A hely tulaja: Földesy Mira Léna

Dolgozók:
- Recepciós: Kiss Jenő (NJK)
- Vízi mentő: Cet András (NJK)
- Felszolgáló: Psy Cho (NJK)

Szofit a lehető legjobbkor küldték az égiek. Bár külső szemlélőknek különös lehet ez a barátság, de valahogy megtörtént és a két lánynak sikerült kellemeset csalódnia a másikban.
A tanulás az ő elméjét és idejét nem tette annyira tönkre, azonban a nő –aki világra hozta- által okozott károk után még mindig nyaldosta sebeit ezért jobban kereste másik társaságát, mint eddig. Így alakult az, hogy Szofival kisebb egyezkedések árán, de sikerült megbeszélni ezt a csajos napot, ahol mindkettejüknek esélye van arra, hogy egy kicsit kikapcsolódjon.
A találka előtt már a faluban sétálgatott, beszerzett néhány hasznos dolgot a nap hátralévő részére. Táskája még süteményt is rejt, amit a fürdőbe szeretne becsempészni, hogy háztársával elfogyaszthassák. A fürdőbe érve már látja a szőkeséget, akinek futólag int, majd eltűnik az öltözőben. Fürdőruhája teljesen új, mivel nem rég szerezte be és még nem volt alkalma bejáratni. Egy kis idegi egy tükör előtt tollászkodik, hogy megbizonyosodjon róla nem hízta-e még ki  ruhadarabot, majd összeszedve néhány holmiját kislattyog a medence részéhez. Egy székre hanyagul dobja le cuccait, tekintetével nem kell sokáig fürkésznie a medencét, hamar kiszúrja a lányt. Határozott léptekkel érkezik meg a medence széléhez, ahonnan egy ugrással kerül a vízbe. Nem törődik ilyenekkel, hogy mi lesz ha haját víz réi, smink nincsen rajta így az se fog elfolyni, amúgy is azért jött, hogy jól érezze magát, ahhoz pedig muszáj vizesnek lennie.
- Gondolom kevésbé bántana késésem, ha valami szexi férfi ücsörögne ott a két lány helyett – vigyorogva érkezik meg háztársa mellé, majd jobban körbenéz. Nem sokan vannak itt ilyenkor, amit tulajdonképpen nem is nagyon bán. A sok embertől úgy érzi tömegiszonya van, pedig elvileg azzal még nem rendelkezik.
– Hogy vagy? - aggódás apró jeleit lehet felfedezni tekintetében és még mielőtt válaszolhatna a szőkeség folytatja. - Úgy értem rohadt vékony vagy Szofi, ez nem egészséges – csak jó lesz valamire az a süti, amit hozott. Bár ahogy levágta a cuccait a székre nem biztos, hogy valami gusztusosan fog kinézni a rózsaszínben pompázó mignon.

Hajna

Amikor feltűnik neki, hogy a két lány még látványosabban bámul feléjük, mint ahogyan ők nézik őket, odainteget nekik és a végén kézmozdulatával be is int. Nem szereti a szemlélődőket, és mivel kivételesen nincs kedve a sárba tiporni szerencsétlen fiatalokat, így csak kézmozdulataival jelzi, hogy le lehet róluk kopni. Közben odafigyel Szofi szavaira és a lovag szó hallatán nem tudja eldönteni, hogy sírjon-e vagy nevessen.
– Lovag? Ugyan Szofi.. Te is tudod, hogy ez túl bonyolult ahhoz, hogy ilyen kijelentéseket tegyünk – egy apró sóhajt présel ki ajkai között. Sejti, hogy a célzással kire gondolt a lány, hiszen nem sok esélyes hím egyed van a lovagi pozícióra. Mivel tisztában van azzal, hogy Wardnak mi a munkája, arra is számított, hogy Szofinak lehet némi tudomása arról, hogy talán a kelleténél többször futottak már ’véletlenül’ egymásba. De nem nevezné lovagnak a háztársukat, tulajdonképpen fogalma sincsen minek is kellene neveznie.
– Túl sok a talán – megforgatja a szemeit, majd a szemébe rakoncátlanul belefurakodó hajtincseket pedig eltűri. – Hoztam sütit és ha kell letolom a torkodon – ártatlan hangon beszél, de teljesen komolyan gondolja. Arra is képes lenne, hogy napi szinten letolja az ételt a lány torkán, ha éppen az kellene. – El kell beszélgetnem Warddal, hogy néha arra is figyeljen, hogy egyél, mert az is a testi épségedhez tartozik – ahogy elképzeli maga előtt, hogy Ward eteti Szofit muszáj elnevetnie magát. Tudja, hogy nem ez a férfi feladata, de azért arra is odafigyelhetne, hogy eszik-e a lány, mert valószínű nem egy csontjaival zenélő valakit szeretnének látni a rokonai.
– Figyelj én eljátszhatom neked, hogy elhiszem, amikor azt mondod nincsen gond.. De szeretném, ha tudnád, hogy én bármi van segítek neked. Tényleg – és ezt kivételesen komolyan is gondolja. Nem sok embernek tesz ilyen ajánlatot, és ritkán is hagyják el száját ezek a szavak, de vannak azok a ritka pillanatok és emberek, akik miatt képes ezt az oldalát is előásni. Hallott pletykákat cifrábbnál cifrábbakat, amik nem éppen azt a tényt támasztják alá, hogy a szőkeség jól lenne. Vannak azok a pillanatok, amikor muszáj belátni, hogy nem vagyunk jól. Nem csak magunknak, hanem legalább egy valakivel meg kell osztanunk ezt, különben belülről felőröl. Ő már csak tudja, elég sok ilyen „titka” felgyűlt már az évek alatt, aminek köszönhetően a békasegge alatt kötött ki, barátok, család és bármiféle segítség nélkül.

Hajna

Szofia!

A lányoknak még bájosan integet, amíg vissza-visszanéznek, majd teljes figyelmét Szofira irányítja.
– Nem tudom, minek kellene nevezni – elneveti magát. Nem terelni szeretne ezzel a mondattal, kivételesen szíve legmélyéről szól. – Én túl sok terhet hordozok, amit nem hiszem, hogy bárkire is rá kellene akasztani – egy kis gondterheltség ül ki az arcára és legjobban annak örülne, ha a két lány visszaszambázna és elkezdhetné cikizni őket. – Emellé még párosul az is, hogy irtózom mások érintésétől.. Szóval amíg sikerül egy lépést előre haladni, addig hármat megyünk hátra – lemondóan sóhajt. Elcseszettnek érzi magát és sajnálja a rellonos fiút, hogy összetalálkozott vele, bár semmire se kényszerítik egymást, ami néha egy helyben toporzékolást eredményez.
Mosolyognia kell Szofi kérésén, nem gondolta komolyan, hogy szólna Wardnak. Először is mindenkinek kellemetlen lenne a helyzet, másodszor pedig ki ő, és milyen jogon akar ilyent kérni bárkitől is?
– Én nem sajnálom, ő választotta ezt a munkát – nevet. A kijelentése vér komoly, valószínűnek tartja, ha Ward nem szeretné ezt csinálni, akkor abbahagyná, hiszen senki sem kényszeríti. Legalábbis neki nincsen erről tudomása. – De, ha szeretnéd megpróbálom többször lefoglalni, hogy több szabadságod legyen – cinkosan vigyorog Szofira. Nem tudja, mennyi esélye van magára vonni a testőr figyelmét, de ha kell szívesen segít meglépni Szofinak néha. Hát a nők tartsanak már össze vagy mi.
Érdeklődve néz Szofira, aki ahelyett, hogy belekezdene a dalolásba kérdést tesz fel. Hogy mennyit hallott az esküvőről? Sok pletykát, de az igazat senkitől se, ezért nem is fordított különösebb figyelmet az egész hercehurcára, elvégre meg se hívták, ejjnye bejjnye..
– Azt hiszem az igazságtartalmából semmit se hallottam – félszegen elmosolyodik, nem feltétlen kezdene el sebeket vagdosni a témával kapcsolatban, ő szívesen kivár. Azt se erőlteti a lányra, hogy pont neki meséljen, nem tudja eldönteni, hogy erre éppen ő lenne-e a legmegfelelőbb személy.
Egy picit távolabb megy háztársától, majd lebukik a víz alá és haját hátracsapva jön fel levegőért. Nagyokat pislogva néz a szőkeségre, majd teljes őszinteséggel megszólal.
- Szofi nézz ránk, hogy lehetünk ilyen elcseszettek? - felnevet. Nem szánja sértésnek. Jelenleg nem talált szebb jelzőt, ami mindkettőjükre igaz lenne.

Sky
Ellazulva ültem a szauna padján, hol Sky-t, hol pedig a szemközti falat vizslatva. Nem gondoltam semmire, csak kiürítettem a fejem, és hagytam, had járjon át a gőz.
- Megvagyok én is - válaszoltam Sky-nak, utána csendben maradtam.
Gyengéd, épp csak látható takaróként lassan körbeölelt. Úgy éreztem, mintha Mennybe csöppentem volna, ahol angyal karol át hátulról finom kezeivel.
Kényelmesen hátradőlve lehunytam a szemem, hosszú percekig élvezve a kényeztető pillanatot. Legközelebb akkor egyenesedtem csak fel, mikor a kezemre pillantva rájöttem, hogy a korábban kapott belépő pecsétje már majdnem eltűnt.
Ekkor barátnőmhöz lépve noszogatni kezdtem, hogy menjünk még mulatni kicsit, aztán ha követett, reményeim szerint együtt csobbantunk a barlangfürdő vízében.
Gyönyörű cseppekben terült szét felettünk, majd mikor visszahullott, a hajunkat hirtelen záporozó esőként vette célba. De mindegy volt a már egyébként is nedves sörényünknek. Hangosan, teljes szívből jövően kacagtam Sky mellett. A szívem nagyon kalimpált. Valahol remegtem is, mert olyan volt testemnek az egész, mint egy sokk. A melegből érkeztem hűvösebbe, viszonylag rövid időn belül. Mindennek ellenére remekül éreztem magam, bíztam benne, hogy ezzel ő sincs másképp.
Végül kikászálódtam a medencéből, felé nyújtva kezem. Így amennyiben velem jött, s elfogadta a segítséget, kivezettem a száraz területre ahol Démon hűségesen őrizte a cuccainkat. Dicséretek és simik közepette felvettem a ruhámat, majd bizsergő boldogsággal megtelve búcsúztam el barátnőmtől aznapra.

Lora
Outfit, Bikini

Szinte nem is tudok jobb programot elképzelni ebben a melegben, mint a hűs vízben való úszkálást. Úgyhogy a barlangfürdő meglátogatása kifejezetten örömmel tölt el. Bár az oda találás okoz némi nehézséget, szerencsémre nem én vagyok az egyedüli aki ezt a helyet szemelte ki. Néhány embertől segítséget kell ugyan kérnem, de viszonylag gyorsan oda találok.
Megérkezve látom, hogy előbb ide értem, mint a navinés szöszke. Habozok, megvárjam az előtérben vagy menjek be és majd megtalál?
Végül nyer az udvariasság és letelepszem az egyik székre újságot olvasni, amíg várok. Közben fel-fel pillantok hátha meglátom Lorát.
Ha jól emlékszem három órát beszéltünk meg, szóval lassan ide kell érkeznie. Várakozás közben újfent felmerül bennem, hogy milyen furcsán kezdődőt ismeretségünk. Mivel én általában nem órai csoportmunkán barátkozom, mondjuk a heves sárga sem minden napos jelenség... Enyhén elmosolyodom dilis egy kezdet az biztos. Az első pár percben csak gyanakodva méregettem, kitudja miért, de erős ellenszenved éreztem, aztán lassan ahogy folyt a munka kiderült, nem is olyan szörnyű a csaj...

Mel

Kibírhatatlan meleg uralkodik a kastélyban, nyitott ablakok mellett sem lehet aludni. Bár az Edictumban azt olvastam, pár nap múlva eső ígérkezik, hiába fürkésztem a jelenséget, sehol sem találtam. Már régóta terveztem, hogy írok egy levelet Van den Berghnek, hogy cserélje le az időjósukat, mert csapnivaló, sosem jutottam el odáig, hogy meg is cselekedjem.
Aladár már szétnyüszítette a fejemet, ilyen nagy melegben rendkívül melegíti a bundája, ezért úgy határoztam, hogy kirándulni fogunk, meg is ígértem Melnek, hogy 3-kor itt leszek a Barlangfürdő bejáratánál. Valóban meg is jelentem a kért időpontban, de a becsekkolásnál adódott némi probléma:
- Figyelj kiscsaj, a kutyádat nem viheted be, ez nem olyan fürdő - kötött belém az egyik jegyértékesítő, amire nagyot nyeltem, hisz én meg Aladár olyanok voltunk, akár Stan és Pan, elválaszthatatlanok. Valószínű, Alcsi is érzékelhette a helyzet súlyosságát, mert shrekmacskakutya szemekkel könyörgött, hogy vigyem   oda, ahova egyáltalán nem engedték.
- Tudod, szeretlek Alcsi, de ide nem jöhetsz - erre felvonyított és ugrálni kezdett a levegőben. Gondolom, tiltakozni akart, de akkor egy erős kéz megragadta és elvitte a kutyamegőrzőbe.
- Merlinkém, azért lehetnének körültekintőbbek is - csattantam fel, szúrós szemekkel vizslattam a személyzetet, de szerintem tudomást se vettek róla, miken megyek keresztül. Még annyit sikerült belesuttognom a levegőbe, hogy ne félj, visszajövök hozzád, de engem is betoloncoltak a fürdőnek nevezett tömegelnyelő helyiségbe. Mel már ott üldögélt, gyönyörű bikinijében szinte kitűnt a tömegből. Közelebb léptem hozzá, majd közöltem vele:
- Nekem még át kell öltöznöm, de pár perc és jövök, ne haragudj, adódott némi probléma - közben meg imádkoztam, hogy a sok elfogyasztott édesség, ne egyszerre, hanem nyomokban jelenjen meg túlsúlyként a testemen.

Lora
Rendezetlen fürtök

Egy idő után abba hagyom a felpillantgatást és elmélyülök az egyik másik cikkben. Egyelőre sehol sincs Lora, a többi ember, pedig nem elég érdeke. Meglepő módon a sok divatmagazin mellett vannak komolyabb lapok is. Eleinte persze, csak a divatlapokat lapozgatom, meg-meg állva egy érdekesebb fonásnál vagy csinosabb stílus irányzatnál. Végül szép lassan a kezembe kerültek a komolyabb lapok, ahol a nagy világ híre nem a sztár párocskákra korlátozódtak. Halovány érdeklődéssel végig futom a körözöttek listáját, elég rövid, úgy tűnik itt alacsonyabb a bűnözésirata, mint Angliában. Hm...ez némi kép megnyugtató. Ezután a mágusjogi cikkekhez érek és teljesen elmerülök bennük. Egyelőre még nem vagyok biztos benne, de vonz a jogi pálya, szóval szeretek napra kész lenni a hírekből.
Valószínűleg ez az oka, hogy csak akkor veszem észre a Szöszit amikor az egyik jegykiadó hangosabban rászól. Elfintorodom, milyen kellemetlen alak, bezzeg velem milyen udvarias volt... Érdeklődve figyelem nyomon a beszélgetést, ha kell esetleg segíteni tudjak. De ahogy látom jól boldogul, bár a kutyusa nem jöhet akármilyen szépen is néznek. Nos, ez igazán bosszantó lehet.
Lora bejön, én pedig már majd nem felállok amikor mellém lép és közli elmegy öltözni. Bólintok, a félig felemelkedett testtartásból vissza ülök.
-Rendben, itt megvárlak.
Amíg öltözik én folytatom a cikk olvasását. Bár most már érzékelem, ahogy megnéznek. Néha-néha még fel is emelem a fejem és rámosolygok a helyesebb fiúkra akik megnéznek. Többek között ezért is éri meg a rengeteg edzés, kész önbizalom löket, ha bikinit veszek. Persze, egy idő után ezt is elunom, visszatérek az olvasáshoz.

háttérben szóló zene

Az öltöző részt ki is hagyhattam volna, csak úgy ruhástól bele a medencébe, akkor talán nem szomorodom el annyira, mint amennyire tettem.
Most mégis miért kell ilyen falatnyi ruhadarabokban fürdőzni? Miért nem mehetünk vissza a 80-as évekbe? Akkor még nem létezett ennyi Palvin Barbara testet kívánó bikini - azért három szettet is bepakoltam a tágító bűbájjal ellátott táskámba, biztos, ami tuti alapon, plusz volt benne kutyaeledel meg különböző játékok Aladárnak, aki be se jöhetett. Végtelenül szomorú voltam, Mel meg körülbelül ugyanennyire türelmes, teljesen meg is lepődtem. Miután sikerült megküzdeni a bikini rémálmokkal, még pár percig nézegettem magam, majd kilépve egy jó nagy törölközőt borítottam a testemre, rajtam aztán senki nem fog legelészni.
Szemeket legeltetni menjenek ki a rétre, szép zöld a gyep, napos az idő, hajrá, hajrá - lendületes léptekkel haladtam a kívánt cél felé, kicsit kényelmetlen volt a kültakaró, itt-ott szorított, de meg voltam róla győződve, hogy másnak is szorít, hisz végtelen molesztáló egy viselet.
Ahogy Melhez érkeztem, egy nagyobbacska gyerek úgy döntött, fejest ugrik a medencébe, volt rajta pár kiló, ezért akkora fröccsenést idézett elő, hogy mi is kaptunk belőle.
- Mi a sz... - ki se tudtam mondani, már csuromvizes hajjal álldogáltam Mel előtt.
- Azt hiszem, ezt a fürdőzést nem nekem találták ki, de te milyen szépen le vagy barnulva - dícsértem meg Melt, látszott, hogy ő már régóta készül a nyárra, nem csokikkal, hanem mondjuk szolival, ami nekem is ideális lett volna, úgy rikított a bőröm, akár egy hófehér nyúl szőrzete.
- Milyen újságok ezek? - érdeklődve hajoltam közelebb hozzá.

Lora

Befejezem a cikket és egyik kicsit beljebb sétálok, közelebb a medencékhez. Egyik kezemben lazán fogom a törülközöm, valamint az előbb olvasott magazint, amíg találok egy kifekvőt, ott lerakom. Elnézek az öltözök felé, de sehol sincs még a várt szőkeség, ezért leülök. Körül futtatom a tekintetem a medencénél tartózkodókon, senki ismerős természetesen. Fogom a lapot és folytatom az olvasást, de a megkezdet cikk feléig se jutok amikor megjelenik Lora. Érdeklődve pillantok fel, majd meglepetten nézek rajta végig. Megszólalni már nincs időm, mert mellettünk hatalmas fröcsköléssel beugrik valaki a vízbe. Szinte egy időben a sárgával felkiáltok, ahogy elér a víz.
-Szentséges szalamandra!
Bosszúsan nézek az ugró irányába, sosem kedveltem, ha minden szó nélkül ősze vizeznek. Na, de ez tényleg pofátlanság volt, gondolhatott volna arra, hogy mások is vannak itt. Az ilyet nem egy forgalmas helyen kellene végre hajtani.
A gondolatimból Lora megjegyzése ráz fel. Meglepetten pillantok fel.
-Oh, köszönöm.
Végig pillantok magamon. Hát, én annyira nem látom magam barnának. Gyorsan újra végig nézek a sárga lányon, már legalábbis azon ami kilátszik belőle. Halvány értetlenséggel emelem a tekintetem az arcára.
– Törülközőben akarsz fürödni?
Kétlem, hogy bármi takargatni valója van, ha nem olyan vékony, mint én, akkor gondolom más szabású bikini van rajta, de ezt nincs oka takargatni.
A következő kérdésre lepillantok a mellettem heverő magazinra.
-Oh, ez egy jogi lap, amíg vártalak kölcsön vettem a sok közül.
Kimért lassúsággal kinyújtózkodom, végül is nincs sok alkalmam bikiniben mutatkozni, úgyhogy kiélvezem a tekinteteket, aztán felállok.
-Nem megyünk be a vízbe?

Mel


- Nem, dehogy, csak én ilyen kis... - zavarodottan a hajamba túrtam, gondolatban kiegészítettem azzal, hogy töltött káposztára hasonlító, előző nyáron sok édességet magamévá tevő, de egy szebb jövőben reménykedő hölgyemény vagyok, aztán csalódottan elhallgattam. Beszélnek helyettem a narancsbőreim, amik fel-le fityegnek a nem kívánt helyeken. Én már beletörődtem ebbe, az edzőtermi harcokat is hanyagoltam, maradt a fagyi evés meg a bikiniszüzesség fogadalma minden nyáron. Mert bizony minden évben van egy meleg időszak, ami arra készteti az embert, hogy törölközővel az oldalán takargassa a feleslegeit. Persze Mel mit tudhatott erről. Gyönyörű testére szinte mindenki felfigyelt, aki a medence mellett tartózkodott és nem behunyt szemekkel monitorozta az eseményeket. Hosszas tépelődés után, hogy levegyem vagy ne vegyem, vagy mi legyen csak ledobtam magamról a védőhálót, pedig nem is egy férfimagazin fotózására készültem, csupán egy csobbanásra a vízben újdonsült barátommal a rellonos csajszival.
- Ugye, milyen bosszantóak ezek a gyerekek? Nem értem, hol van az anyjuk - fordultam Mel felé, ahogy haladtunk a medence közepe felé, még szoktam a víz hőmérsékletét, de jó volt ez a felfrissülés, már nagyon kellett. Sajnáltam, hogy Aladár nem lehet itt velünk, kicsit el is torzult az arcom, amikor arra gondoltam, hogy milyen körülmények között lehet az ebmegőrzőben.
- Szerinted, mi lehet Aladárral? Remélem, hogy nem fognak kutyaszalámit készíteni belőle. Hallottad, hogyan beszéltek velem? - kérdeztem teljesen kikelve magamból. Igaz, volt már ilyenben részem, de ez különösen bántott, ráadásul pont egy gyenge pontomat kellett kikezdeni. Aladárral évek óta össze vagyunk nőve. Lopva még oda-odapillantottam a személyzetre, bármelyik pillanatban szívesen kibeleztem volna őket, de sajnos nem lehetett.

Lora
Váltás

Ilyen kis? Értetlenül nézek rá, persze lehet rajta felesleg, de kétlem, hogy olyan drámai mennyiség. Várok egy picit, majd mivel nem folytatja bólintok. Előbb-utóbb úgy is le kell venni és azt hiszem ezzel el is jött az idő a vízbe menetelre. Kiélvezem a rám szegeződő tekinteteket miközben felállok, aztán rá nézek Lorára. Ő pedig a felvetésemre nagy nehezen letekeri magáról a törülközött. Na, nem is volt olyan nehéz. Enyhe kíváncsisággal végig futtatom rajta tekintetem. Majd egy félmosollyal az arcomon elindulok a medence széle felé.
-Tetszik a bikinid.
Besétálok a vízbe, szép kényelmes tempóban. Eleinte kissé hidegnek érzem, de lépésről lépésre egyre inkább megszokom. Megcélzom a medence közepét, onnan a kilátás is jó lesz és valószínűleg a víz is melegebb lesz.
Majd nem el is érem a kiszemelt pontot amikor újra megszólal Lora, felé fordítom a fejem. A kérdésre válaszként elfintorodom.
-Azok, nem lehet tőlük békében élvezni a helyet.
Nem tudom, hogy a válaszomra reagál vagy másra, de elfintorodik. Mielőtt elkezdenék ezen gondolkozni újra megszólal. Először csak meglepetten pislogok. Ki az az Aladár? De aztán folytatja a beszédet és megértem. Aladár a kutya akivel érkezett, ha jól veszem ki a szavaiból nagyon aggódik érte...
Rövid habozás után válaszolok.
-Biztos jól van.
Nem igazán tudok hozzá szólni a kutya témához, nekem sosem volt kutyám. Ezért is örülök amikor a személyzetre terelődik a szó, erről már jobban tudunk beszélgetni. Bólintva válaszolok.
-Roppant modortalan volt a pasi. Nem is értem mért, velem előtte teljesen udvarias volt.
Amíg beszélek követem a tekintetét, bosszúsan méregeti a személyzetet. Ennyit a jó hangulatról...

Mel

ilyen szépet választottam

Mel higgadtsága nyugtatóan hatott rám, megszűnt az aggodalmaskodásom Aladár iránt, viszont a súlyommal még mindig nem voltam kibékülve. Örültem a bóknak meg minden, de egy kicsit kövérebbnek láttam magam a szükségesnél, mintha néhány gombóc fagyival sikerült volna többet ennem. Persze, próbáltam elhessegetni ezeket a gondolatokat, de nagyon ragaszkodóak voltak, úgy beépítették magukat a szürkeállományomba, hogy egy hosszabb terápia sem iktatta volna ki őket. Szerencsétlenségemre.
Azért felfigyeltem a bikinim szépségét dícsérő szavakra, kicsit el is pirultam, ez olyan Navinés szokás, szeretünk jelet adni a zavartságunknak.
- Nagyon köszönöm - feleltem Melnek. Nekem is tetszett ez a pöttyös darab, olyan kis retró  és nagyon szerethető. A háromból mégiscsak ki tudtam választani egyet, ami jó. Erre a gondolatra el is mosolyodtam, a bosszús hangulatom másabb vizekre evezett, de nem medencézett velünk, az fix. Teljesen egyetértettem Mel szavaival, és meglepődtem, hogy vele milyen kedvesek voltak:
- Jobb is, hogy szívélyesen bántak veled, biztos, jól elagyabugyáltad volna őket - ahogy kimondtam ezt a mondatot kicsit összeszaladt a szemöldököm, nem voltam biztos abban, hogy sikerült jól ejteni, de majd, ha nem érti Mel, jelez, nem tudok jobb alternatívát.
- És, hogy tetszik a víz? - próbáltam terelni a beszélgetésünket, a személyzet már pont eléggé elrontotta a kedvemet, nem akartam, hogy a figyelmem középpontjába kerüljenek. Meg gondolom Melnek is voltak jobb témái, időnk is bőven akadt válogatni közülük.
A medence elég furfangosnak mutatkozott, a hangulatunknak megfelelően változott, mikor, melyik emberből merítkezett, most éppen belőlem. Gyönyörű lila színekben pompázott, egészen fel is villanyozott ez az összkép:
- Ah, nagyon szuper, ez a kedvenc árnyalatom - hangot is adtam az elégedettségemnek, de lehet nem kellett volna, az arcomból le lehetett olvasni, hogy boldog vagyok.

Lora

A víz roppant kellemes, látszik, hogy némi kis extrákkal a legváratlanabb pillanatokban eltudják varázsolni a vendégeket, ha akarják. Ez nálam külön jó pont, szeretem a meglepetéseket. A másik széle táján pedig, mintha csak kitalálták volna mire gondolok padszerűségek vannak. Leülök az egyik szimpatikusra és Lorára nézek, így félig a vízben ülve roppant jó.
A megjegyzésére felnevetek. Pontosan, velem csak legyen mindenki udvarias.
-Ez így igaz. Engem meg se próbáljon megsérteni senki, mert fájdalmas következményei lesznek.
Kissé önelégülten mosolygok, velem csak nagyon kevés ember mer kikezdeni és a legtöbb esetben ők is megbánják. Nem a kegyes természetemről vagyok híres, gyanítom nem is leszek soha. Mivel ez a tulajdonság kicsit sem jellemző a családomra.
Kinyújtóztatom a vízben a lábam, ehhez igazán hozzá tudnák szokni. ebben a pillanatban minden békés, én pedig végre nem érzek honvágyat. Észre se veszem ahogy becsukom félig a szemem. Pillanatnyilag ki se lehetne hozni a sodromból, hat rám a hely vidám hangulata, sikerült ellazulnom.
Ebből a meditációszerű állapotból Lora ráz fel egy kérdéssel, vidáman válaszolok, közben kinyitom a szemem.
-Igazán kellemes. Te mit gondolsz?
Ránézek és azonnal tudom, felesleges kérdés volt. Egyfajta áhítat ült ki az arcára. Mivel a vizet nézi én is lepillantok, a medence vize vidám levendula színűvé vált. Apró mosollyal értékelem a váltás, szép ez a szín.
Mire bármilyen megjegyzést tehetnék a navinés felsóhajt, ezzel újfent mosolyt fakaszt az arcomon.
-Pont úgy lelkesedsz, mint egy gyerek.
Ezt persze nem sértésnek szántam, csak egy vidám gyerek jutott róla először eszembe.

Mel

A fájdalmas következményei lesznek felcsattanásra vadul bólogatni kezdtem, akár egy mugli kocsi műszerfalán elhelyezkedő aranyos kiskutyus. Habár Mel nem emlékszik a történtekre (remélhetőleg), nekünk is volt egy kisebbfajta nézeteltérésünk, pár nappal ezelőtt az erkélyen. Még szerencse, hogy némi tündérporral jobb belátásra tudtam téríteni, pedig ahogy elnéztem, szívesen küldött volna melegebb éghajlatra.
A rellonosok természete távol esett az enyémtől, és ez - a puszta tény - az esetek többségében kellően meg is botránkoztatott, de azért kezdtem megbarátkozni azzal a gondolattal, hogy vannak ilyen emberek is a világon.
Valószínű, Voldemort se a Navinéból került ki... - ahogy ezeken morfondíroztam, kisebb rémület telepedett az arcomra, reménykedtem, hogy Mel nem fogja firtatni a jelenség okát, hisz nem igazán tudtam titkolni azt, ha valami bántott. Persze, adódtak kivételes alkalmak is, amikor hatalmas lakatot tettem a számra. Ilyen volt ez is.
Egyensúlyozva a hazugság és őszinteség hullámai között, haladtam kifelé a medencéből, ugyanis egyre jobban kezdett zavarni a középen tomboló kisgyerekek hangzavara, meg jobban szerettem a medence szélén üldögélni már kislány koromban is. Valahogy féltem a víztől, elmerülni a dolgokban számomra mindig azt jelentette, hogy valaminek teljesen át kell adni magam, és ez egyszerre volt ijesztő és kiábrándító is a számomra. Mel is velem tartott, ő a padokat célozta meg, bár nem hiszem, hogy neki oly nagy szüksége lett volna szilárd támpontokra az életében. Nagyon határozott és magabiztos lánynak tűnt, el se tudtam képzelni, hogy olyan lelki tusákat vív, mint amiket én vívok, nap mint nap magamban. Persze, mindig ilyenkor derül ki, hogy a legerősebb emberek szoktak a leginkább ingatagok lenni, de én mégis abban a hitben maradtam, hogy ő rendkívül szívós és talpraesett, hisz semmi sem adott okot arra, hogy mást feltételezzek.
Zavartan pislogtam Mel felé, teljesen elöntöttek a gondolatok, mint kis buborékok úszkáltak a felszínre, s őszintén megvallva nem nagyon tapasztaltam ilyet mióta a kastélyban tartózkodtam. Igaz, próbáltam magamba fojtani mindent, amit csak lehetett. Úgy őszintén beszélgetni, kiönteni a szívemet még senkinek nem volt alkalmam.
Egy medencézés se kellene, hogy erről szóljon, ezért is ráztam fel magam, Melnek szüksége volt a társaságra, nem egy ilyen melankólikus, önmagában vívódó, furcsa hölgyeményre:
- Látom, már egész kényelmesen elhelyezkedtél - jegyeztem meg, és egy árnyalatnyival derűsebbre színeződött az arcom. A víz most zöld színekben pompázott, ez teljesen lenyugtatott. A természet, a virágok, a friss levegő bármikor ki tudtak zökkenteni az elég szélsőséges hangulati állapotaimból. Ahogy Mel hozzámszólt, az is jól esett, egyre vidámabban feleltem szavaira:
- Kellemes, már nagyon hiányzott egy jó kis mártózás -  mostanában a relaxálás valahogy kimaradt, és ennek hiánya jócskán rányomta a bélyegét a mindennapjaimra.
- Miért, te nem szoktál úgy lelkesedni, mint egy gyerek? - vontam össze a szemöldökömet és akaratlanul megjelent a hangomban valami dacosság, jelezve azt, hogy tulajdonképpen mindenki gyerek, miért is ne örülhetnénk az élet apró dolgainak?

Lora

Jót mosolygok azon, hogy lendületesen bólogatni kezd a megjegyzésemre. Én már csak ilyen vagyok, ne próbáljon megbántani senki, mert nem állok jót magamért. Bár azok az ismeretlen(ek)től kapott reggeli cetlik a padomon még megtorlásra várnak. Még, hogy én mardekáros liba és festett hajú...ó, csak tudjam meg honnan jönnek az üzenetek, utána az írónak vagy íróknak átgondolják kivel kezdenek ki.
Ezeknek a gondolatoknak a hatására eltűnik a mosolyom, helyette fagyossá válok. Ebben a pillanatban pedig a víz úgy dönt belőlem merít ihletett, karmazsin vörössé válik. Egész szép, már, ha nem nézzük a hozzá kapcsolódó érzelmet. Ahogy a megjelenő színt nézem egy kicsit összeszedem magam, halvány mosollyal az ajkamon nézek újra Lorára, ezt szinte azonnal felváltja az értetlenség. A navinés lány ijedt arcot vág.
-Minden oké?
Amíg a válaszra várok kényelmesen elhelyezkedek a medence széli padon, ha már elsétáltunk ideig, akkor békében is élvezhetem a kellemes vizet. Megpróbálom átadni magam újra a hely varázsának, de egyelőre nem tudom kizárni az előbbi negatív gondolataim. Pár percig még viaskodók a nyugalmamért, aztán feladom, előbb-utóbb úgyis visszatér magától. Lenézek a vízre, úgy tűnik megunt engem és kereset mást magának, most fűzöld árnyalatban pompázik. Elmosolyodom, ezt a szint szeretem.
Még mindig mosolyogva fordulok Lorához, megmozgatom magam mellett a kezem, jelezve, hogy ő is leülhetne.
-Gyere te is.
A kényelmes elhelyezkedést követően tovább terelődik a szó, belém pedig lassan visszatér a vidámság. Nem tudom, hogy minden navinés ilyen könnyen boldoggá tehető-e vagy csak Lora ilyen, de aranyos a lelkesedése. Ezt meg is jegyzem neki. A válasza hallatán elkezdek nevetni, úgy válaszol, mint egy durcás kisgyerek.
-De, persze.
A nevetést abba hagyom, csak mosolygok. Nem megbántani akartam, egyszerűen ez jutott róla eszembe. Felesleges megsértődni.

Mel  

A Navinések.... hát igen, megérdemelnének pár fejezetet Rowling könyvében, de tanuljunk meg olvasni a sorok között. Ráadásul ki tudja, hogy Rowling, hogyan gondolkodott. Lehet, a nem létező részekben mi is helyet kaphattunk volna, valami olyasmi felhanggal: A különleges ház tagjai
Mert bizony mi egytől-egyig rendkívül csodásak vagyunk, megismételhetetlen unikornis szőr borítja a testünket és végtelenül el tudunk merülni egy-egy szivárvány bűvöletében - na meg persze a gondolatainkban is, ha nem vigyázunk, sőt egy zöld vízzel telt medencében is, ha hátulról kapunk egy nem kívánt, de mégis jól kivitelezett löketet.
Nem maradhattam szárazon, egyszerűen Merlin folyton azon munkálkodott, hogy beletuszkoljon a vízbe, pedig már letárgyaltam vele pár perccel ezelőtt, hogy én szuperül megleszek a medence szélén, valami fincsi varázskoktélt iszogatva. Még szerencse, hogy nem lőttem be a hajamat, bár amúgysem vagyok az az ember, aki olyan sokat fordít a külsejére. Nem töltök órákat a tükör előtt, azon sóhajtozva, hogy milyen sminkréteget kenjek az amúgyis makulátlan, pattanásoktól mentes arcomra. Ez határozottan nem én vagyok.
Hogy mi vagyok? Sokáig gondolkodhatnánk ezen, de most nem érdekelt különösebben, az viszont eléggé, hogy ismételten vízbe kerültem és egyáltalán nem úgy tűntem, mint aki ki fog tudni kerülni belőle. Tőlünk nem messze egy házaspár vitatkozott, ezt az érzelmi vihart akarta megörökíteni a medence, elég erőteljesen dobált, ráadásul a vízfelszín külseje megegyezett egy Poseidon által működtetett háborgó tengerrel, csak ez nem kék, hanem píros színekben pompázott:
- Merlin szakállára, fejezzék már be, mindjárt megfulladok - fohászkodtam az égiekhez, hogy találják már meg a megoldást. Épp azon veszekedtek, hogy ki altassa el a gyereket.
Hát az egyikük. Júlia vagy Ferencitó nekem ugyan édesmindegy, de nem szeretnék meghalni, olyan fiatal vagyok még,... valahogy érzem, hogy nem így kell befejeződnie. Mindig tudtam, hogy az olaszok heves természetűek, de ennyire? Ez gyilkos.
Mel szavai olyan távoliak voltak, érzékeltem, hogy valamit mond a gyerekességről, de hiába koncentráltam, a hullámok fenyegetően magasodtak fölém. Elviekben realaxálni jöttem ide, azért fizettem, hogy nyugodtan áztassam a testemet egy szép fáklyákkal teli helyen... persze, hogyisne, minden történt csak épp ez nem. Olyan naiv vagyok és sosem tudok tanulni belőle.

Lora
Fulladjunk meg stílusosan

Hol békésen, hol békétlenül üldögélek és nézem ahogy a víz váltja színét, attól függően kit szemelt ki magának éppen. Ebbe az idillbe, csak a mellettünk lévő pár hangos vitája zavar bele. Egy ideig próbálom kizárni őket, társaságban vagyok, inkább nem kellene jelenetet rendezni. Szóval egy-két szúrós pillantáson kívül mással nem jelzem, hogy legszívesebben kizavarnám innen őket. Végül is igazán vitatkozhatnának máshol, ide pihenni jönnek az emberek...
Bosszús sóhajjal fordítom a tekintetem Lorára, már épp elkezdenék panaszkodni, amikor érzékelem, hogy a szőkeség eltűnt. Meglepetten nézek körül, sehol sincs a kereset pöttyös bikinis szöszi. Értetlenül állok fel, ekkor valami neki ütődik a lábamnak, kíváncsian fordítom lefelé a tekintetem. A támadómat meglátva elmosolyodom, rejtély megoldva. Bár nem értem, hogy miért csinálja ezt, egy ideig nézem a víz alatti kapálózását, aztán leesik segíteni kellene. Na, de hogy? Habozva nézek le rá.
Teszek egy lépést a navinés felé, majd lenyúlok és megpróbálom felhúzni. Siker helyett Lora leránt maga mellé, apró meglepet sikkantással esem el, félig még rá is esek. Eközben ő mond valamit, de csak félig értem.
Néhány pillanatig azt sem tudom hol vagyok, érzem ahogy Lora hánykolódik alattam és azt is, hogy víz megy a kitátott számba. Végül ez lesz ami észhez térít, gyorsan becsukom a szám, majd arrébb gördülök, biztonságos távolságba a csapkodó sárgától. Amint elmúlik a vész a szervezetem levegő után kiált, én pedig fellököm magam. Prüszkölve emelkedem ki a vízfelszín alól, veszek néhány gyors lélegzetet. Ezt követően kitisztul annyira a fejem, hogy újra a szőkeség után nyúljak. Már csak gyengén ránt meg, ezért sikerül felrántanom, egy kicsit tartom is, még mielőtt vissza zúg a habok közé. Enyhe aggodalommal nézek rá.
-Jól vagy? Mi történt?
Valahogy nem tudom elképzelni, hogy ezt magától csinálta. Emiatt pedig felmerül a kérdés kilökte bele a vízbe? Körül pillantok, a szemem megakad a mellettünk vitatkozó és heves kézmozdulatokat tevő páron. Hirtelen össze áll a kép, fagyos mosoly jelenik meg az arcomon. Ennyi volt betelt a pohár. Vissza fordulok Lorához egy pillanatra.
-Maradj itt mindjárt jövök.
Ezzel már el is lépek tőle és oda sétálok a párhoz. Elhajolok egy kar elől, majd megkocogtatom a tulajdonosa vállát. Miután rám figyelnek elkezdek beszélni.
-Már elnézést, de vagy viselkedjenek kulturáltan vagy menjenek innen valahova ahol nem okoznak problémát.
Mindezt persze a lehető legfagyosabban közlöm aminek következtében mindketten lefagynak egy időre.

Mielőtt rátérnék arra, hogy anatómiai pontossággal kivesézzem fulladásos halálomat Bogolyfalva Barlangfürdőjében, meg kell említenem egy tényt: mióta a kastélyba kerültem szenvedélyes gyűjtővé váltam. Mindent, ami a mágikus életemmel kapcsolatos beletettem egy kis dobozba. Sőt, a trollos kaland után még képes voltam visszamenni a helyszínre azért, hogy beszerezhessek egy kis nyálat, ami ezektől a varázslényektől származik.
Gondoltam, szép emlék lesz, meg majd az unokáimnak is megmutathatom. Persze, a rólam szóló interjút, mint valami drágaságot őrizgettem egy titkos széfben a paplanom alatt, hisz sosem tudhatja az ember lánya, mikor kerül újra címlapra. Ha egyáltalán addig nem gondoskodik róla, hogy kicsapják és elbocsássák a végtelen tevemezőkre. Mert ez is megeshet, az élet pont nem unikornisbarát és nem micimackós pizsamákban fekszik le aludni. Ez nagyon szomorú, azt hiszem, nem is kell, hogy továbbecseteljem.
Tehát, ahogy ott fulladoztam a víz alatt, már-már a szemem előtt lebegett, hogy az Edictumban holnap milyen szalagcímek lesznek:
A Fontaine lány eddig bírta, Kihalóban a Navinések, Bogolyfalva Barlangfürdője bezárt, Újabb haláleset a Bagolykőben, Hogyan lehet megfulladni egy kacsaúsztatónyi vízben, Ne tanulj úszni Lora Fontainetól.
Ezek a víziók szinte fojtogattak, az olasz házaspárnak nem is kellett különösebben erőlködnie. Nem is tőlük voltam igazán rosszul, hanem a saját gondolataimtól. A rossz berögződések megbetegítenek, jelen pillanatban pedig el akartak pusztítani engem.
 Mégsem olyan rossz a mugliknál az a pszichomókus, lehet, nekem is fel kellene keresnem Ri valakicsodát?
A kérdés olyan megválaszolatlanul lebegett a víz felszínén, mint a segítségkérésem, pedig próbáltam minden erőmmel a valóság antennáiba kaposzkodni. Kicsit fel is háborodtam, de jelen pillanatban nem nagyon tudtam hangot adni a nemtetszésemnek:
- Hát Melnek fel se tűnik, hogy én.... - meg se próbáltam befejezni a mondatot. Ráadásul a mugliknál mindig van egy úszómester is a medence mellett, itt pedig annyira felelőtlenek, Aladárt bezárják valami börtönbe, én pedig... a szemük láttára fogom kiikszelni magam. Már épp rendeztem volna a földi dolgaimat - arra a megállapításra jutottam, hogy majd azt a cikket Alcsira hagyom - , mikor valami furcsába ütköztem, ekkor rántottam le Melt is a mélybe:
Pardon - gondoltam, de a víz alatt pont nem tudtam tájékozódni, és rendkívül örültem annak, hogy egyáltalán élek. Valószínű, még mindig folyhatott a háború odakint, ugyanis elég szép utat jártunk be a habok között, rosszabb volt ez az egész, mint egy mugli vízividámpark.
Aztán Merlin tudja, hogy mi történhetett velük, de egyszerre minden elcsendesült és szép sorjában, egymásután kerültünk ki a partra. A döbbenettől fulladoztam, nem tudtam beszélni, se kérdésekre válaszolni. Melt meg elöntötte a méreg, csak annyit hallottam:
Mindjárt jövök - ajjaj, fordult meg a fejemben, ez nem hangzik túl jól...
Közben végre előkerült a személyzet is, bocsánatkérően hajoltak fölém, én meg csak feküdtem ott halálra fagyva:
- Mi nem tudtuk, hogy maga nem tud úszni, akkor inkább egy másik medencét ajánlottunk volna - Még nekik áll feljebb? Hát majdnem meghaltunk.... - nem értettem, hogy hova fajulhat még ez a helyzet, de nem tudtam se köpni, se nyelni.
- Ne haragudjon, de maga beteg - teljesen kifakadtam és hozzávágtam a törölközőmet.
- Ja és melegen ajánlom, hogy Aladár még éljen, mikor távozok innen - az arckifejezésem mindent elárult, a csöndes gyilkos akcióra készül és megvannak a célpontjai.

Vízicsibe

Általában az emberek a fürdőkről békére, pihenés, kikapcsolódásra és hasonlókra asszociálnak. Ez a legtöbb esetben teljesen érthető, sőt igaz. Na, de vannak olyan kivételek, mint mi. Kellemes fürdőzősre jöttem pedig a víz alól próbálok feljönni egy eszeveszetten kapálódzó navinéssel. Akárhogy nézem erre sehogy sem tudtam volna felkészülni. Valószínű, ha valaki ezt mondta volna néhány napja, akkor kinevetem és mégis megtörtént. A hasig érő vízben fogom lelni a halálom a végén? Ugyan ez még viccnek is rossz.
Bosszúsan kerülöm el Lora kezeit és lábait, aztán felállok. Engem senki sem hozhat ilyen helyzetbe, csúnyán meg fogják keserülni... Nem tudom, hogy a haragtól-e, de könnyedén lábra állítom a szőkeséget. Majd miután úgy tűnik nem fog vissza dőlni amint ellépek mellőle otthagyom a medence szélénél. A célpontjaim a tőlünk alig egy lépésre vitatkozó pár, ők okozták ezt a roppant kellemetlen szituációt. Habozás nélkül figyelmet követlek, nem érdekel a drámájuk, most én jövök és végig fognak hallgatni. Az elején még a próbálnak ellenkezni, de a szavaimból jól kiérződik, hogy sokat tanultam apámtól. Kíméletlenül torkolok le minden kifogást, a beszélgetés végére egy kicsi elpárolog a haragomból. Mondhatni kegyesen elfogadom a nehézkes bocsánatkérést, majd a folytatást meg sem várva elindulok vissza az előbb megmentett szöszihez. Amint meglátom a seregletet körülötte a haragom részben átmegy aggodalommá. Csak nincs valami komoly baja?
Kíméletlenül utat török magamnak a személyzet között és letérdelek mellé. Közben minden félét hadoválnak, már épp készülnék elhallgattatni őket, amikor Lora összeszedi magát. Csípősen reagál a megjegyzésekre. Sóhajtok, akkor jól van. Gyors pillantással végig mérem, majd kezembe veszem az irányítást. A hangomba a bosszúság mellett gúny vegyül.
-Igazán kedves az aggodalom, de igazán hagyhatnának neki némi levegőt.
Az egyik kezemmel intek, pont itt az ideje, hogy arrébb menjenek. Ellent mondást nem tűrően folytatom.
-A többit pedig kifelé menet megbeszéljük.
Ezután én nem foglalkozom velük tovább, érdeklődve fordulok vissza a navinéshez. Jobb színben van, mint amikor kimentettem, de látszik, még messze nem heverte ki. Ez kivált belőlem egy újabb haragos pillantást a környezetünk felé, ami pont elég ahhoz, hogy a személyzet sűrű bocsánat kérés közepette távozzon. Jobb is, így legalább nem néz minket mindenki. Visszafordulok Lorához.
-Szerintem jobb lesz, ha leülünk az egyik nyugágyra kijjebb.
Várakozva nézek, ha úgy érzi, eltud sétálni odáig, akkor már indulhatunk is.

Mel

Lora

 Itt senki sem hallotta még, hogy a túlzott aggodalom sem tesz jót? Merlinre, nem is kap levegőt ennyi ember között. Mérgesen utat fúrok magamnak a tömegben, csak próbáljon meg bárki megállítani...
Lorához érve gyorsan elzavarom a körénk gyűlteket, pont elég volt belőlük, a majd nem vízbe fulladás után ne a szárazföldön fulladjon meg. Már látom is a címlapot az egyik pletyka lapban. Gyilkos segítség, ezt aztán nem mosná le magáról a hely.
Úgy tűnik nem csak én gondolom így, mert hamar feloszlik a tömeg, egy-két tétovázó tekintetű ember megáll néhány lépésnyire. Szikrázó tekintettel fordulok feléjük.  
-Nincs jobb dolguk? Menjenek már!
Ennek hatására mindenki eliszkol, enyhe elégedettséggel fordulok a szőkeség felé. Majd ez szinte azonnal aggodalomba megy át, nem fest valami jól. Már éppen kezdenék gondolkozni azon, hogy mégis visszahívok valakit, segítsen az egyik nyugágyhoz vinni, de felém nyújtja a kezét, ezért ez egyelőre elvetem. Megfogom a kezét és lassan elindulunk egyik szememmel a környezetet figyelem másikkal a sárgát. Senki nem közelit meg minket túlzottan, ez valószínűleg az én gyilkos tekintetem hatása. Lora szerencsére van olyan jól, hogy elsétáljon a nyugágyig. Még mindig sápad, de nem úgy tűnik, mintha komoly baja lenne. Biztos csak a sokk, erre a gondolatra visszafordulok az ott hagyott pár irányába. Nem meglepő módon felszívódtak. Egy bosszús sóhajjal visszafordulok, mégis milyen embert nem érdekel, hogy mit tett? Legalább ide jöhettek volna bocsánatot kérni a szöszitől is...
A gondolataimból egy halk köszönöm ráz fel, aggodalommal vegyes bosszúsággal nézek Lorára. Aztán kipréselek magamból egy mosolyt, ez teljesen felesleges volt tőle.
-Jobban vagy?
Kicsit múlt a halott fehérsége, de koránt sem néz ki jól még. Enyhe idegességgel kezdem csavargatni az egyik elszabadult tincsem, nem így képzeltem el a mai napot. Nyugis fürdőzés helyett fuldoklás, hát ez aztán csodás volt... Azt hiszem nem jövök ide többet, ki tudja mik történtek már itt, pocsék a biztonság.
Újból felsóhajtok, bár most inkább a tehetetlenségem miatt, hisz mit tudnék kezdeni egy majd nem megfullad lánnyal? Ránézek a szőkeségre és az ajkamba harapok, végül megszólalok.
-Elmegyek a törülközőkért, egy pillanat és itt vagyok.
Ezzel már el is viharzok, nem akarom sokáig egyedül hagyni.

Van den Bergh
folytatás a művelődési háztól

 Egyetlen helyet tudtam eddigi ismereteim alapján ajánlani ennek a rideg embernek, ami esetleg megütheti jó magasra srófolt igényű elvárásait. Közben pedig úgy vélem ez a környezet egy kicsit egyenlőbbé tesz bennünket, itt kénytelenek vagyunk levetkőzni nem csak a szó szoros, de átvitt értelmében egyaránt. Számomra a gátlásaimtól való megszabadulás nehéz, hogy vajon neki mi okoz gondot az talán kiderül majd. Minden csodálkozásom ellenére azonnal igent mondott, amikor felvetettem, hogy ide jönnék szívem szerint. Persze üveghangú udvariassággal egyezett bele, s az sem zavarta, hogy ilyen hirtelen spontanaitás társult ötletemhez. Az öltöző előtt találkozunk tíz perc múlva, így egyeztünk meg, amikor elváltunk egymástól az előtérben. Az ígéret szép szó, így már várok rá. Egy fehér köntösben, alatta vállpántos kék-fehér fürdőruhában, lábamon kincstári papuccsal. Két karomat mellkasom előtt összefonva nézelődöm, s magamban megjegyzem, hogy milyen csendes most minden. Kíváncsi leszek rá, hogyan fog viselkedni ebben a nem épp hétköznapi közegben a férfi, hogy egyáltalán mit fog tenni. Nos, remélem ez hamar kiderül, ugyanis kezd letelni a megszabott tíz perc. Márpedig a pontosság az udvariasság egy fajtája és ő, minden lelketlenségének ellenére bizonyára ad erre, még ilyen körülmények között is. Ebben a barlangfürdőben azt hiszem minden megvan ahhoz, hogy kellemesen eltöltsük az időnket. Legalábbis ebben bízom, s igyekszem eltekinteni a köztünk lezajlott előzményektől.

- ¤ -
Evena Noxen
- ¤ -

Van den Bergh

 Merész és kihívó, nem nem magamról beszélek. Ez partnerem rövid tömör és velős jellemzése, ahogy én látom most magam előtt. Nyoma sincs a vizsgálóasztalon fekvő kiszolgáltatottságától vonzó embernek, aki barátságos volt és visszafogott. Ő magabiztos és veszélyes, számomra mindenképp. Ancúgjait egy fogasra akasztja és besétál a vízbe. Alakját és az enyémet egyaránt megfestik a falon lévő fáklyák fényei. Minden olyan kellemesen ellazító és kényeztető. Lassan engedem le magamról a kincstári fekete köntöst, melyet kisvártatva én is felakasztok egy másik fogasra a férfié mellé, majd papucsomat alatta helyezem el. Hajam még az öltözőben fejem tetején boglyába halmoztam és megtűztem, így csak néhány tincs hull alá itt ott arcom és nyakam köré. A férfi hátratekint és várja, hogy kövessem, s én megteszem. Minden rajtam lévő tetoválás látszik, a lábaimon tekeredő borostyánoktól a gerincemen végigfutó holdfázisokon át a pipacsokig és a pávatollig mely a mellkasom hegét takarja kebleim között. - Mmmm...Ez csodálatos - merülök el majdnem nyakig a vízben és úszni kezdek befelé. Jót fog tenni tüdőmnek a kellemesen páradús levegő, izmaimnak a nagyjából huszonnyolc fok körüli víz. Igazi relaxáció, már csak a holdfény hiányzik, de hamarosan annak is itt lesz az ideje. Felemelkedem és hátamon kezdek lebegni a felszínen, szemeim lehunyva.

- ¤ -
Evena Noxen
- ¤ -

Van den Bergh

A férfi arcáról első pillantásra lerí mi a véleménye a testem jókora részét fedő mintákról, de reakcióját éppúgy figyelmen kívül hagyom, mint megjegyzését a téli fürdőzésről és a kádjáról meg annak nagyságáról. - Nem a méret a lényeg...- jegyzem meg félhangosan, míg továbbra is lehunyt szemekkel lebegek a víz színén. Miért hiszi minden gazdag ember azt, hogy ha dúskál a materiális javakban attól több élmény éri, mint azt, aki beéri azzal, ami neki jutott, még ha kevés is? Egy nyári viharban bőrig ázni, vagy téli hidegben leülni egy bögre kakaóval és egy jó könyvvel a kandalló elé számomra legalább akkora boldogságnak felel meg, mint neki a medencényi kádjában megmártózni, vagy hatalmának tudatában lenézni azt, aki egyszerűbb életet él és ennek nyomát magán viseli, mind kívül, mind belül. Ezen elmosolyodom. Furcsa világ... Többet nem szólalok meg, hiszen azért jöttem, hogy ellazuljak, hogy izmaimat, bőrömet és vérkeringésemet karban tartsam, lelkemet kényeztessem. Egy hirtelen mozdulattal lemerülök a víz alá és ott úszom míg tüdőm nem jelzi, hogy ideje felbukkannom. Ezt még jó néhányszor megteszem, hogy edzem is kissé magam, legalább két percet ki kell bírnom, ez növeli a tüdőkapacitásomat, amire nagy szükségem van mostanság. Kisvártatva delfinúszással kezdek közeledni a férfi felé és közvetlen a közelében emelkedem ki a habokból. Hajam kibomlik és leomlik hátamra, miközben homlokomból elsimítom elnevetem magam. - Sosem láttam még ilyen karót nyelt férfit. Élvezi ön egyáltalán az életet? - nézek rá és ott körözök tőle egy karnyújtásnyira. Arcom a víztől, szemeim egészen mástól ragyognak. A víz az én egyik kedvenc közegem, nagyon elememben vagyok benne és ez egész lényemből árad. Egy váratlan mozdulattal lefröcskölöm a nemes urat, miközben kacagva eltempózom mellette. Legalább legyen oka valamilyen érzelemre, mert számomra úgy tűnik, hogy valójában képtelen érezni, vagy legalábbis csak negatív érzései vannak, amiket felém előszeretettel ki is mutat.

Kirill Nowakovszkij

 Végre egy kis pihenés. Gondoltam, mikor megláttam a kis ajtót a sziklák között. Nem volt nálam sok holmi, csak egy kis vászontáska az egyik színjátszó-fesztiválról és abban a törölközőm. A fürdőruhám már rajtam volt, nem volt kedvem azt is cipelni.
 Beléptem és nem hittem a szememnek!Azt hittem, romosabb lesz. De ez nagyon szép... Köszi Bori -gondoltam, miközben köszöntem a recepciósnak. Egy barátnőm mesélt a helyről, aki elvileg mindig ide jár, ha baja van, vagy az akváriumba. Meg is tudtam érteni.
 A medence felé vettem az irányt, le a lépcsőkön. Levettem a ruháimat és a "habokat" élveztem. Lemerült én,
hogy a hajamba ivódjon a kellemes érzetű víz. Ebben a világban még ez is mágikus volt. Imádom a vizet!
 Nem sokat tudtam gondolkodni, csak relaxáltam. Teljesen megnyugodtam és már ez sem érdekelt, ha a sminkem lefolyik az arcomon. Végre magam lehettem és senki nem látott. Legalábbis azt gondoltam, amíg meg nem hallottam egy idegen eredetű hangot. Éreztem a hátamon, ahogy avalaki más keltete hullámok a hajamba kapnak és a hátamat símogatják.
-Ki van ott?-kérdeztem a semmibe, háttal az öltözőknek. Feleletet nem kaptam, de éreztem ahogy valaki közeledik hozzám és a tekintete a lapockámba fúródott. Illetve én így éreztem. Már sokaktól megkaptam, hogy paranoiás vagyok, de nem hittem nekik.Biztos vagyok benne, hogy valaki beszállt a vízbe!