Ez a folyosó talán a legrejtélyesebb, hiszen a lakók gyakran elvándorolnak, egyetlen egy van aki állandó, nem más, mint a Bibircsókos banya aki nem szeret messzire menni, mégis mindent tud az iskolában, minden olyat, melyről talán a többi portrénak még fogalma sincs. Nagyszerű képessége, hogy képes szinte beleolvadni egy-egy tájképbe a körülötte lévő keretek valamelyikében és addig mozdulatlan lenni, amíg az előtte lévő cselekmények le nem folynak. Érdekes egy folyosószakasz ez, hiszen a páncélok végig egymástól azonos távolságra vannak, kivéve a banya eredeti kerete alatti területet, ott ugyanis egy hosszú, kényelmesen elsüppedő kanapé van, melyen a diákok várakozhatnak vagy pihenhetnek, ha éppen nem kell sehova rohanniuk, sokan nem veszik észre, hogy ez csak egy csali annak érdekében, hogy még több pletyka elhangozzon, inkább kihasználják a kényelmes lehetőséget, melyet később súlyosan megbánnak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=438&post=879372#post879372][b]Salamon Erik - 2024.06.07. 23:30[/b][/url]

- Amúgy nem tudom mi a rohadás közöd van hozzá, hogy épp mikor és mit csinálok. Jobb lenne inkább, ha a magad nyomorával törődnél és mondjuk megtanulnád, hogy mikor fogd be a pofád - hangzik fel a hangom az óra vége felé, mintha csak a Pubban, vagy akárhol máshol érezném magam. A levegő megfagy, a csend szinte már-már fülsüketítő, a szemek engem bámulnak, beleértve azért is, aki mondjuk órát tartana, mellékesen.
- Arra bámészkodjatok - mutatok a tábla felé és most még egész szofisztikált vagyok. Majd jön a szent-beszéd. Mordulok csak, ahogy az oktató finoman felkér, hogy ne zavarjam sokadszorra az órát, egy kicsit fenyít, én pedig a karjaim füzöm össze a mellkasom előtt, mintha végig lennék sértve. Hogyne. Unatkozom, amikor pedig az unalom elkap, ez történik. Könyökömmel lököm meg az előbb lecseszett padtársam, aki holnaptól inkább az ablakba fog ülni, mint mellém, az ujjammal dobolok a padon. Az óra végére összeszedek egy szép beadandót, aminek meg sem hallom, mi kell legyen a témája, mert nem figyelek. Vagy ha eszembe jut, megiratom majd mással, nem ez lenne az első eset.
Elsőnek pattanok fel a padból, majd táskám felkapva fordulok is kifelé, de a sok csicska beelőz, mintha osztanának valamit. Pedig csak sietnek a következő órára, hogy a legjobb helyen legyen az ülőhelyük, mert jóképű a tanár és ma este a szavait visszaidézve akarnak magukhoz nyúlni. Hülye picsák, komolyan. Jó, nem mondom, hogy én nem teszem ezt a női oktatók esetében, de az én vagyok. Megunom azonban a sorban állást, hogy kiérjek végre pisálni és elszívni egy cigit, úgyhogy a kis barna csajszit vállal egyenesen félre is tolom, lököm, vegye már észre magát mindenki.
- Sietek, ne most - intek a srác felé, akivel ma még bizniszem lesz és lépnék is elfele, nekem ehhez most nincs erőm. De kiszúrom a szúrós tekintetet a csajtól, így csak felvonom a szemöldököm, hogy mégis mi a francot akar. Farkaszemet nézni? Szemmel verni? Hah!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=438&post=879926#post879926][b]Salamon Erik - 2024.06.25. 11:20[/b][/url]

Biztosra vehetem, hogy marasztalni akar majd a tanár, hogy kiosszon és okoskodjon, netán még valami büntetést is kapjak, de szerencsére én hamarabb moccanok. A másik pedig, hogy az első padban ülök közül ketten lépnek oda, bizonyára megvitatni, hogy ha csak 5 oldalas lesz a beadandó a megszokott 6-7 helyett, akkor jár e még a fejsimi meg a kiváló jegy. Fintorgok, de közben meg hálás is vagyok, hogy legalább akkor rám nincs idő. Azért azt még elkapom, ahogy felém néz, én pedig már ott sem vagyok. A sietség ára pedig mindig kellemetlen, hiszen sokan mások is szabadulnának minél előbb, annál jobb gondolatokkal. Így sikerül nekem is ütközni, ami nem lep meg, elég gyakori, legtöbbször pedig káromkodunk egy-egy sort és mindenki megy tovább. Ez azonban most nem így esik. A táska csattan a padlón és annak tartalma szóródik szét. Nem kapok  a csaj felé, megáll ő magától is és el sem esik, csak éppen a cuccai. Megtorpanok, amikor rám förmed, meg is lep, mert a csajok ritkán ennyire erélyesek és esnek neki másnak, aki nem nő. Oké, ez most már nem vicc. Visszafordulok, játszhatnám, hogy nekem mennyire fáj a vállam, bármim, amibe beleütközött, azonban ehhez nincs kedvem.
- Sok, de az nem tartozik rád. Útban voltál, én meg neked, sztori vége. Ennyire ne akadj ki, nem folyik vér se semmi. Vagy mit akarsz? - Lassan közben kiürül a terem, csak távolabbról bámészkodnak egyesek.