36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Rozsos Annamária
INAKTÍV


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2018. február 2. 19:05 | Link

Jonathan Gerhard Van den Bergh


A könyvtárból jön, vagy megy, vagy karizomgyakorlatokat végez, mindenesetre három vastag könyvvel rója álmatagon a folyosót. Nos, igen, mint kiderült, a mesterképzés is ugyanolyan, mint az ugyanabban az iskolában végzett alapképzés, egy apró, de szó szerint súlyos különbséggel: a felsőbb tanulmányok még inkább kifacsarják az agyát (valamint a kitartását, a szorgalmát, az állóképességét és úgy általában véve a lelkesedését). Mert itt nem kell olyasmikkel fárasztania magát, amit nagyon nem szeret (asztrológia, szia!), csak olyanokkal, amik bizonyára okkal szerepelnek a tanrendben, csak ezt az okot a kis-nagy navinés egyelőre nem látja (Életvitel, mi újság?). És itt is áll az az alapelv, hogy az érdekes nevű tantárgyak nem érdekesek (viszont a fordítottja is előfordul, csak nem olyan gyakran). Röviden összefoglalva, a kis-nagy navinés a közepes tehetségével, annál picit nagyobb szorgalmával és elfogadható lelkesedésével éppen nyakig van a tanévben. És ez jól is van így.

Csak minden kicsit fura így a mesterképzés elején még. A régi osztálytársai hol itt vannak, hol ott; új emberekkel került össze, és az mindig kétes kimenetelű; úgy érzi, le van terhelve, pedig bírna kétszer ennyit is; most már sokkal többen vannak a nála fiatalabbak, mint az idősebbek, és amikor az elsősökre néz, úgy érzi, hogy vagy ő, vagy ők, de valaki itt minimum földönkívüli, annyira idegenek egymástól. De oda se neki, majd megszokja. Egyelőre viszont délután négykor edzi a  bicepszeit ezekkel a vastag tankönyvekkel, amiknek még véletlenül se érdekesek a címei, de attól a tartalma még lehet az. Hm, ez csak nem egy metafora az ember külsejéről meg személyiségéről..? Ha igen, akkor nem valami jó.
Hozzászólásai ebben a témában
Jonathan Gerhard Van den Bergh
INAKTÍV


belgian prince
offline
RPG hsz: 113
Összes hsz: 825
Írta: 2018. február 6. 21:56 | Link

- ¤ -
Rozsos Annamária
- ¤ -

Közeleg a vizsgaidőszak, de azt még nem döntöttem el, hogy ez engem mennyire érdekeljen, vagy hagyjon hidegen. Bár lehet, nem kéne még egyszer megbukni. Tavaly megbuktam, azért koptatom megint az első mestertanonc évfolyamot. Több vizsgámra is elfelejtettem bemenni, a másik feléről meg úgy gondoltam, biztos hatnak majd a professzorokra azon elejtett félmondataim, melyek szép jövőt és miegyebet ígértek nekik, ha kedvesek lesznek velem. Hát ez nem jött be.
A szokásos belső konfliktusaimmal dacolva haladok a folyosón határozott lépteimmel. Egészen úgy tűnök, mint akinek kifejezett célja van, nem csak a valahova haladással, de az életével is. A káprázat azonban hamar eloszlok, amint odaérek a Bibircsókos Banya portréja alatt szélesedő kanapéhoz és levetem rá magam. Mintha jogos trónszékemben foglaltam volna helyet. Homlokomat sznte gondterhelten támasztom öklömnek, miközben a karfán könyökölök.
Hamar beúszik a képbe egy okostojás évfolyamtárs. Bár az is lehet, hogy ez a halom könyv egy álca. Ezáltal azt hihetik a tanodabeliek, hogy tanul, készül, mindent belead. Nem is rossz taktika különben. Hiszen, ha ezután rosszul sikerül egy vizsga, a tanár a javítás fölött görnyedve felsóhajthat akár, hogy "dehát annyit készült, adjunk neki pár bíztató pontot!" vagy hasonló.
- Mire kellenek neked azok? - szólok oda neki egészen egyszerűen. Bár tartok tőle, túl sokat látok bele a stratégiai és üzleti képességeibe. Egy navinéstól talán különben sem kéne ilyeneket várni. Ha pedig a borító nem feltétlen tükrözi a könyv tartalmát, akkor a lány főleg gondban van, mert a semmilyen öltözködéséhez meg kisugárzásához meglepően csinos és különleges arc társul.

###
Utoljára módosította:Jonathan Gerhard Van den Bergh, 2018. február 13. 21:35
Hozzászólásai ebben a témában

A legrellonosabb diák - 2017 ősz/tél
Rozsos Annamária
INAKTÍV


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2018. február 7. 16:05 | Link

Jonathan Gerhard Van den Bergh


Hát, ha az agyát edzi is, vagy legalábbis próbálkozik vele, annál kevesebb ideje jut a fizikai edzésre. Ideje lenne tornászni egyet, aranyom. Na, nem mintha olyan sok lehetőség lenne rá a kastélyban, vagy olyan sok ideje jutna ilyesmire (az utóbbi állítás annyira nyilvánvalóan egy ordas nagy béna kifogás, hogy maga se hiszi el kellőképpen). Ami tény, hogy olyan sokáig nem bírja elcipelgetni azt a nyolcszáz oldalas tankönyvet (van rá öt napja elolvasni,) meg a csak kicsit vékonyabb társait, úgyhogy nyögve lepakolja őket az egyik ablakpárkányra. Éppen nyújtózna egyet, és közben látványosan szenvedne a túlterheltségtől, mikor jól megszólalnak mögötte. Karizma nincs, de összerezzenni azt profin tud.

 - Afenébe.. - fordul meg, és néz vádlóan a csoporttársára, akivel van egy-két órája közösen, és akinek képtelen megjegyezni a nevét. Ez nem kifejezetten személyes - a névmemóriája egy nulla -, de ráadásul nem is kedveli valami nagyon a másikat. Az a tipikus nagyképű, terpeszkedő, lenéző típus. Nagyon udvarias, amitől a kis navinésnak még inkább kijön a kisebbségi komplexusa. A kis navinésnek mindentől ki tud jönni a kisebbségi komplexusa, de akkor is.

 - Önvédelmi fegyvernek. - morogja kelletlenül és ellenségesen, miközben igyekszik minél kisebbnek tűnni. Tudod, a komplexusa. Általában is szokása jellegtelennek tűnni, de többnyire azért ő is igyekszik tőle telhetően udvarias lenni. Most viszont fáradt, az előbb ráhozták a frászt, és nem bírja a másik képét. Plusz, ami azt illeti, ezek a könyvek tényleg nem lennének rosszak önvédelmi célokra. Csak a biztonság esetére.
Hozzászólásai ebben a témában
Jonathan Gerhard Van den Bergh
INAKTÍV


belgian prince
offline
RPG hsz: 113
Összes hsz: 825
Írta: 2018. február 13. 21:55 | Link

- ¤ -
Rozsos Annamária
- ¤ -

Megijeszteni pedig nem állt szándékomban. Ettől függetlenül szórakoztat. Még el is vigyorodok a szitkozódásán. Érdekes, hogy ez ugyanaz a mosolyom, ami oly' sok lányt elalélásra késztet. Na persze, talán nem ezt itt. Bár ki tudja. Mindenesetre szegény arról még nem is tud, hogy a viszontellenségeskedése milyen kitűnő táptalajt biztosít nekem ahhoz, hogy meg se forduljon a fejemben annyiban hagyni a dolgot és leszállni róla.
- Hát igen. Úgy mindenképp nagyobb hasznukat veszed - bólogatok nagy egyetértően, tovább trónolva a kanapén. A következő mondatom az lehetne, hogy "Tanulás helyett menj inkább a konyhába és egyél valamit, az legalább látszik!", azonban szerintem átmegy az üzenet így is. A rákontrázás már túlzás lenne. Márpedig akármennyire szeretem a drámaiságot, azért a jóízlés határait is ismerem. Már ami a stílusos sértegetéseket illeti.
Felemelkedem aztán a helyemről, igazítok galléromon, taláromon és teljesen úgy indulok felé, mintha az imént nem beszóltam volna neki, hanem valami bókot ejtettem volna el. Tartásom egyenes, egyik kezemet úriasan hátam mögé vonom és a navinés mellé érve hanyagul a falnak vetem vállam az ablak mellett, amelynek párkányára könyveit pihentette. Odanyúlok az egyikhez és ujjam végével emelek a kemény borítón, mintha csak egy dobozba kukkantanék. Aztán vissza is engedem.
- De komolyan. Kényelmetlenül fogsz aludni, ha a párnád alá rakod őket - fűzöm tovább kekeckedésemet, olyan nyájasan ejtve szavaimat, mintha komolyan aggódnék azért, hogy a lány elgémberedik az éjjel, miközben reménytelen próbálkozásokat tesz arra, hogy a tudás a tankönyvből a fejébe szálljon valahogy.

###
Utoljára módosította:Jonathan Gerhard Van den Bergh, 2018. február 16. 21:44
Hozzászólásai ebben a témában

A legrellonosabb diák - 2017 ősz/tél
Rozsos Annamária
INAKTÍV


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2018. február 16. 15:07 | Link

Jonathan Gerhard Van den Bergh


Igen, szép a mosoly, szó se róla, de ha beszólogatós a tulajdonos, akkor oda a sárm is. Mármint, a kis navinés szerint. De ilyen témákban ő nem szakértő.

Mindenesetre a következő beszólásra - mert nyilván van, hát hogyne lenne még egy és még egy - ő maga is villant valamit, ami inkább hasonlít egy fájdalmas szájzárra, mint mosolyra, de erre az elmésségre ennyi telik. És akkor még idejönnek mellé, és úgy nézik meg a könyveit, mintha egy darab különösen színes tartalmú sárcsimbók lenne. Az egy dolog, hogy ő is így érez velük kapcsolatban, de van annyira udvarias, hogy nem mutatja ki. Legalábbis mások előtt nem.

 - Ezeken a szövegeken te sokat gondolkodsz? - néz bele a fiú arcába (hogy lehet valaki ilyen magas, ez illegális) őszintén eltöprengve a kérdésen, mert most komolyan, van a jó riposzt, és van az a beszólás, ami nagyon menőnek hangzik, amíg, hangsúlyozom, amíg, valaki tényleg ki nem mondja. Akkor szimplán csak nevetséges lesz az egész.
Hozzászólásai ebben a témában
Jonathan Gerhard Van den Bergh
INAKTÍV


belgian prince
offline
RPG hsz: 113
Összes hsz: 825
Írta: 2018. február 16. 22:01 | Link

- ¤ -
Rozsos Annamária
- ¤ -

Az a gond, hogy hiába látom rajta, mennyire nem díjazza a szövegemet és hogy mennyire rossz véleménnyel van róla, és hiába ad még hangot is neki kérdés formájában, hiszen ez rólam mind teljesen lepereg. Előbb feltételezem valakiről azt, hogy ostoba, műveletlen, nincs ízlése, elmeháborodott vagy akár vak és süket, mint hogy az én megnyilvánulásaimmal lenne akár minőségbeli, akár bármilyen más gond. A lánynál például elkönyvelem, hogy simán butuska és pimaszkodó. Mindkét tulajdonság vonzó tud lenni a számomra, hisz előbbi esetében lehetek én a sokkal okosabb, utóbbiban pedig lehetőség van a játékra.
- Igen - lököm el magam vállammal a faltól, hogy megfelelő tartással viszonozhassam az arcba nézést, miközben magabiztos mosolyomból mit sem engedek.
- Napok óta tervezgetem, mit fogok mondani, ha legközelebb összefutok egy könyvekkel megrakadott, navinés fruskával - bólogatok, aztán még jobban elvigyorodom és egyszerűen magamhoz ragadom az egyik kötetet. Belelapozok, mintha bármennyire is érdekelne annak tartalma.
- Az eszedbe se jutott, hogy befogd a cipekedésre az egyik házimanót? - nézek fel rá a böngészett sorokról, összevont szemöldökkel. Komolyan nem tudom felfogni, a diáktársaim miért nem élnek azzal a lehetőséggel, hogy használják a számukra biztosított szolgákat. Ha már a bűbájokat nem tudják normálisan alkalmazni.

###
Hozzászólásai ebben a témában

A legrellonosabb diák - 2017 ősz/tél
Rozsos Annamária
INAKTÍV


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2018. március 2. 11:27 | Link

Jonathan Gerhard Van den Bergh


Pislog kettőt lemondóan, ennél több reakcióra nem érez magában erőt. Persze utána nyilván fitogtatják még itt neki, hogy a másik mekkora menő csávó, a kis navinés a fasorban sincs hozzá képest. A kis navinést ez különösebben nem érdekli. A kis navinés tökéletes időpocsékolásnak tartja ezt a beszélgetést, és, igazából, a másik létezését is anyagpocsékolásnak hiszi. Fölösleges ilyen emberekre pazarolni az energiát, nem? Csak élnek bele a világba, menőnek hiszik magukat, lefárasztanak másokat és arrogánsak. Nyilván, a kis navinés se tesz hozzá semmit az emberi populáció sikeréhez, de legalább ő ezzel tisztában is van. Ja, és nem zavar másokat. Ennyi telik tőle.

(A már nem is olyan kicsi navinés fáradt, és ilyenkor nem felügyeli a gondolatait. Nyilván máskor amellett kardoskodna, hogy igen, az ilyen típusú emberek nehezen tolerálhatóak, és mindenki szeretne időként lekeverni nekik egy pofont meg két gyomrost, de! ők is bizonyára értékes emberek, érző szívvel, tehetséggel, jóindulattal. Késő délután, nehéz könyvekkel, üres hassal viszont még a nagyon navinés kis navinés se hajlandó politikailag korrekten gondolkozni.)

 - Ja, tényleg, te rellonos vagy. - sóhajt fel lemondó fintor keretében, és nyújtja a tenyerét, hogy abba tessék visszahelyezni a könyvet, köszi. - A legtöbben képesek vagyunk alapvető dolgokat segítség nélkül is elvégezni. - a fejében még nem ez a mondatbefejezés szerepelt, de ahhoz még nem elég fáradt, hogy a sokkal természetesebb és vulgárisabb verziót válassza. Még.
Hozzászólásai ebben a témában
Jonathan Gerhard Van den Bergh
INAKTÍV


belgian prince
offline
RPG hsz: 113
Összes hsz: 825
Írta: 2018. március 6. 21:38 | Link

- ¤ -
Rozsos Annamária
- ¤ -

Mikor megállapítja a házamat, olyan jól esik a jelzőmet hallani, hogy derűsen bólintok, kihúzom magam és oda se figyelve visszaadom neki az elorozott könyvet, teljes természetességgel. Rellonos vagyok, ez egyértelmű. Ettől még kedves a bók a lánytól. Merthogy én bóknak tekintek mindenféle hasonló ténymegállapítást magamról. Szeretem, ha lesznoboznak, learisztokratáznak, lejóképűznek, lesármosoznak vagy lebelgáznak. Képes vagyok ilyenkor egészen úgy tenni, mintha mindezen tulajdonságaim az én érdemeim lennének.
Horkantva nevetek egyet, amikor a navinés lányka előáll a képtelen szövegével. Egy részről azt nem értem, hogyan hiheti, hogy az ő önálló cselekedeteik végeredményben elvégzettnek vagy -ne adja Merlin- remekül kivitelezettnek lehetne nevezni; más részről felsejlett előttem egy szórakoztató jelenet, amelyben én készítem el a kávémat magamnak, vagy éppen kimosom valamelyik ruhadarabomat. Egészen nevetséges.
- Mit mondtál, hogy hívnak? - kérdezem jókedvűen, mintha már bemutatkozott volna nekem, pedig biztosan nem. Csak hát különben szokásom olyan semmitmondónak találni néhányak nevét, hogy gyakran megkímélem magam az eszembe vésés fáradtságától. De ezzel a lánnyal túl jól mulatok. Meg kéne jegyezzem magamnak.

###
Hozzászólásai ebben a témában

A legrellonosabb diák - 2017 ősz/tél
Rozsos Annamária
INAKTÍV


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2018. március 7. 17:51 | Link

Jonathan Gerhard Van den Bergh

Hű, de büszkén kihúzza magát a srác! Ez igazából aranyos, tűnődik el a lány futólag, miközben oda se figyelve rakja a visszakapott könyvet a párkányra. Hogy valaki büszke legyen arra, hogy mondjuk rellonos. Jó, a hollóhátasok tök nyugodtan felvághatnak az eszükkel - és nem is kell őket félteni ilyen tekintetben -, de a kis navinést mindig hidegen hagyta a házkérdés. Valószínűleg azért, mert ő kis navinés. Arra nem érdemes sok szót fecsérelni. Ők a töltelék.

 - Nem is tudom.. - méregeti a srácot a szeme sarkából. Ő az a típus, aki valószínűleg kimondaná minden egyes alkalommal, hogy Annamária, akármilyen hosszú is legyen. Vagy, ne adj' Isten, Rozsos kisasszonynak szólítaná, ami nemcsak nagyon sznob, de borzasztóan is hangzik. De, ha már úgy is a sznobságnál vagyunk - a kis navinésnek általában mindegy, ki hogy hívja, amíg az nem Mária vagy Marika. De ezt a srácot elnézve, úgy szeretné, ha minden alkalommal egy akcentusos Mari, te ezt érted?-del fordulna hozzá. A kis navinés imádná. Mindig jókedvű lenne utána. - Hívhatsz Marinak, hm?

Meg se kérdi, a másikat hogy hívják. Most őszintén, ha eddig nem jegyezte meg, ezután se fogja. Sokkal kényelmesebb Arrogáns Köcs---, bocsánat, Arrogáns Sznobnak hívnia a fejében. Bocs, Jonathan.

Hozzászólásai ebben a témában
Jonathan Gerhard Van den Bergh
INAKTÍV


belgian prince
offline
RPG hsz: 113
Összes hsz: 825
Írta: 2018. március 7. 23:04 | Link

- ¤ -
Rozsos Annamária
- ¤ -

Nem tudja, hogy hívják. Legalábbis nagyon el kell gondolkoznia. Igazából még azt is kinézném belőle, hogy tényleg így van. De inkább azt gyanítom, egyszerűen csak mérlegeli, elárulja-e nekem a becses nevét. Megnyalom a számat, megemelem a szemöldökömet és dobolok kicsit a falon, miközben hanyagul támasztom ott magam. Végül érkezik az ajánlat.
- Mari? - kérdezek vissza szinte hitetlenül.
- Jól van, Mari - megyek bele aztán eléggé gyorsan, ám kezem már újabb könyvért kap. Nemes egyszerűséggel nekiállok kutatni a holmik közt, amiket cipel és az egyik kötetben találok is egy pergament, rajta egy névvel.
- Rozsos Annamá... - kezdem el felolvasni, és bár a hangom az elején még diadalmas, a végére elhal, hiszen egy felismerésre jutok. A navinésre kapom a fejem.
- Te lektor vagy - közlöm vele edictumos feladatkörét. Arcomra még az eddiginél is önelégültebb mosoly kúszik. Visszateszem szépen a párkányra a könyvét, majd elegáns mozdulattal igazítok egyet taláromon.
- Én meg a főszerkesztőd - mutatom be magam egy jelentőségteljes bólintással.
- Jonathan Gerhard Van den Bergh - osztom meg vele nevem, amit különben így kiejtve nem valószínű, hogy felismerne, ha előtte nem közöltem volna vele, ki is vagyok és ezáltal nem azonosíthatná be a már százszor olvasott, de valószínűleg még egyszer sem hallott megszólításomat.

###
Utoljára módosította:Jonathan Gerhard Van den Bergh, 2018. március 10. 20:10
Hozzászólásai ebben a témában

A legrellonosabb diák - 2017 ősz/tél
Rozsos Annamária
INAKTÍV


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2018. március 8. 15:52 | Link

Jonathan Gerhard Van den Bergh

Igen, ez a Mari tök jó lesz így ezzel a kiejtéssel. Bónusz, hogyha netán, esetleg, véletlenül, hivatkozna rá valamiért, senkinek fogalma se lenne róla, hogy ki is az a Mari. Időnként mintha lenne előnye annak, hogy az ember nevét két másik névből kalapálták össze, majd dobták oda, hogy ennek ez is jó lesz.

Tesz egy rutinmozdulatot, hogy megvédje a könyveit az illetéktelen nézegetéstől, de nem gondolja komolyan, mert ezen a ponton már ő is rájött, hogy tök felesleges. Amúgy is nagyon hisztis dolog lenne azon toporzékolni, hogy belemásznak a könyvtárból frissen kölcsönzött könyveibe. Ha még lenne mit dugdosnia.. de hát nincs. Meg akkor se a Mugli viselkedéselemzés című tankönyvbe kéne rejtenie a dolgait.

Közlik vele, hogy ő lektor. Erre jó emlékeztetni, mert időnként még nem teljesen hiszi el - kivéve persze lapzárta előtt, mikor a nyakába öntik az összes cikket egyszerre, ő meg ott nézi át ugyanazt a mondatot hatszor; és persze megjelenés után simán észrevesz még egy csomó teljesen nyilvánvaló hibát. De azért azt nem hiszi, hogy a srác lenne a főszerkesztője. Annak a típusnak tűnik, akik mindent magukra vállalnak, hogy egy percig nagymenőnek tűnjenek.. na jó, igazából nem tűnik annak a típusnak, de a kis navinés agya nem akarja elhinni, hogy ez az ember lenne itt a főnöke. Ki van zárva.

 - Ó. - nyögi ki, mikor összepárosítja a lehetetlen kiejtést azzal a hosszú névvel, ami az újság főszerkesztője rubrikában szokott lenni, és elfogadja, hogy esetleg egyezhet is a kettő. - Jó tudni. - teszi hozzá elveszetten, mert ő most tényleg megpróbált beszólogatni a főszerkesztőjének? De, szól bele a navinés visszahúzódást nem toleráló fáradt agya és üres hasa, teljes joggal. Nem a kedvesség szobra az emberünk. Szóval, ha mondjuk itt és most kitennék az újságtól, akkor hajrá.  Nem kéne a határidőkön rugóznia. - És, meg vagy velem elégedve? - kérdez vissza könnyedén, mert ha már lúd, akkor legyen olyan kövér, hogy könnyebben vághassa maga alatt vele a fát.
Hozzászólásai ebben a témában
Jonathan Gerhard Van den Bergh
INAKTÍV


belgian prince
offline
RPG hsz: 113
Összes hsz: 825
Írta: 2018. március 10. 20:25 | Link

- ¤ -
Rozsos Annamária
- ¤ -

Egyre jobban élvezem a helyzetet és ezt egy percig sem szándékozom titkolni. Azonban nem arról van szó, hogy vérszemet kaptam volna hatalmi pozícióm felismerésétől. Inkább simán a helyemre kerültem. Nekem a parancsolgatás, uralkodás, felsőbbségeskedés a közegem. A legjobb pedig simán hagyni, hogy csináljam.
- Mmm. Nagyjából - felelem kérdésére, bólogatva, számat mérlegelőn lebiggyesztve.
- Akadnak hibák, de nem vészesek - vonok vállat.
- A fejlődés útján vagy - mosolygok tenyérbemászó elnézőséggel. Vállam a falnak vetem, kezem hanyagul zsebembe csúsztatom, lábaimat keresztbe dobom. Végignézek a helyes kis navinésen. Immáron sokadjára.
- Furcsa, hogy a szerkesztőségben eddig nem futottunk össze - állapítom meg, szemöldökömet összevonva mosolygásom közben. A szerkesztői gárda nagy részével azért már találkoztam. Néhányukkalkifejezetten sokszor. De tény, az újság összerakásának érdemi része asztalokon hagyott vagy éppen baglyokkal küldött pergameneken át zajlik.
- Bár a munka végülis így is simán megy - bólogatok.
- De remélem, azért a jövőben többet látjuk egymást - teszem hozzá, szinte már bársonyos hangon. Egy most idetévedő könnyedén hihetné azt, hogy egy udvarlás közepébe csöppent.

###
Hozzászólásai ebben a témában

A legrellonosabb diák - 2017 ősz/tél
Rozsos Annamária
INAKTÍV


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2018. március 11. 20:07 | Link

Jonathan Gerhard Van den Bergh


Jó. Az jó, ha a főszerkesztője szerint nem akkora katasztrófa, mint amekkorának ő gondolja magát. Egy kicsit megnyugszik, de még inkább viszketni kezd a tenyere egy olyan visszakezes után, amit nyilván sose adna, de ez a tenyérbemászó mosoly nagyon kívánkozik érte. Szóval akkor így kell egyszerre megdicsérni meg lenézni valakit. Ez a Rellonos bizony tud.

 - Igyekszünk. - von vállat, mert tényleg mindenki odateszi magát határidő előtt egy éjszakával. Szóval ha átlagoljuk a hóközi siralmas aktivitást a lapzárta előtti hajtépéses rohangálással, egész jóknak számítanának. Vagy még akkor sem; de ahogy a navinés is mondta, igyekeznek. - Kéne szervezni valami ismerkedős összejövetelt valamikor. - von vállat trehányan, ahogy eszébe jut az ötlet, mert nyilván más is gondolt már erre korábban. Nyilán nem lett belőle semmi, de az általában úgy szokott lenni.

 - De most már legalább tudom a nevedet. - kezdi el összepakolni a könyveit, mert úgy tűnik, mindent megbeszéltek, amit meg kellett. A kis navinés meg éhes és fáradt és nehezek a könyvei, szóval minden baja van. - Hát, vagy legalábbis felismerem. Az a hosszú izé. Milyen is, holland?
Hozzászólásai ebben a témában
Jonathan Gerhard Van den Bergh
INAKTÍV


belgian prince
offline
RPG hsz: 113
Összes hsz: 825
Írta: 2018. március 15. 00:09 | Link

- ¤ -
Rozsos Annamária
- ¤ -

Vitathatatlan, hogy hatalmas fejetlenség uralkodik a szerkesztőségben a lapzárták többsége előtt. Egyszerre jut mindenkinek eszébe, hogy a hónapnak már megint ez a szakasza van. Végülis miért ne lóhalálában készítsék el azt az anyagot, amire különben legalább két teljes hetük lett volna előtte?
- Mmm. Nem rossz ötlet - hümmögök, méltatva a felvetését az összejövetelt illetően. Nem mintha ne gondoltam volna már rá számtalanszor, csak mindig arra jutottam, hogy örülök, ha rá tudom venni a kedves újságíróimat, hogy végezzék a dolgukat, nem hogy még együtt mulatozzunk abban az időben, amikor érdemi munkát is lehetne végezni, ha már adott mindenki hozzá. Nem mondom, talán nőne az összeszedettségük és az elhivatottságuk, ha jobban összekovácsolódnának. Talán egy próbát majd megér.
Szinte horkantva nevetek egyet, mikor megjegyzi, hogy mostmár legalább tudja a nevem. Ez tiszta röhej. Még mindig nem bírtam megszokni, hogy az ittenieknek fogalmuk sincs róla, ki vagyok. Otthon nem hogy nem volt mit tanulni a nevemen, de minden valamira való lány és nem egy fiú füzeteiben ott díszelgett, szívekkel övezve.
- Belga - pontosítok lazán. Végülis egyáltalán nem járt messze.
- Na jól van. Örültem. Viszlát - fogom is rövidre a búcsút, hiszen látom, hogy menni készül, márpedig ritkán engedem, hogy engem hagyjanak ott és ne én hagyjam ott az illetőt. Ellököm vállamat a faltól és hanyag eleganciával tovasétálok, csupán méregdrága parfümöm illata jelzi, hogy itt jártam.

###
Hozzászólásai ebben a témában

A legrellonosabb diák - 2017 ősz/tél

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet