38. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Jonathan Gerhard Van den Bergh összes RPG hozzászólása (67 darab)

Oldalak: [1] 2 3 » Le
Jonathan Gerhard Van den Bergh
INAKTÍV


belgian prince
RPG hsz: 113
Összes hsz: 825
Írta: 2017. március 7. 00:18 Ugrás a poszthoz

- ¤ -
Sonja Ainsworth
- ¤ -

Immár hivatalos. Felvételt nyertem a nívós Bagolykő Mágustanodába. Igen magas követleményeknek kellett hozzá megfelelni. Szükséges volt egy bizonyítvány az eddigi tanulmányaimról és az apám bőkezű tandíjbefizetése. Ami aztán mégsem tudott olyan bőkezű lenni, mert nem engedtek többet adni, mint amennyi ténylegesen fedezi a költségeket. Jól mehet nekik. Vagy teljesen bolondok. Akárhogy is, még mindig jobban fogok járni ezzel a hellyel, minthogy szolgamunkát végeztessenek velem valahol.
A vicces nevű kis faluba tart épp a vonatom, ami mellett az iskola található. Azért jöttem, hogy körbenézzek és kitaláljam, akarok-e egy lakást vagy házat bérelni a környéken, vagy megfelelő színvonalúak a kínált szobák a körletekben. Megtehetném, persze, hogy minden nap hazamegyek a hopp-hálózaton át, de nincs hozzá kedvem. Ki akarok szakadni a környezetemből. Változás kell. Sokat utazok, az igaz, de jó lesz huzamosabban létezni és vegyülni valahol.
Hamarosan Magyarországra érünk. Életemben nem jártam még ott. De annyira nem vagyok lázban miatta, hogy az ablakra tapadva ámuljak és bámuljak. Annyira nem, hogy a határ előtt nem sokkal úgy döntök, ledőlök még egy kicsit. A büfékocsiból visszatérek a hálófülkémbe, leveszem utazótaláromat, letolom a cipőmet és így vetem magam az ágyra, ruhástul. Alkarom a homlokomra támasztom és szusszanva lehunyom a szemem.
Azt nem tervezem, hogy elbóbiskolok, de megtörténik. Legalábbis valamiféle alfa állapotba kerülök. Mondjuk eljutnak hozzám a fura zajok, mikor megállunk, de ahhoz nem elegek, hogy kizökkentsenek. Viszont amikor hirtelen rajtam landol valaki, na az igen. Összerezzenek és egyúttal durván fújom ki a levegőt, amit kipréselnek belőlem. Még pedig egy lány. Egy vörös lány. Lássuk be, rosszabbul is járhattam volna. De egyébként jobban is. Már éppen hozzászólnék, mikor féluton rájövök, hogy fogalmam sincs róla, értené-e, amit mondok, így inkább csak megfogom a derekát és elkezdem letolni magamról. Elhiszem, hogy kényelmes vagyok meg hogy szép a fülkém plafonja, de minden jó véget ér egyszer.
Jonathan Gerhard Van den Bergh
INAKTÍV


belgian prince
RPG hsz: 113
Összes hsz: 825
Írta: 2017. március 12. 23:23 Ugrás a poszthoz

- ¤ -
Sonja Ainsworth
- ¤ -

Sikerül lenyomnom magamról az ölembe szakadt nőcskét, és éppen ülnék fel, amikor félúton kapok egy hangosan csattanó pofont az arcomra. Magam mellé támasztok, fejem a lendülettől oldalra fordul és így is maradok pár pillanatig. Még van bőr a képén ennek a vörös banyának. Beesik rám, heverészik rajtam egyet és mikor eltávolítanám, még én kapok érte.
Felemelkedem az ágyamról és ránézek. Csinos, csinos, és már nem is harap, de mindez nem menti meg. Felszegem az állam és várok még egy keveset, hátha méltóztatik kinyögni valami bocsánatkérés félét vagy bármit. Ám ahogy látom, erre aztán várhatok. Csípőre teszem a kezem és hitetlenül elvigyorodok. Még fújtatok is hozzá egyet. Ekkor pedig még rátesz egy lapáttal. Vagyis inkább egy üveggel. Iszik. Rájött, hogy szomjas. A legjobbkor. Különben pedig nagyon téved a leányzó, igenis finnyás vagyok. Legalábbis nem iszom akármit és főleg nem akárki után. Ő pedig bizony most egy nagyon nagy akárki a szememben.
Könnyedén lendül a kezem és ütöm ki fogásából a felém nyújtott flaskát. Ha pofozkodunk, pofozkodunk. Örüljön, hogy ezt nem a szép pofiján csattant. Merlinre mondom, ha nem most ébredtem volna és nem félig fekvő, félig ülő helyzetben ér a támadás, visszakézből kapta volna meg, ami jár neki. Engem aztán nagyon nem érdekel, hogy lány.
Miután az üveg nagy koppanással ér földet a küszöbön és már kezd is a padlóra ömleni tartalma, csak visszarakom csípőre a kezem és megemelt szemöldökkel várom, hogy elhordja magát a fülkémből. Persze előbb kérhet sűrűn elnézést is, amilyen nyelven csak tud, meg feltakaríthatja a padlót.
Jonathan Gerhard Van den Bergh
INAKTÍV


belgian prince
RPG hsz: 113
Összes hsz: 825
Írta: 2017. március 13. 00:26 Ugrás a poszthoz

- ¤ -
Sonja Ainsworth
- ¤ -

Őnagyságának nincs kedve eltakarodni a szemem elől és mindennek tetejében hagyja a kabinom padlóját az italában fürödni. Szép kis firma. Nekem is a kezem ügyében van a pálcám, de azt lesheti, hogy akár csak egy suhintást teszek azért, hogy eltűntessem a mocskát. Hiába én csaptam ki a kezéből, csak magának köszönheti. De nem mozdul. Csak élvezi a fülkém falának kényelmes támasztékát.
Kilépek a szűk folyosóra és csettintgetni kezdek. Járkál itt fel-alá a hálófülkék környékén egy amolyan szobafiú féle. Fogalmam sincs, a vonatokon hogy hívják őket. Minden esetre csettingetek, mintha ettől varázsütésre itt teremne. Majd itt is fog. Addig meg csak lesajnálóan nézem a vöröskét és továbbra sem szólok hozzá.
Lám, érkezik a személyzet egyik tagja. Némi további csettintgetés után mutogatok neki a feltakarítandó területre. Úgyhogy nyilván érti, mit akarok tőle. Látszik rajta a tétovaság és az, hogy nincs teljesen szokva ilyen feladatok hirtelen ellátáshoz, sem ilyen stílushoz. De jó lesz, ha megszokja. Bólogatva veszi elő a pálcáját, hogy végrehajtsa a tisztítóbűbájt. Részemől közben a csomagomhoz lépek és megszerzem belőle arany pecsétgyűrűmet, az ujjamra húzva. Ez nem csak egy tekintélyes ékszer, ám egyben varázstárgy, amely azt a célt szolgálja, hogy értsem, amit ezek az emberek beszélnek, meg hogy ők is értsenek engem. Igazából jó is lesz, ha mostmár le se veszem igazán az elkövetkezendő években. Legfeljebb alváshoz.
- A hölgynek nem ide szól a jegye - bökök aztán a lazán álldogálló nőcske felé, innentől a srácra bízva, hogy csináljon vele valamit. Én nem fogok vesződni vele.

###
Jonathan Gerhard Van den Bergh
INAKTÍV


belgian prince
RPG hsz: 113
Összes hsz: 825
Írta: 2017. március 13. 01:10 Ugrás a poszthoz

- ¤ -
Sonja Ainsworth
- ¤ -

Összevont szemöldökkel pislogok a lányra, mikor csak így bevallja, hogy potyautaskodik, de nagy sajnálatomra aztán mégsem erről van szó. A szobafiú felvilágosít a helyzetről. A szomorú helyzetről.
- Mindenképpen óhajtom. Ezért még szép, hogy kárpótolni fognak - intek a vöröske felé, amit értelmezhetnénk úgy is, hogy magát a kényszerű átszállás miatt kialakult helyzetet sérelmezem, nem pedig a kabintársam személyét. Azonban szerintem mindannyian tudjuk, hogy mindkettőt ugyanannyira kikérem magamnak és ugyanúgy ez-ként utalok rá.
Magunkra maradunk. A hölgyike már birtokba is veszi a fülkét. Kényelmesen elhelyezkedik a földön. Legalább tudja, hol a helye. Mondjuk padló a folyosón is van, úgyhogy ezt ott is csinálhatná. De nincs kedvem a további huzavonához. Kinézek az ablakon, valami ismertetőjel után kutatva, merre járhatunk. Hamarosan észreveszek egy táblát. Ez már Magyarország lesz. Oké, akkor nem kell túl soká kibírnunk együtt. Egy sóhajjal lököm el magam az ablakkerettől és nézek le a vörösre. Ahogy így végigpásztázom, bizony kiderül róla számomra, hogy nem csak fülke-, de háztársak is leszünk. Nagyszerű.
Az ajtóhoz megyek és ellenőrzöm, rendesen be van-e zárva. Nehogy egy harmadik személy is beessen ide hozzánk, amikor már kettőnknek is ilye szűk ez a hely. Ráfordítom a reteszt, aztán leülök az ágyra és hanyatt dőlök, tovább ejtőzni még. Kezeimet lazán tarkóm alá teszem és a plafont nézve hallgatom a vonat monoton kattogását. Pislogásom felveszi az ütemét, mígnem szemem lehunyva marad.
Jonathan Gerhard Van den Bergh
INAKTÍV


belgian prince
RPG hsz: 113
Összes hsz: 825
Írta: 2017. március 13. 01:29 Ugrás a poszthoz

-  ×  -
Krushnic Dimitri
-  ×  -

Még ez a hely a legkevésbé lepukkant a környéken egy ebéd elfogyasztására. Annak a csárdának például a közelébe sem fogok menni, az biztos. Enni viszont kell, én pedig szeretnék valami jót enni egy kellemes helyen. Vagy legalább valami fogyaszthatót egy nem túl elmaradott helyen. Nemrég érkeztem ide és már most kezdem leadni az elvárásaimat. Mi lesz még később?
Felsétálok a lépcsőn, hagyom a festményeket udvariasan biccentgetni nekem, aztán a vendégeket fogadó, rendezett kinézetű varázslóval közlöm, hogy egy személyre kérek asztalt, ablak mellé. Odavezet engem, és mivel ő nem segíti le a talárom, magam akasztom a fogasra. Leülök és csakhamar kapom is a pincértől az étlapot. Az italrendelésem rögtön leadom, ezután pedig elmerülök a nem túl kecsegtető kínálatban. Arcomon lehelletnyi fintorral tanulmányozom a menüt. Ezek a magyar ízek nem állnak túl közel hozzám. Egyik zsírban fürdő hús a másik után. Látom is a szomszéd asztaloknál. Azt hiszem, maradok a sült krumplinál valamilyen hallal. Már intek is a pincérnek és közlöm vele döntésem. Bájosan rámosolygok, de amint tovahalad, az iménti kifejezés már sehol nincs. Semmilyenül, talán kissé reményvesztetten nézek ki az utcára, miközben italomba kortyolok.
Fényévekre van ez a környezet attól, amit odahaza megszoktam. Nem újdonság nekem, hogy vannak ilyen helyek, hiszen gyakran utazom. De más valahol eltölteni pár napot és megint más úgy jönni ide, hogy tudom, hosszú hónapokig leszek itt. Már most azon tépelődöm, lehet, mégse kéne itt laknom a tanulmányaim idejére. Minden nap hazamehetnék. Besétálnék a kandallóba és ennyi. Viszont túlságosan tetszik, hogy ennyire új helyen vagyok, új emberek közt. Az otthoniakat már untam.

###
Jonathan Gerhard Van den Bergh
INAKTÍV


belgian prince
RPG hsz: 113
Összes hsz: 825
Írta: 2017. március 21. 21:36 Ugrás a poszthoz

-  ×  -
Krushnic Dimitri
-  ×  -

Igen, nekem is óceániai bennszülöttnek tűnik. Bár ez így nem fogalmazódik meg bennem. Igazából semmi nem képes megfogalmazódni. Csak benyomásszerű vélemények és érzések halmaza tolong bennem, amikor váratlan asztaltársaságom akad, aki már rögtön reklámozza is a hely specialitását. Bár nem vagyok biztos benne, hogy elhiszem neki azt, amiről beszél. Főleg, hogy -ha minden igaz- ő nem is kóstolta. Csak hallotta, hogy így van. Ez aztán a megbízható ajánlás.
- Á, ez... ez pompás - bólogatok udvariasan mosolyogva, aztán körbenézek az étteremben, eléggé segélykérően. Mintha legalábbis a gazdáját keresném, akitől elkóborolt. De nem látom senkin, hogy hozzá tartozna.
- De, tudja, én egy személyre kértem asztalt - közlöm vele, elnéző hanglejtéssel. Már előre fogadva a bocsánatkérését, amiért megzavart engem. Mert nyilvánvalóan ennek kell következnie. Némi sajnálkozásnak és fájó búcsúnak.
- Szóval... - mosolygok tovább, a levegőben hagyott mondatom folytatását már a képzelőerejére bízva. Ezt valószínűleg nem kéne. Dehát durvaság volna egy az egyben elküldeni innen. Én pedig az ilyesmit csak burkoltan csinálom. Hogy lássa, mennyire nem haragszom -pedig teszem-, és mennyire ráér magamra hagyni -noha egyáltalán nem ér rá-, nekiállok megtörölgetni az evőeszközeimet szalvétámmal, előkészülve az ebédemhez.

###
Utoljára módosította:Jonathan Gerhard Van den Bergh, 2017. március 23. 20:25
Jonathan Gerhard Van den Bergh
INAKTÍV


belgian prince
RPG hsz: 113
Összes hsz: 825
Írta: 2017. március 23. 20:50 Ugrás a poszthoz

-  ×  -
Krushnic Dimitri
-  ×  -

Annyira van szükségem kéretlen asztaltársaságomra, mint a hátamnak egy púpra. Azonban levakarhatatlannak tűnik. Mivel nincsen kedvem jelenetet rendezni, ezért úgy döntök, hagyom magam, abban a reményben, hogy előbb szabadulok. Talán még szórakoztatni is fog. A királyok se jutnak hozzá ilyen könnyen udvari bolondhoz, mint most én jutottam.
- Boldog születésnapot! - emelem rá bájos mosollyal poharamat, amely ugyan nem alkohollal van töltve, ám a gesztus ettől még gesztus. Iszom egy keveset, és közben érkezik is az ebédem. Bólintok a pincérnek, aki lerakja elém. Természetesen már ránézésre is távol áll ez a krumpli és hal attól a minőségtől, amit a hazámban és főleg a miliőmben megszoktam. De felkészültem erre és elfogadom az itteni körülményeket. Csak az első pár nap, vagy pár hét lesz kissé nehézkes, míg átállok, de jól fogom leplezni.
- Kihez is van szerencsém? - érdeklődöm meg a nevét, miközben kézbe veszem villámat, késemet. Kérdésem egészen úgy hangzik, mintha mondta volna már ő, vagy mintha tudnom kéne, de mégsem tudnom. Hiszen az asztalomhoz is úgy vetette ide magát, mintha ismernénk egymást, vagy mintha érdemes lenne ismernünk egymást. Igazából a jelenetek rendezésével már csak azért is érdemes óvatosnak lenni, mert akármilyen eszementnek és senkiházinak tűnik valaki, könnyen megeshet, hogy befolyásos családból származik, vagy bármilyen szempontból fontos ember. Nem hülyeség kideríteni ezt, mielőtt elzavarnánk.

###
Jonathan Gerhard Van den Bergh
INAKTÍV


belgian prince
RPG hsz: 113
Összes hsz: 825
Írta: 2017. március 26. 10:38 Ugrás a poszthoz

-  ×  -
Krushnic Dimitri
-  ×  -

Kezemen díszelgő arany pecsétgyűrűmnek köszönhetően tisztán értem, amit mond, noha magyarul beszél, amit én egyáltalán nem beszélek. Flamandul társalgok vele, amit meg valószínűleg ő nem beszél, mégis tudja, mit közlök vele. Ugyanez a helyzet az orosszal, amit kiejt a száján. Értem, hogy mit kíván a pohárköszönésnél, ám hallom a nyelvváltást. Szóval orosz. Ezt aztán csakhamar a neve is megerősíti.
- Jonathan Gerhard Van den Bergh - fogok vele kezet.
- Csak így Dimitri? - emelem meg sötét szemöldökömet.
- Mint Merlin? Vagy... Voldemort? - hozok elő pár frappáns példát, hasonlóan frappáns és kekeckedő mosollyal az arcomon. Igen, csak így kimondtam a Sötét Nagyúr nevét. Végülis ez már a 21. század. Tény, vacilláltam egy keveset előtte, hiszen sokakat érzékeny érint még mindig, nekem meg semmi kedvem szabadkozni. Jobban mondva elterelni a szót, kikerülve a szabadkozást.
A keresztneve még valóban nem mond semmit nekem. Ettől még lehet ugyanúgy egy alsóbb osztálybeli átlagpolgár, mint valami cári leszármazott, aki ostoba módon az egyszerű életet választotta a fényűzés helyett.
Humorérzéknek nem vagyok híján különben. Már ha humorérzéknek azt nevezzük, hogy valaki érti a viccet. Értem én, csak nem szeretem. Meghallgatom, nevetek rajta, olyan begyakoroltan, hogy már reflexből megy, én magam viszont nem kezdeményezek ilyen tréfákat. A szellemes megjegyzések viszont közel állnak hozzám. Mint annak az imént is tanújelét adtam.
- Mm. Meg lehet enni - hümmögök elnézően, miután magamba diktáltam az első pár falatot. Kifejezetten kegyesnek érzem magam ezzel. Mondjuk azt nem tudom, miből gondolta, hogy nem vagyok nagy véleménnyel az elém lerakott étellel. Legilimentor volna? Nem hiszem. Biztos egy-egy apróbb fintorom árult el. Ezeket nem szoktam visszafogni. Elfér az udvarias mosolyok közt. Nehogy már azt higgyék, hogy tökéletes, amit kaptam. Nem mintha az ebéd végeztével ne közölném a véleményem a pincérrel valamilyen formában. Akár kikéri, akár nem.

###
Jonathan Gerhard Van den Bergh
INAKTÍV


belgian prince
RPG hsz: 113
Összes hsz: 825
Írta: 2017. március 28. 11:48 Ugrás a poszthoz

- S -
Sonja Ainsworth
- S -

Erre szokták mondani, hogy az illető vagy hülye vagy halhatatlan. Amikor végre hagynánk egymást békén, kekeckedni kezd velem. Egyszerűen kihívja maga ellen a sorsot. Ezer szerencséje, hogy már félálomban vagyok és éppen csak résnyire nyitom olykor a szemem, hunyorogva nézni meg, mi ütközött az ágyamnak. Azonban a kiváncsiságomat félúton elvesztem és szusszanással rakom vissza a fejem a párnára. Egy-egy engem eltaláló galacsin nyomán meg csak odakapom a kezem eltalált tagjaimhoz, mintha legyet hesegetnék el.
Mélyen szuszogva lebegek álom és ébrenlét határán, hátamon heverészve kényelmesen, mígnem egy jó adag vizet locsolnak az arcomba ébresztés gyanánt. Nyomban felülök és fejemet rázom, arcomat törölgetem. Közben hallom kéretlen kabintársam bejelentését és távozó lépteit.
- Nyomorult kis... - kezdek szitkozódni, de ez hamar áthajlik az orrom alatt morgásba, hiszen már nincs itt, akire az átkaimat szórnám. Sűrűn pislogva tapogatom ki pálcámat és mondok magamra egy szárító búbájt. Amint ezzel megvagyok, mogorva képpel ülök még az ágyon egy kis ideig, majd egy sóhajjal felkelek és összeszedem magam. Felveszem talárom, pogyászomat pedig magam előtt lebegtetve lépek a szűk folyosóra, csaknem az utolsók közt hagyva el a vonatot.
Gyönyörű kezdés ez, mondhatom. Alig várom a folytatást.

###
Jonathan Gerhard Van den Bergh
INAKTÍV


belgian prince
RPG hsz: 113
Összes hsz: 825
Írta: 2017. március 30. 13:54 Ugrás a poszthoz

-  D  -
Krushnic Dimitri
-  D  -

Kár kételkednie magában. Nem téved az elképzelésében. Vagyis hát nem annyira. Hiszen nem minden a származás meg a vagyon. Ott vannak még a kapcsolatok is. Sok az olyan egyszerű ember, akiket kiskedvencként tart egy-egy arisztokrata, vagy éppen megbecsülésre tart számot ilyen-olyan tehetsége miatt. Őket sem szabad semmibe venni, a saját érdekemben. Úgyhogy a taktikám az, hogy ha csak nem sértenek meg, vagy bármilyen más oknál fogva nem tartom lehetetlennek, hogy valakivel elbájologjak, akkor inkább megteszem. Ezt élvezheti most az orosz is. Nem úgy, mint az az orosz, aki idefele a vonaton a hálófülkémbe esett és egyúttal rám, mikor pedig próbáltam letolni magamról, felpofozott. Na vele nem voltam kedves. Vörös fruska. Egy ilyen ne várja. De különben így belegondolva, érdekes, hogy mennyi orosz talál meg engem mostanában...
- Biztosan - reagálok a további nevekre egy idegenkedő mosollyal. Elképzelésem sincs, miről beszél és ki ez a Beyoncé meg Bono. Márpedig ha nekem még csak ismerősnek sem ismerős valami, akkor az biztosan mugli dolog. Mint olyanról pedig tudnom sem igazán érdemes.
Elhittem volna a Romanovot. Mindent elhiszek, aminek nem vagyok biztos az ellenkezőjében. Jobb egy olyan helyzet, amiben én vagyok az áldozat egy csalóval szemben, mint egy olyan, ahol egy tényleg befolyásos, köztiszteletben álló illetőt gyanúsítgatok és viselkedek vele rangján alulian. Azonban kétlem, hogy a Krushnic család a felső tízezerbe tartozna. Némileg megkönnyebbülők tehát. Megmaradhatok ennél a mérsékelt udvariasságnál és nem kell a velem szemben ülőt ajnározzam. Nehéz dolgom lenne.
- És mivel foglalkozik, Dimitri? - érdeklődöm tőle, míg vágok egy újabb falatot a halból, amit aztán egy krumpli után szúrok a villámra és emelek ajkaim közé.

###
Jonathan Gerhard Van den Bergh
INAKTÍV


belgian prince
RPG hsz: 113
Összes hsz: 825
Írta: 2017. március 31. 23:10 Ugrás a poszthoz

-  D  -
Krushnic Dimitri
-  D  -

Az általános ismereteknek az én véleményem és neveltetésem szerint egyáltalán nem része a mugli kultúra. A Beatles nekem csak kitinpáncélosok gyűjtőneve, a dal meg, amit dúdol, valami lagymatag altató. Nincs bennem űr emiatt. Köszönöm, de nem kérek a mugli világból.
Feladja a leckét az orosz rendesen. Most próbáljam meg ebből kibogozni, hogy a hivatását eszik-e vagy isszák. Már ha a hivatásáról beszél. Már ha van egyáltalán munkája. Ha van, akkor vagy lélekgyógyász, vagy tanár, vagy bohóc. Legalábbis ilyen foglalkozások tűnnek fel lelki szemeim előtt, ahogy sorolja, miket csinál. Minden esetre nem tudtam meg sokkal többet. Azt meg nem szeretem.
Elismerőnek szánt mosollyal emelem meg szemöldököm és még bólintok is hozzá, amikor csaknem helyesen mondja a nevem. Értékelem az igyekezetét, azonban erre születni kell vagy elég hosszan Belgiumban élni. De inkább születni. Háborús időkben kémként lepleződne le ezzel a kiejtéssel. Azért tényleg szép tőle.
- Ezidáig a Benelux Államok Mágiaügyi Minisztériumában dolgoztam, most azonban folytatom poilitikai tanulmányaimat. Hamarosan megkezdem mesterképzésem a Bagolykő Mágustanodában - fedem fel ezzel egyúttal azt is, mit keresek ebben a porfészekben. Biztosan felmerült már benne a kérdés. Legalábbis remélem. Egyértelműnek kell lennie, hogy nem vagyok idevalósi, semmilyen szinten.
- Ön mi járatban? - kérdezek rá, neki mi oka itt lenni, hátha ebből esetleg többet megtudok a munkájáról. Vagy bármi másról. Ha már így adódott, hogy társaságom lett, ki akarom hozni belőle, amit lehet. Ki tudja. Közben lassan végzek vacsorámmal.

###
Jonathan Gerhard Van den Bergh
INAKTÍV


belgian prince
RPG hsz: 113
Összes hsz: 825
Írta: 2017. május 17. 22:20 Ugrás a poszthoz

-  D  -
Krushnic Dimitri
-  D  -

Jaj, nagyon jópofa. Még hogy BÁMM. Hát ez remek. Legalábbis úgy mosolygok és nevetek, elbűvőlően a fejemet rázva, mintha komolyan ezt gondolnám. Pazar humora van, de tényleg. Hadd higgye, hogy az van neki.
- Mindenképpen - bólogatok a javaslattal kapcsolatos javaslatára, aztán nagyot kortyolok a poharamból. Mivel pedig kifogy, intek a pincérnek, hogy ezt töltse újra. Egész kellemes itt a narancslé.
- Az egyetemiek... - ismétlem el, összevont szemöldökkel.
- A pécsi egyetemiek? - kérdezek rá, tovább puhatolózva, miközben megkapom az újabb pohár italomat, amit már emelek is a számhoz. Hallgató volna, aki a faluba jött lakni? Nem, nem, az imént többek közt azt is mondta, hogy tanít. Tanár lenne az egyetemen? Igen, minden bizonnyal tanár az egyetemen. Lám, mennyire jó, hogy most sem engedtem a modoromból. Mármint lehet, nyers voltam az elején kissé, de azóta szerintem már bőségesen törlesztettem a társalgásunk alatt. Nem igazán rajongtam volna érte, ha megorrol rám valaki, aki a későbbiekben vizsgáztathat. Hiszen lehet, hogy a Mágustanoda után az Egyetemet veszem célba. Vannak ilyen irányű terveim legalábbis.

###
Jonathan Gerhard Van den Bergh
INAKTÍV


belgian prince
RPG hsz: 113
Összes hsz: 825
Írta: 2017. július 17. 01:24 Ugrás a poszthoz

- ¤ -
Végzős bál
némi Dante
- ¤ -


Egy bál olyan esemény, amelyről nyilvánvalóan nem hiányozhatok. Hogy az éppen őszi, karácsonyi, Valentin napi vagy akár végzős, az teljesen mindegy. A lényeg, hogy ki kelljen öltözni. Elegáns, karcsú vonaló talárt, sötét zakót, fehér inget és pezsgőszínű nyakkendőt viselek. Összeállításom az időjáráshoz képest meleg öltözetnek tűnik, azonban hűtőmágiával ellátott. Kellemes viselnem ebben a fülledtségben is. Egy rellonos lánnyal érkeztem. Jó ideig belém karolva vegyül velem, aztán csatlakozik pár barátnőjéhez. Nem is bánom annyira. Úgyis elfelejtettem a nevét.
Látom, Dante nem messze teszi a szépet egy szőkének. Ő az, akit említett már párszor? Valószínű. Alaposan megnézem magamnak a párost és hamar megállapítom, hogy barátom is élt valamilyen praktikus bűbájjal. Egy rellonostól elvárható szerintem az ilyesfajta találékonyság. Amikor találkozik a tekintetünk, emelem felé a poharam, de nem lépek oda hozzájuk. Inkább hagyom magam leszólítani az egyik levitás évfolyamtársam által.
Jonathan Gerhard Van den Bergh
INAKTÍV


belgian prince
RPG hsz: 113
Összes hsz: 825
Írta: 2017. augusztus 3. 01:22 Ugrás a poszthoz

- ¤ -
Melissa Von
- ¤ -

Arany, csillogás, dicsőség. Ahol ez ott van, ott nekem is jelen kell lennem. Nem véletlenül teszem újra és újra tiszteletemet a trófaterembe, ahol egyébként szégyenletesen kevesen fordulnak meg. Pedig ez a lényeg. Ez a végső cél. Amire mindenki vágyik. A hírnév, az elismerés. A nagy emberek nevét mindig felvésik valahova. Egy serleg aljára, egy plakettre. Nem feltétlen nagy ember mind, akinek a neve itt díszeleg a vitrinek kincsein, azonban elérni mind elértek valamit: feljegyezték őket. Kiemelték az arctalan tömegből.
Egy sóhajjal kulcsolom hátam mögé a kezeimet és haladok tovább a trófeák sora előtt úrias tartással. Azt tervezgetem, milyen kitüntetésen látnám szívesen a nevemet. Odahaza számtalan különleges helyen ott virít adományozóként, közreműködőként. Az iskolámban úgyszintén, hiszen voltam DÖK elnök, eseményszervező és sok más egyéb. A Van den Bergh birtokról már nem is beszélve, ahol még festmény is megörökít engem. Azonban akkor is kéne itt is valami. Az Edictum főszerkesztőknek jár valamilyen említés ebben a teremben? Ennek kezdek most el utánanézni. Tekintetemmel kutatva haladok vitrinről vitrinre. Lássuk csak! Prefektusok, kvidicsjátékosok, iskolaelsők...
Jonathan Gerhard Van den Bergh
INAKTÍV


belgian prince
RPG hsz: 113
Összes hsz: 825
Írta: 2017. augusztus 4. 00:13 Ugrás a poszthoz

- ¤ -
Melissa Von
- ¤ -

Érkezik egy másik szemlélődő. Odapillantok a lányra, aki szerintem háztársam. Azonban ő jóval fiatalabb. Első vagy másodéves lehet. Nem igazán tudom megállapítani, hogy simán csak nézelődni jött, vagy keres is valamit. Ennyire nem figyelek oda rá. Most sokkal jobban foglalkoztat, hogy megtaláljam a nekem szánt helyet a teremben. Azonban sajnos sehol egy DÖK elnöki vagy főszerkesztői serleg. Tudom, hogy az évkönyvekben és más iratokban ott szerepelek majd, azonban nekem most megtetszett, hogy itt virítsak egy trófeán. Mindegy. Nem érdekes. Úgyis elég vegyes az elismert társaság. Nem feltétlen biztos, hogy keverednem kéne velük.
Az aranyoszlopokra vésett bölcsességeket kezdem inkább olvasgatni. Ezekre eleddig nem volt érkezésem. Bár ahogy haladok betűről betűre, meg kell állapítsam, nem vesztettem sokat. Minden esetre letudom őket és igazából úgy döntök, ezzel végeztem is most. De ha már egyszer társaságom akadt...
- Keresel valamit? - érdeklődöm meg a lánytól, odalépve hozzá. Mostmár kezd elég egyértelművé válni, hogy nem egyszerűen csak gyönyörködni tért ide.
Jonathan Gerhard Van den Bergh
INAKTÍV


belgian prince
RPG hsz: 113
Összes hsz: 825
Írta: 2017. augusztus 5. 00:28 Ugrás a poszthoz

- ¤ -
Melissa Von
- ¤ -

Nehezen szokom meg azt, ahogy az itteniek rám néznek. Talán nem is vagyok hajlandó megszokni. Odahaza Belgiumban pontosan tudta mindenki, kivel áll szemben és aki nem olvadozott a csodálattól, hogy egy légtérben lehet velem, az legalább megilletődve meg volt. Itt a Bagolyköben meg... rendben, ott csillog némi tetszés a szemükben, ami szólhat a kinézetemnek, a tartásomnak vagy a stílusomnak, ám mégsem az, amiben ezelőtt szinte egész életemben részem volt. Nem gond, kihívásnak fogom fel. Az oktatáson kívüli lecke a politikai karrieremhez. El kell érnem azt az elismerést, ami máskor csak úgy egyszerűen megadatik. Más kérdés, milyen borzalmasan nem kedvemre való ez a gondolat, de ideig-óráig elhiszem magamnak, hogy ez erősíti a jellemem és a kiállásom.
- Talán segíthetek megtalálni - ajánlom magamat elakadt helyzetében. Koránt sem biztos persze, hogy ha kimondja, mit keres, rögtön megmutatom neki, merre leli. De nagyobb eséllyel indulok, mint a legtöbben, tekintve, hányszor átolvastam már a kis táblákat, gravírozásokat, írásokat itt a trófeateremben.
Jonathan Gerhard Van den Bergh
INAKTÍV


belgian prince
RPG hsz: 113
Összes hsz: 825
Írta: 2017. augusztus 8. 23:13 Ugrás a poszthoz

- ¤ -
Melissa Von
- ¤ -

Veronika Genton. Különös hangzású egy név. Már főleg ami a vezetéknevet illeti. Ennél fogva pedig könnyen megjegyezhető. Legalábbis hamar felsejlik előttem, hogy olvastam már valahol. Hümmögve fordulok vissza a vitrinek felé és sötét szemöldökömet összevonva indulok meg mellettük. Fürkészem az írásokat, próbálva visszaemlékezni, hol is láttam ezt. Genton. Veronika Genton. Beletelik egy-két percbe, de...
- Itt is van - szegem fel fejemet, elégedetten visszatekintve a lányra, miközben hanyag eleganciával intek az üveg mögött lévő kis táblácskára, amin a háztársam által keresett név díszeleg. Ha meg már itt vagyok, jobban szemügyre veszem az itt felsoroltakat. Van egy olyan furcsa érzésem, hogy felháborítóan sok időt bírnék eltölteni a teremben felvonultatott trófeák böngészésével.
- Honnan ismered? - kérdezem a megtalált személyt illetően.
Jonathan Gerhard Van den Bergh
INAKTÍV


belgian prince
RPG hsz: 113
Összes hsz: 825
Írta: 2017. augusztus 12. 22:40 Ugrás a poszthoz

- ¤ -
Melissa Von
- ¤ -

Kviddicsesek. Részemről nem játszom. Inkább nézni szeretem. Legalábbis részt venni a nagy felhajtáson, ami a meccsek körül van. Ráadásul, ha nem vagy ott, nem tudod, miről beszélnek az iskolatársaid utána még egy hétig. Annál pedig nem sok rémesebb dolog van, mint nem képben lenni.
- Áh - adom az értés hangját, mikor közli, hogy ez a Veronika Genton a nagynénje. Közben én is fürkészem még a további neveket a környékén.
- Te is kviddicsezel? - érdeklődöm meg tőle. Hiszen ki tudja, talán azért érdekelte ennyire a kiállított plakett, mert maga is hasonló címekre pályázik. Így pedig lebeghet lelki szemei előtt a játék alkalmával egy rokona, akinek már sikerült.
Miközben így állunk a trófeateremben, megint belém hasít az a különös érzés, ami rendre felüti a fejét, mióta itt vagyok a Bagolykőben: nem furcsa itt lennem. Nem úgy értem, hogy Magyarországon. Az egy kicsit furcsa. De maga az iskola intézménye nem. Pedig jó pár évig távol voltam az oktatástól, amíg dolgoztam. Na az viszont idegennek tűnt. Idegennek tőlem. Viszont itt a tanodában minden olyan otthonos. Az elvárások, a viszonyok, a kapcsolatrendszer. Jól érzem magam benne.
Jonathan Gerhard Van den Bergh
INAKTÍV


belgian prince
RPG hsz: 113
Összes hsz: 825
Írta: 2017. augusztus 16. 11:07 Ugrás a poszthoz

- ¤ -
Melissa Von
- ¤ -

Tudom, a kiállásom engedhet arra következtetni, hogy esetleg kviddicsezek. Ez azonban nincs így. Az úriasabb sportokat részesítem előnyben. Vívás, lovaglás és hasonlók. Noha a kastélyban ezekre nincsen túl sok lehetőségem.
- Nem. Én sem - rázom a fejem finom mosollyal.
- Jonathan Gerhard Van den Bergh - mutatkozom be, kezet fogva vele. A nevemet pedig valószínűleg nem ismerné fel leírva, az alapján, ahogyan kiejtem. Inkább csak a hosszúsága lenne árulkodó. A magyarok is, mint a világon a legtöbbek, inkább angolos némettel mondanák Dzsonátán Gerhárd Fándenbergnek a helyes Jónátan Herhárt Fanden Berh helyett, amit az imént prezentáltam a háztársamnak és ami után néha visszakérdeznek, hogy hogyan szólíthatnak. Mindenre fel vagyok már készülve és teljesen megszoktam a helyzetet.
- Mit gondolsz, a te neved is felvésik majd ide egyszer? - kérdezem, elgondolkozva. Kezemet hanyag eleganciával csúsztatom a kezembe, miközben körbenézek a teremben. Nem teljesen titkolt szándékom megtudni, miben jó a lány. Mit vél az erősségének.
Jonathan Gerhard Van den Bergh
INAKTÍV


belgian prince
RPG hsz: 113
Összes hsz: 825
Írta: 2017. augusztus 25. 21:50 Ugrás a poszthoz

- ¤ -
Melissa Von
- ¤ -

Szemöldököm finoman, de annál látványosabban emelkedik meg és el is mosolyodom, miközben bólintok egyet. Úgy van. Az apám neves politikus, a Benelux Államok Nemzetközi Máguskapcsolatokért Felelős Minisztere. Azonban nem csak odahaza ismerik, hanem igazából -rangjához méltóan- nemzetközi szinten. Aki egy kicsit is tájékozott, hallhatatott már róla. Dehát az emberek jó része kicsit sem tájékozott. A háztársam viszont igen. Ez pedig elég kedvemre való.
- Tervek? - kérdezek vissza, csaknem nevetve.
- Nem, nem - rázom a fejem, a vitrineket nézve.
- Aminek meg kell történnie, az megtörténik - vonok vállat, visszatekintve a lányra. Az, hogy a nevem itt szerepeljen, az nem egy cél, amit megpróbálok majd elérni. Nem. Ez olyasmi, ami eleve elrendeltetett és valamiképpen így alakul majd. Ha máshogy nem, esetleg adományozunk egy nagyobb összeget az iskolának és kezdeményezzük, hogy az adományozókról is emlékezzenek itt meg valamiképpen.
A társalgásunkról egy érdekes jelenség tereli el a figyelmemet. Valami történik a teremben. Összevont szemöldökkel pásztázom végig a helyet és figyelem, ahogy néhány vitrin, néhány polc rendeződni kezd. Új, üres helyek bukkannak fel. Egy ideig nem nagyon tudom hová tenni, aztán ráébredek, hogy itt az év vége és hamarosan új nevek kerülnek majd ki ide.
Jonathan Gerhard Van den Bergh
INAKTÍV


belgian prince
RPG hsz: 113
Összes hsz: 825
Írta: 2017. november 17. 22:46 Ugrás a poszthoz

- ¤ -
Evena Noxen
- ¤ -

A faliújságot böngészem a hivatal oldalán. Ott, ahol a művelődési ház bejárata található. Hiszen a kultúrális programokról jöttem tájékozódni. Hátha akad valami. De nem sok. Az előkészítősöknek lesz valami kézműveskedés meg ők adnak elő. Nekem viszont semmi kedvem kölykök nyekergését hallgatni, meg nézni, ahogy csetlenek-botlanak a színpadon. Azt hittem, lesz valami érdemi ajánlatuk a számomra. Dehát mit is vártam?
Egyre kelletlenebb arccal olvasgatom a hirdetéseket, ahogy nem találok semmit. A keresgélés közben pedig úgy elunom magam, hogy gondolataim elkalandoznak. Nem nehéz nekik, hiszen reggel jött apámtól egy levél. Nem mondanám, hogy dicsérne benne. A szavak, amiket papírra vetett, nem durvák, hiszen ő úgy nem fogalmaz. Csak burkoltan fejti ki, mennyire szánalmasnak tartja, hogy megbuktam a vizsgáimon. Illetve olyasmikre is célozgat, amiket direkt figyelembe sem veszek. Biztos csak rossz hangulata volt és nem gondolja komolyan, amiket hozzám vágott a maga kifinomult módján. Biztos nem.
De annyira azért persze nem vagyok ebben biztos, hogy ne legyek feszült tőle. Ezért is akartam valami figyelemelterelő szórakozást magamnak. Ám úgy látom, ettől a jelentéktelen kis falutól hiába várom.

###
Jonathan Gerhard Van den Bergh
INAKTÍV


belgian prince
RPG hsz: 113
Összes hsz: 825
Írta: 2017. november 19. 00:23 Ugrás a poszthoz

- ¤ -
Evena Noxen
- ¤ -

Összerezzenek. Túlságosan elmerültem a gondolataimban, így a nő megjelenése váratlanul ér. Hiheti, hogy a faliújság kínálatában mélyedtem el, de szerintem ezt csak addig fogja tenni, míg ő maga is el nem olvassa a silány programajánlatot. Bár ki tudja. Talán ő megelégszik ezekkel.
- Nem mondanám - bukik ki belőlem a válasz szusszanva, vegyülve egy keserű, lesajnáló kis nevetéssel. Azonban úgy tűnik, őt sem nyűgözik le a közeljövő itteni rendezvényei. Inkább meghív valami bárféleségbe. Nem invitál konkrétan, de az ilyen tudok egy helyet felütések egyértelműen azt jelzik, hogy a másik szeretné, ha vele tartanánk. A doktornő hangsúlya meg csak alátámasztja ezt.
- Miféle helyet? - ráncolom homlokom, közben végigpillantva a gyógyítón mintegy gyanakvón, egyben nézelődőn. Hiszen bőven van mit megtekinteni rajta.
- Honnan tudjam, hogy nem csak az a célja, hogy megint a karjaiban kössek ki? - mosolyodom el, megemelve sötét szemöldökömet. Azonban a mosolyom sokkal inkább kekeckedő, semmint kedvesen piszkálódó. A hangomban ráadásul van egy kis él is.
- A múltkor is szépen elintézte - lépek közelebb, egyenes tartással. Nem fenyegetően, éppen csak táncba hívóan. De nem úgy, mint ahogy abban a kocsmában vagy hol szeretné ropni velem. Merlinre, ki tudja, hova akar elrángatni?

###
Jonathan Gerhard Van den Bergh
INAKTÍV


belgian prince
RPG hsz: 113
Összes hsz: 825
Írta: 2017. november 21. 21:45 Ugrás a poszthoz

- ¤ -
Evena Noxen
- ¤ -

Akármilyen ízesen adja elő, nekem még mindig egy mulató hatását kelti az, amit ajánlgat. Szkeptikus arccal hallgatom, mígnem kibújik az a bizonyos szög a zsákból.
- Milyen minőségben dolgozott ott? - kérdezek rá a magam választékos módján, hogy énekelt, táncolt, vagy esetleg felszolgált ebben az agyondícsért csehóban.
Jobban elmosolyodom, megvillantva kifogástalan fogsoromat és közben érdeklődőn emelem meg szemöldökömet. Valóban? Szeretne a karjaimba hullani? Persze, nincs ebben semmi meglepő.
- Ó, igen. Természetesen - bólogatok tenyérbemászó mosollyal. Hangsúlyom üres és átlátszó. Nem is szánom másmilyennek. Magyarázkodjon csak és hitegesse csak magát! Ott és akkor főleg az életösztönömnek köszönhetően és a szakmája iránti tisztelet okán nem álltam le fennakadni azon, hogy ilyen állapotba kerültem a kis vizsgálata miatt. Úgy tett és most is úgy tesz, mintha minden normálisan zajlott volna, holott szerintem semmi helyénvaló nem volt abban, hogy hozzásegített egy halálközeli élményhez, aztán meg a kezembe nyomta azt a ronda hengert, hogy hurcoljam magammal.
- Fátylat rá! - rántok vállat. Hiszen ne is foglalkozzunk vele! Már csak azért is, mert az a hajó már elment. Akkor kellett volna a hatóságokhoz fordulnom. Mostmár túl sok idő eltelt. Meg ezt a szakmaszlagot a bíróság is bevenné úgyis. Érdekli is őket, hogy egy neves arisztokrata egy gyógyító kezei közt fuldoklott? Jó, talán érdekelné. De apámat már kevésbé. Hiszen beleegyeztem. Viseljem a tettem következményeit! Ha meg apámat nem érdekli, akkor a hatóságokat sem. Ha ő nem akarja, hogy valakit érdekeljen valami, akkor az úgy lesz.

###
Jonathan Gerhard Van den Bergh
INAKTÍV


belgian prince
RPG hsz: 113
Összes hsz: 825
Írta: 2017. november 22. 20:39 Ugrás a poszthoz

- ¤ -
Evena Noxen
- ¤ -

Énekelt és táncolt. Ez nem biztos, hogy jót tesz egy gyógyító megítélésének, dehát ha ő úgy döntött, ilyen nyíltan vállalja a múltját, én aztán nem akadályozom meg ebben. Mondanám, hogy persze attól is függ, miféle hely az, ahol fellépett. Azonban lássuk be, nekem egy füstös lokál és egy nívós színház között nincsen középút. Vagy ez van, vagy az. Az én gondolkodásmódomban nincsenek árnyalatok.
- Á, vagy úgy. Értem - bólogatok hát a munkájával kapcsolatos válaszára, ugyanolyan elnézően semmilyen vonásokkal, mint imént a kis incidensünk kapcsán tettem. Közben pedig megtörténik az, ami néha bizony előfordul: szóvá teszi a nemtetszését a viselkedésemmel kapcsolatban. Az emberek jó része észre sem veszi, amit csinálok velük. A másik hányada zavarba jön és nem tud hová lenni hirtelen. A maradék pedig odáig fajul, hogy veszi a bátorságot közölni velem a rosszallását. Ezzel az utóbbival az a probléma, hogy nálam téves ajtón kopogtatnak. Nem tudok ugyanis olyat, hogy észreveszem magam, mivel szem elől sem tévesztem saját, szerény személyemet, amely személyben egyébként a világon semmi kivetni valót nem találok. Úgyhogy sajnos nem is igazán értem, miről beszél a doktornő. Pislogok rá egy darabig. Ez valami szabadvers? Csak tippelek, mert fogalmam sincs, honnan jött most neki ez a beszúrt bölcsesség. Talán egy kis irodalmi intermezzoval szerette volna tovább fokozni a pezsgést kettőnk közt? Ezen ne múljon...
- Egy úriember soha nem bánt meg senkit véletlenszerűen - dobom elegánsan a légbe saját kis idézetemet, igazából egyáltalán nem is sejtve, mennyire helyénvaló és mennyire tükrözi a helyzetet. Csak valahogy illet ide. Azonban én nem megmondásnak szánom, mint a gyógyító, hanem csak ínyencségnek.
- Nos? Akkor megmutatja a helyet? - térek vissza a kérdéskörre könnyedén.

###
Jonathan Gerhard Van den Bergh
INAKTÍV


belgian prince
RPG hsz: 113
Összes hsz: 825
Írta: 2017. november 22. 22:50 Ugrás a poszthoz

- ¤ -
Evena Noxen
- ¤ -

Jó, azért én ezt a folytatást már nem fűzöm tovább, mert az intermezzobol hamarosan egész estét irodalmi előadás lesz. Viszont azt nem igazán tudom eldönteni, hogy a hirtelen jött távolságtartásával az érdeklődésemet akarja-e kivívni, vagy direkt adja elő ezt a "mindenki megkapja, ami neki jár" ínycselkedést ezzel a szavaival ellentétes, rideg kisugárzással. Izgalmas, ezt meg kell hagyni, csak még nem látom át, hová vezet. Elég azonban pár másodperc és világossá válik minden. Megorrolt rám valamiért. Heves vérmérsékletű egy leányzó. Csíp rendesen.
- Nagyon igaza van - bólogatok homlokráncolva a kis körmondata után. Magam sem mondhattam volna jobban. Semmibe sem tudnék belekötni, ami most elhangzott. Viszont attól még, hogy nem elég nemes az igényeimhez -ami tény és való-, szívesen veszem a társaságot.
- Egyéb ajánlat? - nézek körbe könnyedén a téren. Úgy, mint aki nem sértett vérig a világon senkit. Ugyanis nem is érzem, hogy tettem volna. Akkor se érezném vagy érteném, ha tisztán és világosan közölné ezt velem. Mert... nos, mit szépítsük? Azért, mert egyszerűen nem érdekel.
Az feltűnik nekem, hogy valami talán egy kicsit más. Talán pár napja. Talán több ideje. Valahogy megnőtt az ilyen savanyú és hideg arcok száma a környezetemben. Nyilván azért, mert mostanában kevesebbet alakoskodok. Kevesebbet édelgek. Azonban ez a változás nem tudatos és még csak nem is tudatosult bennem. Nem is biztos, hogy fog. Nem szoktam ilyen mélyen gondolkozni a saját viselkedésemről és a miértekről.

###

[folytatás a barlangfürdőnél...]
Utoljára módosította:Jonathan Gerhard Van den Bergh, 2017. november 25. 22:01
Jonathan Gerhard Van den Bergh
INAKTÍV


belgian prince
RPG hsz: 113
Összes hsz: 825
Írta: 2017. november 25. 23:00 Ugrás a poszthoz

- ¤ -
Evena Noxen
- ¤ -

Barlangfürdő. Amikor a nő bedobta ezt az ötletet, annyira groteszknek találtam, hogy belementem. Ráadásul szeretem a fürdőket. A kényeztetésről szólnak. Csak lazul és ázik az ember. Nem gondoltam rá, hogy ennyire kecsegtetően hathat egy ilyen ajánlat, mégis teszi. Rábólintok hát.
Pontosan tíz perc múlva érkezem meg a megbeszélt helyre. Rajtam egy mélykék köntös, alatta fekete úszónadrág, vállamon egy zöld törölköző, lábamon papucs. Minden teljesen új. Az imént vettem őket a fürdő boltjában. Én nem bérlek. Én vásárolok. Nem hordok olyan göncöt, amit már használt valaki.
- Akkor hát? - vezetem be ezzel, hogy részemről mehetünk. Intek is a gyógyítónak, hogy fáradjon csak előre. Hamarosan belépünk a medence terébe. A barlang kőfalán fáklyák fénylenek. Izgalmas hangulatú egy hely. Soha nem voltam még barlangfürdőben. Csak néhányan vannak itt most rajtunk kívül. Mondjuk nem is jöttünk valami szokványos időben.
Leveszem a köpenyem és felakasztom egy fogasra a törölközőmmel együtt. Papucsomat lecsúsztatom lábamról és ott hagyom alattuk. Hátratúrom kicsit a hajam és már sétálok is le a lépcsőn a vízbe. Egyelőre derékig ér. Megfordulok és a nőre nézek, követ-e.
Jonathan Gerhard Van den Bergh
INAKTÍV


belgian prince
RPG hsz: 113
Összes hsz: 825
Írta: 2017. december 4. 21:54 Ugrás a poszthoz

- ¤ -
Evena Noxen
- ¤ -

Követ. A maga formás, szép ívekkel megáldott, agyonpingált valójában. Vegyes érzések törnek rám. Egyszerre találom gyönyörűnek és taszítónak. Mindeközben pedig fogalmam sincs, hogy ő is hasonlóképpen van velem. Bár ő nyilvánvalóan más okokból. Minden esetre nekem a tetoválás a züllöttség, a durvaság jelképe. Az én elgondolásomban csak olyanok viselnek ilyesmit, akik vadan és megbízhatatlanul élnek. Ugyanígy vélekedek a védelmi mágiával ellátott tetoválásokról is. Hiszen kinek másnak kéne védelem, mint annak, aki rossz társaságba keveredett és fenyegetéstől tart; vagy akinek szakmája bűnözőkkel hadakozni és emiatt él kemény életet?
Véleményem egy felvont szemöldökpár és némileg elkerekedett szemek útján kerül a köz elé. Számat lebiggyesztve bólintok egyet, egy amolyan "az igen" gesztust produkálva. Ennél több arcizom rándulást azonban nem pazarlok erre. Inkább beljebb haladok magam is és nyakig a vízbe merülök. Még nem döntöttem el, a hajam benedvesítsem-e.
- Megjárja - értek vele egyet a magam módján.
- Télen nem gyakran adom fürdőzésre a fejem - osztom meg vele ezt a fontos információt, miközben szórakozottan kavarom a vizet magam körül.
- A kádam elég nagy - vonok vállat, aztán körbenézek. Nem azt mondom, hogy van olyan nagy, hogy helyettesítsen egy ilyen barlagnfürdőt, de ahhoz elég nagy, hogy ne legyen hiányérzetem. Eddig legalábbis nem volt. Bár van egy erős gyanúm, hogy ezután sem lesz. Így télvíz idején nem. Nyáron természetesen szívesen hűtöm le magam a tengerben vagy egy nagy medencében, de az más kérdés.
Jonathan Gerhard Van den Bergh
INAKTÍV


belgian prince
RPG hsz: 113
Összes hsz: 825
Írta: 2017. december 20. 23:13 Ugrás a poszthoz

- ¤ -
Evena Noxen
- ¤ -

Nem gondolom, hogy engem arisztokrataként több élmény érne, mint egy ágról szakadt embert. Azt gondolom, hogy feljebb állok a ranglétrán és hogy bizonyos szempontból (szinte mindegyikből) magasabb rendű vagyok nála. Bőven nem ér több élmény, de ennek igazából örülök. Nem akarok sok élményt. Nem akarok mindent átélni. A legtöbb élményt a hátam közepére sem kívánom. Szeretem kiválogatni az élményeket, amikben részesülök. A nő pedig akár hiszi, akár nem, azokat kifejezetten élvezem. Ha birtokomba jut egy értékes műtárgy, vagy ha beteszem a lábam egy nívós eseményre... ezek csodálatos pillanatok.
- Elhiszem, hogy nem sűrűn találkozik olyan férfival, akinek van tartása, és ezért könnyen összekeveri a kettőt - vonom össze szemöldököm, miközben mosolyogva bólogatok neki. Hihetnénk, hogy ez csak egy piszkálódó riposzt a részemről, azonban ténylegesen komolyan is gondolom nagyjából minden szavát.
- Igen, kifejezetten - válaszolok a költői kérdésre, noha pontosan tudom, hogy inkább minősül ez beszólásnak, mint érdeklődésnek.
- Ilyenkor mondjuk nem feltétlenül - közlöm fintorogva, lehunyt szemmel, ahogy a képembe fröcsköli a vizet. Pislogok kicsit, letörlöm arcom és az eltempózó nőre nézek, amikor már tudok. A vízbe vetem magam és gyakorlott, pedáns mozdulatokkal úszok utána, meglehetősen eredményesen. Így mikor megáll, ismét szembe találja magát velem. Immáron az én hajam is vizes. Hátrasimítom.
- Fura egy nő maga, de gondolom, ezt nem először hallja - közlöm vele visszafogott véleményemet egyszerűen. Most ezt főleg arra értem, hogy gyorsan elhív magával fürdőzni, miközben sértegetem, hogy itt meg ő álljon neki sértegetni. De nekem aztán mindegy. Találkoztam én már nála jóval bolondabb fehérnéppel is.
Jonathan Gerhard Van den Bergh
INAKTÍV


belgian prince
RPG hsz: 113
Összes hsz: 825
Írta: 2017. december 27. 00:07 Ugrás a poszthoz

- ¤ -
Evena Noxen
- ¤ -

A legjobbat teszi, amit csak tehet. Megadja magát nekem. Legalábbis úgy tesz, mint aki megadja. Én pedig vagyok annyira eltelve magammal, hogy észre se vegyem a szavaiban nem túlzottan mélyre rejtett gúnyt. Csak azt hallom meg, amit szeretnék. Esetünkben azt, hogy beismeri tévedését és hogy bóknak veszi a véleményemet. Ezzel pedig én teljesen elégedett vagyok. Legyen így!
- Lazítani még itt egy keveset, meginni valamit a büfében és visszatérni a kastélyba - adok egészen pontos választ arra, miként képzelem el az elkövetkező perceimet, óráimat. Közben a medence szélére könyökölök és így lebegek a vizben.
- Ez utóbbin kívül szívesen veszem a társaságát - jelentem be meglepően kedvesen. Az eddigiekhez képest mindenképpen. Ezzel pedig még csak nem is kábítani akarom a doktornőt. Ha kábítani akarnám, nem tettem volna hozzá, hogy "az utóbbin kívül". Na de a lényeg, hogy komolyan gondolom. Hiszen ahogy ő örömét leli bennem, annak ellenére, mennyire viszolyog bizonyos tulajdonságaimtól, úgy én hasonlóképpen vagyok vele. Noha én nem jutok el a viszolygásig. Az túl erős érzelem nekem egy ilyen helyzethez. Egyszerűen csak értetlenül állok bizonyos személyiségjegyei és megnyilvánulásai előtt, amelyeket boldogan könyvelem el magamban a hibáinak és olyasmiknek, amikben én természetesen jobb vagyok nála. Mint mindenkinél.
Jonathan Gerhard Van den Bergh
INAKTÍV


belgian prince
RPG hsz: 113
Összes hsz: 825
Írta: 2018. február 6. 21:56 Ugrás a poszthoz

- ¤ -
Rozsos Annamária
- ¤ -

Közeleg a vizsgaidőszak, de azt még nem döntöttem el, hogy ez engem mennyire érdekeljen, vagy hagyjon hidegen. Bár lehet, nem kéne még egyszer megbukni. Tavaly megbuktam, azért koptatom megint az első mestertanonc évfolyamot. Több vizsgámra is elfelejtettem bemenni, a másik feléről meg úgy gondoltam, biztos hatnak majd a professzorokra azon elejtett félmondataim, melyek szép jövőt és miegyebet ígértek nekik, ha kedvesek lesznek velem. Hát ez nem jött be.
A szokásos belső konfliktusaimmal dacolva haladok a folyosón határozott lépteimmel. Egészen úgy tűnök, mint akinek kifejezett célja van, nem csak a valahova haladással, de az életével is. A káprázat azonban hamar eloszlok, amint odaérek a Bibircsókos Banya portréja alatt szélesedő kanapéhoz és levetem rá magam. Mintha jogos trónszékemben foglaltam volna helyet. Homlokomat sznte gondterhelten támasztom öklömnek, miközben a karfán könyökölök.
Hamar beúszik a képbe egy okostojás évfolyamtárs. Bár az is lehet, hogy ez a halom könyv egy álca. Ezáltal azt hihetik a tanodabeliek, hogy tanul, készül, mindent belead. Nem is rossz taktika különben. Hiszen, ha ezután rosszul sikerül egy vizsga, a tanár a javítás fölött görnyedve felsóhajthat akár, hogy "dehát annyit készült, adjunk neki pár bíztató pontot!" vagy hasonló.
- Mire kellenek neked azok? - szólok oda neki egészen egyszerűen. Bár tartok tőle, túl sokat látok bele a stratégiai és üzleti képességeibe. Egy navinéstól talán különben sem kéne ilyeneket várni. Ha pedig a borító nem feltétlen tükrözi a könyv tartalmát, akkor a lány főleg gondban van, mert a semmilyen öltözködéséhez meg kisugárzásához meglepően csinos és különleges arc társul.

###
Utoljára módosította:Jonathan Gerhard Van den Bergh, 2018. február 13. 21:35
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Jonathan Gerhard Van den Bergh összes RPG hozzászólása (67 darab)

Oldalak: [1] 2 3 » Fel