A szerdai és szombati piacnapon megtelik a boglyas tértől nem messze fekvő, téglalap alakú, füves terület, Bogolyfalva piactere, ahol helyi és átutazóban lévő árusok kínálják legkülönfélébb mágikus portékáikat. A szorosan egymás mellé tolt padok színpompás labirintusba vezetnek, a piacnak ilyenkor önálló utcái és sztrádái nyílnak, ha nem figyelsz, könnyen eltévedhetsz itt. A szerény standok között komoly, többemeletes sátrak is állnak, néha vészesen az út fölé billenve.
Ne lepődj meg, ha doxik röppennek el a fejed fölött, nyomukban az őket seprűvel kergető kofa, vagy, ha gyíkpetét nyomnak a kezedbe, hogy rád sózzák azt. A kaotikus kavalkádban mindent megtalálsz, amit keresel. HA elég ügyes vagy, a szóbeszéd szerint akár egy uncia méregdrága gyurgyalagcsipát is a pult alól.
Ám estére kiürül a piactér. A padok üres csontvázakként sorakoznak a letaposott fűben, a csöndben szemetet hord a szél, bezárnak a piac körül álló üzletek is.
Utóbbiak nemcsak piacnapokon, de a hét többi napján is nyitva állnak. A teret körülöleli többek között a pékség, a közért, a játékbolt, a pálcakészítő műhely és egy fodrászatot és szépségszalont ötvöző csinos kis helyiség. Föléjük a kastélynak beillő dilibolt, a Poénpalota magasodik.
Engedj a friss fánk illatának vagy a palotából kiszűrődő kacagás csalogatásának!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1898&post=852303#post852303][b]Szávay Edmund - 2022.09.07. 00:36[/b][/url]

A szívességeknek ára van. Ezt mindenki nagyon jól tudja, még akkor is, ha pitiáner dolgokról van szó. Ilyenkor jönnek az apróságok, egy-egy adag étel, kínos fotó, randi, akármi, aminek nagy pénzbeli értéke nincs, azonban szellemi annál jobban. Nem mondom, hogy nem fordult már elő velem ilyen, sőt, túl sokszor kértem néha szívességet, eddig azonban sosem kellett törlesztenem. Ezidáig. Mivel nekem laza napom van, vagyis lenne, megtaláltak. Miközben kényelmesen ültem az asztalom mögött és éppen az újságból olvastam ki a betűket, a kollegina már az asztalomon is ült. Reméltem, hogy végre az életben pornófilmes jelenetben lesz részem, azonban abból csak a szopás vetült ki a való életre. A mai napra titkárnő lettem. Vagy ez, vagy vigyázhatok a gyerekére.
Így adtam le a papírjait az Előkészítőben, vásároltam be, majd mentem el a postára felvenni egy csomagot, amit valamiért egy bagollyal se voltak hajlandó kiküldeni. Állítólag nehéz vagy törékeny, esetleg mind a kettő, nem tudom, annyi biztos, hogy a következő megállóm oda szólt. Még a talároshoz kellene bemennem - kezdem nem érteni a világot, hogy ha már mágia, minek ennyi séta -, és ebédszünetig kész. Azonban összefutottam egy régi, jó cimborával és beültünk egy kávéra. Sört akartam, de a munkaidő... nos, mindegy. Kellemes beszélgetésünk végeztével sikerült mindenkivel összefutni és rájönni, ebben a tetves világban csak én dolgozom, senki más. Annyira katyvasz lett a végére, hogy inkább dolgoznék, mintsem járkálnék. A vádlim tiltakozik a lépés ellen, majd aztán állok meg egy cigire. Ekkor veszem észre, hogy valami nincs rendben. Hol a csomag.
Hol a tetves csomag?!
A kávézóból kihoztam, megálltam, letettem talán, de mire visszarobogok a helyszínekre, sehol nincs. Vagy én öregszem és ez a szenilitás, vagy valaki eltette. Arcomon már gyűlik az ideg okozta morcos pillantás, amint megállok a téren és elkáromkodom magam. Szemem sarkából látok embereket, végül nemes egyszerűen állítok meg egy fiatal nőt, aki bizonyára járt a kávézóban. Vagy nem.
- Ne haragudj. Nem láttál egy ekkora csomagot? Barna papír, bélyeg, cím - mások emberek keresnek, én ezt. Röhögni akarok, de reménykedem, tényleg ő ült mellettem és nem más. Nos, mindegy.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1898&post=853287#post853287][b]Szávay Edmund - 2022.09.25. 20:29[/b][/url]

Nem tudom mennyire vagyok szarban vagy sem, hogy ha az a csomag eltűnt, mennyit ér vagy éppen csak egy rendelt ruha valamelyik szutykos boltból. Az a lényeg, hogy szét vagyok esve fejben, még mindig és ezt nem csipázom. Régen helyre kellett volna jönnöm és nem, nem sikerült. Fogalmam sincs, hogy azért, mert fontos és ragaszkodom kellene vagy éppen nem az és menekülni. Nem tudom. Jelenleg a legnagyobb gond az a retkes csomag.
Rá kell azonban döbbennem, hogy másnak sem rózsásabb a napja és az élete. Az, akihez beszélek, talán nincs is ezen a bolygón, vagy kifogtam egy halláskárosultat. Már-már bennem van az a tipikus   mentalitás, hogy azonnal hangosabban, ordítva kezdek beszélni, de visszanyelem. Nem szabad. Türelmes vagyok és várok, csak kettőt köhintek, hogy hátha meghallja és észleli a jelenlétem vagy feladom a francba és állok tovább. Vannak itt még páran és igazából nem is értem, miért kérdezek bárkit bármiről. Az emberek nagy része annyira sem törődik a másikkal, hogy ránézzen ha elesik.
- Öhm – ismétlem, amikor végre életjelet látok tőle. Ez sem sok, bár ahogy az arcát nézem, rájövök, valóban nem ő lesz az emberem. Legyintenék szinte, hogy akkor viszlát, de folytatja. Illedelmes vagyok félig, így végig is hallgatom a másikat. Vagyis tanulok ilyesmit, a türelem mostanság fura.
- Ahh, remek – csattanok fel, de ez inkább magamnak szól, mintsem neki. Ez a szerencsém, az életem, minden, ami jellemezhet. Az ég szakadjon rám, komolyan.
- Semmi gáz, én se tudok már semmit – szusszanok, hogy ne higgye azt, a kora reggeli kávé mellé még le is cseszem. Nem tudok azonban nem felröhögni azon, mennyire közvetlen. - Akkor ezek szerint alul semmi? Talán mégis szerencsém van – ejtem le a tekintetem, mintha átlátnék a szöveten és pontosan látnám, hogy odalent nincs semmi. Az arcára mászik vissza a figyelmem és sóhajtok.
- Tudod vannak szívességek, amikért cserébe dolgokat kérnek. Soha, soha ne menj bele és menekülj. Kínba vagyok, mert én épp szopom az egyik ilyet, elhagytam a csomagot és csak remélem, hogy egy pár cipő volt benne és nem államtitkok. Semmi különös. Ébredezz, én meg megyek idegösszeomlást kapni – legszívesebben beleinnék abba a kávéba, de inkább egyet lépek oldalra, hogy ha akar, mehet, de én most rágyújtok. A mai napot temetem.