36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Ohridszki-Füst Marfa összes RPG hozzászólása (12 darab)

Oldalak: [1] Le
Ohridszki-Füst Marfa
Bogolyfalvi lakos


~Kiérző~
RPG hsz: 60
Összes hsz: 65
Írta: 2023. január 7. 15:27 Ugrás a poszthoz

Thorsten Löwenhetz

Érintetlennek tűnő, hófödte táj tárul szemei elé, ahogy a part mentén sétál. Ébredés után fél órát jógázott, felet pedig meditált. A reggelit letudta egy kis csokis gabonapehellyel és tejjel, hogy azután sétára indulhasson és békés csendben, érzelmi lenyomatoktól teljesen mentesen töltse év eleji szabadságát. Végig dolgozta az igen sűrű ünnepi időszakot. Karácsony másnapjának estéjén pedig még élőznie is kellett, mert mentora hangszálgyulladás kapott. Egészen jól sikerült leadnia a best of interjúkból összevágott adást, bár nagyon kimerült mire befejezte. Szóval okkal vágyott már a csendre és a magányra. Otthonában is akadt némi teendő, amire időt kellett szánnia. Egyre szebbnek és kényelmesebbnek érzi kis kék menedékét. Éjszakái az első estétől fogva nyugodtak, aminek hála lelkiállapota kiegyensúlyozottnak mondható. Egész jól belejött a festő terapiába is, amivel a zene mellett kiegészíti harmonizáló terápiáját. Álmossal is minden rendben, szóval boldogabb talán nem is lehetne. Kabátja megbűvölt zsebéből előhúz egy zacskót. Illatos és puha mézeskaláccsal van tele, amit karácsonyra kapott mentorától, hálából amiért helyettesitette komolyabb gyakorlat nélkül.
Ohridszki-Füst Marfa
Bogolyfalvi lakos


~Kiérző~
RPG hsz: 60
Összes hsz: 65
Írta: 2023. január 8. 08:48 Ugrás a poszthoz

Thorsten Löwenherz

Szájában egy félig elfogyasztott csillaggal álldogál és elmerül saját belső világában. Ösztönösen rág, majd nyeli le az utolsó falatot. Élvezi a tényt, hogy nem érez és gondol semmit az ég világon. Másokat talán megrémítené az üresség ilyen intenzív átélése, ám Marfa számára ez maga a megtestesült nyugalom állapota. Haján megcsillan a téli fény. Megbűvölt, fakószürke, kissé túlméretes kabátja jól átmelegíti. Hótaposójában és belegyömöszölt szárú farmernadrágjában, levágott ujjú kesztyűjében és kötött fejpántjában egyszerű túrázó benyomását kelti. Lassan lélegzi be a hideg, tiszta levegőt, karjai teste mellett lógnak, a süteményes zacsókt alig fogja, az mégsem esik le a földre. Pillái sem rezzennek, ahogy egyenesen előre mered. Ebben a fura, neki megnyugtató tudatállapotban rekedve áll percekig. Azután egyszer csak, elönti a boldog izgatottság harsány katyvasza és töredék időnyi lelki békéje menten tovatűnik. Ezek nem az ő érzései. Ebben egészen biztos. Valami hideg és nedves dolog van a kezénél, eszmél rá hirtelen. Lepillant, s azonnal megérti mi történt. - Szia Kishaver! Szeretnél egy falatot igaz? - hajol le a kutyához és ujjait finoman érinti az eb fejéhez, miközben tudatát megnyitja az állatból áradó érzéseknek. Boldog izgalom, gyermeki játékosság és kíváncsiság árnyalja a feltétlen szeretet színeit. Kutatni kezd ujjaival és hamar rá is lel a nyakörvére. Tömény, váratlanul nagy erejű érzések csapódnak lényének, amiktől megszédülve fenékre huppan. A külső szemlélő úgy láthatja mindezt, mintha a jószág vette volna le a lábáról lelkes örvendezésével. Valóban kedvesen csahol és nyalogatni igyekszik Marfa arcát, mire ő nevetni kezd, majd tisztes távban elkerülve a bőr szíj érintését, tovább abalygatja a kutyát. Szereti az állatokat. Velük sokkal könnyebb dolga van, mint az emberekkel. Mivel bennük kevés a negatív érzés. Akad persze, de azok a teremtmények is csak a gazdájuk emócióit tükrözik, vagyis azt, ahogyan bánnak velük. Ezt a kutyát viszont nagyon szerethetik, mert minden érzés, ami belőle ömlik, az ezt bizonyítja. Napsugaras, boldog és elégedett jószág.
Ohridszki-Füst Marfa
Bogolyfalvi lakos


~Kiérző~
RPG hsz: 60
Összes hsz: 65
Írta: 2023. január 16. 07:58 Ugrás a poszthoz

Thorsten Löwenherz

Örömét leli a kedves és vidám kutyával való játszadozásban. Olyan érzést él át vele, amilyenekhez hasonlót csak ritkán. Az önfeledt öröm egyfajta buborékba zárja őket, ahogy hemperegnek a hóban, mint diós kiflik a porcukorban. Azonban ennek egy szempillantás alatt vége szakad, amikor az ebet elhúzzák felőle. A látómezejében így most felbukkanó férfi pedig, feltehetően a gazdája személyesen, beszélni kezd hozzájuk. Marfa egy árva szót sem ért belőle. Szomorú kék szemeiben ez vissza is tükröződik, ahogy a móka vége miatt érzett bánat. Felkönyököl és pihegve figyeli az eseményeket, vagyis a kutyát, aki bűnbánóan les felfelé az úrra, majd tekintete megakad a másik eben és akaratlanul is rámosolyog. Hallja közben, hogy valamit talán neki mond a férfi, ám sajnos hasztalan beszél hozzá. Az iskolában az orosz, vagy a finn volt a kötelező nyelv és ő az előbbit választotta. Munkahelyén pedig az egyetem alatt tanult angolt preferálták. De németül, ha jól hallja a vele szemben álló nyelvét, egyáltalán nem tud, egy mukkot sem. - Bocsánat de, nem értem... - mentegetőzik fejét rázva, de fel egyelőre nem kel a földről, még erőt gyűjt hozzá. Az ismeretlen viselkedéséből viszont annyit kihámoz, hogy nem haragszik sem rá, sem a kutyájára. Kisvártatva a felé nyújtott kezet Marfánk ösztönösen elfogadja, s ahogyan törékeny ujjai a férfi erős karjára fonódnak, már áradnak is felé a nevezett érzései. Lenyomatában van büszkeség, magabiztos határozottság, vágyakozás, vidámság, ecsetvonásnyi aggodalom és egy olyan valami, amit nem képes azonosítani. Tömény és erős emóciók haladnak át lényén, mint valamiféle bódító, csábító parfüm illata. Ugyanazok, amik az imént ledöntötték a lábáról a nyakörvről, csak még esszenciálisabb kiadásban. Pupillái kitágulnak, ajak elnyílik hatásukra. Rövid epizód ez, ám annál intenzívebb. Ha a másik nem tartaná, biztosan megint fokhagymagerezd hátsójára huppanna. - Köszönöm...Azt hiszem - szólal meg kissé karcos hangján, miután akarattal lefejti magát a kabátba bujtatott segéd kézről. Tiszta hó lett mindene és a mézeskalácsos zacskó is valahol odalenn hever mögötte. Haja arcába hullva, kócos, havas kupacként ül fején. A csípős hidegtől és a játéktól pedig még ki is van kicsit pirulva. Lélegzete párája felhővé válva hagyja el tüdejét. Rámosolyog a férfira, majd kutyáira.  
Ohridszki-Füst Marfa
Bogolyfalvi lakos


~Kiérző~
RPG hsz: 60
Összes hsz: 65
Írta: 2023. január 16. 13:39 Ugrás a poszthoz

Mészáros Z. Csongor

Évekkel ezelőtt írt cikket a terápiás farmról és dogozott is ott egy hetet önkéntesként. Segített ahol csak tudott, miközben képességét titokban használva fejlesztette. Ha azt vesszük ő maga is terápiában részesült ez által. Bár erről csupán ő maga tudott. Itt ismerkedett meg a vezetők fiával, akivel azóta is tartják a kapcsolatot. Közös szeretetük az állatok iránt, valamint a tény, hogy mindketten nagy testvérek, segítette barátkozásukat. Marfa számára a gyerekek és állatok tisztán elkülönülő  emóciói könnyebben azonosíthatók, így egyszerűbben megtalálja velük a közös hullámhosszt. Ez a farmon sem volt másképp. Hasznos tapasztalatokkal lett gazdagabb, amikért mind a mai napig hálás. Írásával igyekezett mindezt viszonozni, aminek köszönhetően talán sokakhoz eljutott a hely híre. Ha azóta egy gyermekkel többnek is segítettek általa, ő már elégedett. Ezen a reggelen, meditációját és levendula teáját letudva pedig elindult, hogy találkozzon Mézgával. Bagolyban egyeztek meg hová menjen Marfa, aki a tőle megszokott, kissé túlméretes holmijaiban, haját felkötve lépkedett, elveszve a maga békés belső világában. Kiürítte elméjét, elcsendesítette szívét és gondolatait. Szomorú kék szemei felhősen meredtek a tájra, alig pislogott. Elmerült a lelkében létrehozott, érzelmektől mentes ürességben.
Ohridszki-Füst Marfa
Bogolyfalvi lakos


~Kiérző~
RPG hsz: 60
Összes hsz: 65
Írta: 2023. január 18. 21:54 Ugrás a poszthoz

Thorsten Löwenherz

Érdekesen fogalmaz a férfi, és nem csak az eltérő anyanyelvek miatt hatnak másként szavai. Ezt állípítja meg magában, de szerényen elmosolyodik a hallottakra. Édesnek tűnik ezek szerint. Ám legyen, ha ő mondja. Hisz neki, a maga felé lévő fenntartásait most kicsit félretéve. Mert bár elég zárkózott természet, s képessége okán csodabogár még a mágusok közt is, Marfánkat azért nem ejtették fejre és igenis nőből van. Tekintete elárulja tehát, hogy értette a burkolt bókot. Nem volt nehéz felismernie, hiszem a vele szemben állóból sugárzik a flörtölési hajlam. Érzelmi lenyomatának egyik alapjegyeként ki is érezte. Meg persze az sem mellékes szempont, hogy van egy öccse, aki miatt elég jól ismeri az erősebbik nemet. - Okos kutya, tudja mi a jó neki és a gazdájának - pillant az ebre, aki mintha visszamosolyogna rá, úgy csahol egyet. A másik állatot is szépnek találja, de a collie, úgy is mondhatná, elrabolta a szívét. - Az álmok istene és az, aki vállain tartja a világot... - felhősödik el egy másodpercre tekintete - Nagyon szép nevek és találóak - jegyzi meg ezután és megérinti Morpheus, majd Atlas fejét. Az érzelmeket most kicsit blokkolja, de így is felismeri őket. Megnyugvással tölti el, hogy mindkét jószág alapvetően boldog és elégedett. - Mintha valahol már hallottam volna önről... - mondja elgondolkozva, hogy azután rájöjjön egykori kollégája, a sport rovat vezetője emlegette néha. A férfi udvarolt neki egy ideig, ám annyi gőg és kemény tesztoszteron hatotta át minden emócióját, hogy kénytelen volt hamar megálljt paracsolni az egésznek. - Ohridszki Marfa, nagyon örvendek - viszonozza a bemutatkozást anélkül, hogy ismét kezet nyújtanának egymásnak. Emellett csak rövidített nevét árulja el Löwenherz úrnak. Valami azt súgja, az is épp elegendő lesz számára. - Sűrűn szoktak errefelé sétálni? - kérdezi kedves kiváncsisággal a kutyák és a férfi közt járatva csillogó, szomorkás kék szemeit, majd míg a választ hallgatja lesöpri a havat a kabátjáról és igyekszik a haját is kicsit megigazítani. Nem olyan fontos neki a külcsíny, de egy szintet azért szeret elérni. A minimum az, hogy nem kócos és ázott, mint valami szerencsétlen veréb.
Utoljára módosította:Ohridszki-Füst Marfa, 2023. január 24. 07:11
Ohridszki-Füst Marfa
Bogolyfalvi lakos


~Kiérző~
RPG hsz: 60
Összes hsz: 65
Írta: 2023. január 24. 08:50 Ugrás a poszthoz

Thor

Ahogyan egyre jobban belefeledkezik a beszélgetésbe háta úgy görbül megfelé. Hajlása úgy festhet, mintha valami nagy súly nehezedne vállaira, pedig csupán örökölt gerincbántalmának jól látható tünete köszön vissza tartásán. Igyekszik kihúzni magát, de lapockái íve még így is kabát alá rejtett szárnyakra emlékeztet. Nézték már ügyetlen animágusnak miatta néhányszor, pedig távol áll tőle ez a fajta mágia. Elég neki saját képessége. - Rendben, Thor - mosolyog a férfira, miközben konstatálja, hogy jól emlékezett. Valóban a sport rovatban olvashatott, hallhatott a férfiról. - Köszönöm, az öné is kellemes hangzású - fogadja visszafogott örömmel a nevére kapott dicséretet, majd viszonozza is gyorsan. Bánatos szemei hol a vele szemben álló arcán, hol a két kutyán pihennek meg, vigyázva ne érezze egyikük sem úgy, hogy bámulja őket. Nem ér hozzájuk így most csak saját érzéseit éli meg, melyek kellemeseknek mondhatók. Szeret beszélgetni, embereket és az ő személyes történetüket megismerni. Nem hiába lett annak idején riporter. Ezért sem siet a távozással. Érdeklődés ébredt benne a villámok ura iránt, s ahogyan látja, ez talán kölcsönös. - Igen, szláv eredetű és, ha jól rémlik, a keresztnevem azt jelenti, hogy tanító asszony - feleli kissé elgondolkodva. Sosem foglalkoztatta ez a dolog, így lehet pontatlanul is mondta. Egyszer megnézte mindkét keresztneve mögöttes tartalmát, ám valahogy nem érzi egyiket sem magához illőnek. Viszont mivel szüleitől kapta őket, így feltétlen ragaszkodik hozzájuk. - Fognak, főleg ha ilyen kellemes társaságban lesz részük a hölgyeknek - reagál a bókra, ám attól tartva, hogy ezt a férfi biztatásnak venné, odahajol a colie-hoz és simogatni kezdi - Igaz Morpheus? - cirógatja tovább az állatot, aki erre válasz gyanánt megnyalogatja arcát. Marfa átengedve magán a kutyából áradó boldog örömet, jóízűt nevet, majd pár pillanat múltán, nehéz szívvel elválva új barátjától visszaemelkedik eredeti testhelyzetébe. Haja még mindig kusza, hiába próbálta helyre egyengetni rakoncátlan fürtjeit, azok nem engedelmeskednek neki soha úgy, ahogy szeretné. - Igazán kedves. Azt hiszem jól esne egy forró ital ebben a cudar időben - mosolyog a férfira, majd finoman megérinti a karját, utat nyitva az érzéseknek. Mondjuk úgy, leellenőrizve szándékait. Megrmeg a heves áramlástól, mely lényét át meg átjárja. Magabiztos és energikus. Tele erős emóciókkal, meg azzal a különös érzéssel, amit Marfánk most sem tud hová tenni. Gyorsan el is húzza törékeny kezét és elmerül a maga kis világában a másodperc tört részére. Képtelen azonosítani, vagy akár csak behatárolni amit tapasztalt. Azt sem tudja eldönteni, hogy valóban Thorból áradt az érzés, vagy a sajátja volt. Ez elbizonytalanítja. Több időre van szüksége.
Ohridszki-Füst Marfa
Bogolyfalvi lakos


~Kiérző~
RPG hsz: 60
Összes hsz: 65
Írta: 2023. január 29. 11:38 Ugrás a poszthoz

Thor

Kerülve az újjabb véletlen vagy akaratlagos érintést áll karjait fázósan összefonva mellkasa körül, miközben sarkán lassan billeg előre-hátra. - Neem - legyint aztán szerényen mosolyogva - Az nem az én asztalom - folytatja, és ha már így alakult kicsit inkább ő igyekszik kérdezősködni. Kíváncsi rá, hogy milyennek mutatja magát a férfi, s hogy az, amit kifelé sugároz összhangban van-e léleklenyomatával. - Ön mivel foglalkozik? Jól értettem, jégkorongozó? - teszi fel kérdését, majd csak mosolyog arra amit Thor a kutyáiról közöl. - Valóban lehengerlőek - simogatja meg Atlas fejét is, akiből közben örömöt és játékosságot érez kiáradni. Talán neki is el kellene gondolkozni egy kutya örökbefogadásán most, hogy van kertje. A macskákkal sosem jutott dűlőre. Bennük túl sok az önérzet, a felsőbbrendűség és ritka, amelyik annyi szeretetet ad, amennyit egy kutya. Akadnak persze, csak ritkábbak az ilyen egyedek. - Szívesen. Esetleg még át is vehetem Morpheust, ha már ennyire megkedvelt - reagál beleegyezően a forralt borról és az addig tartó sétara való meghívásra. Amire képessége híján biztosan elutasított volna. Viszont mivel semmi olyat nem érzékelt, ami aggaszthatná, boldogan mond igen a sétára a férfival és kutyáival. Otthon csak magányosan üldögélt volna egy könyv társaságában. Vagy festett volna valamit. Ez eddig sokkal kellemesebb időtöltésnek tűnik minden különösségének ellenére, vagy épp azok miatt.
Ohridszki-Füst Marfa
Bogolyfalvi lakos


~Kiérző~
RPG hsz: 60
Összes hsz: 65
Írta: 2023. március 28. 21:25 Ugrás a poszthoz


Mészáros Z. Csongor


Talán tényleg egy másik dimenzióban él néha. Egy olyanban, ahol csend van és semlegesség. Nincsenek érzések, csak a semmi békéje. Halakként csillagjegyűként, akinek ráadásul Vízöntő az aszcendensse ez szinte már elvárás. Hajlama az elmélyülésre kicsi korától megvan. Képessége megmutatkozása előtt is befelé figyelő gyermek volt, akinek azonban mindig akad egy-egy különc ötlete, amit viszont sosem mert csak az anyjának és később öccsének elmondani. Szomorú kék szemei megrebennek, ahogy észreveszi az integető fiút. Mosolya lassan szélesedik, de annál barátibb. Kicsit megszaporázza lépteit, mire belefut a kruppba. - Hát szia! - áll meg és hajol le, hogy megérintse. Hagyja átrobogni a lelkesedést és örömöt, ami a lényből felé árad. - Nagyon fürge vagy ám, tudod! - cirógatja, majd amikor beéri őket Mézga felegyenesedik. - Szia! De jó, hogy látlak! Hogy vagy? Szüleid, jól vannak? Hogy megy a farm? - teszi fel sorban a legfontosabb kérdéseit és bár meg nem öleli a fiút, azért vállára csúsztatja kezét. Igyekszik nem engedni át az érzéseit. Nem szeretne kémkedni. Mégis ott bizseregnek ujja hegyén az emociók, készen arra, hogy Marfa utat engedjen nekik. Míg a válaszokat hallgatja végig nagyon figyelmes tekintettel nézi a fiút. Nem kalandozik el a figyelme. Tud összpontosítani, ha a helyzet megkívánja és érdekli is az akivel beszélget. Márpedig a kedves barátja szavai nagyon is érdeklik. Néha visszavágyik a farmra, ahol olyan érzése volt, hogy megtalálta a megnyugvás egyik kis szigetét.
Ohridszki-Füst Marfa
Bogolyfalvi lakos


~Kiérző~
RPG hsz: 60
Összes hsz: 65
Írta: 2024. január 17. 18:28 Ugrás a poszthoz

Adelina


Félreértés ne essék. A kedvesség és megértés, amit a nő iránt mutat teljesen őszinte és valódi. Épp neki lenne kifogása, aki maga is különös teremtmény és a manók jobb barátai, mint saját fajtája, a mágusok többsége valaha is volt. Ugyan dehogy. Azonban látta már a szerelem megannyi színét a bimbózó halványrózsától a kicsorduló vér mélyvöröséig, hogy tudni akarja mit is érez valójában Álmos választottja. Ha érez egyáltalán bármi számára érzékelhetőt. A holtaknak nincs érzelmi lenyomata, viszont Adelina a két világ határának megtestesülése. Amikor először találkoztak, akkor nem tudta letapogatni. Saját maga is fel volt zaklatva és a többiek érzései elborították. Zsanna színei különösen harsányak és erősek voltak. Aztán az sem hagyja nyugodni Marfát, hogy mi van akkor, ha azért nem tudta csak hosszas kínlódás árán lekövetni öccsét, mert esetleg a nő közelsége valahogy blokkolja vagy leárnyékolja előle Álmost. Mindezt csak akkor tudja kideríteni anélkül, hogy felfedné képességét, ha egy jó indokkal kettesben marad Adelinával. Adódik is az örömteli alkalom. Testvére ugyanis nem rég megkérte szerelme kezét családjuk birtokán. Értesülve erről hősnőnk a maga hajlott hátú veréb megjelenésével és halk szavú módján azt javasolta, vegyék meg együtt a menyasszony ruháját. Segít választani és amúgy is ez olyan dolog, amit általában nők egymásközt szoktak elintézni a nagy nap előtt. Ezért van itt egy előre megbeszélt helyen, a korán sötétedés idején, hogy ezt megtegyék. Az idő kedvez a vámpír nőnek. Teljes a sötétség, ám az üzletek több órán át nyitva vannak még mindenütt. Lesz bőven idejük megtalálni a tökéletes ruhát, s Marfának is adódik alkalma arra, hogy megismerje lehendő sógornőjét. Akkor valóban nyugodt szívvel adhatja majd áldását a frigyre, bár ezt már így is megtette szíve méllyén. Legyenek boldogok. Ennek ellenére mindenképp szeretné tényleg megérezni Adelina színeit.
Ohridszki-Füst Marfa
Bogolyfalvi lakos


~Kiérző~
RPG hsz: 60
Összes hsz: 65
Írta: 2024. január 17. 19:28 Ugrás a poszthoz

Adelina
öltözet


Összehúzza magán túlméretes kabátját, ami elrejti hajlott hátát a világ elől. Elbűjik a szövetben, mint egy fázós kismadár. Szerencsére nem kell soká téblábolnia a nyüzgésben, mert megjelenik a nő a maga éteri valójában. Hogy lehet valai ennyire nem evilági szépség? Teszi fel magának a kérdést. Viszont meg már nem válaszolja. Egyszerűen csak megérti mi vonzotta hozzá Álmost. - Szia - köszön vissza egy lágy mosollyal nézve végig Adelinán. - Negyon szép és csinos vagy - mondja meg neki amit gondol. Visszahúzódó ugyan és kicsit szórakozottnak is tűnhet talán, de őszinte jellem. - Majd igyekszem. Megígérem - fogadja el a neki szánt feladatot. Közben megnyitja képessége csatornáit és akár egy rádiót, próbálja ráhangolni a nő frekvenciájára. Tekintete megpihen a sötét szemekben egy talán a vámpírnak hosszabbnak tűnő pillanatra. Nézni és látni is igyekszik egyszerre. - Igen, én is várom. Még nem is kértem tőled bocsánatot, hogy amikor először találkoztunk olyan furán viselkedtem az elején - mosolyog kedvesen, miközben egyúttal taktikát is vált, mivel a közvetett módszer a túl sok beszűrődó fals érzésminta miatt nem működik. Közelebb húzódik és megérint Adelina karját. - Most jövök rá, hogy igazából még nem is gratuláltam neked! - öleli meg leendő sógornőjét amennyiben az hagyja és nem érzi ezt tolakodásnak a részéről. Ha viszont megteheti, úgy azonnal kinyit minden kaput magában és koncentrál a nő testéből áradó esetleges jelekre. Letlégyen az bármilyen halvány, érzékelni szeretné. Figyelme fókuszált, míg szemei csukva vannak a jobb színlátás érdekében.
Ohridszki-Füst Marfa
Bogolyfalvi lakos


~Kiérző~
RPG hsz: 60
Összes hsz: 65
Írta: 2024. január 17. 20:36 Ugrás a poszthoz

Adelina


Elfogultnak érzi a rá mondott dícsérő szavakat. Az azt megelőző mondat megmosolyogtatja. Emberként öltözni. Hiszen Adelina ember igazából, csak egy kicsit több bizonyos dolgokban, másokban meg kicsit kevesebb. Marfa nem tekint rá másként mint egy nőként, akit a testvére annyira szeret, hogy képes legyen megkérni a kezét. Ez lehet nem a legbiztonságosabb logika, de mégsem változtat álláspontján. A nő reakcióit látva a nem messze tőlük felhangzó kiabálásra megérti mire gondolt, amikor arra kérte szóljon rá, ha nem volna elég emberi a viselkedése. Milyen messziről hallasz meg hangokat? - kérdezi, hogy inkább magára terelje róluk sógornője figyelmét. Aztán ez még jobban sikerül azzal, hogy megöleli. Életveszélynek teszi ki magát. Erre kicsit későn jön rá, de amit akart azt elérte. Látta. Igen. Egy villanást látott belőle. Az erdő mély zöldjének békéjét, a szerelem vörösét és a halál árnyékát, ami minden színt sötétbe borított. Olyan volt akár a füst. Ugyanolyan koromszín puha füst, ami miatt nem érzékelte Álmost tisztán és élesen akkor este, csak sokadik próbálkozás után. Igaznak bizonyult feltételezése. Annyira lefoglalja ez az eszmefuttatás, hogy nem is retten meg Adelinától. Ráemeli szomorúságtól mindig felhős kék szemeit. - Nekem kell bocsánatot kérnem tőled. Nem voltam hozzád őszinte - kezdene beszélni, hogy megmagyarázza vakmerő viselkedését, de elcsörtet mellettük a kiabálók hada, akiknek érzéseitől megtántorodik. Annyi elán van bennük, annyi harsány szín, hogy még a szemeit is szorosan össze kell zárnia, hogy ki tudja őket zárni a lényéből. Ezért nem valók neki az ilyen zajos nagyvárosok.
Ohridszki-Füst Marfa
Bogolyfalvi lakos


~Kiérző~
RPG hsz: 60
Összes hsz: 65
Írta: 2024. január 19. 12:07 Ugrás a poszthoz

Adelina


Érdekes lehet ilyen kiterjedt és erős érzékelés birtokában lenni. Valahogy hasonlónak tűnik saját képességéhez. Neki is sokszor akad gondja az összefolyó színekkel. Nehéz egy bizonyos lenyomatra koncentrálnia olyankor, amikor sok ember veszi körül. Bólogatva hallgatja Adelinát, aztán hirtelen ötlettől vezérelve megöleli. Ezzel végre sikerül érzésmintát vennie róla. Azonban tettének nem várt következményeként felszínre tör a nőben a vérvágy. Még időben sikerül megfékeznie. Viszont ez Marfát arra készteti, hogy szinte szó szerint színt valljon. - Biztosan tudsz az Öcsém képességéről - feltételezi, hogy Álmos már beavatta álomjáró mivoltába szerelmét - Nem csak neki van. Nekem is jutott. Képes vagyok érezni az emberek érzeseit, de téged meg kellett érintenem hozzá - mondja el a lényeget, hogy azután várakozva emelje szomorú kék szemeit jövendőbeli sógornőjére. Reméli így értelmet nyer előbbi viselkedése. Ezalatt sokan jönnek-mennek körülöttük. A hangos banda is elvonul, ami megzavarta őket. Marfa kissé kibillen miattuk lelki békéjéből, de hamar visszatalál a nyugvópontjára.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Ohridszki-Füst Marfa összes RPG hozzászólása (12 darab)

Oldalak: [1] Fel