Laci
Vasárnap késődélután


Főhősnőnk - tehát én, göndör loknijaimat lóbálva szürcsölgetem a kis energiaitalomat az első emeleti folyosón végighaladva. Mázli, hogy nem kapcsoltak le miatta visszaköltözéskor, nameg, hogy félvér vagyok és az effajta mugli csudaságokat ismerem. Egy újabb korty lehörpintése után megállok az egyik festmény mellett, nézem egy darabig, aztán körbenézek a világításon. A mai nap is eltelt a semmivel és nem sok mindent csináltam. Begyakoroltam félig egy gyógyítóvarázslatot Meccoy profnak, meg átnéztem pár rúnát és gyógykövet, 'oszt ennyi. Szörnyen lassan telik itt az idő a számítógépem nélkül, a telómon meg csak lent, a faluban van egy ponton térerő... de persze sose férek hozzá, a muglibolondok ott ölik egymást azért az egy csíkért, hogy frissítsék a Candy Crusht. Se animék, se sorozatok, csak ezek a poros könyvek és poros kastély... igazából szeretek itt lenni, de unalmamban volt, hogy tényleg azt figyeltem, hogy hullik le az egyik fáról egy levél.
- Egészség! - Emelem a dobozt az egyik festmény felé, aki egy kellemes bort iszogathat a soha ki nem ürülő poharából. Amaz elfintorodik az üdítőm láttán és sznob módjára arrébb fordítja a fejét. Megvonom vállam és tovább indulok a hideg folyosón, jobb sarkamat a bal lábfejem elé helyezve, aztán fordítva és csak így tovább, karjaimmal pedig egyensúlyozva, nehogy aztán itt eldőljek.

Laci
Vasárnap késődélután


Főhősnőnk - tehát én, göndör loknijaimat lóbálva szürcsölgetem a kis energiaitalomat az első emeleti folyosón végighaladva. Mázli, hogy nem kapcsoltak le miatta visszaköltözéskor, nameg, hogy félvér vagyok és az effajta mugli csudaságokat ismerem. Egy újabb korty lehörpintése után megállok az egyik festmény mellett, nézem egy darabig, aztán körbenézek a világításon. A mai nap is eltelt a semmivel és nem sok mindent csináltam. Begyakoroltam félig egy gyógyítóvarázslatot Meccoy profnak, meg átnéztem pár rúnát és gyógykövet, 'oszt ennyi. Szörnyen lassan telik itt az idő a számítógépem nélkül, a telómon meg csak lent, a faluban van egy ponton térerő... de persze sose férek hozzá, a muglibolondok ott ölik egymást azért az egy csíkért, hogy frissítsék a Candy Crusht. Se animék, se sorozatok, csak ezek a poros könyvek és poros kastély... igazából szeretek itt lenni, de unalmamban volt, hogy tényleg azt figyeltem, hogy hullik le az egyik fáról egy levél.
- Egészség! - Emelem a dobozt az egyik festmény felé, aki egy kellemes bort iszogathat a soha ki nem ürülő poharából. Amaz elfintorodik az üdítőm láttán és sznob módjára arrébb fordítja a fejét. Megvonom vállam és tovább indulok a hideg folyosón, jobb sarkamat a bal lábfejem elé helyezve, aztán fordítva és csak így tovább, karjaimmal pedig egyensúlyozva, nehogy aztán itt eldőljek.

Gréti

Ez a hétvége valahogy nagyon gyorsan eltelt. Mintha csak egy perce lett volna, hogy péntek délután tanítás után fellélegezhettem. *végreeeee mehetek lógatni a lábam* Végre mehetek a szabadba egy kicsit, na meg gyakorolni is kellene pár manővert a seprűmön, ha már bevettek a ház csapatába.
Most meg itt ülök a szobámban és arra gondolok, hogy holnap kezdődik megint előlről a mókuskerék. Persze a diáknak csak tanulni kell (mondhatnák a felnőttek), de azért ez annyira mégsem egyszerű...
A szobában elég vegyes a  társaság. Valaki már alszik,  van, aki hétfőre tanul és van olyan is *történetesen jómagam* aki úgy gondolja van még vasárnap felfedeznivaló a kastélyban.
Össze is pakoltam az ágyamon hagyott cukorkák és egyéb finomságok maradványait és elindultam, hátha találkozok valakivel.
És hát aki keres az talál, szokták mondani, össze is futottam egyik Eridonos társammal. - Szia Gréti! Mizujs? - kérdeztem meglepődve, bár igazán pont erre számítottam, hogy lesz valaki a folyosókon...  

Laci

Kacsázós lépteimet egy arra tévedő kastélybéli szellem is végigkíséri, majd mikor megunja, hogy a koncentrálástól nyelvkinyújtós képemet meg a girbegurba lábaim mozdulatait figyelje, tovább libben, én meg folytatom a kis mutatványom. Igazából nem tudom, miért csinálom, hiszen senkisenem látja és ha látnák se foglalkoznának vele. A suliban a kviddicsesek messze bravúrosabb dolgokat csinálnak, mint én itt most, hogy egyenesen tudok így menni. Nagyon jó nekem, ugye. Na de sebaj, hiszen legalább annyiban ki tudom venni a részem, hogy én meg jól megkommentálom a meccsek eseményeit... és nemmellesleg megnézhetek magamnak pár sportos fiút is. Úúú, legközelebb majd bekéretőzöm az öltözőbe és azt mondom, hogy az Edictumba készítek cikket! Zseniális!
Amíg ezt így jól eltervezem, odakint már be is sötétedett és az ablakból csak a Hold fénye vetít be; minden mást a fáklyák világítanak meg. Annyira lefoglaltak a gondolataim, hogy nem is hallottam az elsős fiú lépteit az üres folyosón. A megszólítására felriadok.
- A padló láva!!!! - kiáltom ijedtemben és a közelemben lévő padra nyomban fel is ugrom. Reflex, én kérek elnézést, ha valami megijeszt, csak kiabálok valami véletlenszerűt. De ha már így alakult és ha már lávás játék van, kezeimmel integetek Lacinak, hogy jöjjön gyorsan fel a biztonságot jelentő padra, mielőtt szénné ég az elképzelt forróságban.

Gréti

-Mi mi mivan??? - kérdeztem ijedten. Annyira meglepett a lány reakciója, hogy csak ez a három jól megválasztott szó jött ki belőlem. De mivel elég elborult vagyok az ilyenekhez, belementem és felugrottam mellé a padra. - És most? Meg kell várnunk, amíg eltűnik? -  próbáltam beleélni magam.
Hozzáteszem az elmúlt napokban a tanulás mellett nem nagyon volt részem ilyen vagy bármilyen más mókában, így külön örültem neki, hogy van még egy ilyen őrült személy a kastélyban rajtam kívül.

Laci

A fiú nem igazán érti eleinte, aztán csak belemegy és felpattan mellém a padra. A kézfejeimmel csapkodok, amíg a képzeletbeli lávafolyam elvonul, aztán páros lábbal leugrom a padlóla (le). Óvatosan kifújom magam, és bólogatni kezdek.
- Azt hiszem, megúsztuk. - nézek körbe és rávigyorgok Lacira.
- Ejha, még valaki, aki benne van a buliban! - hohhóóó, hogy mennyi mindenbe tudnám ezt a kis elsőst bevezetni. Jó lenne, ha valaki vinné itt tovább az efféle örökséget, elvégre ez lesz remélhetőleg az utolsó évem.
- Hát te hogyhogy itt járkálsz kint? Nem félsz a vérszívó prefektáktól? - mutatóujjaimból vámpíragyart igyekszem formálni, aztán megakad az egyik festményen a szemem. Van benne valami... valami... valami... és már megint Lacira nézek, mintha mi sem történ volna. Ma valahogy dinkább vagyok a kelleténél, ezt én is érzem, de betudom az unalom mellékhatásának.
- Jut is eszembe... ismered A Játékot? - villan át a fejemen, ha már estébe fordult odakint az idő és fogjuk rá, hogy mellettem biztonságban van a prefektusoktól.

Gréti

Fent a padon állva azon tűnődtem,  hogy amikor először láttam Grétit az évnyitón, elég komolynak tűnt, nem gondoltam volna, hogy hozzám hasonló hibbantsággal van megáldva. De hát ki az, akire ez rá van írva ugye...
- Neeeeeem, eddig nem féltem tőlük. - mondtam nevetve, és már már alig bírtam abbahagyni a nevetést, látva milyen szép képet kaptam az ittlevőkről.
- Igazából pont ezért jöttem, hogy találkozzak valakivel, mert már eléggé untam a szobában való kuksolást.
Neeeem sajnos nem ismerem... - mondtam lesütött szemmel. Már megint egy játék, amiről fogalmam nincs mi az.
Hirtelen hangot hallottam Gréti mögül a folyosó végén, oda is kaptam a fejem. Nem vagyok egy ijedős fajta, de most parázni kezdtem...