A szerdai és szombati piacnapon megtelik a boglyas tértől nem messze fekvő, téglalap alakú, füves terület, Bogolyfalva piactere, ahol helyi és átutazóban lévő árusok kínálják legkülönfélébb mágikus portékáikat. A szorosan egymás mellé tolt padok színpompás labirintusba vezetnek, a piacnak ilyenkor önálló utcái és sztrádái nyílnak, ha nem figyelsz, könnyen eltévedhetsz itt. A szerény standok között komoly, többemeletes sátrak is állnak, néha vészesen az út fölé billenve.
Ne lepődj meg, ha doxik röppennek el a fejed fölött, nyomukban az őket seprűvel kergető kofa, vagy, ha gyíkpetét nyomnak a kezedbe, hogy rád sózzák azt. A kaotikus kavalkádban mindent megtalálsz, amit keresel. HA elég ügyes vagy, a szóbeszéd szerint akár egy uncia méregdrága gyurgyalagcsipát is a pult alól.
Ám estére kiürül a piactér. A padok üres csontvázakként sorakoznak a letaposott fűben, a csöndben szemetet hord a szél, bezárnak a piac körül álló üzletek is.
Utóbbiak nemcsak piacnapokon, de a hét többi napján is nyitva állnak. A teret körülöleli többek között a pékség, a közért, a játékbolt, a pálcakészítő műhely és egy fodrászatot és szépségszalont ötvöző csinos kis helyiség. Föléjük a kastélynak beillő dilibolt, a Poénpalota magasodik.
Engedj a friss fánk illatának vagy a palotából kiszűrődő kacagás csalogatásának!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1898&post=875563#post875563][b]Ohridszki-Füst Marfa - 2024.03.28. 21:05[/b][/url]

Csendben válogat a zöldséges standon. Mágához képest egész jól megtanult már főzni, ezt a még mindig életben lévő Álmos is bizonyíthatja. A mai vacsorához igyekszik bevásárolni. Túlméretes kabátjában is kifejezetten látszik háta görbesége, ahogy behajol a padlizsánokhoz, hogy válogasson. Ránott zöldségek lesznek és tartár mártás. Egyszerű, de nagyszerű fogás ez, ami nem terheli meg egyikük gyomrát sem, ami igen fontos tényező. Arra már igen hamar rajött, hogy nehéz ételek fogyasztása után nem tudja kipihenni magát. Az pedig egy újkeletű felfedezés, hogy a húsoktól megváltozik az illatuk. Ezt talán Adelina mesélte nemrég és azóta Marfa bizony erre is figyel. A piac nyüzsgését sikerrel kizárta mindeddig, s mindez nem esett nehezére. Az őt körülvevő számtalan érzelem most csak morajlás, és némi színjátszó folt látótere határán. Nincs rá komoly hatással semmi. Nem tolakodik be érzékelésébe egyetlen erőszakos vagy harsány érzés sem, pedig biztosan akadna néhány. Békében vásárol tehát, ami a vele mostanság történtek fényében igen nagy önuralomról vall. Minden nap dolgozik azért, hogy teste, lelke és elméje épsége ilyen jó állapotban legyen. Ma is jógával kezdte a napot, majd végzett néhány tudatrendező gyakolatot, meditatív zene mellett. Csak ezek után lépett ki a külvilágba, kis kék háza védelméből. Egyik kezében egy jókora padlizsán, a másikkal haját simítja el arca elől, hogy azután füle mögé tűrje. Halk szóval szólítja meg az eladót, de az nem fordul felé. Egy zacskót szeretne csak kérni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1898&post=875576#post875576][b]Ohridszki-Füst Marfa - 2024.03.28. 22:50[/b][/url]

Zacskó helyett fájdalom lesz osztályrésze. Egy villanásnyi az egész, de ahhoz épp elegendő, hogy kizökkenjen és minden érzelem, különösen azok, melyeket a karjait megfogó ismeretlenből érez, átáradjanak rajta. Riadt tekintettel, a helyzethez talán nem illő elhúződással reagál. Hirtelen még megszólalnia sem sikerül, csak miután az illető már fél térdre vetődve pillant rá felfelé. Összenéznek. A közben őt ostromló érzések hatására még a szeme is könnybe lábadni látszik. - Nem, nem fáj...Kérem...Ne aggódjon ennyire... - beszél halkan, s egy kicsivel szaggatottabban, mint az várható volna. Az ilyen intenzív érzelmi megnyilvánulások mindig letaglózzák. Hiába igyekszik edzeni magát, ezekre nem lehet felkészülni. Váratlanok és erősek. Lassan tudatosul benne, hogy mi is történt. Az ütközéskor lejtette a padlizsánt. Ösztönösen hajol le érte, s így egy magasságba kerül a férfival, aki a cipőjét fogja. Kopott darab, de ebben legalább nem fáj a gerince. Egyészen közel vannak egymáshoz, amikor a zöldséges föléjük kiabálva felszólítja, hogy ezt bizony lesz szíves megvenni, ha már aszfaltot ért az imént. - Bocsánat, természetesen elviszem - válaszolja Marfa, de szomorú kék szemét még mindig az idegenen tartja. Közben igyekszik kizárni újra a belsőjét szétfeszíteni igyekvő idegen érzéseket. Nem könnyű feladat és nem is teljesen sikeres. A férfi színei átvibrálnak a felállított barikádon. Ez történik, ha megérinti valaki, akinek áthatóak az emociói, vagy épp ő van kibillenve valami okból lelki egyensúlyából. Jelen pillanatban mindkét tényező egyszerre adott.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1898&post=875599#post875599][b]Ohridszki-Füst Marfa - 2024.03.29. 13:54[/b][/url]

Egyszerre nyúlnak a padlizsán után, egyfajta furcsán tökéletes ritmusban. A futó érintésből, mellyel ez végződik, megint számtalan érzés színe jelenik meg Marfa látóterének peremén. Visszahúzza ugyan kezét, de nem azonnal teszi ezt meg, mert meghallja a férfi szavait. - Csak a szemembe ment valami - válaszol lágy, mégis kissé rekedtes hangján és megérinti szemét, hogy letörölje azt a kis nedvességet. Megszokta már, hogy ezekkel a frázisokkal és mozdulatokkal fedje el az igazságot arról, ami valójában történik vele ilyenkor. Ezután mindketten felegyenesednek, ám a zöldséget még mindig a férfi tartja a kezében. A magát szégyenlősen összehúzó Marfa érte nyúl, azonban mintha az idegen auráját érinené ujjaival. Nagyon erős kisugárzása van a vele szemben állónak, mert megint érzékelni kezdi emocióit. Aggódással vegyes ingerültség jeleit igazolja vissza ezután a férfi cselekedete. Odaveti az érmét, ami el is találja az árust, akit a hajlott hátú, törékeny nő szintén érezni kezd magában.- Kérem, ne... - szólal meg és teszi a férfi karjára kezét, vállalva mindent ami ezzel jár, hogy valahogy magára vonja az őt megtaposó úriember figyelmét. Joggal tart ugyanis attól, hogy összekapnak az eladóval, akinek ez az iménti gesztus nagyon nem tetszik, hiába próbál szájára mosolyt húzni. Marfa érzi a benne gyűlő megalázottságot és haragot. - Menjünk innen...Kérem, uram... - súgja alig hallhatóan, majd ujjait valamiféle nyomatékosítás gyanánt, ahogy csak erejéből telik, ráfeszíti az alak alkarjára. Nehezen tudja tartani tudatának védvonalait. Hihetetlenül erős színek áradása keveredik saját félelmével. Kínlódik az ilyen helyyzetekben. Kékjeiből sugárzik a kétségbeesés.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1898&post=875605#post875605][b]Ohridszki-Füst Marfa - 2024.03.29. 14:55[/b][/url]

Zavaros érzések érkeznek felé a hangokkal együtt. Riadalma jottányit csökken, ám értetlensége növekszik helyette. A kedves szavak, melyeket elsuttog az idegen különösnek hatnak a fülének. A kérdésre csak bólint egyet, mivel mást nem szeretett volna venni. Ennél a pultnál valószínűleg most már nem is fog, ahogy a helyzet áll jelenleg. Ezután még lágyabb, szinte becéző nyugtatást suttog a férfi, amire Marfa lesüti szemét, de a kezét nem veszi el a másik alkarjáról. Érezni akarja a másikat, hogy ha bármi történne, valahogy közbeavatkozhasson. Szerencsére az árus kufár vére erősebbnek bizonyul és inkább a másik, eddig katasztrófaturistaként őket figyelő almás hölgy felé fordul nyájaskodva. - Miért csinálta ezt? - kérdedzi azután, hogy pár lépéssel már eltávolodtak a standtól. Tekintete állandó szomorúsága mellett frusztráltságáról vall. Boldogult volna, ha ez az ember nem viselkedik ennyire furcsán. Érzékeli a benne kialakult jó hangulatot, a nosztalgikus érzéseket, de ez csak még bonyolultabbá teszi az egész szituációt a magát és képességét örökké lebecsülő Marfa számára. - Kiengesztelni? - kérdez vissza, mint aki méltatlannak hiszi magát bármi ilyesmire. Közben összébbhúzza magán kabátját és lehajtja a fejét. Szeretne láthatatlanná válni. Eltűnni innen, hogy belső világába menekülve visszanyerje lelki békéjéjét. - Nagyon szeretem a málnát - suttogja végül mégis, de lehet olyan halkan, hogy a férfi meg sem hallja. Ekkor veszi észre, hogy keze még mindig az ismeretlen karját szorongatja. Miért nem tette szóvá? Ezt kérdezve néz fel rá oldalvást fordítva fejét. Az alak aurájába burkolózva feledkezett meg róla, az idegen mégsem jelezte és most még a szatyrát is viszi helyette. Érthetetlen ez az egész és egyre inkább azzá válik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1898&post=875614#post875614][b]Ohridszki-Füst Marfa - 2024.03.29. 16:05[/b][/url]

Szürreális ez az egész. Az idegen kedvesen beszél hozzá és mosolyog. A tekintetéből melegség árad, az érzései pedig ezzel összecsengenek. Színei kellemesekké válnak, mint egy puha takaró. Kevesekkel találkozott, akik ennyire harmónikusak lettek volna. Az emberek általában mást de legalábbis szélesebb spektrumot éreznek, mint amit kimutatnak. Ez az ember azonban tényleg önazonosnak tűnik. - Az illem azt is diktálja, hogy ilyen kedves legyen egy jelentéktelen nővel, akit nem is ismer? - kérdezi halkan, s ahogy kiejti a szavakat teljesen egyértelmű, hogy komolyan is gondolja őket. Szürke moly ő a sok ragyogó lepke között. Annyi szépséget látott már ebben a városban is, hogy meg sem tudná számolni. Pontosan ezért érzi most méltatlannak magát arra a figyelemre, amit kap ettől az idegentől. Mégis elmosolyodik, amikor a nevezett lehajolva ránéz. Megrázza fejét válaszként. Nem lát semmi érdekeset. Illetve olyasmit nem, amit az úriemberrel megoszthatna. Ezután érez felőle egy halvány színváltozást, szavai pedig elgondolkodtatják. - Mert ha nem a lábam elé nézek, még elbotlok és valakit megtaposok - hagyja el Marfa ajkát egy még saját magát is meglepő válasz. Bátorsága azonban egyelőre eddig a pontig tartott. Ismét visszahúzódik és titokzatos tekintetű kékjeit leszegezi a cipője orrára. - Téved. A világ egészen máshol kezdődik - csikarja ki belőle a férfi különös, de mulattató viselkedése az újabb szavakat, amikkel csak azt éri el, hogy egyre többet mutat meg magából neki. Felpillent rá, de addigra az ismeretlen úr már elindult hátrafelé. Szó szerint rükvercben. Marfa ajkán elbűvölő mosoly fakad. Fejét megrázva nézi ezt a lehetetlen alakot, és nem ő az egyetlen. - Álljon meg! - figyelmezteti még mindig mosolyogva. A férfi mögül sikeresen ellép pár vevő, de egy cekkerekkel felvértezett idős néniről hősnőnk látja, hogy nem lesz elég gyors, hogy megtegye. Marfa hirtelen hozza meg a döntést. Lábai azonnal mozdulnak. Odaszalad a férfihoz, majd magához vonva megállásra készteti. Ezután forulni igyekszik vele egy kicsit, hogy a másik lássa mitől óvta meg ezzel a mozdulattal.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1898&post=875631#post875631][b]Ohridszki-Füst Marfa - 2024.03.29. 17:52[/b][/url]

Különös alakkal hozta össze a véletlen, aki mintha belelátna. Felkapja fejét a férfi kérdésére. Sosem volt tudatában, hogy a hátát leszámítva nagyon is szépnek mondható, ahogy annak sem, egy ideje, hogy képessége valóban hasznos tudás. Elsőnek ott volt az a kislány, akit az ő útmutatásával is már csak holtan sikerült megtalálnia a nyomozóknak. Aztán nem is olyan rég az a kolléganője a lapnál, aki eltűnt, de ő hiába igyekezett, nem tudott segíteni. Ezek törték darabokra az addig meglévő csekély önbizalmát. - Minden szemben - adja meg a választ, ami koránt sem vidám, de tükrözi lelkének állapotát. Ugyan ki látna benne mást, mint egy púpos boszorkányt, akit elrejtenek ruhái és tekintetéből is csak bánat sugárzik. Mindeközben folyamatosan érzi a férfiból áradó aranyló ragyogást. Az öröm érzetét, amit nem tud hová tenni. Kedves mosolya és viselkédése kezd eljutni Marfa szívéhez. Lassan nyitja meg őt, szinte észrevétlenül. - Érzem, hogy nem mond igazat - szólja el magát, de bízik benne, hogy ez nem tűnik majd fel az úriembernek. Arcán hiába látszott szomorúság, az érzései másról beszéltek. - A világ a lelkünkben kezdődik. Itt belül - teszi mellkasa közepére, a szíve fölé szabad kezét és megint lesüti szemét. Egyáltalán nem hat rá a fiatalember cukkolása, mert tisztában van azzal, hogy az idegen mit érez közben. Tudja jól, hogy minden szavát az a megmagyarázhatatlan öröm táplálja, ami beragyogja. Ezután haladnak is egy kicsit, így egy bakelitlemezeket áruló standhoz jutnak, ahol mindig szól valami muzsika. Most épp a Poets Of The Falltól a Daze című számot hallani. A zeneterápia részeként Marfa sokat halgatta, így azonnal felismeri. Az érzései pedig végre áthatolnak a bohókás alak emocióin, s nem csak azért mert a nevezett szó szerint hátramenetben távolodott el tőle. Viszont a helyzet akkor válik igazán bizarrá, amikor Marfa konstatálja, hogy a férfit ölelve olyan közel került, hogy már nem csak az érzéseit érzi megint, hanem a beszéde keltette levegőáramlást is az arcán. Belenéz egyenesen a férfi szemébe. - Lehet nem is szereti - pillant el végül mellette, a bölcs tekintetű nénire, aki úgy néz rájuk, mintha valami olyasmit tudna, amit még senki. Átjárja az ismeretlenből áradó fény melegsége. A lélegzete felgyorsul, a pupillája kitágul és a pulzusa is megemelkedik. A zene pedig csak fokozza mindezeket az ösztönös, de Marfának szinte idegen reakciókat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1898&post=875656#post875656][b]Ohridszki-Füst Marfa - 2024.03.29. 19:53[/b][/url]

Minden pillanattal egyre közelebb kerül hozzá ez az idegen. Belelát a lelkébe úgy, ahogy ő szokott másokéba érzéseiken keresztül. Ijesztő helyzet, amit nem más, mint egy ballépés szült néhány perccel ezelőtt. Talán itt kellene hagynia. Hazáig szaladni, s elbújni kék menedéke mélyén. Mégis marad. - Igaza van, csak érz... - harapja el az utolsó szót és vele együtt majdnem a nyelvét is, amiért már megint majdnem felfedte képességét. Arcán pír jelenik meg, de ez lehet akár annak jele is, hogy szívére vette a feddést. Valójában egyáltalán nem, hiszen folyamatosan ott látja és érzékeli az idegenből áradó emóciókat. Töretlenül örömteliek. Megdöbbentően harmónikusak és egyenletes erejűek. - Ezt csak reméltem, de most megnyugtatott - bólint azzal a lágy mosollyal, amire készteti ez az egész szituáció. Azonban észreveszi a férfi tekintetét, amit nem tud mire vélni. A barnák mélyén különös fényt lát megcsillanni. Ezután ott állnak egymással szemben, a tömeg közepén szíveikre simított kezekkel. Nem mindennapi jelenség lehetnek a piacon járók számára, ám ez most valamiért nem ijeszti meg hősnőnket. Hajlott hátával, túlméretes ruháiban mozdulatlanul, a külvilág minden érzését kizárva képes csak a férfit érzékelni. Képessége folyamatos fejlődésben van, ahogyan azt meg is mondták a szakértők, akiket felkeresett. Ez is egy eddig nem tapasztalt aspektusnak tűnik. Ezután egy újabb eseménysor végkifejleteként már egymás karjában állnak, s közelebb van ehhez a névtelen idegenhez, mint a testvérén kívül szinte bárkihez. - Miért érzem azt, hogy... - suttogja kettejük közé, de nem fejezi be a mondatot. Lehetetlen volna megállapítania, hogy melyik érzés melyikükhöz tartozik. Eggyéváltak színeik egy különös, de szemetgyönyörködtető árnyalattá. - Ahogy én sem - válaszolja puhábban egy sóhajnál. Közben teljesen belemerült a barna szemekbe, amikben nem lát mást csak saját magát. Kivételesen nem riadt meg ettől, csak hagyta, hogy megtörténjen. Legyen bármi is az oka annak, amit most átél, nem menekül el sem saját belső világába, sem otthonába.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1898&post=875663#post875663][b]Ohridszki-Füst Marfa - 2024.03.29. 20:59[/b][/url]

Tudatalattijában ott motoszkál egy érzés. Nincs színe, csak elemi ereje, ami ebből a mélységből még csak felsejlik, de már olyan intenzíven, hogy hősnőnk beleremeg. Mi történik? Mi ez az egész? Annyi kérdés marad válasz nélkül, hogy az egyenesen bosszantó. Legszívesebben feltenné őket, de fél, ha megszólal minden semmivé válik. Márpedig erre a megtapasztalásra szüksége van, akár tüdejének a levegőre. Ez az ember különleges. - Most már igen -mondja csendesen, majd ismét megajándékozza az idegent az említett mosollyal, amit ezek szerint szépnek talál. Kétség ehhez a kijelentéséhez nem férhet, mivel olyan tisztaszín érzéssel közölte, amit festeni sem lehetne. Ezt Marfa egészen lenyűgözőnek találja. Ebben a tettető, kegyetlen világban, ahol még azok is elrejtik, vagy épp nem tárják ki a másik előtt szívüket, akik közel állnak egymáshoz. Erre most itt ez az ismeretlen ember, akinek egyenesen ráragyog a lelke. Ilyet nagyon kevésszer tapasztalt, pláne nem egy vadidegen esetében. Vele ilyen nyíltan nem viselkedett még talán senki, leszámítva a testvérét. - Mindent...de most csak Önt érzem - válaszol végül, kimondva azt amit már kétszer úgyis majdnem megtett. Megszegte ismét azt a szabályt, amit önmagának alkotott ideköltözése előtt. Miszerint senki sem tudhatja, hogy mire képes. Kékjei keresi a férfi barnáit. Körülöttük jönnek-mennek a piacot járók, de mintha csak az övék volna a tér és az idő egésze. Hősnőnk nem mozdul mindaddig míg a férfi el nem neveti magát. Összerezzen. Oh jaj, hát becsapta volna képessége? Tévedett az úriemberrel kapcsolatban? Megint csak kérdések, amikre ugyanúgy nem talál választ. - Nem, esküszöm nem... - beszél rekedten a torkát szorító frusztráltságtól, de aztán valami ismét teljesen összezavarja. A férfi érintése és ereje amivel húzza olyan jóleső, hogy nem csak lábai, de egész teste önként követi. Elindulnak tehát megkeresni a legédesebb málnát. Mi ez, ha nem a leglehetetlenebb és mégis legcsodásabb dolog, amit Marfa valaha is elképzelt.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1898&post=875681#post875681][b]Ohridszki-Füst Marfa - 2024.03.30. 00:00[/b][/url]

Titkokat rejtő kékjeivel végre jobban meg meri nézni magának a férfit. Kedves mosolyát, jóságot sugárzó barna szemeit eddig is látta. Egész lényét azonban, amit vonzónak talál, csak most sikerült. Vajon milyennek láthatja őt a másik? Hiszen külsejét most úgy lehetne leírni, saját véleménye szerint legalábbis, hogy átlag alatti. Mégis hisz az idegennek, aki az előbb a mosolyát dicsérte, s most is alig veszi le róla a szemét. - Igen. Érzem... - bólint szinte alig láthatót. Ha már felfedte magát, nem fog visszakozni. További magyarázatot azonban nem ad erre a kijelentésre. Annak még nincs itt az ideje és talán a helye sem, hogy elmesélje képessége mibenlétét. - Biztos benne? - mosolyodik el a kijelentés hallatán, mivel az minden szempontból téves. Az úriember ugyanis megfogta karjait akkor, amikor majdnem fellökte, azuán a padlizsánon is összeértek ujjaik, majd pedig legutóbb akkor kerültek szoros közelségbe, amikor Marfa elhúta őt a nénike útjából, nehogy elüsse. Ezen alkalmakkor minden esetben osztozott érzésein az ismeretlennel. Érezte őt úgy, mint eddig keveseket. Tisztán és erősen. Pontosan úgy, mint most, amikor újra összefonódnak ujjaik és az alak mellett sétál egy málnást keresve. - Mit érez? - tudkolja csendes érdeklődéssel, mert kíváncsi jól érzékeli azt a boldogsággal vegyes vágyakozást, amit most megjelenni lát a férfi felől áramlani. Eltűnődik ezek okán, de nem tudja mire vélni megjelenésüket. Mindeddig saját emocióira sem fordított sok figyelmet, viszont erre még most sincs lehetősége, mert igen hamar megérkeznek a megfelelő standhoz. A pazar illatot ársaztó gyümölcsöktől roskadozó pulton ott vannak a legszebb málnák, amiket valaha látott. Rubinvörös színük elvonja minden más portékáról a vevők figyelmét. Ritka kincsek tavasz elején. Látva őket Marfa is így gondolja, s már csak akkor fordul a férfi felé, amikor az pontosan vele szemben áll és megkínálja, amit lehet nem is volna szabad. Mindig bánatos kékjei ekkor akaratlanul ragyognak fel a vágyakozás fényével, s hajol leheletnyit közelebb az ismeretlenhez, majd bársonypuha ajkát megnyitja. Éppen csak annyira, hogy másik azt a bizonyos egy szem málnát beletehesse a szájába. Szemeit lehunyva élvezi ezután a nyelvén szétáradó édes, ugyanakkor kicsit savanykás ízharmóniát, s a vele szemben állóból sugárzó fények csodás játékát lelki szemei előtt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1898&post=875872#post875872][b]Ohridszki-Füst Marfa - 2024.03.31. 22:54[/b][/url]

Előítéletes sosem volt, hiszen épp ő volt az, akit mások tettek ilyen vagy olyan skatulyákba. Ezért csak csendesen ingatja a fejét. Különösen viselkedik az alak, de ettől még biztosan nem hibbant féleszű. Érezné azt is, ha az volna. Volt nyomozás, amiben kénytelen volt lekövetni egy mentális zavarral küzdő fiatalt. Azok a riasztó színek, az a kaotikus lenyomat össze sem hasonlítható ennek a férfinak a tiszta ragyogásával. - Igen, az is egy érzés - feleli szelíden. Megannyi emoció létezik és él az emberekben, olykor egyszerre, de ez az egyik, amit elég ritkán lát ilyen elevenen, főleg egy felnőtt férfiban. Közben tovább sétálnak, kéz a kézben. Az idegen pedig beszélni kezd, felfedve néhány részletet kilétéről. - Ezek szerint diplomás. Vigyázzon mert még túl sokat árul el magáról - mondja titkokkal teli kékjeiben némi vidám fénnyel. Kezdi átvenni véletlen hozta kísérőjének hangulatát. Ezután elérnek a gyümölcsös standhoz, ahol megkóstolják a málnát. Marfa számára ez is egy igazán különleges élmény. Hiszen sohasem került még ilyen érzéki helyzetbe. A férfi tekintete, a belőle áradó érzések fénye, az a lassú és óvatos mozdulat, ahogyan azt az egy szem rubinvörös és bársonypuha málnát az ajkához érintette. Mintha az egész világ lángba borult volna abban a pillanatban. Sajátjai újfent eggyé váltak a vele szemben álló érzéseivel. Teljesen összekapcsolódott vele és senki mást nem érzékelt. - Ez az egy szem is elég fizetség, mert félek, ha többet kérek, az már az én bűnömmé válna - sóhajtja kettejük közé, hogy ezután pillantása újra a másik tekintetét keresse. Közel kerültek egymáshoz, s ezt az árus is láthatja, mert ahelyett, hogy megróná őket, amiért csentek a portékájából diszkréten elfordul egy másik vevőhöz. Ki tudja mi járhat a fejében, de annyi bizonyos, hogy lemér egy nagy doboz málnát, majd odakészíti a kettős közelébe.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1898&post=875910#post875910][b]Ohridszki-Füst Marfa - 2024.04.01. 11:04[/b][/url]

Meglehet külsőre igen törékeny, s a lelke sem épp acélkemény, ám valamiért csak megkapta ő is a maga diplomáját és nem a két szép kék szeméért. Ráadásul újságírásból, amit valljuk be, kevéssé néznénk ki belőle. Mégis ez az igazság. Ezért aztán nem hisz el mindent, amit a férfi mond neki. Azonban nagyra értékeli a komoly, vagyis inkább bohókás próbálkozást. - Valóban? Ez aztán a lehetetlen küldetés Mr. Hunt, vagy inkább Őfelsége jól titkolt ügynökéhez van szerencsém? - kérdezi és ajkát, az eddigiektől eltérő, szemtelen mosolyra húzza. Keveseknek meri megmutatni, hogy humora is akad. Testvérével szokott csak ennyire felszabaultan incselkedni. Viszont, ha már az idegen ennyire szeret játszani, hát belemegy ő is ebbe a különös játékba, amiben egyre jobban érzi magát. - Nem hinném, hogy a Minisztérium arra is utasította volna, hogy letaroljon egy szegény idős hölgyet eme szent küldetés végrehajtása közben - évődik tovább, majd folytatja is gyorsan, mivel egyre jobban élvezi a beszélgetést - Még szerencse, hogy nem csak a mosolyom szép, de gyors is voltam és közbeléptem, igaz? - nevet fel most először könnyed vidámsággal, mert úgy hiszi nincs ebben semmi kivetnivaló. Arra azonban nem számít, ami ezután következik. Attól a pillanattól fogva ugyanis, hogy megkóstolja a málnát valami egészen mássá válik a kialakult helyzet. Szokatlan érzések söpörnek át rajta, akár a futótűz. Minden színük ragyog és nem lát mást csak kettejüket, ami hihetetlen számára egy ilyen zsúfolt helyen. Felkavaró megélése képességének, ami megijeszti. Megszólalni sem tud pár pillanatig. Némán áll míg a férfi kifizeti a három nagy doboz málnát. Az árus széles mosollyal adja át neki és talán még rá is kacsint a férfira. Közben hősnőnk próbálja elválaszani saját magát tőle, sikertelenül. Olyan érzete van, mintha egyenesen a lelke kapcsolódott volna hozzá az ismeretlenéhez. Ilyesmi még sohasem történt vele. Félelmetes élmény. Ugyanakkor valamiért mégis felbátorodik tőle. Ebből az újult erőből merít, amikor végül megszólal. - Igen, annak örülnék - mosolyog az alakra, majd most ő nyúl kezért, hogy ha már ennyire mélyen érzi belsőjében, akkor testének se kelljen távol lennie tőle. Azonnal sóvárgás színezi be auráját, ami példátlanul aranyló az örömtől és a jókedvtől és nem csak a férfi emócióiból származik.