A szerdai és szombati piacnapon megtelik a boglyas tértől nem messze fekvő, téglalap alakú, füves terület, Bogolyfalva piactere, ahol helyi és átutazóban lévő árusok kínálják legkülönfélébb mágikus portékáikat. A szorosan egymás mellé tolt padok színpompás labirintusba vezetnek, a piacnak ilyenkor önálló utcái és sztrádái nyílnak, ha nem figyelsz, könnyen eltévedhetsz itt. A szerény standok között komoly, többemeletes sátrak is állnak, néha vészesen az út fölé billenve.
Ne lepődj meg, ha doxik röppennek el a fejed fölött, nyomukban az őket seprűvel kergető kofa, vagy, ha gyíkpetét nyomnak a kezedbe, hogy rád sózzák azt. A kaotikus kavalkádban mindent megtalálsz, amit keresel. HA elég ügyes vagy, a szóbeszéd szerint akár egy uncia méregdrága gyurgyalagcsipát is a pult alól.
Ám estére kiürül a piactér. A padok üres csontvázakként sorakoznak a letaposott fűben, a csöndben szemetet hord a szél, bezárnak a piac körül álló üzletek is.
Utóbbiak nemcsak piacnapokon, de a hét többi napján is nyitva állnak. A teret körülöleli többek között a pékség, a közért, a játékbolt, a pálcakészítő műhely és egy fodrászatot és szépségszalont ötvöző csinos kis helyiség. Föléjük a kastélynak beillő dilibolt, a Poénpalota magasodik.
Engedj a friss fánk illatának vagy a palotából kiszűrődő kacagás csalogatásának!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1898&post=818177#post818177][b]Rothstein Elektra - 2020.10.01. 12:45[/b][/url]

Kiürült kamrára bevásárlás a megoldás. A legjobb minőségű és ízű zöld árut pedig egyértelműen a piacon lehet beszerezni. Ezeken a zöldségeken és gyümölcsökön még látszódik, hogy szerető gondoskodással termesztették őket, ami zamatukban is megmutatkozik. Ezért szereti hősnőnk innen beszerezni amire a főzéshez szüksége van és amit nyersen elfogyasztanak. Motorját leparkolta nem messze a bejárattól és elindult, hogy sorban beszerezze a fejében összeírt lista alkotóelemeit. Megbűvölt táskájába vett már répát, fehérrépát, hagymát, krumplit, gombát, pár fürt Otelló szőlőt, körtét és épp az olajos magvak közt válogat. Haja egyszerű lófarokba fogva súrolja lapockái alját. Bőrdzsekiben és farmerben van, a kabát alatt pedig fehér topot és hozzá favágóinget visel és nyakába sálat tekert, hogy védje torkát a csípős őszi menetszéltől. Kedve egészen jónak mondható, hiszen már egy kakaós csigával és egy dupla kávéval helyrebillentette alacsony cukorszintjét. Imolát a szüleire hagyta, hogy míg ő elintézi a bevásárlást a kicsi ne legyen egyedül otthon. Délután fogják megcsinálni közösen azokat az őszi díszeket, amiket a legutóbbi kirándulásukkor gyűjtött gesztenyékből és falevelekből terveztek. A kislány már előző este izgatott volt emiatt. Nagyon szeret alkotni, valahogy rááll a keze és már látszik, hogy szépérzéke is van hozzá. Ebben egyértelműen az apjára ütött, aki szintén jó kézügyességgel volt megáldva. Elektra sajnos nem büszkélkedhet olyan nagyon ezen a téren, de minden tőle telhetőt megtesz, hogy Imola boldog legyen és fejlődhessen, ha ez az útja. Bárhogyan is alakul ő hősnőnk csodája, aki egyetlen kincsként szeretett férjétől megmaradt neki.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1898&post=818181#post818181][b]Rothstein Elektra - 2020.10.01. 13:56[/b][/url]

Mandula, dió, pisztácia, sütni való gesztenye és török mogyoró. Kis zacskókban ezek vannak Elektra elé letéve és épp egy újabbat tölt meg amerikai mogyoróval amikor meghallja, hogy valaki tőle kér zacskót. Leteszi a kis lapátot és tép egyet a görgetegről, majd egy hanyag mozdulattal odanyújtja a hang irányába, és már épp belekezdene egy csípős megjegyzésbe mellé arról, hogy ha az illető így akarja felszedni, az nagyon gyenge próbálkozás lenne, amikor felpillant. Sötét szemeiben szinte azonnal öröm csillan meg. A viszontlátásé. - Nyugi nagymenő, neked kettőt is adok, ha már ilyen szépen kérted! - nevet a férfira és azon nyomban megöleli, hogy azután gyorsan elválva tőle jobban megnézhesse magának elhunyt férje tanúját, régi közös barátjukat. - Jól nézel ki, de hogy-hogy itt vagy? Csak azt ne mond, hogy a wasabis mandula miatt - nevet Marcellra ismét és gyorsan megtölti még saját utolsó zacskóját míg a nevezett válaszol. Közben néha rápillant a férfira és úgy látja alig fogott rajta az idő. Az élet elsodorta őket egymástól, pedig annak idején nagyon jóban voltak. Marcell és Zoli még a Bagolykőben ismerkedtek meg és amikor évek múltán ő és Zoli egymásba szerettek nem is volt kérdés ki lesz az, aki tanúsítja ennek tényét a hivatalos iratokon. Szerencsére sosem érezte magát mellőzöttnek, ha a két barát összejött, legtöbbször náluk. Volt bőven közös témájuk. Az írás és a motorozás mindig szóba került. Meg persze ott volt az a sok iskolai sztorizás. Rengeteget nevettek. Ráadásul a férfi azzal hagyott maradandó nyomot maga után egykori alma materükben, legalábbis az ő meglátása szerint, hogy megmentett egy lányt, akit meg akartak verni. Ez pedig olyan hőstett volt, ami csak még jobban megerősítette Elektra hitét a hősök létezésében és mosolyt csal még most is szép ívű ajkára ahogy eszébe jut.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1898&post=818190#post818190][b]Rothstein Elektra - 2020.10.01. 16:12[/b][/url]

Hazudna, ha azt mondaná nem pillantott néha utána, hogy mi is lett régi barátjával, de két év úgy ahogy volt, szinte teljes egészében kiesett az életéből. Férje és kisfia halála, várandóssága a kislányával és az ő betegsége ideje alatt Elektrát csak a remény tartotta életben. Azonban miután a hullámok lassan elsimultak körülötte kezdett nyitni a tágabb környezete és világ, így annak hírei felé. Ezek az információ szikrák pedig fellobbantották benne a riporter lét tüzét, amiről már azt hitte kihunyt benne egészen. - Mért, kellene? - kérdez vissza féloldalas és rá jellemző szemtelen mosollyal, majd kifizeti a vásárolt finomságokat, hogy minden figyelmét ezután barátjára fordíthassa. - Persze, hogy nincs, hisz tudod, az újságírás fiatalon tart - reagál a kedves szavakra. Nem igazán tud az ilyesmivel mit kezdeni, ezért is terel mindig valami csipkelődéssel, amiben szerencsére a mellette almáját falatozó fickó mindig benne volt. Hiányzott neki. Ezt a tényt abban a pillanatban be kellett magában ismernie, amikor összenézetek az előbb a zacskó felett. Eközben a férfi látványos megjátszással igazítja meg bőrdzsekije gallérját. - Még mindig adod a menő macsót mi, nagymenő? - neveti el magát a látottakon. Semmi kétség, az eltelt évek nem komolyították meg, és ennek hősnőnk kifejezetten örül. - Az ég óvja őket, ha te leszel a pótapjuk - reagál a titokzatoskodás után kibukó nagy hírre még mindig nevetve - Vagy inkább téged óvjon? - kérdezi vidám hangon és tekintetében őszinte szeretet fényei táncolnak és mélyen egy adag büszkeséget is észrevehet az újdonsült házvezető helyettes - Azért gratulálok - bokszol bele a férfi erős vállába, ahogy régen. Ezek a szokásai is megmaradtak, ahogy éles nyelve és esze sem csorbult. Egykori rellonos lévén sosem látott bele az eridonosok világába igazán, de el tudja képzelni, hogy milyen lesz ennyi tűzet kordában tartania barátjának. Kelleni fog az erő és a kurázsi, de ezek benne mind megvannak, ám ezt hősnőnk ki sosem mondaná. Ez persze nem azt jelenti, hogy ne dicsérné vagy biztatná, ám azt is mindig a maga sajátos stílusában szokta megtenni. - A temetés óta - pillant jóval halványabb mosollyal oldalvást - Nincs tiltólistán a szó. Nyugodtan kimondhatod - jegyzi meg békés hangszínen, amiből a másik hallhatja, hogy ő már elfogadta ami történt és sikerült továbblépnie. - Az Edictumba írok és a rádióban vezetek egy későesti műsort. Szóval csak a szokásos dolgokat csinálom - kezd felelni a neki feltett kérdésekre és ha a férfi is fizetett elindulhatnak folytatni a vásárlást a fűszeresnél. - A nagyváros túl sokat kapott már Rothstein Elektrából - mosolyogva utal arra a tényre, hogy az ottani élete a tragédiával véget ért, és nem igazán találná már meg ott a helyét újra. - Ráadásul a kislányomat is könnyebb úgy nevelnem, hogy a szüleim tudnak segíteni - teszi még hozzá. Mióta átköltöztek a saját, kis lila házukba azóta persze máshogy zajlik az életük. Vagy a szülei jönnek át, vagy ő viszi el hozzájuk Imolát, ám a lényegen, hogy nélkülük nem tudna dolgozni, ez nem változtat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1898&post=818236#post818236][b]Rothstein Elektra - 2020.10.01. 22:42[/b][/url]

Már megint egy bók Marcell széles tárházából, ami csípős riposzton vagy egy hálás mosolyon túl nem igazán kap egyéb viszonzást. Hősnőnk élénken emlékszik rá ugyanis, hogy már szegény elhunyt férjét, aki eridonos létére igen visszafogott és romantikus volt is kikészítette közös barátjuk, amikor azzal cukkolta akkor még leendő férjét, hogy milyen szerencsés és, hogy ha nem vigyáz ő lesz Elektra következő hódolója. Ezek a heccelések persze alaptalanok voltak, hiszen egyértelműen látszott milyen mély szerelem is volt közte és Zoli közt. A sors azonban nem volt kegyes hozzájuk. Négy és fél év boldogság adatott számukra. - Ma már vannak remek hajfestő bűbájok, szóval nem féltelek - kacsint a férfira és elpakolja eddig vásárolt holmijait, hogy beférjen még pár apróság. Ha nem lenne ez a tértágító és súlycsökkentő bűbáj most két nagy cekkerrel lenne felszerelkezve, de így csak csatos bőr oldaltáskája lóg a vállán. - Jobb ötletem van! Adj interjút és akkor nem csak, hogy körbevezetlek, de még segíthetsz is nekem, hogy népszerű maradjon - ajánlja fel a lehetőséget és rellonoshoz méltó ravaszságáról tesz tanúbizonyságot, hiszen kellemest köt így egy csapással össze a tagadhatatlanul hasznossal. - Amúgy egy könnyed, beszélgetős, tanácsadós dolog sok jó zenével. Az igazán komoly témáimat azóta is írásban közlöm. Hisz ismersz - mosolyog hamiskásan és nem kerüli el a figyelmét, hogy Marcell őszintén kíváncsi arra amit csinál. Ez nagyon jól esik neki - Még mindig próbálok hidat verni a mágusok és a muglik közé és mindenek felett az igazságot napvilágra hozni - folytatja és hallatszik a hangján milyen céltudatos és elhivatott mindezzel kapcsolatban. - Itt meg fogod találni - helyesel most először beszélgetésük kezdete óta csipkelődés, irónia és terelés nélkül. Ebben a témában őszintén egyetért a férfi nézőpontjával. Bogolyfalva a béke szigete. Ezután lányára terelődik a szó és hősnőnk szaktudásának bevetése nélkül is látja, hogy Marcell meglepődött. Elmosolyodik a férfi arckifejezésén. - Imolának hívják, Zoli az apja és lassan négy éves. Azután, hogy Zolit és Petit eltemettük én teljesen elvesztem. Észre sem vettem, hogy várandós vagyok. Azt hittem csak a gyász az oka, de végül rájöttem. Reményt kaptam általa - meséli és sötét, átható tekintetű szemében szomorúsággal vegyes öröm csillan - Csak ő és én vagyunk egymásnak - teszi még hozzá és lelkének kapuján át igazi anyai szeretet árad, amit le sem tagadhatna - Biztosan jól kijönnétek ti ketten - jelenti ki és aprót bólint is hozzá - Ugyan a szeme és a jelleme jórészt az enyém, de sok vonását Zolitól örökölte. Épp olyan nyugodt és ügyes kezű mint ő volt - meséli elfogulatlanul. Mivel Imola valóban nem egy rohangáló rosszcsont, hanem egy kis művészpalánta. Éleslátása pedig néha még hősnőnket is megdöbbenti. Megérzi az emberek valódi jellemét. Ez korának velejárója és ártatlanságának egyenes következménye. Még nem ítélkezik, csak az ösztöneire hallgat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1898&post=819805#post819805][b]Rothstein Elektra - 2020.10.22. 15:52[/b][/url]

Fűszerek illata lengi be a kis standot. Kardamom, fahéj, ánizs, rozmaring, zsálya. Tömény a levegő, de nincs is ezzel baj. Hősnőnknek inkább a hallása az ami érzékeny. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint zenei ízlése, ami ugyan nem kifinomult, bár operát is hallgat néha, de mindenképp változatos. Emellett a tapintást is fontos érzékének tartja. Most is ujjaival finoman nyúl bele a fűszerekbe, hogy vegyen belőlük. Az ölelést is emiatt szereti és ér hozzá a szívéhez közelállókhoz elég gyakran betartva persze a jó ízlés és az adott személy határait. Egyetlen alkalom volt, amikor nem bírta elviselni senkiét. A temetés napja. Állt szál egyenesen, egy szín feketében, megtörten és legszívesebben sikítva rohant volna el a sorra a kezét fogó vagy vállát lapogató emberek elől. Amikor véget ért a nap csak lefeküdt szülei házában a régi ágyára és nézte a plafont. Könnyeket is hullatott, de inkább belül őrlődött az önvád súlya alatt, ami nem engedte fel sem kelni. Napokon át csak feküdt szótlanul. Elvesztett mindent és magát hibáztatta, amiért nem tudta kimenteni szeretteit a lángok közül. Nem volt erős, nem volt bátor, nem volt semmi, csak egy test, lélek nélkül. Ha bárki látta volna akkor elszörnyedt volna a látványtól. Szegény szülei pedig mindent megpróbáltak, de hónapok teltek el ebben a vegetálásban majd őrült megszállottságban, mert az a hit éledt fel benne, hogy talán Zoli és Peti szellemként ismét mellette lesznek majd. Eszeveszetten kutatni kezdett, de rájött hiába. Ezután azonban kiderült, hogy a testi tüneteit a várandósság okozta. Egy új, nálánál sokkal nagyobb célt kapott, amiért érdemes volt élnie és küzdenie. Mint azok a hősök akikért annyira rajong. Megfogadta talpra fog állni és meg is tette. Imoláért. - Barátom, ezen könnyen lehet segíteni. Nősülj meg és lesznek - fordítja fejét a férfi felé és ajkát kicsit beharapva ártatlan szemekkel néz jó barátjára, aki élvezettel szagolgatja a fűszereket. Bekerül a zacskóikba ez-az mire a riportra terelődik a szó és a férfi megdöbbenését látva hősnőnk jót derül mielőtt megszólalna - Nyugi nagymenő, ígérem nem szedlek ízekre - húzódik féloldalas mosoly ajkára. Tudja, hogy a mellette álló egy jó ember, akivel a genetika kegyes volt ugyan, ennek ellenére csak a szája nagy. Jellemében megmaradt rendesnek és normálisnak. Épp ezért szereti bosszantani - Csak egy kicsit - teszi hozzá és visszafordul a fűszerekhez. Ekkor hallja meg Marcell meghívását. Ismeri őt így tudja, hogy bármennyire elő is adja magát az invitálás pusztán baráti, ahogy részéről is kizárólag ilyen alapon érkezik a válasz. - Nem tudod mire vállalkozol, de rendben. Mostanában úgysem vacsoráztam úgy senkivel, hogy az hírértékű legyen - vonja meg vállát és arcvonásai vidámságról árulkodnak, ám ekkor belé nyilall egy cinikus önnarrálás, miszerint whiskyt viszont már ivott. Csak az inkább a gyászjelentések közt köthetett volna ki ha napvilágot lát. Még mindig kegyetlen fájdalommal a lelkében gondol vissza arra az estére, de most sem döntene másként. A szerelem már csak ilyen. Áldozatokkal jár és ő meghozta a sajátját. Viszont most itt van mellette egy barát, aki teljes figyelmet érdemel tőle, ezért felé fordul ismét és még épp látja a filmbe illő geget, ahogy Marcell majdnem mellédől a standnak miután kislánya nevével kapcsolatban megjegyzést tesz - Tudom, hogy ez a név nagy hatással van az emberekre de, hogy össze is törnéd magad miatta - kuncog fejét csóválva - Őszintén le vagyok nyűgözve - neveti végül el magát felhőtlenül és beugrik neki egy remek ötlet, amit nem is rejt véka alá sokáig - Van egy ötletem - vezeti fel és megfogja a férfi karját - Gyere el hozzánk vacsorázni és akkor megismerheted, ráadásul még a szakmai estebéd is jobb lesz mint bármelyik étterem menüje - fényezi kicsit főzőtudományát, amivel azért Marcell minden bizonnyal tisztában van, hogy nem életveszélyes. Evett náluk párszor, pontosabban jó párszor. Hogy a társaság vagy az étel miatt volt olyan sokat náluk, az örök rejtély marad. Minden esetre volt alkalma megkóstolni például Elektra specialitását a hústortát vagy a csülkös bablevest. - Haza, mert a lányom és a szüleim már biztosan várnak - felel a neki feltett kérdésre. Tényleg ezt teszi majd. Bepakol a motor oldaltáskáiba és elbrümmög otthonáig szép komótosan. Mostanában szeret újra vasparipájának nyergében lenni és elszökni néha naplementekor, hogy a menetszél tisztára mossa szomorúságtól sötét gondolatait.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1898&post=823065#post823065][b]Rothstein Elektra - 2020.12.14. 14:22[/b][/url]

Előző este nem mert már visszaindulni. A séta mindkettőjüket nagyon kifárasztotta. Imola hamar el is aludt a vacsora és a fürdés után. Belebólintott a mesébe, amit néztek. Így hamar csend borult a kis faházra. Hősnőnk azonban, immár az aggódás miatt nem tudott gyermekével osztozni a pihenésben. Enni és inni sem sikerült csak annyit, mint egy kismadár. Nem kívánta sem az ételt sem a folyadékot. Másnap, ahogy kislánya magától felébredt őt már pakolni látta. Segített neki és miután a lányka megreggelizett, és a szállás árát kifizették, útra is keltek. Néhány órával később léptek be az üres házba. Elda pár bűbájjal hamar rendet teremtett és melegséggel töltötte be azt, hogy azután a hűtőbe nézve elszörnyedjen. Tizenöt nap hosszú idő, nagyon. A felvágottak, a zöldségek és a kenyér, mind odalett. Ebből nem lesz sem ebéd sem vacsora. - Kicsim el kell mennünk bevásárolni. Segítesz nekem? - kérdezi most az aprónépet anyja, mert egyedül hagyni nem fogja, s mivel szülei még nem tudják, hogy megjöttek, így rájuk sem bízhatja - Persze anya - érkezik is a gyors, beleegyező, sőt izgatott válasz. A csöppség szeret nézelődni és mindig választhat valamit ha mennek. Odafelé is érzi Elektra, hogy kótyagos a feje, de majd csak elmúlik, úgy van vele. Anyai ösztöne hajtja előre, mert másra nem futja erejéből. Imolának ennivalót kell beszerezni. Most ez mozgatja. Lábai alá ösztönösen gyűri a métereket. Kézen fogva sétálnak ők ketten. Mire feleszmél a piachoz érnek. Összeszorul a mellkasa, de mély sóhajjal fújja el a múlt árnyékait az útból, hogy ne gátolják őket semmiben. Lánya társa a válogatásban, élvezettel pakolja a portékát zacskókba, míg végül megvesznek mindent, amire szükség van odahaza. Kap egy csokibékát hálagyanánt. Azt falatozza, miközben kifelé tartanak. Elektra elfelejtette elhozni bűbájokkal felvértezett táskáját, így nehéz cekkerek terhelik jobbját. A balt a rajta lévő friss sebek miatt kímélni kénytelen. Valami nincs rendben. Megszédül. Egy pillanatra nyelni sem tud, s látása is elhomályosul. Kezével az egyik stand szélén támaszkodik meg, majd néhányszor megrázza fejét. - Anya baj van? - jön is nyomban az aggódó kérdés gyermekétől, aki mellette áll az édesség maradékát tartva - Nem, semmi baj Kicsim, csak nehezek a szatyrok - feleli hősnőnk, majd nagyon halvány mosoly suhan át ajkán. Az a fajta, amit megnyugtatásnak szán az ember, de nem sikerül meggyőzőre - Néhány mély lélegzet és elmúlik - ezzel biztatva magát cselekszik Elda, s szívja be tüdejébe a fűszer illatú, hideg levegőt. A taktika beválni látszik, feje tisztul, így továbbmennek, hogy mielőbb a Holdfény 33-ban lehessenek. Kiérve azonban az utcára mégis utoléri őt a mindeddig féken tartott végkimerülés. Pulzusa és vérnyomása lezuhan, torka és mellkasa összeszorul, szemei előtt minden elfehéredik. - Anya!...Anya!...- ennyit hall még utoljára, mielőtt sötétség, s néma csend borulna elméjére. Végtagjaiból kiszáll az erő utolsó szikrája. Kezéből a szatyrok kizuhannak. Hangos puffanással találkoznak a talajjal, tartalmuk szétszóródik, elgurul. Elektra pedig, előbb összeroskad, majd elterül a földön, annak ellenére, hogy Imola próbálja megfogni. - Anya!...Anya! - rázza anyját a kicsi, kétségbeesetten szólongatva és elsírja magát - Segítség! Anya! - vég nélkül ezt kiabálja zokogva, ahogy ott térdel az ájult test mellett, mely hiába lökdösi nem mozdul. A vastag kabát, sál és sapka alatt nem látni, de Elektra felületesen lélegzik. Ajka lilás, kiszáradt, arca hamuszürke. Pillái alig rezzennek. Körmei ajkával egyszínűek. Keze jéghideg. Nincs rajta kesztyű, mert azt is elfelejtette felvenni már megint.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1898&post=823070#post823070][b]Rothstein Elektra - 2020.12.14. 16:11[/b][/url]

Sírva kiabál, vékony hangján torka szakadtából. Kétségbeesetten rázogatja apró, kesztyűbe bújtatott kezével anyját. Nem történik semmi. A nő nem reagál. A lányka már alig lát a könnyeitől, de megérzi, hogy valaki finoman arrébb tolja. A hangját is felismeri és abbahagyja a kiabálást. Kipirult arcocskájára furcsa gyermeki érzések keveréke ül ki és eltátja remegő ajkait. Mert aki meghallotta és jött, hogy segítsen, az a kedves mosolyú Marcell. Körülöttük kisebb csődület kezd kialakulni. Félkörben megállnak a hármas felett az emberek és ki-ki a maga módján próbál - főként tanácsokkal közreműködni. Jönnek olyanok, hogy emelje meg a lábát, hogy a vér a fejébe menjen vagy, hogy hívják azonnal a SÜVEG rohamkocsiját, és hasonlók. Van aki még azt is megkérdezi - mivel hátrébb áll -, hogy a földön fekvő meghalt-e? Aztán végre valakinek eszébe jut és elkiabálja magát, hogy: "Menjenek hátrébb! Had jusson az a szerencsétlen levegőhöz!" Ezután egy másik jó érzésű illető pedig azt harsogja, hogy: "Foglalkozzanak a maguk dolgával, mert már van, aki segít az asszonynak!" Imola eközben könnytől csillogó szemmel, még mindig nedves arccal figyeli a történteket. Próbál segíteni ő is úgy, hogy szólongatja tovább anyukáját, akinek feje már a férfi ölében pihen. - Anya, ébredj fel! Anya...kérlek! - mondogatja hüppögő hangon és még néha egy egy cseppecske legördül szemei sarkából. Semmi változás. Elektra puhán veszi a levegőt, arcszíne még mindig nagyon halovány, de ajka árnyalata már inkább fakó, mint lilás. Mintha csak nagyon mélyen aludna, de mégsem, mert a szemei nem mozognak. Lánya megfogja kezét és felemeli a betonról - egyiket a másik után, vigyázva a sérültre -, hogy a kabátjára tegye őket és igyekszik melengetni. Közben az egyik ember mögöttük összeszedte a kiszóródott holmikat és a csomagokat leteszi melléjük, majd fejét megcsóválva elballag. Három jókora szatyor tele mindenféle földi jóval. Csak a tojások törhettek össze, de talán megvédte őket az okos pakolás. Nem releváns. Vesznek helyette másikat. Hősnőnk mindebből semmit sem érzékel. Nincs eszméleténél egyáltalán. Még a hangokat sem hallja. Agya úgy döntött ideje behozni azt a rengeteg órányi alváskiesést. Túl sok volt, amit éberen, gondolatokkal terhelve töltött az elmúlt két hétben. Az evés és ivás csekély mennyiségét pedig keringése sínylette meg. A napi maximum fél liter folyadék és pár falat étel csak mondhatni vegetálni elég. A megterhelés miatt ez be is igazolódott. Emiatt esett össze az utca közepén.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1898&post=823087#post823087][b]Rothstein Elektra - 2020.12.14. 19:39[/b][/url]

Annyira rossz így látnia anyját. Még nem volt talán beteg sem, csak kicsit náthás, de abból a mama levese kikezelte hamar. Most meg itt fekszik és nem akar felébredni, pedig már ketten szólongatják. Szeretné, ha jobban lenne. Miért nem kel már fel? Mi történt vele? Kérdezgeti magában a csemete és megint kiflire áll a szája. Ekkor eszébe jut, hogy hátha az segít Marcellnek, ha elmondja amit az alatt a két hét alatt látott, amíg odavoltak. Panaszosan ejti ki a szavakat, mert nagyon meg van még mindig ijedve. Kezét pedig le nem venné anyjáéról egy percre sem. Tovább melegíti, ahogy tudja - és ahogy a papa tanította - óvatosan simogatva - Mondtam anyának, hogy egyen meg igyon többet - kezdi hüppögve, majd amint meglátja a felnőtt rávetülő kedves tekintetét még jobban megered a nyelve - De alig evett, alig ivott és nem is aludt - magyarázza és kezdi magában sorba szedni az eseményeket. Párszor, amikor felriadt kereste anyját az ágyban, de nem találta ott. Reggel is legtöbbször üres volt mellette a fekvőhely - Csak ült az ablakban és nem is mozgott. Amikor meg azt hitte nem hallom, sokat sírt - meséli az emlékeit, amik korára jellemzően kicsit kuszának hatnak - Anya még nem sírt sose - rázza meg sapkás kis fejét, amitől az alóla kilógó fürtök ide-oda repkednek. Néhány pillanattal később megint bevillan neki egy dolog, ami talán fontos lehet - Akkor kezdett el sírni, amikor azt kérdeztem, hogy te miért nem vagy velünk - mondja, s ekkor úgy érzi megrándult Elektra keze az övé alatt - Anya?... - kérdezi nagyon figyelve, hátha megtörténik újra. Arcocskáján várakozó kifejezés terül szét, ahogy anyukáját nézi. Vannak dolgok, amiket nem tud még felfogni, hiába nagyon okos és éles látó. Az egyik ilyen a hóember, a mellette térdelő, mindig vidám felnőtt és a sírás összefüggése. Lehet amiatt van anyukája ennyire rosszul, mert nem volt ott velük Prágában, hogy felvidítsa? Akkor ha megmondja neki, hogy már itt van, talán felébred. - Marcell itt van...Segít neked... - mondja halkan és csak vár szinte lélegzetvisszafojtva. Elektra tudata ezalatt lassan kezd visszatérni. Először csak tompa moraj minden zaj körülötte, majd belé mar a hideg, amitől reszketés fut végig rajta. Rettenetesen fázik. Ez az első dolog, amit a valóságból megérez. Azután tisztulnak a hangok és nyernek mind inkább értelmet, míg végül mondatokká állnak össze fejében. Kettőt hall meg közülük tisztán. Mindkettőt Imola mondja, finom de szomorú hangján."...Marcell itt van...Segít neked..."Döcögősen jut el a szavak elméjének vásznára való felfestéséhez, ám amikor végre sikerül, akkor agya kiadja a parancsot, s szemei lassan kinyílnak. Még képtelen fókuszálni sötét és homályosnak ható lélektükreivel, de a furcsa folt, amire néz maga felett, az nagyon ismerős.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1898&post=823100#post823100][b]Rothstein Elektra - 2020.12.14. 21:31[/b][/url]

Nagyon kedves a felnőtt hozzá. Ez kezdi megnyugtatni. Igazat mondott, amikor először találkoztak. Megvédi őket minden bajtól. Sötét szemei nagyra nyílnak, ahogy meglátja, végre ébredezik anyukája. Annyira figyeli, szinte levegőt sem vesz a nagy koncentrálásban. Nem is pislog, mert nem akar lemaradni egyetlen pillanatról sem, ami történik. Marcell közelebb húzza őt ezalatt magához, hogy azután levegye bőrkabátját és ráterítse reszkető anyukájára, akit feljebb is húz valamivel. Így vannak ők hárman, a földön. Nem szólal meg egyelőre. Várja, hogy mi lesz ezután. Előkerül egy üveg víz, amivel a férfi itatni pórbálja anyukáját. Hátha neki sikerül. Elektra eközben visszanyer valamicskét erejéből. Mint a lemerülőben lévő elem amit, ha állni hagy az ember, akkor utána egy ideig bírja megint. - Imola... - ez az első szava, amit ki tud mondani. Hangja erőtlen és tompa tónusú. - Marci... - suttogja, majd az ajkához érő üvegből egy kortyot magához vesz, majd kettőt és így tovább, egészen a palack feléig, hogy azután elfordítsa kicsit a fejét, jelezve ezzel, hogy elég. Tekintetével lányát keresi és remegőn nyújtja ki felé sebes kezét - Kicsim...Ne haragudj...Nem akartalak megijeszteni...- beszél továbbra is jóval halkabban, de már inkább fátyolos hangon, mely egyelőre távol áll még a megszokott bársonyosságtól. Észre sem veszi, hogy fejét közben a férfi mellkasának döntötte. - Anya... - ennyit mond csak lánya, majd odabújik hozzá és elmosolyodik. Nagyon örül, hogy anyukája felébredt. Tényleg nagyon félt, de most már biztosan minden rendben lesz, mert Marcell itt van és ő tényleg egy hős, ahogy az anyukája mondta. Elektra lassan fordítja kicsit fejét oldalra és köhint párat. A víz amit elfogyasztott körmérkőzést vív a bennmaradásért, de egyelőre nyerésre áll. - Köszönöm - szólal meg ismét, de ezt már a férfinak címzi és rá igyekszik nézni. Nem ilyen viszontlátást remélt, ám a tényt, hogy épp Marcell mentette meg, magában egy apró jelnek tekinti. - Nagyon fázom és haza szeretnék menni - didereg, annak ellenére, hogy rajta van már egy másik - feltételezhetően Marcell tulajdonát képező - kabát is sajátja felett. Ha férfi segít neki, megpróbál felállni és ugyan nehezen, de megtalálja egyensúlyát. Gyűlt benne annyi erő össze, hogy talán nem kell ölben hazavinni. Feltéve, hogy hamar elindulnak. Kisimítja arcából haját, majd rámosolyog Imolára, aki mindeddig csendben nézte őket.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1898&post=836040#post836040][b]Rothstein Elektra - 2021.08.21. 21:04[/b][/url]

Visszaköltöztek, de a hűtő üres. Úgy kong, akár egy lélekharang. Fel kell tehát töltenie. Alapanyagokkal: húsokkal, zöldségekkel, gyümölcsökkel, magvakkal, édességgel. Újra kell kezdeniük az életüket. Vagyis valójában folytatni onnan, ahol félbeszakadt. Első lépésként csak otthon lenni és visszazökkenni a régi kerékvágásba. Azután pedig felkészülni az előkészítőbe való beiratkozásra. Imola elérte a megfelelő kort, így ősztől járni fog és már kezdi várni. Mindent csak sorjában. Hősnőnk tehát könnyed, sötétkék alapon, apró virágos, hosszú ruhájában, oldalán megbűvölt táskájával sétál be a piactérre. Motorját a parkolóban hagyta. Jól esett ezen a kellemes nyári reggelen a nyeregben ülve róni az utat. Hegei teljesen eltűntek, sőt talán halványszín bőre még szebb is lett, mint volt a sebhelyek megszerzése előtt. Sötét haját laza, derekáig érő fonatba kötötte. Ajkára tett egy kevés mélyvörös szájfényt és pilláit is kifestette. Maga miatt élt ezzel a leheletnyi renoválással. Jól esett egy kicsit élettelibb arcot viszont látni a tükörben indulás előtt. Akkor tudatosul csak benne, hogy épp egy emlékekkel telezsúfolt helyre igyekszik, amikor befordul a sarkon. Innen már nincs visszaút. Mély levegőt vesz tehát, majd határozott léptekkel odasétál a magvakat és fűszereket áruló idős hölgyhöz, Normához. - Jaj kedveském, de rég láttam! - szólal meg a matróna, aki egyértelműen felismerte, és látszik rajta, hogy nem igazán tudja mit mondjon, de nagyon kutat az emlékezetében - Vigyen egy kis wasabis mandulát, most érkezett - folytatja, aztán amikor rájön, hogy ebbe csúnyán beletrafált, csak sajnálkozóan szusszan egyet - Köszönöm, de azt csak Marcell szerette - mosolyodik el kényszeredetten, de kedvesen elodázónak hatóan Elektra, azonban ezt csak az venné észre, aki ismeri az arcelemzés alapszabályait. Beteszi a szükséges fűszereket és magvakat a kis zacskókba, leméreti őket, fizet és igyekszik mielőbb tovább állni. Bárhová megy, Hege és a vele való közös emlékei kísértik. Erről egy dal szövegének részlete jut eszébe - Ölelj meg újra..Ölelj meg ugyan úgy..Még egyszer..Csak az a múltad..Amire velem együtt emlékszel - dúdolja halkan, s közben összeszorul a szíve. Megrázza fejét, lehunyja szemeit, melyek égni kezdenek és mélyet sóhajt. Hamar úrrá lesz feltörő érzésein. Folytatnia kell a bevásárlást és már így is elég sok pletyka kering arról, hogy megőrült. Nem volna jó tetézni azzal, hogy elsírja magát a piac közepén. A dúdolás is épp elég lesz, főleg annak fényében, hogy a mélyen tisztelt nyugdíjas maffia egyik prominens tagja épp akkor haladt el mellett, amikor a strófa közepén járt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1898&post=836701#post836701][b]Rothstein Elektra - 2021.09.08. 13:59[/b][/url]

Átköltöztek már egy ideje az új helyükre. A rádió mostani épülete esztétikus, frissen festett, tiszta és az előző ingatlanhoz képest egy hatalmas palotának tekinthető. Visszatérte óta hősnőnk újra azt érzi: Szeret itt dolgozni. Illetve csak szeretne, ha tudna. Múlt este ugyanis rá kellett jönnie, hogy nem került oda a stúdióba minden doboza, melyet összepakolt. Pont arra lett volna szüksége, ami valahogy minden bizonnyal kimaradt a szállításból. Nem találta, tehát csak ez lehetett a magyarázat. Ennek ellenére természetesen megoldotta a kellemetlen helyzetet. A hallgatók számára észrevétlen módosításokkal adta le tegnapi műsorát. Egy ládányi lemeze viszont akkor is hiányzik. Régiek, sőt mondhatni ősöregnek nevezhető bakelitek, melyek azonban hangzásban messze felülmúlják a modern kor digitalizált csodáit. Ragaszkodik hozzájuk, hiszen szereti a retro dolgokat. Ezt mondaná szofisztikáltan, ha megkérdeznék, hogy miért nem hagyja annyiban és vesz újakat. Persze senki sem teszi, sőt a küldöncök sem szívesen hurcolnák át most az ő limlomját, mivel van épp elég bajuk. Keresik az elkószált leveleket, a meg nem érkezett jelentéseket. Azok után szaladgálnak egyfolytában. Elektra nap mint nap látja erőfeszítéseiket, s nem akarja terhelni őket. Ezért döntött úgy az éjjel, hogy ma valamikor napközben - miután lányától leköszönt az Előkészítő kapujában - majd saját maga megy vissza és hozza el értékes holmiját.
Belépve a nyikorgó bejáraton megcsapja orrát a romlás jellegzetes, állott bűze, mely úgy kavarog körülötte, akár hamu a szélben. Amit nem használnak annak állaga megbomlik, amortizálódik. Igaz ez erre az épületre is, teljes mértékben. Mindent vaskos porréteg lepett el, dacára annak, hogy csak néhány hónap telt el, mióta egy lélek sem tette tiszteletét a rozoga falak között. Elektra célirányosan sétál a szűk kis stúdióba. Lenyomva a kilincset csak kaotikus ürességet lát odabenn, ahogy az ajtó kitárul előtte. Zsanérján az is jajong egy nagyot. Ilyen hamar elenyészik minden, amit ember kéz nem gondoz? Ez a gondolat fut át elméjén, ahogy kutatva a doboz után végig sorjázik a helység berendezésén. Nem találja. Hová tehették? Kidobták talán? Az nem lehet! Fel volt címkézve. Keresi hát tovább, immár a többi helyiséget is bevéve a lajstromba. Használhatna varászlatot, de nem akar. Minek, ha úgyis van bőven ideje. Lehajol és beles egy asztal alá, ahol végre rátalál a bakelitekre. Megkönnyebbült sóhajjal ereszkedik térdre, hogy kiszedje a dobozt. Farmerje bánja majd ezt a partizán akciót. Mit számít, csak be a mosógépbe és kész, nem igaz?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1898&post=836709#post836709][b]Rothstein Elektra - 2021.09.08. 18:05[/b][/url]

Hogy is volt azon a táblán odakinn? Tilos az Á...? Nem igazán figyelte. Elrobogott mellette. Kellettek a lemezei. Köztük van az is, melyet tavaly szenteste pörgetett. Emlék még akkor is, ha fájdalmas. Vannak dalok, amik felidéznek benne pillanatokat. Egyesek úgy mondanák, nosztalgia. Hősnőnk számára jóval többek ezek a dallamok. Újra élések. Visszatérések. Időnyerők. Csupán ennyije maradt, hát nem engedi el őket. Sarkán ülve lapozgat a bakelitek közt, s közeben dudorászik. Megörül egy-egy viszontlátott korongnak, jó ismerősként üdvözölve borítójukat. Nem hall szokatlan neszeket. A falak hangszigeteltek voltak itt is, hogy ne zavarja meg semmi külső zaj az adásokat. Így mit sem sejtve tovább ténykedik. Kezébe akad a Scorpions, a Nickelback és persze Bryan Adams mellett a Foreigner felvétele. Mennyi emlék, mennyi érzés zúdul rá, amikor felteszi őket majd. Már most megremeg gondolatban tőle. Igazi balladák ezek mind, melyek visszhangot egyenesen szívében vetnek hallgatóiknak. Lesimítja róluk a rájuk ült porréteget és ellenőrzi sértetlenségüket. Szerencsére nem esett egyiknek sem baja. Már emelné felfelé holmiját, hogy kifelé induljon, amikor hirtelen furcsa csattanásra lesz figyelmes. Fejét a hang vélt forrásának irányába kapja, de ekkor már régen késő volna minden mozdulat. Beremeg az egész objektum, s a másodperc tört része alatt omlik össze a teljes mivoltában. Olyan gyorsan történik minden, sőt az idő, amiről úgy tartják relatív, nem hogy megállna, mint inkább elsüvít Elektra mellett. A falon repedések hada inal keresztül. Az egész építmény megrázkódik, majd jajgatva - roppanva - sikoltva váljanak el egymástól a téglák, hogy végül hősnőnkre roskadjon az egykor szebb napokat látott létesítmény. Maga alá temeti tehát Rothstein Elektrát az omladék, s ő ott fekszik valahol alatta. A romok körül pedig hatalmas porfelhő kering kérlelhetetlenül fedve el a kíváncsi szemek elől egy időre a szörnyű látványt. Bárcsak szólt volna valakinek, de senki nem tudta, hogy ide készül. Ugyan kinek is tartozna idejével elszámolni? Miért is kellett volna, hiszen csak egy árva dobozért szaladt be az épületbe, mely munkahelyének egykor otthont adott. Nem számított rá, hogy épp itt éri baleset. Igazi tragédia.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1898&post=855777#post855777][b]Rothstein Elektra - 2022.11.03. 20:26[/b][/url]

Objektivitás. Egy valamire való riporter elsődleges ismérve. Kívülállónak maradni, minden elfogultságot mellőzve kezelni a kapott információkat, s azokból következtetéskén papírra vetni a puszta tényeket. Hősnőnk mindig is büszke volt sajátjára, azonban önmagával kapcsolatban már egészen más volt a helyzet. Reggelente a tükörben egy igazi harcost, egy mindent túlélő nőt látott, aki erős, ravasz, kitartó és bátor. Nagyobbat nem is tévedhetett volna. Ereje dölyfösség, kitartása folytonos menekülés, míg bátorsága félelmének kivetülése volt. Minderre az utóbbi hetek eseményei világítottak rá a maguk lelkileg és testileg egyként fájdalmas módján. Kezdődött azzal, hogy Marcell ismeretségük óta először úgy támadt vissza, hogy porba sújtotta Elektra összes rávetett vádját. Ellene fordította saját hibáit, melyre nem volt felkészülve. Miután a férfi elviharzott egy pillanatig csak állt némán, akárha az idő is megtorpant volna vele, majd akkorát ordított, hogy beleremegett a ház és földhözvágta mindkettejük bögréjét. A szilánkokká tört csészék közt véül térdre rogyott és csak zokogott. - Miért képes csak Ő kihozni belőlem azt a "kontrolmániás sárkányt"? Miért nem tudok megbocsátani Neki? - kérdezte elkeseredett dühvel. Abban a néhány percben szíve mélyéből gyűlölte érte Marcellt, amiért szembesítette jellemhibáival, melyeknek tényével kapcsolatban mindig is tévesen gondolkozott. - A rohadt életbe! Igaza van! Átkozott legyen a nap, amikor elkezdtem félreismerni magam! - szentségelt tovább fejben. Azután könnyeitől alig látva, remegő kezekkel összeszedte a porcelándarabokat, jól megvagdalva magát velük, hogy pálcája néhány mozdulattával összerakja őket. Felszámolta tehát a káoszt kívül, de lelke mélyén minden zavaros maradt. Ezután jött Mark erőszakos cselekedete, melynek nyoma valamiért nem csak a csuklóiról, de gondolataiból sem tűnik tova. Tudattalanja minduntalan visszacitálja, s vetíti elé, akár egy beakadt moziszalagon futó filmet. Annak a szörnyű éjszakának az emléke újra és újra megmérgezi álmait. Akárha valamiféle kígyómarás volna, ami lassan hatva végül majd megöli. Nincs nyugovása azóta. Éjszakánként felriad és hol Marcell, hol Mark hangját és szavait hallja. Képtelen pihenni, s ennek következményeit már érzi. Tenni igyekszik ellene. Ezért jött ma el a Piacra, melynek egyik eldugott kis zugában árulnak egy kevéssé közismert keveréket, amit "Álomhozó"-ként aposzrofálnak. Elizabetnek megvan a maga gondja, Rudolfhoz elvből nem fordulna, mégha viszonyuk egy elfogadható és tanult, felnőtt emberekhez méltó szintre is lépett. Azonban az idő sürgeti. Az újabb összeomlás árnyéka úgy lebeg felette, akár Damoklész kardja. El kell kerülnie, bármi áron. Imolának szüksége van rá és ezt többé nem felejtheti. Ennek fényében nem volt más választása. Maga kutatta fel a lehetséges gyógyírt és most eljött, hogy beszerezze. Arca fakó, szép ívű ajka cserepes, csuklóin zöldes színűek már a nyomok, de még mindig látszanak. Tisztán, élesen. Kifejező szemei alig csillannak. Alattuk sötét foltok éktelenkednek. Mindezek a fáradtság és a legyengülés egyértelmű jelei. Pedig szüksége van az erejére. Ott a lánya, a tanítás és az animágia. Ezek miatt kell újra talpraállnia.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1898&post=855998#post855998][b]Rothstein Elektra - 2022.11.07. 11:36[/b][/url]

Erős a váll, mely váratlanul beléütközik, s a lökés nyomán földre hull kopott, öreg, bőr válltáskája. Figyelmetlenül és lassan gyűrte mindeddig bakancsa alá a métereket, ám most azonnal megtorpan. Feje kótyagosságában először csak egy elodázó morgást hallat, ám amikor felismeri a férfi jellegzetes hangját, riadtan emeli rá sötét, karikákkal ölelt szemeit. - Én sem... - mondja erőtlenül, s már húzódna is távolabb, hogy útjára engedje Marcellt. Nem tudja mit mondhatna még, ami nem hangzott el legutolsó találkozásuk során. Inkább lehajol, hogy felvegye táskáját és összeszedje a belőle kihullott holmikat. Egyáltalán nem foglalkozik a férfi jelenlétével. Előre hajol és kiújtózik okmánytartójáért, s kabátja ujja a mozdulat hatására felcsúszik, látni engedve a csuklóján éktelenkedő zöldes foltsávot. Folytatja a szedelődzködést így a másik kezén is feltűnik ugyanazon zúzódás tükörképének nyoma. Egész lényéből megtört lassúság sugárzik. Tovatűnt belőle az energia. Nehézkesen emelkedik fel és szorítja magához holmiját, hogy induljon célja, az eldugott, mondhatni félvilági kis stand felé. Kell az az altató főzet. Egyre jobban. Azonban mellőle a férfi még nem távozott. Meglepettség vet halvány visszfényt fakó-fáradt lélektükreiben. - Segíthetek neked valamiben? - érdeklődik üresen kongó, csüggedt, talán kissé személytelen hangon. Mire vár még? Miért nem ment tovább? Mi tartja itt mindazután, ami legutóbb történt? - kérdezi belső hangján elkeseredetten és értetlenül csóválná meg fejét, ha nem lenne hozzá túl fásult. Moccanatlan áll Marcellal szemben és valahol mélyen, legbelül egyszerre gyűlöli, szereti és átkozza a Sorsot, amiért minduntalan útjába vezéreli egykor volt kedvesét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1898&post=856028#post856028][b]Rothstein Elektra - 2022.11.07. 16:43[/b][/url]

Először nem is érti a kérdést. Furcsállva néz a férfira, majd kisvártatva felfogja mire érthette. Vívódásnak helye itt nem lehet. Lojális volt és marad ahhoz, akit szeret. Nem fogja elárulni az aurort, annak ellenére, hogy úgy bánt vele, mint a legveszélyesebb ellenségével sem talán. - Egy ügy kapcsán olyan helyre nyúltam, ahová nem lett volna szabad - mondja ki őszintén a mondhatni féligazságot. Szeme sem rebben közben, hiszen mestere annak, hogy eltitkolja az igazságot. Jól ismeri a módját hogyan leplezze el a valót. Tények kellenek, amikre alapozhat. Egy ügy miatt volt a kirendeltségben aznap későeste és olyasmit tett, amit nem kellett volna. Beleszeretett egy olyan férfiba, akinek eltűnt a neje. Elvonta figyelmét, aztán a nő meghalt, így nem hibáztatja Markot, hogy elvesztette maga felett a kontrollt. Immár inkább fél tőle, de elfogadta a ráruházott bűnös szerepét. Újabb sötét színnel gazdagodott élete szélesvászna, miközben elég ideje volt gondolkozni a helyezten. Arra a következtetésre jutott, hogy könnyebb a férfi számára vádolni mást és önmagát, mint szembenézni a Halállal és azzal, hogy a nő egykor elhagyta. Annak is megvolt persze az oka, ezt is tudja. Vajon ő is elmenekült volna fájdalma elől, ha Zoli életben marad és csak a kisfiuk vész oda abban a szörnyű tűzben? Ki tudja. Hősnőnk ezen nem filozofált, hiszen okafogyott maga az alapfeltevés. - Te sem festesz valami fényesen, ami azt illeti - szúr oda egy keresetlen bókot a rá jellemző csípős éllel. - Abból az erőből, amivel meglöktél úgy tűnt, igyekszel valahová... - hagyja függeni maguk közt szavait. Tényleg nem érti mit akar még tőle Marcell. Mindent egymásra borítottak, ami a szívüket nyomta. Nem működne köztük már a barátság sem, ez tisztán látható. Imola csak akkor lesz a gyámleánya, ha Elektra az aprónép tizennyolcadik életéve előtt halálozik el, s akkor már beszélnijük nem kell. Mit akarhat még tőle?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1898&post=856117#post856117][b]Rothstein Elektra - 2022.11.08. 19:45[/b][/url]

Zsigereiben érzi, hogy a férfi nem hitte el amit mondott. Mindig is okos volt, s most, hogy egy ideje ismeri hősnőnk csavaros észjárását, már nem olyan könnyű előtte megtartania titkait. Mégis így cselekszik, mert ezt érzi helyesnek. Mark ivott, ráadásul meghalt a felesége. Való igaz, hogy az erőszakos kirohanásra nincs valódi mentség. Mégis Elektra számára, aki maga is elvesztette szeretteit, érthető. Ezért sem árulta el az aurort. Ez csak rájuk tartozik. Ha akar, majd bocsánatot kér, de ha nem, hát ő azt is elfogadja. Közben elhangzik Marcell indoka a sietségre és még ad néhány tippet a foltok kezeléséhez is csak úgy kéretlenül. Hallatszik az elnyomott aggodalom a hangjában, ahogy megremeg bizonyos betűk kiejtésekor. Feszültség alatt van a férfi egész lénye. Erre csak most ébred rá, s már majdnem elsétál mellette volt barátja, amikor utána tud szólni. Fejével követte, így most a hátának intézi szavait. - Téged sem hagy aludni a bűntudat Nagymenő? Nem vagy egyedül ezzel. Igazad volt. Mindenben. Tényleg egy konzrollmániás sárkány vagyok melletted, mert sosem láttalak erősebbnek önmagamnál. Addig a múlt heti napig - indul meg ő is ugyanabba az irányba, de tartja a távolságot - Téged mindig könnyű volt bántani, mert tudtam mivel okozhatom a legnagyobb fájdalmat neked. Kiismertelek, ellened használtam a hibáidat, a túl jó szívedet, amiben talán, ki tudja miért, még mindezek után is helyem van, pedig ezt érdemlem a legkevésbé. Manipulálni csak azt lehet, aki hagyja magát, de te végre szembeszálltál velem. Fájt. Mert csupán az igazság az egyetlen, ami képes mindennél jobban fájni. Azonban ez kellett ahhoz, hogy belássam bennem volt kezdettől fogva a hiba és nem benned - ejti ki puhán, szép ívű ajkain az utolsó mondat szavait. Összébb fogja magán kabátját, majd gyorsít annyit léptein, hogy beérje a férfit - Bocsáss meg nekem, ha tudsz... - susogja akár az őszi szél, mely leveleket sodor az úton, azután elfordulva megindul saját uticélja félé. Tartozott Marcellnek ezzel a vallomással. Ennyi év után bevallhatta neki azt, amire ő is csak nemrég döbbent rá, éppen miatta.