38. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér

Oldalak: « 1 2 ... 12 13 [14] 15 16 ... 26 27 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2017. március 26. 21:13 | Link

Violetta



- Ó értem - feleltem neki, miután egy határozott választ adott nekem.
- Biztosan nagyon aranyosak. Mennyi idősek? - kérdeztem érdeklődő tekintettel, amikor megemlítette, hogy két gyermeke is van.
- Mit dolgozol? - érdeklődtem, mivel elmondta, hogy milyen képesítéssel rendelkezik és hogy mit szeret csinálni. Azt tudtam, hogy általában csak kevés embernek adatik meg az életben, hogy azt csinálja, amit szeret, élvez is.
- Értem, nem tudtam. Vivi nem közölte, én pedig még sosem találkoztam veled idáig - szabadkoztam én is, mivel tényleg nem tudtam, hogy mennyi idő telt el a találkozásuk között.
- Most sokáig itt fogsz maradni, ez a megérzésem - válaszoltam neki, mert egy olyan érzés fogott el hirtelen, hogy Violetta bizony sok ideig itt lesz, ezt pedig nem tudtam megmagyarázni neki, hogy honnan jött ez az érzés, de biztos voltam abban, hogy ez így igaz.
- Ugyan milyen hülyeséget csináltál volna? - legyintettem egyet, miközben vigyorogtam, majd rájöttem, hogy lehet, túl messzire mentem, ezért a szám elé tettem a kezem és úgy kértem elnézést:
- Bocs, nem akarom belekontárkodni a dolgaitokba.
Nem éreztem magam valami fényesen, elég hülyén jött ki a dolog, sajnos legtöbbször kijött az a számon, amit gondoltam, mert egyszerűen nem voltam képes magamban tartani.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Erdős-Prinz Violetta
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 14
Összes hsz: 45
Írta: 2017. március 27. 17:26 | Link



Bármennyire is titkolni vágyom a múltam, Alíz jó érzékkel tapint rá az érzékeny pontjaimra. Vagy lehet, hogy csak ilyenjeim vannak, de ez a gondolat nem különösebben tetszik.
- Öt évesek - mondom, és elmosolyodok. Hamarosan láthatom őket, immár új nézőpontból, elismerve, hogy nem én vagyok a legrosszabb anya a világon. - Ikrek - teszem még hozzá az egyértelműt, hiszen ha mindketten az én gyerekeim és egyidősek, nem is lehetnek mások.
- Ezt, azt - félelem kitérően, mert úgy érzem, hogy " az ég világon semmit" válasz csak akkor hangzik jól, ha azt kérdezik "Mennyit kellett fizetned?", de legalábbis munkaügyben nem igazán nyerő az ötlet.
- Semmi gond, nem kell szabadkoznod - rázom meg a fejem. Nehogy még a végén elnézést is kérjen! Miattunk volt félreérthető a szituáció.
A "sokáig itt maradsz" megjegyzésére nem tudok mit reagálni. Kicsit megdöbbent a kijelentése, főleg úgy, hogy a jövőm még előttem is teljesen ködös, ez a lány pedig még annyira sem ismer, mint az exem.
- Semmi gond - legyintek, mert azt mégsem mondhatom, hogy akár meg is ölhettem volna magam. Nem tettem volna. Eszemben sem volt. De anyuék fejében biztos megfordult a gondolat.
Úgy érzem miattam kezd egy kicsit kínosodni a szituáció, ezt pedig nem akarom, mert felettébb kényelmetlen lenne hazáig.
- A suli hogy megy?
Á, így nem lesz kínos. Nem ez a legcikibb kérdés, ami eszembe juthatott. Persze, hogy nem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2017. március 27. 22:04 | Link

Violetta



- Ó, biztos nagyon aranyosak, hogy hívják őket?  - tettem fel a következő kérdést. Nagyon kíváncsi voltam Vivi testvérére, ezt pedig nem is palástoltam. Úgy gondoltam, hogy legalább elütjük az időt út közben és jobban megismerhetem őt kicsit, idáig szimpatikus benyomást keltett. Reméltem, hogy nem okozok neki kellemetlenséget ezzel a kérdezgetéssel, de képtelen voltam végig csendben lenni, nem is tartottam jó ötletnek, hogy ne kommunikáljak vele, mert az nem én lettem volna és úgyse bírtam volna ki öt percnél tovább, hogy újból megeredjen a nyelvem.
- Értem - válaszoltam neki, amikor nem kaptam egyértelmű választ a kérdésemre, de volt bennem annyi tapintat, hogy ne firtassam tovább a kérdést. Szerencsére mindig felismertem azt a helyzetet, amikor kényesebb vizekre eveztem, és volt annyi eszem, hogy befogjam a számat.
Láttam rajta, hogy kissé megdöbbent, amikor közöltem vele, hogy szerintem sokáig itt fog maradni. Erre én sem tudtam mit reagálni, csak megvontam a vállamat és mosolyogtam egyet, mivel én sem értettem, hogy honnan jött ezt a megérzés. Időnként csak úgy elfogtak bizonyos megérzések, amelyek mostanság egyre sűrűbben bejöttek, ehhez nem kellett mindig az álmok mezejére lépnem, csak úgy jöttek maguktól. A mugli világban olvastam, hogy vannak olyan emberek, akiknek általában bejönnek a megérzéseik, hát én jó ideig nem tartoztam közéjük, de mióta elkezdtem a gyakorlatokat és a meditációt, azóta mintha kissé felerősödött volna ez a képességem, persze nem akartam semmit sem bemesélni magamnak, de nem igazán tudtam másra gondolni, hogy miért lettem "erősebb" ezen a területen. Persze Violetta előtt erről bőszen hallgattam, elég  nagy feladat volt saját magamnak megküzdenem a problémáimmal és saját magammal is egyfajta harcot kellet vívnom a fejlődésem érdekében, ez pedig nem tartozott mindenkire.
Kicsit elkalandoztak a gondolataim, így nem igazán tudtam megállapítani, hogy vajon Violetta miről beszélhetett az imént, csak arra eszméltem fel, hogy hirtelen egy sulis kérdést szegezett hozzám.
- Öhm, jól... egész jól. Fel fogom venni a Sárkánytant is - fűztem hozzá röviden, miközben a lány mellett ballagtam és próbáltam tartani vele a lépést.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Jonathan Gerhard Van den Bergh
INAKTÍV


belgian prince
offline
RPG hsz: 113
Összes hsz: 825
Írta: 2017. március 28. 11:48 | Link

- S -
Sonja Ainsworth
- S -

Erre szokták mondani, hogy az illető vagy hülye vagy halhatatlan. Amikor végre hagynánk egymást békén, kekeckedni kezd velem. Egyszerűen kihívja maga ellen a sorsot. Ezer szerencséje, hogy már félálomban vagyok és éppen csak résnyire nyitom olykor a szemem, hunyorogva nézni meg, mi ütközött az ágyamnak. Azonban a kiváncsiságomat félúton elvesztem és szusszanással rakom vissza a fejem a párnára. Egy-egy engem eltaláló galacsin nyomán meg csak odakapom a kezem eltalált tagjaimhoz, mintha legyet hesegetnék el.
Mélyen szuszogva lebegek álom és ébrenlét határán, hátamon heverészve kényelmesen, mígnem egy jó adag vizet locsolnak az arcomba ébresztés gyanánt. Nyomban felülök és fejemet rázom, arcomat törölgetem. Közben hallom kéretlen kabintársam bejelentését és távozó lépteit.
- Nyomorult kis... - kezdek szitkozódni, de ez hamar áthajlik az orrom alatt morgásba, hiszen már nincs itt, akire az átkaimat szórnám. Sűrűn pislogva tapogatom ki pálcámat és mondok magamra egy szárító búbájt. Amint ezzel megvagyok, mogorva képpel ülök még az ágyon egy kis ideig, majd egy sóhajjal felkelek és összeszedem magam. Felveszem talárom, pogyászomat pedig magam előtt lebegtetve lépek a szűk folyosóra, csaknem az utolsók közt hagyva el a vonatot.
Gyönyörű kezdés ez, mondhatom. Alig várom a folytatást.

###
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A legrellonosabb diák - 2017 ősz/tél
Erdős-Prinz Violetta
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 14
Összes hsz: 45
Írta: 2017. március 28. 14:27 | Link



A gyerekekről szívesen mesélnék egy olyan napon, amikor éppen nem érzem azt, hogy elárultam őket. Imádom a két szőkeséget, az életenergiájukat és a felém áradó feltétlen szeretetüket. Nekik elég annyi, hogy az anyjuk vagyok, nem gondolnak semmi egyébre, ennyi elég ahhoz, hogy ragaszkodjanak hozzám.
- Dóra és Dávid. Nem is értem miért nem mondjuk Vilmos és Vanessza - húzom el a szám, amitől az arckifejezésem valahol a fintor és a mosoly között reked. Ostoba poén, de ennyire telik.
A továbbiakban inkább csak röviden felelgetek a kérdéseire, és legközelebb csak akkor próbálok kezdeményezni, amikor a társalgás annyira leül, hogy már-már kétségbeesetten próbálom menteni a helyzetet.
De lehet, hogy jobb lenne, ha inkább csendben hagynám magam hazakísérni, az talán kevésbé lenne kínos, mint, amit egyébként produkálok.
- Ennek Vivi biztosan örülni fog - jutalmazom meg egy széles mosollyal a lányt. - Talán még anyu is odáig lenne - teszem hozzá gondolatban, amitől összerándulok. Ha otthon lesz, az rám nézve nem ígér sok jót. Akkorát nyelek hirtelen, hogy szerintem még két utcával arrébb is tisztán hallja bárki.
- És minek tanulsz? Mármint hogy képzeled el a jövőd? Vagy ilyen korban még nem divat gondolkodni rajta? - kérdezem kissé összeszedettebben. Ha én korábban elkezdtem volna tervezni a jövőm, most valószínűleg nem itt tartanék. De azért annyira nem is rossz az életem, hogy hirtelen mindent megbánjak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2017. március 28. 22:52 | Link

Violetta



- Szép nevük van. - válaszoltam neki mosolyogva, és biccentettem feléje, hogy értettem a célzást.
- Na és, mit szeretsz csinálni szabadidődben? - érdeklődtem, ha már így beszédbe elegyedtünk.
- Igen, ebben én is biztos vagyok - tettem hozzá kurtán. Azt mondta már nekem, hogy sok belőle a szorgalmi, azt pedig egyáltalán nem bántam. A sárkányok pedig mindig is érdekeltek, bár azért valamelyest tartottam is tőlük, egyben csodáltam is őket valamilyen szinten.
Ezután a jövőmre terelődött a téma, az "ilyen korban" megjegyzés hallatán kissé felhúztam a szemöldökömet és kérdőn tekintettem rá.
- Ilyen korban? Nos, engem nagyon is foglalkoztat a jövőm, szerintem az életkortól független, hogy kit mennyire foglalkoztat a saját jövője. Ismerek olyan középkorú embert is, akit egyáltalán nem foglalkoztat, de olyan embert is, aki már gyermekkorától tudta, hogy mit szeretne csinálni és kezdeni az életével.
A mondandóm után kicsit befogtam a szám, persze nincs a homlokomra írva, hogy milyen vagyok, de talán az árvaházi évek miatt is úgy éreztem, hogy a korombelieknél valamennyire érettebb vagyok bizonyos téren, és ebbe a jövőm kérdése is beletartozott.
- Bocs, nem akartam kioktatónak tűnni. Szóval jóslással szeretnék foglalkozni, segíteni másokat, másrészt szívesen tanítanék mellette valamit, szóval a tanári pálya is terítéken van lehetőségként - válaszoltam neki komoly arckifejezéssel, miközben felvettem a tempóját.
- Annyi biztos, hogy Futurológia szakon szeretnék továbbtanulni - fűztem még hozzá ezt a számomra fontos információt, majd folytattam mellette az utamat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Erdős-Prinz Violetta
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 14
Összes hsz: 45
Írta: 2017. március 30. 14:33 | Link


- Dalokat írok, vagy próbálok, meg gitározni szoktam. Meg persze játszótérre járok, színezek, gyurmázok, bábozok, fogócskázok, meg amihez éppen kedve van a kicsiknek.
Hiába döntöttem el távollétem alatt, hogy a zenének fogok élni, azért az elsők továbbra is a gyerekek maradnak.
Ügyetlen társalgási próbálkozásaim végül elhozzák a sejthető, de nem várt eredményt: kiakasztom Alízt. Vagy legalábbis olyan válaszra sarkallom, ami úgy érzem kissé eltúlzott. Mindenki magából indul ki, én is ezt tettem, amikor arra utaltam, hogy a legtöbb vele egyidőst nem az érdekli, hogy pár év múlva hogyan keresi meg a kenyérre valót. Hanem, hogy mit vegyen fel az éppen aktuális bálra, ki legyen a partnere, és hogy vajon tud-e még írni három mondatot, hogy meglegyen a minimum a tanár által elfogadható házidolgozathoz.
- Semmi gond, azért nem kell bekapni - húzom el egy kicsit a szám. - Nem akartalak megsérteni, csak épp arra utaltam, hogy engem és a kortársaimat abban az időben más dolgok foglalkoztattak.
Megvonom a vállam, és befejezem a magyarázkodást. Így utólag nem is érzem szükségét. Nem hiszem, hogy bántó volt, amit mondtam.
- A futurológia jól hangzik, biztos érdekes lesz tanulni. Nekem sosem volt érzékem hozzá - jegyzem még meg, de nem tudom, ezek után mit mondhatnék. A jóslás tényleg nem az én terepem, és úgy tűnik, hogy a társas kapcsolatok terén is inkább visszafejlődöm csak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2017. április 14. 16:54 | Link

Violetta



- Az nagyon klassz. Én régebben zongoráztam, de pár éve már nem... - válaszoltam neki mosolyogva.
- Én csak verseket szoktam írni időnként, de nem mindig van hozzájuk ihletem. Sokszor nem vagyok megelégedve a műveimmel - folytattam a gondolatsort.
- Nem gond, sokakat más foglalkoztat még, akiket ismerek a korosztályomból - tettem hozzá nyugodt hangsúllyal. Bizonyára annak is köszönhettem azt, hogy más dolgok foglalkoztattak, mint a többieket, az álmaim pedig már csak habok voltak azon a bizonyos tortán.
- Mindenki jó valamiben - fűztem hozzá biztatásul, mivel unalmas is lenne, ha mindenki ugyanabban lenne jó.
- Mióta tudsz gitározni? Mármint mikor kezdted el tanulni? - kérdeztem tőle érdeklődve. Reméltem, hogy idővel nekem is jobban fog menni a versírás, amit gyakoroltam is, de nem volt mit tenni, ha épp nem volt ihletem.
- Van háziállatod? - tettem fel a kérdést, ami legalább annyira foglalkoztatott, mint a gitározás.
- Nekem egy macskám van, Kloé. Igazából nincs vele sok gond, egész nap alszik, ritkán van fenn, nagyon lusta.
Ahogy végigmértem a lányt rájöttem, hogy tényleg kiköpött mása Vivinek a rövidebb frizurát leszámítva, nem is tudtam, hogy hogyan tudják megkülönböztetni őket egymástól, de nem is akartam ilyen hülye kérdést feltenni. Azt gondoltam, hogy ezt a kérdést úgyis mindig felteszik mások a lánynak, így már biztosan nagyon unja, amit tökéletesen meg tudtam érteni.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Eric Wright
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. április 21. 09:57 | Link

Kamilla

- Ébredjen uram, mindjárt odaérünk – riaszt fel valaki az álmomból. Nohát, elaludtam, pedig ezek a Magyar tájak elképesztően szépek. Hatalmas mugli búzamezők, füstös városok, érdekes járművek. Egy darabig élveztem a kilátást, de aztán a besütő nap sugarai álomba cirógatták busa fejem, mivel az ablakon keresztül felerősödött a melege. Meg aztán a kocsi is kellemesen, ritmusosan zötykölődött, minden adva volt, hogy a hosszú utazás vége felé elnyomjon az álom. A lényeg, hogy időben jelezték nekem, hogy hamarosan megérkezünk Bogolyfalvára, onnan már csak egy hoppanálásnyira lesz majd Tata. De a legközelebbi varázslófalu mégiscsak ez, én pedig nem annyira szeretem a mugli társaságot. Már nagyon elszoktam tőlük és másképpen látom a világunkat, habár nem zavarnak, de mégis jobb, ha máshol vannak, mint én.
- Köszönöm – rázom meg a fejem, majd lassan összeszedem a cuccaimat. A régimódi stílusú szemüveg szárait behajtom, és a tokjába rejtem. A szemüveget csak akkor használom, amikor szükséges, és néha álcaként. Egyébként kijelzi a mugli fegyvereket, és távcsőként is funkcionál bizonyos mozdulatokra, nagyjából nyolcszoros nagyítású. Lehetne jobb is, de erre volt pénzem. Most sem kell a nagy varázslóbankba mennem, hogy kinyissák a nagy tárnát, amibe a pénzem tartom. Van éppen elég, de két komolyabb ruhaszettre már nem biztos, hogy futná. Összeszedelőzködöm, amikor is végre megáll a vonat és bemondják az állomás nevét is.
- Viszont látásra – köszönök el, majd nagy sietve elindulok és nagyjából ezzel a lendülettel is állok meg a perontól pár lépésnyire. A terv az volt, hogy a vonaton elolvasom Bogolyfalva történetét és nevezetességeit, plusz megnézem, hogy hol lehet szállást kapni. Az alvás miatt ez mind elmaradt és természetesen az útikönyv a táskám mélyén lapul, nem mintha nem lenne könnyű elővenni, de elég béna dolog, nem? Mindegy, talán valaki tud segíteni. Kinézek magamnak egy szimpatikus leányzót, aki éppen ott ténfereg és láthatóan nem az utasok közül való. Hogy honnan tudom? Elvileg jó megfigyelő vagyok, ő pedig mintha várna valakit, aki egyelőre nem mutatkozik. Na, mindegy is, felkapom a bőröndömet és odalépek hozzá, lehetőleg elé.
- Elnézést, ne haragudjon, hogy megszólítom. Tudna segíteni néhány kérdésben és útba igazításban? – kérdem illedelmesen magyarul. Tudok néhány trükköt és ismerek pár bűbájt is, ami megoldja a nyelvi nehézségeket. Mondjuk a magyar-angol és angol-magyar bűbájért elég sokat fizettem, de legalább tartósan működik egy napig és nagyjából megbízható. Legalábbis ezt mondták. Próbálok megnyerően kinézni, csak egy kicsit igazítom meg a hajam, mert azt bizony elaludtam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
offline
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2017. április 21. 15:40 | Link


kinézet

Balázs megkért, hogy jöjjek ki az egyik kollégájáért, ameddig ő még elrendez pár dolgot. Bár felmerült bennem, hogy egy auror miért nem tud egyszerűen odahoppanállni a házunk elé, nem álltam le veszekedni, mert végül is Balázsnak igaza van - megint. Nem zárkózhatok be a szobámba addig ameddig kedvem tartja, mert az élet megy tovább, Noel nélkül is. Ettől függetlenül még nem, nem vagyok jól, csak kinőttem abból, hogy sírdogáljak, és belefulladjak az önsanyargatásba. Elment. Ez van. Isten áldja, legyen boldog. Összefonom karjaim mellkasom előtt, türelmetlenül kezd mozogni a bokám, fel-le. Oké, nekem nincs semmi bajom a rend őreivel, de hogy egyik sem ismeri a pontosságot, vagy a sietséget, még hírből sem, az biztos. Saját bőrömön tapasztalom.
Aztán se szó, se beszéd, elém toppan valaki, mire reflexből hátrálok egy lépést. Semmi személyes, egyszerűen csak érzékeny vagyok arra, hogy vadidegenek mennyire kerülnek hozzám közel fizikailag. Valószínűleg van valami az aurámban, amit az emberek éreznek, és azért nem jöttek eddig még nekem, véletlenül sem. És ezt a valamit ez a férfi nyilvánvalóan nem is érzékeli, tekintve, hogy még hozzám is szól. Veszek egy mély levegőt, megemelem szemöldököm, ahogy megbillentve nézek fel rá. Oké, csak nem ismeri a helyet, nem kell itt játszani a Jégkirálynőt.
- Persze - egy, a helyzethez képest egészen barátságos mosolyt sikerül tuszkolnom magamra. Végül is, várhatom útbaigazítás közben is azt a Mátét, vagy Mátyást, vagy tudja a bokám, kit. Azt mondta Balázs, hogy majd biztos megismerem.. Aha. Jó.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Eric Wright
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. április 21. 16:41 | Link

Kamilla
Ruházat

Izgalmasnak ígérkezik ez a magyar kaland. Már csak azért is, mert nem sokat tudok az országról, csak annyit, hogy a területeit eléggé megszabdalták az egyik mugli háborúban. De ami maradt, az nagyon szép és érdekes. Főleg Angliához képest, ahol állandóan esik. Mondjuk annak is megvannak a maga szépségei, például ott van a Stonhenge. A muglik még mindig nem tudják, hogy hogyan került oda, persze nem ismerik a varázsvilágot, viszont nagyon nagy a fantáziájuk, ami még tetszik is. Okosak a muglik, a varázslatot sok mással helyettesítik, ami jó dolog. Na, de ha már idepofátlankodtam a szép hosszú hajú lányhoz, talán vele kellene foglalkoznom. Annál is inkább, mert kissé megijedt, hogy odamentem, vagy csak nagyon el volt gondolkodva és ebben megzavartam.
- Szuper, de jó! – vigyorom szélesebb lesz kissé, és lám ő is elmosolyodik. Talán tényleg segít, és nem küld el Bogolyfalva felfedezőkörútra. – Egyébként nem akarlak zavarni sokáig, látom, vársz valakit – majd be is fogom hirtelen. Minek ismerkedek, elég, ha megtudom, amit akarok nem? Úgy látszik ezt már sohasem fogom kinőni, na mindegy.
- Szóval most érkeztem… hmm, mindegy. Tudsz olyan helyet, ahol meg lehet szállni. Először csak rövidebb időre, de aztán kell majd állandó szállás, ami nem túl drága. Nem vagyok valami Frőzus, vagy minek mondják a muglik – vonom meg a vállam és szabadkozom, ez érdekes lesz így. Észre sem veszem, de közben egy fél lépést én is hátrálok, mert túlságosan bementem a személyes szférájába a lánynak.
- Ó, ne haragudj. Eric vagyok és majdan főiskolás leszek a Sárkányölőben – meghajolok színpadiasan, de csak egy kicsit. – Szóval van néhány tipped? Meg úgy nagyjából elmagyarázhatnád, hogy merre is vannak a tippek – húzom el a számat kissé, talán ez már túl sok kérés egyszerre. Nem akarok túl pofátlannak tűnni, remélem sikerül.
Utoljára módosította:Eric Wright, 2017. április 21. 19:35 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
offline
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2017. április 23. 11:07 | Link


Jó, azért nem gondoltam volna, hogy ennyire meglepő lesz a tény, hogy nem utasítom el visszakézből a segítséget. Ő nem csinált semmit tulajdonképpen, amiért haragudnom kéne rá, szóval ja, nem lenne értelme pukkancskodnom.
- A Mátrában szerintem megszállhatsz egy ideig, ismerem a főnökét, és szerintem az nem olyan drága - küldhettem volna a Bérczesbe is, de ott leszedték volna a ruháját is róla, szóval a Mátra mégiscsak jobb lesz. Szerintem Niko szépen rendbe hozta a helyet, és nem is dolgozik olyan nagy árakkal, de hát kinek mi. - Állandó szállásnak meg hát van két társasházunk, de ha gondolod, nézhetsz magadnak rendes lakást is a faluban valahol, ahogy érzed - megvonogatom vállaim, tekintvén, hogy sejtelmem sincs, mit akarhat magának ez a pasi, elmondok minden járható utat, aztán majd dönt, attól függően, melyik tetszik neki jobban. Tulajdonképpen megvan mindkettőnek az előnye és a hátránya ugyanúgy, szóval (képzeletbeli vállvonogatás helye).
- Semmi baj. Kamilla vagyok, és ide járok a Bagolykőbe - elmosolyodva csóválom meg fejem, kezeim összefonom mellkasom előtt. - A Mátrát megtalálod, ha végigmész ezen az utcán, a tér felé lesz, és biztos felismered majd - igazából nagyon nem lehet elmagyarázni. Mármint ja, olyan varázslós kinézete van, mint minden épületnek ott a téren. De ha egyszer odakerült, egészen biztos, hogy fel fogja ismerni.
- A házakhoz meg még kell majd egy kicsit gyalogolnod, de azok nem fognak elfutni, és egészen biztos vagyok benne, hogy azokat is megtalálod, ugyan ebben az irányban - Bogolyfalva tulajdonképp egy egészen egyszerű falu, szóval tehetség kell majd ahhoz, hogy eltévedjen rajta az ember.
Utoljára módosította:Farkas Kamilla, 2017. április 25. 17:15 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Eric Wright
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. április 24. 08:16 | Link

Kamilla
Ruházat

Milyen szerencse, hogy egyből egy segítőkész lányra bukkantam, azért tudok, na. Elég kínos megkérdezni ilyesmiről bárkit is, nem, még ha kétszer háromszor el is kell ismételni. Legalábbis nekem, szeretem tudni, hogy mikor hova megyek, és általában negyvenhatszor megnézek mindent, nehogy eltévedjek. De most nem ez a helyzet, azonban a lány megment.
- A Mátrába? Az nem egy… á, biztos nem – rázom meg a fejem. Amikor az útikönyvet olvastam rémisztően hasonló nevű hegység volt Magyarországon, de lehet, hogy tévedek. Nem baj, jobb, ha tovább mosolygok, és nem beszélek baromságokat. Szóval Mátra hotel, első célpont megvan. A lány folytatja tovább, én pedig máris elgondolkodóba esek, hogy mi legyen. Tényleg nincs sok pénzem, de majd körülnézek. Valami munka sem ártana, hogy később tudjak venni magamnak valami lakot, vagy itt, vagy máshol.
- Egyelőre csak a szállás, de köszi a tippet – mégiscsak megmutat minden alternatívát, amit illik megköszönni. A Mátra hotel egyelőre marad, később meg majd minden kiderül, ahogy az idő is.
- Örülök, hogy egy segítőkész Kamillába botlottam – vakarom meg a fejem a jobb fülem fölött vigyorogva. Nem, nem vagyok bolhás, csak egy kicsit zavart. Egy csinos lány segít nekem, nem szoktam hozzá.
- Tehát egyenesen, aztán tér és aztán értő olvasás – fújom ki viccesen a levegőt az orromból, majd röhintek egyet, elképzelem az előlem menekülő házakat. Az igazán vicces lenne, és a varázsvilágban nem is elképzelhetetlen.
- Jó, köszi a felvilágosítást. Munka is akad? Később szükségem lesz rá, hogy legyen miből élni, meg szeretnék egy kicsit félretenni öreg napjaimra – jó, ez kicsit túlzás, és biztos nem az alkalmi munka fog meggazdagítani, de valahol el kell kezdeni, nem?
- Nem akarok tolakodó lenni, de máskor segíthetnél egy kicsit megismerni a falut, persze, csak ha lesz rá kedved, meg érkezésed. Mivel senkit sem ismerek itt és te mégiscsak jó fejnek tűnsz… - vállvonás, nem akarok tényleg tolakodó lenni, de jó lenne egy kicsit bejárni a helyet, ahol élni fogok. Meg talán általa megismerek másokat is és akkor nem fogok a szobában unatkozni.
- De nem baj, ha nemet mondasz, tényleg. Nem vagyok a sértődős típus, és a nyomulós sem. Ez vagy hátrány, vagy előny – felnevetek. - Egyébként van itt a közelben kviddics? Nézni szeretem – terelem el gyorsan a témát. Nem akarok kínosságba elégni, mint egy főnix. Félő, hogy nem élednék újjá.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
offline
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2017. április 26. 15:03 | Link


- Az egy csárda, ahol lehet kivenni szobát - megemelem szemöldököm a kérdése hallatán. De, biztos az amire gondol, viszont mivel nem itt nőttem fel, a névhez még mindig a máguscsárdát kötöm, nem pedig egy vidéket. Végül is kvittek vagyunk ebből a szempontból, ha azt nézzük, hogy ő láthatóan fordítva működik. - Úgy néz ki mint egy jóféle kocsma, mondjuk tulajdonképpen az is - azért próbálom itt leírni a helyet, tényleg, hogy könnyebb legyen megtalálnia, tekintve, hogy nem áll szándékomban pampucolni. Már csak azért sem, mert valamikor régen belém diktálták, hogy nem állunk le idegenekkel, nem megyünk sehova velük, és nem is szaladunk oda hozzájuk - az már más kérdés, hogy az indíttatás valamelyest elferdült a megszokotthoz képest. És bár már felnőtt vagyok, nézzünk csak rám - semmi esélyem, a legrosszabb esetben megfullad, és akkor kit vesznek elő? Mindenkit, akinek köze van hozzám. Na látod. És bár nem ez az elmélet él a fejemben jelenleg, de azért örök, és igaz. Nem beszélve arról, hogy Balázs még mindig auror, valaha komolyabb körökben forgott, szóval ha azt nézzük, még ez is tesz egy lapáttal a dolgokra. Nem utolsó sorban pedig egy minisztériumi alkalmazottra várok, ugyebár.  
- Bárki más segített volna szerintem - elmosolyodva vonogatom meg vállaim, hiszek is abban, amit mondok. Az itteni emberek nem arról híresek, hogy megtagadjanak egy kérést, még akkor se, ha húzzák neki a szájukat. Egyszerűen ilyenek. Ha valakinek segítségre van szüksége, nagy esélye van rá, hogy meg is kapja, és valahol ez a normális. Mindenkinek jól esik az ilyen. Az értelmezésére bólogatni kezdek, bizony, okos fiú, buksisimi.
- Van egy csomó üzlet, szóval ha más nincs, az egyikben biztos kapsz munkát. Meg igazából attól függ, hogy mivel szeretnél foglalkozni, meg mit tanultál - nem tűnik annyira idősnek, hogy elkezdjem magázni, viszont iskolásnak sem, szóval bátran feltételezem, hogy valahol a két véglet között áll. Az elméletem pedig, hogy ugyanúgy Bogolyfalván, mint a világban bárhol, akkor nem kapsz állást, ha nem akarsz dolgozni. Mindig van valahogy, és sose volt úgy, hogy ne legyen. Szóval ja. A kérésére megint csak felvonom a szemöldököm, és nem válaszolok egyből. Nem akarok sem gonosz, sem visszautasító lenni, de ő mégis idegen, és az ember okosan teszi, ha nem bízik meg az idegenekben. Én pedig nagyon nem bízom meg bennük, amiből következik, hogy nem is szívesen töltök velük időt. Még azt sem, ami kötelező.
- Hát.. Meglátjuk - a tökéletes kitérő válasz, sem tagadó, se nem beleegyező. Meglátjuk. Ez pedig azt jelenti, hogy, ha rajtam múlik nem, de mint tudjuk a dolgok nem rajtam múlnak, szóval lehet róla szó. Az sem rajtam múlt, hogy most beszélünk. Másképp nem beszélnénk.
- Igen, az iskolában szokott lenni kviddicsmeccs a házak között, meg hát ott vannak a magyar csapatok is - bizony bizony, ott van Mínea, aki tiszta profi ligás, meg Ian is, aki szintén, aztán itt van a rellon csapata - azaz mi -, akik szintén elég jók vagyunk a fenti kettőnek köszönhetően. Nem mintha az Eridon vagy a másik nem lenne az. De azért mégis mi tartjuk két éve a kupát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Eric Wright
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. április 27. 10:12 | Link

Kamilla
Ruházat

- Ah – csak ennyi jön, mikor rájövök a tévedésemre. A Mátra nem a földrajzi hely jelen pillanatban, hanem egy csárda, mi több egy kocsma, ahol meg lehet szállni. Nem tudom, hogy a fiatalságomnak szól-e, hogy egy ilyen helyet ajánl, vagy annak, hogy tényleg jó hely, csak a „csárda” kifejezés miatt inkább elkerülik. Mindegy, a vér próbája a szívás, ahogy egy vámpír mondaná, meg fogjuk nézni magunknak. Ha pedig nem jön be, biztosan van másik hely is a közelben, de bízzunk a csinos útbaigazítónk szavában.
- Az lehet, csak én ritkán hibázok rá. Nem szoktam szimpi lenni az embereknek valamiért és elhajtanak – vonom meg a bal vállam. Mire Budapesten megtaláltam azt a sárga kocsit, vagy ötször küldtek el más irányba, ebből három nem a megfelelőbe, hanem a fenébe. Talán látszik rajtam, hogy külföldi vagyok, vagy nem tudom, itt egyből rátaláltam valakire. Az persze lehet, hogy ez egy jó nevű intézmény melletti vasútállomás, ahol például Kamillának sem az első ilyen esete vagyok. Sok diák jár ide külföldről is, akik mind útbaigazítást kérnek, itt talán nem annyira furcsa kérdés a „merre van a hogyishívják” és társai. A munkalehetőségek tárháza elég nagy ezek szerint, a barna is megerősíti a sejtésemet. Gondolom ez annak is köszönhető, hogy sok a diákmunkás és azok viszonylag gyakran cserélődnek. Na meg olvastam azt is, hogy elég dinamikusan fejlődik a falu, ami inkább már kisváros jellegű.
- Aurornak fogok tanulni, ahhoz nem hiszem, hogy van megfelelő munka, hacsak nem az eladóság, ahol az embereket lehet megfigyelni – igen, talán ez lehet. Ha van itt kviddicsbolt, oda is mehetnék, mert akkor legalább fogdoshatnék drága seprűket, amiket csak meccseken látni. még a végén hobbiból kviddicsezni kezdek, de semmi komoly. Á, a gurkókat csak látni szeretem, ha becsapódnak. Habár, ha terelő lennék… na, de most kamillázzunk Kamillára, a jövőn még van pár napom elgondolkodni. Hirtelen belelkesedve megkérem, hogy kísérjen el ide-oda, de láthatóan nincs ínyére annyira, amit nem róhatok fel neki. Hát ez van, végül is lehetek zsigerelő Zsiga is, vagy gasztronóm Gaszton, kinézetből nem lehet sokat megállapítani.
- Na, szuper. valahogy be kéne jutnom oda nézőnek, szerinted van rá lehetőség? Keressem fel az igazgatót, vagy írjak egy baglyot? – kérdezem, de nem neki szánom a kérdést, csak úgy a levegőbe, persze válaszolhat ő is. na, de nem akarom feltartani igazán, vár rám a Mátra, hogy egy kicsit kipakoljak, meg a nyakamba vegyem a városkát és új impulzusokkal telítődhessek.
- Köszi a segítséget Kamilla, örülök, hogy összefutottunk, remélem, még találkozunk – mosolyodok el, és felkapom a cuccaimat. A húzós bőrönd – ami tértágító bűbájjal van ellátva – kopogni kezd a földön, mert a kerekei megkoptak már. Ki kellene cserélni, különben hamarosan eltörnek. Jó érzéssekkel vágok bele az új kalandba, és igen az Aurorképzőre is nagyon kíváncsi vagyok már.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Charlotte Elisabeth Felagund
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 133
Összes hsz: 613
Írta: 2017. június 17. 13:01 | Link

Thomas keresztapu

- Eltévedtem - teljesen ijedt tekintettel nézek Thomas bácsira, a kedves kalauz kezét szorongatva, aki megtalált és visszahozott hozzá. Aztán vissza is huppanok arra a kényelmetlen ülésre, amitől már fáj a hátam.
Az egész úgy indult, hogy kijelentettem, pisilni kell, de már elég nagy vagyok ahhoz, hogy egyedül menjek el a helyre. Aztán csak odakerült az a kocsi, azzal a sok finom csokival, aminek a nyoma még biztos, hogy a pofimon van, mert mikor rájöttem, hogy nem tudom, hol vagyok, teljesen pánikba estem. Mert ez az egész vonat olyan nagyon nagy, és azt hittem, én már az életben nem fogom megtalálni a keresztapám, majdnem el is pityeredtem, de csak majdnem, mert nagy lány vagyok.
- Mikor érünk már oda? - ha unatkozok, és egyszerűen nem tudom mivel lekötni magam, akkor hamar nyűgössé válok ám, mint most is. Pedig már jó ideje megy ez a vonat, aztán meg akárhányszor kinézek, mindig ugyanazt látom.
- Az ablakok is el vannak varázsolva? - pislogok a férfire, majd átmászok a másik ülésre, és úgy fekszek, hogy az ölébe tudjam hajtani a buksim. Egy ideig még nézem a tájat, de aztán az álom legyőz, és el is nyom szépen....

- Végre már - ugrok egy nagyot, és a peronon kötök ki. Jó, nem volt ez olyan nagyon nagy, csak szerintem. Kinyújtóztatom magam, amennyire azt a hátizsákom engedi, mert abban van minden holmim. Apa csinálta nekem azzal a teres bűbájjal, így tényleg mindenem belefért, és nem is nehéz, mert van rajta egy olyan másik is.
- Kapok kalácsot? - mert hogy a pénzt, amit apa dugott a zsebembe, a csokikra költöttem... mindet. Az illatot viszont megérzem, a pocim meg korogni is kezd.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

- Szeretlek!
- Hol?
-Mi?
-Mutasd meg! Hol az a szerelem? Nem látom, nem tudom megfogni, nem érzem. Hallok szavakat, de semmire sem megyek a súlytalan szavaiddal.
Thomas Alexander Everett
INAKTÍV


Előkészítős igi bácsi
offline
RPG hsz: 82
Összes hsz: 195
Írta: 2017. június 17. 13:35 | Link

Charlie

Ma történik meg. Hajnalban utaztam el érte, becsomagolt mindent, mire odaértem. Délben még a családjával étkezett, ám egy fél pillanatig sem gondolta meg magát, velem akar jönni, és itt akar lakni. Elég határozott és makacs a kisasszony, éppen olyan, mint az anyja. Kettőkor már a nyugatiban voltunk, a kis kezét fogva húztam magam után, nehogy lekéssük a negyed hármas vonatot Bogolyfalvára. Az utolsó métereken már felvettem, és nevetve siettünk. Tudtam én, hogy elég kivitelezhetetlen a dolog, és mégis sikerült. A nagy embertömeg ugyan okozott némi kihívást, de három perccel indulás előtt sikerült elfoglalnunk a helyünket. Itt utazunk hát békésen, amikor kijelenti, hogy ki kell mennie a mosdóba, de ő már nagy lány, meg tudja oldani. Én meg elmerülök a könyvembe, így fel se tűnik, hogy milyen sokáig van távol, csak amikor a kalauz megáll mellettem a csokis szájú szöszkével.
- Köszönöm.
Pillantok rá hálásan, majd mikor már csak ketten vagyunk, előhúzok egy nedves törlőkendőt, amit az anyja adott, és átnyújtom neki, hogy el tudja tüntetni a pofijáról a maszatokat. A könyvet letéve nézek ki az állomásra, ami mellett éppen elhaladunk. Tudom, hogy nem bír sokáig nyugton maradni, így egy gyorsjáratot választottam.
- Még negyven perc, körülbelül.
Felemelem a kezem, hogy kényelmesen letehessen a fejét, látom rajta, hogy azért a csoki, amit elfogyasztott, meg az ebéd, és a hosszú út kifárasztotta kicsit, hogy el fog szenderülni. Simogatni kezdem az ölemben elterülő szőke fürtöket.
- Amúgy nincsenek, de itt már nagyon egyforma a táj, én is az állomásokról tudom, hogy mikor jön már a miénk. Még négy mellett fogunk elmenni, és lesz egy nagy alagút is, amiben vagy három percig megyünk, olyan hosszú. Amikor az alagútból kijövünk, akkor kell összekészülni, mert onnan már csak két perc és beérünk.
És már alszik is. Az alagútnál maga kel fel, így kényelmesen össze tudunk pakolni a gyér világításnál. Leszállás - ugrás - után megfogom a kezét, és elindulok vele a kijárat felé.
- Egy kisebbet, esetleg. Franci azt mondta, hogy tök majd valamit annak örömére, hogy itt vagy, szerintem már készen van, innen meg öt perc az út hozzánk.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Charlotte Elisabeth Felagund
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 133
Összes hsz: 613
Írta: 2017. június 18. 13:28 | Link

Thomas keresztapu

Teljesen felkészültem arra, hogy otthagyom a családot, az utolsó napokban pedig már vártam is. Csak az út. Na, azt különösen nehezen viselem, mert nem történik semmi. Amikor apáékkal utazunk az más. Akkor Sebi nem hagy unatkozni, meg apa se, és úgy repül az idő, nem úgy mint most.
Bűnbánó tekintettel veszem el a kendőt, hogy aztán megtörölhessem az arcom, mert ezt nem szabadott volna. Viszont Thomas bácsi nem szúr le érte, így én is hamar túllendülök a problémán. És sikerül be is szundiznom. Persze hallom én, hogy keresztapu beszél hozzám, egyszerűen csak már nem jutnak el úgy a szavak hozzám, ahogy kellenének.
Így pedig az út gyorsabban is telik. Nem voltam annyira fáradt, így pont időben keltem fel magamtól, és készültem össze. Mielőtt még leszálltunk volna, visszanéztem a kényelmetlen ülésekre, csak hogy tényleg meggyőződjek róla nem hagytunk ott semmit. Erre anya tanított, és örülök, hogy sikerült rendesen belém nevelődnie.
- Akkor inkább nem kérek - szólalok meg némi hezitálás után, mert az én hasam hamar meg tud telni, és nem akarom megbántani az illetőt azzal, hogy egy falatot se eszek.
- De ez tök izgi... csak miattam főzött? Miért egyébként nem szoktatok enni? - én legalább is így értelmezem a dolgot, és akkor már meg is van a válasz arra, hogy keresztapa miért olyan sovány. Meg Ash. Biztos, mert pasik, anya mindig mondja, hogy pasik nem valók konyhába, pedig amikor nincs itthon, apa is főz nekünk.
- És tudja, hogy jövök? - ennek még jobban örülök, mert bevallom, azért kicsit ideges vagyok attól, hogy fognak engem itt fogadni, meg lehet, nem is akarták, hogy jöjjek, az annyira rossz lenne.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

- Szeretlek!
- Hol?
-Mi?
-Mutasd meg! Hol az a szerelem? Nem látom, nem tudom megfogni, nem érzem. Hallok szavakat, de semmire sem megyek a súlytalan szavaiddal.
Thomas Alexander Everett
INAKTÍV


Előkészítős igi bácsi
offline
RPG hsz: 82
Összes hsz: 195
Írta: 2017. július 8. 09:08 | Link

Charlie

Nem sokkal azután, hogy visszatér a maszatos pofis boszorkányalap, el is alszik az ölemben. Jobb is így, tudtam, hogy nehezen fogja viselni az utat, viszont nem állt szándékomban egy pillanatig sem már most elkezdeni a szigorításokat. Amíg alszik, simogatom a haját, és visszatérek a könyvem olvasásához. Nem sok időm szokott lenni arra, hogy elmerüljek az irodalom egy - egy gyöngyszemébe, így az ilyen alkalmakat mindig ki kell használnom.
- Jó reggelt!
Már éppen ott tartok, hogy felkeltem a kis szöszkét, amikor ő felkel magától. Jobb is ez így, mert olyan dolgokat még nem tudok vele kapcsolatban, hogy például rugdosni szokott-e, vagy mondjuk üt-e, ha akaratán kívül felkeltik. Ismerek ilyen embereket, szóval a feltételezés nem alaptalan és túldramatizált. Összekészülünk a leszálláshoz, pont időre, így a csomagokkal kiegyensúlyozva a kocsi előtér részében várjuk meg, hogy lelassítson, miután felbukkant a Bogolyfalva tábla. Megérkeztünk. A vonat megáll, mi pedig szépen leszállunk róla.
- Igen, de szoktunk amúgy is süteményt enni, csak nem biztos, hogy ma éppen sütött volna. Elég közel lakunk egymáshoz, és Valentinnel közösen örökbefogadtunk egy kislányt, akit szerintem kedvelni fogsz, Lilinek hívják. Ő is szeret énekelni például.
Kisétálva az állomásról is fogom a kezét, hiába békés hely ez még, ő még új itt, még szoknia kell ezt a helyet.
- Amúgy pont jókor jöttél, mert Ash felvételt nyert egy külföldi tanulmányi programba, ami azt jelenti, hogy két tanéven át távol lesz, így a szobája a tiéd. Azt mondta, hogy amit nem visz el, azt bedobozolja, elpakoljuk majd, így a szobát úgy alakíthatod majd, ahogy szeretnéd. Ha gondolod átfestjük, átrendezzük.
Ash egy hét múlva költözik, utána szabad a pálya a kislánynak. Addig nagy valószínűleg Francival lesz, úgyhogy már most sem aggódom azon, hogy hova tesszük. Ráfordulva a Macskabagolyra hamar elérjük a házat, így befordulva a járólapos útra, hamarosan már bent is vagyunk.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Várkonyi Zoltán
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. szeptember 17. 11:51 | Link

Lanetta lelkem

[zárt]

Még a lakrészében

Utazás? Rémes. Az a sok unalmas ember, aki mind ővele akar beszélgetni, kiábrándító. Volt, hogy alvást tettetett, de az illető még akkor is nyomta a mugli székelykáposzta receptjét, ami állítólag mennyei. Hát...nem tudja, de egy savanyú lötty, amiben húsdarabok úszkálnak...gyomorforgató. Zoltánunk majdnem mindent megeszik, nem válogatós, de azért mindennek van határa. Szóval utazás...Borsódzik tőle a háta, de nincs mit tenni, ha az a nyavalyás csillagász konferencia nem jön a helyébe, neki kell elmenni oda. Márpedig a téma annyira érdekli, hogy hajlandó erre a tortúrára. Ami még mellette szól, hogy a közelben turnézik a lánya, így összekötheti a kellemest a hasznossal, de még nem döntötte el, hogy melyik-melyik. Mindegy, van még rá ideje, elvégre még utána is felcímkézheti az eseményeket, mert címkézni azt nagyon szeret. A két legfőbb kategória pedig a hasznos, és a még hasznosabb. Hasznos az útra becsomagolni is, két hét, azaz 14 alsónadrág, 16 ing, mert hátha kettőt összeken valamivel, visz pár öltönyt, sima nadrágot, meg pólót is a kevésbé hivatalos megjelenésekhez, mint vacsora, reggeli, pofavizit. Kiveszi a szekrényből az élére hajtogatott, a hét napjai szerint felirattal ellátott, ráncmentesre vasalt bokszereit, hogy a bőröndjébe helyezze. Mit össze macerálja a manókat, ha nem áll úgy az alsója, ahogy annak kell...Jobb nem is beszélni róla. Rossz álmai vannak, sőt sokszor csak álmatlanul forgolódik, ha nem ráncmentesen kapja vissza mosás után őket. Aztán egész nap morog, nem lehet bírni vele, a rajta esett sérelmet pedig jó néhány Trollal torolja meg.  Gondolkodóba ejti, hogy a csíkos nagypapi pizsiből mennyit vigyen, míg végül a takarékosság jegyében kettőt pakol el belőle. Elvégre éjjel, a tiszta ágyban mi a fenével koszolná össze? Mikor mindent belepakolt, összecsukja az álcázott tértágító bűbájjal ellátott pakkot, gondosan bezárja, és elindul az állomás felé.

Az Állomáson

Megáll a hatalmas, mágikus kivetítő előtt, hogy megnézze, mikor és honnan indul a vonata. Nem bízik abban a vén bakterban, aki a peronok között táblácskákkal hadonászik. Ő konkrétan tudni akarja, mi a szitu, mikor indul a vonat, meddig tart az út, hányszor állnak meg és hol, van-e étkező kocsi a szerelvényen? Utóbbi rendkívül fontos, ugyanis ide szokott elmenekülni a túl beszédes útitársak elől. Meg is van. Tudja már az irányt, így kibattyog a peronra, a bűbájjal kezelt táskájával mit sem sejtve. Menet közben beszerez egy zacskó sós kekszet, három, kis üveg vizet - Óránként egy kell - valamint egy szórakoztató olvasmányt, mely ezt a címet viseli: Értekezés a Világ legunalmasabb témájáról...vagy valami hasonló, nem láttam jól a címzést.
Amikor azonban a zsebébe süllyeszti mágikus bankkártyáját, az az átkozott bőrönd bemondja az unalmast, és szétnyílik, közszemlére téve a feliratos alsóit, valamint a csíkos pizsamákat. Persze, mi mást? Elvörösödik első reakció képpen, aztán zavartan körülnéz, hogy ki is látta meg.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vér Lanetta
INAKTÍV


Tancinéni
offline
RPG hsz: 278
Összes hsz: 2226
Írta: 2017. szeptember 17. 20:12 | Link

Tatapizsis Várki Bá'


A cél eredetileg az volt, hogy végre hazamenjen a már végzett lányka. Sokáig húzta, halasztgatta az utazást, de nem úszhatta meg, a családja már várta haza, hogy néhány hétig fojtogató ujjaik köré kapják Lalát, így tehát egészen érthető is volt, miért is volt annyira rosszkedvű az állomáson, s erre az is közrejátszott, hogy utolsó meccsén szépen meg is sebesül, még mindig fásli ölelte körül bal sípcsontját és a sajgás sem csitult.
Már a peronon állt, kezei között egy szem bőröndjével, fehér pettyes szoknyájának szélét ráncigálta a sínek felől érkező szél, rövid, mézszőke tincseit lágy táncba invitálta, fején ülő nagy karimás napkalapját majdnem magával is vitte.
Nem figyelt környezetére, sem arra, kik jártak-keltek erre, azonban mikor lábára egy csalfa szellő csíkos pizsama alsót fújt, már igazán nem állhatta, hogy ne lesen alaposabban körbe, s nem kellett sok, hogy a tanár urát pillantsa meg, a szaladgáló bokszerek közepette. Halk kacagás szökött ki belőle, melyet kezeivel próbált elnyomni, s felvéve a földről az alsót odalépett az úrhoz.
- Szép reggelt, csak nem elhagyott valamit? - emelte a magasba a talált ruhadarabot, széles vigyor kíséretében.
- Tetszik különben, épp olyan, mint amit megboldogult nagypapám is hordott, bár ő a kéket preferálta jobban, magának mi a véleménye róla? - pimaszkodott tovább, de hogy ne csak a szája járjon, azért serényen Várkonyi segítségére sietett, hogy minél előbb össze legyen szedve a motyó, s az alsót utoljára nyújtotta át.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

|Vér-Kasza|csillagőrző| ExKanadai|Feleség ❤
Várkonyi Zoltán
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. szeptember 17. 21:26 | Link

Lanetta lelkem

[zárt]

Ennyi megaláztatás azonban úgy látszik nem elég, a bajt tetézi, hogy páran már így is röhögnek. Sőt a szél is pont most támad fel, és az egyik pizsi alsóját messzire fújja. Hiába kapkod utána, de szinte földbe gyökerezik a lába, mikor meglátja csini kalapban, volt tanársegédjét. Az ő arcán is kaján vigyor tükröződik, Várkonyi pedig szeretne nagyon máshol lenni. Többi ruhadarabjai is vitorlaként szálldosnak jobbra-balra, kitéve a szél játékának. Ma mintha mindenki vele incselkedne, még a szél is. Kár volt ma felkelnie - jegyzi meg félhangosan morogva. Lanetta kezében, mint győzelmi zászló lengedezik a kék csíkos hálónadrágja. Sietősen fut a lányhoz, és mintha az élete lenne a másik kezében, úgy tépi ki belőle a ruhadarabot.
- Ne lebegtesse a gatyámat mindenki előtt! Attól mert már végzett, attól még nem engedheti meg magának ezt a pimasz hangot! - Méltósága romokban, hiába próbálja menteni, ami menthető, a bőröndből kiszabadult ruhadarabjai, vidáman kavarognak a hirtelen támadt szélben, beterítve lassan az egész pályaudvart. Már mindenki őt nézi, nem is lopva, hanem egyenesen durván a képébe röhögnek. Mit képzelnek egyesek?! - fújtat éktelen haraggal. Szétesett csomagját igyekszik újra rendeltetésszerűen használni. Visszagyömöszöli bele a megszerzett pizsamát, aztán indulna újabb portyára, ám a lány hangja megállítja.
- Az, hogy magának biztosan jobban áll. Legalább segíthetne! - Szinte könyörgőre fogja, egészen megjuhászodott a hírhedt farkas. Sokkolódott a nagy megaláztatásban, annyira, hogy csak most jut eszébe elővenni a pálcáját, hogy egy begyűjtő bűbájjal egybeterelje szétszaladt alsógatyáit. Egy kalandvágyó darab azonban a sínekre téved, sőt egy éppen arra robogó vonat el is gázolja a becses darabot.
- Pont a holnapi.. - rebegi alig hallhatóan, aztán felélénkül, mikor Lanetta hathatós segítsége nyomán, a csütörtöki darab is előkerül.
- Ne nyúljon a gatyáimhoz! - rántja ki a kezéből. Szinte hisztérikus a hangja, kész. Neki mára ennyi volt. Lerogy egy közeli padra, maga mellé veszi a köteléket nem tűrő bőröndjét és kezébe temeti az arcát. Végiggondolja az életét, hogy mit kellett volna tennie, de reménytelen a helyzet. Itt még az illúziómágia sem segített volna, legfeljebb, ha most láthatatlanná válik. Pár percig ül, magába rogyva, várva, hogy talán rásüt a Nap, hiszen az nem válogat, egyformán tűz mindenkire.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vér Lanetta
INAKTÍV


Tancinéni
offline
RPG hsz: 278
Összes hsz: 2226
Írta: 2017. szeptember 18. 20:25 | Link

Tatapizsis Várki Bá'


Ami azt illette, a lány pimasz hanghordozása már jóval azelőtt megjelent, hogy elballagott volna, sőt jócskán azelőtt, hogy megismerkedett volna Várkonyival, de a felvágott nyelve nem társult ostobasághoz, ezért inkább hallgatott és átengedte a csinos nadrág tulajdonjogát a férfinek.
Bár kicsit ellent mondott a kérelem az előző majdhogynem keresztben lenyelésnek, azért hamar segítségére sietett és igyekezett összeszedegetni a körülötte lévő alsókat míg nem jött az a csúnya ráförmedés.
Csak megforgatta szemét, ismerte már az urat és az ingadozó természetét, nem vette a lelkére, a vasutas dolgot azonban sajnálkozva nézte ő is végig.
- Ne a... - kezdte volna vigasztalni, mikor a férfi csakúgy faképnél hagyta, s lerogyott egy padra.
Megsajnálja szerencsétlen Várkonyit, s aggódva tekint rá, majd meglepetten tapasztalja, hogy a vonat aminek a peronján a férfi is állt befutott, s türelmetlenül pöfékelne tovább, ha nem lenne egy röpke öt perces szünet.
- No Uram - sétált oda hozzá, egy lépésre tőle megállva. - Befutott a vonata. Illene felszállni, ha idáig eljött, s lám egy a járművünk és is pont ezzel tartok utamra. Elkísérhetem egy darabon, no jöjjön na! - nyújtotta apró, hófehér kezecskéit a férfi felé, remélve, hogy ezzel sikerült kicsit buzdítania a kedves tanárát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

|Vér-Kasza|csillagőrző| ExKanadai|Feleség ❤
Várkonyi Zoltán
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. szeptember 19. 13:59 | Link

Lanetta lelkem

[zárt]

Lassan tér magához a hatalmas megrázkódtatásból, de összeszedi magát végül. Felnéz a lányra, tekintete üres, mint a kiszáradt babhéj, agya azonban élénken dorgálja. - Hogy lehettél ennyire ügyefogyott? Pont a lány előtt kellett cirkuszt rendezned? Ráadásul egy vonattal mentek. Na, te szerencsétlen, majd egész úton hallgathatod a beszólásait. Már sokkal nehezebb dolgod van, ne felejtsd el! Már nincs eszközöd, hogy megtorold a sérelmeket, ha lesznek, márpedig lesznek. - Így és ilyen szöveggel zsibbasztja magát egy belső monológgal, míg nem ez teljesen helyre rázza. Bizonyos benne, hogy a benne lévő hang, túl sötéten látja a helyzetét, még hogy ő ne birkózzon meg egy lánnyal? Ráadásul, aki még csak tini? Egy kis fruska. Na, majd ő megmutatja ennek a kis...Felkapja a bőröndjét, hogy a vonathoz sétáljon vele.
- Maga is ezzel jön? - Minő tragédia. Ijedtség hallatszik ki a hangjából, lehet, hogy a belső hangnak igaza volt? Elindul a lánnyal, ha az is elindul. Tisztes távolból követi, maga után húzva a kilógó, bordó csíkos pizsamáját, ami nem tetszett a kis csitrinek. Megadóan megcsóválja a fejét, és a képzeletbeli noteszébe felírja a szünetben egy fehérnemű bolt meglátogatását is. Igen, a képzeletbeli, hiszen az igazit most nem időszerű előkaparnia, majd a vonaton.
- És meddig utazunk együtt? Sok csomagja van? - A szél újra feltámad, ezúttal a legjobbkor. Várkonyi pont abban a kiváltságos helyzetben van, hogy kitűnő panorámát kap a lány, széltől fellibbenő ruhájáról, illetve az alatta található dolgokról. Na, jó, egy icipicit kivillan a bugyija széle, de egy férfinek ennyi is elég, hogy elképzelje az összes többit, egészen a bezárólagos cigiig. Diszkréten elfordul, köhint párat, de igazából csak arra vár, hogy az a bizonyos szellő, mikor téved erre újra, ezúttal egy kicsit erősebb kivitelben. Már nem bánja, ha a lánnyal lesz összezárva egy kupéban...sőt. - Na, most már elég legyen! - állítja le túlpörgött fantáziáját. - Micsoda dolog ez. Hova tetted az eszedet? -Kiveri a veríték, pedig nincs annyira meleg. A mozdony figyelmeztetően puffog, sistereg, megmoccannak a kerekek, ideje felszállni gyorsan.
- Segítsek vagy boldogul egyedül? Csomagok, lépcső...miegyéb? - A miegyébnél jelentőségteljesen néz Lalára, gondoljon, amire akar!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vér Lanetta
INAKTÍV


Tancinéni
offline
RPG hsz: 278
Összes hsz: 2226
Írta: 2017. szeptember 19. 15:15 | Link

Na de Tanár úr!  ::)


- Bizony ám- bólogatott a lány hevesen, úgy tűnt ő sokkal izgatottabb volt, mint egykori tanára a kedves szellő érkeztéig. Nem igazán foglalkozott a széllel, nem érzékelte, hogy ennyire magasra felhúzta ruhája szoknya részét, a hirtelen támadt melegben pedig egy-két hideg fuvallatcsók épp jól is jött.
- Nincs, csak ez itt, ezt pedig magam is elbírom köszönöm. - mosolyodott el, hátra pillantva válla felett.
- Én Egerig megyek, azt viszont, hogy maga hová, nem tudom, szóval magán áll, hogy meddig megyünk -mosolyodott el, bár amint belegondolt, hogy feltehetőleg ketten lesznek egy kabinban picit elfogta a rémület. Rengeteg időt töltöttek együtt kettesben, de a bájitalos buli óta ez lesz majd az első, s bár azt hazudta a férfinak, hogy semmire sem emlékezett arról az éjszakáról, az emlékei tisztábbak voltak mint valaha, sőt néha úgy érezte, hogy nem is ürült ki szervezetéből a lötty teljesen, mert néha azon kapta magát, hogy kicsit más szemmel nézte az urat.
-Erős és független nő vagyok, megoldom magam is- kacsintott rá és fellépett a vonat lépcsőjére, de a szél újból feltámadt, s fejéről a kalapot el akarta ragadni, Lala hamar utána nyúlt, ezzel elvesztette egyensúlyát és a mögötte lévő férfi felé zuhant, hangos sikoly kíséretében.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

|Vér-Kasza|csillagőrző| ExKanadai|Feleség ❤
Várkonyi Zoltán
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. szeptember 19. 16:15 | Link

Lanetta lelkem

[zárt]

Összetört a férfiban minden remény, hogy egy időre, vagy talán végleg megszabadulhat a lánytól, és elfelejtheti ezt a kis incidenst a pizsamájával. Valóban elég divatjamúlt darab, bár praktikus, és ő a gyakorlati oldalát többre becsülte, mint a külcsínt, ami valóban nem a legüdítőbb.
- Hááát, jó... - mondja kicsit bizonytalanul. A sokk hatása még nem párolgott el belőle nyomtalanul, de...ahogy a rövid ruhácska láttatni engedte egy picinykét a frissen végzett kisasszony idomait, úgy illant tova.
- Ahogy gondolja, kisasszony. - Ez a túldiszponált függetlenség, már idegesítő egy kicsit. Eddig nem is volt rá alapja, hisz még diák volt. Amint végzett, azonban, úgy látszik, máris erősebb nyomatékot kapott, annyira, hogy még egy esetleges segítséget is visszautasít a volt eridonos. Pedig Várkonyi, a természetbeli fizetség reményében, szívesen vállalkozna rá. Ne gondoljunk semmi rosszra, ő sem gondol arra. Csak egy kis extra látvány. Mi rossz van abban?
- Micsoda véletlen! Én is Egerbe megyek - lódítja, megadva magát a megérzésének, hogy néha egy kis hazugság csak színesíti az életet.
- Utazhatnánk egy fülkében, már ha...nincs ellene kifogása. Hosszú az út, magát legalább ismerem, és még ha tele is dumálja a fejem hülyeségekkel, legalább nem vadidegen. - Lehajol a bőröndjéért, hogy felrakja a vonat peronjára. Sérülhetett a tértágító bűbáj, mert ugyan kicsi maga a táska, de a súlya tetemes, ezért küzd vele néhány pillanatig. Mikor visszanéz a lányra, csak azt látja, hogy az elveszíti egyensúlyát és feléje zuhan. Mivel épp lehajolt, Lala felette zúg el, dobbantónak használva a hátát, ám a beton nem szivacsszőnyeg. Tudja ezt a férfi, ezért valamennyire bele tud nyúlni az esésbe, a lány derekát célozva meg, átkarolás céljából. Úgy látszik ez a sorsuk ma. A mindenáron való figyelem felhívás és pánikkeltés. Futva közeledik néhány vasúti személyzet, pár takarító manó seprűt eldobva kapkodja aprócska lábait. Az egész komikus is lehetne, de kettejüknek nagyon nem az. Mikor végzett diákja landol, falfehéren hajol föléje.
- Szent Merlin! Jól van? - Befutnak a többiek is, és egymás szavába vágva aggodalmasan tördelik kezeiket.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vér Lanetta
INAKTÍV


Tancinéni
offline
RPG hsz: 278
Összes hsz: 2226
Írta: 2017. szeptember 19. 17:36 | Link

Várkonyi


- Sohasem beszélek hülyeséget, kikérem magamnak - kuncog halkan, de azért hamar beleegyezik, hitt abban, hogy amíg nem hozzák fel a bájitalos dolgot nem lesz baja és utána is maximum pironkodik majd egy sort és megy tovább a beszélgetés.
A szél váratlanul érte és ő csak naivan a kalapját akarta megóvni attól, hogy elválasszák tőle. A kalapot sikeresen meg tudta menteni, de magát nemigazán, még szerencse, hogy a férfi ott volt s bár Lala a földön landolt, azért valamennyit tompított az esésén a derék köré font kezek, no meg a fejét sem verte be így nem is lett semmi baja, csak egy kicsit megsajdult a lába, ami amúgy is kötéses volt a kviddics óta.
A sok figyelmet nem állhatta, hamar felpattant és heves megerősítések közepette, miben elmondta, hogy nincsen baja felszaladt a vonatra és megpróbált keríteni egy üres fülkét, remélve, hogy a férfi is majd követi őt egyszer, de azt már nem várta meg.
Mikor megtalálta a megfelelőt, egész hátul leült az ablak mellé és felhúzta lábát törökülésbe, ölébe fektetve a majdnem elragadott szalmakalapot.
- Remélem nem baj, hogy úgy elrohantam onnan, de nem esett bajom és az aggódó emberek csak az agyamra mentek - kért elnézést azonnal, amint belépett a férfi, s orcáján két maroknyi, vörös rózsa nyílt ki szinte azonnal.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

|Vér-Kasza|csillagőrző| ExKanadai|Feleség ❤
Várkonyi Zoltán
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. szeptember 19. 18:29 | Link

Lanetta lelkem

[zárt]

Egy rossz szava nem lehet a tanár úrnak afelől, hogy unalmas az élete. Egyik kaland éri a másik után, pláne, ha Lanetta a közelében van. Legyen úgy, hogy tudja, ott van, vagy akár nem is látja, mindegy. Lassan megtanulja, hogy ha kellemetlenség éri, azonnal a lányt keresse tekintetével. Régebben bosszankodott volna ezen, ám most kivételesen valahogy jobban viseli. Mióta a bájitalos eset lecsengett benne is és Lalában is, megadta magát a balszerencsének, előbb szabadul, ha humorosan fogja fel a dolgokat. Ezen a szitun is röhögne, de igazán megijedt, hogy baja esik volt tanársegédének. Utána kap, sikerül is megfognia, aztán a ruha varrása enged egy ponton, vele a vékony anyag is reccsen. Persze a nagy hajcihőben erre senki nem figyel fel, de később még visszatérünk rá. Egyelőre sápadtan érdeklődik a lány hogyléte felől, mielőtt az felpattanna, és elviharzana. Várkonyi is kapkodva száll vonatra, megnyugtatva mindenkit, hogy ne aggódjanak, harcedzett a lány. Ezen kicsit elgondolkodik, hogy mennyire is igaz ez. Nem csak a kviddics miatt, de, hogy még őt is túlélte, az igazán figyelemre méltó.
- Nem, nem kell gyógyító, jól vagyunk, köszönjük - kiabálja le a mozgó vonatról. Azért elfogad egy palack vizet, egy vizes törölközőt, valamint kötszert és fájdalomcsillapítót a betegnek, amik egy segítőkész manó zsebéből vándorolnak át Várkonyiéba. A tanerő könnyes búcsút int a gyászoló tömegnek, majd bőröndjét vonszolva a lány után ered. Nem kell sokat keresnie, meg is leli egy távolabbi kupéban, egyedül, lábait felhúzva ül a bőr ülésen.
-Hogy lenne baj? Maga egy erős, független hölgy, nem igaz?  Szabad ez a hely kisasszony? - mutat udvariasan a szemben lévő ülésre, de nem várja meg a választ, leül.
- Ez a magáé. - nyújtja át a szereket. - Tényleg jól van? Felhasadt a ruhája, az én voltam, de nem sajnálom. - Kaján vigyorra húzódik a szája, ahogy a szakadás mélyére kukkant, mely a ruha elején húzódik végig, fentről lefelé.
- Szerintem praktikus. Szellősebb lett. Talán nem annyira, mint az én alsónadrágom, amit elgázolt a vonat, de... - Szemei ott ragadnak a látványon, arcán pedig feltűnik az a bizonyos félmosoly.
Utoljára módosította:Várkonyi Zoltán, 2017. szeptember 19. 19:10 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vér Lanetta
INAKTÍV


Tancinéni
offline
RPG hsz: 278
Összes hsz: 2226
Írta: 2017. szeptember 19. 22:10 | Link

Várkonyi


- Komolyan így gondolja, vagy csak az előbbi miatt gúnyolódik rajtam?
- pillant fel a férfire, sem nem vádlón, se nem kedvesen, olyan kis szerényen és halkan, ahogy általában nem szokott megszólalni, s közben szemeivel követte a férfit ahogy helyet foglalt. Az engedélyadással nem fáradt, amúgy is hasztalan lett volna.
- Ez mind? De hisz semmi bajom - pillog nagyokat, majd mikor közlik vele, hogy a ruhája bánta, valahogy nem tudta az foglalkoztatni, a férfi vigyora helyett és már valami pimasz visszavágáson törné az agyát, mikor megjelenik az a mosoly. Ezt még sohasem látta az úrtól, s mint ahogy az úr szeme a szoknyán, úgy akad meg az ő szeme az ajkakon.
Azután mikor észrevette magát zavartan köhintett és szorította össze combocskáit, miután kibogozta lábát a törökülésből.
- Semmi gond - makogtak, a ruha szakadását babrálva szórakozottan, míg tovább nem téptem véletlen. A cérna reccsenése szinte ágyú zörejével volt egyenértékű a csendes fülkében.
Hamar elkapta onnan kezét és kinézett az ablakon, már elindult a vonat, a táj gyorsan változott, de mégis ugyanolyan unalmas maradt.
- Amikor a vonat kinyírta az alsóját azt mondta, hogy az pont a holnapi. Magának fel vannak címkézve az alsói? - azután eszébe jutott valami és tekintete a férfiébe fúródott, miközben ajka szép lassan fogatvillantó mosolyra görbült. -Maga is szexyt húz a hétvégére és uncsit hétköznapokra?
Utoljára módosította:Vér Lanetta, 2017. szeptember 23. 15:33 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

|Vér-Kasza|csillagőrző| ExKanadai|Feleség ❤
Várkonyi Zoltán
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. szeptember 20. 17:28 | Link

Lanetta lelkem

[zárt]

- Szoktam én viccelni? Az a kis kilengés, bizonyára miattam volt. - Elvigyorodik, most már sokkal felszabadultabb. Túl vannak a kezdeti nehézségeken, végül még a vonatra is felszálltak, elindultak...csendben ülnek, egymással szemben a kupéban, már nem történhet több szerencsétlenség, ha nem mozognak sokat.
- Persze, mind a magáé. Nem is az enyém. Vettem magamnak vizet, úgyhogy nem szorulok a magáéra, de most már maga sem szorul az enyémre. - Cinkosan villannak zöldes-kékes-szürkés szemei, ahogy a lányra tekint. Igen, tényleg felnőtt, úgy, hogy szinte észre sem vette. Bár a talár sok mindent eltakar, biztosan azért lehetett, na meg az a szörnyű világítás a kastélyban...na, az is megér egy misét. A peronon, ahogy a vékony kis ruhán áthatoló napfény, lágyan kirajzolta alakját, Várkonyi felismerte, hogy nem csak felette járt el az idő. A hajdan volt kis diákból nő lett, méghozzá nem is akármilyen. Tegnap még kis béka, ma meg... Bamba tekintete ott maradt a ruha kivágásán, és csak a szakítás hangja téríti észhez ismét.
- Mi az ördögöt csinál? Várjon! - Felnyúl a bőröndért, amit leülés előtt a felső polcra rakott. Leveszi és kihúzza belőle az ominózus pizsama felsőjét. Szintén csíkos, szintén nagypapis, de egyben van. Átnyújtja a lánynak.
- Vegye fel, mert nem állok jót magamért! - Hangja fátyolosan rekedt, elhalkuló. A stílus parancsoló, de a tónus szinte gyengéd és gondoskodó. - Én mindent felcímkézek - mondja színtelen fakó hangon, ám a kérdés második felét nem válaszolja meg. Az már túl intim. Inkább Lalácska jár az eszében. Nem szeretné, ha a lány rákérdezne. Nem szívesen mondaná el, hogy egy manó gondjaira bízta. Mit csináljon, ha egyszer el kell utaznia? Nem hozhatta magával. Lanetta szemében a kacsa vörös posztó. Nagyon imádja, jobban, mint a gazdáját, ezért akár torkon is harapná a férfit, ha a kis jószágnak baja esnék. Köhint párat, bele a csendbe, meg aztán észreveszi a hölgyemény félre nem érthető reakcióit.
- Ez még a bájital hatása? Azt hittem, már elmúlt. - Megforgatja a szemeit, bár határozottan szórakoztatja a szituáció, és tetszik is neki.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 12 13 [14] 15 16 ... 26 27 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér