Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Immár hivatalos. Felvételt nyertem a nívós Bagolykő Mágustanodába. Igen magas követleményeknek kellett hozzá megfelelni. Szükséges volt egy bizonyítvány az eddigi tanulmányaimról és az apám bőkezű tandíjbefizetése. Ami aztán mégsem tudott olyan bőkezű lenni, mert nem engedtek többet adni, mint amennyi ténylegesen fedezi a költségeket. Jól mehet nekik. Vagy teljesen bolondok. Akárhogy is, még mindig jobban fogok járni ezzel a hellyel, minthogy szolgamunkát végeztessenek velem valahol.
A vicces nevű kis faluba tart épp a vonatom, ami mellett az iskola található. Azért jöttem, hogy körbenézzek és kitaláljam, akarok-e egy lakást vagy házat bérelni a környéken, vagy megfelelő színvonalúak a kínált szobák a körletekben. Megtehetném, persze, hogy minden nap hazamegyek a hopp-hálózaton át, de nincs hozzá kedvem. Ki akarok szakadni a környezetemből. Változás kell. Sokat utazok, az igaz, de jó lesz huzamosabban létezni és vegyülni valahol.
Hamarosan Magyarországra érünk. Életemben nem jártam még ott. De annyira nem vagyok lázban miatta, hogy az ablakra tapadva ámuljak és bámuljak. Annyira nem, hogy a határ előtt nem sokkal úgy döntök, ledőlök még egy kicsit. A büfékocsiból visszatérek a hálófülkémbe, leveszem utazótaláromat, letolom a cipőmet és így vetem magam az ágyra, ruhástul. Alkarom a homlokomra támasztom és szusszanva lehunyom a szemem.
Azt nem tervezem, hogy elbóbiskolok, de megtörténik. Legalábbis valamiféle alfa állapotba kerülök. Mondjuk eljutnak hozzám a fura zajok, mikor megállunk, de ahhoz nem elegek, hogy kizökkentsenek. Viszont amikor hirtelen rajtam landol valaki, na az igen. Összerezzenek és egyúttal durván fújom ki a levegőt, amit kipréselnek belőlem. Még pedig egy lány. Egy vörös lány. Lássuk be, rosszabbul is járhattam volna. De egyébként jobban is. Már éppen hozzászólnék, mikor féluton rájövök, hogy fogalmam sincs róla, értené-e, amit mondok, így inkább csak megfogom a derekát és elkezdem letolni magamról. Elhiszem, hogy kényelmes vagyok meg hogy szép a fülkém plafonja, de minden jó véget ér egyszer.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Sikerül lenyomnom magamról az ölembe szakadt nőcskét, és éppen ülnék fel, amikor félúton kapok egy hangosan csattanó pofont az arcomra. Magam mellé támasztok, fejem a lendülettől oldalra fordul és így is maradok pár pillanatig. Még van bőr a képén ennek a vörös banyának. Beesik rám, heverészik rajtam egyet és mikor eltávolítanám, még én kapok érte.
Felemelkedem az ágyamról és ránézek. Csinos, csinos, és már nem is harap, de mindez nem menti meg. Felszegem az állam és várok még egy keveset, hátha méltóztatik kinyögni valami bocsánatkérés félét vagy bármit. Ám ahogy látom, erre aztán várhatok. Csípőre teszem a kezem és hitetlenül elvigyorodok. Még fújtatok is hozzá egyet. Ekkor pedig még rátesz egy lapáttal. Vagyis inkább egy üveggel. Iszik. Rájött, hogy szomjas. A legjobbkor. Különben pedig nagyon téved a leányzó, igenis finnyás vagyok. Legalábbis nem iszom akármit és főleg nem akárki után. Ő pedig bizony most egy nagyon nagy akárki a szememben.
Könnyedén lendül a kezem és ütöm ki fogásából a felém nyújtott flaskát. Ha pofozkodunk, pofozkodunk. Örüljön, hogy ezt nem a szép pofiján csattant. Merlinre mondom, ha nem most ébredtem volna és nem félig fekvő, félig ülő helyzetben ér a támadás, visszakézből kapta volna meg, ami jár neki. Engem aztán nagyon nem érdekel, hogy lány.
Miután az üveg nagy koppanással ér földet a küszöbön és már kezd is a padlóra ömleni tartalma, csak visszarakom csípőre a kezem és megemelt szemöldökkel várom, hogy elhordja magát a fülkémből. Persze előbb kérhet sűrűn elnézést is, amilyen nyelven csak tud, meg feltakaríthatja a padlót.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Őnagyságának nincs kedve eltakarodni a szemem elől és mindennek tetejében hagyja a kabinom padlóját az italában fürödni. Szép kis firma. Nekem is a kezem ügyében van a pálcám, de azt lesheti, hogy akár csak egy suhintást teszek azért, hogy eltűntessem a mocskát. Hiába én csaptam ki a kezéből, csak magának köszönheti. De nem mozdul. Csak élvezi a fülkém falának kényelmes támasztékát.
Kilépek a szűk folyosóra és csettintgetni kezdek. Járkál itt fel-alá a hálófülkék környékén egy amolyan szobafiú féle. Fogalmam sincs, a vonatokon hogy hívják őket. Minden esetre csettingetek, mintha ettől varázsütésre itt teremne. Majd itt is fog. Addig meg csak lesajnálóan nézem a vöröskét és továbbra sem szólok hozzá.
Lám, érkezik a személyzet egyik tagja. Némi további csettintgetés után mutogatok neki a feltakarítandó területre. Úgyhogy nyilván érti, mit akarok tőle. Látszik rajta a tétovaság és az, hogy nincs teljesen szokva ilyen feladatok hirtelen ellátáshoz, sem ilyen stílushoz. De jó lesz, ha megszokja. Bólogatva veszi elő a pálcáját, hogy végrehajtsa a tisztítóbűbájt. Részemől közben a csomagomhoz lépek és megszerzem belőle arany pecsétgyűrűmet, az ujjamra húzva. Ez nem csak egy tekintélyes ékszer, ám egyben varázstárgy, amely azt a célt szolgálja, hogy értsem, amit ezek az emberek beszélnek, meg hogy ők is értsenek engem. Igazából jó is lesz, ha mostmár le se veszem igazán az elkövetkezendő években. Legfeljebb alváshoz.
- A hölgynek nem ide szól a jegye - bökök aztán a lazán álldogálló nőcske felé, innentől a srácra bízva, hogy csináljon vele valamit. Én nem fogok vesződni vele.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Összevont szemöldökkel pislogok a lányra, mikor csak így bevallja, hogy potyautaskodik, de nagy sajnálatomra aztán mégsem erről van szó. A szobafiú felvilágosít a helyzetről. A szomorú helyzetről.
- Mindenképpen óhajtom. Ezért még szép, hogy kárpótolni fognak - intek a vöröske felé, amit értelmezhetnénk úgy is, hogy magát a kényszerű átszállás miatt kialakult helyzetet sérelmezem, nem pedig a kabintársam személyét. Azonban szerintem mindannyian tudjuk, hogy mindkettőt ugyanannyira kikérem magamnak és ugyanúgy ez-ként utalok rá.
Magunkra maradunk. A hölgyike már birtokba is veszi a fülkét. Kényelmesen elhelyezkedik a földön. Legalább tudja, hol a helye. Mondjuk padló a folyosón is van, úgyhogy ezt ott is csinálhatná. De nincs kedvem a további huzavonához. Kinézek az ablakon, valami ismertetőjel után kutatva, merre járhatunk. Hamarosan észreveszek egy táblát. Ez már Magyarország lesz. Oké, akkor nem kell túl soká kibírnunk együtt. Egy sóhajjal lököm el magam az ablakkerettől és nézek le a vörösre. Ahogy így végigpásztázom, bizony kiderül róla számomra, hogy nem csak fülke-, de háztársak is leszünk. Nagyszerű.
Az ajtóhoz megyek és ellenőrzöm, rendesen be van-e zárva. Nehogy egy harmadik személy is beessen ide hozzánk, amikor már kettőnknek is ilye szűk ez a hely. Ráfordítom a reteszt, aztán leülök az ágyra és hanyatt dőlök, tovább ejtőzni még. Kezeimet lazán tarkóm alá teszem és a plafont nézve hallgatom a vonat monoton kattogását. Pislogásom felveszi az ütemét, mígnem szemem lehunyva marad.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Még ez a hely a legkevésbé lepukkant a környéken egy ebéd elfogyasztására. Annak a csárdának például a közelébe sem fogok menni, az biztos. Enni viszont kell, én pedig szeretnék valami jót enni egy kellemes helyen. Vagy legalább valami fogyaszthatót egy nem túl elmaradott helyen. Nemrég érkeztem ide és már most kezdem leadni az elvárásaimat. Mi lesz még később?
Felsétálok a lépcsőn, hagyom a festményeket udvariasan biccentgetni nekem, aztán a vendégeket fogadó, rendezett kinézetű varázslóval közlöm, hogy egy személyre kérek asztalt, ablak mellé. Odavezet engem, és mivel ő nem segíti le a talárom, magam akasztom a fogasra. Leülök és csakhamar kapom is a pincértől az étlapot. Az italrendelésem rögtön leadom, ezután pedig elmerülök a nem túl kecsegtető kínálatban. Arcomon lehelletnyi fintorral tanulmányozom a menüt. Ezek a magyar ízek nem állnak túl közel hozzám. Egyik zsírban fürdő hús a másik után. Látom is a szomszéd asztaloknál. Azt hiszem, maradok a sült krumplinál valamilyen hallal. Már intek is a pincérnek és közlöm vele döntésem. Bájosan rámosolygok, de amint tovahalad, az iménti kifejezés már sehol nincs. Semmilyenül, talán kissé reményvesztetten nézek ki az utcára, miközben italomba kortyolok.
Fényévekre van ez a környezet attól, amit odahaza megszoktam. Nem újdonság nekem, hogy vannak ilyen helyek, hiszen gyakran utazom. De más valahol eltölteni pár napot és megint más úgy jönni ide, hogy tudom, hosszú hónapokig leszek itt. Már most azon tépelődöm, lehet, mégse kéne itt laknom a tanulmányaim idejére. Minden nap hazamehetnék. Besétálnék a kandallóba és ennyi. Viszont túlságosan tetszik, hogy ennyire új helyen vagyok, új emberek közt. Az otthoniakat már untam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Igen, nekem is óceániai bennszülöttnek tűnik. Bár ez így nem fogalmazódik meg bennem. Igazából semmi nem képes megfogalmazódni. Csak benyomásszerű vélemények és érzések halmaza tolong bennem, amikor váratlan asztaltársaságom akad, aki már rögtön reklámozza is a hely specialitását. Bár nem vagyok biztos benne, hogy elhiszem neki azt, amiről beszél. Főleg, hogy -ha minden igaz- ő nem is kóstolta. Csak hallotta, hogy így van. Ez aztán a megbízható ajánlás.
- Á, ez... ez pompás - bólogatok udvariasan mosolyogva, aztán körbenézek az étteremben, eléggé segélykérően. Mintha legalábbis a gazdáját keresném, akitől elkóborolt. De nem látom senkin, hogy hozzá tartozna.
- De, tudja, én egy személyre kértem asztalt - közlöm vele, elnéző hanglejtéssel. Már előre fogadva a bocsánatkérését, amiért megzavart engem. Mert nyilvánvalóan ennek kell következnie. Némi sajnálkozásnak és fájó búcsúnak.
- Szóval... - mosolygok tovább, a levegőben hagyott mondatom folytatását már a képzelőerejére bízva. Ezt valószínűleg nem kéne. Dehát durvaság volna egy az egyben elküldeni innen. Én pedig az ilyesmit csak burkoltan csinálom. Hogy lássa, mennyire nem haragszom -pedig teszem-, és mennyire ráér magamra hagyni -noha egyáltalán nem ér rá-, nekiállok megtörölgetni az evőeszközeimet szalvétámmal, előkészülve az ebédemhez.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Annyira van szükségem kéretlen asztaltársaságomra, mint a hátamnak egy púpra. Azonban levakarhatatlannak tűnik. Mivel nincsen kedvem jelenetet rendezni, ezért úgy döntök, hagyom magam, abban a reményben, hogy előbb szabadulok. Talán még szórakoztatni is fog. A királyok se jutnak hozzá ilyen könnyen udvari bolondhoz, mint most én jutottam.
- Boldog születésnapot! - emelem rá bájos mosollyal poharamat, amely ugyan nem alkohollal van töltve, ám a gesztus ettől még gesztus. Iszom egy keveset, és közben érkezik is az ebédem. Bólintok a pincérnek, aki lerakja elém. Természetesen már ránézésre is távol áll ez a krumpli és hal attól a minőségtől, amit a hazámban és főleg a miliőmben megszoktam. De felkészültem erre és elfogadom az itteni körülményeket. Csak az első pár nap, vagy pár hét lesz kissé nehézkes, míg átállok, de jól fogom leplezni.
- Kihez is van szerencsém? - érdeklődöm meg a nevét, miközben kézbe veszem villámat, késemet. Kérdésem egészen úgy hangzik, mintha mondta volna már ő, vagy mintha tudnom kéne, de mégsem tudnom. Hiszen az asztalomhoz is úgy vetette ide magát, mintha ismernénk egymást, vagy mintha érdemes lenne ismernünk egymást. Igazából a jelenetek rendezésével már csak azért is érdemes óvatosnak lenni, mert akármilyen eszementnek és senkiházinak tűnik valaki, könnyen megeshet, hogy befolyásos családból származik, vagy bármilyen szempontból fontos ember. Nem hülyeség kideríteni ezt, mielőtt elzavarnánk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Kezemen díszelgő arany pecsétgyűrűmnek köszönhetően tisztán értem, amit mond, noha magyarul beszél, amit én egyáltalán nem beszélek. Flamandul társalgok vele, amit meg valószínűleg ő nem beszél, mégis tudja, mit közlök vele. Ugyanez a helyzet az orosszal, amit kiejt a száján. Értem, hogy mit kíván a pohárköszönésnél, ám hallom a nyelvváltást. Szóval orosz. Ezt aztán csakhamar a neve is megerősíti.
- Jonathan Gerhard Van den Bergh - fogok vele kezet.
- Csak így Dimitri? - emelem meg sötét szemöldökömet.
- Mint Merlin? Vagy... Voldemort? - hozok elő pár frappáns példát, hasonlóan frappáns és kekeckedő mosollyal az arcomon. Igen, csak így kimondtam a Sötét Nagyúr nevét. Végülis ez már a 21. század. Tény, vacilláltam egy keveset előtte, hiszen sokakat érzékeny érint még mindig, nekem meg semmi kedvem szabadkozni. Jobban mondva elterelni a szót, kikerülve a szabadkozást.
A keresztneve még valóban nem mond semmit nekem. Ettől még lehet ugyanúgy egy alsóbb osztálybeli átlagpolgár, mint valami cári leszármazott, aki ostoba módon az egyszerű életet választotta a fényűzés helyett.
Humorérzéknek nem vagyok híján különben. Már ha humorérzéknek azt nevezzük, hogy valaki érti a viccet. Értem én, csak nem szeretem. Meghallgatom, nevetek rajta, olyan begyakoroltan, hogy már reflexből megy, én magam viszont nem kezdeményezek ilyen tréfákat. A szellemes megjegyzések viszont közel állnak hozzám. Mint annak az imént is tanújelét adtam.
- Mm. Meg lehet enni - hümmögök elnézően, miután magamba diktáltam az első pár falatot. Kifejezetten kegyesnek érzem magam ezzel. Mondjuk azt nem tudom, miből gondolta, hogy nem vagyok nagy véleménnyel az elém lerakott étellel. Legilimentor volna? Nem hiszem. Biztos egy-egy apróbb fintorom árult el. Ezeket nem szoktam visszafogni. Elfér az udvarias mosolyok közt. Nehogy már azt higgyék, hogy tökéletes, amit kaptam. Nem mintha az ebéd végeztével ne közölném a véleményem a pincérrel valamilyen formában. Akár kikéri, akár nem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Erre szokták mondani, hogy az illető vagy hülye vagy halhatatlan. Amikor végre hagynánk egymást békén, kekeckedni kezd velem. Egyszerűen kihívja maga ellen a sorsot. Ezer szerencséje, hogy már félálomban vagyok és éppen csak résnyire nyitom olykor a szemem, hunyorogva nézni meg, mi ütközött az ágyamnak. Azonban a kiváncsiságomat félúton elvesztem és szusszanással rakom vissza a fejem a párnára. Egy-egy engem eltaláló galacsin nyomán meg csak odakapom a kezem eltalált tagjaimhoz, mintha legyet hesegetnék el.
Mélyen szuszogva lebegek álom és ébrenlét határán, hátamon heverészve kényelmesen, mígnem egy jó adag vizet locsolnak az arcomba ébresztés gyanánt. Nyomban felülök és fejemet rázom, arcomat törölgetem. Közben hallom kéretlen kabintársam bejelentését és távozó lépteit.
- Nyomorult kis... - kezdek szitkozódni, de ez hamar áthajlik az orrom alatt morgásba, hiszen már nincs itt, akire az átkaimat szórnám. Sűrűn pislogva tapogatom ki pálcámat és mondok magamra egy szárító búbájt. Amint ezzel megvagyok, mogorva képpel ülök még az ágyon egy kis ideig, majd egy sóhajjal felkelek és összeszedem magam. Felveszem talárom, pogyászomat pedig magam előtt lebegtetve lépek a szűk folyosóra, csaknem az utolsók közt hagyva el a vonatot.
Gyönyörű kezdés ez, mondhatom. Alig várom a folytatást.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Kár kételkednie magában. Nem téved az elképzelésében. Vagyis hát nem annyira. Hiszen nem minden a származás meg a vagyon. Ott vannak még a kapcsolatok is. Sok az olyan egyszerű ember, akiket kiskedvencként tart egy-egy arisztokrata, vagy éppen megbecsülésre tart számot ilyen-olyan tehetsége miatt. Őket sem szabad semmibe venni, a saját érdekemben. Úgyhogy a taktikám az, hogy ha csak nem sértenek meg, vagy bármilyen más oknál fogva nem tartom lehetetlennek, hogy valakivel elbájologjak, akkor inkább megteszem. Ezt élvezheti most az orosz is. Nem úgy, mint az az orosz, aki idefele a vonaton a hálófülkémbe esett és egyúttal rám, mikor pedig próbáltam letolni magamról, felpofozott. Na vele nem voltam kedves. Vörös fruska. Egy ilyen ne várja. De különben így belegondolva, érdekes, hogy mennyi orosz talál meg engem mostanában...
- Biztosan - reagálok a további nevekre egy idegenkedő mosollyal. Elképzelésem sincs, miről beszél és ki ez a Beyoncé meg Bono. Márpedig ha nekem még csak ismerősnek sem ismerős valami, akkor az biztosan mugli dolog. Mint olyanról pedig tudnom sem igazán érdemes.
Elhittem volna a Romanovot. Mindent elhiszek, aminek nem vagyok biztos az ellenkezőjében. Jobb egy olyan helyzet, amiben én vagyok az áldozat egy csalóval szemben, mint egy olyan, ahol egy tényleg befolyásos, köztiszteletben álló illetőt gyanúsítgatok és viselkedek vele rangján alulian. Azonban kétlem, hogy a Krushnic család a felső tízezerbe tartozna. Némileg megkönnyebbülők tehát. Megmaradhatok ennél a mérsékelt udvariasságnál és nem kell a velem szemben ülőt ajnározzam. Nehéz dolgom lenne.
- És mivel foglalkozik, Dimitri? - érdeklődöm tőle, míg vágok egy újabb falatot a halból, amit aztán egy krumpli után szúrok a villámra és emelek ajkaim közé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Az általános ismereteknek az én véleményem és neveltetésem szerint egyáltalán nem része a mugli kultúra. A Beatles nekem csak kitinpáncélosok gyűjtőneve, a dal meg, amit dúdol, valami lagymatag altató. Nincs bennem űr emiatt. Köszönöm, de nem kérek a mugli világból.
Feladja a leckét az orosz rendesen. Most próbáljam meg ebből kibogozni, hogy a hivatását eszik-e vagy isszák. Már ha a hivatásáról beszél. Már ha van egyáltalán munkája. Ha van, akkor vagy lélekgyógyász, vagy tanár, vagy bohóc. Legalábbis ilyen foglalkozások tűnnek fel lelki szemeim előtt, ahogy sorolja, miket csinál. Minden esetre nem tudtam meg sokkal többet. Azt meg nem szeretem.
Elismerőnek szánt mosollyal emelem meg szemöldököm és még bólintok is hozzá, amikor csaknem helyesen mondja a nevem. Értékelem az igyekezetét, azonban erre születni kell vagy elég hosszan Belgiumban élni. De inkább születni. Háborús időkben kémként lepleződne le ezzel a kiejtéssel. Azért tényleg szép tőle.
- Ezidáig a Benelux Államok Mágiaügyi Minisztériumában dolgoztam, most azonban folytatom poilitikai tanulmányaimat. Hamarosan megkezdem mesterképzésem a Bagolykő Mágustanodában - fedem fel ezzel egyúttal azt is, mit keresek ebben a porfészekben. Biztosan felmerült már benne a kérdés. Legalábbis remélem. Egyértelműnek kell lennie, hogy nem vagyok idevalósi, semmilyen szinten.
- Ön mi járatban? - kérdezek rá, neki mi oka itt lenni, hátha ebből esetleg többet megtudok a munkájáról. Vagy bármi másról. Ha már így adódott, hogy társaságom lett, ki akarom hozni belőle, amit lehet. Ki tudja. Közben lassan végzek vacsorámmal.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Jaj, nagyon jópofa. Még hogy BÁMM. Hát ez remek. Legalábbis úgy mosolygok és nevetek, elbűvőlően a fejemet rázva, mintha komolyan ezt gondolnám. Pazar humora van, de tényleg. Hadd higgye, hogy az van neki.
- Mindenképpen - bólogatok a javaslattal kapcsolatos javaslatára, aztán nagyot kortyolok a poharamból. Mivel pedig kifogy, intek a pincérnek, hogy ezt töltse újra. Egész kellemes itt a narancslé.
- Az egyetemiek... - ismétlem el, összevont szemöldökkel.
- A pécsi egyetemiek? - kérdezek rá, tovább puhatolózva, miközben megkapom az újabb pohár italomat, amit már emelek is a számhoz. Hallgató volna, aki a faluba jött lakni? Nem, nem, az imént többek közt azt is mondta, hogy tanít. Tanár lenne az egyetemen? Igen, minden bizonnyal tanár az egyetemen. Lám, mennyire jó, hogy most sem engedtem a modoromból. Mármint lehet, nyers voltam az elején kissé, de azóta szerintem már bőségesen törlesztettem a társalgásunk alatt. Nem igazán rajongtam volna érte, ha megorrol rám valaki, aki a későbbiekben vizsgáztathat. Hiszen lehet, hogy a Mágustanoda után az Egyetemet veszem célba. Vannak ilyen irányű terveim legalábbis.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

remekül hangzik. de itt vagy és ez a lényeg

nem tudom, én is csak most jöttem. minden esetre örömmel látom, hogy te is annyira vagy offline, mint én

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Egy bál olyan esemény, amelyről nyilvánvalóan nem hiányozhatok. Hogy az éppen őszi, karácsonyi, Valentin napi vagy akár végzős, az teljesen mindegy. A lényeg, hogy ki kelljen öltözni. Elegáns, karcsú vonaló talárt, sötét zakót, fehér inget és pezsgőszínű nyakkendőt viselek. Összeállításom az időjáráshoz képest meleg öltözetnek tűnik, azonban hűtőmágiával ellátott. Kellemes viselnem ebben a fülledtségben is. Egy rellonos lánnyal érkeztem. Jó ideig belém karolva vegyül velem, aztán csatlakozik pár barátnőjéhez. Nem is bánom annyira. Úgyis elfelejtettem a nevét.
Látom, Dante nem messze teszi a szépet egy szőkének. Ő az, akit említett már párszor? Valószínű. Alaposan megnézem magamnak a párost és hamar megállapítom, hogy barátom is élt valamilyen praktikus bűbájjal. Egy rellonostól elvárható szerintem az ilyesfajta találékonyság. Amikor találkozik a tekintetünk, emelem felé a poharam, de nem lépek oda hozzájuk. Inkább hagyom magam leszólítani az egyik levitás évfolyamtársam által.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Trófeaterem

Arany, csillogás, dicsőség. Ahol ez ott van, ott nekem is jelen kell lennem. Nem véletlenül teszem újra és újra tiszteletemet a trófaterembe, ahol egyébként szégyenletesen kevesen fordulnak meg. Pedig ez a lényeg. Ez a végső cél. Amire mindenki vágyik. A hírnév, az elismerés. A nagy emberek nevét mindig felvésik valahova. Egy serleg aljára, egy plakettre. Nem feltétlen nagy ember mind, akinek a neve itt díszeleg a vitrinek kincsein, azonban elérni mind elértek valamit: feljegyezték őket. Kiemelték az arctalan tömegből.
Egy sóhajjal kulcsolom hátam mögé a kezeimet és haladok tovább a trófeák sora előtt úrias tartással. Azt tervezgetem, milyen kitüntetésen látnám szívesen a nevemet. Odahaza számtalan különleges helyen ott virít adományozóként, közreműködőként. Az iskolámban úgyszintén, hiszen voltam DÖK elnök, eseményszervező és sok más egyéb. A Van den Bergh birtokról már nem is beszélve, ahol még festmény is megörökít engem. Azonban akkor is kéne itt is valami. Az Edictum főszerkesztőknek jár valamilyen említés ebben a teremben? Ennek kezdek most el utánanézni. Tekintetemmel kutatva haladok vitrinről vitrinre. Lássuk csak! Prefektusok, kvidicsjátékosok, iskolaelsők...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Trófeaterem

Érkezik egy másik szemlélődő. Odapillantok a lányra, aki szerintem háztársam. Azonban ő jóval fiatalabb. Első vagy másodéves lehet. Nem igazán tudom megállapítani, hogy simán csak nézelődni jött, vagy keres is valamit. Ennyire nem figyelek oda rá. Most sokkal jobban foglalkoztat, hogy megtaláljam a nekem szánt helyet a teremben. Azonban sajnos sehol egy DÖK elnöki vagy főszerkesztői serleg. Tudom, hogy az évkönyvekben és más iratokban ott szerepelek majd, azonban nekem most megtetszett, hogy itt virítsak egy trófeán. Mindegy. Nem érdekes. Úgyis elég vegyes az elismert társaság. Nem feltétlen biztos, hogy keverednem kéne velük.
Az aranyoszlopokra vésett bölcsességeket kezdem inkább olvasgatni. Ezekre eleddig nem volt érkezésem. Bár ahogy haladok betűről betűre, meg kell állapítsam, nem vesztettem sokat. Minden esetre letudom őket és igazából úgy döntök, ezzel végeztem is most. De ha már egyszer társaságom akadt...
- Keresel valamit? - érdeklődöm meg a lánytól, odalépve hozzá. Mostmár kezd elég egyértelművé válni, hogy nem egyszerűen csak gyönyörködni tért ide.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Trófeaterem

Nehezen szokom meg azt, ahogy az itteniek rám néznek. Talán nem is vagyok hajlandó megszokni. Odahaza Belgiumban pontosan tudta mindenki, kivel áll szemben és aki nem olvadozott a csodálattól, hogy egy légtérben lehet velem, az legalább megilletődve meg volt. Itt a Bagolyköben meg... rendben, ott csillog némi tetszés a szemükben, ami szólhat a kinézetemnek, a tartásomnak vagy a stílusomnak, ám mégsem az, amiben ezelőtt szinte egész életemben részem volt. Nem gond, kihívásnak fogom fel. Az oktatáson kívüli lecke a politikai karrieremhez. El kell érnem azt az elismerést, ami máskor csak úgy egyszerűen megadatik. Más kérdés, milyen borzalmasan nem kedvemre való ez a gondolat, de ideig-óráig elhiszem magamnak, hogy ez erősíti a jellemem és a kiállásom.
- Talán segíthetek megtalálni - ajánlom magamat elakadt helyzetében. Koránt sem biztos persze, hogy ha kimondja, mit keres, rögtön megmutatom neki, merre leli. De nagyobb eséllyel indulok, mint a legtöbben, tekintve, hányszor átolvastam már a kis táblákat, gravírozásokat, írásokat itt a trófeateremben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Trófeaterem

Veronika Genton. Különös hangzású egy név. Már főleg ami a vezetéknevet illeti. Ennél fogva pedig könnyen megjegyezhető. Legalábbis hamar felsejlik előttem, hogy olvastam már valahol. Hümmögve fordulok vissza a vitrinek felé és sötét szemöldökömet összevonva indulok meg mellettük. Fürkészem az írásokat, próbálva visszaemlékezni, hol is láttam ezt. Genton. Veronika Genton. Beletelik egy-két percbe, de...
- Itt is van - szegem fel fejemet, elégedetten visszatekintve a lányra, miközben hanyag eleganciával intek az üveg mögött lévő kis táblácskára, amin a háztársam által keresett név díszeleg. Ha meg már itt vagyok, jobban szemügyre veszem az itt felsoroltakat. Van egy olyan furcsa érzésem, hogy felháborítóan sok időt bírnék eltölteni a teremben felvonultatott trófeák böngészésével.
- Honnan ismered? - kérdezem a megtalált személyt illetően.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Trófeaterem

Kviddicsesek. Részemről nem játszom. Inkább nézni szeretem. Legalábbis részt venni a nagy felhajtáson, ami a meccsek körül van. Ráadásul, ha nem vagy ott, nem tudod, miről beszélnek az iskolatársaid utána még egy hétig. Annál pedig nem sok rémesebb dolog van, mint nem képben lenni.
- Áh - adom az értés hangját, mikor közli, hogy ez a Veronika Genton a nagynénje. Közben én is fürkészem még a további neveket a környékén.
- Te is kviddicsezel? - érdeklődöm meg tőle. Hiszen ki tudja, talán azért érdekelte ennyire a kiállított plakett, mert maga is hasonló címekre pályázik. Így pedig lebeghet lelki szemei előtt a játék alkalmával egy rokona, akinek már sikerült.
Miközben így állunk a trófeateremben, megint belém hasít az a különös érzés, ami rendre felüti a fejét, mióta itt vagyok a Bagolykőben: nem furcsa itt lennem. Nem úgy értem, hogy Magyarországon. Az egy kicsit furcsa. De maga az iskola intézménye nem. Pedig jó pár évig távol voltam az oktatástól, amíg dolgoztam. Na az viszont idegennek tűnt. Idegennek tőlem. Viszont itt a tanodában minden olyan otthonos. Az elvárások, a viszonyok, a kapcsolatrendszer. Jól érzem magam benne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Trófeaterem

Tudom, a kiállásom engedhet arra következtetni, hogy esetleg kviddicsezek. Ez azonban nincs így. Az úriasabb sportokat részesítem előnyben. Vívás, lovaglás és hasonlók. Noha a kastélyban ezekre nincsen túl sok lehetőségem.
- Nem. Én sem - rázom a fejem finom mosollyal.
- Jonathan Gerhard Van den Bergh - mutatkozom be, kezet fogva vele. A nevemet pedig valószínűleg nem ismerné fel leírva, az alapján, ahogyan kiejtem. Inkább csak a hosszúsága lenne árulkodó. A magyarok is, mint a világon a legtöbbek, inkább angolos némettel mondanák Dzsonátán Gerhárd Fándenbergnek a helyes Jónátan Herhárt Fanden Berh helyett, amit az imént prezentáltam a háztársamnak és ami után néha visszakérdeznek, hogy hogyan szólíthatnak. Mindenre fel vagyok már készülve és teljesen megszoktam a helyzetet.
- Mit gondolsz, a te neved is felvésik majd ide egyszer? - kérdezem, elgondolkozva. Kezemet hanyag eleganciával csúsztatom a kezembe, miközben körbenézek a teremben. Nem teljesen titkolt szándékom megtudni, miben jó a lány. Mit vél az erősségének.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Trófeaterem

Szemöldököm finoman, de annál látványosabban emelkedik meg és el is mosolyodom, miközben bólintok egyet. Úgy van. Az apám neves politikus, a Benelux Államok Nemzetközi Máguskapcsolatokért Felelős Minisztere. Azonban nem csak odahaza ismerik, hanem igazából -rangjához méltóan- nemzetközi szinten. Aki egy kicsit is tájékozott, hallhatatott már róla. Dehát az emberek jó része kicsit sem tájékozott. A háztársam viszont igen. Ez pedig elég kedvemre való.
- Tervek? - kérdezek vissza, csaknem nevetve.
- Nem, nem - rázom a fejem, a vitrineket nézve.
- Aminek meg kell történnie, az megtörténik - vonok vállat, visszatekintve a lányra. Az, hogy a nevem itt szerepeljen, az nem egy cél, amit megpróbálok majd elérni. Nem. Ez olyasmi, ami eleve elrendeltetett és valamiképpen így alakul majd. Ha máshogy nem, esetleg adományozunk egy nagyobb összeget az iskolának és kezdeményezzük, hogy az adományozókról is emlékezzenek itt meg valamiképpen.
A társalgásunkról egy érdekes jelenség tereli el a figyelmemet. Valami történik a teremben. Összevont szemöldökkel pásztázom végig a helyet és figyelem, ahogy néhány vitrin, néhány polc rendeződni kezd. Új, üres helyek bukkannak fel. Egy ideig nem nagyon tudom hová tenni, aztán ráébredek, hogy itt az év vége és hamarosan új nevek kerülnek majd ki ide.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő