32. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Hírek: Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet

Oldalak: « 1 2 ... 12 13 [14] 15 16 ... 20 21 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Boglár Gréta
INAKTÍV


| Detti |
offline
RPG hsz: 50
Összes hsz: 340
Írta: 2017. október 15. 23:39 | Link

Laci

A fiú nem igazán érti eleinte, aztán csak belemegy és felpattan mellém a padra. A kézfejeimmel csapkodok, amíg a képzeletbeli lávafolyam elvonul, aztán páros lábbal leugrom a padlóla (le). Óvatosan kifújom magam, és bólogatni kezdek.
- Azt hiszem, megúsztuk. - nézek körbe és rávigyorgok Lacira.
- Ejha, még valaki, aki benne van a buliban! - hohhóóó, hogy mennyi mindenbe tudnám ezt a kis elsőst bevezetni. Jó lenne, ha valaki vinné itt tovább az efféle örökséget, elvégre ez lesz remélhetőleg az utolsó évem.
- Hát te hogyhogy itt járkálsz kint? Nem félsz a vérszívó prefektáktól? - mutatóujjaimból vámpíragyart igyekszem formálni, aztán megakad az egyik festményen a szemem. Van benne valami... valami... valami... és már megint Lacira nézek, mintha mi sem történ volna. Ma valahogy dinkább vagyok a kelleténél, ezt én is érzem, de betudom az unalom mellékhatásának.
- Jut is eszembe... ismered A Játékot? - villan át a fejemen, ha már estébe fordult odakint az idő és fogjuk rá, hogy mellettem biztonságban van a prefektusoktól.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Csik László
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 5
Összes hsz: 5
Írta: 2017. október 15. 23:56 | Link

Gréti

Fent a padon állva azon tűnődtem,  hogy amikor először láttam Grétit az évnyitón, elég komolynak tűnt, nem gondoltam volna, hogy hozzám hasonló hibbantsággal van megáldva. De hát ki az, akire ez rá van írva ugye...
- Neeeeeem, eddig nem féltem tőlük. - mondtam nevetve, és már már alig bírtam abbahagyni a nevetést, látva milyen szép képet kaptam az ittlevőkről.
- Igazából pont ezért jöttem, hogy találkozzak valakivel, mert már eléggé untam a szobában való kuksolást.
Neeeem sajnos nem ismerem... - mondtam lesütött szemmel.
Már megint egy játék, amiről fogalmam nincs mi az.
Hirtelen hangot hallottam Gréti mögül a folyosó végén, oda is kaptam a fejem. Nem vagyok egy ijedős fajta, de most parázni kezdtem...

Utoljára módosította:Csik László , 2017. október 16. 00:10 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bálint Fruzsina Ingrid
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. október 28. 23:42 | Link

Zsófi
~Esti visszaosonás~
2017.10.28. Éjfél előtt nem sokkal

Tökéletesen idióta vagyok, hogy kockáztatok, de aki nem kockáztat néha, az egy csomó élményt szalaszt el az életéből. Jó, vannak dolgok, amiket nem érdemes kockáztatni, de komolyan, ebben az eldugott kis varázsfaluban, ahol mindig figyelnek a diákokra, mi a nyű bajunk eshet? Legfeljebb egy tört láb, saját hibából, ha valaki olyan extra békés és nyugis, mint én.
A visszatértem után még csöppet a konyhára is belógtam némi elemózsiáért, mert miért ne, és kikuncsorogtam a kedvenc manómtól a kijevi sajtos csirke, a kedvenc kajám receptjét. Szerencsére ez állandó kedvencem, olyan kaja, amit sose tudnék megunni – nem úgy, mint a bundáskenyeret egy hét nonstop zaba után.
Békésen sétálgattam a folyosó felé, épp egy hatalmas almán rágódva, amikor is árnyékot véltem felfedezni, méghozzá emberit. Hoppá, ha szerencsém van, nem prefektus. Ha nincs, akkor az.
Akkor sincs, ha tanár az illető. Most két választásom van. Vagy másik útvonalat választok, és kerülök egy csöppet, vagy pedig szépen elsétálok előtte, hátha nem vesz észre.
Merlinre, ne vegyen észre! Csak ne vegyen észre, vagy ha mégis, legyen jó hangulatban.


Utoljára módosította:Bálint Fruzsina Ingrid, 2017. október 28. 23:43 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Eszterházy Zsófia Johanna
INAKTÍV


SünSünSün
offline
RPG hsz: 26
Összes hsz: 152
Írta: 2017. október 28. 23:59 | Link

Fruzsina

Utálja az éjszakai kódorgást. A mocskos kis senkiháziak nyilván ismerik a kastély összes rejtett zugát és utacskáját, ő pedig nem. Igazándiból mindig tudna értelmesebb elfoglaltságot találni, mint hogy tinihormonoktól fűtött, kilométerhiányos kölyköket vadásszon éjszaka - mondá a maga is kölyök súlycsoportban versenyző rellonos.
Summa summarum, a nyugati szárny esett rá a mai lottóhúzás során: a földszintet már bejárta (úgy-ahogy), különösebb furcsaságot nem tapasztalt, ezért továbbindult az emeletek felé. Egyébként, ha tapasztalna, se nagyon mozdulna meg, kivéve, ha nem rellonos emberrel találkozik. Háza iránti szolidaritásból eddig nagyon okosan elfordult, ha zöld személlyel találkozott, és csak akkor büntetett, ha más házas emberbe ütközött. Részrehajló? Ádehogykéremcsakegypicikéttalán.
- Na és? Hallott valami friss hírt mostanában? Tanár-diák viszony, kirúgnak valakit? Hm? - Az előbb sértette vérig a Banyát, így próbálja megint beszélgetős útra terelni a nagy, fülsértő csendet, de láthatóan a vén satrafa csak szájhúzásra és "Hempf" hangok kiadására méltatja. Még az is zavarta, hogy a lány csak úgy elnyúlt a kanapén jobb dolga nem lévén. Mivel _tényleg_ nincs jobb dolga, mint vagy itt elaludni, vagy továbbmenni. Egyik sem túl ingergazdag tevékenység.
- Jól van, akkor élvezd a szájzárad, vén csoroszlya. Úgysem vagy jó semmi másra, csak a pletykák terjesztésére. - Morogja elégedetlenül maga elé. Kérjen azért bocsánatot, mert őszintén megmondta ennek az álszentnek, hogy egy pletykás senkinek tartja? Haha, nem.
Taptap. A tap-tap rendszerint lépéseket jelent, vagyis kapást. Ough... munka. A Banya bezzeg most csöndben marad, pedig máskor elkezdene replikázni, hogy a másik fél megerősítését kérje az aljas vádak ellen. Most túl sértett hozzá, hogy egy szót is szóljon, ő viszont felül végre a kanapén és a lépések irányába pillant.
- Nocsak-nocsak. Alvajárunk, vagy eltévedtünk, hogy éjszaka kint flangálunk?  - Tűnődő pillantással oldalra dönti a fejét, miközben immár teljesen felült és könyökeit a térdein nyugtatva bámul hetyke testtartással a lány felé. Látásból megismeri az arcát, és tudja, hogy nem látta még a Rellonban, de ennyi. Majd most megismerkednek.
Utoljára módosította:Eszterházy Zsófia Johanna, 2017. október 29. 00:04 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ne rázd a pofonfát, mert szüret lesz belőle!
Bálint Fruzsina Ingrid
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. október 29. 00:16 | Link

Zsófi

Addig, amíg az idősebb lány nem velem volt elfoglalva, az almámat fogyasztottam nagy bőszen, és hallgattam a műsort, amit a banyával rendezett. Ez igen, tiszteletem, hogy vissza mert szájalni a festményalaknak. Komolyan, némelyik néha nekem is az idegeimre ment, pusztán udvariasságból nem próbáltam meg valamilyen ügyes bűbájjal elhallgattatni, mert nem valami szép dolog rongálni az iskola tulajdonát, amit utána ugye többségi esetben mi is használunk, pl. padok.
Ha valaha is erre vetemedtem, azt mindig ceruzával tettem, és úgy, hogy letörölhető legyen utána, amit rámázoltam, hogy más ne a gyerekes pálcikaemberkéimtől undorodva üljön be órára.
A rajtakapásra csak sóhajtottam egyet, min aki elfogadja a sorsát, ami úgy is van, jobb ötlet híján. Minek magyarázkodjak, tök fölösleges, rellonos, és eleve fáradt vagyok, jobb túlesni a dolgon, hogy bezuhanhassak az ágyikómba.
- Egyik se. Sose voltam alvajáró. Arról se tudnék, hogy horkolok-e éjszaka. Kicsit rágcsálhatnékom támadt, kértem néhány szem almát a konyháról – és éjfél táján nem nagyon érdemes már mást enni, egy kis almától viszont csak nem lesz baja az egészségemnek.
A folyosó csendes, senki egy árva mukkot sem hallatott magáról, és ez így elég álmosító, reméltem, hogy elenged a másik, és gyorsan letudjuk ezt az egészet.
- Te nem kérsz? Biztos megéheztél a nagy unatkozásban – kínáltam meg, á, még véletlenül se lefizetés céljából…


Utoljára módosította:Bálint Fruzsina Ingrid, 2017. október 29. 00:28 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Eszterházy Zsófia Johanna
INAKTÍV


SünSünSün
offline
RPG hsz: 26
Összes hsz: 152
Írta: 2017. október 29. 00:27 | Link

Fruzsina

Ahha, tehát csak éhes volt. Rendkívül sok éhes ember szaladgálhat szabadlábon éjt éjjé téve próbálván csillapítani a gyomrukban támadt mardosó érzést egy adag gyomorsavat okozó almával. Hát hogyne. Az, hogy egy almát zabál előtte, semmire sem bizonyíték, maximum alibi.
- Milyen nagylelkűek, hogy még éjfélkor is kiszolgálják a sanyarú sorsú, éhes diákok igényeit. Ezek a manók... Hova is lennénk nélkülük. - Szemernyit sem veszít a tűnődő nézésből, bár tény, hogy a tekintete már sokkal árgusabb, de ez a sötéttől aligha látszik. Feláll a kanapéról, a háttérben a Banya elkezdi hegyezni a fülét, hátha begyűjt valami érdekes infót, vagy csak kielégítik a sértett kis lelkecskéjét némi ingyen műsorral.
- Nem kérek, de a neved, házad és az évfolyamod annál inkább. Szóval? - Előtte áll meg zsebre tett kezekkel, várakozó pillantással. Egy másodpercre sem veszi le a tekintetét a lány szemeiről, szinte zavaróan bámulja.
Ő maga is egy elég zavaró jelenség lehet az ajak- és orrpiercinggel, a kihúzott szemeivel, a sötét ruháival, a fekete hajával... nyomasztó.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ne rázd a pofonfát, mert szüret lesz belőle!
Bálint Fruzsina Ingrid
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. október 29. 00:40 | Link

Zsófi

Hát ez nem nyert. Nem fogom megúszni, amit oly nagyon szeretnék, de ez van, ezt kell szeretni. Vagy nem, de most, hogy már nem korgó gyomorral megyek aludni, sokkal szebb színben játszik a világ. Egy rellonos prefektus meg nem hinném, hogy maga az armageddon lenne.
Nem is a külseje olyan nyomasztó ezen a folyosón, hanem sokkal inkább a pletykás vén banya portréja a háta mögött, és tuti biztos, hogy ki fogja színezni az esetünket, de akkor legközelebb garantáltan nem ússza meg a bosszúhadjáratomat. Pedig nem is vagyok én annyira nagyon bosszúállós típus, kivéve, ha nagyon felhergelnek.
Az ajkaimat lebiggyesztettem a kínálat visszautasítására, pedig ez egy ritka kivételes alkalom, igazán kár lett volna. Úgy kínálja magát ez a szép piros alma, és még csak méreg sincs benne, meg altatóbájital sem, hogy Hófehérkéset lehessen vele játszani. És rendkívül zamatos is.
Nyamm. Dinnye még jobb lett volna, de annak nyáron van sajnos a szezonja, nem ősszel. Viszont amit helyette kér, az kicsikét jóval több, eléggé személyes adathalmaz, de úgy kell nekem, minek sétafikáltam éjnek évadján az almáért, meg a receptért, amit a talárom belső zsebében tároltam. Csak azért is megtanulom egy nyugisabb, nappali alkalommal.
- Jó, de cserébe én is kérném szépen a neved, mert ismerős vagy valahonnét, biztos láttalak már valahol, de nem emlékszem rád – ki tudja, hátha jól jöhet még később, ha emlékszem a nevére, ha felérek a szobába, felírom. – Bálint Fruzsina Ingrid, másodéves vagyok és Eridonos. És már nagyon mennék aludni.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Eszterházy Zsófia Johanna
INAKTÍV


SünSünSün
offline
RPG hsz: 26
Összes hsz: 152
Írta: 2017. október 29. 00:59 | Link

Fruzsina

Nem bizony. Ön a mai lottóhúzáson sajnos nem nyert. Ellentétben Zsófival, aki mindjárt teljesítheti egyébként unalmas kötelességét. Mily felemelő rendes-takaros, a törvény oldalán álló polgárt játszani ebben a miniatúra babaházban, amit iskolának csúfolnak, holott csak egy lelakott javítóintézetnek felel meg a teljesítménye alapján.
- Cserébe? - Mi? Komolyan? Ne már, nincs ez a fruska olyan helyzetben, hogy alkudozni kezdjen. Zsófiát úgy elkezdi rázni a nevetés, hogy kétrét görnyed pár másodpercen belül tőle. Három-négy másodpercig is eltart, mire összeszedi magát, hogy vigyorogva ugyan, de már sokkal normálisabb fejjel nézhessen ismét az éjszakai vándorára.
- Nem vagy abban a helyzetben, hogy bármit is kérj cserébe, és ha eddig volt szuflád kaja után kajtatni, a büntetési procedúrát is ki fogod bírni nyavalygás és pofavágások nélkül. A prefektusaitok nevét egyébként illene tudnotok, tehát a nulladik házi feladatod utánanézni, ki is büntet ma éjjel meg. - Megmondhatná, de a dokumentációban úgyis minden benne lesz, és a büntetés, amit a rövid várakozás alatt kifundált, gyakorlatilag tálcán kínálja majd a lehetőséget a csajnak, hogy első kézből szerezzen információkat.
- Tehát kezdjük a soron kívüli tárgyalásod. A tanúnk maga a Banya, érezd magad megtisztelve. Őszentsége ritkán részesül ekkora kegyben, nem igaz? - Hátranéz az említett kép felé: halálos pillantást váltanak a Banyával.
- Kedves Bálint Fruzsina, örömmel értesítelek róla élőszóban, hogy az éjszakai kijárkálásod miatt egy hetet kapsz rá, hogy a házvezetődnek szerenádot adj este nyolckor a következő egy hét bármely napját kiválasztva. El kell regéld neki verses kivitelezésben, miért nem ajánlott egyetlen diáknak sem takarodó után a hálókörletén kívül tartózkodni, továbbá köszönd meg neki a folyamatos útmutatást is. Nyilvánvalóan nem csinálja valami jól, ha téged egyáltalán nem érdekel a szabályzat. - Csöppet szarkasztikusra sikeredik a félmosolya, de egye fene, ez még belefér.
- Továbbá - Felemeli a kezét, ha netán Fruzsina máris reagálni akarna a hallottakra. - hogy teljes legyen az öröm, Kedves Antalnak, szintén a hét bármely reggelét választva kedved szerint, egy teljes reggeli menüvel kell szolgálnod, valamint egy öleléssel, hogy éreztesd vele, ő a legkedvesebb házvezető-helyettesed, akit valaha hátán hordhatott a Föld. - Utálja Kedves mocskosul szarkasztikus stílusát. Ennyi szívatás bőven belefér.
- Egy hét múlva utánajárok, megcsináltad-e a büntetést. Ha pedig nem, valami sokkal undorítóbbat fogsz kapni, amit személyesen felügyelek majd, hogy elvégezd. Kérdés, óhaj-sóhaj? - Roppant türelmes, szinte dalol a hangja, és úgy érzi, nem is adott túl mocskos büntetést az eridonos fiókának. Abszolút teljesíthető, és csak kicsit megalázó.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ne rázd a pofonfát, mert szüret lesz belőle!
Bálint Fruzsina Ingrid
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. október 29. 15:21 | Link

Zsófi

Milyen kár!
Felvontam a szemöldököm arra, hogy kinevetett. Na, ez nem ér, pedig én csak udvarias és extra kedves voltam! Ez van, egyszer a jó szívem visz a sírba. Meg az éjszakai rágcsálhatnékom.
- A saját prefektusaimat ismerem, személy szerint is, de téged csak látásból. Aj, pedig úgy tudtam a neved… valami E betűs – hiába törtem a buksim, hajnalok hajnalán sehogy se akart eszembe jutni, de majd kicsenem az iratokat másoló bűbájjal a HV-m irodájából – hogy fog örülni nekem. Imádni fog.
Aztán jött is a mini-tárgyaló terem, nem baj, legalább gyakorlok a leendő szakmámhoz, amit szeretnék majd űzni, úgyis jogi terület az, amit első körben megcéloztam.
- Ó, hurrá, de jó nekem – vonogattam a vállam arra, hogy a Banya a tanúnk. – Néhanapján legszívesebben némítóval sújtanám a siralmas pletykák honorálásaként.
A banyanyanya ezúttal rám vetett gyilkos, halálos pillantásokat, amiket nem mulasztottam el viszonozni, édes-kedves, nem éppen jót ígérő félmosolyommal. Az ajkaim széles vigyorra húzódtak a szerenád hallatán, és már éppen válaszoltam volna, hogy a részemről mindenképpen számíthat a végrehajtásra, úgyis unatkoztam egy ideje, amikor folytatta.
- Hogy mi? – először fel se fogtam, amit hallottam. – Mit ártott neked szegény Kedves bácsi, hogy egy hétig bundás kenyér-tea reggelire akarod kényszeríteni?
Semmi mást nem tudok megfőzni jelen pillanatban, talán még a rántotta az, ami tűrhetőre sikeredett. Előre sajnáltam szegény Kedves tanár urat, nem ilyen sorsot érdemelt szegény, hogy az én főztömmel sújtsa egy rellonos prefekta.
- Szegény… te ritka kegyetlen vagy vele, de benne vagyok – az ölelés része még menne is, igaz, nem kicsit nézne nagyot, de a móka kedvéért muszáj. Legalább lesz egy jó hete hölgyeménynek is, kitűnően szórakozhat a performancomon.

Utoljára módosította:Bálint Fruzsina Ingrid, 2017. október 29. 15:26 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rozsos Annamária
Mestertanonc Navine (H), Harmadikos mestertanonc


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2018. február 2. 19:05 | Link

Jonathan Gerhard Van den Bergh


A könyvtárból jön, vagy megy, vagy karizomgyakorlatokat végez, mindenesetre három vastag könyvvel rója álmatagon a folyosót. Nos, igen, mint kiderült, a mesterképzés is ugyanolyan, mint az ugyanabban az iskolában végzett alapképzés, egy apró, de szó szerint súlyos különbséggel: a felsőbb tanulmányok még inkább kifacsarják az agyát (valamint a kitartását, a szorgalmát, az állóképességét és úgy általában véve a lelkesedését). Mert itt nem kell olyasmikkel fárasztania magát, amit nagyon nem szeret (asztrológia, szia!), csak olyanokkal, amik bizonyára okkal szerepelnek a tanrendben, csak ezt az okot a kis-nagy navinés egyelőre nem látja (Életvitel, mi újság?). És itt is áll az az alapelv, hogy az érdekes nevű tantárgyak nem érdekesek (viszont a fordítottja is előfordul, csak nem olyan gyakran). Röviden összefoglalva, a kis-nagy navinés a közepes tehetségével, annál picit nagyobb szorgalmával és elfogadható lelkesedésével éppen nyakig van a tanévben. És ez jól is van így.

Csak minden kicsit fura így a mesterképzés elején még. A régi osztálytársai hol itt vannak, hol ott; új emberekkel került össze, és az mindig kétes kimenetelű; úgy érzi, le van terhelve, pedig bírna kétszer ennyit is; most már sokkal többen vannak a nála fiatalabbak, mint az idősebbek, és amikor az elsősökre néz, úgy érzi, hogy vagy ő, vagy ők, de valaki itt minimum földönkívüli, annyira idegenek egymástól. De oda se neki, majd megszokja. Egyelőre viszont délután négykor edzi a  bicepszeit ezekkel a vastag tankönyvekkel, amiknek még véletlenül se érdekesek a címei, de attól a tartalma még lehet az. Hm, ez csak nem egy metafora az ember külsejéről meg személyiségéről..? Ha igen, akkor nem valami jó.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Jonathan Gerhard Van den Bergh
INAKTÍV


belgian prince
offline
RPG hsz: 113
Összes hsz: 825
Írta: 2018. február 6. 21:56 | Link

- ¤ -
Rozsos Annamária
- ¤ -

Közeleg a vizsgaidőszak, de azt még nem döntöttem el, hogy ez engem mennyire érdekeljen, vagy hagyjon hidegen. Bár lehet, nem kéne még egyszer megbukni. Tavaly megbuktam, azért koptatom megint az első mestertanonc évfolyamot. Több vizsgámra is elfelejtettem bemenni, a másik feléről meg úgy gondoltam, biztos hatnak majd a professzorokra azon elejtett félmondataim, melyek szép jövőt és miegyebet ígértek nekik, ha kedvesek lesznek velem. Hát ez nem jött be.
A szokásos belső konfliktusaimmal dacolva haladok a folyosón határozott lépteimmel. Egészen úgy tűnök, mint akinek kifejezett célja van, nem csak a valahova haladással, de az életével is. A káprázat azonban hamar eloszlok, amint odaérek a Bibircsókos Banya portréja alatt szélesedő kanapéhoz és levetem rá magam. Mintha jogos trónszékemben foglaltam volna helyet. Homlokomat sznte gondterhelten támasztom öklömnek, miközben a karfán könyökölök.
Hamar beúszik a képbe egy okostojás évfolyamtárs. Bár az is lehet, hogy ez a halom könyv egy álca. Ezáltal azt hihetik a tanodabeliek, hogy tanul, készül, mindent belead. Nem is rossz taktika különben. Hiszen, ha ezután rosszul sikerül egy vizsga, a tanár a javítás fölött görnyedve felsóhajthat akár, hogy "dehát annyit készült, adjunk neki pár bíztató pontot!" vagy hasonló.
- Mire kellenek neked azok? - szólok oda neki egészen egyszerűen. Bár tartok tőle, túl sokat látok bele a stratégiai és üzleti képességeibe. Egy navinéstól talán különben sem kéne ilyeneket várni. Ha pedig a borító nem feltétlen tükrözi a könyv tartalmát, akkor a lány főleg gondban van, mert a semmilyen öltözködéséhez meg kisugárzásához meglepően csinos és különleges arc társul.

###
Utoljára módosította:Jonathan Gerhard Van den Bergh, 2018. február 13. 21:35 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A legrellonosabb diák - 2017 ősz/tél
Rozsos Annamária
Mestertanonc Navine (H), Harmadikos mestertanonc


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2018. február 7. 16:05 | Link

Jonathan Gerhard Van den Bergh


Hát, ha az agyát edzi is, vagy legalábbis próbálkozik vele, annál kevesebb ideje jut a fizikai edzésre. Ideje lenne tornászni egyet, aranyom. Na, nem mintha olyan sok lehetőség lenne rá a kastélyban, vagy olyan sok ideje jutna ilyesmire (az utóbbi állítás annyira nyilvánvalóan egy ordas nagy béna kifogás, hogy maga se hiszi el kellőképpen). Ami tény, hogy olyan sokáig nem bírja elcipelgetni azt a nyolcszáz oldalas tankönyvet (van rá öt napja elolvasni,) meg a csak kicsit vékonyabb társait, úgyhogy nyögve lepakolja őket az egyik ablakpárkányra. Éppen nyújtózna egyet, és közben látványosan szenvedne a túlterheltségtől, mikor jól megszólalnak mögötte. Karizma nincs, de összerezzenni azt profin tud.

 - Afenébe.. - fordul meg, és néz vádlóan a csoporttársára, akivel van egy-két órája közösen, és akinek képtelen megjegyezni a nevét. Ez nem kifejezetten személyes - a névmemóriája egy nulla -, de ráadásul nem is kedveli valami nagyon a másikat. Az a tipikus nagyképű, terpeszkedő, lenéző típus. Nagyon udvarias, amitől a kis navinésnak még inkább kijön a kisebbségi komplexusa. A kis navinésnek mindentől ki tud jönni a kisebbségi komplexusa, de akkor is.

 - Önvédelmi fegyvernek. - morogja kelletlenül és ellenségesen, miközben igyekszik minél kisebbnek tűnni. Tudod, a komplexusa. Általában is szokása jellegtelennek tűnni, de többnyire azért ő is igyekszik tőle telhetően udvarias lenni. Most viszont fáradt, az előbb ráhozták a frászt, és nem bírja a másik képét. Plusz, ami azt illeti, ezek a könyvek tényleg nem lennének rosszak önvédelmi célokra. Csak a biztonság esetére.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Jonathan Gerhard Van den Bergh
INAKTÍV


belgian prince
offline
RPG hsz: 113
Összes hsz: 825
Írta: 2018. február 13. 21:55 | Link

- ¤ -
Rozsos Annamária
- ¤ -

Megijeszteni pedig nem állt szándékomban. Ettől függetlenül szórakoztat. Még el is vigyorodok a szitkozódásán. Érdekes, hogy ez ugyanaz a mosolyom, ami oly' sok lányt elalélásra késztet. Na persze, talán nem ezt itt. Bár ki tudja. Mindenesetre szegény arról még nem is tud, hogy a viszontellenségeskedése milyen kitűnő táptalajt biztosít nekem ahhoz, hogy meg se forduljon a fejemben annyiban hagyni a dolgot és leszállni róla.
- Hát igen. Úgy mindenképp nagyobb hasznukat veszed - bólogatok nagy egyetértően, tovább trónolva a kanapén. A következő mondatom az lehetne, hogy "Tanulás helyett menj inkább a konyhába és egyél valamit, az legalább látszik!", azonban szerintem átmegy az üzenet így is. A rákontrázás már túlzás lenne. Márpedig akármennyire szeretem a drámaiságot, azért a jóízlés határait is ismerem. Már ami a stílusos sértegetéseket illeti.
Felemelkedem aztán a helyemről, igazítok galléromon, taláromon és teljesen úgy indulok felé, mintha az imént nem beszóltam volna neki, hanem valami bókot ejtettem volna el. Tartásom egyenes, egyik kezemet úriasan hátam mögé vonom és a navinés mellé érve hanyagul a falnak vetem vállam az ablak mellett, amelynek párkányára könyveit pihentette. Odanyúlok az egyikhez és ujjam végével emelek a kemény borítón, mintha csak egy dobozba kukkantanék. Aztán vissza is engedem.
- De komolyan. Kényelmetlenül fogsz aludni, ha a párnád alá rakod őket - fűzöm tovább kekeckedésemet, olyan nyájasan ejtve szavaimat, mintha komolyan aggódnék azért, hogy a lány elgémberedik az éjjel, miközben reménytelen próbálkozásokat tesz arra, hogy a tudás a tankönyvből a fejébe szálljon valahogy.

###
Utoljára módosította:Jonathan Gerhard Van den Bergh, 2018. február 16. 21:44 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A legrellonosabb diák - 2017 ősz/tél
Rozsos Annamária
Mestertanonc Navine (H), Harmadikos mestertanonc


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2018. február 16. 15:07 | Link

Jonathan Gerhard Van den Bergh


Igen, szép a mosoly, szó se róla, de ha beszólogatós a tulajdonos, akkor oda a sárm is. Mármint, a kis navinés szerint. De ilyen témákban ő nem szakértő.

Mindenesetre a következő beszólásra - mert nyilván van, hát hogyne lenne még egy és még egy - ő maga is villant valamit, ami inkább hasonlít egy fájdalmas szájzárra, mint mosolyra, de erre az elmésségre ennyi telik. És akkor még idejönnek mellé, és úgy nézik meg a könyveit, mintha egy darab különösen színes tartalmú sárcsimbók lenne. Az egy dolog, hogy ő is így érez velük kapcsolatban, de van annyira udvarias, hogy nem mutatja ki. Legalábbis mások előtt nem.

 - Ezeken a szövegeken te sokat gondolkodsz? - néz bele a fiú arcába (hogy lehet valaki ilyen magas, ez illegális) őszintén eltöprengve a kérdésen, mert most komolyan, van a jó riposzt, és van az a beszólás, ami nagyon menőnek hangzik, amíg, hangsúlyozom, amíg, valaki tényleg ki nem mondja. Akkor szimplán csak nevetséges lesz az egész.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Jonathan Gerhard Van den Bergh
INAKTÍV


belgian prince
offline
RPG hsz: 113
Összes hsz: 825
Írta: 2018. február 16. 22:01 | Link

- ¤ -
Rozsos Annamária
- ¤ -

Az a gond, hogy hiába látom rajta, mennyire nem díjazza a szövegemet és hogy mennyire rossz véleménnyel van róla, és hiába ad még hangot is neki kérdés formájában, hiszen ez rólam mind teljesen lepereg. Előbb feltételezem valakiről azt, hogy ostoba, műveletlen, nincs ízlése, elmeháborodott vagy akár vak és süket, mint hogy az én megnyilvánulásaimmal lenne akár minőségbeli, akár bármilyen más gond. A lánynál például elkönyvelem, hogy simán butuska és pimaszkodó. Mindkét tulajdonság vonzó tud lenni a számomra, hisz előbbi esetében lehetek én a sokkal okosabb, utóbbiban pedig lehetőség van a játékra.
- Igen - lököm el magam vállammal a faltól, hogy megfelelő tartással viszonozhassam az arcba nézést, miközben magabiztos mosolyomból mit sem engedek.
- Napok óta tervezgetem, mit fogok mondani, ha legközelebb összefutok egy könyvekkel megrakadott, navinés fruskával - bólogatok, aztán még jobban elvigyorodom és egyszerűen magamhoz ragadom az egyik kötetet. Belelapozok, mintha bármennyire is érdekelne annak tartalma.
- Az eszedbe se jutott, hogy befogd a cipekedésre az egyik házimanót? - nézek fel rá a böngészett sorokról, összevont szemöldökkel. Komolyan nem tudom felfogni, a diáktársaim miért nem élnek azzal a lehetőséggel, hogy használják a számukra biztosított szolgákat. Ha már a bűbájokat nem tudják normálisan alkalmazni.

###
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A legrellonosabb diák - 2017 ősz/tél
Rozsos Annamária
Mestertanonc Navine (H), Harmadikos mestertanonc


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2018. március 2. 11:27 | Link

Jonathan Gerhard Van den Bergh


Pislog kettőt lemondóan, ennél több reakcióra nem érez magában erőt. Persze utána nyilván fitogtatják még itt neki, hogy a másik mekkora menő csávó, a kis navinés a fasorban sincs hozzá képest. A kis navinést ez különösebben nem érdekli. A kis navinés tökéletes időpocsékolásnak tartja ezt a beszélgetést, és, igazából, a másik létezését is anyagpocsékolásnak hiszi. Fölösleges ilyen emberekre pazarolni az energiát, nem? Csak élnek bele a világba, menőnek hiszik magukat, lefárasztanak másokat és arrogánsak. Nyilván, a kis navinés se tesz hozzá semmit az emberi populáció sikeréhez, de legalább ő ezzel tisztában is van. Ja, és nem zavar másokat. Ennyi telik tőle.

(A már nem is olyan kicsi navinés fáradt, és ilyenkor nem felügyeli a gondolatait. Nyilván máskor amellett kardoskodna, hogy igen, az ilyen típusú emberek nehezen tolerálhatóak, és mindenki szeretne időként lekeverni nekik egy pofont meg két gyomrost, de! ők is bizonyára értékes emberek, érző szívvel, tehetséggel, jóindulattal. Késő délután, nehéz könyvekkel, üres hassal viszont még a nagyon navinés kis navinés se hajlandó politikailag korrekten gondolkozni.)

 - Ja, tényleg, te rellonos vagy. - sóhajt fel lemondó fintor keretében, és nyújtja a tenyerét, hogy abba tessék visszahelyezni a könyvet, köszi. - A legtöbben képesek vagyunk alapvető dolgokat segítség nélkül is elvégezni. - a fejében még nem ez a mondatbefejezés szerepelt, de ahhoz még nem elég fáradt, hogy a sokkal természetesebb és vulgárisabb verziót válassza. Még.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Jonathan Gerhard Van den Bergh
INAKTÍV


belgian prince
offline
RPG hsz: 113
Összes hsz: 825
Írta: 2018. március 6. 21:38 | Link

- ¤ -
Rozsos Annamária
- ¤ -

Mikor megállapítja a házamat, olyan jól esik a jelzőmet hallani, hogy derűsen bólintok, kihúzom magam és oda se figyelve visszaadom neki az elorozott könyvet, teljes természetességgel. Rellonos vagyok, ez egyértelmű. Ettől még kedves a bók a lánytól. Merthogy én bóknak tekintek mindenféle hasonló ténymegállapítást magamról. Szeretem, ha lesznoboznak, learisztokratáznak, lejóképűznek, lesármosoznak vagy lebelgáznak. Képes vagyok ilyenkor egészen úgy tenni, mintha mindezen tulajdonságaim az én érdemeim lennének.
Horkantva nevetek egyet, amikor a navinés lányka előáll a képtelen szövegével. Egy részről azt nem értem, hogyan hiheti, hogy az ő önálló cselekedeteik végeredményben elvégzettnek vagy -ne adja Merlin- remekül kivitelezettnek lehetne nevezni; más részről felsejlett előttem egy szórakoztató jelenet, amelyben én készítem el a kávémat magamnak, vagy éppen kimosom valamelyik ruhadarabomat. Egészen nevetséges.
- Mit mondtál, hogy hívnak? - kérdezem jókedvűen, mintha már bemutatkozott volna nekem, pedig biztosan nem. Csak hát különben szokásom olyan semmitmondónak találni néhányak nevét, hogy gyakran megkímélem magam az eszembe vésés fáradtságától. De ezzel a lánnyal túl jól mulatok. Meg kéne jegyezzem magamnak.

###
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A legrellonosabb diák - 2017 ősz/tél
Rozsos Annamária
Mestertanonc Navine (H), Harmadikos mestertanonc


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2018. március 7. 17:51 | Link

Jonathan Gerhard Van den Bergh

Hű, de büszkén kihúzza magát a srác! Ez igazából aranyos, tűnődik el a lány futólag, miközben oda se figyelve rakja a visszakapott könyvet a párkányra. Hogy valaki büszke legyen arra, hogy mondjuk rellonos. Jó, a hollóhátasok tök nyugodtan felvághatnak az eszükkel - és nem is kell őket félteni ilyen tekintetben -, de a kis navinést mindig hidegen hagyta a házkérdés. Valószínűleg azért, mert ő kis navinés. Arra nem érdemes sok szót fecsérelni. Ők a töltelék.

 - Nem is tudom.. - méregeti a srácot a szeme sarkából. Ő az a típus, aki valószínűleg kimondaná minden egyes alkalommal, hogy Annamária, akármilyen hosszú is legyen. Vagy, ne adj' Isten, Rozsos kisasszonynak szólítaná, ami nemcsak nagyon sznob, de borzasztóan is hangzik. De, ha már úgy is a sznobságnál vagyunk - a kis navinésnek általában mindegy, ki hogy hívja, amíg az nem Mária vagy Marika. De ezt a srácot elnézve, úgy szeretné, ha minden alkalommal egy akcentusos Mari, te ezt érted?-del fordulna hozzá. A kis navinés imádná. Mindig jókedvű lenne utána. - Hívhatsz Marinak, hm?

Meg se kérdi, a másikat hogy hívják. Most őszintén, ha eddig nem jegyezte meg, ezután se fogja. Sokkal kényelmesebb Arrogáns Köcs---, bocsánat, Arrogáns Sznobnak hívnia a fejében. Bocs, Jonathan.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Jonathan Gerhard Van den Bergh
INAKTÍV


belgian prince
offline
RPG hsz: 113
Összes hsz: 825
Írta: 2018. március 7. 23:04 | Link

- ¤ -
Rozsos Annamária
- ¤ -

Nem tudja, hogy hívják. Legalábbis nagyon el kell gondolkoznia. Igazából még azt is kinézném belőle, hogy tényleg így van. De inkább azt gyanítom, egyszerűen csak mérlegeli, elárulja-e nekem a becses nevét. Megnyalom a számat, megemelem a szemöldökömet és dobolok kicsit a falon, miközben hanyagul támasztom ott magam. Végül érkezik az ajánlat.
- Mari? - kérdezek vissza szinte hitetlenül.
- Jól van, Mari - megyek bele aztán eléggé gyorsan, ám kezem már újabb könyvért kap. Nemes egyszerűséggel nekiállok kutatni a holmik közt, amiket cipel és az egyik kötetben találok is egy pergament, rajta egy névvel.
- Rozsos Annamá... - kezdem el felolvasni, és bár a hangom az elején még diadalmas, a végére elhal, hiszen egy felismerésre jutok. A navinésre kapom a fejem.
- Te lektor vagy - közlöm vele edictumos feladatkörét. Arcomra még az eddiginél is önelégültebb mosoly kúszik. Visszateszem szépen a párkányra a könyvét, majd elegáns mozdulattal igazítok egyet taláromon.
- Én meg a főszerkesztőd - mutatom be magam egy jelentőségteljes bólintással.
- Jonathan Gerhard Van den Bergh - osztom meg vele nevem, amit különben így kiejtve nem valószínű, hogy felismerne, ha előtte nem közöltem volna vele, ki is vagyok és ezáltal nem azonosíthatná be a már százszor olvasott, de valószínűleg még egyszer sem hallott megszólításomat.

###
Utoljára módosította:Jonathan Gerhard Van den Bergh, 2018. március 10. 20:10 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A legrellonosabb diák - 2017 ősz/tél
Rozsos Annamária
Mestertanonc Navine (H), Harmadikos mestertanonc


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2018. március 8. 15:52 | Link

Jonathan Gerhard Van den Bergh

Igen, ez a Mari tök jó lesz így ezzel a kiejtéssel. Bónusz, hogyha netán, esetleg, véletlenül, hivatkozna rá valamiért, senkinek fogalma se lenne róla, hogy ki is az a Mari. Időnként mintha lenne előnye annak, hogy az ember nevét két másik névből kalapálták össze, majd dobták oda, hogy ennek ez is jó lesz.

Tesz egy rutinmozdulatot, hogy megvédje a könyveit az illetéktelen nézegetéstől, de nem gondolja komolyan, mert ezen a ponton már ő is rájött, hogy tök felesleges. Amúgy is nagyon hisztis dolog lenne azon toporzékolni, hogy belemásznak a könyvtárból frissen kölcsönzött könyveibe. Ha még lenne mit dugdosnia.. de hát nincs. Meg akkor se a Mugli viselkedéselemzés című tankönyvbe kéne rejtenie a dolgait.

Közlik vele, hogy ő lektor. Erre jó emlékeztetni, mert időnként még nem teljesen hiszi el - kivéve persze lapzárta előtt, mikor a nyakába öntik az összes cikket egyszerre, ő meg ott nézi át ugyanazt a mondatot hatszor; és persze megjelenés után simán észrevesz még egy csomó teljesen nyilvánvaló hibát. De azért azt nem hiszi, hogy a srác lenne a főszerkesztője. Annak a típusnak tűnik, akik mindent magukra vállalnak, hogy egy percig nagymenőnek tűnjenek.. na jó, igazából nem tűnik annak a típusnak, de a kis navinés agya nem akarja elhinni, hogy ez az ember lenne itt a főnöke. Ki van zárva.

 - Ó. - nyögi ki, mikor összepárosítja a lehetetlen kiejtést azzal a hosszú névvel, ami az újság főszerkesztője rubrikában szokott lenni, és elfogadja, hogy esetleg egyezhet is a kettő. - Jó tudni. - teszi hozzá elveszetten, mert ő most tényleg megpróbált beszólogatni a főszerkesztőjének? De, szól bele a navinés visszahúzódást nem toleráló fáradt agya és üres hasa, teljes joggal. Nem a kedvesség szobra az emberünk. Szóval, ha mondjuk itt és most kitennék az újságtól, akkor hajrá.  Nem kéne a határidőkön rugóznia. - És, meg vagy velem elégedve? - kérdez vissza könnyedén, mert ha már lúd, akkor legyen olyan kövér, hogy könnyebben vághassa maga alatt vele a fát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Jonathan Gerhard Van den Bergh
INAKTÍV


belgian prince
offline
RPG hsz: 113
Összes hsz: 825
Írta: 2018. március 10. 20:25 | Link

- ¤ -
Rozsos Annamária
- ¤ -

Egyre jobban élvezem a helyzetet és ezt egy percig sem szándékozom titkolni. Azonban nem arról van szó, hogy vérszemet kaptam volna hatalmi pozícióm felismerésétől. Inkább simán a helyemre kerültem. Nekem a parancsolgatás, uralkodás, felsőbbségeskedés a közegem. A legjobb pedig simán hagyni, hogy csináljam.
- Mmm. Nagyjából - felelem kérdésére, bólogatva, számat mérlegelőn lebiggyesztve.
- Akadnak hibák, de nem vészesek - vonok vállat.
- A fejlődés útján vagy - mosolygok tenyérbemászó elnézőséggel. Vállam a falnak vetem, kezem hanyagul zsebembe csúsztatom, lábaimat keresztbe dobom. Végignézek a helyes kis navinésen. Immáron sokadjára.
- Furcsa, hogy a szerkesztőségben eddig nem futottunk össze - állapítom meg, szemöldökömet összevonva mosolygásom közben. A szerkesztői gárda nagy részével azért már találkoztam. Néhányukkalkifejezetten sokszor. De tény, az újság összerakásának érdemi része asztalokon hagyott vagy éppen baglyokkal küldött pergameneken át zajlik.
- Bár a munka végülis így is simán megy - bólogatok.
- De remélem, azért a jövőben többet látjuk egymást - teszem hozzá, szinte már bársonyos hangon. Egy most idetévedő könnyedén hihetné azt, hogy egy udvarlás közepébe csöppent.

###
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A legrellonosabb diák - 2017 ősz/tél
Rozsos Annamária
Mestertanonc Navine (H), Harmadikos mestertanonc


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2018. március 11. 20:07 | Link

Jonathan Gerhard Van den Bergh


Jó. Az jó, ha a főszerkesztője szerint nem akkora katasztrófa, mint amekkorának ő gondolja magát. Egy kicsit megnyugszik, de még inkább viszketni kezd a tenyere egy olyan visszakezes után, amit nyilván sose adna, de ez a tenyérbemászó mosoly nagyon kívánkozik érte. Szóval akkor így kell egyszerre megdicsérni meg lenézni valakit. Ez a Rellonos bizony tud.

 - Igyekszünk. - von vállat, mert tényleg mindenki odateszi magát határidő előtt egy éjszakával. Szóval ha átlagoljuk a hóközi siralmas aktivitást a lapzárta előtti hajtépéses rohangálással, egész jóknak számítanának. Vagy még akkor sem; de ahogy a navinés is mondta, igyekeznek. - Kéne szervezni valami ismerkedős összejövetelt valamikor. - von vállat trehányan, ahogy eszébe jut az ötlet, mert nyilván más is gondolt már erre korábban. Nyilán nem lett belőle semmi, de az általában úgy szokott lenni.

 - De most már legalább tudom a nevedet. - kezdi el összepakolni a könyveit, mert úgy tűnik, mindent megbeszéltek, amit meg kellett. A kis navinés meg éhes és fáradt és nehezek a könyvei, szóval minden baja van. - Hát, vagy legalábbis felismerem. Az a hosszú izé. Milyen is, holland?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Jonathan Gerhard Van den Bergh
INAKTÍV


belgian prince
offline
RPG hsz: 113
Összes hsz: 825
Írta: 2018. március 15. 00:09 | Link

- ¤ -
Rozsos Annamária
- ¤ -

Vitathatatlan, hogy hatalmas fejetlenség uralkodik a szerkesztőségben a lapzárták többsége előtt. Egyszerre jut mindenkinek eszébe, hogy a hónapnak már megint ez a szakasza van. Végülis miért ne lóhalálában készítsék el azt az anyagot, amire különben legalább két teljes hetük lett volna előtte?
- Mmm. Nem rossz ötlet - hümmögök, méltatva a felvetését az összejövetelt illetően. Nem mintha ne gondoltam volna már rá számtalanszor, csak mindig arra jutottam, hogy örülök, ha rá tudom venni a kedves újságíróimat, hogy végezzék a dolgukat, nem hogy még együtt mulatozzunk abban az időben, amikor érdemi munkát is lehetne végezni, ha már adott mindenki hozzá. Nem mondom, talán nőne az összeszedettségük és az elhivatottságuk, ha jobban összekovácsolódnának. Talán egy próbát majd megér.
Szinte horkantva nevetek egyet, mikor megjegyzi, hogy mostmár legalább tudja a nevem. Ez tiszta röhej. Még mindig nem bírtam megszokni, hogy az ittenieknek fogalmuk sincs róla, ki vagyok. Otthon nem hogy nem volt mit tanulni a nevemen, de minden valamira való lány és nem egy fiú füzeteiben ott díszelgett, szívekkel övezve.
- Belga - pontosítok lazán. Végülis egyáltalán nem járt messze.
- Na jól van. Örültem. Viszlát - fogom is rövidre a búcsút, hiszen látom, hogy menni készül, márpedig ritkán engedem, hogy engem hagyjanak ott és ne én hagyjam ott az illetőt. Ellököm vállamat a faltól és hanyag eleganciával tovasétálok, csupán méregdrága parfümöm illata jelzi, hogy itt jártam.

###
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A legrellonosabb diák - 2017 ősz/tél
Tülk Imola
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 39
Összes hsz: 70
Írta: 2018. április 2. 18:33 | Link


Kissé talán túlfűtve és lihegve érkezik meg a folyosón található kanapé elé. Teljes izgalmi állapotban van, és pont úgy cselekszik, ahogy mindig szokott, mikor valami ajándékról, vagy épp csokiról van szó. Most is ez a téma, és meg sem fordul a fejében, hogy esetleg valami nem lehet kerek azzal az ajándékkal, melyet az ágyán talált.
Kissé girbe-gurba írással rótt pár sor az, amiből kikövetkeztethette, hogy ténylegesen neki szánták, nem pedig csak rossz ágyra helyezték az apró csomagot.

"Kedves Molka! Mikor megláttam ezt az édességet, egyből te jutottál az eszembe. A neve az volt, hogy a felszabadulás csokija! Remélem nálad is meghozza azt lelki békét és szabadságot, melyet oly nagyon vársz!"

Aláírás nincs.
Persze miért is lenne?! Az apró figyelmességeket és gesztusokat nem muszáj mindig névvel illetni, azonban akármennyire is furdalja az oldalát a kíváncsiság, édesség iránti vágya győzedelmeskedik. Pedig már a múltkori felejtő bűbájnál is megtanulhatta volna, hogy a dolgok nem véletlenül vannak bizonyos helyeken, és hogy ebben a világban minden szót pont úgy kell érteni, ahogy le van írva, mégis naívan kibontja az apró dobozkát, majd a benne lapuló halovány lila masszával leöntött bonbonok egyikébe jólesően beleharap. Torkát, és bensőjét azonnal elönti a mennyei boldogság. Szájában az édes ízek kavalkádja robbant tüzijátékot, és mit sem törődve a bőszen figyelő banyával, jólesően dől hátra, és adja át magát ennek a fenséges gasztro élménynek.
Utoljára módosította:Tülk Imola, 2018. április 2. 19:03 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lóránt Bence
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Legilimentor, Harmadikos mestertanonc


MT (marha tehetséges)
offline
RPG hsz: 572
Összes hsz: 1785
Írta: 2018. április 2. 18:54 | Link


Mostanában mindenfélén túl vagyok, úgyhogy újabb felfedezésre adom a fejem. Most azonban célom is van, mégpedig a Bibircsókos Banyát keresem. Az egyik felsőbb éves beszélt róla, aki nem más, mint egy festmény. Egy igen pletykás, és mindenféle titkot tudó rajzolat. Az jutott eszembe, hogy esetleg, ha infót cserélünk, akkor én is megtudhatok egy-két pletykát, tippet, ami nekem még jól jöhet. Nem éppen a legnagyobb szabályszegő díjára hajtok, de szeretném, ha lenne pár trükk a tarsolyomban. Még az is lehet, hogy tud olyan termet, ami megindít a szakkör választásban. Kicsit unalmasnak érzem a szüneteket, kevés emberrel ismerkedtem még meg, hogy valamelyik behívjon valahova. Nem sietek, viszont számolom a kanyarokat és folyosókat, a jellegzetességeket figyelem, hogy biztosan jó helyen keressem a vén nőcit. Egy jó háromnegyed órámba és sokszoros eltévedésem után meglelem a folyosót, ahol a páncélok pontosan ugyanakkora távolságra vannak, és egy festmény alatt pihenő, kényelmes kanapé található. Na, meg egy Molka. Már messziről felismerem, hiszen mostanában azért lógtunk együtt, és a középkori kalandot még csak elfelejteni sem tudom, jó móka volt. ~Szomjas vagyok. ~ Döbbent meg a tény, és egy baráti mosollyal üdvözlöm a lányt.
- Helló Molka, hát te? – ennél egyszerűbben és mellébeszélősebben sem tudnám mondani, hogy meglep a jelenléte. Nem bánom ugyan, ha ő is tud meg egyet, s mást, de nem számítottam rá. Az is igaz, hogy eddig vele csak jól jártam, ráadásul csinos is, úgyhogy ha már így alakult, miért ne érezhetném még jobban magam, nemde?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A legjobb postairón a környéken.
Tülk Imola
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 39
Összes hsz: 70
Írta: 2018. április 2. 19:02 | Link


Lágyan hümmögve ízleli a finom csokoládét és a krém kissé nyersebb, kesernyésebb aromáját. Mindig is imádta az édességeket, és hálát adott a sorsnak azért, hogy alkatra az édesanyja alkatát örökölte, aki kellően filigrán, és egyáltalán nem hajlamos a hízásra. Mindig is nyurga volt, amolyan tornász alkatú, kis mellekkel, lapos hassal, szélesebb csípővel. Ő azonban annyiban volt másabb a többi lánynál, hogy míg mindenki nagyobb mellekre vágyott, vagy épp kerekebb fenékre, Molka tökéletesen meg volt barátkozva azzal, amit számára a jó isten adott.
Szemei felpattannak, ahogy meghallja a közelgő lépteket, és arcára kellemes mosoly kúszik mikor felismeri Bencét. Egész régen találkoztak, és be kellett ismernie, hiányolni is kezdte már az elmúlt időszakban a fiú társaságát. Kellemes beszélgetőpartner volt, és talán mert kicsit később ért a koránál, ezért még nem legyintette meg a tini fiúkra jellemző "járjunkegyüttegylánnyal" érzés szele. Ennek pedig Molka igazán örült, hiszen ő maga sem volt még semmi komolyra felkészülve ... és hát Bencével??? A kérdés abszolút zavarba hozta.
- Nahát, Bence! Jó látni! Kérsz csokit? - nyújtja felé a dobozát, majd hellyel kínálja a fiút, hiszen a kanapé egészen nagy, és van hely ott akár öt embernek is, így ők is kényelmesen elférhetnek.
Utoljára módosította:Tülk Imola, 2018. április 2. 19:03 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lóránt Bence
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Legilimentor, Harmadikos mestertanonc


MT (marha tehetséges)
offline
RPG hsz: 572
Összes hsz: 1785
Írta: 2018. április 2. 19:20 | Link


A lány egészen vidámnak tűnt, és ha már ott voltam lehuppanok a kanapéra mellé, ha áll, ha éppen üldögél.
- Látni mindig jó – kacsintok rá, mondjuk ez, a szemüvege láttán már nem tűnik olyan jó poénnak. – Bocs, nem úgy értettem – pedig igazán de, csak éppen nem akarom megbántani az egyik legjobb ismerősömet. Barátomat? Talán azok még nem vagyunk egymásnak, de jó ismerősök már biztos.
- Csoki kell, nagyon kell! – pillantok rá sóvárgó szemekkel, aztán a bonbonokra vándorolnak a szembogaraim. Még a nyelvem is kidugom, nincs más hátra, szeretem a csokit. Az a bonbon pedig igazán ínycsiklandónak tűnik.
- Milyen ízűek? – vannak több ízű bonbonok, és ha lehet válogatni, akkor fogok is. nem vagyok túl finnyás, de én nem vagyok az a fajta, aki a legédesebb falatokat hagyja a végére. Várom a választ, na meg azt, hogy ő felém nyújtsa azt.
- Képzeld, a múltkor beszéltem Lilyvel – aki amúgy Levitás – és ő Oroszországból jött. Verekedniük kellett egymással, miféle iskola az ilyen? – azóta is kiráz a hideg attól, amiket az a lány beszélt. Na, meg a Goulens bájital sem lett a kedvenc főzetem, az is igaz.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A legjobb postairón a környéken.
Tülk Imola
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 39
Összes hsz: 70
Írta: 2018. április 9. 14:14 | Link

- Akkor ez most bók? Mármint tényleg örülsz, hogy találkozunk, vagy ez is csak egy udvariassági formája annak, hogy "ja, amúgy épp nem akartam senkivel sem időt tölteni" érzésnek? - szegezi a fiúnak a kérdést, amit normál esetbe biztos nem tenne meg. Eszébe nem jutna ilyenen gondolkodni, vagy épp ilyet mondani, nem elég bátor ő egy ilyen cselekedethez, és amúgy is, ő az a lány, aki csak kellemesen mosolyogva beletörődik dolgokba, nem szokta feszegetni azokat a bizonyos határokat.
- Hát amit kóstoltam az ilyen folyékony csokis krémmel volt töltve, de mivel csak egy oszlopból ettem, lehet a többi másmilyen... - vonja meg a vállát, majd a fiú felé tolja a dobozt, hogy falatozzon, ha szeretne. Mindeközben pedig valami kellemes bizsergető érzés kezdi melegíteni a derekát, majd ez a finom langyosság az egész lényét beteríti. Eltűnik belőle a görcsösség, helyét pedig valami isteni nyugalom veszi át, és lazaság, melyet még soha nem érzett.
Valahogy minden megváltozott, a világ és ő is.
- Figyelj csak, Bence! Te kedvelsz engem? - szegezi a fiúnak a kérdést, majd kérdő tekintettel néz annak arcába. Eközben válláról lecsúsztatja a pulcsiját, hogy a hófehér ívek láthatóvá váljanak. Melege van, és valami hihetetlen ötlettől vezérelve úgy érzi hatalmas nagy lazaságában tennie kellene valami őrültséget!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lóránt Bence
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Legilimentor, Harmadikos mestertanonc


MT (marha tehetséges)
offline
RPG hsz: 572
Összes hsz: 1785
Írta: 2018. április 9. 15:41 | Link



A viccem nem egészen sül úgy el, ahogy én szeretném, vagy csak Molka nem vevő az ilyesmire. Egy picit elgondolkodom, hogy mit is mondjak neki válaszként, mert nem bóknak szántam, de nem is szemétkedésnek.
- Hát ö – kezdek bele szakszerűen. – Tényleg örülök neked, nem volt bennem olyan gondolat, amit hosszan leírtál – nem is nagyon tudnám visszaidézni, de a lényege az lehetett, hogy valamilyen udvariassági formulával kikerülni az igazságot, asszem.  Amúgy a bírom a lányt, a kaland után főleg, és sokszor eszembe jut. Legtöbbször úgy, hogy mégiscsak jó lenne visszamenni oda, most már, hogy tudjuk hova kerültünk, csak éppen az a bökkenő, hogy gőzöm sincs az odakerülés módjáról. Nem vagyok benne biztos, hogy legközelebb is ott jelennénk meg, így már nagyjából lemondtam róla. Esetleg körbekérdezek majd az Eridonosknál, a szép szemű Nórinál, vagy Vagdaltkánál. A csoki kínálás viszont mindent visz, kiveszek egyet a dobozból. A Molka féle leírása máris összefuttatja a nyálam a számban, szóval be is tolok egyet.
- Azta’, ez nagyon finom! Hol lehet ilyet kapni? – nézek rá, a csinos kis szemüvegén át. Lassan próbálom elrágni, hátha nem fogy el pillanatok alatt, de győz a mohóságom és már el is fogy. Még élvezem a maradék ízt a számban, közben Molka válláról lecsúszik a pulóvere és kikacsint rám a fehér válla. A kérdése viszont váratlanul ér, nem is tudom, hirtelen mit mondjak, szóval megeszek még egy bonbont, mielőtt válaszolnék.
- Hogyne kedvelnélek? Évszázadokkal ezelőtt alapozódott meg a barátságunk – kacsintok rá, majd felnevetek, mert egész murisan találtam ki ezt. Nekem nagyon is tetszik és szerintem neki is. – Miért kérded? – azért kíváncsi vagyok, hogy mi is az, ami ezt a kérdést kiváltotta belőle, hiszen mindig kedves voltam hozzá, és még a háta mögött sem beszéltem ki. Talán ő az egyetlen nem Eridonos haverom, ha szabad egy lányra ilyet mondani.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A legjobb postairón a környéken.
Tülk Imola
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 39
Összes hsz: 70
Írta: 2018. április 9. 15:53 | Link

- Hát jó. - mondja, majd megvonja a vállát, miközben a szájába tol még egy finom csokit. Imádja az édességet, így természetesen ennek sem tud ellenállni. Mint úgy eddig soha egyszer sem, mikor csokiról volt szó. Még az sem tántorítja el ettől, hogy névtelen levelet mellékeltek hozzá, valamint az se, hogy annak idején már volt szerencséje egy ilyen mindent elfelejtő tréfához.
- Fogalmam sincs, kaptam. Az ágyamon volt egy levélkével. Mondjuk nem hinném hogy titkos imádó lenne... hiszen nézz rám. Nem én vagyok az a lány, akiért mindenki rajong. A szemüveges lányok nagy általánosságban nem menők a fiúk körében. Ettől okosnak tűnök, és sajnos minden sorozatban csak azt látni, és az iskolában is, hogy a buta lányok kelendőbbek. - magyaráz lelkesen, lényegében arról, amit gondol. Az már más kérdés, hogy soha nem mondta még ki hangosan a véleményét, most viszont, csak úgy ömlenek belőle a szavak, és ez annyira nagy megkönnyebbüléssel tölti el, hogy mosolyogni támad kedve.
- Ha úgy vesszük akkor igen! - mosolyog a fiúra, és bár benne van a viszonzás iránti vágy, mégsem teszi. Valójában csak nem akar semmi rosszat bevonzzani a fiú életébe, hiszen látta a saját szemével hogyan is táncolt azzal a lánnyal az Eridonos bulin, és belegondolva, lehet hogy ő sem lenne túl boldog, ha idegen lányok traktálnák a pasiját azzal, hogy kedvelik. Mert hát Bence nagy valószínűséggel már egyáltalán nem szingli. Vagy legalább is, biztos eljutottak már egy randiig, vagy csókig, vagy bármi olyan dologig, amire jelen esetben neki egyáltalán nincs lehetősége. És ez igazán irigységgel tölti el. Na nem Bence miatt... vagy hát ezen még sosem gondolkodott... hanem úgy kompletten... hogy másnak minden sikerül, neki meg semmi. De hát ilyen a jelleme, ő az örök lúzer, az okos lány, aki majd tíz év múlva is egyedül lesz a könyveivel és a macskájával, vagy kutyájával.
- Csak kíváncsi voltam, mert úgy tűnt annyira nem örülsz nekem, mikor megláttál. És nem szeretném magam rád erőltetni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 ... 12 13 [14] 15 16 ... 20 21 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet