34. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed
Mátra Máguscsárda - Ombozi Noel hozzászólásai (24 darab)

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Ombozi Noel
KARANTÉN


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2013. december 28. 10:58 | Link

Kati
~ szilveszter este

Hogy szilveszter estére nincs programja, azt csak saját magának köszönheti, hiszen akadt volna társaság, és helyszín is, ahová csapódhatott volna, mégsem bólintott rá egyik felvetésre sem. Az első szakítása után érthető módon csupán önmagára vágyik, és annyi vajsörre, amennyit csak letud önteni kiszáradt torkán. A szobájában készül el, ünnepi öltözetbe bújik, s bár nem így tervezte, a spontaneitás a mai este is győz, és öltönybe bújik. Szereti a szilvesztert, és ha most üresnek is érzi magát, legalább szabad, a szó legnemesebb, legszebb értelmében. Azt tesz amit csak szeretne, és immáron ismét önmaga lehet. Senkihez sem kell igazodnia ezentúl, és abban is biztos, hogy ha még egyszer ráveszi a lélek, és lánnyal kezd, azt nem engedi járásba fajulni. Találkozzanak, élvezzék egymást, de semmi több. Nem kellenek megértő szavak, kíváncsiskodó kérdések meg még olyannyira sem. Őt sem érdekli a másik azon felül, amit adni képes, és a másikat se érdekelje ő. Végtére is üzletet kötnek majd, amiben kielégítik egymás szükségleteit, és teljesítik egymás kívánságait. Ez a tökéletes egyesség. Egy kiváló megállapodás.
A falu szilveszteri díszekben ragyog, és több diák van lent, mint ahányat egész évben összesen nem lehet látni. A rellonos észrevesz pár ismerős arcot is, de egy intésen túl egyiket sem méltatja. Nem fog a falu utcáin fagyoskodva jó arcot vágni az óévet, és újévet ünneplő társaságokhoz. Zsebében pálcáját simogatja hosszú ujjaival, szereti a szőlőfa anyagát, a göcsörtös fa apró dudorait érinteni, és ujjbegyét újra és újra végighúzni rajtuk. Ez az ő pálcája, ez az ő igaz szerelme. A csárdában elhanyagolt, és valószínűleg már délután óta ittas varázslók és boszorkányok trécselnek, fiatal arcokat aligha lát, és kabátját leengedve hátán, jobb karjára igazítja, hogy öltönyben, magabiztosan sétálhasson a pulthoz.
- Egy vajsört kérek - mondja a csaposnak, majd míg az engedi a sört, ő a pultnak támaszkodva néz ismét körbe a jelenlevőkön. Akkor látja meg az ismeretlen, ám az itteni átlagkorosztálynál fiatalabb lányt. Elmosolyodik, és bár egyedül akarta tölteni a szilvesztert, az ismeretlen még saját magánál is jobban izgatja fantáziáját. Minden új izgalmat rejt magában, és ez a lány sem lehet ez alól kivétel. A csapos átadja a korsó vajsört, amit azonnal kifizet a fiatal, és még hallja a sarlók és knútok csörgését a pult falapján, de már közelít az egyedül ücsörgő lány asztalához.
- Remélem nem vársz senkit a mosdóból - int fejével a mellékhelyiség felé, majd egy félmosollyal húzza ki a partnerrel szemben levő széket, aminek támlájára ráteríti hosszú, fekete szövetkabátját, ő pedig egyik kedvenc öltönyében foglal helyet.
- Fél órán belül dugig lesz ez a hely - mondja csak úgy mellékesen, és belekortyol vajsörébe. A faluban látott ismerősök bizonyára nem maradnak egész éjszaka kint a hidegben, és valahova jönniük kell. Márpedig ha fáznak, mi melegítené jobban fel őket, mint az alkohol? Talán a szerelmes csókok, de az keveseknek jut részül.
- Hogyhogy egyedül? - kérdezi a támlának döntve hátát, egészen belebámulva a szép arcba. Fogalma sincs miért szilveszterezik egyedül egy lány, akit valószínűleg körülvesznek a lelkes lánycsapatok, hogy együtt sikítsanak bele az újév első percébe.
Szál megtekintése

Ombozi Noel
KARANTÉN


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2014. január 2. 15:33 | Link

Szilveszter este
~ Kati

Az asztalnál helyet foglaló lány sokáig egyszerűen észre sem veszi, hogy társasága akadt, s azután is úgy viselkedik, mintha nagy elmélázásból ébredezne éppen. Noel szavaira is furcsán, nem e világi stílusban felel, vagy talán mugli titkos ügynököt játszik, és annak megfelelően válaszol.
- Kezdek megijedni.
Viccesnek szánva mondja, és szája szegletében is megbújik egy apró mosoly, de hirtelen egészen más elképzelései lesznek ezzel az estével kapcsolatosan, főként a szórakoztatóbb részét tekintve.
- És mondd, vannak itt gyanús alakok is?
Az izgatottság maszkja mögött, ártatlan arccal néz a vele szemben ülőre, majd ide-oda forgolódva lopott pillantásokat küld a kocsmában tartózkodókra, ezzel is felvéve a játék menetét. Végül vigyorogva állapodik meg tekintete a navinésen.
- Én nem látok egyet sem.
Vállat von, de huncutkás mosolya nem apad. Biztos benne, hogy az egyelőre ismeretlen lány csupán játékra csalja, de a titkos küldetés, és a gyanús emberek figyelése nem illik bele a mostani, szilveszteri hangulatú képbe. Így hát nem gondolkodik tovább, koccintásra emeli korsóját, és úgy teszi fel nem mellékes kérdését.
- Kedves szupertitkos bevetésen résztvevő kém, megtudhatom a neved? Vagy... teljesen mindegy, hogy miképpen kérdezem, úgyis egy álnevet fogsz mondani nekem, és azután, hogy kiléptünk a csárda ajtaján, eltűnsz egy életre?
Nem teljesen tiszta neki, hogy érthetően fejezi-e ki magát, de nincs ereje újragondolni előző levezetését. Kortyol párat a vajsörből, majd az ajtó felé pillant, amin egyszerre többen is belépnek. Valószínűleg igaza lesz, és tényleg hamarosan betelik a hely, és végül mindegy lesz beszélgetnek-e a titkos ügynökkel, mert minden szavukat elnyomja majd a harsány beszélgetés, a zene, és az ünnepi korsók, s poharak csengő koccanása.
- Érdekes egyébként, hogy ha már úgy hozta az élet, hogy - valljuk be - egyedül töltöd az év utolsó éjszakáját, pont ide jöttél.
Szó sincs a másik életében való vájkálásról, ugyan. Helyette a navinés bátorságára utal, és arra, hogy bár idősebbnek látszik, mint a fiú, és bizonyára ügyesen megtudja védeni magát a rá leselkedő veszélyektől, mégiscsak egy törékeny lány, aki helyében bizonyosan nem a kocsmát választotta volna az újév ünneplésére.
Szál megtekintése

Ombozi Noel
KARANTÉN


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2014. január 9. 15:09 | Link

Szilveszter
~ Kati

Egyszerű szilveszterre számított. A kocsma egy sarki zugában meghúzódva, pár korsó vajsör mögül akarta nézni a lányokat, miként jótékonyan feloldja őket az alkohol istene, és könnyedén nevetnek bele minden jöttment szemébe. Egyszeri flörtöket, egy alkalomra összeállt párosokat jött nézni, akik bizonytalan közös jövőjükkel mit sem törődve élvezik a mát. A pontban éjfélkor megejtendő újévi csókokat a távolból akarta figyelemmel kísérni, míg ő a világos sör ízét nyalja le szájáról, s miután a buli hervadni kezd, feláll, magára ölti kabátját, és zsongó gondolataival visszasétál a kastélyba.
Ehelyett szupertitkos kémekről, bevetésekről, rossz, gyanús személyekről, és kiképzésről beszélget egy vadidegen lánnyal, akiről még nem sikerült eldöntenie, hogy az asztalon üresedő korsó az oka, vagy örökké ilyen bolond, esetleg igazat mond, és mivel tudja, hogy a rellonos úgysem hiszi el képtelen történetét, nyíltan beszámol munkájáról.
- Szóval kiképzés.
Könyöklő jobbjával állát simogatja, ujjbegyei cikornyásan keringnek sima bőrén. Tekintete a már-már magyarázkodó Katin, és akárhogy igyekszik, sajnos nem jut előrébb vele kapcsolatosan. Egyszerű lenne azzal letudni, hogy azért ilyen bolond az idősebb fél, mert a sárga ház diákja, de ez koránt sem ennyiből áll. Mélyet sóhajt, és hogy gyökerestül tépje ki a gazt szilveszter éjszakájukból, eldönti, hogy nincs több bevetés, feladat, titok, vagy kém.
- Noel vagyok, szia - emelkedik meg ültő helyéből, hogy kezét átnyújthassa az asztal felett, majd visszaereszkedik, és a bemutatkozás megkoronázására kortyol párat korsójából. Kati itala fogyóban, és ő sem szeretne lemaradni, főként, hogy elhatározása szerint a következő kört ő fogja fedezni. Gondolatára hátrapillant a csárda választékra, majd vigyorogva fordul vissza asztaltársaságához.
- Amondó vagyok, hogy igyunk egy lángnyelv whiskeyt, aztán dobjuk fel az estét!
Ha már egymás útjába sodorta őket a nagynevű élet, akkor élvezzék ki, táncoljanak, mulassanak, és jókedvvel-bőséggel köszöntsék a következő év első napját. Egyértelmű, hogy a navinésnek nem kedvenc témája az itt tartózkodása, és bár Noelnek az, hogy talán egyedül kellett volna töltenie az estét egyáltalán nem kínos, most mégis megkegyelmez a lányon, és nem kérdez többet esetleges magányáról.
- Húzóra!
Korsóját a lányéhoz csapja, majd azt a keveset, ami még sajátja aljában habzik felhörpinti. Nagyot cuppantva ajkaival, majd a levegőt is hosszan fújva ki magából vigyorog Katira, kíváncsian várva hogy elindulhatnak-e a pulthoz kikérni versenyitaluk első fordulóját.
Szál megtekintése

Ombozi Noel
KARANTÉN


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2014. január 17. 10:43 | Link

Szilveszter
~ Kati


Amint megjelenik Kati arcán a széltében elhúzódó mosoly, tudja, hogy az este nincs veszve, ez lehet élete egyik legjobb szilvesztere, elfeledvén azokat a kellemes pillanatokat, amit Sárával, vagy szüleivel töltött az előző évek során. Huncutul félrehúzza ajkait, majd felhörpinti a maradék vajsört is, hogy az utolsó akadályt is legyőzvén elindulhassanak a pult felé.
A rellonos kitolja maga alól a széket, és ahogy feláll a navinés lány fölé magasodik. Elsőéves korához képest igen magas, és pár hónap alatt észrevétlenül is nőtt egy-két centit. Kati töri az utat számukra, és nem egy kéz nyúl formás feneke után, mire Noel fejét csóválva neveti el magát. A lányt ugyan nem kell félteni, elég a hideg pillantása is ahhoz, hogy a rossz helyre tévedő kezek meggondolják magukat, de mindettől függetlenül a fiú szívesen beverné a nyálcsorgató férfiak arcát, pálcáját be sem piszkolva ezekre a férgekre.
- Nos, egészségünkre! - koccint vidáman, arcvonásai egészen lágyak, úgy emeli szájához az apró pohárkát. Társasága kortyolgatni kezdi az italt, amire Noel szemöldökei hamar az égbe kapaszkodnak. - Húzóra, drágám, nem ittál még alkoholt, vagy csak előttem játszod a szerény lányt?!
Saját poharából egy szuszra tünteti el a tüzes italt, ami útja során felégeti a fiú torkát, és gyomrába érve is fájdalmas táncba kezd. Kifújja a levegőt, s lecsapja poharát a pultra, tekintetével jelezve a csaposnak, hogy ebből jöhet még egy kör.
- Versenyről volt szó - jegyzi meg a lánynak oda sem pillantva. Az italát várja, ha már egyszer szilveszter van, minden megengedhető. - Igyunk még egyet, vagy kettőt, utána dartsozhatunk ha mindenképpen veszíteni akarsz.
Rövid, kihívó vigyort ereszt meg a lánynak, majd az újabb pohár lángnyelv whiskey-vel koccint vele, és szemeit egyetlen hunyásnyira lecsukja, hogy teljes egészében átadja magát az égető varázslatnak.
- Brrrr - rázza meg fejét, és nevetve fordul Katihoz. - Ha nyerek, az éjféli csókod az enyém, ha veszítek... azt te szabod meg. Benne vagy?
A válasz után ellöki magát a pulttól, és a felgyülemlett embertömegen át a darts felé veszi az irányt. Hátrapillant, hogy a lány követi-e, majd az emberek ünnepi, megváltozott arcán mereng. Lát egy csókolózó párost is, akikről lerí, hogy egy átlagos napon talán még köszönni sem köszönnének a másiknak, most pedig egymás ajkain csüngnek, mintha véget érne éjfélkor a világ. Talán igazuk is van, valami véget ér, amit egy egészen más követ, egy új év, új esélyekkel.
- Ha megengeded, kezdenék - hajol meg, akárcsak egy varázslópárbajon szokás, majd felegyenesedvén a táblához lép, és leszedegeti róla a hegyes nyilakat. Az egyik közeli asztalra teszi őket, egy szimpatikus, zöld szárút meghagyva magának. A megfelelő távolságig hátrál, hogy aztán a lányra kacsintva eldobja szerencsenyilát.
- Vesztettél.
Összeüti tenyereit, és hangosan nevet. A külső bullt éri nyila, és bár azt remélte, hogy eltalálja a belsőt, a tábla vöröslő középpontját, kezdésnek ez sem rossz. Átadja Katinak a terepet, ő pedig a lány helyére lép, onnan figyeli a következő nyíl útját.
Szál megtekintése

Ombozi Noel
KARANTÉN


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2014. január 25. 15:33 | Link

A Katival töltött szilveszter este

A lány tiltakozik, de ő is tudhatja, hogy nincs értelme. Noellel nem érdemes vitázni, mert valamilyen úton-módon úgyis kivívja magának saját igazát, és akármi legyen is a tét, ráveszi akaratára a másik felet. Meg van benne a kellő manipulatív erő, és bár fiatal még, már most is intenzíven képes azt alkalmazni másokon. Személyisége ha nem is vonzó, de külleme, fokozatosan mélyedő hangja, és stílusa képes eltakarni a bensőt, elfedni a nem látható rosszat. Úgy alakítja a helyzeteket, úgy erőszakolja ki másokból saját vágyait, hogy azt a másik fél még csak nem is gondolja rossznak, vagy akár kellemetlennek.
- Az élet egy nagy verseny, ha beszélsz róla, ha nem. Ha akarod, ha nem.
Katira kacsint, és már húzza is italát, hogy aztán az alkoholtól égő torkán végigsimítva közelítse meg a darts táblát. Jó, és tudatos dobó, akit az lángnyelv whiskey csak még inkább feltüzel, és nyerésre késztet. A navinés lány beleegyezik a csókba, amit először kétkedve, felvont szemöldökkel fogad a rellonos. Tényleg nem gondolta volna, hogy ilyen könnyedén kapja meg vágyait, hogy ilyen hatással van a másik nemre. Ha nem is tetszik Katinak, a 2013 utolsó csókját úgy tűnik mégis egymásnak adják, ha utána soha többé nem találkoznak, akkor is.
- Ezt nevezem, kis anyám!
Elkiáltja magát széles vigyorával, majd megtapsolja a lány helyes döntését. Élvezi az estét, ennél jobban nem is alakulhatna. A legtöbb ember a szilveszter estéjét a barátaival, családjával képzeli el, de Noel a következő tíz évében is pontosan így akarja eltölteni az év utolsó éjszakáját. Nincs is annál izgatóbb, és adrenalinnövelőbb, mint idegen lányokkal játszani, csókra, és érintésekre tenni a tétet.
A darts az ő játéka, jobban megy neki, mint a billiárd, pedig ez is az is kocsmajáték, a dobás, és a nyilakkal való célzás közelebb áll hozzá, mint a síkban való golyóütés az előzőleg kihegyezett dákóval. Kati végignézi precíz célzását, és egy pillanatig átjárja formás kis arcát az elismerés. Noel rávigyorog, majd átadja neki helyét.
- Tessék parancsolni. Csak aztán tudod, légy ügyes, mert ha nem, enyém a szád...
Alkohol nélkül is csípős a nyelve, és bátran kimondja vágyának tárgyát, de most, több lángnyelv whiskey után már könnyedén ereszt el olyan mondatokat is, amiket talán legbátrabb napján is inkább megtartaná saját magának. Vigyorog a lányra, akin szintén látszik a túlzott jókedv. A huncut vidámság, mellyel kezeli a fiút pedig egyértelműen alkoholgyanús.
- A profit, mi? Mutass is valamit, ne csak a szád járjon, drágám!
Nevetve felel, azonban nagyon kíváncsi Kati tudására, szerencséjére, és a vérében úszkáló alkoholszintre. Még felhívja Noel figyelmét arra, hogy inkább ne nézze, mert még zavarba jön, és ha rosszat dob kislányos zavara miatt, akkor természetesen a rellonos lesz a hibás. Sokáig célozgat, az ittlévők összes ügyességét igyekszik elszívni, mint egy vérszegény vámpír, aztán elhajítja nyilát, amely nem hoz annyi sikert neki, mint előzőleg a fiúnak saját nyila, de annyira nem is vészes.
- Miattam, persze...
Még mindig nevet, és elégedetten rázza meg fejét. A lány időközben elhagyott helyére lép, és egy újabb nyilat véve ujjai közé, precízen céloz, és már dob is.  Most sem kell csalódnia magában, és a következő körökben is hasonlóan jó dobásokat tudhat maga mögött. Az egyikben sikerül a belső bullba is belehajítania egy zöld nyilat, ami után a győzelem elégedett vigyorával tekint partnernőjére.
- Talán van még időnk egy felesre, mielőtt éjfélt ütne az óra.
Felpillant a kocsma koszos órájára, amin a hosszú mutató a kilencesen tanyázik, és mintha ezzel egy időben felpezsdülne ereiben a vér. Kati valószínűleg már nem tud változtatni az álláson, és a hangos zene, a tömegnyomor, és a füst is mind arra ösztönzik a fiút, hogy elhúzza a lányt a számára vesztes hadtérről, és a pulthoz furakodjanak még egy kör felesre.
- Na gyere, egy utolsó íz bátorság nem árt semelyikünknek.
Ha hagyja a navinés, akkor Noel kézen ragadja őt, és úgy közelít vele a pult felé. Ő megcsókolná intimitás nélkül is, de mégis, a kezek összefonódása mindenkinek ad egy alaphangulatot, amit könnyebben követhetnek újabb, és újabb közeledések.
Szál megtekintése

Ombozi Noel
KARANTÉN


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2014. február 1. 14:01 | Link

A Katival töltött szilveszter este

A levegőben mindvégig ott van az est végkimenetele, jól tudja a fiú és valószínűleg a lány is, hogy mibe fog torkollni apró kis játékuk. A rellonos magabiztosan céloz, majd dob, míg az ötödéves navinés zavarban érzi magát amiért Noel leplezetlenül bámulja őt. Tetszik neki a helyzet, hiszen még soha nem volt hasonlóban sem, és éppen itt az idő arra, hogy elkezdje élvezni a másik nem adottságait, melyek a férfiélet ajándékait képezik. Bizonyára legnagyobb szenvedélyét nem fogják tudni felülmúlni a nők, de a szépségükön való gondolkodás, csókos ajkukban való élvezetszerzés, és illatos hajukban való bujkálás benne lesz kedvenc időtöltéseinek hosszú listájában.
A navinés lány auráról, majd olyan játékról beszél, amiben győzedelmeskedhet rellonos társa felett, minderre viszont a fiatalember alig figyel. Figyelmét ugyanis leköti a mozgó száj, a hangok formálásában előtűnő nyelv. Hallgatja a finom hangot, nevet, amikor Kati is, de a jelen percek helyett a hamarosan elkövetkező jövőben jár. Talán az ital, talán az őt éltető tűz miatt, de a múlt egyetlen pillanata sem járja át elméjét, kábult állapota csak és kizárólag a mellette álló lányra szűkül. Most akarja, itt mindenki előtt, a befülledt kis kocsma alkoholtól csúszó padlóján állva. Kati morcos, gyermeki sértődöttséggel fogadja el játékban való alulmaradását, s miután engedi, hogy a rellonos kézen fogja és úgy vigye őt a pulthoz, egy pillanatra kiül arcára az izgalom. Valakit először csókolni meg mindig különleges érzés. Először érezni a másik ízét, a másik illatát, és bőrét olyasfajta gyönyör, amiről egyelőre képtelen lenne lemondani az elsőéves. A pultnál állva nincs több kétely. Kati is akarja őt, várja az éjfélt; ez látszik a tekintetén, érezhető közelségén, úgy tüzel közöttük a levegő, hogy félő ha még egy whiskeyt isznak, kigyullad az egész kóceráj.
A pultnál álló tömeg lassan eloszlik, és a fiatalok még éppen idejében, percekkel az Újév előtt jutnak italukhoz. Noel még gyorsan a megfelelő mennyiségű sarlóért kotorászik zsebében, majd a bőséges borravaló letétele után, a jelenlevők hangos visszaszámlálása közben koccint a lánnyal. Tekintetét le sem veszi Kati izgatottságtól csillogó szemeiről, majd a pohár kiürítésekor egy pillanatra elsötétül, s elnémul körülötte minden, hogy aztán élesebben, és tisztábban tisztuljon ki az éjfélt ütött óra.
- Na, gyere ide.
Csak ennyit mond, de már húzza is magához iskolatársát. Nem hazudtolja meg magát, semmi gyengédség nincs csókjában, az érzékenység és romantika lapjai kimaradtak élete paklijából. Erősen tartja a lányt, nem okoz fájdalmat, de Kati érezheti a fehér kezeket hol derekát szorítani, hol fenekét simítani. Hosszú ujjai a lány gerince mentén szlalomoznak, kiélvezve az Újévet köszöntő csók minden egyes pillanatát. Végül a fiatalok elválnak egymástól, és Noel elégedett vigyorral nyom egy köszönöm csókot Kati homlokára.
- Boldog Új Évet, csókos szájú boszorkányom!
Hangosan mondja a navinés fülébe jókívánságát, hiszen a kocsmában az éljenzés miatt semmit nem lehet hallani. Noel vigyorogva vezeti vissza régen elhagyott asztalukhoz a lányt, és ha engedi akkor felsegíti rá kabátját, majd saját öltözékét is felkapja. A hidegbe vágyik, és szeretne még beszélgetni is csókpartnerével, azt pedig idebent képtelenség megvalósítani.
- Menjünk ki!
A csárda bejárati ajtaja felé mutat, majd ismét megfogja Kati kezét, és átfurakodva a hangos, és egyre részegebb tömegen kijutnak a hideg, fehér utcára.
- Biliárd.
Összehúzza kabátján a cipzárt, úgy mondja ki a játék nevét. Nem szereti azt a kocsmajátékot, így nem is jó benne. Gyengeségeiről más esetben mélyen hallgatna, de úgy érzi fizetnie kell ezért az estéért. Szembe áll az ötödévessel, majd hosszas mosolygás után ismét hangokat formál szájával.
- Abban megverhetsz, ha komolyan gondoltad a bent mondottakat.

Az együtt töltött szilveszter éjszaka után már az Újév kezdetén sétálnak haza. Az italoktól, s minden bizonnyal egymás társaságától is az úton végig nevetve érnek vissza. A bejárati csarnokban válnak el útjaik, ahol a rellonos már nem húzza magához a lányt, hogy még egyszer csókra kérje őt, csupán összemosolyognak, és egy intés után ellentétes irányba indulnak, hogy álomra hajtsák mámortól ittas fejüket.
Utoljára módosította:Ombozi Noel, 2014. február 21. 16:30 Szál megtekintése

Ombozi Noel
KARANTÉN


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2014. április 13. 20:58 | Link

Samantha

A kétes érzelmi állapotú Michelle-l való újabb, s egyben utolsó találkozása után úgy dönt, hogy nincs értelme tovább itatni az egereket. Noha egyetlenegyszer sem sírt a lány miatt, többször mégis igazán közel került ahhoz, hogy elborult agya után dühét is kikönnyezze. Ideje volt, hogy összeszedje magát, lelkileg-testileg is újból megerősödjön és kiengedje magából a régóta gyűlő fáradt gőzt. Túl sokáig engedte magát a pusztulás heveny gennyében ázni, túl sokat áldozott a lány fájó emlékének, amire az nem szolgált meg. Nem érdemli meg.
Noel papírfecnin üzent háztársnőjének, hogy húzza fel legjobb göncét, mert az éjjelt a faluban töltik és jól fogják magukat érezni. Samantha több volt, mint egyszerű, józan barát, de kevesebb, mint egy elborult szerelem. Különleges személy volt Noel életében, akiért életét nem, de minden mását odaadta volna.
Szobájában sietve készülődött, megváltozott testéhez illő, az eredetihez képest kisebb méretű pólót húzott, hozzá rellonszínű nadrágot választott és bőrdzsekije után nyúlt. Arcszesz és parfüm erős illatát húzta maga után, ahogy a csinosan kiöltözött Samantha elé ment. A lányt a maga nemében gyönyörűnek látta, olyannak, akit szívesen vigasztalna, s akiben önmaga is vigaszt talál. Rámosolygott, megdicsérte öltözékét, majd hevesen dobogó szívvel minden további nélkül csókolta meg. Olyan szüksége volt már erre, mint a vízre, a napfényre vagy a tápláló ételre. Erőszakosan húzta magához a lányt, nem kérdezve hogy van, hogy kapcsolatban él-e azóta, mióta nem találkoztak vagy hogy akarja-e őt. Csak kereste ajkait, a nyelvét, őt, hogy felidézze egyszeri közös délelőttjük buja óráit.
Az érintés után kézen fogta háztársnőjét, és rohanó léptekkel vezette őt végig a folyosókon, fel az alagsorból, ki a kastélyból, le a faluba. Sietniük kellett, mert Noel nem tudott tovább várni. Az út így is hosszabbnak ígérkezett, mint eddig bármikor, s mikor a fiú végre kivágta a csárda ajtaját, hogy az illemnek megfelelően ő lépje át először a küszöböt, már elmúlt tíz óra.
- Keress helyet a sarokban - utasítja a barna csodát, ő maga pedig a pulthoz siet. Nincs sor, a csapos azonnal hozzáfordul. - Kétszer két lángnyelv whiskeyt, köszönöm.
Míg várja a kikért italokat, addig a pultnak támaszkodik, és onnan figyeli Samanthát. Leírhatatlanul akarja a lányt, úgy érzi ember nem várt még ennyit a szeretetre. Hajtja a vágy, a bosszú, a szeretetlenség. Bolondként ténfergőnek látja magát, ha visszagondol az elmúlt hónapokra, de abban is biztos, hogy soha többé nem lesz megvezetett.
- Majd a végén fizetek - mondja a csaposnak, és ügyesen az asztalukhoz viszi az apró, ámde hatékony nedűket. Leengedi magáról kabátját, székének támlájára teszi, majd mielőtt leülne, a lány fölé hajol és újabb csókot követel. Samantha ajkában nyugalmat keres, valamit, ami képes enyhíteni a testében felhalmozódott vágyakat.
- Egészségedre! - koccint az első pohárkával, miután ő is helyet foglal. Tekintete háztársnőjét keresi, mosolya is csak neki szól. Ez az éjszaka az övék, nincs létező, aki ezen változtatni tudna.
Szál megtekintése

Ombozi Noel
KARANTÉN


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2014. április 18. 18:07 | Link

Aisha

Csupán az első napokat tölti Leonie testében rostokolva, de már úgy véli, hogy az önmagában érzett feszültségszintje hatszorosára növekedett az eredetihez képest. Tűréshatára köddé vált, mindenre ugrott ami élt és mozgott. Nem bírta elviselni a tudatot, hogy egy bolondgomba 'örökölte meg' testét, míg neki egy mindenki által furcsának ítélt lányéban kellett minden hajnalban ébrednie. Szokatlan és nehéz volt reggelenként szembenéznie tükörképével, arról nem is beszélve, hogy a mosdó feletti tükröt alig érte fel. Fiú testében megszokott volt, hogy legtöbb diáktársánál magasabbra nőtt, a tömeg feje felett gondtalanul látott át, most viszont úgy érzi mindenkinél alacsonyabb, a folyosókon haladva sem érzi biztonságban magát, folyton-folyvást pálcáját szorongatja, mint egy őrült ámokfutó, aki csak arra vár, hogy elpattanjon agyában egy ér és halálra átkozza környezetét. Hosszú loboncát iszonyatos munka árán bírta csak kifésülni, a fehérneműk napi szintű hordásáról nem is beszélve. A melltartó kényelmetlen, a bugyi szörnyű viselet, a ruhák pedig - amelyeket az igazi Leonie adományozott neki a testcsere-időszak átvészelésére - egyáltalán nem nyerték el tetszését. Ízlése az eridonos ruhatárától teljesen eltérő volt, fiúként is szeretett elegánsan, szépen öltözködni, és ez cseppet sem változott meg attól, hogy lány testet kellett ruhákba bujtatnia. Szűk farmert választott végül, dekoltázsát kiemelő fűzővel, amit ezen a testen valószínűleg ennek előtte soha senki nem láthatott még. Haját megigazítva sietett a faluba, igyekezett elkerülni minden lehetséges ismerőst, barátot, őrült pajtást, aki azt hiheti róla, hogy az, aki valójában nem, és még beszélgetésbe elegyedne vele virágokról, narglikról vagy arról, hogy miként kell körömre húsvéti tojást festeni. Noel sietős léptekkel halad a falu macskaköves utcáin, tavaszi kabátját apró kezeivel húzva össze magán. Úti célja nem más, mint a csárda, ahol reményei szerint csak olyan emberek lesznek, akik a létezéséről sem tudnak, így nem kell magyarázkodnia esetleges 'eltűnt' emlékeinek okáról. Arról ugyanis nem sok szó esett a kívánságok termében, hogy kinek hány ismerőse van, kivel milyen kapcsolatban vannak és milyen szokások szerint élnek, így tehát mindkettőjüknek jelentős nehézségekkel kell megküzdeniük, bár a rellonos tart attól, hogy Leonie igazán ügyesen fog mindenféle szituációt megoldani. Talán a következő Edictum már arról fog mesélni, hogy 'Ombozi Noel áldást oszt a nagyteremben! A rellonos másodéves jelmezben téríti iskolatársait! A sárkányimádó fiú ingyen öleléssel igyekszik boldoggá tenni a hajléktalanokat!'. Még a gondolatra is elszörnyed, azonnal fancsali képet vág, jobbnak látja hát a rémisztő lehetőségek boncolgatása helyett betérni végre a kocsmába.
A pulthoz menet több férfi is hízelgő szavakat kiált neki, mire pálcát ránt és dühtől kivörösödő arccal fordul feléjük. Nem mond semmit, csak tekintetével üzen, majd továbbsétál a pult irányába és közben azon morfondírozik, hogy vajon mit isznak a lányok? Eddig csak akkor hozott ide nőneműt, ha azt akarta, hogy az ital hatásos legyen, így vagy whiskeyt kértek vagy valami erőset, most viszont sokáig bámul a csaposra, és tanácstalanul hallgat.
- Mit parancsol a kis hölgy? - kérdezi tőle végül a türelmetlenné váló férfi, mire megvonja keskeny vállait, és lemondóan felel neki. - Adjon egy nagy korsó vajsört, majd fizetek.
Egyetlen kivételen - vannak fogdosható domborulatai - kívül csak rossz dolgok történnek vele, mióta lánytestben kell élnie, és már érzi, hogy ez komoly frusztrációs problémákhoz fog vezetni. Az emberek nem veszik emberszámba, a fiúk csak bizonyos dolgokat akarnak tőle, lánytársaival pedig egyszerűen nem lehet másról beszélni, mint fiúkról és szépészeti bűbájokról, amitől azonnal hányingere támad. Ez szörnyű!
- Nem ülünk le? - kérdezi lehangoltan a mellette álló, narancslevet szürcsölgető lánytól, aztán fejével a sarok felé bök. Úgy rémlik, még egyszer sem látta a barnát, azt pedig, hogy Leonie-val találkozott-e majd elválik.
Szál megtekintése

Ombozi Noel
KARANTÉN


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2014. május 28. 16:33 | Link

Samantha


Ahogy kérésének megfelelően Samantha az egyik sarki asztal mellett foglal helyet, ösztönösen húzza mosolyra ajkait. Szereti, ha az emberek saját elképzeléseinek megfelelően cselekednek, és határozottan úgy rémlik neki, hogy háztársnője egyáltalán nem az a típusú lány, aki csak úgy, bárkinek is teljesítené parancsát. Ez elégtétel, boldogság és nem mellesleg ígéret az este további részére. Noel annak ellenére, hogy Michelle miként fosztotta meg magukat a közös élet lehetőségétől, jó kedvűen közelíti meg mostani társaságát, akit folyton-folyvást, minden percben magáénak akar tudni. Csókolni, ölelni, szeretni, amíg véget nem ér az élet - vagy legalábbis el nem jő a hajnal. Csók és koccintás, a fiatalember pedig bágyadt mosollyal nézi a gyönyörű barna lányt.
- A Saint-Venant kidobott, de tudod kit érdekel? Pff... - mondja nevetve, hiszen a düh és dac ekkor még erősen élteti, semmi jelét nem tapasztalja annak a fájdalomnak, amit a következő napoktól minduntalan érezni fog. - Egy - önként vállalt - teherrel kevesebb, ugyan már, mi az!
Szájához emeli a következő kör mámornedűt, majd belenevet Sam hatalmas, és most némileg csodálkozó tekintetébe. Kuncog miatta és a nem kívánt, mégis ráörvendő szabadság érzete miatt. Ilyen az, ha az embert a falhoz vágják, és ő egy perig sem akar ott maradni. Keresi a kiutat, a lehetőségeket, azonnal mentőöv után kap, ami most számára nem más, mint a szemben ülő kedves.
- Tudod, azon gondolkodtam... - kezd bele mondandójába egész arcát betöltő vigyorral, az asztal nedves lapján kezei között lökdösve az apró, már üres poharat. - , hogy talán Te vagy az igazi. Tökéletes vagy, jól érzem magam veled, szeretem a hangod, a viselkedésed, szeretem ahogy öltözködsz, ahogy vetkőzöl. Mi kell még? Hozzám illesz, nincs mese. Te vagy az egyetlen barna, aki megmozdított valamit odabent. Talán nőül is vennélek. Hozzám jössz?
Kérdése közben tűnődve pillant a barnára, szemeiben egyetlen csepp szomorúság sem látszik a volt barátnő miatt, csak a derű és izgalom, hogy ezután Samanthával lehet. Itt hagyják a kastélyt, hazaköltöznek, és egész nap az ágyban heverésznek majd. Aztán feláll, hagyva a bizonyára ledöbbent lányt, hogy egy ideig maga legyen gondolataival. Odamegy a csaposhoz, és udvariasan kér még egy-két kör finomságot, majd visszaül a helyére és áttolja az egyik poharat Sam oldalára.
- Kedvellek - mondja, és koccintásra nyújtja kezét. Közben végig tartja a szemkontaktust a barna szempárral, s egyre inkább elárasztja elméjét a felszabadító érzés. Most olyan jó, most olyan szép, hát soha ne keljen fel a Nap...
Szál megtekintése

Ombozi Noel
KARANTÉN


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2014. június 15. 13:54 | Link

Samantha

A lány megjegyzése, miszerint Noelt valójában nagyon is érdekli a Saint-Venant elvesztése, szívéig hatol. Keserű szájízzel nyel, némi fintor ül ki arcára, majd magabiztosan megrázza a fejét.
- Az ő vesztesége sokkal nagyobb - teszi meg rideg kijelentését a csoda barnának. - Én jó fiú vagyok, ha valaki bekerül ide... - mutat mellkasa irányába, s úgy folytatja. Hangja egyre hangosabb, szavaiból folyik a düh és fájdalom. - ...akkor vigyázok rá. Figyelek rá és óvom, megadok neki mindent, rajongásig szeretem. Én nála jobbat érdemlek.
A hangot, amelyen szól, már-már kívülről hallja, mintha nem is ő beszélne, mintha csak lelke ömlesztené Sam-re a benne megragadt érzéseket. Talán úgy hiszi, könnyebb lesz a szakítás átélésének tudatával együtt élnie, ha már kiadta magából az azzal kapcsolatos érzéseket. Sajnos nem tudja még, milyen sok időnek kell eltennie ezután az este után, hogy újra vidám hajnalra ébredjen. A poharáért nyúl, az utolsó cseppet is kiissza belőle, hogy egyszerű, ám ostoba kérdését felmerje tenni Samanthának. A lány arcára természetesen mindaz, amit gondolt, azonnal kiül. Döbbenet, kétségek, zavarodottság. Noel elmosolyodik, és a pulthoz sétál egy újabb, talán az utolsó kör italokért. Máskülönben szereti magánál tudni eszét, józan tudatát, de most úgy érzi nem vágyik semmi másra, csak hogy odavesszenek a bensőjét eltelítő és folyton maró szörnyek. Visszaérvén újabb mosolyt küld a lánynak, majd koccintanak, és jön a jól megérdemelt elutasító válasz. A nemben viszont annyi éltető pozitívum van, hogy a rellonos szíve izgatottan dobban egyre-másra félre. A barnaság egy pillanat múlva már az ölében ül, ő pedig nem rest kapni az alkalmon. Kezeivel öleli a formás testet, s a csókban lehunyt szemekkel pihen meg.
- Nagyon-nagyon kedvellek - ismétli önmagát a csók elcsattanását követőn, zöldjeit csak nagy sokára nyitja ki újra. Mosolya széles, szíve megtelik szeretettel. Bambán nézi az élénk csokoládébarna szemeket, hogy karjaival szorosabbra fogja háztársnőjét, és újabb csókot kérjen. Immáron nem kellenek szavak, Samantha egyébként is tökéletesen érti a fiú jelzéseit, belelát vágyaiba és igaz barát módjára ott van, amikor fáj.
- Fizetek és mehetünk - mondja szelídre változó hangon, közben rácsap a lány fenekére, hogy álljon csak fel, majd a pulthoz sétálnak. A csapos ítéletet mond a fogyasztás felett, ő az erszényébe nyúl, végül átkarolja a barnaság vállait, homlokon csókolja, és kivezeti őt a helyiségből. Egy tökéletlen nap tökéletes befejezése ez, lassú séta vissza a kastélyba, némi lelkizés, és lent, a fiú alagsori szobájába érve már csak arra vágyik, hogy a lány szorosan ölelje.
Szál megtekintése

Ombozi Noel
KARANTÉN


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
WE ARE!
Írta: 2014. augusztus 12. 16:46
| Link

Zsiga bá' személyesen

Nem szokása bódult szívvel rohanni a faluba csak azért, hogy találkozzon valakivel. Elképzelései szerint ugyanis senki sem érdemes arra, hogy miatta beleizzadjon frissen vasalt ingébe, vagy véletlenül lerúgja bugatti lábbelijének orrát. Ma délelőtt viszont reggelizés közben bagoly telepedett tányérja mellé, csőrében apró, pici boríték pihent, melyen a rellonos azonnal észrevette édesanyja kézírását. Mellkasa hirtelen dobbant meg felismerésére, azonnal elengedte kanalát, hogy reszkető kezekkel engedje útjára az apró madarat. Anyja gyöngybetűi nem voltak bőbeszédűek, ám a fiú biztos volt abban, hogy a nő jól van - már csak azért is, mert az édesapa a világon egyedül őt nem volna képes bántani -, és bár apjáról csak általánosságban mesélt, Noelt a férfi hogyléte egyáltalán nem is foglalkoztatta. Borbála, az Ombozi gyerekek anyukája, nem tett említést a tékozló fiú javítóintézettel való hírbehozásáról sem, valószínűleg nem hisz a pletykáknak, és a hivatalos, minisztérium által házhoz küldött levélnek sem; hite ugyanis, amiben nap, mint nap él, és ami átsegíti őt a nehézségeken, azt mondatja vele: az ő fia jó gyerek, aki soha nem tenne semmi törvénybeütközőt.
Csakhogy a fiú az apjára ütött.
Édesanyjának elég volt csak megemlítenie, hogy a faluba költözött Zsigmond, a gyerekek nagybátyja, Noel már pattant is helyéről, hogy egy utolsó falat lenyelése után megkeresse testvéreit, és elújságolja nekik a nagyszerű hírt. Az alagsorban bukkant rá a lányokra, akik a klubhelyiségben fecsegtek. Sára igyekezett tanító jelleggel fellépni Nelli sminkelési szokásaival kapcsolatosan, de az elutasító válaszért elég volt csak a kisebbik lány árulkodó arcára pillantani.
- Itt van Zsiga bá' - nyögte némi fintorral az arcán, ami egyértelműen az arcfestésnek szólt, nem pedig rokonuk érkeztének. - Szóval stipistop, legendás lények gondozása után az enyém, meg amúgy is szülinapom volt tegnap, egyikőtök sem fáraszthatja le, mielőtt találkoznék vele!
Hangja fenyegető, de huncut vidámság keveredik bele. A fiú sietve hagyja magukra testvéreit, és megy öltözködni, hogy a mai egyetlen órája után elegánsan robbanhasson be jelenleg kocsmárosként dolgozó bácsikájához.
- Á, ezt nem hiszem el! - kiáltja örömmel, miután benyit a csárda ajtaján, és a férfi kétkedőn kiejti nevét. - Gyere ide!
Tempósan lépdel, egyenesen a pult mögé siet, hogy a nála valamennyivel alacsonyabb férfit megölelhesse. Arcára régen látott vigyor ül ki, szíve hevesen ver, és bár nehezére esne bevallani, hogy mennyire örül apja testvérének, boldogságát ha akarná, se tagadhatná le. Mámoros tekintettel engedi el a mindig fiatalnak tűnő nagybátyját, és kihátrálva a pult belső feléből, elhelyezkedik az egyik magányos fickó melletti bárszéken.
- Hát téged meg mi az átok evett pont ide, he? - kérdezi vigyorogva, karjain félig felhajtogatva az ing szárát, de zöldellő tekintetét egy pillanatra sem véve le rokonáról. - Anyától kaptam ma baglyot, tőle tudom, hogy itt vagy. De ne félj, azonnal szóltam is a lányoknak, csodálkozom is, hogy nem passzírozták magukat a pulthoz egyből. De mesélj! Mi van veled? Nők? Hányat zabáltál fel, mióta nem találkoztunk? Fú, ki is volt legutóbb, Anna? Várj, nem emlékszem jól, Csilla?
A rellonos széles vigyorral kérdezősködik, élvezi, hogy Zsigmond itt van, és türelmes ember lévén, nyugodtan feszegetheti nála a határokat. Egymás szekálása sohasem okozott nekik gondot, Noel mindig is könnyen megértette magát nagybátyjával; hiába, jó fej a harmincas Ombozi.
 
Szál megtekintése

Ombozi Noel
KARANTÉN


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
WE ARE!
Írta: 2014. augusztus 24. 14:49
| Link

Ombozi Zsigmond

Talán nincs is fontosabb a családnál, legyen a tagok közt bármilyen rossz kapcsolat is, pillanatnyi harag vagy évekig húzódó hangos háború. Noel példaképe nem más, mint édesapja, akit lelke összes szegletével gyűlöl, mégis Farkas a legnagyobb ember, akivel valaha is összesodorta az élet. Büszke apja erejére, tartására, méltóságára, arra a miliőre, ami a férfit körbeöleli. Ha nem is teljesen olyan, de hasonló felnőtté szeretne válni, akit tisztel és odaadóan szeret felesége, aki képes eltartani akár négy gyermeket, és még egy idegen is azonnal meghajol nagysága előtt. Nagybátyja hiába édestestvére apjának, egészen távoli rokonnak tűnik a családban. Zsiga bá' nyitott, két kanállal habzsolja az életet, népszerű, na és ért a nőkhöz is. Noelnek van mit tanulnia tőle, hiszen a jelenleg kocsmárosként dolgozó fiatalember nem egy kapcsolaton van már túl. Bár Noelnek is akadt dolga a másik nemmel, nem gondolja magát a falu bikájának, főként, hogy szíve régóta egyetlen szőkéért dobog. Izgatott zöldjeivel figyeli a rávigyorgó nagybácsit, szíve majd kiesik mellkasán, úgy örül a másiknak. Nem mondaná ki hangosan, de nagyon hiányzott neki nagybátyja, aki lánytestvérei mellett az egyetlen férfi a családban, akivel olyan dolgokról beszélhet, amit apjával egyelőre nem szívesen osztana meg.
- Velünk mindig itthon vagy - paskolja meg szelíden Zsiga bá' vállát, majd széles vigyorra húzza ajkait, s szemöldökeivel játszik. - Na, nem mondod, hogy beköltöztél egy nőcskéhez, aztán már meg is volt?
Hangos nevetésben tör ki, fejét hitetlen módjára csóválja, karjait mellkasa előtt fonja össze. Elcsendesedvén aztán végignéz a másik arcán, egy-egy barázdáján tűnődik, végül elfogadja a születésnapi italt, koccintásra emeli azt, és komoly hangon szólal meg.
- Kedves uram, egészségedre! - csendülnek össze a poharak, mire Noel kortyol is egy rövidet. Vígan néz körbe a csárdába gyűlt társaságon, aztán visszapillant bátyjára, és fejével egy ittasnak bizonyuló, igen harsány férfiakból álló csoport felé int. - És milyen itt dolgozni? Jól bírod a részegeket? Tényleg, a saját vendéglőddel mi újság? Eladtad, vagy még a tiéd?
A rellonos minden igyekezete ellenére nem emlékszik, hogy a Sigmunddal mi történt. Már annak sem tudja idejét, mikor találkoztak utoljára bácsikájával, de segítség nélkül a férfi összes munkahelyét sem tudná felsorolni. Igazi világjáró, aki megbirkózik minden szembejövő nehézséggel, és aki bár az árral úszik, mégis önmaga irányítja életét. Noel felnéz bácsikájára, és némileg saját magát látja benne, egyező vonásaikban mindenképpen.
- Van egy lány - feleli, a kérdésre hirtelen viszketni kezdő halántékát megvakargatva. - Vad, neveletlen, önfejű, fékezhetetlen. Gyönyörű. Nem tudom, hogy elég vagyok-e neki. Idősebb nálam, de ha együtt vagyunk, nem látszik a korkülönbség, ennek ellenére biztos vagyok benne, hogy őt zavarja. Hazavittem Fehérvárra, egy hét múlva faképnél hagyott, apa jól meg is vert érte, pálcát is használt. Fehérvár után találkoztunk párszor, azt akarta, hogy a barátja legyek, hát az lettem. Még vidámparkba is elvittem! De aztán... elúszott minden, egy nap rátaláltam az erdőben, félholt volt, és akkor elgondolkodtam azon, hogy ott hagyjam-e meghalni? Ő is elhagyott, nekem is el kellett volna. Mégis bevittem a gyengélkedőre, aztán eldöntöttem, hogy vége. Kerülni kezdtem, eztán persze nemrégen egy reggelinél odaült mellém, vitatkozni kezdtünk az egész nagyterem előtt, lehet, hogy kiabáltam is vele, nem emlékszem, csak arra, hogy megint ott akart hagyni. Begőzöltem, visszarántottam, aztán csókolózni kezdtünk... igazából nem tudom hogy állunk. Randevúra hívtam, és..., egyszerűen annyira imádom, nincsenek rá szavak, csak tudom, hogy kell nekem, akkor is, ha minden áldott nap összeveszünk, ha hetente elakar majd válni, nem érdekel, mert senki nem váltotta ki ezt belőlem rajta kívül. Sára persze utálja, azt mondta, hogy nem adja áldását ránk, de tudod, az sem érdekelne, ha senki nem lenne ott, mikor feleségül veszem, csak ő és és én, na meg Isten, ha van egyáltalán, semmi más nem számít.
Hadarva beszél, emlékképekről mesél, melyek sorrendjében sem biztos már. Csak mondja és mondja, engedi ki magából a megcsömörlött érzéseket, hogy egy nála tapasztaltabb, bölcsebb fél felelhessen fel nem tett kérdésére: szeret engem ez a lány?
- Az a helyzet, Zsiga bá', hogy volt egy rellonos játék, amelynek keretein belül felgyújtottam a keleti szárny egy részét. Nos, mint gondolhatod is, természetesen levelet kaptam a Balatoni nevelőintézetből. Michelle azt mondta, hogy megvár, ha bezárnak. Szerinted lehet hinni egy lánynak, akit minden második diák megkörnyékez?
Szál megtekintése

Ombozi Noel
KARANTÉN


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Drága húgom
Írta: 2014. augusztus 25. 20:17
| Link

Nelli

- Teszed le a mocskos, hatemeletes patáidat arról a székről! - förmed rá a kelleténél erélyesebben túlságosan is laza húgára, mikor átverekszi magát a közönséges lányok és büdösebbnél büdösebb férfiak tömegén. A széken pihenő lábak útjára egy erőteljes lökéssel is rásegít, hátha azok maguktól nem akarják az igazságot. A rellonos elegáns öltözékben foglal helyet, s közben kedvenc szövetnadrágjába tűrt ingét igazgatja. Mindig is odafigyelt öltözködésére, talán mert lányok között nőtt fel, vagy mert édesapja is minőségi darabokat vásárol magának, és ő hozzászokott ahhoz, hogy közvetlen környezete ad a külsőségekre, csak hát... valaki így, valaki úgy. Mikor felpillant testvérére, és meglátja hatalmasra sminkelt szemeit, egy röpke másodperc erejéig megnyúlnak zöldjei, majd, mintha csak lidércet látott volna csóválja meg fejét, és dől előre, hogy kényelmesen Nelli füle mögé nyúlhasson.
- Idefigyelj, te kriptaszökevény, ezt most azonnal felejtsd el - mondja szeretettel, de a mozdulat, ahogy a cigarettát elrántja a tincsek takarásából, nem büszkeségről árulkodik. - Mit képzelsz, elsőévesként majd jól megdicsérlek, hogy ilyen vackokkal élsz, mi? Lehetne eszed!
Beszéd közben aligha figyel arra,  amit mond. Ajkai ugyan formálják a hangokat, de gondolatai a testében éledező tűz körül járnak, forró képzeteket vetítenek lelki szemei elé. A cigarettát ujjai közé veszi, másik kezében pedig hamarosan előbukkan néhány lángocska. A szál végét ajkai takarásába rejti, hogy egy pillanat múlva már füstöljön is. Hosszan beszívja a levegőt, majd húgához hajol, és az összes füstöt szép kis arcába fújja.
- Inkább játssz maszkmesterest, ahogy látom van még hova fejlődnöd - vigyorog gonoszul, és hátradől székében. Sokáig csendben van, örül, hogy végre nem kell folyamatosan beszélnie ahhoz, hogy a beszélgetés esetlegesen nehogy kínossá váljon. Nem szólal meg, míg az utolsó füstfelhőt ki nem leheli, s a csikket el nem nyomja az asztalra kihelyezett üvegtartóban. Aztán komoly tekintettel fordul húgához.
- Tudom, hogy a pénzemmel szórakozol - mondja neki figyelmeztetően. - Ezért most jelzem, hogy nincs több lopás, a ruháim és a pénzem tabu. Ha hiszed, ha nem, apa nekem nem ad olyan könnyen, mint neked.
Füle mögé söpör egy arcába lógó göndör tincset, s közben a pult irányába fordul, hátha kevesebben állnak ott, mint érkezésekor. A tömeg időközben elült, ezért ő szó nélkül felpattan, és az éppen műszakban levő Zsiga bá'-hoz siet. Nem marad sokáig távol, hiszen pár napja igazán jót beszélgetett nagybátyjával, és most nem is miatta látogatott a csárdába.
- Köszi a meghívást - helyezkedik vissza székére, miután Nelli elé teszi az egyik italt. - Ó, és jövőre természetesen a te zsebpénzeden iszok, eszek és hívok meg lányokat drága süteményekre... ha lesz egyáltalán jövő év.
Utolsó szavait már csak éppen hallhatóan teszi hozzá, és mint mostanában minden áldott nap, úgy most is eszébe jut a nevelőintézet képe. Félelemmel teljes vágyairól nem igazán beszél testvéreinek, akik, ha tudnak is ügyeiről, nem őtőle hallanak róluk. Halvány vigyorral emeli koccintásra vajsörét, majd hátát a támlának veti.
Szál megtekintése

Ombozi Noel
KARANTÉN


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2014. szeptember 24. 17:16 | Link

Nelli
Egyem azt az udvarias fejed, te szerencsétlen.

Még hogy a testvéri szeretetnél nincs tisztább és kitartóbb, hogy nincs nála szebb és szívből jövőbb. Ha húgára néz, Noel adrenalinszintje azonnal a magasságos egekig szökik, és az sem hűti le másodéves fejét, ha a lány kinyitja száját.
- Tudod mit vegyél a szádba, te... - elharapja mondandóját, mert ahogy kiejti ajkain a bűnös szavakat, máris a rosszullét kezdi kerülgetni. Hogy hibáját nyomban javítsa, közelebb hajol kóctengerlányhoz, és mutatóujját figyelmeztetően felemelve, hangerejét halkra fogva igyekszik jó testvér módjára viselkedni - ha már eddig oly jó volt a lányhoz - . - Ha bármi is megközelíti a szádat, amit a másik nem képviselni tud, és én megtudom, márpedig megtudom, véged van ember, remélem vágod. Nincs nyalakodás, sem fogdosás, sem semmi, mert nem szégyellem kitépni a nyelved, aztán erkölcsbugyogót húzni a csini gönceid alá. Nelli, drágám, ugye világosan beszéltem?
Zöldjei haragosan fúrják magukat az elmaszkírozott arc kékségeibe, s amint úgy érzi, hogy megtette fiútestvéri kötelezettségeit, elégedetten dől hátra, és próbálja elfelejteni az előbbi perceket. Éppen, hogy elszívja húga egyetlen szál cigarettáját, az újabb gyöngyszemmel kápráztatja el, amire először válaszolni sem tud. Bosszúsan neveti el magát, de amint elhalkul a remegő kacaj, kedves mosoly helyett vicsor ül ki a fiú keskeny arcára.
- Akkora egy aljas szukát, mint te, hát öcsém, esküszöm nem hordott még magán a Föld - közli utálkozón grimaszolva a kis ostoba elsőssel, s közben két marokra fogja húga hatemeletes patáit, hogy egy kicsit sem kíméletes lökéssel dobbanjanak a csárda mocskos padlóján. - Mit merészelsz te, he? Hogy beszélsz?! Fogd vissza magad, ha nem akarsz ennyi ember előtt padlóra kerülni!
Nadrágját porolja beszéd közben, s egy-egy szavát megnyomva, fejével ide-oda bök. Hihetetlen, hogy ebben a lányban annyi tisztelet nincs, mint négerben fehér vér, de hogy így el legyen szállva magától, csak mert Ombozi, na azért ez már sok.
- Te anorexiás csimbók, szerintem jobban járnál, ha - nemhogy másokat - magadat sem festenéd, mert ha még nem mondta senki, leszek olyan kedves, és elmondom: nem leszel szebb attól, hogy felkensz magadra két tégely zsírt - mormogja karba font kezekkel dőlve széke támlájának, ajkait sértődötten lebiggyesztve, mert ha nem is akar foglalkozni húga butaságaival, akkor sem tudja egyik fülén be, másikon kiengedni őket. Hosszú másodpercekig mérgelődik némán, hol az asztal lapját, hol a padlót fürkészve, majd amint némileg megenyhül, felpillant, követi a másik tekintetét, és megcsóválja fejét, ahogy látja húga rosszalló szemeit.
- Jaj, ne utálkozz már, Zsiga bá' csapos lett, nem cseléd - védi meg nagybátyjukat, s ezzel egy időben oda is vigyorog a férfira. - Nekünk meg van néhány ingyen körünk. Én nem látok ebben semmi rosszat.
Nem, Noel valóban csak azt látja, hogy bármikor betérhet a csárdába, amikor Zsigmond műszakban van, és nem csak, hogy beszélgethet egy normális emberrel, de mellé még annyit ihat is, amennyit nem szégyell kiadni neki a nagybácsi. Ennél fenségesebbet elképzelni sem tud, és ugyan Nellit, ha akarná megértené, de egyáltalán nem áll szándékában.
- Ha a családot te jelented, meg az apánk, akkor teljesen igazad van - köpi a szavakat a lány arcába, meg sem próbálva nyugalmat tettetni, hiszen már kezei is látványosan reszketnek az asztalon. Eszébe jut Merkovszky, amint éppen tanító jelleggel arról beszél neki, hogy elemével legyen nagyon óvatos, és ha azt érzi is, hogy a tűz kirobban belőle, fogja vissza magát, amennyire csak lehetséges - vagy hamar nagy bajban találja magát. A fiú szíve pumpálni kezdi a lángot, de nagyon jól tudja, hogy itt nem rendezhet jelenetet, húgát pedig akármennyire is szeretné máglyára küldeni, nem gyújthatja fel.
- Mer' tán úgy gondolod, hogy te vagy az aranyvérűek mintapéldánya? - kérdéssel felel, ám nem vár választ. Elég nevetségesnek tartja az egész beszélgetésüket ahhoz, hogy folytassák, így inkább korsójáért nyúl, és néhány korty erejéig élvezi a gondtalan létet. Valamiért sohasem úgy alakul a Nellivel való viszonya, mint ahogyan ő azt szeretné, de már nincs sem ereje, sem ideje arra, hogy változtasson. Az is lehet, hogy ötven év múlva is pontosan így fognak marakodni, csak akkor már nem az idegtől fog reszketni Noel keze, hanem egyéb más szervi problémák miatt. A gondolatra elvigyorodik, majd húga kérdésére értetlenül felvonja szemöldökét.
- Nem hiszem, hogy idő előtt elpatkolok, de nagy valószínűséggel távol leszek a kastélytól - mondja nyugodt, már-már érdektelen hangján. - Nem jutott el hozzád a hír, hogy nemrégiben kivilágítottam a keleti szárnyat pár festmény jóvoltából? Még egy húzás, és indulok nyaralni a Balatoni Javítóintézetbe. Én meg nem erőltetem az itt maradásom, ha érted... - elharapja mondandóját, mert nem itt és így akarja megosztani testvérével a már számtalanszor átgondolt tervét.
- Megakarlak kérni valamire, ami neked csak kínzó púp lesz a görbe hátadra, nekem mégis nagyon fontos volna. Segítesz?
Szál megtekintése

Ombozi Noel
KARANTÉN


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Kótyagos este
Írta: 2014. október 2. 18:28
| Link

Szendrei Ella
Aug. 26. kedd késő este

A csárda zsúfolásig telve, mintha nem is kedd, hanem egyenesen péntek estét írnánk, és a tömeg egy országszerte kedvelt zenekart várna vendégül. A rellonos határozottan furakszik át a hangosan vitatkozó, idejekorán ittas jelenlevők között. Fekete, elegáns megjelenésével kitűnik az átlagból, s az idegen tekintetek hihetik akár azt is, hogy az ifjú színházba készült, csak nem a megfelelő ajtón lépett be. Innen csak kevesen ismerik öltözködési szokását, a rendezett, igényes stílusra törekvő természetét. És bár a varázslók nagy része egyáltalán nem törődik vele, pultig jutása során több, őt mustráló tekintettel is találkozik. Arca komor, vonásaiban szokatlan nyughatatlanság játszik. Szűkre húzott szemei idegesen járnak fel-s alá, mintha nem találnának valami igazán fontosat, mintha végleg elvesztették volna a lényeget. Noel két szabad bárszék közé túródik, ahol utolsó mentsvárát; a nemrégiben Bogolyfalvára költözött nagybátyját keresi, ám Zsigmond helyett csak egy idegen felszolgálót lát, így kissé csalódottan kéri ki első kör boldogságát, hogy a két szék közül az egyikre ereszkedve könyököljön fel a koszosnak tűnő pultra. Az őt körülvevő emberekről mint máskor, úgy ma sem vesz tudomást, de most még mini szoknyákból kilógó hosszú combok után sem kutat, hogy éjszakáját azok dekoratív tulajdonosával múlassa át. Rég nem ismerkedett már itt lányokkal, akik ha csak egy órára is, de jókedvű csacsogásukkal elterelték figyelmét saját, olykor igencsak zűrös gondolatairól. A csapos mögé bámulva emeli fel átlátszó itallal töltött üvegpoharát, melyet némileg megdöntve önmagának mond néma tósztot. S bár a nép szája szerint csak a szamarak isznak magukban, ő társaság nélkül is tökéletesen érzi magát. Egyetlen hosszú korty után engedi koppanni pohara alját a pulton, de alighogy leteszi, máris körözni kezd annak száján. Ujja egyre gyorsabban siklik, talán így futva versenyt az idővel, s élvezve ki a magánymentes, túlságosan is ritkán előforduló egyedüllétet.
Szál megtekintése

Ombozi Noel
KARANTÉN


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Kótyagos este
Írta: 2014. október 4. 15:13
| Link

Szendrei Ella
Aug. 26. kedd késő este

Minden mellékes gondolat nélkül lötyköli azt a néhány átlátszó cseppet, ami még megmaradt pohara aljában. Az italozóban zsongó emberek zavaró hangját kizárja, fél füllel egy közeli asztalnál beszélgető társaságra fókuszál. Fejét nem mozdítja, és tekintete is csak a kezében mozgó poharat követi, de hallásával másra sem figyel, mint a korosodó férfiak szavakba öntött gondolataira. Ők már családos emberek, kisebb-nagyobb gyerekkel, munkahelyi sikertelenséggel. Egyikük állítja, hogy ha az asszonnyal nem veszekednének folyamatosan, akkor bizonyára boldog lenne. Egy másik szerint családosként a boldogság nem létezik, hiszen minden nő tiszteletlen, hálátlan dög, aki csak kihasználja férjét, ő maga meg magasról tojik az egészbe. Noel kissé felvonja szemöldökét, majd ajkai közé veszi pohara száját, és kihörpinti belőle a maradékot is. A férfiak folytatják panaszkodásukat, a női nemmel való elégedetlenségükről, gyerekeikkel való gondjaikról mesélnek, ami a rellonosnak saját apját juttatja eszébe. Az öreg Ombozi valószínűleg ugyanígy beszél róla kedvenc fehérvári kocsmájában, de még az is előfordulhat, hogy szégyenében inkább meg sem említi fiát. Pohara csattan a pulton, s éppen kelne fel, hogy visszaballagjon a sárkányok fészkébe, mikor megjelenik mellette egy túlságosan is harsánynak mutatkozó vörös. A lány érkeztére visszakönyököl a pultra, és mereven a falapot bámulva hallgatja az eseményeket. Az idétlenje bután válogat, pénzt számol, visszautasít, majd, miután nagy nehezen sikerül elegendő érmét kihalásznia zsebéből, szabad lábával jól megrugdossa a fiú méregdrága szövetnadrágját. Nos, ha más nem is, az ilyesmi mindig kizökkenti Noelt aktuális gondolataiból, legyen szó tűzről, nőkről, politikáról. Lassan a vörös felé fordítja fejét, aki bocsánatkérés helyett csak kíváncsi szemekkel néz vissza rá. Ostoba. A fiú testtartása is megváltozik, az ismeretlen irányába mozdul, így már csak egy könyökét pihenteti a pulton.
- Ha polgármester leszek, te, kedves senki, soha többé nem teszed be ide a lábad - közli az őt figyelővel érdektelen, már-már szigorú hangján. Hihetetlen, hogy ebbe a csárdába minden idiótát beengednek, akiknek nemhogy itt, de még az iskolában sem lenne helyük. Bolondokházába való az ilyen, nem épelméjű honfitársaik közé!
- Ó, és ha még egyszer meg találsz rúgni, nemcsak a nadrágom szárát, de a cipőd talpát is lenyalatom veled - mondja szépen artikulálva, türelmetlenségében kezével is segítve beszédét, ha esetleg nem értené a másik amit mond, akkor is biztosan rájöjjön a lényegre. - Ez szövet, méghozzá valódi Versace, és rendkívül érzékeny az olyan majmok koszára, mint amilyen te vagy.
Mint aki jól végezte dolgát fordul vissza a csaposhoz, hogy kérjen még egy pohárnyival kedvencéből. Közben szabad kezével megtörli nadrágját, és a történtek miatt fejét is hevesen csóválja. Még egy ekkora szerencsétlent, mint ez az idétlen senkiházi!
Szál megtekintése

Ombozi Noel
KARANTÉN


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Kótyagos este
Írta: 2014. október 9. 22:44
| Link

Szendrei Ella
Aug. 26. kedd késő este


A mellészegődő lány se nem kelti benne szimpatikus préda látszatát, se nem tűnik értelmileg stabil személyiségnek. A rellonosnak elegendő az idegen első kérdését hallania, hogy némileg felvont szemöldökkel forduljon az italt töltő csapos felé, és arcára ülő, néma, de annál kínzóbb fájdalommal egészítse ki italrendelését: triplát, de gyorsan! Hamar rádöbben arra is, hogy ez az egyszerű, kényelmes este még könnyedén válhat súlyos rémálommá, amiből vaslétrán sem tud majd kimászni, nemhogy még hajnalra el is felejtse az esetleges ballépéseket.
- Azt látom, hogy te meg az elegancia nem vagytok közeli rokonok, de a megjegyzéseid inkább fojtsd magadba. Egy polgármester-jelölttel nem illő így beszélni. Nem mondta még senki?
Ha már kása, akkor legyen forró, gondolja az italára váró sárkány, és bár félig-meddig visszafordul a pulthoz, fél szemét mindvégig a kóbor bohócon tartja. Na, nem a félelem miatt, egészen érthető módon csupán a biztonság kedvéért. Ilyesfajta észlényeknél soha nem tudni mikor tör rájuk iszonyú roham, és ugranak rá az emberre, hogy letépjék róla a hatvan galleonos ingét. A három poharat maga elé igazgatva fordul vissza a másikhoz, hogy meghallgassa annak csodásan intelligens mondandóját.
- Drágám, inkább idd meg ezt is, az után! - tolja a másik elé előzőleg szájához emelt, de a rázúduló információmennyiség után inkább visszatett poharat, majd egy újabbért nyúl. Természetesen, mielőtt felhörpinthetné gyomorégető tartalmát, a lány újfent megszólal, véget vetve képzelt nyugalmának.
- Azt hiszed, megvehetsz? - néz rá kikerekedő, a másik ép elméjében állandóan kételkedő szemekkel, majd egy pillanatig habozva, osztva-szorozva végül arra jut, hogy miért is ne? Ugyan, mi baj lehetne ebből? - Jól van. Nem sokszor segítek hajléktalanoknak, de ha valós szavazati jogod van, és megjegyzed: Ombozi Noel, mert tudod így hívnak, és ezt a nevet kell beikszelni, akkor állom a ma estédet. Igyál, amennyi jól esik.
Kampánystratégiája nem biztos, hogy a legkifizetődőbb fajtából való, de ahhoz képest, hogy a szürke hétköznapokon köze sincs a politikai élethez, és polgármesteri babérokra törni sem vágyik, úgy egészen tűrhetőnek bizonyul. Elfordítja fejét a furcsa vöröstől, hogy mindenféle koccintás, és tószt mondás nélkül igya ki feles pohara tartalmát.
Szál megtekintése

Ombozi Noel
KARANTÉN


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Kótyagos este
Írta: 2014. október 12. 11:06
| Link

Szendrei Ella
Aug. 26. kedd késő este

Egyértelmű, hogy ezt a lányt nem tanították illemre, és hogy a kultúra, amivel eddigi élete során megismerkedett, korántsem azonosítható azzal, amit a rellonos saját közegéből hozott. Furcsán kételkedő tekintete - amivel a másikra olykor kénytelen-kelletlen rápillant - már-már állandósulni látszik, hiszen a kis vörös minden szavával meglepi.
- Nem vagyok benne biztos, hogy komolyan érdekel, de mondd csak, honnan jöttél? - fordul egész testével az egyébként kifejezetten őszintének mutatkozó csárdavendéghez. Egyelőre elképzelése sincs arról, hogy egy ilyen őrültet honnan szalajthattak, és hamarosan a déjà vu kellemes bizsergése is végigjárja testét. A semmiből jut eszébe, hogy bizony ő már találkozott hasonló mentalitású lánnyal, mégpedig nem is olyan régen a kívánságok termében, ahova bár saját testében ment, visszafele már az alacsony, szeplős, cicis, menstruáló Leonie volt. A felrémlő képekre elvigyorodik; a távolból visszatekintve már egészen szépnek találja az akkor nagyon is utált időszakot.
Az előtte álló utolsó felesért nyúl, s míg a másik az Ombozi vezetéknéven csámcsog, ő eltünteti az átlátszó folyadékot. Jóízűen cuppant egyet, majd az idegenre néz, és őszinte értetlenséggel kezdi bámulni annak mozgó ajkait. Ennyire röhejesen buta senki sem lehet! Ugye? A vörös még ki is röhögi családnevét, s közben közelebb húzódik hozzá, mire Noel arasznyit hátrébb dől, pontosan úgy, mintha félne, hogy a lány elmeállapota kóros, és ő azt a végén még influenzaszerűen elkapja tőle.
- Ha-ha - morogja félvállról, a csaposnak felmutatva négy ujját, így jelezve, hogy hány italt kér. - Bizonyára neked sokkal egyszerűbb, nemesi vért soha nem látott neved van. Nesze.
Két apró, de veszélyes löttyel teletöltött poharat csúsztat a lány elé, csakhogy elhallgasson végre. Ő is felkapja az egyik előtte állót, és még mielőtt fenékig üríthetné, egy lenéző pillantást vet vendégére.
- Nekem még az alsónadrágom is Armani - feleli a kíváncsi félnek némi sértettséggel, de a vérében rohamosan növekvő alkoholszint miatt közben el is mosolyodik, végül nevetésben tör ki. Nos, igen. Az ismeretlen vöröst egyre szebbnek látja, badarságait pedig egyre viccesebbnek ítéli meg.
- Egymagamban minek dobálnám le? Azt párosban szokás, kis tudatlan. Csin-csin!
A pultról felveszi utolsó poharát is, és most először az idétlenhez fordul vele, hogy koccinthassanak. Szemeiben már ott ül a mámor, arcára végérvényesen felköltözött a jókedvű vigyor.
Szál megtekintése

Ombozi Noel
KARANTÉN


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Kótyagos este
Írta: 2014. október 13. 18:33
| Link

Szendrei Ella
Aug. 26. kedd késő este

Némi érdeklődést erőltetve magára néz a hosszú kar után, de hamar rá kell jöjjön, hogy az idétlen idegen csak a bolondját járatja vele, méghozzá igen hozzáértő módon. Nem állja meg, elneveti magát, és fejét megcsóválva figyeli tovább a vörös finom kis arcát. Talán az ital, talán a csárda hangulata, de egyre jobban érzi magát a vigyorgó szöszmösszel. Ujja a megüresedett pohár száján köröz, mintegy pótcselekvés gyanánt, hiszen zöldjeit már le sem tudja venni a másikról.
- Szóval Szendrei - mondja hangosan ő is, ezzel rágva meg a valószínűleg nemesi családnevet. Azonnal tudja, hogy hallotta már valahol, de hogy honnan ismerős, hogy az idétlenen kívül ki lehet még Szendrei, gőze sincs. Az is igaz, hogy jelen helyzetben magasról tesz az efféle nulla prioritást élvező kérdéskörökre. - És van keresztne...
Tenné fel következő, ártalmatlan kérdését, amikor szája bár tátva marad, egyetlen árva hangocska sem bukkan ki belőle. Kimeredt szemekkel figyeli, ahogy a bolond lány egyszerre két poharat ragad meg, és emeli őket mosolygó szájához. A rellonos először el sem hiszi amit lát. Mohó tekintete a vörös ajkain, majd nyakán végigfolyó ital útját pásztázza. Gondolataira ködfelhőként száll le a nirvána, hogy ettől a perctől kezdve más se érdekelje, egyedül csak Szendrei.
- Nézd meg magad - hívja keringőre a komolytalanul kacagó lányt. Szemeiben valós szándék csillan, olyasfajta, amivel ritkán találkozni, de ha megjelenik, hinni lehet neki. Egyáltalán nem jellemző rá mostani viselkedése, de az eltüntetett alkoholmennyiség és a küzdelmes hónapok óta tartó se veled, se nélküled kapcsolata megtette hatását. Már nem húzódik el vendégétől, hagyja, hogy a másik tempójában kerüljenek közelebb egymáshoz.
- Egymagam szeretek öltözni, de ha szeretnéd, neked megengedem, hogy kárt tegyél ezekben a vackokban.
Ingére mutat kacér megjegyzése alatt, de vonásai meg sem rezdülnek. Kalimpáló szívvel dől a dögös vörös nyakához, és az előzőleg végigfolyt nedűt kezdi meg lecsókolni róla. Nem érdekli következmény, nem érdekli sem múlt, sem jelen. Határozott mozdulatokkal halad, immáron egész testével a vörös felé fordulva. Tenyerei a másik combjain pihennek, míg ő teljes természetességgel bújik a most megismert nőszemély nyakába.
Szál megtekintése

Ombozi Noel
KARANTÉN


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2015. augusztus 25. 19:19 | Link

Gwen L. Blake


A csárda hátsó szegletében ül és a késő esti, sárgásan ragyogó fényeket figyeli. Megbabonázva, rá nem jellemző áhítattal mustrálja a villódzó testeket, akárha néhány boldogan táncoló angyalkát nézne. Asztala üres, még egy korsó vajsört sem rendelt, csak jött és a pultot nagy ívben elkerülve leült szokásos helyére. Akkor még ott volt egy vénülő, csúnya boszorkány is, de a fiút még az ő jelenléte sem zavarta. Bár céltalannak tűnt; mind tétova mozdulatai, mind pedig az arcán átsuhanó, folyton változó érzelmek miatt, de se nem tévedt el, se nem csak úgy bolyongott.
Elmosolyodva pillantott le a ragacsos faasztalon pihenő tenyereire, melyekbe  néhány hete váratlanul újra élet költözött. Magáról elfeledkezve, önkívületi állapotban gyönyörködött ismét bálványozott tagjaiban, úgy kuncogott, s motyogott kivehetetlen szavakat nekik, mintha szeretett, csodálatos gyermekeihez szólna. A mellette ülő boszorkány talán ekkora döntött úgy, hogy jobb, ha távozik, de a negyedéves azt sem vette észre, hogy egyáltalán ott volt.
Már nem kellett lehunynia a szemét ahhoz, hogy elfeledkezzen a világ zavargásáról. Nem kellett elnémítania gyötrő gondolatait, hiszen rálelt a kapcsolóra, amit ha átpöccint a másik oldalra, magán kívül senkit sem lát, hall vagy érez. A csárda népe egy pillanat alatt némafilmszereplőkké, a csapos parádés pantomimmá válik. Noel süketként süpped bele az ereiben lappangó erőbe. Érzi a vérét hevítő melegséget, a bőrén, akár egy szűrőn átfolyó forró cseppeket. Tenyere kigyullad, a felcsapó lángok visszatükröződnek véreres, zöld szemeiben. Jobb szeméből parányi könnycsepp indul útnak, hogy végigszánkázva a fiú fehér orcáján, leérjen szája széléig, majd aláhulljon a csárda koszos padlójára. A lángok megrövidülnek, hamarosan irányított formát vesznek fel a rellonos összeérintett kezei között. Csodálatosan szép ovális gömbformává alakulnak, pontosan úgy, ahogy alkotójuk azt szerette volna. A fiú nagyot nyel, örömében szeméből újabb könny kel lábra. Régen volt része ebben a csodában, és sokáig nem is hitte, hogy valaha is érezni, babusgatni fogja még a testéből fakadó tüzet.
Szál megtekintése

Ombozi Noel
KARANTÉN


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2015. október 17. 13:23 | Link

Odett
Megjelenés


Drága bakancsának sarkai a bárszék aljához koppannak, ahogy egy vidám mosollyal helyet foglal a puha bőrön, s rákacsint nagybátyjára. A férfi lefogyott, mióta nem látta, és a hetekben tudomást szerzett arról is, hogy eddig mindenki előtt titkolt lánya nemhogy a faluba érkezett, de még be is iratkozott a tanodába. Noel sokat sejtető vigyora felett kérdő pillantást küld Zsiga bácsi felé, majd a márványlapon kezéhez tolt sörért nyúl. Az üvegbe fogódzkodva hallgatja nagybátyja hümmögését, nézi fejcsóválását, és a mosogató mellé hanyatlását. Na, még így sem látta az egyébként mindig különösen életvidám férfit.
- Ott vagy még? - kérdezi tőle könyökeire támaszkodván, pult mögé dőltében kissé felemelkedve a székről. - Rebi tök jó fej, és tényleg kösz, hogy te mutattad be nekünk...
Vigyorogva beszél a bajuszt és szakállt növesztő csaposhoz, zölden csillanó tekintetében látszik, hogy bár haragudott rá, mikor megtudta a nagy hírt, már egyáltalán nem bánja a dolgot. Mindez csupán haveri piszkálódás, semmi több, hiszen valahol sejti, hogy Zsigmond nélküle is eleget szív mostanában.
- Jó, hogy visszajöttél - mondja már visszahelyezkedve a bőrülésre, és egy széles mosoly után körbenéz a helyiségben; a fiatalok szép számmal gyűlnek, ráadásul a csajok még ebben a hideg időben is kidobták, amit ki kell. Noel egy elismerő pillantással biccent vissza Zsiga bácsinak - ezzel jelezvén, hogy nincs ellenére a ma esti koncert -, akivel világéletében őszintén beszélhetett a lányokról. Végtére is, majdnem ugyanaz a korosztály érdekeli őket. Elég belegondolni abba, hogy míg ő a Balaton mélyén élvezte a javítóintézet biblikus örömeit, nagybátyja gondolkodás nélkül belekóstolt Michelle ajkaiba.
A gondolatra rekedtesen felnevet, majd sörével együtt megfordul, és baljával megtámasztva a márványt kortyolgatja tovább a hideg, felhabzott italt. A banda lassan elkészül, a csárda betelt, mindenki iszik - kezdődhet az este.
Mellőle épp egy szőke ciklon indul el a tömeg felé, aki eddig sajnos elkerülte a figyelmét, így most egy utolsó, hosszú korty után leugrik a bárszékről, és öltönyzakóját megigazítva követni kezdi őt egészen az első sorba. Nem messze tőle áll meg, és míg a hangzavar fokozódik, a zene egyre inkább gerjeszti a hallgatóságot és az percről percre intenzívebben őrjöng, ő alig-alig mozdulva figyeli az ismeretlent. Aztán, az első szám után közelebb durakszik hozzá, és vállával nekilökődve levigyorog rá.
- Bocs... nem direkt volt, csak hát beléd sodort a tömeg - kiabálja neki, aztán üvegét a szájához emelve újra megízleli a mézsört. - Még nem láttalak itt, új vagy?
Szál megtekintése

Ombozi Noel
KARANTÉN


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2015. október 17. 15:29 | Link

Odett


Béna szövegének tökéletes tudatában vigyorog bele sörösüvegének szájába, majd a szőkéhez hajol, s erőlködésében összeszaladó szemöldökkel fülel. A zenén túl olyan harsányak a körülöttük szórakozó emberek, hogy még így is csak mondattöredékeket hall, s azokból igyekszik minél gyorsabban kisilabizálni, mit is kiabálhat neki éppen a prédának is kiváló leányzó. Hétvége, elkerülték egymást, tanév elseje(?). Ühm, hát biztos úgy van, ahogy mondja.
- Aha - tarkóját vakargatva, komoly hangon kiabál vissza, de kétli, hogy az újra és újra feltörő üdvrivalgáson át bármit is halljon a lány. Némi csalódottsággal egyenesedik vissza, és az együttes felé fordulva végre engedi, hogy az ő teste is megmozduljon; az üveg nyakára markol, kezei azzal együtt emelkednek, lábai maguktól járnak, tánc közben ide-oda csoszog. Pillantása közben többször is a mellette ringatózó fenevadra esik, és az egyik alkalommal hozzá is tapad. Ó, Noel, hát persze!
Felismerésére nevetni kezd, és szabad kezét átemelve Odett vállán, jókedvűen húzza őt magához. Széles vigyorral hajol füléhez, de mielőtt megszólalna, még kihörpinti az üveg alján várakozó utolsó korty mézsört. Aztán cuppant egy nagyot, és homlokát egy röpke pillanatra a lány halántékának dönti.
- Azon a nyáron írattak be ide - búgja a szőke fülébe, ösztönösen mély lélegzetet véve a parfümös nyakból. - Huhú, milyen rég is volt már!
A lelki szemei elé tolakodó emlékképeken egyre nagyobbakat nevet, keze közben Odett válláról egészen ujjaiig csúszik, hogy sajátjaival összekulcsolva őket, kihúzza őt az első sorból.
- El ne engedd a kezem! - válla fölött pillant hátra a Gátfalvi lányra, és a pulthoz húzza, ahol még éppen akad egy hely. - Ülj le. Zsiga bá', kérünk két erőset!
A sanda mosolyú nagybácsi tekintete találkozik Noelével, biccent, de mivel bőven akad dolga a pult másik végén, egyelőre esély sincs kiszolgálásra. A rellonos a márványlapra könyökölve nézi Odettet, arcáról nem akar lehervadni a hosszú percek óta ott éktelenkedő bárgyú vigyor.
- Kinguci, micsoda meglepetés! - mondja fejét csóválva, aztán egy óvatlan, de leplezetlen pillantást vet domborulataira. - Jó megnőtté', hallod. Négy-öt éve még... hát, egész más voltál.
Szál megtekintése

Ombozi Noel
KARANTÉN


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2015. október 22. 14:46 | Link

Odett


Nagybátyja mindent elmondó, pillanatig sem sejtelmes kacsintására vigyora kiszélesedik, fogai előbújnak ajkai rejtekéből. Köhögős nevetéssel fordul vissza Odett felé, és bár leplezni igyekszik, kipirult, forró arca elárulja, hogy zavarban van egykori legszebb emlékeinek főszereplője előtt. Azon a nyáron, sőt, még kastélyba kerülése után is sokszor eszébe jutott a zavarában szőke tincseit arcába húzó lányka, akivel életében először tapasztalt meg intimebb kapcsolatot. Noha az csak egy ártatlan csók volt, ami mostanra, közel húsz évesen már csak a mélyebb érintkezés előfutára lehet, sokat jelentett. Az a csók volt kamaszkora első emlékezetes momentuma, és ő onnan, attól a pillanattól számítja lényegi életét. Ott kezdődött el minden.
- Mondjuk úgy - nevetve felel az őt figyelő macskaszemekbe, és az előzőleg még a szőke dekoltázsát fixírozó tekintetével most az évek alatt megnőiesedő vonásokat járja be. Széles vigyora visszafogott, finom mosollyá szelídül.
Aztán egy apró sóhajjal lepillant a pultra, torkában dobogó szívének esélyt adva ezzel a megnyugvásra. Nagyon furcsa, nagyon-nagyon érdekes ez a helyzet, ami nemcsak az emlékeket hozza vissza, de önkéntelenül is izgatni kezdi a rellonos fantáziáját. - Nagyon megváltoztál. Én akkor is ilyen voltam, csak a hajam nőtt meg, meg nemtom, megszőrösödött az arcom. Ja, meg azóta sokkal jobban csókolok...
Visszafogott mosolyába leplezetlen huncutság költözik, lesütött, csillogó, zöld szempárja újra az ovális arcot mustrálja, keresi a szemkontaktust. Emlékszik, hogy a táborban milyen ideges volt, ha Odett a közelébe került és arra is, hogy mennyire reszketett a keze, mikor a nagy pillanatra végül rákerült a sor. Nem volt egyszerű, de a tudat, hogy mióta nem találkoztak, neki rengeteg alkalma volt gyakorolni, egészen izgalomba hozza.
- Sok dolgot nem tudsz rólam - egészíti ki a kacagó eridonos szavait, és bár vigyorog, hangja komoly marad. Félelmetes, hogy mennyi minden történt vele öt év alatt, az pedig, hogy bőven akad köztük olyan is, amire nem lehet büszke, nem dobja fel. Jobb keze a zene ütemére dobol a márványon, szemei átsiklanak Zsiga bácsira, aki fáradhatatlan kedélyességgel szolgálja ki vendégeit. - Kiderült, hogy van egy kis érzékem az elemi mágiához. Pyromágus lettem. Pár napja volt a vizsgám, ha minden igaz bejegyeztek.
Beszélni kezd, hogy a régi kedves ismerős betekintést nyerhessen mostani élete egy, talán legfontosabb szegletébe. Hol a pultra, hol a lányra néz, szája széle félmosolyra húzódik.
- Te jössz. Mit nem tudok rólad? - kérdezi hangosan, hogy a másik a tomboló fiatalság mellett is biztosan meghallja őt. Még magának is furcsán hat, hogy nemcsak kérdez, de figyel is. Szemeiben kíváncsiság sejlik fel, szája összetapad.
Szál megtekintése

Ombozi Noel
KARANTÉN


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2015. december 8. 21:57 | Link

Odett és Zsiga bá'


- Szép vagy - mondja egyszerűen; Odett talán nem is hallja szavait a hangosan dübörgő zene és a mögöttük tomboló tömeg miatt. Félmosolya felett fürkészi a másikat, és mielőtt folytatná, közelebb dől hozzá, hogy a füléhez hajolva beszéljen tovább. - Régen is az voltál, de most öt évvel szebb vagy.
Meleg lehelete borzolhatja a lány bőrét, és ő, ennek tökéletes tudatában érinti meg szőke haját. Félre, a füle mögé söpör egy tincset, majd kiszélesedő mosollyal távolodik el tőle. Maga sem tudja, hogy bókja udvarlásnak számít-e, nem is érdekli, hiszen sohasem törődött ilyesmivel. Azt nem tagadná le, hogy még mindig pont úgy tetszik neki a táboros lány, mint annak idején a tűz körül, az egyetlen különbség csupán annyi, hogy ma már kezdeni is tudna vele valamit. Akkoriban... nehezen ment. Kapkodó, ideges mozdulatai voltak, tétova, céltalan érintései, nem úgy, mint ma. Már magabiztos, irányító, egészen férfivé érett.
- Köszönöm, erre az egyre büszke vagyok - feleli, és bár azonnal eszébe jut az intézetben töltött időszak, arról nem akar beszélni. Helyette a csiripelni kezdő Odettet hallgatja, emelkedő szemöldökkel és vigyorra húzódó szájjal. Képzeletbeli bakancslistáján régóta szerepel már, hogy meglátogassa a Beauxbatons-t, és saját szemével nézze meg azokat a hírhedten szépséges lányokat. Na, nem mintha a Bagolykő hiányt szenvedne szemrevaló hátsókból, azért még érdekli, érdemes volt-e bedőlni a városi legendáknak.
- Hé, hé, hé! Ne mondj nekem olyat, hogy nem bírod a piát, mert még a végén visszaélek az információval... nem félsz? - jobb szemöldöke leheletnyit feljebb szalad, ahogy vigyorogva kérdez. Hangjában huncutság cseng, fogai elővillannak vastag ajkai alól.
- ...éppen időben - dünnyögi Zsiga bácsi és italaik érkeztekor, de mikor nagybátyja Odetthez fordul, és még óvatosságra is inti őt, vigyora gyorsan leolvad arcáról. Elnyíló szájjal, pislogás nélkül kezd meredni a férfira. - Köszönöm, tényleg.
Bosszúsan megcsóválja a fejét, és a Zsigmond szemeiben ülő néma kérdésekre haragos pillantással felel: minden oké. Aztán, mikor a férfi elfordul, saját italáért nyúl, és koccintásra emeli.
- Minden szavamat elhiheted, nem vagyok rossz - kedélyes csibészséggel mondja, s közelebb hajol a másikhoz, hogy poharaik végül összekoccanhassanak. - Örülök, hogy újra találkoztunk!
Utoljára módosította:Ombozi Noel, 2015. december 8. 22:05 Szál megtekintése

Mátra Máguscsárda - Ombozi Noel hozzászólásai (24 darab)

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed