A szerdai és szombati piacnapon megtelik a boglyas tértől nem messze fekvő, téglalap alakú, füves terület, Bogolyfalva piactere, ahol helyi és átutazóban lévő árusok kínálják legkülönfélébb mágikus portékáikat. A szorosan egymás mellé tolt padok színpompás labirintusba vezetnek, a piacnak ilyenkor önálló utcái és sztrádái nyílnak, ha nem figyelsz, könnyen eltévedhetsz itt. A szerény standok között komoly, többemeletes sátrak is állnak, néha vészesen az út fölé billenve.
Ne lepődj meg, ha doxik röppennek el a fejed fölött, nyomukban az őket seprűvel kergető kofa, vagy, ha gyíkpetét nyomnak a kezedbe, hogy rád sózzák azt. A kaotikus kavalkádban mindent megtalálsz, amit keresel. HA elég ügyes vagy, a szóbeszéd szerint akár egy uncia méregdrága gyurgyalagcsipát is a pult alól.
Ám estére kiürül a piactér. A padok üres csontvázakként sorakoznak a letaposott fűben, a csöndben szemetet hord a szél, bezárnak a piac körül álló üzletek is.
Utóbbiak nemcsak piacnapokon, de a hét többi napján is nyitva állnak. A teret körülöleli többek között a pékség, a közért, a játékbolt, a pálcakészítő műhely és egy fodrászatot és szépségszalont ötvöző csinos kis helyiség. Föléjük a kastélynak beillő dilibolt, a Poénpalota magasodik.
Engedj a friss fánk illatának vagy a palotából kiszűrődő kacagás csalogatásának!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1898&post=769879#post769879][b]Guinevere Frances Yazel - 2019.08.30. 13:18[/b][/url]

A helyi piacra azt mondják, hogy a legfinomabb sárgabarackot, nektarint és görögdinnyét találhatjuk itt. Sőt azt is, hogy a mugliknál terjesztett piros és sárga húsú darabok mellé még kék és zöld társaikat is meg lehet találni szezonálisan, így miután meglátogatom Jasminet, a kis hátizsákommal együtt a helyi piacra tartok.
A dinnyét elég hamar sikerül is megtalálnom, be is vásárolok, a táskámba rejtve a kis gyümölcsöt, aztán a barackok között kezdek el lelkesen válogatni, nem törődve a körülöttem foglalatoskodó és folyamatosan beszélgető emberekkel. Ekkor történik meg a baj, a mindenkit számomra érthető nyelvre fordító, nagyon drága karperec egy yolo megmozdulással a gyümölcs közé hullik, a csatja megadja magát, én pedig ezt észre sem veszem addig a pillanatig, míg rá nem kell jönnöm, hogy nem értek mindent. Csak a beszélgetések, teszem azt... felét, háromnegyedét.
- Oh shit, ne ne ne ne ne... - kezdek el nézegetni a karkötőm után, miközben többször is a csuklómra fogok, de nincsen ott. Hajajj. Szinte érzem, hogy hevesebben veszem a levegőt, ahogy körbepillantok, de sehol az ékszer. Az egyetlen magyarázat, hogy... a pultban van.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1898&post=770943#post770943][b]Emir Mahfud - 2019.09.03. 19:18[/b][/url]

Újra itt vagyok Bogolyfalván, ahova a most pihenni és egy megbeszélésre jöttem le. Nem maradok sokáig csak két napot, ebből az egyik már nagyrészt el is telt. A megbeszélés előreláthatólag jól sikerült, de még alszanak rá egyet. Nekem pedig igazából mindegy is, mivel munkám az igazából mindig van, ez pedig csak egy jó kis plusz lenne. Mikor itt járok mindig van egy beszerző körutam, amit végig kell járnom. Mindig elnézek a művészboltba, ahol elég szép összegeket szoktam otthagyni, ezt pedig a piac követi. Itt is mindig csurran cseppen valami, ez most sincs másképp. Sajnos már elég késő van, így túl sok árus már nem tartózkodik ki, de mivel már egy jó ideje itt vagyok, így a legfontosabb dolgokat már megvettem. Most éppen egy bazáros stand fölött állok, ahol annyi varázsdolog van, hogy hihetetlen. Sok dologról azt se tudom, hogy mi az, így az eladó agyára menve kérdezősködöm. A férfi eleinte elég kedvesen és bájosan válaszolt, de már érződik, hogy annyira nem élvezi. Természetesen üres kézzel már nincs pofám távozni, így egy újabb dolgot kapok fel az asztalról, amit forgatgatni és nézegetni kezdek. Már nyitom is szóra a számat, hogy megkérdezzem, mivel is állok szemben, de a férfi sehol sincs. Értetlenül nézek jobbra és balra, de végül megpillantom. Dobozokat hoz és véleményem szerint lassan pakol. Gyorsan kell döntenem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1898&post=801411#post801411][b]Saragob Kíra - 2020.03.28. 23:00[/b][/url]

Szombat délelőtt. Kíra a piactér színes kavalkádja felé igyekszik elmaradhatatlan csíkos szatyrával, amit egyébként annak idején még az ispotályból tulajdonított el. Ma kifejezetten jó hangulatban ébredt, ami a megjelenésén is tükröződik. Kivételesen kifejezetten összeszedetten néz ki önmagához képest legalábbis, mustársárga combközépig érő szoknyát visel fehér ujjatlannal és egy kissé már elrongyolódott vászoncipővel. Kellemes tavaszi idő van, de kissé fúj a szél, így aztán indulás előtt magára kanyarította Adam bőrdzsekijét. A férfinak így nap közben úgysem kell és mikor legközelebb felveszi még örülhet is, hogy kíraillatú lett. Szettjéhez épp csak a bevásárló szatyor nem passzol igazán, emiatt igazán nem zavartatja magát.
A piactér szélén megáll, körbetekint, felméri a terepet. Igazából semmilyen konkrét elképzelése nincs róla, hogy tulajdonképpen mit is szeretne vásárolni, vagy egyáltalán szüksége van-e valamire. Egyszerűen csak kedve szottyant kijönni, emberek között lenni, beszélgetni, alkudozni, nézelődni, hallgatózni, belecsöppenni kicsit Bogolyfalva életébe. Alapjáraton ugyanis Kíra nem éppen egy közösségi ember, nyitott és közlékeny természet, de közösséghez tartozás nem az erőssége. A falu lakosságát és a lakosság őt inkább csak látásból és hallomásból ismeri. Ellenben néhány rendszeres árussal a piacon, akiknek már volt szerencséjük órákon keresztül hallgatni Kíra locsogását és végtelen kérdéseit, úgy, hogy mindezek után a nő semmit nem vásárolt tőlük.
Egy biztos, valami édességet mindenképpen szerezni fog. Ezzel el is indul az árusok sorai között tyúklépésben, minden standot végigmustrálgatva.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1898&post=812867#post812867][b]Lukács Annabella - 2020.07.06. 14:02[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1898&post=818177#post818177][b]Rothstein Elektra - 2020.10.01. 12:45[/b][/url]

Kiürült kamrára bevásárlás a megoldás. A legjobb minőségű és ízű zöld árut pedig egyértelműen a piacon lehet beszerezni. Ezeken a zöldségeken és gyümölcsökön még látszódik, hogy szerető gondoskodással termesztették őket, ami zamatukban is megmutatkozik. Ezért szereti hősnőnk innen beszerezni amire a főzéshez szüksége van és amit nyersen elfogyasztanak. Motorját leparkolta nem messze a bejárattól és elindult, hogy sorban beszerezze a fejében összeírt lista alkotóelemeit. Megbűvölt táskájába vett már répát, fehérrépát, hagymát, krumplit, gombát, pár fürt Otelló szőlőt, körtét és épp az olajos magvak közt válogat. Haja egyszerű lófarokba fogva súrolja lapockái alját. Bőrdzsekiben és farmerben van, a kabát alatt pedig fehér topot és hozzá favágóinget visel és nyakába sálat tekert, hogy védje torkát a csípős őszi menetszéltől. Kedve egészen jónak mondható, hiszen már egy kakaós csigával és egy dupla kávéval helyrebillentette alacsony cukorszintjét. Imolát a szüleire hagyta, hogy míg ő elintézi a bevásárlást a kicsi ne legyen egyedül otthon. Délután fogják megcsinálni közösen azokat az őszi díszeket, amiket a legutóbbi kirándulásukkor gyűjtött gesztenyékből és falevelekből terveztek. A kislány már előző este izgatott volt emiatt. Nagyon szeret alkotni, valahogy rááll a keze és már látszik, hogy szépérzéke is van hozzá. Ebben egyértelműen az apjára ütött, aki szintén jó kézügyességgel volt megáldva. Elektra sajnos nem büszkélkedhet olyan nagyon ezen a téren, de minden tőle telhetőt megtesz, hogy Imola boldog legyen és fejlődhessen, ha ez az útja. Bárhogyan is alakul ő hősnőnk csodája, aki egyetlen kincsként szeretett férjétől megmaradt neki.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1898&post=821442#post821442][b]dr. Hollóvölgyi Zsófia - 2020.11.17. 11:54[/b][/url]

Ha tudná Benő, hogy most mit érzek az irányába, akkor valószínűleg elsajátítaná a fává változás mesés képességét, mert tudja, hogy a természet bántalmazása ellen vagyok. Történt ugyanis, hogy egy hülye vitában, hülye fogadást kötöttünk, amit én hülye elvesztettem, így most egy hétig morcossal kell élnem. Nekem. Vele. És ezt totálisan komolyan is gondolta. De nem ám úgy, hogy mondjuk én költözök a vadőrlakba, és akkor papás-mamást játszunk a kutyákkal, hanem, hogy a kis dögöt költözteti bele az életterembe. Most otthon van nálam a kis tálja, az a párna cucc, amint aludnia kéne, de persze nem ott alszik, hanem a fejemen. Én amúgy teljes mértékben kutyás vagyok, de Morcost nagyon nem kedvelem, mert ő egy bokafogó, és mert mindig ugat, és mert Benő azért hozta el a menhelyről, mert azt mondta, meglátott benne engem. Leginkább ezért nem leszünk mi soha jóba a kutyával.
De ha már le lett paterolva, hogy szitterkedjek felette, akkor nem zárhatom be, mert az kínzás lenne, és mert már így is történt pár baleset Richárd antik bútoraival, inkább nem kockáztatnék. A kutyával felszerelkezve, kosárral a karomon, mint valami elfoglalt, de biofüggő üzletasszony sétálgatok a sorok között, hogy zöldségeket és gyümölcsöket vásároljak, mert ha Richárdon múlik, akkor csak húst fogyasztunk reggeltől estig. A középkorú férfiak szörnyűek, hát még az olyanok, akikkel együtt él a lányuk, aki csodálatos. Ez lennék én, ugyebár.
- Héló!
Húzom vissza a kutyát, aki most már harmadszorra meg rá az előttünk sétáló lánylábára. Nem megharapni szándékozik, hanem nyalogatni. Morcosnak mostanában ilyen bokanyalogató fétise van, nem tudom, hogy honnan tanulta, mert az feltűnt volna, ha Benő is ilyet művelne. Szóval a rászólás most a kutyának szólt, de lehet, hogy egy picit hangos volt, és a lány értékelheti úgy, hogy neki szóltam. Hoppácska.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1898&post=823061#post823061][b]Hegedüsh Marcell - 2020.12.14. 13:02[/b][/url]

Hangosan hagyom lefulladni az ezerötszáz köbcentis csodát, majd férfiasan hanyag mozdulattal kitámasztom, miközben óvatosan levadászom fejemről a sisakot. Az ember szeme elé táruló látvány nem éppen a legszebb; arcom beesett, bőröm sápadt és szemem alatt karikák. Borostám már majdhogynem szakállnak nevezhető, szemeim pedig vörösesen néznek vissza arra, akinek még így is van gusztusa rám tekinteni. Alig láthatóan kezdem el rágni rágógumimat, ami friss mentolos illatot lebegtet körbe bőrfelszerelésemen, és hagyja orromban a kellemes bizsergést maga után. Kiszáradt alsó ajkamat harapdálom, és fáradt feketéim energiaszegényen követik az előttem távozó alakokat. A hangokat szinte teljesen kizártam, csak annyi erőm van, hogy a képeket tudjam követni. Már amennyire. Alig néhány percet töltök ebben az elvarázsolt érzésben, így látványosan fejet rázva szállok le paripámról, miközben jobb kezem szorításában tartom a bukósisakot, és a kulcsot belsőzsebembe rejtem. Először kicsit megszédülök, ezért szabad kezemmel arcomra fogok. Szemeimet összeszorítom, majd mélyet sóhajtva indulok el az egyik legközelebbi standhoz, ahol az alapvető élelmiszereket tudom beszerezni. Semmi nincsen már otthon. Szó szerint semmi. Amikor már nem volt mit enni, akkor csak a kávét ittam, ám mostanra azt is elfogyasztottam. Megfogadva az ügyvédnő tanácsát; elkezdem összeszedni magam, elvégre nem hagyhatom ily’ mértékben elburjánzani a depressziót. Így is sokkal rosszabbul éltem meg, mint eddig bármit. Kelletlenül nyögök egyet, és szabad kezem ujjainak szorításába veszek egy meglepően nagy méretű, pettyes gyöngytyúk-tojást. Hallom, hogy köszönt engem az árus, amire én felé csak egy másodpercre tekintek, hogy komoran biccenthessek egyet üdvözlésképpen. Mostanra teljesen passzol viselkedésem a morcos motoros külsőhöz, és már igencsak azzal a pár emberrel vagyok a régi – de ez is túlzás, mert az lehet sosem leszek már – önmagam, akikkel úgy érzem; megéri. Hallucinálva folynak össze a tojás pettyei szemem láttára, amire erősen pislogni kezdek, majd a tojást visszahelyezem a fészekszerű tartóedénybe. Jobb kezem sután lóg mellettem, aminek ujjai még mindig az éjfekete sisakot tartják, ám a szabad, balkéz hüvelyk- és mutatóujja orrnyergemre szalad. Kellett nekem kimozdulni…

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1898&post=830973#post830973][b]Juhász Laura - 2021.05.06. 12:12[/b][/url]

csak egy kis shoppingolás

Mindig is szerettem a piacokat, bár a mugliké fele ennyire izgalmas nem volt. Szeretem a sokféle illatot, a fel-felkiáltó árusokat, ahogy a portrékájukat hirdetik. És itt aztán minden is kapható. Időnként eljövök ide, még ha nem is akarok venni semmit sem. Figyelek, hallgatok, szimatolgatok. Felmérem, hogy kinél érdemes vásárolni, kinél nem.
Mostanra már egész jól kiismerem magam ebben a kavalkádban. Gyors léptekkel haladok el egy idősebb boszorkány mellett, aki valamilyen szuperjó pattanáseltüntető szert igyekszik rátukmálni az emberekre. Egy pillantásra sem méltatom, egyrészt mert nem érdekel a bájitala, másrészt meg kamu az egész. Nem használ semmit sem a szer, hiányzik belőle a legfontosabb alkotóelem. Egy  hajlott hátú öregurat keresek, akinél takaros kis kupacokban állnak a különféle növények. Mosolyogva köszönök neki, aztán gyorsan elhadarom, hogy mikre lenne szükségem. Bólint minden egyes hozzávaló hallatán, ajkai halvány mosolyra húzódnak, de nem szól egy szót se. Elfojtok egy nyögést, amikor rájövök, hogy ez mit jelent. Tudja, hogy minek a hozzávalói ezek. Igyekszem nem elvörösödni (nem sok sikerrel), amikor a kezembe nyom pár tölgyfakérget, amit én elfelejtettem kérni.
- Pali bácsihoz menjen mentamézért, az övé a legjobb – segít ki egy tanáccsal az öreg, és ettől olyan zavarba jövök, hogy már csak egy zavart motyogásra futja. Aztán felmarkolom a kis (felcímkézett) zacskókat és sietek is tova a mézemért. Pár lépés után megtorpanok egy különösen szép csokrokat áruló bódé mellett. Igen, klasszul nézne ki az erkélyen az asztalon. Igen, kéne is vennem valami … valami szokványosabbat, valami normálisabbat, hátha akkor nem akar majd kiugrani a szívem a helyéről. Igen és talán vehetnék még ezt-azt. Igen-igen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1898&post=836701#post836701][b]Rothstein Elektra - 2021.09.08. 13:59[/b][/url]

Átköltöztek már egy ideje az új helyükre. A rádió mostani épülete esztétikus, frissen festett, tiszta és az előző ingatlanhoz képest egy hatalmas palotának tekinthető. Visszatérte óta hősnőnk újra azt érzi: Szeret itt dolgozni. Illetve csak szeretne, ha tudna. Múlt este ugyanis rá kellett jönnie, hogy nem került oda a stúdióba minden doboza, melyet összepakolt. Pont arra lett volna szüksége, ami valahogy minden bizonnyal kimaradt a szállításból. Nem találta, tehát csak ez lehetett a magyarázat. Ennek ellenére természetesen megoldotta a kellemetlen helyzetet. A hallgatók számára észrevétlen módosításokkal adta le tegnapi műsorát. Egy ládányi lemeze viszont akkor is hiányzik. Régiek, sőt mondhatni ősöregnek nevezhető bakelitek, melyek azonban hangzásban messze felülmúlják a modern kor digitalizált csodáit. Ragaszkodik hozzájuk, hiszen szereti a retro dolgokat. Ezt mondaná szofisztikáltan, ha megkérdeznék, hogy miért nem hagyja annyiban és vesz újakat. Persze senki sem teszi, sőt a küldöncök sem szívesen hurcolnák át most az ő limlomját, mivel van épp elég bajuk. Keresik az elkószált leveleket, a meg nem érkezett jelentéseket. Azok után szaladgálnak egyfolytában. Elektra nap mint nap látja erőfeszítéseiket, s nem akarja terhelni őket. Ezért döntött úgy az éjjel, hogy ma valamikor napközben - miután lányától leköszönt az Előkészítő kapujában - majd saját maga megy vissza és hozza el értékes holmiját.
Belépve a nyikorgó bejáraton megcsapja orrát a romlás jellegzetes, állott bűze, mely úgy kavarog körülötte, akár hamu a szélben. Amit nem használnak annak állaga megbomlik, amortizálódik. Igaz ez erre az épületre is, teljes mértékben. Mindent vaskos porréteg lepett el, dacára annak, hogy csak néhány hónap telt el, mióta egy lélek sem tette tiszteletét a rozoga falak között. Elektra célirányosan sétál a szűk kis stúdióba. Lenyomva a kilincset csak kaotikus ürességet lát odabenn, ahogy az ajtó kitárul előtte. Zsanérján az is jajong egy nagyot. Ilyen hamar elenyészik minden, amit ember kéz nem gondoz? Ez a gondolat fut át elméjén, ahogy kutatva a doboz után végig sorjázik a helység berendezésén. Nem találja. Hová tehették? Kidobták talán? Az nem lehet! Fel volt címkézve. Keresi hát tovább, immár a többi helyiséget is bevéve a lajstromba. Használhatna varászlatot, de nem akar. Minek, ha úgyis van bőven ideje. Lehajol és beles egy asztal alá, ahol végre rátalál a bakelitekre. Megkönnyebbült sóhajjal ereszkedik térdre, hogy kiszedje a dobozt. Farmerje bánja majd ezt a partizán akciót. Mit számít, csak be a mosógépbe és kész, nem igaz?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1898&post=840364#post840364][b]Machay Adél - 2021.12.18. 16:36[/b][/url]

Elias
 - du 3 körül (az eljegyzés utáni napokban) -

Jó, hogy nem zárás előttre kérte a találkozót, amikor már senki sincs még a környéken sem. Az éttermek, kávézók, cukrászdák mind kiestek a palettáról a folyamatos hányingere és az intenzív, agresszív okádásainak köszönhetően, így persze a pizzéria is tiltott területté változott.
Kifejezetten nincs jó hangulatában: hetek óta semmi hír a párjától, egyre többet zsigerel ki belőle ez a gyerek, és egyszerűen őrület, milyen hamar kihozták a bulvárlapok az eljegyzése hírét. Ráadásul pusztulat előnytelen képet választottak róla! Nyilvánvalóan meg akarták szégyeníteni, hogy egy két évvel ez előtti fotót használjanak, ahol tényleg gyerekesek a vonásai. Ma már azért sokkalta szebbnek és érettebbnek tűnik (nem, nem érettebb sajnos, még mindig nagyon fiatal lány, pont 17nek néz ki, amennyi a valóságban is), felhasználhatták volna a Dominik esküvőjén készült fotókat. Fontolgatja, hogy eltávolíttatja azt a koszos riportert a pozíciójából ezért a hibáért.
De most ennél sokkal fontosabb dolga van, történetesen találkozni egy ígéretesnek kinéző emberrel. Mivel érdeke nem felfedni az egész rohadt iskola előtt, hogy idő előtt terhes, de sajnos az egész várandóssága eddig arról szólt, hogy hülyére hányja magát naponta (éljen a Hyperemesis gravidarum), alig van ereje, beesett az arca, és ha nem lenne rajta rengeteg smink, úgy nézne ki negyedvéla létére, mint egy darab konszolidált felmosórongy. Vissza akarja kapni a fizikai energiáját, az életét, de nem akarja a gyereket sem elengedni, hiszen ő egy újabb kulcs lehet Jean-Paulhoz. Muszáj áldozatot hoznia, hogy megtartsa élete szerelmét. Így hát engedett a rellonos meg nem rellonos pletykáknak, amiket a női mosdóban csípett el főleg, mikor azt hitték a hülye kis tyúkok, hogy senki nincs bent rajtuk kívül, és kifecsegték, hogy állítólag van egy rellonos, aki... segíthet, ha kell. Ennyit mondtak, sokat sejtetően egymásnak. Tény és való, szüksége volt még némi hallgatózásra napokon keresztül, hogy kiszűrje azt is, valószínűleg milyen természetű ez a segítség, de mivel olyan intenzív a hányingere és agresszív a torkát maró epe most már, képtelen volt tovább várni, és üzent a férfinak, hogy találkozzanak egy kellemesen publikus helyen. A piac maradt mint egyetlen hely, ahol elég sok az ember, és nincs különösebb főtt étel, ami betriggerelje a hányós szenzorait. Az egyik padra veti le magát az előre megbeszélt kabátjában (Keresd a mályvaszínűt.), bár nagyon reméli, nem kell sokat várnia a reménybeli beszerzőjére. A türelme rosszul működik mostanság.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1898&post=850631#post850631][b]Waritz Dania - 2022.08.05. 10:13[/b][/url]

Habár a Bagolykő és környéke néha ritka elitista helynek tűnik az itt megforduló ógazdag, csillogó vérű máguspalántái miatt, a magyar aranyvérű közösség közel sem olyan hatalmas, mint amilyennek első látásra saccolná az ember. Ebből, a némelyeknek fájdalmas tényből kifolyólag pedig akarva akaratlanul, kénytelen vagy megismerni felső kategória apraja nagyját, ilyen-olyan rendezvények keretein belül.
Szeretném, ha elmondhatnám magamról, hogy nem szoktam ítélkezni. Szeretném, ha azt is elmondhatnám, hogy az emberek arcát látva nem képzelek el egy személyiséget hozzájuk, ami alapján majd eldöntöm, hogyan is viszonyuljak az adott személyhez.
De sajnos egyiket sem mondhatom el.
Csak a mai ebédemhez szerettem volna hozzávalókat beszerezni. Nem mintha büdös lenne nekem az iskola kosztja, de egyszerűen utálok mások között enni, folyamatosan az az érzés kerülget, hogy MINDENKI azt bámulja, én hogy táplálkozom.
Valamint nem vagyok száz százalék biztos abban sem, hogy mennyire egészséges alig pár ezer diák számára ugyanazt a pár ennivalót elkészíteni. Meg amúgy is szeretem magamnak megcsinálni az ilyeneket, eltölteni vele az időt, megkóstolni, közben zenét hallgatni, és ideális esetben bugyiban meg oversized trikóban lengeni a konyhában - tiszta művészet.  
Szóval teljesen ártatlan célokkal mozdultam ki.
Hadd mondjam el, még véletlenül sem számítottam arra, hogy majd egy tömött piactéren ismerős arcokkal fogok találkozni.
Hogy mi a véleményem Zsoldos Alexről azon minimális két szó alapján, amit egész életünkben váltottunk egymással? Ha mi ketten lennénk az utolsó emberek a Földön (nem csak mágusok, az utolsó két létező, élő ember az EGÉSZ bolygón), és nekem ezer p*nám lenne, akkor inkább vízbe fojtanám magam. Ez a véleményem.
- Fuck no - egy teljesen természetes (NOT), és cseppet sem elhamarkodott (NOT) mozdulattal fordulok a richtig ellenkező irányba, ahonnan meg is csap a felsorakoztatott döglött halak bűze. Zseniális.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1898&post=852303#post852303][b]Szávay Edmund - 2022.09.07. 00:36[/b][/url]

A szívességeknek ára van. Ezt mindenki nagyon jól tudja, még akkor is, ha pitiáner dolgokról van szó. Ilyenkor jönnek az apróságok, egy-egy adag étel, kínos fotó, randi, akármi, aminek nagy pénzbeli értéke nincs, azonban szellemi annál jobban. Nem mondom, hogy nem fordult már elő velem ilyen, sőt, túl sokszor kértem néha szívességet, eddig azonban sosem kellett törlesztenem. Ezidáig. Mivel nekem laza napom van, vagyis lenne, megtaláltak. Miközben kényelmesen ültem az asztalom mögött és éppen az újságból olvastam ki a betűket, a kollegina már az asztalomon is ült. Reméltem, hogy végre az életben pornófilmes jelenetben lesz részem, azonban abból csak a szopás vetült ki a való életre. A mai napra titkárnő lettem. Vagy ez, vagy vigyázhatok a gyerekére.
Így adtam le a papírjait az Előkészítőben, vásároltam be, majd mentem el a postára felvenni egy csomagot, amit valamiért egy bagollyal se voltak hajlandó kiküldeni. Állítólag nehéz vagy törékeny, esetleg mind a kettő, nem tudom, annyi biztos, hogy a következő megállóm oda szólt. Még a talároshoz kellene bemennem - kezdem nem érteni a világot, hogy ha már mágia, minek ennyi séta -, és ebédszünetig kész. Azonban összefutottam egy régi, jó cimborával és beültünk egy kávéra. Sört akartam, de a munkaidő... nos, mindegy. Kellemes beszélgetésünk végeztével sikerült mindenkivel összefutni és rájönni, ebben a tetves világban csak én dolgozom, senki más. Annyira katyvasz lett a végére, hogy inkább dolgoznék, mintsem járkálnék. A vádlim tiltakozik a lépés ellen, majd aztán állok meg egy cigire. Ekkor veszem észre, hogy valami nincs rendben. Hol a csomag.
Hol a tetves csomag?!
A kávézóból kihoztam, megálltam, letettem talán, de mire visszarobogok a helyszínekre, sehol nincs. Vagy én öregszem és ez a szenilitás, vagy valaki eltette. Arcomon már gyűlik az ideg okozta morcos pillantás, amint megállok a téren és elkáromkodom magam. Szemem sarkából látok embereket, végül nemes egyszerűen állítok meg egy fiatal nőt, aki bizonyára járt a kávézóban. Vagy nem.
- Ne haragudj. Nem láttál egy ekkora csomagot? Barna papír, bélyeg, cím - mások emberek keresnek, én ezt. Röhögni akarok, de reménykedem, tényleg ő ült mellettem és nem más. Nos, mindegy.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1898&post=855777#post855777][b]Rothstein Elektra - 2022.11.03. 20:26[/b][/url]

Objektivitás. Egy valamire való riporter elsődleges ismérve. Kívülállónak maradni, minden elfogultságot mellőzve kezelni a kapott információkat, s azokból következtetéskén papírra vetni a puszta tényeket. Hősnőnk mindig is büszke volt sajátjára, azonban önmagával kapcsolatban már egészen más volt a helyzet. Reggelente a tükörben egy igazi harcost, egy mindent túlélő nőt látott, aki erős, ravasz, kitartó és bátor. Nagyobbat nem is tévedhetett volna. Ereje dölyfösség, kitartása folytonos menekülés, míg bátorsága félelmének kivetülése volt. Minderre az utóbbi hetek eseményei világítottak rá a maguk lelkileg és testileg egyként fájdalmas módján. Kezdődött azzal, hogy Marcell ismeretségük óta először úgy támadt vissza, hogy porba sújtotta Elektra összes rávetett vádját. Ellene fordította saját hibáit, melyre nem volt felkészülve. Miután a férfi elviharzott egy pillanatig csak állt némán, akárha az idő is megtorpant volna vele, majd akkorát ordított, hogy beleremegett a ház és földhözvágta mindkettejük bögréjét. A szilánkokká tört csészék közt véül térdre rogyott és csak zokogott. - Miért képes csak Ő kihozni belőlem azt a "kontrolmániás sárkányt"? Miért nem tudok megbocsátani Neki? - kérdezte elkeseredett dühvel. Abban a néhány percben szíve mélyéből gyűlölte érte Marcellt, amiért szembesítette jellemhibáival, melyeknek tényével kapcsolatban mindig is tévesen gondolkozott. - A rohadt életbe! Igaza van! Átkozott legyen a nap, amikor elkezdtem félreismerni magam! - szentségelt tovább fejben. Azután könnyeitől alig látva, remegő kezekkel összeszedte a porcelándarabokat, jól megvagdalva magát velük, hogy pálcája néhány mozdulattával összerakja őket. Felszámolta tehát a káoszt kívül, de lelke mélyén minden zavaros maradt. Ezután jött Mark erőszakos cselekedete, melynek nyoma valamiért nem csak a csuklóiról, de gondolataiból sem tűnik tova. Tudattalanja minduntalan visszacitálja, s vetíti elé, akár egy beakadt moziszalagon futó filmet. Annak a szörnyű éjszakának az emléke újra és újra megmérgezi álmait. Akárha valamiféle kígyómarás volna, ami lassan hatva végül majd megöli. Nincs nyugovása azóta. Éjszakánként felriad és hol Marcell, hol Mark hangját és szavait hallja. Képtelen pihenni, s ennek következményeit már érzi. Tenni igyekszik ellene. Ezért jött ma el a Piacra, melynek egyik eldugott kis zugában árulnak egy kevéssé közismert keveréket, amit "Álomhozó"-ként aposzrofálnak. Elizabetnek megvan a maga gondja, Rudolfhoz elvből nem fordulna, mégha viszonyuk egy elfogadható és tanult, felnőtt emberekhez méltó szintre is lépett. Azonban az idő sürgeti. Az újabb összeomlás árnyéka úgy lebeg felette, akár Damoklész kardja. El kell kerülnie, bármi áron. Imolának szüksége van rá és ezt többé nem felejtheti. Ennek fényében nem volt más választása. Maga kutatta fel a lehetséges gyógyírt és most eljött, hogy beszerezze. Arca fakó, szép ívű ajka cserepes, csuklóin zöldes színűek már a nyomok, de még mindig látszanak. Tisztán, élesen. Kifejező szemei alig csillannak. Alattuk sötét foltok éktelenkednek. Mindezek a fáradtság és a legyengülés egyértelmű jelei. Pedig szüksége van az erejére. Ott a lánya, a tanítás és az animágia. Ezek miatt kell újra talpraállnia.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1898&post=859006#post859006][b]Borlai Artúr Máté - 2023.01.29. 16:26[/b][/url]

Hogy különös-e újra itt élnem és dolgoznom? Nagyon is. Hiába volt az USA először egy kulturális sokk, az a durva, hogy visszatérve Magyarországra, az itteni falu, közösség, emberi mentalitás újból lesokkol. Mindenhol megvannak a rosszfiúk, a pletykás nénik és a hősködő felnőttek, de valahogy kint más. Itthon a varázslók fejlettebbek a mugliknál és szerencsére sokkal nyitottabbak, elfogadóbbak is, viszont akkor sem lehet összehasonlítani azzal.
Hogy hiányzik-e? Nem vagyok benne biztos. Újból Magyarországon szeretnék-e élni örökké? Abban sem.
Egyelőre nagyon keresem a helyem a világban, azt hittem, hogy könnyebben meglelem azt, ha már több helyet tapasztaltam meg, de nincs így.
A másik, amit nagyon keresek, az a Doxicid. A mester a múlt héten túl keveset rendelt be, így sajnos nem tudjuk elkészíteni a hop-port. Trükkös összetevő, mert frissen kell őrölni, azonban ha bekerül a csillogó porba, akkor nagyon sokáig megőrzi a hatását.
Hangoskodó árusok, kiabáló emberek, és a távolból feltűnő Pramberger szökevények között visz az utam. Nem nagyon jártam még erre korábban, a suli alatt nem különösebben hatott meg a piac zsúfolt, büdös hangulata, igyekeztem elkerülni.
A szükség és a kötelesség azonban nagy úr, így nyitott szemmel járva szemlélem a portékát. Út közben elhaladok egy gyümölcsös standnál, ahol vásárolok egy pár darab igazi, fanyar zöld almát, amit nagyon régen nem ettem.
A gyümölcs ropogását elnyomja a nézelődők és az árusok hangja, én pedig egyre mélyebbre hatolok a rengetegben, amikor is egy ismerős vörös tűnik fel előttem. A számban lévő falatot nagyon gyorsan elmajszolom, kezemben a félig megevett almámmal integetek neki.
- Regi, REGIII! - Jó, meg egy kicsit óbégatok is, mert nagyon sokan állnak közöttünk, nem biztos, hogy észre vesz. Az én hajam nem emel így ki a forgatagból.
Próbálom magam áttörni az oldschool shoppingoló tömegen, hogy meg tudjam közelíteni.
- Hát szia Redzsiná! Rég nem láttalak! - Köszöntöm vigyorogva, ahogy ölelésért tárom a karom. Mind a ketten odavoltunk a seprűkért, így gyakran összefutottunk a pályán és sokat beszélgettünk, hiába alattam járt. Szórakoztató társaság volt, rendszeresen valami hülyeséget csináltunk, amikor már a többiek hazamentek. A kedvencem a csillám csóvát húzó iskolai seprű volt. Aztán én elkerültem egyetemre, majd Amerikába, ő pedig auror lett.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1898&post=861384#post861384][b]Gyarmati Lora Manka - 2023.03.26. 22:04[/b][/url]

Még szoknia kell az itteni életet. Hiába telt már el lassan három hónap azóta, hogy visszajött az országba, még mindent újként él meg. Hogy bővítse ismeretségi körét, s potenciális visszatérő vásárlókat szerezzen, úgy döntött, hogy havonta egyszer szerencsét próbál a piacon.
A többi portához képest, az ő kis asztalkája és eladni kívánt termékei még csekélyek, sőt, mondhatni eléggé észrevehetetlenek, de ez sem tántorítja el attól, hogy mosolyogva ácsorogjon ott. Ő hisz az ásványokban, az olajokban, a növényekben, az ékszereiben, melyek egyediek és utánozhatatlanok és természetesen magában is. Veszteni valója nincs, hiszen az idejébe bőven belefér az, hogy egy fél napot itt ácsorogjon. Maximum majd úgy megy haza, hogy nem ad el semmit. Nem fog tőle a kardjába dőlni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1898&post=868823#post868823][b]Victoria Rosier-Krise - 2023.10.25. 10:20[/b][/url]

Kivételesen egyedül jöttem, hisz csak körbenézek, megveszem a dolgaimat, aztán az unokatesóim majd elhozzák. Egész jól megy már a munkamegosztás, főleg miután megértették, hogy nem kell mindent megcsinálni helyettem, nem fog letörni a körmöm.
Túlságosan is élvezem a mostani életem, ezt a szabadságot, amit kaptam, és valószínű ezt a férjem is látja, ezért nem is rajong annyira azért, hogy még mindig itt vagyok. Hát... én se rajongok sok mindenért, és azt határozottan állíthatom, semmi esetre sem fogok visszamenni abba a kúriába.
Szeretem a piacot, megvan a maga hangulata, pont mint Törökországban, és az sem érdekel, ha jóformán kinéznek innen. Már jó ideje innen szerzem be az alapanyagokat, és még sosem kellett csalódnom, nem úgy az utolsó beszállítóban, aki megpróbált hülyének nézni. Nem voltak illúzióim, tudtam, hogy mindig lesz valaki, aki megpróbál bepróbálkozni, aztán maximum csalódik egyet, hogy mégsem olyan könnyű engem bepalizni.
Épp az avokádókat szemlélem, mert azt otthonra is szeretnék, mikor meglátom Dávidot. Egyből felragyog az arcom.
- Szia, el is felejtettem megköszönni a segítséget. Az a jegyzet életmentő volt, de tényleg - hálásan pislogok rá, mert így talán idén megúszom, hogy megbuktassanak. Még mindig rosszul érzem magam a hülye köves tárgy miatt.
- Te is beszerző körúton? - pillantok rá, meg a dolgokra, amiket már beszerzett.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1898&post=869061#post869061][b]Bánffy Zsolna Alexandra - 2023.11.03. 18:54[/b][/url]

- És az mi? - mutatok ilyen édességszerűségre, és megint meg kell állni.
Szegény Domi nem tudja, mire vállalkozott, mikor engem kihozott ide. Úgy viselkedek, mint egy gyerek, de hát nagyon sok új és számomra ismeretlen dolgot látok, amik annyira lekötnek, hogy már nem is foglalkozok azzal, megnéznek. Pedig úgy fogom az eridonos kezét, mintha attól tartanék, hogy fogja magát és faképnél hagy.
Elnézem ezeket a szív alakú valamicsodákat, nagyon tetszenek, de továbbra sincs lövésem se arról, hogy ezt most megeszik, vagy kirakják dísznek.
- És tényleg emberek díszítik? - nézek a fiúra teljesen döbbenten, mert az árusnak nem hiszek. Tudom, hogy csak a pénz kell neki, és rágyúr az érdeklődésemre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1898&post=873024#post873024][b]Artemisia D. Rubya - 2024.01.31. 20:08[/b][/url]

Néhány dolog ugyan hiányzik neki Londolból és Spanyolhonból, de kíváncsi miket vesznek és esznek a magyarok. Meséltek neki róla, hogy itt is vannak piacok, ahol a legháziasabb dolgokat lehet beszerezni. Kíváncsisága hajtotta ide ezen a szombati délelőttön. Az idő ugyan kicsit csípős, de hét ágra ragyog a nap, amitől már alapból mosolygós a hangulata. Sárkányölős képzésének első hete után elmondhatja, hogy nem lesz könnyű dolga, de minden pillanatát élezi. Mugli fegyverismerettől a pálcás közelharcon és kezitusán át a túsztárgyalásig mindent érintettek az eddigi órákon. Ez utóbbi megy neki a legjobban. Valahogy minden szituációs gyakorlatból sikerült jól kijönnie. Akkor is, sikert ért el, amikor a nem az egyik csoporttársát, hanem oktatójukat, egy nagyon szigorú, már-már kegyetlen és hatalmas férfiembert kellett rábeszélni arra, hogy tegye le a pálcát. Az egyik esetben odáig elment a heyzetgyakorlat, hogy a partnere utána randevúra hívta. Ezt persze azonnal hárította. Kissé értetlenül állt a dolog előtt. Teljesen más itt minden, mint az angliai akadémián. Egészen különös légkör uralkodik az intézményben, vagy lehet, hogy ő változik? Érez magában ilyesmit, de egyelőre inkább annak tudja be, hogy élvezi a képzést és a Bogolyfalván töltött időt. Első hónapjának végén vissza kell térnie Londonba jelentést tenni, de addig is kihasznál minden adódó alkalmat arra, hogy beilleszkedjen ebbe az új és kellemes környezetbe. Fordítógyűrűjének hála kedélyesen cseveg éppen az egyik kofával a padlizsánkrém elkészítéséről, kezében egy szép nagy lila zöldséget tartva. Sosem evett még padlizsánkérmet, de nagyon érdekli milyen lehet. Mosolyogva hallgatja a receptet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1898&post=873700#post873700][b]Scheffler Ella - 2024.02.13. 23:38[/b][/url]

Milyen jobb programot tudtok, mint kora reggel felkelni és kimenni a nagyapával a piacra töltött bundáskenyeret enni? A fiúkat és Kamillát otthon hagytuk, a nagyi adott még egy puszit, mielőtt elindultunk. Jajj, megvolt az a jóleső varázs, hogy csak a nagyapával kiszabadulhatok egy kicsit; mindig elvan a többiekkel a kis falubéli klikkjükben, de néha azért ránk is szakít időt. Félre ne érts, nem hanyagolja el az unokáit, sőt, szerintem oda meg vissza imád minket, csak tudod, mindenkinek megvannak már a maga heppjei és apróságai erre a korra, amik boldoggá teszik- legalábbis nagymama ezt szokta mondani, ha nyávogok, hogy hol a nagypapa.
- Miért nem adtok hozzá édes recepteket is? - Már javában tömöm magamba a sonkás-sajtosat, és meg kell mondjam, a világom végre teljes. Marika néni töltött bundáskenyere messze földön híres azok közt, akik tudják, pontosan mit keressenek. Nagyapa csak a vállát vonogatja sajtos szájszéllel, és váltig bizonygatja, hogy az édes elcsapja a hasunkat. Hát nézzük meg Bálintot, az még a tejet se bírja. Pedig hányszor megpróbáltam elmagyarázni nagyapának, hogy ez nem úgy van, a laktózérzékenység súlyos (és csak akkor szoktam visszaélni ezzel, ha Bálint különösen nagy trógerként viselkedett).
- Vigyünk a többieknek is? - Én vinnék, Kamilla szeret enni, meg amennyi energiát mostanában felemészt a pankrátorkodása Bálinttal, ráfér a fejlődő szervezetére a kalória. Viktornál meggondolnám kétszer is, ő az agyára gyúr; helyes, ne is legyen olyan, mint Bálint, pedig azt a majmot is szeretem, főleg, ha alszik. Legalább Bálint a bátyám, és visszafogja az agymenéseit otthon valamennyire. Ha olyan lenne, mint a három rémálmom az előkészítőből, már sírnék.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1898&post=875002#post875002][b]Kállai Lénárd - 2024.03.15. 13:35[/b][/url]

Pár osztálytársam ajánlotta, hogy nézek le bagolyfalvára nézelődni. Egyik délután elhatároztam magamat. Összepakoltam és ki osontam. Szerencsére senki nem vett észre. Azt hiszem. Mosolyogva tettem meg oda felé az utat. Nagyon vártam, hogy láthassam a nevezetes bogolyfalvát. Már félúton voltam amikor egy hangot hallottam a távolból. Nem figyeltem rá inkább tovább mentem. Mikor oda érkeztem körbenéztem. Mindenhol boltok voltak. Nyüzsgött a sok embertől.
– Csak ne lásson meg valaki akit ismerek – reménykedtem. Egy ismerős alakot pillantottam meg. Ijedten körbenéztem. Majd az ember forgatagban elillantam. Egy bolthoz értem amin az állt, hogy: “Könyvek és régiségek”. Érdeklődve bementem. Körbenéztem a boltban. Találtam is egy könyvet amit érdekesnek találtam.
– Ez segíthet a gitár tanulásban – mert a címe az volt, hogy: “Gitározás alapjai és a következő lépések”
Kifizettem gyorsan a könyvet és az új szerzeménnyel kiléptem a boltból. Elindultam az egyik irányba. Volt nálam egy kicsi övtáska. Kicipzároztam és bele nyúltam. És csak reménykedtem, hogy benne hagytam azt ami kell nekem. Amikor végre megtaláltam amit kerestem felmutattam.

– Végre megvan a zenelejátszóm! – az egyik tanárom elvarázsolta, hogy tudjam hallgatni. Betettem a fülembe és elindítottam a lejátszási listát. Felcsendült az egyik zene. Elkezdtem nyugodtan sétálni és elmélyültem a gondolataimban. Arra nem is figyeltem merre megyek. A zene vezetett. Amikor feleszméltem egy érdekes helyen találtam magamat. Kivettem a fülemből a fülhallgatót és körbenéztem.
– Hol vagyok? – kérdeztem aggodalommal a hangomban. Nem volt ismerős a hely. Elindultam az egyik irányba, de csak még jobban elkavarodtam. És szembe rengeteg ember jött. Az egyik meglökött és kiverte a kezemből a tárgyat amit eddig szorongattam. A lejátszó kiesett a kezemből és leesett a földre. Ahogy le érkezett szét tört. Gyorsan felvettem a földről, de tiszta víz volt. Zsebre vágtam és tovább haladtam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1898&post=875563#post875563][b]Ohridszki-Füst Marfa - 2024.03.28. 21:05[/b][/url]

Csendben válogat a zöldséges standon. Mágához képest egész jól megtanult már főzni, ezt a még mindig életben lévő Álmos is bizonyíthatja. A mai vacsorához igyekszik bevásárolni. Túlméretes kabátjában is kifejezetten látszik háta görbesége, ahogy behajol a padlizsánokhoz, hogy válogasson. Ránott zöldségek lesznek és tartár mártás. Egyszerű, de nagyszerű fogás ez, ami nem terheli meg egyikük gyomrát sem, ami igen fontos tényező. Arra már igen hamar rajött, hogy nehéz ételek fogyasztása után nem tudja kipihenni magát. Az pedig egy újkeletű felfedezés, hogy a húsoktól megváltozik az illatuk. Ezt talán Adelina mesélte nemrég és azóta Marfa bizony erre is figyel. A piac nyüzsgését sikerrel kizárta mindeddig, s mindez nem esett nehezére. Az őt körülvevő számtalan érzelem most csak morajlás, és némi színjátszó folt látótere határán. Nincs rá komoly hatással semmi. Nem tolakodik be érzékelésébe egyetlen erőszakos vagy harsány érzés sem, pedig biztosan akadna néhány. Békében vásárol tehát, ami a vele mostanság történtek fényében igen nagy önuralomról vall. Minden nap dolgozik azért, hogy teste, lelke és elméje épsége ilyen jó állapotban legyen. Ma is jógával kezdte a napot, majd végzett néhány tudatrendező gyakolatot, meditatív zene mellett. Csak ezek után lépett ki a külvilágba, kis kék háza védelméből. Egyik kezében egy jókora padlizsán, a másikkal haját simítja el arca elől, hogy azután füle mögé tűrje. Halk szóval szólítja meg az eladót, de az nem fordul felé. Egy zacskót szeretne csak kérni.