A szerdai és szombati piacnapon megtelik a boglyas tértől nem messze fekvő, téglalap alakú, füves terület, Bogolyfalva piactere, ahol helyi és átutazóban lévő árusok kínálják legkülönfélébb mágikus portékáikat. A szorosan egymás mellé tolt padok színpompás labirintusba vezetnek, a piacnak ilyenkor önálló utcái és sztrádái nyílnak, ha nem figyelsz, könnyen eltévedhetsz itt. A szerény standok között komoly, többemeletes sátrak is állnak, néha vészesen az út fölé billenve.
Ne lepődj meg, ha doxik röppennek el a fejed fölött, nyomukban az őket seprűvel kergető kofa, vagy, ha gyíkpetét nyomnak a kezedbe, hogy rád sózzák azt. A kaotikus kavalkádban mindent megtalálsz, amit keresel. HA elég ügyes vagy, a szóbeszéd szerint akár egy uncia méregdrága gyurgyalagcsipát is a pult alól.
Ám estére kiürül a piactér. A padok üres csontvázakként sorakoznak a letaposott fűben, a csöndben szemetet hord a szél, bezárnak a piac körül álló üzletek is.
Utóbbiak nemcsak piacnapokon, de a hét többi napján is nyitva állnak. A teret körülöleli többek között a pékség, a közért, a játékbolt, a pálcakészítő műhely és egy fodrászatot és szépségszalont ötvöző csinos kis helyiség. Föléjük a kastélynak beillő dilibolt, a Poénpalota magasodik.
Engedj a friss fánk illatának vagy a palotából kiszűrődő kacagás csalogatásának!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1898&post=869061#post869061][b]Bánffy Zsolna Alexandra - 2023.11.03. 18:54[/b][/url]

- És az mi? - mutatok ilyen édességszerűségre, és megint meg kell állni.
Szegény Domi nem tudja, mire vállalkozott, mikor engem kihozott ide. Úgy viselkedek, mint egy gyerek, de hát nagyon sok új és számomra ismeretlen dolgot látok, amik annyira lekötnek, hogy már nem is foglalkozok azzal, megnéznek. Pedig úgy fogom az eridonos kezét, mintha attól tartanék, hogy fogja magát és faképnél hagy.
Elnézem ezeket a szív alakú valamicsodákat, nagyon tetszenek, de továbbra sincs lövésem se arról, hogy ezt most megeszik, vagy kirakják dísznek.
- És tényleg emberek díszítik? - nézek a fiúra teljesen döbbenten, mert az árusnak nem hiszek. Tudom, hogy csak a pénz kell neki, és rágyúr az érdeklődésemre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1898&post=869068#post869068][b]Bánffy Zsolna Alexandra - 2023.11.03. 19:24[/b][/url]

Összeszűkítem a szemem, mert azért mindent én sem hiszek el, és kicsit bosszant is, hogy Domi kihasználja a tudatlanságom, de sokáig nem tudok rá haragudni, hamar nevetek vele együtt a képtelen teórián, amit előadott.
- Aha... - veszem el a szívet, és nézem a tükröt. Várom igazából, hogy megszólaljon, vagy zenélni kezdjen, de semmi nem történik, csak van a tükör és benne én.
- Még szerencse, hogy ez nem terjedt át az aranyvérűekre... ja de - próbálok most már én is viccelődni, bár túlzok, hisz ők nem nem tudják, egyszerűen csak nem akarják.
- Kicsit rosszul érezném magam, ha egy tárgy kellene ahhoz, hogy eszembe juss, de köszönöm - adok egy óvatos puszit az arcára, mert boldog vagyok. És a szívet is úgy szorongatom, mintha valami ritka kincs lenne.
- Eszünk valamit? Vagy hát... lehet itt enni? - nézek körbe hunyorogva, de evés előtt még gyorsan elkapom Domi kezét, hisz látok itt furcsa bőr ékszereket is. Oda is vezetem hozzá.
- Válassz egyet - pislogok rá szépen, de izgatottan, mert ezek a karkötők még nem is néznek ki rosszul.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1898&post=869077#post869077][b]Bánffy Zsolna Alexandra - 2023.11.03. 20:28[/b][/url]

- Csak el ne kezdj olyan furán beszélni, mert itt hagylak - mutatom meg neki akkor, én meg mennyire tudok sznob lenni. Tény egyébként, hogy nem áll messze tőlem. Egyszerűen vannak események, amik egyenesen megkövetelik az ilyen viselkedést, de most csupán viccelődök ezen.
- Sose kaptam plüsst se... utoljára is egy Tiffany karkötőt kaptam - ami természetesen nincs a csuklómon, mert az számomra már egy lezárt korszak, és a hangomon is hallatszik, hogy ennek a furcsa szívnek sokkal jobban örülök.
- Kizárt dolognak tartom, hogy valaha is kóstoltam - viszont a szemem felcsillan, mert ez nem jelenti azt, hogy nem szeretném. Tényleg érdekelnek ezek a hétköznapi dolgok, és az illatok is jók, csak nem lehet belőle bajom. Azonban van ami fontosabb, így viszem is Domit a karkötőkhöz.
Csak biccentek, és hagyom, had nézelődjön.
- Tökéletes - szólalok meg elégedetten, persze némi töprengés után, mert azért ezt jól meg kell fontolni. Sőt, az egész napra rá tudnám aggatni ezt a jelzőt, de abban a pillanatban szépen bele is rondítanak.
- Szia....sztok. Hát ő? - nem is tudom, mennyire hiányzott nekem a Nógrádi lány, meg a sleppje. Kritikusan méri végig Domit, ami miatt nyílik is a bicska a zsebemben, de... uralkodnom kell magamon.
- Segít karkötőt találni Bercinek - vágom rá a tőlem megszokott nyugodt tónusban, pontosan úgy, mintha tényleg csak most futottam volna össze az eridonossal.
- Furcsa a nagybátyád... - rázza meg a fejét a lány, aztán jelentőségteljesen néz a másik lányra, velem pedig fordul egyet a világ, ahogy a lány közelebb lép Domihoz.
- Már akartalak keresni, gondoltam... megihatnánk egy lattét. Közben mesélhetnél a kviddicsről, annyira jól  nézel ki... a seprűn - tényleg össze kell szednem magam, hogy a vonásaim nyugton maradjanak, de ahogy még a haját is libbenti, és szikrázó mosolyt küld felé... Ráadásul még nem is ronda.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1898&post=869127#post869127][b]Bánffy Zsolna Alexandra - 2023.11.04. 13:04[/b][/url]

Hangosan nevetek azon, Dominik mennyire jól tudja ezt adni. Felszívom magam, hogy akkor én most itt is hagyom, de a lábaim nem indulnak meg, csak csúnyán próbálok rá nézni, de mivel a mosolyom szinte letörölhetetlen, nem kelti azt a látszatot, mint abban a szobában. Jó, akkor tényleg mérges voltam rá.
- Ez mind úgy hangzik, amitől durván ki fog akadni a gyomrom - mélázok el, de vállat is vonok, hisz van otthon rá bájital. Amúgy sem bírok sok mindent enni rosszullét nélkül, szóval ez nekem mindennapos, noha azért próbálom szándékosan nem a rosszullétig etetni magam.
Tényleg nagyon jól érzem magam, szinte már várom is, hogy valaki belerondítson ebbe a napba, és mit ad Merlin, Nógrádiék fel is tűnnek.
Pocsékul érzem magam, hisz szívem szerint rávágnám, hogy amúgy randizunk, de a lány abban a pillanatban rohanna Krisztiánhoz, arra meg még nem vagyok kész. Előveszem a Berci kártyát hát, mert amennyire undok volt vele a nagybátyám múltkor, sejtem, hogy nem fog odaállni elé, minek neki a karkötő.
Arra viszont nem vagyok felkészülve, hogy a barátnője egyből lecsap Domira. Minden önuralmam össze kell szednem, mert már szorulna ökölbe a kezem, az viszont újabb kérdéseket vetne fel.
- Nem... nem vagyunk - még szerencse, hogy születésem óta gyakorlom, hogy uralkodjak a vonásaimon, így ez elég határozottra sikerül. Egyetlen pillanatra megvillan a tekintetem, mikor Domi nem elhajtja a lányt, hanem még szinte bele is megy.
- A cukrászdában a sütőtökös latte nagyon finomra sikerült - erőltetek lelkesedést magamra, és negédesen mosolygok a párosra, mintegy ötletet adva neki.
- Mész a minisztériumba? Ha látod a bátyám, üzenem neki, jó lenne, ha szakítana rám is időt... ez a karkötő nem tetszik, de láttam arrébb egy másikat, megnézzük? - szedem is le Domi kezéről, csak hogy valahogy lerázzam a lányokat. Megköszönöm azért az eladónak, aztán szó nélkül vonulok át egy másik árushoz. Még szerencse, hogy sok van belőlük.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1898&post=869297#post869297][b]Bánffy Zsolna Alexandra - 2023.11.10. 11:33[/b][/url]

Ostoba voltam. Számítanom kellett volna rá, hogy amint kimozdulunk a négy fal közül, fenn is áll a veszélye annak, hogy észrevesznek minket. Domi mellett viszont nagyon nehéz erre is koncentrálni, és annyi új inger ért megint, hogy ez tényleg ki is ment a fejemből. Egészen Nógrádi és a sleppjének felbukkanásáig. Persze ott zakatol fejemben a kérdés, hogy ő vajon mit keres egy ilyen helyen, de csak nem teszem fel neki, pusztán próbálom eloszlatni a kételyeket. Amennyi időt a családjaink együtt töltenek, nem bírnám ki, hogy valami elhagyja a lány száját. Igen, a kétségbeesés jelenleg nagyobb, így az eridonos helyzetébe bele se gondolok, mikor reflexből tagadni kezdek, hovatovább még feszítem is a húrt, a saját tűréshatárommal együtt.
Végig Eliza szemeibe nézek, de így is látom, ahogy Domi a lány kezét simogatja. Hosszú évek gyakorlata van már abban, hogy arcomon egyetlen ránc sem rezdül, nekem sokkal jobban megy, mint a velem szemben álló lánynak, aki még csak kapirgálja annak felszínét, amibe ő beleszületett. Ahogy tudom, rázom is le őket, és megyek egy másik standig. Nem tudom kifújni a levegőt, az agyamban lassan terjed el a vörös köd, amit nem szeretek. Mindig is a hidegvérem volt az, ami előrelendített, vagy segített... most meg, pillanatok tört része alatt veszítem el a fejem, és ismerkedek ezzel a féltékenységgel, ami soha nem lesz a legjobb barátom, ezt már tudom.
- Miért mész vele randizni? - szegezem neki a kérdést, halkan és dühösen. Mutatóujjammal még a mellkasára is bökök, ahogy közelebb araszolok hozzá. A tekintetem is dühös és vádló, mert...
- annyi, de annyi kifogásod lehetett volna, miért nem akarsz vele menni, de te mégis belementél. Talán tetszik? - igen, még a kérdés is vádló, a tartásom is sugallja, hogy eszébe ne jusson hazudni, mert még képes vagyok belökni oda a tárgyak közé, aztán ráaggatni egy árcédulát, hogy vigye aki akarja.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1898&post=869308#post869308][b]Bánffy Zsolna Alexandra - 2023.11.10. 17:28[/b][/url]

Már sejtem, hogy ez a randi ezen a ponton félresiklott. Én csak önző módon nem akartam megint falak között lenni, és próbáltam egy olyan helyet keresni, ahol szinte biztosan nem találkozunk ismerősökkel. Nem sikerült. Legközelebb talán a Pramberger teret kellene megpróbálni. Oda egy magunkfajta csak akkor tenné be a lábát, ha elege van az életéből, hisz... jócskán közünk van ahhoz, hogy az ott lévők ott vannak. Tudom, noha egyet érteni nem tudok vele.
Persze sikeresen felhúzom magam, és gondolkodás nélkül esek az eridonosnak, mintha ehhez egyébként lenne bármi jogom. Dühös vagyok, és elkeseredett, mert én nem akarom ezt. Nem akarok rejtett találkozásokat, sem letagadni, hogy érzek valamit iránta, mert határozottan errefelé haladunk kérem szépen. Egy ponton bánom azt is, hogy ott a sötét szobában nem nyisszantottam el ezt az egészet, akkor most ne okoznék magunknak fájdalmat, de mit lehet tenni? Akkor is önző voltam, és most is.
- Magunkra hagyna? - pillanat tört része alatt fordítom a fejem a sátor eladója felé, s bár kérésnek hangzik, kellően határozott a hangnem ahhoz, hogy ezt ne kérésnek vegye.
- Mégis mit képzel kisasszony?.... Végülis pont megéheztem... - legszívesebben megforgatnám a szemeim, amiért olyan gyorsan álláspontot változtat, amint a zsebembe nyúlva, némi - számomra apró - pénz kerül elé. Amint a férfi elhagyja a helyet, én megfogom Domi kezét, és behúzom magammal, lehetőleg olyan pontjára a sátornak, amit kellően eltakarnak a plüssök meg az egyéb bóvlik.
- Tudom, sajnálom... de rosszul esett, én ezt nem bírom. Nem bírom, hogy más lányokat simogatsz, hogy rá is úgy mosolyogtál... - hagyom, hogy arcomat eltorzítsa a grimasz, még a hangom is halkabb és kérlelő, a nagy őzike szemeimről nem is beszélve, amikkel a fiúra pislogok.
- Emlékszel? Tudtuk, hogy nehéz lesz, és én szoktattam magam a gondolathoz, de így élesben tapasztalni teljesen más. Kérlek ne haragudj - mert tudok bocsánatot kérni, és úgy érzem, hogy most kell is.
- Persze, ha be akarod fejezni én azt is megértem. És én sem akarom örökké ezt csinálni, csak... biztos akarok lenni abban, hogy egymás mellett a helyünk, mielőtt anyám elé állnék, és kitagadtatnám magam - mert valószínűleg a vége az lesz. Bercinek is csak egy hajszálon múlott, velem biztos hogy nem lesznek annyira elnézőek, hisz... csalódást okozok nekik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1898&post=869313#post869313][b]Bánffy Zsolna Alexandra - 2023.11.10. 18:42[/b][/url]

- Szia, Bánffy Zsolna Alexandra vagyok - nem bírom megállni, a Bánffyt még határozottan meg is nyomom, és most még az élt se próbálom elrejteni a hangomban, mert ha valami nekem fáj, akkor az ez. És tudom, hogy igaza van, hisz mi így működünk. A címerünkre akár rá is lehetne írni mottóként, hogy "mindig van az a pénz", de talán a családom túl átlátszónak találná. Ettől függetlenül még igenis fáj, ha ezt a fejemhez vágják.
Viszont a célom elérem, és tudunk kicsit kettesben lenni, legalább addig, míg megpróbálom megmenteni a helyzetet, mert én nem akarom, hogy ennek vége legyen. Túl jól érzem magam Domival, és túl boldog vagyok akkor, mikor csak ilyen normális dolgokat csinálunk.
- Tudom, én is legszívesebben Nógrádi képébe vágtam volna, hogy együtt vagyunk, szóval úgy méregessen - hunyom be a szemem egy pillanatra, még hagyom is, hogy az érzéseim kiüljenek az arcomra, mert nem csak neki nehéz. Én viszont tudom, hogy miért teszem.
- De nem letagadlak, Domi. Óvlak. Te nem tudod elképzelni, az én anyám milyen. Hogy egy pillanat alatt tenne tönkre nem csak téged, de a családod is. És túlzok... láttam már. Az idősebb bátyám is rossz lányba lett szerelmes. Tudod hol van Evelin? Szibériában - ezt még soha nem mondtam el senkinek, még a bátyám se tudja, hogy nem csak tudom, mi történt, de még asszisztáltam is anyámnak. Utólag persze bánom, főleg most, hogy velem is megtörtént, de tudom, hogy nem hagyhatom, hogy anyu idő előtt megtudja.
- Ez meg sem fordult a fejemben - vallom be halkan, de őszintén. Annyira megszoktam már, hogy Berci... nos Berci, hogy fel sem merült bennem az, ami Domiban. És ez hiba. Hisz nekem mindenre gondolnom kell.
Épp csak átjár a kellemes borzongás az eridonos érintése nyomán, kezeim máris meglódulnak, hogy átfonják a nyakát. Szinte egyszerre gondolunk ugyanarra, csak a fiú ki is mondja a kérést. Sokáig nem kéretem magam, ahogy húz közel magához, úgy próbálom a lehető legkisebb távolságot hagyni kettőnk között, miközben csókolom. Kezem megint a hajába túr, és egy pillanat alatt felejtem el, hol vagyunk, és mit is csinálunk, egyszerűen csak... én akarom.
- Aztán anyám nem is téged tüntetne el, hanem engem. Micsoda remek ötlet - gúnyolódok, de persze játékosan, és a szemem is megforgatom. Azonban mosolygok, és örülök, hogy amennyire gyorsan történt a bonyodalom, olyan könnyedén túl tudunk jutni rajta.
- Szóval akkor... eszünk? - hisz a gyomrom jelez, mert ő persze nem felejtette el, hogy éhes vagyok ellentétben velem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1898&post=869321#post869321][b]Bánffy Zsolna Alexandra - 2023.11.10. 19:48[/b][/url]

- Nem... anyu a Keresztapa - suttogom neki, félig halálosan komolyan, mert nem lepődnék meg, ha mindez kiderülne. Félig persze viccelődök, bár ez nem javít azon, amilyen az én anyám. Sem a bűntudaton, ami szép lassan telepedik el rajtam.
- Csak viccelek - vigyorgok rá - Nem vagyunk olaszok - vágok aztán ugyanolyan komoly képet, mintha csak ettől nem lehet az anyám.
Az hogy most rendeződtek a dolgok, valahol megnyugtat. Legalább annyira, hogy elfelejtve mindent, csak élvezzem a csókját, aminek túl hamar lesz vége. Azon kapom magam, hogy nekem nem elég ennyi, így mikor közli, hogy tiszta a terep, visszahúzom, csak hogy most én csókoljam meg őt. Nem is tudom, volt-e már olyan, hogy én kezdeményeztem, de úgy néz ki, itt az ideje, és egyszerűen imádom a tudatot, hogy most megtehetem.
Teljesen az eridonosra bízom magam, de amint meglátom, mi kerül a tálcára, azért kicsit elbizonytalanodok.
- Figyelmeztetlek Szécsi, ha megint a tudatlanságomon akarsz szórakozni, nagyon megjárod - mert jelen pillanatban nem akarom elhinni, hogy ember ilyet eszik. Tocsog a zsírban, és elnézve, honnan is került hozzánk, gyanítom az ANTSZ-nek is tetszene. Nem, nem vagyok én ebben olyan biztos, hogy az én gyomrom ezt szívesen beveszi. Talán a kenyeret, bár azt se szoktam fehéret enni.
- Idővel. Ha egy év múlva is ugyanitt leszünk, és ilyen.... furcsa izét eszünk, akkor már tudom, hogy biztos - persze túlzok az idővel, de valahogy meg kell értetnem vele, hogy most tényleg arra van szükség. Él bennem a romantikus elképzelés, ha tényleg annyira akar engem, ahogy mondta, akkor nem számít neki, hogy vagyok az övé.