Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Érintetlennek tűnő, hófödte táj tárul szemei elé, ahogy a part mentén sétál. Ébredés után fél órát jógázott, felet pedig meditált. A reggelit letudta egy kis csokis gabonapehellyel és tejjel, hogy azután sétára indulhasson és békés csendben, érzelmi lenyomatoktól teljesen mentesen töltse év eleji szabadságát. Végig dolgozta az igen sűrű ünnepi időszakot. Karácsony másnapjának estéjén pedig még élőznie is kellett, mert mentora hangszálgyulladás kapott. Egészen jól sikerült leadnia a best of interjúkból összevágott adást, bár nagyon kimerült mire befejezte. Szóval okkal vágyott már a csendre és a magányra. Otthonában is akadt némi teendő, amire időt kellett szánnia. Egyre szebbnek és kényelmesebbnek érzi kis kék menedékét. Éjszakái az első estétől fogva nyugodtak, aminek hála lelkiállapota kiegyensúlyozottnak mondható. Egész jól belejött a festő terapiába is, amivel a zene mellett kiegészíti harmonizáló terápiáját. Álmossal is minden rendben, szóval boldogabb talán nem is lehetne. Kabátja megbűvölt zsebéből előhúz egy zacskót. Illatos és puha mézeskaláccsal van tele, amit karácsonyra kapott mentorától, hálából amiért helyettesitette komolyabb gyakorlat nélkül.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Szájában egy félig elfogyasztott csillaggal álldogál és elmerül saját belső világában. Ösztönösen rág, majd nyeli le az utolsó falatot. Élvezi a tényt, hogy nem érez és gondol semmit az ég világon. Másokat talán megrémítené az üresség ilyen intenzív átélése, ám Marfa számára ez maga a megtestesült nyugalom állapota. Haján megcsillan a téli fény. Megbűvölt, fakószürke, kissé túlméretes kabátja jól átmelegíti. Hótaposójában és belegyömöszölt szárú farmernadrágjában, levágott ujjú kesztyűjében és kötött fejpántjában egyszerű túrázó benyomását kelti. Lassan lélegzi be a hideg, tiszta levegőt, karjai teste mellett lógnak, a süteményes zacsókt alig fogja, az mégsem esik le a földre. Pillái sem rezzennek, ahogy egyenesen előre mered. Ebben a fura, neki megnyugtató tudatállapotban rekedve áll percekig. Azután egyszer csak, elönti a boldog izgatottság harsány katyvasza és töredék időnyi lelki békéje menten tovatűnik. Ezek nem az ő érzései. Ebben egészen biztos. Valami hideg és nedves dolog van a kezénél, eszmél rá hirtelen. Lepillant, s azonnal megérti mi történt. - Szia Kishaver! Szeretnél egy falatot igaz? - hajol le a kutyához és ujjait finoman érinti az eb fejéhez, miközben tudatát megnyitja az állatból áradó érzéseknek. Boldog izgalom, gyermeki játékosság és kíváncsiság árnyalja a feltétlen szeretet színeit. Kutatni kezd ujjaival és hamar rá is lel a nyakörvére. Tömény, váratlanul nagy erejű érzések csapódnak lényének, amiktől megszédülve fenékre huppan. A külső szemlélő úgy láthatja mindezt, mintha a jószág vette volna le a lábáról lelkes örvendezésével. Valóban kedvesen csahol és nyalogatni igyekszik Marfa arcát, mire ő nevetni kezd, majd tisztes távban elkerülve a bőr szíj érintését, tovább abalygatja a kutyát. Szereti az állatokat. Velük sokkal könnyebb dolga van, mint az emberekkel. Mivel bennük kevés a negatív érzés. Akad persze, de azok a teremtmények is csak a gazdájuk emócióit tükrözik, vagyis azt, ahogyan bánnak velük. Ezt a kutyát viszont nagyon szerethetik, mert minden érzés, ami belőle ömlik, az ezt bizonyítja. Napsugaras, boldog és elégedett jószág.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Örömét leli a kedves és vidám kutyával való játszadozásban. Olyan érzést él át vele, amilyenekhez hasonlót csak ritkán. Az önfeledt öröm egyfajta buborékba zárja őket, ahogy hemperegnek a hóban, mint diós kiflik a porcukorban. Azonban ennek egy szempillantás alatt vége szakad, amikor az ebet elhúzzák felőle. A látómezejében így most felbukkanó férfi pedig, feltehetően a gazdája személyesen, beszélni kezd hozzájuk. Marfa egy árva szót sem ért belőle. Szomorú kék szemeiben ez vissza is tükröződik, ahogy a móka vége miatt érzett bánat. Felkönyököl és pihegve figyeli az eseményeket, vagyis a kutyát, aki bűnbánóan les felfelé az úrra, majd tekintete megakad a másik eben és akaratlanul is rámosolyog. Hallja közben, hogy valamit talán neki mond a férfi, ám sajnos hasztalan beszél hozzá. Az iskolában az orosz, vagy a finn volt a kötelező nyelv és ő az előbbit választotta. Munkahelyén pedig az egyetem alatt tanult angolt preferálták. De németül, ha jól hallja a vele szemben álló nyelvét, egyáltalán nem tud, egy mukkot sem. - Bocsánat de, nem értem... - mentegetőzik fejét rázva, de fel egyelőre nem kel a földről, még erőt gyűjt hozzá. Az ismeretlen viselkedéséből viszont annyit kihámoz, hogy nem haragszik sem rá, sem a kutyájára. Kisvártatva a felé nyújtott kezet Marfánk ösztönösen elfogadja, s ahogyan törékeny ujjai a férfi erős karjára fonódnak, már áradnak is felé a nevezett érzései. Lenyomatában van büszkeség, magabiztos határozottság, vágyakozás, vidámság, ecsetvonásnyi aggodalom és egy olyan valami, amit nem képes azonosítani. Tömény és erős emóciók haladnak át lényén, mint valamiféle bódító, csábító parfüm illata. Ugyanazok, amik az imént ledöntötték a lábáról a nyakörvről, csak még esszenciálisabb kiadásban. Pupillái kitágulnak, ajak elnyílik hatásukra. Rövid epizód ez, ám annál intenzívebb. Ha a másik nem tartaná, biztosan megint fokhagymagerezd hátsójára huppanna. - Köszönöm...Azt hiszem - szólal meg kissé karcos hangján, miután akarattal lefejti magát a kabátba bujtatott segéd kézről. Tiszta hó lett mindene és a mézeskalácsos zacskó is valahol odalenn hever mögötte. Haja arcába hullva, kócos, havas kupacként ül fején. A csípős hidegtől és a játéktól pedig még ki is van kicsit pirulva. Lélegzete párája felhővé válva hagyja el tüdejét. Rámosolyog a férfira, majd kutyáira.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Évekkel ezelőtt írt cikket a terápiás farmról és dogozott is ott egy hetet önkéntesként. Segített ahol csak tudott, miközben képességét titokban használva fejlesztette. Ha azt vesszük ő maga is terápiában részesült ez által. Bár erről csupán ő maga tudott. Itt ismerkedett meg a vezetők fiával, akivel azóta is tartják a kapcsolatot. Közös szeretetük az állatok iránt, valamint a tény, hogy mindketten nagy testvérek, segítette barátkozásukat. Marfa számára a gyerekek és állatok tisztán elkülönülő  emóciói könnyebben azonosíthatók, így egyszerűbben megtalálja velük a közös hullámhosszt. Ez a farmon sem volt másképp. Hasznos tapasztalatokkal lett gazdagabb, amikért mind a mai napig hálás. Írásával igyekezett mindezt viszonozni, aminek köszönhetően talán sokakhoz eljutott a hely híre. Ha azóta egy gyermekkel többnek is segítettek általa, ő már elégedett. Ezen a reggelen, meditációját és levendula teáját letudva pedig elindult, hogy találkozzon Mézgával. Bagolyban egyeztek meg hová menjen Marfa, aki a tőle megszokott, kissé túlméretes holmijaiban, haját felkötve lépkedett, elveszve a maga békés belső világában. Kiürítte elméjét, elcsendesítette szívét és gondolatait. Szomorú kék szemei felhősen meredtek a tájra, alig pislogott. Elmerült a lelkében létrehozott, érzelmektől mentes ürességben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Érdekesen fogalmaz a férfi, és nem csak az eltérő anyanyelvek miatt hatnak másként szavai. Ezt állípítja meg magában, de szerényen elmosolyodik a hallottakra. Édesnek tűnik ezek szerint. Ám legyen, ha ő mondja. Hisz neki, a maga felé lévő fenntartásait most kicsit félretéve. Mert bár elég zárkózott természet, s képessége okán csodabogár még a mágusok közt is, Marfánkat azért nem ejtették fejre és igenis nőből van. Tekintete elárulja tehát, hogy értette a burkolt bókot. Nem volt nehéz felismernie, hiszem a vele szemben állóból sugárzik a flörtölési hajlam. Érzelmi lenyomatának egyik alapjegyeként ki is érezte. Meg persze az sem mellékes szempont, hogy van egy öccse, aki miatt elég jól ismeri az erősebbik nemet. - Okos kutya, tudja mi a jó neki és a gazdájának - pillant az ebre, aki mintha visszamosolyogna rá, úgy csahol egyet. A másik állatot is szépnek találja, de a collie, úgy is mondhatná, elrabolta a szívét. - Az álmok istene és az, aki vállain tartja a világot... - felhősödik el egy másodpercre tekintete - Nagyon szép nevek és találóak - jegyzi meg ezután és megérinti Morpheus, majd Atlas fejét. Az érzelmeket most kicsit blokkolja, de így is felismeri őket. Megnyugvással tölti el, hogy mindkét jószág alapvetően boldog és elégedett. - Mintha valahol már hallottam volna önről... - mondja elgondolkozva, hogy azután rájöjjön egykori kollégája, a sport rovat vezetője emlegette néha. A férfi udvarolt neki egy ideig, ám annyi gőg és kemény tesztoszteron hatotta át minden emócióját, hogy kénytelen volt hamar megálljt paracsolni az egésznek. - Ohridszki Marfa, nagyon örvendek - viszonozza a bemutatkozást anélkül, hogy ismét kezet nyújtanának egymásnak. Emellett csak rövidített nevét árulja el Löwenherz úrnak. Valami azt súgja, az is épp elegendő lesz számára. - Sűrűn szoktak errefelé sétálni? - kérdezi kedves kiváncsisággal a kutyák és a férfi közt járatva csillogó, szomorkás kék szemeit, majd míg a választ hallgatja lesöpri a havat a kabátjáról és igyekszik a haját is kicsit megigazítani. Nem olyan fontos neki a külcsíny, de egy szintet azért szeret elérni. A minimum az, hogy nem kócos és ázott, mint valami szerencsétlen veréb.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Ahogyan egyre jobban belefeledkezik a beszélgetésbe háta úgy görbül megfelé. Hajlása úgy festhet, mintha valami nagy súly nehezedne vállaira, pedig csupán örökölt gerincbántalmának jól látható tünete köszön vissza tartásán. Igyekszik kihúzni magát, de lapockái íve még így is kabát alá rejtett szárnyakra emlékeztet. Nézték már ügyetlen animágusnak miatta néhányszor, pedig távol áll tőle ez a fajta mágia. Elég neki saját képessége. - Rendben, Thor - mosolyog a férfira, miközben konstatálja, hogy jól emlékezett. Valóban a sport rovatban olvashatott, hallhatott a férfiról. - Köszönöm, az öné is kellemes hangzású - fogadja visszafogott örömmel a nevére kapott dicséretet, majd viszonozza is gyorsan. Bánatos szemei hol a vele szemben álló arcán, hol a két kutyán pihennek meg, vigyázva ne érezze egyikük sem úgy, hogy bámulja őket. Nem ér hozzájuk így most csak saját érzéseit éli meg, melyek kellemeseknek mondhatók. Szeret beszélgetni, embereket és az ő személyes történetüket megismerni. Nem hiába lett annak idején riporter. Ezért sem siet a távozással. Érdeklődés ébredt benne a villámok ura iránt, s ahogyan látja, ez talán kölcsönös. - Igen, szláv eredetű és, ha jól rémlik, a keresztnevem azt jelenti, hogy tanító asszony - feleli kissé elgondolkodva. Sosem foglalkoztatta ez a dolog, így lehet pontatlanul is mondta. Egyszer megnézte mindkét keresztneve mögöttes tartalmát, ám valahogy nem érzi egyiket sem magához illőnek. Viszont mivel szüleitől kapta őket, így feltétlen ragaszkodik hozzájuk. - Fognak, főleg ha ilyen kellemes társaságban lesz részük a hölgyeknek - reagál a bókra, ám attól tartva, hogy ezt a férfi biztatásnak venné, odahajol a colie-hoz és simogatni kezdi - Igaz Morpheus? - cirógatja tovább az állatot, aki erre válasz gyanánt megnyalogatja arcát. Marfa átengedve magán a kutyából áradó boldog örömet, jóízűt nevet, majd pár pillanat múltán, nehéz szívvel elválva új barátjától visszaemelkedik eredeti testhelyzetébe. Haja még mindig kusza, hiába próbálta helyre egyengetni rakoncátlan fürtjeit, azok nem engedelmeskednek neki soha úgy, ahogy szeretné. - Igazán kedves. Azt hiszem jól esne egy forró ital ebben a cudar időben - mosolyog a férfira, majd finoman megérinti a karját, utat nyitva az érzéseknek. Mondjuk úgy, leellenőrizve szándékait. Megrmeg a heves áramlástól, mely lényét át meg átjárja. Magabiztos és energikus. Tele erős emóciókkal, meg azzal a különös érzéssel, amit Marfánk most sem tud hová tenni. Gyorsan el is húzza törékeny kezét és elmerül a maga kis világában a másodperc tört részére. Képtelen azonosítani, vagy akár csak behatárolni amit tapasztalt. Azt sem tudja eldönteni, hogy valóban Thorból áradt az érzés, vagy a sajátja volt. Ez elbizonytalanítja. Több időre van szüksége.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Kerülve az újjabb véletlen vagy akaratlagos érintést áll karjait fázósan összefonva mellkasa körül, miközben sarkán lassan billeg előre-hátra. - Neem - legyint aztán szerényen mosolyogva - Az nem az én asztalom - folytatja, és ha már így alakult kicsit inkább ő igyekszik kérdezősködni. Kíváncsi rá, hogy milyennek mutatja magát a férfi, s hogy az, amit kifelé sugároz összhangban van-e léleklenyomatával. - Ön mivel foglalkozik? Jól értettem, jégkorongozó? - teszi fel kérdését, majd csak mosolyog arra amit Thor a kutyáiról közöl. - Valóban lehengerlőek - simogatja meg Atlas fejét is, akiből közben örömöt és játékosságot érez kiáradni. Talán neki is el kellene gondolkozni egy kutya örökbefogadásán most, hogy van kertje. A macskákkal sosem jutott dűlőre. Bennük túl sok az önérzet, a felsőbbrendűség és ritka, amelyik annyi szeretetet ad, amennyit egy kutya. Akadnak persze, csak ritkábbak az ilyen egyedek. - Szívesen. Esetleg még át is vehetem Morpheust, ha már ennyire megkedvelt - reagál beleegyezően a forralt borról és az addig tartó sétara való meghívásra. Amire képessége híján biztosan elutasított volna. Viszont mivel semmi olyat nem érzékelt, ami aggaszthatná, boldogan mond igen a sétára a férfival és kutyáival. Otthon csak magányosan üldögélt volna egy könyv társaságában. Vagy festett volna valamit. Ez eddig sokkal kellemesebb időtöltésnek tűnik minden különösségének ellenére, vagy épp azok miatt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Talán tényleg egy másik dimenzióban él néha. Egy olyanban, ahol csend van és semlegesség. Nincsenek érzések, csak a semmi békéje. Halakként csillagjegyűként, akinek ráadásul Vízöntő az aszcendensse ez szinte már elvárás. Hajlama az elmélyülésre kicsi korától megvan. Képessége megmutatkozása előtt is befelé figyelő gyermek volt, akinek azonban mindig akad egy-egy különc ötlete, amit viszont sosem mert csak az anyjának és később öccsének elmondani. Szomorú kék szemei megrebennek, ahogy észreveszi az integető fiút. Mosolya lassan szélesedik, de annál barátibb. Kicsit megszaporázza lépteit, mire belefut a kruppba. - Hát szia! - áll meg és hajol le, hogy megérintse. Hagyja átrobogni a lelkesedést és örömöt, ami a lényből felé árad. - Nagyon fürge vagy ám, tudod! - cirógatja, majd amikor beéri őket Mézga felegyenesedik. - Szia! De jó, hogy látlak! Hogy vagy? Szüleid, jól vannak? Hogy megy a farm? - teszi fel sorban a legfontosabb kérdéseit és bár meg nem öleli a fiút, azért vállára csúsztatja kezét. Igyekszik nem engedni át az érzéseit. Nem szeretne kémkedni. Mégis ott bizseregnek ujja hegyén az emociók, készen arra, hogy Marfa utat engedjen nekik. Míg a válaszokat hallgatja végig nagyon figyelmes tekintettel nézi a fiút. Nem kalandozik el a figyelme. Tud összpontosítani, ha a helyzet megkívánja és érdekli is az akivel beszélget. Márpedig a kedves barátja szavai nagyon is érdeklik. Néha visszavágyik a farmra, ahol olyan érzése volt, hogy megtalálta a megnyugvás egyik kis szigetét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Félreértés ne essék. A kedvesség és megértés, amit a nő iránt mutat teljesen őszinte és valódi. Épp neki lenne kifogása, aki maga is különös teremtmény és a manók jobb barátai, mint saját fajtája, a mágusok többsége valaha is volt. Ugyan dehogy. Azonban látta már a szerelem megannyi színét a bimbózó halványrózsától a kicsorduló vér mélyvöröséig, hogy tudni akarja mit is érez valójában Álmos választottja. Ha érez egyáltalán bármi számára érzékelhetőt. A holtaknak nincs érzelmi lenyomata, viszont Adelina a két világ határának megtestesülése. Amikor először találkoztak, akkor nem tudta letapogatni. Saját maga is fel volt zaklatva és a többiek érzései elborították. Zsanna színei különösen harsányak és erősek voltak. Aztán az sem hagyja nyugodni Marfát, hogy mi van akkor, ha azért nem tudta csak hosszas kínlódás árán lekövetni öccsét, mert esetleg a nő közelsége valahogy blokkolja vagy leárnyékolja előle Álmost. Mindezt csak akkor tudja kideríteni anélkül, hogy felfedné képességét, ha egy jó indokkal kettesben marad Adelinával. Adódik is az örömteli alkalom. Testvére ugyanis nem rég megkérte szerelme kezét családjuk birtokán. Értesülve erről hősnőnk a maga hajlott hátú veréb megjelenésével és halk szavú módján azt javasolta, vegyék meg együtt a menyasszony ruháját. Segít választani és amúgy is ez olyan dolog, amit általában nők egymásközt szoktak elintézni a nagy nap előtt. Ezért van itt egy előre megbeszélt helyen, a korán sötétedés idején, hogy ezt megtegyék. Az idő kedvez a vámpír nőnek. Teljes a sötétség, ám az üzletek több órán át nyitva vannak még mindenütt. Lesz bőven idejük megtalálni a tökéletes ruhát, s Marfának is adódik alkalma arra, hogy megismerje lehendő sógornőjét. Akkor valóban nyugodt szívvel adhatja majd áldását a frigyre, bár ezt már így is megtette szíve méllyén. Legyenek boldogok. Ennek ellenére mindenképp szeretné tényleg megérezni Adelina színeit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Összehúzza magán túlméretes kabátját, ami elrejti hajlott hátát a világ elől. Elbűjik a szövetben, mint egy fázós kismadár. Szerencsére nem kell soká téblábolnia a nyüzgésben, mert megjelenik a nő a maga éteri valójában. Hogy lehet valai ennyire nem evilági szépség? Teszi fel magának a kérdést. Viszont meg már nem válaszolja. Egyszerűen csak megérti mi vonzotta hozzá Álmost. - Szia - köszön vissza egy lágy mosollyal nézve végig Adelinán. - Negyon szép és csinos vagy - mondja meg neki amit gondol. Visszahúzódó ugyan és kicsit szórakozottnak is tűnhet talán, de őszinte jellem. - Majd igyekszem. Megígérem - fogadja el a neki szánt feladatot. Közben megnyitja képessége csatornáit és akár egy rádiót, próbálja ráhangolni a nő frekvenciájára. Tekintete megpihen a sötét szemekben egy talán a vámpírnak hosszabbnak tűnő pillanatra. Nézni és látni is igyekszik egyszerre. - Igen, én is várom. Még nem is kértem tőled bocsánatot, hogy amikor először találkoztunk olyan furán viselkedtem az elején - mosolyog kedvesen, miközben egyúttal taktikát is vált, mivel a közvetett módszer a túl sok beszűrődó fals érzésminta miatt nem működik. Közelebb húzódik és megérint Adelina karját. - Most jövök rá, hogy igazából még nem is gratuláltam neked! - öleli meg leendő sógornőjét amennyiben az hagyja és nem érzi ezt tolakodásnak a részéről. Ha viszont megteheti, úgy azonnal kinyit minden kaput magában és koncentrál a nő testéből áradó esetleges jelekre. Letlégyen az bármilyen halvány, érzékelni szeretné. Figyelme fókuszált, míg szemei csukva vannak a jobb színlátás érdekében.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Elfogultnak érzi a rá mondott dícsérő szavakat. Az azt megelőző mondat megmosolyogtatja. Emberként öltözni. Hiszen Adelina ember igazából, csak egy kicsit több bizonyos dolgokban, másokban meg kicsit kevesebb. Marfa nem tekint rá másként mint egy nőként, akit a testvére annyira szeret, hogy képes legyen megkérni a kezét. Ez lehet nem a legbiztonságosabb logika, de mégsem változtat álláspontján. A nő reakcióit látva a nem messze tőlük felhangzó kiabálásra megérti mire gondolt, amikor arra kérte szóljon rá, ha nem volna elég emberi a viselkedése. Milyen messziről hallasz meg hangokat? - kérdezi, hogy inkább magára terelje róluk sógornője figyelmét. Aztán ez még jobban sikerül azzal, hogy megöleli. Életveszélynek teszi ki magát. Erre kicsit későn jön rá, de amit akart azt elérte. Látta. Igen. Egy villanást látott belőle. Az erdő mély zöldjének békéjét, a szerelem vörösét és a halál árnyékát, ami minden színt sötétbe borított. Olyan volt akár a füst. Ugyanolyan koromszín puha füst, ami miatt nem érzékelte Álmost tisztán és élesen akkor este, csak sokadik próbálkozás után. Igaznak bizonyult feltételezése. Annyira lefoglalja ez az eszmefuttatás, hogy nem is retten meg Adelinától. Ráemeli szomorúságtól mindig felhős kék szemeit. - Nekem kell bocsánatot kérnem tőled. Nem voltam hozzád őszinte - kezdene beszélni, hogy megmagyarázza vakmerő viselkedését, de elcsörtet mellettük a kiabálók hada, akiknek érzéseitől megtántorodik. Annyi elán van bennük, annyi harsány szín, hogy még a szemeit is szorosan össze kell zárnia, hogy ki tudja őket zárni a lényéből. Ezért nem valók neki az ilyen zajos nagyvárosok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Érdekes lehet ilyen kiterjedt és erős érzékelés birtokában lenni. Valahogy hasonlónak tűnik saját képességéhez. Neki is sokszor akad gondja az összefolyó színekkel. Nehéz egy bizonyos lenyomatra koncentrálnia olyankor, amikor sok ember veszi körül. Bólogatva hallgatja Adelinát, aztán hirtelen ötlettől vezérelve megöleli. Ezzel végre sikerül érzésmintát vennie róla. Azonban tettének nem várt következményeként felszínre tör a nőben a vérvágy. Még időben sikerül megfékeznie. Viszont ez Marfát arra készteti, hogy szinte szó szerint színt valljon. - Biztosan tudsz az Öcsém képességéről - feltételezi, hogy Álmos már beavatta álomjáró mivoltába szerelmét - Nem csak neki van. Nekem is jutott. Képes vagyok érezni az emberek érzeseit, de téged meg kellett érintenem hozzá - mondja el a lényeget, hogy azután várakozva emelje szomorú kék szemeit jövendőbeli sógornőjére. Reméli így értelmet nyer előbbi viselkedése. Ezalatt sokan jönnek-mennek körülöttük. A hangos banda is elvonul, ami megzavarta őket. Marfa kissé kibillen miattuk lelki békéjéből, de hamar visszatalál a nyugvópontjára.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Csendben válogat a zöldséges standon. Mágához képest egész jól megtanult már főzni, ezt a még mindig életben lévő Álmos is bizonyíthatja. A mai vacsorához igyekszik bevásárolni. Túlméretes kabátjában is kifejezetten látszik háta görbesége, ahogy behajol a padlizsánokhoz, hogy válogasson. Ránott zöldségek lesznek és tartár mártás. Egyszerű, de nagyszerű fogás ez, ami nem terheli meg egyikük gyomrát sem, ami igen fontos tényező. Arra már igen hamar rajött, hogy nehéz ételek fogyasztása után nem tudja kipihenni magát. Az pedig egy újkeletű felfedezés, hogy a húsoktól megváltozik az illatuk. Ezt talán Adelina mesélte nemrég és azóta Marfa bizony erre is figyel. A piac nyüzsgését sikerrel kizárta mindeddig, s mindez nem esett nehezére. Az őt körülvevő számtalan érzelem most csak morajlás, és némi színjátszó folt látótere határán. Nincs rá komoly hatással semmi. Nem tolakodik be érzékelésébe egyetlen erőszakos vagy harsány érzés sem, pedig biztosan akadna néhány. Békében vásárol tehát, ami a vele mostanság történtek fényében igen nagy önuralomról vall. Minden nap dolgozik azért, hogy teste, lelke és elméje épsége ilyen jó állapotban legyen. Ma is jógával kezdte a napot, majd végzett néhány tudatrendező gyakolatot, meditatív zene mellett. Csak ezek után lépett ki a külvilágba, kis kék háza védelméből. Egyik kezében egy jókora padlizsán, a másikkal haját simítja el arca elől, hogy azután füle mögé tűrje. Halk szóval szólítja meg az eladót, de az nem fordul felé. Egy zacskót szeretne csak kérni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Zacskó helyett fájdalom lesz osztályrésze. Egy villanásnyi az egész, de ahhoz épp elegendő, hogy kizökkenjen és minden érzelem, különösen azok, melyeket a karjait megfogó ismeretlenből érez, átáradjanak rajta. Riadt tekintettel, a helyzethez talán nem illő elhúződással reagál. Hirtelen még megszólalnia sem sikerül, csak miután az illető már fél térdre vetődve pillant rá felfelé. Összenéznek. A közben őt ostromló érzések hatására még a szeme is könnybe lábadni látszik. - Nem, nem fáj...Kérem...Ne aggódjon ennyire... - beszél halkan, s egy kicsivel szaggatottabban, mint az várható volna. Az ilyen intenzív érzelmi megnyilvánulások mindig letaglózzák. Hiába igyekszik edzeni magát, ezekre nem lehet felkészülni. Váratlanok és erősek. Lassan tudatosul benne, hogy mi is történt. Az ütközéskor lejtette a padlizsánt. Ösztönösen hajol le érte, s így egy magasságba kerül a férfival, aki a cipőjét fogja. Kopott darab, de ebben legalább nem fáj a gerince. Egyészen közel vannak egymáshoz, amikor a zöldséges föléjük kiabálva felszólítja, hogy ezt bizony lesz szíves megvenni, ha már aszfaltot ért az imént. - Bocsánat, természetesen elviszem - válaszolja Marfa, de szomorú kék szemét még mindig az idegenen tartja. Közben igyekszik kizárni újra a belsőjét szétfeszíteni igyekvő idegen érzéseket. Nem könnyű feladat és nem is teljesen sikeres. A férfi színei átvibrálnak a felállított barikádon. Ez történik, ha megérinti valaki, akinek áthatóak az emociói, vagy épp ő van kibillenve valami okból lelki egyensúlyából. Jelen pillanatban mindkét tényező egyszerre adott.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Egyszerre nyúlnak a padlizsán után, egyfajta furcsán tökéletes ritmusban. A futó érintésből, mellyel ez végződik, megint számtalan érzés színe jelenik meg Marfa látóterének peremén. Visszahúzza ugyan kezét, de nem azonnal teszi ezt meg, mert meghallja a férfi szavait. - Csak a szemembe ment valami - válaszol lágy, mégis kissé rekedtes hangján és megérinti szemét, hogy letörölje azt a kis nedvességet. Megszokta már, hogy ezekkel a frázisokkal és mozdulatokkal fedje el az igazságot arról, ami valójában történik vele ilyenkor. Ezután mindketten felegyenesednek, ám a zöldséget még mindig a férfi tartja a kezében. A magát szégyenlősen összehúzó Marfa érte nyúl, azonban mintha az idegen auráját érinené ujjaival. Nagyon erős kisugárzása van a vele szemben állónak, mert megint érzékelni kezdi emocióit. Aggódással vegyes ingerültség jeleit igazolja vissza ezután a férfi cselekedete. Odaveti az érmét, ami el is találja az árust, akit a hajlott hátú, törékeny nő szintén érezni kezd magában.- Kérem, ne... - szólal meg és teszi a férfi karjára kezét, vállalva mindent ami ezzel jár, hogy valahogy magára vonja az őt megtaposó úriember figyelmét. Joggal tart ugyanis attól, hogy összekapnak az eladóval, akinek ez az iménti gesztus nagyon nem tetszik, hiába próbál szájára mosolyt húzni. Marfa érzi a benne gyűlő megalázottságot és haragot. - Menjünk innen...Kérem, uram... - súgja alig hallhatóan, majd ujjait valamiféle nyomatékosítás gyanánt, ahogy csak erejéből telik, ráfeszíti az alak alkarjára. Nehezen tudja tartani tudatának védvonalait. Hihetetlenül erős színek áradása keveredik saját félelmével. Kínlódik az ilyen helyyzetekben. Kékjeiből sugárzik a kétségbeesés.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Zavaros érzések érkeznek felé a hangokkal együtt. Riadalma jottányit csökken, ám értetlensége növekszik helyette. A kedves szavak, melyeket elsuttog az idegen különösnek hatnak a fülének. A kérdésre csak bólint egyet, mivel mást nem szeretett volna venni. Ennél a pultnál valószínűleg most már nem is fog, ahogy a helyzet áll jelenleg. Ezután még lágyabb, szinte becéző nyugtatást suttog a férfi, amire Marfa lesüti szemét, de a kezét nem veszi el a másik alkarjáról. Érezni akarja a másikat, hogy ha bármi történne, valahogy közbeavatkozhasson. Szerencsére az árus kufár vére erősebbnek bizonyul és inkább a másik, eddig katasztrófaturistaként őket figyelő almás hölgy felé fordul nyájaskodva. - Miért csinálta ezt? - kérdedzi azután, hogy pár lépéssel már eltávolodtak a standtól. Tekintete állandó szomorúsága mellett frusztráltságáról vall. Boldogult volna, ha ez az ember nem viselkedik ennyire furcsán. Érzékeli a benne kialakult jó hangulatot, a nosztalgikus érzéseket, de ez csak még bonyolultabbá teszi az egész szituációt a magát és képességét örökké lebecsülő Marfa számára. - Kiengesztelni? - kérdez vissza, mint aki méltatlannak hiszi magát bármi ilyesmire. Közben összébbhúzza magán kabátját és lehajtja a fejét. Szeretne láthatatlanná válni. Eltűnni innen, hogy belső világába menekülve visszanyerje lelki békéjéjét. - Nagyon szeretem a málnát - suttogja végül mégis, de lehet olyan halkan, hogy a férfi meg sem hallja. Ekkor veszi észre, hogy keze még mindig az ismeretlen karját szorongatja. Miért nem tette szóvá? Ezt kérdezve néz fel rá oldalvást fordítva fejét. Az alak aurájába burkolózva feledkezett meg róla, az idegen mégsem jelezte és most még a szatyrát is viszi helyette. Érthetetlen ez az egész és egyre inkább azzá válik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Szürreális ez az egész. Az idegen kedvesen beszél hozzá és mosolyog. A tekintetéből melegség árad, az érzései pedig ezzel összecsengenek. Színei kellemesekké válnak, mint egy puha takaró. Kevesekkel találkozott, akik ennyire harmónikusak lettek volna. Az emberek általában mást de legalábbis szélesebb spektrumot éreznek, mint amit kimutatnak. Ez az ember azonban tényleg önazonosnak tűnik. - Az illem azt is diktálja, hogy ilyen kedves legyen egy jelentéktelen nővel, akit nem is ismer? - kérdezi halkan, s ahogy kiejti a szavakat teljesen egyértelmű, hogy komolyan is gondolja őket. Szürke moly ő a sok ragyogó lepke között. Annyi szépséget látott már ebben a városban is, hogy meg sem tudná számolni. Pontosan ezért érzi most méltatlannak magát arra a figyelemre, amit kap ettől az idegentől. Mégis elmosolyodik, amikor a nevezett lehajolva ránéz. Megrázza fejét válaszként. Nem lát semmi érdekeset. Illetve olyasmit nem, amit az úriemberrel megoszthatna. Ezután érez felőle egy halvány színváltozást, szavai pedig elgondolkodtatják. - Mert ha nem a lábam elé nézek, még elbotlok és valakit megtaposok - hagyja el Marfa ajkát egy még saját magát is meglepő válasz. Bátorsága azonban egyelőre eddig a pontig tartott. Ismét visszahúzódik és titokzatos tekintetű kékjeit leszegezi a cipője orrára. - Téved. A világ egészen máshol kezdődik - csikarja ki belőle a férfi különös, de mulattató viselkedése az újabb szavakat, amikkel csak azt éri el, hogy egyre többet mutat meg magából neki. Felpillent rá, de addigra az ismeretlen úr már elindult hátrafelé. Szó szerint rükvercben. Marfa ajkán elbűvölő mosoly fakad. Fejét megrázva nézi ezt a lehetetlen alakot, és nem ő az egyetlen. - Álljon meg! - figyelmezteti még mindig mosolyogva. A férfi mögül sikeresen ellép pár vevő, de egy cekkerekkel felvértezett idős néniről hősnőnk látja, hogy nem lesz elég gyors, hogy megtegye. Marfa hirtelen hozza meg a döntést. Lábai azonnal mozdulnak. Odaszalad a férfihoz, majd magához vonva megállásra készteti. Ezután forulni igyekszik vele egy kicsit, hogy a másik lássa mitől óvta meg ezzel a mozdulattal.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Különös alakkal hozta össze a véletlen, aki mintha belelátna. Felkapja fejét a férfi kérdésére. Sosem volt tudatában, hogy a hátát leszámítva nagyon is szépnek mondható, ahogy annak sem, egy ideje, hogy képessége valóban hasznos tudás. Elsőnek ott volt az a kislány, akit az ő útmutatásával is már csak holtan sikerült megtalálnia a nyomozóknak. Aztán nem is olyan rég az a kolléganője a lapnál, aki eltűnt, de ő hiába igyekezett, nem tudott segíteni. Ezek törték darabokra az addig meglévő csekély önbizalmát. - Minden szemben - adja meg a választ, ami koránt sem vidám, de tükrözi lelkének állapotát. Ugyan ki látna benne mást, mint egy púpos boszorkányt, akit elrejtenek ruhái és tekintetéből is csak bánat sugárzik. Mindeközben folyamatosan érzi a férfiból áradó aranyló ragyogást. Az öröm érzetét, amit nem tud hová tenni. Kedves mosolya és viselkédése kezd eljutni Marfa szívéhez. Lassan nyitja meg őt, szinte észrevétlenül. - Érzem, hogy nem mond igazat - szólja el magát, de bízik benne, hogy ez nem tűnik majd fel az úriembernek. Arcán hiába látszott szomorúság, az érzései másról beszéltek. - A világ a lelkünkben kezdődik. Itt belül - teszi mellkasa közepére, a szíve fölé szabad kezét és megint lesüti szemét. Egyáltalán nem hat rá a fiatalember cukkolása, mert tisztában van azzal, hogy az idegen mit érez közben. Tudja jól, hogy minden szavát az a megmagyarázhatatlan öröm táplálja, ami beragyogja. Ezután haladnak is egy kicsit, így egy bakelitlemezeket áruló standhoz jutnak, ahol mindig szól valami muzsika. Most épp a Poets Of The Falltól a Daze című számot hallani. A zeneterápia részeként Marfa sokat halgatta, így azonnal felismeri. Az érzései pedig végre áthatolnak a bohókás alak emocióin, s nem csak azért mert a nevezett szó szerint hátramenetben távolodott el tőle. Viszont a helyzet akkor válik igazán bizarrá, amikor Marfa konstatálja, hogy a férfit ölelve olyan közel került, hogy már nem csak az érzéseit érzi megint, hanem a beszéde keltette levegőáramlást is az arcán. Belenéz egyenesen a férfi szemébe. - Lehet nem is szereti - pillant el végül mellette, a bölcs tekintetű nénire, aki úgy néz rájuk, mintha valami olyasmit tudna, amit még senki. Átjárja az ismeretlenből áradó fény melegsége. A lélegzete felgyorsul, a pupillája kitágul és a pulzusa is megemelkedik. A zene pedig csak fokozza mindezeket az ösztönös, de Marfának szinte idegen reakciókat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Minden pillanattal egyre közelebb kerül hozzá ez az idegen. Belelát a lelkébe úgy, ahogy ő szokott másokéba érzéseiken keresztül. Ijesztő helyzet, amit nem más, mint egy ballépés szült néhány perccel ezelőtt. Talán itt kellene hagynia. Hazáig szaladni, s elbújni kék menedéke mélyén. Mégis marad. - Igaza van, csak érz... - harapja el az utolsó szót és vele együtt majdnem a nyelvét is, amiért már megint majdnem felfedte képességét. Arcán pír jelenik meg, de ez lehet akár annak jele is, hogy szívére vette a feddést. Valójában egyáltalán nem, hiszen folyamatosan ott látja és érzékeli az idegenből áradó emóciókat. Töretlenül örömteliek. Megdöbbentően harmónikusak és egyenletes erejűek. - Ezt csak reméltem, de most megnyugtatott - bólint azzal a lágy mosollyal, amire készteti ez az egész szituáció. Azonban észreveszi a férfi tekintetét, amit nem tud mire vélni. A barnák mélyén különös fényt lát megcsillanni. Ezután ott állnak egymással szemben, a tömeg közepén szíveikre simított kezekkel. Nem mindennapi jelenség lehetnek a piacon járók számára, ám ez most valamiért nem ijeszti meg hősnőnket. Hajlott hátával, túlméretes ruháiban mozdulatlanul, a külvilág minden érzését kizárva képes csak a férfit érzékelni. Képessége folyamatos fejlődésben van, ahogyan azt meg is mondták a szakértők, akiket felkeresett. Ez is egy eddig nem tapasztalt aspektusnak tűnik. Ezután egy újabb eseménysor végkifejleteként már egymás karjában állnak, s közelebb van ehhez a névtelen idegenhez, mint a testvérén kívül szinte bárkihez. - Miért érzem azt, hogy... - suttogja kettejük közé, de nem fejezi be a mondatot. Lehetetlen volna megállapítania, hogy melyik érzés melyikükhöz tartozik. Eggyéváltak színeik egy különös, de szemetgyönyörködtető árnyalattá. - Ahogy én sem - válaszolja puhábban egy sóhajnál. Közben teljesen belemerült a barna szemekbe, amikben nem lát mást csak saját magát. Kivételesen nem riadt meg ettől, csak hagyta, hogy megtörténjen. Legyen bármi is az oka annak, amit most átél, nem menekül el sem saját belső világába, sem otthonába.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Tudatalattijában ott motoszkál egy érzés. Nincs színe, csak elemi ereje, ami ebből a mélységből még csak felsejlik, de már olyan intenzíven, hogy hősnőnk beleremeg. Mi történik? Mi ez az egész? Annyi kérdés marad válasz nélkül, hogy az egyenesen bosszantó. Legszívesebben feltenné őket, de fél, ha megszólal minden semmivé válik. Márpedig erre a megtapasztalásra szüksége van, akár tüdejének a levegőre. Ez az ember különleges. - Most már igen -mondja csendesen, majd ismét megajándékozza az idegent az említett mosollyal, amit ezek szerint szépnek talál. Kétség ehhez a kijelentéséhez nem férhet, mivel olyan tisztaszín érzéssel közölte, amit festeni sem lehetne. Ezt Marfa egészen lenyűgözőnek találja. Ebben a tettető, kegyetlen világban, ahol még azok is elrejtik, vagy épp nem tárják ki a másik előtt szívüket, akik közel állnak egymáshoz. Erre most itt ez az ismeretlen ember, akinek egyenesen ráragyog a lelke. Ilyet nagyon kevésszer tapasztalt, pláne nem egy vadidegen esetében. Vele ilyen nyíltan nem viselkedett még talán senki, leszámítva a testvérét. - Mindent...de most csak Önt érzem - válaszol végül, kimondva azt amit már kétszer úgyis majdnem megtett. Megszegte ismét azt a szabályt, amit önmagának alkotott ideköltözése előtt. Miszerint senki sem tudhatja, hogy mire képes. Kékjei keresi a férfi barnáit. Körülöttük jönnek-mennek a piacot járók, de mintha csak az övék volna a tér és az idő egésze. Hősnőnk nem mozdul mindaddig míg a férfi el nem neveti magát. Összerezzen. Oh jaj, hát becsapta volna képessége? Tévedett az úriemberrel kapcsolatban? Megint csak kérdések, amikre ugyanúgy nem talál választ. - Nem, esküszöm nem... - beszél rekedten a torkát szorító frusztráltságtól, de aztán valami ismét teljesen összezavarja. A férfi érintése és ereje amivel húzza olyan jóleső, hogy nem csak lábai, de egész teste önként követi. Elindulnak tehát megkeresni a legédesebb málnát. Mi ez, ha nem a leglehetetlenebb és mégis legcsodásabb dolog, amit Marfa valaha is elképzelt.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Titkokat rejtő kékjeivel végre jobban meg meri nézni magának a férfit. Kedves mosolyát, jóságot sugárzó barna szemeit eddig is látta. Egész lényét azonban, amit vonzónak talál, csak most sikerült. Vajon milyennek láthatja őt a másik? Hiszen külsejét most úgy lehetne leírni, saját véleménye szerint legalábbis, hogy átlag alatti. Mégis hisz az idegennek, aki az előbb a mosolyát dicsérte, s most is alig veszi le róla a szemét. - Igen. Érzem... - bólint szinte alig láthatót. Ha már felfedte magát, nem fog visszakozni. További magyarázatot azonban nem ad erre a kijelentésre. Annak még nincs itt az ideje és talán a helye sem, hogy elmesélje képessége mibenlétét. - Biztos benne? - mosolyodik el a kijelentés hallatán, mivel az minden szempontból téves. Az úriember ugyanis megfogta karjait akkor, amikor majdnem fellökte, azuán a padlizsánon is összeértek ujjaik, majd pedig legutóbb akkor kerültek szoros közelségbe, amikor Marfa elhúta őt a nénike útjából, nehogy elüsse. Ezen alkalmakkor minden esetben osztozott érzésein az ismeretlennel. Érezte őt úgy, mint eddig keveseket. Tisztán és erősen. Pontosan úgy, mint most, amikor újra összefonódnak ujjaik és az alak mellett sétál egy málnást keresve. - Mit érez? - tudkolja csendes érdeklődéssel, mert kíváncsi jól érzékeli azt a boldogsággal vegyes vágyakozást, amit most megjelenni lát a férfi felől áramlani. Eltűnődik ezek okán, de nem tudja mire vélni megjelenésüket. Mindeddig saját emocióira sem fordított sok figyelmet, viszont erre még most sincs lehetősége, mert igen hamar megérkeznek a megfelelő standhoz. A pazar illatot ársaztó gyümölcsöktől roskadozó pulton ott vannak a legszebb málnák, amiket valaha látott. Rubinvörös színük elvonja minden más portékáról a vevők figyelmét. Ritka kincsek tavasz elején. Látva őket Marfa is így gondolja, s már csak akkor fordul a férfi felé, amikor az pontosan vele szemben áll és megkínálja, amit lehet nem is volna szabad. Mindig bánatos kékjei ekkor akaratlanul ragyognak fel a vágyakozás fényével, s hajol leheletnyit közelebb az ismeretlenhez, majd bársonypuha ajkát megnyitja. Éppen csak annyira, hogy másik azt a bizonyos egy szem málnát beletehesse a szájába. Szemeit lehunyva élvezi ezután a nyelvén szétáradó édes, ugyanakkor kicsit savanykás ízharmóniát, s a vele szemben állóból sugárzó fények csodás játékát lelki szemei előtt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Előítéletes sosem volt, hiszen épp ő volt az, akit mások tettek ilyen vagy olyan skatulyákba. Ezért csak csendesen ingatja a fejét. Különösen viselkedik az alak, de ettől még biztosan nem hibbant féleszű. Érezné azt is, ha az volna. Volt nyomozás, amiben kénytelen volt lekövetni egy mentális zavarral küzdő fiatalt. Azok a riasztó színek, az a kaotikus lenyomat össze sem hasonlítható ennek a férfinak a tiszta ragyogásával. - Igen, az is egy érzés - feleli szelíden. Megannyi emoció létezik és él az emberekben, olykor egyszerre, de ez az egyik, amit elég ritkán lát ilyen elevenen, főleg egy felnőtt férfiban. Közben tovább sétálnak, kéz a kézben. Az idegen pedig beszélni kezd, felfedve néhány részletet kilétéről. - Ezek szerint diplomás. Vigyázzon mert még túl sokat árul el magáról - mondja titkokkal teli kékjeiben némi vidám fénnyel. Kezdi átvenni véletlen hozta kísérőjének hangulatát. Ezután elérnek a gyümölcsös standhoz, ahol megkóstolják a málnát. Marfa számára ez is egy igazán különleges élmény. Hiszen sohasem került még ilyen érzéki helyzetbe. A férfi tekintete, a belőle áradó érzések fénye, az a lassú és óvatos mozdulat, ahogyan azt az egy szem rubinvörös és bársonypuha málnát az ajkához érintette. Mintha az egész világ lángba borult volna abban a pillanatban. Sajátjai újfent eggyé váltak a vele szemben álló érzéseivel. Teljesen összekapcsolódott vele és senki mást nem érzékelt. - Ez az egy szem is elég fizetség, mert félek, ha többet kérek, az már az én bűnömmé válna - sóhajtja kettejük közé, hogy ezután pillantása újra a másik tekintetét keresse. Közel kerültek egymáshoz, s ezt az árus is láthatja, mert ahelyett, hogy megróná őket, amiért csentek a portékájából diszkréten elfordul egy másik vevőhöz. Ki tudja mi járhat a fejében, de annyi bizonyos, hogy lemér egy nagy doboz málnát, majd odakészíti a kettős közelébe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Meglehet külsőre igen törékeny, s a lelke sem épp acélkemény, ám valamiért csak megkapta ő is a maga diplomáját és nem a két szép kék szeméért. Ráadásul újságírásból, amit valljuk be, kevéssé néznénk ki belőle. Mégis ez az igazság. Ezért aztán nem hisz el mindent, amit a férfi mond neki. Azonban nagyra értékeli a komoly, vagyis inkább bohókás próbálkozást. - Valóban? Ez aztán a lehetetlen küldetés Mr. Hunt, vagy inkább Őfelsége jól titkolt ügynökéhez van szerencsém? - kérdezi és ajkát, az eddigiektől eltérő, szemtelen mosolyra húzza. Keveseknek meri megmutatni, hogy humora is akad. Testvérével szokott csak ennyire felszabaultan incselkedni. Viszont, ha már az idegen ennyire szeret játszani, hát belemegy ő is ebbe a különös játékba, amiben egyre jobban érzi magát. - Nem hinném, hogy a Minisztérium arra is utasította volna, hogy letaroljon egy szegény idős hölgyet eme szent küldetés végrehajtása közben - évődik tovább, majd folytatja is gyorsan, mivel egyre jobban élvezi a beszélgetést - Még szerencse, hogy nem csak a mosolyom szép, de gyors is voltam és közbeléptem, igaz? - nevet fel most először könnyed vidámsággal, mert úgy hiszi nincs ebben semmi kivetnivaló. Arra azonban nem számít, ami ezután következik. Attól a pillanattól fogva ugyanis, hogy megkóstolja a málnát valami egészen mássá válik a kialakult helyzet. Szokatlan érzések söpörnek át rajta, akár a futótűz. Minden színük ragyog és nem lát mást csak kettejüket, ami hihetetlen számára egy ilyen zsúfolt helyen. Felkavaró megélése képességének, ami megijeszti. Megszólalni sem tud pár pillanatig. Némán áll míg a férfi kifizeti a három nagy doboz málnát. Az árus széles mosollyal adja át neki és talán még rá is kacsint a férfira. Közben hősnőnk próbálja elválaszani saját magát tőle, sikertelenül. Olyan érzete van, mintha egyenesen a lelke kapcsolódott volna hozzá az ismeretlenéhez. Ilyesmi még sohasem történt vele. Félelmetes élmény. Ugyanakkor valamiért mégis felbátorodik tőle. Ebből az újult erőből merít, amikor végül megszólal. - Igen, annak örülnék - mosolyog az alakra, majd most ő nyúl kezért, hogy ha már ennyire mélyen érzi belsőjében, akkor testének se kelljen távol lennie tőle. Azonnal sóvárgás színezi be auráját, ami példátlanul aranyló az örömtől és a jókedvtől és nem csak a férfi emócióiból származik.