A szerdai és szombati piacnapon megtelik a boglyas tértől nem messze fekvő, téglalap alakú, füves terület, Bogolyfalva piactere, ahol helyi és átutazóban lévő árusok kínálják legkülönfélébb mágikus portékáikat. A szorosan egymás mellé tolt padok színpompás labirintusba vezetnek, a piacnak ilyenkor önálló utcái és sztrádái nyílnak, ha nem figyelsz, könnyen eltévedhetsz itt. A szerény standok között komoly, többemeletes sátrak is állnak, néha vészesen az út fölé billenve.
Ne lepődj meg, ha doxik röppennek el a fejed fölött, nyomukban az őket seprűvel kergető kofa, vagy, ha gyíkpetét nyomnak a kezedbe, hogy rád sózzák azt. A kaotikus kavalkádban mindent megtalálsz, amit keresel. HA elég ügyes vagy, a szóbeszéd szerint akár egy uncia méregdrága gyurgyalagcsipát is a pult alól.
Ám estére kiürül a piactér. A padok üres csontvázakként sorakoznak a letaposott fűben, a csöndben szemetet hord a szél, bezárnak a piac körül álló üzletek is.
Utóbbiak nemcsak piacnapokon, de a hét többi napján is nyitva állnak. A teret körülöleli többek között a pékség, a közért, a játékbolt, a pálcakészítő műhely és egy fodrászatot és szépségszalont ötvöző csinos kis helyiség. Föléjük a kastélynak beillő dilibolt, a Poénpalota magasodik.
Engedj a friss fánk illatának vagy a palotából kiszűrődő kacagás csalogatásának!

Szombat délelőtt. Kíra a piactér színes kavalkádja felé igyekszik elmaradhatatlan csíkos szatyrával, amit egyébként annak idején még az ispotályból tulajdonított el. Ma kifejezetten jó hangulatban ébredt, ami a megjelenésén is tükröződik. Kivételesen kifejezetten összeszedetten néz ki önmagához képest legalábbis, mustársárga combközépig érő szoknyát visel fehér ujjatlannal és egy kissé már elrongyolódott vászoncipővel. Kellemes tavaszi idő van, de kissé fúj a szél, így aztán indulás előtt magára kanyarította Adam bőrdzsekijét. A férfinak így nap közben úgysem kell és mikor legközelebb felveszi még örülhet is, hogy kíraillatú lett. Szettjéhez épp csak a bevásárló szatyor nem passzol igazán, emiatt igazán nem zavartatja magát.
A piactér szélén megáll, körbetekint, felméri a terepet. Igazából semmilyen konkrét elképzelése nincs róla, hogy tulajdonképpen mit is szeretne vásárolni, vagy egyáltalán szüksége van-e valamire. Egyszerűen csak kedve szottyant kijönni, emberek között lenni, beszélgetni, alkudozni, nézelődni, hallgatózni, belecsöppenni kicsit Bogolyfalva életébe. Alapjáraton ugyanis Kíra nem éppen egy közösségi ember, nyitott és közlékeny természet, de közösséghez tartozás nem az erőssége. A falu lakosságát és a lakosság őt inkább csak látásból és hallomásból ismeri. Ellenben néhány rendszeres árussal a piacon, akiknek már volt szerencséjük órákon keresztül hallgatni Kíra locsogását és végtelen kérdéseit, úgy, hogy mindezek után a nő semmit nem vásárolt tőlük.
Egy biztos, valami édességet mindenképpen szerezni fog. Ezzel el is indul az árusok sorai között tyúklépésben, minden standot végigmustrálgatva.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1898&post=801411#post801411][b]Saragob Kíra - 2020.03.28. 23:00[/b][/url]

Szombat délelőtt. Kíra a piactér színes kavalkádja felé igyekszik elmaradhatatlan csíkos szatyrával, amit egyébként annak idején még az ispotályból tulajdonított el. Ma kifejezetten jó hangulatban ébredt, ami a megjelenésén is tükröződik. Kivételesen kifejezetten összeszedetten néz ki önmagához képest legalábbis, mustársárga combközépig érő szoknyát visel fehér ujjatlannal és egy kissé már elrongyolódott vászoncipővel. Kellemes tavaszi idő van, de kissé fúj a szél, így aztán indulás előtt magára kanyarította Adam bőrdzsekijét. A férfinak így nap közben úgysem kell és mikor legközelebb felveszi még örülhet is, hogy kíraillatú lett. Szettjéhez épp csak a bevásárló szatyor nem passzol igazán, emiatt igazán nem zavartatja magát.
A piactér szélén megáll, körbetekint, felméri a terepet. Igazából semmilyen konkrét elképzelése nincs róla, hogy tulajdonképpen mit is szeretne vásárolni, vagy egyáltalán szüksége van-e valamire. Egyszerűen csak kedve szottyant kijönni, emberek között lenni, beszélgetni, alkudozni, nézelődni, hallgatózni, belecsöppenni kicsit Bogolyfalva életébe. Alapjáraton ugyanis Kíra nem éppen egy közösségi ember, nyitott és közlékeny természet, de közösséghez tartozás nem az erőssége. A falu lakosságát és a lakosság őt inkább csak látásból és hallomásból ismeri. Ellenben néhány rendszeres árussal a piacon, akiknek már volt szerencséjük órákon keresztül hallgatni Kíra locsogását és végtelen kérdéseit, úgy, hogy mindezek után a nő semmit nem vásárolt tőlük.
Egy biztos, valami édességet mindenképpen szerezni fog. Ezzel el is indul az árusok sorai között tyúklépésben, minden standot végigmustrálgatva.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1898&post=801765#post801765][b]Vlad Kiara - 2020.03.30. 20:27[/b][/url]

Szombat. Az egyik szabad szombatja, amit a szülőkkel, a családdal tölthet el lent Bogolyfalván. Természetesen Marci nélkül, mert ő jó szokásához híven megint elkéreckedett valahova. Most modjuk fel Pestre, az ottani mugli barátaihoz, szóval tuti nem látják őt egészen vasárnap estig. Vagy hétfő reggelig, ki tudja... Igaz, nagyon Kiara sem akarja zavarni a szülőket, hisz ők is csak nem régen költöztek le Bogolyfalvára, és van még egy pár dolog, amit ki, meg el kéne pakolni. Mondhatni még mindig egész nagy a felfordulás a lakásban. Ezért is dönt úgy inkább Kira, hogy elviszi az öccsét egy kisebb felfedezőútra. És ha már úgyis szombat van, miért is ne mennének el a piacra? Biztos akad valami ott, amit majd a legkisebb Vlad minden áron meg akar venni. Mármint vetetni a testvérével. Egyszer már ő is járt itt az egyik hétvégén, és neki nagyon bejött. És márcsak azértis érdemes kinézni ide, hogy az emer nézelődjön, nem is kell feltétlenül egy nagy kosárral megpakolva hazatéri. Bár ki tudja, mindig akad valami, amin megkd az ember tekintete, és kénytelen megvenni.
De most egyelőre csak nézelődni viszi ki a legkisebbet a piacra, abba a nagy forgatagba, ami ismét jellemzi a piacteret. Eleinte még fogja is Krisztián apró mancsait, hogy a tömegben el ne keveredjen. Egészen addig, míg az egyik nagydumájú árus meg nem álítja, hogy rásózzon valami kacatot. Ez a pár másodperc pedig elég is ahhoz, hogy az öccse kicsússzon a karmai közül, és elszaldjon valamerre. És mire Kiara utána kap, neki már csak a hűlt helye van.
- Yaa!Krisztián! Gyere vissza...! - szalad is utána. Mármint szaladna, de ebben  tömegben hamar szem elől téveszti, így csk megy, amerre véli, hogy mehetett a kis rosszcsont.
- Elézéééést...! Nem látott errefelé szaladni egy nagyjából ekkora, fekete hajú kissrácot, élénk kék pulcsiban...? - szólítja is le az első útjába kerülő nőt reménykedve, egy cseppet ideges hanggal. Közben pedig a kezével még mutatja is, hogy mekkora is pontosan az az akkora.
De ha eyszer megtalálja... Nem kap csokibékát, az biztos...