Nyitva tartás: H-V - 0-24 (ünnepnapokon zárva)

A bolt jelenlegi tulajdonosa: Nikolai Weißling

Alkalmazottak:

• Endrédy Patrik
• Gombos Eszter - NJK
• Hortobágyi János „Samu” - NJK
• South West
• Anna Weißling
• Szendrey Adél

Keiko

Eltartott egy darabig, mire Avery megtalálta magának a legszimpatikusabb helyet a faluban, de végül csak sikerült - ez pedig nem volt más, mint a csárda, ahol senki sem kérdezett tőle semmit, nyugodtan meghúzódhatott egy sarokban addig, amíg alkalmas emberre nem talált az üzleteihez.
Most is ide tért be a hideg elől, mert meg kell hagyni, nem vitte túlzásba az öltözködést. Egy fekete farmer volt rajta, sötét garbó, és felette az állandó bőrkabátja, ami így azért nem volt túl meleg gúnya. A haját mostanában festette szőkére, miután megismerkedett egy erre alkalmas varázslattal, de nem bánta ezt a lépést - bizonyos szempontból hasznos volt számára, hogy így még inkább hasonlít egy lányhoz.
Az őt körüllengő sötét aura miatt talán meglepő lehetett, hogy csupán vajsört kortyol, de nem ejtették a fejére, hiszen épp elég volt, hogy kiszökött esténként a nemrég felfedezett titkos alagúton át, ha még az ital kesernyés aromáját is megéreznék rajta, akkor biztosan rászállnának. A cigi füstjét is mindig el kellett nyomnia valamivel.
Az utóbbi időben rengeteget haladt a varázslatok terén, mert rájött, hogy nagyban megkönnyítik az életét. Eszes volt és könnyen tanult, ami nagyon hasznosnak bizonyult egy teljesen más világ felfedezése közben. Ami viszont kétségtelenül hiányzott neki, az a lusta pengetés a basszeron, és bár az anyja utána küldte a gitárt, az itt teljes mértékben hasznavehetetlennek bizonyult. Ez után határozta el, hogy noha az akusztikus gitár nem a kedvence, de a legközelebbi pénzből, amihez hozzájut, azt fog vásárolni.

Keiko

Eltartott egy darabig, mire Avery megtalálta magának a legszimpatikusabb helyet a faluban, de végül csak sikerült - ez pedig nem volt más, mint a csárda, ahol senki sem kérdezett tőle semmit, nyugodtan meghúzódhatott egy sarokban addig, amíg alkalmas emberre nem talált az üzleteihez.
Most is ide tért be a hideg elől, mert meg kell hagyni, nem vitte túlzásba az öltözködést. Egy fekete farmer volt rajta, sötét garbó, és felette az állandó bőrkabátja, ami így azért nem volt túl meleg gúnya. A haját mostanában festette szőkére, miután megismerkedett egy erre alkalmas varázslattal, de nem bánta ezt a lépést - bizonyos szempontból hasznos volt számára, hogy így még inkább hasonlít egy lányhoz.
Az őt körüllengő sötét aura miatt talán meglepő lehetett, hogy csupán vajsört kortyol, de nem ejtették a fejére, hiszen épp elég volt, hogy kiszökött esténként a nemrég felfedezett titkos alagúton át, ha még az ital kesernyés aromáját is megéreznék rajta, akkor biztosan rászállnának. A cigi füstjét is mindig el kellett nyomnia valamivel.
Az utóbbi időben rengeteget haladt a varázslatok terén, mert rájött, hogy nagyban megkönnyítik az életét. Eszes volt és könnyen tanult, ami nagyon hasznosnak bizonyult egy teljesen más világ felfedezése közben. Ami viszont kétségtelenül hiányzott neki, az a lusta pengetés a basszeron, és bár az anyja utána küldte a gitárt, az itt teljes mértékben hasznavehetetlennek bizonyult. Ez után határozta el, hogy noha az akusztikus gitár nem a kedvence, de a legközelebbi pénzből, amihez hozzájut, azt fog vásárolni.

Avery

Az egész délutánt kinn töltöttem a szabadban. Pontosabban az erdőben, ahol sok időt töltök az utóbbi nem is tudom hány hétben, de kifejezetten jól érzem magam ott. És eddig még nem is buktam le, hogy tilosban járkálok. Addig jó. Ja meg addig, míg. semmilyen vaddal nem találkozom. Eddig még megúsztam ezek nélkül, e végül is nem is merészkedem olyan nagyon be, Általában mindig azzal telik el az idő, hogy felmászok az egyik szimpatikusabb fára, és a legtöbb időt ott töltöm. Néha még a kastélyt is látom ha nagyon koncentrálok. Olyan jó érzés. És most is pont ez a helyzet, s már eléggé besötétedett,  mikor lemásztam a fáról, és hát kicsit eltévedtem, de szerencsére sikeresen kijutok, nem vagyok olyan reménytelen eset. És most ismét a Fő utca köveit taposom, igyekszem vissza a kastélyba, mikor néhány, nagy valószínűséggel rellonos srác közeledik felém. És fellöknek. Pontosabban csak.kicsit odébbtessékel az egyik a kezével, ahelyett, hogy kikerülne. Ilyen nincs, hogy lehet valaki ilyen... áá mindegy is, ők elmennek, én pedig felállok, minden baj nélkül. Csak a kezemet horzsoltam fel egy kicsit, az meg nem vészes. Megyek is tovább, de valamiért mégis úgy döntök, hogy még nem megyek vissza a kastélyba, és betérek a következő helyiségbe, ami előtt elmegyek. Ez történetesen a csárda, ahol eddig még soha nem voltam, de most mégis itt vagyok. És ha már itt vagyok, akkor illendő lenne vennem valamit. Még jó, hogy a pénztárcám nálam van mindig, így egyenesen a pulthoz megyek, nem figyelve, hogy ki van itt. A pulthoz érve kérek egy vajsört - kell egy kis változatosság - majd leülök, és végre körülnézek, s biccentek a mellettem lévő lánynak, vagy fiúnak, nem igazán tudom eldönteni. Piszok. Fú asszem ide se jövök olyan sűrűn majd.

Keiko

Nem történt semmi érdekes egész álló nap, így aztán Avery már eléggé unatkozott, ráadásul hiába múlatta az időt azzal, hogy a betérőket figyelte, nem látott senkit, akivel érdemes lett volna szóba állni. Persze ez egy eléggé rossz hírű hely volt, ő pedig magasra tette a lécet, de azért igazán jöhetne már valaki, mert kéne egy új bakancs is.
Újra kortyolt a vajsörből, és a pultra könyökölt - mert most csak itt volt épp hely -, aztán beszélt pár szót a csapossal, rendelt egy újabb kört, és a semmibe meredt. Lassan teltek a percek, ő pedig még mindig nem látta értelmét, hogy visszatérjen a kastélyba, már csak azért sem, mert semmi kedve nem volt a még ennél a helynél is nyomasztóbb Rellonban ücsörögnie. Aztán újra nyílt az ajtó, és a fiú lustán arrafelé fordította a fejét, de csak egy lány lépett be, valamivel talán idősebb nála, és valami csoda folytán alacsonyabb. Aztán ahogy közelebb ért, rájött, hogy a másik is ázsiai felmenőkkel rendelkezhet, hiszen tisztán látszott a vonásain. Ez némiképp kíváncsivá tette, de még mindig nem annyira, hogy megszólaljon.
Aztán persze a lány mellette kötött ki, hiszen elég durván telt ház volt. Ő is vajsört rendelt, aztán Avery felé nézett és köszönt, a fiú pedig lassan viszonozta a biccentést. Hát, talán kisülhet még ebből valami jó, bár szinte biztos volt benne, hogy a lánynál nem lesz egy szál cigi sem, se semmi efféle... Na nem baj, majd csak lesz valahogy. Mielőtt a lány kifizethette volna, Avery a zsebébe nyúlt, és a pultra dobott pár érmét.
- Meghívlak - vetette oda, rá se nézve az ismeretlenre, hanem inkább csak ivott egy kortyot a saját korsójából.

Avery

Egész jól éreztem magam a délután folyamán, bár jobbára az összes hétvégém, és néha a hétköznapok délutánjait kint töltöm mostanság az erdőben, leginkább az egyik fa tetején. Olyan jó ott fent lenni, a magasság eszméletlenül jó számomra, és mikor fúj a szél, olyan mintha repülnék, és ez egy kis szabadságérzetet ad a legtöbbször komor, könyv felett görnyedő mindennapok után. De egyszer minden elmúlik, és így nekem is le kell szállnom a fáról, és vissza kell térnem a valóságba, ami jelen pillanatban néhány goromba rellonos képében jelenik meg. Amilyen hirtelen jöttek, olyan hirtelen mennek is el, éspedig utamat folytatva betérek a csárdába, ahol kérek egy vajsört. Most először iszom ilyet, és itt is most vagyok először, de nem hiszem, hogy olyan sűrűn fogom meglátogatni ezt a helyet. Az első néhány dolog, ami eszembe jut erről a helyről, az a mocsok, és a sok, már az alkoholtól bűzlő ember, akik itt vannak. Ahhoz képest, hogy milyen ez a hely, egész sokan vannak. A sok részeg ember csak úgy önti magába azt a rengeteg alkoholos folyadékot, egyszerűen undorító szerintem. Hamar meg is kapom a vajsöröm,és már nyúlnékis a pénzemért, mikor néhány érme hangját hallom meg, ahogy találkozik a pulttal, aztán pedig a mellettem ülő szőkeség hangjára leszek figyelmes, mire rászegezem a tekintetem.
- Kösz. - feleltem neki kurtán. A hangjából ítélve fiú, bár a kinézete alapján ezt nem biztos hogy eltaláltam volna, azon kívül még, hogy ázsia származású. Mondjuk az ottani fiúk nem feltétlenül néznek ki úgy, mint egy európai szemmel nézve normális fiú, de szerintem ők így aranyosak. Pont mint ez a srác, van benne valami keleti fiús cukiság, és ettől a gondolattól halványan mosolyra húzódik a szám. És végre eljutok oda is, hogy belekortyoljak életem első alkoholos italába. És az eredmény? Hát nem éppen valami kellemes, legalábbis számomra, de azért lenyelem az első kortyot, de sikeresen félrenyelek, és és elkezdek köhögni. Na, ezt szépen megcsináltam, csak gratulálni tudok magamnak.

Keiko

A lány elfogadta a meghívást és úgy tűnt, még hálás is érte, hiszen Avery-re mosolygott, aki egy halvány félmosollyal válaszolt. Újféle célok kezdtek körvonalazódni a fejében, és ehhez jó alanynak tűnt a lányka - azonban ehhez először meg kell szereznie a bizalmát, hogy ne gyanakodjon.
Szerencsére a fiú jó színészi képességekkel rendelkezett, így nem esett nehezére álcát ölteni magára, aminek segítségével igyekezett manipulálni a lányt.
- Én Avery vagyok - nyújtott kezet felé fordulva. - Nem rég jöttem a kastélyba, nem nagyon vagyok még itt tisztában a szokásokkal... Bemutatkozáskor a házatokat is illik közölni? Igen? Én az Eridonba kerültem, és te? - hazudott rezzenéstelen arccal, mert azt már megtanulta, hogy vannak, aki a Rellon nevének hallatán egyszerűen inkább menekülőre fogják. Úgyhogy ő most elhatározta, hogy eljátssza a vidám, ám kissé eltévedt lelket, aki nem is tudja egészen pontosan, hogy hol is van, és mit keres itt, csupán csak jó ötletnek tűnt beülnie ide.
- Miért vagy itt amúgy? - nézett újra a lányra egy korty után. - Ez nem igazán lánynak való hely - biccentett a fejével a helyiség hátsó traktusa felé, ahol azok a bizonyos részeg emberek tanyáztak. Az első pár alkalommal még őt is szekírozni kezdték, belekötöttek, mert azt hitték, lánnyal van dolguk, de aztán megismerték egymást, és ma már a többségét ismeri a hátul ülőknek, akik azt is tudják, miféle üzletekben utazik a fiú, és ha úgy adódik, hozzáirányítják a lehetséges kuncsaftokat. Igazából nem telt sok időbe, hogy a panelrengetegben még viszonylag jó éltet élő srác lecsússzon a lejtőn, épp elég volt hozzá az apja balesete és maga a varázsvilág, ahol úgy tűnt, sokkal könnyebben ki lehet játszani a törvényt, mint odahaza.

Avery

Nem tudom miért ilyen hibásak az agytekervényeim, de én hülye még hallgatok is rájuk. Olyan helyekre visznek, és olyan helyzetekbe sodornak, amik más esetben nem történnének meg. Erre sürgősen ki kell találni valamit. Mondjuk meg kéne javítanom azt a néhány hibás agytekervényt, már csak az a kérdés, hogy hogyan. És a válasz egyszerű: sehogy, mert azokat nem lehet, mivel gyárilag ilyen rosszak,és így már a javítás lehetetlen, magyarul ezzel együtt kell élnem életem végéig. Vagy legalábbis addig, míg ki nem növök az effajta dolgokból. És az kétes, hogy belátható időn belül bekövetkezik.
Ezeknek az agytekervényeknek köszönhetően vagyok most is a csárdában, ahova nem is fogom többet betenni a lábam úgy érzem, de ha már itt vagyok, kipróbálok valami újat, és ez alatt most épp a vajsört értem. Kis meglepettségemre nem nekem kell kifizetnem az árát, mert a mellettem lévő - mint kiderült - fiú meghív erre az egyre. Olyan kedves dolog tőle, főképp azért, mert tök idegen vagyok számára, és ő is számomra, de ez nagyon kedves gesztus tőle. Bele is kortylok, de nem igazán nyeri el a tetszésem, de talán ha nem figyelek rá, még bele sem szagolok,csak iszom talán elviselhetőbb lesz. És voala, igazam is lett, vagy csak egyszerűen hozzászoktam. Bár ez utóbbinak nagyon kicsi az esélye, de mindegy.
- Én Keiko vagyok, és levitás. - mosolygok a srácra, aki olyan aranyosnak tűnik így első ránézésre, hogy legszívesebben megzabálnám. Igen,  ezt hozza ki belőlem az alkohol, már ilyen nagyon kis mennyiségben is, és kezdem érezni, hogy a kedvem egyre jobb és jobb lesz. - Igazából fogalmam sincs. Csak úgy gondoltam, hogy még nem szeretnék visszamenni a kastélyba. Ráér az még, van időnk, nem? - vigyorgok most már mint a tejbetök, és még egyet kortyolok a vajsörből. - És te mit keresek itt eme nem épp barátságos helyen? - kérdezem, közben a mellettem ülő srác arcberendezését kezdem tanulmányozni.

Keiko

Biccentett egyet a lány felé a bemutatkozását hallva, és magában megállapította, hogy szerencsére nem nyúlt mellé, és nem pont egy eridonosnak hazudott a házáról, noha igaz, hogy akkor is elővehette volna még a frissen érkezett diák figurát, annál is inkább, hogy új hajszínével igen kevesen ismertek rá. Szinte biztos módja volt ez annak, hogy hogyan zavarja össze azokat, akik csak egyszer-kétszer látták őt a távolból.
- Áh, értem, én is ezért jöttem le, kellett egy kis levegőváltozás - bólogatott serényen, miközben megállapította, hogy a lány arca már ettől a minimális alkoholtól is kipirult. Ez jó, ha nem ura a helyzetnek, akkor még jobb célpont lesz, amit rá tudja venni, hogy kimenjenek az utcára.
- Elég nagy a nyüzsgés az Eridonban, nehéz sokáig megmaradni a klubhelyiségben nyugton, mert mindig történik valami - lökte a szöveget gondolkodás nélkül hazudva, mintha csak ez lenne a természetes állapota. Valahol ez is volt. - Aztán meg gondoltam hátha találkozok itt valakivel, mondjuk egy szép lánnyal... - vetett sokatmondó pillantást Keiko felé. - Akivel múlathatom egy kicsit az időt - magyarázta, aztán felhajtotta a vajsöre maradékát.
Avery félresöpört egy tincset az arcából, mielőtt újra a lányra nézett volna. Most nem csábítani akart, de valahol mégis csak szükséges volt ez is, különben nem nyerné meg a lány bizalmát.
- Nem kérsz még egyet? - kérdezte a vajsörre bökve, de már közben össze is nézett a csapossal, aki egy apró biccentés után már tudta, hogy a fiú azt szeretné, ha kicsivel több alkohol kerülne a nedűbe. Nem sokkal, csak épp annyival, hogy a lány felszabadultan nevessen, elvégre nem bántani akarta, csak elérni, hogy együtt induljanak el a kastélyba, és a lány ne tudjon olyan egyszerűen visszatámadni.
Aztán ha a lány kérte, akkor megvárta, míg megissza, mielőtt felvetette volna a következő tervet.
- Nem lenne kedved sétálni egy kicsit? Olyan kosz van itt, bántja a szemem... - hajolt közelebb egy kicsit, halkabbra véve a hangját, aztán ha a lány belement, akkor kitessékelte a koszfészekből.

Avery

Úgy látszik nem volt teljesen felesleges betérnem ide, mivel a sors összehozott egy aranyos, kis eridonossal. Legalábbis ő ezt állítja magáról, és miért hazudna? Nem látszik rajta egy csepp jele sem a hazugságnak, bár való igaz, hogy már ez a kis mennyiségű alkohol is beködösíti, a már alapjáraton nem túl ép, normális agyamat. Nem gondolná az ember, hogy valaki ennyire nem bírja az alkoholt, de hát ez van. Én viszont ebből semmit nem veszek észre, csak a kívülálló láthatja rajtam, hogy valami nem stimmel. Magyarul egyre jobban, szélesebben vigyorgok, amire még nincs is okom, és kicsit ki is pirulok.
- Hát igen, az eridon már csak ilyen. - nevetem el magam halkan, és eszembe jut az a délután, amikor kint az erdőben találkoztam a vörös szélvésszel, vagyis Leonieval. Igaz, még csak pár napja volt, de elég nehéz elfelejteni, de nem is akarom. A következő mondatától azonban fülig elvörösödöm, még jobban, mint eddig, és felkuncogok, de mondani nem tudok semmit. Megértettem mire céloz, de még mennyire, hacsak nem értettem félre. Annak is megvan a lehetősége, főleg a mostani állapotomban. Istenem, mi van velem? És hogy lehet ilyen cuki valaki, mondjátok már meg. És most nem magamra célzok, pedig lehetne az is, de nem, nem vagyok egoista. Nagyon. Most épp Averyről beszélek. Nem is nézek rá, mert akkor tuti csak még jobban vörös lennék, már ha az egyáltalán lehetséges, inkább kiiszom a vajsör maradékát, kérdése után pedig még egy kis ideig a korsó alját bámulom, hogy vajon igyak-e még vagy sem. A józan eszem tuti azt diktálná, hogy nem, egy kortyot sem ihatok többet, úgy nagyjából soha, de hol van már itt a józan ész? Hát valahol jó messze nyaral, mondjuk Hawaii-on, vagy tudomisén hol. Így csak bólintok egyet, jelezve, hogy igen, kérek még. És meg is kapom az italt, amit én minden további nélkül megiszok, vagyis iszogatom, s már csak egy, max két kortynyi vajsör marad az aljában, mikor érkezik a következő kérdés.
- De lenne. - hagyja el számát rögtön a válasz, még mielőtt bármennyire is átgondolhattam volna az egészet. Mondjuk bármi jobb, mint ebben a koszfészekben punnyadni, és legalább nem leszek egyedül, társaságban mindig jobb. - És merre menjünk? Vissza a kastélyba, vagy...? - kérdezem, mikor kiérünk, szembe fordulva vele.