A szerdai és szombati piacnapon megtelik a boglyas tértől nem messze fekvő, téglalap alakú, füves terület, Bogolyfalva piactere, ahol helyi és átutazóban lévő árusok kínálják legkülönfélébb mágikus portékáikat. A szorosan egymás mellé tolt padok színpompás labirintusba vezetnek, a piacnak ilyenkor önálló utcái és sztrádái nyílnak, ha nem figyelsz, könnyen eltévedhetsz itt. A szerény standok között komoly, többemeletes sátrak is állnak, néha vészesen az út fölé billenve.
Ne lepődj meg, ha doxik röppennek el a fejed fölött, nyomukban az őket seprűvel kergető kofa, vagy, ha gyíkpetét nyomnak a kezedbe, hogy rád sózzák azt. A kaotikus kavalkádban mindent megtalálsz, amit keresel. HA elég ügyes vagy, a szóbeszéd szerint akár egy uncia méregdrága gyurgyalagcsipát is a pult alól.
Ám estére kiürül a piactér. A padok üres csontvázakként sorakoznak a letaposott fűben, a csöndben szemetet hord a szél, bezárnak a piac körül álló üzletek is.
Utóbbiak nemcsak piacnapokon, de a hét többi napján is nyitva állnak. A teret körülöleli többek között a pékség, a közért, a játékbolt, a pálcakészítő műhely és egy fodrászatot és szépségszalont ötvöző csinos kis helyiség. Föléjük a kastélynak beillő dilibolt, a Poénpalota magasodik.
Engedj a friss fánk illatának vagy a palotából kiszűrődő kacagás csalogatásának!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1898&post=875002#post875002][b]Kállai Lénárd - 2024.03.15. 13:35[/b][/url]

Pár osztálytársam ajánlotta, hogy nézek le bagolyfalvára nézelődni. Egyik délután elhatároztam magamat. Összepakoltam és ki osontam. Szerencsére senki nem vett észre. Azt hiszem. Mosolyogva tettem meg oda felé az utat. Nagyon vártam, hogy láthassam a nevezetes bogolyfalvát. Már félúton voltam amikor egy hangot hallottam a távolból. Nem figyeltem rá inkább tovább mentem. Mikor oda érkeztem körbenéztem. Mindenhol boltok voltak. Nyüzsgött a sok embertől.
– Csak ne lásson meg valaki akit ismerek – reménykedtem. Egy ismerős alakot pillantottam meg. Ijedten körbenéztem. Majd az ember forgatagban elillantam. Egy bolthoz értem amin az állt, hogy: “Könyvek és régiségek”. Érdeklődve bementem. Körbenéztem a boltban. Találtam is egy könyvet amit érdekesnek találtam.
– Ez segíthet a gitár tanulásban – mert a címe az volt, hogy: “Gitározás alapjai és a következő lépések”
Kifizettem gyorsan a könyvet és az új szerzeménnyel kiléptem a boltból. Elindultam az egyik irányba. Volt nálam egy kicsi övtáska. Kicipzároztam és bele nyúltam. És csak reménykedtem, hogy benne hagytam azt ami kell nekem. Amikor végre megtaláltam amit kerestem felmutattam.

– Végre megvan a zenelejátszóm! – az egyik tanárom elvarázsolta, hogy tudjam hallgatni. Betettem a fülembe és elindítottam a lejátszási listát. Felcsendült az egyik zene. Elkezdtem nyugodtan sétálni és elmélyültem a gondolataimban. Arra nem is figyeltem merre megyek. A zene vezetett. Amikor feleszméltem egy érdekes helyen találtam magamat. Kivettem a fülemből a fülhallgatót és körbenéztem.
– Hol vagyok? – kérdeztem aggodalommal a hangomban. Nem volt ismerős a hely. Elindultam az egyik irányba, de csak még jobban elkavarodtam. És szembe rengeteg ember jött. Az egyik meglökött és kiverte a kezemből a tárgyat amit eddig szorongattam. A lejátszó kiesett a kezemből és leesett a földre. Ahogy le érkezett szét tört. Gyorsan felvettem a földről, de tiszta víz volt. Zsebre vágtam és tovább haladtam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1898&post=875019#post875019][b]Kállai Lénárd - 2024.03.15. 17:57[/b][/url]

Elment mellettem egy magas férfi. De megfordult. Elindult felém. el akartam futni, de a víztől nem tudtam. Amikor a hátam mögül meghallottam egy hangot. Biztos ő volt az. Félve és a hidegtől dideregve fordultam meg.
– Ige… – kezdtem. – en? – kérdeztem vacogva. Reménykedem, hogy nem akar ártani. Elkezdek hátrálni, de majdnem megbotlok. Ezért még mielőtt elesnék megállok és felnézek a férfira. Ismerősnek tűnik, de nem tudom miért. Lehet, hogy volt egyszer az előkészítőben, de ki tudja. Ijedten fordulok körbe. De mivel nem érzem rajta, hogy valami gyerekrabló lenne ezért elkezdek megnyugodni. Viszont az már biztos, hogy tudni fogja, hogy nincs senki velem. Akkor viszont nagy bajban leszek. Mert nem lehet felügyelő tanár nélkül lejönni a faluba. Ebből még baj lesz.
– Mi járatban erre? – kérdezem most már nyugodtban. Majd várok a válaszra. Körülnézek merre is kellene majd mennem. Ha esetleg itt hagyna. Most pedig reménykedhetek, hogy nem teremt le vagy más szörnyűséget nem csinál amiért kint vagyok egyedül. Nem néz ki nekem olyan jól. Viszont nagyon-nagyon ismerős nekem. De bárcsak tudnám honnan.
Egyre jobban érzem, ahogy szétterül és magába szívja a ruhám a vizet. Ami azért se jó, mert ebben kell vissza mennem az iskolába és elég sok idő oda az út. Meg persze át is kell öltözni. De szuper.
Ijedten emelem tekintetemet a férfira.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1898&post=875231#post875231][b]Kállai Lénárd - 2024.03.18. 17:03[/b][/url]

Kezdek megnyugodni, de még mindig didergek a hidegtől. Oldalra pillantok és akkor megláttam Stephent. Ismerem már az előkészítőből. Hát jól gondoltam.
– Én… – kezdtem.
– Hát úgy gondoltam jó lenne nézelődni egyet. A tanároknak... – folytattam, de megakadtam. Gondolom ebből már kitalálhatta.
– Nem szóltam. Vagyis szóltam. De nem értek rá ezért kiengedtek egyedül. – kamuztam be. Vagy is csak a fél igazságot mondtam. Szóval végül is nem hazudtam.
Lenéztem a zsebembe. Hát tény és való, hogy lett egy jó kora folt. De hát ezzel akkor nem foglalkoztam. Most viszont kihúztam belőle a csuromvizes lejátszómat.
– Gondoltam hallgatok útközben. Csak hát, kiesett a kezemből. – mondtam szégyenlősen. Már most tudom mit fogok kapni ezért az előkészítőben. De talán meg tudom kérni, hogy ne szóljon semmit. Bármiért is hallgatna. Biztos mulatságos lenne neki végig néznie ahogy megkapom a büntetést. De nincs sok időm ezen töprengeni, mert közben telik az idő. Kisvártatva megszólalok:
– Most már vissza kellene menni. – óvatosan felnéztem. Stephen nagyon magas. Bár ismeri az előkészítőt, mi több volt már ott, szóval annyira nem lehet rossz ember. De vajon pont ő mit keres itt? Ennek mekkora volta az esélye, hogy pont vele futok össze? Bár az is igaz, hogy csak látásból ismerjük egymást. De hát akkor is. De legalább nem kell egyedül vissza sétálnom. A lejátszónak úgy is mindegy. De, hogy ezért mit kapok. Na az még egy nagy kérdés. Mert ha ezért kirúgnak na hát abból óriási balhé lenne otthon. Vagyis inkább csak én lennék csalódott. Végül felnézek és várom a választ. Reménykedem, hogy nem hagy csak úgy ott út közben, mert hát megeshet, hogy meggondolja magát. Bár ha egyáltalán leszólított akkor nem lehet annyira szívtelen, hogy ott hagyjon egy gyereket.
Meg hát felelősséggel tartozik értem. Nem? Nahát meglátjuk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1898&post=875365#post875365][b]Kállai Lénárd - 2024.03.23. 14:14[/b][/url]

Óvatosan átadom a lejátszót. Kicsit megnézni. Úgy tűnik mint aki ért hozzá. Így nyugodt szível hallgatom.
Oldalra döntöm a fejem mintha néznék valamit, de igazából csak agyalok.
– Hát… Igazából. – kezdem, de semmi értelmes magyarázat nem jut eszembe. Nem vagyok a rögtönzés mestere. Nem is kell kimondanom biztosan tudja.
– Hagyjuk. A lényeg, hogy kicsit elkavarodtam és nem tudok visszamenni.
– megpróbálkozom hátha vissza kísér. Bár már tett rá célzás szóval szerintem ez egyszerűbb lesz. Attól viszont kicsit félek, hogy mit szólnának hozzá a tanárok ha meglátnának vele akit elvileg ismerhetnek. Szóval a rizikófaktor óriási, de hát most nem tudok máshogy visszamenni. Csak rá hagyatkozhatok. Na meg hát a vizes nadrágomban még nehezebb. Bárhogy nézem mindenképpen vele kell tartanom. Párat lépek helyben majd ránézek Stephenre. Várom a választ és az útbaigazítást, hogy merre is kell menni. És remélhetőleg nem egyedül teszem meg ezt a távot. A lejátszó úgy is tönkrement. Majd meg kell javíttatnom, de jelenleg törött állapotban van. Addig pedig nem tudom használni. Mosolyogva pillantok az útitársam. Vagy inkább a kísérőmre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1898&post=877218#post877218][b]Kállai Lénárd - 2024.04.19. 20:24[/b][/url]

Örülök, hogy segít megjavítani a készüléket. Mert ha én próbálnám abból nagy galiba lenne. Ha meg elviszem egy hozzá értöhőz az meg idő mire megjavítja. Szóval ez volt a legjobb megoldás. Így átadtam a csurom vizes lejátszót.
– Örülnék neki. – csak ennyit mondok.
Elsőre nem értem a fiú megszólalását. De azért válaszolok.
– Nem. Miért lenne? – kérdeztem és kínosan elröhögtem magamat. Hirtelen Stephen kezét érzem a vállamon. Összerezzenek. És amikor megfordít kis hiány eldőlök. Amikor vissza nyertem a stabilitásomat figyelek a most már mögöttem lévő fiúra.
Elmagyarázza az utat. De mivel hadar nem pontosan értem. És bele zavarodok.
– Szóval, jobbra fordulunk aztán egyenesen, itt balra megint – mutattok az említett standra – és végig. Oké. Azt hiszem megvan. – mondom bizonytalanul. Elteszi a pálcáját. Zsebre vágom a lejátszót és követem.
Csak bólogatok azokra amiket mond.
– Tudom. Csak érdekelt milyen bogolyfalva. Aztán pedig elvesztem. – mondom. Most már azért bánom, hogy egyedül le merészkedtem. De hát legalább láttam. És teljes mértékben igaza van. De hát ilyen vagyok. Na majd legközelebb megkérek valakit, hogy jöjjön le velem. Úgyse akartam semmi tiltottat csinálni. Csak érdekelt. De hát gondolom nem én vagyok az első előkészítős aki lejön egyedül a faluba. Az előkészítőben ez a jó, hogy még lehet csintalankodni ha akarunk. Bár persze nem tudom milyen következménye van ha lent vagyunk engedély és kíséret nélkül. De ha szerencsém van nem most kell megtudnom. Kaptam eligazítást szóval most már menni fog. Legalábbis remélem.
– Na hát remélem nem tévedek el többször. – bizakodóan tekintek a távolba.
Közben elindulhatunk vissza az iskolába.
– Megyünk? – kérdezem. Vagy lehet azért mondta el az utat, hogy egyedül menjek? Remélhetőleg mindjárt kiderül. Bár az is igaz, hogy biztosan van jobb dolga a mestertanoncnak annál mint, hogy kis elkóborolt gyermekeket kisérgesen vissza az előkészítőbe.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1898&post=877954#post877954][b]Kállai Lénárd - 2024.05.01. 18:16[/b][/url]

Csendben álldogálok amíg megjavítja a lejátszott. Amikor készen van elkezd magyarázni a rúnázásról. Hevesen bólogatok.
– Rendben. – mondom most már határozottan. Nagyon örülök, hogy megjavította a lejátszót.
Aztán megint csak bólogatok. Kezdek egy bólogató baba lenni.
– Oké. – mondom halkan. – Rendben. – fojtatom szűk szavúan. Hát legközelebb biztosan jobban figyelek. Vagyis khm… kísérővel jövők. Hátra pillantok rá és elmosolyodok. “Jó a stílusa” gondolom magamban. Először kicsit furcsának tűnik, de ha már hozzá szokik az ember akkor jó hallgatni. Eleinte feszengek most viszont mintha fellélegeztem volna. Amikor felszólít, hogy menjek megpróbálom előhívni emlékezetemből a mondott útvonalat. Rendben. Megvan. Elindulok Stephenel a hátam mögött. Érzem magamon tekintetét, de megpróbálom figyelmen kívül hagyni és koncentrálni az útra. Elindulok. Nemsokára ott is leszünk az előkészítőben. Aztán ha ott vagyok mit fogok vajon csinálni? – miközben elindulunk ezen gondolkodom.
Talán kimegyek az udvara és sétálok egyet. Ezek után inkább maradnék az iskola falain belül. Biztonságosabb. Ilyen gondolatokkal indulok meg.