A szerdai és szombati piacnapon megtelik a boglyas tértől nem messze fekvő, téglalap alakú, füves terület, Bogolyfalva piactere, ahol helyi és átutazóban lévő árusok kínálják legkülönfélébb mágikus portékáikat. A szorosan egymás mellé tolt padok színpompás labirintusba vezetnek, a piacnak ilyenkor önálló utcái és sztrádái nyílnak, ha nem figyelsz, könnyen eltévedhetsz itt. A szerény standok között komoly, többemeletes sátrak is állnak, néha vészesen az út fölé billenve.
Ne lepődj meg, ha doxik röppennek el a fejed fölött, nyomukban az őket seprűvel kergető kofa, vagy, ha gyíkpetét nyomnak a kezedbe, hogy rád sózzák azt. A kaotikus kavalkádban mindent megtalálsz, amit keresel. HA elég ügyes vagy, a szóbeszéd szerint akár egy uncia méregdrága gyurgyalagcsipát is a pult alól.
Ám estére kiürül a piactér. A padok üres csontvázakként sorakoznak a letaposott fűben, a csöndben szemetet hord a szél, bezárnak a piac körül álló üzletek is.
Utóbbiak nemcsak piacnapokon, de a hét többi napján is nyitva állnak. A teret körülöleli többek között a pékség, a közért, a játékbolt, a pálcakészítő műhely és egy fodrászatot és szépségszalont ötvöző csinos kis helyiség. Föléjük a kastélynak beillő dilibolt, a Poénpalota magasodik.
Engedj a friss fánk illatának vagy a palotából kiszűrődő kacagás csalogatásának!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1898&post=651438#post651438][b]Saragob Kíra - 2016.12.27. 20:44[/b][/url]

Ha bárki kérdezné, Kíra egészen biztosan a piacteret jelölné meg, mint a kedvenc helyszínét Bogolyfalván. Talán még Adam szobáját is lekörözné ez a terület, még jó, hogy Adam házát Kíra nem tartja Bogolyfalva részének, így nincs is benne a rangsorban.
Imád a piacon lófrálni, hosszasan alkudozni a kofákkal, majd persze semmit sem venni. Szörnyülködni az árakon, na meg a termékek minőségén. Keresztül-kasul bejárni az egészet, a leglehetetlenebb dolgok után kutakodni. Hát nem is igaz, hogy soha, senki nem árul leheletet. Pedig azért aztán lehet, hogy hajlandó lenne adni egy gombot, na jó, talán még kettőt is, ha nem kérdezősködik sokat az árus. Meg aztán néha megpróbál hasznot húzni a piaci kavalkádból, és értékké tenni az épp nála lévő értéktelen vackokat, mágikus erejű talizmánnak, ősi ereklyének, vagy kulcstartónak beállítani őket. Mert a kulcstartó király dolog! Mindig szeretett volna egyet, csak soha nem volt kulcsa semmihez. Anélkül is nagyon jól bejutott mindig mindenhová. Akkor meg minek?
Tehát most is épp kedvenc tevékenységének hódol és egyelőre békésen hömpölyög az egyre fogyatkozó tömeggel. Lassan a végéhez közeledik a mai piac, néhány árus már el is kezdett pakolászni. Csíkos bevásárlós szatyrát vidáman lóbálva sétál, azon morfondírozva, vajon hol van ez a sok árus, amikor épp nem Bogolyfalván nyújtanak számára felhőtlen délelőttöket és kora délutánokat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1898&post=654493#post654493][b]Saragob Kíra - 2017.01.10. 11:18[/b][/url]

Kírának fel sem tűnt, hogy kinek az oldalába vágja bele  csíkos szatyrát, meg kinek nem. Valami elképesztően csodálatosnak látszó furkász zselét pillantott meg egy közeli standnál, és mindenképpen meg akarta nézni közelebbről, mielőtt még elpakolja az árus. Menet közben pedig nem érdekelte, hogy kin gázol keresztül.
Azért eljut a tudatáig, hogy valószínűleg neki szólt a nem túl barátságosan a férfi. Visszafordul felé, végigméri az alakot, próbálja összerakni a képet, hogy mégis mi lehet a másik problémája.
- Hát, tudja, mit? - válaszol kimérten, hatásszünetet tartva. - Nem nézem el.
Nem sikerül rájönnie, hogy mi is történt pontosan. Hiszen az nem lehet, hogy ő tett volna bármi rosszat. Nyilván a férfi követett el valami pimaszságot.
- Maga galád! Megpróbál itt a piac közepén elgáncsolni egy szegény szerencsétlen ssssssszzz nőt! Örüljön, hogy nem átkozom el itt és most - felháborodással meg némi hitetlenséggel tekint a másikra. Hogy lehet, hogy vannak még ilyen szörnyű emberek! A fenyegetése persze üres, legalább öt percébe telne, mire egyáltalán előbányászná valahonnan a szatyrából a pálcáját.
- Nézzen már magába! És most. Ha megbocsát, még dolgom van.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1898&post=655770#post655770][b]Saragob Kíra - 2017.01.17. 12:59[/b][/url]

Kíra lassú, következetlen és szétszórt, valljuk be. A pálcarántással igencsak elkésik, a helyzetet meg nem is akarja igazán megérteni. Neki teljesen megfelel a saját maga által kitalált történet, és az egyszerű hétköznapi valóság nem is érdekli. Valószínűleg az első embernek, akivel ezután az incidens után találkozni fog, már azt fogja mesélni, hogy egy férfi minden ok nélkül rátámadt a piacon, el akarta rabolni és kivenni a szerveit.
Ha ilyesmire a valóságban nem is került volna sor, azért egy csinos rontást biztos kapott volna a férfitől, ha nem lép a tettek mezejére egy számára ismeretlen nő.
Kíra elrebeg valami köszönetfélét, mert hát alapvetően illedelmes ember lenne, csak néha megfeledkezik róla. Az orra alatt azért elmotyog még pár szitkozódást, és sértődött szemekkel néz a férfire. Még hogy ő sötét?!
Bár kifejezetten élvezi az efféle felfokozódott hangulatot, azért Kírának sem érdeke varázslópárbajba csöppenni a piac kellős közepén. Sosem tudna ártani ennek a gyönyörű helynek. Így aztán nem szól a hátat fordító férfi után. Folytatja inkább a bevásárlást.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1898&post=801411#post801411][b]Saragob Kíra - 2020.03.28. 23:00[/b][/url]

Szombat délelőtt. Kíra a piactér színes kavalkádja felé igyekszik elmaradhatatlan csíkos szatyrával, amit egyébként annak idején még az ispotályból tulajdonított el. Ma kifejezetten jó hangulatban ébredt, ami a megjelenésén is tükröződik. Kivételesen kifejezetten összeszedetten néz ki önmagához képest legalábbis, mustársárga combközépig érő szoknyát visel fehér ujjatlannal és egy kissé már elrongyolódott vászoncipővel. Kellemes tavaszi idő van, de kissé fúj a szél, így aztán indulás előtt magára kanyarította Adam bőrdzsekijét. A férfinak így nap közben úgysem kell és mikor legközelebb felveszi még örülhet is, hogy kíraillatú lett. Szettjéhez épp csak a bevásárló szatyor nem passzol igazán, emiatt igazán nem zavartatja magát.
A piactér szélén megáll, körbetekint, felméri a terepet. Igazából semmilyen konkrét elképzelése nincs róla, hogy tulajdonképpen mit is szeretne vásárolni, vagy egyáltalán szüksége van-e valamire. Egyszerűen csak kedve szottyant kijönni, emberek között lenni, beszélgetni, alkudozni, nézelődni, hallgatózni, belecsöppenni kicsit Bogolyfalva életébe. Alapjáraton ugyanis Kíra nem éppen egy közösségi ember, nyitott és közlékeny természet, de közösséghez tartozás nem az erőssége. A falu lakosságát és a lakosság őt inkább csak látásból és hallomásból ismeri. Ellenben néhány rendszeres árussal a piacon, akiknek már volt szerencséjük órákon keresztül hallgatni Kíra locsogását és végtelen kérdéseit, úgy, hogy mindezek után a nő semmit nem vásárolt tőlük.
Egy biztos, valami édességet mindenképpen szerezni fog. Ezzel el is indul az árusok sorai között tyúklépésben, minden standot végigmustrálgatva.