Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Mostanában mindenfélén túl vagyok, úgyhogy újabb felfedezésre adom a fejem. Most azonban célom is van, mégpedig a Bibircsókos Banyát keresem. Az egyik felsőbb éves beszélt róla, aki nem más, mint egy festmény. Egy igen pletykás, és mindenféle titkot tudó rajzolat. Az jutott eszembe, hogy esetleg, ha infót cserélünk, akkor én is megtudhatok egy-két pletykát, tippet, ami nekem még jól jöhet. Nem éppen a legnagyobb szabályszegő díjára hajtok, de szeretném, ha lenne pár trükk a tarsolyomban. Még az is lehet, hogy tud olyan termet, ami megindít a szakkör választásban. Kicsit unalmasnak érzem a szüneteket, kevés emberrel ismerkedtem még meg, hogy valamelyik behívjon valahova. Nem sietek, viszont számolom a kanyarokat és folyosókat, a jellegzetességeket figyelem, hogy biztosan jó helyen keressem a vén nőcit. Egy jó háromnegyed órámba és sokszoros eltévedésem után meglelem a folyosót, ahol a páncélok pontosan ugyanakkora távolságra vannak, és egy festmény alatt pihenő, kényelmes kanapé található. Na, meg egy Molka. Már messziről felismerem, hiszen mostanában azért lógtunk együtt, és a középkori kalandot még csak elfelejteni sem tudom, jó móka volt. ~Szomjas vagyok. ~ Döbbent meg a tény, és egy baráti mosollyal üdvözlöm a lányt.
- Helló Molka, hát te? – ennél egyszerűbben és mellébeszélősebben sem tudnám mondani, hogy meglep a jelenléte. Nem bánom ugyan, ha ő is tud meg egyet, s mást, de nem számítottam rá. Az is igaz, hogy eddig vele csak jól jártam, ráadásul csinos is, úgyhogy ha már így alakult, miért ne érezhetném még jobban magam, nemde?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

A lány egészen vidámnak tűnt, és ha már ott voltam lehuppanok a kanapéra mellé, ha áll, ha éppen üldögél.
- Látni mindig jó – kacsintok rá, mondjuk ez, a szemüvege láttán már nem tűnik olyan jó poénnak. – Bocs, nem úgy értettem – pedig igazán de, csak éppen nem akarom megbántani az egyik legjobb ismerősömet. Barátomat? Talán azok még nem vagyunk egymásnak, de jó ismerősök már biztos.
- Csoki kell, nagyon kell! – pillantok rá sóvárgó szemekkel, aztán a bonbonokra vándorolnak a szembogaraim. Még a nyelvem is kidugom, nincs más hátra, szeretem a csokit. Az a bonbon pedig igazán ínycsiklandónak tűnik.
- Milyen ízűek? – vannak több ízű bonbonok, és ha lehet válogatni, akkor fogok is. nem vagyok túl finnyás, de én nem vagyok az a fajta, aki a legédesebb falatokat hagyja a végére. Várom a választ, na meg azt, hogy ő felém nyújtsa azt.
- Képzeld, a múltkor beszéltem Lilyvel – aki amúgy Levitás – és ő Oroszországból jött. Verekedniük kellett egymással, miféle iskola az ilyen? – azóta is kiráz a hideg attól, amiket az a lány beszélt. Na, meg a Goulens bájital sem lett a kedvenc főzetem, az is igaz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Hogy a fenébe fogok felmászni érte? Ott a könyv a varázsszőnyegekről, de azt hiszem, hogy már kiakasztottam a könyvtárost. Nagyjából fél órája vagyok itt, és már két halom könyv van az asztalon. Mindet vele szedettem le, és bár láttam, hogy mosolyog, szinte hallottam, hogy a pokolba kíván. Ezért az utolsó könyvet, amire ma szükségem lenne, valahogy le kell szednem. A felsőbb évesek ma nem annyira segítőkészek, az alsósok pedig nem ismerik a pálcamágiát, ahogy én sem. Bár próbáltam a leírás alapján, de csak felborítottam vele pár könyvet, Franciska persze ennek sem örült, mármint a könyvtáros hölgy. Állítólag ide járt, szóval segíthetne, de látom, hogy éppen nem akar, talán még egy kis kárörvendő mosoly is lapul a szája szegletében, vagy már csak én képzelem be ezt az egészet. Átmegyek a polc másik oldalára, és találok egy fellépőt… sajnos egy sínen, így nem tudom átcibászni a megfelelő helyre. Felállok, és a pálcámmal kilököm a könyvet, amit keresek, ami fura puffanással ér földet. ~ Ajj, ez nem a földre esett.~ Állapítom meg nagy okosan, és nagyon gyorsan átmegyek a másik oldalra, ahogy egy fiú van – Eridonos felségjelzéssel – és gőzöm sincs, hogy ráesett-e.
- Helló, minden oké? – kérdezem, ahogy suttogva megközelítem őt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Nagy kő esik le a szívemről, ezek szerint nem ejtettem le rá. Vagy elkapta, vagy elvarázsolta, vagy egyáltalán nem is lehetett leverni.
- Hú, akkor oké, nem akartalak fejbe vágni vele - visszafogott vigyor, majd odasétálok és elveszem tőle a könyvet. - Végre, ezt kerestem - örülök magamnak, a srác pedig felmászik(!) a polcon. Félve nézek a könyvtáros felé, de ő úgy látszik nem tekint ide, vagy nem akar, vagy tudomásul sem veszi az egészet, mert elege volt mára a diákokból.
- Á, Franciska - bökök a könyvtárosnőre - megevett volna reggelire, ha meglát. Neked szerencséd volt, na meg nem is biztos, hogy vagyok olyan jól mászó, mint te. Tanultad valahol? - érdeklődöm, majd megnézem magamnak a srácot. Kábé annyi idős lehet, mint én, de még sosem láttam. Jó, hát miért kellene ismernem nekem mindenkit? Az arcmemóriám egyébként is katasztrofális.
- Te is gólya vagy? Azt látom, hogy Eridonos - bökök az uniformisra és kezet nyújtok neki. - Bence vagyok. - mutatkozom neki be.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

- Honnan tudod? Olyan a szeme akár a sasé - én azért nem nyugszom meg, szerintem, amikor megyünk majd kifelé, finoman célozni fog rá. A kézfogás után, én is lapozgatni kezdem a könyvet. Mindenféle repülőszőnyeg van benne, ez szuper lesz a házi dolgozathoz. Még tematikus ábrák, meg mindenféle statisztikai adatok is vannak benne. De egy jó seprűhöz képest szerintem semmit sem ér. Viszont kipróbálnék egy pikniket a felhők között, az menő lenne. Érdeklődök Falkomnál - ami egy hihetetlenül fura név, de tetszik-, hogy hol tanult meg mászni, csak, hogy ne unjuk be magunkat a könyvtárba. Kiderül, hogy nincs igazán előképzettsége, csak gyermekkorában sokat mászott fára. Mondjuk még most sem vagyunk felnőttek, de érti mindenki nem?
- Hát, engem sosem engedtek, és még ki is kaptam érte - sopánkodom. - Bence, ha még egyszer felmész és leesel, megverlek! - utánozom édesanyám hangját, majd elvigyorodom. Azért az sem semmi, hogy ha lesz valami bajom, még el is vernek, hogy biztosan fájjon. Arra nem válaszolt, elsős-e, szóval annak veszem.
- Képzeld, az egyik levitás lánnyal találtunk egy helyet, ami elvitt minket a középkorba. Majd szívrohamot kaptam - emlékszem vissza a kalandra, de amúgy nagyon izgi volt és nagyon élveztem. Remélem lesznek még ilyen helyek. - Te találtál már valami érdekes helyet? - közben nézem, hogy milyen jelenet játszódik le a borítón, amit a kezében tart.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Nem egészen értem, hogy mire gondol Falkom, mert a kastélyon belül is van számtalan sok érdekes hely, csak meg kell találni, vagy jó esetben elárulják a háztársaid... rosszabb esetben nem a háztársaid, akik ugratni akarnak, vagy kárörvendeni rajta. Például egy mumusraktárba nem szívesen mennék be, ha van egyáltalán ilyen.
- Itt is van sok érdekes hely. Akkor mit csináltál az első évedben? Én már alig várom a hétvégét, hogy kimehessek a szabadba, vagy elnyaljak egy fagyit a faluba. Állítólag van valami szuper hely, ahol varázsos fagyit is lehet kapni, arra kíváncsi vagyok - ered meg a nyelvem elég rendesen. nem mondom, hogy nem vagyok egy szószátyár, de a könyvtárban azért franci néni miatt csendben szoktam lenni. Le is halkítom a hangom, nehogy szó érje a ház elejét. Közben mutat nekem egy érdekes fejezetet az ő könyvéből, ami nekem fog jól jönni a házi dolgozatomhoz.
- Wow, ez tök király. Le kéne másolnom - sóhajtok egyet, majd felveszek egy üres pergament és egy tollat, és másolni kezdem az érdekes részeket, vázlatszerűen.
- Te beállsz a kviddicscsapatotokba? Egész ügyes vagy, biztos hasznát vennék az ügyességednek - kérdezem, amíg felrovom a betűket.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

A viccem nem egészen sül úgy el, ahogy én szeretném, vagy csak Molka nem vevő az ilyesmire. Egy picit elgondolkodom, hogy mit is mondjak neki válaszként, mert nem bóknak szántam, de nem is szemétkedésnek.
- Hát ö – kezdek bele szakszerűen. – Tényleg örülök neked, nem volt bennem olyan gondolat, amit hosszan leírtál – nem is nagyon tudnám visszaidézni, de a lényege az lehetett, hogy valamilyen udvariassági formulával kikerülni az igazságot, asszem.  Amúgy a bírom a lányt, a kaland után főleg, és sokszor eszembe jut. Legtöbbször úgy, hogy mégiscsak jó lenne visszamenni oda, most már, hogy tudjuk hova kerültünk, csak éppen az a bökkenő, hogy gőzöm sincs az odakerülés módjáról. Nem vagyok benne biztos, hogy legközelebb is ott jelennénk meg, így már nagyjából lemondtam róla. Esetleg körbekérdezek majd az Eridonosknál, a szép szemű Nórinál, vagy Vagdaltkánál. A csoki kínálás viszont mindent visz, kiveszek egyet a dobozból. A Molka féle leírása máris összefuttatja a nyálam a számban, szóval be is tolok egyet.
- Azta’, ez nagyon finom! Hol lehet ilyet kapni? – nézek rá, a csinos kis szemüvegén át. Lassan próbálom elrágni, hátha nem fogy el pillanatok alatt, de győz a mohóságom és már el is fogy. Még élvezem a maradék ízt a számban, közben Molka válláról lecsúszik a pulóvere és kikacsint rám a fehér válla. A kérdése viszont váratlanul ér, nem is tudom, hirtelen mit mondjak, szóval megeszek még egy bonbont, mielőtt válaszolnék.
- Hogyne kedvelnélek? Évszázadokkal ezelőtt alapozódott meg a barátságunk – kacsintok rá, majd felnevetek, mert egész murisan találtam ki ezt. Nekem nagyon is tetszik és szerintem neki is. – Miért kérded? – azért kíváncsi vagyok, hogy mi is az, ami ezt a kérdést kiváltotta belőle, hiszen mindig kedves voltam hozzá, és még a háta mögött sem beszéltem ki. Talán ő az egyetlen nem Eridonos haverom, ha szabad egy lányra ilyet mondani.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

A rágásom megáll, amikor kiderül, hogy Molka névtelenül kapta a bonbont. Kicsit még zavar is, hogy ki küldözget neki bonbont, valami titkos hódoló netán? Végül is csini lány, és az a nagy szemüveg kiemeli a szemöldökíveit, ami olyan vagánnyá és dögössé teszi. Nem mintha lenne ideálom, de több szépségtípus is tetszik, de azok annyira különbözőek egymástól, mint a pergamen és a varázslépcső. Jó, extrém dolgokba nem kell belegondolni, nekem sem jönnek be a túl vékony, vagy túl telt lányok, de a kettő között sok típus van. Ott van Nóri, akinek angyali arca bárkit elbűvöl, vagy itt van Molka, aki, viszont aki az előbb említetteken felül még jó fej is. Nóri is jó fej, mielőtt bárki belekötne, szóval van pár lány. Lili, Léda, Vagdaltka… Gyakorlatilag, akikkel eddig találkoztam, mind tetszik valamiért és erről valószínűleg nem kizárólag a külsőjük tehet. De visszakanyarodván az elejére, nem is értem, hogy miért ne lehetne Molkának hódolója, na, mindegy is.
- Azért ne legyél buta, hogy kelendőbbnek tűnj – vigyorgok, majd mivel rájövök, hogy ez nem túl okos mondat volt, még azért hozzáteszem a véleményem. – Szerintem te csinos csajszi vagy, a szemüveg pedig pluszt ad, de szerintem nélküle is csinos maradnál – mosolyodom el, remélem elég motivációt adtam neki, hogy jobban tetsszen magának. Mégiscsak egy fiú mondta el neki az igazat róla. – Szóval nem hinném, hogy aggódnod kéne a leendő hódolók miatt – eszek meg még egy bonbont közbe, ami már el is telít, és az endorfinszintem magasra is vitte, bármi legyen is az, de anya szokta mondani édességevés után. Az viszont nem esik jól, hogy azt hiszi róla, hogy nem kedvelem.
- De bolond vagy! Rosszul láttad – mosolyom most már teljes, és ingatom a fejem is, majd meggondolatlanul megpróbálom megölelni. Annyira nem is meggondolatlanul, inkább bizonyításképpen. – Bírom azt a Levitás búrádat, Molka! Szóval ne képzelődj – álfenyegtem meg az ujjaimmal. - Mihez lenne kedved? Csak most hagyjuk ki a középkort – nevetek fel jóízűen, hát ez a lány ki tud találni ám butaságokat rólam!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

- Tényleg? - lepődök meg, ez a legbénább reakció, hiszen az előbb mondta, hogy benne van. - Hú, akkor gratulálok és milyen poszton játszol? - érdeklődöm, mégiscsak az én házam csapatát fogja erősíteni, és legalább már egy ismerősöm lesz a KMB-ben, azaz a Kviddicsesek Menő Bandájában. Mert a legizgibb varázsport a világon, és imádom, ahogy menekülnek a játékosok a gurkók elől, vagy éppen felcsilingel egy jó dobás után a gólt jelző hang.
- Köszi - elveszem tőle a könyvet és lejegyzetelem ami nekem kell. Most már kész lesz a házi dolgozat, csak még egy kicsit össze kell majd raknom a gólyalakban. Mikor végzek az összes könyv visszarepül a helyére! ~ Átkozott légy Franci, hogy erről nem szóltál! ~ bosszankodom magamban, mert egy fél nap volt, mire visszasegítettem a könyveket a helyére. Közben visszatér Falkom is, egy új könyvvel. Jó messziről hozhatta, mert eléggé liheg, nem tudom, hogy mi lehetett ennyire fontos.
- Hát, miért ne, ezt már úgyis unom - pattanok fel az ötletre. - Akkor mehetünk is! - ösztökélem a srácot, kíváncsi vagyok, hogy mit szeretne főzni. Ha akarja én nagyon szívesen adok tippet sütikre, mert kezd a gyomrom korogni, egy jó süti pedig csodákra képes. De kettő még többre!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Komolyan mondom, a lányokkal mindig baj van, ha a saját külsejükről van szó. Sajnos nem mi határozzuk meg – kivéve, ha van százfűlé főzetünk, vagy véla szerzetnek születtünk, esetleg valamilyen mágikus tulajdonsággal vagyunk felruházva -, hogy hogyan nézzünk ki. De amúgy a muglik ebben sokkal jobbak, olyan sok ilyen izét… smukkot raknak magukra és akkor szépek lesznek, persze reggel ezt mindig újra kell csinálni, vagy ilyesmi.
- Most mire gondolsz? Szerintem mindened megvan, ami kell, hidd el – nevetek fel és pirulok egy kissé el. Na, ezt aztán most jól meggondoltam, és királyul ki is mondta. Bence, egyszer a szókimondóságod fog a sírba vinni, és ne legyen nekromanta, aki kihoz. – A mugliknál meg van az a smukk, és azt felteszed, és akkor szebb vagy. Hallottam egyszer lányokat beszélgetni, csak nem nagyon érdekelt, de te ebben biztosan sokkal járatosabb vagy. Úgyis hozzád kell majd járnom korrepetálni mugliból – sóhajtozom, de azért szépen fogyasztom a bonbonokat. Ha már egyszer ilyen finomak, már nem is nagyon bánom, hogy kapott valakitől Molka, mert megosztja velem. Hát nem cuki egy csaj? De!
- Tudom, azért segítelek ki a Lóránt féle nézőpontból, ami általában helyes – ha még nagyképűbb akartam volna lenni, még azt is hozzáteszem, hogy: „mint én”. Majd legközelebb!  Végre letisztáztuk, hogy Molka igenis elég jó csaj, plusz kezd fogyni a bonbon, valamit kéne még kezdeni a délutánnal, ezért gyorsan rákérdezek, hogy mihez lenne kedve. Nos, nem fukarkodik a témával, át kell gondolnom, hogy mi is lenne a legjobb mindkettőnknek. Talán, ha lefeküdnénk aludni, haha!
- Tehát akkor be kell lógni egy vidámparkba, ahol a nagy ijedségre és a sikerre el kell szívni egy cigit, aztán felülni a hullámvasútra, ott randit kérni tőled és… - vakarom meg a fejem mosolyogva, végül vállat vonok. – Eddig jutottam – fintorgok egy kicsit, de közben egyébként valós dolgokon is gondolkodom. Csak egyelőre nem akarnak manifesztálódni a gondolataim között a megfelelő lehetőségek.
- Állítólag van itt valahol egy vízesés, abban fürödhetünk… ö… ha a múltkori után van még kedved – a végére már kicsit elbizonytalanodom. – Mondjuk, ide nem dobnának be, az pozitívum, nem? – előkapom a pálcám és szórakozottan vezényelni kezdek vele, mint egy karmester. Furán érzem magam, szóval közelebb csusszanok Molkához.
- Vagy éjjel ki kéne szökni a tetőre és bámulni a csillagokat, itt úgyis sok torony van, nem? – gondolkodok el, mélyen a szemeibe nézve. Aztán rájövök, hogy túlságosan is közel kerültem hozzá, szóval jól bele is pirulok, és felállok. – De kár, hogy nem tudom televarázsolni – nézek rá az üres dobozra bűnbánatosan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Mindenki ebédel, szerintem ez a legjobb időpont, hogy büntetőmunkát végezzek el. Büntetés lesz mindenkinek, hiszen biztosan nem rám lesznek kíváncsiak, de hát ez volt Nóri kérése, hogy kaja közben mondja el, amit kívánt, hogy elmondjak. kisétálok a tanári asztalok és a négy ház asztalai közé, és egy rúnázott mikrofonba kezdek beszélni, ami felerősíti a hangomat:

Lóránt Bence - Miért kell betartani a szabályokat?! Donászi Magda verse.

Tanárok, diákok, egyebek,
Hallgassátok meg eme versemet.
Intő példa legyen előttetek,
Hogy bosszúból büntetni nem érdemes.

Nos, igen, azt nem kérte a szépszemű, hogy milyen formában és mit mondjak, szóval, nagy levegő után folytatom, ha közben nem átkoznak le.

El kell mondanom nektek,
hogy szabályt szegni nem jó,
hiszen utána nem jön más,
csak a büntetőmeló.

Az pedig macerás, ciki,
Például ha ki kell állni ide ki,
Pedig sokkal jobb lenne enni,
Mint ilyen verset kieszelni.

Tehát, ha nem akartok égni,
Vagy számít a házpont mégis,
Figyeljetek az órára,
Vagy bújjatok el, és ne kössétek ezt a prefektusok orrára.

Ja, és miért nem érdemes bosszúból büntetni?
Nem lesz nagy elégtétel, mit kaphatsz,
Csak rossz szájízt, és rövid elégedettséget,
Amit később csak megbánhatsz.

Már, ha olyan vagy mint ő,
Kinek mosolya szédítő,
Szemei gyöngyként ragyognak,
De ha lecsap, a lelkedbe kő potyoghat.

Mivel az utolsó sor már nem sikerült túl jól, csak vállat vonok és meghajolok. Aztán el is indulok kifelé, majd megeszek valami szendvicset, amit a reggeliből loptam el, mert tudtam, hogy ma az ebédet nem itt fogyasztom majd el. Kilépve azért vigyorgok, hiszen a házam nem veszít majd pontot, és majszolni kezdem a sonkás sajtos szendvicset.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Még mindig nem mentem haza, majd csak holnap indulok. Egy-két dolgot még muszáj beszereznem, egy szép varázslattal készülök az otthoniaknak, és még itt meg kell csinálnom, a Törvény miatt. Ehhez viszont a Kins és Kensből óhatatlanul szükséges pár apró bigyó, meg néhány tipp. Tudom, nem lesz olcsó, de megéri, végül is a szüleim fizetik ki maguknak, csak én leszek a futár. Persze a varázslás már én művem lesz. Ami mostanában viszont nem jutott eszembe a faluba battyogások közepette, mint most is, az az órám. Néhány hete egyszerűen eltűnt, egy mugli óra volt és nagyon szerettem. Még apa adta tavaly, azt mondta ez nem zavarodik össze, mert nem elektromosság működteti, hanem az, hogy megyek. Na, ez a mugliknál már biztosan mágiának számít. tudom, hogy voltak rugós változataik az órákból, amiket időnként fel kellett húzni, de azt apa tudta, hogy sok értelme nem lenne. Mindegy is, a lényeg, hogy máig nem jutott eszembe már egy hete, a nagy rohanásban az az óra. Most sem tulajdonképpen csak megláttam, ahogy egy kistermetű szőke csajszit elgáncsol egy srác és kineveti, majd elfut. A lányka pedig nem szól vissza, csak elkezdi szedegetni a dobozából, ami kihullott. Oda is megyek segíteni neki, de ekkor eláll a szavam. Ott az órám, biztos, hogy az enyém, éppen ebben a pillanatban teszi vissza a szőke kobold, vagy manó lányka... vagy én nem is tudom, lehet, hogy csak mélynövésű, sosem voltam az LLG mintapéldánya.
- Szia! Minden oké? Láttam a srácot, elég bunkó volt - először mégiscsak a segítséggel kell kezdenem, mielőtt megkérdezem, hogy honnan vette el az órámat, vagy hogyan jutott hozzá. Az egyik lábamról a másikra váltottam folyamatosan, mintha a szél fújdogálna, valójában csak ideges voltam.
- Amúgy szerintem az egyik, amit felvettél az az én órám - köszörülöm meg a torkomat. - Elloptad tőlem? - a jobb kezem már idefele jövet is a zsebembe lévő pálcámat markolta, hátha jobb belátásra ell bírni a bunkó srácot. Most viszont inkább csak a megnyugtatás a cél, persze jó lenne, ha nem törném el közben a szorításomban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Sajnálom a kis termetűeket, rajtuk mindenki keresztülnéz, vagy éppen nem érdekli őket. Pedig sok apróságot ismerek, akik normálisak, sőt, sokkal normálisabbak, mint nagy cula társaik. Ezért is siettem segíteni a lánykának, akit a Rellonos srác poénból elfektetett, és a doboza tartalma pedig szerteszét hullott. Szóval bennem van ilyen hősies pofonbekapás is más helyett, de amikor megláttam az órámat, mindjárt nem tetszett annyira az egész helyzet. Persze továbbra sem tetszik, ha egy alacsonnyal kiszúrnak, de lehet, hogy visszább kell vennem a segítségnyújtási hajlandóságomból bizonyos esetekben.
- Talált tárgyak? - húzom fel a szemöldökömet, amikor a kisördög a fülem mögött megjelenik, a lánykára mutogatva, ezzel egy időben hangosan a hallójáratomba üvölti, hogy: Tolvaj! Én biztosan nem hagytam el az órámat, mert kábé le sem veszem, igen ritka, akkor is csak este, és reggel már kattintom is fel. Valahogy hozzám nőtt az évek alatt, és majdhogynem rosszul érzem magam, ha nincs nálam. Talán ennek is köszönhető, hogy nem vagyok túl jó hangulatban mostanság, na meg az erkély-jelenetnek is. De most talán javíthatok a hangulatomon. Szinte kikapom a kezéből az órámat és azonnal felteszem, valóban megnyugtató a hűvös fém érintése. Kicsit sóhajtok egyet, amikor rákérdez, hogy miért gondolja, hogy ellopta. Hát már a visszakérdés is gyanús kicsikém!
- Így egyben jó lesz? He? - nézek rá értetlenül. Az ellopott, vagy összeszedett talált tárgyait egy dobozba pakolva hurcolja? Ne már!
- Mivel sehol sem teszem le az órámat és az egyik szünetben tűnt el két óra között... Nyilván nem bemászott a dobozodba, ahol a többi tárgy van. Nyilván azok is beugráltak oda - rázom meg a fejem kétkedően, de végül is a lényeg az, hogy megvan a cucc.
- El akartad adni, vagy mi? Miért kellett neked? - kérdezek vallatónak gondolt hangsúllyal. Sok mugli filmet láttam ám, biztosan sikerül. Nem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Komolyan mondom eláll a szavam, amikor ez a pöttömci ártatlan képpel magyarázkodik nekem. Nem szoktam levenni az órámat órán - hehe -, szóval nem igazán hiszem, hogy ő az alacsonysága miatt "talál" ilyen dolgokat. Az is furcsa, hogy mostanában az a alacsony lányok társasága vesz körül: Masa, Nóra, Lorin, Sára, Annabella és most izéke, aki még nem mutatkozott be. Ez is gyanús nem? Jó, én sem, de most nem én vagyok a hunyó, ipi-apacs, volt itt egy gyógyító apacs. Kicsit túlságosan is rászállok és próbálom megtörni, de úgy látom, hogy vagy nagyon profi hazudozó, vagy tényleg ártatlan. Szóval továbbra is ott vagyok, ahol a Diffindo szakaszt. Ajj, mit csináljak most ezzel a törpe tolvajjal?! Igen, még nem győzött meg.
- Na, jó, végül is nem árullak be, mert visszaadtad önszántadból - simítok rajta végig, hiszen régi családi örökség, és nagyon értékes. A fenét! Tavaly kaptam, de szeretem és kész!
- Akkor egyébként nem értem, hogy miért csórsz el dolgokat, ha mindened megvan. Bár az órát nem látom a karodon... - mutatok a bal alkarja felé kissé szkeptikusan. Fura, hogy említi, hogy van órája, de nem hordja, hiszen, akinek van, az általában nem veszi le, csak ha nem vízálló. De mivel általában ide muszáj rúnáztatni, egy kis plusz pénzért azt is ráteszik.
- Persze úgy könnyű csórni, hogy ilyen kis ártatlan cuki pofid van, ki hinné, hogy ragadós a kezecskéd? - hát ez elég béna. Próbálom oltani, de még egy kis átkot, vagy kócbűbájt sem kapott tőlem. Nem vagyok én az a kemény, fasza gyerek, akinek hiszem magam. Jó lenne ezen változtatni, persze nem most, egy védtelennel szemben, aki láthatólag próbálja menteni a menthetőt. Ez sem valami fair dolog tőlem, de ezt már nem tudom visszaszívni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

- Mondjuk azért, mert nem jellemző a tolvajokra és a helyükben én pont ugyanezt mondanám - magyarázom meg neki, kissé felemelt szemöldökökkel. Nem semmi ez a lány, most vagy ilyen naiv, vagy ennyire hülyének néz. harmadik variáns egyelőre nem jut szemebe, a véletlen lopásban nem igazán hiszek.
- Persze, te nem - vonok vállat szkeptikusan, de amúgy tényleg. Ha egy ilyen csinos törpicsek kérne dolgokat, még lehet, hogy oda is adnák neki. Oké, az órámat nem.
- Szóval bókolni is tilos neked - ingatom meg a fejem, pedig ez legalább szokott menni, ha más nem is nekem.
- Hjaj, ne, szó szerint értettem - csapok a homlokomra és húzom le az ujjaimat az arcbőrömön. Ez fárasztó volt. - De ha viccnek szántad, tetszett - még ha nem is azt mutattam ki. Azért ez most övön aluli találat volt, KO-val végződött.
- Tényleg válogathatok? - ez most megdöbbentett, mert eszem ágában sincs más cuccai között... legalábbis nem láttam semmi olyat, ami tetszene.
- Amúgy Bence vagyok és nem haragszom már - vonok vállat, de azért kitudakolom tőle a nevét. - A te neved mi és melyik házban vagy, és... máskor, ha kell kölcsönadom inkább - mosolyodok el, miközben meglóbálom előtte az órát, majd elsüllyesztem a zsebembe.
- Meg később, ha van kedved dumálni, nyugodtan megkereshetsz - na, hogy ezt miért mondtam, még magam sem tudom, hiszen tolvaj törpivel van dolgom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Hát persze, hogy nem az, nem tolvaj. Csak egy csomó ember elveszti a tárgyait, amit ő meg megtalál. Kezdek kételkedni a szavaiban, valahogy nem áll össze az egész. Most akkor tudja, hogy tolvaj, de nem direkt, vagy mi? Emiatt nem tolvaj? A világ egyik bíróságán sem hinnék el ezt, hacsak nincs erre valamilyen hatósági papírja. Na, mindegy, majd figyelek a szőke legközelebbi közeledésére, és jól elzárok előle mindent. Vagy néha felkeresem és megérdeklődöm, hogy nála van-e az elveszett Bagolyház, ehhehe. Az, hogy visszakérdezget, már meg sem lep, inkább nem magyarázok, mert örülök, hogy meglett az óra.
- Ja, vagy úgy. Akkor nem kérek semmit, másom nem tűnt el, amiről tudok - vonok vállat, de azért még jól kifaggatom. Elvigyorodok a nevére, majd, hogy ne nézzen teljesen hülyének neki is elmondom, az éppen támadt gondolatomat.
- Akkor, ami a kezedben van az Pandóra szelencéje? Azért remélem nem veszélyes - vigyorgok, és nem is akarom megbántani, csak eszembe jutott. Szerencsére a fura ajánlatomat egy nagyon nagyszerű lépéssel lépte át, amiből bármi is kisülhet majd. végül ott hagy, én pedig egy rövid elmélkedés után szintén elindulnék, ha nem szólalna meg mögöttem a csilingelő hangja.
- Igen, pont arra. Elkísérjelek? - ajánlottam fel neki hirtelen, bár kezd úgy tűnni, mintha nem akarnám elengedni. Szó sincs róla, csak túl kedves vagyok sokszor, ami biztosan a káromra válik egy idő után majd.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

A múltkori kis kalandunk után - nem olyan kalandunk, oké? -, újabb adrenalinlöketre van szükségünk. Mármint nekem és Danának. Nekem ilyenkor azért, mert Masám nem ér rá, ez így a vizsgaidőszakban többször előfordul, mint általában, de hát ez van, így hanyagolnom kell arcpirosító látványát és... a  többit. Na mindegy is, megbeszéltük a Navine fő-szőkéjével, hogy megint csinálunk valami vicceset. Végül egyik nap arra jutottunk, hogy kivételesen megkíméljük a diáksereget a csínytől és lelkiismeretes jótevők leszünk. Talán az Edictumosok nem fognak neki örülni annyira, de hát ugye mindenkivel nem lehetünk rendesek, mert olyan nincs. Szóval a banya. Nem is tudom kinek az életét nem keserítette meg már, vagy valótlanságokat állítva, vagy csak olyan dolgokról tudott, ami nem rá tartozott, viszont nagyon könnyedén megszabadult tőle. Én szándékosan zöldre festett talárral, és megbűvölt házcímerrel érkeztem a helyszínre, sőt, még egy csinos kis Zorro maszkot is feltettem magamnak egy olyan folyosón, ahol nem volt festmény, aki súghatna majd a vén szipirtyónak. Nagy lendülettel léptem a folyosóra, és ott volt ő, aki soha senkitől sem fél, és még attól sem, hogy bármi rossz származhatna abból, amit bármikor is elkövet, legyen az bármi. Ha ez érthető volt, akkor jól írtam le.
- Csőőő, Erica! - vigyorgok az álnéven szólított lányra, aki egészen dekoratív, mint általában, ha szabad így mondani, de inkább a fullos buksza lenne a mai jellemzés rá, ha csak külsőleg néznénk.
- Leesett egy csomó gomb a kontrollekről és rámásztak a nadrágodra? - kuncogok, miközben odaérek és adok neki két puszit, ha akarja és hagyja.
- Itt van a delikvens, akit a kastély hősei megfelelő tárgyalás után elítélnek majd? - hát igen a megfelelő tárgyalás és az elítéljük valahogy nem fér össze, de hát már úgyis megbeszéltük, hogy mit akarunk. Közben megnézem a fotót, ahol a banya éppen most azt teteti, hogy alszik. Pedig mindenki tudja, hogy biztosan ébren van, engem nem ver át!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

- Zöld mi? - fintorgok kérdően Erica-ra, gőzöm sincs, hogy miről beszél. Biztos ez is egy olyan film, amit nem láttam. De most volt nemrég a Rágott-köpőcsöves vérpixie, egyelőre annak a hatása alatt vagyok. Gyorsan oda is érek hozzá, miközben a szöszke engem fixíroz, biztos nincs jobb dolga, mint kiröhögni egy ilyen nagyszerű bajtárst. Imádom ezt a csajt!
- Bocs, pedig küldtem meghívót. Ezek a baglyok ennyire megbízhatatlanok manapság? - a vigyorom őszinte a kérdés természetesen nem. Ha egy bagoly nem ér oda, azt vagy elfogták, vagy elpusztult. Más esetről nem tudok. De, ha már ő ugrat engem, én is fogom őt!
- Velem is előfordult már, Erica - vigyorgok, mert mondjuk ez a név pont nem illik rá. Szerintem a Dana tökéletes neki. Na de, térjünk át a hősi feladatra, mindenki érdekében. Tényleg csak szuperlatívuszokban tudnék magunkról mesélni, de nem vagyok annyira beképzelt, hogy meg is tegyem. Mármint hangosan.
- A terv jó, kezdjük - vidámságom töretlen, ahogy jelenleg az összes csontom is. Felajánlom a karomat, hogy Dana belém karolhasson, ezzel is fokozva a pletykafészek örömét. Csak tudja, hogy Masa a barátnőm, máris úgy indulhat a pletyka, hogy megcsaltam őt. Azért remélem sikerül a terv, különben mosakodhatok a Levitások legszebb terelője előtt. Odaérünk így, vagy úgy, de már előtte belekezdek valamibe, majd Dana úgyis folytatni fogja, gondolom.
- Amúgy a múltkor láttam Várffy professzornál egy harmadikost. Éppen arra jártam és bekopogott hozzá. Megvártam míg kijött és képzeld, a haja tiszta csapzott volt. Nagyjából egy fél óra telhetett el, te hallottál erről? - nagyjából ekkor érünk oda a banyához, a lépteink szinte észrevétlenül lassulnak be. Érdeklődve és kicsit évődve nézem Danát, csak, hogy a szerepnek tökéletesen megfeleljek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

- Kösz, akkor én nem vagyok az, mi? - öltök nyelvet viccelődve, de persze nem veszem komolyan a szeleburdi lányt. Egyébként sem hiszem, hogy ezzel arra akart célozni, amire én kiforgattam a szavait.
- Hű, még azzal is? - hülyülök tovább, de itt az ideje rátérni a hét műtrágyájára. Szerintem nagyszerű ötlettel állt elő Dana, komolyan , ha lehetne életműdíjat adnék érte előre.
- Nem vagyok én ló, vagy kentaur, hogy legyen patám - de meglepődöm, ahogy bizalmasan... nos, hozzám bújik? Na, mindegy, ezt a fantasztikus álcát én találtam ki, szóval egy szavam sem lehet. Nem mintha, annyira kellemetlen lenne, de egy apró bűntudatfoszlány felsejlik hátul a bőröm alatt Masa irányába. Talán nem fogom neki ezt az esetet említeni. Egyelőre.
De, hogy meg tudjam szokni az ál-andalgást, gyorsan megkezdjük az akciót. Dana jól lereagálja, a Banya pedig szunyókál. Na, perszeee, nyilván.
- Naaa, ne. Azért Várffy prof nem ereszkedik le a pórnéphez... szerintem - elgondolkodom, hogy mennyire lehet ez hiteles, de pletykának olyan biztos. Hiszen azt lehet tudni, hogy a professzor kapós a lányok körében, de azért ő biztosan megválogatja a hálótársait. Dana viszont csavar a sztorin, azonnal elpirulok, ahogy felém szegezi a kérdését. Hogy ez hiteles-e vagy sem, azt nem tudom, de látványos.
- Hát, hát... - a habogásom, talán nem segít, de kedvesen rámosolygok mégis! Ezt, hogy csináltam, baszki?
- Jól van, nemsokára elmondom neki - kihúzom magam és szembefordulok vele úgy, hogy ő háttal legyen a festménynek. Közelebb húzódok mosolyogva az arcához, finoman figyelve arra, hogy Dana szőke feje kitakarja és úgy tűnjön, hogy meg szeretném csókolni. Remélem azért ő is veszi a lapot! Mármint Dana. Suttogni kezdek, ahogy közeledek hozzá és lassan a zsebembe nyúlok a pálcámért, majd mosolyogva megmarkolom.
- Kész vagy? Tiéd a pofix... egy, kettő, hárooom - mondom, majd Danától ellépve, megkezdem az én varázslatomat a Banyára.
- Prohibere - nos, ez csak egy ötlet, de ha minden igaz, a vásznon lévő talajhoz ragassza a felvillanó varázs őkelmét. Most viszont nagyon mosolygok már, remélem a beszélőkéje is beragad Dana varázslata után. Szét fogom röhögni magam, ha sikerül!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

A lányok nagyon kreatívak, komolyan mondom. Van, ahol a srácok jobbak, de van, ahol a lányok verhetetlenek. A kamu dumákban szerintem a csajok sokkal ügyesebben otthon vannak, és szenzációsan tudják forgatni a kitalált sztorit. Hihetően, és ha kell, még egy kést forgatnak meg benned. Sok lesz már ez a forgatás, pedig még kamera sincs nálam. Szerencsére most nem ez a helyzet, viszont, ahogy kapcsolt Dana, az valami hihetetlen penge volt. Úgy andalgunk, mint egy szerelmespár, ami számomra rohadt kényelmetlen, még akkor is, ha Danába bármelyik fiú bele tudna esni és bárki cserélne most velem. Nekem viszont most ott van Masa és szerencsére a kiülő pirosságot nem csak ez a kis szerepjáték okozza, hanem egy kis szégyenpír is fokozza. Na, mindegy, Dana csúcs csaj, szóval... hagyjuk. EBből már nem nagyon tudok kijönni jobban. Viszont elégedett leszek, hogy mikor eljátszom, hogy meg fogom csókolni, akkor azért meglepődik. Hála a magasságos Merlin agyonfésült szakállának.
- Bizony véget, vele szemben is tiszteletlenség lenne. Talán már így is az - Amit mondok ráadásul erre a szituációra is igaz kissé, bár még nem érzem úgy, hogy a határt átléptem volna. Remélem, majd, ha egyszer elmesélem Masának, ő sem fogja úgy érzeni. Megkezdjük a Bagolyköpet Las Vegasba akciónkat és... tökéletesen sikerül! Na, ez már igen! A kárörvendő vigyorom nem is lehetne szélesebb, legalább annyira intenzív, mint Dana lelkesedése. Lepacsizom vele, sőt még meg is ölelem és megpörgetem.
- Zseniális vagy Erica - röhögöm felé, majd szépen odasétálok Danába karolva a festményen szenvedő banya felé.
- Sajnálatos ügy ez, de lesz egy pár hetünk, hónapunk nyugodtan. Tudja banya, egy kis nyugalom így év elejére - aztán Dana, aki ezek szerint "józanabb", mint én, máris a terv véglegesítése felé siettet. Milyen jó, hogy itt van, nem?
- Reducio - suhintok és a kép összemegy nagyjából egy korbaeli ikon méretére. Sajnos a hatás nem tudom mennyi ideig tart, de mivel elkezd zunhanni a kép - jó, mindenre én sem gondolhatok, cselekednem kell.
- Vingardium leviosa - mielőtt lepottyanna a festmény és nem túl szimpatikus lakosa éppen elkapok és Dana kezébe lebegtetem.
- Nálad van a csomagolópapír? Meg a cím? - kérdezem a lányt, miután magához veszi a festményt. Remélem igenlő a válasz és amint elkészülünk, mehetünk a bagolyházba. vagy saját bagollyal is lehetne, de jobb az, ha egy általános viszi, ehehe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Egész nap őt kerestem, komolyan. Amióta megtörtént az új csapatok kihirdetése és a beválogatás - én a menő nevű Viharmadarahoz kerültem, bár a többi is tetszettvolna, de most akkor ez lesz a legmenőbb nevű és kancs -, azóta kattogok azon, hogy milyen jó lenne csapikapihelyettesnek lenni. Danka még nem foglalt állást az ügyben, mindenképpen szerettem volna megpróbálni mindenki előtt jó pozícióba kerülni nála. Szóval az ő, most nem Masa, hanem Danka, akit már legalább egy órája kajtatok, egy kis tálca sütivel a kezemben. Most egy kicsit-nagyon izgulok, hogy semelyik barátommal ne találkozzak, mert akkor úgyis kapnának belőle és mire megtalálnám a barna hajú lánykát, már nem lesz mit odaadnom. Hála Merlinnek, egy sem akad az utamba, így Danka a fullos sütikészletet kaphat. Amúgy fura is, hogy nem találkoztam egyel sem idáig, remélem nem forralnak valamit ellenem, a kis gézengúzok. Most már feladtam egyébként a folyosói kószálást, szóval írtam Danának egy üzenetet, hogy tudja-e merre van. Szerencsére nem kezdett el szenyózni és egyből mondta, hogy talán a könyvtárba ment, mintha azt mondta volna az egyik órán neki. Hú, az életben nem találtam volna meg, szóval kapott pár szivecskét, meg  puszit virtuálisan és már siettem is a könyvtárba. Belépvén gyorsan megnéztem, hogy melyik könyvtáros van a helyén, de egyik sem volt. Lehet, hogy valahol hátul matattak, vagy tudom is én, de nagy kő esett le a szívemről. Kazibá biztos kivágott volna a sütikkel együtt, viszont így mosolyogva lépdeltem be a többiek között, akik ácsingózó tekintettel vizslatták a teasüteményeket a kezemben. Az egyik ablak melletti asztalnál pillantom meg és rögtön fel is gyorsítom a lépteimet. A mosoly marad, de kissé ideges lélektükreimen lehet látni, hogy nem vagyok éppen a legnyugodtabb.
- Szia Danka - köszönök rá hangosabban, mint szabadna, és szinte egyből minden irányból jönnek a pisszegések, hogy ez egy könyvtár, maradjak csendben és jön csak sima pisszegés is, nyelvi formába öntés nélkül. - Ezt neked hoztam - vigyorgok rá, majd leteszem a sütit elé kapkodva. Egy nagyobb koccanással ér asztalt a kis tálca és azonnal beteríti sütitörmelékkel a lányt, a kis füzetét és az én nadárgom is. Megdermedek, mint a jól megtermett medve, aki megfagyott télen és ott maradt megdermedve.
- Ö bocs - ráadásul egy vaníliás karika még az ölébe is gurul, de a kezem szinte abban a pillanatban húzom vissza, ahogy elindult, hogy elkapja a kis kóborlót. - Beszélhetünk? - szégyenlősen kérdezem és suttogva, mert a kis malőröm után pisszegés 2.0 érkezik, és végre felfogom, hogy a könyvtárban vagyunk. Egy jól irányzott - de halk - suvickus után, a nadrágomról eltűnnek a morzsák, és Danka most biztosan nem túl igéző, hanem inkább mérgesebb tekintetébe nézek, várva az elküldés megszégyenítő pillanatát, a pálcámmat idegesen bökdösve az asztal oldalát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Nem tudom mennyire jó ötlet megvesztegetni valakit egy sütivel a könyvtárban, de azért most jól megpróbálom. Mert miért ne, nincs ember, aki nem szeretné a sütiket, a lányok pedig még jobban. Ezért meg is lepődök, amikor Danka visszakérdez.
- Hát, ha te vagy Danka, akkor igen – hamiskás mosolyom mögül kirobbanni készül a nevetés, de nem lehet, mert Kazibá kivág, azt hótzipphzar! Na, annyira sikerül odaadni neki, hogy a felét ráborítom, elég nagy túlzással. Hoppszika! Azt mondja semmi baj, de ismerem ám a csajokat, figyelni kell a szemüket, miközben beszélnek, mert nem mindegy, hogy mire gondolnak. Oké, feladom, gőzöm sincs, hogy mit gondol. Remélem azt, amit mondott, hogy nem bánja! Helyes, helyes. Na, most jön a neheze, az biztos!
- Nos, izé, meg minden – ülök le mellé, felkínálva magamnak a lehetőséget, meg ez egy könyvtár, és már odaengedett magához. – Hogy haladsz a csapattal? – mosolyom olyan természetes, mintha egy szobrász húzta volna… most. – Arra gondoltam, hogy lehetnék csapatkapitány-helyettesed, mert... mert... hát Masa is az! – hű ez az ultimate jó válasz, és most jutott eszembe! Azta, de menő vagyok, nem igaz, hogy ennyire tűzhányó az agyam! 200IQ!
- Mit szólsz? Kipróbálnám magam ebben a szerepben, mert érdekel, meg biztos te sem győzöd ezt a sok melót – találok ki újabbnál újabb dolgokat, amivel szerintem járhat egy csapatkapitányi feladat. Talán néhány dolgot átvennék, ami nem olyan nehéz, és ha kellenék, szólhatna nekem. De menő! Imádnék Lóránt Bence csapatkapitány-helyettes lenni!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Hol van az a zokni? Már felforgattam a ládámat, a többiek ládáját is - bocsi Márk - és mégsem találom, pedig tudom, hogy az még tiszta. Nem baj, hétvégén mosás, ma meg péntek van. Muszáj leszek jobban lehajolni, mint gondolnám,é s benézni az ágy alá. Yeee, megvan. Ahelyett, hogy kihalásznám, egy invito hagyja el a mostanában sokat használt ajkaimat. Mondjuk ezt hamarabb is kitalálhattam volna... Mindegy, ebéd lesz a délelőtti zokni pedig már a tűrésküszöbömet túlbűzte, holott amúgy valószínűleg csak annyit akarok, hogy Babettnek tökéletes legyek. Ha már járunk, akkor nézzünk is ki valahogy, nem? Még nem jelentettük be "hivatalosan", hogy együtt vagyunk, bár a szemfüles érdeklődők már kiszúrhatták akár már a bálon is. Azóta meg eltelt a szünet is, szóval... de úgy valamiért titkoltuk, szerintem meg csak kettesbe akartunk lenni. Ki ki válogassa ki magának a neki tetszőt, a lényeg, hogy jól érzem magam vele, és semmit sem bántam meg. Mivel ha meglátom, elpirulok és hevesen dobogni kezd a szívem, biztosra mondható, hogy a választásom megfelelő volt... de ez így olyan béna. Nem választottam én, csak a szívem megmutatta a helyes irányt. Szóval igen, Babett és én együtt vagyunk és nagyon szeretjük egymást és alig várom, hogy ma is találkozzak vele. Felhúzom hát a zoknimat, nadrágot, kényelmes inget és pulóvert veszek, majd beugrok még a tükör elé. Jól van Bence, elfogadható vagy, szóval felkapom még a cipőmet és mosolyogva leszánkázok az nagyterembe ebédelni. Tök jó, hogy egy házba járunk, így nem kell majd sóvárogva nézegeni a másik asztalt. Néhány embernek köszönök, mielőtt beérnék a helyiségbe, majd keresni kezdem az én levitásomat az asztalnál. Kicsit késtem ugyan, de a pár perc nem lehet olyan sok, sajnos nincs szerencsém, ő előttem érkezett. Nagyon laza. De hát tök mindegy nekem miben van, így is, úgy is tetszik... és máris érzem, hogy gombóc szorul a torkomban és égni kezd az arcom kissé. Valamit birizgál a telóján, szóval finoman mögé lopakodok és a fülébe súgom az első dolgot, ami az eszembe jut.
- Mi a helyzet a mágusneten, édes? - a nyakától a derkáig cirógatva hagyom ott a kezem, amíg leülök, majd a szemeibe nézek. - Szia! - nem várva sokat, óvatosan megcsókolom és figyelve arra, hogy itt mások esznek, nem nyújtom sokáig. Azért, ha eddig csak kicsit égett az orcám, most már nagyon, és vigyorogva szakadok el az imádott ajkaitól. Hú... fogunk mi enni?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

- Személyesen? Az csajszi egy kaméleon, sosem találtam még meg, amikor kerestem és szükségem lett volna rá - tuti, hogy megint nem találnám sehol. De mondjuk most már nem is érdekel annyira, pedig igaz, ami igaz, ő is a spektrumon volt, ahogy szokták mondani. Csinos, vagány csaj. De szerencsére ő már nem volt benne a választási kampányomban, amikor nem nagyon tudtam eldönteni, hogy mi legyen. Pont elég volt Karola és Babu is és úgy hiszem, hogy a legjobbat választottam. Különben nem lennék itt, különben nem töltene el forrósággal a közelsége, különben nem akarnék hozzáérni és elveszni a türkiz varázserdőjében.
- Biztos jó ötlet? Mármint szivesen, de nem fog izélni, hogy nem akar gyertyatartónak jönni? - húzódik mosolyra a szám, és újra kedvem lenne megcsókolni, mi több összeragadni vele órákig. De hát ennyire nagy a fegyelmem, hogy ezt is kibírom. Még egy darabig biztos. Talán.
- Én már találtam egy csillagot - mosolyogok rá, és eddig bírtam ki csók nélkül, de nem sokáig tart, mert egy "hagyjátok már abba" érkezik szemből, én pedig gyorsan rájövök, hogy hol is vagyunk tulajdonképpen. - Jól van már na, nem olyan könnyű megállni - magyarázkodom, majd sóhajtva figyelek a mai napjhára, ha már az enyém unalmas lett. Én is elhúzom a számat, mert megértem őt.
- Amilyen csinos az a nő, annyira keményen követel - sóhajtok a barátnőmmel szinkronba. Én nem mertem ilyeneket felvenni tavaly, elég volt Ambrózy tanai is szenvedni. "Bájdövéj", Ambrózy...
- Tanulni? Megszállt téged Márk szelleme? - kuncogok, mert az a jóember azóta is ki sem merészkedik a könyvei közül. A mosolyom zavartságma fullad, amikor meghív hozzájuk. Hohó, holnapután már össze is házasodjunk?
- Oké, valamikor majd elmegyek - ennyit tudok ígérni. - Amúgy rájöttem valamire - kezdek bele, de a hangom suttogásig halkul. Terelnem kell a közös ebdéről, főleg, hogy én még nem vinném el haza. Emmához? Meg vagy őrülve? Soha! Jó, nem soha, de még nem.
- Masa Ambrózy miatt dobott anno - suttogom a fülébe, ahogy félrehajtom a hajkoronáját és belecsicsergem a fülébe az informáiót. Eszembe jutott a professzor átható tekintete, meg a bemutató és az akkor látott képek a legilimencia által. Szóval meglehetősen biztos vagyok benne, hogy nem újkeletű a dolog, amit megírt az Edictum. Mondjuk ez egy kicsit megnyugtató is, mert ha választani kéne és csaj lennék, én is inkább a prof felé húznék. Gondolom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Éreztem én, hogy nem feltételenül kéne Ivettet szóba hozni. Az a csaj mindenkit megindít, vagy beindít. Olyan laza, hogy majd szét esik, és mindenkinek tetszik, még ha nem is az ízlése. Olyan igazi kis szépség, akinek bármit meg tudsz bocsájtani, vagy ilyesmi. Ja és mindenképpen ágyba akarod vinni. Nem mondom, hogy nekem nem fordult meg a fejemben, mert hazudnék, viszont ő nmem igazán az én stílusom. Túlságosan is félnék, hogy bármikor elvesztíhetem, bármit is csinálok, mert hajtja a vére. Nem, nem egy ribanc, de nem hiszem, hogy vele meg lehet nzni egy filmet együltő helyében. Babuval viszont igen, meg sok minden mást is, és szerintem a választásom tökéletes lett, igazán ő illik hozzám.
- Ó, olyan vagy - pirulok el egyből, ahogy rájövök, hogy mire utalgat. De, ha ő így ... - amikor egyedül voltam, néha igazán megvigasztalhatpott volna a maga módján - emelgetem fel a szemöldökömet. - Jól van csak vicc ám! - mielőtt valamiért túlgondolná a viccet Babett. Gondolom megkapom majd a minden viccnek van alapja kártyát, de ez nem érdekel. Persze, hogy van alapja, de nem elég erős, hogy ez bekövetkezhetett volna. Amúgy sem hiszem, hogy annyira bejönnék neki, szerintem vannak nálam sokkal jóképűbb és belevaló srácok itt. És akkor itt jön a közös csillagnézés témája is. Gőzöm sincs, hogy Ivettnek ez mennyire lenne kényelmetlen, de az még jobban érdekel, hogy nekem mennyire lenne az. Nem voltam még így sehol, Márk sem lógott rajtunk, sőt.
- Igen? És miért örülne kifejezetten nekem? - érdeklődve hajolok elé, hogy jobban lássam a türkiz lélektükröket. Még a csók is megtörénik, amit én kezdeményezek, csak kár, hogy nem mindenkinek tetszik. Pedig tényleg nem igazán szeretnék elszakadni tőle, mintha a testem és lelkem csakis szimbiózusban lehetne vele. És akkor még nem beszéltem arról, milyen jó lenne ágyba vinni. De nem sietek - talán jobban fogok azért, mint Masánál vártam -, fogalmam sincs, hogy mit akar, és még nem kutakodtam a fejében. Az elrontaná a meglepetéseket velem kapcsolatban. De hát ez is elsimul, pedig még beszólnék neki, hogy Miskával vigyáznék a helyében, mert tudom, hogy szeretne vele dugványozni. És ennyit szeretne csak, a csaj meg ahogy nézem, többet. De ennyi, kimásztam a fejéből.
- Hát, ha fiú lennél, meleg lennék érted, az tuti - kuncogok fel, ezzel remélem megválaszoltam a kérdését. - vagy biszex... azért a lányokat nem kéne kizárni az egyenletből - vakarom meg az államat. Csak hülyülök, remélem ezt ő is tudja. Szerencsére nem fiú és nem is szeretném, ha az lenne, bármennyire is vannak bizonyos dolgok mostanában. De, hogy ne rajtam csámcsongjuk elterelem a témát megint Ambrózy és Masa cikkére az Edictumban. Nem mondom, hogy első olvasásra nem esett szarul, főleg, amikor rájöttem a dolgokra, de azért nem vetettem le magam a toronyból.
- Már felnőtt Masa, nem ütközik szabályzatba. De hát ez van. Onnan tudom, hogy... - hopp itt megállnék egy kicsit, mert nem biztos, hogy el kellene mondanom minden részletet. Még a végén... hajj. - ...amikor Masa szakított velem megmutatta, hogy kire gondol, miközben megcsókolt. De csak egyszempár volt és most már tudom, hogy kié - ennél egy kicsit több volt, és csak elferdítettem a teljes igazságot, viszont nem hazudtam. De vannak olyan dolgok, amire nem szívesen emlékszik vissza az ember, és ez gondolom ki is ül az arcomra egy rövid időre. - Na, de mindegy is, szerencsére én sokkal jobban választok, mint Ambrózy. Amúgy az Edi is megírta  - és ezzel "úgymond" le is leplezem magam, hogy az előzőt csak kitaláltam. Legalábbis jó lenne, ha ezt hinné Babu. Nem akarom átverni, de ez egy rossz elképzelés, hogy én mindenkinek belenézek az elméjébe. Nem így van, de én is gyanakodnék valószínűleg.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Kicsit izgat egyébként, hogy tekintenek ránk. De tényleg, olyan finoman izgalmas az egész, ahogy mustrálnak, vagy elkapok egy-egy pillantást. Persze, akik velünk szemben ülnek próbálnak úgy tenni, mintha ők mindenről tudtak volna, vagy éppen rohadtul nem érdekelné őket. Egyeseknél biztos így is van, de nem hiszem, hogy mindenkinél. Én örülök, hogy ha van némi kitűntetett figyelmünk, a csókkal pedig eloszlatok minden kételyt és pletykát is remélem: Babett hozzám tartozik, én pedig hozzá. A játékos érintések pedig csak növelik a körm gyűlő rózsaszín felhőt, amit én nagyon nehezen tudok kordában tartani. Egyszer már engedtem, hogy szétterüljön és magával ragadjon az édes érzés, azóta már óvatosabb vagyok. Tudom, hogy milyen a varázslók és a boszorkányok, az ösztönök a varázslónépi kíváncsiság. De azért talántúl komolyan hangzik, valójában ez egy vékony fonál, a vastag kötél, pedig többszörös csomóval köt össze Babuval.
- Mégiscsak pasi vagyok - vonok vállat túl könnyedén, de mosolytalan arcom hazugságot sugall. Még neki is észre kell vennie, akármennyire is szikrázik a fény a türkiz szemein. Azért tagadni nem tudom, hogy nem fordult meg a fejemben Ivett, de már mint mondtam, nem volt komoly, csak olyan fiús vele is lefeküdnék cucc. nyilvánvaló, hogy néhány sráccal beszélgetünk ilyenekről, és hogyhogynem egyik sem felejti el megemlíteni őt. Mondjuk Babett sem szokott kimaradni, így végül is én vagyok a szerencsés körülök. Szerintem nagyon sok közül, hiszen Ő az enyém.
- Ó, oké. De ha mégsem élvezné annyira a társaságom, én szóltam - kap egy apró csókot Babum a beharapott ajkaira. - Ezt meg ne csináld nagy nyilvánosság előtt, mert még a végén nem tudom ellenállni - susogom felé, már csak azért is, mert most is érzem, hogy a vérem kezd kimászni az agyamból a földszint felé. Egyébként nem akarom kivonni magam, csak... hát én ilyen vagyok, nem szeretek a zavaró körülmény lenni. Persze lehet, hogy Ivett tényleg örül majd nekem, és csak én látom ennyire szkeptikusan az esetet. Úgy legyen. Na, de hogy pikánsabb legyen az egész egy kicsit elviszem a gondolatot a szexualitás irányába. Menetrendszerűen kapunk néhány pillantást és morgolódást, ami ugyan nem bántó, de érzékelhető belőle, hogy talán ilyen baromságokat nem itt kéne megbeszélnünk. Az angyali arc egy pillanatra fúriaként változik a brokkolis srác irányába, majd alakul vissza, mikor már felém néz. Nem kell féltenem Babut, meg tudja védeni magát, ezt nagyon szeretem benne. Ezt is.
- Akkor nem lesz hármas, értettem - kuncogok fel hangosabban a végén, mint illene. De csak húzom az agyát, nem is akarnék még egy másikat, pontosan elég lesz ő is majd. Talán ezért szeretne magához elhívni? Fiús gondolat, úgyhogy elvetem.
- Szóval akkor csak Babett, hát... nem bánom - vigyorgok még egyet, megadván magam "nagy nehezen" a lehetőségeimnek. Bár még szórakozni akartam vele egy kicsit, hogy ha x=b, az lehet Bíborka, Boglárka, ha a, akkor Andrea, Alíz stb. De mindent a határon kell tartani, hogy senki sem akarjon kételkedni a másikban. Babuban megbízok, ahogy Masában is tettem, talán ő érettebb nála, ha mégis lesz valaki más, akit... egyáltalán miért gondolok ilyen faszságokat most? Szörnyű vagy Bence, baszki! Nem bírom jobban pofánverni magam ilyenkor, pedig szeretném. Még alig járunk, de már a rosszat keresem, holott még semmiről sem éehetek meggyőződve. Csak arról, hogy ő legalább annyira szeret engem, mint én őt. Terelésként jöhet az Ambrózy-Masa páros, és ahogy kell meg is lepem vele Babut. Előveszem az edictumból kitépett oldalt, és elé teszem, ahol leírják, hogy felvállalták egymást.
- Hát ez van - a hangom inkább tárgyilagos most, mint érzelmekkel telt. - Igen, megcsókolt úgy, mint, ahogy a másikat... szokta? - itt elég sok értetlenség feszül ki arcom vitorlájára, mert gőzöm sincs, hogy ez egy csók volt, vagy már rendszeres. Ekkor esik le Babunak, hogy vannak képességeim is az elárultakon kívül. Nem szoktam reklámozni, és nem is nagyon használom, csak ha muszáj.
- Igen. De a kezed nem állítana meg. Viszont tudd meg, hogy anélkül is beléd estem, hogy használtam volna rajtad - igen, és mindenkit Merlin ments, hogy Theon bele tudjon nézni bárki fejébe. Szegény áldozatok! - Tudod, tartozik hozzá egy etikett, és ezt illik betartani - az más kérdé, hogy az illik, az nem a nemnek a szinonímája. Azért nagyon ritkán használom, na.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

- Akkor??? - fordítom kicsit félre a fejem, mert tökre nem tudom, hogy most éppen meg akar fojtani, vagy huncutul mosolyog. A lányoknál ezt sosem lehet tudni. A szívem hevesen ver, mert egyébként ha azt mondaná, hogy "akkor hetente egyszer" nem biztos, hogy örülnék neki, vagy nem hinném. Inkább amásodik, de valószínűleg szétvágna az ideg, hogy milyeneket kérek tőle, és ő miért megy bele ilyenekbe miattam. Tökre fingom sincs, hogy mi lenne a jó válasz, bár persze nyilván inkább fojtson meg, hogy ha más lányokat képzelődöm oda még mellé intim helyzetekbe, minthogy bizonytalanságba tartson és mondjuk kiderüljön rólkam, hogy milyen álnok vagyok, vagy lehetek. Á, nem is igazán tudom megmagyarázni, hogy mit akarok kinyögni gondolatban. Persze, sok pasi álmodozik édeshármasról, de a valóság más. Főleg Babuval, akit tisztelek annyival minimum, hogy csak vele, ha ott van. Hahaha, mekkora egy paréj vagy Lóránt Bence - ezt most Babus hangsúllyal hallom a fejemben -, mikor itt ez a tökéletes lány neked, te meg többet akarsz, mint kéne. Hiába na, nem olyan egyszerű dolog a buta gondolatoktól megszabadulni. Végül megkegyelmez nekem, mert elnapolja a témát, amiért hálásan sóhajtok felé és megcirógatom a bal arcát, mert valamit tennem kellett, amivel levezethetem a kínok közötti szenvedésem a válaszig. És ha már ilyesmivel le tudom vezetni, az mindig jól jön.
- Nem - zárom le mosolyogva, így a legegyszerűbb és leghatásosabb, na meg a legigazabb is. Pontosan jó nekem az x=Babett, szóval nincs mit ezen túlragozni innentől. Persze az ajakba harapással tudom, hogy ingerelni akar - ami azt illetti remekül sikerül is neki -, de az ebédlőben vagyunk drága, nem pedig kettesben egy szobában! Korábban nem néztem meg ennyire őt, mint mostanában, és nem tudom miért, de egyre jobban tetszik, sőt minden percben jobban tetszik, mint az előzőben, tök sok mindent felfedeztem már rajta. Kis mosolygödrök, vagy éppen mikor és hogyan emelei meg a szemöldökét, vagy nyalja meg önkéntelenül az ajkait. Merlinre, az ajkai! Tudom, hiú remény, vagy nem is tudom mi, de minden bölcs ember azt mondja, hogy úgyse maradtok együtt örökre! Azért én reménykedem ebben! Nem csak az ajkai miatt.
- Szerintem emiatt szakítottunk, igen. De, mint, ahogy a példa is jól mutatja: én jártam jobban - mosolyom elszélesedik, mint ahogy az Alföld elterül a tájon, és remélem belepirul a bókomba. Mostanában igen, szórakozom ezzel, mert annyira édes, ahogy belevörösödik ezekbe. Szerencsére ő nem legilimentor, mint én, mert akkor pirulósabb emlékeket magáévá tehetne.
- Egyelőre meg - simítok végig az orrnyergén. - Nem látok gondolatokat, csak emlékeket. Persze mivel ilyen kis titokzatos vagy, lássuk csak - behunyom a szemeim, mintha ez kellene hozzá. Kíváncsi vagyok a reakciójára, amikor is tovább kérdez erről.
- Van legilimencia szakkör, egy ideje eléggé elhanyagoltam, pedig tök jó. Harmadikban kezdtem Sárközi bá-nál, de amióta elment nem voltam. Lehet, hogy visszatolom a képem, hogy még jobban megismerhesselek - vigyorgom felemelgetve a szemöldököm, amikor eszembe jut még valami, ami a számára is fontos lehet. - De ha félsz ettől, lehet tanulni okklumenciát, és akkor a legtöbb ilyen támadás ellen tudsz védekezni. Denis Brightmore félék ellen nem is annyira elvetendő az ötlet - az a fiú nem volt egyszerű, azt sem tudom, hogy hol van most, de nagyon keményen tolta a legilimenciát. Közben bekapok még pár falatot, és végig őt nézem. Szándékosan tolom túl ezt is, sosem voltam igazán hivalkodó alkat, de most jól esik a féltékenységek és irigységek keresztüzében létezni valakivel, akit szeretek és ő is szeret engem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Talán rendben van, hogy akkor Masa szakított velem. Igaz, nem volt egyszerű túltennem rajtam, de formált engem végül is. Megköszönni mondjuk sohasem fogom ezt neki, mert eléggé összetörte az én akkor még azt hittem valódi világom. Az ő részéről mindenképpen indokolt volt, és most így visszagondolva, talán már én sem éreztem úgy magam a kapcsolatban, ahogy kellett volna. De az is lehet, hogy csak elhittem, hogy ez a legjobb kapcsolat, ami lehetséges, pedig Babettel szerintem sokkal jobb. Ez köszönhető annak is, hogy idősebbek vagyunk, meg valahogy ő jobban szeret engem, mint Masa szeretett. De lehet, hogy ez a kép csalóka, hiszen ami most van közöttünk, az nagyon intenzív és az emlékek pedig megfakulnak. Az viszont gáz, hogy hasonlítgatom őket egymáshoz, úgyhogy, ha hallotok, akkor bocs mindkettőtöktől. Csak valahogy el kell terelnem a gondolatimat az éppen megcsókolt ajkakról, és jó lenne, ha nem bámulgatnék lejjebb sem. Pedig akárki akármit mond, van mit nézni az én drágámon. És akkor ez még csak a teste, pedig ami odabenn van, az még inkább szeretnivaló. Az, hogy ő mit szeret bennem, még nem tudom, de nekem minden okom meg van rá.
- Hát, már régen volt – vonok vállat könnyedén, mert tényleg igaz, hogy akkor megszenvedtem az egészet, de azóta már a fájdalom emléke is elhalványult, nem beszélve arról, hogy inkább nem akarok visszaemlékezni azokra a dolgokra, amiket fájdalmamban csináltam. Viszont nagyon sokat tanultam belőle, amit egyelőre nem tudok hova tenni, mert ugyanúgy fejest ugrottam a következő szerelembe, ahogy biztosan sokan óva intettek volna. De ha valamit csinálsz, akkor tedd szívvel-lélekkel és most a szívem, lelkem kiteszem ennek az édes lánynak, ha már ő is ezt adja cserébe.
- Persze, hogy tudom, drága – vigyorgok, és nem veszem zokon, nem is értem félre, ahogy ő azt hitte, hogy igen. Azért tudom én, hogy pontosan mit gondol, és esze ágában sincs beszólogatni, vagy ilyesmi. Ha pedig van, akkor azt csak kedvességből, szúrkálódásból tenné, de a jóféle módon. A legilimenciára pedig nagyon aranyosan reagál, imádom, ahogy eltakarja a kezével a homlokát. Nincs nálam kés, hogy felvágjam és turkálni kelljen benne, de ezért már megérte elmondani neki.
- Van ám. Flóribá tartja és igen tehetséges. Azt mondják a többiek – hát igen, mivel még mindig nem toltam be a képem oda, így csak a hallomás maradt. – Nem is baj, jobb azt a srácot minél jobban elkerülni, nem éppen egy jófej. Bár egyszer megszállhatta valami, mert tanított és rendes volt – mosolygok, miközben Babunak újabb ötlete támad.
- Induljunk is. Köszi a figyelmet – hajolok meg sután, hiszem az egyik karomban, már édes égetőn ott van a barátnőm karja, így a mozdulat picit béna lett, de biztosan nagy örömet okoz majd a többiek. Mármint az, hogy végre nyugodtan ehetnek. Aztán hirtelen odafordulok és hosszan, szenvedélyesen megcsókolom Babut.
- Hagyni kell itt nekik valamit desszertre. De… miféle érdekességről beszéltél? – kérdezem, ahogy elindulunk kifelé. Remélem csók lesz benne, az sem baj, ha kicsit több is. Fene, már megint ezen jár az agyam…