Rebi
Ezen az őszi napon valahogy sehogy nem akarta kinyitni a könyvet. Első évesként nagyon sokat tanult az első hetekben, hogy már az elején bebizonyitsa másoknak, de főleg magának, hogy milyen fából faragták. De ez a nap más volt. Valahogy hívogatónak tűnt az őszi táj és mivel a többiek is elmentek, így gondolt egy nagyot és felöltözött.
A kastélyból kilépve a friss őszi szellő kezdte borzolni amúgy is kusza haját, bár ennek nem nagyon örült, hiú mivolta miatt eléggé ügyel arra, hogy a minden rendben álljon rajta. A falu felé sétálva csodálta a tájat és azon gondolkozott, vajon hol lehetnek a többiek. Szeretett volna nagyon beilleszkedni és ezért jó lett volna a társaság. Olyan nagy a csend...
Egy játszótérhez ért és már-már el is ment mellette, amikor meglátott egy lányt a hintán. Először habozott egy kicsit, de végül összeszedte magát és elindult felé.
Próbált felnőttként viselkedni, bár nagyon erős késztetést érzett arra, hogy mint egy rossz gyerek rugdossa a lehullott faleveleket.
-Szia! Végre egy ismerős Eridonos. Hogy hogy egyedül? A többieket te sem találod? - kérdezte miközben leült mellé a hintára.