 Ez a folyosó talán a legrejtélyesebb, hiszen a lakók gyakran elvándorolnak, egyetlen egy van aki állandó, nem más, mint a Bibircsókos banya aki nem szeret messzire menni, mégis mindent tud az iskolában, minden olyat, melyről talán a többi portrénak még fogalma sincs. Nagyszerű képessége, hogy képes szinte beleolvadni egy-egy tájképbe a körülötte lévő keretek valamelyikében és addig mozdulatlan lenni, amíg az előtte lévő cselekmények le nem folynak. Érdekes egy folyosószakasz ez, hiszen a páncélok végig egymástól azonos távolságra vannak, kivéve a banya eredeti kerete alatti területet, ott ugyanis egy hosszú, kényelmesen elsüppedő kanapé van, melyen a diákok várakozhatnak vagy pihenhetnek, ha éppen nem kell sehova rohanniuk, sokan nem veszik észre, hogy ez csak egy csali annak érdekében, hogy még több pletyka elhangozzon, inkább kihasználják a kényelmes lehetőséget, melyet később súlyosan megbánnak.
|
|
|
Várkonyi Lilien Diák Levita (H), Bogolyfalvi lakos, Ötödikes diák

offline RPG hsz: 86 Összes hsz: 95
|
Írta: 2024. március 24. 18:29
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=438&post=875447#post875447][b]Várkonyi Lilien - 2024.03.24. 18:29[/b][/url]  Próbálja tartani a szemkontaktust, de akármikor elkapja a másik pillantását, mindig zavartan süti le a szemét, közben a haját illeszti a füle mögé és irtó sokat magyaráz. Alapból is szeret beszélni, ha egyébként számára kedves témáról van szó, a könyvek különösen azok, most viszont valahogy muszáj a srác tudtára hoznia, hogy van valami a lábai között, ami neki kell. Csak úgy nem nyúlhat a könyv után, vagyis tehetné, de inkább nem térdel le elé, helyette csak próbál utalni arra, hogy egy számára fontos kincs rejtőzik odalent. Bizony, Brönté az egyik kedvenc írója, ez a könyv pedig az egyik legkedvesebb olvasmánya, amit már legalább háromszor végig olvasott, tudja is a történetet oda és vissza. Szemei még inkább akkor csillannak fel, amikor ez a helyes srác visszakérdez, ráadásul a kedvencéről érdeklődik. Merlin és Albus Dumbledore mindenségire! Milyen remek is ez! - Ó ez látod nagyon érdekes! A mű eredetileg a fő helyszínről kapta a nevét, a magyar cím expresszív szókapcsolata, előrevetíti az érzelmek és a természeti erők együttes tombolását, mely valamilyen szinten érthető is, ha abból indulunk ki, hogy ez a mű az ember társ utáni vágyáról, a szeretet iránti igényéről szól, tomboló bosszúvágyról és elemi szenvedélyekről – utóbbinál teljesen belelendül, már-már maga is szenvedélyesen beszél, de amint erre ráeszmél, elhalkul és teljesen elvörösödik. Annyira beleélte magát, hogy észre sem vette, mennyit is fecserészik, ezzel valószínűleg halálra untatva a srácot. - Bocsánat – szabadkozva süti le a tekintetét, majd újra rápillant, remélve, hogy visszakapja a könyvet.
|
|
|
|
Markovits Levente Mestertanonc Rellon (H), Magántanuló, Másodikos mestertanonc
 Markovits 1.0 | Mennydörgők ifi csapat terelő offline RPG hsz: 103 Összes hsz: 111
|
Írta: 2024. március 24. 18:50
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=438&post=875451#post875451][b]Markovits Levente - 2024.03.24. 18:50[/b][/url]  Ha eddig csak pislogott, most egyenesen elképedt fejet vág a kisebb litániára. Ez a lány imád beszélni, aztán megállítani önmagát, és ez egyben zseniális és ijesztő is első ránézésre, de inkább zseniális. - Te titkon irodalom tanárnak készülsz, valld csak be. - Az anyja előkészítős tanár, húsz méterről kiszagolja, ha valakiben van tanítási affinitás, ez a lány meg imád magyarázni. - Nem, viccelek, de nagyon menő, hogy ennyire lekötnek a regények és így tudod értelmezni őket. Nekem a max az a kákalagok megfékezésénél fullad ki jelenleg. - Hát aki bestiakutatóira készül, annak még a futóférget is ismernie kell, nem csak a sárkányokat. - A végén még kiderül, hogy mindenből így vág az eszed. Hányadikos is vagy? - Mert tuti nem ötödikes, akkor látta volna a lányt a hoppanálási felkészítő órákon, vagy bármi más általános kurzuson, de végképp nem rémlik a feje.
|
|
|
|
Várkonyi Lilien Diák Levita (H), Bogolyfalvi lakos, Ötödikes diák

offline RPG hsz: 86 Összes hsz: 95
|
Írta: 2024. március 24. 19:14
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=438&post=875454#post875454][b]Várkonyi Lilien - 2024.03.24. 19:14[/b][/url]  - Én nem, áh dehogy – zavarában legyint egyet, aztán megint hátra simítja a haját, soha eddig nem babrálta annyira, mint ezen a napon. Igazság szerint eddig észre sem vette nagyon, hogy van haja, legfeljebb akkor, ha feltekeredett a ceruzája végére, akkor aztán percek teltek el, míg kibogozta onnan. Most meg mosolyog folyamatosan, közben rettentően zavarban van és attól fél, hogy erre az egészre fény derül, ha elkapja azt a kék pillantást. A lelkének viszont kimondottan jól esnek ezek a dicsérő szavak, Lili így éli meg ezt a néhány kedves szót, melyekre nem is igazán tudja, hogyan is kellene reagálnia. Ehelyett ismét egy heherészés csusszan ki belőle, szörnyű. Az egyik bestia hallatán aztán csak sikerül egy picit visszatérnie a való életbe, érdeklődve csillannak fel szemei. - Érdekel a Bestiakutatás? Van egy nagyon jó könyvem róluk, száz bestiát tartalmaz, képekkel és Emett Besson kutató részletes leírásaival, ha akarod, kölcsönadhatom legközelebb – legközelebb? Albus Dumbledore szakállára Lilien! Mégis, miről beszélsz? Nem lesz legközelebb, nem fogsz újra nekiütközni a folyosón, amúgy is, még csak az hiányozna. Ismét csak lesüti a tekintetét és csak a kérdést hallva emeli fel. - Harmadikos – feleli, mondjuk fogalma sincs, hogy ez most jót, vagy rosszat jelent, mindenesetre a kezében lévő könyveket egyre jobban szorítja magához. - És igen, nem láthattál. Folyton a könyvtárban vagyok és bulizni sem járok és csak harmadikos vagyok – és ha jobban belegondol, szánalmas az élete ilyen téren. Már a barátai is megmondták neki, hogy egy kicsit lazítania kellene, vagy kimozdulnia, mert végül tényleg csak az írók és a regényekben szereplő hősök alkotják majd a társaságát. - Te ötödikes vagy, ugye? - drága Lilien, ismerkedésből elégtelen. Troll. Zéró. Nulla. Menekülj inkább és ásd el magad.
|
|
|
|
Markovits Levente Mestertanonc Rellon (H), Magántanuló, Másodikos mestertanonc
 Markovits 1.0 | Mennydörgők ifi csapat terelő offline RPG hsz: 103 Összes hsz: 111
|
Írta: 2024. április 2. 10:49
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=438&post=875994#post875994][b]Markovits Levente - 2024.04.02. 10:49[/b][/url]  Aha, hogyne, nem hiszi. A lány fixen ilyen tanár típusnak tűnik, amivel egyébként nincs baj, sőt! Csak felnőtt korában nehogy megegyék a kolerikus személyiségű diákok. - És tessék, még értékes könyvei is vannak. - Kicsúszik egy halk-prüszkölős-féle nevetés a száján, még a fejét is megcsóválja kicsit, de látszik, hogy jól szórakozik a helyzeten. - Ezt már nem mosod le, hogy tanár leszel. - Kész, erre most befizetne. Ez a lány olyan felkészült, mint a könyvtáros kis költői túlzással. - Oké, megköszönöm, ha kölcsön tudod adni kedves... - Mert a nevéről halvány lila dunsztja sincs így a hirtelen jött ismeretségük hajnalán, de nem ártana tudnia, kitől kérje kölcsön a következő átbogarászandó könyvét. - Óh... Ja igen-igen, most lesz a VAVunk meg minden, még vadásszuk a jegyzeteket hozzá. - Megvakarja a tarkóját, meg lenéz a kezében dagadó, zilált papírkötegre. Bálint hisztis lesz, de tesz rá magasról.
|
|
|
|
Várkonyi Lilien Diák Levita (H), Bogolyfalvi lakos, Ötödikes diák

offline RPG hsz: 86 Összes hsz: 95
|
Írta: 2024. április 2. 18:28
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=438&post=876009#post876009][b]Várkonyi Lilien - 2024.04.02. 18:28[/b][/url]  Pislogva pillantott a fiúra és ismét érezte, hogy elönti a pír az arcát, először nem értette, hogy miért nevet, de aztán már ő maga is mosolygott. - Lehetséges, vagy asztrofizikus, környezetmérnök, esetleg ügyvéd - toldotta meg, mert ezek mind a listáján szerepeltek, csak egyelőre még maga sem tudta, hogy melyik lesz számára a tökéletes pálya. Ezt azonban még bőven ráért kitalálni. - Lilien, Várkonyi - zavarában egyre vörösebb lett, mert hogy a srác szerint kedves, tehát bókol neki, és eddig még soha nem kapott bókot, így azt nem is tudta kezelni. - Igen tudom, hogy ki vagy - hogy is ne tudta volna, már korábban is látta, akkor is megakadt rajta a pillantása, csak valamiért sosem merte megszólítani, most viszont összeütköztek, nem is maradt más választása. Azonban hajlamos volt túl őszintén túl sok információt megosztani, és erre csak most döbbent rá, ettől pedig úgy érezte, hogy nyomban el kell sietnie, még mielőtt olyan kérdéseket kapna, hogy honnan ismersz, vagy honnan tudod, hogy milyen pólót viseltem múlt szerdán. Mert hogy az a kék póló rendkívül jól állt Leventének, kiemelte a szemeit és ezt Lili is megjegyezte magának. - Sok sikert! - hadarta, aztán sietve fordult sarkon és ahogyan tervezte, el is szelelt, majd felbukva a szemetesben, de végül csak eltűnt a folyosó végén, mint a kámfor.
|
|
|
|
Theodore Julias Ebony Prefektus Rellon, Jövendőmondó, Okklumentor, Elsős mestertanonc
 × golden child × offline RPG hsz: 335 Összes hsz: 344
|
Írta: 2024. április 9. 23:15
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=438&post=876716#post876716][b]Theodore Julias Ebony - 2024.04.09. 23:15[/b][/url]  × tavalyi tanév, vizsgaidőszak × American Horror ×Izzadt tenyerem a taláromba törlöm, mikor az egyik könyvtáros megkocogtatja a vállamat. Ez már többszöri felszólítás a zárórai távozást illetően, de eddig megkegyelmeztek halk dorgálással, mert nem én vagyok az egyetlen ötödikes, aki lexikonok fölé hajolva szenved a VAV előestéjén; most, hogy körülnézek, látom is évfolyamtársaim megfáradt mozdulatokkal pakolászni. Kezem remegése szinte fel sem tűnik, ahogy én is a táskámba süllyesztem az egyik jegyzetkötegem. Fáradtan bólintok csak a könyvtáros felé, aztán lomha mozdulatokkal kanyarítom a vállamra a táskám. Valójában nem sok okom van alapvetően az idegeskedésre, hiszen tudom, hogy meg tudom csinálni... de elképesztően frusztráló ez a közeledő időpont. Minden reggel arra riadok, hogy ma van a vizsga, aztán rá kell jönnöm, hogy még várat magára. És még mindig visszavan legalább tíz óra, tíz, mikor én nem szeretnék mást, csak nyugodtan elterülni utána. Szinte észre sem veszem, hogy már mindenki elhagyta a könyvtárat, s én vagyok az utolsó, aki kifordul az ajtón. Egy izzadtságcsepp gördül le a hátamon, ahogy lassan haladni kezdek - jobb híján a Rellon klubhelyisége lesz a cél.
|
|
|
|
Nathaniel James Krise Mestertanonc Rellon (H), Illúziómágus, Bogolyfalvi lakos, Másodikos mestertanonc

offline RPG hsz: 93 Összes hsz: 95
|
Írta: 2024. április 10. 13:53
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=438&post=876745#post876745][b]Nathaniel James Krise - 2024.04.10. 13:53[/b][/url] Theodore- tavalyi tanév, vizsgaidőszak -Már estefelé jár az idő, a diákok lassan szivárognak vissza a szállásukra, klubehelyiségeikbe, a prefektusok pedig már fényesítik a jelvényeiket, készülvén a kinti razziára. A késő délutánt egy házbeli ismerősével beszélgetve töltötte a Nagyteremben, és ott is tűnt fel végül nekik az ablakon besződő narancssárgás fény, ami már a naplemente közeledtét jelezte. A legtöbb rellonossal ellentétben részéről nem a Rellon klubhelyiség, hanem Bogolyfalva lesz a célállomás. Sajnos az iskola területén továbbra sem lehet hoppanálni, pedig hasznos (és milyen veszélyes) lenne, így kénytelen kelletlen elindul földszintre vezető lépcsők irányába a folyosón. Ekkor tűnik fel, hogy az útba eső könyvtári ajtón ismerős alak fordul ki. Különösen fáradtnak, pontosabban szokatlannak hat Theodore tartása, de Nathaniel betudja ezt a vizsgaidőszak stresszének. Részéről nincs oka izgulni, ezt az évet ő vizsgák tekintetében kihagyta az elhúzódó gyakorlata miatt a minisztériumban. Amíg valami jól mutat az önéletrajzában később, neki nem számít a sorrend maga. Nap vége van már, nincs sok kedve Theodore szokásos vakkantásaihoz, szó nélkül lép el hát mellette a folyosón.
|
“Right on the edge of fear was where trust could grow.”
|
|
|
Theodore Julias Ebony Prefektus Rellon, Jövendőmondó, Okklumentor, Elsős mestertanonc
 × golden child × offline RPG hsz: 335 Összes hsz: 344
|
Írta: 2024. április 10. 16:47
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=438&post=876750#post876750][b]Theodore Julias Ebony - 2024.04.10. 16:47[/b][/url]  × tavalyi tanév, vizsgaidőszak × American Horror ×Nem, a folyosó sem hűvösebb a könyvtárnál, így nem hoz felüdülést, mikor megérzem annak levegőjét a bőrömön. A szokásosnál némiképp talán lassabb tempóban, görnyedt háttal fordulok el jobbra. Reflexeim nem mondhatók gyorsnak, s még csak nem is tudatosul bennem, hogy nem igazán figyelek kifelé, így nem is veszem észre, hogy ki jön éppen szembe velem a diákok lassan hömpölygő, ritkás csoportosulásaiban. Azonban bódulatomból egy erős fájdalom ránt ki - a fejembe mintha balta hasított volna, így ki is nyúlok, hogy bármiben megkapaszkodjak, legyen az fal, portré vagy egy diáktársam, hiszen még meg is szédültem. Arcom fájdalmas grimaszba torzul, ahogy hirtelen bevillan egy szín - egy intenzív, mégis tompa árnyalatú bíbor húzódik a lábam alatt egyetlen pillanatra, hogy aztán ismét felváltsa a folyosón lévő kissé kopottas, sötétvörös padlószőnyeg. Káprázott a szemem... Csak lenne már meg a vizsga... Ahogy tompán pislogok, hirtelen ismét megtörténik a villanás. Zavartan hunyorítok, és arra eszmélek, hogy fél kezem, mellyel nem kapaszkodom semmibe, felemelem már ösztönszerűen - és azt, hogy kinyújtott kezem bizony remeg. Ám most nem érzek se hideget, se a pince dohos szagát. Ha szólnak hozzám, sem feltétlen értem, mit mondanak - talán zavaros tekintettel még felpillantok, ahogy az első csepp vér megjelenik az orrom alatt, hogy aztán sok másik is kövesse. Látok egy ismerős arcot magam előtt, egy kék szempárt, ám hallani már nem hallok semmit sem. Aztán minden sötét lesz. Tekintetem kiüresedik, térdeim pedig elengednek.
|
|
|
|
Nathaniel James Krise Mestertanonc Rellon (H), Illúziómágus, Bogolyfalvi lakos, Másodikos mestertanonc

offline RPG hsz: 93 Összes hsz: 95
|
Írta: 2024. április 18. 00:53
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=438&post=877150#post877150][b]Nathaniel James Krise - 2024.04.18. 00:53[/b][/url] Theodore Julias Ebony- látomás -A hozzászólás pornografikus leírást és szexuális fétishez kötődő jelenetábrázolást tartalmaz, így 18-as karikás besorolást kapott. Folytatás saját felelősségre.

A szobában a szemnek még pont kellemes félhomály uralkodik. Messze kevesebb bútor és berendezési tárgyat helyeztek el, mint egy funkcionális helyiségben kellene, hogy legyen. Egy kingsize baldachin ágy a fal mellett. Túlsó oldalon egy tölgyfa asztal, illetve egyetlen szék, amelyen ül is valaki. A sötétbarna falak a természetesség és fa konstrukció pillanatnyi illúzióját kelti, de alig verik vissza a fényforrás gyanánt gyújtott gyertyák fényét. Ezek – és a kandallóban lobogó tűz meleg árnyalatai töltik be a szobát, jóval diszkrétebb erővel, mint ahogy bármilyen mesterséges fény, lámpa tenné. Az asztal közepén elhelyezett füstölőből vékony füstcsík kanyarog felfelé a levegőbe, hogy aztán szétfoszljon, csak az akácmézre emlékeztető illatot hagyva maga után.
Hangok. Nem sok. Csend van, csak a tűz ropogása, mozdulat közben súrlódó ruha hangja. Utóbbira a szoba közepén, a puha, bordó szőnyegen térdelő huszonéves fiú hirtelen kiegyenesedik, felnéz. Felnézne, ha a szemére nem húztak volna fekete bársonyszövetet. Gesztenyebarna tincseinek töve kissé nedves az izzadtságtól. Meztelenségében látszik minden tökéletes tökéletlensége, a napsütötte bőrön az anyajegyek, régi gyerekkori, játék közben szerzett heg, a vékony-szálás alkat ívei és vonalai.
A szoba nem jelent semmit, a fények, a berendezés, mert a fiú csak maga van a sötétségben, a térde alá simuló szőnyeggel. Ádámcsutkája várakozással mozdul, idegesen nedvesíti meg kiszáradt ajkait. Ideges? Nem, talán – más árnyalat csak. Inkább feszült. Felkészült. Türelmetlen, a követelőzés határán egyensúlyoz, miközben tudja, hogy nem követelhet. Csak kérhet: mozdulatokban, rezdülésekben. Soha ennyire nem volt tudatában a testének, a térdelésben fáradtan feszülő izmainak, enyhén sajgó térdének, feszülő ágyékának. A bőrére száradt viasznak, amely mozdulatai nyomán megtörik és lepereg mellé, míg más helyen kérlelhetetlenül továbbra is hozzátapad. A csendben hallja a szívverését dobolni a fülében és saját lélegzetvételei bántóan élesnek hatnak.
Eleinte könnyű volt. Mint mindig, azt hitte, semmiség az egész – mert mindig elhiszi. Elmagyarázza magának, hogy a gyakorlattal a tűrőképessége is nő, ami végül is igaz. Bizonyos mértékig. Nem tudja, hogy mióta térdel, de biztos benne, hogy régóta. És itt van Ő is, a bársony szemfedő másik oldalán: tudja, mert hallja a légzését, hallja a mozdulatot, ahogy egyik lábát átveti a másikon a széken ülve. Egy szót sem szól, és ami rosszabb: nem ér hozzá. Akármit megadna a megkönnyebbülését, bármit megígérne, bármit mondana, csak hadd simulhasson bele az érintésbe. Elég volt az akácméz illatából, elég a kandalló tüzének pattogásából, elég a ruha súrlódásából. Bőrt akar bőrön érezni, és a feketeség helyett az orgazmus mindent elöntő színes fényeire vágyik. Legszívesebben megszólalna végre, megtörné a szoba némaságát, és mindig, amikor azt hiszi, hogy nem bírja már tovább.. rájön, hogy mindig van egy következő pillanat. Ezt még átvészeli. A következőt is. És az azutánit is. Soha ilyen lassúnak nem érezte még az idő telését.
Nathaniel profilja első pillantásra nyugodt és összeszedett, mint mindig. Aztán lassan kirajzolódnak a nüansznyi különbségek, amelyek elválasztják ezt a pillanatot akármelyik másik, hétköznapi percétől. A tekintete éhes és furcsamód elégedett. Egy párnázott széken ül, szemben a térdeplő fiúval. Nem foglalja le magát semmivel, nincs a kezében telefon, nincsenek pótcselekvések – láthatóan teljesen lefoglalja a figyelem és várakozás. A meztelen fiúval ellentétben Nate gondosan fel van öltözve: fekete nadrágjához élére vasalt burgundivörös inget visel, fekete zakóval: minden a helyén, minden rendezett, minden szabályos. Egyetlen másodpercre sem veszi le a szemét a másikról, szinte érezni a pillantás intenzitását és súlyát. Akár tűnhetne a jelenet egyoldalúnak is. Van a kiszolgáltatott, meztelenre vetkőztetett fél, egyértelműen hátrányos helyzetben – és van ő, érzékszerveinek teljes birtokában, szabadon ülve egy fizikailag is magasabb ponton. Azonban nem kell több néhány másodpercnél, hogy kiderüljön, több rejtőzik ebben a feszült csendben, mint pozíció és öltözet. A térdeplő fiú olyan parázsló figyelmet tud magáénak, mint amilyet mások csak igen ritkán. Nathaniel figyeli minden lélegzetvételét, vizsgálja, kiismeri.. valóban figyel, és nincs ebben semmi szórakozottság. Élvezi, nyilván, másként aligha lennének itt, de Nate az élvezet is szereti komolyan venni. A fiú engedelmességet ad neki, és ezt az osztatlan, maga módján gondoskodó figyelmet kapja.
Ruhasurrogás, a rellonos előre hajol, pálcáját a kezébe fogva int a fókusztárggyal, illúziót idézve a térdeplő köré. Lélegzetvétel a füle mellett, forró lehelet: egy személy közelségének érzete. A fiú légzése akadozóvá válik, akaratlanul is a képzet irányába fordítja a fejét, vakon is keresve a forrást. Beharapva az alsó ajkát fogja vissza a felbuggyanó szavakat, mert az utasítás egyértelmű volt. Hacsak nem a biztonsági szót mondja, csendben kell maradnia, míg engedélyt nem kap. Mintha megmozdulna a levegő körülötte, lágy szellő zongorázik végig a gerincén tarkójától lefelé haladva a derék vonaláig. Sikítani akarna, lejjebb-lejjebb, többet. Az elviselhetetlenség határán táncol, akár egy bizonytalan kötéltáncos. Nyöszörgés tör ki belőle, visszaroskad, majd előre hajol, de nem mond semmit, mert meg akarja nyerni ezt az alkut, ezt a kimondatlan ’vetélkedést’ kettejük közül.
Nathaniel akkor mozdul, mikor a másik előrehajolva képtelen tovább tartani addigi pózát. Felkel a helyéről, a térdeplő elé lép olyan közelségben, hogy az enyhén göndörödő barna tincsek a nadrágját súrolják. A fiú belekapaszkodik az első tőle idegen fizikai érzetbe, amit az elmúlt.. ki tudja mennyi időben érez, előrébb dől, szabályosan Nate combjának támaszkodva homlokával és egyúttal testsúlyának jelentős részével. A rellonos hosszú fehér ujjai a sötét szálak közé túrnak gyengéden, mint ahogy egy kisállatot vigasztal a gazdája. - Ügyes voltál, hogy eddig kitartottál. – Érzi az ujjai alatt megremegni a másikat. Teljesen belesimul az érintésébe, a jelenlétébe, az elismerő szavaiba, Nathaniel arcára pedig törődő mosoly ül ki. – Mostmár megszólalhatsz. Mit szeretnél mondani? – Meg sem próbálja leplezni a várakozást a hangjában, amely arra utal, hogy egészen konkrét elképzelései vannak arról, mit szeretne hallani.
- Kérlek.. kérlek. Nem bírom tovább. – Eddig tétlen kezeivel Nate nadrágjába kapaszkodik, úgy kényszeríti magát vissza egy egyenesebb tartásba, még mindig térdepelve. Elvégre az nem hangzott el, hogy fel is kelhet. Arcát felfelé tartja, abba az irányba, amerre partnere arcát sejti, még a vastag szöveten át is keresve a tekintetét. Nathaniel haját simító keze lejjebb siklik, a tetszetős arcélre, a nyak és fül találkozásánál a puha, lágy bőrre, majd hüvelykujjával enyhe nyomást helyez a korábbi harapdálástól kipirosodott alsó ajakra maga előtt. A fiú szája elnyílik a mozdulat nyomán, nyelvével a rellonos ujjbegyét érinti, légzése nehéz és mohó az akácméz illatú hevült levegőben. Férfiassága már-már fájdalmasan feszül, annyiszor táncolt vissza az ígért beteljesüléstől, és őszintén úgy érzi, hogy nem tudna elviselni még egy alkalmat. Türelme végére ért, semmi mást nem akar jobban ebben a pillanatban, mint egy kezet, egy szájat, valamit érezni maga körül, ami végre átlöki ezen a kínzó limbón. A látását gátló szövet felitatja a szemébe szökő sós cseppeket. Nathaniel int a pálcájával, a jelenet pedig azzal a képpel ér véget, ahogy a fiú az orgazmus hangjaiba fulladva, remegve, pulzálva összerogy a rellonos lába előtt, végre boldog és elégedett mosollyal az arcán.
Amikor Theodore magához tér a folyosó közepén fekve, a fölé hajoló Nathaniel látványa fogadja, aki tőle szokatlanul (mégis egyébként természetes reakcióként) aggódva figyeli. Mégis csak összeesett mellette egy iskolatársa, ráadásul nem tűnik úgy, hogy jó bőrben lenne. Akármi is ez a rosszullét vagy roham, nem túl vele hirtelen mit kezdeni. Egyelőre megnyugtató a tény, hogy Theo lélegzik és a szemét is kinyitotta.
|
“Right on the edge of fear was where trust could grow.”
|
|
|
Theodore Julias Ebony Prefektus Rellon, Jövendőmondó, Okklumentor, Elsős mestertanonc
 × golden child × offline RPG hsz: 335 Összes hsz: 344
|
Írta: 2024. április 18. 23:00
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=438&post=877187#post877187][b]Theodore Julias Ebony - 2024.04.18. 23:00[/b][/url]  × tavalyi tanév, vizsgaidőszak × American Horror ×Figyelem, a hozzászólás a nyugalom megzavarására alkalmas elemeket tartalmaz (kendőzetlen szexualitás, fétis, pornografikus leírás), így érvényes a 18-as karika. A folytatáshoz kattints ide.

Mézédes illatot érzek. Nincs forróság, de meleg van - hallom a tűz halk pattogását, mely megtöri a kínzó csendet. Ruha surrog, ahogy igyekszem átlátni a zavaros képen: mintha az ember sivatagi port, vagy álmosságot próbálna a szeméből kipislogni. Két homályos alak van a szobában. Nincs sok más rajtuk kívül. De az illat elképesztően édes. Minden fekete-fehér, ám olyan sokáig tart a csend, hogy van némi időm magamhoz térni. A meztelen férfi előttem magára vonja a tekintetem. Látom a bőrén futó izzadtságcseppet, melyről a lángok táncoló fénye köszön vissza. Látom a szemén futó bársonyt, és... hallom a lélegzetét. És bár én nem ő vagyok, mégis mintha érezném azt, amit ő: mintha érezném a bőrén nyúló, megtöredező viaszt, mintha tudnám, milyen így várakozni. Kínzó, igen, valahol az, de... nem... "úgy"... A szőnyeg vágja a térdét.
Ahogy Theodore térdei elengednek a szűk folyosón, kezei sem képesek már senki után kapni, ám Nathaniel szerencséjére (vagy szerencsétlenségére) azok rátalálnak maguktól. Vállának, majd combjának ütődjenek, ha ő nem kap az egyensúlyát vesztő Theodore felé. A fiú nem lát, nem is hall: tekintete üvegesen mered a semmibe, ám keze finom remegése jól kivehető.
És hallom valaki más lélegzetét is. Igyekszem figyelni a székben ülő alakra, de nem egyszerű feladat, mintha a fényképezőm nem lenne képes a távolabbi sziluettre fókuszálni úgy, hogy valami az előterében van. Mégis sikerül: ahogy próbálom tovább erőltetni, lassan kiveszem az arca elé lógó tincset, és meglátom a szemeit, a tekintetét, melynek egy pillanatra szintén színe lesz - kék. Ám ami mögötte húzódik, az valami olyan, amit én még sosem tapasztaltam. Tekintete csontig hatol, és a fiú ezt sem láthatja, érezheti csupán. Egy burgundi villanás. A férfin lévő ing makulátlan, csakúgy mint öltözete és ő maga is. Az élére vasalt szövet kiemeli magabiztos és erős alakját, és burgundi színe mindent felemészt.
Theodore már a padlón fekszik, ahogy pár csepp vér lefolyik az orra alatt. Ám Nathaniel, ha hozzá is szólna, hiába tenné. Ahogy telnek a kínzó másodpercek, Ebonynak még több vér gyűlik az orra alá, mely lefolyik az arcán, a nyakán, úgy kúszva lassan talárja és inge felé, mint egy bársonyszalag. Teste ernyedten hever, a folyosón végigfutó keskeny szőnyegről félig a hideg kőre lógva. Hirtelen kipréselődik azonban tüdejéből a levegő. Arca rezzenéstelen marad.
Éreztem! Éreztem valamit. Mágia lengi be a szobát azokra a másodpercekre, és tudom, mi történik; tudom, hogy nem igazi, és valahogy mégis elképesztően valódi. Mégsem a saját bőrömön érzem... inkább olyan, mintha az elmémen csapódna le a forró lélegzet. Mozgás. A kép ismét összemosódik, ám próbálok küzdeni a látásomért. Valamelyikük megszólal, az eddigi halk tűzpattogáshoz képest számomra olyan hangosan, hogy úgy érzem, majd megsüketülök. Pedig egyáltalán nem kiabál. Látom a simítást, és valamelyest mintha érezném is magamon. Mégsem vagyok ott. Mégsem vagyok ott, mert a fiú nem én vagyok... és én különben is itt vagyok, és nem szőnyeg van alattam, nem tűzropogás körülöttem, hanem a kő hidege...
- Nem bírom tovább... - A szavak alig érthetően esnek ki a száján, csak habog, ám érezhetően nincs még öntudatánál. Csak szeretne magához térni. Bár tekintete nem képes fókuszra, annál beszédesebb, ahogy teste kissé összerándul, s vállai merev összehúzódása minden tagját enyhe remegésre késztetik. Tüdeje hirtelen és hangosan telik meg ismét levegővel: feleszmél. Zilálni kezd, igyekezvén bepótolni az eddig kimaradt lélegzetvételeket, ahogy az első dologba belekapaszkodik, ami a keze ügyébe kerül. Ez azonban nem a szerencsenapja, ugyanis ez a "dolog" nem is lehetne más, csak Nathaniel Krise. A felismerés jó pár másodperccel az után érkezik el, hogy már megragadta a férfit. Most reflexből engedi el háztársát, s az első olyan érzelem ül ki az arcára, melyet az agya ebben az állapotban produkálni tud, ez pedig a félelem. Na nem azért, mert amit az imént látott, kifejezetten elriasztaná Nathanieltől: hiszen ezt még nem tudja megítélni. Azt sem tudja, hol van, és azt sem, hogy mikor. És Nate aggódó pillantása ezen nem segít. Csömörből vödörbe érkezett. Arcát ösztönösen eltakarja, nyakát pedig behúzza, ahogy még mindig levegő után kapkod.
Akácméz. Mindenem tiszta méz. Forró méz folyik az arcomon, a nyakamon és a mellkasomon is.
|
|
|
|
Nathaniel James Krise Mestertanonc Rellon (H), Illúziómágus, Bogolyfalvi lakos, Másodikos mestertanonc

offline RPG hsz: 93 Összes hsz: 95
|
Írta: 2024. április 27. 01:47
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=438&post=877577#post877577][b]Nathaniel James Krise - 2024.04.27. 01:47[/b][/url] Theodore Julias EbonyÉppen elsétálna Theodore mellett, a szokásos módon ignorálva annak szűrós pillantását és jelenlétét, ha az élet nem szólna közbe valami váratlannal. Merthogy nyilván nem nagyon lehet felkészülni arra, hogy a háztársad egyszer csak összerogy melletted a naplementében kiürülő emeleti folyosón. Érzi, hogy valaki a válla után kap, de a várt szorító erő, amivel kapaszkodna valaki, elmarad. Helyette a félig-meddig nekidőlő test lejjebb csúszik. Lehetnénk költőiek, kedves olvasó, regénybeillő lovagok, akik utánakapnak a másiknak - csodás reflexekkel és még kifogástalanabb balansszal megtartva Theo-t, de.. Az a helyzet, hogy tényleg nem számított semmi ilyesmire, így a reakcióideje sem elég gyors ahhoz, hogy a másik rellonos ne rogyjon a földre. Annyit tud tenni, hogy az utolsó pillanatban még ráfog a válla (majd pillanatokkal később már csak combja) felé nyúló karra - és ellentartva némileg tompít a zuhanáson. - Mi a franc... Nyilván tudja amúgy ő is, hogy nem fog választ kapni, ez csak reflexként csúszik ki a száján. Fél térdre ereszkedik, igyekszik oldalfekvésbe igazítani a fiút, főleg akkor, amikor meglátja az orrából szivárogni kezdő vért. Vér. Sosem félt tőle fóbiásan, de nem tölti el sem ismerős, sem kellemes érzésekkel a látványa. És tényleg aggódik, hogyne aggódna. Persze oda-odaszólogatnak a másiknak, és Theora nagyrészt úgy tekint, mint egy nagy hangú, de kistestű kutyára - de nem kívánt neki semmi rosszat igazán. A háztársa rosszulléte pedig természetes aggodalommal tölti el, azért is néz fel a folyosó falán sündörgő festményekre. - Mire várnak? Valaki szóljon a gyengélkedőn, hogy egy diák rosszul lett - morran rá a keretek lakóira, akik addig csak összesúgva, rossz birkanyájként szemlélték az elmúlt pár percet. Látja, hogy az egyik buggyosruhás hölgy eltűnik a gyümölcsökkel megpakolt háttere elől. Nice. Amikor Theodore magához tér, egy kicsit megkönnyebbül ő is, és immár fürkésző tekintettel vizsgálja a másik rellonos pánikszerű reakcióit. Mégis mit nem bír tovább? Ennyire súlyos fájdalmai lettek volna? A fiú ráfog a felkarjára, amin mellette támaszkodott, majd ugyanazzal a hirtelenséggel úgy engedi el, mintha megégette volna magát. - Ebony. Összeestél. ... Érted, amit mondok? - Először elkezdene beszélni Theohoz, de aztán rájön, hogy lehet feleslegesen tépi a száját, ha a fiú csak eszméleténél vagy, de tudatánál viszont nincs. Megpróbálja lefejteni a rellonos kezét, amellyel az arcát takarja, hogy felmérje, mi a helyzet: mennyire lázas a tekintete, elállt-e már az orrvérzés vagy durvult ésatöbbi. A mozdulata nem erőszakos, sőt, gyakorlottan meg tudja határozni a kellő erőkifejtést, hogyan fogjon rá Theodore csuklójára és milyen szögben húzza el.
|
“Right on the edge of fear was where trust could grow.”
|
|
|
Theodore Julias Ebony Prefektus Rellon, Jövendőmondó, Okklumentor, Elsős mestertanonc
 × golden child × offline RPG hsz: 335 Összes hsz: 344
|
Írta: 2024. április 27. 09:51
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=438&post=877589#post877589][b]Theodore Julias Ebony - 2024.04.27. 09:51[/b][/url]  × American Horror ×Az akácméz szaga ég az orromban, csakúgy, mintha valamiféle erős vegyszer hagyta volna ott lenyomatát. Még mindig el-elkap az érzés, hogy nem a hideg kő, hanem valami sokkal puhább van alattam, és lehunyt szemeim ellenére a szemhéjam belső felén felvillan egy jellegzetes burgundi. Kiráz a hideg. Hallom, hogy beszélnek hozzám, s megérzem az érintést a karomon. Ellenkezni nem tudok, így arcom fedetlenné válik Krise előtt, akinek a hangját hallottam, s hiába lenne meg immár a lehetőségem, hogy lássak, szemeim még mindig szorosan lehunyom. - Aha - préselem ki magamból, mert kérdeztek valamit, és valahol mélyen tudom, hogy válaszolnom kell; muszáj, mert hiába vagyok fél lábbal még valahol teljesen máshol, félig itt tartózkodom, és az ittben komoly problémák lehetnek, ha nem adom jelét annak, hogy túl fogom élni azt, ami most történik velem. Igaz, hogy ebben a percben én sem tudnék erre megesküdni, tekintve, hogy a fejem lüktetése lassan vissza fog térni. - Egy perc - erőltetem ki a szavakat, pont, mielőtt még ismét elöntene a burgundi. Meg kell nyugodnom. Egy tiszta másodpercben tudatosul bennem, hogy most kellene csak igazán koncentrálnom, összerántanom minden elmekapacitásom, de nem megy; más képek is elém sereglenek, ezer gondolat rohan meg egyszerre. Hogy miért nincs itt pont most Hollósi, hogy milyen a tapintása annak az ingnek, hogy elkéstem-e a VAV-ról, hogy anyám levelére válaszoltam-e, aztán megint megcsap az akácméz. És minden váltásnál csak hangosabban kapok levegő után. - Felrobban a fejem - adom környezetem tudtára, mindegy, hogy ki hallja. A legjobb, amit tehetnének most velem, az egy jó erős Stupor. Álmodik a nyomor.
|
|
|
|
Nathaniel James Krise Mestertanonc Rellon (H), Illúziómágus, Bogolyfalvi lakos, Másodikos mestertanonc

offline RPG hsz: 93 Összes hsz: 95
|
Írta: 2024. április 27. 21:34
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=438&post=877612#post877612][b]Nathaniel James Krise - 2024.04.27. 21:34[/b][/url] Theodore Julias EbonyNem tudja miért, mert valójában teljesen érthető egy ilyen rosszullét után, de meglepi, hogy mennyire kiszolgáltatott fizikailag a másik. Akkor tudatosul benne igazán, amikor a várakozásaival ellentétben elképesztő könnyedséggel sikerül lefejtenie a kezét az arcáról. Érzett némi ellenállást, de Theodore ebben az állapotban egyszerűen csak túl gyenge volt. Nathaniel pedig nem különösebben érez sem elégedettséges, sem gúnyt ettől a ténytől. Pontosan tudja, milyen kiszolgáltatva lenni, még ha nem is közelmúltból származik az emlék. Theo még a szemeit is összeszorítja, csak hogy.. csak hogy mi? Fáj az is? Az orra vézik, és Nate továbbra sem tudja felmérni, hogy mégis mi lehet a rosszullét oka, miféle roham ez. Az elnyöszörgött ahában sem vél felfedezni sok tudatosságot. Hiába tért magához a fiú, a rosszullétnek inkább csak a jellege változik, az intenzitása nem. Sokszor gondozott már rosszullét után másokat, de az különbözik ettől, mert azok a rosszullétek nem ilyenek - és ami még inkább számít: tervezettek voltak. Tudja, hogyan kell megnyugtatni valakit erős érzelmi vagy fizikai sokk után, de fogalma sincs, hogyan kezeljen egy váratlan helyzetet, amelyről azt sem tudja pontosan, mi eredményezte. Jobb híján kézfejét Theo homlokához tartja, mindössze annyi időre, hogy megállapítsa, lázas-e. - Küldettem a gyengélkedőért, biztos vagyok benne, hogy nemsokára jön valaki. Csak addig kell kibírnod. - Megfontoltan és óvatosan beszél, kissé lekerekítettebb a hanghordozása, mint mikor csak úgy általánosan beszél valakivel. Jobb híján azt a hangot használja, amiről tudja, hogy beválik, ha meg kell nyugtatnia valakit.
|
“Right on the edge of fear was where trust could grow.”
|
|
|
Theodore Julias Ebony Prefektus Rellon, Jövendőmondó, Okklumentor, Elsős mestertanonc
 × golden child × offline RPG hsz: 335 Összes hsz: 344
|
Írta: 2024. április 28. 10:21
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=438&post=877647#post877647][b]Theodore Julias Ebony - 2024.04.28. 10:21[/b][/url]  × American Horror ×Megint egy érintést érzek meg az arcom körül, most éppen a homlokomon, mire megpróbálok elrezzenni. Ösztönösen ki is nyitom a szemem, s ismét Kriseszal találom szemben magam, ahogy finom, nyugodt hangon magyaráz. Furcsa, de a hangja kissé fókuszálja a figyelmem, pár pillanatig még meg is nyugtat, hiszen nincs mibe másba kapaszkodnom. Lassan jut el hozzám a szövegelése értelme, s feldereng, hogy ez nekem nem biztos, hogy előnyös... aztán az is felrémlik, hogy engem ki lehet kergetni a világból ezzel az emberrel. Irritáltan hunyom le a szemem. Shut up, man. - Kösz, Krise - azért nyelnem kell egyet, hihetetlen, hogy ennek a mondatnak valaha el kellett hagynia a számat. - De... nem kell gyógyító... mindjárt elmúlik. Megint megcsap az akácméz illata, mely azt eredményezi, hogy ismét beakad kissé a levegőm; megrázom a fejem kissé, hátha sikerül kitisztítanom. Most kellene koncentrálnom... Ha valaki most akarna legilimentálni, halott ember lennék. Úgy slisszanna át minden védelmi hálómon, még szaltót is vetne közben. Nagyobb levegőket kezdek venni, s igyekszem figyelmem befelé fókuszálni, eldönteni, hogy hol is vagyok tulajdonképpen. A folyosón, igen; Krise éppen fölém hajol, én pedig fekszem, valószínűleg legalább egy kicsit véresen. Szédülök is kissé, és hiába ez a rohadt akácméz, attól még az iskolában vagyok, és nem egy idióta méhészetben. - Mióta... fekszem itt? - Teszem fel a következő logikus kérdést, s ráerőltetem magam, hogy szemeim ismét kinyissam fejem ritmikus lüktetése ellenére, hátha a külvilág vizuális ingere segít kicsit lehorgonyozni. Ugyanis még mindig azt érzem, hogy bármelyik pillanatban elragadhat innen valami, és tudom, hogy az ösztönös reakcióm erre az, hogy valakit megragadjak, de Kriseba csak azért sem fogok belékapaszkodni.
|
|
|
|
Császár Mátyás KARANTÉN
 KisCsászár offline RPG hsz: 52 Összes hsz: 58
|
Írta: 2024. május 22. 16:19
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=438&post=878733#post878733][b]Császár Mátyás - 2024.05.22. 16:19[/b][/url] Miki Külön volt óránk megint, ami azt jelenti, hogy egy lány mellett kellett ülnöm, aki végig sugdolózni szeretett volna. Én nem szerettem volna, de ez nem igazán érdekelte, csak sugdolózott tovább, és a végén megkérdezte, hogy van-e kedvem csókolózni. Vállat vontam, és adott egy cetlit, hogy hol találkozzunk ma este. A cetlit nézegetve állok a Bibircsókos Banya folyosóján, a kerete éppen üres és más keretek is a közelében. Talán éppen teapartit tartanak valahol máshol, de én nem is hozzá jöttem, hanem a tesómat várom, hogy együtt menjünk haza és amikor végre felbukkan, elmosolyodom. - Szia - köszönök neki, és feltartom a cetlit, amit kaptam. - Van kedved csókolózni egy lánnyal?
|
|
|
|
Császár Miklós Diák Eridon (H), Negyedikes diák

offline RPG hsz: 57 Összes hsz: 70
|
Írta: 2024. május 22. 18:25
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=438&post=878740#post878740][b]Császár Miklós - 2024.05.22. 18:25[/b][/url] Matyi Tök fura más órákra járni, mint Matyi. Eddig mindent együtt csináltunk, nem szoktam meg ezt a változást még. Oldalba is könyököltem ma az új padtársamat, ő meg nem értékelte túlságosan a dolgot. Magyarázkodhattam, hogy csak nyújtózkodni akartam, de nem figyeltem, milyen közel is ül. Elég csúnyán nézett rám azért még óra végén is. Szerintem nem leszünk barátok. Még jó, hogy nem is kell. Úgysem cserélném le Matyit senki másra. Összecsapom a könyvemet, amint vége az órának. El se rakom, már szaladok is ki a teremből. Ott lóbálom a kezemben végig. A Banya üresen álló képkerete alatt állok meg. Matyi pedig már ott is van, és egy cetlit tart felém. - Szia - köszönök vissza. Közelebbről is megnézem a cetlit, majd ránézek és a vállamat rántom meg. - Neked nincs? Csúnya vagy pletykás?
|
|
|
|
Császár Mátyás KARANTÉN
 KisCsászár offline RPG hsz: 52 Összes hsz: 58
|
Írta: 2024. május 24. 21:45
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=438&post=878793#post878793][b]Császár Mátyás - 2024.05.24. 21:45[/b][/url] Miki Megvonom a vállam a kérdésére. - Nem csúnya, de nem tetszik. - eldöntöttem, hogy csak olyan lányokkal fogok csókolózni, akik tetszenek. Sok lány tetszik, valakinek közülük csak tetszem én is. - Kedves lány és bátor, ezt kevesen írták volna le. - állapítom meg bölcsen, mielőtt a cetliről újra rá emelném a tekintetem. - Csókolózhatunk ketten is, ha ő szeretne. Jó lenne tapasztalatot gyűjteni. - simogatom meg az államat, mint a nagy gondolkodók, és remélem, hogy ebben ő is egyetért. Jó lenne sok tapasztalatot gyűjteni. Ilyen szempontból nem is rossz a cetli. - Jó volt az óra? - kérdezem inkább, eldugva a papírt a zsebembe, mélyre csúsztatom, mert nem akarom elveszíteni.
|
|
|
|
Császár Miklós Diák Eridon (H), Negyedikes diák

offline RPG hsz: 57 Összes hsz: 70
|
Írta: 2024. május 24. 22:53
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=438&post=878810#post878810][b]Császár Miklós - 2024.05.24. 22:53[/b][/url] Matyi - És szerinted nekem tetszeni fog? Vagy majd eldöntöm, ha meglátom, és haragudjon rád, ha mégse? - kérdezem vigyorogva. Bólogatok arra, amit megállapít a lányról ezután olyan bölcsen, ahogy arra csak ő képes. A következő mondatával meg is mutatja, hogy mennyire bölcs is pontosan. Kitör belőlem a nevetés. - Aztán majd eldönti, kinek megy jobban? Csókverseny, huhuuu - nevetek, vállon veregetve Matyit. Micsoda ötletei vannak. Most komolyan. Látom ám, hogy ő ezen tényleg komolyan gondolkodik, úgyhogy csak abbahagyom a nevetést, amúgy sem őt akartam kiröhögni. - Jó, hát megkérdezhetjük, de ha mégis érdekel, akkor nyugodtan menj csak, én meg találok mást. - Megvonogatom a vállam az órára vonatkozó kérdést hallva, és megrázom a fejem. - Nem volt rossz, csak oldalba böktem a mellettem ülőt, mert elfelejtettem, hogy máshol vagy, aztán magyarázkodhattam, hogy véletlen volt. Nem értékelte túlságosan. Miért is vannak nekünk más-más óráink? Így hogy fogsz helyettem vizsgázni, én meg helyetted, ha kell? Hol hagytuk az eszünket?
|
|
|
|
Császár Mátyás KARANTÉN
 KisCsászár offline RPG hsz: 52 Összes hsz: 58
|
Írta: 2024. május 25. 10:01
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=438&post=878834#post878834][b]Császár Mátyás - 2024.05.25. 10:01[/b][/url] Miki - Szerintem igen. - nem hinném, hogy mérges lenne rám, bár lehet, hogy ha ő ennyire bizalmas volt velem, akkor nekem is annak kellett volna lennem vele. De Miki a testvérem, mindent megbeszélünk. - Ne nevess! Tök jó dolog a csókverseny! - a lány sokat tudna gyakorolni, mi meg versenyezhetnénk. De mivel nevet, sértetten elfordulok. Ha így áll hozzá, akkor majd csak én csókolózom ma este, ő meg nem. Így legyen kedves az ember a testvéréhez. - Mert az utolsó pillanatban vettük fel őket, ami gáz. Nem működött az ikertelepátiánk. Azt mondták, most már így marad, mert megkérdeztem, de csak jövőre lehet újratervezni. Elég silány év lesz ez. - mivel nekem sincs ott sokszor, ezért ha van egy jó viccem, nem tudom kinek elmondani, és neki utána meg már nem érdemes, mert nem volt ott. - Elmegyek este csókolózni. - határozom el magam végül, és nem ajánlom fel, hogy jöjjön ő is, mert kinevetett. - Hol lehet a banya?
|
|
|
|
Császár Miklós Diák Eridon (H), Negyedikes diák

offline RPG hsz: 57 Összes hsz: 70
|
Írta: 2024. május 25. 16:29
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=438&post=878859#post878859][b]Császár Miklós - 2024.05.25. 16:29[/b][/url] Matyi - Jaj, de hát ha vicces - vigyorgok még vidáman ezen az egész csókverseny ötleten, de ő meg sértetten fordul el. El is tűnik a vigyor az arcomról. Kezemet a vállára teszem. - Na, Matyi, ne csináld már. Tényleg vicces. Úgy hangzik, mint valami vásári program - magyarázom neki, hátha majd ettől megérti az én nézőpontomat is. Ha tovább morog, még még kénytelen leszek csokit szerezni, hogy azzal javítsak a dolgokon. - Meh, rá kell dolgoznunk idén, hogy jövőre jobban működjön - jelentem ki nagyon komolyan az óráinkról. A jelenlegi helyzet igazán rémes. Még mindig el se akarom hinni, hogy nem közös óráink vannak. Milyen ez már? - Menj. Ki ne hagyd, aztán mesélhetsz, csak nem versenyzünk. Arra ott a seprű - jelentem ki határozottan. Zsebre dugom a kezem. Most úgyse lenne ehhez kedvem, nem sértődök meg. A képkeretre nézek és megvonom a vállam. - Biztos valahol pletykál. Akarod megkeresni?
|
|
|
|
Császár Mátyás KARANTÉN
 KisCsászár offline RPG hsz: 52 Összes hsz: 58
|
Írta: 2024. május 25. 19:33
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=438&post=878873#post878873][b]Császár Mátyás - 2024.05.25. 19:33[/b][/url] Miki - Jó, egy kicsit vicces. - mosolyodom el gyengén, mert kicsit tényleg az, és az még viccesebb, hogy vásári programnak hívja. Voltunk egyszer egy vásárban a szüleinkkel, ahol volt ilyen program. Apa nem akarta, de akkor is lesmárolta egy maszkulin nő. Anya nevetett a leghangosabban az eseten. - Mindenképpen, ezt nem bírom ki még egy évig. Azért jó, hogy van pár közös óránk, de ez a nap kifejezetten rossz. - külön lenni sosem jó, az orvosi vizsgálataink, fogászat, fogszabályzás, minden együtt, egy időpontban volt, most meg külön kell lennünk, ezt nagyon elrontottuk. - Nem, inkább menjünk haza, játsszunk kicsit, mielőtt este csókolózni megyek. - játszani úgyis a legjobb dolog a világon, és azt mondta apa, addig csináljam, amíg gyerek vagyok. Hát az vagyok.
|
|
|
|
Császár Miklós Diák Eridon (H), Negyedikes diák

offline RPG hsz: 57 Összes hsz: 70
|
Írta: 2024. május 26. 22:39
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=438&post=878982#post878982][b]Császár Miklós - 2024.05.26. 22:39[/b][/url] Matyi - Na ugye? - kérdezem elégedett fejet vágva. Mondtam én, hogy vicces. Vállon veregetem, mert végre egyetértünk, még ha nem is teljesen. - Az biztos. Mindkettő... vagy három volt? Az is tuti, hogy még egy évig nem lesz így jó, meg ez a nap rossz... és akkor három. Jaja, a pár közös óra még jó. Meg a kviddics. Kár, hogy ma nincs az se - mondom egy sóhajjal. Szeretem az edzéseket, mert jók vagyunk együtt. A meccseket is. Jó, hogy működik ez a mi kis ikertelepátiánk, és elég sokszor csak egymásra nézni, hogy tudjuk, mire készül a másik. Azt is felvetem, hogy megkereshetjük, hol a banya, de nem érdekli. - Jó. Menjünk. Úgyis addig kell játszani, amíg anyunak eszébe nem jut megkérdezni, hogy kész-e a házi. Kéne írnom esszét jövő hétre, azzal segítesz?
|
|
|
|
Salamon Erik INAKTÍV
 the black sheep offline RPG hsz: 27 Összes hsz: 33
|
Írta: 2024. június 7. 23:30
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=438&post=879372#post879372][b]Salamon Erik - 2024.06.07. 23:30[/b][/url] Molnár-Vars Tímea - Amúgy nem tudom mi a rohadás közöd van hozzá, hogy épp mikor és mit csinálok. Jobb lenne inkább, ha a magad nyomorával törődnél és mondjuk megtanulnád, hogy mikor fogd be a pofád - hangzik fel a hangom az óra vége felé, mintha csak a Pubban, vagy akárhol máshol érezném magam. A levegő megfagy, a csend szinte már-már fülsüketítő, a szemek engem bámulnak, beleértve azért is, aki mondjuk órát tartana, mellékesen. - Arra bámészkodjatok - mutatok a tábla felé és most még egész szofisztikált vagyok. Majd jön a szent-beszéd. Mordulok csak, ahogy az oktató finoman felkér, hogy ne zavarjam sokadszorra az órát, egy kicsit fenyít, én pedig a karjaim füzöm össze a mellkasom előtt, mintha végig lennék sértve. Hogyne. Unatkozom, amikor pedig az unalom elkap, ez történik. Könyökömmel lököm meg az előbb lecseszett padtársam, aki holnaptól inkább az ablakba fog ülni, mint mellém, az ujjammal dobolok a padon. Az óra végére összeszedek egy szép beadandót, aminek meg sem hallom, mi kell legyen a témája, mert nem figyelek. Vagy ha eszembe jut, megiratom majd mással, nem ez lenne az első eset. Elsőnek pattanok fel a padból, majd táskám felkapva fordulok is kifelé, de a sok csicska beelőz, mintha osztanának valamit. Pedig csak sietnek a következő órára, hogy a legjobb helyen legyen az ülőhelyük, mert jóképű a tanár és ma este a szavait visszaidézve akarnak magukhoz nyúlni. Hülye picsák, komolyan. Jó, nem mondom, hogy én nem teszem ezt a női oktatók esetében, de az én vagyok. Megunom azonban a sorban állást, hogy kiérjek végre pisálni és elszívni egy cigit, úgyhogy a kis barna csajszit vállal egyenesen félre is tolom, lököm, vegye már észre magát mindenki. - Sietek, ne most - intek a srác felé, akivel ma még bizniszem lesz és lépnék is elfele, nekem ehhez most nincs erőm. De kiszúrom a szúrós tekintetet a csajtól, így csak felvonom a szemöldököm, hogy mégis mi a francot akar. Farkaszemet nézni? Szemmel verni? Hah!
|
|
|
|
Molnár-Vars Tímea Magda Diák Eridon (H), Ötödikes diák

offline RPG hsz: 74 Összes hsz: 83
|
Írta: 2024. június 18. 10:29
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=438&post=879666#post879666][b]Molnár-Vars Tímea Magda - 2024.06.18. 10:29[/b][/url] ErikAz ajtóhoz közel, a sarokban foglalt helyet. Egész órán az arát támasztja könyökén és próbál nem elaludni. Az éjjel rémálmok gyötörték, nem aludt jól, folyton felriadt és csak forgolódott. Egész nap fáradt és irritált. Már reggeli közben felbosszantotta egy elsős, mikor nekiment, Timi meg jól rá is kiabált. Utólag persze elszégyellte magát, de bocsánatot már nem kért. Csak túl akar lenni végre az utolsó órákon és aludni egyet. Erik felé is csak unottan pillant a hangra, nem igazán érdekli, mi történik körülötte a teremben. Még az se igazán, amit a tanár próbál mondani. Csak az óráját figyeli, hogy végre kiszabadulhasson innen. Azt tervezi, hogy ellógja a mágiatörténete óráját, és felmegy a hálókörletbe aludni. Elsők közt pattan fel az óra végén, de így is csak rohanó társaiba ütközik. Ám ha ez nem bosszantaná eléggé, még meg is lökik. Karjait reflexből tartja ki oldalra, hogy visszanyerje egyensúlyát, a félig nyitva maradt táskája azonban leesik válláról, tartalma egy része pedig a földre borul. Mégsem az az első dolga, hogy összeszedje, annál most dühösebb. - Mi a franc bajod van, de komolyan?! - csattan fel azonnal. Tekintete Erikébe fúródik. Nem jókor találta most ez a helyzet.
|
|
|
|
Salamon Erik INAKTÍV
 the black sheep offline RPG hsz: 27 Összes hsz: 33
|
Írta: 2024. június 25. 11:20
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=438&post=879926#post879926][b]Salamon Erik - 2024.06.25. 11:20[/b][/url] Molnár-Vars Tímea Biztosra vehetem, hogy marasztalni akar majd a tanár, hogy kiosszon és okoskodjon, netán még valami büntetést is kapjak, de szerencsére én hamarabb moccanok. A másik pedig, hogy az első padban ülök közül ketten lépnek oda, bizonyára megvitatni, hogy ha csak 5 oldalas lesz a beadandó a megszokott 6-7 helyett, akkor jár e még a fejsimi meg a kiváló jegy. Fintorgok, de közben meg hálás is vagyok, hogy legalább akkor rám nincs idő. Azért azt még elkapom, ahogy felém néz, én pedig már ott sem vagyok. A sietség ára pedig mindig kellemetlen, hiszen sokan mások is szabadulnának minél előbb, annál jobb gondolatokkal. Így sikerül nekem is ütközni, ami nem lep meg, elég gyakori, legtöbbször pedig káromkodunk egy-egy sort és mindenki megy tovább. Ez azonban most nem így esik. A táska csattan a padlón és annak tartalma szóródik szét. Nem kapok a csaj felé, megáll ő magától is és el sem esik, csak éppen a cuccai. Megtorpanok, amikor rám förmed, meg is lep, mert a csajok ritkán ennyire erélyesek és esnek neki másnak, aki nem nő. Oké, ez most már nem vicc. Visszafordulok, játszhatnám, hogy nekem mennyire fáj a vállam, bármim, amibe beleütközött, azonban ehhez nincs kedvem. - Sok, de az nem tartozik rád. Útban voltál, én meg neked, sztori vége. Ennyire ne akadj ki, nem folyik vér se semmi. Vagy mit akarsz? - Lassan közben kiürül a terem, csak távolabbról bámészkodnak egyesek.
|
|
|
|
Molnár-Vars Tímea Magda Diák Eridon (H), Ötödikes diák

offline RPG hsz: 74 Összes hsz: 83
|
Írta: 2024. szeptember 18. 23:11
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=438&post=881697#post881697][b]Molnár-Vars Tímea Magda - 2024.09.18. 23:11[/b][/url] ErikAz eridonos lány alapvetően nyugodt természetű, ám hamar begurul, ha felpiszkálják. Hirtelen haragú természete nem kevés bajt okozott neki a múltban, sokszor vadmágiáját is az ilyen érzelemkitörései eresztették szabadon. A mágiáját azóta egészen megtanulta kordában tartani - érzelmeivel ellentétben. Mikor pedig elborul az agya, nem fognak rajta az érvek, a józan ész. Általában csak ömlenek belőle a szavak és szidalmak, néha még az ártások és rontások is, ha eléggé elfajul a helyzet. Az sem zavarja, hogy évfolyamtársaik közül néhányan megtorpannak kifelé menet. - Útban voltam? - Dühödten fúj egyet az indoklásra, nem érzi kielégítőnek a választ. - Nem tudom, te hogy vagy vele, de én nem bírom, ha áttaposnak rajtam. És hogy mit akarok? Kezdetnek mondjuk egy "bocs" is megtenné. - Szemei nem eresztik a másik tekintetét, ösztönösen közelebb is lép a sráchoz egyet. Kezeit nadrágzsebébe dugta, de ökölbe szorulnak, ahogy egyre inkább húzza fel magát Erik stílusán. Nem jókor találta meg a srác, nagyon nem.
|
|
|
|
Jankovits Dorián Egyetemi hallgató, Jövendőmondó, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák
 muffmágus | Babyface | mester offline RPG hsz: 160 Összes hsz: 198
|
Írta: 2024. november 30. 01:51
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=438&post=884298#post884298][b]Jankovits Dorián - 2024.11.30. 01:51[/b][/url] Androvics - Szevasz - köszönök, amint sikerül megtalálnom a kedves rokont. Most már annyira a végét járja az egyébként sem valami híres türelmem, hogy noha bármit megadnék, hogy ezt elkerülhessem, úgy érzem, nincs más lehetőségem. A pszichológus szerint látomásaim vannak. Szerintem ez hülyeség. Világéletemben azt gondoltam, hogy a jóslástan hülyeség, a jósok pedig sarlatánok. Zakariás mondjuk nem él mások hiszékenységéből, de most mégis azt tanítja az iskola diákjainak, hogyan tegyék azt. Hihetetlen. Viszont, ha ez tényleg látomás, nem tudok máshoz fordulni, mint az unokabátyámhoz, akit azóta szivatok, hogy az eszemet tudom. Ezért is kerülném el ezt az egészet, ha tehetném, de nincs más ötletem, ki tudná biztosan megmondani, hogy mi történik velem. Most már hetek óta rémlik fel a kép előttem teljesen random időpontokban és helyzetekben, ahogy Dávid eltűnik a ködben, és én nem tudok tenni semmit sem. Ma már sok volt, amikor lementem egy szendvicsért a fejlődéslélektan esszé mellé, de a konyha közepén ért utol az egész. Még az ujjamat is sikerült elvágni, mert éppen paradicsomot szeleteltem. Arra eszméltem, hogy vérzik az ujjam. Ott is hagytam mindent, csak belebújtam a bakancsaimba, magamra rántottam a kabátomat, azzal sem törődve, hogy egyébként hajnali egy óra van, én pedig egy sötétkék-bordó kockás pizsamát viselek. Ki nem szarja le egy ilyen pillanatban? Most még csak hoppanálni se mertem, mert ki tudja, ha közben lep meg ez a valami, akkor a végén tényleg egyik lábam itt lesz, a másik pedig ott. Szó szerint. Sietősen caplatok fel a kastélyba, majd mivel Zakariás szobájából nem érkezik a kopogásra válasz, az egyik portré szerint pedig nincs otthon, a keresésére indulok a folyosón, aztán azonnal a téma közepébe vágok. - Miből lehet biztosan tudni, hogy valakinek látomásai vannak? Nem lehet, hogy csak valamit beszívott mondjuk?
|
|
|
|
Androvics V. Zakariás Tanár, Mestertanonc Tanár, Jövendőmondó, Világalkotó
 VII. The Chariot | Zaki offline RPG hsz: 61 Összes hsz: 66
|
Írta: 2024. november 30. 10:51
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=438&post=884307#post884307][b]Androvics V. Zakariás - 2024.11.30. 10:51[/b][/url] Jankovits - 01:00 AM -A világoskék, hosszúujjú pizsamafelső, és a hozzá illő sötétkék nadrág kissé beleolvad a folyosó éjszakai sötétjébe. Kezei közt egy bögrét szorongat, mely némi melegséget ad ezen a hűvös éjszakán - a hársfatea illata körbelengi Zakariást, aki az egyik ablak előtt álldogál. Kissé bevérzett kékjei a kinti sötétet kutatják, ám a mai erős holdfényben jól láthatók a megszokott, de most talán még határozottabban jelenlévő karikák szemei alatt. Az éjjeli fények visszatükröződnek a kis tavacska nyugodt hullámzásán. Teste előbb rezzen össze, mint ahogy ő felocsúdna a bambulásból, mely ad valami furcsa disszonanciát meglepettségének. Pár pillanatos késéssel kétszer nagyobbat pislog, majd arca végre felveszi az iménti rezzenéshez illő mimikát: értetlen-rosszalló meglepettséget. Ismeri ugyanis ezt a hangot, ez nem az a kedves navinés prefektuslány, akivel már összefutott fél órája kóborlásai során. És ahogy tekintetét végre a hang irányába emeli, egyértelművé válik számára: ez a kuzinja. Az a kuzinja, aki az elsők és leghangosabbak között volt, aki a látást egyenesen őrültségnek titulálta, mikor ő még csak igyekezett megérteni, mi történik vele; az a Jankovits, akinek a szépfiús egója kikergeti Zakariást a világból. Hajnali egykor, itt, a kastélyban. Androvicsnak nincs szüksége arra, hogy látnoki képességeit használja, mikor megítéli: biztos benne, hogy ezt a beszélgetést sem a jószándék fogja vezérelni, főleg, hogy Dorián pont abban zavarta meg, amit annyira képtelennek tart. Arcára is azonnal kiül az enerváltság, ajkait kissé összepréseli, pont, mint aki nem örül kifejezetten a találkozásnak, tekintetét pedig inkább visszafordítja a tavacska irányába. - Jankovits - motyogja mogorván. Bár átfut a gondolat a fején, hogy vajon kuzinja mi a francot keres hajnali egykor a kastélyban, nem bírja rávenni magát, hogy megkérdezze, így inkább csak bámul kifelé az ablakon. Pillantását a tavacska hullámairól a környező fákra futtatja, hogy jobban tudjon koncentrálni, és kissé összeszedje magát. Androvics tekintete lenyűgözetlenül villan kuzinja kérdésére, melyet most épp a holdra emel. Talán valamiféle felsőbb erőhöz könyörög némi türelemért, vagy csak azért, hogy a másik kámforrá váljon mellette, de nem történik semmi abban a pár csendes pillanatban. Unokatestvére még mindig ott áll mellette, hajnali egykor, és várja a válaszát. A másikra néz, átható kékjeivel igyekszik a veséjébe látni, ahogy magában épp a kérdés hangsúlyát helyretéve azt latolgatja, mégis mennyire komolyan vagy gunyorosan válaszoljon. Végül inkább ismét kitekint az ablakon, könnyebb úgy beszélnie Doriánhoz, ha nem nézi. - Például abból, hogy józan, amikor lát valamit - mutat rá éleselméjűen a legegyértelműbb válaszra, nem kevés iróniával a hangjában. Kezében meglögyböli a bögréje tartalmát, majd két korty meleg tea után folytatja. - Tudod, Jankovits, vannak olyan emberek, akik jelentősen megnehezítik a látnoki képességek felismerését, például azok, akik nevetség tárgyává teszik a látomásokat, hallucinációnak vagy kuruzslásnak bélyegzik azokat. Ez mondjuk sokkal jobban megnehezíti az ilyesfajta képességek helyén való kezelését, mint az, ha egyszer beszívva lát valami halut az ember. Például. - Szavai az éjszaka csendjében meglepően nehezen ereszkednek a folyosóra. Nem mintha ezt az éjjelt választotta volna rá, hogy az évek frusztrációját kiélje Jankovitson, de tény, hogy körülbelül soha nincsenek kettesben, és ezzel már egy ideje tartozott neki. Azonban ha a másik ennél komolyabb, vagy technikaibb választ szeretne kapni a kérdésére, úgy látszik, lesz még ezzel egy kis dolga.
|
|
|
|
Jankovits Dorián Egyetemi hallgató, Jövendőmondó, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák
 muffmágus | Babyface | mester offline RPG hsz: 160 Összes hsz: 198
|
Írta: 2024. december 4. 20:23
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=438&post=884375#post884375][b]Jankovits Dorián - 2024.12.04. 20:23[/b][/url] Androvics A rajongás kölcsönös. Én basztatom kiskorom óta, neki meg nem én vagyok a kedvenc rokona éppen ezért. Most már ennyivel mondhatni érettebb fejjel teljesen meg is értem, az nem változott csupán, hogy a jóslás szerintem humbug. Legalábbis azt gondoltam, amíg el nem kezdek kísérteni ezek a teljesen váratlan és megmagyarázhatatlan képfoszlányok, mióta Dávid rám bízta a titkát. Pszichológus gyakornokként pedig már szükségem van a szupervízióra, és ha már ott volt, megbíztam a mentoromban. Nem tudom eldönteni, hogy jó döntés volt-e, mert szerinte ez nem skizofrénia, poszttraumás akármire sincs alapom, csakis látomás lehet. Tehát az utolsó mentsváram épp egy olyan ember, aki jó eséllyel ízig-vérig utál. Mégis megér egy próbát, legalább kiröhöghet, és én is megnyugszom, úgyhogy pizsamában, kabátban és bakancsban végigcsörtetek egy találkozásért, amitől egyikünk sem repes. Látni is rajta, ahogy köszönés helyett a nevemet mondja ki, és én sem titkolom, hogy nem erre vágyom, hogy itt csevegjünk. Nincs is közös témánk egyébként sem, azt hiszem, bár tény, hogy soha nem is kerestük. Nem húzom az időt, mert fölösleges egymás idejét udvariaskodással rabolnunk, és a válasza hallatán idegesen túrok a hajamba. - Faszom... - reagálom le a hallottakat nem túl szépen, de talán elnézhető a helyzetet ismerve. Megdörzsölöm aztán az arcom, mintha felébredni próbálnék, pedig nagyon is éber vagyok. Most ha elmondom neki, ki fog röhögni, ha egyáltalán hisz nekem, de nincs más választásom. Nem ismerek másik látnokot, és közel s távol ő az egyetlen, aki még tanít is. - Kímélj meg ettől, és csak szórakozd ki magad, hogy karma meg társai, de látomásaim vannak. Jobban örültem volna, ha azt mondják, hogy paranoid skizofrénia, nekem elhiheted, de kurvára nem felel meg ez az egész a diagnosztikai kritériumoknak. Ezen már túlvagyok... és bocsánat, sajnálom, igazad volt, ó nagy Vérbulcsú, jó nagy szívás ez az egész, de átugrohatnánk ezt az egészet? - kérdezem a kétségbeesés határán egyensúlyozva, mert ha még egyszer végig kell néznem azt a képet, én nem tudom, mit csinálok.
|
|
|
|
Androvics V. Zakariás Tanár, Mestertanonc Tanár, Jövendőmondó, Világalkotó
 VII. The Chariot | Zaki offline RPG hsz: 61 Összes hsz: 66
|
Írta: 2024. december 6. 22:32
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=438&post=884414#post884414][b]Androvics V. Zakariás - 2024.12.06. 22:32[/b][/url] JankovitsA Hold elé egy fekete fátyolfelhő úszik, épp csak új árnyalatot kölcsönözve az égitestnek, mely semmit sem veszít éles, sápadt fényéből. Zakariás tekintete követi ezt a felhőt, mely egész gyors ütemben úszik be a világító kör elé. Útját azonban megzavarja unokatestvére káromkodása, mire csak egy halk, lemondó sóhaj csúszik ki a férfi száján. Eddig sem volt nyugodt az éjszakája, de most már minden esélyét elvesztette annak, hogy még feljavítsa a dolgot. S mikor ezt gondolja, nem is tudja még, mennyire igaza van. A fáradtság ködén keresztül először nem is fogja fel, miről beszél kuzinja. Csak bámul ki a fejéből, ahogy általában mindig, mikor Dorián a családi eseményeken beszélni kezd, és Zaki hallótávba kerül. Ám most megüti valami olyan a fülét, melyet még az ő elméje sem tud ignorálni. Látomásaim vannak, mondja a másik, mire Androvics szemöldökei pár pillanatos késéssel összeszaladnak, s fejét lassan a másik felé fordítja. A paranoid skizofrénia említésére visszatetsző szájhúzást produkál, túlságosan ismerős neki ez is, hiszen anno az összes létező diagnózist az összes létező kombinációban ráaggatták, és biztos benne, hogy valami ilyen is volt. Az meg, hogy Dorián azt mondja, hogy ő szívesebben lenne, kifejezett visszatetszést ébreszt Zakiban, de hát ez már nem nyom sokat a latba, tollpihe a Titanicon. Még annál is jobban meglepődik, mikor a bocsánat és a sajnálom szavak elhangzanak a másiktól, ám sajnos nem sokáig fürdőzhet az élményben. - Shhh! Normális vagy? - Néz körbe rögtön, kékjeivel a Banya után kutatva. - Dorián, felnőttek vagyunk, ne hívj így, tisztábban vagy vele, hogy gyűlölöm. - Halk, suttogó hangja kissé számonkérő, ám legfőképp csak értetlen, mert nem hiszi el, hogy még mindig nem léptek túl ezen. Hiszen mindenki pontosan tudja, hogy utálja. Ezen a folyosón kimondani pedig egyenes öngyilkosság. Ám amint gondolatban sikerül továbblépnie, tekintetét ismét unokatestvérére függeszti. Tetőtől talpig végigméri Jankovitsot, lassan, némiképp gyanakvóan, míg igyekszik rájönni, mit is kellene most ezzel kezdenie. Hiszen ha a logika útját követi, akkor biztos, hogy Dorián most épp valamiféle tréfát űz vele, amolyan pranket, aminek a végén egyedül ő nem fog nevetni. Ám a srác abszolút elkeseredettnek tűnik, és szerda hajnali egy óra van, Doriánt meg nem olyannak ismeri, aki képes lenne beáldozni a kényelmét egy viccért, nem igaz? Gondterhelten sóhajt, fél karját kioldva a mellkasa előtti összekulcsolódásból, hogy kezével végül állára foghasson, ahogy gondolkozik. - Látomásaid. - Ismétli a srác után. - Mégis milyen látomásod van, Jankovits? - Kérdi inkább. Túlságosan emlékezteti saját magára, a kétségbeesés rokona szemében hasonlóan ül, mint régebben a tükörben látta. Úgyhogy egyelőre nem foglal állást. Hagyja beszélni. Adja elő a gondját.
|
|
|
|