A falu egy gyöngyszeme kisebb átalakuláson esett át fiatal tulaja jóvoltából. A piszok, és bűz, ami korábban körbevette, már csak egészen kis mértékben van jelen a csárdában és környékén, azonban ez még nem változtatott a belső légkörön. Kívülről csak a kis ablakokon kiszűrődő fény jelzi a benti életet, bűbájok biztosítják a környéken lakók nyugalmát, hisz az ide betérő sötét alakok hangosak tudnak lenni.
Ha a mágus fia úgy dönt, belép e kicsi, barátságtalan fogadóba, beljebb sem fogja garantáltan kellemesen érezni magát. A csárda vonzereje nem kinézetében és elhelyezkedésében, inkább az olcsó szobaárakban és a csak kis mértékben vizezett vajsörében keresendő. Szerte az asztaloknál az ország legkülönfélébb és leggyanúsabb varázslói és boszorkányai ülnek, kezük ügyében a nap folyamán jó pár pohár összegyűlik, így hát jobb velük vigyázni.
A bejárattal szemben levő lépcső vezet felfelé, amely a tiszta, de apró vendégszobákhoz vezet. A sejtelmes, éppen csak kielégítő félhomály, amely egyrészt az utca felől érkező fényekből és az apró csillárból árad elegendő ahhoz, hogy bárki azonnal felfogja: jobb itt nem túl sok időt eltölteni. Feltéve, ha mi épp nem ezt a barátságtalan légkört kedveljük.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=215703#post215703][b]Axel Sebastian Sjölander - 2013.12.17. 22:56[/b][/url]

Elliot.
A bál estéje.

Valószínűleg mindenki a karácsonyi bálon van éppen, de nem volt hozzá kedve. Megjelent, mert hát illett, de végül úgy döntött, hogy ez ma nem az az alkalom, amikor neki bálhoz bármi kedve is van, így inkább fogta magát és lesétált ide nem törődve azzal, hogy viszonylag késő van már. Nem küldött baglyot, ahhoz túl hirtelen jött az ötlet, csak reméli, hogy itt találja valahol Elliotot, ha már a bálon nem látta, vagy ha nem is, hát legalább megkérdezi, merre keresheti. A csárda előtt azért megáll még egy nagy levegőt venni. Már megint kezdenek kuszák lenni a gondolatai, de talán az segít, ha megtölti a tüdejét ezzel a kissé csípősen friss téli levegővel, aztán szép lassan kifújja. Beletúr a hajába is közben, a mozdulat egy icipicit lenyugtatja, majd lenyomja a kilincset és belép. A hőmérséklet-különbség érzékelhető, annyira, hogy már automatikus mozdulatokkal gombolja ki a kabátját, még a sálat is leveszi a nyakából. Egyébként csak rá kell nézni, látszik, hogy a bálról tévedt ide, még nyakkendőt is kötött ennek alkalmából. Alaposan szétnéz, hátha ismerős arcra akad, noha most nem az érdekli, ki ücsörög még itt ahelyett, hogy a nagyteremben tartózkodna. Nem sikerül felfedezni azt az egyetlen embert, akit éppen keres, úgyhogy végül gondol egyet és egy lemondó sóhaj kíséretében megszabadul a kabátjától, és leül a pultnál az egyik üres székre, annak támlájára téve a kabátot, a sálat pedig az ujjába gyömöszöli, hátha nem hagyja el majd úgy, aztán kér egy vajsört. Elől jár a jó példával minden itt tébláboló diáknak, az tény, de most ez foglalkoztatja a legkevésbé. Talán mégis küldhetett volna egy baglyot, és pár napon belül hazamegy végre, úgyhogy a karácsonyra szánt ajándékot is elhozhatta volna igazán. Közben leszedi a nyakkendőt végre és eltünteti a kabát zsebében, majd nekiáll feltűrni a hófehér ing ujjait könyékig, addig is, amíg megkapja azt az innivalót és összeszedi minden bátorságát, hogy esetleg rákérdezzen, nem tudja-e valaki, merre találja meg Elliotot.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=215840#post215840][b]Axel Sebastian Sjölander - 2013.12.18. 12:02[/b][/url]

Elliot.

A határozottan túl díszes nagyteremhez és az ott tolongó egyénekhez képest ez a hely sehol sincs, valahogy mégis több a levegő, nem áradozik senki körülötte a másik ruhájáról és arról, hogy ki mennyire csinos, meg nem nyafog azon, hogy nem kérték fel még táncolni, a csöpögő párocskákról nem is beszélve. Felüdülés. A nyakkendőt azonnal el is tünteti, nem kell ide, talán még jobb is lett volna, ha átöltözik és megszabadul ezektől a zavaróan elegáns göncöktől, amik csakis anyja tekintélyének köszönhetően jutottak el idáig, de már itt van. Nem a legbizalomgerjesztőbb hely ez a csárda, főleg nem ebben az időpontban, de ez érdekli a legkevésbé, még mindig jobb, mint a másik. Helyet foglal, majd kér egy vajsört és éppen azzal van elfoglalva, hogy feltűrje az inge ujját könyékig, amikor meg is kapja.
- Köszönöm. - mormogja, fizet is, mert ilyen helyeken úgy szokás, aztán elszórakozna a bal ingujja feltűrésével is, ha nem hallana egy ismerős hangot. Felpillant, elvigyorodik és megvonja a vállát lazán.
- Ha már adott a kérdés, de. Egy barátomat keresem igazából. Olyan százhetven magas, barna haja van meg barna szeme, barátságos és elég sűrűn megfordul errefelé, legalábbis azt hiszem. Ja igen, Elliotnak hívják. - közli vigyorogva, majd nyelvet is ölt a folytatásra.
- Relatíve... de azért nem megy ám az olyan könnyen. Nem volt kedvem a bálhoz, és mivel nem láttalak, feltételeztem, hogy itt leszel, vagy legalább akad valaki, akit megkérdezhetek merre talállak meg. Hogyhogy nem jöttél? Na... várj... kitalálom. Téged sem érdekel, hogy kinek csinosabb a ruhája, kinek ki tetszik és kit kértek fel vagy nem kértek fel táncolni. A végighallgatott édesdrágaüngyürbüngyürbogárkám-féle csöpögős beszélgetések csak a ráadás. - csak úgy úszik a szarkazmusban hirtelen minden egyes szava, de ma ő meg a bál valahogy nem jutottak közös nevezőre. Látszik. Unottan könyököl fel a pultra, majd hozzá is nyúlna a rendelt italhoz, ha nem töltene neki a fiú valami erősebbet. Kelleni fog. Rájött már, hogy nem feltétlen az a legjobb dolog, ha kifejezetten keresi Elliot társaságát, mert nehéz befogni a száját és nem elmondani, hogy mit is érez, sőt az egész minden egyes perccel mintha erősebb lenne, pedig épp, hogy nem kellene az agya még racionálisan gondolkodó fele szerint, de a másik, irracionális rész tesz az egészre, és határozottan azt mondogatja, hogy itt a helye, mert miért ne lenne. Talán még egyszer változhat a tényállás, még ha most csak hiú reménynek tűnik is.
- Skål.- jelenti ki, ha már koccintanak, aztán egy kortyra megissza az egészet. Egy köhögésnek induló krákogás csak lesz belőle, mert jó erős ez a valami, majd már ismét vigyorogva pillant szét.
- Pont most járok elől a jó példával. Mi is volt ez? Apropó... brännvint kóstoltál már? - kérdezi, majd addig is, amíg választ kap, azt a vajsört nem hagyja ott megavasodni a pulton, belekortyol, majd máris kérdőn pislog Elliotra. Csak ne lennének azok a fránya lepkék, de vannak, és kezd az az érzése lenni, hogy ha megkérdezi, amit márpedig mindjárt meg fog, hatalmas hülyeséget művel, de még egy korty vajsör és meglesz hozzá a bátorsága.
- Elliot, az jutott eszembe... van már programod szilveszterre? Ha... ha nincs még, esetleg lenne kedved nálunk tölteni? - kiböki hirtelen, mielőtt még meggondolná magát, aztán sürgősen jöhet még egy adag vajsör, amíg választ kap.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=500582#post500582][b]Axel Sjölander-Wayne - 2015.07.27. 17:29[/b][/url]

Cyanne, Elliot
a bál estéje, nem sokkal a nyitótánc után

- Mibe, hogy pletyka lesz belőle, hogy veled táncoltam a nyitótáncot - kuncog, miközben Cyanne mellett lassú léptekkel sétál a csárda felé. Valahogy szórakoztatja a kép, mert a maga részéről kitartóan állítja, hogy még ha a távkapcsolat nem is tett különösebben jót nekik, de még mindig stabil párkapcsolatban él és semmi oka nincs félrelépni. Cupido persze bármikor belezavarhat a képbe, de remélhetőleg nem fog. Éppen elég volt, hogy egyszer megtette. Még sok is. Nyakkendőjétől megszabadult már, amint kilépett a nagyteremből, most ujjai között lóbálja, és amilyen ügyes, elejteni is sikerül. Lehajol, hogy felvegye, és amint feláll, valami idióta bagoly, ami feltehetőleg túl alacsonyan próbált elhúzni fölötte, nekivágódik. Meg is tántorodik kicsit, még szerencse, hogy nem valami nagyra nőtt uhu a szerencsétlen, így egy lépéssel sikerül korrigálni az egyensúlyi állapotában felmerülő gondot és nem esik orra. A bagoly úgy csapkod összevissza, mintha részeg lenne. Száját húzva dörzsöli a tarkóját, mert ez az ütközés kicsit sem esett jól. Fiatal gyöngybagolynak tűnik, ami mintha még ismerős is lenne, bár ezek is amilyen egyformák, főleg az utcai lámpák fényében, erre inkább nem fogadna, hogy ismeri.
- Hess már, menj a dolgodra - legyint a madár felé, de az inkább vakmerő módon az ujjába csíp, majd köröz egyet fölötte, hogy aztán ismét az arca előtt kezdjen csapkodni. A fene. Lehet, hogy ez az új családi bagoly? Valamit írt az anyja, hogy Annie hazacipelt egy új baglyot nemrégiben, de ki emlékszik mindenre? Főleg, ha a levelet csak átfutotta és annyit kapart válaszul egy darab pergamenre, hogy szóljanak, ha valami van. Reggel küldte vissza vele az őskori, már kopaszodásnak indult vén baglyukat, és lehet, hogy ez akkor most a másik lenne és neki jött? Amint eddig a következtetésig jut, már mohón kap a levél után. Megszerezve nem törődik vele, hogy szépen bontsa fel, inkább sietősen, kapkodva tépi és majdnem orráig emeli, hogy el tudja olvasni. Szemüveg nélkül ez már macerás kezdett lenni, ilyen fényviszonyok mellett különösen. Szavakon akad meg a tekintete.
- Ez nem igaz... - szólal meg hangosan. Cyanne mintha ott sem lenne, pedig az előbb még remekül elvoltak. Megrázza a fejét, idegesen túr bele a hajába, és újraolvassa. Svédül szalad ki az első káromkodás a száján, a következő pillanatban viszont elneveti magát.  
- Azt írják, meghalt az apám. Tuti elszúrtak valamit. Ez csakis tévedés lehet - állapítja meg a lány felé fordulva, miközben zsebébe gyűri a levelet, és már indul is be az ajtón, mert ezt most Elliotnak is el kell mondja, közben még tán magát is meggyőzi, és esetleg az eredeti tervhez sem ártana tartani magukat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=507037#post507037][b]Axel Sjölander-Wayne - 2015.08.19. 20:15[/b][/url]

Cyanne, Elliot
a bál estéje, nem sokkal a nyitótánc után

- Azt hiszem, még jól is szórakoznék rajta. Hátha kitalálnak valami egész érdekeset - gondolkodik el hangosan, bár azt is gyanítja, hogy Elliot kevésbé értékelné még a pletykát is és biztosan kérdőre vonná, mennyi alapja van az egésznek. Talán még Cyanne-hez is beállítana, ha olyan napja van, ki tudja. Ezen a ponton azonban inkább abbahagyja a sötét jövőkép felvázolását lelki szemei előtt, részben azért, mert nincs kedve esetleges veszekedésekre alapot szolgáltató kérdésekbe nagyon belemerülni, így sem rózsás minden, másrészt meg mert elejti a nyakkendőjét és a gondolatmenetét sikerül félbehagyni, miközben az említett kiegészítőt szedi össze.
- Dr. Who? Komolyan?... Ne vedd zokon, de sose gondoltam volna, hogy ennyire érdekelne mások lelki épsége vagy félreismertelek és minden vágyad, hogy tépelődő tiniknek segíts eldönteni, merjék-e megszólítani... aucs - jajdul fel tarkóját dörzsölgetve, ha már olyan sikeresen nekimegy az a szerencsétlen bagoly. Némi huzavona és töprengés után elveszi a levelet, amiről kiderül, hogy neki van címezve, elolvassa és ledöbben egy pillanatra, mielőtt még nagyon gyorsan úgy nem dönt, hogy egyszerűen nem hiszi el a levélben foglaltakat. Az ő apja nem lehet hallott és kész. Minden bizonnyal tévedés. Nagyon makacsul ragaszkodik hirtelen kiötölt elképzeléséhez, még ha szíve mélyén valahol tudja is, hogy a minisztérium ekkorát csak nem téved és több, mint egy hete nem tudtak már semmit az apjáról, ilyen korábban pedig soha nem fordult elő, még akkor sem, amikor egy-két ritka alkalommal viszonylag komolyabban megsérült. Nem hallgat a lányra, inkább eltökélten kapaszkodva az egyetlen gondolatba, ami jelenleg visszatartja attól, hogy összeomljon, benyit a csárdába, a pulthoz megy és leül. Kissé mereven könyököl a pultra és összerezzen, amikor a lány a vállára teszi a kezét, a következő pillanatban fülig szalad a szája, ahogy rá pillant és bólint az ötletre.
- Igyunk. Lángnyelv jöhet? Vagy valami egyébhez lenne kedved esetleg? - kérdezi, Elliotnak pedig már meg sem említi a levelet pillanatnyilag, mintha csak elfelejtette volna, hogy létezik egyáltalán. A kapcsolatuk jelenleg elég vékony jégen mozog, amiért Madagaszkáron egyetlen balul sikerült próbálkozás után meg sem próbálta elmondani, hogy mitől van annyira kibukva, ez a döntés pedig feltehetőleg csak még több problémát fog okozni, de talán majd otthon megpróbálkozik vele.
- Nna... ezt arra, hogy túléltünk még egy évet - emeli meg a poharát a lány felé, amint megkapta az italát, majd le is hajtja egyből. Csak ő érzi furcsán magát? Ujjával lazítani próbál inge nyakán, aztán úgy dönt, egyszerűbb, ha kigombolja, mert hirtelen mintha meg akarna fulladni tőle. Mikor lett ez túl szoros? Eddig nem volt. Zsebre dugja a nyakkendőjét, de ujjai beleakadnak az összegyűrt papírba, hát egyszer kihúzza azt. Rápillant, aztán Elliot elé teszi.
- Szerintem elszúrtak valamit - állapítja meg ismét, majd Cyanne-re pillant - Még egy kör? Válassz nyugodtan, én majd úgyis legfeljebb ledolgozom - és most komolyan arra gondol, hogy majd veszi a fáradtságot és takarít például vagy mosogat, nem kell ám félreérteni.