Angyal Odett Abigél
INAKTÍV
Piroskát is jól megette a Farkas | BOZ team
RPG hsz: 209
Összes hsz: 446
|
Kazi mester- Lassan csukódik vissza és követtem magát.
Adom meg a kellő tájékoztatást, hogy mégis, hogyan kerülhetek én az ajtó ezen oldalára. Szimpla élelmesség történt, semmi több. Csak jöttem, osontam és most itt vagyok, elé téve megannyi lehetőséget, és mint tudjuk, minden választás egy kis titok leleplezése.
- A pirosat. Erősen aromás, de nem torokkaparó, csokoládés, kékáfonyás beütéssel, mint a tölgyfa hordóban érlelt finom bor.
Szeretem ezeket az ízesítőket, olyan különlegessé teszik a kávét. Nagyon ritkán iszok, mert nincs rá szükségem, én az a tipik kávéházlakó vagyok, aki beül a kis barátaival, elnyúlik a párnán vagy a kanapén, és eltölt egy délutánt ott, csak szimplán a semmivel. Ezek amúgy a legjobbak, szóval nem kritikaként mondom.
- Persze. Vigyázok mindenkire.
Bár a szüleim azért pakoltak be ide, mert azt hitték, hogy a húgommal akarok lenni, holott erről szó sincs, azért indultam el a legutóbbi alkalommal a Bagolykő felé, hogy megöljem őt, az egyetlen jó dolgot, ami a szüleim életében van. Szeretem a húgom, de akkor nem gondolkoztam tisztán. Akkor elég sok mindent nem gondoltam át. Most már más célok vezérelnek, olyanok, melyek miatt nem hiszem, hogy a bizalomnak elő kéne fordulnia kettőnk között.
- Maga rendes fickó, látszik a szemén, meg érződik a hangján. Olyan jó ember hangja van. Szóval megtenné, hogy nem bízik bennem? Nem a teliholdas dologgal, az nem gáz, ott rendben leszünk. Hanem az átlag hétköznapokban. Nem nagyon szeretnék magának csalódást okozni, de fogok. És jobb lenne, ha nem a bizalmát veszteném el, csak szimplán csalódna bennem.
Mert azért valljuk be, egy normális pasas, akivel lehetnék jóban is, de ha tényleg jóban lennék vele, akkor nem tehetném meg azt, amiért idejöttem, és azt nem engedhetem meg magamnak, sem a szüleimnek, hogy a titok örökké titok maradjon. Engem nem zárhatnak be. Viszont nem akarom, hogy ne kedveljen, mert jelen pillanatban ő a legjobb dolog az életemben, mint a kazettás magnó, Istenre esküszöm, gyerekkorom legboldogabb pillanatai közé tudom sorolni, amikor két ceruzával tekertem vissza a szalagot, hogy újra meghallgassam a rádióból felvett dalokat. Kazi, mint a kazetta. Egy cseppnyi boldogság. Csak nem akarom elcseszni, de tudom, hogy elfogom cseszni. Mert ez vagyok én, valaki, aki valahogy úgyis elcsesz mindent.
- De lehetnénk jóban. Mesélhetne az ingéről, mert az például halál menő.
|
|
|
|
|
Nérel Danka
INAKTÍV
bukott angyal
RPG hsz: 131
Összes hsz: 364
|
Bence#szombati_chill #gyererám_cskh Így a tanév végére azt hiszem sikerült hozzászoknom ahhoz, hogy kismillió teendő szakadt a nyakamba idén. Annyi hogy néha még én sem látom át. A rendszerezésnek viszont nem vagyok híve, általában a szobámban is akkor találok meg mindent, amikor kialakult a kellemes kupi. Mostanában viszont úgy, hogy más emberekkel élek együtt, inkább igyekszem okosan kihasználni a helyemet és nem egy kupacba dobni a tárgyaimat, mert lehet, hogy másoknak ez nem nyújt akkora esztétikai élményt, mint nekem. Ezek után nem csoda hát, hogy soha nem volt naptáram vagy jegyzetfüzetem, amiben szorgalmasan vezettem volna a teendőimet. Egész egyszerűen azért, mert azt is elfelejtettem mindig, hogy ezeket a füzeteket illik nézegetni és felírni az eljövendő dolgokat, nem csak egyszer felfirkantani mindent, amit akkor épp tudunk és várni arra, hogy akkor ezen szisztéma alapján folytatja majd ő maga. Ellenben ennek idén másképp kellett volna lennie, mert hiába mondtam magamban el minden reggel, hogy aznap hová megyek, gyakran maradt ki valami és egy lazán eltöltött fél nap után vettem észre, hogy még össze sem pakoltam a cuccaimat edzésre, aminek az lett a vége, hogy lóhalálában rámoltam össze szinte mindent, ami csak a kezem ügyébe került és még így is kihagytam pár létfontosságú eszközt, míg például a legendás lények tankönyvem megjárta Visegrádot. Ilyen és ehhez hasonló apró esetek miatt kötöttem ki ott, hogy a mai edzés elején a csapat a mancsomba nyomott egy viperás naptárat, majd a lelkemre kötötték, hogy használni fogom. Szinte biztos vagyok benne, hogy ha ma nem írok bele semmit, akkor teljesen el fog felejtődni és csak halogatni fogom, a végén pedig ez is csak állni fog az ágyam mellett, amíg évet nem váltunk és megint semmi értelme nem lesz annak, hogy kaptam. Ezért eldöntöttem, hogy ma mindenképp nekiállok, ezzel is növelve az esélyét annak, hogy nem porfogó lesz belőle. Ezen szándékkal vettem célba a könyvtárat, mert ugyan mehettem volna a Navinébe is, de az túl zsibongónak tűnt, amint beléptem a kastélyba. A könyvtárban ellenben biztosan csönd van, főleg szombatonként. Ki akarna tanulni szombaton? Mosolyogva köszönök az előtérben, felakasztom egy fogasra a kabátom, a csapatlogóval ellátott táskámból pedig kikapok egy pennát, ami mindig van nálam és az újonnan szerzett füzetet, majd a tornazsákot felküzdöm egy polcra. A naptárat és az íróeszközt szorongatva lépek be az olvasórészbe. Célirányosan az ablakok felé indulok meg, ahol egy székre levetem magam, kinyitom a naptárat és lapozgatok párat, hogy megtaláljam a mai dátumot. Gömbölyded betűkkel felírom, hogy edzés és egy pipát is biggyesztek mellé. Nem is lesz ez olyan nehéz! Legalábbis remélem.
|
|
|
|
|
Magyar Petra
INAKTÍV
RPG hsz: 21
Összes hsz: 43
|
Ian *Így este fele közeledve nagyon unatkozni kezdtem, azért arra gondoltam eljövök a Nagyterembe mert itt mindig szeretek lenni, ez a kedvenc helyem itt* *Leülök az egyik padra, üres az egész terem, kicsit félelmetes így.* *Sétálgatok itt, nézem a terem tetejét, milyen varázslatos, várok hátha jön valaki.*
|
|
|
|
|
Ian Fraser Kilmister
INAKTÍV
RPG hsz: 74
Összes hsz: 91
|
Petra Az egyik étkezés alkalmával lettem figyelmes a nagyterem díszességéről, ami eddig nem tűnt fel. Most olyan kedvem van, és még időm is van hozzá, így lemegyek tüzetesebben megtekinteni. Tempósabban megyek le a lépcsőkön, nem mintha nagyon sietnék, még távol a takarodó ideje. Belépek a terembe, üres és csendes. Ijesztő így, nem kicsit. A méretétől fogva tekintélyt parancsoló, de kell is a tér, hogy mindenki beférjen az alkalmakon. Nem csak az évet záró és nyitó rendezvények szoktak lenni, hanem bálok, buli is. Már alig várom, hogy eljussak egy lazább alkalomra is, van tippem kit vinnék el. Nincs senki itt. Koppanásra vagyok figyelmes, körülnézek, és észreveszek egy alakot. Ezek szerint tévedtem. Szemügyre veszem ki is lehet az. Közelebb lépve látom, egy ismerős arc. Petra az, örülök neki, hogy összetalálkozunk. Gondoltam már egy levél küldésén, de nem tudtam összeszedni magam, pedig szerintem lesz még idő, amikor kelleni fog. Közel megyek hozzá, és megszólítom.
- Szia Petra! Annyira örülök, hogy találkozunk. Gondoltam rá, hogy küldjek egy levelet, egy beszélgetés invitálására valahol. Hogy vagy? -
Nem sok idő telt el amióta elbúcsúztunk egymástól a lélekszobában. Remélem minden rendben van nála. Érdekel, nem is kicsit, hiszen nagyon szimpatikus lány. Vonzónak tartom, ez nem vitás, remélem nem vagyok nagyon nyomulós. Nem akarom megijeszteni. Jól érzem magam vele.
|
|
|
|
|
Magyar Petra
INAKTÍV
RPG hsz: 21
Összes hsz: 43
|
* A sötétben hallok lépteket, de mivel nem látok rendesen nem tudom mi ez.* *Hozzám szól és látom hogy ez nem más mint Ian, megijedtem egy kicsit.* -Szia Ian, jól vagyok köszi, remélem te is, nekem nagyon hiányoztál. -Már volt hogy éjszaka sírtam érted lefekvés előtt, nagyon kedvellek. *S már megint elpirultam mikor közlöm vele hogy kedvelem, bár mondjuk úgyis tudja.* -Képzeld el, kiderült hogy félig Székely vagyok. *És ezt örömmel osztom meg vele, boldogan.*
|
|
|
|
|
Ian Fraser Kilmister
INAKTÍV
RPG hsz: 74
Összes hsz: 91
|
PetraNem kicsit lepődök meg azon, hogy hiányzok neki, főleg azon, hogy még könnyeket is hullat emiatt értem. Az a jó benne, hogy azért tette mert kedvel, és nem azért, mert bunkó vagyok vele. Elpirul, szerintem nem ez lesz a utolsó a mai beszélgetésünk alatt.
- Igazán jól esik, hogy ennyire hiányzok neked. Nem gondoltam volna. Te is hiányoztál, sokat gondoltam rád. Elmondhatjuk kölcsönösen gondoltunk egymásra. -
Elgondolkoztam rajta, elhívom jövőhéten pénteken a faluba enni, vagy ilyesmire. Nem kedvelem ezt a Valentin napi felfordulást, de tudom, neki ezt sokat számítana, és nagyon jólesne neki. Örülni fog biztos. Nem dolgoztam ki a koncepciót, de most kell lépnem, hiszen szép lány. Nem tudnám elviselni, ha más hívná el.
- Pénteken lenne kedved lejönni a faluba. Betérnénk valahova enni, inni beszélgetni. Egy kicsit kettesben tölteni az időt. -
Tudatosan nem mondok dátumot, vagy azt, mi lesz aznap. Úgyis rájön, és vágni fogja a dolgot. Kíváncsi vagyok mit szól hozzá, vagy egyáltalán igent mond rá. Mert nem biztos, hogy elfogadja a felkérést. Én reménykedek benne, hogy egy hét múlva jó estét fogunk eltölteni kettesben.
|
|
|
|
|
Magyar Petra
INAKTÍV
RPG hsz: 21
Összes hsz: 43
|
*Természetesen elpirulok ezek hallatán,elmegyek vele mert nagyon szeretem és tudom hogy ő is engem.* -Természetesen elmegyek veled Ian, nagyon kedves tőled, mikor megyünk? Mert én hétvégén mennék Udvarhelyre. *Remélem nem pont akkor akart volna menni, csak már nagyon régen láttam a rokonaim.* -Egyébként milyen volt a heted? Nekem fantasztikus, mert nagyon sok új dolgot tanultam.
|
|
|
|
|
Ian Fraser Kilmister
INAKTÍV
RPG hsz: 74
Összes hsz: 91
|
Petra Úgy látom, nem biztos ez a randi, lehet pontosabban kellene fogalmaznom, annak ellenére, hogy utálom az egész Valentin napot. Nem a lány miatt nem jön össze, mert ő benne van, csak lehetséges más programja van.
- Valentin nap alkalmából szeretnék veled lemenni veled jövőhéten pénteken. Amennyiben más elfoglaltságot van, azt megértem. Máskor is eltudunk menni. -
Nagyon nem hiszem, hogy nem akar velem lenni. Hiszen nem ezt mondja, de a család az első. Látogassa meg nyugodtan a rokonait. Én ráérek, tudok várni.
- Nincs kedved elmenni valahova innen. Nekem annyira nem jön be egy ilyen beszélgetéshez a nagy terem. Van ötleted hova menjünk? -
Nem éppen jó helyszínnek bizonyul egy jó beszélgetésnek a nagyterem, de nem is ez a funkciója. Nem szeretnék rámenős lenni, ha neki itt a jó, akkor maradunk.
- Akkor ők lennének a székely rokonok? Egyszer voltam Erdélyben, körutazás volt a családdal, gyönyörű hely -
Térek ki a lány székely származása okán Erdélyre, ami egy nagyon szép hely. Szeretnék egyszer visszatérni oda.
|
|
|
|
|
Magyar Petra
INAKTÍV
RPG hsz: 21
Összes hsz: 43
|
*Látom nagyon oda van értem, amit meg is értek hiszen ugyan így vagyok én is.* *Pénteken jó lenne, csak nem tudom mit mondjak neki, nem leszek fáradt utána reggel?.* -Mivel pénteken lesz, természetesen elmegyek Ian * Mosolygok rá * -Szombaton megyek úgyhogy igent mondok. -Ohhh, tényleg voltál már ott? * Csodálkozva nézek rá * -Én most megyek először, és igen ők a székely rokonaim, először látom majd őket, izgatott is vagyok ez miatt. -Majd egyszer elmegyek oda is ketten? Szívesen mennék veled is.
|
|
|
|
|
Ian Fraser Kilmister
INAKTÍV
RPG hsz: 74
Összes hsz: 91
|
Petra Nagyon örülök annak, hogy elfogadta Petra. Tetszik nekem, szép lány. Nem akarom elkapkodni a dolgot. Ismerjük meg egymást, lehet van olyan tulajdonságaink, ami miatt nem tudunk meglenni egymással. Most ez még nem áll fen, remélem nem is fog. Én megadom a módját, és szeretném elkápráztatni a lányt.
- Nagyon örülök neki, köszönöm, hogy elfogadtad a meghívást. Jól fogjuk érezni magunkat, ez biztos. Tenni fogok a jó hangulatról -
Mosolygok rá. Nem volt eddig Erdélyben, azt hittem már rendszeres visszatérő a rokonokhoz. Már a közös utat tervezgeti, kicsit megijedek ettől, de nem kell. Nem akar ő lerohanni egyből.
- Ezt a közös utat megbeszéljük, de benne vagyok. Szeretnék oda visszatérni. Ha olyan ember lenne mellettem, akivel jól érzem magam, az ajándék számomra. -
Nehéz megszoknom azt, hogy egy olyan ember figyelmének vagyok a középpontjába, akit nem rég ismertem meg, és nem családtag. Ehhez hozzá kell szokni, hiszen az életrendje, hogy kapcsolatok alakuljanak ki, akár ilyen is. Petrával jól érzem magam. Lehet több lesz ez, mint barátság? teszem fel magamnak a kérdést, amire jelenleg én sem tudom a választ. Nem aggódom e miatt, hiszen tudom, nem kell sokat várni a válaszra.
|
|
|
|
|
Magyar Petra
INAKTÍV
RPG hsz: 21
Összes hsz: 43
|
*Már megint elpirulok mikor rám mosolyog, olyan helyes arca van* * Nagyon vörös a fejem, érzem, s közben nézek rá szégyenlősen.* -Am.....Am....abban én is biztos vagyok, veled mindig nagyon jól érzem magam. *Érzem hogy elkezdek sírni, nem azért mert bántott volna, hanem mert nagyon szerelmes vagyok belé. Még vörösebb a fejem.* -Hát sajnos még csak most megyek először, pedig tudom hogy nagyon szép hely. -Büszke is vagyok a magyar és székely származásomra.
|
|
|
|
|
Ian Fraser Kilmister
INAKTÍV
RPG hsz: 74
Összes hsz: 91
|
Petra Mindig elpirul, bár most zavarban is van. Ilyenkor szégyellem magam, hiszen miattam produkálja ezt. Sejtem mi megy most belül le a lány lelkében. Nem akarom elkapkodni, de legszívesebben megcsókolnám, de nem hiszem ez jó ötlet. Még nem tettem ilyet, bár elméletben megy a dolog.
- Veled bárhova elmennék Petra, mert biztos vagyok abban, hogy jól érezném magam veled. -
Megsimogatom az arcát, nagyon selymes bőre van. Aranyos nagyon, szinte vágyódtam az újbóli találkozásra vele. Nagyon tetszik az első pillanattól fogva, hogy megláttam.
- Én is büszke lennék rá, ahogy ők is büszkék lehetnek rád. Aranyos, szép, okos lány vagy, aki a legjobb helyen van itt, ebben az iskolában. -
Nem mondom ki, de én is örülök, hogy itt tanul, hogy találkoztunk. Kicsordul a könnye, nagyon érzelmes lány, amit nem is tart vissza. Nem is kell, hírtelen indulatból vezérelve odahajolok hozzá, és megcsókolom.
- Ne haragudj, ezt nem kellett volna. -
Hátra lépek egyet, ezt nem kellett volna most. Remélem nem haragszik rám. Nem szeretnék rosszat neki.
|
|
|
|
|
Magyar Petra
INAKTÍV
RPG hsz: 21
Összes hsz: 43
|
*Úristen, nagyon jól csókol, elpirulok rögtön és vörös fejjel mosolygok rá.* -Nem persze, semmi baj, nagyon örülök neki hogy megtetted. -Ezek szerint akkor te is úgy vagy vele mint én. -Tetszem neked ugye Ian? * Mosolyogva várom tőle a választ.* -Tényleg okosnak tartasz? Ezt sem mondják túl sokan de te is nagyon aranyos srác vagy. *Annyira elkezdtem izgulni hogy ott helyben összesetem és elájultam.
|
|
|
|
|
Ian Fraser Kilmister
INAKTÍV
RPG hsz: 74
Összes hsz: 91
|
Petra Nagy kő esik le a szívemről, Petra jól vette a csókot. Megbizonyosodott számomra, hogy én is tetszek neki, remélem. Az első csókhoz képest jó hír, miszerint jól csókolok.
- Nem tagadom Petra, tetszel nekem, már az első pillanattól fogva, hogy megláttalak a lélekszobában. Kedvelek, jó a társaságodban lenni. Ne haragudj a csókért, ha az túl korainak találnád. -
Annak ellenére, hogy kölcsönösen érezzük ugyanazt egymás iránt, nem szeretném elkapkodni a dolgot. Ezzel a cselekedettel sikerült, és még a lányt is feltüzeltem. Nem vagyok ebben a csajozós, párkapcsolatos dologban tapasztalt, mivel még nem volt egyáltalán barátnőm. Ideje elkezdeni a dolgot.
- Igen okosnak tartalak, és szépnek. -
Hirtelen összeesik. Nem tudom mit kezdjek a helyzettel. Nagyon finoman megrázom, de nem reagál semmit. Az egyik erre járó diáknak odaszólok, menjen fel az ápolóhoz, szólni neki, az egyik diáklány rosszul lett. Nem hagyom itt a lányt egyedül.
|
|
|
|
|
Magyar Petra
INAKTÍV
RPG hsz: 21
Összes hsz: 43
|
*Sötét van, nem látok semmit, nem tudom kinyitni a szemem.* * Nagyon gyengének érzem magam*. *Beszélni kezdek, hátha hallja valaki.* -Ian......Ian..... Ha itt vagy csókolj meg, és fogd meg a kezem. Én szerelmes vagyok beléd és tetszel nekem Ian.... -Nem akarlak elveszíteni...... *Még mindig sötét van, nem érzek semmit sőt nem is hallok semmit..... -Kérlek Ian.......
|
|
|
|
|
Bossányi Karola
INAKTÍV
Boska | Karcsi
RPG hsz: 529
Összes hsz: 941
|
Beni- Tudom, és köszi, hogy így aggódsz értem, de nem lesz semmi baj - miközben beszéltem hozzá, megérintettem a karját is, hogy ezzel is jelezzem felé, mennyire hálás vagyok, amiért így támogat engem.
- Oda fogok figyelni, és ha nem állnak le, akkor tenni fogok valamit. De szerintem ez csak néhány napig tart majd, míg nem találnak maguknak más szórakozást - fűztem még hozzá, s bár nem tudtam a fiúk fejével gondolkodni, úgy véltem, hogy az a rellonos majd talál magának egy másik csajt, akinél próbálkozhat. S ami azt illeti, nem is akartam foglalkozni ezzel az üggyel, mert csak fölöslegesen idegesítettem volna magamat. Márk miatt inkább aggódtam, de annyira zavaros volt minden, hogy erről hirtelen nem tudtam volna Beninek mit mondani. Ő persze újabb kérdéseket tett fel, s sikerült belenyúlnia egy kényelmetlen témába, egész pontosan az ivásba. Láttam arcán az aggodalmas vonásokat, s azt is, hogy sajnálta a történteket.
- Jó, igazad van, és nem fogok többé, megígérem - cserkészbecsszó módszerrel mutató és középső ujjamat kereszteztem, miközben ígéretet tettem a srácnak, jól esett hogy most ennyire figyelmes volt velem.
Az azért még mindig nem kerülte el a figyelmemet, hogy ő sem volt toppon, így ki is faggattam őt, s amint elmesélte, hogy mi történt vele karácsonykor, nagyon megsajnáltam. Elég ostoba családtagjai voltak az elmondottak alapján, s dühös is lettem, legfőképp a bátyjára, bár szívem szerint az apukájával is elbeszélgettem volna. Nem volt szép, hogy hirtelen a családi káoszért Benit tették felelőssé.
Hogy megnyugtassam, a szavaim végén hosszan öleltem magamhoz, még a haját is összeborzoltam, ő persze azonnal kiigazgatta a szálakat, amin csak mosolyogtam.
- Jól van, de tudd, hogy bármikor számíthatsz rám. Ha kell, letépem a blúzom és előhúzom Supergirlt - tettem hozzá gyorsan, még mielőtt másra gondolt volna, aztán elnevettem magam, s a szám elé kaptam a kezem.
- Bocsi, kölcsön kaptam múltkor egy képregényt, és amióta ilyeneket olvasok, kicsit meglódult a fantáziám - tettem hozzá nevetve, majd biccentettem Beni felé.
- Okés, egyébként le kéne vágni a hajadat, borzasztóan megnőtt. Ha gondolod, majd szívesen levágom - ajánlottam fel séta közben, majd lassan mindkettőnk sziluettje eltűnt a folyosó végén. //köszi a játékot  //
|
|
|
|
|
Helvey Belián Balázs
Tanár, Mestertanonc Tanár, Végzett Hallgató, Szavazásfelelős, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár
grey wind | disney princess
RPG hsz: 995
Összes hsz: 4917
|
.team fullmoon?. szemezgetés is. wtf.
 Oké. Talán mégis korán van neki ahhoz, hogy gondolkozzon és használja az agyát, vagy ne épp így reagáljon arra, ha valaki bevágódik elé. Mert ez anno, a gimis kajáldában tökre olyan lett volna, hogy nem szól, csak mereszti a szemét és csak aztán történik bármi, miután valaki elbukik. Természetes dolog, sok a haver, van, akinek meg ilyen a megszokott és a többi, ő meg hamar felvenné és asszimilálódva folytatná a marhulást. De ez nem egy gimi, ő már nem tini és kicsit a kör, akiket ismer és azok sem így viselkednek vele. Van egy olyan érzése, még ha semmiről sem tudnak, amiről nem kellene, mégis, egy kicsi lépés távolság mindig van és mindig akad. Már csak a kor miatt is, van, akinek a jelvény nem tetszik vagy rosszul értelmezi, amikor nincs jó kedve és furán néz. Mindegy is. Erre jön ez a nőci, mert nem kislány, azt bőven látja, tehát bizonyára mestertanonc mint saját maga, levágódik elé és előadja ezt. Persze, hogy elsőre köpni-nyelni nem tud, másodszorra meg a kajára koncentrált meg a mellette ülő szavaira. Ő is elhallgatott, eléggé, vagy meglepődött, vagy úgy hiszi, ismerik egymást meg minden, neki ebben már nem kell belemásznia. Pedig mennyre együtt tud érezni vele, hogy fogalma sincs mi történik, de azt nagyon tudja. Oké. Jól van ő, már többet beszélget, ismerkedik, belefér, igaz? A tömeg nem nyomja össze, nem kell örökké benne ülnie. Tökre más már és mégsem kicsit.
- Cuki... - aztán kibukik belőle a dolog és még ahogy néz is. Ő is hasonlóan támasztja meg a fejét, könyökét az asztalon pihentetve támaszt ő is állat, csak nem olyan.... cukin, ahogy a másik. Szabad ujjával ütögeti meg az állát, mint aki gondolkodik közben. - Lassan el kell gondolkodnom a sok ezresen, amit ez után a szó után fogok szedni. Hát mi „cuki” van ebben? - vagy benne, vagy úgy abban, hogy tökre értetlen. Vannak dolgok, amiket lehet nem kellene hangosan kimondania vagy kérdeznie, de ezt még nem tapasztalta ki és tanulta meg, még mindig évek csendje van a háta mögött, szóval, van mire fogni a dolgot és arra kenni, hogy hozott rossz döntéseket, amiket nem így kellett volna és talán nem lett volna a hozadék egy nehéz massza. Mindegy. Leereszti a kezét, gyors megtörli a száját és a kezét, ha már egyelőre nem tömi magába a maradékot, mert akkor nem tudna beszélni. Aztán a kinyújtott kézre pillant és erre már könnyebben kapcsol. Nem olyan hülye, mint aminek először látszott. Vagy hát, igen. Ő szokott szóviccelni, és amikor vele teszik, nem mindig jön át. Ez ilyen. Főleg nem arról. Akaratlanul ignorálja agya az utalást. Megint. Remélhetően van türelme.
- Örvendek, Odett – ráz vele finoman kezet, mert így illik, miközben figyeli. Ha van is valami fura, mélyen ülök és bizsergető érzés a tarkóján, mintha valaki figyelné, nem figyel rá mert nem tudja azonosítani. De mivel sokan vannak, amúgy is úgy van vele, hogy valaki, valakik nézik. Ennyi.
- Jóllakott óvodás Belián – engedi el a kezét, bár biztos nem éhes, előtte is ott van annyi kaja és nem nyúl egyhez sem, szóval valamire figyelnie kellene. Ráncolódik is a homloka, olyan, mintha azt keresné, melyik évben ültek a menzán egymás mellett vagy épp kinek a kije, mert tudja, hogy ismeri.
- Tökre ismerős az arcod, de nem tudom megmondani honnan. És ez frusztrál. És ezt kimondtam hangosan, megint. Remek – engedi el, egy sóhajjal és inkább nagyot kortyol. Nem teszi hozzá, hogy tudja, hogy utalni akar valamire, mert na. De a legutolsó dolog lenne azt feltételeznie, ami a kész válasz, mert ő annyira tagadó fajta.
|
|
|
|
|
Mikhail Sergejevics Kazanov
INAKTÍV
RPG hsz: 138
Összes hsz: 483
|
- Bor... Csigazabáló franciának néznek - motyogom magamnak, azonban nem utasítom vissza a tasakot, elvégre ha ő ajánlja biztos finom. Vagy valami olyasmi. Felrázom hát a zacskó tartalmát, majd a kávémba öntöm. A színe enyhén bevörösödik, nem túl feltűnően, inkább csak a napfény csillanásában látszik az enyhe árnyalat. Érdekes.
- Nagyon helyes, nagyon helyes - bólogatok míg keverem az italomat. El is várom, hogy vigyázzon mindenkire, elvégre már nagylány, épp itt az ideje, hogy ne nekem kelljen feltakarítani utána. Hiszen a menstruáló hölgyek után sem a takarító sikálja az átázott nadrágokat.
Azért látom, hogy valami nem hagyja nyugodni. Nem kérdezek rá, megvárom, míg magától kitör belőle, ami hamar el is következik.
- Nem - vágom rá, belekortyolva a kávéba. Furcsa az íze. Nem rossz, enyhén nőies a gyümölcsöktől, már-már limonádé.
- Nézd Odett, Abigél, Angyalom, nem tudom melyiket használod. Lehet, hogy jelenleg a navinét vezetem, de jellemben kicsit szigorúbb vagyok annál. Felelősséget kaptál tőlem azzal, hogy bizalmat szavaztam neked. Feltételezem eddig mindenki műanyagpoharat nyomott a kezedbe, hogy ha leejted ne törjön szét. Tőlem üveget kapsz. Vigyázz rá. Hé elég iható ez a lötty amúgy- azt nem teszem hozzá, hogy azért vastag falú poharat kapott. Nehéz olyan dolgot tenni, ami után végleg le tudok mondani az emberről, és erre Dashenka élő példa. Megölte az anyját, mégis szóba állok vele.
- Köszönöm, heti egyszer hasonló ingeket veszek fel, cirkuszos múltam tiszteletére - kihúzom magam, megsimogatva a ruhadarabot.
|
|
|
|
|
Angyal Odett Abigél
INAKTÍV
Piroskát is jól megette a Farkas | BOZ team
RPG hsz: 209
Összes hsz: 446
|
Kazi mester - Neeem, csak ahhoz tudnám hasonlítani. Jó egy kicsit, de ígérem, hogy jó lesz.
Jobb kezem a szívemre helyezem, a balt meg magam mellé teszem, mint aki tényleg esküt tesz éppen. Tudom, hogy nem lesz rossz, de tényleg meglep a választása, őszintén. Egy széket megemelve viszek oda vele szembe, illetlenség lenne azért mellé ülni, mégiscsak az az ő területe, én itt diák vagyok. A cipőimet lerúgva törökülésben ülök fel a székre, nekem ez a nagyon úriasan üldögélés nem megy, ha nem muszáj, és nem egy középkori bálban vagyunk, ahol az erényességemet az egymás mellé szorított bokáimban mérik.
- Angyalom. Ez eléggé kedves.
Állapítom meg, mert én mindenkinek csak Odett vagyok. Az Abigélt nem használom, mert azt is, hogy miért is kaptam, csak most értettem meg igazán, és nem tetszik. Abigél a nő, aki a férje bűne miatt kér bocsánatot, és ha átfordítjuk, akkor Nábál a szüleimet jelképezi, míg Isten vagy az ismeretlen fiútestvérem Dávid, és én vagyok az, aki a bűnbocsánatot elnyerem, vagy lehetnek ők Abigél és én Nábál, csakhogy jelenleg ugye Isten büntetéseként szerepelek a nagy Angyal családban.
- Szólítana így? Ez nagyon tetszik. Mondjuk elég intimnek is hat, de egymás között lehetne. Olyan szépen ejti ki.
Az utóbbi idők után tényleg felüdülés egy olyan emberrel beszélni, aki az “Odett” kimondásakor se visz bele semmi lemondást vagy megbántottságot. Csak simán kimondta, és ez nagyon megmelengedte a szívemet.
- Mi történik, ha mégis eltörik?
Nyilván nem szeretném, de érdekel azért, hogy mi történne akkor. Nálunk az ilyen kijelentések mind feldobott labdák szerepelnek, és órákig képesek vagyunk elfilozofálni róluk.
- Cirkuszos volt?
Csillan fel a szemem, mert nagyon szeretem a cirkuszokat. Bármikor, bármennyi előadást képes vagyok végignézni.
- Mit csinált ott? Miért hagyta abba?
|
|
|
|
|
Mikhail Sergejevics Kazanov
INAKTÍV
RPG hsz: 138
Összes hsz: 483
|
- Sejthettem volna, hogy azt választod - rázom meg a fejem mosolyogva. Lassan ideje volna végre kivenni a tinédzser irodalomból azokat a szálakat, amik sexy tanárbácsikkal hozzák össze a diákokat, mert a csepp babócákat az ilyesmivel jól össze lehet keverni. Pláne a szeretethiányos fruskákat.
- Hidd el ki tudom úgy is mondani, hogy felálljon tőle a hátadon a szőr, ha mérges vagyok - nyugtatom meg. Igaz, ritkán kiabálok, viszont a mély hangom, ami ráadásul oroszos akcentusából eredően még keményebb, mint az átlag magyar selyemhang, azért megengedné nekem, hogy itt olyan szigorú tanárbácsivá avanzsálódjak, hogy a rellonosok is kicsit megrémülnek tőlem legbelül.
- Akkor tőlem még a farkasember erőd sem fog tudni megvédeni - felelem belekortyolva a kávémba.
- Légy jó Kheruvim, abból bajod nem lehet - adom a legjobb tanácsot, amit házvezetőként adni tudok. Bár ebben még nem vagyok jártas, úgy érzékelem, nem én kaptam meg azt a házat, akik olyan világi rosszalkodóak, hogy minden nap valami büntetéssel battyognak vissza az oksolából.
- Ennyire érdekel? - kicsit meglep, aztán sejtelmesen elmosolyodom - egyezzünk meg valamiben akkor. Amennyiben valami ügyeset-okosat csinálsz, elmesélek valamit a cirkuszi életemről. Na mit szólsz? Ez motiváló? - kérdezek rá. Remélem, hogy ezzel tudom kicsit ösztönözni.
|
|
|
|
|
Farkas Piroska Beáta
INAKTÍV
Pirinyó
RPG hsz: 25
Összes hsz: 154
|
Zéténya másik Farkas[zárt] Végre nem töpörödötten ébredtem! Kimondhatatlanul nagy boldogsággal tölt el, dacára annak, hogy ez nem az első alkalom. Nem túl kellemes ám egy vadidegen helyre való beilleszkedést a normál magasságunknál 120 - bizony, százhúsz - centivel alacsonyabban kezdeni, még akkor sem, ha a testarányaid ugyanazok. Hiába találkozol kedves, megértő emberekkel, ha a görcs a gyomrodból tüntetően nem hajlandó távozni. Kihasználva jelenlegi normál méreteim - ami még így is csak 153 centis magasság, de néha még így is égimeszelőnek érzem magam -, megindultam hát, hogy valami ennivaló után nézzek. Mivel már reggeli idő volt, a nagyterembe vettem az irányt, egyszerűbb, mint neki állni reggelit csinálni az Eridon konyhájában. Legnagyobb döbbenetemre utam során szinte minden kihalt volt, csupán néhány, engem észre sem vevő párocskát láttam a klubhelyiségben, meg egy-kettőt a folyosón. Akadt, akit már valamennyire ismertem, de hiába köszöntem oda, se' látott-se' hallott egyik sem. - Mi van ma mindenkivel? - morfondíroztam magamban egyre jobban ráncolt szemöldökkel, ahogy célom fele haladva egyre több ilyennel találkoztam. - Igen, neked is szia, meg neked is, igen, jól látod, magamban társalgok, de semmi gond, úgyse fogod fel a jelenlétem. - legyintek. - Mit izgasson, hogy hülyének néztek-e, ha úgyis csak üres fejjel bambuljátok egymást... - vonogatom a vállam. - De most komolyan, itt tényleg mindenki begolyózott? - beszélek az utam végére már hangosan, látványosan gesztikulálva, hátha valakinek feltűnik végre, hogy ez nem normális, vagy legalább annyi, hogy én nem vagyok normális és reagál nekem címezve valamit, én meg végre megnyugodhatok, hogy nem átkoztak meg egy egész iskolát. - Pff... Felőletek aztán ki is robbanthatnák alólatok az épületet, az se tűnne fel, mi? - állok meg őszinte döbbenettel meredve egy párocskára, akik épp a nagyterem ajtajában cövekeltek le smárolni. Amivel önmagában semmi gond nem lenne, csak épp útban vannak. Persze reakciót nem kapok, így kénytelen vagyok szó szerint arrébb taszigálni őket, hogy bejuthassak. Ami a legijesztőbb, és ez már tényleg az, hogy láthatóan ők mindebből az ég világon semmit se vettek észre. Még pár másodpercig elnyílt ajkakkal bámulom őket, olyan ámulattal és hitetlenkedéssel, amit a varázsvilág még soha se tudott kiváltani belőlem. Végül megrázom magam, téve rá, mit szólhat a külső szemlélő - Ugyan kérem, milyen külső szemlélő? Valami hülye barlangba ragadtak ezek mind...-, és körül nézek a nagyteremben. Földbe gyökerezik a lábam. Tele van az egész terem. De nem csak diákokkal, hanem szívecskékkel, plüssmacikkal, rózsaszín meg piros fodrok, szalagok, girlandok mindenütt... Egy darabig beletörődő fintorral veszem tudomásul, hogy Bálint napja van, ugyanakkor boldoggá tesz a tudat, mert ez azt jelenti, hogy nem kell sokáig elviselni ezeket az irdatlan állapotokat. - Hát, akkor szép jó reggelt mindenkinek és jó étvágyat annak... Nos, annak aki valamilyen ételt fal és nem a másikat. - mondom összehúzott szemekkel és maró gúnnyal, igazság szerint csak úgy bele a levegőbe, már-már megszokásból, miközben helyet keresek magamnak. Ahogy lépek, egyszerre csak belerúgok valami csörömpölő dologba. Homlokomat ráncolva meredek a padlón heverő, szív alakú üvegcsére. A földről felvéve egy cetli hirdeti: Szerelmi bájital. Láthatóan már hiányzik belőle, nagyjából a fele van meg, de ezek a kis cuccok elég erősek tudnak lenni, így ha valaki elfogyasztotta a felét, jó eséllyel legalább egy napig rózsaszín ködtől bódult állapotban lesz. Nem irigylek senkit, aki megitta, az biztos, minden esetre ez magyarázat a környezetre. Az üvegcsét mélyen a dzsekim zsebébe rejtem, még jól jöhet alapon, és folytatom a kutatást. Eléggé borult a rend, a párocskáktól tisztes távolságra levő helyet csak a Rellon ház asztalának a végén találok. Még sosem ültem másik asztalhoz, de ez nem tűnik annak a napnak, mikor ez bármit is számítana, így kissé kifordítva egy széket, letelepszek a végén. Felhúzott lábakkal kényelembe helyezem magam és majszolgatni kezdek valamit reggeli gyanánt, miközben a szerelmeseket fixírozom, mint valami moziban. Ha már együtt kell étkeznem Cupido valószínűleg mit sem sejtő áldozataival, legalább legyen jó a rálátás, és had elemezgessem az együgyű kis párocskákat. Másképp egyedül még elviselhetetlenebb lenne az unalom.
|
|
|
|
|
Lóránt Bence
INAKTÍV
MT (marha tehetséges)
RPG hsz: 581
Összes hsz: 1794
|
DankaEgész nap őt kerestem, komolyan. Amióta megtörtént az új csapatok kihirdetése és a beválogatás - én a menő nevű Viharmadarahoz kerültem, bár a többi is tetszettvolna, de most akkor ez lesz a legmenőbb nevű és kancs -, azóta kattogok azon, hogy milyen jó lenne csapikapihelyettesnek lenni. Danka még nem foglalt állást az ügyben, mindenképpen szerettem volna megpróbálni mindenki előtt jó pozícióba kerülni nála. Szóval az ő, most nem Masa, hanem Danka, akit már legalább egy órája kajtatok, egy kis tálca sütivel a kezemben. Most egy kicsit-nagyon izgulok, hogy semelyik barátommal ne találkozzak, mert akkor úgyis kapnának belőle és mire megtalálnám a barna hajú lánykát, már nem lesz mit odaadnom. Hála Merlinnek, egy sem akad az utamba, így Danka a fullos sütikészletet kaphat. Amúgy fura is, hogy nem találkoztam egyel sem idáig, remélem nem forralnak valamit ellenem, a kis gézengúzok. Most már feladtam egyébként a folyosói kószálást, szóval írtam Danának egy üzenetet, hogy tudja-e merre van. Szerencsére nem kezdett el szenyózni és egyből mondta, hogy talán a könyvtárba ment, mintha azt mondta volna az egyik órán neki. Hú, az életben nem találtam volna meg, szóval kapott pár szivecskét, meg puszit virtuálisan és már siettem is a könyvtárba. Belépvén gyorsan megnéztem, hogy melyik könyvtáros van a helyén, de egyik sem volt. Lehet, hogy valahol hátul matattak, vagy tudom is én, de nagy kő esett le a szívemről. Kazibá biztos kivágott volna a sütikkel együtt, viszont így mosolyogva lépdeltem be a többiek között, akik ácsingózó tekintettel vizslatták a teasüteményeket a kezemben. Az egyik ablak melletti asztalnál pillantom meg és rögtön fel is gyorsítom a lépteimet. A mosoly marad, de kissé ideges lélektükreimen lehet látni, hogy nem vagyok éppen a legnyugodtabb.
- Szia Danka - köszönök rá hangosabban, mint szabadna, és szinte egyből minden irányból jönnek a pisszegések, hogy ez egy könyvtár, maradjak csendben és jön csak sima pisszegés is, nyelvi formába öntés nélkül. - Ezt neked hoztam - vigyorgok rá, majd leteszem a sütit elé kapkodva. Egy nagyobb koccanással ér asztalt a kis tálca és azonnal beteríti sütitörmelékkel a lányt, a kis füzetét és az én nadárgom is. Megdermedek, mint a jól megtermett medve, aki megfagyott télen és ott maradt megdermedve.
- Ö bocs - ráadásul egy vaníliás karika még az ölébe is gurul, de a kezem szinte abban a pillanatban húzom vissza, ahogy elindult, hogy elkapja a kis kóborlót. - Beszélhetünk? - szégyenlősen kérdezem és suttogva, mert a kis malőröm után pisszegés 2.0 érkezik, és végre felfogom, hogy a könyvtárban vagyunk. Egy jól irányzott - de halk - suvickus után, a nadrágomról eltűnnek a morzsák, és Danka most biztosan nem túl igéző, hanem inkább mérgesebb tekintetébe nézek, várva az elküldés megszégyenítő pillanatát, a pálcámmat idegesen bökdösve az asztal oldalát.
|
|
|
|
|
Choi Min Jong
KARANTÉN
damfír - életművész
RPG hsz: 438
Összes hsz: 5042
|
MikhailHa mást nem az ő napját már sikerül bearanyozni a szenvedésemmel, hiszen végig mosoly ül az arcán. Az enyém is felderül, ahogy kávét ígér, s amikor meg is kapom az áhított italt már nem is lehet leállítani. Egyszerűen csak a boldogságom az, amit nem tudok visszatartani, hát megölelem. Érzem ám, hogy nem erre számított, így nem nyújtom el a dolgot, de azért örülök annak is, hogy hátba vereget, mert így tudom, hogy még okésak leszünk ez után is. Mert amúgy félre is érthetné, és akkor kellemetlen lenne. Mondjuk nem rossz pasi, szóval... MJ állj le. Szóval kávé... Élvezettel iszogatom, a bögrére mind a két kezem rászorítom, élvezve a forróságot. Mindig fázós énem most repes. S talán a kávéban lévő extra is hatni kezd. Mindenesetre nem panaszkodhatok hűs levegőre, és egészen lazán válaszolok is neki.
- Nem vagyok Pukwudgie, de ha szeretnéd követlek mindenhova - Pislogok rá teljesen komolyan, mert hát tényleg. Főleg ha mindig van nála kávé. Vagy mert csak ő biztos tud varázsolni is, akkor is ha nincs.
Az újabb kérdésen elgondolkodom, de viszonylag hamar megered a nyelvem. Hiába fogadom meg mindig, hogy nem mesélek magamról túl sokat, egyszerűen képtelen vagyok rá. Most is.
- Kicsit mindkettő. - Egy pillanatra csak, de megállok, hogy egy újabb kortyot igyak, de aztán már tényleg csak fecsegek - A családomnak könyvesboltja van. A könyvtáraktól mindig eltiltottak, azt mondták felesleges időpazarlás, amikor a bolt bármit be tud szerezni. Sőt, több könyvünk van, mint a világ bármelyik könyvtárának - ezen elnevetem magam. Nem tudom mennyire van képben Ázsia könyvesboltjait illetően, de ha csak kicsit is, akkor biztos hallott a Choi Könyvkereskedésről, mely nagyban hangoztatja, hogy Ázsia legnagyobb gyűjteményével rendelkezik, s ha egy könyvet nem tudnak napokon belül beszerezni akkor az a könyv nem is létezik. Ez lehet jó is, meg rossz is. De én ezekkel már nem foglalkozom, a bízniszt Kwonra hagytam - Szóval... mindig is vonzott, mert ez olyan tiltott dolog volt. Na meg... kvibliként nem sok más szakma akad a varázsvilágban - megvonom a vállam a mondat végére. Bár a kvibliség nem teljesen igaz, nem kell rögtön azzal indítanom, hogy félvámpír vagyok. Így mégis csak kellemesebb. - Szóval kaptam az alkalmon. A faluban van még egy boltom. Az művészetis. - toldom még hozzá, aztán megiszom a maradék kávét is. Fejre is fordítom a bögrét, az utolsó cseppért kidugom a nyelvem így még a szép piercingem is megcsodálhatja, aztán szomorúan nézek a már üres porcelánra.
- Na és te? Miért pont könyvtár? - kérdezek vissza, ha már kávé nélkül kell töltenem a következő perceket. Hátha mesél valami érdekeset ő is.
|
|
|
|
|
Angyal Odett Abigél
INAKTÍV
Piroskát is jól megette a Farkas | BOZ team
RPG hsz: 209
Összes hsz: 446
|
Kazi mester
- Persze, mert az emberek szörnyen egyszerűek. Simogassa meg a lelküket, és a legzordabb, legszőrösebb szívben is megmozdul a “cuki-faktor”. Nyilván, én is a halandó időszakaimban képes vagyok kedvességre.
Máskor meg feltett szándékom szétmarcangolni pár embert, de hát ilyenek a nők, hisztisek, néha elég csak legyinteni, mondván, hogy majd elmúlik, és tényleg. Lemegy a hold, feljön a nap, aztán máris hirtelen nagyon kis kedves vagyok megint. Csak nem értékelik. A családom szerint azért, mert én vagyok a Sátán… jó, erős túlzás, Antikrisztus vagyok a Szentírásban megjelenő kétféle értelemben is, hiszen én vagyok feltámadott, kivel együtt eljött a világvége is, hisz paráznaság okán történt figyelmetlenségből ered testemben a fel-feltámadó gyilkos-kór, és én vagyok az is, kinek léte ellenkezik Krisztus tanításával, és ki hitében csorbult, éppen ezért a bűn megtelepedett testében. Plusz az elsőhöz visszavezethető az is, hogy én, mint feltámadt Antikrisztus, a vég órájában érkeztem a Földre, hiszen a kór miatti fogságom eredménye, hogy már tudom, nem csak ketten vagyunk testvére. Hogy van még egy, hogy van egy másik (Sky...wal...ker…) Angyal is világon, egy fiú, ki törvénytelen fogant. Ők pedig rám, mint büntetésre tekintenek, és valahol igazuk is van.
- Ne kísértsen, mert ezt most elképzeltem, és jött a vágy, hogy kivívjam. De jó leszek!
Nem leszek, de megpróbálok nem is rossz lenni, de tudom, hogy meg fog majd történni, hogy csalódik bennem. Abban is biztos vagyok, hogy amikor csalódni fog bennem, akkor az iskolai papírokat feldúlva, keresem a születési dátumhoz tartozó nevet, és ha nem találom meg elég gyorsan, akkor el fognak kapni, hiszen nyilván éjjel lesz, és én feltöröm az iskola egyik hivatalos papírokat őrző irodáját. Látom magam előtt, ahogy vadul kapaszkodom, és próbálom lerángatni magamról, miközben ő azon ügyködik, hogy elhúzzon onnan, és végül, mindegy, hogy sikerül-e, zokogva kérek bocsánatot, de ő, ha meg is bocsát, csalódni fog bennem. De tudnom kell. Egy lehetetlen vállalkozásnak tűnik most, itt ülve, korán reggel, egy rendes fickóval. Arról nem volt szó, hogy majd egy jó embert kell bántanom. Ez nagyon nem fair. Erről nem volt szó. Már rég nem lennék itt, de basszus, hát ez így nem lesz olyan könnyű, mint kellett volna. Elmosolyodom, olyan kedvesen, ahogy nem sok embernek engedem, hogy lásson, amikor az Édenkert őrének titulál. Tényleg, már már zavarban vagyok a jóságától, és egymásnak ütögetett körmeimmel vacillálok, mert a belső vívódásom miatta erősebb, mint valaha. Sosem hittem magam se jónak, se rossznak, ahogy áldásnak vagy büntetésnek sem. Ezek mind rám akasztott jelzők, de most megindul bennem a tényleges harc az angyal és az ördög között.
- Elég jó. De igazából nem nagyon tudom, hogy mit vár tőlem. Öreg vagyok ahhoz, hogy elkezdjek úgy csinálni, mintha alkalmas lennék a barátkozásra. De végezhetek közösségi tevékenységet, mármint, nem feltétlenül közösségben, nem vagyok valami megnyerő figura. De énekelhetnék akár valami iskolai rendezvényen, meg, hm, énekelhetnék valami iskolai rendezvényen. Másra azt hiszem nem nagyon vagyok alkalmas.
Mondjuk kiállíthat a sarokra, hogy intelmeket közöljek a Bibliából idézve, de nem hiszem, hogy egy mágusiskolában, ami tele van boszorkányokkal és varázslókkal, annyira sikerem lenne.
|
|
|
|
|
Farkas Zétény
INAKTÍV
RPG hsz: 369
Összes hsz: 2234
|
FapiriEjj, ez a mai nap. Nem is tudom, hogy mit is kéne csinálni, talán jobb lenne ki sem mozdulni a csárdából. De óráim lesznek és ha már Jules segített kiharcolni az ösztöndíjat, talán jó lenne hasznosítani is. Mindenhol szívek, nyálas zene, igen a Csárdában is. Komolyan nem értem, okés, a Csárdának pénzt hoz, de amúgy minek kell ünnepelni, ha valaki szerelmes? A másik napon már nem szerelmes, csak azon? Meg ajándék, mi, öcsém?! Én nem tudom, ha egyszer lesz valakim, ezt a napot nem tartjuk, vagy otthon maradunk és egy maratoni... társasjátéknapot tartunk. Bezárkózunk, hogy senki se találjon be hozzánk és valahogy túléljük az egészet.
Először bemegyek a Rellonba, ahol olvasva a faliújságot, ellátogatok a HV irodába. Ott már vár engem egy kis üvegcse, hát, ami azt illeti, jó az ötlet. Most miért? Ez sokkal szórakoztató, mint azt látni, hogy megy a smárolás, minden egyes fucking sarkon a kastélyban. Nem, nem a fakirályról és fakirálynőről van szó... Az egyik sráctól még beszerzek valamit, ami jól jöhet még, majd elmegyek kajálni. Rohadt éhes lettem, és mivel nemsokára kezdőik az első órám, pont van időm kajálni is, hogy teli hassal egy nagyon kellemeset aludhassak a hátsó padokban. Ez aztán a terv, mi? De amint beérek, elmegy az étvágyam, mert itt megtöbbszöröződnek az egymáshoz ragadt párok, az ajkuknál fogva. Méz van reggelire, vagy mi? De a Rellonosok ma különös undorral figyelik a többi asztalt, akkor ott nem lesz gond, szóval leülök az asztal vége felé és enni kezdek. Egyszer csak, vendégünk akad, ami igen ritka, egy eridonos leányzó érkezik és tüntetőleg hozzánk ül le. Legalábbis egyedül van, szóval ebből azonnal tudok következtetni, hogy talán ő nem örül annyira ennek az ünnepnek. Hmm, ő jó is lesz egy kicsit dumálni. Odahúzom mellé a telerakott tányérom és lehuppanok a közvetlen közelébe, meghagyván a személyes terét, egyelőre.
- Helló, jó kajálást. Már, ha bírod hányás nélkül - féloldalas mosollyal, a jobb kezemmel lazán végigmutatok a nagytermen, már csak azon imádkozom magamban, hogy a tanárok ne kezdjenek smárolgatni. De figyelem a reakciót is, mert érdekel.
- Zétény vagyok, ha nem ismernél - mondjuk miért ismerne, nyolc évig voltam távol, szóval, egészen kicsi rá az esély, hacsak nincs egy idősebb rellonos tesója, aki mesélt rólam korábban. De nem hinném.
- Valamit tenni kéne ezekkel, meg átugrani ezt a napot. Komolyan, engem nem érdekel, ha párok smárolgatnak, de azért ez túlzás, öcsém... nem gondolod? - a tömeg felé fordulva, fintorogva nézem a többieket, majd megrázom a fejem és a lány felé fordulok.
|
|
|
|
|
Lóránt Emma Regina
INAKTÍV
RPG hsz: 98
Összes hsz: 236
|
A mai nap alkalmából veszem fel a pulcsit, amit amúgy nem szoktam, sűrűn, de amúgy rettentő puha és kényelmes. De ma kell a színe. A kastély ki van dekorálva, akkor már úgymond én is, de álmos fejem nem annyira illik a dolgokhoz, hajam laza kontya pedig olyan, mintha most másztam volna ki a takaró alól. Nem is gond ez, hiszen nekem nincs jelenésem, bárki hihet bármit, vagy épp próbált faggatni a szobatársam is, hogy kivel lesz randim, ezzel a pulcsival bőven jelzem, hogy abszolút téveszme az, hogy engem ebben bárki megkíván. Ápol és eltakar, én pedig tenyeremmel a hatalmas ásítást, amit menet közben ejtek meg. Nem veszem fel, hogy mi történik a falak között és a folyosókon, úgy teszek, mint egy normál napon, mert így is kell. Most lehet fintorogni, meg hogy jaj fúj és ilyenek, de nem leszek álszent, ha lenne kivel, vélhetően én is többször másznék közelebb csókért és örülnék a csoki-virág párosnak, de nem, kedves idegen a jövőben, nem kell aggódni, ha ezek elmaradnak, annyira nem leszek mérges. De csak mert szeretem a csokit.
Az a könnyű most, hogy most kevésbé tart fel bárki, mert aki benne van, az elvan a másikkal, aki nem, az meg a sarokban, fal mellett depressziózik és sóhajtozik, vagy úgy tesz mint én, és egy színen kívül másképp nem tudassa a világgal, hogy mi is folyik jelenleg. Nekem éhség, ha pedig az van, akkor tipikusan hiszti is, így inkább csak intéssel rendezem le azt, aki mégis hozzám akar szólni. Egy háztársam az és valamiért nagyon izgatott, sőt mi több, látni rajta, hogy valamire készül és bele akart talán rántani is, ha épp nem tiltakozom, mert épp engem jobban foglalkoztat a megszokott helyem és a tányér, amire pakolni fogok.
- Majd máskor, jó? - nyögöm felé még elhaladóban, ő meg vállat von, ezek szerint mégsem voltam annyira fontos és nélkülözhetetlen, mert már fordul is más felé. Szemöldököm felvonva követem mégis, mert kíváncsi vagyok azért, de innen és ebből semmit nem fogok kideríteni. Nos, érdekes. Úgy érzem, jobb, ha kicsit figyelek feléjük, mert ha eddig elkerülte a figyelmem, akkor megint csukott szemmel éltem a világom. Lehet csak valami ragacsot akarnak az idegesítő párosra küldeni, tudod, ők azok, akik nem csak ma, de minden nap össze vannak ragadva, irritáló beceneveket adnak egymásnak és ha egyikükkel akarsz beszélni, a másik is ott van, mert majd meghalna abban az öt percben, ha nem. Értük nem kár, ha valóban ez lesz, majd sajnálom kihagytam.
- Te is hoppon maradtál? - az egyik srác nagyon lógatja az orrát, majd végül leülök, bajos sóhaja kíséretében. Nem vagyok különösebben kíváncsi rá, így kerítek pirítóst és rántottát a tányérra, szokványos kávét a poharamba és már eszek is, mert az éhség győz. Fél szemmel pedig azokra figyelek, le nem akarok maradni, ha már felkeltem.
|
|
|
|
|
Farkas Piroska Beáta
INAKTÍV
Pirinyó
RPG hsz: 25
Összes hsz: 154
|
Zétény[zárt] Komolyan mondom, ez elképesztő. Anno a gimiben is nagy kultusza volt a Bálint, illetve bocsánat, Valentin napnak - Ezt a marhaságot! -, de ennyire azért nem hülyítette meg a párocskákat. Meg azért a gimiben volt pár aranyos srác, akik hoztak be csokit a suliba, gondolva minden lányra, a fiú lakótársaim meg mindig csináltak nekünk reggelit, mint nőnapkor... De itt mindenki csak egy konkrét emberrel törődik, mintha a többiek az űrbe lőtték volna magukat erre a napra. Nem, ez nem pontos. A párocskák lőtték a Marsra az agyukat... - határozom el magam utolsó gondolatom mellett. Nem, ez valóban nem történhetett másképp. Ahogy a reggelimet rágcsálva bámulom unottan az embereket, egyik párost a másik után, valahonnan messziről értelmes szavak ütik meg a fülemet. Aztán rájövök, hogy nem is jöttek azok olyan messziről. Mi több, ez köszönés volt. Nem, az nem lehet. Lassan rágcsálom tovább az éppen számban lévő falatot, egy pillanatra sem véve le szemem az általam éppen megfigyelt gerlepárról. Vagy mégis? - bizonytalanodok el magamban, ahogy egyre határozottabban kezdek érezni egy tekintet magamon. Összehúzom a szemem, úgy fixírozom tovább a bután egymásra bámuló fiatalokat. Miután lenyelem a falatot, kell még pár másodperc, hogy a csábítás, ami az oldalra pillantásra késztet, erőt vegyen rajtam. De csak letelnek a pillanatok, én meg jobbra sandítva valóban egy szempárral találom szembe magam. Egy kék szempárral. Ami engem néz. Ez tényleg engem néz. - állapítom meg kissé rémülten, mert nem örülnék, ha a kékségek tulajdonosa egy potenciális partnert vélne bennem felfedezni, akivel majd a többi jelenlévő példáját követheti. Talán fél percig is eltart, amíg bámulok rá, közben azt találgatva, vajon ő is csak egy besózódott szerencsétlen, vagy ép elméjű férfiú. A tiszta és huncutságtól csillogó tekintetből kiindulva hajlok afelé, hogy utóbbi, de azért biztos ami biztos, lassan intek párat szabad tenyeremmel közvetlenül az orra előtt, attól csupán néhány centire, a reakcióját lesvén, mint a holdkórosoknál szokás. Ez az utolsó pontja a vizsgálatomnak, mielőtt fennhangon is felállítom a diagnózist: - Te tényleg magadnál vagy. - mondom némi meglepettséggel és őszinte csodálkozással hangomban, de hallhatóan határozottan, minden gúnytól mentesen, ahogy visszadőlök a székbe, tovább nézve őt. Hitetlenkedésem közepette még a fejemet is megcsóválom. - Ez elképesztő. Nem gondoltam volna, hogy fogok ma ilyen embert látni a környéken. - teszem hozzá elismerően. Következő mondatára azonban már cseppet megütközöm, nem igen tudom hová tenni a stílust hirtelen. - Te talán ismersz engem? - érdeklődöm félig felhúzott szemöldökkel. - Ugye, hogy nem. Na, én téged pont annyira. - teszem hozzá félmosoly kíséretében, mert azért nem akarok egészen bunkó lenni. Csak annyira, amennyire ő öntelt. - Piroska Beáta. Használd, amelyik jobban tetszik. - nyújtom felé jobbomat, csak mert így kerekebb a történet. - Ha te is smárolhatnál most egy jó csajjal, eszedbe se jutna ilyeneket mondani. - pillantok rá még egyszer, miközben harapok a reggelimből, és keresek szemeimmel egy újabb párost, akik valamiben kilógnak a többi közül. Sajnos ez a valami mindegyiknél csak az öltözet, minden másban ugyanazt a három dolgot ismételgetik mind: smár, bámul, etet, smár, bámul, etet... - Most komolyan, gyerekek, hol vagyunk? A gyogyóban? - intézem szavaim két lamúrharcoshoz, akik épp velünk szemben foglalnak helyet, és egymás nyalása meg etetése közepette fel se tűnik nekik, hogy egy tálca odébb lökésével épp most borították rám az italomat. Végignézve magamon lemondóan legyintek, eszembe se jut, hogy egy suhintással helyrehozhatnám a rajtam esett ,,károkat''. - Mit gondoltál, mit kéne tenni? Örömmel hozzájárulok bármivel a nap jobbá tételéhez, ha van valami jó ötleted. - nézek ismét a kék szempárba, miközben egy utolsót harapok a reggelimből, és leteszem a tányért a felborult kupám mellé. Mit ne mondjak, számomra is unalmasak a jelenlegi állapotok.
|
|
|
|
|
Anastasia Strakhova
INAKTÍV
Gyógyító ¤ Angyal
RPG hsz: 183
Összes hsz: 357
|
PiroskaCsak a fejemet csóválom elodázóan mosolyogva. A szó szoros értelmében kis hölgy reakciójára. Az előbb, amikor beléptem és rajtakaptam, hogy egy könyvön görnyed és azt nagyban tanulmányozza jó okot kértem tőle, magyarázat gyanánt. Meg is kaptam és már nyitottam volna válaszra a szám, de megelőzött és tovább beszélt. Nem tudom vidámság nélkül hallgatni. - Általában nem nézzük jó szemmel, ha valaki a kijárási tilalom ellenére éjnek évadján nem a szobájában van - kezdek bele válaszomba barátságos, de kicsit azért mégiscsak feddő hangon - Ám egy kutatás fontossága néha felülírja ezt a szabályt - lépek közelebb majd rápillantok a kötetre amit olyan bőszen böngészett az előbb. Egy jó régi könyv fekszik előtte és méretéből adódóan részben alatta. A lapok tele vannak jegyzetelve olyan ritka varázslatok és főzetek leírásával, amikről még én sem sokat hallottam. Kezdem sejteni mire megy ki dolog és mi is az a bizonyos kutatás, de vagyok olyan diplomatikus, hogy nem kezdem el feszegetni. - Ráadásul, ahogy elnézem önt a sors már jócskán megbüntette, így én már nem szeretném tovább rontani a helyzetét komolyabb retorzióval - tekintetem és beszédem tónusa is együtt érző. Sok mindent láttam már, így azért annyira nem lepődtem meg apróságán. Edződik az ember egy idő után, ha olyan munkakörben dolgozik, mint én hajdanán. - Viszont azt kérem, legközelebb legyen tekintettel a takarodó idejére, mert van aki kevésbé megértő a kutatókkal szemben - mosolyodom el végül, majd pálcámat elővéve magamhoz hívok pár szakirodalmat, amikben magam is el szeretnék kicsit mélyedni, ha már ide evett az olthatatlannak bizonyult kíváncsiságom - Vissza fogom kísérni a szobájáig, így az lesz a büntetése, hogy meg kell várnia - ülök le vele szemben és kinyitom az első asztalra lebegett kötetet. Egy értekezést a lélek és az elme viszonyáról és központjuk helyéről az emberi testben. Poros lapjait megmozgatva pár perc után rám jön az a fránya allergiám és tüsszögni kezdek. Egyszerűen megőrjít ez a nagy fokú érzékenységem a levegőben szálló apró kosz szemcsékre. Ezért nem szeretek könyvtárba járni, pedig vannak bizonyos helyzetek, amikor ez elkerülhetetlen.
|
|
|
|
|
Mihail Vladiszlav Sztravinszkij
INAKTÍV
#fattyú #édes ördög
RPG hsz: 484
Összes hsz: 1242
|
Heppi velöntájnsz déj
enni kell / kis bájital belefér? Az éhség nagy úr, és akármilyen hihetetlen néha nekem is kell olyat, főleg, ha emberi időben jön rám az éhség. Meglepő, de ez ma pontosan így történt, szóval amikor kipattant a szemem, hogy mindjárt éhen veszek, felkaptam magamra egy fekete nadrágot és egy fehér pólót, majd komótosan battyogtam a Nagyterem felé. Battyogtam volna, mert hogy a klubhelyiségben egy dobozban üvegcsék sorakoztak, igencsak bizalom gerjesztő feliratokkal, szóval vállat vonva tettem mindkettőből egyet-egyet a zsebembe, majd ugyanolyan nemtörődöm arccal léptem be a Nagyterembe, ahol rögtön megláttam. Annie Brightmore. A hatalmas szemeivel, a vállára omló, fényes hajával, aki ott hagyott a Csillagvizsgálóban. Irulva-pirulva, de otthagyott, az egóm pedig ezt nagyon nehezen viseli, szóval az egyik üvegcsének már meg is van a gazdája, és miközben helyet foglalok öntöm bele egy pohárba, ami az asztalon van. Kell a megfelelő pillanat. Egy pillanatra kaptam el tekintetét, se több, se kevesebb nem volt, mint pár másodperc, mégis belefért egy szemtelen mosoly és egy kacsintás.
És eddig tartott az idill, merthogy valami csaj ült be elém, én pedig egyáltalán nem törődve a pohár tartalmával, vagy azzal, hogy más nyúl rá esetleg, hajoltam el kissé oldalra, hogy ismét megkereshessem Annie-t a tekintetemmel. Nem, már nem jó. Kissé vörösen, de tekintete már nem rám szegeződik, hanem valakivel beszélget nagy bőszen, mit sem sejtve, hogy hamarosan annyira vágyni és epekedni fog utánam, mint soha senki iránt, ha eddig azt hitte, hogy a Csillagvizsgálóban történtek a maximum, amit kiválthatok belőle. Ne legyél naiv, kicsi Brightmore. Vállamon érzem meg a puha érintést, vállam felett pillantok csak hátra, majd elmosolyodom, végül lábaimat átvetve a padon fordulok a srácok felé. Alsóbb évesek, a nevükre sem emlékszem, de ha beszélgetni szeretnének, akkor üsse kő. Kedves vagyok, ugye. Mégis... mintha valamit elfelejtettem volna. Abból kiindulva, hogy elfelejtettem, nem lehet fontos. Lépjünk tovább.
|
|
|
|
|
Radetzky Médi
Egyetemi hallgató, Világalkotó, Végzett Diák
hercegnő
RPG hsz: 193
Összes hsz: 420
|
BrümiSzóval ez a nap most más. Nem érdekel engem a Valentin nap, a sok szívecske, csak a születésnapom. Berci pedig megígérte, hogy együtt reggelizünk, palacsintát fogunk enni és annyi puszit kapok, ahány éves lettem. Tizenöt. Már tizenöt! Úton a nagyterembe a hatalmas ajtók előtt pár rellonos társunk valamin nagyon pusmog, de erős túlzás a pusmogás, nem csinálnak nagy titkot belőle, mivel fognak bepróbálkozni a "nagy nap" alkalmával. Ahogy közelebb érünk mindkettőnk kezébe adnak egy-egy fiolát, benne állítólag szerelmi bájitallal. - Vicces lesz - vigyorgok a tesómra, előre élvezem a helyzetet. A mosolyom levakarhatatlan. A fiolát a zsebembe süllyesztem, mintha soha nem is került volna a kezembe, aztán ha az asztalunkhoz sétálunk, máris az áldozatom keresésébe fogok. - Miért jó átdugni a nyelved egy másik ember szájába? - az undorító műveletre, amit a navinés asztalnál folytatnak, grimaszolok és esküszöm, még a reggeli is visszaköszönne, ha nem most látnék neki a tányéromra pakolni a palacsintát. Bercire nézek inkább és leöntöm a palacsintáját csokiöntettel. Ma még szívecskés cukorkákat is lehet rá szórni, hát a művész hajlamaimat kiélve szórok rá abból is, meg pár félbe vágott epret tűzök a tetejére. A sajátom így is jó, alaposan meglocsolva juharsziruppal és csokival.
|
|
|
|
|
