Ez a folyosó talán a legrejtélyesebb, hiszen a lakók gyakran elvándorolnak, egyetlen egy van aki állandó, nem más, mint a Bibircsókos banya aki nem szeret messzire menni, mégis mindent tud az iskolában, minden olyat, melyről talán a többi portrénak még fogalma sincs. Nagyszerű képessége, hogy képes szinte beleolvadni egy-egy tájképbe a körülötte lévő keretek valamelyikében és addig mozdulatlan lenni, amíg az előtte lévő cselekmények le nem folynak. Érdekes egy folyosószakasz ez, hiszen a páncélok végig egymástól azonos távolságra vannak, kivéve a banya eredeti kerete alatti területet, ott ugyanis egy hosszú, kényelmesen elsüppedő kanapé van, melyen a diákok várakozhatnak vagy pihenhetnek, ha éppen nem kell sehova rohanniuk, sokan nem veszik észre, hogy ez csak egy csali annak érdekében, hogy még több pletyka elhangozzon, inkább kihasználják a kényelmes lehetőséget, melyet később súlyosan megbánnak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=438&post=706905#post706905][b]Bálint Fruzsina Ingrid - 2017.10.28. 23:42[/b][/url]

Tökéletesen idióta vagyok, hogy kockáztatok, de aki nem kockáztat néha, az egy csomó élményt szalaszt el az életéből. Jó, vannak dolgok, amiket nem érdemes kockáztatni, de komolyan, ebben az eldugott kis varázsfaluban, ahol mindig figyelnek a diákokra, mi a nyű bajunk eshet? Legfeljebb egy tört láb, saját hibából, ha valaki olyan extra békés és nyugis, mint én.
A visszatértem után még csöppet a konyhára is belógtam némi elemózsiáért, mert miért ne, és kikuncsorogtam a kedvenc manómtól a kijevi sajtos csirke, a kedvenc kajám receptjét. Szerencsére ez állandó kedvencem, olyan kaja, amit sose tudnék megunni – nem úgy, mint a bundáskenyeret egy hét nonstop zaba után.
Békésen sétálgattam a folyosó felé, épp egy hatalmas almán rágódva, amikor is árnyékot véltem felfedezni, méghozzá emberit. Hoppá, ha szerencsém van, nem prefektus. Ha nincs, akkor az.
Akkor sincs, ha tanár az illető. Most két választásom van. Vagy másik útvonalat választok, és kerülök egy csöppet, vagy pedig szépen elsétálok előtte, hátha nem vesz észre.
Merlinre, ne vegyen észre! Csak ne vegyen észre, vagy ha mégis, legyen jó hangulatban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=438&post=706913#post706913][b]Bálint Fruzsina Ingrid - 2017.10.29. 00:16[/b][/url]

Addig, amíg az idősebb lány nem velem volt elfoglalva, az almámat fogyasztottam nagy bőszen, és hallgattam a műsort, amit a banyával rendezett. Ez igen, tiszteletem, hogy vissza mert szájalni a festményalaknak. Komolyan, némelyik néha nekem is az idegeimre ment, pusztán udvariasságból nem próbáltam meg valamilyen ügyes bűbájjal elhallgattatni, mert nem valami szép dolog rongálni az iskola tulajdonát, amit utána ugye többségi esetben mi is használunk, pl. padok.
Ha valaha is erre vetemedtem, azt mindig ceruzával tettem, és úgy, hogy letörölhető legyen utána, amit rámázoltam, hogy más ne a gyerekes pálcikaemberkéimtől undorodva üljön be órára.
A rajtakapásra csak sóhajtottam egyet, min aki elfogadja a sorsát, ami úgy is van, jobb ötlet híján. Minek magyarázkodjak, tök fölösleges, rellonos, és eleve fáradt vagyok, jobb túlesni a dolgon, hogy bezuhanhassak az ágyikómba.
- Egyik se. Sose voltam alvajáró. Arról se tudnék, hogy horkolok-e éjszaka. Kicsit rágcsálhatnékom támadt, kértem néhány szem almát a konyháról – és éjfél táján nem nagyon érdemes már mást enni, egy kis almától viszont csak nem lesz baja az egészségemnek.
A folyosó csendes, senki egy árva mukkot sem hallatott magáról, és ez így elég álmosító, reméltem, hogy elenged a másik, és gyorsan letudjuk ezt az egészet.
- Te nem kérsz? Biztos megéheztél a nagy unatkozásban – kínáltam meg, á, még véletlenül se lefizetés céljából…

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=438&post=706917#post706917][b]Bálint Fruzsina Ingrid - 2017.10.29. 00:40[/b][/url]

Hát ez nem nyert. Nem fogom megúszni, amit oly nagyon szeretnék, de ez van, ezt kell szeretni. Vagy nem, de most, hogy már nem korgó gyomorral megyek aludni, sokkal szebb színben játszik a világ. Egy rellonos prefektus meg nem hinném, hogy maga az armageddon lenne.
Nem is a külseje olyan nyomasztó ezen a folyosón, hanem sokkal inkább a pletykás vén banya portréja a háta mögött, és tuti biztos, hogy ki fogja színezni az esetünket, de akkor legközelebb garantáltan nem ússza meg a bosszúhadjáratomat. Pedig nem is vagyok én annyira nagyon bosszúállós típus, kivéve, ha nagyon felhergelnek.
Az ajkaimat lebiggyesztettem a kínálat visszautasítására, pedig ez egy ritka kivételes alkalom, igazán kár lett volna. Úgy kínálja magát ez a szép piros alma, és még csak méreg sincs benne, meg altatóbájital sem, hogy Hófehérkéset lehessen vele játszani. És rendkívül zamatos is.
Nyamm. Dinnye még jobb lett volna, de annak nyáron van sajnos a szezonja, nem ősszel. Viszont amit helyette kér, az kicsikét jóval több, eléggé személyes adathalmaz, de úgy kell nekem, minek sétafikáltam éjnek évadján az almáért, meg a receptért, amit a talárom belső zsebében tároltam. Csak azért is megtanulom egy nyugisabb, nappali alkalommal.
- Jó, de cserébe én is kérném szépen a neved, mert ismerős vagy valahonnét, biztos láttalak már valahol, de nem emlékszem rád – ki tudja, hátha jól jöhet még később, ha emlékszem a nevére, ha felérek a szobába, felírom. – Bálint Fruzsina Ingrid, másodéves vagyok és Eridonos. És már nagyon mennék aludni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=438&post=706942#post706942][b]Bálint Fruzsina Ingrid - 2017.10.29. 15:21[/b][/url]

Milyen kár!
Felvontam a szemöldököm arra, hogy kinevetett. Na, ez nem ér, pedig én csak udvarias és extra kedves voltam! Ez van, egyszer a jó szívem visz a sírba. Meg az éjszakai rágcsálhatnékom.
- A saját prefektusaimat ismerem, személy szerint is, de téged csak látásból. Aj, pedig úgy tudtam a neved… valami E betűs – hiába törtem a buksim, hajnalok hajnalán sehogy se akart eszembe jutni, de majd kicsenem az iratokat másoló bűbájjal a HV-m irodájából – hogy fog örülni nekem. Imádni fog.
Aztán jött is a mini-tárgyaló terem, nem baj, legalább gyakorlok a leendő szakmámhoz, amit szeretnék majd űzni, úgyis jogi terület az, amit első körben megcéloztam.
- Ó, hurrá, de jó nekem – vonogattam a vállam arra, hogy a Banya a tanúnk. – Néhanapján legszívesebben némítóval sújtanám a siralmas pletykák honorálásaként.
A banyanyanya ezúttal rám vetett gyilkos, halálos pillantásokat, amiket nem mulasztottam el viszonozni, édes-kedves, nem éppen jót ígérő félmosolyommal. Az ajkaim széles vigyorra húzódtak a szerenád hallatán, és már éppen válaszoltam volna, hogy a részemről mindenképpen számíthat a végrehajtásra, úgyis unatkoztam egy ideje, amikor folytatta.
- Hogy mi? – először fel se fogtam, amit hallottam. – Mit ártott neked szegény Kedves bácsi, hogy egy hétig bundás kenyér-tea reggelire akarod kényszeríteni?
Semmi mást nem tudok megfőzni jelen pillanatban, talán még a rántotta az, ami tűrhetőre sikeredett. Előre sajnáltam szegény Kedves tanár urat, nem ilyen sorsot érdemelt szegény, hogy az én főztömmel sújtsa egy rellonos prefekta.
- Szegény… te ritka kegyetlen vagy vele, de benne vagyok – az ölelés része még menne is, igaz, nem kicsit nézne nagyot, de a móka kedvéért muszáj. Legalább lesz egy jó hete hölgyeménynek is, kitűnően szórakozhat a performancomon.