Matyi

Tök fura más órákra járni, mint Matyi. Eddig mindent együtt csináltunk, nem szoktam meg ezt a változást még. Oldalba is könyököltem ma az új padtársamat, ő meg nem értékelte túlságosan a dolgot. Magyarázkodhattam, hogy csak nyújtózkodni akartam, de nem figyeltem, milyen közel is ül. Elég csúnyán nézett rám azért még óra végén is. Szerintem nem leszünk barátok. Még jó, hogy nem is kell. Úgysem cserélném le Matyit senki másra. Összecsapom a könyvemet, amint vége az órának. El se rakom, már szaladok is ki a teremből. Ott lóbálom a kezemben végig. A Banya üresen álló képkerete alatt állok meg. Matyi pedig már ott is van, és egy cetlit tart felém. - Szia - köszönök vissza. Közelebbről is megnézem a cetlit, majd ránézek és a vállamat rántom meg. - Neked nincs? Csúnya vagy pletykás?

Matyi

- És szerinted nekem tetszeni fog? Vagy majd eldöntöm, ha meglátom, és haragudjon rád, ha mégse? - kérdezem vigyorogva. Bólogatok arra, amit megállapít a lányról ezután olyan bölcsen, ahogy arra csak ő képes. A következő mondatával meg is mutatja, hogy mennyire bölcs is pontosan. Kitör belőlem a nevetés.
- Aztán majd eldönti, kinek megy jobban? Csókverseny, huhuuu - nevetek, vállon veregetve Matyit. Micsoda ötletei vannak. Most komolyan. Látom ám, hogy ő ezen tényleg komolyan gondolkodik, úgyhogy csak abbahagyom a nevetést, amúgy sem őt akartam kiröhögni. - Jó, hát megkérdezhetjük, de ha mégis érdekel, akkor nyugodtan menj csak, én meg találok mást. - Megvonogatom a vállam az órára vonatkozó kérdést hallva, és megrázom a fejem. - Nem volt rossz, csak oldalba böktem a mellettem ülőt, mert elfelejtettem, hogy máshol vagy, aztán magyarázkodhattam, hogy véletlen volt. Nem értékelte túlságosan. Miért is vannak nekünk más-más óráink? Így hogy fogsz helyettem vizsgázni, én meg helyetted, ha kell? Hol hagytuk az eszünket?

Matyi

- Jaj, de hát ha vicces - vigyorgok még vidáman ezen az egész csókverseny ötleten, de ő meg sértetten fordul el. El is tűnik a vigyor az arcomról. Kezemet a vállára teszem. - Na, Matyi, ne csináld már. Tényleg vicces. Úgy hangzik, mint valami vásári program - magyarázom neki, hátha majd ettől megérti az én nézőpontomat is. Ha tovább morog, még még kénytelen leszek csokit szerezni, hogy azzal javítsak a dolgokon. - Meh, rá kell dolgoznunk idén, hogy jövőre jobban működjön - jelentem ki nagyon komolyan az óráinkról. A jelenlegi helyzet igazán rémes. Még mindig el se akarom hinni, hogy nem közös óráink vannak. Milyen ez már? - Menj. Ki ne hagyd, aztán mesélhetsz, csak nem versenyzünk. Arra ott a seprű - jelentem ki határozottan. Zsebre dugom a kezem. Most úgyse lenne ehhez kedvem, nem sértődök meg. A képkeretre nézek és megvonom a vállam. - Biztos valahol pletykál. Akarod megkeresni?

Matyi

- Na ugye? - kérdezem elégedett fejet vágva. Mondtam én, hogy vicces. Vállon veregetem, mert végre egyetértünk, még ha nem is teljesen. - Az biztos. Mindkettő... vagy három volt? Az is tuti, hogy még egy évig nem lesz így jó, meg ez a nap rossz... és akkor három. Jaja, a pár közös óra még jó. Meg a kviddics. Kár, hogy ma nincs az se - mondom egy sóhajjal. Szeretem az edzéseket, mert jók vagyunk együtt. A meccseket is. Jó, hogy működik ez a mi kis ikertelepátiánk, és elég sokszor csak egymásra nézni, hogy tudjuk, mire készül a másik. Azt is felvetem, hogy megkereshetjük, hol a banya, de nem érdekli. - Jó. Menjünk. Úgyis addig kell játszani, amíg anyunak eszébe nem jut megkérdezni, hogy kész-e a házi. Kéne írnom esszét jövő hétre, azzal segítesz?