazán volt korlát és kellett fél perc, hogy kidolgozzam a válaszomat mindenre, amit most mondott.
- Szóval..te..actually..had sex with him? Please don't try to explain it, just yes or no.
 Nem voltam képes az anyanyelvén folytatni ezt a témát, volt ez már annyira személyes, hogy inkább angolul kommukáljunk a továbbiakban. Szívesen mondtam volna oroszul, de nem értette volna vagy papagájul.. Papagájul?! Miről beszélek? Vagy mit is gondolok?
- 19 éves voltam. Ráhel meg annyi se. Egy orosz fiúba volt szerelmes és köztünk is mindig volt valami kapocs. Gingerrel.. a húgommal nagyon jóba volt. Sokáig legjobb barátnők is voltak - vagy valami ilyesmi. Aztán összeverekedtek, Ginger vérmérgezést kapott. Felépült nagy nehezen és pár héttel később Fred, a barátja kidobta. Ekkor döntött úgy Ginger, hogy ő megy és megöl annyi oroszt, amennyit tud. A saját csapdájába sétált bele és nagyon jól tudta. De sokat segített vele, rengeteg dolgot kiderített a nyomozása során.. Mi van?.. Nem ezt kérdezted. Bocs. Szóval Ráhelnek kellett valaki én meg ott voltam és nagyon egy hullámhosszon voltunk. Aztán hirtelen bumm! Mintha a föld nyelte volna el, se kép, se hang. Sosem mondta, hogy terhes, nekem meg eszembe se jutott. Egy unokatestvére, Fruszi.. Frusi.. vagy mit tudom én, a magyar nevek bonyolultak.. ő mondta el nekem, hogy van egy lányom. Na gondolhatod. De addigra én is tovább léptem rajta meg sok máson is. Valami?
 Cigim feléig is elértem, mire befejeztem ezt a mondókát, és passz, hogy mért nyújtottam ennyire hosszúra. Mindegy is. Vodkát még egy kicsit meghúztam, már csak mivel imádtam azt a bizsergést, mely a garatomat végigperzselte újra meg újra. Ha pedig ezek után én voltam ismét a soros az asztalnál, akkor odaálltam. A zenénk eddigre pedig már meg is állt, és ha akar valamit betenni, akkor csak rajta, most ő van soron.

Lavia
yep