A Fő utczával szemben, a Boglyas tér legimpozánsabb helyén Bogolyfalva vasútállomása kapott helyet. Grandiózus, elegáns épület, hatalmas oszlopokkal, melyek tartó funkciót látnak el. Egyszerű sárga téglából épült falain ablakok szinte nincsenek, csak a harmadik emeleten, a legfelső szinten, ahol a masiniszták pihenhetnek meg egy-egy út előtt és után. A bejáraton egymás mellett három troll kényelmesen besétálhatna csomagjaival. Belépve az épületbe egy hatalmas fogadócsarnokba érünk. Egyik oldalt pénztárak, másik oldalt büfék és apróbb boltok, köztük egy mindenes, ahol a cérnától a főző üstig mindent lehet találni. A peronokhoz a bejárati kapuhoz hasonló kapun lehet kijutni. Azonban nagy meglepetés éri azt, aki kilép azon a kapun. Mugli gondolkodással a vonatok különböző vágányokról indulnának, amelyek között peronok, hidak, vagy aluljárók húzódnak. Itt azonban két sín van összesen, egyik az érkező, másik az induló vonatok számára. Rajtuk végeláthatatlan hosszú sorban és különböző irányban állnak a vonatok. A sínek között egy öreg, hosszú bajuszú, néma bakter ácsorog állandóan, talán az idők kezdete óta, aki kopott táblájával indítja, vagy érkezteti a vonatokat.
Hogy senki se tévessze el, hogy a sorban hányadik az ő vonata, egy igen kellemesen búgó női hang időnként beharsogja az állomás termeit az éppen induló, vagy érkező szerelvényekkel kapcsolatban.

- Ébredjen uram, mindjárt odaérünk – riaszt fel valaki az álmomból. Nohát, elaludtam, pedig ezek a Magyar tájak elképesztően szépek. Hatalmas mugli búzamezők, füstös városok, érdekes járművek. Egy darabig élveztem a kilátást, de aztán a besütő nap sugarai álomba cirógatták busa fejem, mivel az ablakon keresztül felerősödött a melege. Meg aztán a kocsi is kellemesen, ritmusosan zötykölődött, minden adva volt, hogy a hosszú utazás vége felé elnyomjon az álom. A lényeg, hogy időben jelezték nekem, hogy hamarosan megérkezünk Bogolyfalvára, onnan már csak egy hoppanálásnyira lesz majd Tata. De a legközelebbi varázslófalu mégiscsak ez, én pedig nem annyira szeretem a mugli társaságot. Már nagyon elszoktam tőlük és másképpen látom a világunkat, habár nem zavarnak, de mégis jobb, ha máshol vannak, mint én.
- Köszönöm – rázom meg a fejem, majd lassan összeszedem a cuccaimat. A régimódi stílusú szemüveg szárait behajtom, és a tokjába rejtem. A szemüveget csak akkor használom, amikor szükséges, és néha álcaként. Egyébként kijelzi a mugli fegyvereket, és távcsőként is funkcionál bizonyos mozdulatokra, nagyjából nyolcszoros nagyítású. Lehetne jobb is, de erre volt pénzem. Most sem kell a nagy varázslóbankba mennem, hogy kinyissák a nagy tárnát, amibe a pénzem tartom. Van éppen elég, de két komolyabb ruhaszettre már nem biztos, hogy futná. Összeszedelőzködöm, amikor is végre megáll a vonat és bemondják az állomás nevét is.
- Viszont látásra – köszönök el, majd nagy sietve elindulok és nagyjából ezzel a lendülettel is állok meg a perontól pár lépésnyire. A terv az volt, hogy a vonaton elolvasom Bogolyfalva történetét és nevezetességeit, plusz megnézem, hogy hol lehet szállást kapni. Az alvás miatt ez mind elmaradt és természetesen az útikönyv a táskám mélyén lapul, nem mintha nem lenne könnyű elővenni, de elég béna dolog, nem? Mindegy, talán valaki tud segíteni. Kinézek magamnak egy szimpatikus leányzót, aki éppen ott ténfereg és láthatóan nem az utasok közül való. Hogy honnan tudom? Elvileg jó megfigyelő vagyok, ő pedig mintha várna valakit, aki egyelőre nem mutatkozik. Na, mindegy is, felkapom a bőröndömet és odalépek hozzá, lehetőleg elé.
- Elnézést, ne haragudjon, hogy megszólítom. Tudna segíteni néhány kérdésben és útba igazításban? – kérdem illedelmesen magyarul. Tudok néhány trükköt és ismerek pár bűbájt is, ami megoldja a nyelvi nehézségeket. Mondjuk a magyar-angol és angol-magyar bűbájért elég sokat fizettem, de legalább tartósan működik egy napig és nagyjából megbízható. Legalábbis ezt mondták. Próbálok megnyerően kinézni, csak egy kicsit igazítom meg a hajam, mert azt bizony elaludtam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=402&post=676289#post676289][b]Eric Wright - 2017.04.21. 09:57[/b][/url]

- Ébredjen uram, mindjárt odaérünk – riaszt fel valaki az álmomból. Nohát, elaludtam, pedig ezek a Magyar tájak elképesztően szépek. Hatalmas mugli búzamezők, füstös városok, érdekes járművek. Egy darabig élveztem a kilátást, de aztán a besütő nap sugarai álomba cirógatták busa fejem, mivel az ablakon keresztül felerősödött a melege. Meg aztán a kocsi is kellemesen, ritmusosan zötykölődött, minden adva volt, hogy a hosszú utazás vége felé elnyomjon az álom. A lényeg, hogy időben jelezték nekem, hogy hamarosan megérkezünk Bogolyfalvára, onnan már csak egy hoppanálásnyira lesz majd Tata. De a legközelebbi varázslófalu mégiscsak ez, én pedig nem annyira szeretem a mugli társaságot. Már nagyon elszoktam tőlük és másképpen látom a világunkat, habár nem zavarnak, de mégis jobb, ha máshol vannak, mint én.
- Köszönöm – rázom meg a fejem, majd lassan összeszedem a cuccaimat. A régimódi stílusú szemüveg szárait behajtom, és a tokjába rejtem. A szemüveget csak akkor használom, amikor szükséges, és néha álcaként. Egyébként kijelzi a mugli fegyvereket, és távcsőként is funkcionál bizonyos mozdulatokra, nagyjából nyolcszoros nagyítású. Lehetne jobb is, de erre volt pénzem. Most sem kell a nagy varázslóbankba mennem, hogy kinyissák a nagy tárnát, amibe a pénzem tartom. Van éppen elég, de két komolyabb ruhaszettre már nem biztos, hogy futná. Összeszedelőzködöm, amikor is végre megáll a vonat és bemondják az állomás nevét is.
- Viszont látásra – köszönök el, majd nagy sietve elindulok és nagyjából ezzel a lendülettel is állok meg a perontól pár lépésnyire. A terv az volt, hogy a vonaton elolvasom Bogolyfalva történetét és nevezetességeit, plusz megnézem, hogy hol lehet szállást kapni. Az alvás miatt ez mind elmaradt és természetesen az útikönyv a táskám mélyén lapul, nem mintha nem lenne könnyű elővenni, de elég béna dolog, nem? Mindegy, talán valaki tud segíteni. Kinézek magamnak egy szimpatikus leányzót, aki éppen ott ténfereg és láthatóan nem az utasok közül való. Hogy honnan tudom? Elvileg jó megfigyelő vagyok, ő pedig mintha várna valakit, aki egyelőre nem mutatkozik. Na, mindegy is, felkapom a bőröndömet és odalépek hozzá, lehetőleg elé.
- Elnézést, ne haragudjon, hogy megszólítom. Tudna segíteni néhány kérdésben és útba igazításban? – kérdem illedelmesen magyarul. Tudok néhány trükköt és ismerek pár bűbájt is, ami megoldja a nyelvi nehézségeket. Mondjuk a magyar-angol és angol-magyar bűbájért elég sokat fizettem, de legalább tartósan működik egy napig és nagyjából megbízható. Legalábbis ezt mondták. Próbálok megnyerően kinézni, csak egy kicsit igazítom meg a hajam, mert azt bizony elaludtam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=402&post=676370#post676370][b]Farkas Kamilla - 2017.04.21. 15:40[/b][/url]

Balázs megkért, hogy jöjjek ki az egyik kollégájáért, ameddig ő még elrendez pár dolgot. Bár felmerült bennem, hogy egy auror miért nem tud egyszerűen odahoppanállni a házunk elé, nem álltam le veszekedni, mert végül is Balázsnak igaza van - megint. Nem zárkózhatok be a szobámba addig ameddig kedvem tartja, mert az élet megy tovább, Noel nélkül is. Ettől függetlenül még nem, nem vagyok jól, csak kinőttem abból, hogy sírdogáljak, és belefulladjak az önsanyargatásba. Elment. Ez van. Isten áldja, legyen boldog. Összefonom karjaim mellkasom előtt, türelmetlenül kezd mozogni a bokám, fel-le. Oké, nekem nincs semmi bajom a rend őreivel, de hogy egyik sem ismeri a pontosságot, vagy a sietséget, még hírből sem, az biztos. Saját bőrömön tapasztalom.
Aztán se szó, se beszéd, elém toppan valaki, mire reflexből hátrálok egy lépést. Semmi személyes, egyszerűen csak érzékeny vagyok arra, hogy vadidegenek mennyire kerülnek hozzám közel fizikailag. Valószínűleg van valami az aurámban, amit az emberek éreznek, és azért nem jöttek eddig még nekem, véletlenül sem. És ezt a valamit ez a férfi nyilvánvalóan nem is érzékeli, tekintve, hogy még hozzám is szól. Veszek egy mély levegőt, megemelem szemöldököm, ahogy megbillentve nézek fel rá. Oké, csak nem ismeri a helyet, nem kell itt játszani a Jégkirálynőt.
- Persze - egy, a helyzethez képest egészen barátságos mosolyt sikerül tuszkolnom magamra. Végül is, várhatom útbaigazítás közben is azt a Mátét, vagy Mátyást, vagy tudja a bokám, kit. Azt mondta Balázs, hogy majd biztos megismerem.. Aha. Jó.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=402&post=676376#post676376][b]Eric Wright - 2017.04.21. 16:41[/b][/url]

Izgalmasnak ígérkezik ez a magyar kaland. Már csak azért is, mert nem sokat tudok az országról, csak annyit, hogy a területeit eléggé megszabdalták az egyik mugli háborúban. De ami maradt, az nagyon szép és érdekes. Főleg Angliához képest, ahol állandóan esik. Mondjuk annak is megvannak a maga szépségei, például ott van a Stonhenge. A muglik még mindig nem tudják, hogy hogyan került oda, persze nem ismerik a varázsvilágot, viszont nagyon nagy a fantáziájuk, ami még tetszik is. Okosak a muglik, a varázslatot sok mással helyettesítik, ami jó dolog. Na, de ha már idepofátlankodtam a szép hosszú hajú lányhoz, talán vele kellene foglalkoznom. Annál is inkább, mert kissé megijedt, hogy odamentem, vagy csak nagyon el volt gondolkodva és ebben megzavartam.
- Szuper, de jó! – vigyorom szélesebb lesz kissé, és lám ő is elmosolyodik. Talán tényleg segít, és nem küld el Bogolyfalva felfedezőkörútra. – Egyébként nem akarlak zavarni sokáig, látom, vársz valakit – majd be is fogom hirtelen. Minek ismerkedek, elég, ha megtudom, amit akarok nem? Úgy látszik ezt már sohasem fogom kinőni, na mindegy.
- Szóval most érkeztem… hmm, mindegy. Tudsz olyan helyet, ahol meg lehet szállni. Először csak rövidebb időre, de aztán kell majd állandó szállás, ami nem túl drága. Nem vagyok valami Frőzus, vagy minek mondják a muglik – vonom meg a vállam és szabadkozom, ez érdekes lesz így. Észre sem veszem, de közben egy fél lépést én is hátrálok, mert túlságosan bementem a személyes szférájába a lánynak.
- Ó, ne haragudj. Eric vagyok és majdan főiskolás leszek a Sárkányölőben – meghajolok színpadiasan, de csak egy kicsit. – Szóval van néhány tipped? Meg úgy nagyjából elmagyarázhatnád, hogy merre is vannak a tippek – húzom el a számat kissé, talán ez már túl sok kérés egyszerre. Nem akarok túl pofátlannak tűnni, remélem sikerül.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=402&post=676706#post676706][b]Farkas Kamilla - 2017.04.23. 11:07[/b][/url]

Jó, azért nem gondoltam volna, hogy ennyire meglepő lesz a tény, hogy nem utasítom el visszakézből a segítséget. Ő nem csinált semmit tulajdonképpen, amiért haragudnom kéne rá, szóval ja, nem lenne értelme pukkancskodnom.
- A Mátrában szerintem megszállhatsz egy ideig, ismerem a főnökét, és szerintem az nem olyan drága - küldhettem volna a Bérczesbe is, de ott leszedték volna a ruháját is róla, szóval a Mátra mégiscsak jobb lesz. Szerintem Niko szépen rendbe hozta a helyet, és nem is dolgozik olyan nagy árakkal, de hát kinek mi. - Állandó szállásnak meg hát van két társasházunk, de ha gondolod, nézhetsz magadnak rendes lakást is a faluban valahol, ahogy érzed - megvonogatom vállaim, tekintvén, hogy sejtelmem sincs, mit akarhat magának ez a pasi, elmondok minden járható utat, aztán majd dönt, attól függően, melyik tetszik neki jobban. Tulajdonképpen megvan mindkettőnek az előnye és a hátránya ugyanúgy, szóval (képzeletbeli vállvonogatás helye).
- Semmi baj. Kamilla vagyok, és ide járok a Bagolykőbe - elmosolyodva csóválom meg fejem, kezeim összefonom mellkasom előtt. - A Mátrát megtalálod, ha végigmész ezen az utcán, a tér felé lesz, és biztos felismered majd - igazából nagyon nem lehet elmagyarázni. Mármint ja, olyan varázslós kinézete van, mint minden épületnek ott a téren. De ha egyszer odakerült, egészen biztos, hogy fel fogja ismerni.
- A házakhoz meg még kell majd egy kicsit gyalogolnod, de azok nem fognak elfutni, és egészen biztos vagyok benne, hogy azokat is megtalálod, ugyan ebben az irányban - Bogolyfalva tulajdonképp egy egészen egyszerű falu, szóval tehetség kell majd ahhoz, hogy eltévedjen rajta az ember.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=402&post=676997#post676997][b]Eric Wright - 2017.04.24. 08:16[/b][/url]

Milyen szerencse, hogy egyből egy segítőkész lányra bukkantam, azért tudok, na. Elég kínos megkérdezni ilyesmiről bárkit is, nem, még ha kétszer háromszor el is kell ismételni. Legalábbis nekem, szeretem tudni, hogy mikor hova megyek, és általában negyvenhatszor megnézek mindent, nehogy eltévedjek. De most nem ez a helyzet, azonban a lány megment.
- A Mátrába? Az nem egy… á, biztos nem – rázom meg a fejem. Amikor az útikönyvet olvastam rémisztően hasonló nevű hegység volt Magyarországon, de lehet, hogy tévedek. Nem baj, jobb, ha tovább mosolygok, és nem beszélek baromságokat. Szóval Mátra hotel, első célpont megvan. A lány folytatja tovább, én pedig máris elgondolkodóba esek, hogy mi legyen. Tényleg nincs sok pénzem, de majd körülnézek. Valami munka sem ártana, hogy később tudjak venni magamnak valami lakot, vagy itt, vagy máshol.
- Egyelőre csak a szállás, de köszi a tippet – mégiscsak megmutat minden alternatívát, amit illik megköszönni. A Mátra hotel egyelőre marad, később meg majd minden kiderül, ahogy az idő is.
- Örülök, hogy egy segítőkész Kamillába botlottam – vakarom meg a fejem a jobb fülem fölött vigyorogva. Nem, nem vagyok bolhás, csak egy kicsit zavart. Egy csinos lány segít nekem, nem szoktam hozzá.
- Tehát egyenesen, aztán tér és aztán értő olvasás – fújom ki viccesen a levegőt az orromból, majd röhintek egyet, elképzelem az előlem menekülő házakat. Az igazán vicces lenne, és a varázsvilágban nem is elképzelhetetlen.
- Jó, köszi a felvilágosítást. Munka is akad? Később szükségem lesz rá, hogy legyen miből élni, meg szeretnék egy kicsit félretenni öreg napjaimra – jó, ez kicsit túlzás, és biztos nem az alkalmi munka fog meggazdagítani, de valahol el kell kezdeni, nem?
- Nem akarok tolakodó lenni, de máskor segíthetnél egy kicsit megismerni a falut, persze, csak ha lesz rá kedved, meg érkezésed. Mivel senkit sem ismerek itt és te mégiscsak jó fejnek tűnsz… - vállvonás, nem akarok tényleg tolakodó lenni, de jó lenne egy kicsit bejárni a helyet, ahol élni fogok. Meg talán általa megismerek másokat is és akkor nem fogok a szobában unatkozni.
- De nem baj, ha nemet mondasz, tényleg. Nem vagyok a sértődős típus, és a nyomulós sem. Ez vagy hátrány, vagy előny – felnevetek. - Egyébként van itt a közelben kviddics? Nézni szeretem – terelem el gyorsan a témát. Nem akarok kínosságba elégni, mint egy főnix. Félő, hogy nem élednék újjá.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=402&post=677553#post677553][b]Farkas Kamilla - 2017.04.26. 15:03[/b][/url]

- Az egy csárda, ahol lehet kivenni szobát - megemelem szemöldököm a kérdése hallatán. De, biztos az amire gondol, viszont mivel nem itt nőttem fel, a névhez még mindig a máguscsárdát kötöm, nem pedig egy vidéket. Végül is kvittek vagyunk ebből a szempontból, ha azt nézzük, hogy ő láthatóan fordítva működik. - Úgy néz ki mint egy jóféle kocsma, mondjuk tulajdonképpen az is - azért próbálom itt leírni a helyet, tényleg, hogy könnyebb legyen megtalálnia, tekintve, hogy nem áll szándékomban pampucolni. Már csak azért sem, mert valamikor régen belém diktálták, hogy nem állunk le idegenekkel, nem megyünk sehova velük, és nem is szaladunk oda hozzájuk - az már más kérdés, hogy az indíttatás valamelyest elferdült a megszokotthoz képest. És bár már felnőtt vagyok, nézzünk csak rám - semmi esélyem, a legrosszabb esetben megfullad, és akkor kit vesznek elő? Mindenkit, akinek köze van hozzám. Na látod. És bár nem ez az elmélet él a fejemben jelenleg, de azért örök, és igaz. Nem beszélve arról, hogy Balázs még mindig auror, valaha komolyabb körökben forgott, szóval ha azt nézzük, még ez is tesz egy lapáttal a dolgokra. Nem utolsó sorban pedig egy minisztériumi alkalmazottra várok, ugyebár.  
- Bárki más segített volna szerintem - elmosolyodva vonogatom meg vállaim, hiszek is abban, amit mondok. Az itteni emberek nem arról híresek, hogy megtagadjanak egy kérést, még akkor se, ha húzzák neki a szájukat. Egyszerűen ilyenek. Ha valakinek segítségre van szüksége, nagy esélye van rá, hogy meg is kapja, és valahol ez a normális. Mindenkinek jól esik az ilyen. Az értelmezésére bólogatni kezdek, bizony, okos fiú, buksisimi.
- Van egy csomó üzlet, szóval ha más nincs, az egyikben biztos kapsz munkát. Meg igazából attól függ, hogy mivel szeretnél foglalkozni, meg mit tanultál - nem tűnik annyira idősnek, hogy elkezdjem magázni, viszont iskolásnak sem, szóval bátran feltételezem, hogy valahol a két véglet között áll. Az elméletem pedig, hogy ugyanúgy Bogolyfalván, mint a világban bárhol, akkor nem kapsz állást, ha nem akarsz dolgozni. Mindig van valahogy, és sose volt úgy, hogy ne legyen. Szóval ja. A kérésére megint csak felvonom a szemöldököm, és nem válaszolok egyből. Nem akarok sem gonosz, sem visszautasító lenni, de ő mégis idegen, és az ember okosan teszi, ha nem bízik meg az idegenekben. Én pedig nagyon nem bízom meg bennük, amiből következik, hogy nem is szívesen töltök velük időt. Még azt sem, ami kötelező.
- Hát.. Meglátjuk - a tökéletes kitérő válasz, sem tagadó, se nem beleegyező. Meglátjuk. Ez pedig azt jelenti, hogy, ha rajtam múlik nem, de mint tudjuk a dolgok nem rajtam múlnak, szóval lehet róla szó. Az sem rajtam múlt, hogy most beszélünk. Másképp nem beszélnénk.
- Igen, az iskolában szokott lenni kviddicsmeccs a házak között, meg hát ott vannak a magyar csapatok is - bizony bizony, ott van Mínea, aki tiszta profi ligás, meg Ian is, aki szintén, aztán itt van a rellon csapata - azaz mi -, akik szintén elég jók vagyunk a fenti kettőnek köszönhetően. Nem mintha az Eridon vagy a másik nem lenne az. De azért mégis mi tartjuk két éve a kupát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=402&post=677759#post677759][b]Eric Wright - 2017.04.27. 10:12[/b][/url]

- Ah – csak ennyi jön, mikor rájövök a tévedésemre. A Mátra nem a földrajzi hely jelen pillanatban, hanem egy csárda, mi több egy kocsma, ahol meg lehet szállni. Nem tudom, hogy a fiatalságomnak szól-e, hogy egy ilyen helyet ajánl, vagy annak, hogy tényleg jó hely, csak a „csárda” kifejezés miatt inkább elkerülik. Mindegy, a vér próbája a szívás, ahogy egy vámpír mondaná, meg fogjuk nézni magunknak. Ha pedig nem jön be, biztosan van másik hely is a közelben, de bízzunk a csinos útbaigazítónk szavában.
- Az lehet, csak én ritkán hibázok rá. Nem szoktam szimpi lenni az embereknek valamiért és elhajtanak – vonom meg a bal vállam. Mire Budapesten megtaláltam azt a sárga kocsit, vagy ötször küldtek el más irányba, ebből három nem a megfelelőbe, hanem a fenébe. Talán látszik rajtam, hogy külföldi vagyok, vagy nem tudom, itt egyből rátaláltam valakire. Az persze lehet, hogy ez egy jó nevű intézmény melletti vasútállomás, ahol például Kamillának sem az első ilyen esete vagyok. Sok diák jár ide külföldről is, akik mind útbaigazítást kérnek, itt talán nem annyira furcsa kérdés a „merre van a hogyishívják” és társai. A munkalehetőségek tárháza elég nagy ezek szerint, a barna is megerősíti a sejtésemet. Gondolom ez annak is köszönhető, hogy sok a diákmunkás és azok viszonylag gyakran cserélődnek. Na meg olvastam azt is, hogy elég dinamikusan fejlődik a falu, ami inkább már kisváros jellegű.
- Aurornak fogok tanulni, ahhoz nem hiszem, hogy van megfelelő munka, hacsak nem az eladóság, ahol az embereket lehet megfigyelni – igen, talán ez lehet. Ha van itt kviddicsbolt, oda is mehetnék, mert akkor legalább fogdoshatnék drága seprűket, amiket csak meccseken látni. még a végén hobbiból kviddicsezni kezdek, de semmi komoly. Á, a gurkókat csak látni szeretem, ha becsapódnak. Habár, ha terelő lennék… na, de most kamillázzunk Kamillára, a jövőn még van pár napom elgondolkodni. Hirtelen belelkesedve megkérem, hogy kísérjen el ide-oda, de láthatóan nincs ínyére annyira, amit nem róhatok fel neki. Hát ez van, végül is lehetek zsigerelő Zsiga is, vagy gasztronóm Gaszton, kinézetből nem lehet sokat megállapítani.
- Na, szuper. valahogy be kéne jutnom oda nézőnek, szerinted van rá lehetőség? Keressem fel az igazgatót, vagy írjak egy baglyot? – kérdezem, de nem neki szánom a kérdést, csak úgy a levegőbe, persze válaszolhat ő is. na, de nem akarom feltartani igazán, vár rám a Mátra, hogy egy kicsit kipakoljak, meg a nyakamba vegyem a városkát és új impulzusokkal telítődhessek.
- Köszi a segítséget Kamilla, örülök, hogy összefutottunk, remélem, még találkozunk – mosolyodok el, és felkapom a cuccaimat. A húzós bőrönd – ami tértágító bűbájjal van ellátva – kopogni kezd a földön, mert a kerekei megkoptak már. Ki kellene cserélni, különben hamarosan eltörnek. Jó érzéssekkel vágok bele az új kalandba, és igen az Aurorképzőre is nagyon kíváncsi vagyok már.