31. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Megjelent az Edictum legújabb száma!
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet

Oldalak: « 1 2 ... 76 ... 84 85 [86] 87 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Kállay Ákos
Mestertanonc Tanár, Minisztériumi dolgozó, Bogolyfalvi lakos


Cursed Crow
offline
RPG hsz: 96
Összes hsz: 150
Írta: 2020. november 1. 02:48 | Link

Ráhel

Helyeselve hümmög a szőkeség azon állítására, hogy nem kíván változtatni a jelenlegi állapotán. Nem mintha nem lenne szemre való a számára, egyszerűen csak nem. Nem, mert tanár – igaz, ez még várat magára -, nem, mert nem illenek össze. Meg hát úgy van ő? Akkor sem ment ez a kapcsolat dolog, amikor még formában volt.
- Az egy érdekes beszélgetés lenne. – Mosolyodik a fejét finoman megrázva. Elég jól elvan Rudolffal, bizonyítéka ennek a csilingelő táskája, de nem hiszi, hogy a férfi belemenne egy ilyen játékba. Azért hivatalból nem kéne nekik ilyenekkel szórakozniuk, főleg, hogy ő még a házvezetője is. Nem dicsérné meg. – Ott sok a puccos ember. – Húzza el a száját. Bizonyára nehéz megfeleli a formai követelményeinek, de az ilyen embereknek is meg kell, hogy annyira jól érezzék magukat, hogy legalább olyan szépen csilingeljen a pénztárcájuk, mint Ákos táskája. Mert ugye ez az est lényege, hogy a gazdag, magukat rendesnek beállítani akaró embereket elszórakoztassuk, hogy kinyíljon a tárca. – Az emberek hülyék. – Helyesel újból, talán túlzottan gyorsan is rávágva. Nem szereti az embereket. Furcsa, mert tiniként szomjazta, hogy szeressék. Sokan szeressék, figyeljenek rá. Mennyiségben mérte az emberek szeretetét, nem minőségben. – El is mondhatod. – Feleli érdeklődve egy újabb falat lenyelése után. Tudja mik ezek a videó dolgok, de annyira nem ért hozzájuk, neki nincs rúnázott telefonja meg laptopja.
– Ó, és még áll? – Emeli fel a fejét érdeklődve, miközben újból tölt magának egy kis vizet. Elképzeli, hogy az apjával ilyesmiket tudtak volna csinálni. Voltak ők együtt, meg érezték is jól magukat, de azokat az időket mindig körüllengte valami, ami miatt rideg volt az egész. Tényleg az erdei közös sátrazások voltak az egyetlen alkalmak, amik egy kicsit felengedett az apjuk. – Biztos… szép. – A maga módján. Egy lánynak biztosan tetszene, vagy egy gyereknek. Talán egy kicsi fiú még nem mondana rá nemet, de egy nagyobb már fújjogna, hogy lányos. – VZR diákként sem volt kevésbé… kemény. – Aranyvérűként viszonylag ismeri a családot, de sosemvoltak közelebbi viszonyban. Ő nem tartja annyira nagyra ezt az aranyvérű dolgot, persze, ha olyan nőt talált volna, akkor nem mondott volna nemet, de hogy őt kényszerből házasítsák? Azt biztosan nem. Akkor az az aranyvér 114 év után kihal náluk, ha rajta múlik. Vagyis… most már ki fog, valószínű, mert most már a házasság a legkisebb baja.
Kicsit foghatja a fejét a játéka miatt is. Azért reméli, hogy nem lesz belőle botrány, elvégre nem kezdett ki a lánnyal, se semmi. – Kisasszony, én végig szenvedtem az egészet a pódiumról. – Bők a fejével a tanári asztal felé. Edmuddaal így is megtalálták a módját annak, hogy ne csak kábuljanak, hanem kicsit beszéljenek is, de a saját bejelentéséről is lemaradt. – Idelent mókásabb volt mindig is. – Mondja fáradtan hátadőlve. Kezével még néha keresi a hosszú haját, amivel ilyenkor játszani szokott, azonban csak a helyét találja. Fejét kicsit sajnálkozva félredöntve hallgatja az eridonost. – De olyan vicces volt, ahogy előadta, naa. – Csóválja meg a fejét halványan elmosolyodva. Most már kénytelen átváltani hivatalos hangnembe, eddig tartott a játék. Lehet nem kellett volna belerohannia fejjel, ész nélkül. Csak hát azok a belső eridonos indulatok. Vagy mi. – Nem vagyok haarminc. Épp csak 28. – Nem részletezi, hogy csak az átok miatt néz ki olyan nyúzottan. Valószínűleg ki fog derülni és terjedni fognak a pletykák. Talán jobb lenne, ha tőle tudnák meg a diákok az első órán. De ő erre nem áll készen.
A lány következő kérdésére felszalad a szemöldöke. Már morális filozofálásba bocsátkoznak? – Hmm… nem használtam ki semmire, szerintem határon belül vagyunk. – Bólint egyet nyomatékosítva elméletét. Elvégre nem csábította el, nem gyakorolt rajta fekete mágiát. Végül is csak annyit mondott, hogy visszatérő. Mindenesetre elismerendő, hogy nem jött zavarba a szőkeség, szép.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lóránt Bence
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Legilimentor, Másodikos mestertanonc


MT (marha tehetséges)
online
RPG hsz: 539
Összes hsz: 1742
Írta: 2020. november 2. 12:52 | Link

My love💖
ebédlőben, először együtt  - kinézet

Hol van az a zokni? Már felforgattam a ládámat, a többiek ládáját is - bocsi Márk - és mégsem találom, pedig tudom, hogy az még tiszta. Nem baj, hétvégén mosás, ma meg péntek van. Muszáj leszek jobban lehajolni, mint gondolnám,é s benézni az ágy alá. Yeee, megvan. Ahelyett, hogy kihalásznám, egy invito hagyja el a mostanában sokat használt ajkaimat. Mondjuk ezt hamarabb is kitalálhattam volna... Mindegy, ebéd lesz a délelőtti zokni pedig már a tűrésküszöbömet túlbűzte, holott amúgy valószínűleg csak annyit akarok, hogy Babettnek tökéletes legyek. Ha már járunk, akkor nézzünk is ki valahogy, nem? Még nem jelentettük be "hivatalosan", hogy együtt vagyunk, bár a szemfüles érdeklődők már kiszúrhatták akár már a bálon is. Azóta meg eltelt a szünet is, szóval... de úgy valamiért titkoltuk, szerintem meg csak kettesbe akartunk lenni. Ki ki válogassa ki magának a neki tetszőt, a lényeg, hogy jól érzem magam vele, és semmit sem bántam meg. Mivel ha meglátom, elpirulok és hevesen dobogni kezd a szívem, biztosra mondható, hogy a választásom megfelelő volt... de ez így olyan béna. Nem választottam én, csak a szívem megmutatta a helyes irányt. Szóval igen, Babett és én együtt vagyunk és nagyon szeretjük egymást és alig várom, hogy ma is találkozzak vele. Felhúzom hát a zoknimat, nadrágot, kényelmes inget és pulóvert veszek, majd beugrok még a tükör elé. Jól van Bence, elfogadható vagy, szóval felkapom még a cipőmet és mosolyogva leszánkázok az nagyterembe ebédelni. Tök jó, hogy egy házba járunk, így nem kell majd sóvárogva nézegeni a másik asztalt. Néhány embernek köszönök, mielőtt beérnék a helyiségbe, majd keresni kezdem az én levitásomat az asztalnál. Kicsit késtem ugyan, de a pár perc nem lehet olyan sok, sajnos nincs szerencsém, ő előttem érkezett. Nagyon laza. De hát tök mindegy nekem miben van, így is, úgy is tetszik... és máris érzem, hogy gombóc szorul a torkomban és égni kezd az arcom kissé. Valamit birizgál a telóján, szóval finoman mögé lopakodok és a fülébe súgom az első dolgot, ami az eszembe jut.
- Mi a helyzet a mágusneten, édes? - a nyakától a derkáig cirógatva hagyom ott a kezem, amíg leülök, majd a szemeibe nézek. - Szia! - nem várva sokat, óvatosan megcsókolom és figyelve arra, hogy itt mások esznek, nem nyújtom sokáig. Azért, ha eddig csak kicsit égett az orcám, most már nagyon, és vigyorogva szakadok el az imádott ajkaitól. Hú... fogunk mi enni?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A legjobb postairón a környéken.
Drinóczi Babett Mirtill
Diák Levita (H), Bogolyfalvi lakos, Ötödikes diák


a legkisebb Drinóczi
offline
RPG hsz: 131
Összes hsz: 201
Írta: 2020. november 2. 14:28 | Link

Bencus
közös ebéd | girlfriend and boyfriend | kinézet

Feketére festett kis körmeim csak úgy kopognak a készülék kijelzőjén, én pedig beharapott ajkakkal vigyorogva írom éppen serényen Ivettnek, hogy „mindjárt randi time Bencével, annyira izgulok, omg”, amikor meghallom a számomra kedves hangot. Már ettől végig szaladna testemen a kellemes bizsergés és forróság, azonban a fiú nagyon jól tudja, hogyan játsszon megdobogósodott kis szívem húrjain; nyakamat érinti, majd ahogyan lefelé halad, lehunyom szemeimet, és arcom átvált a felhőtlen vigyorból egy sokkal elvarázsoltabb kifejezésbe. Zöldjeim vibrálóan csillogva fúródnak a fiú kékjeibe, és érzem, ahogyan a testemet ostromló meleg hullámtól kipirosodik mindkét fülem hegye. Az első kérdésre még várat magára a válasz, mert Bence máris mellettem terem, és ajkait az enyémre tapasztja, ami valójában egyenlő az agyamba épített „off” feliratú gomb megnyomásával. Szemeimet lehunyom, ajkaimat pedig ellazítom, hogy a legszerelmesebb finomsággal viszonozhassam a csókot.
Szia – köszönök halkan, miután elválunk egymástól. Legszívesebben abba sem hagynám – mint ahogyan az elmúlt hetekben tettük is. Ám akkor nem volt közönségünk, és addig csünghettünk egymáson, ameddig csak szerettük volna. Noha nem sok minden tartana vissza jelenleg sem attól, hogy ez másképpen legyen, inkább megpróbálok tekintettel lenni másokra. – Öhm – kezdem, miközben lezárom egy gombnyomással a telefon képernyőjét. Éppen mondanám, hogy „semmi extra, csak kismacskákat nézegettem”, amikor fejemet csóválva hagyom el a gondolatot.
Elvégre; nincsen több füllentés.
Éppen Ivettnek írtam, hogy téged várlak – mondom karakteres hangomon, majd az asztalra teszem a telefont, és kicsit közelebb húzódok Bencéhez.
Tegnap elhagytam a sálam – suttogom egy sunyi mosollyal. – Nem maradt véletlenül nálad? – a sál nélkül is eléggé melegem volt, így nem volt rá szükség.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lóránt Bence
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Legilimentor, Másodikos mestertanonc


MT (marha tehetséges)
online
RPG hsz: 539
Összes hsz: 1742
Írta: 2020. november 3. 21:06 | Link

My love💖
ebédlőben, először együtt  - kinézet


Egyszerűen imádom a bőre érintését, annyira finom, olyan mint egy tökéletes ékkő, amit valaki évekig csiszolt. Mindig, amikor megközelítem érzem a parfümje kellemes illatát, ami az értelmemig hatolva csavarja el az érzéseimet, mintha szükség lenne rá. Án nem tudom, hogy mi az, ami ilyenkor körüllengi az egymásba belezúgott párokat, de nagyon hatásos. Elvarázsol, és úgy érzem, minden pillantására vágyom, nem csak az érintésére, csókjaira. Pár koppanással elhallgattatja a mobilját, és fülbemászó-andalítóan csacsog. Jajj, de imádnivalóak a húsos ajkai!
- Akkor majd üdvözlöm - vigyorgok, majd figyelem, ahogy közelebb húzódik hozzám. Felcsavarom a haját az egyik ujjamra, majd végigsimítok az arcán, amikor elengedem a csavarodott szálakat.
- A sálad? Hmm - hunyom be az egyik szemem és gondolkodni kezdek. Nem tűnt fel, hogy volt rajta sál, egészen más kötötte le a figyelmemet. Itt nem kell túlságosan olyan dolgokra gondolni, csak simán elvarázsolt és hát elég sokat smároltunk. Nem éppen a ruházata kötött le, maradjunk annyiban.
- Majd megnézem, de ha gondolod elkisérhetsz és megnézhetjük majd együtt -  vigyorgok hirtelen szélesen. - Amúgy is ki kéne mennünk a baglyokhoz... mostanában keveset voltunk nálunk - na meg jó kis randihely is. De tényleg megnézném a kis drágákat is a nagy drágával, meg amúgy sincs kedvem tanulni délután. Közben pusmogás jön mindenfelől, gondolom rájöttek, hogy egy pár lettünk időközben. nyilván nem mindenkinek tetszik, hiszen Babett főnyeremény, ha csúnyán mondom, de szépen mondom. Irigykedjenek is rám, nagyon helyes. Ivett is a múltkor furán üdvözölt, gondolom már hamarabb tudta, mint más. - Volt ma valami érdekes? Én halálra untam magam - sóhajtok és átkarolom őt. Na, ha már viselkedjünk kultúráltan est van, azért valami nekem is maradjon már, nem?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A legjobb postairón a környéken.
Mácsai Ráhel
Mestertanonc Eridon (H), Bogolyfalvi lakos, Másodikos mestertanonc


Blondie - Cinderella
offline
RPG hsz: 283
Összes hsz: 2239
Írta: 2020. november 5. 00:10 | Link

Ákos


- Te is úgy gondolod? Szerintem először az ér dagadna, aztán úgy végignézne rajtunk, hogy mi ezt tényleg komolyan gondoljuk-e. Ááá tuti elcseszném, már az első pillantásánál elfogna a röhögés - ahogy most is, pedig csak a szemem előtt zajlik le az a jelenet.
- Az benne a lényeg, sok puccos ember, puccos és vastag pénztárcával. És ha őket megnyered, már nem kell amiatt aggódnod, hogy munkanélkül maradsz - legalább is a tapasztalataim ezt mutatják, de hát tudom én, hogy egy ilyen lehetőségre nem mostanában számíthatok. Én ahhoz még zöldfülű vagyok.
- Ebben az állításban, tudod mi a legszebb? Az a pár kivétel, aki mégse - pedig azt hittem, majd jól helyre tesz, hogy ilyen kicsúszik a számon, vagy valami. Egyetértésre semmiképp nem számítok tőle, ezért talán ki is ül egy picit a meglepettség az arcomra.
- Aaaaz egy következő beszélgetés lesz, hidd el... akkor esetleg meg is mutatom, csak sajnos a kastély annyira nem modernizálódott, hogy itt legyen net, be kell érnem a mentett videóimmal - mert hogy akármit lementeni nem szoktam, csak olyanokat, amik nagyon tetszenek, vagy megihletnek.
- Persze, itt van velem, vagyis a faluban, ott lakok igazából. Nagynéném lánya odaadta az egyik régi játéklovát, hogy legyen lakója... tök exkluzív ám - már amennyire egy pár éves lány, be tudja azt rendezni. Ahhoz képest tényleg jól néz ki.
- Nekem mindig vegyes érzéseim voltak vele kapcsolatban. Ha úgy a közelben volt, elhittem, hogy fontos az aranyvér, és én is felvettem egy stílust, hogy tartsam a lépést, de egyébként csak egy arrogáns seggfejnek hittem, aki nem tudja, merre van arccal - megvonom a vállam, egy kamasz véleménye már igazán nem mérvadó, lehet VZR is visszább vett már az évek folyamán. Nem.. az fura lenne, főleg, hogy a biznisz megy nekik.
- Nagyon sajnálom, biztos egy érvágás volt... mondjuk, főleg ha diák voltál... nézhetted azt, mekkora buli van lent - az tényleg nagyon rossz lehetett. Sose állnék tanárnak, nekem az ilyen nem megy. Boldival is engedékenyebb vagyok a kelleténél, pedig most van abban a korszakban, hogy szorosabbra kel fogni azt a gyeplőt.
- Na figyu - döntök úgy, hogy teljesen felé fordulok jelezve, hogy ez most egy komoly dolog lesz.
- Én nem hozom fel többet, és nem rohanok az edictumhoz, se az igazgatóiba... ha a tanár úr se fogja azt gondolni, fel akartam szedni. Nem szeretném úgy indítani az évem, hogy elterjed a pletyka, fűztem a tanárom azért, hogy jobb jegyet kapjak, és biztos tudja, milyen ez a suli... meg a diákok - nyújtom ünnepélyesen a kezem, mert ha elfogadja, akkor ez így lesz. Én ezt lezárom mindenféle sérelem nélkül, hisz nem szenvedtem semmit, pár pillanaton kívül, ami miatt most igazán zavarba kéne lennem, de hát mégse.
Utoljára módosította:Mácsai Ráhel, 2020. november 5. 00:14 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Drinóczi Babett Mirtill
Diák Levita (H), Bogolyfalvi lakos, Ötödikes diák


a legkisebb Drinóczi
offline
RPG hsz: 131
Összes hsz: 201
Írta: 2020. november 17. 12:19 | Link

Bencus
közös ebéd | girlfriend and boyfriend | kinézet

Hogyan érzem magam? Leírhatatlan. Mintha minden egyes pillanatban felrobbanna a mellkasom, és mindenféle szikrákat hagynék kibontakozni az engem körülvevő aurában. Szemeim folyamatosan csillognak, és hegyes kis szemfogaimat is szüntelen mutogatom mindenkinek. Szégyellős mosolyra húzom ajkaimat, ahogyan a Bencéből áradó melegség megcsapja belsőmet, és finoman közelebb is húzódok, akár egy kismacska a kunyhó kályhájához. Barátnőm említésére újabb kedves érzés száguld végig rajtam, hiszen annak ellenére, hogy Ivett sosem rejtett véka alá, hogy mennyire kedvére való lenne Bencém, már nem izgulok rajta. Megbízom benne. Mindkettőjükben. Évekig csak a bátyámról és nővéremről tudtam ezt elmondani, s most, hogy két ilyen ember került mellém, végre úgy érzem, hogy élek. Nem csak könyveket bújok a Levitában, hanem mozgolódok, velük vagyok, új embereket ismerek meg. Csodálatos érzés tinédzsernek lenni. S ebből az érzetből még többet szeretnék magamba szívni, ezért is találtunk ki barátnőmmel egy kis mókát ma estére.
Személyesen is átadhatod neki – gondolok az üdvözlésre, és csintalan fény csillan zöldjeimben. Körbe tekintek, hogy megbizonyosodjak; senki nem hallja a következőket, majd Bence fülébe suttogom forró leheletemmel érve azt. – Este megyünk csillagokat nézni. Velünk jöhetnél – harapom be kislányosan ajkaimat, miközben mély, szerelmes sóhaj távozik tüdőmből. Ezután terelődik a szó sálamra, amire hanyagul vállat vonok, majd ennek szöges ellentéte képpen, lelkesen bólogatni kezdek.
Szuper ötlet! – tapsikolok boldogan a felvetésre. – Mehetnénk oda is csillaglesre – teszem hozzá, hiszen a mai program már csak azért is kedves számomra, mert egy ilyen alkalmával csattant el közöttünk az első csók. A stég gondolatára hűvös forróság terjed szét mellkasomban, amit az sem segít kihűteni, hogy Bence átkarol, és úgy nézelődik tovább az asztalon. Lágyan bújok bele az érintésbe, majd nagyot szusszanok. – Hát… – húzom el ajkaimat. – Felvettem a ragálytant, de ma sem remekeltem belőle La Rosánál – nagyon kedvelem a tanárnőt, és eddig ő sem mutatta ellentétét, de ami nem megy, az nem megy. Legfőképpen azért, mert nincsen hozzá agyam, és mostanság – az igazat megvallva – nem a tanulás állt a prioritás listám tetején.
Tanulhatnánk együtt – veszem finom kis ujjaim közé a fiújét, és kezdek elvarázsoltan játszani velük. Egy ideig azokat figyelem, majd felemelem arcomat, hogy tekintetemet Bence tengerszín szemeibe fúrjam. – Éééés eljöhetnél hozzánk ebédre valamikor… – nem tudom, hogy mennyire „korai” a dolog, de nagyon szívesen elvinném a szüleimhez. Hihetetlenül sokat jelentene számomra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lóránt Bence
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Legilimentor, Másodikos mestertanonc


MT (marha tehetséges)
online
RPG hsz: 539
Összes hsz: 1742
Írta: 2020. november 17. 14:56 | Link

My love💖
ebédlőben, először együtt  - kinézet

- Személyesen? Az csajszi egy kaméleon, sosem találtam még meg, amikor kerestem és szükségem lett volna rá - tuti, hogy megint nem találnám sehol. De mondjuk most már nem is érdekel annyira, pedig igaz, ami igaz, ő is a spektrumon volt, ahogy szokták mondani. Csinos, vagány csaj. De szerencsére ő már nem volt benne a választási kampányomban, amikor nem nagyon tudtam eldönteni, hogy mi legyen. Pont elég volt Karola és Babu is és úgy hiszem, hogy a legjobbat választottam. Különben nem lennék itt, különben nem töltene el forrósággal a közelsége, különben nem akarnék hozzáérni és elveszni a türkiz varázserdőjében.
- Biztos jó ötlet? Mármint szivesen, de nem fog izélni, hogy nem akar gyertyatartónak jönni? - húzódik mosolyra a szám, és újra kedvem lenne megcsókolni, mi több összeragadni vele órákig. De hát ennyire nagy a fegyelmem, hogy ezt is kibírom. Még egy darabig biztos. Talán.
- Én már találtam egy csillagot - mosolyogok rá, és eddig bírtam ki csók nélkül, de nem sokáig tart, mert egy "hagyjátok már abba" érkezik szemből, én pedig gyorsan rájövök, hogy hol is vagyunk tulajdonképpen. - Jól van már na, nem olyan könnyű megállni - magyarázkodom, majd sóhajtva figyelek a mai napjhára, ha már az enyém unalmas lett. Én is elhúzom a számat, mert megértem őt.
- Amilyen csinos az a nő, annyira keményen követel - sóhajtok a barátnőmmel szinkronba. Én nem mertem ilyeneket felvenni tavaly, elég volt Ambrózy tanai is szenvedni. "Bájdövéj", Ambrózy...
- Tanulni? Megszállt téged Márk szelleme? - kuncogok, mert az a jóember azóta is ki sem merészkedik a könyvei közül. A mosolyom zavartságma fullad, amikor meghív hozzájuk. Hohó, holnapután már össze is házasodjunk?
- Oké, valamikor majd elmegyek - ennyit tudok ígérni. - Amúgy rájöttem valamire - kezdek bele, de a hangom suttogásig halkul. Terelnem kell a közös ebdéről, főleg, hogy én még nem vinném el haza. Emmához? Meg vagy őrülve? Soha! Jó, nem soha, de még nem.
- Masa Ambrózy miatt dobott anno - suttogom a fülébe, ahogy félrehajtom a hajkoronáját és belecsicsergem a fülébe az informáiót. Eszembe jutott a professzor átható tekintete, meg a bemutató és az akkor látott képek a legilimencia által. Szóval meglehetősen biztos vagyok benne, hogy nem újkeletű a dolog, amit megírt az Edictum. Mondjuk ez egy kicsit megnyugtató is, mert ha választani kéne és csaj lennék, én is inkább a prof felé húznék. Gondolom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A legjobb postairón a környéken.
Drinóczi Babett Mirtill
Diák Levita (H), Bogolyfalvi lakos, Ötödikes diák


a legkisebb Drinóczi
offline
RPG hsz: 131
Összes hsz: 201
Írta: 2020. november 17. 15:40 | Link

Bencus
közös ebéd | girlfriend and boyfriend | kinézet

Hümmögve aházok arra, hogy személyesen is üdvözölhetné barátnőmet, elvégre olyan szép kép kerül szemem elé velük kapcsolatban. A legjobb barátnőm és a fiúm kedvelik egymást, és tudunk együtt lógni. Tudom, hogy Ivettnek van egy stílusa, de ha Bence is megismerné, tudná, hogy mennyire mély érzésű lány, akit ugyan hajtanak a hormonok – ahogyan minden más tinédzsert –, ám sokkal több van benne, mint mutatja. Intelligens, művelt csaj, aki kissé „dark”, de igazán mélyre szántó gondolatai és éles meglátásai vannak az élet dolgaival kapcsolatban. Megtanította őt a saját életútja arra, hogyan tud túlélni a világunkban, és szerintem – a helyzetéhez képest – nagyon is jól használja az adottságait. Még ha ez furcsán is hangozhat egy olyan szűz lány gondolatai között, mint az enyém. Játékos fény csillan a szemeimben, és kissé elkap egyfajta minimális féltékenység, de nem engedem, hogy eluralkodjon rajtam, hiszen Bence engem választott. Attól függetlenül felvágott nyelvem nem bír magával. – És mégis milyen helyzetekben lett volna szükséged rá? – kacsintok, és finom játékossággal szorítom meg izmos felkarját, amit a mozdulatot követően lágyan meg is simítok. A következőkre, csak megrázom barna buksimat, miközben kicsit előre hajolok, és egy sós kiflit kapok gyengéd ujjaim közé, hogy beleharapjak, majd teli szájjal folytassam a fejcsóválást. Látványosan nyelem le a falatot, majd Bence szája elé tolom, hogy ő is egyen belőle egy kicsit. Annyira imádom az iskola friss péksüteményeit. – Egyáltalán nem lenne baj. Szerintem kifejezetten örülne neked – vonom meg vállamat majd, ha a fiú is harapott egyet a sós csodából, újfent majszolgatni kezdem.
A bókra kislányosan harapok ajkaimba, s érzem, hogy ebből bizony ismét egy forró, tizenéves csók lesz, ezért szememet lehunyva, kissé morzsás szájjal viszonzom azt, miközben a péksüteményt az asztal szélére helyezem. Azon kezemmel nyúlok Bence tarkójához, hogy közelebb húzhassam, majd a szemben ülő morgása szakítja félbe a romantikus pillanatot. Csak szemet összehúzott pillantást vetek rá, hiszen nem szeretem, hogy elrontják a mókámat. Azonban visszaránt a napról kérdezés a jelenbe, s miután megosztom a fiúval, hogy mégis hogyan állnak tanulmányaim, elgondolkodó fintorra húzom vöröslő ajkamat. – Igen… – sóhajtok álmodozón. – Igazi példakép az a nő – biggyesztem el elgondolkodó grimasszal ajkaimat, majd végül nevetve veszem ismét ujjaim közé a kiflit. – Fiúnak nézek ki neked? – kuncogok még egy sort, majd a következőkben muszáj vagyok észrevenni, hogy barátom ábrázata megilletődötté válik. Számoltam ezzel a lehetőséggel is, csak gondoltam, hogy megér egy kérdést. Korai. Elraktároztam hát, és az udvarias visszautasítást csak lágyan biccentve reagálok. Ami ezután következik, az pedig ismét mosolyt varázsol pirosló arcomra. Hiszen Bence közelebb hajol, én pedig úgy húzódok közelebb, hogy füleimet csiklandozva suttogja fülembe a titkot. Nyelek egyet. Szemeim kitágulna, és mint amikor friss pletykát hall az ember lánya kapok szájam elé. – Nem mondod? – kérdezek vissza hangosabban, majd hevesen elnézésért bólogatva hajolok vissza olya közel a fiúhoz, hogy már szinte orrunk is összeér. – Honnan tudod? Láttad őket? Merlinre, ez nagyon durva, Bence.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lóránt Bence
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Legilimentor, Másodikos mestertanonc


MT (marha tehetséges)
online
RPG hsz: 539
Összes hsz: 1742
Írta: 2020. november 20. 12:03 | Link

My love💖
ebédlőben, először együtt  - kinézet

Éreztem én, hogy nem feltételenül kéne Ivettet szóba hozni. Az a csaj mindenkit megindít, vagy beindít. Olyan laza, hogy majd szét esik, és mindenkinek tetszik, még ha nem is az ízlése. Olyan igazi kis szépség, akinek bármit meg tudsz bocsájtani, vagy ilyesmi. Ja és mindenképpen ágyba akarod vinni. Nem mondom, hogy nekem nem fordult meg a fejemben, mert hazudnék, viszont ő nmem igazán az én stílusom. Túlságosan is félnék, hogy bármikor elvesztíhetem, bármit is csinálok, mert hajtja a vére. Nem, nem egy ribanc, de nem hiszem, hogy vele meg lehet nzni egy filmet együltő helyében. Babuval viszont igen, meg sok minden mást is, és szerintem a választásom tökéletes lett, igazán ő illik hozzám.
- Ó, olyan vagy - pirulok el egyből, ahogy rájövök, hogy mire utalgat. De, ha ő így ... - amikor egyedül voltam, néha igazán megvigasztalhatpott volna a maga módján - emelgetem fel a szemöldökömet. - Jól van csak vicc ám! - mielőtt valamiért túlgondolná a viccet Babett. Gondolom megkapom majd a minden viccnek van alapja kártyát, de ez nem érdekel. Persze, hogy van alapja, de nem elég erős, hogy ez bekövetkezhetett volna. Amúgy sem hiszem, hogy annyira bejönnék neki, szerintem vannak nálam sokkal jóképűbb és belevaló srácok itt. És akkor itt jön a közös csillagnézés témája is. Gőzöm sincs, hogy Ivettnek ez mennyire lenne kényelmetlen, de az még jobban érdekel, hogy nekem mennyire lenne az. Nem voltam még így sehol, Márk sem lógott rajtunk, sőt.
- Igen? És miért örülne kifejezetten nekem? - érdeklődve hajolok elé, hogy jobban lássam a türkiz lélektükröket. Még a csók is megtörénik, amit én kezdeményezek, csak kár, hogy nem mindenkinek tetszik. Pedig tényleg nem igazán szeretnék elszakadni tőle, mintha a testem és lelkem csakis szimbiózusban lehetne vele. És akkor még nem beszéltem arról, milyen jó lenne ágyba vinni. De nem sietek - talán jobban fogok azért, mint Masánál vártam -, fogalmam sincs, hogy mit akar, és még nem kutakodtam a fejében. Az elrontaná a meglepetéseket velem kapcsolatban. De hát ez is elsimul, pedig még beszólnék neki, hogy Miskával vigyáznék a helyében, mert tudom, hogy szeretne vele dugványozni. És ennyit szeretne csak, a csaj meg ahogy nézem, többet. De ennyi, kimásztam a fejéből.
- Hát, ha fiú lennél, meleg lennék érted, az tuti - kuncogok fel, ezzel remélem megválaszoltam a kérdését. - vagy biszex... azért a lányokat nem kéne kizárni az egyenletből - vakarom meg az államat. Csak hülyülök, remélem ezt ő is tudja. Szerencsére nem fiú és nem is szeretném, ha az lenne, bármennyire is vannak bizonyos dolgok mostanában. De, hogy ne rajtam csámcsongjuk elterelem a témát megint Ambrózy és Masa cikkére az Edictumban. Nem mondom, hogy első olvasásra nem esett szarul, főleg, amikor rájöttem a dolgokra, de azért nem vetettem le magam a toronyból.
- Már felnőtt Masa, nem ütközik szabályzatba. De hát ez van. Onnan tudom, hogy... - hopp itt megállnék egy kicsit, mert nem biztos, hogy el kellene mondanom minden részletet. Még a végén... hajj. - ...amikor Masa szakított velem megmutatta, hogy kire gondol, miközben megcsókolt. De csak egyszempár volt és most már tudom, hogy kié - ennél egy kicsit több volt, és csak elferdítettem a teljes igazságot, viszont nem hazudtam. De vannak olyan dolgok, amire nem szívesen emlékszik vissza az ember, és ez gondolom ki is ül az arcomra egy rövid időre. - Na, de mindegy is, szerencsére én sokkal jobban választok, mint Ambrózy. Amúgy az Edi is megírta  - és ezzel "úgymond" le is leplezem magam, hogy az előzőt csak kitaláltam. Legalábbis jó lenne, ha ezt hinné Babu. Nem akarom átverni, de ez egy rossz elképzelés, hogy én mindenkinek belenézek az elméjébe. Nem így van, de én is gyanakodnék valószínűleg.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A legjobb postairón a környéken.
Drinóczi Babett Mirtill
Diák Levita (H), Bogolyfalvi lakos, Ötödikes diák


a legkisebb Drinóczi
offline
RPG hsz: 131
Összes hsz: 201
Írta: 2020. november 20. 14:28 | Link

Bencus
közös ebéd | girlfriend and boyfriend | kinézet

Minden mozdulatom játékos és jókedélyt sugárzó. Arról már nem is beszélve, hogy türkizszín szemeim annyira csillognak, hogy örüljünk, nincsen a közelben egy szarkaságra hajlamos orrontó furkász, hiszen egyértelműen el akarná lopni drágakőként villódzó szempáromat. Nem mondom, hogy nem volt bennem félsz, amikor megbeszéltük a mai randiebédet, elvégre ez az első alkalom, hogy hivatalosan megjelenünk a nagyközönség előtt. De most, hogy itt vagyunk, minden ilyen jellegű gondolatom elszállt. Élvezem a lopott csókokat, a minket szuggeráló tekinteteket és azt is, amikor a bőrünk egyszer-egyszer egymáshoz ér. Másnak apró pillanatok lehetnek ezek, nekem viszont a világot jelentik most. Szívem folyamatosan zakatol. Hol kissé takaréklángon, hol pedig úgy, hogy attól félek főnix módjára fogok hamuvá égni mindenki szeme láttára. „Ó, olyan vagy”, hallom Bencét, amire csak kislányosan kuncogok egyet, majd pajkos rosszallással sújtom tekintetemmel őt, hiszen már megint húzogatja a kis Drinóczi cicabajuszát. Egy rejteni kívánt mosollyal tátom el szájamat, hogy „mélységes felháborodásomnak” adjak hangot, és vállába bokszolok.
Hékás! – emelem fel tőlem szokatlan magasságba hangszínemet, miközben tovább is visszük a témát. Mint elmondtam; megbízom benne. Nincsen okom arra, hogy féltékenységi rohamot kapjak, hiszen jól ismerem már Bencét. Szeret viccelődni, és sokszor nem kell mögöttes tartalmakért kutatni, habár minden viccnek megvan az alapja, bizony. Mégsem veszem magamra. Inkább csak megdöntöm a fejem, és most már teljes felsőtestemmel barátom felé fordulok. – Mert te vagy a legjobb barátnőjének a fiúja – mondom csintalan éllel hangomban, miközben vastag alsóajkamba harapok, és karomat megemelve kezdek apró köröket rajzolgatni a fiú mellkasára. Ennyire egyszerű a válasz. És szerintem jól kijönnének egymással.
Hangosan, majdhogynem hisztérikusan nevetek fel a következő mondatokra. Szeretem a humorát. Szeretem, hogy kimondja, amit gondol. Még ha néha hülyén is hangzik, amit mond. Így tökéletes számomra. Mert az. Bugyuta tinédzsergondolatnak tűnhetnek, de a jelenben nem létezik más, csak ő és én. Na, meg az idegesítő kis szőke gyerek, aki a tál brokkolikrémlevese fölött sasol bennünket. Szemeimet kidüllesztve, amolyan „te mégis mit nézel” módon tekintek felé, így hamarosan visszafordul a tányér fölé.
A lányokat kizárhatod, Bencus – nyomom meg a többesszámot, majd abbahagyom a mellkasára „firkálást”. – Engem ne felejts ki, ha lehet. Én vagyok az egyenletben az „x”, amit csak „b”, „a”, „b”, „e” – itt elhallgatok, mert sosem voltam jó betűzésből. – „t” és „t” betűkkel helyettesíthetsz – teszem hozzá mosolyogva, és kicsit közelebb bújok, hogy puha ajkaimmal most, kivételesen arcára leheljem szeretetteljes csókomat. Vissza is dőlök az asztalhoz, hogy az ahhoz közelebbi könyökömmel támaszkodjak meg rajta, és tovább hallgassam Masa és Ambrózy esetét. Szinte leesik az állam. De nem is a tényen, hogy ők immár egy párt alkotnak, hanem… – Mi? – szökik ki a kicsit sem nőies, de annál meglepődöttebb kérdőszó ajkaimon. – Megmutatta? – húzom össze szemöldökeimet. Aztán leesik a dolog, ami eddig valahogy még sosem került szóba köztünk. – Te… legilimentor vagy? – dülled ki a szemem, és színpadiasan fogok fejemre, hogy az bizony tiltott terültem, my love.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lóránt Bence
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Legilimentor, Másodikos mestertanonc


MT (marha tehetséges)
online
RPG hsz: 539
Összes hsz: 1742
Írta: 2020. november 24. 13:28 | Link

My love💖
ebédlőben, először együtt  - kinézet

Kicsit izgat egyébként, hogy tekintenek ránk. De tényleg, olyan finoman izgalmas az egész, ahogy mustrálnak, vagy elkapok egy-egy pillantást. Persze, akik velünk szemben ülnek próbálnak úgy tenni, mintha ők mindenről tudtak volna, vagy éppen rohadtul nem érdekelné őket. Egyeseknél biztos így is van, de nem hiszem, hogy mindenkinél. Én örülök, hogy ha van némi kitűntetett figyelmünk, a csókkal pedig eloszlatok minden kételyt és pletykát is remélem: Babett hozzám tartozik, én pedig hozzá. A játékos érintések pedig csak növelik a körm gyűlő rózsaszín felhőt, amit én nagyon nehezen tudok kordában tartani. Egyszer már engedtem, hogy szétterüljön és magával ragadjon az édes érzés, azóta már óvatosabb vagyok. Tudom, hogy milyen a varázslók és a boszorkányok, az ösztönök a varázslónépi kíváncsiság. De azért talántúl komolyan hangzik, valójában ez egy vékony fonál, a vastag kötél, pedig többszörös csomóval köt össze Babuval.
- Mégiscsak pasi vagyok - vonok vállat túl könnyedén, de mosolytalan arcom hazugságot sugall. Még neki is észre kell vennie, akármennyire is szikrázik a fény a türkiz szemein. Azért tagadni nem tudom, hogy nem fordult meg a fejemben Ivett, de már mint mondtam, nem volt komoly, csak olyan fiús vele is lefeküdnék cucc. nyilvánvaló, hogy néhány sráccal beszélgetünk ilyenekről, és hogyhogynem egyik sem felejti el megemlíteni őt. Mondjuk Babett sem szokott kimaradni, így végül is én vagyok a szerencsés körülök. Szerintem nagyon sok közül, hiszen Ő az enyém.
- Ó, oké. De ha mégsem élvezné annyira a társaságom, én szóltam - kap egy apró csókot Babum a beharapott ajkaira. - Ezt meg ne csináld nagy nyilvánosság előtt, mert még a végén nem tudom ellenállni - susogom felé, már csak azért is, mert most is érzem, hogy a vérem kezd kimászni az agyamból a földszint felé. Egyébként nem akarom kivonni magam, csak... hát én ilyen vagyok, nem szeretek a zavaró körülmény lenni. Persze lehet, hogy Ivett tényleg örül majd nekem, és csak én látom ennyire szkeptikusan az esetet. Úgy legyen. Na, de hogy pikánsabb legyen az egész egy kicsit elviszem a gondolatot a szexualitás irányába. Menetrendszerűen kapunk néhány pillantást és morgolódást, ami ugyan nem bántó, de érzékelhető belőle, hogy talán ilyen baromságokat nem itt kéne megbeszélnünk. Az angyali arc egy pillanatra fúriaként változik a brokkolis srác irányába, majd alakul vissza, mikor már felém néz. Nem kell féltenem Babut, meg tudja védeni magát, ezt nagyon szeretem benne. Ezt is.
- Akkor nem lesz hármas, értettem - kuncogok fel hangosabban a végén, mint illene. De csak húzom az agyát, nem is akarnék még egy másikat, pontosan elég lesz ő is majd. Talán ezért szeretne magához elhívni? Fiús gondolat, úgyhogy elvetem.
- Szóval akkor csak Babett, hát... nem bánom - vigyorgok még egyet, megadván magam "nagy nehezen" a lehetőségeimnek. Bár még szórakozni akartam vele egy kicsit, hogy ha x=b, az lehet Bíborka, Boglárka, ha a, akkor Andrea, Alíz stb. De mindent a határon kell tartani, hogy senki sem akarjon kételkedni a másikban. Babuban megbízok, ahogy Masában is tettem, talán ő érettebb nála, ha mégis lesz valaki más, akit... egyáltalán miért gondolok ilyen faszságokat most? Szörnyű vagy Bence, baszki! Nem bírom jobban pofánverni magam ilyenkor, pedig szeretném. Még alig járunk, de már a rosszat keresem, holott még semmiről sem éehetek meggyőződve. Csak arról, hogy ő legalább annyira szeret engem, mint én őt. Terelésként jöhet az Ambrózy-Masa páros, és ahogy kell meg is lepem vele Babut. Előveszem az edictumból kitépett oldalt, és elé teszem, ahol leírják, hogy felvállalták egymást.
- Hát ez van - a hangom inkább tárgyilagos most, mint érzelmekkel telt. - Igen, megcsókolt úgy, mint, ahogy a másikat... szokta? - itt elég sok értetlenség feszül ki arcom vitorlájára, mert gőzöm sincs, hogy ez egy csók volt, vagy már rendszeres. Ekkor esik le Babunak, hogy vannak képességeim is az elárultakon kívül. Nem szoktam reklámozni, és nem is nagyon használom, csak ha muszáj.
- Igen. De a kezed nem állítana meg. Viszont tudd meg, hogy anélkül is beléd estem, hogy használtam volna rajtad - igen, és mindenkit Merlin ments, hogy Theon bele tudjon nézni bárki fejébe. Szegény áldozatok! - Tudod, tartozik hozzá egy etikett, és ezt illik betartani - az más kérdé, hogy az illik, az nem a nemnek a szinonímája. Azért nagyon ritkán használom, na.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A legjobb postairón a környéken.
Harmat Betti
Prefektus Levita, Negyedikes diák


Harmatcsepp
online
RPG hsz: 171
Összes hsz: 348
Írta: 2020. november 24. 22:58 | Link

Petya
Most mit kezdjünk ezzel?
Talárban

Totál értetlen képet vághatok, ahogy az erinosora bámulok. Hacsak nem ragadt az arcomon az a dühös kifejezés, amit szakadt könyvem okozott. Senki nem mondhatja, hogy túlreagálom a dolgot. Mindenki dühös lenne, ha elszakadna egy ilyen szép, régies könyv, nem igaz? Ám egész gyorsan elengedem a dolgot, és a fiúra nézek.
Érdeklődve bámulom Petyát és a kütyüt, míg lassan rágódom a rántottámon. Még mindig bosszús vagyok a könyv miatt, de jelen pillanatban nagyon felkelti az érdeklődésemet az a valami. Jártam ám én mugli iskolába is, ám csak az órák érdekeltek, az osztálytársaimmal nem nagyon volt sok kapcsolatom. Nem akartam olyan helyzetekbe keveredni, mint amiben az eridonos ül itt mellettem. Elsőre a telefonomról kérdezgettek, meg filmekről, amiket én természetesen nem láttam otthon. A megmagyarázhatatlan helyzetek elkerülése végett inkább elzárkóztam tőlük. Hiszen még csak 12 éves voltam.
- Egy tablet? És mit tud? - azt hiszem ezzel a kérdéssel elárultam, hogy nem, nem értek hozzá. Így csak megrázom a fejem, mikor felteszi következő kérdését. - Ú, szeretem a mugli dolgokat - csillan fel a szemem. Kíváncsian nézegetem az eszközt. Már teljesen elterelte a figyelmemet a szakadt könyvlapról. Egyelőre. - Megnézhetem? - nyújtom ki felé a kezem. - Hátha tudok vele kezdeni valamit - próbálkozni lehet, nem? Valamennyire azért belekóstoltam a mugli világba is, talán rájövök, mit kell a kütyüvel csinálni, hogy színes legyen. Végülis okos levitás vagyok, nem? Az utóbbi biztos. - Mi is kéne csinálnia ponotosan?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Drinóczi Babett Mirtill
Diák Levita (H), Bogolyfalvi lakos, Ötödikes diák


a legkisebb Drinóczi
offline
RPG hsz: 131
Összes hsz: 201
Írta: 2020. december 4. 20:21 | Link

Bencus
közös ebéd | girlfriend and boyfriend | kinézet

Valóban van valami izgalmas abban, hogy ennyi szempár ragad ránk az egyébként igazán meghitt kis jelenetünkben. Évődünk, játszunk és még jobb; beszélgetünk. Szeretem vele megosztani a gondolataimat, és minden porcikám bizsereg, amikor a hozzám szóló ajkakra tekintek néhány pillanat erejéig. Ez lenne a nagybetűs szerelem, amiről Gerda régebben annyit mesélt? Mert ha igen, akkor a nap minden pillanatában ezt szeretném érezni. Ó, igen! Pont ezt, gondolom, amikor beharapott ajkam egy újabb csókot kap Bencétől. Szemeimet ilyenkor ösztönösen hunyom le, és közben szívom magamba az illatát. A belőle áradó tesztoszteron elcsavarja bugyuta kislány lelkemet, ám valahol mégis inkább nőnek kezdem magam érezni. Vágyat érzek és mély, vérvörös szerelmet, ami – Bence puszta létezésétől – beindít mindent, ami eddig vagy nem létezett bennem, vagy pedig teljes mértékben el volt fojtva. Arra a kijelentésére, miszerint ne rágcsáljam ajkaimat, pajkos fény csillan szemeimben. Ne? Akkor ez azt jelenti, hogy egyre többet fogom alkalmazni – legyen annak bármi a következménye.
Hogy mi nem lesz? – kérdem megjátszott hitetlenkedéssel, miközben mosolyom szélesebb már nem is lehetne. – Valamit tisztázzunk, Lóránt Bence – hajolok közelebb, hogy a már kialakult játékos fénnyel folytassam mondanivalómat. – Ha ilyen hármasok járnak a fejedben, akkor… – ekkor érzékelem szemem sarkából, hogy a mondat hangosabban hangozhatott el, mint szerettem volna, és máris újabb kíváncsiskodó tekintetek csapódnak ránk. – Ezt majd később megbeszéljük – suttogom még közelebb hajolva, hogy ujjaimmal még néhány kört rajzolhassak mellkasára. Levegővételem kissé szaporábbá válik a beállt csendben, hiszen megint a nekem tetsző közelségben élvezhetem a Bencéből sugárzó csacska érzetet. Talán ezért nem is mutatkoztunk eddig mások előtt. Hiszen nem tudjuk kordában tartani a bennünket már lassan széjjel robbantó hormonokat. És hogy ez most megfogalmazódik fejemben, édes borzongás szalad végig gerincem mentén. Mit csinál velem ez a fiú?
Nem? – kérdezek vissza arra, hogy nem bánja, ha csak én maradok neki, és ezzel az alkalmat is kihasználva, ismét alsó ajkamba harapok, hogy kissé eltávolodva, kislányos pajzánsággal emeljem rá tekintetemet. Lassan eljutok arra a pontra, hogy senki nem érdekel rajtunk kívül. Ja, ez már megtörtént? Igen. Meg. Nézzenek csak, figyeljenek csak. Legyünk az Edictum pletykarovatának a címlapján. Bánom is én! Ő az enyém, én pedig az övé. És végre érzem, hogy nincsen senki, akinek ebbe beleszólása lehet.
Azonban a tanár és ex története visszaránt a csacsogásba. Bevallom, imádom a pletykákat, de az, hogy Bencét ez rosszul érintheti, megmagyarázhatatlan szorítást kezd éreztetni mellkasomban. A féltékenységnek még mindig apróbb szikráját sem érzem, mert felfoghatatlan, hogy mennyire megbízom benne. Kellett idő. Láttam Karolával csókolózni, nevezett barátnak, amikor nem azt akartam. Mégis én – a bölcs levitás, nem vitás – úgy érzem, hogy ezeknek meg kellett történnie ahhoz, hogy most így tudjuk egymás mellett és előtt szeretni egymást. Mert igen; szeretem Bencét.
Ők már akkor kavartak? – kérdezem őszinte meglepettséggel, egyenesen suttogva. De sajnos a tény, ami eddig nem volt nyitott előttem, elviszi a fonalat egy másik irányba. Legilimentor. Ez egyszerre okoz kíváncsiságot és félelmet, miközben fejemhez nyúlok, és ahogyan Bencém beszél, úgy kezdem el ernyedten leengedi kezeimet. Érdekel a téma. Hogyne érdekelne. De az még jobban, hogy… rajtam használta-e. Azonban kérdeznem sem kell, csak dús ajkaim nyílnak el, máris kapom a választ. És hiszek neki. Semmi kétség. Pajkos mosolyra húzódik ajkam és színpadias megkönnyebbültséggel fújom ki a levegőt tüdőmből. – Hú, akkor ezt megúsztam – mondom, miközben tekintetét nem engedve hajolok közelebb, hogy onnan suttogjam felé a következőket. – Mert lett volna alkalom, amikor nagyon… nagyon nagy bajban lettem volna, hogyha belelátsz a fejembe – utalok szenvtelen arra, hogy sok minden megfordult már a fejemben vele, velünk kapcsolatban. Na, de elég a szexből. Jaj, ki is beszélt erről? Senki. Khm… Kissé eltávolodva próbálok a továbbiakban a komolyságba visszavezetni beszélgetésünket. – És mióta? Vagy hogyan… kitől tanultad? – borzasztóan érdekel a téma, és ennek szemeim nem is tudnának őszintébb kifejezőeszközei lenni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kállay Ákos
Mestertanonc Tanár, Minisztériumi dolgozó, Bogolyfalvi lakos


Cursed Crow
offline
RPG hsz: 96
Összes hsz: 150
Írta: 2020. december 11. 01:09 | Link

Ráhel

Halványan mosolyogva elképzelte Rudolfot úgy, ahogy Ráhel lefestette. Az sem kicsit volt szórakoztató látvány már fejben sem. Régről ismeri a férfit, már diákként együtt jártak - igaz, Rudolf négy évvel idősebb nála, Lizi által ismerte meg, amikor a nagyobbak körül legyeskedett már kis kölyökként. Jól mondta a múltkor Ráhel, egyáltalán nem látszik már eridonosnak. Kicsit talán ciki is, hogy itt ül, azután, amilyenné lett az utóbbi hónapokban. Pedig mennyire büszke volt valaha arra, hogy piros. - Rudit könnyű zavarba hozni. - Ajkait igyekszik minél jobban összeszorítani, hogy ne vigyorodjon el túlzottan, hiszen a szőkeség röhögése eléggé ragadós. - Ez pont így van. Meg kell őket győzni, hogy miért érezhetik magukat jobb embernek, mint amilyenek. - Helyesel bólogatva. Hiába aranyvérű és nem szegény családból származik, megvan a véleménye a legtöbb puccos családról, akiknek a közelébe kényszerítették fiatalon. Nem szerette és nem szereti azokat az eseményeket. Talán ezért is alakult ki ez a távolságtartás az egésszel szemben - a hiú tini Ákos és a szép hosszú sörénye, minden ilyen alkalommal oda, pedig olyan gondosan növesztgette.
Hümmögve hagyja lányra az emberek hülyeségét. Ő is ismer normálisokat, ilyen például az öccse, vagy a volt főnöke, Tihamér is. A hülye az egy nagyon érdekes dolog Ákos definíciójában, mindenfélére rámondja, amit csinálnak az emberek. Magát sem tartja egészen normálisnak, amióta történt a dolog vele, úgyhogy nem beszélhet a magas lóról. Valaki szerint előtte sem volt az, legalábbis az egyik exe a szakításkor odavágta neki, hogy nézzen magába, hogy miért nem maradnak meg mellette a nők. Nem volt ideje a munka mellett soha különösebb önelemzést tartani.
- Így is nagyon sok mugli technológia van már. - Nem annyira reklamáló a hangja, inkább csodálkozó. Kicsit technofób a fiatalember, ezt neveleték bele otthon, hogy a mugli technológiáktól jobb, ha irtózik. Biztosan meg tudná tanulni kezelni a telefonokat meg az okos tévét, okos telefont, okos táblagépet, de nincs szüksége rá. Van madara.
Bólogatva hallgatja a lány rokonságát meg a lovakat. Szerencsés, hogy van családja a faluban, akivel ilyen közel vannak egymáshoz. Neki jobb, hogy nincs egy olyan Kállay, aki mindig rá tud nézni, aztán menne az apjához mondani, hogy mennyire nyúzott szerencsétlen a fia, igaza volt, nem lehet magára hagyni. - Az aranyvérűeknek ezzel a rétegével én sem értek egyet. Túl sok ilyet láttam. Valamelyik leszólt minket, mert csak 100 éve arany, az nem arany. Elhiszed, hogy engem nem érdekel? - Nem szokott ilyen sokat mesélni az aranyvéréről, sem arról, hogy bele van fáradva abba, hogy a család törekszik fenntartani ezt hagyományt. Nincs náluk kényszerházasság, de erősen beajánlanak nekik hölgyeket, aztán valahogy összejönnek a dolgok - általában. Tud olyan águkról, akik már rég feladták ezt a marhaságot. Talán az átokkal már ő sem lesz olyan jó parti. De eddig is megúszta valahogy. Nem úgy a lelepleződést, aminek el kellett jönnie. Kíméletesebb így, mintha órán tudná meg az eridonos.
Figyelmesen hallgatja a szőkeség ajánlatát, időnként bólint egyet. - Teljesen egyetértek. Én sem akarok semmi drámát, Edictumot és pletykát. - Bólint egy utolsót majd remegő jobbjával elfogadja a kézfogást. Ők csak szórakoztak. Itt az asztalnál amúgy sem történt semmi, csak egy kedélyes vacsora, mely után mind a ketten mentek a maguk dolgára.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lóránt Bence
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Legilimentor, Másodikos mestertanonc


MT (marha tehetséges)
online
RPG hsz: 539
Összes hsz: 1742
Írta: 2020. december 16. 13:50 | Link

My love💖
ebédlőben, először együtt  - kinézet

- Akkor??? - fordítom kicsit félre a fejem, mert tökre nem tudom, hogy most éppen meg akar fojtani, vagy huncutul mosolyog. A lányoknál ezt sosem lehet tudni. A szívem hevesen ver, mert egyébként ha azt mondaná, hogy "akkor hetente egyszer" nem biztos, hogy örülnék neki, vagy nem hinném. Inkább amásodik, de valószínűleg szétvágna az ideg, hogy milyeneket kérek tőle, és ő miért megy bele ilyenekbe miattam. Tökre fingom sincs, hogy mi lenne a jó válasz, bár persze nyilván inkább fojtson meg, hogy ha más lányokat képzelődöm oda még mellé intim helyzetekbe, minthogy bizonytalanságba tartson és mondjuk kiderüljön rólkam, hogy milyen álnok vagyok, vagy lehetek. Á, nem is igazán tudom megmagyarázni, hogy mit akarok kinyögni gondolatban. Persze, sok pasi álmodozik édeshármasról, de a valóság más. Főleg Babuval, akit tisztelek annyival minimum, hogy csak vele, ha ott van. Hahaha, mekkora egy paréj vagy Lóránt Bence - ezt most Babus hangsúllyal hallom a fejemben -, mikor itt ez a tökéletes lány neked, te meg többet akarsz, mint kéne. Hiába na, nem olyan egyszerű dolog a buta gondolatoktól megszabadulni. Végül megkegyelmez nekem, mert elnapolja a témát, amiért hálásan sóhajtok felé és megcirógatom a bal arcát, mert valamit tennem kellett, amivel levezethetem a kínok közötti szenvedésem a válaszig. És ha már ilyesmivel le tudom vezetni, az mindig jól jön.
- Nem - zárom le mosolyogva, így a legegyszerűbb és leghatásosabb, na meg a legigazabb is. Pontosan jó nekem az x=Babett, szóval nincs mit ezen túlragozni innentől. Persze az ajakba harapással tudom, hogy ingerelni akar - ami azt illetti remekül sikerül is neki -, de az ebédlőben vagyunk drága, nem pedig kettesben egy szobában! Korábban nem néztem meg ennyire őt, mint mostanában, és nem tudom miért, de egyre jobban tetszik, sőt minden percben jobban tetszik, mint az előzőben, tök sok mindent felfedeztem már rajta. Kis mosolygödrök, vagy éppen mikor és hogyan emelei meg a szemöldökét, vagy nyalja meg önkéntelenül az ajkait. Merlinre, az ajkai! Tudom, hiú remény, vagy nem is tudom mi, de minden bölcs ember azt mondja, hogy úgyse maradtok együtt örökre! Azért én reménykedem ebben! Nem csak az ajkai miatt.
- Szerintem emiatt szakítottunk, igen. De, mint, ahogy a példa is jól mutatja: én jártam jobban - mosolyom elszélesedik, mint ahogy az Alföld elterül a tájon, és remélem belepirul a bókomba. Mostanában igen, szórakozom ezzel, mert annyira édes, ahogy belevörösödik ezekbe. Szerencsére ő nem legilimentor, mint én, mert akkor pirulósabb emlékeket magáévá tehetne.
- Egyelőre meg - simítok végig az orrnyergén. - Nem látok gondolatokat, csak emlékeket. Persze mivel ilyen kis titokzatos vagy, lássuk csak - behunyom a szemeim, mintha ez kellene hozzá. Kíváncsi vagyok a reakciójára, amikor is tovább kérdez erről.
- Van legilimencia szakkör, egy ideje eléggé elhanyagoltam, pedig tök jó. Harmadikban kezdtem Sárközi bá-nál, de amióta elment nem voltam. Lehet, hogy visszatolom a képem, hogy még jobban megismerhesselek - vigyorgom felemelgetve a szemöldököm, amikor eszembe jut még valami, ami a számára is fontos lehet. - De ha félsz ettől, lehet tanulni okklumenciát, és akkor a legtöbb ilyen támadás ellen tudsz védekezni. Denis Brightmore félék ellen nem is annyira elvetendő az ötlet - az a fiú nem volt egyszerű, azt sem tudom, hogy hol van most, de nagyon keményen tolta a legilimenciát. Közben bekapok még pár falatot, és végig őt nézem. Szándékosan tolom túl ezt is, sosem voltam igazán hivalkodó alkat, de most jól esik a féltékenységek és irigységek keresztüzében létezni valakivel, akit szeretek és ő is szeret engem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A legjobb postairón a környéken.
Drinóczi Babett Mirtill
Diák Levita (H), Bogolyfalvi lakos, Ötödikes diák


a legkisebb Drinóczi
offline
RPG hsz: 131
Összes hsz: 201
Írta: 2020. december 28. 18:39 | Link

Bencus
közös ebéd | girlfriend and boyfriend | kinézet

Szeretem a kialakult helyzetet. Azt pedig végképp, hogy látom a nemértést Bence arcán. Ilyenek tényleg a lányok? Ilyenné váltam én is? Picit játszanak, picit komolyak és még arra is hajlandóak, hogy ilyen szavak elhagyják pimaszul vöröslő ajkaikat, amikor tisztában sincsenek a szavaknak a következményeivel? Meglehet. Sőt, egyre biztosabb, mert most én magam is ezt csinálom Bence társaságában. A régen introvertáltként azonosított énem krokodilkönnyeket hullat a Levita toronyban, miközben én magam mögött hagyom a csigaházamat, és mérföldekkel távolabb vagyok attól a zárkózott tinédzsertől, aki eddig voltam. Eleinte csak elfogadtam ezt a furcsa érzést. Volt, amikor tiltakoztam is ellene, de az már messze van. Egy távoli galaxisban, ahová már soha nem szeretnék visszalátogatni. Szeretem a felszabadult énemet, amit – ki kell mondanom – Bence hozott ki belőlem, már amikor az első, kissé részeges csókunk elcsattant azon a bizonyos stégen. A mai napig szeretek visszaemlékezni rá, és kellemes bizsergést hagy maga után. Sokkal harmonikusabb érzést, mint amit valaha kiváltott belőlem Ilián. Édes Merlin! Arra az időszakra visszagondolni is égő. Skip.
Figyelem őt. Ugyan már ajkaimat nem harapdálom, de a csintalan tekintet megmaradt. Ő sem fűz többet hozzá a betűzési technikámhoz – ami némi egyenletmegoldással párosul –, ezért maradunk a jelen, igencsak sziklaszilárd talaján, miközben telefonomhoz nyúlok, hogy zsebembe rejthessem, mielőtt még itt felejtem az asztalon indulás előtt. Nem sokat ettünk eddig, pedig ebédre voltunk hivatalosak fejben. Ám amikor ilyen közel vagyunk egymáshoz, akkor minden éhségem elszáll. Ami legalábbis a kaját illeti. Ezért maradok ebben a fülledt tinédzserrománcban, és hagyom törékeny testemet, hogy elvigye magával a szellőszerű érzet. Ám nem sokáig maradunk ebben a kábulatban, hiszen ismét porondon van Masa és Ambrózy tanár úr, ezért fogaimat izgatottan csikorgatva hajolok még közelebb Bencéhez. Furcsa az egész helyzet. Masa, a Levita legérdekesebb jelensége, és a tanári kar egyik legmeghatározóbb alakja. Na, jó. Annyira nem is furcsa, de az én fejemben máshogyan zajlik le a helyzet, hiszen az a fiú, akit ez mélyen érintett, nem más, mint az én szerelmem.
Ó, baszki – fogok homlokomhoz összehúzott szemöldökkel. Érdekes, hogy mégsem érzek féltékenységet, amikor erről beszélgetünk. Felnőttem volna? Kétlem. Mégis Bence olyan mértékű biztonságot sugároz felém a puszta jelenlétével, hogy nem tudok az lenni. Mint már említettem, láttam őt mással csókolózni, mégis magam mögött tudom – jelenleg – hagyni, mert annyira elvakítanak az iránta táplált érzelmeim. Az „én jártam jobban” mondatfoszlányra csak halványan pirosodik ki arcom, hogy újfent összeérinthessem ajkaimat az övével, és egy mély sóhajt is kipréseljek magamból. – Nekem ezért végképp hálásnak kellene lennem – mondom egy komisz mosollyal, majd felfedezve a helyzet komolyságát, inkább eltávolodok Bencustól. – Vagyis… – kezdem újra, mielőtt megbántva érezné magát. – Tudod – csapok a vállába a megmaradt, kislányos jellegből adódóan, majd elnézek az ajtó irányába. Ekkor jön a következő érdekes téma, miszerint Lóránt Bence legilimentor. Szemeim varangyszerű dülledésre váltanak, de leginkább már csak arra szeretnék választ kapni, hogy mégis hogyan indult nála ez a folyamat. Imádom, hogy mindig meg tud lepni. Ez pedig aztán tényleg egy olyan váratlan fordulat volt, amire egyáltalán nem számítottam.
Van szakkör? – már a kérdés megfogalmazódásánál érzem a szégyenérzetet, hogy pont én nem tudtam róla, de megpróbálom elhessegetni, és újonnan megtisztult tekintettel fordulok vissza Bence felé. – Brightmore-t valszeg kihagyom – nevetek fel kislányosan már csak a puszta gondolatra. – De… – itt széjjel nézek a teremben, majd karon fogom szerelmemet. – Játszhatunk valami érdekeset a Levitában – csillan fel szemem játékosan, miközben megfogom Bence karját, felpattanok a padról, és elkezdem kihúzni a teremből. Érdekes lesz ez a játék, az biztos.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lóránt Bence
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Legilimentor, Másodikos mestertanonc


MT (marha tehetséges)
online
RPG hsz: 539
Összes hsz: 1742
Írta: 2020. december 28. 22:32 | Link

My love💖
ebédlőben, először együtt  - kinézet

Talán rendben van, hogy akkor Masa szakított velem. Igaz, nem volt egyszerű túltennem rajtam, de formált engem végül is. Megköszönni mondjuk sohasem fogom ezt neki, mert eléggé összetörte az én akkor még azt hittem valódi világom. Az ő részéről mindenképpen indokolt volt, és most így visszagondolva, talán már én sem éreztem úgy magam a kapcsolatban, ahogy kellett volna. De az is lehet, hogy csak elhittem, hogy ez a legjobb kapcsolat, ami lehetséges, pedig Babettel szerintem sokkal jobb. Ez köszönhető annak is, hogy idősebbek vagyunk, meg valahogy ő jobban szeret engem, mint Masa szeretett. De lehet, hogy ez a kép csalóka, hiszen ami most van közöttünk, az nagyon intenzív és az emlékek pedig megfakulnak. Az viszont gáz, hogy hasonlítgatom őket egymáshoz, úgyhogy, ha hallotok, akkor bocs mindkettőtöktől. Csak valahogy el kell terelnem a gondolatimat az éppen megcsókolt ajkakról, és jó lenne, ha nem bámulgatnék lejjebb sem. Pedig akárki akármit mond, van mit nézni az én drágámon. És akkor ez még csak a teste, pedig ami odabenn van, az még inkább szeretnivaló. Az, hogy ő mit szeret bennem, még nem tudom, de nekem minden okom meg van rá.
- Hát, már régen volt – vonok vállat könnyedén, mert tényleg igaz, hogy akkor megszenvedtem az egészet, de azóta már a fájdalom emléke is elhalványult, nem beszélve arról, hogy inkább nem akarok visszaemlékezni azokra a dolgokra, amiket fájdalmamban csináltam. Viszont nagyon sokat tanultam belőle, amit egyelőre nem tudok hova tenni, mert ugyanúgy fejest ugrottam a következő szerelembe, ahogy biztosan sokan óva intettek volna. De ha valamit csinálsz, akkor tedd szívvel-lélekkel és most a szívem, lelkem kiteszem ennek az édes lánynak, ha már ő is ezt adja cserébe.
- Persze, hogy tudom, drága – vigyorgok, és nem veszem zokon, nem is értem félre, ahogy ő azt hitte, hogy igen. Azért tudom én, hogy pontosan mit gondol, és esze ágában sincs beszólogatni, vagy ilyesmi. Ha pedig van, akkor azt csak kedvességből, szúrkálódásból tenné, de a jóféle módon. A legilimenciára pedig nagyon aranyosan reagál, imádom, ahogy eltakarja a kezével a homlokát. Nincs nálam kés, hogy felvágjam és turkálni kelljen benne, de ezért már megérte elmondani neki.
- Van ám. Flóribá tartja és igen tehetséges. Azt mondják a többiek – hát igen, mivel még mindig nem toltam be a képem oda, így csak a hallomás maradt. – Nem is baj, jobb azt a srácot minél jobban elkerülni, nem éppen egy jófej. Bár egyszer megszállhatta valami, mert tanított és rendes volt – mosolygok, miközben Babunak újabb ötlete támad.
- Induljunk is. Köszi a figyelmet – hajolok meg sután, hiszem az egyik karomban, már édes égetőn ott van a barátnőm karja, így a mozdulat picit béna lett, de biztosan nagy örömet okoz majd a többiek. Mármint az, hogy végre nyugodtan ehetnek. Aztán hirtelen odafordulok és hosszan, szenvedélyesen megcsókolom Babut.
- Hagyni kell itt nekik valamit desszertre. De… miféle érdekességről beszéltél? – kérdezem, ahogy elindulunk kifelé. Remélem csók lesz benne, az sem baj, ha kicsit több is. Fene, már megint ezen jár az agyam…

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A legjobb postairón a környéken.
Zayday Hudson
Diák Navine (H), Navinés pásztor, Animágus, DÖK tag, Színjátszós, Edictum szerkesztő, Negyedikes diák


the fruit of my parents
offline
RPG hsz: 91
Összes hsz: 197
Írta: 2021. január 25. 15:30 | Link

Kende


Igazán feltöltött a délután szunyókálás. Általában napközben nem szoktam aludni, de most a kellemes meleg hatására elbóbiskoltam. Teljesen sötét van. Kinyitottam már a szememet? Gondolom igen, mert hirtelen lámpát oltok. Kora este van éppen, Dana és Danka sehol. Biztos a kastély környékén lehetnek. Rajtam maradt a cipőm alvás közben, ezért gyorsan megnézem nem koszoltam-e össze az ágyneműt, de nem mert tökéletesen tiszta volt. Felülök, megvakarom a jobb szememet, majd felkelek, és felkapok egy szürke pulóvert, magamhoz veszek egy magazint és kilépek a szobából. Pár perc múlva sétálok le a lépcsőn, és belépek a nagyterembe. Micsoda nyüzsi. Szeretem. Tömegben a biztonság Zay, ha lenne mögötted egy baltás gyilkos már rég lecsapta volna a fejed. Elnevetem magam. A házam asztalának közepén leülök, éppen abban a pillanatban amikor a vacsora tálalásra, azaz szervírozásra kerül. Temérdek mennyiségű rántotta, szalonna, zöldégek, sajtok, szalámik, margarin, bundás kenyér. Minden ami szemnek szájnak ingere. Lapátolok egy kis rántottát a tányéromra, kisérőnek egy kis sajttal és paradicsommal. Jóízűen elkezdek enni, majd kinyitom az újságomat, lapozni kezdem. Unalmas, százszor megjelent színésznőcskék mindennapjait mutatja be, szánalmas vélemény kinyilvánítással. Szemöldök felhúzva olvasok bele, majd lapozok. Találok egy könyvajánlót ami egy démonok által megszállt fiú esetét mutatja be, igaz történet alapján készülve. Pár percig  békésen olvasgatom, majd öntök magamnak egy kis vizet, kortyintok egyet és áttérek a következő oldalra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Reiner Kende
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Elemi mágus, Negyedikes diák


got the spirit of a Fela
offline
RPG hsz: 119
Összes hsz: 199
Írta: 2021. január 27. 00:43 | Link

ZAYDAY
/ WELCOME TO THE JUNGLE /

Első szabály: nincs zaba, edzés előtt. Kende brutálisan éhes volt, így felelőtlen és türelmetlen srác létére az izmai lelazításának nem hagyott elegendő időt. Ennek következményeként azok már akkor égtek, amikor laza kocogással pörgött cipője talpa a nagyterem irányába. A placc rendesen tele emberekkel, akikhez első pillantásra nem sok kedve van, főleg mert se Mae-t, sem Móricot nem látja meg, ahhoz pedig fáradt, hogy a szösztalicskát és az állatot hajkurászni kezdje. Arról nem is beszélve, hogy friss és ropogós prefektusként frankón illene a Navine asztalhoz társulnia. A sárgákhoz lépked, ahol egy-egy arc ráköszön és Kende úriember módjára visszaköszön, egy apró biccentéssel.
 A vacsora kínálatot pásztázó szemének útjába kerül a csaj, akit már valamelyik órán mintha látott volna. Ha mondjuk felnézne az újságból, erre biztosra is mehetne. – Szaftosak pletykák, vagy izgalmas sztorik? – kérdezi Kende és a reakcióra nem várva, dobja le magát a székre, olyan mód, amitől fennhéjázó anyja sírva is fakadna. Szokásos pozícióját felvéve húzza jobb bokáját bal térdére és támasztja ott, miközben előre dől, az asztalra könyökölve. Így sandít oldalra a lányra, gödröcskés, barátságos mosolyával elnyomva fáradtságát. – Zayday, igaz? – jobb biztosra menni, miután a nevek terén nem a legizmosabb. Mondjuk, hogy a legtöbb esetben halvány lila fogalma sincs.
A bemutatkozás közben azért már fordul is a választékhoz, hogy feltöltse üresen kongó tányérját, amin egy perccel később már egy istenes adag domborodik. Mindent is megkívánt.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

CHICANO AQUAMAN
Zayday Hudson
Diák Navine (H), Navinés pásztor, Animágus, DÖK tag, Színjátszós, Edictum szerkesztő, Negyedikes diák


the fruit of my parents
offline
RPG hsz: 91
Összes hsz: 197
Írta: 2021. január 27. 16:32 | Link

Kende


Az unalmas részek után, kezdenek felpörögni a cikkek eseményei. Mármint az első látásra lapos témák átváltoztak érdekfeszítővé. Annyira érdekesnek találom a következőt, hogy a villával majdnem kiszúrom a szememet. Bele vesztem az olvasásba, és azt hittem hogy sikerült egy kis paradicsomot karóba húznom. Picit sikkantok, de olyan gyorsan visszatérek az olvasáshoz, hogy nem érzékelem a többiek megdöbbenését. Néha elkalandozok, megesik hogy nem figyelek oda másokra. Elég ritkán fordul elő, mert általában figyelek. Ha nem, akkor ott kezdődnek a problémák. A következő téma a ruhaköltemények. Van benne pár szép tervrajz, el is határozom ha haza megyek első dolgom lesz a szomszéd varrónővel varratni egy ilyen ruhát. Eközben lapátolom az ételt, amikor meghallok egy hozzám vetődő kérdést. Most ez tényleg nekem beszél? Mármint ő. A szavaiból ítélve rájövök, hogy ezt a fiút nem nagyon érdeklik a ruhák, főleg nem a pletykák.
-    Te mit gondolsz? – kérdezem hunyorított szemmel de mosolyogva.
Emlékszem erre a fiúra. Ház és évfolyamtársam. Bár még nem beszéltem vele sokat látszik rajta hogy nem lacafacázik. Ezt szerettem a suliban, vannak egyéniségek. Nem mindenki egyforma robot, egy horror filmből. Ellátom könyvjelzővel az éppen olvasott cikket, majd leteszem magam mellé.
-    Igen, Zayday. Ha jól emlékszem te Kende vagy. Jól emlékszem? – kérdezem felé fordulva.
-    Egyébként az előző témához visszakanyarodva, van benne néhány érdekes, viszont annál több az unalmas bulvárhír! Na de mit csináljak? – ontom a szavakat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Reiner Kende
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Elemi mágus, Negyedikes diák


got the spirit of a Fela
offline
RPG hsz: 119
Összes hsz: 199
Írta: 2021. január 29. 22:09 | Link

ZAYDAY
/ WELCOME TO THE JUNGLE /

- Őszintén? - kérdezi, de el is felejti mit adott volna válaszul, ahogy mozgás közben érzi a kezdetleges izomlázat. Ezt is már rég érezte, és maradhatott is volna, ott ahol volt. - Nem sokat - böki ki végül. - De gondolom nem a horoszkópok vontak be ennyire - teszi hozzá elhelyezkedve.
 Büszkén hümmög, amikor a lány válaszol. Így is van! - Hibátlanul - bólint. Nem régóta van a kastély falai közt, de már akad egy-két beceneve, amiket csakis bizonyos személyektől szokott meg, így nem is nagyon mond többet. A lényeg, hogy vágta a csaj nevét!
 Amíg elkezd enni, hála az égnek Zayday nem némán kuksol, hanem rendesen magyaráz neki. Amíg rágja a falatot kérdőn a másikra villantja kék pillantását, mellé az ujjával az újságra mutat, némán rákérdezve, hogy belelapozhat e? - Edictumot szoktál olvasni, vagy mi ez? - méregeti a címlapot.
 A villája a tányér mellé érkezik, Kende kiönt mellé egy nagy pohár vizet is a kancsóból. Elfintorodik miután belekortyolt, mert Merlinre, hadd ne mondja milyen meleg. Igaz, hogy még az elemi tanulás elején van, de megpróbálja, ha nem is másért, azért, hogy kiderüljön: csak jól érzi magát Bogdán óráin, vagy értelme is van a dolognak? Ujjait először kicsit behajlítja, majd kinyújtja, ahogy igyekszik lehűteni a pohár tartalmát. Felidézi az órán átvett dolgokat, legalábbis erősen igyekszik emlékezni. Az a víz nem sok, igazán megtehetné, hogy iciripicirit kedvez a gyakorlásnak.

Utoljára módosította:Reiner Kende, 2021. január 29. 22:10 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

CHICANO AQUAMAN
Zayday Hudson
Diák Navine (H), Navinés pásztor, Animágus, DÖK tag, Színjátszós, Edictum szerkesztő, Negyedikes diák


the fruit of my parents
offline
RPG hsz: 91
Összes hsz: 197
Írta: 2021. január 30. 16:34 | Link

Kende


Mi történik velem? Egyre éhesebb leszek, tűnnek el a dolgok a tányéromból. Lapátolok még szalonnát, egy kis paradicsomot. A tojásból elég volt, finom de az már kopott sztori volt. Szeretem a tojást, de nem brutál mennyiségben. Otthon rengeteg rántottát készítettem, szinte mindennap azt ettem. Tudjuk mi szokott történni, ha valamit sokszor csinálunk. Megunjuk. Így voltam pár Disney mesével is, de voltak szakaszok ezek között. Meguntam, fél év múlva rákaptam, aztán megint polc aljára kerültek. Merően bámulok Kendére, örülök hogy a társalgó partnerem nem néma kacsa. Közben figyelek is, ne ragadjon el a hév és ne tele szájjal mormogjak. Az olyan kiábrándító.
- Nem, a horoszkópokat átnéztem aztán csőváz.. De találtam egy jó kis cikket, könyvajánló félét. Fel kell majd írnom magamnak, hogy rendeljem meg! - fejezem be a darálást, és bekapok pár falatot.
Beszélgetések közben is tudok koncentrálni, nem kell néma csönd hogy kiélvezzem az ízeket. Megkívánok egy kis édességet is, ezért intek az egyik fiúnak adja a muffinos tálcát. Mosolyogva bólintok neki, és magam elé tolom a muffinokat. Persze nem úgy magam elé, csak hogy elérhessem. Ott maradt az asztal közepén, őstulok nem vagyok. Kortyolok még a vizemből. Nem jó. Nem friss hideg, hanem állott langyos.
- Egyél te is muffint! Hátha leöblíti azt a langyos vizet. Nyugi, nem vagyok telepatikus, csak gondolom már az is megmelegedett, mint az én poharamban lévő. - fintorogva leteszem magam mellé, és megrázom a fejem.
- Nem, Edictumot csak néha. Ezt a nagyim küldte tegnap, csak most olvastam bele! - magyarázom, miután lenyeltem egy falat sajtot.
A nagyi allergiás a sajtra. Meg minden tejtermékre. Nem szerettem kiskoromban nála lenni, mert míg otthon csupa tejes csoki meg tejszelet lapult a hütőben, a mamánál zöldség meg gyümölcs. Persze finomak is, de a nap 24 órájában nem igazán muris azt enni. Mindig amikor hazamentem, apám egy dedós mesesorozat főcímdalát énekelte: "Itt van eljött Eperke."
Visszagondolva elég vicces, de kiskoromban bedurciztam.
- Na mesélj, milyen volt a mai napod? Órák? Tanárok? Haverok? - kérdezem.



Utoljára módosította:Zayday Hudson, 2021. január 30. 16:38 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Palotás Polli
Diák Eridon (H), Világalkotó, Harmadikos diák


Flappy Bird
offline
RPG hsz: 123
Összes hsz: 324
Írta: 2021. január 30. 20:35 | Link

Süveges Lili

Nem minden reggel indul olyan könnyen Pollinak, mint ahogy szeretné. Hiába mosta meg hideg vízzel az arcát, annyira, hogy még most is nedvesek a kis baba hajai, ahogy unottan csapódik le a Levita asztalához. Ez persze nem álmosság, nem tévedt el, hiszen tudatosan szokta a kékek térfelét választani az Eridonnal szemben. Nem mintha nem szeretne epres lenni, de néha az áfonyás az igazi, főleg, hogy ha Lilivel lehet közben.
- Sziasztok! - Csipogja a közelben ülő levitásoknak egy álmos, erőltetett vigyor kíséretében. Szeme még nem egészen szokta meg a nagyterem világítását, így egy kicsit hunyorog, ahogy Lilit keresi, aki még nem érkezett meg. Bizonyosan a szőkeségnek sincs túl könnyű reggele. Polli ruhája is egy kicsit gyűröttebb, mint máskor, meg a nyakkendője sincs olyan szépen elrendezve, mint kéne. Remélhetőleg egyik tanár sem fogja szóvá tenni, hogy hogyan fest. Sebtében átfésült tincsein gyorsan átfuttatja ujjait, hogy mentse a helyzetet, majd egy drámai mozdulattal hátra csapja fürtjeit, hogy aztán végre rárabolhasson a levitások kajájára. Szokásosan a még kellemesen meleg pirítósra esik a választása, amiről nem sajnálja a vajat. Ahogy kábán kenegetik kenyerét megüti fülét egy csúnya szó, amit valakinek az anyukájára mondott egy lány. - Oh. - Húzza fel szemöldökét, ahogy nagyot harapva próbálja meg megtalálni a hang forrását, azonban nyakát tekergetvén a közeledő Lilit pillantja meg, ami még sokkal jobb. Pirítósos vigyorral köszönti barátnőjét. - FiaLiliii! - Visítja teli szájjal, amivel még mindig nem sikerült túlzengenie a szomszédos asztalnál zajló vitát, melyben épp azt taglalják,hogy más lány popóját figyelte az úri ember. Polli inkább meghúzza a kis kulacsából a szűrt teáját, mert ez megborítja. - Műsor van.- Súgja oda jelentőségteljesen bólogatva barátnőjének, majd drámaian ráájul a vállára. Álmos babaa. - Hogy aludtál? - Kérdi még mindig barátnője válláról egy újabbat harapva a pirítósba. Közben a háttérben forrni kezd a hangulat, mely hol halkabban, hol hangosabban, de kibontakozni látszik.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Várffy-Zoller Vándordíjas - 2020 tavasz/nyár
Az év fórumozója - 2020 tavasz/nyár <3
Süveges Lili
Diák Levita (H), Negyedikes diák


MAZSOLA #kivilili
offline
RPG hsz: 278
Összes hsz: 981
Írta: 2021. január 31. 20:29 | Link

Polli

Bizonyára akad jó pár dolog Lilivel kapcsolatban, ami meglepné azt, aki nem ismeri igazán még, de az, hogy nem volt kimondottan könnyen az ágyából kipattanó típus, az valahogy a homloka közepére volt írva. Egyszerűen sütött róla, hogy képes volna úgy is tíz percet késni valahonnan, ha csak öt percre lakik onnan, és ez abból adódott, hogy kész atomháború kellett az ágyból való kirobbantásához.
A mai napon még viszonylag időben volt, csak a reggeli felét késte le, de időt spórólt azzal, hogy idefelé öltözködött föl. De tényleg, nem vicc. Egy harisnya az egyik sarkon, egy másik a következőn, nyakkandőkötés fogmosás közben, a fésülködés mára passzolva, és így, épp az egyik cipőjét rángatva magára, fél lábon ugrálva érkezett meg a nagyterembe, szájában hajgumijával.
Kíváncsian fordult a veszekedés irányába, miközben a kékek asztalát környékezte, ezért nem is vette észre azonnal az ott falatozó Pollit. Csak dobálta a sziákat háztársainak, és másoknak, akiknek felismerte a kontúrját, de tekintete a hang irányában kutakodott, nagyon ki akarta lesni, kik estek egymás torkának.
Aztán a visításra felsikkantott.
- ÍÍíí! Pollíííí! - széles vigyort tolt, és a szájából kieső gumit ügyesen elkapva gyorsan lófarokba kötötte haját.
Lecsapta magát barátnője mellé, és kikapta a szájából kikandikáló pirítóst.
- Azt hallom - mondta, és harapott egyet a kenyérből, majd visszaadta neki a többit. Most nem terelhette el a figyelmét azzal, hogy sajátot ken, de éhen se maradhatott. Időspórolás.
- Jó hosszan - hümmögte válaszát az alvást firtató kérdésre, és gyorsan kaparintott magának egy almát, miközben nyakát nyújtogatva elkémlelt a másik asztal felé. Végre kiszúrt egy lányt, aki nagyon feldúltnak tűnt. De sajnos már jóval halkabban beszélt, bizonyára nem akarták az egész termet szórakoztatni. Lili kicsit elszomorodott ettől.
- Te hallod, miről van szó? - kérdezte Pollira pillantva, majd tovább hordozta tekintetét az asztal felé, hátha van még valami könnyű préda reggelire. Volt is ott egy közepes méretű tálca, de nem tudta megállapítani, mire való, még nem varázsoltak rá újabb adagot, miután leürült.
- Ez mi, seteményes tálca?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

🥝
Reiner Kende
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Elemi mágus, Negyedikes diák


got the spirit of a Fela
offline
RPG hsz: 119
Összes hsz: 199
Írta: 2021. február 2. 08:43 | Link

ZAYDAY
/ WELCOME TO THE JUNGLE /

Az biztos, hogy jó nagy étvággyal ült vacsorához, mégis szélesen elmosolyodik látva Zayday szinte rajta is túltesz. Halkan hümmög, mintha csak a csaj száját elhagyó szavakra reagálna, de ezt a lépést azonnal megbánja, mert égető izomláza még ennyitől is kiabálni kezd hasán. Bakker, ennyi, holnap muszáj lesz kocognia egyet bármennyire nem akarja, erre rá kell mozogni.
 Egy pillanatra elkalandozó figyelme újra környezetére, leginkább Zayday mondandójára fülel. Könyvajánló, az újság, sokat olvashat, amihez Kende túl sokat nem tud hozzátenni, ez esetben vele csak többen vannak, így aprókat bólint csendben burkolva a vacsoráját, ami mellé kiábrándítóan hat a víz.
Elemi mágiáját segítségül hívja ugyan, egy pillanatra kizár mindent, ajkait passzírozza egymásnak, ahogy reményteli szürkéskékségei a pohár tartalmára szegeződnek. Elméjében elképzeli a hűvös víz érzetét, ami kellemes, nem jeges és amint keze abbahagyja a mozdulatokat, türelmetlenül nyúl az üveg után. Először megrezdül ujja a hűvös érzetére, de nem iszik bele, helyette Zay elé tolja. – Tessék, ez talán hidegebb – ajánlja fel és bátorítóan jelezve szemével szuggerálja, várva, hogy a lány belekortyoljon. – Az? – várja a megerősítést.
 A kínálást ajka szélének görbülete köszöni meg, mielőtt megrázná a fejét. - Az edzőm kicsinálna - muffin ide vagy oda, ilyen állapotban nem kísértené a sorsát még nyolc hossz ráadással az úszómedencében.
- Én is belelapozok néha – mondja két falat között. – Közel álltok a nagyiddal? – kérdése lehet túl személyes, de fel se tűnik neki, eszik tovább a villával tányérja tartalmát üldözve. Qrva borsó folyamatosan elgurul!
- Volt minden, így sorban – kapaszkodik térdén pihentetett bokájába szabad keze. Prefektusként abba csak nem fog belemenni, hogy bizony totálisan kidőlt Sárkánytanon, mire Mae tüzes mintákkal tarkította bőrét. Semmi extra, a dán azóta mágneses rajztáblának használja, amióta ismeri. Lenyeli a falatot és felső testével Zay felé fordul. – Neked sose akad be sehova a hosszú hajad? – teszi fel az igen indokolatlan kérdést. Halkan elneveti magát. – Órák után ezen ment a vita egy barátommal. Nem tudom elhinni, hogy nem akadtok fel sehol – pislog újabb falatot a szájához emelve.
- Nálad mi a helyzet? Hasonló felmerülő gondolatok a nap folyamán? – viszonozza az érdeklődést abban reménykedve, hogy ennél valami érdekfeszítőbb témát dob be. Kende már tényleg igen fáradt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

CHICANO AQUAMAN
Palotás Polli
Diák Eridon (H), Világalkotó, Harmadikos diák


Flappy Bird
offline
RPG hsz: 123
Összes hsz: 324
Írta: 2021. február 6. 22:38 | Link

Süveges Lili

Általában nem szokta szeretni a reggeleket, de ezt maga sem tudja megindokolni, hogy miért. Persze hazudna, ha azt állítaná, hogy sosem marad fent a többiekkel sokáig viháncolni néha, amikor már úgy gondolják, hogy a prefektusok nem figyelnek, vagy éppen olyan járőrözik, akinél tudják, hogy megengedhetik maguknak a lazaságot.
De akkor is, ez nem az az ébredés volt, ami egy ilyen este után szokott lenni. Fogalma sincs, hogy a kényszerűség veszi rá ilyenkor végül, hogy kikeljen az ágyból, vagy pedig a tudat, hogy láthatja a barátait, de végül is csak képes összeszedni magát és lekúszni a Nagyterembe. Az éles hangok hamar kiverik a mély álmot a szeméből, de a nyűgös reggeli hangulatán mit sem segítenek, sőt valamelyest még ragad is rá belőlük. Mély levegővétellel próbálja meg ellensúlyozni a pirítósba harapás előtt azt, hogy kiakadjon.
Ez csak egy balhé, ő is kiabált már.
Igaz, nem popsikról. Meg nem így.
De előfordul.
- Fép fogáf! – Dicséri meg barátnőjét még mindig a pirítóssal a szájában, ám azonban ezen a logopédiai problémán hamar segít Lili és egy jól irányzott mozdulattal kiveszi a lány szájából a kenyeret. Polli megszeppenve nézi, ahogy Lili a kajáját eszi, de az igazat megvallva már megszokta Tőle, hogy csinál furcsaságokat. – Kéred a felét? – Kérdi a választ megvárva el sem törve, majd ő is kíváncsi kisgyerekként tapad a műsorra, mint ahogy többen is körülöttük. Azért nem minden nap fordul elő, hogy brazil szappanopera érkezik a reggelijük mellé, ezt meg kell becsülni. – Én aludtam volna még hosszabban… de ezek tanítani akarnak. – Sóhajtja finoman a tanári asztal felé bökve a fejével. Azok sem tudnak már mihez kezdeni magukkal, mindig csak a házi feladat meg a tanulás…. Sohasem gondolnak arra, hogy ők mit csinálnának a suli után, vagy hogy előtte mennyit hemperegnének még az ágyban.
Hümmögve, nyakát nem túl diszkréten a másik asztal irányába nyújtogatja. Neki érzékenyebb a füle, mint másnak, illene valamit kihallania. Nyakát teknősként berántva, grimaszolva szisszen egyet. – Azt mondja a barátnőjének, hogy a srác valami Edinának a talárzsebén keresztül fogta meg a… popót. – Az utolsó szót suttogva mondja, egészen közel hajolva Lilihez, mert látja, hogy néhány levitás fülel. Mégsem tudhatják, hogy ilyen illetlen helyeket fogdos. Annak ellenére, hogy nem is hallják, hogy mit, páran egészen felháborodnak, amit nem igazán ért Polli. -  Látta valaki, aki mesélte a színjátszóban vagy mi… - Vonja meg a vállát egy újabbat harapva a pirítósába. Ekkor a srác hangja hallatszik, talán azért, mert mélyebb, talán meg mert idegesen állítja az igazát, hogy ilyen nem is történt, azonban Polli tekintete Liliét követi. – Ez? Az volt, jó nagy. Három koglóf ráfért. De már megették. – Hiába hoznak ide nagy seteményes tálcákat, sokan vannak diákok, nem mindegy ám hány személyes itt náluk. Három bejgli, három kuglóf? Simán elmegy és nem jut a későn érkezőknek. Csak legyen tartalék odalent. – Mit ennél? – Érdeklődik az utolsó morzsa pirítóst eltüntetve. Már fogyatkozik rendesen a kínálat, gyorsnak kell lenniük, ha még akarnak valamit.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Várffy-Zoller Vándordíjas - 2020 tavasz/nyár
Az év fórumozója - 2020 tavasz/nyár <3
Zayday Hudson
Diák Navine (H), Navinés pásztor, Animágus, DÖK tag, Színjátszós, Edictum szerkesztő, Negyedikes diák


the fruit of my parents
offline
RPG hsz: 91
Összes hsz: 197
Írta: 2021. február 7. 16:34 | Link

Kende


Jól látom hogy ez a fiú úgy néz rám, mint egy cirkuszi majomra. Na jó, kicsit túlzásba esek az evéssel, de ennyire szórakoztató volnék? Na azért magamnak is jár a lecseszés, olyan kényelmesen eszek mint otthon. Zayday Hudson. Hol van az etikett? Mit tanultál a javítóban? Hehe, semmit. Ugyanis életemben nem jártam javítóban. Most csak egy kis emlékfoszlány pörgött át az agyamon, egy régi sorozatból. Persze vígjátéksorozatból. Na de kérem, most már egy kicsit illene visszafognom magamat, úgy eszek mintha gazdasági válság volna. Lenyelem az utolsó falatot, majd Kendére mosolygok, és próbálok egy kis tartást csempészni a laza ülésstílusomba. Te jó ég, mi lenne ha Anette néni így látna.. Erre el nevetem magam, és egy kis röfögés is belecsúszik. Ilyen a formám, persze még tini vagyok, de változhatok még. Nem, azért karót nyelt szeleburdi fruska nem óhajtatok lenni. Dumálok tovább, be nem áll a szám. Senkivel nem váltottam még annyi szót mint ezzel a fiúval. Úgy gondolom hogy. Hogy. Kicsit elkalandoztam ezzel az egésszel. Ho-ho paci! Kicsit fékezni kellene, mielőtt még a szép póniló ledob a hátáról. Megtörlöm a számat a szalvétával, majd szépen a tányérra helyezem, és most már minden figyelmemet a mellettem ülőnek szentelem. Meglep hogy Kende megkínál a vízével. Elfogadom, de ilyen jó vizet még nem ittam. Mármint hideg vizet.
-    Mmm, jó… Olyan mintha most hozták volna magától a Mikulástól. – élvezem a hidegségét, de majdnem félrenyelek, nem is kicsit felháborít az elhangzott mondat.
-    Ki az edződ? Csak mondd meg, és én…. megkínálom muffinal. – mosolygok kicsit zavartan, majd felemelem a tálat, hogy utána vissza is tegyem, leveszek róla egyet, majd pár percig majszolgatom, szerencsére jó a genetika, nem nagyon hízok.
Nem is tudom, pár hete ettem utoljára. Nem lehet mindent egy nap. Egyik nap rántotta és szalonna, másik nap bundáskenyér harmadnap ez-az. Ki is fáradok a gondolataim árján, sajnos többet gondolkozom mint beszélek, mondjuk ez vizsgán a javamra vállhat.
-    Nagyon közel igen, kebel barátosném, ő az egyetlen nagymamám. – mondom a tányéromat nézve, majd felpillantva.
-    Na akkor legalább eltelt… Hm? Ja, nem, nem szokott szerencsére, bár belegondolni is tébolyító. – mondom kicsit merengve
Utoljára akkor akadt be a hajam amikor első évben leültem az első Bájitaltan órára. Méghozzá a széknek abba a csavaros részébe, de bakker nem tudom hogy hívják. Húzta, de egy erőteljes rántással kiszabadítottam egy jó nagy adag hajat, bár pár szál bánta. Ezután csak feltűzve hordtam, de mióta tavaly igazitattam a hajamon, azóta nem szorul be.
-    Néha elgondolkozok hogy milyen volna ha fiú lennék. Nem tudom hogy dilisnek nézel-e, de ez az igazság. – szólok, majd bekapok egy előttem lévő tálcán lévő szőlőből egy szemet, szemkontaktust mérve Kendére.
Bakker megint eszek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Reiner Kende
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Elemi mágus, Negyedikes diák


got the spirit of a Fela
offline
RPG hsz: 119
Összes hsz: 199
Írta: 2021. február 9. 17:49 | Link

ZAYDAY
/ WELCOME TO THE JUNGLE /

Ördög és pokol, ez az izomláz mennyivel rosszabb lesz holnap! Igen, a csaj csacsogása némileg tompította az érzést, ahogy rá fülelt jó ízű vacsorájuk felett, na de bakker jött ez a semmiség a vízzel! Már kifelé annak tűnhet, semmiségnek, egy beszélgetés közben megejtett apró gesztusnak, na de Kende szemében valami mégiscsak okkal csillan, ahogy Zay poénosan válaszol. Lehűlt a víz. Sikerült. Széles mosolya mögött érzi a késztetést, hogy megölelje a csajt örömében, na de Zayday félrenyel, így csak néhány határozott csapást kap a hátára.
A srác nevetve fújja ki a levegőt, amiről azt se tudta, hogy bent ragadt. Kedveli a csajt. - Azért ne kergesd már el, szükségem van rá - vigyorog. - Te sportolsz valamit? - érdeklődik, miközben újabb adag húst töm magába és szabad kezével mellékesen visszaköszön egy felsőbb évesnek.
Jobban Zay felé fordul testével, hallgat, majd ahogy a csaj felpillant, biccent egyet. - Az tök jó, hogy így ismer, meg küldi a dolgokat.
 Nanemár! Frankón nem érti, hogyan lehet ekkora hajjal élni, még ha jól is áll a csajoknak. Csak muníciót akart gyűjteni, mert erről még lesz köre Darikkal... és abban is biztos, hogy nem ő fogja felhozni, na de nem sikeres az akció. A dolog meg is rázza Kendét. Rendesen. Most miért nem hiszed el?
 Nem kerekedik ki a szeme, zuhan hátra, netán az asztal alá a kimondott gondolattól - és nem csak azért mert izmai ordítanak a legkisebb rezdüléstől is. Már, hogy Kende emiatt hülyének - szkúza, dilisnek - nézi? Aranyos ez a lány. Ha tudná kikkel lóg, a második mondatot skippelte volna, mint a huzat! - Zay, fullos csávó lennél - biccenti oldalra a fejét barátságosan. - Jönnél velem csajozni - eltöpreng és megrándul szája széle - vagy pasizni. - legyint.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

CHICANO AQUAMAN
Zayday Hudson
Diák Navine (H), Navinés pásztor, Animágus, DÖK tag, Színjátszós, Edictum szerkesztő, Negyedikes diák


the fruit of my parents
offline
RPG hsz: 91
Összes hsz: 197
Írta: 2021. február 12. 17:04 | Link

Kende
(zárás)

Egy megérzés tör rám, de nagyon gyorsan. Este vihar lesz. Ezt honnan tudom előre? Mondjuk, már kiskorom óta megérzem az időjárást, és a változásait. Sokszor maradtam fent éjfél után is, mert megéreztem valamit délelőtt. Rossz idő várható ma éjjelre. Jó párszor be is vált a megérzésem. Pár óra késéssel vagy rossz vagy jobb lett az idő. Ördögi képesség. Bizonyára időjárásjósnak jó lennék. Nem is tudom, a kocka el van vetve. Képesség ide vagy oda, én a mágusvilágban szeretném megállni majd a helyem. Még vacillálok melyik téren döntsek, mert biztosra szeretnék menni. Öntök magamnak egy kis kávét, majd szürcsölni kezdem. Ezt bizony a nap hátralévő részében hálával fogad majd a testem. Nem mindig iszom, csak amikor úgy érzem jót tenne. Ahogy esik, úgy puffan.
-    Jó, megpróbálom! – nézem a kávémat mosolyogva.
-    Oké, de nem ígérem. Én, és a sport azt két külön…. öhm, szakirodalom. – mondom lassan.
Nem kedvelem a sportokat. Jobban szeretem az olvasást. Vagy is az én sportom a szemezés. A könyvvel, illetve farkas szemezni is igen szeretek, és jól is megy. Közben a fiú elmondja véleményét a nagyival való viszonyomról. Visszatérve, az iskolában jó néhány gyerkőcöt megvertem benne. Mármint a farkas szemezésben. Nem is értem, miért nem szerveztek eddig még ilyen versenyt? Mondjuk „evésfutamot” is szívesen vállalnék. Ennek már éppen hangot is adnék, de ránézek Kendére és megint fülig érő szájjal kortyintok.
-    Én totálisan benne vagyok. Most viszont mennem kell Gyógynövénytanra. Palmer professzor kitekeri a nyakam, ha elkésem. Hát, akkor majd látlak. Addig is szép napot! – mondom, majd felállok az asztaltól, veszek egy almát, hogy kedveskedjek a tanárnőnek, végül rákacsintok Kendére majd eliramodok az ajtó irányába. Szerencsére a cumómat nem hagytam ott.

Utoljára módosította:Zayday Hudson, 2021. február 12. 17:05 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Süveges Lili
Diák Levita (H), Negyedikes diák


MAZSOLA #kivilili
offline
RPG hsz: 278
Összes hsz: 981
Írta: 2021. február 26. 23:19 | Link

Polli

Lili felmutatta az almáját válasz gyanánt, mielőtt fogait a gyümölcsbe mélyesztette volna, és nagy szemeket meresztve bámult a kibontakozó dráma irányába. Közben kultúráltan csámcsogott, és barátnője tekintetét követve elszakadt egy pillanatra a műsorról, hogy a tanári gárdára pillantson, akiket láthatóan cseppet sem érdekelt pár veszekedő diák. Vagy hozzászoktak már a mindennapos drámázáshoz a kastélyban, vagy ők maguk is benne voltak egyben. Ki tudja?
- Donoszkák - kommentálta Lili komoly ábrázattal bólintva egyet, mint aki elkönyveli magában a tanárok aljas tanítási szándákának tettét. Hogy majd mikor eljön a bosszú órája, ő készen álljon.
Persze dehogyis, ő még hírből sem tudta, milyen az, csúnyán nézni is csak a filmekből tanult meg, és nem is utánozta túl jól az arckifejezést.
- Hogy a.. - kezdte aztán, de elharapta a mondatot, és helyette, nem túl diszkrétan inkább kezeivel formált a levegőbe két szép kerek formát közvetlenül egymás mellé. És még pár másodpercig forgatta ujjait a levegőben Polli előtt, hogy biztosan megértse a lány, hogy ő érti, amire gondolt, de értse ő is, hogy érti, amire gondolt.
Aztán gondolt egyet, és mivel a zsivajban egyre kevésbé lehetett hallani, miket beszélgetnek a szomszédban, Lili úgy döntött, szinkronizálja - többé kevésbé - a lány szájmozgására illeszkedően amit hallani vél. Persze semmit se hallott, ezért azt mondta, ami épp eszébe jutott.
- Én megmondtam, úgy megmondtam neki, hogy simogasson inkább mandragórákat fülvédő nélkül - Még a hangját is kicsit elváltoztatta, és a hangsúly emelkedett-csökkent, ahogy illett. - Együnk tárcát!
Az utolsónak semmi értelme nem volt, de legalább majdnem kapcsolódott a szőke tekintetét magára vonó legközelebbi tárgyhoz. Ami egy tálca volt, méghozzá seteményes, és Polli elmondása alapján három kuvfróf is elfért rajta. Csak!
- Az kevés, nagyobb nincsen? - érdeklődött Lilkó körülkémlelve az asztalon, már ameddig ellátott. Volt minden, mi szem szájnak ingere, de legalább négy rúd seteménnyel megrakott tálca egy se.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

🥝

Oldalak: « 1 2 ... 76 ... 84 85 [86] 87 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet